Ma a Mando Diaóval, az LMFAO-val és a The Killers záróbulijával nekünk véget ért a Sziget, jópáran persze még most is az utolsó előttieket rúgják a különböző sátrak és színpadok előtt.
A Mando Diao nálam szívcsücsök, voltaképpen egész héten őket vártam legjobban, így nagyon jól éreztem magam, bár kicsit sajnáltam, hogy a közönség végig a »Dance with Somebody« című számért kiabált, ami nem mondom, nekem is az egyik kedvencem, de ha már bemegyek egy zenekar egyetlen számára, legalább megtisztelem őket annyival, hogy figyelek a többire is. De hagyjuk is a negatív energiákat. (Meg a csít!)
Az LMFAO előtt kajáltunk (két adag sültkrumpli, két adag mics és egy kóla 5300 forint, az érzés, amikor az erdélyi standnál nem tudnak magyarul az eladók, felbecsülhetetlen), így arra már sajnos nem sikerült jó helyre bejutnunk, de a buli így is fergeteges volt. Az egész alatt azt éreztem, hogy nincsen műfaj vagy bármilyen más tekintetében kötöttség. Az LMFAO kiállt a színpadra, vicces volt, a Party Rock Anthem és a shuffling mellett játszottak egy kis White Stripes-t és Guns N' Rosest is. Nagyon rövid volt a fellépésük, de hatalmas bulit csináltak.
A The Killers leginkább a két évvel ezelőtti »Muse-ra« hasonlított: végtelen lézer, LED-es háttér, füst, konfetti, csillagocskák, tűzijáték. És akkor sokan biztosan mondják, hogy persze, más zenekar ezek nélkül is jó. Ez így is van, de a The Killers is nagyon jó volt, a látvány csak plusz hab lett a tortára. Nagyon jó számokat választottak, már az elején az egyik legismertebbel, a Somebody Told Me-vel kezdték, és utána a hangult csak fokozódott. Tavaly nekem ez hiányzott legjobban, a White Lies-t annyira nem ismerem és nem is áll hozzám közel, így a lezárós hatalmas buli hangulat elmaradt, szerencsére idén bepótoltuk.
Mindent összegezve nagyon jól éreztük magunkat idén is az elmúlt néhány napban a zenei és mindenféle egyéb előadásokon. Jövőre ugyanitt! (Csak holnap tudjunk felkelni.)
