Volt itt ma az állatorvos. Nem, nem hozzám jött, hanem beoltotta a három kutyát, két teknőst és egy macskát. Valamint a teknősök kivételével bolhamentsítés is történt.
Azért érdekes, ahogy a doki töltötte ki az oltási könyvet, hirtelen megelevenedett előttem a 12 év, amit Julcsa macskám velünk töltött. Egészen apró, egy tengerimalacnál alig nagyobb(!) méretű volt amikor hozzánk került, azóta pedig egy hatkilós kissertésre hasonlít. Vagy például Mephisto kutyánk, akit egy novemberi hideg estén vettünk magunkhoz, és az egész kutya elfért a tenyeremben. Azóta eltelt kilenc év, és is nagyobb lett egy kicsit. Repül ám az idő kegyetlenül, és néha nagyon nehéz észrevenni.
Ez valószínüleg a világ leghosszabb blogcíme, bár nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek:
Azaz: Valami, amit mindig is tudni akartam, de soxor nem ment. Remélem, most menni fog.
