mefiblog - főoldal

Megérkeztünk (kicsit pontosabban 16.14-kor, 5.15-kor indultunk), kicsit fáradtan, kicsit akkorák a manduláim, mint egy tekegolyó, folyik az orrom és kicsit fáj a fejem, de egyben és egészségesen. Majd elvileg lesznek fotók, ha lesz türelmem beböködni ide az összeset. Egy nagy köszipuszi esemvének, amiért vigyázott a mefibogárra.

Most pedig zsíros, fűszeres, egészségtelen, de MAGYAR étket fogok enni, a Neocitrán pedig csodaszer, én mondom.

A gitárról készült képekért köszönet illeti Tigi barátomat.

Mókás dolgok vannak. Éppen csurgattuk a nyálunk Olaszországban, a műholdas televízió csodáira. Persze ez nem csoda, hiszen Magyarországon is van ilyen, mégpedig a UPC gondozásában, de arról inkább ne beszéljünk. Vázolnám a szituációt. Az Olaszországban üzemelő Sky nevezetű cég olyan nyalánkságokkal szolgál az alapcsomagban, mint a kétszáz olasznyelvű csatorna (Fox, Fox Life, Fox Crime, FX, AXN, AXN Crime, Discovery, Discovery History, Discovery Scient, History, History+1 stb.), lehetőség nyílik öt euróért a mozikban már nem látható, ám DVD-n (vagy kazettán) még meg nem jelent műsorok megvásárlása, fogadásokra (sporteseményekre), játszásra, ételrendelésre, részletes tévéműsorra egy hónapig előre (ez utóbbi teljesen ingyenes). Ez az alapcsomag, pusztán 28 €-ért – tény, hogy ez nem olcsó, de ha figyelembe vesszük, hogy a hazai szolgáltató ennyi pénzért negyede ennyi lehetőséget nyújt, akkor ugye…

Még nincs vége, olvasd tovább »

Volt szerencsém kipróbálni a Nokia 6680-as okostelefont, és ami azt illeti, tényleg okos. Tekintsünk el az olyan apróságoktól, mint a Symbian alapú operációs rendszer, a memóriakártyával való bővíthetőség, az MP3-lejátszó, Bluetooth vagy a teljeskörű 3G-s szolgáltatások, és még így is egy remek masinával találkozhatunk. A fogása rendkívül kényelmes, bár a gombok elsőre ijesztőnek tűnnek, szerintem problémamentesen elérhető bármelyik. A telefon hátán egy lecsúsztatható elem védi a kamerát és a vakut, ami a Nokiától elég gagyi megoldásnak tűnhet, de ezzel sincsen probléma. A másik kamera – mert kettő is van ám – a kijelző fölött jobbra található, ennek videohíváskor vehetjük hasznát. A menü személyre szabható, mindenki a maga ízlésének megfelelően állítja be. A ki- és bekapcsoláskor, valamint az üzemeléskor egyaránt nem fedezhető fel lassulás, mint pl. a Nokia 6600-nál.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Most komolyan, olyan nagy elvárás, hogy ha valaki fölszáll a buszra, akkor ne fulladjak már meg a szagától? De a csávó nem olyan picitbüdi, hanem inkább az elhányommagam kategóriába tartozott, ami azért nem éppen a tömegközlekedéshez szükséges tulajdonság.

De a másik rendkívül zavaró tényező, a mobiltelefonikusz csingilingusz, melyet néhány Homo unintelligentikusz, vagy közismertebb nevén IQ-lájt emberke mutat be. Mert ugye van nekünk empéháromos telefonosunk, akkor nyomassuk már a Sajtos Sanyi legújabb szuperslágerét, az Izzadj disznót, de sőt, nyomassuk rögtön hárman, mert ugyan ki ne lenne rá kíváncsi egy teli buszmegállóban. Vagy játsszunk olyat, hogy kinek vannak idiótább csengőhangjai, a hajókürttől egészen a macskafingásig.

Tudom, bennem van a hiba.

Egyszer már írtam bejegyzést arab karakterekkel, ám akkor pusztán kíváncsiságból. A címben (ne kérdezzétek, hogy kell kiejteni, mert gőzöm sincs) egy arab cukorka neve található, amivel angoltanárnőm kínált meg, ezúton is köszönet neki.

A cukor egyébként úgy néz ki, hogy egy majdnem húszforintos nagyságú gömb, a közepén egy darab mogyoró található, és olyan kemény, hogy ha valakit fejbedobnak vele, biztos, hogy szörnyet hal. Rendkívül finom, bár a második után már kicsit összeragadt a szám. Egyébként olyan tíz-tizenkét perc alatt sikerült elszopogatnom.

تالوفמ – a fogorvosok szövetségének ajánlásával. ;]

Úgy néz ki, hogy december hatodikán, mikor a vén Miklós elvtárs érkezik, megyek vers- és prózamondó versenyre. Nem akartam, de az irodalomtanárnőm eldöntötte helyettem, és finoman megjegyzte, hogy olyan, de olyan jó lenne, ha képviselné valaki az iskolát. Hát jó.

Reggel meg baleset volt, Salgótarjántól nem messze. A CSI: Nógrád megye legalább három órán keresztül dolgozott, és olyan dugók voltak, hogy azt öröm lehetett nézni. Azt hallottam, hogy egy Trabanttal próbáltak pótkocsis(!) kamiont előzni. Azért az mókás, na.

A szünetben egyébként annyi mindenkivel akartam találkozni, aztán a dologból semmi nem lett, mivel közbejött a családi program. Ellenben szeretnék mostanság moziba menni (kicsit konkrétabban a Szabadság, Szerelem című filmet szeretném megnézni), és ehhez kapcsolódóan a kérdés az, hogy kinek lenne kedve jönni.

Persze, ezt csak azért kérdem, mert ha már tízen összejövünk, akkor olcsóbb a jegy. ;]

Egyre jobban feszélyeznek a Mekis reklámok. Az még oké, hogy csak borsot adnak hozzá, és hogy száz százalék marhahúsból készült (haha), de az már üt, amikor megjegyzik, hogy ha korábban sikerül feltalálni a BigMekbögleket, akkor még ma is élnének mamutok. Vagy a másik: értelmes szőke nő meséli, hogy olyan bonyolult a világ, és abban a nagy hipermárketben ő annyira elveszett, és hogy bezzeg a meki, ahol csak odaböki a sablonosan vigyorgó srácnak, hogy egy sajtbuci lesz, az mennyire jó.

Nyújorki helyszínelőket akarok, de az AXN befejezte a harmadik évadot, a Viasat 3 pedig le van maradva. Tudom, torrent. Az élet nagy gondjai, ugye.

Meg is feledkeztem egy apró évfordulóról: egyéves lett a mefiblog. Nem kell nagy dobra verni, még pontosan a dátumra sem emlékszem – az első bejegyzés november elsején született, de annak ne higgyetek, mert a dátumok el lettek kettyintve az én hibámból, a domén pedig november 29-étől él, tehát valahol a kettő között van a blog születésnapja, mondjuk pont ma, azaz 10-én, az legalább egy szép kerek szám. Tehát eltelt egy év, ezalatt összesen 1498 bejegyzés, 19 071 hozzászólás (az enyéimet nem beleszámolva persze) érkezett, 531 hozzászólótól és összesen 108 365 látogató fordult itt meg. Ezek vannak, ajándékoknak cím a házmesternél. ;]

Zoltán gyere, ez megcsinálja!

Ma megnéztem a Horrora akadva negyedik epizódját. Mielőtt bezárnátok a böngészőt, kitörölnétek az RSS-olvasóból, és elmennétek fogat mosni, szeretném leszögezni, hogy nem akartam, de Tigi letöltötte, és akkor már miért ne alapon. Az első rész elment, mert fiatal voltam, és röhögtem. A másodikban volt egy-két jó poén (kicsi kacsó, ugye), a harmadik pedig egyszerűen katasztrofális volt. A negyedik valahol középúton az első és a harmadik között.

Azért elmondható, hogy ennek már volt valami picike sztorija, még akkor is, ha a végét eléggé sikerült összecsapni. A poénok egész tűrhetőek, egy-kettőn még röhögtem is. Az IMDb-n 5,1 pontot kapott a 10-ből, nálam hármat az ötből (mert a Világok harca nagyon nem tetszett).

Értékelés: 3 pont

Nem sokan ismernek, de akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a számat. (Kis magyarázat: én nem a hasamat imádom, mert nem ott érzem a finom ízeket.) A sós és édes finomságokat pedig kifejezetten szeretem. Ilyen például a csipsz és a cukorka. Tudom én, az egyik rákkeltő, a másik a fogaimat teszi tönkre, de hát kérem, más alkoholizál, meg cigizik, én meg csipegetek ezt-azt.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez a műsor megy éppen a m1-en, és egy történész mesélt egy érdekes dolgot. Münnich Ferenc (kommunista politikus eredetileg őt akarták miniszterelnöknek, de aztán Kádár ült a bársonyszékbe) a forradalom közben a rádióban ezt mondta:

Petőfi azt írta, van a magyaroknak istene! Én azt mondom, a magyarok istene a Szovjetunió!

Többek között az ilyen apró mondatok miatt értek egyet Mániákus egy bejegyzésével – hogy melyikkel, azt mindenki döntse el maga…

Icipicit elegem van a szpemből. Az egyik e-mail-címemet meg fogom szüntetni (azaz, máshová fog mutatni), mert napi negyven(!) levélszemét érkezik. A Thunderbirdnek már nem tudom hány filter van beállítva, és még így is. A legújabb, hogy a GMail-es fiókban is találok egy-két szpemet, bár ez azért ritka, gyakoribb, hogy nem szpemeket szpemnek ítél, de ez igazán kis áldozat, iskolában úgy is gyakran nézegetem a webes felületről.

Aztán itt a blog. Dobálgatják össze-vissza az idióta szpemeket, és sokat még szűrni sem lehet, azaz lehet, de akkor olyan szigorú rendszer lenne, hogy mindenbe belekötne. Tudom, tudom: regisztráció, de azt egyelőre nem esik jól, ráadásul időm sincs lekódolni. Marad hát a klasszikus összeadósdi: ezentúl, aki nem .hu hosztról érkezik, annak egy kis összeadást el kell végeznie, remélem nem nagy fáradság.

A dolog rém egyszerű, és valószínűleg műkőképes is, ugyanis ha valamit a balga botunk buherkodik az IP-címmel, a hoszt akkor sem fog egyezni a keresettel, és számolnia kell. A számoláshoz meg ugye tudni kéne magyarul, mivel a számokat pontosan emiatt nem írja ki a rendszer. Ha meg vannak magyar szpemmerek is, akkor üzenem nekik, hogy rohadjanak meg! Egyszer összegyűjtök húsz-harminc feldühödött antiszpemistát, kimegyünk Amcsiba, megkeressük az egyik céget, és kiheréljük a vezetőjét (amennyiben az említett testrésszel nem rendelkezik, találunk más megoldást, pl. leíratjuk vele kétszázezerszer, hogy Nem vagyok büdös szpemmer, mondjuk japánul.

Szolgálati közleményünket olvashatták.

Ettünk tárkonyos vadragulevest, valamint eredeti olasz spaghetti bolognese-t. Előbbit rendkívül erős, pikáns ízek jellemzik, utóbbi pedig – véleményem szerint – az egyik legfinomabb olasz étel (pedig az olaszoknak eléggé szegényes a konyhájuk).

És el ne felejtsem: köszöntsük sok szeretettel az új bloggereket a mefiblog tiszteletlistájának körében!

Érdemes megfigyelni a remek énekest, aki volt olyan kedves, és a vokálosok szerepét is elvállalta. Nagyon jó, én mondom tehetségesek a srácok!

A linket egyébként Lori küldte, a Linkeldébe.

Nemrégiben szükségessé vált, hogy rendbe kapjam kicsit a leptopot. Ez úgy néz ki, hogy – a nélkülözhetetlen tartalmak biztonságos lementése után persze – újratelepítem az oprendszert, de a legtöbb programot nem, mivel a régi helyükön is működnek (nem a C:\Program Files-ba pakolok általában). Ez végül is csak mese habbal, a lényeg, hogy gyorsan megcsináltam az asztalt, és kitettem a Winamp ikonját a szokott helyére. Csak az egyszerűség kedvéért: D:\Programok\Media\Winamp\winamp.exe. Kicsit furcsálltam, hogy a megszokott beállításaim elvesztek, hogy nem működnek a gyorsbillentyűk, hogy az összes plugin eltűnt és miegymás. Eltelt nagyjából másfél-két hónap, mire tegnap véletlen benézek a beállításokba, és mit látok? Na mit? Hogy az egy 2.9-es(!) Winamp, holott régóta az 5-öset használom. Na, gyorsan körülnéz, szimatol, hát ide bújt a lelkem: D:\Programok\Media\Winamp5\, remek mondom.

Izgalmas és érdekfeszítő dolgok történnek egy vasárnap délelőttön, nem?

Ugye említettem, hogy találtam egy alkoholos italt, ami tetszik. Ez az ital pedig a Jägermeister, amit poénból kóstoltam meg, és meglepődtem, mert tényleg ízletes. Egyik ismerősöm mondta régebben, hogy az a jó ital, amiből csak egy kis kortyot iszik az ember, és szó szerint szopogatja, mert annyira ízletes, hogy még lenyelni is sajánlja. Na, valami effélét éreztem a jégerrel való első találkozáskor.

Kint Olaszországban ittam egyébként egy ehhez nagyon hasonló italt, ami negyven-akárhány gyógynövényből készült, és zöldes-sárgás színnel rendelkezett. Ittam egy kortyot, és rögtön kivert a veríték, olyan erős volt. Ellenben narancslével pont jó hatást keltett.

De semmi pánik, nem leszek én alkoholista. :D

Mókás kis Flash-alapú ügyességi játék, mely egyik kedvenc filmem, a Vissza a jövőbe egy jelenetét dolgozza föl. Akik látták a filmet, talán ismerős lehet: lényeg, hogy északi irányban kell haladni, pontosan 88 mérföldes óránkénti sebességgel, és nem szabad túl korán, vagy túl későn odaérni a célhoz. Ha sikeresek voltunk, akkor utazhatunk egyet az időben. Nekem a negyedikre sikerült.

Az van egyébként, hogy hiába cseszeget mindenki mindenkit, hogy mért ilyen, vagy mért olyan böngészőt használ. Én öt éve (2001 óta) használok Operát, így legföljebb egy okból tudnék átállni valami másra: ha végleg befejeznék a fejlesztését.

Még nincs vége, olvasd tovább »

No, elhoztam a szemüveget. Igazából már múlt héten készen volt, de most tudtam csak érte menni. Kicsit érdekes, mikor fölvettem az volt az első reakcióm, hogy Dzsízösz, látok!, kicsivel később pedig a második, hogy Hú, de jó lenne ezt nagyon gyorsan levenni…. Egyszer már ugyan volt szemüvegem, de az rosszul lehetett beállítva, mert folyamatosan hányingerem volt tőle, sőt, néha még szédültem is. Ezt viszont röpke fél óra alatt megszoktam. Úgy értem, már észre sem veszem.

Érdekes dolog ám a látás. Az ember lát, különösebb gondjai nincsenek, azt gondolja egészséges a szeme. Aztán elmegy a szemészetre, és mikor mondja a doki, hogy jó, akkor mínusz másfél dioptria, akkor csak pislog. Nekem konkrétan az furcsa, hogy jól látok (élesebbek a tárgyak, teltebbek a színek stb.).

Anyu, anyu! Az elefántnak tényleg a százlábú a fia? És majomnak tényleg borz ikrei vannak?

Többek között az ilyenek miatt rühellem az olyan reklámokat, mint például az egyik légfrissítőé.

Emlékszem az egyik sajtot régebben lyukas tehénnel reklámozták (kicsit Milka-tehén életérzése volt), és akkor láttam utoljára, mikor ismerősöm mesélte, hogy a gyerekek az óvodában lyukas, lila teheneket rajzoltak.

De végül is jó dolog a tévé, nem?

Nem biztos, hogy mindenki olyan James Bond-film-buzi, mint én, de ha valaki mégis, hát biztosan örömmel hallja, hogy november 17-én érkezik az új film, szám szerint a huszonegyedik: Casino Royale.

Pont ma mondták az Aktívban, hogy Daniel Craig nem az a tipikus dzsémszbond, mert nem sármos, meg mit tudom én. Szerintem hülyeség. Nem mondom, Pierce Brosnannél, vagy teszem azt Sean Connerynél úgyse' találnak jobb színészt. Én kíváncsi vagyok, az előzetesek alapján ígéretesnek tűnik az új Bond-film, meglátjuk mit hoz ki magából ez a Daniel Craig.

Hát, igazából kérhettek is. Volt ugye az egyik kereskedelmi televíziócsatornán a címben nevezett műsor, és hát tömören, röviden: fos. Ha kicsit összeáll, talán lehet szar is. Gyenge, erőltetett poénok, rendkívül rosszul válogatott színészek (a mű-Orbánon például röhögtem, mert szerintem köze sincsen az eredetihez), és az egésznek van egy olyan politikamentes-politika szaga, amit – bár megfogalmazni nem tudok – undorítónak tartok.

A Verebes meg maradhatott volna a Heti Hetesnél, lehet mindenki jobban járt volna.

Végy egy szelet kenyeret, és kenj rá vajkrémet. Tégy rá egy szelet sonkát, három-négy szelet sajtot (én a Tolle-féle Óvárit ajánlom), majd karikákra vágva egy egész virslit, esetleg ha szereted, paprikát. Tedd – a sütő teljesítményétől függően – Négy-öt percre grillsütőbe, és már készen is van. Gyors, meleg, laktató, és még az íze is finom.

Nyitnom kéne egy gasztronómiás témát, annyit írok mostanában ételekről. :D

Az összes böngésző bekaphatja. De tényleg! Eddig a nefelejcsszkript csak Operán működött (Firefoxnak minden baja volt vele, elfelejtette a fél kommentet, vagy épp nem felejtette el, mikor kellett volna). Végre megcsinálom FF-kompatibilisre, erre most Operán és Internet Exploreren nem működik.

Éljen az egységes Javascript-értelmezés!

If you have several CDs laying around with gobs of pirated music you want to destroy before RIAA comes knocking and you don’t want to use the microwave to do it this little device[…]

Tehát, mielőtt jön a RIAA, vagy mondjuk hirtelen szeretnénk megválni állat- és tinipornó, valamint liliomtiprós gyűjteményünktől, rendkívül hasznos lehet ez az eszköz. A lényeg, hogy egy gombnyomással megsemmisíthetjük egy CD vagy DVD tartalmát. USB-ről működik, és huszonhét amerikai dollárért beszerezhető. Sajnos, arról nem találtam infót, hogy milyen gyorsan dolgozik.

Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy program DLL-fájl hiányára hivatkozva nem indult el, és hogy az alkalmazás újratelepítése esetleg megoldhatná a problémát. Hát nem kell rögtön a – persze teljesen legális és eredeti – lemezhez nyúlni, egy keresés a remek DLL-files oldalon megéri. És azt hiszem ilyenekre szokták mondani, hogy ami itt nincs, az nem létezik.

Ma egyébként Athina jutott eszembe. Mégpedig azért, mert ő bizonyára szomorú most, hogy ilyen meleg idő van. És tényleg, kicsit érdekes: november közepénél járunk, és ma például +13°C-ot mértek, itt Salgótarjánban. Figyelembe véve, hogy tavaly ilyenkor már nagykabátban, és sapka-sál kombóval mászkáltam, vagy azt, hogy tavaly ilyenkor reggel negyed hét körül kezdett világosodni, most meg már háromnegyed hat körül, nos hát érdekes.

Ebben a Vusiariosban látok fantáziát (még akkor is, ha a neve eléggé feszélyez). A dolog első blikkre egy YouTube-utánzatnak tűnhet, de ez kicsit tematikusabb annál: bárki feltöltheti produkcióját vagy teszem azt egy találmányának bemutatását. Bár jelenleg elég gyér a tartalom, nekem tetszik, mindenképpen van jövője – a közösségtől függően, persze.

A képen látható grafikon a napi spamkommenteket mutatja, november hónapban. A piros pont (november 11-e) jelöli a szigorított spamszűrő bevezetését. Ha az IP-címhez tartozó hoszt nem hu, akkor két számot össze kell adni a kommentáláshoz. Valamint felújítottam a spamszótárat is, nagy köszönet illeti Shamaltot, amiért összegyűjtötte ezeket (bár volt benne egy hibás, amit töröltem, s amiért ráadásul az én spamszűrőm lett megszólva ;]). A spamkommentek tehát 100%-osan megszűntek, az új védelmi eljárásnak köszönhetően.

Továbbra is van fehérlista: akinek számolnia kéne, de nem akar, az jelezze nekem óhaját-sóhaját.

Megnéztem a Fűrész második részét. Tetszett, én mondom, tetszett. Kezdjük ott, hogy még mindig horror maradt, és nálam a horror nem azt jelenti, hogy vér, vér, véééér. Persze, ez is kell, de az igazi horror az, amikor a végén azt mondja a néző, hogy hmm, ebben van valami elgondolkodtató. És van benne fordulat, izgalom, a végén pedig tényleg meglepődik az ember, nem mosolyog, hogy hehe, én megmondtam, hogy ez lesz.

Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mókás egyébként, hogy a szomszédok kutyái mindig hozzánk jönnek át. Tegnap reggel például majdnem szívinfarktust kaptam, miután bezártam mindhárom kutyát, és a kapu felé menet, valami beszaladt a lábam elé hátulról. Hát a Benji volt a szomszédból, aki egyébként kislány is és kutya is.

A másik szomszéd pedig föl akar jelenteni, mert eltörtem(!) a kutyája lábát. Tudniillik, múltkor volt valami tűzijáték-szerűség, és a kutya fejvesztve menekült, egészen a mi konyhánkig. Háromszor is átvittem, de a büdös vén boszorkány szomszédasszony nem nyitott ajtót. Most hallottam vissza, hogy fel akar jelenteni, mert amikor áthajítottam a szomszédba, eltörött a kutyája lába (ez egyébként is fikció, mert nem hajítottam sehova, meg mert nincsen eltörve a lába). Nem baj, ha feljelent, én feljelentem azért, mert szétrágta a kerítést – mármint a kutyája.

A harmadik szomszédnak meg van egy egészen apró (alig egyhónapos) kiskutyája, aki az utcán rohangál. Előbb majdnem elütötték szegényt, és egyszerűen képtelenek az emberek megérteni, hogy a kutyának nem az utcán a helye. Azaz megértik, csak csesznek tenni ellene akármit.

Ezt a videót küldeném minden barátnővel/élettárssal/feleséggel (a megfelelőt kéretik aláhúzni vagy bekarikázni) rendelkező férfiú számára, pusztán csak a miheztartás végett. :D

Ehhez tartozik még a mókás sztori (nem tudom igaz-e), mikor egy orosz házaspár, egy forró, nyári estén meztelenül tevékenykedtek a konyhában. Az asszony palacsintát készített, a férfi pedig megkívánta – mármint a nőt –, és – rendkívül önzetlenül – felajánlotta neki, hogy átveszi a palacsinta készítést, amíg ő a kezeit és száját mással foglalja el. A dolognak az lett a vége, hogy a jóember ráejtette a nő fejére a serpenyőt, az meg kínjában ráharapott a horogra. A nőt agyrázkódással és égési sérülésekkel, a férfit pedig több mint harminc öltéssel kezelték.

Most megy a nagy hájp, mert szegény, hátrányos helyzetű romák menekülnek ebből a trágya országból (ahol csak ingyenes étkezésre, oktatásra, lakhelyre és segélyek tömkelegére futja), persze, annyi eszük már nincsen, hogy egy fejlettebb országban szembe röhögik őket, és nemhogy politikai menedékjogot, de még jókívánságokat sem kapnak.

Nem elég értelmesek, nincsen képzettségük? Jah, talán a kedvezményes tankönyveket, amiért nekem négyszer-ötször annyit kell fizetnem (mert a szüleim dolgoznak, adóznak, fizetnek, ergo nincs szükségük támogatásra, ugye) nem a szekrény aljába kéne behajítani, aztán hozzá sem nyúlni többet. Éhezés van? Jah, hát az ingyenes ebédet (amit én az előbb említett okokból 100%-os áron veszek meg) nem kéne leszarozni, és nem elfogadni. Nincs elég pénz? Na ne nevettessenek már, annyi segélyből, és feketemunkából?

A tisztelet a kivételnek és a kinek nem inge, ne vegye magára című közhelyek érvényesek a bejegyzésre, kommentáláskor ezt tessék figyelembe venni, köszönöm.

Heppi fíling uralkodik – hogy így lazán fejezzem ki magamat –, ugyanis mától próbaadás van a kábeltévén. Persze, ha ismerősömék, és az egyik kábeltévés nem szólt volna, akkor nem tudnánk, mivel nem küldtek tájékoztatót (azaz küldtek, de abban augusztus valahányadika állt, mindegy). Most viszont megy, és tök jó, bár nagyon sajnálom, hogy nincs AXN, pláne, hogy lett két új tematikus csatornája is. De hát valamit valamiért.

Egyébként hosszabb távon, ha megfizethetőbb lenne, és egy készülékkel több tévén is több csatorna lenne nézhető egyidőben, akkor a műhold sokkal jobb lenne (a fejlettsége, a naprakészsége stb. miatt).

Ma ezeket sikerült elkészíteni és -fogyasztani. Természetesen csak a Norbi által ajánlott Update módszerek, és hozzávalók alkalmazásával:

A Chokito reklámszövege megvan még? ;]

Jó dolog ám a takarítás, alapvetően csak pár probléma van vele:

• rohadt sok ideig eltart;
• ezzel arányosan rohadt kevés ideig marad meg a hatása;
• fárasztó;
• piszkos munka.

Hmm, ha jobban belegondolok, nem is olyan jó dolog a takarítás…

Nemtudom mire jó az iwiw, ha valakinek elmagyarázná megköszönném, de azt sem bánom ha 1 fölös meghívot rámszántok… :P

Shamalt blogján

Komolyan, egy ilyen szöveg megérne egy iWiW-meghívót! :D

Nem működnek az m-betűs gravatarok, ha jól látom. Ugye, nem csak szerintem gáz, hogy így néz ki a szolgáltatás nyitólapja? Mert azért nem hiszem, hogy olyan nagy programozási tudást igényelne néhány @ és die(); alkalmazása.

Használjatok Mkavatart, az eddig – le is kopogom – nem állt le. (És ha le is állna, tudjuk, hogy kit kell kiherélni. ;])

Mókás, iWiW-en megtalált egyik ismerősöm, akit hét éve láttam utoljára. Jó dolog azért az internet, pláne ilyen esetekben.

Szóba jött, hogy zene terén ki mit hallgat. És milyen mókás, hét éve még ilyesmiket (nem röhög!) hallgattam, most meg ugye hangyányit máshol állok zenei stílus terén.

Nosztalgia, meg ilyenek, végül is lapozni is lehet.

Egy ilyen kis dobozkát nagyon szívesen elfogadnék a karácsonyfa alá. No de, majd egy-másfél év, és itthon is elérhető áron lesz.

Még mindig köhögök, de lusta voltam elmenni köptetőért – igazából nem is köptető kéne, hanem valami szárazköhögés elleni boszorkányság, így most szenvedek. Megittam e hét leforgása alatt legalább két-három decinyi mézet, pedig azt mondják, hogy rohadtul nem egészséges.

Ha fölvenném ahogyan köhögök, és betenném ide, mint podkeszt, az mókás lenne?

És az mért van, hogy míg az MSN, ICQ, Yahoo és az összes többi szutyok központilag tárolja a kontaktjaimat, addig a Skype nem. Mert konkrétan letöltöttem az új verziót, hátha jobb valamivel, és nem elfelejtette az összes kontaktot? Kicsit azért húzós lenne harminc embert egyesével fölvenni, újra. Wattafák.

Oké, semmi pánik, időközben megjelent az összes, szerintem csak épp be volt lassulva, vagy efféle. Az viszont mókás, hogy Apache-ot és Skype-ot nem lehet együtt futtatni, mert valamelyik kiakad (valószínűleg ez okozta a problémát is).

Azért annak örülök – oké, oké, eredeti nyelven minden jobb –, hogy a legtöbb megjelenő játék rendelkezik magyar szinkronnal, vagy legalábbis magyar felirattal. Szerintem ez megérdemelt, a magyarok ugyanúgy szeretnek játszani, mint bármely más európai ország. Vegyük például Szlovákiát, a legtöbb játékban van szlovák nyelvű felirat. Vagy például Olaszország (ahol ha jól tudom annyira nem is nagy a játékmánia), szintén majdnem minden játék tud olaszul. És ha belegondolunk abba, hogy mennyi magyar fejlesztő dolgozik nagyobb cégeknek, szépen a háttérben, akkor pláne megérdemelt a dolog.

Persze, akinek nem tetszik, az átrakja angolra, de azért az pluszpont egy játéknál, ha tud magyarul.

Igazából az a baj, hogy ha szigorúan el akarja választani az ember a kinézetet, és a programozást, akkor többet kell programozni. Úgy értem, nagyobb köröket kell lefutni, hogy egy használható rendszert dobjon össze az ember, aminek hosszabb távon a forráskódban való piszkálás nélküli könnyű kezelhetőség lesz az eredménye.

Jó, tudom: a Wordpress, a Drupal, a Joomla! és társaik mind-mind rendelkeznek sablonrendszerrel (template, sicc), de a HTML keveredik a PHP-val, ami szerintem csúnya – bár tény, hogy nagyobb szabadságot nyújt a fejlesztés során.

Igazából semmit sem akarok ezzel mondani, csak a sablonrendszer írása közben leginkább ezek voltak a tapasztalataim.

Ajánlom figyelmetekbe a kutyaszex keresési találatait, leginkább az elsőt. Nesze neked keresőoptimalizálás! :D

Már csak a pillangószív keresési találatait kéne az én blogomhoz igazítani, és még azt a versenyt is megnyerném.

Az meg abszolút mókás, hogy egy órával éjfél előtt még festegetek, mert holnapra (tudom, csinálhattam volna máskor is) be kell adni a munkát. Ilyen négyzeteket kell pingálni, ami belül fix, kívül pedig mindig más színű. Azaz belül is mindig más, de hármasával ismétlődik. Sőt, most nézem kívül is. Mindegy, jó éjt.

Van itt ez a kép. Akár feladvány is lehetne, de bizonyára mindenki látta már, és senkinek nem jelent újdonságot, én azért föltenném a kérdést: mi látható a képen?

Altot nézegetni nem ér. ;]

Azért azt ugye mindenki vágja, hogy a Google Calendar teljesen ingyé' képes SMS-t küldeni, magyar szolgáltatóknak is, mint emlékeztetőt? És ez szerintem nagy dolog. Elvégre, a mai aktív netezők – szerintem nem túlzás – 80-90%-ának van mobiltelefonja, és egy ingynes tájékoztató üzenet, abszolút nem rossz dolog.

Ez kérem szolgáltatás, sok fizetős is megirigyelhetné. (És igen, tudom, hogy ősrégi, de csak most próbáltam ki.)

Tegnap épp Romsyval beszélgettem, és említettem neki, hogy megyek krumplit reszelni, mert krumpliprószát fogok vacsorázni. Ő sem nagyon ismerte ezt, és többeknek mondtam, akik ugyancsak értetlenül néztek rám.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Kipróbáltam az Ubuntu Linux legújabb verzióját, és ami azt illeti, meg vagyok elégedve. Kezdjük ott, hogy végre eljutott a linuxos betűk élsimítása arra a szintre, amit én évek óta várok (és röhögjetek ki, de többek között emiatt nem állok át linuxra). Oké, egy jópont. Az előző Ubuntu amit próbáltam (valami drapper) ritkacsúnya volt. Ez ellenben rendkívül szép, letisztult és kellemes látványt nyújt, tehát még egy pluszpont. A rendszer gyors. Úgy értem, GYORS! Bekapcsoltam minden létező átlátszóságot, effektet, csillogó-villogó kütyüt, és ahhoz képest, hogy CD-ről ment, villámgyors volt. Tehát még egy – ráadásul jó nagy – pluszpont. Az alap csomag (vagy csak a live miatt, nem tudom) elég szegényes, tehát jópár dolgot kell még telepíteni, bár hozzáteszem, hogy mondjuk egy windows rendszerhez képest már az alapcsomagban is rengeteg alkalmazás megtalálható.

Tetszik, jobban mint a Debian. Megéri gondolkodnom az átálláson.

Ezt most szépen végighallgatjátok, röhögtök egy jót, és megköszönitek Daninak, hogy föltette a blogjára, meg nekem, hogy ajánlottam, és az Istennek, hogy éltek, meg ilyenek.

Ma is későn fogok lefeküdni, tök jó.

Ma borsófőzelék, cordon bleu-vel volt az itthoni menü. A menzán valami paprikás krumplit adtak (vagy legalábbis az volt ráírva), gombalevessel – utóbbit kihagytam. Tegnap viszont ettem sült libacombot, párolt kék lila káposztával és hagymás krumplival. Így nézett ki:

Egyébként mostanában – mint az bizonyára feltűnt – rákattantam az ebédek vagy vacsorák lefényképezésére. Ez többek között azért jó, mert ha hétvégén dilemmázunk, hogy mi legyen a menü, akkor csak a képek között kell válogatni.

Tudom, ősrégi.

Írtam róla, nem is olyan régen, hogy elindult a kábeltévé próbaüzeme. Még aznap fél tíz körül el is ment az adás, meg is lepődtem picit. Hétvégén csak a hangyák háborúja című film ismétlése ment, az összes csatornán, így gondoltam megeresztek már egy telefont a' zupcnak, hogy ugyan mi van.

A csávó finoman tudtomra adta, hogy fingja sincsen róla, hogy mi van. Na ilyenkor azért már kezdtem kicsit morci lenni (a rendkívül logikátlan telemenü miatt meg pláne). Oké, semmi pánik, ma benéztem a salgótarjáni főhadiszállásra, és előadtam megható történetemet, de ugyanúgy értetlenkedés fogadott.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Kéne egy olyan, hogy számítógép-alaplapszám. Most komolyan, gondoljunk bele milyen sok előnye lenne. Például nem kéne szenvedni a napi látogatók megmérésével, hiszen az alaplapszámból nem lehetne kettő. Vagy kevesebb gond lenne a spammerekkel, és a letiltani kívánt látogatókkal. Persze, lenne számos negatív előnye is, de úgy gondolom, kicsit kulturáltabb lenne az internet, ha ezt bevezetnék, nem? És hogy ne jöhessen senki ajogaimvannak szöveggel, úgy lehetne csinálni, hogy pl. az első három karakter vagy számjegy nem lenne látható (tehát interneten nem lehetne lekérni), viszont a tulajdonos nevének azonosításához szükséges lenne.

Izé, igazán nem szeretném a nekem semmi se jó szerepet játszani, de. Építettek a lakhelyemtől nem messze lévő buszmegállóban egy kis kerülőutat, hogy ne az autókkal kelljen átkelni az úton, mert ez ugye veszélyes (pláne, hogy az iskola végett sok gyerek járkál arra), másrészt pedig akadályozza a forgalmat. Jelöltek ki táblákkal, és útburkolati jelzésekkel gyalogos-átkelőhelyet (gyk. zebra). Ez eddig minden vidámságra és részegsére okot adna, csak ugye ott startol a probléma, hogy az út egy nagyjából negyedméteres kis árokba torkollik, ahol pedig áll a sár, kiváltképpen télen. Ma például rá sem mentem az útra, olyan nagy sár volt. Ez ebben a formályában körülbelül annyit ért, mint süketnek az MP3-lejátszó, már bocsánat.

Többek között azért is szeretem az Opera webböngészőt, mert ha például egy YouTube-os videót nézek valakinek a blogján, és kommentálok, akkor az újratöltéskor onnan folytatja a videót, ahol a hozzászólás elküldésekor éppen tartott. Persze, ha frissítek, akkor újraindul.

De például az autóban is van ilyen: gondolná az ember, ha szakadó esőben kinyitja a csomagtartó ajtaját, akkor biztosan belefolyik a víz. És mégsem: a mérnökök egy egészen apró kis elvezetőt terveztek, amin gyönyörűen lefolyik a víz, ami az esernyőként is szolgáló ajtóról becsurogna a csomagtérbe.

Vagy például ha egy weboldal, vagy szoftver úgy van megírva, hogy egészen apró kényelmi megoldásokat programoznak bele, melyek nem zavarnak, hanem tényleg segítik a júzer munkáját.

Apró kis megoldások ezek, amik szerethetővé tesznek dolgokat.

Eszembe jutott, hogy engem sok helyen kiröhögnek, hogy csókolommal köszönök. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy a nálam idősebb nőknek csókolom, és slussz. És ezt mai napig tartom: ha egy nálam idősebb nővel találkozom (na jó, egy-két nagyon bunkó egyed kivételével), mindig csókolommal köszönök. És például ha valakit meglátok, akit ismerek, már jó messziről köszönök neki, mert szintén így neveltek. Ez nem nevetséges, hanem illem, vagy hogy is hívják.

A kézfogást (kezelést) viszont nem igen szeretem. Jó dolog az, persze, de kifejezetten zavar, mikor épp megyek a folyosón, és nyújtja valaki a kezét. Megállni nem lehet, mert tolakodás lesz, menet közben meg szerintem bunkóság. Vagy mondjuk amikor éppen eszem. Maszatos kézzel hadd ne kelljen már a kezét megfognom, mert lehet, hogy ő éppen a farkát rángatta öt perccel azelőtt.

És ti, hogy vagytok ezzel?

Ez a vicc akár blog is lehetne (vagy fordítva), elég lenne betenni rólam egy képet, amikor kimászom reggel az ágyból. Lenne röhögés, az garantált.

Az iskola rendszergizdája meg bekaphassa. Kezdjük ott, hogy épeszű ember nem használ olyan szervert, amin Windows fut, pláne nem egy rendszergazda. Folytassuk ott, hogy a gyerek tölti a kakipornós videóit ezerrel, cserébe nekünk lassú, vagy egyáltalán semmilyen internet-hozzáférésünk nincsen.

Egyébként ajánlom figyelmetekbe a Apolló mozi remek és friss kínálatát!

Ha valaki a szokásos uncsi már az iskola című bejegyzésre számított, az – kellemesen, vagy kellemetlenül – most csalódni fog. Most itt véres és erős iskolaszidás lett. Ugyanis kitalálta az egyik tanár, hogy ugyan menjek én már holnap egy bizonyos műsorra verset és szöveget mondani. Hát mondom nagyon jó, az egész holnapi napomat fölborította (három dolgozatról maradok le, és ha valaki azt hinné, hogy ez kellemes, akkor téved: be kell pótolni, az meg rosszabb). Még tiszta szerencse, hogy el tudtam hozni a tisztítóból az öltönyömet.

Viszont, amilyen rosszul indult a nap, olyan jól fejeződött be, de erről majd később. ;]

Hm, nem is olyan véres.

Múltkor azon gondolkodtam, hogy a Fujifilm FinePix S5600 a bloggerek fényképezőgépe. Hát, a címért bizonyára versenybe szállhatna a címben szereplő mobiltelefon is, mely a mai naptól – végre – az én zsebemben, kezemben, asztalomon pihen. Akartam írni egy csinos kis leírást, hogy miért jó, meg miért nem, de inkább ajánlom figyelmetekbe Suexid, Zsukov vagy Zoed véleményét, már ha nem olvastatok volna eleget erről mostanság. (És szerkesztőségünk titkos forrásoktól értesült, hogy Dani is ilyen készüléket szándékozik beszerezni.)

A beszerzés kicsit nehézkes volt, mert el kellett tetetni, nehogy elkapják, aztán kiderült, hogy mivel a kártya nem az én nevemen van, ezért szüleim is kellenek hozzá. De itt van, végre.

Általában egyébként zavar, ha minden második ember olyan valamiben vagy valamivel rohangál, mint én, de jelen esetben nem. Mert ez huszonötezerér' (ráadásul nekem még új kártyát sem kellett vennem, mert az aranykártyám pontjai elegendőek voltak csak a készülék vásárlására) nagyon megéri. Salgótarján T-Mobile üzletei egyébként összesen húsz darabot kaptak.

Furcsa dolog ám a szemüveg. Mindenki kérdezgette, hogy nehéz volt-e megszokni, én pedig mindenkinek azt válaszoltam, hogy ellenkezőleg. Eleinte picit fura, aztán már nincs meg nélküle az ember, de ha egy napig nem hordja, akkor ritka furcsa érzés újra fölvenni.

Lézeres szemműtétet a népnek, bár nekem fölösleges, mivel nem lehet. Ismerősömnek viszont sokat segített.

De régen is volt már az MC60-as korszakom, mikor naphosszat ücsörögtem a gép előtt JAVA-játékok, csengőhangok, háttérképek és mindenféle egyéb mobil jóságok letöltéséért. Mert ugye nem sokan szeretnek fizetni majdnem ezer forintot egy játékért, vagy két csengőhangért, ha ez megoldható ingyen is (az orosz barátaink pl. segítenek).

Anno csak mosolyogtam az olyan kis majmokon, akik jókora betűkkel hirdetik, hogy ingyenes, aztán ha rákattintasz, rögtön jön, hogy ide utalj, ott keress meg, ezt hívd föl stb. És mostanában nem röhögök ilyen majmokon. Lehet, hogy még jól el is küldöm, ha fölveszem szkájpra.

Mókás kis ország ez, én mondom. Múltkor a Zuschlag Jancsika viccelődik a holokauszt áldozataival, méghozzá a Terror Háza előtt, most meg egy fideszes képviselő, Gyenge Zsolt (kicsit mókás név amúgy, biztosan sok atrocitás érte gyermekkorában) viselte az SS és a Vörös Hadsereg egyenruháját. Jó nagy balhé is lett belőle, mert valaki (aki elvileg egy barát volt régebben) elküldte a képeket az egyik napilapnak, akik pedig kaptak a hír után. Ki is zárták, el is határolódtak, persze, bár – de ez az én véleményem – nekem elég megjátszottnak tűnt.

Persze, már látom: monnyonle.

Van egy kutyóm a Tengó, elütötte őt a' zoutó, keseregtem én miatta, ezér' eszek én most negróut!

Ajánlom kedves figyelmetekbe Juanes – Tengo La Camisa Negra című számát, kicsit másképpen. Nagyon jó, nekem Copi küldte (ezúton is köszönet neki, csodás dolog ez a kékfog, én mondom), mosolyogjatok ti is, mobilon bárhol örömtől potyogó könnyes perceket teremthet. És igen, tudom: ősrégi ez is. :)

Juanes - Tengo La Camisa Negra
Ez egy mefiblog podcast (3:32), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Én nem tudom, nem lehetne már lekopni a témáról, hogy ha számítógépen játszik valaki, akkor nagy a pulzusa, izgul, feszült és miegymás? Egy jó film, zene vagy könyv nem ugyanezeket a hatásokat keltik? Manapság ha leülök végignézni egy híradót, már akkor magas a pulzusom. Igen, a kölykök nyomkodják a számítógépet, mert ez a huszonegyedik század, és ez erről szól. Inkább tán azon kéne elcsodálkozni, hogy egy négyes-ötös tanuló nem tud helyesen írni (múltkor például láttam valakit, aki egyébként négyes-ötös tanuló, hogy leírta az áthatja szót áthattya alakban), ami nem feltétlen a diák problémája.

Unatkoznak ezek, az a bajuk. De például az is undorító, hogy SMS-szavazásban megkérdezik, hogy ön elmegy-e Puskás temetésére. Hát semmi közöd hozzá, ne ebből gazdagodj meg!

Ma korán keltem, és így is hihetetlen gyorsan eltelt a fél nap. Pedig szinte semmit sem csináltam. Takarítottam, honfoglalóztam, kutyáztam, ettem, olvasgattam (Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában című könyvét) valamint kódoltam, vagy hogyan szokják mondani ezt a profik.

És már fél három. Ez meg egy ilyen semmilyen poszt, lehet még ezt sem kéne megírni (de majd ha lesznek időzített posztok, akkor jó lesz).

Szerintetek is megér harminc amerikai zöldhasút az MP3-tömörítő, mely az 5,4 megabájtos állományból 7,12 megabájtosat varázsol, röpke fél perc alatt? :D

Nemrégiben küldtem be egy linket, a Total Eclipse of the Heart című szám feldolgozásáról, ami tény, hogy ősrégi, de nagyon ott van a szeren. Aztán Copi ajánlására megkerestem a zenekar oldalát, és kiderült, hogy a srácok rendesen nyomják az ipart, koncerteznek meg hasonlók. Elég rákeresni a kedvenc videjókeresőnkön, van egy pár találat, ezek közül az All the things she said című – eredetileg T.A.T.U zenekar által előadott – számot emelném ki. Külön respekt a dobosnak!

Ma meg vasárnap van, ami a tanulás és a takarítás napja (porszívozni fogok csak, a többi piszkos munkát tegnap már elvégeztem). Lesz majd ma egy megleptés podkeszt, amint időm engedi, írok is róla.

A nap találós kérdése pedig, hogy ki mondta azt, hogy Tanulj, tanulj, tanulj!?

A Gumimaci egy gumicukor – szerintem a legfinomabb, rengeteget tudok megenni belőle, akármennyit is raknak elém –, de mostanában másra asszociál az ember, ha meghallja ezt a szót.

A Gumimacit (ha jól vagyok informálva) egy Németországban élő magyar fiatalember, Schneider Krisztián készítette. Három nyelven jelent meg, magyarul, angolul és németül, az interneten leginkább a YouTube-os videót ismerik.

És mivel úgy is sokan keresgélik a gumimaci zenéjét, ezért íme, le lehet tölteni, magyarul és németül is, hallgassátok (bár hozzáteszem, hogy ez inkább az animációval mókás, önmagában a zene kevésbé).

Amúgy néha eszembe jut, hogy dzsízösz, fél év, és itt az érettségi. Na olyankor ki tudnék szaladni a világból, de egyébként semmi probléma. Azt szeretem a legjobban, hogy mindenki jön a jaj, hát az könnyű,nekem ilyen-olyan szerencsém volt stb. szövegekkel, ami viszont idegesít. Mert az egyik jóban volt a vizsgabiztossal, a másik a végén volt, és még két betűt sem mondott, és mehetett, a harmadikat meg átengedték, hogy többet ne kelljen látniuk.

Persze tudom, semmi sem lehetetlen, de azért tartani lehet dolgoktól, pláne ha azok ismeretlenek.

Az a rossz aki, rosszra gondol, bár amire sokan gondolnak, nem is olyan rossz. Mindegy. Igazság szerint most nagyon szívesen elfogyasztanék egy kétkilós görögdinnyét. Enyhén meglocsolnám citrommal, és apró darabokra vágva csámcsognék vele, aztán ha elfogyna, kimennék a szikrázó napfényre, elmenni kerákpározni, ücsörögni és nézni a naplementét.

De most tél van, így bent döglök a szobában, bambulok kifelé a fejemből, és azon agyalok, hogy holnap el kéne menni fotózni, valami szomorkás tájképet, mondjuk. Ha más miatt nem is, hát emiatt jöhetne a hó, hogy legalább fotózni lehessen.

Volt már valaki úgy, hogy leült, és csak írt, nem is gondolkodva azon, hogy mit?

Mókás dolgok történnek ám itt reggel negyed hét környékén. Például, a szomszéd kutya mindig átjön, ma például beakadt a drótkerítés alján, és valami elképesztően magas hangokat adott ki (pedig semmi baja nem volt szegénynek, csak beakadt). Ez még önmagában nem lenne mókás, de az, hogy a macska fejvesztve ugrott föl az ölemből, és morogva (ami macskáknál elég ritka), felborzolt szőrrel rohant az ablakhoz, úgy kellett megfognom, hogy ki ne ugorjon a kutyákhoz.

Persze, más szemében ez akár teljesen unalmas lehet, de számomra nem az.

A Page2RSS egy egyszerű, ám annál hasznosabb szolgáltatás, mely bármilyen weboldalból RSS-értesítőt készít. Hasznos lehet pl. olyan oldalaknál, melyek nem rendelkeznek ilyennel (bár néhol bakis a működése).

Kaptam ma egy tájékoztatót az osztályfőnökömtől, hogy fotópályázat indul a szitiben, és hogy biztos érdemes lenne beneveznem. Átolvastam a tájékoztatót, mérgelődtem kicsit a méreteken (A/4-es fotókat honnan szüljek?), aztán elterveztem, hogy holnap viszem a gépet fotózni, úgy is tervbe lett véve, tehát pont kapóra jön. No de, figyelmesebben megnézve a tájékoztatót, mit látok? Na, mit látok? Jelentkezési határidő: 2006. november 13-a. Remek.

Digitális Biblia, potom harminc amerikai dollárért, pusztít!

Nem nézek Győzikét, eddig egyetlen részt sem láttam (csak egy-két előzetest), de pont most volt róla szó az egyik műsorban, hogy megkínozták a kutyáját. Ez azért szomorú, mert valami idióta egy ártatlan lényen keresztül akart bosszút állni egy olyan emberen, akit nem szeret. Ez pedig azért még szomorúbb, mert az ártatlan lény egy kutya volt (ráadásul kölyök), aki nem tudja magát megvédeni, nem tudja azt mondani, hogy hé, ne engem, hanem a gazdám üsd, stb. A kutyát egyébként elaltatták.

Szeretem, hogy megveszem példának okáért a három- négyszáz forintos gumicukrot, amiben piros, sárga, zöld és fehér színű teszem azt mackók találhatóak. De nem úgy néz ám ki, hogy egyenlő arányban, áh! Van öt-öt piros és fehér, tíz zöld, a többi pedig sárga, ami szerintem a legrosszabb. Nem csak a gumi-, hanem a savanyúcukornál is ugyanez a helyzet. Van például az almás és körtés, amiben van öt szem körtés, meg vagy tizenöt almás.

És ebből csak azt nem vágom, hogy ha én kifizetem az x forintot, akkor mi a fenéért nem kaphatok egyenlő arányban cukrokat. Jó, tudom, óriási tragédia, de azért na.

Mókás egyébként figyelemmel kísérni a magyar webkettő fejlődését (ha-ha), ajánlom figyelmetekbe a. bejegyzését, sőt, annál inkább a hozzászólásokat.

Balázsnál olvastam róla.

Szakadok a röhögéstől, az új logó és eközött véltek-e fölfedezni valami aprócska hasonlóságot? :D

Mások a témáról

• Shamalt
• Suexid

Megjelent a nem éppen kedvenc webböngésző, kedvenc mobil-webböngésző változatának legújabb verziója. Ajánlom mindenkinek, nem csak azért, mert elvakult Opera-addikt vagyok, hanem mert tényleg gyorsabban, kényelmesebben és élvezhetőbben lehet mobilon keresztül száguldozni a világhálón. Sok készüléket támogató JAVA alkalmazás ez, kérem.

A mefiblog az Opera Minit ajánlja a mobil böngészéshez!

Figyelem-figyelem! A mefiblog szerkesztősége úgy döntött, hogy segít egy hamarosan induló webkettes szolgáltatáson, és jótékonysági logótervező pályázatot hirdet. A pályázatra bárki nevezhet, legfeljebb két pályamunkával, melyeknek tartalmaznia kell az eredeti forrásfájlt (Photoshop, Gimp, stb.), minimum 300×200 pixeles méretben, és a kész terméket, JPG, vagy PNG formátumban, kicsinyítve. A kész logónak valamilyen formában a tűz jelenségét tartalmaznia kell.

A pályamunkákat 2006. december 7-e éjfélig lehet beküldeni, a beküldés az alábbi két módon történhet:

• E-mailben a zokni[kukac]mefi[pont]be címre Pályázat témával;
• tömörített állományban, melynek elérését ezen bejegyzéshez, hozzászólásban jelzi a pályázó.

A megfelelőt mindenki igényei és lehetőségei szerint választja.

A nyertes pályázóknak – ha egyéb ajánlat nem érkezik – sajnos nem tudunk tárgyi, csak erkölcsi elismerést biztosítani, ám úgy gondoljuk, hogy a játékszellem fontosabb a nyereményeknél. A szigorú zsűri – melynek tagjait egyelőre titokba burkolóznak, s a nagyközönségtől visszavonultan élnek – nagyjából egy-két héten belül eredményt hoz majd, és minden résztvevőt tájékoztatunk az eredményekről.

A pályázat további fejleményeit a blog keretein belül kívánjuk közölni.

A mefiblog szerkesztőségének sajnos nem áll módjában elfogadni mások által már használt, illetve feldolgozott logóterveket. A pályázatra érkezett művekért felelősséget nem vállalunk, a pályázat visszavonásig, vagy a készlet erejéig érvényes, kopirájt mefiblog káeffté, kétezerhat.

Szerintetek az alábbi két forma közül melyik jobb, szebb, sőt, kellemesebb a fülnek?

• Ne haragudj, meg tudnád mondani, hány óra?
• Hé, mennyi az idő?

Vagy. Ha a buszon, az éppen ülő utast véletlenül fejbekúrjátok a táskával, esetleg kabáttal, akkor mit mondotok?

• Bocs, véletlen volt.
• Ehh…

Vagy. Csak szerintem nem vicces rendszeresen jól megbambulni és kiröhögni, olykor jó hangosan meg is jegyezni, hogy nézd már, ez gyépés a fogyatékkal élő embereket (akiknek bár a viselkedése tényleg mókásnak tűnhet, közelebbről közel sem az, és nem is érdemli meg, amit az emberektől kap)?

Tényleg bánt, hogy (Magyarországon) 2006-ban ezek a kérdések sokak számára elgondolkodtatók.

A CSI-ban egyébként fogy a pénz vagy nem tudom, de butul a fényképezési felszerelésük. Eleinte egy high-tech, szuperobjektíves, nagyvakus Nikon géppel dolgoztak. Aztán, pár résszel később már csak egy kis tükörreflexes Nikon gép volt, pár nappal ezelőtt pedig egy kompakt(!) géppel dolgoztak, amivel azért elég nehéz nagy felbontásban eléggé részletgazdag képet készíteni (legalábbis nyomozási célokra biztosan).

Ezeken a sátánista majmokon mindig röhögök. Isten ments, nem akarok én megbántani senkit, sőt, még vallásos sem vagyok, de azért na. Mi élvezet van abban, ha valaki vágásokat ejt a kezén, hogy a barátja vagy barátnője lenyalja a vért? Vagy hogy fölhevített pentagrammát nyomnak a bőrükbe? Hát köszönöm, de nekem ez már beteges.

Ha akadna a mélyen tisztelt olvasóim között olyan, aki Sony Ericsson típusú mobiltelefonnal rendelkezik, és netán-tán még a számítógépével is szereti azt összeköttetésben tartani azt, akkor biztosan fog örülni a MyPhoneExplorer nevezetű programnak.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az smv-vel éppen arról beszéltünk, hogy milyen szépek is voltak a régi, DOS-os, és Windows 3.1-es idők. Mikor még kézzel kellett elindítani a grafikus rendszert, és közben olyan hangot adott, hogy mindig attól féltem, leég. Akkor imádtam a legjobban a gépeket (annál jobban csak akkor, mikor bekötötték az internetet, ami akkor még hihetetlen dolog volt, ráadásul az ISDN gyorsnak is számított). Sajnos a komodoros időszak kimaradt, de jó lenne beszerezni egy működő vasat.

Érdekes, néhány óra választ el minket december első napjától, ehhez képest még mindig jó idő van*. Tegnap iskolából hazajövet madárcsiripelést hallottam (nem, nem hallucináltam), sőt, a héten kamillát is volt szerencsém látni, pedig ha jól tudom – és javítsatok ki, ha tévedek – nem éppen novemberi-decemberi virág az. Kíváncsi vagyok, milyen hideg lesz itt pár hét múlva…

* Mármint, ahhoz képest amilyen idő tavaly vagy általában december első napján szokott lenni.

A tojásrántotta azért az egyik legjobb vacsora, mert gyorsan elkészíthető, finom, laktató és az ember mindig tud valami újdonságot kitalálni, amivel finomabbá, pikánsabbá teheti. Tojásrántotta for prezident!

Kukac7 küldte az alábbi kis videót, mely az indiai közlekedést mutatja be. Aki itt megtanul vezetni, annak máshol sem lesz problémája, az biztos!