mefiblog - főoldal

Ma meg az lesz, hogy megyünk egy jót majálisozni, és szokásomhoz híven berúgok, mint állat telezabálom magam. Kellemes május elsejét mindenkinek!

Megvolt. Rettenetesen tré volt, már rég láttam ennyire élvezhetetlen majálist. Az hagyján, hogy tele volt nem napbarnított emberekkel, ezt megszoktam. Az, hogy a műsor kvalitása szánalmas volt, szintén nem szokatlan. De kérem, a majálison mindig, de mindig olyan jókat lehet kajálni. Szokott lenni kolbász, hurka, gulyás- és bableves, virsli, hamburger és meleg kutya. Ehelyett holt gyros. Amikor megláttam a föliratot, rögtön arra vándoroltam, mert imádom a jó gyrost. Az ártáblán ez állt:

Gyros
Majonézes - 300.-
Ketchupos: 300.-
Kukoricás: 500.-

Még nincs vége, olvasd tovább »

Remek ám hétfőn este fél nyolckor azt hallgatni, ahogyan Győzike énekel. Sebaj, éltünk már túl vészesebb dolgokat is, nemde?

Azért nem lennék a tagja mondjuk egy koncert, majális, utcai felvonulás, vagy egy mozi takarító-személyzetének. Biztosan izgalmas lehet az irdatlan mennyiségű szemetet eltakarítani, figyelembe véve azt, hogy az embernek van egy olyan szokása, hogy direkt a kuka mellé dobja a szemetét. Moziban meg ugye fönnáll a veszélye annak, hogy kiborul a ragacsos üdítő, és arra egyértelműen ráesik néhány kukoricaszem, amit még jól meg is tipornak, hogy nehezebb legyen föltakarítani.

Ehhez kapcsolódik talán az a kis anekdota, amikor Pesten, a Margitszigeten, egy csávó - aki kivételesen turista volt -, bedobta az üvegét a szemetesbe. Azaz megpróbálta, mert az üveg lazán félrement. Persze, le nem hajolt, hogy határozottabban a kukába irányítsa a piszkát, inkább továbbment. A poén az, hogy két perc múlva kidobott egy másik üveget, ami már nem ment mellé. Persze, még véletlenül sem hajolt volna le az előzőért, ugyan. Szép, tiszta Magyarország akció rulez.

Nem is tudom, hogy ki a szánalmasabb. Höre, a repper, vagy a Hörét leszóló, és védő hozzászólók. Nehéz ügy, a számítógépes segítséget kérném: kapcsolja ki.

Methos kérdezi a kedves olvasótábort, hogy vajon mi az a speciális eszköz, amivel át lehet látni egy betonfalon. A helyes választ idekommentáló kedves olvasó csoki-accountja növekedni fog.

Igen, ez egy statisztikát növelő bejegyzés volt.

Most nincsen blog. Majd talán este, ha lesz egy szusszanásnyi időm. Csapó.

Befejeztem a tanulást, ami röpke négy és fél óráig tartott. Angolból három fejezetnyi témazáró, ez nagyjából egy hónap és kétszáz oldal anyaga. Lesz benne múltidő, igéből való melléknévképzés, valamint levélírás. Irodalomból Móricz Zsigmond életpályája, és a Rokonok című mű részletes elemzése, egy két órás fogalmazás keretében. Még jó, hogy a Rokonok az egyik kedvenc művem. Aztán lesz még egy kis matematika, koordinátageometria, pontok és vektorokkal való műveletek. De csak azért, hogy halmozzuk az élvezeteket, egy biológia felelésre is számíthatok. Évvégi hajtás, ez van.

Ami az egészben a pláne, hogy közölték, hogy én bizony menjek holnap versenyre, mert a négy témazáró nem kifogás. Persze, múltkor egy témazárót írtunk, és volt pofám jelezni, hogy nem leszek egész nap, mert fogorvoshoz megyek, erre rögtön jött a sóder, hogy Dehát ezt ki fogja igazolni?!. A verseny az persze más, azt igazolják.

Valahol persze megértem, hiszen a részvétellel képviselem az iskolát, ha nyerek, akkor az iskola is nyer, és így tovább. Az egyik lány még régebben, nem tudott megjelenni egy versenyen. Próbálta jelezni a tanároknak, hogy nem fog tudni menni, de valahogy nem jutott el az információ a célszemélyeknek. A lány osztályfőnöki megrovást kapott, mivel az iskola színvonalát rontotta.

A Feed Collectors összegyűjti, csoportosítja és szocializálja kedvenc blogjaink RSS forrását. Természetesen lehetőségünk nyílik a többi felhasználó csoportjainak megtekintésére is. Lenne benne fantázia, de egy felhasználó csak egy csoportot készíthet, így viszont kevés értelmét látom.

A linkre kattintva megtekinthetőek a kiállítás képei, szám szerint harmincegy. Tudom, a minőség ramaty, de a gépemet, és a hömpölygő tömeget figyelembe véve, tökéletes. Azt viszont sajnálom, hogy nincsen xD kártyám, mert elég kevés lett az alkotás. Egyelőre csak a mappából lehet megnézegetni, aztán majd csinálok ide valami képnézegető okosságot.

A Fanta évente kidobnak valami új terméket, amivel kaszálnak egy kis lóvét, hiszen mindenki kipróbálja. A termék aztán vagy bejön, és elkezdik a komolyabb forgalmazását, vagy megy a süllyesztőbe. A legújabb ilyen próbálkozásuk a Fanta Ssszőlő, amit - ha máshonnan nem is - a WiW-ről már többen megismertek.

Megkóstoltam én is, gondolván egyszer élünk. És mit ad Isten, még finom is volt, pedig ritkán iszom ilyen, és ehhez hasonló termékeket, akkor is inkább gyömbért, vagy jeges teát. Leginkább a musthoz tudnám hasonlítani az ízét, de a jellegzetes alkoholos mellékíz kísérete nélkül.

Sprite és 7Up szerű italt pedig nagyon egyszerű készíteni, három deci tonikba, féldeci citromlé kell, és máris fogyasztható, az íze pedig jobb, mint az eredeti.

Ma körülnéztem kicsit, és arra a következtetésre jutottam, hogy az embereket nagyon, de nagyon könnyű irányítani. Csak pár szó, egy finom utalás, vagy egy kicsit erősebb utalás, bizonyos dologra, és máris bárkit az ujjunk közé csavarhatunk. Ez van, nagyon, de nagyon könnyű beállni a sorba, de sokkal nehezebb kiállni onnan, és új sort nyitni.

Ez jelenség mindenhol megfigyelhető; divatosan öltözködünk, divatos a szóhasználatunk, divatos termékeket vásárolunk. Kérdés, hogy ez kinek jó. Én személy szerint rühellem, ha egy ruhát máson is látok, ha olyan telefonom van, amivel minden második ember rohangál, ha azt eszem, amit mindenki eszik. Ebben semmi jó nincsen, kell egy kicsit szakadni az átlagostól. De persze nem szabad átesni a ló túloldalára sem. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ők olyan egyéniek, olyan különlegesek. Fenét, csak megpróbálnak úgy tenni, de eközben ugyanúgy követik a trendet.

De mi a trend? Mert például a technikák és a tudás folyamatos fejlesztése nem trend, hanem kötelező. Vagy például a szabványosság. Az nem trend, hogy valaki szabványos oldalt készít, helyesen beszél és ír egy nyelven. A szabvány is jó, mert rávezet egy útra, amit nekünk kell kitaposni.

A Some Say blogon olvastam, bár már régóta akartam írni erről.

Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én szeretem a rendet. Régen nem törődtem vele, ha kupi volt, hát kupi volt, de az utóbbi fél évben - mióta felújították a szobámat - szeretem a rendet. Mindennek megvan a helye, minden szép tiszta (na jó, néha poros kicsit). Ha használok valamit, a helyére teszem vissza. Este például tíz perceket tudok azzal tölteni, hogy mindent szép rendbe tegyek. Persze, lehet jönni a zseni átlát a rendetlenségen szöveggel, de ez hülyeség. Van abban valami szép, ha minden a helyén van, tudom, hogy hova nyúljak, vagy ha például valaki vendégségbe jön, nem kell egy hétig takarítanom.

Az állandó macska- és kutyaszőr már más kérdés.

Ez egy vidám bejegyzésnek indult, de amikor a szomszédom este háromnegyed kilenckor állt neki füvet nyírni, akkor azért kissé morcosabb hangulatom lett a kelleténél.

Sebaj, ez egy vidám bejegyzés, mert a szerkesztőségben vidám a hangulat tombol. Itt a jóidő, letekertem harminc kilométert, és hamarosan kezdődik a két kedvenc szappanoperám, a Született feleségek (aminek évadzáró epizódját láthatjuk, a második évad szeptember felé jön; Olaszországban már a második évad végénél járnak) aztán meg az antiszociális bácsi, a dr. House - tehát a program meg lesz. Apró örömök.

Ezt az animációt pedig, esemvé hétszázhuszadik bejegyzésében találtam, viruljatok.

Ugye, volt régebben az eyeOS, amit egyesek megmosolyogtak, egyesek pedig nagy jövőt jósoltak neki. Ha az eyeOS-nak nem is, az ajaxOS-nak mindenképpen van jövője.

A cél, egy olyan rendszer kialakítása, ami a webfejlesztők legjobb választása lehet - költség és használhatóság terén egyaránt. Egyelőre csak egy bemutató videó, és néhány működés közben készült kép tekinthető meg a hivatalos oldalon.

Olyan ritka, hogy amit megveszek csokoládé néven, az tényleg az is. Mert ugye van egy olyan trükk, vagy átverés - nem tudom, hogy minek nevezzem -, aminek lényege, hogy 1% csokoládéhoz hozzáadnak 70% kakaós tejmasszát, aminek meg olyan íze van, mint ha tömény kakaóport rágicsálnék.

Most húsvétkor kaptam csokinyuszit, és vagy két napig hozzá sem mertem nyúlni, mondván biztosan kakaós tejmassza, majd jövőre kidobom, a tavalyi csokimikulásom is három hónapig húzta, ezzel sem lesz gond. Volt is meglepődés, amikor megettem, mert bizony teljesen finom tejcsokoládé volt. Semmiféle massza, csak a hagyományos és finom csokoládé.

Sziasztok! Én egy 16 éves csaj vsgyok. Kiváncsiak vagytok a borotvált nedves puncimra???????

Olvasom ezt a hozzászólást egy pornográf tartalmú, tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott oldalon, és azt kérdezem magamtól, hogy hová süllyed ez a világ. Az még rendben van, hogy valaki nem romantikus, mert nem az. Még talán az is rendben van, hogy már ilyen fiatalon aktív nemi életet él - vagy legalábbis szeretne. De miért kell ezt nyilvánosan közölni? Az embernek vannak privát szférái, és a szexuális élet például ilyen. Értem ez alatt, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, kivel, mikor és hogyan. Egy bizonyos szintig persze úgysem lehet titoktartás, de azért mindennek van határa.

14éves lány vagyok aki nagyon szeretne szexelni. kinek küldjek fotot a puncimrol?

Erre már végképp nem tudok mit mondani. Sic transit gloria mundi.

Ingyenes RSS-készítő alkalmazás, bármilyen oldalhoz, AJAX-os eszközökkel megspékelve. Opera alatt nem funkcionál.

Mivel nálunk holnap, azaz szombaton kerül sor a ballagásra, és ugye mivel mi ballagtató osztály vagyunk, ezért az osztályfőnökünk volt olyan kedves, és megengedte, hogy a mai napot itthon töltsük. Mármint, annak a hét gyereknek, akik jön ballagtatni.

Vajon, csak szerintem ciki, hogy egy harmadikos osztály föl van háborodva, hogy neki ballagtatnia kell? Tény, hogy tavaly is ballagtattunk, mert az egyik tavalyi harmadikos csapat volt olyan kedvesek, és nem fáradt be a ballagásra. Ez nem szívesség, vagy időpazarlás, ez kötelesség és megtiszteltetés. Nekem személy szerint rosszul esne, ha jövőre a minket ballagtató osztály így viselkedne, ráadásul az idén ballagók között még ismerősöm is van, igaz nem én ballagtatom.

Sztanahov írt róla, hogy megjelenőben van egy újabb linkelési formátum, ahol a href="" tulajdonságba nem egy statikus címet írunk, hanem egy JavaScript funkciót. Valahogy így:

<a href="javascript:showLink('abc123');">ez egy link</a>

Ezzel igazából egy probléma van: nem biztos, hogy az adott böngésző rendelkezik JavaScript-tel, de ha rendelkezik is, nem biztos, hogy minden böngésző egyformán kezeli. Viszont van erre egy rendkívül jó megoldás, ami a JavaScript hiányában, vagy hibás kód bevitelekor nem bántja az eredeti linket, valamint a link megnyitható új lapon is, nem úgy, mint egy szabványos JavaScript link.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egy kis idézet a PHP hivatalos kézikönyvéből:

A GetImageSize() függvény megállapítja a méretét bármely GIF, JPG, PNG vagy SWF filenak és visszaadja a kép méreteit along with a file type and a height/width text string to be used inside a normal HTML <IMG> tag.

Az ilyen, és ehhez hasonló élmények miatt érdemes internetezni. Mondjuk a PHP kézikönyve százszor jobb, mint a MySQL-é, ami kifejezetten idegesítő tud lenni.

Szeretem, mikor valami idióta reklámmal népszerűsítenek egy terméket. Ilyen például ez a remek bambóka-fíling, amit a Fanta ügynökei zúdítottak ránk.

Nem tudod mi lenni bambúcsa? Látogatni elfele idióta webszájt és tekinteni meg bambúcsapédia, ahol mások jól megmond, mi is lenni igazi élet!

Vannak a Knorrnak és a Magginak, viszonylag ízletes instant tésztái. Ezek nagyon jól jöhetnek, ha például nem tudja az ember eldönteni, hogy mit is egyen. Gyorsan elkészül, kis utóízesítéssel és néhány gasztronómiai trükk alkalmazásával pedig fenséges élményt nyújt.

A Knorrnak sokkalta jobbak ezek a tésztái, én eddig a paprikáscsirkéset, a sajtosat és a fokhagymásat próbáltam ki, és nem bántam meg. A Maggi termékeiből kicsit nagyobb skálában lehet válogatni, de az összesnek van egy óriási hibája, mégpedig a tésztaszemek mérete. Mert ugye nem mindegy, hogy milyen gyorsan puhul megfelelőre, és az sem, hogy ezalatt mennyi víz párolog el. Egy fedővel mondjuk megoldható a dolog, de személy szerint a Knorr termékeit jobban kedvelem. Az instant levesekkel már más a helyzet.

Remek gitárszóló, bűn lenne kihagyni. Köszönet érte dancsigának.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Elballagtattuk az idei végzősöket, és elmondtam a búcsúztató szöveget. Meglehetősen kellemetlen élmény a hideg szélben és a majdnem-zuhogó esőben egy hosszabbítóval és mikrofonokkal teli emelvényen ácsorogni, de sebaj.

Azért érdekes érzés volt látni, hogyan sétálnak végig az egész iskolán azok a diákok, akik pár hónapja még az iskola tanulóiként rohangáltak, álltak sorban a büfénél, mentek a tanáriba, hogy elmehessenek, vagy éppen egy dolgozat alól kérjenek felmentést. Egy év múlva én és az osztálytársaim fogunk ott állni. Gondolná az ember, hogy egy év, addig még van idő.

Pedig egy év nem sok. Szinte pár hétnek tűnik, mikor tavaly az érettségi-botrányról olvastam. Vagy látszólag rövid idő telt el a gólyatábor után is, pedig három éve történt. Rohan az idő, ez van.

Vajon milyen érzés lehet, egy szál virággal, tarisznyával és teljes magányban távozni a boldog szülő- és diáktáborból, a szombat délelőtti ballagás után? Vajon milyen családja lehet annak, aki egy árva rokon nélkül megy, egy viszonylag fontosnak mondható eseményre, és senkitől nem kap virágot, csak a ballagtató osztálytól? Ezek az igazi problémák egy fiatalnak, és ezekre kéne megoldást keresni.

A képen a világ talán egyik legkisebb személyi számítógépe látható. A mérete nagyjából egy Rubik-kockáéval egyezik, a borítás alatt pedig egy 300 MHz-es processzor (a márkáját nem tudom sajnos), 64MB-os SDRAM, és egy 1280×1024-es felbontásban működő, valamint 65000 színt kezelő grafikus kimenet található. Rendelkezik ezenkívül mikrofon be- és hangszóró kimenettel, valamint LAN csatlakozási lehetőséggel.

Az operációs rendszer egy Atom nevezetű Linux, a készülék 325 amerikai dollárért, azaz nagyjából 60 000 Ft-ért vásárolható meg.

Ha egy ilyen dög állna meg a házad előtt, akkor mit éreznél?

Mikor este leültem ide, és bejelentkeztem, legalább három dolog járt a fejemben, amiről írni szerettem volna, de ebből a végén csak egy rövid kis bejegyzés lett. Egyszerűen nem esik jól; fáradt vagyok, de úgy a javából, úgyhogy most az lesz a műsor, hogy belezuhanok az ágyba, és addig olvasok, amíg el nem alszom. Jó éjszakát mindenkinek.

Nem vagyok egy nagy sportember, nem is szeretek sportműsorokat bambulni. A Forma 1 viszont azon kevés sportok közé tartozik, aminek sikertül belopnia magát szívembe. Bár ez családi befolyásoltság miatt is lehetséges; mióta az eszemet tudom, mindenki F1-mániás a környezetemben.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezzel az orgonával kívánok - ha csak jelképesen is - minden jelenlegi és jövendőbeli anyukának, nagyon boldog anyák napját!

Magyarországon 1925-ben, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ilyen napot, majd 1928-ban miniszteri rendelet, a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta. Bővebb információkat a Wikipédián olvashattok az anyák napjáról.

Az iPings egy olyan szolgáltatás, melynek segítségével értesíthetjük a legismertebb blogokat összegyűjtő oldalakat (mint például a Technorati).

Ehhez annyit kell tennünk, hogy megadjunk oldalunk címét, és az iPings már küldi is az értesítést. Ha a blogunk rendelkezik RSS-sel, akkor az új bejegyzés megírásakor automatikusan történik a folyamat.

Kapcsolódó oldalak

• Feed Shark @ Shamalt blogja

Laktam lakótelepen, és tudom milyen érzés, mikor összekarcolják az ember kocsiját. Egyszer ismerősökkel elkaptunk egy ilyen gyereket, és miután kisebb unszolásra megadta a lakcímét, hazavittük bemutatni a szüleinek, hogy mit is csinál a kedves gyermeke esténként.

Hasonló szemétség még az is, amikor a Mercedesek orráról, szabályszerűen letépik az emblémát. Az ilyen embereket kasztrálással kéne kezelni - miután a károkat megtérítette, természetesen.

It's my life
And it's now or never
I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
It's my life
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just want to live while I'm alive
'Cause it's my life

Itt kezdődik a rockzene, itt kezdődik a zene. Ezt hallgassátok, ne győzikét, tokióhotelt meg a többi műanyag szart!

Bár tudom, hogy az egész hazai blogszféra az idei érettségitől hangos, mégis írnék pár gondolatot.

Osztályfőnököm - aki mellesleg magyartanár - elmondta, hogy milyen feladatokból állt a mai írásbeli vizsga, és meg kell mondjam, tényleg nevetségesen egyszerű, legföljebb két hét gyakorlással legalább négyesre letehető. Egyedül Umberto Eco írásával lett volna gondom - őszintén megmondom, hogy nem ismerem -, az összehasonlítással és a verselemzéssel viszont nem lett volna probléma.

Bár többen mondták már, hogy fölösleges az érettségi előtti pánik, azért a matematikától tartok, és tartani is fogok. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő év érettségije.

A Protolize egy a webfejlesztőknek hasznos segédeszközöket kategorizáló és összefogó gyűjtemény. Érdemes körülnézni, van benne egy-két jóság.

Ma kaptam egy levelet, amiben a Szerencsejáték Rt. legújabb ajánlatait láthattam, kezdve az ötöslottótól, egészen az ötvenforintos kaparós sorsjegyig. Ezzel alapjáraton nem lenne probléma, de. Honnan szerezték meg az e-mail címemet, és milyen jogon küldenek arra kéretlen elektronikus reklámüzenetet (ami ugye nem más, mint spam), az én írásos engedélyem nélkül? Persze a levél legalján ott volt, hogy kattintson ide a leiratkozáshoz, amit meg is tettem. Itt egy űrlap található, ahol az én e-mail címemet kérik. Mennyire valószínű, hogy ha ide megadok egy címet, akkor mégtöbb kéretlen levelet küldenek? Mindenesetre valaki tájokztathatná a Szerencsejáték Rt-t a hatályos jogszabályokról.

Jó, nyelvész azért nem vagyok, ez tény. Vallásos sem vagyok, ezt is tudtam. De azért a Himnuszból való idézet bizonyos sorának bizonyos szavát kis i-vel, másikat pedig egy d-vel írni, azért ahhoz kell bőr a képen.

Az új Honfoglaló kinézete egyszerűen remek lett. Már kíváncsi voltam, hogy mikor eszközölik, a nagyjából fél éve történt módosításokat, a németországi Conquiztador példáját követve.

A csúnya, érdes kereteket finom és elegáns élsimítás, valamint enyhe árnyék cserélte le, a fa hatást keltő elemeket pedig a mostanában elég divatosnak mondható üveg effektussal cserélték. Szépen néz ki, még tetszik is, de azért kicsit érdekesen fest a régies környezetben egy hájtek mérőműszer, ami a hátralévő köröket mutatja.

Az előbb berepült egy méh, méghozzá az a nagyobbik fajta. Egy darabig próbáltam kiterelni, de mivel a macskát majdnem megcsípte, én pedig allergiás vagyok a méh- és szúnyogcsípésekre, ezért lefújtam rovarirtóval. Erre nem csinált semmit, csak egyre dühödtebben körözött a szobában, de egy pohár közreműködésével kivégeztem a szegény párát. Az érdekes az volt, hogy az egész testét szétnyomta a pohár, mégis mozgott még a szárnya és a lába. Bele sem merek gondolni, hogy egy ilyen szívós dög milyet csíphet.

A héten volt szerencsém elolvasni Robin Cook újabb (mármint számomra) remekművét, a Járványt. Az író nem hazudtolta meg stílusát; van itt megint összeesküvés-elmélet, főhős, aki magánnyomozásba kezd, és életveszélyes kalandokból kerül ki győztesen, egy barát, aki a végén áruló lesz, és az áruló, aki baráttá válik. Persze a végén minden kiderül, s a gonosz megfizet mindenért. Újfent csak ajánlani tudom. Most az Agymosás van műsoron, azután pedig a Da Vinci kódot szeretném elolvasni.

Értékelés: 5 pont

Ma két ember emberhelyettes kérdezte meg tőlem, hogy miért jó olvasni?. Az első bátor kérdezőnek nagy vonalakban elmagyaráztam, hogy azért jó olvasni, mert nem unatkozik az ember a buszon, vagy a szünetben ücsörögve, mert új neveket, helyeket és történeteket ismer meg, mert bővíti (az amúgy is bővítendő) szókincset, mert stb. A második érdeklődővel már nem voltam ilyen türelmes, és közöltem vele, hogy ha eddig nem tudta, akkor nem is fogja megtudni sosem.

Hol kell keresni a hibát, ha egy átlagos fiatal nem tud, nem szeret és nem akar olvasni? Ha a tíz diák évente egy könyvet olvas el, az is leginkább a Móricka-válogatás? Ilyen esetekben kifejezetten szeretem J. K. Rowling művét, mert rendkívül sok fiatalt vezette rá az olvasás útjára, ha maga a könyv nem is a legjobb, és legszebb művek közé tartozik. Valahol el kellene kezdeni valamit csinálni, mert ez nem állapot.

Órákon ritkán van könyvből, vagy bármilyen írott anyagról való fölolvasás, de általában négy-öt gyerek veszi ki ebből a részét, mert a többi egyszerűen nem tud normálisan olvasni. Nem tudja, hogy az stb. az nem estébé, és nem tudja, hogy a pontnál megállunk, nem csak úgy megyünk a következő résznek, mint vak az anyjának.

Kapcsolódó oldalak

• Na, még egy rókabőr @ Shamalt blogja

Azaz bocs, magenta. Először megveszik a WiW-et, aztán aláírnak egy szerződést, hogy megvették az adnetworköt is. Remek, ha így folytatjuk, nagyjából fél év, és Magyarország térképének 60%-a magentás árnyalatban tündököl majd.

Más, de mégsem. Erre a cikkre aztán végképp nem tudok mit mondani.

A képen a - reméljük - nemsokára megjelenő PlayStation3 játékkonzol kontrollere, azaz joystickja/gamepadja látható. Ránézésre nem változott semmi, de a Sony néhány lényeges módosítást eszközölt. A méretek és a gombok elhelyezkedése semmit nem változott, a vezeték viszont USB-támogatott lett, illetve a kontroller alapból támogatja a Bluetooth környezet használatát.

Sokaknak furcsának tűnhet a hír, hogy a Sony néhány napja bejelentette: az új kontroller nem támogatja majd a vibráló, azaz rezgő módot. Az illetékesek azt mondták, hogy a vibrálás közben kényelmetlenné válhat a játék.

Várom már ezt a PS3-at, különösen a rendkívüli nagy támogatottság miatt, amit beleépítenek. Eddig ugye lesz benne DivX, VCD, MP3, (WMA-ról nem hallottam, de szerintem a Microsoft nem engedélyezi majd), Bluetooth és a DVD várva várt utódjának kezelése.

Bloggereknek kiváló, és rendkívül hasznos alkalmazás, ami FTP-vel és SQL-lel együttműködve készít rendszeres adatbázis-mentés.

Hasznos, ötletes, praktikus. Sajnálom, hogy csak a béta-teszt ideje alatt ingyenes.

A mai napomat részben azzal töltöttem, hogy ellátogattam abba az általános iskolába, ahol négy évig tanultam, és ahonnan végül elballagtam. Régóta terveztem, többször mentem már el az épület előtt, de mindig közbejött valami, ami megakadályozta, hogy bemenjek.

Ma viszont bementem. Furcsa volt végigmenni az úton, amin naponta kétszer jártam, olyan érzésem volt, mintha megint odajárnék, és éppen az órára sietnék. Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés volt végigsétálni a teljesen változatlan folyosókon, végignézni az ismerős tablókat, megfigyelni az új diákokat.

Beszéltem a legtöbb tanárral, aki annak idején tanított, elmeséltem, hogy mi történt velem három év alatt, mik a terveim stb. Az igazgatónő örült a legjobban, vele majdnem egy órát beszélgettem, nem kifejezetten csak iskolai dolgokról.

Nosztalgia. Szép volt, jó volt, de menni kell tovább.

Egyszerűen csak játék volt a debreceni diákver(eked)és. A fegyelmi vizsgálat eredménye szerint ...valójában nem történt verekedés, csak annak élethű utánzata.... Persze, mikor verekedés volt, nálunk is mindig ezt mondták. De most tényleg, ki az a hülye, aki elhiszi, hogy összerugdalnak és ütlegelnek egy gyereket, akin a vak is látja, hogy reszket a félelemtől. Komolyan, néha elgondolkodom, hogy milyen emberek vannak az oktatásban, és mikre képesek az iskola jó hírének érdekében. Magyarország 2006 - csak játék.

Kapcsolódó bejegyzések

• Verekedés

Írok már én is egy bejegyzést aki nem érti, vagy elege van, attól én kérek elnézést; aki elolvasta ezen sorokat, már sejti, hogy miről lesz szó. Igen, replika következik, akit nem érdekel, kérem ne olvassa el.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ma az egész délutánt a városban töltöttem, és beszereztem néhány 1990-ben kiadott ritkaságot, név szerint az Agy és A Gyötrelem éve című Robin Cook regényeket.

Érdekes, sőt különleges könyvesboltot találtam a városban. Kívülről semmi különös, még csak óriási cégtáblát sem látni. Belépéskor az ember azt hiszi, hogy egy angol milliomos könyvtárszobájába lépett, amit éppen most alakítanak át könyvesbolttá. A pult mögött óriás perzsa-fazonú szőnyeg, régies könyvespolcok, rajta régies könyvekkel, a pult előtt pedig modernnek mondható ezüstös polcok, ahol az újabb szerzemények láthatóak. Régi, használt és már-már műemléknek számító kötetek szerezhetőek be; szinte biztos, hogy visszalátogatok még.

Jövőhéten pedig beszerzem a Rajt és a Da Vinci kódot, de most elindulunk tekerni egy nagyot.

Ma olyan jó napom volt, hogy azt alig lehetne szavakba önteni. Azért megpróbálom. A matekdolgozatom kikaptam, hármas lett. A szerény matektudásom mellett ez tökéletesnek mondható; beszereztem két remek könyvet, és vagy három órán keresztül tekertem.

Van egy legjobb jóbarátom (remélem mániákus nem haragszik meg, hogy az ő szófordulatát használtam), aki egyben a szomszédom is. Vele szoktam tekerni, meg a legtöbb időmet tölteni, mióta itt lakom, azaz négy éve. Az én haverkámnak vasárnap kötik be a netet, szóval öröm lesz és boldogság.

Vettünk ma egy, azaz kettő adóvevőt, kerékpározáskor nagyon jól tud jönni, ajánlom mindenkinek. Négy-ötezer birodalmi egységért teljesen korrekt gépeket lehet kapni. A mi szerkezetünk például öt kilométeres távolságban működik, bár a hegyek miatt ez a szám legurik háromra, valamint nyolc csatornát kezel.

Holnap megyek koncertre, remek lesz. Ha belegondolok, egy hónapja mentem utoljára kikapcsolódni, tehát mindenképpen várom. Kicsit macerás hadművelet koncertre járni, meg kell tervezni, hogyan jut haza az ember, mert ugye tizenegykor elmegy az utolsó busz, az első pedig reggel hatkor indul. Amikor mindent megbeszélek, és előre eltervezek, akkor jön be valami: elmarad a koncert, nem tud jönni a kocsi stb.

Bár a zenei stílus nem igazán áll hozzám közel - nem szeretem az erősen hörgős, durva, vagy legalábbis durvának tűnő zenéket -, a zenekar néhány tagja annál inkább.

Kedves osztályfőnökünk volt olyan kedves, és nem engedett el minket az utolsó óráról. A poén az, hogy pénteken összesen négy óra van (szerdán és csütörtökön pedig hét, meg nyolc, rendszerezett órarend rulez), és ebből a második kettő elmaradt. Ültünk két lukasórát, sebaj.

Az előbb bámulatos lélekjelenléttel, és a lábam közreműködésével likvidáltam egy Hornet vadászrepülőt, ami a kezemet próbálta megtámadni.

A WhyReboot egy apró (kb. hatvan kilobájtos) alkalmazás Windows rendszerekre, mely egy a legtöbb műveletről készített naplófájllal segít kideríteni, hogy a rendszer miért állt le, vagy indult újra.

Vágó úr műsorában az a rendkívül nehéz kérdés, hogy az alábbiak közül, hogyan választjuk el helyesen Széchenyi István nevét:

• Szé-che-nyi
• Széc-he-nyi
• Széch-e-nyi
• Széc-heny-i

Ezen kemény három percet gondolkodtunk, de azért sikerült.

De ami még rosszabb, hogy tíz emberből kettő tudja, hogy ki is Széchenyi.

Ez meg a másik kedvencem:

Sztárok beszélnek a táncról.

Ebből két dolog nem igaz: a sztárok és a tánc.

Mert megérdemlem.

Most megy a Danubius rádión Attiláék újságáról, a Boxerről egy kisebb interjú, magával Attilával. A kezdet elég kínos volt, mert kapásból másnak mutatták be, Attila meg szerényen megjegyezte, hogy bocsi, de én más vagyok. Kínos csend következik, majd elindul a műsor. Igazából a boxerről egy szó nem esik, végig a meleg emberekről beszélnek.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ilyen, és ehhez hasonló poénos képek készítése a fodey.com oldalon.

részben via Shamalt

Az SG-n, és több konzolos oldalon olvastam, hogy a Nintendo Wii játékgépért rendkívül alacsony árat (kétszáz amerikai dollárt, azaz nagyjából ötvenezer forintot) fognak kérni. Ez mindenképpen jó húzás lenne, hiszen ha adott lenne a lehetőség, hogy vegyek egy konzolt több, mint százezer forintért, vagy vegyek egy konzolt ötvenezer forintért - nos akkor egyértelmű a választás.

A dolog érdekessége, hogy a Microsoft nyíltan a Nintendo mellé állt, mondván, hogy a PS3-ért kevesen tudnak kiadni többszáz dollárt, így nem marad más választás, csak a Nintendo Wii és az XBOX 360 - bár tudtommal utóbbi sem a legolcsóbbak közé tartozik. Valahol érthető a Microsoft ezen lépése, hiszen okkal tartanak a PS3 megjelenésétől, de bátor lépés is, mert értelemszerűen több Nintendot fognak eladni, tehát a Microsoftnak ez nagy érvágás lesz. De korántsem akkora, mint amekkora a PS3.

Emlékszem, hogy mikor a PS2 megjelent, többen ott éjszakáztak az üzleteknél, hogy meg tudják vásárolni a legújabb csodát. És milyen fura, a PS2 azóta is megállja helyét. Én személy szerint mostanában kezdem érezni, hogy gyengül a teljesítménye a számítógépekéhez képest. Egy jó fél éve, még nem hittem el, hogy gépen lehet szebb grafika és jobb játékélmény, mint XBOX-on, vagy PS2-n.

Rendkívül egyszerű RSS-szűrő, amely megadott kulcsszavak alapján válogat. Az ékezetes szavakkal viszont bajban van.

Szeretem a szombatot. Későn kelni, ágyban olvasni sokáig, egész nap csak pihenni, kerékpározni, tollaslabdázni, este a családdal közösen vacsorázni, megnézni egy jó tévéfilmet, aztán későig gépezni, játszani, és élvezni, hogy van egy olyan nap a hét zűrzavarában, amit azt csinálva jólesik, szabadon, békességben lehet eltölteni.

... a szobában állt, szájában elemlámpa, kezében a nyitott akta, amit a fém kartotékfiókból keresett elő. Szemével végigszaladt a nevek listáján, és elsápadt. Ez egy teljes bűnszövetkezet! És mindent a háta mögött csináltak! Akkor tért csak magához, mikor lépteket hallott a folyosó felől. Megbénította a rémület: hová bújjon? Kikapcsolta az elemlámpát, és gyors mozdulattal visszatette az aktát a fiókba. A léptek egyre közeledtek, nem lesz elég ideje elbújni...

A Launchy egy olyan Windows rendszerre letölthető alkalmazás, ami segít megtalálni egy másik alkalmazás nevét. Példának okául keressük az Opera nevű programot, akkor csak be kell írni, hogy opera, és már mutatja is a megfelelő találatokat, amolyan livesearch formában, azaz nem kell semmilyen gombot megnyomni. Hasznos lehet adott esetben.

Mai napom nagy részét takarítással töltöttem, így a szobám jelentős por- és pókháló fölöslegtől szabadult meg. Hiába, attól hogy szép rend és tisztaság van, a sarokban ólálkodó képződményeket ritkán távolítom el. Aztán volt még itt portörlés, seprés, bútortologatás meg miegymás. Kedvencem a számítógép klaviatúrájának macskaszőrtől és portól való megszabadítása, valamint a monitorok megtisztítása. De nézzük a jó oldalát, csak úgy csillog a szobám.

Kártyáztunk ma haverral, játszottunk pár barátságos Beethowen és Snapszer 64 partit. Utóbbival most játszottam először, bár ha belegondolok eddig kártyázni se nagyon kártyáztam, legföljebb csak számítógépen Pókert, vagy Pasziánszt. A kártyában az a jó, hogy szinte mindig alkalmas. Télen a meleg lakásban, mikor kint zord vihar tombol, vagy nyáron a kertben egy jeges üdítővel. Interneten, vagy élőben - mindenhol jó.

A Magic Inlay egy logikai, és azon belül is kirakós játék. Lényege, hogy egy táblán elhelyezzük a köveket, a legegyszerű háromszögtől, a bonyolultabb, már-már megfogalmazhatatlan alakú kövekig. A játék nehézsége, hogy a képernyő alján látható szalagon érkeznek a fölvehető elemek, ám ha ezekből túl sok lesz, és a legújabb érkező nem fér el, akkor a játék véget ér.

Ez ellen két módon tudunk védekezni: az egyik, hogy a kifutóra helyezzük a nem kellő elemet, ahonnan elég lassan tűnik el, s ezalatt az idő alatt másikat nem képes fogadni; a másik, hogy a korlátozott számú kalapáccsal összetördelünk pár szükségtelen elemet. A játékban segítségünkre lehet a varázspálca is, amely az üres helyeket kitölti, de ez szintén korlátozott számú.

Értékelés: 5 pont

Bepótolván az elmaradást podkeszt téren, sugároznék egy kis gyöngéd metálicát, a műfaj kedvelőinek. Nothing else matters - az egyik legjobban sikerült Metallica szám, gyöngéd és szomorkás, mégis van benne valami feszültség, valami láthatatlan erő, amitől fölugranál, és üvöltenél; amikor hallod, ahogyan a dob már-már majdnem beindul, aztán visszatér a nyugodt ütemre. Végig hullámzik, és magával ragadja a hallgatót. Hangulatos lámpafény, egy könyv, valami finom ital, és ez a szám gondoskodik egy remek estéről, ebben biztos vagyok.

Metallica - Nothing else matters
Ez egy mefiblog podcast (6:25), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Ma reggel iskolába menet leültem a buszon néhány nem idén barnult embertársunk (khm.) közé, majd a legidősebbik példány megjegyezte, hogy: Nízd má' a parasztja ide me' rülni. Van baj, gondoltam magamban, majd a könyvembe merültem, s az egyik kis fattyú (ezek általában többedmaguk vannak) megkérdezte, hogy Ányáá, mícsínyá' a bábá?, mire jött is a rendkívül tartalmas, és a kisfattyú kérdését kielégítő válasz, hogy háhonnantudjám. Szóval itt tartunk, 2006-ban. Mindegy, láttunk már csúnyábbat is, de ennél többet nem merek írni, mert még rám sütnék, hogy rasszista vagyok, szóval ne is olvasd tovább ezt a rasszista bejegyzést.

Újabb bűnszövetkezést leleplező, s a modern, már-már gépiesedő orvosvilág ellen szóló remekmű. Egyszerűen szeretem, ahogy a Robin Cook könyvekben folyamatosan van adagolva minden információ, majd a végén szép lassan kerülnek felszínre az események, valamint a rejtélyek megoldása. Lassan az összes Robin Cook könyvet elolvasom, már csak a Kóma, a Halálfélelem, az Agy és az Akár az Isten című művek vannak hátra.

És már előre látom, hogy ehhez a könyv témájú bejgyzéshez is semleges számú komment fog érkezni. ;]

Értékelés: 5 pont

Jó, egy 100%-ig Flash alapú oldaltól már nyikorog a bicska a zsebemben, mint parasztnak a szalonnára, de a Fila magyarországi oldalától egyenesen rosszul vagyok. Azért vessünk már egy pillantást, Fila.com oldalra, és hasonlítsuk össze a kettőt. A vállalatok erre is kitalálhatnának valamit, mert ez bizony rontja a cég image-ét.

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ma olyan dolog történt velem, mint még soha: megtetszett egy olyan cipő, amit általában elvből elítélek. Gondoltam keresek róla egy képet, de persze a hazai oldalon nagy szar van, nem katalógus, a nyugat meg fényévekkel odébb jár a mostani trendekkel.

Azt például nem tudom, hogy hányan tudják, hogy amit mondjuk nyáron behoz a Niké, mint legújabb kollekcíó, az mondjuk az USÁ-ban már három éve lejártnak számít. De, végül is jól állunk divat meg trendek terén (is).

Jah, egyébként kitakarítottam a teraszt, és szépen kicuccoztam komputerestől mindenestől. Persze, mire leültem rögtön jöttek borús felhől valamint akkora szél lett, hogy a fejemet majd levitte. Omg.

Megleltem amúgy a cipő képét - azaz valami hasonlóét. Végül is majdnem így nézett ki, csak az orra egy tornacipőére hasonlított, én meg azt szeretem.

Vagy ott van például a WiW üzenőrendszere, ami egy kalap apácafingot nem ér, mivel e-mailben csak egy értesítőt küld, ahelyett, hogy az egész levél tartalmát odabökné.

Néha bizony ledöbbenek a modern technikákon. Jó persze, a csevegés, vagy a hang- és videóbeszélgetés már alapnak számít az interneten, de azért érdekes dolog, hogy míg a mikrofonba mondok egy mondatot, addig az adat körbejár a fél földgömbön, hogy eljusson a tőlem nagyjából ötven méterre lévő szomszéd házba.

Azért jó tudni, hogy a sok paraszt között vannak olyanok, akik kedvelnek, és néhány vigasztaló szót is mondanak. Jólesik, nagyon jól.

irc.atw.hu:6667 @ #blog, Te ott vagy már?

Ma voltunk osztálytársamék bandájával a helyi polgármesternél, mert az utcában lakók – akik biztosítottak minket, hogy persze, nem gond ha zenélnek a srácok, őket nem zavarja a fiatalság – följelentést tettek csendháborítás miatt.

Szerencsére a jegyzőasszony teljesen kulturált volt, s úgy gondolta, hogy ha közös megegyezésre jutunk, akkor nem lesz probléma. Így most korlátozott mennyiségben lehet csak próba, ami azt jelenti, hogy heti négy alkalommal, hétköznapokon négytől hatig, míg szombaton kilenctől délig, vasárnap pedig egyáltalán nem.

Mondjuk, ha a szomszédok továbbra is ugatnak, akkor kijönnek, és megállapítják, hogy a hangszerek nem lépik-e túl a megadott határt, s ha nem, akkor nem szólhatnak, hiszen reggel héttől este hatig szabad a csók, szabad a tánc.

A legnagyobb baj, hogy nem egymást kínozzák. Sok dolog van, amit nagyon gyűlölök, s az állatkínzás az első három helyen szerepel. Olvassuk csak:

Kivégeztek egy kiskutyát, Csorbát a szentendrei menhelyen. A telep dolgozói találtak rá, megdöbbentő körülmények között. A bele a két hátsó lábára volt tekerve. Hogy kinek árthatott a szerencsétlen kutya, egyelőre rejtély. Bár az is lehet, hogy egy másik kutya végzett vele.

(via)

Remélem lesz olyan, aki odamegy, és az illetőt kiköti egy kerítéshez, és a heréit tűzöltóágyúval kezeli. Hogy tehet egy ember ilyet? A leglepusztultabb községben is, átlag ezer forintért altatnak el egy állatot, majd a testét a dögkútra viszik. Aki rongyos ezer forintot sajnál egy életért, annak úgy érzem, hogy nincs helye ezen a földön, vagy ebben az országban. Ennél még az is jobb, ha kiengedi az erdőbe, vagy elviszi kocsival, és kiteszi valahol másutt.

A BBC a reptéren összetévesztett egy Macintosh szakértőt és egy akkor érkezett egyetemistát, majd tévedésből utóbbit ültették be az élő adásba. Szegény csávó csak pislogott, miközben kérdezgették, hogy mi a véleménye az Apple Computer és a Beatles nóták közti pereskedésről. Ezzel együtt megjelent az iBook utódja, a MacBook, amiről nem fogok írni, mert megveszek egy ilyen gépért.

Vannak ételek, amiket egyszerűen imádok. Elkészíteni, és fogyasztani egyaránt. Azt hozzátenném, hogy nem vagyok egy nagy szakács, de a tojásrántotta, valamint a kakaóreceptem milliókat ér. Levesek közül leginkább a palócgulyás, a krumpli-, paradicsom-, valamint a házi tyúkhúsleves a bejövős. Főételnek brassói aprópecsenye, a rántott hús és rántott sajt (amit errefelé kirántott-ként emlegetnek), valamint a rakottkrumpli.

Az érdekesség az, hogy sokat eszem (aki nem hiszi, kérdezze meg az esemvét), mégsem vagyok elhízva – sőt, a nyolcvan kilómmal és az ehhez tartozó százhetven-akárhány centiméteres magasságommal egészen vékony testalkatúnak vagyok elmondható.

És Nektek, kedves és kedvtelen olvasóim, mi a kedvenc élelmetek?

Volt életem során egy olyan párkapcsolatom, amit soha nem fogok elfelejteni. A lány szép volt és kedves, ráadásul egymásnak voltunk kitalálva; egyszerre szólaltunk meg, ugyanaz volt a kedvenc filmünk, színünk, könyvünk, ételünk, stb. Mégis, a legjobb az volt, hogy remekül éreztük magunkat, ha együtt voltunk.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezentúl minden nap gyertek az ircnetre, és cseteljetek a sok bloggerrel, és blogolvasóval. Mert az jó. Este hattól terápiával egybekötött blogírás-elvonó, előtte pedig a bámulatos Cseh Teve szórakoztatja a közönséget.

A csatlakozáshoz az atw.irc.hu extra.irc.hu elte.irc.hu hub.irc.hu, vagy egyéb címeken lehet csatlakozni, a 6667-es porton. Ha valakinek gondja van mIRC-cel, X-Chat-tel, akármivel, az szóljon, mondjuk itt kommentben, segítünk. Jah, és persze terjesszétek az üzenetet mindenütt, hogy #blog @ ircnet. :)

A kezdeményezést balinto barátunk indította, de nagy köszönet illeti Gegét, aki újra blogol, és Luckyt, akinek szép a blogja, tehát tessék rá vetni egy pillantást. A cím ötletét ChaTeve adta, a képet pedig én készítettem.

A sötétben állt, kezében éles kés. Egy műanyag vágólapon, óvatosan szeletelte a szívet, és a májat, amit pár órával azelőtt távolítottak el. Friss volt, s a kés úgy hatolt át rajta, mint ha vajból lenne. Apró karikákat készített belőle, majd gondosan megmosta, és egy lavórba helyezte, amit félig megtöltött langyos vízzel. Bement a szobába, és odalépett az akváriumhoz. Kivette a két teknőst, lecsurogtatta róluk a vizet, majd a lavórba rakta őket. Így történt, hogy mefi megetette teknőseit.

A Kölcsey-féle Himnusz pedig 1823-ban íródott, és nyolc versszakból áll, ellenben a 2000 és 23 választással. Ettől eltekintve a Honfoglaló nagyon jó játék. :D

Ma olvastam a Blikkben, hogy Tánczos Gábor akár idén szabadulhat. Bizonyára sokan fognak vicsorogni, hogy ilyen embert ki ne engedjenek, meg egyáltalán, de az tény, hogy az ügy körül elég sok érthetetlen dolog forog.

Ott van például a gyilkos fegyver, ami egy életlen kenőkés volt. Egy életlen kenőkéssel nem lehet senki torkát elvágni, ezt ugye nem kell magyarázni. Vagy ott van például a tény, hogy a gyilkosság után mindenki össze-vissza járkált a lakásban, így a lábnyomok alapján nem lehetett dönteni. De elég ránézni a gyanúsítottra; nem az a tipikus gyerekgyilkos…

Mindenesetre érdekes, hogy míg az iskolákban országunk kedvenc népcsoportja fosztogat, és ez ellen senki nem tesz semmit, addig esetleg ártatlan embereket ítélhetnek el, gyenge bizonyítékokkal.

Ez egy olyan kütyü, aminek sok olyan ember venné hasznát, aki egész nap a gép előtt ül, és mellé mondjuk gerincferdüléssel küzd – mint mondjuk én.

A lényeg, hogy a monitorra rögzíteni kell egy kis eszközt, ami figyeli, hogy mekkora a távolság a kedves delkivens feje, és a készülék között. Ha a távolság csökken, azonnal jelez, hogy húzdkimagad!. Hasznos, ha itthon elérhető lesz, biztos, hogy beszerzek egyet. :)

Mielőtt elküldenénk tíz darab, 1920×1080-as felbontású képet egy kedves ismerősünknek, előtte nem árthat ha lekezeljük kicsit méretek terén. Miután feltöltöttük, és átméreteztük képeinket, rögtön küldhetjük is.

Értékelés: 5 pont

Bocsánat, de nem bírom megállni, hogy ezt ne írjam le. A buszon hazefelé jövet (ugyan, hol máshol) olyan tíz kreolbőrű emberke ült, gyerekkel, csomagokkal, büdösen és hangosan. Ez nem lenne probléma, de az, hogy nem tudnak kulturáltan, az etikai normáknak megfelelően viselkedni, ez már igen. Jött egy nagyobbfajta asszony, és odaszólt egy kiscsajnak, valahogy így:

Tojjad arrébbfele a seggedet de nagyon gyorsba'!

Majd leült a kölykével. Hátul kinyitottuk az összes elérhető ablakot, még a tetőablakot is, erre megszólal, hogy:

Csukja bé váláki, mer' húzatos gyerrek!

Nem az ő agya, hanem a gyerek. Végigszenvedtem több mint negyed órát a bűzben. Undorító, rühellem az ilyen embereket.

Jah igen, a történelem témazáróm négyes, míg a mai feleletem ötös lett. A dolgozatra azért nem kaptam ötöst, mert az utolsó feladatot véletlen lehagytam.

A Vista hivatalos oldalán közzé tették, hogy milyen gépek is lesznek Vista-kompatibilisek. A hagyományos Vista, ami nem tartalmazza az olyan élményeket, mint az Aero felület, igényel legalább 800MHz processzort, 512MB memóriát, és DirectX 9 kompatibilis grafikus eszközt. A Premium Edition már kicsit igényesebb, neki legalább 1GHz-es, 32-bites, x86, vagy x64-es processzor, 1GB memória, olyan grafikus eszköz, ami kezeli az Aero-t és rendelkezik legalább 128MB memóriával, és ami engem legjobban meglepett, az a legalább 40 GB-os merevlemez, amiből minimum 15 GB szabad. Az oldalon persze több lényeges információt is említenek, én csak a számomra érdekeseket emeltem ki.

Miért érzem úgy, hogy nem fogja mindenki fejvesztve lecserélni az operációs rendszerét Vistára?

Számomra valahol itt kezdődik a digitális művészet és mondjuk itt ér véget. Bámulatos, hogy egyesek milyen csodákat – mert ez már csoda a szemnek – képesek készíteni, pusztán egy egérrel, vagy egy tablettel.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Most pedig megyek a múltkor elmaradt koncertre, ahol fogok videjózni, meg fényt képezni.

Az NBH, a webes közösségi portálok (értsd: iWiW) veszélyeire hívta föl néhány képviselő, és fontosabb beosztásban lévő személy figyelmét, mondván, ha egy atomerőműben dolgozó, titkos adatokat ismerő személy használ egy ilyen alkalmazást, abból problémák adóthatnak. Az már más kérdés, hogy az NBH-nak mekkora adatbázisa lehet bizonyos emberkékről.

Felettébb kellemes lehet továbbá az is, hogy az ember húszmillás nyaralóját – amire akár évekig spórolt – nagyjából tíz perc alatt porig rombolják, mondván, hogy az engedélyek nem megfelelőek. A hab a tortán, hogy még a bontás költségeit is a célszemély számlájára rónák föl.

Igazából sosem szerettem a Cradle of Filth és egyéb piszkosmetál, vagy ahogyan esemvé mondja hörimori zenéket, de a No time to cry című szám megtetszett. Dallamos gitár-, pörgős, bár rendkívül egyszerű* dobtémák, végig uralkodó túlvilági hangulat – ez jellemzi a Cradle of Filth-et. Miután osztálytársamék lejátszottak pár számot, gondoltam meghallgatom, hogy mit szól hozzá a fülem – az eredmény pozitív.

Cradle Of Filth - No time to cry
Ez egy mefiblog podcast (3:22), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

* - Persze, én nem biztos, hogy el tudnám játszani, de sok hozzáértő mondta már, hogy rendkívül egyszerűek, csak egy bizonyos alapot kell tudni hozzá. Mondjuk megtanulhatnám alap szinten a flösst is, és akkor írhatnék ide egy szexi XML-kezelős lejátszót. Talán a moikboy majd segít nekem. ;]

Megkérdezném a kedves olvasóközönséget –, de leginkább a bloggal, vagy saját publikációkkal rendelkezőket –, hogy mit szólnátok hozzá, ha egy írásotokat, a határozott írásos kérelem ellenére is megjelenítenék egy cikkben? A kérdés költői.

Voltunk ma (khm.) tehetségkutatón. Mondhatom remek volt; nagyjából két óra alatt végighallgattam úgy húsz darab népdalt, megnéztem vagy tíz színjátszó előadást és néhány zenészt is, azért, hogy megnézzük, és megörökítsük ismerősöm húgának aerobikos előadását, ami mellesleg első lett.

Elhatároztam, hogy ma a zenéimet fogom kategorizálni, rendezni meg ilyenek, pedig most olyan kocsmázós hangulatom van, mennék biliárdozni egy jót, vagy valami efféle. Ki tart velem?

Éppen a Spektrum televíziót néztem és a Ki hitte volna című műsor előzetesében hangzott el az alábbi kérdés:

Egyszerű kérdések, mint például: miből készül a szappan?

Kuncogtam egyet magamban, és Mániákus kollégám jutott eszembe.

Kövezzetek meg, de én nézem a Megasztár döntőjét. Akárki, akármit mond: bizony nem kis dolog ennyi ember előtt föllépni. Arról már más a véleményem, hogy mennyi keresnivalója van ott néhány embernek a régebbi szériákból, de ezzel szerintem nem csak én vagyok így.

A versenyt pedig Rúzsa Magdolna nyerte, ez egyértelmű számomra.

Statgép meghívó, iWiW meghívó, myVIP meghívó, orkut meghívó. Na ezek nincsenek, csak a keresőoptimalizáció miatt írtam ide, hehe.

Van viszont GMail meghívóm, az pedig ugye jó, mert:

• előnyt jelent más Google szolgáltatások használatakor;
• ezen sorok írásakor 2726.416826 MB, azaz kb. 2,7 GB szabad hely áll rendelkezésre;
• profi spamszűrője a legjobb, eddig egyetlen spam sem érkezett, a november óta működő címemre.

És még sorolhatnám tovább is, de ízelítőnek ennyi elég. Van pár darab meghívóm (ennek a pontos számát itt jelezni fogom), és úgy döntöttem, hogy a kedves olvasóim biztosan örülnének neki.

GMail meghívók száma:
9

Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy kapott egy viagra, kaszinó, vagy egyéb reklámajánlatot tartalmazó e-mailt – kéretlenül. Manapság ugyan sokkal fejlettebbek a kiszolgálók, sokkal kevesebb ilyen levél jut át a szűrőkön, mint mondjuk két éve, amikor egy e-mail címet törölni kellett emiatt.

A spam – mert ugye így nevezzük a kéretlen hirdetéseket – egy kellemetlen dolog, de ami még kellemetlenebb, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a spam, és mit lehet ellene tenni. A spam törvénybe ütköző, és följelentést lehet tenni, ha ilyen levelek árasztják el postafiókunkat.

A magyar Spamwiki egy okos kezdeményezés. Tájékoztatók, előre megfogalmazott följelentések, érdekességek, valamint a weboldallal rendelkezőknek hasznos segédeszközök (a spam kivédésére, valamint a spambotok megtévesztésére) találhatók rajta. Mivel egy wikiről beszélünk (hasonló, mint a Wikipedia), ezért bárki kibővítheti, vagy módosíthatja a tartalmakat.

Devilll már hetek óta zaklat, hogy mért nem hallgatom már meg a Wisdom zenekar számait, amik ingyen letölthetőek, és még ráadásul jók is. Tegnap meghallgattam a King of Death című számot, és hű. Ahogy a zenét hallgattam, eleinte valami motoros, vagy kamionos, hogy úgy mondjam Route 66 hangulat uralkodott, aztán egy kis Pokolgép utánérzés tört rám, ráengedve egy finom metálos vonalra. Ez első olvasásra elég abszurdnak tűnik, de mivel ez podkeszt, inkább töltsétek le, hallgassátok meg és döntsétek el, hogy milyen.

Wisdom - King of Death
Ez egy mefiblog podcast (3:59), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Megettem három darabot, ebből, pontosabban a bal oldalon láthatóból.

Ide pedig el fogok egyszer jutni, de most csak a szomszédig.

Fergeteges Mátrix-paródia, meg kell nézni, kihagyhatatlan. Egyebet nem tudok elmondani.

Azt magyarázza el nekem, valamelyik okos olvasóm, hogy milyen jogon tartóztatnának le engem, ha az osztályommal kirándulni mennék Pozsonyba, és egy nevezetes épület történetéről beszélnék a diákoknak – magyarul. Ja, hogy rendőri túlkapás, az mindjárt más.

Ievan äiti se kammarissa
virsiä veisata huijjuutti,
kun tämä poika naapurissa
ämmän tyttöä nuijjuutti.

Nem tudom, mi baj van ezzel a polkával, nekem kifejezetten tetszik. Bár az egyszerűsített verziója egy idő után idegesítő, mégis azért marad a fülben, mert egyszerű, és az egyszerű nóták mindig populárisabbak, mint a komolyabb zenék. Lásd: Tankcsapda – zeneileg bűn egyszerű, mégis, hallgatni isteni. Már amelyiket.

(via zoed és sokan mások)

Egy telefonbeszélgetés részlete, mely a helyi távolsági buszmegálló dolgozója, és egy késő-reggeli órában posztoló blogger között zajlott:

Saccper negyvenedik csöngés, végre fölveszik
– Jó napot, érdeklődni szeretnék, hogy mikor megy busz ide... – ide felsoroltam az igényeimet, szépen, ahogyan azt kell, de miután kimondtam a helyiség nevét, rögtön félretette a kagylót
– Kilencóura.
– Később esetleg?
– Mondhatta vóuna korább is!
– Mondtam, hogy kilenc és tíz óra között!
– Kilenc negyven.
– Köszönöm, viszhall. Kagyló hangosan puffan, köszönés nuku.

Így kell bánni a kedves telefonálóval; hasonló munkakörben dolgozók vegyenek példát salgótarjáni kollégájukról!

Az AboutURL egy olyan internetes eszköz, melynek segítségével minden kideríthető egy URL-ről, a lap letöltési idejétől, a vakok és gyengénlátók számára való elérhetőségétől egészen a domén tulajdonosának részletes adataiig.

Az utóbbi időben gombamód szaporodtak a spamkommentek. Remélem, hogy Kobak nem váltotta be ígéretét, miszerint szól a robotoknak, hogy itt is nézzenek körül, ne csak nála. :)

Eddig nem volt probléma, de a mai huszonakárhány üzenet után kicsit szigorítottam a kommentek ellenőrzését. Ezentúl a név, e-mail cím és a weboldal nem lehet nagyobb 20 karakternél, valamint felkerült pár új szó is a feketelistára.

A legrosszabb az volt, hogy e-mail üzenetek voltak a spamekben, azokban pedig nem szerepelt olyan szó, ami a feketelistán lenne. Sebaj, tartom a frontot, aztán kibővítem a spamszűrő tudását.

Kíváncsi vagyok, hogy hányan mernek felülni egy motoros taxira. Mármint, nem az a fajta, mint mondjuk ez, hanem egy sima robogó, amin a sofőr mögé csücsülsz, a hátsó részbe kapaszkodva. Az már érdekes, na. Jó, teszem azt, ha éppen tíz percem lenne, hogy elérjem a buszomat, akkor fölpattannék rá szó nélkül, de amúgy…

Mindenesetre tény, hogy jobban lehet haladni egy robogóval, mint egy kocsival, a főváros nagy zűrzavarában.

Megjelent az Opera 9 bátájának második kiadása. Erről részletesebben az Opera hivatalos blogjában lehet olvasni.

Az Opera egy ingyenes böngésző, mely magába foglal egy RSS-olvasót, torrent- és letöltésvezérlőt, e-mail- és IRC-klienst, valamint számos hasznosságot. A telepítő mérete csupán 3,6 MB ellenben a Firefox telepítőjével, ami 4,9 MB. Ha figyelembe vesszük, hogy az Opera sokkal több szolgáltatást nyújt alapból, akkor a számok magukért beszélnek.

Persze, nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni – kinek a pap, kinek a paplan, avagy: kinek az Opera, kinek a Firefox.

Szóval, mivel nem túl sok időm van, néhány sorban összefoglalnám, hogy mi történt velem ma.

Az iskolában, mondhatnám lájtos előadás volt; hat infóra kellett bemenni, ebből négy volt megtartva. Tegnap két órára kellett bemenni. Summa summarum: évvégi lazuálás, ami sokaknak évvégi hajtás. Részben nekem is, csütörtökön biológiából kell bizonyítanom mérhetetlen nagy tudásomat – és mégnagyobb szerénységemet. ;]

Még nincs vége, olvasd tovább »

Volt itt ma az állatorvos. Nem, nem hozzám jött, hanem beoltotta a három kutyát, két teknőst és egy macskát. Valamint a teknősök kivételével bolhamentsítés is történt.

Azért érdekes, ahogy a doki töltötte ki az oltási könyvet, hirtelen megelevenedett előttem a 12 év, amit Julcsa macskám velünk töltött. Egészen apró, egy tengerimalacnál alig nagyobb(!) méretű volt amikor hozzánk került, azóta pedig egy hatkilós kissertésre hasonlít. Vagy például Mephisto kutyánk, akit egy novemberi hideg estén vettünk magunkhoz, és az egész kutya elfért a tenyeremben. Azóta eltelt kilenc év, és is nagyobb lett egy kicsit. Repül ám az idő kegyetlenül, és néha nagyon nehéz észrevenni.

Ez valószínüleg a világ leghosszabb blogcíme, bár nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek:

http://valamiamitmindigisakartamdesoxornemmentremelemmostmennifog.freeblog.hu/

Azaz: Valami, amit mindig is tudni akartam, de soxor nem ment. Remélem, most menni fog.

Eszem békésen az eperkrémmel töltött táblás csokoládét, mire észreveszem, hogy elfogyott. Nyúlnék innivalóért, szintén. Kinézek a hűtőhoz, ott sincs. Elmegyek a közértbe, ott sincs. Tovább az italnagykereskedelembe, ott van. De ott nem adhatnak, csak kiskernek, tehát menjek vissza a kiskerbe. Vissza is megyek, de az nem árul, mivel nincsen vásárlókártyám, és azt csak és kizárólag postán küldik, a bonyolult procedúra miatt. De menjek vissza a kisközértbe, biztos, hogy lesz, mire odaérek. Odamegyek, megveszem. Hazajövök, kiöntök egy pohárral, de hoppá: nincs pohár! Kimegyek a konyhába, nincs. Elnézek a közértbe ott sincs…

[00:25:49] maniakus_Aw: mefike
[00:26:09] mefi: egyetlen szívbillentyűm billenője
[00:26:16] maniakus_Aw: ne menj el életem hangyájának egyetlen királynője
[00:26:28] mefi: egy ilyen kérésnek lehet ellenálni? [00:26:35] mefi: még egy könnycseppet is elmorzsoltam a szememben, na

A #blog@ircnet meg függőséget okoz, pláne ha mi ketten beszabadulunk. Jó éjszakát.

Ma voltam megint – egyelőre úgy néz ki, hogy nyárig utoljára – fogorvosnál, és végre elkészült a gyökérkezelt, fertőtlenített és tömött rágóalkalmatosság.

Úton hazafelé újra megerősödött bennem a gyanú, hogy az emberek nem tudnak vezetni. Az egyik kapaszkodik, mint ha szélvihar lenne, a másik negyvennel előzi a hatvannal haladót, a harmadik meg kiteszi az irányjelzőt, mikor behajt a körforgalomba. Pedig ott nem kéne, hiszen más irányba nem tud hajtani, csak egyenesen, akkor meg ugye minek jelez. De bezzeg amikor kihajt onnan, akkor már luxus megbillenteni azt a kis kart, ott a kormány mögött. Persze, én nem tudok vezetni, még jogosítványom sincsen. De azért még is, vannak egyértelmű dolgok, mint például az, hogy ha lehetőségem van rá, akkor áthajtok a másik sávba, ha éppen valaki bekanyarodni készül abba a sávba, ahol haladok, nem pedig megyek, mint vak az anyjának.

Mivel az egész blogszféra a címmel azonos témától hangos, ezért szerény jómagam csak egy kérdést tennék föl: ki jön biliárdozni Magyar Bálint heréivel? A nyertes, aki a legnagyobb lökést méri a kérdéses testrészre – szokás szerint – kap egy csokit.

Ezt a bejegyzést először a web kategória vendégének szántam, de mivel csúnyákat fogok leírni, ezért inkább az antiszociális skatulyába teszem. Bizony, most erősen fogok fikázni, tehát ha nem tetszik, akkor helyezzük üzembe számítógépünket, és igyunk egy sört.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az iskolában írtam egy bejegyzést, ami – az internetet letiltó rendszergazdának köszönhetően eltűnt – valahogy ekképpen festett:

Be kéne vezetni valamilyen komolyabb spamszűrőt, például az ilyen:sdfsfdsfdsfdsffxdsf, valamint az ehhez hasonló tartalmú hozzászólások ellen. A helyesírásról meg csak annyit, hogy bátran körül lehet nézni (jó, mondjuk úgy 2006. márciusától), hogy mennyi hiba (értsd: hiba, nem pedig elgépelés) fedezhető föl a bejegyzésekben, mielőtt kommentben anyázunk.

Ritkán fordul elő olyan, hogy rossz, esős időt és felelést kívánok magamnak, méghozzá egynapon. Történt ugyanis, hogy a tisztelt iskolavezetőség úgy gondolta, hogy a diákoknak holnap túrázásra van szükségük, ezért kitalálták, hogy ha holnap jó idő lesz, akkor másszunk föl a Karancsra. Ezt valahogy úgy képzelik el, hogy föl kell kelni – az én esetemben – mondjuk fél hatkor, megnézni, hogy jó idő van-e. Ha a kapott eredmény pozitív, akkor lehet aludni nyolcig, vagy ébren maradni, majd ellátogatni a megbeszélt helyre. Ha a kapott eredmény negatív, akkor gyerünk az iskolába. Félreértés ne essék: nincsen semmi bajom túrákkal és kirándulásokkal, sőt! Csak szeretem iskolánk maximális szervezőképességét, azt, hogy pont akkorra sikerül kitűzni az időpontot, amikor három óránk van és én pont elutaznék.

Most pedig hamarosan kicsöngetnek, és ellátogatok a szervizbe, az MP3-lejátszómért, drukkoljatok, hogy kész legyen.

Amikor határozottan rákattintottam a mentésre, a Firefox közölte, hogy a proxykiszolgáló nem válaszol. Remek. Az MP3-lejátszómat pedig nem gyógyították meg, de talán jövő hétre kész lesz. Én mindenesetre már az vagyok.

Mikor elolvastam az első Robin Cook könyvet, a Mutációt, akkor úgy gondoltam, hogy ennél jobb művet nem olvasok a szerzőtől. azóta elolvastam néhányat, és a sejtésem igaznak bizonyult. Egészen a mai napig, mikoris befejeztem a Méreg olvasását.

Bár a könyv '98-ban íródott, mai napig is fontos, akutális és kényes témát feszeget: gyorséttermek, azon belül is hamburger. Mert tényleg: tudjuk-e, hogy miből készül a hamburgerhús? Ha csak a hivatalos információt vesszük, hogy a marha mindenféle húsát (a fejétől a lábáig) beledarálják, már ez elég bizarr. De nem akarok semmi hosszútávú élelmezésügyi elemzésbe kezdeni, akit érdekel, mindenképpen olvassa el a könyvet, ha a fele igaz (márpedig több is igaz), akkor érdemes meggondolni, hogy megéri-e 350-ért két sajtburgert, vásárolni.

A könyv egyébként a szokásos Robin Cook dózis-nak mondható. Van benne bűnszövetkezés, orvos, aki nyomozni kezd, és többször meg akarják ölni, de a csodával határos módon mindig megmenekül, dráma és feszültség, és a szokásos letehetetlen érzés. Pont ez az, amit szeretek Cook könyveiben: egy nagyjából sablonosnak mondható, sajátos vázlatot tölt ki, alakít át és szab az adott témára. Imádom, amikor finoman említi az eseményeket, úgy, hogy az olvasó figyelme tovasiklik, pedig az egész könyvben lényeges pont.

Az egyetlen amit sajnálok, hogy a vége megint befejezetlen maradt, tehát az olvasó nem tudja meg, hogy mi történik, csak egy sejtelmes kis történetszállal zárul a mű, melyből akár második epizód is indulhat. Mindenképpen meg szeretném nézni a regények alapján készült filmeket is, bár a Méregről éppen nem készült (még) filmváltozat.

Értékelés: 5 pont

Mivel ma nem voltam a demokratikusnak cseppet sem mondható intézmény által megrendezett túrán, ezért itthon kitakarítottam a szobámat, a konyhát, az előteret és még a bejárati lépcsőt is lesikáltam. A természet édes anyukáját pedig üdvözlöm, hogy reggel hétágról sütött a nap, most meg persze mindjárt szakad az eső.

Aki pedig ezentúl nem úgy viselkedik, ahogyan a Mikulás várná, azt ez a krampuszka veszi kezelésbe. ;]

Amikor megjelent a Blogter, és nem sokkal később néhány reklám a freeblogon, mindenki temette azt, mondván, hogy a Blogter webkettes, meg új, meg van benne kommentelő stb. Mr. A. már hónapok óta mondja, hogy a freeblog hamarosan megújul, és néhány meglepetést is tartogat. Tényleg tartogatott, az új freeblog rendkívülire sikerült.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Boldogság, örömérzés tölt el, ha arra gondolok, hogy ezentúl bármelyik reggelen Rúzsa Magdolna gyönyörű hangjára ébredhetek, mint például ma, mikoris a Slágeren az AC/DC – Highway to Hell című számát énekelte el. Megkockáztatom, hogy az ország tíz legjobb énekesnője között szerepel.

Mindenki áradozik, hogy milyen jókat szokott csézni a neten. Nos, nekem csém, nincsen, csak Jedi Knight II-m, ezért mostanában azzal szoktam nyomulni.

Tegnap haverral játszottunk egy német szerveren, és volt egy csávó, aki csak annyit tudott mondani, angolul, hogy omg, meg azt, hogy lol, bastard. Miután meguntuk, hogy egyfolytában minket támad, nekimentünk ketten, és gyors egymásutániságban legalább hatszor végeztünk vele. Erre nem tudott mit reagálni, átnevezte magát Sorry-nak, és közölte, hogy písz. Písz, gondoltuk mi, az erő legyen vele.

Amúgy. Valami szakavatott multiplájerész elmagyarázhatná nekem, hogy a JK2-m miért csak egyetlen szervert talál (már ha talál) holott másnak 40-50 szerver is megjelenik egyszerre. A játék eredetiben van meg, tehát nem ezzel van a probléma. Válaszokat köszi.

Én például ezt a lemezt vártam, nagyjából az előző album megjelenése óta, ami valljuk be, hogy förtelmesre sikeredett. A Mindenki vár valamit viszont teljes kontrasztban áll az Élni vagy égni-vel. Szövegek tekintetében leginkább az A legjobb méreg című lemezhez tudnám hasonlítani: szókimondó, anyázós tartalmak, míg zeneileg Tankcsapda történelmében vegyesen fellelhető motívumok uralkodnak. Persze, lett egy-két rádióváltozat is, de akinek nem tetszik, nem hallgatja, ugye. Aki az előző albumban csalódott, és kárpótlást várt, az most megkapta.

Más a véleményem az új P-ről, azaz a Tankcsapda logójáról, mert egyszerűen hányadék lett. Erről bárki meggyőződhet a Tankcsapda hivatalos oldalán.

Hirtelen felindulásból gondoltam, hogy megnézem, hogy ugyan mennyibe kerül egy repülőjegy Los Angelesbe, tudniillik, hogy mefi egy ritkán felfedezhető kórban, a Lfinizmusban szenved. Szóval, nézzük meg mondjuk a rengeteg cég közül, a Malév ajánlatát. Jah, de Operával nem megy a JavaScript-es repülőjegy-foglaló, hát akkor gyerünk Firefoxra, ott megy. És akkor jön a pofon: Los Angelesbe nem megy közvetlen járat. Itt már azért nem árt megjegyezni, hogy a Malév kezdte kimeríteni a tűrőképességeimet. Ekkor sHelf tanácsára, megnéztem, hogy Bécsből van-e valami átszállási lehetőség, de egy ilyen kellemes üzenet fogadott:

Átmeneti rendszerhiba történt a foglalás készítése során.

Hát anyád. Az viszont érdekes, hogy Budapest Ferihegyről Debrecenbe közlekedik járat; az útidő nagyjából fél óra. Nem is tudtam, hogy országon belüli járat is létezik, fejlődik a Balkán, na. Esemvé, reszkess, mert meglátogatlak! ;]

Kéne csinálni a respektlista, blogszféra, linkek (stb.) mellé egy olyat, hogy negatív linkek. Csak úgy poénból. Úgy érzem, hogy mindenki tudna kit elhelyezni ezen listán.

Az idő szomorkás, esik az eső, a függönyök behúzva. Ülök a gép előtt, írom a szakdolgozatomat (Pascal program, folyamatábrával, ha kész lesz, esetleg fölteszem), utána pedig erősen tanulok irodalmat, mert szerdán erősen felelnem kell az ötösért. Ami ugye jó dolog, figyelembe véve a terveimet pedig méginkább.

Egyébként rühellem amikor vasárnap arra kelek, hogy szakad az eső. Most mégis, olyan vasárnap-hangulatom lett tőle, és nem bánom, hogy a gép előtt kell ülni. Máskor sem bánom, persze, de azért amikor hétágról süt a nap, akkor inkább a szabadban vagyok.

Kitaláltam egyébként egy ügyes dolgot a kapcsolódó linkek kezelésére, ha valakit érdekel, elmesélem.

Bocs, de nem bírom megállni, hogy ne mondjam el: van kettő darab iWiW meghívó a tarsolyomban! Egyéb meghívókért, órákért, ékszerekért, jegyek, bérletek és egyéb értékekért cserébe szívesen átadom – bárkinek. Statgép és GMail meghívó nem kell, az van nekem is.

Keresőoptimalizáló bejegyzésünket olvashatták. ;]

Az úgy volt ugye, hogy írtam, hogy nem akarok GN'R koncertre menni, ami részben igaz. Ha az eredeti felállás lenne (tehát Slash-sel, Duffal és a többiekkel) akkor egyértelműen ott lennék, a legelső sorban. Így viszont, hogy az új bandában csak Axl Rose a régi, nem tudom, hogy érdekel-e. A rádióban reklámozzák a koncertet, és a szöveg alatt a régi zenék mennek, de nem tudom, hogy a régi zenéket játszák-e. Az új albumot hallottam, és felejtős, a régit viszont nagyon szívesen megnézném élőben, ami ugye lehetetlen.

Viszont azért ott van bennem, hogy mégiscsak egy GN'R, és mégiscsak Magyarországon, nekem meg (amekkora GN'R fan vagyok) mégiscsak ott kéne lennem. Meglátjuk mi lesz…

Állatkínzás miatt nyomoznak a nagykanizsai rendőrök, mert a város egyik családi házas övezetében valaki macskákra lövöldöz. A tettes egyelőre ismeretlen, de a rendőrök már tudják, hogy milyen fegyvert kell keresniük. Az egyik áldozatból légpuska-lövedéket operált ki az állatorvos.
(via retek)

Na, mondjuk ha errefelé lövöldözne valaki, és még véletlen megtundám, hogy ki, lehet, hogy ezt dugnám föl a végbélnyílásába, csak hogy tudja, kire kelljen lövöldözni.

A szemem meg kiugrik; kicsit érdekes dolog két óráig DOS-os felbontásban dolgozni, aztán hirtelen visszajönni az 1024×768-as csodavilágba.

Elkészültem a házi dolgozatommal. Nem fogom leírni, a feladat részleteit, egyrészt nem hiszem, hogy sok olvasót érdekelne, másrészt egy teljes A4-es oldalt foglal el – de ha valakit érdekel, akkor itt letöltheti, és játszhat vele. Nagy vonalakban a lényeg: a program generál két számot, és ennek szorzatát kell megadni. A jó válaszokat számolja, és a végén kiértékeli pontokban, százalékban és iskolai érdemjegyben. Jó szórakozást! :D

Ezennel baráti szeretettel szeretnék gratulálni kobaknak, aki bevéste nevét a mefiblog történelmébe, méghozzá a tízezredik hozzászólással, az enyéimet figyelmen kívül hagyván. Gratulálok kobak, az ajándékot talán észrevetted! ;]

Lízingeltem magamnak egy saját házat, havi kétszáz forintos törlesztőrészlettel, a Teszkóból. Amikor délután ezt a poént elsütöttük, akkor még vicces volt, most nem tűnik annak. Sebaj, lényeg, hogy vettem magamnak egy sátrat, mert ugye jön a nyár, koncert- és fesztivál hegyek – megaztán, lehetne menni kempingezni is az idén.

Kétszemélyes, két rétegű, és a célnak mindenképpen megfelel. Vajon, melyik Rómeó Vérzik szám jutott most eszembe? ;]

Az azért derék, hogy a beígért adócsökkentés helyett adónövelésre lehet számítani. Persze, már látom, hogy hányan fogják harsogni, hogy Mi megmondtuk! Mi megmondtuk!. De hát ez van, ezt kell szeretni.

A mai nap a véletlenek jegyében telt. Gondoltam délelőt, fölhívom fatert, hogy ugyan, együnk már egy gyrost. Aztán nem hívtam, mivel eszembe jutott, hogy nincs otthon. Mire hazaértem, kiderült, hogy otthon volt és, hogy pont megevett volna egy gyrost.

Este fél kilenc, vacsora ötlet: gyros. Oké, kocsiba be, ablakot le, gyerünk gyrosért a kávézóba, ahol még finom is. Persze, a kávézó kilenckor zár, na sebaj, gyerünk a klasszikus McDonald'sba, az legalább változatlan.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Én például azért nem szeretek délután aludni, mert mindig az a vége, hogy fölkelek kómásan, nyűgösen és kapja be az egész világ hangulattal. De mégis, ledőlök olvasni – én naiv – az ágyra, aztán két oldal után arra ébredek, hogy elzsibbadt a kezem. Remek érzés.

Eldőlt, hogy holnap nem megyek koncertre.

Nem vagyok egy sportember, a labdarúgás pedig egészen távoláll tőlem. Vacsora közben viszont belepillantottunk az Anglia – Magyarország mérkőzésbe, és két dolog elnyerte tetszésem. Az egyik, az ember, aki a himnuszokat énekelte (kicsit kellemetlen, hogy egy külföldi szebben elénekli a Himnuszt, mint Király Linda, ugye), le a kalappal előtte; a másik pedig, mikor kezdődött a meccs, valami jóember elkezdett ugrálni a padon, és a következő pillanatban azt lehetett látni, hogy leesik, és bezuhan a többi néző közé. Aztán persze fölkelt, és ő is csatlakozott a töbmillió, röhögéstől fetrengő nézőhöz.

Ma van a dohánymentes világnap, és akármilyen meglepő, a szivar ls a pipa is beletartozik a dohány kategóriába &ndsah; ezt egyik osztálytársam nem tudja, és elővett az órán egy szivart, mondván ezt nem tiltja a házirend. Nem, tényleg, csak ugye Az épület területén tilos a dohányzás., sebaj.

Mivel ma valószínűleg egész nap tanulni fogok, csak néhány kérdést szeretnék föltenni, mégpedig:

• ha naponta 10–15 viagra-, gyógyszer- és szoftverajánlat érkezik, kéretlenül, akkor már illik beszerezni a szervernek egy jobb szűrőrendszert?
• Mit illik azzal a kedves emberrel tenni, aki egy teljesen szelíd, ártatlan és éhes kóborkutya láttán közli, hogy középen ketté kéne vágni, láncfűrésszel?
• Mi a fenéért írom én a bejegyzést ahelyett, hogy erősen tanulnék?

Sínen van, mint József Attila

Ha valahol meglátom, vagy meghallom ezt a szemetet, akkor általában elönt a méreg. Alapjáraton két dolog miatt. Az egyik, hogy a magyar irodalom meghatározó és kiemelkedő alakjára ilyet mondani több, mint pimaszság, másrészt pedig – és javítsatok ki, ha tévedek – József Attila nem feküdt a sínen, mivel két vagon között érte a tragédia.

Igazából, soha nem szerettem, ha valaki viccet űz egy emberi életéből. Volt régebben (szerencsére hamar lefutott) egy olyan szöveg, hogy Megfejellek, mint Diana a szélvédőt!, ami szintén baromság, mivel Diana hátul ült a kérdéses baleset során.

Aki ilyen, vagy ehhez hasonló beszólásokat elsüt, annak pofikáját közelebbi kontaktusba kéne hozni egy bakancs talpával.

Nem, a kedves olvasó nem egy paródiát fedezett föl, csupán egy érdekességet, amit Mao ajánlott nekünk. Mit jelent az iWiW logója? Ide kattint, meglepődik, röhög.