A nyár legjobb része az újkrumpli után a görögdinnye. Ma poénból bedobtam a kérdést twitterre, hogy ki hogyan eszi, és szerintem elég mókás, hogy ahány ház, annyi szokás.
Az olaszoknál a sárgadinnyét tradicionálisan pármai sonkával eszik, és habár nem kedvelem annyira az édes és sós dolgok keverését, ez mindig bejött. A görögdinnyét kis citrommal locsolják le, egyszer kóstoltam, egészen érdekes íze van.
Aztán itthon például rengetegen kenyérrel eszik a dinnyét (ez nekem annyira nem vált be), de olyat is olvastam ma már több helyen, hogy sajttal, és van olyan ismerősöm, aki a pármai sonka után szabadon téliszalámival tolja. A kedvencem a borral leöntött változat volt.
Én késsel-villával zabálom kétpofára, emögött semmilyen sznobizmus nincsen, egyszerűen a kettővel együtt sokkal gyorsabban lehet kipiszkálni a magokat. Ezt azt hiszem szintén az olaszoknál láttam.
Dinnyézéshez még ajánlom az IKEA-ban néhány százasért beszerezhető SPRITTA készletet, amellyel a sárgadinnyéből kis golyókat lehet kiszedni.
Sose értettem azokat, akik arra pazarolják az idejüket, hogy kipiszkálják a magokat, főleg, hogy evés közben nem is érezni őket.
Na, lehet akkor kövezni.