Megvolt. Rettenetesen tré volt, már rég láttam ennyire élvezhetetlen majálist. Az hagyján, hogy tele volt nem napbarnított emberekkel, ezt megszoktam. Az, hogy a műsor kvalitása szánalmas volt, szintén nem szokatlan. De kérem, a majálison mindig, de mindig olyan jókat lehet kajálni. Szokott lenni kolbász, hurka, gulyás- és bableves, virsli, hamburger és meleg kutya. Ehelyett holt gyros. Amikor megláttam a föliratot, rögtön arra vándoroltam, mert imádom a jó gyrost. Az ártáblán ez állt:
Gyros
Majonézes - 300.-
Ketchupos: 300.-
Kukoricás: 500.-
Érted, majonézes gyros. Na, az aztán remek lehet, de én inkább kihagytam. Sebaj, mi ez a jó illat, csak nem virsli? Lessük csak meg! Persze, nem virsli volt, hanem kolbász, de ahogyan kinézett, nos inkább éhenhalok, minthogy olyat egyek. De sebaj, van finom gulyásleves, amit a komcsi bácsik adnak (értsd: nem az MSZP, hanem a bányászok, azaz a jó öreg kommunisták), biztos finom lehet. No igen, egy adag mócsing volt benne, és jól felhígított nedű, amit szintén kihagytam.
Mivel a bendő már jelezte, hogy azért valami üzemanyag kéne, vettem olyan tíz-tizenkét darab Raffaello szerű édességet. A különbség csak annyi volt, hogy ebben nem volt mandula, és háromszáz forintba került, ellenben a Raffaelloval, amiből három darab ennyi.
A nap egyik sztárvendégei a Barátok közt
című sikeres magyar szappanopera tévésorozat két fiatal tehetsége, Tóni és Noémi. Az volt a poén, hogy mikor fölléptek a színpadra, kapásból hetven hülyepicsa ugrott oda, hogy Júúúúúúúúj, itt a Tóóónííí!!!!!
, de kérem, hol a kulturált salgótarjáni viselkedés? Jah, hogy az itt nincs, bocs.
Jogos a kérdés: mi a pöcsömnek mentem? A válasz egyszerű, havernak a húgát néztük meg, mert aerobicozott. Mentünk volna haza már korábban, de a húgi még mindenféleképpen megakarta nézni Tónikát, mert az olyan édi. Szóval ez volt, hála az égnek, egy évig nem kell menni.
Annak a Tóninak milyen egy ronda feje van… (Az iskolában minden második lány bulvárlapokat olvas, és egyik újság címlapján láttam a gyereket.)