mefiblog - főoldal

Érdekes dologról írt Zoed barátunk, mégpedig a gyerekekről. Én – mint ahogyan azt hozzászólásomban kifejtettem – szeretnék gyereket, egyszer. Sokan mondják, hogy ha már gyerek, akkor kettő, vagy három, mert az ideális. Lófasz, közepesen átsütve.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Bár annyira nem rajongok a hasonló zenékért, Shakira számai általában bejönnek. Az új videóklipje pedig fantasztikus lett, érdemes megnézni!

(via)

Rühellem az egysoros bejegyzéseket, de ez kihagyhatatlan: Első Független Blogtalálkozó. Kövezz! :D

Holnap családostul elutazunk a csodálatos Európába, kicsit közelebbről pedig Németországba, majd hazafelé Lengyelországba. A blog tovább üzemel, (elvileg ahová megyünk, lesz net, de ha nem, akkor is, mivel viszek leptoppot meg netkártyát), tehát (esetleg képes) élménybeszámoló várható.

A blog vezírközpontján keresztül végrehajtandó tevékenységeket a kedves GazVezír barátomra bízom, ezúton is köszönet neki, hogy elvállalta és ha megtisztel, még talán egy bejegyzést is itt hagy emlékül.

Szóval kellemes Mefi-mentes nyarat mindenkinek, smv, neked jó bulizást az Azfeszten! Hétfőn érkezem, puszi, élvezzétek a nyarat, hahoi!

Bizonyára néhányan már hallottatok a Debian Gnu/Linux elnevezésű Operációs rendszerről. Ehhez kapcsolódik a következő egyszerű feladvány, amihez már maga a bejegyzés címe is nyújt némi segítséget.
Mint tudjuk, a Debian név Ian Murdock és felesége, Deborah nevének elegyéből származik 1993-ból. Nos, mi történik abban az esetben, ha Ian elhagyja feleségét, Deborah-t, majd annak Barbara nevű barátnőjét veszi el feleségül?

A megoldásokat komment formájában várom, a nyertes pedig gazdagabb lesz egy virtuális csokival.

Egyébként gyakori az a téveszme, minthogy a Linux egy operációs rendszer, ami teljességgel téves megállapítás, ugyanis a Linux egy kernelnek a neve, amit sokan használnak egy Operációs rendszer azonosítására. Vegyük példának a Gentoo Linux-ot. A Gentoo magának a disztribúciónak a neve, a Linux szó azért szerepel ott, hogy jelezze azt a felhasználónak, hogy milyen kernel dübörög alatta. Aki többet szeretne tudni a Windows-on túli világról, az kattintson az alábbi linkekre, ahol minden homályos részletre fény derül.

Unix
Linux

Mefinek és családjának ezúton szeretnék kellemes nyaralást kívánni!

GazVezir

Helló, Mefi vagyok innen a mefiblog Németországban fölállított gyorsblog-központjából. Az idő pocsék, a több mint nyolc órás út kicsit fárasztó volt, de élek, meg virulok is. A netet hihetetlenül fantasztikus sebességgel tolom, köszönhetően a Dajcse Telekom és az Ungarise Telekom nyújtotta 3G-s lehetőségeknek. Üdv a huszonegyedik században, öcsi.

Ez a hangnem nem áll jól. Mindegy, a lényeg, hogy itt vagyunk, holnap megyünk állatkertbe, és megnézzük az innen nem messze található várat is (képek készültek, de nem mindent mutatom meg, hehe ;]). A laptop meg isteni nagy áldás, pláne ilyenkor.

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy mért van az, hogy amikor nem akarok beszélni, és away vagyok, és egyáltalán, akkor egyszerre tíz ember köszön rám, amikor pedig lenne kedvem, meg miegymás, akkor senki nem köszön vissza. Eh bien?

Nem vagyok egy matekzseni, sőt, aki ismer az tudja, hogy a számolás messze nem áll közel a szívemhez. De most mégis, számoljunk egy picit! Van itt egy hölgyemény, aki a Lidl nevű helyi üzletben dolgozik (lakástól nagyjából három perc séta), mint pénctáros és raktáros. Ez minden nap cserélődik. Reggel nyolctól, vagy kilenctől dolgozik délután kettőig. Tény, hogy dolgozik, de kettőkor már itthon van, és nem kell hajnalban mennie. Magyarországon egy ilyen ember teljesen jelentéktelen (talán itt is, de ez más kérdés). De nézük meg a költségeket!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Na kérem, az van. Az emberek barátságosak (kivéve a vendéglátóinkat, de ez másik kérdés), az általános hangulat vidámnak mondható, a közértben mosolyognak ránk, és egyáltalában kedvesek az emberrel. Ez persze lehet, hogy csak a turizmus miatt van, bár ahol mi üdülünk, nem éppen nevezhető egy turisztikai központnak.

Az utcán szemét nincsen, a vadonás új busz- és villamosmegállókat nem teszik tönkre, az utak (egy-két kivétellel) tükörsimák, és akár enni lehetne róluk, az autópályák (amikből van jócskán; egy átlagos utazás során három autópályát érintünk) használata teljesen ingyenes, holott kis hazánkban több ezer forintba kerül egy hetijegy. Áradozhatnék még ilyenekről, de nem szeretnék, már kicsit fájó, hogy otthon az olimpiának szeretnék előteremteni a helyet és költségeket, közben pedig elfelejtik, hogy azok az emberek, akik teszem azt Németországból a jövendőbeli olimpiára érkeznek, mit fognak látni. Szép ország a miénk, de nagyon elmaradott, és ezzel részemről le is zárnám ezt a gondolatsort.

Tinynek pedig megjegyezném, hogy itt legjobb tudomásom szerint a szociáldemokrata párt uralkodik, több éve, és ehhez képest elég szép ország ez, mint azt már említettem.

A hétvége folyamán volt alkalmam megtekinteni a Takedown című filmet, magyar fordítás szerint A rendszer ellensége címmel volt műsorra tűzve a retekklubbon. A film a világ legnagyobb "hacker"-rének életét dolgozza fel, amely 2000-ben debütált, Kevin David Mitnick szabadulásának évében. Azt, hogy miért jegyeztem meg a hacker szót idézőjelben, csak később részletezem. Az alkotás alaposan megosztotta a közönséget, a kritikusok egyértelműen alulértékelték, amit érzésem szerint joggal tettek. A filmet maga Kevin sem ismeri el, amiért annak kiadóját, a Miramaxot be is perelték. Tipikus hollywoodi pénzhajhász húzás volt ez a kiadó részéről, amivel hatalmas baklövést követtek el, így olyannyira sikertelen lett a film, hogy hazánkban is csak dvd kiadásban lelhető fel, moziban egyáltalán nem mutatták be a Takedown címet viselő önéletrajzi alkotást. Aki szeretne többet megtudni Kevin-ről, a Wikipedián fellelhető egy terjedelmes biográfia, életének részletes bemutatásával, illetve ne feledkezzünk meg jó öreg Gugli nevű barátunkról sem.

Ahogy ígértem, most egy kicsit boncolgatnám azt a hacker fogalmat, ugyanis teljesen téves formában él a köztudatban, amiről főleg a sajtó tehet, amin szerintem egyáltalán nem csodálkozik senki. Igyekszem egyszerűen fogalmazni, hogy ne nagyon bonyolódjon bele a kedves olvasó az itt leírtak helyes értelmezésébe. Így a pontos megfogalmazás végett idéznék a Wikipedia-ból, A szabad lexikon-ból.

Hacker: ?Hacker egy programozási területhez értő személy, akit a megismerés vágya és az elegáns megoldások elérése hajt újabb és újabb feladatok, problémák megoldására. Az "igazi" hacker jellemzői: szaktudás, kitartás, kiváncsiság, segítőkészség. Elismerik és becsülik mások érdemeit. Tágabb értelemben az élet bármely területének megvannak a maga hackerei. Így nyugodtan lehet hackerekről beszélni pénzügy, politika, jog, történelem vagy akár a sport területén is.?

Cracker: ?A sajtóban az adatokat lopó, gépekre betörő, weboldalakat és programokat feltörő, ezáltal bűntettet elkövető egyéneket hívják így, ami alapvető tévedés, ugyanis ők a crackerek, vagy black hat (feketekalapos) hackerek. Ez utóbbi kifejezés talán rossz fényt vethet a segítő szándékú "fehérkalaposokra" (white hat hacker), az első kifejezést viszont a shareware illetve demo programok belső védelmét (azaz a program használatának korlátozását megvalósító programrészeket) kijátszó programozókra is szokták használni.?

A teljes cikk itt érhető el, ahol további ezzel a témával kapcsolatos kifejezések, fogalmak definíciójára is fény derül.

GazVezir

Megjöttem, hulla fáradt vagyok, meg ilyenek, és holnap hatkor kelek, úgyhogy alszom egyet, a saját ágyámban – végre. Holnap, ugyanitt lesz élménybeszámoló is.

Szóval megjöttünk, ki is aludtam magam (ez persze nem igaz, mivel hajnal egykor sikerült megtalálni az ágyamat, inkább úgy mondanám, hogy mindenki ágyában jó, de a legjobb a sajátomban), bár nemrég keltem, és még tanulnom is kell, este pedig KRESZ-oktatás.

Hazafelé majdnem hogy eltévedtünk, ugyanis Szlovákia felől érkeztünk, és bámulatos, hogy több kilométeres szakaszokon egy árva tábla nincsen kitéve, a táblán pedig az állt, hogy az E571-es út jó nekünk, holott nem is, hanem az E77-es, de mindegy, hazaértünk.

Vannak még beszámolók, olvassátok el azokat is.

Dolgozz barátságosan, mondja ezt a Work Friendly, ami nem más, mint a Jön a főnök-gomb, modernkorni, webkettes változata. Beírunk egy címet, és az – választásunktól függően – a kék, vagy ezüst dizájnnal megáldott Microsoft Word-ön keresztül jelenik meg. A klasszikus megoldás is helyet kapott, ha netalántán közelebb jönne az a főnök. Súlyos. :D

Amikor megláttam ennek a cikknek a címét, már-már reménykedtem, hogy a srácok ott az EA-nél előállnak valami újjal. De nem. A képekre ránézve rögtön a Need For Speed Underground jutott eszembe, kicsit finomabb grafikával.

Emlékszem, az Underground nagyon tetszett, mert új volt, az autós játékok (persze PC-n, a Grand Turismo PS2-n már korábban, sokkal komolyabb szintet elért!) terén sikerült valami újat alkotnia, és nem tagadom: néha még ma is leülök vele játszani. Az Underground kettővel már kevésbé voltam így; két nap alatt végigjátszottam, és kifejezetten unalmasnak találtam, bár tény, hogy itt is volt néhány figyelemre méltó újdonság.

Ez a karbonára sem lesz jobb, de persze legyünk pozitívak, majd meglássuk!

Ettem Haribós gumimacit, fél csomagot, a pofám összeragadt tőle, de jó, mert csak egy euró volt, pedig itthon van vagy három is, ha úgy számolom.

Most pedig egy hét után végre tollaslabdázom, mert az persze természetes, hogy a nyaralás alatt szakad az eső, itthon pedig jó idő van. Előre megmondom, hogy péntektől két hétig újra rossz idő lesz…

Lets dance in style, lets dance for a while
Heaven can wait were only watching the skies
Hoping for the best but expecting the worst
Are you going to drop the bomb or not?

Let us die young or let us live forever
We dont have the power but we never say never
Sitting in a sandpit, life is a short trip
The musics for the sad men

Can you imagine when this race is won
Turn our golden faces into the sun
Praising our leaders were getting in tune
The musics played by the madmen

Forever young, I want to be forever young
Do you really want to live forever, forever and ever

Some are like water, some are like the heat
Some are a melody and some are the beat
Sooner or later they all will be gone
Why dont they stay young

Its so hard to get old without a cause
I dont want to perish like a fading horse
Youth is like diamonds in the sun
And dimonds are forever

So many adventures couldnt happen today
So many songs we forgot to play
So many dreams are swinging out of the blue
We let them come true

Hoztunk Németországból két csomag (tizen akárhány darab) Knoppers nevezetű édességet. Csokoládés ostya, alatta tej- és mogyorókrém. Isteni finomság ez, én mondom. Egyébként amilyen vékony vagyok, senki nem nézné ki belőlem, hogy mindig a hasamra gondolok. (Azaz nem a hasamra, hanem az ízlelőbimbóimra.)

Ma pedig megyek KRESZ-re, és ha ott végeztem, akkor veszek egy polárszűrőt, ha ezt engedi a pénztárcám, és a bámulatos lehetőségeket nyújtó Salgótarján város.

Káromkodós bejegyzés következik. Faszkivan a modern technikákkal, bazmeg. Miért? Mert 650 b/s-mal töltök föl FTP segítségével, érted, egy hozzávetőleg háromszáz kilobájtos fájl két perc alatt mászik föl. Na nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a remekbeszabott tárhelynek köszönhetően (Mao tudna erről mesélni, hehe) a fél adminfelületet át kellett írnom. Jó, ez így túlzás, de jó sokat kellett belepiszkálnom, és néhány lényeges funkció nem is működik (fájlkezeléssel kapcsolatos).

Már régóta gondolkodom egy fotóalbum, fotóblog – vagy ahogyan tetszik – kialakításán. Persze, erre tökéletes lehetőséget nyújt a flickr-akkont, de ugye az nem saját, lassú és miegymás. Viszont ha készítek egy saját albumot, arra a kutya sem fog ránézni, ami nem baj, mert nem a népszerűség miatt fotózom, ellenben szeretem, ha véleményt mondanak, vagy – nem tagadom – ha egy nálamnál jobb fotós megdicséri egy képemet. Erre nagyon jó lehetőséget ad a flickr.

A blogot nem akartam elárasztani képekkel. Személy szerint nem szeretem, mikor egy bejegyzésben apró kis képecskék vannak, ámbár ez tűnik a legkorrektebb megoldásnak. Ezzel tehát megnyitnám a fotózás kategóriát, ahol az általam esélyesnek tűnő, vagy egy érdekes pillanatot bemutató képeket fogom prezentálni. A kvalitás persze változó, próbálok mindent megtenni, de senki sem tökéletes, és én sem vagyok profi.

Írtam korábban egy helyesírási tesztről, melyet először 71, később 73, most pedig 85 pontos eredménnyel sikerült kitöltenem. Következőre talán 100 is összejön, meglátjuk.

Mivel előreláthatólag szeptember másodikán vizsgázom, méghozzá KRESZ-ből, ezért, és mert kíváncsi vagyok, kitöltöttem a PrimAuto KRESZ-tesztjét. Öt hibapontom lett, leginkább technikai kérdéseket hibáztam el, a hárompontos (kereszteződések, elsőbbségadási kötelezettségek miegymás) kérdések mind hibátlanok lettek, hála az égnek.

Az orromon meg van egy nagy pattanás, és fáj. Ki tud modnani valami jó löttyöt, amitől nem nő másik fejem?

Valaki véletlenül letörölte a java.js fájlomat a szerverről. Ilyenkor lehet morci az ember?

Egyébiránt holnap elutazom Olaszországba, meglátogatni legkedvesebb rokonomat, így előreláthatólag Augusztus 24-éig nem lesz blog (persze úgy sem állom majd meg, hogy néha ne írjak pár sort GPRS, vagy 3G segítségével).

Hogy mért szeretem a jó rockzenét? Mert imádom, ahogy szólnak a cintányérok, ahogy határozottan és pontosan csattog a pergő- és a lábdob, ahogyan búgó dallamával megindul a basszus, és amint visít a szólógitár, mert hozzáértő kezek játszanak rajta, és ahogy az egész együtt szól, feeling öcsém, életérzés! Persze, nem mondom, ebben a műfajban is vannak ténylegesen gyenge produkciók, de hol nincsenek?

Kiskorom óta a rockzene az, ami legközelebb áll a stílusomhoz (nem mondom, meghallgatok más zenét is, például az Alphaville-t is), és többek között ezért (is) esik szarul, amikor valakinek előítéletei vannak, vagy csak szimplán leszarozza teszem azt a világ egyik legnépszerűbb rockbandáját.

Mutatnék néhány salgótarjáni képet, amit KRESZ-órák előtt, vagy épp után csináltam. Az utolsó két kép Németországban készült.

A technikai információkhoz kurzort a képre tesz, szövegbuborék elolvas. A virágos tudom, hogy unalmas, de nem érdekel, szerintem szép lett. Aki pedig kitalálja, hogy mi látható az utolsó képen, jelentősen el lesz ismerve erkölcsileg és jogilag, meg mindenhogyan, sőt, még mefiblog-csokinyuszit is kap.

Like Apple's Safari? Get Swift!

Mikor megláttam a hirdető szöveget, nagyon megörültem, hogy végre megjelent egy a Safari renderelő motorját használó webböngésző, Windows rendszerre. Na igen ám, de ez a próbálkozás rendkívül gyengére sikeredett. A dizájn undorító, a böngésző működése lassú, és nekem harmadszorra sikerült elindítani, úgy hogy ne fagyjon le.

Mindegy, marad a várakozás egy MacBookra. Gazalának nemsokára meg lesz, szorítsunk hát neki. :)

Nem sikerült megmenteni a három hete Makón felgyújtott 18 éves lány, Pénzes Henrietta életét. A magyarcsanádi lányt július 20-án hajnalban erőszakolták meg, és gyújtották fel Makó külterületén.

(via)

Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert úgy érzem, Pénzes Henrietta nem érdemelte meg ezt. A szülei, rokonai és ismerősei biztos azt kérdezik magukban, hogy miért pont Ő? – és úgy érzem, jogosan kérdezik. Meghalt egy 18 éves lány, akinek csak most kezdődött volna az élet. Nem tudjuk milyen lány volt, talán jó, talán rossz. De egy biztos: nem érdemelte meg, hogy ilyen kegyetlenül, megalázva és kiszolgáltatva hunyjon ki életének utolsó lángja is.

Egyik barátommal azon beszélgettünk, hogy mi kéne ide: Kalasnyikov, PPSh41, vagy MG42. Nem tudom, melyikünknek volt igaza, de egyet tudok: ez az ország semmire nem fogja vinni, ha a kisebbségi zűrzavart nem rendezik. Valahogy. Akárhogy.

Halkan megjegyezném, hogy az MSN-nevem mellé most sem fogok X-et tenni, mint ahogyan nem tettem ezt korábban sem. Hiába kerestek föl (eddig már többen megtették), a véleményem változatlan. Egy szaros kis X-től nem lesz jobb senkinek.

Jártunk tehát Auschwitzben. Különösebb beszámolót nem szeretnék írni, mert az ott látottakat rendkívül nehéz úgy szavakba önteni, hogy más is érezze azt, amit személyesen lehet. A nagy sietségben sajnos csak Birkenaut, azaz Auschwitz II-t sikerült megnézni, az auschwitzi levéltár, valamint a krematóriumok és kiállítások kimaradtak, bár személy szerint mihamarább meg szeretnék tekinteni. Egy kisebb galériát azért készítettem, itt megtekinthetőek. (A képek kvalitásáról szóló negatív kommentek nem érdekelnek, ez van. ;])

Valamint kiemelnék két képet, az egyik a kapun túl található vonatút, a másik pedig a szauná-nak is nevezett tisztító és fertőtlenítő kamra (ahol egyébként embereket és ruhákat tisztítottak!).

Egyébként döbbenten konstatálom, hogy durván egy óra múlva indulok, és még egy árva alsónadrágot sem pakoltam be. Pedig gyűlölöm a szervezetlenséget.

Az MP3-lejátszómat meg nem merem vinni (Németországban biliárdozás közben betört a gyöngyem üvege, és nem volt időm elvinni szervizbe), a leptoppom szpész-gombjának bal fele pedig nem működik, így rendkívüli fáradalmakkal a jobb oldalát kell nyomkodnom. Szörnyű.

Néhány sikertelen próbálkozás, és a térerő szempontjából legmegfelelőbb hely megtalálása után végre sikerül egy bejegyzést is írni.

Az idő elég változatos, egyik nap döglesztő meleg, másik nap szakadó eső, és szélvihar, de hát augusztus van, belefér. Voltunk mindenféle szép utcában (tudniillik bele vagyok bolondulva az olasz utcákba, de erről már azt hiszem írtam), ettünk pizzát, és a kedvenc édességemet a profiterolo-t, szóval minden szép, meg jó.

Látom, hogy valami hekkerbalhé van, hogy valaki földobta az FTP-fiókom hozzáférési adatait, de ahogy nézem smv és Balázs a helyzet magaslatán álltak (ezúton is köszönet nekik, aztán ha hazaértem, majd szervezkedem valamit).

Egyébként: augusztus 27-én érek haza, addig nem tudom, hogy lesz-e bejegyzés, de azért néha fölnézek, hogy bírja-e még a strapát a rendszer.

További kellemes nyaralást mindenkinek! :)

Annyi mindent fotóztam, amit szeretnék megosztani veletek, kedves drága olvasóim, de föltölteni persze nem tudom, mivel 2b/s-os(!) feltöltési sebsséggel büszkélkedik a remek 3G/GPRS/WLAN-kártya. Persze egy rossz szavam nem lehet, mert most, hogy megtaláltam a legjobb helyet (három és fél centivel odébb toltam a leptoppot) tökéletes sebességgel süvít a net. A probléma csak ott van, hogy a letöltt adatmennyiségért kell fizetni, és egy megának már elég borsos ára van, na.

Ma ettem egy akkora pizzát, mint a ház. Volt rajta virsli, olasz sonka és kolbász, valamint sok (furcsa, az olaszok elsőre megértik a szó jelentését: sok, tehát csöpögősen, végeláthatatlanul sok) sajttal.

Holnap megyünk a Faenza nevű városban megrendezésre kerülő piacra. Na ne ilyen kínai-style-t (Háromeder, kell, nemkell? Kettőederöt!) képzeljünk el, hanem olyan igazi jó kis piacot, ahol másfél-két kilométer hosszúságban árulják a portrékákat. Tavaly például remek órát vettem, öt euróért, és még mai napig használom.

Szeretném még leírni, hogy az olasz legyek valami hihetetlenül pimaszak, de hát mit van mit tenni, ugye.

Néhány jótanács azoknak, akik hosszabb utazásra készülnek, autóbusszal.

Kényelem

Vigyél párnát, megmentheti a nyakadat és a hátadat is. A legjobb az a fölfújható, ami hasonlít egy vécéülőkére, és a nyakad köré lehet csatlakoztatni. Biztos, hogy nem dülöngél rajta a fejed (már ha neked is szokott, mint nekem), és nem kerül az közelebbi kontaktusba az ablaküveggel.

Étel-Ital

Nem kell ám túlzásba vinni, tíz-tizenöt szendvics, csipsz, sütemény, másfél liter itóka és kész is. Célszerű még a Dedalon nevezetű kis gyógyszerfinomságból is eltenni, hányinger esetén kiválóan alkalmazható.

Szórakozás

Bár a hosszabb utazások alkalmával remek filmeket vetítenek, ha mi mégsem szeretnénk megtekinteni teszem azt a Huncutka, vagy az Ovizsaru című remekeket, jobb, ha viszünk magunkkal MP3-lejátszót és könyvet.

Békesség

Ha mondjuk éjjel fél tizenkettőkor ektivitizni támad kedved, ne tedd. Ha fölkapcsolsz három olvasólámpát, és korbeállod az amúgy is ritkán használható vécé ajtaját, akkor biztos, hogy magadra haragítod útitársaidat.

Egyébként megjöttem. :D

Ez pedig egy hivatalos köszönet-bejegyzés, amiért egyesek az én, és a blogom segítségére siettek, amikor baj volt.

Köszönöm: Balázs, GazVezír, Shamalt, suexID és smv. Amint tudom meghálálom egy sörrel. Mondjuk egy hordó sörrel.

Mellesleg meglepődtem, hogy mennyien ugranak, ha baj van, még olyan emberek is, akik hát ne kerülgessük: nem kedvelnek túlzottan.

Úgy szerettem a régi jelszavamat. Olyan kényelmes, kellemes, nekem való jelszó volt, sosem felejtettem el, már reflexből írtam, mikor megérkeztem az adminfelületre. Most viszont kénytelen voltam megváltoztatni, sőt még egy MD5-ös ellenőrzést is beletettem (röstellem, de eddig csak úgy lazán benne volt egy fájlban, bár ha valaki belülről nyitja meg, akkor lényegtelen, hogy van-e MD5, vagy nincs). Persze, amint elkészül a felhasználókezelős rész, rögtön megoldódik a probléma, mert szintek lesznek. Lesz a lúzer, a júzer, a visor és a supervisor. A lúzer nem kommentálhat, és bizonyos bejegyzéseket sem láthat, a júzer kommentálhat, és minden bejegyzést láthat, a visor kommentálhat, bejegyzéseket is lát és kommenteket is moderálhat, a supervisor pedig az, akinek mindent szabad, még akár posztolni. Egyelőre egy ilyen felhasználó lesz, én.

A teljesség igénye, nélkül néhány olaszországi kép. Várható még egy negyven-akárhány képből álló galéria is, ha majd lesz kedvem feltölteni. Ha a kurzorunkat rábökjük a képre, és hagyjunk békében nyugodni, akkor meglátjuk, hogy mekkora volt a blende, milyen az ISO, és mekkora a záridő.

Az van a számon, és eléggé kellemetlen dolog. Egyrészt csúnya (bár ez zavar a legkevésbé, mert amúgy sem vagyok egy macsó, szóval sok dolgot nem rontott el), másrészt pedig kellemetlenné tesz minden étkezést, nem ihatok üvegből, és ha bármi hozzáér, összehaddnemondjammitcsinálom magam. Everything is OK!

Szomorú, szürke ez a hétfő reggel. Megyünk az isoklába megvenni a tankönyveket, majd a füzeteket tollakat, miegymást. Eltelt – és szerény véleményem szerint –, nagyon gyorsan eltelt a vakáció, amit nagy általánosságban nem szoktam bánni, csak néhány okból kifolyólag. Például végetér a meleg, nem lehet a kertben ebédelni és vacsorázni, vagy csak kiülni a napra olvasgatni egy könyvet, játszani egy kör tollaslabdát, vagy tekerni egy jót. Aztán, véget ér a lustálkodás. A tízórás kelést, és a hajnali egy-két órás fekvést leváltja a tízórás hullafáradtan való ágybadőlés, és a fél hatkor való zombikelés. És aztán a monoton mindennapok. A morcos hétfő, a kissé vidámabb kedd, a dejó, már hét közepe van szerda, a fáradt csütörtök, és várva-várt péntek, ami után jön a hétvége, ahol az ember kipihenheti magát. kitakaríthatja a szobáját, kotorhatja a havat, összeszedheti a kutyaszart, stb.

Olyan jó lenne, ha legalább örök nyár lenne. Nem 40°C-os kánikula, csak kellemes nyár.

Vettünk valami csúnyanevű krémet a herpeszemre (ami mint kiderült pattanás (érted, pattanás, az ajkamon!)). Megvártuk, míg Jolánka néni megvette a havi gyógyszeradagot, és elpanaszolta legújabb problémáit, köszvénytől a reumáig, meg hát unatkozik is szegény, muszáj neki patikába járnia.

Vollt egy olyan plakát, hogy Az első patika Magyarországon: 1936 * Az utolsó magyar patika: 2006? – gondolom valami fölhívás akart lenni, de semmi konkrétabbat nem találtam.

Vettünk még egy ilyet is, plusz a belevaló tankönyveket:

• Mohácsy Károly: Irodalom 12
• Mohácsy Károly: Irodalmi szövegyűjtemény 12
• Sokszínű Matematika 12
• Hajas Zsusa: Magyar nyelv 12
• Rajz és vizuális kultúra 10
• Fizika 12

Mindezt hatezerkilencszáz forintért, mert ugye nem vagyok támogatott. Király, nem?

Someone call the ambulance…
There's gonna be an accident.
I'm coming up on infrared, there is no running that can hide you,
'Cause I can see in the dark.

Tizenegyedik podkesztünk pedig legyen az egyik kedvenc Plaszíbó számom, még pedig az infravörös. Sok szeretettel tőlem, nektek.

Placebo - Infra red
Ez egy mefiblog podcast (3:17), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Úgy tűnik, nincs szerencsénk az új villamosokkal; megrongálták az egyik Combinot! Fiatalok maró, lemoshatatlan festékkel mázolták össze az egyik hernyóvillamos kocsijának ablakait.

Ez igen, bazmeg. Magyarország, 2006, puszi.

Az már beteg, ha a monitoron lévő legyet PrtSc-vel akartam lefotózni?

Megvertek egy fiatal fiút a szlovákiai Diószegen. Azt állítja, azért történt, mert telefonon beszélt magyar barátjával, magyarul. A támadás etnikai indíttatása még nem bizonyított.

Most őszintén, mikor lesz már ebből elég? Kicsit szánalmas, ami megy. Emlékszem, még tíz éve voltam Erdélyben, és az úton, Románia piszkosabb részein tojással és gyümölcsökkel dobáltak minket a mezítlábas román gyerekek, mert magyar volt a busz rendszáma. Szánalmas, kíváncsi vagyok, hogy az EU mikor fog szólni (lévén hogy Magyarország és Szlovákia egyaránt klubtagok), már ha érdekli őket ez egyáltalán.

Úgy néz ki, hogy agyvérzést kapott a macskám. Ez a kijelentés, valamint az a viselkedés, amit szerencsétlen produkál, elég komikusnak hat, bár igazándiból nagyon nem az. Az állatorvos azt mondta, hogy egy ilyen idős macskánál (12 és fél éves) ez előfordulhat, és reménykedjünk, hogy kisebb kimenetelű, ami úgymond felszívódik, ezáltal elmúlnak a mozgás- és viselkdés-problémái – valamint a fájdalmai, már ha vannak.

Mikor megérkeztem, még semmi baja nem volt, csak kereste a sarkokat, és gyanús volt, hogy olyan helyeken fekszik, ahol eddig soha. Aztán tegnap egyszercsak odajött, és testében remegett. Lépkedni alig tud, lehajtja mindkét fülét és minden lépésnél erőteljesen jobbra vagy balra lendíti a farkát, valamint úgy közlekedik, mintha (számunkra) láthatatlan akadályokat kerülgetne.

Az egészben a legszörnyűbb, hogy az ember nem tehet semmit, csak nézi, ahogy szenved, és várja, hogy a gyógyszerek talán segítenek valamit.

Olvastam is a két hét alat, elsőre az ABC-gyilkosságok című remekművet fejeztem be, így erről írnék pár szót.

Fordulatos, izgalmas és eseménydús könyv, Agatha Christie megszokott stílusában, a tojásfejű, hatalmas bajszú belga detektív, Poirot főszereplésében. Eleinte kissé tartottam a könyvtől, ugyanis E/1-ben íródott, ezektől pedig valami – számomra is ismeretlen – oknál fogva irtózom; a Gyötrelem évé-t például tíz oldal után letetettem, mivel elegem lett az E/1-es stílusából. Az ABC-gyilkosságok viszont kifejezetten tetszik. A történetet Poirot barátja, Hastings kapitány meséli el, bár néhány fejezetben (ezt jelölik) nem az ő személyes beszámolóját olvashatjuk. Összességében elmondható, hogygy egy izgalmas és meglepetésekkel bővelkedő Agatha Christie regényt vehetünk kézbe, amit szerény véleményem szerint kár volna kihagyni.

A képen az új órám látható. Ennek a karórának története is van ám! Nem is tudom mióta tetszenek az órák, de mindenesetre mindig megbámulom őket a kirakatban, megnézem a képeket a neten, elolvalsom a cikket az újságban stb., de úgy voltam vele, hogy iskolában tönkretenni tökéletes az 5€-ért vásárolt kínai óra, ami világít is. Ezt az órát kéz alatt vette édesapám, nagyjából hat éve. Akkor azt mondta, hogy ha kicsit komolyabb leszek, akkor hordhatom – óra bekerült a fiókba és hat évig ott pihent. Ma viszont, miközben hevesen csavarokat kerestem, a kezem ügyébe akadt, és eszembe jutott, hogy hoppá, azért csak komolyodtam – ha keveset is, de – valamit hat év alatt! Így hát ő az új órám, aki nagyon tetszik, és akivel nagyon jó kapcsolatban leszek, úgy érzem. Holnap meglátogatjuk együtt az órást, aki kiszed belőle három szemet, mert picit nagy a kezemre.

Megleptem magam a címben szereplő elnevezésű könyvecskével. Részben az érettségi, részben pedig az angol nyelvi ismereteim bővítésének, valamint hiányainak pótlásának céljából.

Ezenkívül voltam az órásnál, aki kivett három szemet az órából, mindezt ingyen és bérmentve. Le is esett az arcom rendesen.

A pattanásom meg tegnap tragikus halált halt – lepottyant.

Neked van már? :D

A blog pedig mostantól a Wish szerverét fárasztja a napi bejegyzések és kommentek áradatával. A segítségért ezer és egy köszönet Bártházi Andrásnak, akinek tartozom egy rekesz sörrel. :)

A költözködés többé-kevésbé észrevehetetlen volt (bár a header(); függvénnyel szenvedtem kicsit), legföljebb az RSS működésében lépett föl néhány probléma. Most már lehet kommentálni, meg zenét és linket küldeni.

Halkan megjegyzem, hogy öröm volt a három és fél megabájtot foglaló adatbázist áthozni; egyszer el is rontottam, és kezdhettem elölről.

Holnap lesz a vakáció utolsó napja, és mint ilyet illik úgy tölteni, ahogyan az egész nyarat: szórakozás, pihenés, csavargás. Ennek keretében a mefiblog szerkesztőségének stábja (beleértve a fotográfust is) holnap Budapestre látogat, és egyéb kötelező elfoglaltságok után fényképes és írásos beszámolókkal szolgál Budapest rengeteg helyéről. Ami várható, vagy ami legalábbis tervezett:

• Hosszú záridős, szűk blendés, jól bemosódós kép készítése egy metrószerelvényről (még akkor is, ha a szabályzat és a peronőr ezt kifejezetten tiltja);
• Néhány nevezetesebb épületről csúcsszuper fénykép készítése;
• Ruhavásárlás, mert muszáj;
• Néhány papírmunka intézése;
• Gyógyszerért ellátogatni az állatorvoshoz (nem nekem, a macseknak)
• Hullafáradtan hazaérni és ágyban dögleni, sóhajtozván, hogy ismét eltelt egy nyár.

Van már a blog RSS-csatornájának ügyes XSLT-stíluslapja. Ennek azért lehet örülni, de toporzékolva, mert így néhány link kattintható, valamint a mefiblog a harmadik (jelenleg, de ténylegesen a negyedik), amelynek XSLT-vel rendelkező RSS-csatornája van. Először Haszprus, majd nem sokkal utána Balázs csinált ilyet (bár az a blogja már megszűnt), ma pedig Shamalt és nem sokra rá én készítettem ilyet, juppí.

Ez persze nem is olyan mókás, sokkal mókásabb, hogy van már pubDate, amit egyesek olyan hevesen követeltek. Nyomassátok a bugreportot, hadd élvezzek! :D

A tévékettőn huszonegy óra harminc pertől a Született feleségek második évadnyitó epizódja, majd nem sokkal utána Dr. House kalandjai tekinthetőek meg, jó szórakozást!

Csókolózzál mindenkivel, akinek meg szeretnéd mutatni, hogy milyen vagány rágód van, aztán egyszál alsógatyóban ugorj bele egy adag mentolos drazséba, jól felfrissít majd, engem meg lehoz, hogy megkérdi, agyadra mentosz?

Nem vagyok sorozat függő – távol álljon tőlem – de azért titkos forrásokból, akaratomon kívül is megtudtam, hogy a két kereskedelmi csatorna saját szappanoperájában is meglőttek valakit, nagyjából egy időben. Ez most a konkurencia harca, vagy csak véletlen egybeesés, hmm?

Az öreglányt, aki fölkiabál egy huszonhét éves fiatelembernek, hogy „ugorjál”, amikor az éppen leugrana egy híd tetejérõl – na én azt jól pofáncsapnám, és bekúrnám a Dunába, úszni pár hosszt.

Persze, az olyan embert sem kell túlzottan komolyan venni, aki hídra mászik föl balhét csinálni. Aki öngyilkos akar lenni, az szépen, halkan teszi, úgy, hogy biztosan ne akadályozza meg senki; ezt tapasztalatból mondom, sajnos.

Be akartam posztolni a képeket, de az internet megint bámulatos sebességeket produkál (mint kiderült akkor van ez, ha szomszédommal együtt vagyunk fönt, és sikerül pont egy csatornára állnunk) ezért inkább írok valami érdekeset.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mivel elég széles skálán mozognak a ma készített képek stílusai és témái, leszek oly nagylelkű és mindenkinek ajánlok valamit.

Első képem a Hősök terén készült, hét perccel dél előtt; ISO 64, F/8, 1/50 szekundumos záridővel. Ajánlanám Haszprusnak, bár nem sikerült túl szép felhõket elkapnom. ;]

Aztán itt egy kép két virágról, aminek nevét sajnos nem tudom (de talán van olyan kedves olvasó, aki majd kiegészíti hiányos tudásom), Duality nevet viseli; ISO 200, F/3,2, 1/100 szekundumos záridő. Ajánlanám Dorkának.

Van még egy ilyen virág, bár ő szólóban nyomja és a Queen nevet viseli; ISO 200, F/3,2, 1/410 szekundumos záridő. Ajánlanám Balázsnak, mivel tudtommal szereti a virágokat.

A következő képet smv szíves figyelmébe ajánlanám. A Steps nevet viseli, ISO 200, F/3,2, kerek 1 másodperces záridő.

Van itt egy kép rólam, ezt saját magamnak ajánlanám, mert egoista állat vagyok. ISO 64, F/3,2, 1/32 szekundumos záridő.

És a nap fénypontja, az én kedvenc képem, mely a Highway nevet viseli, és véleményem szerint irgalmatlan jól sikerült (bár ilyet nem illik mondani), a Földalatti aluljárójában, a Hõsök tere megállóhelynél, az ellenőr engedélyével (cserébe küldenem kell neki egy példányt e-mailben, bár a címét nem adta meg :D). ISO 64, F/8, 6,5 szekundumos záridő, ajánlanám blognővérem, Athina figyelmébe, mert tudom, hogy szeretni fogja.

Valamint vásároltam egy Hama UV-szűrőt illetve négy darab xEnergy 2600 mAh-s akkumulátort, mert ha a másik négy darab lemerül, akkor legyen tartalék. A hülyeazértnemvagyok meg szégyelje össze magát, hogy pont akkor volt szegényes a választék szűrők terén, amikor én odamentem.