Szpojleres vagyok, de csak burkoltan, jaj.

Szóval, »Dexter«. Az egész évad zseniálisan volt felépítve, elérkeztünk ahhoz a konfliktushoz, ami egyértelműen be kellett következzen, és az előző évad voltaképpen egy tökéletes előzményként szolgált az itt zajló eseményeknek, annak felvezetője volt. Az évadban Deborah és Dexter csatái egymással és magukkal hihetetlenül jól voltak bemutatva, egy-két jelenetnél borsózott a hátam. Az évadzáró jó volt, bár kicsit azt érzem, mintha egészen máshogy akarták volna befejezni, de az utolsó pillanatban mégsem ezt tették. Kicsit hiányoltam a katarzist, amit a Dextertől minden 12. rész alkalmával megkaptam eddig, de így sem lehet egy rossz szavam sem. A Dexter azon sorozatok egyike, amelyet nagyon régóta nézek, és minden részt ugyanolyan izgalommal, a főcímet véletlen sem eltekerve nézek végig.

A másik kedvencem a »How I Met Your Mother« aktuális duplarésze, amiben egy nagyjából másfél évad óta húzódó szálat zártak le, egészen jól, habár az előző két rész óta sejtettem, mi lesz a vége, mégis nagyon jó volt, sikerült egyszerre vicces és megható részt csinálni, azt hiszem, a How I Metnek jobb pillanataiban ez a legnagyobb erőssége. Remélem, hogy idén már megtudjuk, ki lesz a sárga esernyős hölgy. Nálam a sorozat amúgy ezzel a résszel a »Jóbarátok« magasságáig emelkedett, pedig annál azért kevés szerethetőbb sorozat van.

Szóval így.