Tegnap megvolt életem első éjszakai élesítése, amely alatt nem a saját, kis munkák profi szerverein való FTP-vel történő turkálást és SQL-cseszegetést értem, hanem egy pontos forgatókönyv szerint történő élesítési folyamat, három csapattal együttműködve. Tanulságos volt, aminek nagyon örülök, hogy sikerült jól összefognunk a dolgokat és jól szerveztük meg az egész menetrendet.

Ami viszont egy teljesen más dolog, de nem tudtam hová tenni: ma jöttem hazafelé, és a metróban egy idős néni, aki erősen előre hajolva tudott már csak sétálgatni a botjával, meg a virágmintás kézitáskájával, fogta, és összeszedte a néhány eldobott szemetet a peron körül. Sokan nem is figyeltek rá, és biztos vagyok benne, hogy ha látta is valaki, azt gondolta, egy flúgos öreg néni, de nekem valami teljesen más gondolat futott át az agyamon, nem tudnám megfogalmazni, de nem hinném, hogy egy olyan momentum volt, amin érdemes lenne tovasiklani.