365 fotó, 365 nap

Az én esetemben 366 volt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem sarkallt az elkezdésre, de nem biztos, hogy négy év múlva lesz a következő.

No de, csapjunk a közepébe. Rögtön kiterellek titeket a csőből, és jelezném, hogy sztyui hangzatos című írása nagyon jó a témában, mindenképpen ajánlom elolvasásra.

Habár közeledünk az év harmadik napjához, ez semmit nem jelent, simán lehet kezdeni holnap is egy 365-ös projektet. Sokaknak ez arról szól, hogy minden nap, és szigorúan aznap készítenek egy képet, amit aznap fel is töltenek. Másoknak csak az a lényeg, hogy aznap legyen valamelyik, és olyanok is vannak, akik a számra mennek. (Nem, nem az én számra.)

Nálam a katalizátor az volt, hogy a tavalyit leszámítva az elmúlt három év során nem készítettem annyi fotót, mint amennyit 2012-ben. Azt akartam, hogy mindennap húzza a hátamat a fényképező, és akármilyen nyögvenyelős is, vegyem elő a gépet, és fotózzak.

De te, kedves olvasó, rögtön megjegyezhetnéd, hogy igen, a képek fele semmi extra, és persze menjek a fenébe, hogy egy vagyont érő fényképezővel csináltam, amúgy is csak azért jó, mert a gép jól fotóz. És persze, lehetséges, de ha a 366 képből egy volt jó, akkor már megérte az egészet. És szerintem nem csak egy volt.

A projektet sikerrel zártam. Rengeteget fotóztam, és örülök neki, hogy kialakult bennem olyan gondolkodásmód, amelyben nem az volt, hogy minek vigyek gépet, hiszen csak dolgozni megyek vagy nem veszem elő a gépet, mert még baja lesz, hanem egyszerűen az általam leszarompolitikának nevezett jelenséggel élve szinte mindig elővettem, és mindig fotóztam. Januártól márciusig, amíg nem vettem egy kompakt fotótáskát (Lowepro Pro Messenger, ajánlom, egy gép obival és még egy obi, de akár egy könyv vagy vaku is befér), amivel sokkal könnyebb mozogni, a gép egyszerűen a nyakamban lógott, sokszor csak a fix ötvenes üveggel. És mentem, és ha kellett, ha nem, fotóztam. És nem lett baja.

Nagyon sokat lendít az ember kedvén egy ilyen projekt, és ha a felénél abbahagytam volna (bár nem szeretem az ilyesmit más tekintetben sem), akkor is sokat változtatott volna a hozzáállásomon. Másrészt nagyon jó visszanézni az előző évet, minden napról van egy fotóm, és minden fotóról azonnal eszembe jut az egész nap. Ez pedig maga a fotózás lényege is: megfogni valamit, ami abban a pillanatban, hogy exponáltunk, talán már nincs is többé.

Csinálj 365-ös projektet, fotózz, vidd magaddal mindenhová a gépet és készíts minden élményről egy képet. Ne érdekeljen, hogy más azt mondja, hülyeség vagy fölösleges, egy kép sosem az. Nem tudhatod, hogy évekkel később melyik lesz az a kép, amit más kiakaszt a szobája falára, vagy amit mindennap megnézel, és mindig elmosolyodsz.

A tematikus projektek nagyon nehezek, illetve a havi-heti akármit nem ajánlom; utóbbit egyszerűen elfelejti az ember a saját tapasztalataimból kiindulva, az előbbi pedig nagyon-nagyon nehéz, bármilyen témában könnyű lőni (nekem is volt olyan, hogy csak egy macskás képre futotta), de ha köt a téma, és közben vizsgád van, meg a beadandódat is kéne csinálni, és a meló is csúszik, akkor morcos leszel.

Idén nem csinálok 365-ös projektet, de gondolkodom, hogy a 366 képet tavalyról kinyomtatom valami albumfélébe, vagy kirakom a falra plafontól-padlóig. Terveztem, hogy lesznek hetek, amiket tematikusan fotózok, volt is egy gasztro-hét, de a végén elfelejtetődött, illetve pár projektből nem lett meg a hét kép; ilyen például a Kinszki Budapestjét idéző sorozat is. Ezeket idén fogom megvalósítani és remélhetőleg publikálni.

Mi a terv idén? Van egy listám nagyjából háromszáz fotóötlettel. Szeretnék stúdióban is lőni pár divatfotót és mindenképpen ki akarom használni a gép videó adottságait. Ezzel már voltak kísérletek, és nagyon baba, de sokat kell fejlődni és beruházni.

Valahogyan így.