Számomra a digitális művészet és mondjuk . Bámulatos, hogy egyesek milyen csodákat – mert ez már csoda a szemnek – képesek készíteni, pusztán egy egérrel, vagy egy tablettel.
Leül az ember a tévé elé, és már természetes, hogy óriási UFO-k szétrobbantják az egész földgolyót, lerombolják az óriási felhőkarcolókat, röpködnek az autók, ömlik az ember fejéből a vér, stb. Megnézzük a filmet, aztán megmondjuk, hogy nem nagy durranás. Miközben lehet, hogy a legrövidebb kis animáció, amin átshuan figyelmünk, több óráig készült, több ember munkája fekszik benne.
Vagy például a komputerjátékok. Hányan, hányszor mondtuk már, hogy ez gagyi
, az unalmas
és így tovább. Pedig egy ksiebb csapat éjt nappallá téve azon fáradozott, hogy másoknak örömet okozzon, erre mit kap?
Persze, nagy tolóerő a pénz is. Sok játékon, filmen akármin észrevenni, hogy lélekkel csinálják, vagy csak úgy, hogy a pénz jöjjön. Régebben, két-három fiatal összeült és megírt egy olyan játékot, amivel még talán most is játszanak. Aztán jöttek az új gépek, egyre jobban a minőség felé mennek a játékok, és ez sokszor az élvezhetőség rovására megy. Mert van olyan játék, aminek nem profi a grafikája, de remek a játékélménye, ezért mindenki játszik vele. Ez vonatkozik a filmekre is.
Ezt most nem értem. Most mondjam a gagyira azt, hogy überszuper, nehogy megsérüljön a lelki békéjük? Ha unalmas, hát unalmas, még ha 20 évig fejlesztették is.