Testcsere

Olyan szinten szeretem az ismétlődő, rutinszerű dolgokat (persze a spontán dolgokat is, leginkább az egyensúly a fontos), hogy még ezt is mindig megismétlem. Pontosan »egy évvel ezelőtt« néztünk filmet a salgótarjáni Apolló Moziban, idén is 30-án estünk be. Persze nem hálivúd multiplex fíling, így egy nap egy film közül lehet választani, ez pedig a Testcsere volt.

Jason Bateman a »Förtelmes főnökökben« már bizonyított, és itt is nagyon penge volt, szerintem jól áll neki ez a műfaj. A Testcsere egy szalagon gyártott film, tökéletes példája az amerikai filmiparnak, viszont aki szeret két óráig agyatlanságokon röhögni, és kikapcsolódni úgy, hogy különösebben mély tartalmat nem vár, annak szerintem tetszeni fog. A Förtelmes főnököknél szerintem nem jobb, de a kétórás nevetésadag garantált.

A történet mondjuk olyannyira lerágott csont, hogy említeni is fáj: két, egymástól teljesen független életvitelű jóbarát (a jómódú, sikeres karriert befutott, családos, tökéletes és a még-mindig-gyere, folyamatosan csajozós, feje-lágya-be-nem-növős) egy esti berúgás után azt kívánják bár megkaphatnák a másik életét – és mit nem, reggelre ki-ki a másik testében ébred. Innentől nem kell mesélni a történetet.

Annak pedig különösen örülök, hogy Olivia Wild egyre több filmben jelenik meg.

Pici komoly gondolat is áramlott azért a vászonról, de éppen annyi, hogy még ne rontsa el az ember jókedvét.

Vicces film volt, nekem tetszett.

{{4csillag|}}