Végre van egy jó, vagy legalábbis jónak tűnő műsor, erre beteszik késő éjszakára. Sebaj. Nos, összességében az ötlet tetszik, de azok az ötletek, amiket visznek, már kevésbé.
A tegnapi adásban például volt egy jóember, aki valami akkumulátor hátára ragasztható élettartam-növelőt próbált népszerűsíteni, de ez nem igazán jött be, mint ahogy az ember stílusa sem. Aztán volt még egy nő, aki valami mosodahálózatot, vagy mit szeretne nyitni, de ezt nem láttam, és volt egy idősebb fazon, aki egy-, két személyes repülőgépeket gyártana, elérhető áron (nagyjából, mint egy személygépjármű).
Az üzletember érdekes faj. Közli, hogy neki ez a projekt nem tetszik, és nem is érdekli úgy igazából, de azért öt millát megér neki. Szegény.
Pont ez jutott eszembe ma egy étteremben. Hangulatos kis helységet kell elképzelni, ahol minden asztal foglalt. Egyszercsak megszólal az egyik bizniszmen telefonja (de olyan jó hangosan szólal meg, mert neki már MP3-at is lejátssza), erre ahelyett, hogy fölvenné, előveszi, és hagyja zenélni. Ezt több üzletember, több étteremben és többször eljátszotta már. Persze, a telefont nem lehet ám rezgő módra tenni, nem. Nekem mindig rezgő módon van, és mindig meghallom (bár sokszor direkt nem veszem föl ;]), vagy megérzem, hogy zörög a vas.
