A mai napomat részben azzal töltöttem, hogy ellátogattam abba az általános iskolába, ahol négy évig tanultam, és ahonnan végül elballagtam. Régóta terveztem, többször mentem már el az épület előtt, de mindig közbejött valami, ami megakadályozta, hogy bemenjek.
Ma viszont bementem. Furcsa volt végigmenni az úton, amin naponta kétszer jártam, olyan érzésem volt, mintha megint odajárnék, és éppen az órára sietnék. Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés volt végigsétálni a teljesen változatlan folyosókon, végignézni az ismerős tablókat, megfigyelni az új diákokat.
Beszéltem a legtöbb tanárral, aki annak idején tanított, elmeséltem, hogy mi történt velem három év alatt, mik a terveim stb. Az igazgatónő örült a legjobban, vele majdnem egy órát beszélgettem, nem kifejezetten csak iskolai dolgokról.
Nosztalgia. Szép volt, jó volt, de menni kell tovább.
