Múltkor a Váci utcában lévő kézműves vásáron sétálgattunk Ingriddel. Itt rögtön egy kis kitérő: egyik kollégám jegyezte ezt meg egyszer, és valóban, milyen vicces, hogy manapság mindent úgy adnak el, hogy kézműves. Kedvencem a kézműves kolbász ezek közül, amit az orrod előtt töltenek bele kézzel egy gépbe.
Nade, a lényeg, amiről írni akarok, az a kokárda. Amikor sétáltunk, Ingrid mutatta, hogy van igazi kokárda, és nem igazán értettem, mire gondol, majd kifejtette, hogy az igazi kokárda kívül zöld, középen fehér és belül piros. Aztán még kellően utánanyomoztam az interneteken, és tényleg, lásd a Wikipédia vonatkozó szócikkét:
[…] ha van lelógója a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Teljesen logikus, ha összehajtjuk a zászlót, tényleg így kell lennie. A vicc az egészben, hogy Szendrey Júlia is rossz Kokárdát készített 1848-ban Petőfinek.
Lehet már hallottam ezt valamikor gyerekkoromban, de most teljesen újszerűen hatott az egész, egy érdekes háttérinfó a 48-as eseményekhez. És azóta azt figyelem, hány helytelen
kokárdát lehet látni; más kérdés hozzáteszem, hogy mennyire helytelen, ha maguk a kokárda viselését bevezetők is eképpen hordották.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Vaczkor
2012. március 21. — 07:36:01
Én a lelógós kokárdát helyezem előtérba 🙂
_alesi_
2012. március 21. — 07:42:19
Igen, ez régi téma, rendre megy is rajta a pörgés. Mert ha heraldika szabályai szerint helyesen viseled, akkor a ’48-es harcosok emlékét tiprod sárba, köpöd le, alázod meg bunkidegenszívűhülyemagyar. Ha meg fordítva, akkor meg egy tanulatlan fasz vagy, aki azt se tudja hogyan kell hordani “igazából”.
A lényeg az, hogy Magyarországon természetesen ezen is összekapnak az emberek, ezzel is szimbolizálva azt a kurva nagy összetartást, ami ’48-at is jellemezte.
*én idén szimplán elfelejtettem, hogy hova raktam, így nem került a mellkasomra. Szerencsére nem mentem emberek közé, mert most gipszelt kézzel gépelnék.