mefiblog - főoldal

Mivel mostanában mindenki olyan géppel rohangál, amin lehet tekergetni az ISO-t, a blendét meg a záridőt, és mivel mostanában sokan rosszul tekergetik azt, szeretném megkérdezni, hogy megoszthatnám-e szerény tudásomat e téren kedves olvasóimmal, avagy tartsam meg magamnak? Legalább tíz igenlő komment szükséges, mivel nem szeretném, hogy úgy tűnjön, osztom az észt, csak tudom, hogy sokan nincsenek tisztában alap dolgokkal, és esetleg nyelvtudás híján a bőséges külföldi választék is jelentéktelen lehet…

Hogy milyen buta is vagyok én! Elfelejtettem, hogy a jó öreg Gazala barátomnak is van mit ajánlanom; a Szondi utcán sétálgattam, mikor megláttam ezt a bőr kis- és nagykereskedelmet, aminek cégtábláján ismerős név fogadott:

Valamint a fotózás keretein belül megjegyezném, hogy ritkán sikerül valakinek elérni, hogy elpiruljak (ez legutoljára a születésnapomon sikerült), de a mai napon balintonak sikerült a lehetetlen. Amit írt, azt igazán köszönöm szépem, nagyon jól esett.

Van egy ismerősöm (nem közeli, néha találkoztunk, futólag ismertük egymást), aki fiatalabb nálam pár hónappal, mégis felesége és gyermeke volt. Követett el hibákat életében, de az utóbbi időben úgy tűnt, kezd helyreállni, hogy úgy mondjam, jó útra térni; normálisan öltözködött, dolgozott, tanult és bármilyen furcsa is kimondani, de törődött a családjával, tizennyolc évesen, jobban, mint sok nála idősebb és – elvileg – érettebb férfi.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Arról a bizonyos aláíráskészítő oldalról, és az ő remek fotópályázatukról inkább nem mondanék semmit, mert csak rosszat tudnék. Viszont sok sikert azoknak, akik részt vettek, s pályázatukat elfogadták. A szervezés ismét a tetőfokára hágott.

Sokan nincsenek tisztában alapvető fotózási fogalmakkal – ezzel nem lenne gond, az igazán ott van, amikor a fotós, de mondjuk inkább úgy, hogy a személy, aki fényképez, úgy gondolkodik, hogy „ott az automata mód, az majd elintézi”. Ez viszont rossz hozzáállás. Ha már van egy gépünk, próbáljuk meg a legjobbat kihozni belőle! Ez a leírás egyszeri, ám ha van rá igény, lehet belőle szokás is, akár. Az elején szeretném leszögezni: a magyarázatok és definiálások rendkívül egyszerűek, sokkal inkább a könnyebb megérthetőség, semmint a pontos műszaki kifejezések jellemzik.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nem is mondtam, ma rám mosolygott a szerencse. Jó rút mosolya van, de nem is ez a lényeg: nyertem hétszáz forintot, méghozzá kaparós sorsjeggyel. Ha lett volna egy 03-as is, akkor ötmilliót nyerek, de hát pont nem volt.

Az a flikkeres képmutató disznó pedig ment a vérbe, mert olyan lassú, hogy azt öröm nézni.

Fekszem a szőnyegen, amit nem régen terítettem le, jó sok párna és a laptop társaságában, Olaszországból hozott finom gumicukrot eszegetek, s levontam a kozenkvenciát, hogy ez a Lost nem is olyan rossz sorozat. Közben megjött a macsek is (aki köszöni szépen jól van, úgy néz ki majdnem teljesen felépült), beengedtem, mindjárt megkörnyékeze, egy kis fültövön vakargatásért, vagy egy adag Whiskasért, ami a polcon figyelget.

Szeretem az ilyen hangulatosnak mondható estéket; megnézni valami filmet, enni valami finomat (eközben a macska a vacsorám maradékával ismerkedik, egy negyed húst rágicsál), pihenni, persze a laptop itt pihen a földön, mert miért ne. Na de megyek is.

Ellopták az oroszok a tankot
Benne volt, a kombináltfogó
Baszd meg Szása, a jó kurva anyádat
Hozd vissza, azt a kibaszott fogót
De kérlek baszd meg Szása a jó anyádat
Hozd vissza azt a kibaszott fogót!

Lenn' a Volga mentén
Élt egy kislány Kátyusa(?) a neve
Kinn' a fronton, harcol a szerelme
Érte könnyes, mind a két szeme
Kinn' a fronton, harcol a szerelme
Érte könnyes, mind a két szeme.

De szállj madárka gyorsabban a szélnél,
Messze van még, az Orosz határ
Mondd meg annak a büszke katonának
Szép Kátyusa, mindig vissza vár.
Tegnap este érkezett a posta,
Hogy meghalt a büszke katona
Szép Kátyusa, sírjára borulva,
Énekelte, ezt a régi dalt
Szép Kátyusa, sírjára borulva,
Énekelte…

Azért a magyarok is tudnak olyat, vagy még jobbat, mint a hagymás lány!

A linket egyébként smv ajánlotta.

Még nincs vége, olvasd tovább »

[23:16:48]  hi
[23:17:03]  lehet 1 kerdesem? / keresem?
[23:17:34]  <+eF`k3_> mefit rakene dumalni csak mka legyen
az oldalan  :]
[23:17:39]  van benne vmi  :D

Jó, hát velem lehet alkudni. Egy kicsit. ;]

Aztán ha regisztráció lesz, akkor háromféle gravatar-avatar támogatás üzemel majd.

Távol álljon tőlem, hogy politizáljak (bár mostanában ez elkerülhetetlen), de az csak nekem feltünő, hogy az államkassza kong az ürességtől, a népet ott szívatják ahol lehet, de azért a Combinó-rongálóknak egymillió jár, természetesen.

És csodálkoznak, hogy tömegesen akarják elhagyni ezt az országot. Kíváncsi vagyok mi lesz október huszonharmadikán…

Már írtam a macskámról, de ez a kép kihagyhatatlan volt. Hát nem édes? (Még akkor is, ha rátelepedik a ruhámra, amit gyűlölök, mert csupa szőr lesz, de hát én hagytam ott, ugye.)

Faludy György
1910 — 2006

Megmondom őszintén, hogy mi bajom ezzel a bőrfejű témával. Aki a szlovákiában történtekről vár beszámolót, az csalódni fog: másról szeretnék írni, kicsit inkább a zene felől közelítenék, ha szabad.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mókás játékot csinált a Google, mely az Image Labeler nevet viseli. A lényeg, hogy képeknek kell címkét adni, lehetőleg minél pontosabban. A nehezítés, hogy van egy játszótársunk, aki szintén megpróbál minél pontosabb címkéket adni. Minden egyező címke pontokat ér.

Hmm, kicsit talán korán keltem föl. Jah, hogy ki kell engedni a kutyákat, de az nem elég ám! Őrködni is kell, mert a tüzelési időszakban szeret átmenni Gina nevezetű szuka kutyám, és rettenet büszke fejjel vigyorog a szomszéd kertből, hogy, Helló, átjöttem!. A pláne, hogy a múltkor már kisebb testi fenyítésben is részesült (ne jöjjön nekem senki, hogy állatkínzó vagyok, mikor egy kutya tízszer is átmegy, akkor bizony szankciók kellenek, hogy tizenegyedszerre ne menjen), én meg azt hittem, hogy egy hétig nem dugja ki az orrát a kutyaházból. Ja, másnap reggel már odaát volt.

Le akartam fotózni egy ilyen nagy pókot, aki majdnem kinyírt szívinfarktussal, de mire odamentem a fényképezővel persze lelépett, a tuják között meg inkább nem kotorásznék, ha nem gond.

Azt egyébként vágjátok, hogy reggel 1mbps, 9-10 óra után pedig átlag 755 kbps (bár ha elvesznek csomagok, akkor mértem már 85 kpbst-is) a letöltési sebességem?

Ez az iTunes meg istencsászár, csak kár, hogy Apple-ék nem szeretik az aldomént, de sebaj.

Szóval eddig én nem akartam elhinni (jó, jó lehet jönni, hogy deénmegmondtam), aztán tegnap véletlen letöltöttem, és megtetszett. Nem a külsője, azt egy zenelejátszónál véletlen sem nézem, sőt. Sokkal inkább a szolgáltatásai, azon belül is a rádió, ami könnyen megtalálható, nem úgy, mint Winampéknál. Ettől függetlenül még mindig megjegyezném: sokat eszik! Rettenet sokat! A Winamp működése közben (ötös szkinnel, miegymással) nem megy három, míg az iTunes nem megy harminc-egynéhány megabájt fölé, és ez gáz.

Majd ha Mekbúkkal nyomom én is! :D

Mint az bizonyára feltűnt, nem káromkodtam, szomorkodtam és panaszkodtam, nem anyáztam, mert másnak még nem, de nekem már elkezdődött az iskola. Ez van, ha nem tetszik, dolgozzál.

Előbb leültem, hogy én most jól megcsinálom az órarendet, gépen, de hát a nagy hét eres disznófütyit fogok én szenvedni! Mert ugye órarend, mint olyan, de hát az nem egyszerűen úgy van, hogy majd tanulunk, áh! Először is, szedjük két csoportra az osztályt. Ez persze jó dolog, mert nem mindegy, hogy 12 gyerek van egy csoportban, vagy 24, ugye. De arról már nem volt szó, hogy három év után adnak egy vadonás új angoltanárt (hál' Istennek engem a régi tanít majd)! Aztán kitalálta a kedves iskolavezetőség, hogy legyen A és B hét is, mert az olyan muris! És akkor csak ilyeneket mondanék, hogy az egyik héten reggel héttől délután negyed ötig az iskolában leszek, ami annyit jelent, hogy hat óra(!) körül érek haza. Egyetlen nap nincsen nulladik óra, akkor kilencre kell menni.

Távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, de érzem, nehéz évem lesz. A héten például hét-nyolc óra előtt nem nagyon érek haza, mivel kettő-három felé végzek, aztán elsősegélynyújtó tanfolyam, majd ha a négy foglalkozás megvolt, akkor jöhet a vizsga. Helló.

Háromnegyed óra alatt ennyi csípést sikerült összeszednem, nem beszélve az éjszaka beszabadult szúnyog garázdálkodásáról. Nem leszünk így jóban…

Úgy szeretnék visszamenni a múltba. Nem sokat, pont ennyi évet, bele a nyolcvanas évekbe, elmenni egy Guns N' Roses koncertre, meg a Queenre, persze itt Magyarországon. Ellátogatni Miamiba, sétálni a neonfényes parton, leülni és a tengert csodálni.

Mellesleg ennyi éves is vagyok, bár…

…el tudtam volna viselni, ha kicsit korábban születtem volna. Nem sokkal, csak ennyi évvel.

Egyik kedves barátom mesélte az alábbi kis történetet. Én mikor meghallottam, hasamat fogtam, miközben fetrengtem a röhögéstől (és ezt így szó szerint).

Van az egyik közeli faluban (ahol néha szokott kisebb koncert lenni) egy nő, és az ő gyermeke. Utóbbi nagyjából negyven-, míg előbbi olyan hatvanéves lehet. A civilizációtól teljesen elhatárolódnak, megelégszenek a vidéki kis életükkel, a jószágaikkal és a favágással, néha pedig hallgatnak egy kis rádiót. Ám a fiatalember benyújtotta igényét egy szórakoztató rendszerre:

— Anyu! Vegyünk HiFi-tornyot!
— Az köll még fiam, hogy arróu' essé' le!

A bejegyzés írása közben is potyognak a könnyeim…

Hát, rég éreztem milyen is az az igazi mosottszar-fíling. Öt huszonötkor kelés, ami azért gáz, mert ma például már délben végeztem, hazajöttem, éppen hogy sikerült egy-két dolgot megcsinálnom, már indulhattam is elsősegélynyújtó tanfolyamra (amiről bámulatos módon tizenöt percet késtem, cserébe az oktató az én fejemen mutatta be a kötést, és megdicsért, hogy nem zselézem a hajam), ami tart fél nyolcig, és nyolcra úgy estem haza, hogy vége, mármint nekem, a napnak még nem. Holnap megint korán kelés, megint korán végzés (nehogy azt higgyétek ám, hogy kellemes négy órára bemenni, úgy, hogy hajnalban kel kezdeni), aztán haza, majd vissza, majd haza.

Csináljak olyan domént, hogy erettsegizo.mefi.be? :D

A képen látható bútordarabról (egy pillantok alatt ággyá varázsolható szófa) sajnos semmi információm nincsen, a képet leszámítva. Pedig, ha lenne rá lehetőségem, biztosan beszereznék egy ilyen, vagy ehhez hasonló bútordarabot.

Olaszországban lehetőségem nyílt kipróbálni egy olyan fotelt, aminek távirányítójával több masszázsmód vagy mozgatható láb- és fejtartó, valamint háttámla aktiválható – emellett még kényelmes is, csak a 755€-s ár az, ami visszatart. E sorok írásakor ez pontosan 207.953 forintnak felel meg, amiért itthon már ülőgarnitúrát kapni.

Megyek elsősegélynyújtó (rettenetes ezt a szót leírni) tanfolyam második foglalkozására.

Egy világvárosba, világszínvonalú lakóházak kellenek!

Hirdeti az egyik plakát, Budapestre gondolva. Persze, világváros, meg kellenek a csicsás kérók, csak hát húszmillás vityillóhoz olyan fizetés is kéne, mert a minimálbérből örül az ember, ha albérletre futja egy éppen csótánymentes házban, nem hogy még világszínvonalú lakás. Beautiful dreams – azt hiszem erre szokták mondani.

Néhány kép, mert épp most van egy kis időm kilencig, tegnap meg hulla voltam. Erről egyébként egy bejegyzés is született, de az valahová elillant…

Egyébként tegnap telihold volt (és szerintem ma is az lesz), érdemes egy percet rászánni, és a finom levegőn csodálni – már ha más is kedveli nézegetni a holdat, nem csak én. A telihold jó dolog, csak egy baja van: nem tudok miatta aludni.

Érdekes dolog a kritika, egyébként. Mind pro és mind kontra értelemben. Mert ugye ha jó kritikát kap az ember, akkor próbálja úgymond tartani a szintet, és ügyel rá, hogy ne változzon. Ha pedig negatív kritika jön, akkor kezd elgondolkodni, hogy min kéne változtatni. De hát ugye mégsem kéne változtatni, mert miért feleljen meg másoknak. Ez pedig egy ördögi kör.

Az efféle kritikák kihatnak a blogolásra is. Ha az embert megdicsérik, próbálja tartani, miközben virul a feje. Ha leszólják, akkor vagy rosszul esik neki, vagy nem, vagy próbál változtatni, vagy nem.

Ma egyébként kisebb csetepaté zajlott le itthon, azaz hogy pontosítsak édesapám munkahelyén (ami egy kocsma, mely a ház mellett üzemel, de erről talán már írtam). Nem volt komoly, csak majdnem vér folyt, de hát nem folyt, és ez a lényeg, ugye. A rendőrség – velük egy kommandós – több mint negyed óra elteltével érkeztek meg, és miután meghallgatták a történeteket, közölték, hogy nem tudnak mit csinálni, magunknak kell megvédenünk magunkat, majd aztán lehet szó rendőrségről (akik majd megint húsz perc alatt érnek a helyszínre). Hadd ne mondjam, hogy az elkövetők tiszta múlttal rendelkeznek, nem álltak még bíróság és rendőrség színe elé, persze. Ez van, bele kell törődni, hogy az adófizető, és dolgozó emberek tartják el azokat, akik kirabolják házaikat, akik félelemben tartják gyermekeiket, valamint a családi biztonságukat. És ez nincs így jól. Nem világszínvonalú lakások kellenének, hanem először a kisebbségi helyzeteket kéne mihamarább rendezni.

Mókás, hogy az emberek mennyire nem hiszik el, hogy létezik a szervezett bűnözés. Igen, kérem a maffiára gondolok, mert az bizony van Magyarországon is. Van Budapesten, és van itt Salgótarjánban, más méretekben és más kapcsolatokkal persze. Egyes emberek mintha egy függöny mögül néznének a világra, amiről leperegnének az ilyen dolgok: naivság függönye ez, nem más. Naivak az emberek, vagy csak naivnak tetteik magukat, mert félnek, hogy ha kinyitják a szemüket, szertefoszlik az álomvilág, amiben élnek…

Ma nagyjából nyolc órától egy részleges holdfogyatkozásnak lehettünk tanúi (az információért köszönet Balázsnak és Copinak). Imádom a holdat, és ez az előadása is nagyon tetszett, örülök neki, hogy lehetőségem nyílt megörökíteni, s talán egyszer az unokáimnak mesélhetem, hogy hát bizony mi ilyen digitális ősrégi izékkel ilyeneket fotóztunk, és virultunk, hogy láthatjuk a holdat, holott lehet, hogy ők már utazhatnak is oda. Mindenesetre szép volt.

Ajánlanám szíves figyelmetekbe a Mozilla Sunbird nevű naptárprogramot, ami segít, ha az ember nem tudja merre áll a feje. A szokásos Mozilla-elvekkel nyert: egyszerű, gyors és okos. Van benne napi, heti, bontott heti valamint havi nézet, tud kezelni taszkokat, amiket be lehet pipálni, ha megcsináltuk, dátumokhoz lehet eseményeket rögzíteni, amikhez figyelmeztetés is beállítható. Ha valaki pedig a tálca mellé szeretné varázsolni, akkor eme indító segítségével könnyen megteheti.

Sokan ajánlották nekem anno az Outlookot, de őszintén szólva nekem túl komplex, nem használmo ki a szolgáltatásainak felét, így megelégszem a Sunbirddel is, ráadásul az ingyenes megoldásokat jobb kedvelem

Mefinek vannak ilyen ciklusai, és általában mikor jön a tél, megmagyarázhatatlan oknál fogva jön a linuxos-ciklus. Ez azzal jár, hogy Mefi kipróbál valami linux disztribet, aztán rájön, hogy hát ez sem az igazi, és akkor vissza minden. Na ez van most, de.

Régen volt a Fedora nevű linux, ami még létezik mai napig. A kérdésem, hogy tud-e valaki mondani róla valamit? Mert a Fedora régen egy eléggé megbízható disztribúció volt, kérdés, hogy ma is így van-e ez. És ha nem jó, akkor mit ajánlotok?

Amit már próbáltam, és nem tetszett: SuSE, Knoppix, UHU (bár az eléggé kényelmes volt, tény), Ubuntu, valamint a Debian, de azt eléggé macerás beállítani, valamint oda kicsit többet kéne érteni a linuxho'.

A francia pártok körüludvarolják a bloggereket, akiket most már a mértékadó sajtó részének tekintenek.

Csak ez ne következzen be nálunk, könyörgök!

Bejönnek a színei, ISO 64, F/3,2, 1/125 s

Salgótarján este hat óra után egy rendkívül kihalt város, ám a péntek este más, jönnek a faitalok kulturáltan szórakozni (azaz mattrészegre isszák magukat). Megkérdezte ismerősöm, hogy az milyen dolog, hogy 18 évesen otthon ülök péntek este. Nos, ez egy olyan dolog, hogy nem szeretem ezt a várost. Ha Pesten laknék, csavarognék, és nem csak péntek este! Na de Salgótarjánban: a választék kimerül néhány kocsmából, és esetleg egy koncertből, amire általában azért nem megyek el, mert nem tudok hazajutni, a mínuszokba pedig nem szeretek csövezni, egy olyan városban, ahol nincs semmi.

A nap fölfedezése: a leptop tacspadját az orrommal is tudom irányítani. Kezdődik a loszt, nézzétek!

Jah igen, ma volt egy szerelem első látásra effektus, méghozzá a buszon. A szitu elég érdekes volt; megláttam egy hölgyeményt (aki velem egykorú lehetett), és megtörtént az, ami tízből tizenegyszer nem: megtetszett, méghozzá első látásra. Mit ad Isten, még a zenei ízlésünk is egyezik (Guns N' Roses szólt az MP3-lejátszójából). Sokáig szemeztem vele, és mikor megértettem, hogy mit látok a szemében, akkor magyarázkodni akartam. De persze rájöttem, hogy ez egy vadidegen, elvégre nem ismerem! Hiszen ül előtte szemben egy csávó, ingben, nadrágban és ilyen elegáns lakkcipő-féleségben, és nézi az alternatív stílust képviselő lányt. Ezt az érzést én is sokszor tapasztaltam: mikor úgy néznek az emberre, mint egy csudabogárra. Valószínűleg a lány is ezt hitte. Már-már majdnem elkértem a számát, mikor két megállóval később fölszállt a barátja. Ez az én formám.

De sebaj, az én szívem másé… ;]

Ekkor keltem. Idáig meg mindenfélét csináltam, és eszembe jutott, hogy hoppá, én még ma nem is blogoltam. De hát ahogy nézem ez nem jelent problémát.

Szeretném megkérdezni valami hozzáértőtől: miért van az, hogy amikor alhatnék délig, akkor már hétkor, de sokszor hatkor fölkelek, magamtól, amikor pedig hatkor vagy ötkor kéne kelni, akkor aludnék délig. What's up, Murphy?

Ha valaki esetleg arra vetemedne, hogy PHP és reguláris kifejezés segítségével szeretné az ilyen " idézőjeleket „ ilyenné varázsolni, annak ajánlanám figyelmébe az alábbi kis kódocskát:

function niceQuotes($s){
  return preg_replace('#( |^)"(.*?)"( |$)#',' „\\2” ',$s);
}

Ez ugye annyit tesz, hogy ahol az idézőjel előtt és után egy szóköz áll, vagy ahol az idézőjel a tárgyszöveg első és utolsó karaktere, ott lecseréli az idézőjelt a másik verzióra. Ezt természetesen meg lehetne oldani a hagyományos str_replace();-szel, de akkor a minden HTML-elem beírásakor problémánk lenne, hiszen egy hasonló eredménnyel találkoznánk:

<a href=„http://mefi.be”>mefi</a>

Ez pedig nem lenne jó nekünk, ugye.

Lehet köpködni, én bizony megcsináltam. Nem neten, mert az RTL Klub onlájn változata megint kitett magáért; nem lehetett megtalálni azt a szutykot, én pedig nem kerestem kifejezetten. Maradt a klasszik megoldás: papír és toll. 50 pontom lett, egy körről viszont lemaradtam, a műsor elejét pedig nem láttam, így az epizodikus memória szerintem nulla pont volt.

A tonik egy olyan ital, amit hat éve nem tudtam meginni, mert zavart a keserűsége; akkor még a kokakóla volt a menő. Pár hónapja valahol ittam egy pohár tonikot, és azt tapasztaltam, hogy irgalmatlan jól esik a keserűsége, miáltal oltja a szomjat. A legjobban a Schweppes tonikját (és úgy általánosságban üdítőit) kedvelem, és végre hazánkban is kezdik egyre több helyen forgalmazni. Ám ha ez nem elérhető, a Kinley-féle tonik ugyanúgy megteszi. Ehhez tartozó érdekesség, hogy a gintonik is nagyon ízlett, pedig nem szeretem az alkoholt.

Még augusztusban elolvastam el a címben szereplő művet. Ez már nem Poirot, hanem Ms. Marple, Agatha Christie egy másik detektívjének történetét meséli el.

A történet nagy vonalakban: egy idős hölgy elbóbiskol a vonaton, és mikor fölkel, arra lesz figyelmes, hogy a mellette elhaladó vonat egyik fülkéjében valaki megfojt egy nőt. Senki nem hisz neki, azt hiszik egy öreg hölgy fantáziájával van dolguk. Senki, kivéve a bájos vénkisasszonyt, Ms. Marple-t. Hagyományos Marple-regény: szépen, fokozatosan, mondhatnám öregesen vezeti le a történetet.

Értékelés: 5 pont

Csodálatos éveket töltöttem a Forma-1-ben, de egyszer mindenkinél eljön az az idő, hogy be kell fejeznie. Nem szomorkodom, mert rengeteg barátot szereztem. Úgy döntöttem, több mint harminc év után abbahagyom az autóversenyzést. Ez volt az utolsó monzai versenyem, még három nagydíjam van hátra, remélem, stílusosan, győzelmekkel és vb-címmel búcsúzhatok.

Ezekkel a szavakkal búcsúzott rajngóitól a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher. Én ugyan nem tartozom az ő népes rajongói táborába, sőt, kifejezetten örülök, hogy visszavonult. Végre egy izgalmas szezonnak nézhetünk elébe! Egyébiránt mindenki meg van lepődve, meg pánikhangulatban van, pedig egyértelmű volt, én már a szezon elején megmondtam, hogy ha esze van, akkor idén visszavonul. Elvégre annyi pénze van, hogy megvehetné magának bármelyik F1-es csapatot, és még maradna pénze, hogy élete végéig anyagi biztonságának teljes tudatában eléldegéljen.

Ablakot mostam, szekrényt és ajtót sikáltam, port törölgettem, porszívóztam, valamint vacsoráztam, de úgy istenesen. Ma estére még tervbe van véve egy kiadós fürdés és dévédézés is.

Ma két kérdés fogalmazódott meg bennem, mikor a buszon – magyar termék: a hátsó ajtó félig nyitva volt, én éppen előtte álltam, de hát az ajtó előtt és a lépcsőn utazni tilos, azt persze elfelejtik, hogy a busz teltházas szórakozóhely – utaztam. Az egyik arra vonatkozik, hogy az emberek miért nem képesek egy icipicit ügyelni a személyi higiéniájukra (értsd: ha már nem fulladnék meg az izzadságszagtól, akkor boldog ember lennék), a másik pedig, hogy csak szerintem ciki, ha a barátnőjével, kéz a kézben utazó fiatalember feltűnően bámulja a mellette ülő nagyobb emlőkkel rendelkező nőstény humán entitást?

Úgy fogok neki örülni, ha lesz jogosítványom, meg személygépkocsim! De az is lehet, hogy holnap biciklivel megyek iskolába (csak sajnos nem tudnám hol hagyni, de ez lehet megoldódik majd).

Mai napom javarészt tanulással töltöttem. Miután megérkeztem az iskolából kodoztam, majd készültem a közeljövőben várható KRESZ- és a holnapi elsősegélynyújtó vizsgámra. Holnapután pedig történelemből fogok (vagy legalábbis szeretnék) beszámolót tartani.

Most pedig föltelepítem a legeslegújabb Operát, melyben már nem használom az RSS-olvasót, ugyanis megtaláltam az igazit, amiről hamarosan írok majd.

Az onlány rádióadások pedig überfaszák, hallgassátok ti is.

Könyörgök, legalább egy szóvivő ne mondjon már olyat, hogy …találtunk az autóba'…, mert tökön bököm magam!

Ésés az mért van, hogy a szóvivők azok, akik egy perc alatt minimum húsz ő betűt mondanak?

A címben szereplő egyén, mondjuk úgy megnyilvánulásai, már a Milyen vagyok? altblogon is feltűntek. Tipikusan a más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát, örök kritikus példája. Ez eddig nem is lenne probléma, hiszen ahány ember, annyi vélemény. Az utóbbi pár órában azonban bebizonyította, hogy szellemi képességei nem haladják egy féléves gumicsirkéét. Én ezennel lezártnak tartom ezt a témát, de ezt muszáj voltam leírni, mert egyszerűen fölháborító, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak.

Szép jó reggelt mindenkinek! Fél hatkor egészen finom volt a levegő, egy szál pizsamában akartam kutyázni, de hamar rájöttem, hogy ez harapós lesz.

Fogok két dolgot módosítani (amint időm engedi) a blogmotorban. Az egyik, hogy lesz időzített bejegyzés (ami akkor jelenik meg, amikor én megmondom), a másik pedig, hogy lesz publikus-e lehetőség, mert nem rossz dolog az, ha nem tudja az ember befejezni a posztot, teszem azt.

Meg a kódokat sem ártana kicsit megigazítani…

Nádai Gábor, a Magyar Vöröskereszt vizsgabizottsága előtt a közúti elsősegélynyújtási ismeretekből sikeres vizsgátt tett.

Dupla ilyen nehéz legyen akármelyik vizsgám, amit a közeljövőben teszek! :)

Kukac7 nemrég írt a Depresszió zenekar legújabb albumáról. Nemrég én is hallottam az A mi forradalmunk című számot, és levontam a következtetést, hogy a stílus leginkább az Egy életen át albumhoz hasonlítható, ami személy szerint nekem nem tetszett. Az Amíg tart albumuk nagyon jó volt, én ezt hallottam először, és megmondom őszintén, hogy minden szám tetszett róla, a laza zenei stílusa és a szókimondó tartalma miatt. Aztán jött az Egy életen át, amiben én személy szerint csalódtam (mint az előző albumaikban is, ahogyan később megismertem).

A Depresszió új albumával leginkább az a baj, mint a Road – Második harapás albumával: próbálnak egy keményebb stílusba beilleszkedni, ami nem igazán sikerül nekik. Én legalábbis így látom.

Értékelés: 3 pont

Ez készen van, nagyjából tíz perce fetrengek a röhögéstől. :D

Az lesz az, amit hamarosan elfogyasztok, méghozzá három példányban. Lehet, hogy ebből a reggeli bejegyzésírásból rutint kéne írni. Dzsízösz, még hét óra sincs, mások ilyenkor kelnek, én meg már itt ücsörgök a suliban. Ami nem is lenne gond, sokkal inkább az, hogy negyven percet fölöslegesen ücsörgök, mert nem jön húsz perccel később busz. Dehát lájf iz sit.

Holnap ellenben ügyeletes (haha) leszek, így kelhetek negyed órával később, aminek hihetetlen módon fogok örülni.

A képen egy kéznélküli esernyő található, mely potom tíz euróért megvásárolható. Lehet, hogy megmosolyogjuk, de szerintem rendkívül kényelmes lehet egy ilyen darab (kisebb átalakításokkal akár kerékpározás közben is használható, vagy mondjuk babakocsival).

Az első portrém, oltsatok! ISO 64, F/3,5, 1/100s.

azert ez a nev,mert allandoan torolnek minket,fokent azert,mert az olyan userek,akiket tobbszor jelolunk NEM DIREKT! feldobnak az gephaznak.ezekenek a felhasznaloknak uzenjuk,h ezzel maguknak artanak,ugyanis igy 200szor tobbszor lesznek bejelolve,mintha csenben maradnak es kivarjak,h bejeloljunk 10000 embert.

rogramrol: lesz kertben sütögetés, hangárban zúzogatás (7 és még egy csipet együttessel), lesüppedés, ismerkedés, együtt örülés!

ölj vissza, ha el tudod magad képzelni ezen a feszten!Küldünk infót mindenről!

Pedig bizony földoblak, de mondok jobbat, ha lenne pofád többször is bejelölni, akkor ismertetem veled és a szolgáltatóddal a spamekre vonatkozó aktuális jogszabályokat! Szemét vagyok? Nem, csak az iWiW-nek nem ez a lényege, és picit elegem van az állandó reklámokból.

Ha már reklám, akkor eszembe jutott, hogy minek voltam fül- és szemtanúja. Lehet, hogy kissé politikai fílingje lesz, de ígérem, nem erről van szó.

A FIDESZ helyi képviselete egy kisbusszal járja a várost, és több, eléggé hangosnak mondható külső hangszóróval sugározzák választási reklámjukat, ami abból áll, hogy az ország miniszterelnökének hazug ígéreteit hirdeti, majd közli, hogy Jó reggelt Magyarország! Ön hisz még nekik?. Ezzel alapjáraton két probléma van: az egyik, hogy megint megy a fikázás, ami szerintem undorító, a másik pedig, hogy olyan embereknek is muszáj hallgatniuk, akiket lehet, hogy nem érdekel. Például az óvoda, az iskola és a kórház előtt nem tudom miért kell ilyeneket csinálni. Tévedés ne essék: ha az MSZP, az SZDSZ vagy az MDF tette volna ezt, akkor ugyanúgy megemlítem.

De legalább finom volt, már amennyire a magyar pizza finomnak nevezhető. Tudniillik a magyar ételek nehezek, ez köztudott, ám a magyar pizzaféléket is szeretik rendkívül nehézre készíteni. A legjobban az zavar, hogy rendkívül vastag a tésztája. Még a legvékonyabb magyar pizzának sincs olyan vékony, mint amilyen Olaszországban, többek szerint azért, mert a magyarok így szeretik. Ellenben velem: én vékony tésztával, és vastag feltéttel szeretem, mert az az igazi pizza.

Ettől függetlenül mindenkinek ajánlanám a Lil Angelo pizzériát, mert ott egész finom csemegék kaphatóak.

A mai feladat pedig, hogy számoljuk meg, hányszor szerepel a magyar szó a szövegben! :D

Azért vágjátok: kitalálják, hogy az a fiatal hölgy saját magát verte meg. Persze, valószínűleg magának esik, és az öklével csúfítja el az arcát, sőt még meg is rugdossa magát! Copi (osztálytársam) egyébként szlovákiai magyar, és mint mesélte, a probléma ott van, hogy van néhány nagyszlovák, akik szeretik megütni azokat akik magyarul beszélnek. Ezt pedig csak erősíti, hogy az új szlovák miniszterelnök gyűlöli a magyarokat.

Emlékszetek még arra, hogy úton az EU-ba? Hát jó úton haladunk…

Ma pedig ellátogatok a Közlekedésfelügyelet intézményébe (ami röpke félórás gyaloglás lesz), befizetek háromezer birodalmi egységet, és kapok egy időpontot, amikor végre valahára KRESZ-vizsgázhatok. Eztán meglátogatom Salgótarján egyetlen normális helyét: a könyvtárat.

A helyi könyvtár tényleg jó (csak mindig elfelejtem, hogy hétfőn zárva van), kényelmes nagy fotelok, friss újságok, csönd, és egy óriási üvegtető, amin a szó szoros értelmében beömlik a fény.

Van egy olyan érzésem, hogy zárásig ott leszek…

A fent nevezett intézmény, azaz egyik dolgozója pedig bekaphatja. Mert amikor érdeklődtem, hogy hol és hogyan lehet KRESZ-vizsgára jelentkezni, akkor azt elfelejtette megemlíteni, hogy csak és kizárólag hétfőn, fél kettőig. A péntek kettő óra pedig nem hétfő fél kettő. A közel háromnegyed órás sétát pedig kihagytam volna, ha ezt tudom…

Ismét zászlót bontottam, és ígérem, hogy ezt a zászlót addig nem engedem le, amíg az ország helyzetén jelentős mértékben javítani nem tudok.

Ezekkel a szavakkal tér vissza a politikába az ország talán egyik legviccesebb politikusa, a sokak által nemzet bohócának titulált Torgyán József. És megmutatván, hogy ő bizony nem potyázik: új pártot alapított és máris följelentette az MSZP-t bűnszövetkezetben elkövetett csalásért.

Csak egy gondolatot írnék e bejegyzés végére, amit talán többen ismernek, és többeknek mosolyt csal arcára: monnyon le!

Az azért aranyos, hogy amíg itthon akkora szenzáció a HDTV, addig Olaszországban már a műholdas csatornák többsége (National Geographic, Discovery (mind az öt!), Sky Cinema (mind a hat!) és még sorolhatnám) már elérhető HDTV-re, igaz borsos felárért. Bár, ha azt veszem, hogy a Skynál egy teljes csomag hatvan, itthon pedig száztíz euróba kerül, akkor nem rossz.

Megfáztam, sikeresen. Azaz még nem, de meg fogok, mivel tegnap éreztem, hogy nem stimmel valami a közérzetemmel, és lássatok csodát, már a bedugult az orrom, fáj a fejem, köhögök és tüsszögök. Az egészben az a szomorú, hogy mindig próbálok vigyázni az egészségemre (melegen öltözködöm, nem iszom jéghideg üdítőt mínusz negyven fokban stb.), és mindig más miatt kapom el. Mert igazán nem értem, hogy ha valaki beteg, akkor miért megy dolgozni, tanulni vagy egyáltalában emberek közé. Ezért általában morogni szoktam, és azt hiszik, bunkó vagyok, pedig nem, csak gyűlölöm, mikor valaki ki sem látszik a taknya mögül, de azért megy iskolába. Én meg elkapom, és szenvedhetek.

Egyébként az van, hogy az agyonoptimalizált SQL-lekérés (ami csak a főoldalon van) nagyjából másfél másodperc alatt fut le, ami meg csúnya.

A blogbejegyzések lekérése úgy történik, hogy egy lekérésben szépen bele van zsúfolva minden. Beleértve a témákat és a kommentek számát (előbbihez JOIN utóbbihoz LEFT JOIN). Ezzel már akadt probléma, ezért a LEFT JOIN ideiglenesen gyomlálva lett, helyette van egy függvény, ami csinál egy plusz kverit, és tré, de hát istenem, három másodperccel gyorsabb az oldal letöltése.

Sokan megkérdőjelezik az elmém épségét, hogy másodpercekkel játszadozom, de higgyétek el: három másodperc az rengeteg, egy modemes, vagy telefonos látogatónak ez fél percet is jelenthet, ami eléggé zavaró, tapasztalatból tudom.

Ha valaki meg akarná oldani a problémát: az összes szükséges mező indexelve van, és a mezőtípusokkal sincsen probléma.

Megoldva: módosítottam a lekérést, mégpedig úgy, hogy a témanevek lekérése is LEFT JOIN-nal történik. Egyelőre úgy néz ki, hogy most süvít, ha valakinek lassú, az jelezze kommentben. Köszi.

A közeljövőben kicserélik az internetről gondoskodó antennát, ugyanis a sorozatos sebességcsökkenések annak köszönhetőek, hogy a kedves konkurencia azon a csatornán sugároz, amelyiken az én szolgáltatóm is. Ennek az az eredménye, hogy amikor többen használják a konkurencia vonalát, akkor az én vonalam drasztikusan lelassul (tegnap 3kbps sebességet mértem!), amit nagyon nem szeretek.

A dologban csak az a szomorú, hogy az antennát így is elég nehéz volt fölszerelni. Egy három méteres vasrúd áll ki a padlás ablakából, és azon figyelget egy hosszú műanyag henger.

ADSL és Chello pedig nem lesz, mert míg előbbi nagyon drága, utóbbi még nem elérhető errefelé.

Idejött előbb egy fiatal (huszonéves) srác, és a fákra kiragasztott ilyen önkormányzati választásos plakátokat. Ez eddig oké, de jön a kérdés: ki fogja leszedni? Mert ők olyan bőszen ragasztatják, de amikor leszedni kéne, akkor már senki sem lelkesedik, csak persze én, mert engem meg zavar.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Figyelitek a nagy hájpot Feri bácsi beszéde körül? Kíváncsi voltam, mikor robban ki valami hasonló.

Tudom, sok a politika, menjek a francba, de hát ez brékin' nyú.

Kapcsolódó bejegyzések

• Gyurcsány blog

Nos, ez az a könyv, aminek elolvasásától óvakodtam, mivel egy Agatha Christie színdarab Charles Osbourne által regénnyé dolgozott változata. Viszont úgy néz ki, hogy kár volt óvakodnom: nem csalódtam ebben a könyvben (sem). A viszonylag rövidnek mondható történet kicsit unalmasan indul, hiszen már tudjuk, hogy ki a gyilkos, és ki az, aki őt megvédi. Ellenben az utolsó négy fejezetben mondhatnám minden a feje tetejére áll, és fordulatosabbnál fordulatosabb események követik egymást.

Értékelés: 5 pont

Hmm, egy ilyen bizniszt lazán be lehetne vállalni, elnézvén a rengeteg iWiW-meghívóért könyörgő humán entitást. ;]

Bizony, a Canon EOS 350D egy olyan gép, melyet a legtöbb, hát mondjuk úgy középprofi fotós használ. Egyszer, ha kinövöm az én Fujifilm s5600-as csodamasinámat, akkor már nem ultrazoom, vagy bridge gépet, hanem sokkal inkább egy DSLR-t szeretnék. A 350D tökéletes választásnak tűnik, mivel viszonylag elérhető áron (khm. mármint a DSLR-ek között; 190e, csak a váz) kapható, és eléggé pozitív általános véleménnyel rendelkezik. Viszont van egy probléma: nekem személy szerint nem tetszik. A kialakítása, a gombok és a kijelző, a formája, a fogása, semmi. Nem hat meg!

Ellenben a Fujifilm s9500, ami egy csudajól kialakított masina, és a kompaktok között bizony überel (elég csak a 10,7×-es optikai, manuális zoomot, a fókuszgyűrűt, a fényvédőt, és a 28mm-es nagylátószögű állást említenem) minden másikat, még ha ISO 1600-on zajos is. És az ára is sokkal elérhetőbb, jelenleg kb. 120 ezer forint, de ez karácsonyra 80 is lehet akár. Persze, mire én még lecserélem a sajátomat, az odébb lesz.

Végre elértük, hogy az érettségiző osztály kulturált gépet kapott, méghozzá a címben szereplőt, P4-es processzorokkal és HP 7500-as monitorokkal. Van hozzá internet is, és kivételesen nagyon gyors sebességgel.

Azért vágjátok, hogy az okos tüntetők mennek a zászlóikkal, szétszedik az MTV székházát (holott az MTV-nek a mostrani helyzethez semmi köze nincs, szerény véleményem szerint). Arra persze senki nem gondol, hogy ez ismét kár, méghozzá erkölcsi és anyagi, utóbbit pedig valakinek ki kell fizetni, és nem azoknak, akik ott tüntetnek, hanem akik így is roskadoznak a reformok súlyai alatt. Mielőtt anyáznánk, ez nem politika, hanem felháborodás. Persze, a világ most Budapestre figyel (és közben szánakozik), talán ezen kéne elgondolkodni, nem zászlóval tüntetni…

Egyébiránt ma ünnepelné kettőszáznegyedik születésnapját Kossuth Lajos, illetve százhuszonnyolcadikat Latabár Árpád és Stromfeld Aurél.

Szüleim régóta mondogatják, hogy pakoljunk össze, és hagyjuk itt ezt az országot. Egyre jobban érik bennem is, különösen mióta idén jártam Németországban, Olaszországban és Szlovákiában, valamint Szlovéniában. Összecsomagolni mindent, fogni két kamiont, kiköltözni, aztán lesz ami lesz! Írtam már a német életviszonyokról, és ezek alapján, ha az egész családból mindenki elmegy pénztárosnak, vagy árufeltöltőnek, hatszor jobban élnénk, mint itt most Magyarországon. Hatszor! Nem beszélve arról, hogy a környezet is sokkal jobb.

Akinek van egy csöpp esze, minél hamarabb szerez magának svájci frankot, angol fontot vagy eurót, esetleg hosszabb távra valami aranyat vagy effélét, aztán egy-két éven belül elmegy ebből koszfészekből. Sajnálom, hogy ilyet kell írnom, mert mint magyar embernek természetesen fáj, de nem lehet mást írni. Ez nem állapot; itt vagy óriási változás kell hogy bekövetkezzen (amit nem tudok elképzelni), vagy mindenki mehet ahová akar. Végezetül egy idézet, mellyel a magyarországi politikát és az egész helyzetet lezártnak tekintem, s többet nem szeretnék belefolyni a blogon:

El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék!

Tegnap egyébként két dolgot megállapítottam. Az egyik, hogy nem szeretnék nőként újjászületni (már ha van egyáltalán reinkarnáció, vagy mifene). Egy kis hasfájástól kikészülök, mi lenne velem, ha ciklikusan kéne elviselnem bizonyos fájdalmakat?

A másik pedig, szorosan ehhez kapcsolódik: nem szeretem, ha fáj a hasam. Pedig ha beteg vagyok, mindig a hasam bánja. A legkisebb megfázás is hasmenéssel jár, bár ezt inkább nem részletezném.

A sárgarépa pedig nagyon egészséges.

Eddig az Üzenet című rövid műsorocskát értelmetlennek tartottam, ugyanis mindig – vagy legalábbis amikor én láttam, akkor mindig – olyan üzeneteket próbáltak közvetíteni, ami engem személy szerint megbotránkoztatott. Nem is ez a lényeg, hanem a mai kis epizód tartalma, mely egy mozgássérült hölgyet mutatott be, illetve azt, hogy balesete óta hogyan tud tömegközlekedni, és hát leszakadt a pofám, hogy mennyi kitartás van benne. Bizony kemény lehet minden reggel úgy elindulni, hogy ma vajon ki fog segíteni, vagy ki nem, és minden reggel odafigyelni, hogy a kerekesszék kereke ne akadjon be a peronba és így tovább. Minden tiszteletem az ilyen embereké, és ha találkozom egy hasonlóan sérült, vagy akár csak egy idős emberrel, aki mozgásában korlátozott, mindig próbálok neki segíteni.

Ki kapott tőlem mostanában levelet? Ugyanis többen panaszkodnak, hogy, még mindig nem válaszoltam bizonyos e-mailekre, pedig általában azonnal válaszolok. Lehet, hogy rakoncátlankodik valamit a mélszolgáltatás, de nem hiszem.

A return receipt, azaz értesítés olvasás esetén fanksön be van kapcsolva, de sokan nem engedik küldeni a válaszlevelet, így ez kiindulópont.

Mivel az állataimról még sosenem írtam ezen a blogon, ezért úgy döntöttem, hogy most megteszem. Elsőként a két rangidős (merthogy több állat is van, számszerint három kutya, két teknős, egy macska és a Mefi) háziállatkát mutatnám be, Julcsát (12,5) a macskát, akiről már esett pár szó és kép itt, valamint Mephistót (8) aki a ház határozott őre. Az olvasók öt képből álló portfólióban nyerhetnek betekintést az állati életbe, a mefiblog színfalai mögött

Van nekem egy blognővérkém (ezúton is üzenem neki, hogy kitartás), akinek a blogja jelenleg nem elérhető, mivel a tárhelyszolgáltató megijedt bizonyos tartalmak következményeitől. Igen, Athináról beszélek.

Ezenkívül hihetetlen, vagy nem, beállok a sorba, vagy nem: Athina barátjához, Tomcathez jelenleg a saját ügyvédje sem fáradhat be.

Tegnap már aludtam, mikor csörgött a telefonom. Édesanyám keresett, mert éppen elzúgott harminc-negyven rendőrautó a lakása alatt, ő pedig felébredt és megijedt. Nagyon szeretem Budapestet, de egy biztos: most semmi pénzért nem laknék ott.

Egyébként érdekes ám az órarendünk, három napig nulladik óra, ma pedig csak tízre kell menni. Örömhír viszont, hogy nem kell betnlenni négyig, mert elmarad az utoló három óra, mindenkinek.

Milyen bosszantó, amikor lemerül az elem, de nincsen a közelben töltő. Nos, ilyenkor tehet jó szolgálatot az USBCeLL mely egy rendkívül innovatív és tetszetős megoldás. A lényeg, hogy az akkumulátornak van egy kupakja, mely alatt egy USB 2.0-s csatlakozó található, amivel bármilyen USB-t támogató eszközhöz csatlakoztatva néhány perc alatt föltölthetjük. Több típusban is kapható (AA, AAA stb.), bár 1300 mAh-nál nem találtam nagyobbat.

Lányokat fotózni és a fotókon mindenféle apró hibákat (pattanások, ráncok stb.) retusálni izgalmas dolog egyébként. Tudniillik sokallottam a négyezer forintos tablóképet, fejenként, és mivel úgyis gépen csináljuk a tablót, ezért úgy néz ki, hogy én fogok fotózni. Ma tartottunk egy ilyen próbát, hogy mégis megéri-e, és mivel mindenkinek tetszett, ezért fotós leszek, hűdejó. Imádok fotózni és még pénzt is megspórolok vele. :D

Ma reggel szép napra ébredtem,
Úgyhogy a megdonálcba elmentem!
Nyitottam az ajtót, majd becsuktam,
Egy kínai családot megláttam.
Olyan szépek voltak, hogy öröm volt nézni,
A ferde szemükrő', nem kell beszélni.
Csak hatan voltak, nem többen,
Hogy nyalnák ki, a szaros seggem!

Beálltam ma is, a százas sorba:
Mire várunk már, disznótorra?
Nekem csaj egy baszott, sajtos tószt kéne,
Reggelihzetnék, már mcvégre.

Hát ilyen nincsen, sorra kerülök,
A pultos nyanyának oda üvöltök,
A sajtosból kéne, meg két deci víz,
Mielőtt pofán rúglak, mondd azt, hogy csíz!
Meg még mi kéne?
Egy kis sült krumpli, ne maszturbáljál a pult alatt lécci.
Mingyárt viszem, ülj le a székre!
Mingyárt bepirosítom az arcodat,
A fejkennel(?) nyomom, mert úgy szabad!

Leülök a székre, fél órája várom,
Hogy a nyanya a tósztommal kivászonrogjon.
Végre kihozta a kajámat,
Hol voltál, te rohadt szemét állat?

Ahhaha, ez nagyon készen van, ott hagyja Hörét, meg a cuki csajt is. Lace Junior, a hipháp királya, nigga!

Shamaltnál találtam.

Itt megtekinthető az egyik kép. Ez igazából a legelső kattintás, és csak ökörködésből készült, tehát nem ez fog a tablóra kerülni. Vigyázz, nagyobb mint 600k, mert nem szerettem volna (jobban) tömöríteni. És kisképet nem raktam ki, mert gonosz vagyok.

A képen látható hölgy beleegyezett a kép itteni közlésébe. Az Exif™ információban olvasható programmal nem rendelkezem, az iskolai gépek egyikén lett szerkesztve.

Na nem a színdarab, hanem olyan kerti félék, avagy macskabuzulásunk című fotórovat legújabb epizódja. Egyébként rájöttem, hogy optikai képstabilizátor nélkül eléggé nehézkes mozgó állatokat fotózni, pláne nagyjából hatszoros optikai zoommal, ami mittudjamén hány miliméter. (A hozzá nem értőknek: az optikai képstabilizátor arra jó, hogy az éppen mozgó tárgy kimerevedjen. Ilyet leginkább sportfotóknál tapasztalni.)

Jah igen Julcsa mostanság abban leli örömét, hogy kitúr. De szó szerint; idemászik az asztalra, és addig próbálkozik, míg el nem foglalja a székemet. Szegény macskának a fotel és az ágy már nem felel meg.

A fotóalanyokért pedig ezúton is köszönet illeti Tigit.

Ma megyek koncertre, ami ilyen tehetséges zenészeket kutató műsor lesz, és az a neve, hogy III. Fidelitas Tehetségkutató- és Rockfesztivál. A Fidelitas amúgy egy FIDESZ által szponzorált balhé, mely rendszeresen rendez ingyenes koncerteket meg ilyen szubkulturális szórakozási lehetőségeket.

Akarok vinni fényképezőt meg állványt, de hát nem merek, mert még leütnek a végén.

Mellesleg készülget az új mefiblog motor, ami teljesen objektumorientált alapokon nyugszik majd. Nem hiszem, hogy érdekel valakit, de még template sablonrendszer is lesz benne, így most ilyen <postTitle> elemek, meg csupa $template->displayContent() függvénynevek rohangálnak a fejemben.

A koncerteléssel (errefelé) mindig az a problémám, hogy. Hogy utazás. Intézni kocsit, mert ugye hajnal egykor már nem jár busz, és ha már intéztél kocsit, ami jelen esetben is egy taxi lesz, az kétezer. A belépő ötszáz. Már kétezeröt egy buli. És ilyenkor hihetetlenül hiányzik a jogosítvány meg a kocsi. És az szerintem nem luxus, hogy hajnal egykor kocsival jövök haza. Többek között emiatt vagyok szerelmes egy ilyen csodába.

Itt a télálló rózsaburgonya! Kedves hölgyeim, megérkezett a télállóóóóó róózsaburgonya! Vegyenek, csak álljanak ki a kapu elé, és mi megállunk!

Megjött az ősz. Korareggel kocsival érkező hangosan bömbölő árusok, szevasztok!

Mivel a Mefi e tanév végén számot ad érettségének mértékéről (gyk. érettségizik), ezért ma bőszen Homérosz és eposzai című tételt dolgozza ki. És mivel Mefinek irgalmatlan nagy jószíve van, úgy gondolta, hogy egy tételek, vagy efféle téma keretein belül megosztaná a kedves nagyközönséggel tudását. Véleményeket kommentbe, puszi.

Homérosz és eposzai

Neve énekmondót, költőt jelent, feltehetőleg valós személy, Kr. e. VIII-VII. században élt, a „Homérosz” lehetett azonban egy ión énekmondó (rhapszódosz) iskola, ill. nemzetiség gyűjtőneve is. A tradíció az Iliászt és az Odüsszeiát Homérosznak tulajdonítja, bár a két mű történelmi és világnézeti sajátosságai között nagyjából száz év különbség fedezhető fel. A monda szerint a legendás énekmondó szülővárosának rangjáért hét város küzdött.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A ma este folyamán a szolid vacsora (házi tyúkhúsleves, isteni ragu rizzsel, és fél zacskó gumicukor) elköltése közben televízót bambultam. Az egyik film a Freaky Friday volt. Nem azért írom angolul a címét, mert olyan perfekt vagyok angolból, vagy mert ez trendi, hanem mert két éve Olaszországban láttam ezt a filmet, igaz egy kukkot nem értettem a szövegekből, lévén hogy olaszul – sajnos – nem tudok, és az olaszoknak nincsen egy olyan tulajdonságuk,hogy lefordítják a filmek nevét, sokszor förtelmesen. A sztori nagyon ismerős egy másik filmből, melynek címére sajnos nem emlékszem; anyja és lány helyet cserélnek, ebből lesz aztán a rengeteg bonyodalom. Igazából egy helyes amcsi limonádé, egyszer meg lehet nézni.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nincs is annál kellemesebb, mikor az ember félálomban, már-már öntudatlanságába süllyedve fekszik az ágyban, várja hogy ráleljen a mély álom, melyből pár óra múlva így így, úgy is föl kell kelnie. És akkor… akkor jön egy hang, ami visszarángatja a valóságba. Zzzzzz. És rácsap az arcára, és – legyünk őszinték – káromkodva fölkiált: Kurva szúnyog!. Kimászni az ágyból, és szúnyogra vadászni, hajnal egykor – na az kúl dolog.

Azért az is mókás, hogy egyes pártok képviselői kijelentik, hogy ők nem keresnek föl (értsd: egy automata, a digitálisan rögzített hangjukkal) más embereket telefonon. Ehhez képest előbb csöngött a telefon, és egy bizonyos párt bizonyos elnöke arról győzködött engem, hogy szavazzak rá, és a jelöltjeire, mert ez nekem és az országnak egyaránt fontos. Erre persze megint van pénz, mint a sok színes műanyag reklámra. Oké, hogy elég a politikából, de azért van egy vonal, amit nem kéne átlépni.

Videókat megnéz, röhögéstől könnyedző szemeket megtöröl, linket elment! :D

A nap java részét az iskolában töltöttem el (a Homéroszi eposzok tételemből feleltem négyesre, írásban), majd itthon családi program gyanánt megszereltük a kerítést, ami elvileg kedvenc szomszédunk Mariska néni tulajdonában állna, elvileg, mondom. De hát az öreglány már csak ilyen, ha átmegy a kutya, akkor tud balhézni, hogy majd így meg úgy jelent föl minket, de a saját kerítését megszerel(tet)ni… ugyan.

A héten elvileg megyek pestre, jövőhéten KRESZ-vizsga és megyek Debrecenbe, szóval mondhatom, hogy be vagyok táblázva.

Ma és tegnap este egyébként tekertünk, kiélzvezve a jó időt, amíg lehet. Még egy kutya is megkergetett minket. Szóval az úgy volt, hogy én rásziszegtem egy csőre, amit macskának néztem, de mégsem volt az, viszont az egyik parkoló személygépkocsi mögül kiugrott egy hatalmas vörös-fehér mintás kutya, és elkezdett minket kergetni. Potom nyolcszáz métert pillanatok alatt (nem tudom, tényleg nagyon erősen) letekertünk. A poén az, hogy mi mindig kifogunk valami vérengző fenevadat. Viszont voltam olyan kedves, és a szemből érkező kerékpáros kollégának jeleztem, hogy ebveszély van. Persze, lehet hogy nem bántott volna, de nem lehet tudni. Nem hülyeség ám, hogy amelyik kutya ugat…

Jah és igen, ezt a bejegyzést másodjára írtam, mert véletlen bezártam a böngészőt.

Évek óta keresek ilyen szemtakarót, mint amit a képen látni. Még régebben a repülőgépen adták, és azt elég sokáig használtam. A lényeg: amikor lefekszik az ember, betakarja vele a szemét, és biztos, hogy könnyebb vele elaludni. Vagy például ha éjszaka fölébred, akkor könnyebb visszaaludni. Mert az alváshoz sötét kell, legalábbi is nekem. (Tudom, seggrészegen buszmegállóban is lehet aludni, fényes nappal.) Ma véletlenül kiszúrtam a Tescoban, és azonnal lecsaptam rá. Mókás viszont, hogy két év garanciát adnak rá.

Eredetileg nem akartam ilyet, de hát ez Queen, ez kihagyhatatlan.

Rühellek fél hatkor kelni, említettem már? Az egészben az a legrosszabb, hogy kimászni a meleg ágyból, és húsz perc alatt elkészülni. Gyűlölöm. Viszont érdekesség, hogy ma van a vasút születésnapja, ugyanis 1825-ben Angliában, Stockton és Darlington között megnyílt az első vaspálya.

Teljesen őszintén: mennyire ciki az, ha valaki belefújja az orrát a saját tenyerébe vagy teszem azt kiengedi a fáradt sárga gőzt tusolás közben?

Ma füvet fogok nyírni. Mármint nem olyan füvet, amit szívni kell, hanem olyat, amin az ember lépked. Csak a félreértések elkerülése végett.

Ma megtanultam fizikaórán, hogy hogyan működik a polárszűrő, sőt, kiderült hogy a fizikatanár (akivel egyébként jóban vagyok) szabadidejében fotózik, analóg tükörreflexes géppel, így beszélgettünk erről-arról. Holnap pedig dolgozatírás, és volt olyan kedves, hogy megmondta az összes kérdést az osztálynak. Azaz, előző órán az egyik gyerek picit fölidegesítette az egyik gyerek (két szaktanári és egy igazgatói lett a jutalma), mire közölte, hogy következő órán dolgozat. De persze az osztyál fele elillant, így megmondta a feladatokat, cserébe nem adhatjuk meg a többieknek.

Milyen izgalmas ez az iskolás élet, igaz?

A képen egy Zenit E típusú analóg tükörreflexes fényképezőgép és egy hozzá tartozó Helios 44-es lencsével. Ugyan már nem működik (sajnos a költözködésnél anno megsérült), de film nélkül kipróbáltam, és hogy úgy mondjam, nagyon fílinges egy ilyen géppel fotózni. Kezdjük ott, hogy teljesen manuális. Semmi automatikus fókusz, vagy fénymérés! Szépen mindent tekergetni kell. Lehet hozzá csatlakoztatni vakut, van rajta szenzor, és még olyan picike kis csatlakozó is, amibe talán a lámpákat vagy a külső vakukat szokták csatlakoztatni. Fantasztikus, na.

Egy hároméves(!) gyerek rendelt egy több mint nyolcszáz fontba kerülő Nissan Figaro típusú személygépkocsit, mert az édesanyja elfelejtett kijelentkezni az Ebayről. Az anyuka csak akkor értesült az esetről, amikor kapott egy gratuláló e-mailt. Az autó eladója megjegyezte, hogy jó ízlése van a gyereknek.

És ebből látszik, hogy a mostanában születő gyermekek mennyire értenek a számítógéphez. Elvégre vannak olyan emberek, akik a leptopot nem tudták bekapcsolni, a négyéves unokaöcsém ellenben rögtön rámutatott, hogy ott kell megnyomni, és be- vagy kikapcsol.

Akinek nem jelenne meg a videó, az itt tekintheti meg.

Ha már Queen, akkor ez kihagyhatatlan. Kár, hogy nem voltam ott.

Ez a Videa pedig nem is rossz, csak az a fránya javascriptes megoldás ne lenne, a videók indításakor.

Balázs megtalálta YouTube-on is, így a Videa helyett most onnan húzzuk.

Congratulations! mefi.be is tableless according to the W3C Recommendations and also is a 100% tableless!

A W3Tableless segítségével megállapíthatjuk, hogy egy oldal táblázatos vagy táblázatmentes felépítéssel rendelkezik-e. Ezenkívül megszámolja, hogy néhány komolyabb kereső hány linkje mutat felénk, és megmondja a Google PageRank értékét is.

Azok számára, akik interneten játszanak bizonyára nem semleges az All Seeing Eye, közismertebb nevén ASE, azaz a mindent látó szem. A lényeg, hogy ezen alkalmazás segítségével játékszerverek között böngészhetünk, beállíthatjuk kedvencünknek, megadhatjuk barátaink nevét, és látjuk, hogy ők hol játszanak stb. Ezenkívül rengeteg kényelmi funkcióval is ellátták (pl. CTRL+X gombok megnyomására a szerver IP-címe és neve a vágólapra másolódik). Ám az utóbbi időben eléggé gyengélkedik; a Call of Duty nevezetű játékhoz például 30-40 magyar szervernél nem talál többet.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Úgy döntöttem, hogy készítek egy magyarosítást az Xfire-höz, hátha valaki hasznát veszi. Ennél a bejegyzésnél ezentúl a magyarosítással kapcsolatos információk olvashatóak.

A fordítás állapota:
60%

Letöltés: Xfire magyarosítás (ZIP, 28Kb)

A telepítés menete:

• töltsd le a fájlt és csomagold ki;
• másold az xfire_lang_hu.dll fájlt az Xfire könyvtárába (alapesetben C:\Program files\Xfire\);
• indítsd el az Xfire-t, majd a "Tools" menü "Options..." elemét nyisd meg;
• a "Preferred language" listában válaszd ki a "Magyar"-t.

„ […] összeültök néhányan életunk szadisták vagy nem tudom mik lehettek az életeken shamannal aki megszerkesztette ezt az egész fikázó fórumot vagy minek hívjam […] ”

Százötven kilós ógre kinézetű vagyok, vagy talán pont a másik véglet, a negyvenkilós vézna, akit az életben lenéznek, és ha már ott nem, hát itt a neten eljátszom a keményt.

De legalább ha leírom a véleményemet, akkor veszem a fáradtságot, és nem kamu adatokat (név, e-mail-cím) adok meg. De hát istenem, láttam már ennél okosabbat is.

Hoppá. Kiderült, hogy nekem hordanom kéne szemüveget. Jó, ez annyira nem lepett meg, mert már öt éve is mondták, sőt még szemüvegem is volt, de irgalmatlanul rosszul éreztem magam benne, így elkerült a fiók mélyére, a költözésnél meg anno el is veszett, nem tudom, hogy hová. A nekem bal oldali szememet letakarva a hét számból az utolsó hármat már egyáltalán nem láttam, míg a jobb oldalit letakarva csak az utolsót nem. Volt ilyen lézeres valami is, amibe belenéztem, és láttam egy ilyen AF-kerethez hasonló izét, ami nagyon homályos volt, de izgett-mozgott kicsit és szépen belőtte élesre. Kemény ám a huszonegyedik század, na.

Hatalmas videó a férfi illemhelyiség helyes használatáról. Érdemes figyelni, nagyon beteg. :D

Bemutatkozik a ma esti absztrakt fotóalbum, mely három überabsztrakt és egy jólkiégett-macskás képet tartalmaz. Lássuk hát!

Fél nyolckor rendeltünk két pizzát. Két perc múlva háromnegyed tíz, a pizza sehol. Kétszer hívtuk föl a pizzériát, előbb még a telefonos hülyegereknek állt följebb. Ezért rühellem ezt a tetű várost; Pesten egy pizza legföljebb félórán belül megérkezett.

A netem pedig itt a packet, hol a packet nevű játékkal szórakoztat, szóval ha eltűnnék emesenről, akkor ájm szorri.

Na, ez az, ami egy igazi kockának kihagyhatatlan. Komolyan, egy ilyet össze kéne barkácsolni, nagyon über!

Benny ajánlotta.

Kint van a bölcsességfogam. Nem kicsit, nagyon. Múltkor még csak egy pici kis darabkát éreztem (azt hittem valami ételmaradék, jól le is akartam sikálni), reggel fogmosás közben pedig feltűnt, hogy a fele kint van. Lekopogom, csak egy kicsit fájt, amikor jött. Remélem a másik hárommal is ilyen könnyedén megúszom.

Volt szerencsém a címben megnevezett játékkal játszani, és meg kell mondjam, nagyon pozitívan csalódtam! Köztudott ugyanis, hogy az autós-gengszteres-védelmipénzes játékokból – de nevezzük inkább GTA-szerű játékoknak – elég kevés példány került ki, és méginkább kevés volt élvezhető. Nekem személy szerint a GTA-sorozat (beleértve mind a hat kiadást, a Liberty City Storiest kivéve) és a Mafia volt a beszt. A Driver elment (igazából a Driv3r nagyon Vice City koppintás lett, de a Paralel Linesra érdemes figyelni!), a The Getaway pedig gyönyörű grafikájáról, ám undorító irányításáról volt híres. És ha jobban belegondolok, komolyabb próbálkozások nem voltak. Van már ugyan a Saint's row (igaz csak Xbox 360-ra), illetve egy új játék, aminek a nevét nem tudom.

Még nincs vége, olvasd tovább »

:D