A sokadik ilyen témájú bejegyzés ez, mindig az alábbi mondat valamilyen formában való leírásával kezdem: nem vagyok a téma megszállottja, de az utóbbi időben igyekeztem és igyekszem kicsit odafigyelni az étkezésre. Az egész dolog nem sznobizmus, aminek a lényege kimerül abban, hogy különb dolgokat együnk, mint a tömeg, a hangsúly inkább a valódi ételeken van: honnan jött, mit csináltak vele, mit csinálok vele én, amíg eljut oda, hogy fogás lesz a tányéron.

Ahogy a nagyi féle ajándék szappanok

Ha az ember áskálódik a témában, akkor viszont óhatatlanul tucatnyi más dolog is elkezdi majd érdekelni. Sajnos a történet ezen pontján páran rögtön bele is magyaráznak a témába a natúrlendes trollkodással, miszerint akkor ennyi erővel élhetnénk jurtában is. Pedig nem erről van szó, csupán egyszerűen azt gondolom, hogy ahol lehet, ott a természetes(ebb) lehetőségeket kell kiaknázni, abból az eszköztárból érdemes válogatni.

Bazsek kollégám és a családja e gondolkodásmódban több lépés előnyben vannak: a házuk hátsó kertjében rengeteg zöldséget és gyümölcsöt gondoznak, pedig ahogyan ő, úgy a szülei is dolgozó emberek, nem ez a hivatásuk, csak afféle hobbiként űzik, aminek persze nagy a (főként emberi) erőforrás igénye, de annál sokkal több pozitív hozadéka is van, rájuk és a környezetükre nézve egyaránt.

Tőle kaptam ajándékba a jó kollegiális viszony és a hasonló érdeklődés nyomán néhány kecsketej-alapú szappant. Ezeket ők készítik házilag: természetes illóolajokból, gyümölcsökből, zöldségekből, magvakból és természetesen valódi kecsketejből. Két karakter a különbség a kecsketejes és a kecsketej szavak között, ám ez a két karakter valójában kontinensnyi távolságokat teremthet két termék között. És például a rizstejet is tartalmazó szappan nem bolti, hanem házilag főzött rizstej hozzáadásával készül.

Ezek nyílt forráskódú szappanok, ami azt jelenti, hogy az összetevők és az elkészítés módja egyaránt megtalálhatók a témával foglalkozó oldalukon, érdemes már csak azért is megnézni, hogy mennyi természetes alapanyag lehet egy kozmetikumban. De az oldalon vannak még sütemények és egyéb finomságok receptjei is.

Jómagam a narancs-mák, a kakaó-narancs, a himalája só és a szén szappanokat próbáltam. Utóbbi a kedvencem, nagyon vicces persze ahogy fekete lé folyik a csempén zuhanyozás közben, de a szén állaga miatt nagyon kellemes érzés és rendkívül jó bőrradírként funkcionál, az illata pedig kicsit férfiasabb, mentolosabb. Általában véve elégedett vagyok a bőrömmel, sosem voltak komolyabb bőrproblémáim, de például a pofám hajlamos zsíros lenni, illetve az orromon előfordulnak a kis fekete pöttyök, amire sokféle szert próbáltam már, de a bőrradírozó arclemosónál csak ez a szappan bizonyult hatásosabbnak. A másik dolog, amit észrevettem, hogy a tusfürdőnél (a férfi Baba tusfürdőt használtam ezelőtt mindig) kicsit tovább tart az illata.

Sokféle házi, vagy népszerűbb kifejezéssel élve kézműves szappan létezik, nem próbáltam sokfélét, de ezek nagyon bejöttek, így mindenkit biztatok, akinek nincsen baja a szappannal, hogy próbálja ki valamelyiket, legfeljebb csak az érdekesség kedvéért is, érdemes.

Apróbetűs rész: habár úgy tűnhet, hogy ez egy szponzorált bejegyzés, nincs ilyesmiről szó. Volt már rá példa, hogy azért írtam valamiről, mert megkértek, de általában igyekszem csak akkor bevállalni ilyesmit, ha tényleg tudok azonosulni azzal, amit az a dolog képvisel. Jelenesetben inkább arról lenne szó, hogy egy nekem szimpatikus témát szeretnék több helyre is eljuttatni, több emberrel megosztani.