Nem szeretem, ha esik az eső (ez milyen mókás kifejezés, mint a folyik a folyó, fut a futó, mászik a mászó stb.), de van abban valami szép, amikor a hétágról sütő napra, és a szép kék felhőkre fokozatosan ereszkedik a sötét felhőtömeg. Tekintélyt parancsoló, félelmetes és hatalmas. Szeretem az efféle jelenségeket, mindig kerestem őket. Mint például a gömbvillám. Tudom, hogy nem „egészséges”, de nagyon megnézném élőben. Érdekes, hogy milyen keveset tudunk róla. Például tudtátok, hogy a gömbvillám nem rendelkezik magas hőmérséklettel? Viszont más tárggyal kapcsolatba lépve, égésnyomokat hagy. A vihar utáni csend is nagyon szép. Mikor a vihar jövetelének visszája játszódik le, magával hozva a hamisítatlan finom illatot, a friss levegőt, és a kellemetlen hűvös szellőket.
A bejegyzés tanulsága pedig az, hogy ne írjunk úgy blogot ha villognak az IM ablakok, mert véletlen bezárjuk a böngészőt.
