Ma voltam megint – egyelőre úgy néz ki, hogy nyárig utoljára – fogorvosnál, és végre elkészült
a gyökérkezelt, fertőtlenített és tömött rágóalkalmatosság.
Úton hazafelé újra megerősödött bennem a gyanú, hogy az emberek nem tudnak vezetni. Az egyik kapaszkodik, mint ha szélvihar lenne, a másik negyvennel előzi a hatvannal haladót, a harmadik meg kiteszi az irányjelzőt, mikor behajt a körforgalomba. Pedig ott nem kéne, hiszen más irányba nem tud hajtani, csak egyenesen, akkor meg ugye minek jelez. De bezzeg amikor kihajt onnan, akkor már luxus megbillenteni azt a kis kart, ott a kormány mögött. Persze, én nem tudok vezetni, még jogosítványom sincsen. De azért még is, vannak egyértelmű dolgok, mint például az, hogy ha lehetőségem van rá, akkor áthajtok a másik sávba, ha éppen valaki bekanyarodni készül abba a sávba, ahol haladok, nem pedig megyek, mint vak az anyjának.
