Valamelyik reggel arra keltem, hogy az egyik szomszéd néni torka szakadtából üvölt a közös képviselő díjbeszedőjével: ő bizony az ötvenes évek óta itt lakik és akkor sem kellett közös költséget fizetnie, és alig van nyugdíja, nem tud még erre is költeni és egyébként is, ő sepri az ajtaja előtti lépcsőt, szóval tűnjenek a lakásából és hagyják békén.
Egyrészről értem a közös képviseletet, hogy (persze nem sajnálom őket, de) egy rakatnyi költségük van: szemétszállítás, különféle adók, lakáskassza, liftüzemeltetés, takarítás, felújítások stb; másrészről azonban nem szabad elfelejteni, hogy az a néni nem poénból nem fizeti be a havi nyolc-tízezer forintot, hanem mert abból két hétig eszik inkább.
Nem jó, hogy ez így van. Sem a közös képviselőnek, sem a néninek, sem pedig a szomszédoknak. De a legszomorúbb szerintem az, hogy nem lehet tenni ezek ellen semmit.
Kivaltkepp, mikor CHF alapu hitelt kezdenek el emlegetni. Oszt' ugyan ki az atyauristen mondta, hogy abban nincs kockazat?