A történet úgy kezdődött, hogy volt egy szar napom az irodában.
Mindenkinek van ilyen, semmi extra. Akkor valahogyan teljesen kilátástalannak láttam a dolgokat. Nem éreztem úgy, hogy jól keresnék, azt a pénzt sem kaptam meg mindig (ami persze mai szemmel nézve nonszensz), kezdett nem motiválni a projekt, úgy éreztem, hogy ennél többet-jobbat tudnék csinálni. Ráadásul még volt egy kellemetlen élményem is aznapra, amit most nem fejtenék ki részletesen. Az egészből az lett, hogy itthon belefásulva az egészbe felmentem az első oldalra, amely az volt, letekertem az állás címszóig, ahol megláttam a senior PHP-fejlesztő pozíciót.
Ennek már kicsit több mint egy éve, az viszont egészen pontosan július 12-én történt egy éve, hogy »megkezdtem a munkát az icomnál«, ahogy mi hívjuk bent.
Rengeteget tudnék mesélni arról, hogy mért jó az Arkonnál dolgozni, és persze nem akarok senkit megtéveszteni, ennél jóval kevesebbet, de sokat tudnék arról is mesélni, hogy mi nem jó nálunk. Sok dolog viszont kiemelkedően jó. A nyolcvan egynéhány fős fedélzet ellenére családias a légkör; élő, igazi és általánosságban véve közkedvelt, jól használható és fontos projektek nevezhetünk a sajátunknak; rengeteget lehet tanulni minden nap, és ezt azok is elmondják, akik egyébként is kőprofiként kerülnek oda. Én azt sem tartom utolsónak, hogy főként nagyobb cégektől jönnek hozzánk kollégák, és nálunk jóval nagyobbakhoz (Google, Booking stb.) mennek tovább.
Néha szabályosan szégyellem magam, mert reggel mindig úgy megyek be, hogy ma is le akarok tenni az asztalra valamit, de mindeközben nem érzem, hogy egy munkahelyre járnék, mert , kvázi olyan emberekkel, akiket a barátaimnak tekintek, és az időnk nagy részét olyan feladatok megoldásával töltjük, amelyek megoldását élvezzük.
Még utolsó gondolatként a legutóbbi negyedévi értékelő meetingről emlékeznék meg, amely az iroda különböző pontjaiban játszódott
, különböző vezetők által tartott előadásokkal, és amihez egy nagyon jópofa térképet csinált:
Nagyon jó itt lenni, és bárhogy, bármikor, bármilyen körülmények között kell majd utoljára kisétálnom a Mészáros utca 58/A-ból, nem lesz olyan vidám nap, mint amikor először sétáltam be oda tavaly július 12-én.
Én is akarok ennyi napfényt és szép bútort az irodánkba! ):
[/irígy]