Tök más, a címet az alábbi régi mese ihlette, biztosan ismeritek, én sose szerettem, de a főcíme beleégett az agyamba:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ma a Kökiről jöttem hazafelé, és valaki lemászott a pályára. Ezzel általában nem lenne probléma (illetve van, de nem erről akarok írni), máskor is előfordul ilyet. Na de, hogy intézik ezt a BKV-nál napjainkban. A forgalmi vezető (nevezzük Vezető Jenőnek), beszól a hangosbemondóba, hogy fiúk, valaki van a pályán, látjátok?, majd kis idő múlva, hogy fiúk, hallottátok?. Fiúk közben kiabálnak szájjal hangosan hogy OKÉ. Adó-vevő, az mi?

Eközben persze már megjelenik Jehováné Juli, aki mondja hangosan mindenkinek, hogy igen, igen, ő látta, hogy mászik le, és mondta is hogyabiztonságisávotkérjükszabadonhagyni, de hát ezek a mai fiatalok, ezkenek nincs trend, nincs nevelés, nincs erő.

Valamint az idős bácsi, aki felszállván a metróra kisasszonyom lesz-e fákin’ fílgúd tunájt, mi ez a közlekedés kisasszonyom sorokat énekli.

Mesés dolog a tömegközlekedés.