Tegnap megnéztük »Az éhezők viadalának« második részét. Röviden és tömören: tetszett.
Kicsit bővebben: jó volt, hogy a film felépítése és a történetvezetés teljesen megegyezett az első részével, de persze a második rész változásait bemutatva. Jól bontakozott ki a dráma, jó volt a jellemfejlődés, jók voltak a fordulatok (bár mindegyik nagyon könnyen megsejthető volt), szépen fotózták a jeleneteket, élveztem a zenét.
Egyetlen jelenet volt a vége felé (amikor felemelik a főszereplő hölgyeményt), amit kihagytam volna, az egész tocsogott a közhelyektől.
A legfontosabb üzenet pedig, hogy a mi társadalmunk nem különbözik sokban az ott bemutatott szélsőséges példától: habár nem iszunk furcsa italt, hogy hányjunk és még többet ehessünk, az emögött álló hatalmas osztálybeli különbségek sajnos ugyanúgy jelen vannak.
Végül a befejezést éreztem még kicsit hirtelennek, de elvileg a könyv is hasonlóképpen fejeződött be (még mindig tervezem elolvasni).
Az éhezők viadala: Futótűz voltaképpen egy kiváló gyártási munka eredménye, nem kiemelkedő művészi alkotás, inkább a legjobb módszerekre építő film: minden a helyén volt, még a 146 perces játékidőt sem éreztem soknak a teletömött teremben.
| Eredeti cím: | The Hunger Games – Catching Fire |
| Műfaj: | sci-fi |
| Időtartam: | 146 perc |
| Megjelenés éve: | 2013 |
| Főszereplők: | Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Elizabeth Banks |
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
ofalvai
2013. november 30. — 19:21:33
A befejezéssel én is hasonlóan voltam, hirtelen összecsapott, és ott engem akkor bosszantott, hogy nagyon meg akarják velem nézetni a harmadik részt is. Most viszont már kezdem úgy érezni, hogy szívesen elmegyek majd a harmadikra is 🙂
saxus
2013. december 02. — 00:58:45
Amit állítólag két részre szednek.
Egyébként én nem szoktam sokallni egy film játékidejét, de itt néhol egy icipicit. Bár inkább lehet az volt a gond, hogy nem néztem meg, hogy milyen hosszú és alapvetően elég jól érzem az idő múlását és ahhoz képest úgy éreztem, hogy még nagyon az elején vagyunk a történetnek.