Egy telefonbeszélgetés részlete, mely a helyi távolsági buszmegálló dolgozója, és egy késő-reggeli órában posztoló blogger között zajlott:
Saccper negyvenedik csöngés, végre fölveszik
– Jó napot, érdeklődni szeretnék, hogy mikor megy busz ide... – ide felsoroltam az igényeimet, szépen, ahogyan azt kell, de miután kimondtam a helyiség nevét, rögtön félretette a kagylót
– Kilencóura.
– Később esetleg?
– Mondhatta vóuna korább is!
– Mondtam, hogy kilenc és tíz óra között!
– Kilenc negyven.
– Köszönöm, viszhall. Kagyló hangosan puffan, köszönés nuku.
Így kell bánni a kedves telefonálóval; hasonló munkakörben dolgozók vegyenek példát salgótarjáni kollégájukról!
