Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én.

Táncsics Mihály

Táncsics Mihályt 1847-ben fogták el a sajtótörvények megsértése miatt, budai várbörtönéből – amely most a róla elnevezett utca 9-es házszámát viseli – egy évvel később, március 15-én a forradalmi ifjúság szabadította ki, az azóta kétségbe vont legenda szerint a fiatalok egy lovaskocsival vitték el a várból Pestre, lovak helyett azonban ők maguk húzták a kocsit.

A várnegyedben lévő épület az 1800-as évek első felében épült; akkoriban laktanyaként, később katonai parancsnokságként, börtönként, de a második világháború előtt pénzverdeként, a Pénzügyminisztérium egyik épületeként szolgált. 1948-ban háborús jóvátételként az épület az Egyesült Államokhoz került, onnantól egészen 2014-ig, hatvanhat éven át ők használták. Az egyébként a nagykövetséghez tartozó házat az USA a tengerészgyalogosainak elszállásolására használta, innen is ragadt rá a Tengerészgyalogosok Háza elnevezés. 2006 óta folyt az egyeztetés, George Bush látogatása után gyorsultak fel jelentősen az események, az ingatlanokért cserébe Washington a Szabadság téri követség körül lévő házakat kért.

Az épületet két napig szabadon lehetett látogatni; mi is elmentünk, persze, az 1848-as szellem már egyáltalán nem érződik, abban a helyiségben például, ahol elméletileg Kossuth is raboskodott, egészen konkrétan egy telefonközpont és egy kábeltévéaljzat várja árválkodva a csatlakozásokat. A házat hétfőn este bezárták, hamarosan megkezdődnek az átalakítások és a régészeti feltárások, valamikor a közeljövőben pedig 1848-as múzeumot fognak kialakítani az épületegyüttesben.

Csináltam fotókat is, a képre kattintva lehet megnézni a többit:

Táncsics börtönének egyik ablaka

A bejegyzésben olvasható infókat ezekről az oldalakról szedtem össze: