Én például azért nem szeretek délután aludni, mert mindig az a vége, hogy fölkelek kómásan, nyűgösen és kapja be az egész világ hangulattal. De mégis, ledőlök olvasni – én naiv – az ágyra, aztán két oldal után arra ébredek, hogy elzsibbadt a kezem. Remek érzés.
Eldőlt, hogy holnap nem megyek koncertre.

