mefiblog - főoldal

A mai program leginkább tanulásból, bográcsozásból, tanulásból, takarításból, majd egy csipet tanulásból fog állni. Sőt, még Tiginek is segítek (nyelvi előkészítő osztályban kaptak projektet házi feladatnak, úgy, hogy egy hónapja tanulnak angolul, that's funny), és ha marad időm írok is valami szépet. Puszi.

Az új-abszolutizmus hazánkban

A Bach-rendszer birodalmának minden országát autonómiát nélkülöző közigazgatási egységként kezelte. Magyarországot – Erdély és Horvátország leválasztása után is – túl nagynak vélte, így még tovább darabolta. A déli területekből kialakították a Szerb Vajdaságot, a „maradékot” pedig öt különböző kerületre osztották. Az országban nyílt germanizálás folyt; az osztrák-magyar vámhatárokat ugyan eltörölték, de bevezették az osztrák adórendszert, az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették, a közoktatást egységesen szervezték meg, a katolikus egyház teljes befolyásának bizonyításával (a „sok” középiskolát is veszélyesnek tartották, így csökkentették azok számát), a kötelező nyelv a német volt.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A képen – mint ahogyan az a címből sejthető – nem az új Mac Mini látható, hanem a TU-40-es típusjelzésű Linux-PC. A gépet nem a technikai tudása teszi naggyá (128 MB RAM, 200 MHz-es processzor), sokkal inkább az apró mérete, olcsó ára és hordozhatósága. Mielőtt még több komment érkezne, hogy ez ugyan mire jó: például egy házi szervernek (ami két-három gépet, esetleg nyomtatót vagy internetet oszt el a lakásban) tökéletes lehet. Ára pusztán 79€, azaz 23.800 Ft.

Ákos zenéjével eddig úgy voltam, hogy egészen kis koromban (olyan hat-hétéves szerkezet lehettem) már találkoztam, és akkor talán tetszett is. Aztán egészen más zenei stílusok felé húzódtam, mígnem a minap Balázs unszolására megtekintettem az Alig hitted című szám videoklipjét, és hát nagyon megtetszett. Tiszta, szép és finom zene – leginkább így tudnám jellemezni. Akit érdekel, ajánlanám még figyelmébe az alábbi klipeket:

• Ilyenek voltunk
• Indiántánc
• Ikon

Holnap pedig biztos, hogy nem megyek nulladik órára. Azért, mert informatika. És internetezni itthon is tudok, azért nem kelek egy órával korábban, az előző napi munkát pedig általában be szoktam fejezni.

Holnap megyek KRESZ-ből vizsgázni. A közlekedési ismeretek (táblák, kereszteződések, elsőbbségadás stb.) mennek, a gond a vezetéselmélettel lesz, ugyanis pont arról a foglalkozásról hiányoztam. Ráadásul többen mesélték, hogy a vizsgagépek (tudniillik érintőképernyős gépeken megy a vizsga; egy kérdés egy perc) remek állapotúak: ha gyengén nyomja az ember, akkor nem veszi be, ha erősen, akkor a következő három kérdést is megválaszolja. A beszkennelt-lekicsinyített-kinagyított képekről nem is beszélve. De hát ez van, pozitívan kell hozzáállni.

Házi szalonna és kolbász, téliszalámi, köretnek pedig lilahagyma, paradicsom és paprika. Ez a Pistabá' féle Áppdét, a koleszterinmentes vacsora. Jó étvágyat kívánunk. :D

Úgy néz ki, hogy méltó vagyok az életre. ;]

Kicsivel több mint negyed óra alatt végeztem, és összesen két három pontos kérdést hibáztam. Az egyiket azért mert sügér vagyok, és előbb válaszoltam, aztán olvastam el a kérdést, a másikat pedig, mit szépítsem: elkúrtam. A számítógépes rendszer pedig minden panasszal ellentétben tökéletes: elmagyarázzák (az amúgy rendkívül egyszerű) használatát, jó állapotban van, a képek is megfelelőek (bár ezeket a piros Daciákat már felújíthatnál valami Suzukira mondjuk) és bőven elég az egy perc.

Nem sokkal egy óra után eldőltem, hogy olvasok egy kicsit. Fél órája felébredtem. Pedig tényleg nem szeretek délután aludni. De végül is nem gond, mert legalább holnap ki tudom pihenni magam (csak tizenegyre kell menni).

Kicsit más téma ugyan, de ezúton is szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Leveenek, aki ma ünnepli a bűvös tizennyolcadikat. :)

A képen a világ legkisebb SD-kártya-olvasója látható. Csak bele kell tolni a kártyát, csatlakozni egy USB-kompatibilis eszközhöz, és már működik is. Okos dolog ez, remélem lesz xD-kártyához is.

Történt egy apró változtatás a kommentelés terén. Biztos mással is előfordult, hogy egy kisregényt megírt komment formájában, aztán véletlen bezárta a böngészőt, vagy anyu üvöltött hogy gép kikapcs, vagy csak valami nem feküdt, és a komment elillant. Na, ez elvileg itt a mefiblogon már nem fordulhat elő. Ehhez annyi kell, hogy JavaScripteket és a sütiket (cookie) engedélyezze a böngésző; a megírt komment ottmarad a beviteli mezőben, ameddig el nem lesz küldve. Természetesen csak a tényleges küldés után lesz üres a doboz, így elvileg ha a komment nem menne el, akkor ottmarad a tartalma.

És az csak szerintem gáz, ha egy színész és egyben énekesnő egymás után négyszer mondja a kamerának, hogy …férfivel…?

Nem rég jöttem meg a tekerésből (a szokásos napi tizenöt kilométer), és azt tapasztalom, hogy minden nap hidegebb van egy kicsit, és korábban sötétedik, reggel szintén hidegebb van, és később világosodik. Ez persze természetes, de gyűlölöm, mikor jön a tél. Amíg a hó le nem esik (mert hogy hóban rühellek tekerni) be kéne szereznem valami melegebb ruhát, ami biciklizésre alkalmas. Kezdetnek egy kesztyűt, mert alig érzem a kezem.

Kedvenc játékomnak – a már oly sokat emlegetett GTA-nak – első és második epizódja már jogtisztán és ingyenesen letölthető. Nosza, tessék letölteni, és aki esetleg tud szervert hosztolni (úgy értem, van pablik IP-címe), ahhoz nagyon szívesen mennék játszani.

Itt van a gumimacimefi, itt van a gumimefi, itt van a gumi, gumi, gumi, gumi, gumimefi, óó-óó.

Szerintem a gumimacis reklám halál aranyos. Magyarul és németül egyaránt. :D

A loituma víziló-vízióját, és a kimaradt megasztáros csodát se hagyjátok ki, nagyon készen vannak!

Én pedig akartam írni pár sort 1849. október 6-áról, de Balázs megelőzött. Olvassátok el, érdemes. Akit pedig még több információ érdekel, az keresse föl a Wikipedia ide vonatkozó lapjait!

Jön a tél, egyre hűvösebb, sőt mit hűvösebb: reggel azon gondolkodtam, hogy kabátot húzok. Nem átmenetit, hanem a téli vastag bőrdzsekit, olyan hideg volt. Hazafelé persze negyvenfokos kánikula. De nem is ez a lényeg, hanem hogy jön a jóidő, így ma elmentünk, és beszereztünk néhány új ruhadarabot (szám szerint három nadrágot és három felsőt). Egyébként rühellek ruhát venni, mert az egyik kicsi, a másik nagy, a harmadik nem tetszik, a negyediknek gombos a slicce (az pedig undorító, egy slicc az zipzáras legyen). Nincsenek nagy igényeim: egyszerű, kényelmes de azért elegáns ruha, és pl. a szaggatott csillogó farmer nem ez a kategória, de tudom, velem van a baj.

A következőt pedig, aki e-mailben, iWiW-en, myVIP-en vagy bármely más üzenetküldésre alkalmas rendszeren Fw: fw: fw: fw: fw: fw: […] és To: to: to: to: […] tárgysorú üzenetet küld, azt kasztrálom, sterilizálom, borotválom és mindenféle nyomdafestéket nem tűrő dologgal kínzom meg. A spam rossz, értem? ;]

Kedvenc internetes szótáram új, Origós köntösbe öltözött. A kinézet (mármint szigorúan a szemmel látható kinézet, nem boncolgatva a kódot) nekem személy szerint tetszik; elegáns, kellemes és pont kellően zsúfolt. A SZTAKI főoldalán többféleképpen (Auchanosan, bulvárosan stb.) magyarázzák a nagy átalakulás miértjét, érdemes elolvasni! A szótár természetesen ugyanúgy üzemel tovább.

Voltunk ma temetőben, amit még mindig nem szeretek, de néha muszáj. Délután pedig valószínűleg takarítok, utána pedig LAN-on fogunk játszani.

Volt szerencsém kipróbálni a Nokia 6020-as modelljét. Kicsi, kényelmes, ügyes és elegáns kialakítás jellemzi. A gombjait még nagyobb ujjal rendelkező urak vagy hölgyek is tudják kezelni, ami azért elég ritka. Van benne FM-rádió (de sajnos fülhallgatót nem adnak az alap csomagban), ismeri a GPRS, EGPRS és az EDGE technikákat, ezenkívül hang- és videofelvételre is lehetőség nyílik a beépített VGA-kamerával (nem tudom, hogy hány megapixeles, de nem is igazán fontos). A menüjében rendkívül egyszerű navigálni (de egy Nokiánál ez nem meglepő). Tetszetős darab, és a nagyjából 28.000 forintos árát jócskán megéri.

Az a probléma, hogy az emberek elfelejtik, hogy a baj, a baleset és a katasztrófa köztünk él. Bármikor bekövetkezhet a baj, bármikor! Hiszen nincs leírva, hogy ki meddig élhet vagy hogy hány balesete lehet az életben. Egy gönyörűen induló napból is pillanatok alatt lehet szörnyű rémálom, melyet az ember soha nem felejt el. Ha hírt kapunk egy autóbalesetről, egy rablásról vagy egy gyilkosságról, akkor azt mondjuk magunkban, hogy áh, velem ez nem történhet meg. Pedig megtörténhet. Semmivel nincsen több esélye rá nekem vagy annak, aki e bejegyzést olvassa. És ahogyan Lukács Laci is megmondta: ha a fegyver csövébe nézel, ott már semmire nem mégy pénzzel. És ez tényleg így van.

Pofám leszakad, tegnap olyan hideg volt, hogy be kellett fűteni. Mondjuk még mindig jobb, mint tavaly, mikor már szeptember közepén aktívan fűtöttünk. A probléma ott van, hogy azóta emelkedett a gáz ára (nem kicsit, nagyot).

Egyébként a borús, szomorkás időnek is megvan a maga hangulata: a szobában dögleni, játszani, olvasni, teázni, tévézni stb. Bár hozzáteszem, most érdekes idő van: az egyik ablakon (nyugati irányban) kék ég, néhány bárányfelhővel, míg a másikon kinézve (kelet felé) szürke, egybefüggő felhőréteg fogad. Na de senki nem az időjárásjelentésért jött ide, ugye.

Elmondhatom ellenben, hogy reggel arra keltem, hogy valami nem stimmel. Föl akartam állni, de nem jött össze, mivel olyan gyomorgörcsöm volt, hogy az csak na. Nem tudom mi okozta, de hála az égnek elmúlt. Most pedig irodalmat fogok tanulni.

Voltunk ilyen uszoda szépe versenyen, ami a körülményekhez, és az átlagos nógrád megyei hölgyek kinézetéhez képest megdöbbentően jó volt. A versenyzők estélyi ruhában és bikinben mutogatták magukat, és a nyertes minden létező díjat és különdíjat elvitt – ami még véletlenül sem bunda, persze. Elvileg készültek fényképek és videofelvételek is, bár előbbiek érdekesek, mert tízszeres zoomátfogással, valamint két ember közé bepréselődve kattantak, a kamerát viszont fölpattintottuk állványra, aztán hadd szóljon. (Mókás ám, hogy mikor végre befókuszálok, beállítom a záridőt és a blendét, megnyomom a fókuszáló gombot, akkor teszi be a nőci a kezét a gép elé. Le meg ugye nem kiálthatok, hogy Hé, fordulj már vissza légy oly kedves!.)

Elfáradtam, de azért szívesen csinálnám ezt főállásban.

Rendkívül tetszetős, keratív és ügyes munkák, papírból. Érdemes végignézni, van köztük egy-két kiemelkedő darab; a csontvázas például kifejezetten tetszik.

Jut is eszembe, majdnem elfelejtettem megemlíteni a nap – számomra – legfontosabb hírét: Michael Schumachert egy hajszál választja el a VB-díj elvesztésétől. Tudniillik a mai motorhiba miatt kiesett, így nem kapott pontot, tehát az összesített állásban Fernando Alonso vezet, méghozzá tíz ponttal. Namármost, ahhoz, hogy ne Alonso legyen a világbajnok, ki kell essen a következő futamon, tehát nem szabad pontot kapnia. Ellenben ha egy fél pontot is kap, akkor kétszeres világbajnok lesz, a Renault színeiben. Schuminak pedig mindegy: ígyis-úgyis bevonult a sporttörténelembe. Persze, az autósport kiszámíthatatlan, de remélem, hogy a Renault, és vele együtt Alonso nyeri a 2006-os VB-t.

Csak nekem tűnt fel, hogy a szemüveg mostanában milyen divatossá vált? Olyan emberek is szemüvegben járnak, akik a sasénál is élesebb látással rendelkeznek. A botrány, hogy sokan kijelentik, hogy igen, ők azért hordanak szemüveget, mert az intellektuális külsőt ad. Nem tudom, de nekem egy-két emberről minden eszembe jut, csak az nem, hogy intellektuális.

Régebben egyébként – vagy még most is, nem tudom – nagy vita volt a szemészek és az autóvezetők között. A vita tárgyát az képezte, hogy több autós is szemüveget hordott, ha éjszaka vezetett (nem erőset, csak egy 0,5 dioptriásat), mivel javította a látását. A szemészek rázták a fejüket, hogy fölösleges, az autósok pedig rázták a szemüveget, hogy ártani nem árt. Én – bár egyelőre nem vagyok autós – egyetértek azzal, hogy éjszaka, korlátozott látási viszonyok esetében nem rossz dolog, az a szemüveg.

És hogy legyen némi egó-vonatkozása is a bejegyzésnek: valószínűleg kontaktlencsém lesz, meg itthonra egy SZTK-keretes szemüveg. :D

És igen, elért a fejlődés városkánkba! Végre valahára elkészültek az úttal. Hazafelé jövet teljes élvezet volt a tükörsima úton végigsétálni. Nem meglepő módon pont a mi utcánkban rontottak el valamit, így a csatorna fővonalát föl kellett túrni, de ezzel viszonylag gyorsan (két nap alatt) megvoltak. Az útépítés viszont meglepett: nem sokkal hazaérkezésem előtt készült el az út eleje, és már sétálni lehetett rajta. Az építkezők távozása után nagyjából egy óra múlva már autóval is lehetett közlekedni. Én meg azt hittem, hogy majd egy napig se ki, se be. (Mondjk hozzáteszem, hogy mikor megláttam a bójákat, kicsit megijedtem, hogy jajhogyjutokhaza.)

A kurva anyját a spammer fajtájának! Tegnap tíz órától ma reggel háromnegyed nyolcig huszonkét spamet nem fogott meg a szűrő. Ez nem lenne gond, de tegnap otthon nem volt net, és (tudom hülye vagyok) még mindig nem adatbázis-alapú a szűrő, az FTP jelszavát pedig nem tudom fejből. A panthermine kifejezést, vagy mit pedig mindenki vegye föl, mert kezd elterjedni. Szolgálati közleményünket olvashatták, kellemes(ebb) napot.

Na kérem, jön a jogosítvány java, méghozzá a rutin (azaz a vezetés, valamint a szerkezeti és üzemeltetési ismeretek tanpályán való elsajátítása, tök de szépen fogalmaztam, nem?), amit nagyon valószínű, hogy jövő héttől kezdek. Eszembe jutott az a régebbi idióta dal, hogy kocsiba be, ablakot le! Higgyétek el, még nem kell földalatti- és légiforgalomra átállnotok &ndasdh; a forgalom csak ezután jön.

A film (és egyben a játék) zenéje pedig lenyűgöző, szerintem érdemes meghallgatni!

Ajánlanám szíves figyelmetekbe a Bombi különböző édességeit, melyek között megtalálhatóak egyedi, és más édességmárkák ötleteinek utánzatai (amiben az a legjobb, hogy fele annyiért, sokkal finomabb). Amit – az alap lekváros termékeken kívül – kipróbáltam, az a Crispies, a Boom, a Latteo és kedvencem a Mili. Tudom, a tejes, meg fehércsokis témák szentségtörésnek számítanak, de én akkor is imádom.

Az orális szexről legtöbbször eufemizmusokkal vagy szlengkifejezésekkel beszélnek. Férfi nemi szervén végezve szakszóval fellatiónak (ejtése: „felláció”) hívják, de a szlengben széles körben használják a (le)szopás elnevezést is. A fellatio a latin fellare igéből jön, ami annyit tesz: „szopni”. – A női nemi szerven végzett orális szex hivatalos neve cunnilingus, a köznyelvben pedig (ki)nyalás. – Rendkívül erős vulgáris kifejezés, amellett súlyos sértésnek számít a „f*szszopó” kifejezés, illetve az orális szex végzésére való felszólítás.

Mókás dolog tud lenni ez a Wikipédia, nem gondoljátok? :D

Én már nyár elején megmondtam, hogy este fényvisszaverő mellényben kell kerékpározni, mert még a különböző villogók sem kínálnak száz százalékos biztonságot. Erre mit mond épp a tévé: hogy jövőre kötelezővé szeretnék tenni a mellény viselését. Persze, ha az autós nem akarja, akkor nem is fogja meglátni a kerékpárost.

Holnap matekdolgozatot fogok írni. A téma rendkívül izgalmas: számtani és mértani sorozatok, kamatos kamatszámítás. Bár hozzáteszem, hogy ez még egy olyan anyag, amit még az én matematikai képességeimmel (~0,1%) rendelkező egyének is megtudnak oldani.

Hatkor meg megyek tekerni, kíváncsi vagyok milyen idő lesz. Pofátlanság amúgy: reggel mikor indulok, még kabátban is fázom, hazafelé meg nem tudom hova vetkőzzek, annyira melegem van.

Ez meg ilyen unalmas poszt volt, Shamalt talán el se olvassa majd.

Most éppen olyan kedvemben vagyok, hogy oltanék. Na nem tüzet, sokkal inkább jelenségeket. Rögtön itt az első: Egy rém rendes család Budapesten. Nem értem mi szükség van egy – egyébként sikeres, be- és lefutott – amerikai sorozat teljes utánzatára. Semmi egyedi, semmi kirívó, semmi új. Csak a szokásos már-már magyar mentalitásnak termékének nevezhető selejt.

Aztán egy kicsit komolyabb vizeken: a járművezetéstől való végleges eltiltást, valamint két és fél év fogházat kapott az érdi gázoló. Igen, hölgyeim és uraim, két és fél évet. Csak emlékeztetőül: egy terhes nő meghalt, többen maradandó és súlyos sérüléseket szenvedtek. A fiatalember (Katona Gábor) úgy vélekedett, hogy csak műszaki hiba okozhatta a problémát; talán egy kő dobta meg a járművet. Az már csak részletkérdés, hogy nem rendelkezett érvényes járművezetői engedéllyel, valamint a gumiabroncsok minden tengelyen más típusúak voltak (ezt pedig a KRESZ egyértelműen tiltja). És egyáltalán: mire föl kérhet ő három nap gondolkodási időt?

És végül: tüntetés. Kövezzen meg aki akar, de ez a tüntetés jó biznisz. Veszek is holnap mindenféle péksüteményt, gyártok néhány zászlót, pólót és egyéb kacat-vacakot, kimászom valami asztallal, aztán hadd szóljon, csak összeszedek párezer forintot, nem?

Egy rendkívül fontos közlemény miatt megszakítjuk adásunkat! Most kaptuk a hírt, hogy Tomcat, a radikális blogger barátnője nem más, mint Kövér László! A hírt több megbízható forrás is alátámasztja. Szerkesztőségünk egyelőre nem érte el Athinát (Kövér Lászlót?), de amint ez sikerül, meginterjúvoljuk.

Ha tudnék HiFi-t programozni, akkor csinálnék olyat, hogy ébresztéskor ha nem nyomnak meg egy gombot, akkor félpercenként eggyel növeli a hangerőt. Úgy 99 felé csak felébrednék (meg a fél város is) nem? Húdekoránvan.

Régóta olvasom az SG.hu informatikai magazint, a digitális technikák, a fotózás, a játékok és filmek valamint egyéb érdekes cikkek végett. A csapat úgy döntött, hogy beújítanak: a jól bevált oldszkúl kinézetet egy újabbra cserélték, ami kétség kívül megállja a helyét, mondhatnám trendi és még valid – azaz annak próbál lenni – is.

Mindenképpen dicséretes, hogy sikerült egy olyan kinézetet alkotniuk, aminek nem kell újra megtanulni a kezelését, nagyjából minden maradt a megszokott helyén. Én egy cikket olvasva észre sem vettem, hogy változott valami, csak mikor a lap aljára értem, tűnt föl, hogy más színűek a linkek illetve más a betűtípus.

A köntöst egyébként a Carnation varrta.

Október 13-a számomra szomorú emlékeket idéz, legyen az pénteken, vagy a hét bármely másik napján. Ma reggel, de tegnap este, sőt még egy hete, hónapja vagy fél éve tán, már magam sem tudom, úgy véltem, hogy majd ma, a maga idejében szépen leírok mindent. Aztán mégsem, mert. Mert fölösleges. Nem vagyok kíváncsi mások sajnálkozására vagy jelentéktelen – bár sokszor valóban tiszta szívvel kívánt – részvétnyilvánítására. És nem akarom, hogy máshogy tekintsenek rám az emberek, mert átéltem valamit, amit más nem (és amit kívánok, hogy más soha).

És hiába vagyok erős, erősebb mint bárki ebben a helyzetben, én sem felejtek. Ha túlteszem magam, még akkor sem. Október 13-a, 13.21 perc, 2004. Soha nem fogom elfelejteni.

Valami hardveres szaki megsúghatná nekem, hogy miért csinál olyat egy PC, hogy bekapcsolom és sikít. Úgy értem a monitor képe teljesen sötét, és három-négy másodpercenként sípol egyet a gép. Semmit nem tudok vele kezdeni (úgyértem abszolút semmit, még a BIOS-ba sem tudok belépni), tehát egyértelműen fizikailag kell valamit csinálni. De mit?

Probléma megoldva, kihúztam, lecsatlakoztattam a vinyót és vissza. Most már megy.

Szabadalmaztatni kéne, hogy a hétvége három napból álljon. Úgy értem, egy hét nyolc nap, abból három pihenéssel telik. Egészen jó világ lenne, csak ki kéne találni még egy napot.

Tudok róla, hogy ezt lehetetlen megoldani, mellesleg.

Mert ugye itt ez a hétvége, ami tök zsír. Pénteken az ember már csak döglik, tévézik, játszik stb. Szombaton a tíz-tizenegy (esetleg későbbi) órás keléssel már elment a fél nap, akkor még illik takarítani is, este pedig szintén pihenés. Aztán jön a vasárnap, ami meg szimplán tanulással telik el (bár holnap érdekes lesz, mert megyünk múzeumba is).

És amúgy, az egész hét unalmas. Úgy értem annyira periodikus, hogy az már unalmas. Hétfő, jaj, már megint kezdődik. Kedd, dejó, már egy nap elment. Szerda, jaj istenem még két nap. Csütörtök, hurrá, eltelt a hét majdnem fele. Péntek, ezaz, szabadság! A többit meg már biztosan ismeritek.

Kedves Jézuska!

Rohadtul nem érdekel, hogy telt az éved, téged meg rohadtul nem érdekel, hogy jó-e voltam idén, szóval ugorjuk át a fölöslsges rizsát és térjünk a tárgyra. December 24-én behajítasz a fa alá egy ilyen csomagot, vagy nagyon rosszban leszünk, értem? A címemet bizonyára tudod.

Üdvözlettel,
Mefi

Az ember szeret álmodozni. Ezt végül is mindenki tudja, csak kevesen ismerik el. Ugyanis hiába van meg mindene az embernek, este, mikor lefekszik és behunyja a szemét, akkor álmodik. Álmodik egy új számítógépről, egy fényképezőgépről, egy mobiltelefonról, egy barátról vagy barátnőről, egy családról vagy egy gyerekről. És nincsen olyan, hogy mindene megvan. Mert akinek sok a pénze, annak valószínűleg sok a munkája, ergo kevés a szabadideje, nincs családja. Akinek pedig remek családja van – bár remekül él – annak kevés a pénze. Persze, a kivétel erősíti a szabályt – közhely, de így van.

Ellátogattunk ma a Terror Házába. Nekem személy szerint tetszett (nem kell félreérteni), színvonalas múzeumot építettek, megfelelő technikák alkalmazásával, rengeteg képpel, hang-, és videofelvétellel valamint megőrzött tárgyakkal. Elvileg készítettem volna egy ládányi képet, de mikor a bejáratnál elővettem, rögtön rohant oda egy őr, hogy Jézusom, hát itt nem lehet fotózni!, mert az kegyeletsértés. Lehet én vagyok a buta, de nem értem, miért kegyeletsértés lefényképezni egy óriási légifelvételt a lerombolt Lánchídról, egy PPSh-41-es szovjet gépfegyvert, egy szovjet tankot vagy elnöki autót. Ettől eltekintve érdemes meglátogatni, ajánlom mindenkinek.

(Azt pedig csak nagyon halkan és zárójelben jegyezném meg, hogy míg Lengyelországban az Auschwitz-Birkenau múzeumban egy árva centet sem kérnek el, addig a Terror Házában 1500 forint egy teljesárú belépőjegy. Persze, tisztában vagyok vele, hogy nagy költségekkel járó beruházás volt, csak azért na.)

Ha már idáig is eljutottam, hát blogolok egyet. Kurva fáradt vagyok, már elnézést, hogy ilyen csúnyát le merek írni. Ma írtunk egy témazárót (és nem TZ-t, mert az olyan egyetemi ZH-koppintós, szerintem) az első világháborúból. Ahhoz képest, hogy egy árva sort nem tanultam (mivel nem tudtam, hogy írunk), szinte biztos vagyok benne, hogy hibapont nélküli ötös lesz. A kérdések itt megtekinthetőek, ha érdekel valakit.

Ma rengeteg dolgot csináltam (takarítottam, tanultam, karbantartottam) mégis olyan, mint ha semmit se tettem volna, csak amikor ránézek az órára, hogy jé, előbb még csak fél kettő volt, most meg már hat óra van, akkor azért érzem, hogy fáradt vagyok.

Jah, és ha valakinek nem küldenék el valamit, vagy eltünnék egy beszélgetésből, teszem azt nem töltenék föl normálisan egy képet, akkor az pusztán azért van, mert éppen cserélik az internethez szükséges berendezések 90%-át (központilag és helyileg is hamarosan).

Holnap pedig jön az első rutinfoglalkozás, már várom. :)

Két ember termett a gázolásnál. Kiszedték a férfit az autóból és fejbe rúgták. Utána a földön fekvő embert tovább rugdosták, amikor az egyik gyanúsított anyja kijött és mondta, hogy "Ne bántsátok, mert meghal". De ekkor megjelent egy harmadik ember, aki acélbetétes bakanccsal fejbe rúgta a vérző fejű férfit, valószínűleg ez volt a végzetes rúgás. Közben a gyerekek sírtak, és azt kiabálták, Apa ne halj meg!, majd valaki elterelte őket a falu központja felé[…]

via Index.hu

Na, nekem most van elegem. Abból, ami ebben az országban megtörténhet (és nekem ne kezdjen senki politizálni)! Aki nem értené: Olaszliszkán egy 44 éves tanár elsodort autójával egy kislányt (a kislány hibájából, akinek mellesleg semmi baja nem lett, egy, legfeljebb két napra vették föl megfigyelés céljából a helyi kórházba), mire annak dühödt szülei nekiestek a férfinak, és a földön fekve, az autóban ülő két lánya szemük láttára rugdosta halálra. Az elkövetők cigányok voltak, ezen nincs mit szépíteni. És úgy érzem, most jött el a pont, hogy valamit tenni kell. Elég volt már abból, hogy ebben az országban mindent lehet, ha már kicsit sötétebb a bőröm, és hátrányos helyzetben élek. Elég! Ez a megoldás? Hogy halálra rugdosok valakit a két kislánya előtt?! Hová süllyedünk? Ez a bűncselekmény komoly, nagyon-nagyon komoly büntetést von maga után, és ezt én személy szerint követelném, ha tehetném. És szerintem nem csak én vagyok ezen a véleményen.

Hoppá, most már biztos: november tizenhetedikén érkezik a PlayStation 3. Mármint erről ad tanúbizonyságot az alábbi videó, mely a hamarosan megjelenő játékkonzol reklámja akar lenni. Egy évet várni kell, és még az ára is baráti lesz.

Azért az is mókás, hogy mikor sikerül egyszer korán lefeküdnöm (úgy értem kilenckor már ágyban voltam, és ilyen rendkívülinek mondható esemény jónéhány éve nem történt), sikerül is elaludnom (olyan fél tíz felé), na pont akkor akar kimenni a macska, akkor verik a vízfelszínt a teknősök, akkor ugat negyedórán át a kutya és hopp, máris tizenegy óra, és ott vagyok, ahol a part szakad.

Sötét és hideg van odakint, Nagykanizsán meg már –1°C-t mértek, puszi.

Azért ugye azt mindenki vágja, hogy az Olaszliszkán történteket már most úgy kezelik, mint erős felindulásban elkövetett emberölés? Ha valamiért, hát ezért elmennék tüntetni, hogy az elkövetőket életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéljék. És az egészet próbálják a politikára ráhúzni, lévén szegénység van, Oroszliszkán is, így az emberek idegesek. Ez pedig okot ad arra, hogy halálra rugdossak és ütlegeljek (az igazságügyi orvosszakértő negyvenhat ütés- vagy rúgásnyomot állapított meg) egy tanárembert.

Szeretném itt közölni, hogy a Kabay János Általános Iskola számlát nyitott a család számára. Nekem kétezer forintom volt a számlámon, átutaltam. Tudom, nem nagy összeg, de talán sok kicsi…

Szögi Lajos árván maradt gyerekeiért
A Tiszavasvári Takarékszövet számlaszáma:
68700016-10136757

Túl vagyok az első rutinórán, jó móka volt. Először mentünk két kört a pályán (egészen a harmadik sebességig mehettem, meg is lepődtem), majd be kellett tolatni két oszlop közé. Furcsa volt, én simán odébb nyomtam volna a kocsit, mert úgy tűnt nem férünk el, az oktató meg mondta, hogy van ott még hely bőven. Volt még szlalomozás előre- és hátramenetben, valamint megbeszéltük az elméletet. Egy hónapon belül már vizsgázhatok is. Zsír.

Give my respects to The Godfather! ;]

A Tacskós (gyk. Tesco) pékárukkal egyébként semmi gond nincsen, csak törvény, hogy mindig frissen kell enni, mert szárazon már érezni a fűrészport is. És ha rám hallgattok, soha, mondom soha nem néztek be a saját pékségükbe. A sajtos stangli pedig finom, és még jó nagy sajtdarabokat is lehet hozzá szedni a kosárból (amiben olyan stanglik találhatóak, amiket természetesen mindenki az erre kijelölt kesztyűvel fogdosott végig, hogy jó-e). És ne felejtsük: a legkisebb is számít!

Ma pedig névvel és név szerint panaszkodtam az egyik buszsofőr munkájának minőségére a Volánnál. Mondjátok bátran, hogy idióta minden lében kanál hülyegyerek vagyok, de azért van egy szint, amit nem kéne átlépni.

Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb sofőr bunkó (a bérlet felmutatásakor mindig köszönni szoktam, ezt tízből egyszer viszonozzák, akár csak egy biccentéssel is, ha pedig kérdez valamit az ember, legtöbbször az orruk alatt morognak), ezt már megszoktam, semmi probléma. Még az is elmegy, ha egyszer véletlenül rácsukja valakire az ajtót. De hogy ez háromszor forduljon elő két héten belül, az már sok. Mert nem elég körültekintő. És egy bunkó, mások biztonságát veszélyeztető ember ne dolgozzon buszsofőrként, sőt ne dolgozzon emberek között, és kész.

A múlt héten egy kiscsajt csukott majdnem oda, másnap egy srácnak a sarkát, a héten pedig engem, amint szálltam volna föl. És ez volt az utolsó csepp.

Szokják (sic) mondani, hogy jobb adni, mint kapni. Ez éppen annyira hülyeség, mint amennyire igaz is. Én megmondom őszintén: szeretek kapni. Jó érzés, amikor törődnek az emberrel, és ha csak valami teljesen apró kacattal is, de meglepik. Lehet, hogy a kacat évekig a vitrinben pislog rám, de ott van, és ha ránézek eszembe jut az, akitől kaptam. Vagy más.

Adni ugyanígy jó. Eltervezni, kiválasztani, megvenni, becsomagolni, várni, várni, várni és végül mosolyogva odaadni, és látni a másik szemében az örömöt és a meglepetést.

Erről a szóról nekem ezek jutnak eszembe: vidám események, étel-ital, nyüzsgés, pörgés, fények, tánc, móka. És nem egy megemlékezés, egy ötvenéves évforduló eseményeiről. Ez nem ünnepély, hanem megemlékezés, esetleg rendezvény, műsor. És nekem személy szerint rosszul esik, hogy mindenki ünnepnek, ünnepélynek nevezi. Pedig nem az.

Ezt nem hiszem el! A tegnapihoz szorosan kapcsolódva: ma nem állt meg a busz a megállóban! Jeleztek, így nem szóltam, hogy a következőnél legyen szíves megállni (amire mellesleg mindig morognak) és épp látom, hogy az öbölben már két busz áll, ez meg hajt tovább. Én naiv lelkecském gondolta biztosan tovább megy, erre látom, hogy már elhagytuk a megállót. Szólok oda, hogy hé, legyen szíves már megállni, mire elkezd velem üvöltözni, hogy: Majd a következőnél, legközelebb időben szólsz! Nehogymár én legyek a hibás bazmeg!. Na itt be is telt az a bizonyos pohár. Egyelőre még én fizetek azért, hogy a busz reggel elvigyen, és nem fordítva, ergo neki kötelessége megállni. A Volánt is felhívtam (most már kicsit morcosabb hangvételben), és a fogyasztóvédelemnek is fogok küldeni egy kisebb regényt.

Pofám leszakad, bazmeg!

A Verse.hu egy újonnan indult zeneportál, mely a manapság alternatívnak számító stílusokkal (punk, rock, metál stb.) foglalkozik. Érdemes egy pillantást vetni rá, elég bő ugyanis a választék; dalszövegek, lemez- és koncertajnálók, kritikák és cikkek.

Az oldal egyébként a már nemblogger esemvé kezeiben nyugszik, a külső pedig moikboynak köszönhető.

Foga sincse' azt köpköd a rohatt vámpír!

Meg sem lepődöm, hogy ez a videó Nógrád megyéből származik. Sajnos, én elég sok ilyen szöveget hallok, tehát nem lep meg. Ezt tessék szépen végighallgatni és -nézni – akkor talán egy picit jobban megértitek, mért mondom mindig, hogy hajajj, nógrádmegye!

Előbb békésen csevegtem – volna – egy csajjal, akit osztálytársamnak véltem, és egy darabig írogatott szmájlikat, meg teljesen semleges üzeneteket válaszként, mint pl. aha, aztán mikor már elég személyes dolgot megtárgyaltunk így, rákérdezett, hogy ki is vagyok én. Mondom ez hülye-e. És akkor kiderül, hogy ő nem is osztálytársam, hanem elírtam az MSN-címet (egy pont kimaradt). Hát ez aztán lol. Viszont azt mondta, hogy majd beszélhetünk néha, hehe.

Tárkonyos palócgulyás, panírozott krinolin spenóttal – említettem már, hogy szeretek enni? ;]

Az ágyam meg leszakadt. Mert ez úgy működik, hogy kihúzza az ember az ágyneműtartót, és négy darab kockát betéve franciaágy lesz belőle. Namármost az egyik ilyen kocka elgyengült, és leszakadt, így az ágy végében van egy nagy lyuk-szerűség. Ennél már csak az volt mókásabb, hogy nem sokkal előtte leesett a vadiúj (kb. fél éves) karnis, és majdnem fejbetalálta a teknősöket. Kemény világ ez, én mondom.

Annak a nagyon okos emberkének pedig, aki megemlítette a megemlékezésen, hogy valószínűleg az iskolának is kevés pénze van, és ezért telik csak lyukas zászlóra, ajánlom a Wikipedia ide vonatkozó szócikkének alapos tanulmányozását – már ha tud olvasni.

15"-os Dell LCD monitor, újonnan, két év garanciával, huszonötezer forintért, ugye, nem csak szerintem éri meg? :)

Nemrég olvastam valahol (nem tudom sajnos, hol), hogy a Dell monitorok év végére rendkívül baráti áron kínálgatják majd magukat. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire. És úgy gondolom, hogy ennek éppen itt van már az ideje. Elvégre ne legyen már luxuscikk egy TFT- vagy egy LCD-monitor. Kevesebbet eszik, kevésbé bántja a szemet, kis helyet foglal és még dizájnos is.

Remélem nem haragszik meg senki, de egy kicsit kényelmetlenebb lesz a linkküldés, mégpedig annyival, hogy két számot össze kell adni. Igazán nem vészes, legföljebb tíz lehet az összeg, a számokat pedig szöveggel írja a rendszer, diszkriminálva ezzel a nem magyar (pl. olasz spammer) linkküldőket.

És egy közérdekes kérdéses: baj lenne-e, ha egy ilyen rendszer védené a kommentküldést is?

Megdöbbenten konstatálom, hogy a címben szereplő Agatha Christie regényről nem írtam, pedig a nyáron volt szerencsém elolvasni. Sebaj, majd pótolom.

Ellenben megnéztem tegnap a filmet, mely 2005-ben készült, természetesen David Suchet főszereplésével (én személy szerint nem is tudok más színészt elképezelni Hercule Poirot szerepében). A film szerintem kielégítő volt, bár a hirtelen fordulatok nem leptek meg annyira mert – a neveket leszámítva, sajnos pocsék a névmemóriám – mindenre emlékeztem. Az IMDb-n 7,9 pontott kapott a 10-ből, ez szerintem teljesen korrekt, így az én mércém szerint négy pontot kap az ötből.

Értékelés: 4 pont

Balázs mutatott nekem egy linket tegnap, amin találtam néhány – számomra – érdekes DVD-t, amit amint tehetem, megrendelem majd. Ilyen például a Született feleségek, a Lost valamint a CSI első évadját tartalmazó korong. És nyolcezer forintot szerintem bőven megér, ha belegondolok, hogy egy átlagos filmért tíz-tizenötezret is elkérhetnek.

Nem vagyok egyébként addikt, de van egy-két sorozat, amit igenis szeretek. Ilyen például a CSI, melynek minden verzióját (azaz mégsem, az NCIS-t kivéve) szeretem. A CSI-t azért, mert az első volt, és ha néha hihetetlenül lehetetlen technikákat is mutat be, élvezhető. A CSI: New York-ot azért, mert magába foglalja az első széria jóságait, és még többet. A CSI: Miamit pedig azért, amiért az előző kettőt, plusz még azét is, mert imádom Miamit, és egyszer biztos, hogy eljutok oda.

Szerintem egy átlagos ember számára, aki csak a televízió- és rádióadásokon keresztül értesül a Kossuth téren történtekről, eléggé rossz képet fest, hogy a legprimitívebb, legbutább tüntetőket mutatják be az adásokban. Én tudom, hogy vannak ott értelmes emberek is, de azért ne felejtsük el, hogy tíz átlagos emberből kilenc bizony általánosít, és most nagyon sokan levonhatták a következtetést, hogy a tüntetők idióta vadbarmok.

Persze, most egész Olaszliszka azt hangoztatja, hogy egy család miatt bélyegzik meg őket. Egy család, aha. Valószínűleg azért menekült az összes család az erdőbe éjszakára.

És ezt most nem mint általánosítást kéretik érteni.

Ma kerek ötven éve, hogy kitört az 1956-os forradalom. Eleinte le akartam írni pár sorban, hogy mik is történtek, de fölösleges. Aki nem tudja, az nem is akarja megtudni, aki pedig tudja, annak fölösleges leírni. Annyit azért mégis megjegyeznék, hogy az USA bekaphatja, ugyanis anno, a forradalom kitörésekor egyetértettek Magyarországgal, rokonszenvüket mutatták a tüntetőknek. Közben pedig az akkori elnök (Eisenhower) bizalmasan megüzente Moszkvának, hogy nincsenek tervei Magyarországgal, ergo szabad kezet ad a szovjeteknek.

Szokják mondani, hogy miután az ember megszerzi a jogosítványát, sokkal jobban érdeklik az autók. Na, hát ez velem nincs így, még mindig nem állok meg nyálat csurgatni egy járgányra, de azért vannak kivételek. És ilyen elég komoly kivételnek számít a Nissan Murano, ami olyan szinten tetszik, hogy ha tehetném azonnal vennék belőle. Kettőt is.

Kezdjük ott, hogy böszme állat, ami plusz tíz pont. Aztán folytathatjuk ott, hogy kicsit futurisztikus külső kinézete van (bár a lámpa eléggé Ford és Honda koppintás, de talán pont ezért hívja föl magára a figyelmet), belül pedig letisztult, modern és eközben hihetetlen módon elegáns is. A 240 lóerő pedig gondoskodik a megfelelő tempóról is. Az árát meg sem mertem nézni…

No, tegnap pedig elküldtünk 16 eurót és ötven centet a mefi.be domain meghosszabbítására. Kicsit bennem van-volt a félsz, mert a VISA-kártyás hadművelet nem működik (az OTP-nél kéne valamit szenvedni), így banki átutalással küldtük, megjegyzésnek meg odaböktem, hogy domain renew: mefi.be, sőt, még egy mélt is dobtam, és nagyon korrekten válaszoltak, hogy még nem jött meg a pénz, ezért ha lehet adjam meg a bank nevét meg a tranzakció azonosítóját. Megadtam, és megjegyeztem, hogy csak holnap fog menni, mert itten ma munkaszüneti nap leledzik.

Csak ennyit akartam mondani, kérem kapcsolja ki.

(És ezzel finoman a nép tudtára adtam, hogy még egy évig (2007. november 29-ig) biztosan blogolni fogok. ;])

És igen, kicsivel több mint harmincöt óra alatt (bár ebben rengeteg csavargás volt) végigjátszottam a The Godfather játékot! A történet, a különmunkák és minden egyébbel együtt pontosan 93%-os a játék állása (több nem lesz, mert a filmszalagokat nem esik jól megkeresni). Kicsit meg is hatódtam, ugyanis tudom, hogy jó ideig nem fogok még egy olyan játékot találni, melynek hangulata és játékélménye ennyire megfog. Utoljára ezt a GTA Vice City-nél valamint a Mafiánál éreztem.

Az utóbbi időben többen mondták, hogy nagyon sokat játszom ezzel, és hogy biztosan unom. Hát nem, mert ha én már játszom valamivel, ami tetszik, azt valószínűleg addig fogom nyúzni-húzni, amg meg nem unom – ez pedig nem két-három órát jelent.

A nap főnyereményét pedig az kapja, aki legalább három háttérzajt, vagy bekiabált szövegrészletet idéz itt kommentben, mely az emlékmű avatási ceremónia, és a Himnusz alatt (volt) hallható.

A linkeldébe magyar IP-címmel, olasz oldalakat beküldözgető hülyegyereknek pedig üzenem, hogy ha találkozom vele, letépem a nemiszervét és megetetem vele. Ha nincs mit letépni, akkor találok valami mást, amit letépek, és azt is megetetem vele. A spam rossz, értem?

Akinek ne inge…

Motörhead – Suicide, felébredtem, megcsináltam!

És megvolt az első éjszaka, hogy nem kapcsoltam ki a leptoppot. Tudom, nem is vagyok igazi kocka, már süllyedek is szégyenemben, de hát eddig nem volt szükséges.

Ha valakinek valakije esetleg játszott már a római tizenhármassal (ejtsd: XIII), és hallott már olyanról, hogy a betöltésnél nem történik semmi, csak tölt, viszont erre tud megoldást, akkor azt jelezhetné nekem. Köszi.

Tehát felraktam a XIII-at, de a betöltésnél megáll. Nem fagy le, csak tölt. Előbb fél óráig hagytam, aztán kiléptem inkább.

Ezen bejegyzést olvasgatva két kérdés fogalmazódott meg bennem. Az egyik, hogy vajon mit keres valaki egy linkbeküldős oldal forrásában, a másik pedig, hogy mennyi szerzői jogdíjat fogok követelni, ha bárhol is meglátom a punciControl™ védelmi eljárást. ;]

Voltam ma könyvtárban, és kivettem egy angol-magyar mesekönyvet. Ez úgy néz ki, hogy az egyik oldalon az angol szöveg, a másikon pedig ugyanaz magyarul. Lehet anyázni, de egy Agatha Christie-t (még) nem mertem bevállalni. Amúgy pedig botrány, hogy három év alatt mennyit romlott az angoltudásom. Anno, mikor kezdődött a suli, teljesen jól ment. Aztán, ahogy a csoportban egyre nagyobb lett a pangás, egyre kevesebbet tanultunk. Meg aztán az is mókás, hogy olyan embereket tettek egy csoportba, akik nyolc évig egy árva kukkot nem tanultak angolul. De hát jó lesz az, gondolták.

Most meg tanulok, játszom, tanulok, intézkedem.

A Ford reklámjai pedig nagyon feszélyeznek. Biztos láttátok már őket; az egyik, amelyikben a jófejnek tűnő robotkutya beleugrik a savba, és az egész reklám alatt a szenvedése látható. A másik pedig, mikor bekapja a holdat, majd az fejére esik, és belenyomja a földbe. Az meg zavar, hogy egy robotkutya (amiről nekem egy élő kutya jut eszembe) haldoklását kell figyelnem.

Az emberek pedig naivak. Épp most megy a tévében egy legalább öt csillagos szálloda, melynek igazgatója arra panaszkodik, hogy legalább harmincöt emberrel kevesebb látogatója volt a tüntetések óta. Nyitok is egy jótékonysági számlát, hát éhen ne haljon szegény igazgató úr.

Ma pedig megtudtam, hogy az erősítő egy olyan berendezés, melyre a tévében éppen megtekintett műsort lehet kirakni. Figyeljétek csak:

– Anyuka, keresek ilyen kábelt, amivel az erősítőre ki lehet rakni amit éppen néztek a tévébe'!
– Jáj, fiam még zuhanyt is kell vennünk!

Az ilyen pillanatokért szeretek Teszkóba járni, komolyan mondom!

Igazán nem értem, miért kell esztelenül spórolni. Nem kell félreérteni: ha spórolok azért, hogy valamit megvegyek, vagy valami konkrét dologra elköltsem azt a pénzt, akkor oké. De vannak olyan emberek, akik élvezik a spórolást! Akik egy forint visszajáróért tartják a markukat, akik tíz forint különbség miatt inkább az olcsóbbat választják (az már lényegtelen, hogy az olcsóbb sok esetben rosszabb is), akik inkább kevesebb vajat tesznek a kenyérre, vagy egy zacskó csipszet három nap alatt esznek meg. Minek? Közhely, persze, de egyszer élünk. Fölösleges minden fillért félretenni. Aztán holnap elüt a kamion, a pénz meg megy az állambácsinak (vagy jobb esetben az örökösöknek). Az értelmes és átgondolt spórolás jó, ezt elismerem, de a túlzott, fölösleges spórolás fölösleges. Ráadásul olykor olyan emberek csinálják, akik már így is pénzben fürdenek. És erről mindig a kedves Dagobert bácsi jut eszembe…

A továbblépés után a bejegyzés angolul folytatódik. Gyengébb idegzetűek NE folytassák a bejegyzés olvasását. Tizenkét éven aluli olvasók számára nagykorú, vagy angoltanár felügyelete mellett ajánlott…

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ennyibe fog kerülni a szemüvegem. Szerintem szekszi szám, nem? Először kinéztem egy keretet, ami hát nagyon tetszett, és nagyon jól is nézett ki, csak aztán megláttam a cikkszámot: 69000, ami közelebbről szemlélve árcédula, nem cikkszám. Aztán választottam egy olcsó, harminckétezer forintos keretet. És ehhez jön még két darab lencse (bár igaz, hogy mindenféle réteggel bevont; elvileg nem karcolódik, nem csillog, picit árnyékol, és a monitorral is jó kapcsolatban van). Valamint levonnak valami nevetséges összeget (legföljebb ezer-ezerötszáz forintot) támogatás címén.

Tök olcsó az egészség, nem?

Nos, kipróbáltam a Scarface nevezetű játékot, mely ismét egy film adaptáció, Al Pacino szereplésével (akárcsak a nagy kedevenc The Godfather). Ha nem tudtam volna, hogy ez a film létezik, akkor fölháborító módon megjegyeztem volna, hogy ez a játék egy az egyben a GTA: Vice City koppintása. A helyszínek, a környezet, a zenék, egy az egyben megegyeznek, így viszont azt kell mondanom, hogy a Vice City koppintott. De nem filmet, hanem a nyolcvanas évek igazi Miamiját.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A nyugdíjasok is csak sírnak, hogy nekik így, meg úgy rossz, pedig ez nem igaz. Nem igaz, mert láttam a tévébe', hogy a nyugdíjas Rózsa néni ezreseket osztogat. De több tíz-húsz darabot ám! Vajon hányadik havi nyugdíját osztogathatta…

A Viasat3 műsorfelügyeletének (vagy annak az embernek, aki ezért felelős) üzenem, hogy kapja be, és szopogassa az édesapja kisujján a körmöt, amiért ma sikeresen nem a tegnapi CSI folytatását, hanem egy teljesen másik részt vetítenek. Folyamatosság rulez.

Kevés dologhoz értek úgy istenigazából, még kevesebb dologgal tudnak fölidegesíteni. De mikor a pofámba röhögnek, és azt mondják, hogy az márpedig nem igaz, miközben nagyon jól tudom, hogy igaz, na akkor nagyon morcos tudok lenni. És most nagyon morcos vagyok.

Szeretném ajánlani mindenkinek, aki gépen szokott filmet nézni (pláne gyengébb gépek esetében) a GeexBox nevezetű rendszert. Nem más ez mint egy parányi linux, mely szépen betöltődik, és egy házimozirendszer-szerű képet alkot. Miután a rendszer betöltött, ki is nyitja a CD- vagy DVD-meghajtót, és lekapcsolja a merevlemezeket (már ha vannak). A létező összes kodeket le lehet hozzá tölteni, érdemes körülnézni az oldalon. Azt remélem nem kell mesélnem, hogy ez mire lehet jó. :)

Tipp: én az ISO Generatort ajánlom, mert abban szépen be lehet állítani mindent, majd a kész terméket csak CD-re kell írni, és már működik is.

Na, megvolt a nagy időutazás? Én sikeresen elfelejtettem visszaállítani az órákat, így hajnali öt órakor keltem, hat óra helyett, de sebaj. Kíváncsi vagyok, hogy a szerver átállt-e.

Konkrétan ma vasárnap van, tehát semmihez nincsen kedvem. Döglök (igen, döglök) a gép előtt, és. Tegnap este valamiről akartam írni, de elhalasztottam mára, és sikeresen elfelejtettem, hogy mi az. Botrány, mostanában szörnyű a memóriám. Az érdekes az, hogy régi dolgokra tisztán emlékszem (olyanokra például, amik négy éves koromban történtek), de arra, hogy a kezembe nyomtak egy CD-t, hogy tegyek rá ezt és azt, na arra már nem. Persze, mikor kérdezik, hogy Na, hoztad? akkor beugrik. Be fogok szerezni egy pici fekete noteszt, amibe minden ilyesmit felírok (vagy ha milliomos leszek, egy komoly PDA-t, sőt, rögtön Blackberryt).

Megnéztem a The Godfather című alapműnek nevezett film első részét (kövezzetek, de én még nem láttam). Eredeti nyelven, angolul néztem. Nem, nem azért mert profi vagyok angolból, hanem mert a szinkronos változat csak 2.0 hangzásban, ráadásul tényleg rossz szinkronhangokkal (Al Pacinonak például olyan mély hangja van szinkronizálva, hogy az már túlzás), valamint Marlon Brando érces hangját egyszerűen nem éri meg elrontani.

Az IMDb-n 9,1 pontot kapott a tízből, nálam ötöt az ötből, teljesen helyén van. A színészek tökéletesen szerepelnek (Al Pacinot külön érdemes megfigyelni, amikor lelövi apja gyilkosainak megbízóját, valamint a korrupt rendőrt), a zene – mint azt már említettem – fantasztikus, a hangulat szintén.

Kapcsolódó

• The Godfather a mefiblogon

Értékelés: 5 pont (Tényleg alapmű.)

A címben szereplő játékot is volt szerencsém kipróbálni. Tömören és röviden: jó. Logikainak nevezném, de 3D-s – mint a címéből sejthető –, és ez a háromdé elég szép grafikával jár.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hű, most kövezzetek meg, de megfejetettem Shamalt feladványát, és marhára tetszett. Ez majdnem művészet: van egy fadarabod, amiből gyönyörű széket csinálsz, teszem azt. Mert ez ilyen volt. A kriptográfia pedig nagyon tetszik, biztos, hogy fogok szerezni valami erről szóló könyvet.

Ma kicsit sok dolgom volt, de ez lényegtelen. Először gondolkodtam, hogy ugyan miről fogok írni, mikor leülök ide, aztán megláttam az RSS-olvasót, és rögtön megtudtam. Most őszintén, Gyuszika normális, vagy csak sokat ivott?

A héten egyébként alig lesz bejegyzés. Már amiatt is, mert szerda reggel elutazom, és legközelebb csak hétfő este érkezem haza, addig meg valószínűleg nem leszek internetközelben (gondolkodom, hogy a blog addig üzemeljen-e; szeretnék elkerülni egy olyan hekkfilét, mint ami a múltkor volt).

És tudom, hogy iszonyat módra fogok hiányozni, de míg én nem leszek, egy blogger, aki már nem, talán vigyáz a blogra és talán ír pár sort – márha nem zárom be egy hétre a blogot, őszi szünet jogcímmel.

Megmondom őszintén, kicsit ódzkodtam a A keresztapa második részétől, ugyanis aminek az első része nagyon jó, annak általában a folytatása katasztrofális. És meglepő módon, itt ez egyáltalán nem mondható el, sőt.

A film bemutatja Al Pacino (alias Don Michael Corleone), a hatalmas maffiavezér jelenlegi életét és tevékenységeit, valamint édesapja, Vito Corleone hazáját és történetét. Az egész filmben van valami zavaró, ami leginkább az első rész egyik mondatára emlékeztet: That's my family Kay, it's not me., és ez pontosan így van, de ez igazából csak a harmadik részben bontakozik majd ki.

Az IMDb-n kilenc pontot kapott a tízből, én viszont ötöt adok az ötből.

Értékelés: 5 pont

Oké, szépek, szépek ezek a Vista dobozok, de úgy vagyok velük, mint az állatkertben az elefánttal: szép, szép, de otthonra nem kéne.

Most fejeztem be a csomagolást, meg végre leültem, mert egész nap lóti-futi. Reggel beugrottam a szemészetre, mert kellett vinni előleget, de tegnap nem volt nálam a megrendelőlap, és anélkül sajnos nem lehet. A táskába ilyen apróságok kerültek, hogy alsónemű, zokni (vagy tíz pár), nadrág, ing, póló, pulóver, pizsama, törülköző, meg persze a szokásos pipereholmi.

Engem mindig kiröhögnek, hogy komótosan, szépen és nyugodtan szervezem az ilyen dolgokat, pedig az idő mindig engem igazol: más az utolsó pillanatba' azt se tudja, hogy hol áll az esze, én pedig már teljesen készen vagyok.

Tehát ha addig nem találkoznánk, akkor legyetek jók, kezeket a katlan fölé és éljenek a hajók.

Tegnap éjjel ismeretlen tettesek megpróbáltak behatolni a Pingvinfarmot kiszolgáló szerver-számítógép rendszerébe, ám a renkdívül erős tűzfal meghiúsította kísérletüket. A Pinginvafmon közleményt adtak ki az eseménnyel kapcsolatban, s a szakértők csoportja megkezdte a helyreállítási munkálatokat. A TCSI ismeretlen tettesek ellen nyomoz.

Tehát tegnap nem ment, de ma már megy, semmi pánik, négerek vagyunk. Szolgálati közleményünket hallották.