Tegnapelőtt végre sikerült kanapét vásárolni. Nagyjából egy éve nézegetem már, a régi ülőgarnitúra gyakorlatilag minden nap egyre jobban halt meg, míg levittük a lépcsőházba, három helyen szakadt el. A döntést végül az hozta meg, hogy jövő hét pénteken lomtalanítás, így egy füst alatt a régi daraboktól is könnyedén meg tudtam szabadulni. (Hirdethettem volna, de ha rajtam marad, egy vagyon elvinni.
Végignéztem a kika összes(!) kanapéját, és sajnos a többségük kényelmetlen, még ha jól is néz ki. Volt olyan hatszázezer, nem viccelek, hatszázezer forintos kanapé, amiből másfél másodperc után álltam fel, hogy ez most mi volt. Mintha egy deszkára ülnék. Nézelődtem a neten is, de sajnos abban az árfekvésben amit én gondoltam, nem igazán találtam az igényeimnek megfelelő darabot.
A »Tidafors« jó lenne, de 190 000 forintot szállítással egy nem cserélhető huzatú és nem kinyitható kanapéért sajnálok, és kényelmi szinten a Kivik ugyanebben a színben ezt nyújtotta, ráadásul tíz forintért még egy negyvenezer forintos második huzatot is adtak hozzá (vicces, a számlán rajta van, hogy a tízből kettő forint az adó). Szóval azt mondtam tojok én a kikára (ahol egyébként másfél-két hónap múlva ígérték a szállítást), elmentem az IKEA-ba, kifizettem a pénzt és másnap délelőtt a lakásban volt két doboz. Az mondjuk megint más kérdés, hogy ha egy nappal később veszem meg, akkor huzatot nem kapok, de ingyen van a szállítás.
Viszont az IKEA mérnökei előtt ismét kalapot kell emeljek. Jött kettő doboz, egy nagyobb és egy kisebb, meg persze másik kettő a szövetnek. Az egyik dobozban van két fadarab, néhány rúgóval és pár centi szövettel. Elsőre az ember vakargatja a fejét, hogy hm, ebből kanapé lesz-e vajon tényleg. Aztán négy csavar meghúzása, két karfa összetolása, kis forgatás, kis csavarozás, kis szövetráhúzás és hoppá, de jól néz ki ez a kanapé, ami stabilan áll a nappali közepén. Elképesztő az egész dolog precizitása, ahogy csomagolják, mellékelik az útmutatót (extra poén: a karfa belsejében van egy rejtett zseb, ahová elteheted az útmutatót és a csavarkulcsot).
Rájöttem, hogy imádom az ilyen és ehhez hasonló (például »Vapiano«) helyeket, ahol a rendszer ennyire kidolgozott, kényelmes, praktikus.
Szóval ezek vannak, meg a bárányfelhők.
