mefiblog - főoldal

Tényleg király lett a sok újítás a Honfoglalóban, én nem állítom az ellenkezőjét. Az viszont zavar, hogy egyre több bunkó van ebben a játékban. És a bunkóságot most nem az olvasott, lexikális tudásra értem, hanem a viselkedésre. Mondhatnám tahók. Eltekintve a most yóóóó hogy engem támacc????!?,, és óóóó ezt honnan tuttad már??? típusú beszólásoktól, sokkal zavaróbb, mikor például csesznek köszönni, de azért a játék végén még odabökik, hogy szar vagy. Színvonal, vagy mifene.

Egy állat elvesztése sokszor rosszabb, mint egy ember elvesztése. Mert az állat velem él, odabújik hozzám, és nem utolsó sorban hálás, nem úgy, mint rengeteg ember.

Egy állat elvesztésénél csak egy állat elaltatása rosszabb. Kimondani a halálos ítéletét, állni, és nézni, ahogyan beadják neki az injekciót, amint remegve néz rám, hogy most miért, és ott van a szemében, hogy most ő volt-e a rossz, vagy én nem szerettem, vagy miért teszem ezt vele, látni a félelmet, hogy nem tudja mi lesz. Aztán szépen lehunyja szemét, megkapja a második injekciót, és egy monitor jelzi, hogy soha többé nem kelhet föl.

Most sok dolgot fogok ömleszteni. Először is, itten van egy kicsike szótár (nem olyan egészen kicsike, de nagyon nagy szókinccsel rendelkezik, még az argót is ismeri), amit az infótanártól kaptam. Itt lehet letölteni, kicsomagolva húsz megabájtot foglal. Van róla kép is, ilyen:

Aztán szeretném megkérdezni valakitől, aki játszott már a WarRock nevezetű fantasztikus játékkal, hogy:

• hogyan tudok haverral ugyanoda csatlakozni, és miért írja minden második szerverre, ahová közösen akarunk bemenni, hogy cannot connect?
• Hogyan lehet szobát csinálni, és ha csinálok, miért nem tudom megadni a nevét, a maximális játékosszámot és egyéb dolgokat?

Aztán, mit szóltok a magyar Prison Breakhez? Van-e itt is összeesküvés-elmélet? ;]

Annyira gyűlölöm, mikor valaki teljesen fölöslegesen hajtogatja, hogy az én hibám. Egyrészt ez az esetek 99%-ban hülyeség, és az illető csak megnyugtatást várva mondja, mert várja a szavakat, hogy nyugodj meg, nem a te hibád.

Ha pedig tényleg az ő hibája, akkor semmi nem lesz jobb, ha még sajnáltatja is magát. Ráadásul adott szituációkban többet árthat, mint használ. De általában aki hibát követ el, az tudja, és nem szokta mondogatni, hogy hát igen, ez az én hibám volt. Ha meg nem az ő hibája, akkor mi értelme az egésznek? Tényleg nem értem.

Két hasznos tippet szeretnék megosztani azokkal, akiket esetleg érdekel. Az egyik a Photoshop nevezetű fantasztikus programhoz kapcsolódik. Aki szeretné ha nagyjából kétszer-háromszor gyorsabban indulna el, akkor a plugin könyvtárban érdemes gyomlálni kicsit, sőt, ha valaki nem használja az ott található dolgokat, akár az egész könyvtárat is likvidálhatja (mondjuk a könyvtár átnevezésével, vagy ilyesmi).

A másik az mérföldekkel odébb van a fotóboltolástól. Ha valaki olyan mosogatószert szokott használni amivel jól jár, akkor véletlenül se vegyen mentolosat, mert nagyjából negyedórányi mosogatás után kezdheti elölről, mert a gyomortartalma visszaköszön a szépen mosott tányérokra és poharakra, az meg ugye senkinek nem jó.

Azért az is mókás, hogy míg augusztusban a magyarok az első helyek egyikét foglalták el a vendéglátás ranglétráján, addig ma közölték, hogy még a románok is vendégszeretőbbek, mint mi. Pedig ez hülyeség, tényleg az.

A tévében is négy-öt idióta német nőt (nem, nem azért idióták, mert németek vagy mert nők) mutatnak, akik röhögve mondják, hogy az itt a baj, hogy az embereknek unott fejük van. Hát igen, mert esetleg a magyarok 90%-ának nem megy olyan jól, hogy márciusban tudjanak turistáskodni.

Néha, ettől függetlenül, nagyon tudok haragudni a németekre (is).

Azért – minden sorozatfüggősséget félretéve – le a kalappal azelőtt, aki a Dexter főcímét készítette. Teljesen hétköznapi dolgok vannak benne, mint a borotválkozás, az evés, a cipő megkötése, ám mégis, a közeli kameraállás, és az érdekes színek hátborzongatóvá teszik az egészet. Simán dobogós.

És mit szereztem én be? Na mit? A Tru Calling teljes első évadját, ami azért jó, mert az egyik legkedvencebb sorozatom volt (tényleg sajnáltam, hogy lefújták, és hogy olyan semmilyen vége volt, annyi nyitott kérdést hagyott hátra), másrészt az első évadból nem láttam minden részt, harmadrészt meg mert.

Ha már Shamalt úgyis földobta a kérdést, akkor válaszolok. Én mostanában mindig olyat álmodok, hogy teljesen hétköznapi dolgok közben (például olvasok, vagy számítógép előtt döglök) rámtör a szomjúság, összetapadok a csappal, és csak iszom, iszom, iszom, egészen addig, míg el nem fogy az összes víz a csapból. És egyre jobban szomjazom, mígnem fölébredek, és gyorsan megiszom az éppen aktuális mellettem található itókát, majd megnyugodva tapasztalom, hogy nem is vagyok szomjas.

Régebben meg olyan volt rendszeresen, hogy valami ijesztő hangú nő meg akar fojtani az ágyban, én meg próbálok üvölteni, de nincs hangom. Ez egyszer-kétszer úgy végződött, hogy verejtékben vergődve keltem föl, és üvöltöttem (nálam jobban talán csak szüleim ijedhettek meg, hogy most mi a rák baja van a kölyöknek, hehe).

Irene Cara: Flashdance – tessék hallgatni.

Szeretem az SG.hu hírmagazint, szó se legyen róla, de azért az ellentmondás nem kicsi az alábbi két cikk között. Figyeld csak:

A TV2 holmi Hősökkel és scifi agyrémekkel próbálkozik, az RTL Klub cserében 2006 legnézettebb sorozatát küldi a konkurencia ellen. En Garde!

Míg most:

Míg az RTL Klub megfáradt és sablonos nyomozós sorozatokkal veszélyezteti agysejtjeinket, addig a TV2 az utóbbi idők legeredetibb szériájával, a Hősökkel rukkolt elő.

Először arra gondoltam, hogy biztosan más írta a két cikket, pedig nem. Hozzáteszem, mindkét idézet felháborító, így addikt fejjel, már csak azért is, mert párhuzam sem vonható a fantáziahősök és a valódi hősök között.

Poénból megcsináltam a 2006-os érettségi emelt informatika szövegszerkesztéses feladatát, és a javítási-értékelési útmutató szerint csak egyetlen pontot vesztettem (elfelejtettem a bekezdéseket igazítani). Rosszabbra számítottam, mert jóideje nem foglalkoztam wörddel, csak tételkidolgozáskor, de az meg nem valami nagy tudást igénylő hadművelet.

Amúgy anno voltam egy ilyen wördös versenyen, és második lettem. Tökjóvagyok.

Teljesen véletlenül belenéztem a The War at Home (Házi háború) című sorozatba az HBO-n, és meg kell mondjam, hogy valami olyan hatása volt, mint réges-régen, mikor olyan hétéves forma lehettem, és elkezdték nyomni a Bír-lak című sorozatot, ami akkor nagyon-nagyon tetszett (ki tudja, ma már lehet nem tetszene). Végül is semmi extra, csak a szokásos idióta amcsi vígjáték, de ebben legalább van valami egyedi, amit nem tudnék megfogalmazni. Kicsit hasonló stílus, mint a Rém rendes család, de nem annak az erőltetett koppintása. Bejövős, meglátjuk milyen lesz.

Értékelés: 4 pont

Itt a tavasz, vagy legalábbis már egyre közelebb van. Érezni a levegőben, a napsütésben, a hangulatváltozásban, meg úgy általában. Szóval tavasz van, és ez jó; mert a tavasz egyenlő a színekkel, a színek egyenlőek a vidámsággal, a vidámság meg ugye offkorz, hogy jó.

És tényleg: soha nem tudtam megérteni, hogy mit lehet nem szeretni a tavaszban meg a nyárban. A két legszebb évszak, nekem ott kezdődik az élettelen, morgós hangulat, mikor beköszönt az ősz meg a tél, és ott ér véget, amikor megérzem a tavasz illatát. De frankón.

Voltunk ma a Prömier Áutlecc Centerban. Nem voltam még itt, és én ilyen teszkószerű helyre számítottam, ahová bemegy a paraszt, aztán az arcába tolják az olcsó gagyidasz cuccokat és ilyenek. De nem, ez tulajdonképpen egy sima bevásárlóközpont, csak a semmi közepén van, és inkább ilyen bevásárlóutca-szerű hatást kelt.

Csak egy tipp: ha cipőt akarsz venni, ne oda menj! De frankón! Ruhákat, jó minőségben és jó áron lehet beszerezni (harmincezres kabát hétezerér' és társai), de a cipők azért komolyabb árakban mozognak, tizenöt' alatt nemigen láttam. (És oké, huszonöt' helyett még az is jobb, csak azért na.)

Kinéztem magamnak egy lazacsávós cipőt. Kövezem is magam azóta, merthát megfogadtam, hogy nekem nem lesz ilyen trendi pumacipőm, de a Liga nevű drabjuk (ilyen vajszínű, finom vonalakkal és egyebek) nagyon bejövős. Persze, nem volt belőle 46-os (Jééézusom, 46-os lábad van?! Igen.), szóval így jártam.

Az egyetlen bajom Salgótarjánnal, hogy be vagyok itt gubózva. Semmi lehetőség, semmi szépség, semmi nyüzsgés.

Négy-öt éve, mióta itt élek, rendkívül ritkán mozdulok ki. Ez csak azért furcsa – még számomra is –, mert amíg 'pesten laktam, addig bizony minden nap elcsavarogtam valahová. Ez egészen korán kezdődött, úgy elsős koromban, mikor is második félévtől egyedül jártam haza, és ez úgy nézett ki, hogy kemény félóra-órát elcsoszogtam a Váci utcában. Nézegettem a kirakatokat, az embereket, csodáltam a várost és gondolkodtam az élet nagy dolgairól.

Koszos, meg büdös, de én szeretem Budapestet. Szeretek átmenni bármelyik hídon, szeretem megcsodálni a Parlamentet (szerintem az egyik legszebb országház), a Halászbástyát, ránézni a Szabadság-szoborra, sétálni egyet a szutykos Duna partján és hasonlók. És ha időm engedi, mindig csavargok kicsit. Persze másnak ez unalmas csavargásnak tűnhet, én viszont mindig élvezem.

És olyan póló miért nincs, hogy I *szív* BP?

Nagyon perverzek ezek a gumimacik, azt kell hogy mondjam.

Ki ért velem egyet abban – oda-vissza alapon megy ez, persze most is –, hogy Slota egy utolsó mocsok szemétláda?

Ahogyan egyik osztálytársam – ki nem veti meg a néger bácsik által verselt zenéket – mondaná: ója. Ója, bizony: mefiblog podcast, három számból, majdnem tizenhárom percig, és így talán Zsukov vágyait is kielégítjük, rossz meg az, aki rosszra gondol. És még szexi képet is csináltam hozzá, szerintem jó vagyok.

Ilyen finom gitáros nóták, mint például:

• Alexi Murdoch – Home
• Israel Kamakawiwo'ole – Somewhere over the rainbow
• Rogue Wave – Eyes

mefiblog podcast - vol17.relax
Ez egy mefiblog podcast (12:42), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Hogy mi történt velem ma? Semmi. Ma egy teljesen átlagos, eseménytelen napom volt. Ilyen átlagos dolgok történte, hogy például lekéstem a buszt, így késtem tizenkét percet. Aztán vizsgabiztossal a hátam mögött vezettem (de nem vizsgáztam), megadva a hangulatot.

Jah meg a busz. Egész nap két dologban fáradok el: a reggeli hajcihő (kelés, unottfej, öltözés (a zoknid a lábadra kéne te barom, nem a fejedre), kutyaetetés, lecgó), valamint a reggeli és délutáni buszozás. Most például leült mellém valami yófejcsávó, lenyalt hajjal, meg trendi cuccokkal. Ezzel nem is lett volna gond, de olyan trendi szaga volt, hogy a borz könyörgne a receptért.

De a legjobb. Találkoztam egy ilyen ősnagymagyarral (történelmi magyarországos felvarró vagy nyolc helyen, betűrt bakancs, fehér fűző és társai). Valami rokkerfajta haverjával beszélgettek (a srác mondta, hogy majd ráteszi hifire a torzítót és jó lesz), aztán szóba jött, hogy bizonyos bőrszínnel rendelkező egyének felszólíthatják a srácot, hogyhát vegye már le azokat a csúnya dolgokat. Nagymagyar barátunk közölte, hogy őt ez nem érdekli. Aztán mikor már a fizikai bántalmazás is szóba került, akkor kihúzta magát, és bátran közölte, hogy akkor majd szólok apámnak. Ja hát igen, akinek jól megy.

1.) Értelmezze a címet! Vonjon párhuzamot a cím és a szöveg tartalma között!

Kaptam ma egy továbbküldött levelet (szpesöl thenksz tu pitbull). Ez nem az a kitörölgetős-továbbküldözgetős fajtából való, hanem egy igazi gyöngyszem, mondhatnám. Kicsit hosszú ahhoz, hogy ide beidézzem, úgyhogy ide kattintva lehet elolvasni. Azért ez megmagyaráz ezt-azt; ha lenne elgondolkodtató téma, ez biztosan oda kerülne.

No, hát kellemes egész estét betöltő szórakozás eredményeként ismét működőképes(nek tűnik) a blog. Nem lenne itt gond, mert az SQL-ről az utolsó napot kivéve tökéletes biztonsági mentés volt a szerveren, csak hát én meg vagyok olyan hülye, hogy onlájn szerkesztem a fájlokat, aztán mindig majd legközelebb mentem le a gépre is (ami azért fura, mert a gépen meg igyekszem gyakra bekappolni), így most egy kicsit korábbi verziójú motor fut, ami hát néhol még bugos. Szerencsére a lényeg azért itt van, de mondom: lehetnek még hibák, szóval ha van, akkor tessék dobni levelet a zokni @mefi.be címre, és hát hálás leszek valszeg, ha nem kommentbe jön az ilyen (na jó, esetleg ide ehhez a poszthoz, ha már nagyon nem esik jól az e-mail).

Amúgy a kérdéseket megelőzve: valami szervergixer volt, de már elmúlt, és többet csak az ügyvédeim jelenlétében szabad mondani. ;]

A legnagyobb veszteségnek azt hiszem a csodás MP3-lejátszó legsúlyosabb veszteség, ebből valahogyan egy régebbi verziót sikerült elmenteni, ami hát eléggé bugos, de erősen IJB szagot érzek.

A nap tanulsága egyértelműen a címmondat: a biztonsági mentések megmenthetik életünket – vagy legalábbis néhány órányi szenvedést (szopást, igen) megspórolhatunk velük. Sebaj, megállíthatatlanul megyek tovább.

A helyzet egyébként nem sokat változott egy év alatt.

Növekednek a jegy- és bérletárak, panaszkodik az utazó, hogy hát drága (nem alaptalanul), és panaszkodik A Cég, hogy sokan bliccelnek, ergo kevesebb pénz jut a házhoz. És valahol igaz is talán, hogy aki bliccel, az más zsebéből veszi ki a pénzt. Ellenben azért ha nagyon akarna, a BKV is tudna olyan ellenőrzéseket csinálni, melyek megkerülése lehetetlen, de legalábbis nem könnyű. És ha mindenki fizetne, talán lehetne ócsóbb a jegy, és akkor mindenki örülne, például én is, mert egy pesti kiruccanás nem ott kezdődne (diákjegyárakkal), hogy kétezer.

Gondolok például a New Yorkban is használt metrómegoldásra. Nem láttam még élőben, de korrektnek tűnik, hogy csak az mehet be, aki fizet. Vagy bérlettel, vagy pénzérmével. Aztán még ellenőr sem kell, csak a szekus.

Vidéken pedig a buszvezetők is ellenőrzik a jegyet-bérletet, ami persze nem kikerülhetetlen, de a semminél így is több.

Persze drága beruházás, de hosszútávon jól járna mindenki (kivéve akik bliccelnek, ugye).

Annyira kikészültem, hogy mikor a vonaton valaki megfogta a seggemet, nem szóltam rá, mert jólesett a masszázs!

Ez mekkora! :D

Anno az ICQ-val is az volt a bajom, hogy hihetetlenül sok felesleges dolgot raktak bele, aminek az lett az eredménye, hogy megzabálta a gépet, és az egész az eredeti cél – a csevegés – rovására ment. Azt hiszem az ICQ nálam ezzel bukott el.

És ezzel fog a Nero nevezetű CD- és DVD-író is elbukni. Mert ugye a hatos verzió nem megy, tehát kell a hetes. Az meg 190(!) megabájt helyet foglal. És ebből a CD- és DVD-író nagyjából negyven mega. A többi meg a sok csicsás mellékalkalmazás, mint például a Nero Home, ami egy médiacenter lenne, de használhatatlanul szar. Aztán, rákattanok, hogy dévdét akarok írni, és akkor két és félpercnyi szenvedés után megnyitja az ablakot. Hihetetlen. És nem lehet ám olyat csinálni, mint pl. a Winampnél, hogy majd csak annyit töltök le, amenyi kell, nem. Töltsél le százmegát, aztán majd nem használod ami nem kell…

És az összes rohadék program egyre nagyobb. A Microsoft Office 97 Small Business (Word, Excel) nagyjából ötven megabájtot foglalt, a lényeges dolgokkal. A 2000 már majdnem százat, de sebaj, váltottam. A 2003 nagyjából ötszáz mega(!) telepítve, és ezek azért elég húzós számok, pláne ha belegondolok, hogy anno a Word és az Excel húsz darab floppylemezen elfértek. Vagy ugye a Windows – a legújabb verzió már tíz gigabájtot is el tud foglalni (tény, hogy cserébe semmi drájvert nem kell telepíteni, de akkor is).

És ezek azért elgondolkodtató adatok, szerintem nem csak a csicsára, hanem a méretre és a működésre is ügyelni kéne kicsit.

Jah, és visszatérve az előzőhöz: a Néró 7 tényleg bekaphatja; kényelmesen megírt 16× sebességgel egy maximum 8× sebességgel írható DVD-t. Gratulálok.

Igazából ezt a hosszú hétvége logikát sem értem. Etetik a népet, hogy milyen jó, mert jövőhéttől hosszú hétvége lesz (csütörtök és péntek munkaszüneti nap), cserébe most meg szombaton is lehet menni dolgozni vagy iskolába. Ergo az egész értelmetlen, mert tönkretesznek egy hétvégét (nem is a suliba vagy munkába menéssel lenne a gond, hanem a hétvégi rutin összeomlásával), aztán kijavítják. Tényleg értelmetlen.

Amúgy szerintem nagyon genyó dolog (jobb szó nem jut eszembe), hogy a BSA és az APEH kopulatív módon dolgoznak. Oké, jogos: vegyék meg a cégek a szoftvert, de valahogy olyan gusztustalan ez, hogy mennek ellenőrizni a számlákat, és akkor még pluszban megnézik, hogy van-e matrica a vinydózhoz.

Ez kb. olyan, mint amikor régen (nem tudom megtörtént-e, de többektől hallottam) az egyik nagy cég (ilyen rózsaszín) szoftverrendőrséggel ment ADSL-t bekötni. Azért szemét dolgok ezek, na.

Ma egyébként boldog tulajdonsa lettem egy pár Puma Liga típusú cipőnek, ilyen egészen világosbarna (krémszínű, kb.) kivitelezésben. Az áutlecc centerbe' 16-ért volt, de maximum 45-ös méretben; itt a tarjáni tacskóban található üzletben meg 13-ért, volt 46-os, el is rakták, és ma hozzámvágták tízezerér', mondván hogy levitték az árát. Oké.

Fotó meg nem nagyon van róla hasonló színben.

A mai napom teljesen átlagos volt, nem jöttek UFO-k, nem fedeztem föl magamon emberfeletti képességet, nem tört be egy terrorista, és nem akarta felrobbantani a szobámat, sőt, még a gépemet sem törték föl.

Cserébe csodálatos elfoglaltság gyanánt Balzac – Goriot apó című művének történetét és rövid jellemzését próbáltam beleépíteni az agyamban található kisebb kapacitású biológiai tárolóba, amivel nincsen komolyabb gondom, leszámítva hogy két nevet sikerült megjegyeznem (hiába, a névmemóriámnak nevezett izé pocsék, pláne ha fronszia nevekről van szó).

Gondolom mindenkinek ilyen hihetetlenül izgalmas vasárnapja volt. ;]

Tény, hogy azért én sem vagyok egy szerencsés eset (nehéz velem tíz-tizenöt percnél többet eltölteni, na), meg az is, hogy mindig túlzok picit, mikor Salgótarjánt szidalmazom, de azért a mai buszutazás az már mindent felülmúlt.

A mögöttem ülő két khm. nő(nek nevezett förmedvény) teljesen átlagos témákról beszélgettek (kiccsebb ákcentusval), mint például nőgyógyászati gondok, a gyermekek megfogantatásának és -születésének ideje (az egyiknek hét van, és csak 35, az már valami), valamint a szocpol és a házépítés szépsége.

Megtudtam, hogy Beja begyúlt a (valószínűleg nőgyógyászati célra használt) spiráltól, meg hogy az rákkeltő, és nem is jó semmire, valamint hogy Jucusnak a hitelügyintézése, meg a becsűlése mennyibe került.

Mindezt azért igyekeztem burkoltan bejegyzésbe foglalni. Egyszer fölveszem már ezt telefonra, az lenne aztán a podkeszt…

Igen, hülye sorozatfüggő vagyok, én is tudom, nem kell megjegyezni. (Ha mégis, akkor bevetem a kitiltásnak nevezett csodafegyvert.)

Az alapvető gond, hogy mostanában az emberek többsége nem tud (vagy nem akar?) kommunikálni. Milyen mókás, hogy a magyar telefonálók 99%-a nem tud üzenetet hagyni. Kedvencem a hívj vissza, fontos típusú üzenet, amiből tulajdonképpen marhára nem derül ki, hogy most mit is akart. A másik, amikor elrejti a számot. A kis rejtélyes, érted. De rákettyint, ugyanis ilyenkor kapásból a Send busy tone gombot nyomom, mert nem érdekel, hogy ki az. (Néha én is el szoktam, tény, de általában nem rejtem el, nincs értelme.)És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egyesek milyen taplón tudnak beleböfögni a telefonba. Szóval azért alap lenne, hogy Halló, tessék!, vagy Igen?, nem csak röfögni meg pöfögni, aztán döntsd el mi van. Vagy ha már más telefonját veszem föl, akkor alap, hogy Helló, ez a más telefonja, tudok helpelni valamiben?, vagy nem?

E-mail-üzenetekről már tényleg nem is merek írni. Egyrészt, az egésznek kezd irgalmatlanul csökkenni a népszerűsége, pedig az e-mail nagyon jó dolog – ehhez képest ma csak szpemre használják, és állítom, hogy ha a regisztrációk nem e-mail-címen keresztül mennének, akkor fele ennyi e-mail lenne. És nem kell ellenkezni, ez így van. Mindenki jön nekem, hogy MSN-en akar ezt meg azt küldeni, meg majd felteszi webre meg akármi, holott ott az e-mail, tök kényelmes, bárhol tudom ellenőrizni (még a mobilomon is), és viszonylag gyorsan működik.

De kicsit elkalandoztam: e-mailt meg igen kevesen tudnak írni. Szóval néha kapok olyan levelet, hogy először leesem a székről a röhögéstől, aztán nagyon remeg a kezem, hogy beidézzem egy bejegyzésben, de aztán mégsem. Például itt van ez, már régebben jött, és most már megérett, hogy idézzem (névtelenül, természetesen):

Jó napot.

Arrro lenne szzó hogy amikor elinítom az X-fire programot akkor elmegy a nem de az x fire az tovább meg mármint látsja a szervereket.De később vissza jön a net.

És akkor itt be is fejezném.

Ma meg nem ment a blog, tudom.

Meg az is ma volt, hogy ettem Copival vegagiroszt. Ez úgy néz ki, hogy jól megpakolják zöldséggel, de a húst már nem viszik túlzásba. Mindezt 620 tanácsköztársasági egységért, mondván hogy borjúhús. Még jó, hogy borjúhús, bazmeg, majd nekem csirkegiroszt fogsz eladni 620-ért. Csak mondjuk fogyasztóvédelem megjegyezte volna, hogy tessék már kiírni, hogy a csirkésgirosz 550, a borjús meg 620. Pesten négyszázért olyan giroszt eszem, hogy finom, és egy hétre jól lakom vele (ez persze így nem igaz, de azért majdnem, és még jól is hangzik).

Ennyit a vendéglátóiparról…

Tegnap – idén először – gyógyszert vettem be. Ilyen algóflekszet, mert olyan érzésem volt, mintha valaki kalapáccsal akarná kettészakítani az amúgy is elhasználódott állapotban lévő agyszerkezetemet. Ez meg ugye nem igazán jó három órán keresztül, szóval bedobtam egy ilyen rózsaszín pirulát. Elvileg gyorsan hat, hát nem tudom. Két óra múlva végül is elmúlt a fejfájás (nem tudom, hogy a gyógyszer tett-e róla, vagy csak a természetes öngyógyító mechanizmusom).

Mostan meg megyek tekerni, nem füvet, bringát, mert süt a nap, szóval ne szomorkodj.

Engem nem érdekel, ki mit fog hisztizni, és hogy ki milyen politikai akármit csinál egy nemzeti ünnepből, március 15-én (vannak sejtéseim azért), tényleg nem érdekel.

De könyrögök: a következő, aki nyilas önkényuralmi jelképnek nevezi azt a szájbalökött szerencsétlen Árpád-sávos zászlót, annak letolom a torkán ennek az országnak a címerét! Pofám leszakad, hogy ilyen emberek kamera elé állhatnak, bazz. Én sem vagyok egy történelemkönyv, de azért vannak dolgok, amiket már nem kéne megengedni.

A bejegyzés folytatásában a kép- és hanghatások megzavarhatják egyes nézők nyugalmát. Gyengébb idegzetűek csak saját felelősségre, 18 éven aluliak pedig csak szülői felügyelettel nézzék!

Még nincs vége, olvasd tovább »

A tavaszban egyértelműen az a legjobb (a szép időn, madárcsiripelésen, zöld füvön és egyebeken túl), hogy vetkőznek a csajok. Ez persze néha kifejezetten rossz élmény lehet, de azért túlnyomó részben jó. Mondhatnám yó. Amúgy olyan bodzaszörpöt iszom, amire ráírták, hogy Yo.

Az viszont kevésbé, hogy reggel lefagy minden alkatrészem, hazafelé pedig nem tudom hová vetkőzzek, hogy ne izzadjam ki a lelkem legmélyebb bugyraiban található verejtéket is.

Mindenesetre a legviccesebb dolgok egyike, hogy mai napig létezik a .su, mint Soviet Union, azaz Szovjetunió tartomány.

Sőt, a Google jelenleg – az erre a feltételre szűkített keresésekre – kettőmillió nyolcszázezer találatot számol, ami azért figyelemre méltó.

A tartományt 1990-ben rögzítették, az akkor még működő Szovjetunió számára; jelenleg is rendelhető, potom 100 USA dollárért, ami e sorok írásakor 19 012 magyar forintnak felel meg.

Ma van a Pi-nap. Akartam erről írni (kobak megelőzött), mert ugyan a matekmatikához analfabéta vagyok, de a pí az jófej. Például, ha nem lenne pi, akkor nem tudnák kiszámolni, hogy pontosan hány darab kis háromszög alakú sajtocska fér el kényelmesen a Medve sajt dobozába (néha persze pível is vannak bakik, mint azt a bejegyzés is mutatja).

Holnap kokárda, ma meg egy Pi-jel.

Gondoltam megjegyzem, hogy – az egyébként elég rendszeresen frissített – Mefi fotóblogja, ami az imago nevet viseli (de imago az nem Mefi, és Mefi az nem imago), mindenféle aprósággal okosodott. A lényeg, hogy az RSS-ben már van tumbnyál (ilyen kis agyontömörített jószág, amiből azért lehet látni, hogy hát az egy fotó lesz, ha rákattint az ember), meg a fotók fölött van két (vagy egy, ezt nem lehe tudni; de kettőnél nem több, csak egy kis alkohol után) nyilacska, amivel hihetetlen módon lehet navigálni. Csak ennyit akartam.

És elmenekülnél,
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen,
Be lettél oltva!

Tudom, hogy neked is,
Rém kellemetlen, hogy
Be lettél oltva, szeretet ellen!

Mivel nincs suli, rengeteg időm van, így nekiálltam kitakarítani az egész szobámat. Volt itt minden; portörlés, porszívózás, felmosás, bútormosás. Csak ablakpucolás nem, de az még ráér (gyűlölöm).

Bámulatos, hogy az ember mennyi szemetet tud fölhalmozni egy nap alatt. Ha belegondolok, hogy mióta eszemet tudom, hány kukazsákot láttam megtelve itthon, akkor azért elgondolkodom, hogy mikor nem lesz elég hely a szemétnek. (Persze nagy részét meg lehet semmisíteni, de akkor is.)

A takarításban is azt gyűlölöm, hogy egy hét múlva – hiába vigyázok a rendre – abszolút nem lesz itt semmi rend. Mert egyrészt állatok vannak (kutya, macska), azoknak hullik a szőrük, másrészt a sok por, ami csak úgy árad befelé a jóidővel. Aztán egy- másfél hét múlva ismét ott vagyok, mint ma, takarítás előtt.

OMG! Szerintem a Viszta megjelenése egy apró hírmorzsa ehhez képest! Aki tudja mi ez, az örüljön csöndben, aki meg nem, az várja a júniust! ;]

Így néz ki az eleje, szembe (balra) benzinkút, jobbra (szembe) körforgalom:

Voltunk ma tekerni, nem kicsit fáj a lábam, valami hegyes részen voltunk, nem kicsit volt meredek, a község, ahová érkeztünk meg nem kicsit komcsi. Például a főútvonal Lenin út volt, aztán jött a Vörös hadsereg útja, majd Moszkva út, és érthetetlenül, utána dobtak egy Kossuth utat. Vannak dolgok.

Azért ne haragudjon rám senki, de aki március 15-én (meg úgy általában):

• az ismerős El-kúr-tad! mondatot üvöltözi, miközben egy 7-8 éves kissrác a Nemzeti dalt szavalja;
• felszedi a (macska?)köveket az Andrássy úton, vagy máshol (és nem mellesleg azzal dobálja a rendőröket);
• barikádot állít és tüzet rak;

az ne nevezze magát magyarnak. És ezzel itt be is fejeztem ennek a témának a boncolgatását.

Gondoltuk, hogy ha már munkaszüneti nap van ma is, akkor miért ne látogassuk meg a Fővárisi Állat- és Növénykertet. Az ötlet jó volt, a kivitelezés is, csak azzal nem számoltunk, hogy másik kábé kétezer ember is így gondolja. A sor valahol a trolibusz megállója után nem sokkal kezdődött, és – értelemszerűen – a pénztárig tartott. Mit volt tenni, hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk a Közlekedési Múzeumba. A diákjegy háromszáz köztársasági rúpiába kóstált, ami a megtekinthető inputokat figyelembe véve bőven megérte. Sajnos fotók nem készültek, mert egyrészt nem vittem állványt, másrészt a fényképezéshez már nyolcszáz rúpiát kell kipengetni (amiért az ember kap egy szekszi kis nyakbaakasztós cédulát), és a mefiblog gazdasági tanácsadói szerint annak a nyolcszáz pénznek lesz jobb helye máshol is. Majd legközelebb; mindenesetre a múzeum megtekintését ajánlom mindenkinek, aki még nem, vagy csak régen volt már ott.

Ezek vannak.

A hosszú hétvégékben még az is jó, hogy a tanárok (többsége) mosolygós arccal közli, hogy hát annyi időnk lesz, hogy biztosan nem haragszunk meg, ha kétszer, esetemben háromszor több anyagot adnak föl. Az persze más kérdés, hogy van olyan tanár, aki egy megírt dolgozatot két hét múlva sem javít ki. Na mindegy.

A félreértések elkerülése végett: történelem és irodalom az említett tantárgy. ;]

Újabb többszámos podkeszt, mert nagyban az igazi. Akárcsak az előző, ez is gitáros nótákat hallattat, annyi különbséggel, hogy teljesen más hangulatú. Kicsit nyugis, kicsit pörgős, szóval tökáltalános. Meg ha már itt vagyunk, megkérdezném (Zsukov szavazata nem ér!), hogy az ilyen többszámos podkesztek, vagy az egyszámosak a jobbak? Mert ilyen többszámosra van ám még ötlet, szóval.

• Broken Social Scene: Shampoo suicide
• The New Pornographers: Letter from an Occupant
• Tapes 'n Tapes: Crazy Eights
• Wilco: I'm the man, who loves you!

mefiblog podcast vol18.sunrise
Ez egy mefiblog podcast ( 14:38), melyet letölthetsz vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Globális fölmelegedés, szponzormentesség ide, vagy oda: a Honda idei Forma 1-es dizájnja hihetetlenül rondára sikeredett. Elvileg ez egy földgömböt ábrázolna, és így fotón még nem is olyan rossz, de menet közben úgy néz ki, mint ha egy adag kék színű, fertőtlenítő hatású vécétisztító löttyre, véletlenszerűen zöld takonyfoltokat fröcsköltek volna. Szóval nem szép, de mindenesetre szép gesztus. (Azért a szponzormentességgel nem kis pénzeket vesztettek, és fognak veszteni.)

A vodkafon meg úgy otthagyta a Ferrarit, ahogy lehet. És ója: nincsen Sumi, végre!

A székelykáposzta jó.

Azért meglátszik, hogy mennyire nem populáris, hogy jobb szót ne mondjak: trendi az ízlésem (gondolok itt arra, hogy nem feltétlenül azt kedvelem, amit az átlag). Kaptam ajándékba egy táskát, amivel különösebb bajom nincsen, de biztos, hogy magamtól még csak egy hasonlót sem vennék le a polcról. Ehhez képest mindenki dicsérgeti, hogy milyen jól néz ki, és hogy mennyire jól áll.

Ma – a változatosság kedvéért – egész nap tanultam (magyar komcsikról, mert azokról tudni kell sokat; Móricz Zsigmond Barbárok című művéről; meg logaritmusos feladatokat is oldogattam, kész boldogság volt), így most olyan a' zagyam, mint egy kifacsart szivacs.

Tulajdonképpen két okból kifolyólag nem hordok sapkát: az egyik, hogy az amúgy sem előnyös kinézetű fejszerkezetem megjelenését nagyban rontja, a másik, hogy szeretem az ilyen mellékes kellékeket elhagyni. Így járt szegény esernyőm is, amit egyébként kifejezetten szerettem, annak ellenére is, hogy kicsit noszogatni kellet, hogy kinyíljon, meg hogy szépen összehúzódjon.

Szegényt ma a padban felejtettem, és mire következő szünetben megnéztem, természetesen már nem volt ott. Mivel sem a tanárok, sem pedig a portai dolgozók nem látták, ezért csak arra tudok gondolni, hogy valami pernahajder eltulajdonította.

Hihetetlen, hogy pont arra a retkes esernyőre volt szüksége, de hát használja egészséggel, remélem a legnagyobb hó-, szél- és jégviharban fog szétszakadni a kezében, hogy még egy csepp eső elől se védje.

Fejlegyzés magamnak: ezeket ne felejtsd el, ha sok pénzed lesz:

• MP3-lejátszó: valami nagyon spéci, nem feltétlen iPod, de legalább olyan hatvan gigás, mondjuk valami iRiver jó lenne.
• PDA-GPS-mobiltelefon: ezt így egyben, valami frankó nyolcszázgés cuccosnak, simán jó lenne.
• DSLR-gép: valami Nikon, legalább öt objektívvel, tíz-húsz szűrővel, táskával, Manfrotto állványokkal, lámpákkal, ernyőkkel meg vakuval, mert fotózni jó.
• MacBook Pro 17": mert jöhet nekem mindenki, hogy hülyeség Meket venni, nekem kell egy olyan dög.
• MacMini: házimozinak, mert csak. :D
• Világkörüli út: biztos proli dolog, de körbe szeretném utazni a világot. Párizs, Róma, Berlin, London, Amszterdam, Koppenhága, Kairó, New York, Miami, Kanada, meg ilyenek.
• Ház: valami kényelmes, szépen berendezett, kerttel, pözsgőfürdővel, medencével meg mélygarázzsal (jó, ezek elhanyagolhatóak, de az első kettő mindenképpen).
• Hummer H2: mert csak.

És te, mit veszel ha gazdag leszel?

Gyűlölöm az ilyen hirtelen időjárás-változásokat, mert fáradttá tesz, és ha fáradt vagyok, akkor a szokásosnál is nehezebben lehet elviselni, és még értelmes(ebb) dolgok sem jutnak az eszembe, így muszáj vagyok ilyen idióta témákat elővenni, hogy de rossz az idő. Badabumm.

Tudjátok mi tartotta bennem a lelket egész nap? Hogy hazaérve végre ezt láthassam:

Igen, még csak három nap telt el az utolsó podkeszt óta, de hát mit van tenni, ez csak úgy jött. Viszont: megint hosszabb lett kicsit, ez most keményen négy számot, kicsit keményebben nyomat, ungarise rokk műfajban:

• Replika – Egyedül nincs esély
• Ankou – Vissza a sorba
• Depresszió – Levelek
• Ákos – Majom a ketrecben

A Replikát azért ajánlom, mert jó zene, annak ellenére, hogy sokan lehúzzák. Az utolsó szám kicsit úgy tűnhet, hogy kilóg a sorból, de ha valaki végighallgatja, és úgy megy át neki a dolog, ahogy nekem jött, akkor mégse. Szóval na: tessék meghallgatni, mert egy esély mindennek jár, mielőtt leszarozzák.

mefiblog - podcast vol19.alone
Ez egy mefiblog podcast (15:34), melyet letölthetsz (~14MB), vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.

Ha vulgáris lennék, akkor az A szavaival élve most annyit írnék, hogy: beszarsz, behugyozol! De nem vagyok vulgáris, szóval csak annyit mondok, hogy: az igen!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Emma Watson (aki a Harry Potter filmekben játszotta Hermione Granger szerepét) nem normális. Mármint, ha valaki visszautasít egy egy 3,9 millió fontos filmszerepet (ez jelenleg nagyjából 1 422 572 324 magyar forint!), arra mást nem tudok mondani, csak azt, hogy elmentek neki otthonról. Jó, persze, van neki így is elég, de azért egyrészt cserbenhagyja a gárdát, másrészt nem normális. És nem kell nekem jönni itt a nagy színészi szöveggel, hogy ő belefáradt. Szóval, ha ez igaz, akkor a csaj gyogyós.

Mindenesetre, a bejegyzés folytatásában talán megtalálta a neki való szerepet, valamelyik nagyobb csatorna netán le is szerződtette már. ;]

Még nincs vége, olvasd tovább »

Minden fejre áll holnap, ránk már senki sem szólhat!
Nem kell, többé a szentbeszéd! Ez egy másik nemzedék!

Tulajdonképpen, bevallom őszintén: nekem bejön ez a No Thanx. Nem olyan agyonsztárolt műanyag téma, mint a Peking Szálló (közismertebb nevén Tokio Hotel), és a zenéjük is sokkal jobb. Olyan mint a legtöbb popzene: egyszerű, fülbemászó. A legjobb számuk persze az Egy másik nemzedék, a bandából meg a legjobb szerintem az Énekes Erik, valamint nagyon bejön a háttérben Ez egy másik nemzedék! vokált üvöltő Dávid, az ő hangjától a hideg futkos a hátamon, meg libabőrös leszek, de tényleg.

Kíváncsi vagyok, lesz-e belőlük valami.

Ajánlom minden vonatbuzinak (mást szerintem úgysem érdekelhet) a BVE Metró nevezetű oldalt, ahol a budapesti metróvonalak szimulátorait lehet letölteni. A dologhoz először kell a BVE nevezetű program, utána pedig a különböző vonalak, és a hozzájuk tartozó szerelvények. Nem kicsit jó, fél órája metrózom. :D

Egyébként, a későbbi életem akárhogyan is fog alakulni, egy valamit mindenképpen szeretnék: jogosítványt szerezni valami vasúti járműre. Leginkább a villamos tetszik (egy Tatra T5C5 típusút volt is szerencsém vezetni, kisgyerek fejjel az egyik legnagyobb élményem volt), de metró vagy földalatti is szóba jöhet.

Ötös lett (két pont veszteséggel) a magyar komcsikról írt témazáró, bár a legtöbb pontszámot érő kérdés a hidegháborúról szólt, ez kicsit váratlanul is ért, mert abszolút nem abból készültem.

Mást most nem akarok írni, mert csak.

A House 2×02 meg az eddigi legjobb rész, amit láttam; még az 1×21-es, Emmy-díjas részt is alázza, azt kell mondjam.

Szeretem az ilyen sportnapnak szánt péntekeket. Na nem azért, mert olyan nagy sportember vagyok, hanem mert a rossz időnek köszönhetően mégsem lesz sportnap, így nem kell iskolába menni, ergo egy újabb hosszú hétvégét köszönthetek, ója.

Egyébként pedig tegnap volt 74 éve, hogy a nácik megnyitották az első koncentrációs táborukat.

A nap gyümölcse pedig egy sikeres forgalmi vizsga, ami annyit tesz, hogy pár héten belül tulajdonosa leszek egy rózsaszín kártyának, Vezetői engedély felirattal, és ez határozottan jó. Pláne, hogy szinte biztos voltam benne, hogy elsőre meghúznak, de aztán mégsem ez történt.

Mondjuk, ahhoz képest, hogy mikor kezdtem, ideje is volt már befejezni.

Már csak valami egyszerű kis városi autó kell, aztán reszkess világ! ;]

Biztos vicces kedvemben voltam a múltkor. Vagy nem. De ez mindegy is végső soron.

Kódolsz-e valamit, és ha igen, akkor használsz-e ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzéseket a forrásban?

Szitkom, aliasz szituációs komédia, amikor nem feltétlen a bámulatos poénokon, hanem a karaktereken röhög az ember. És ebben – bárki bármit mond – a britek a legjobbak (csak a példa kedvéért: Csengetett Mylord?, Halló, halló!, ugye).

Még nincs vége, olvasd tovább »

ÓMG. Hát jah, azt azért gondoltam, hogy Vajnáék nem valami kis egyszerű magyar filmet fognak csinálni, de végső soron amit csináltak, az megér egy misét. Kapásból az ötlet: nyúljunk hozzá '56-hoz! Jogos, ez tudtommal nem volt eddig megfilmesítve (de ha meg is volt, nem volt ekkora visszhangja, mint ennek a filmnek). És ha már lúd, akkor legyen jó kövér az a lúd! Na, ezek valahogy nem kicsit jöttek össze. Aki nem akarja végigolvasni, mert még nem látta, annak csak annyit, hogy hamar pótolja be!

Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Amúgy nem lep meg, hogy hamarosan kevés lesz a hétszámjegyű telefonszám. Vidéken általában hat (bár ott a körzetszám kétszámjegyű, ellenben a fővárosi hívószámokkal, tehát a 06-32-123-456 lehetne akár 06-3-212-3456 is). Ha úgy számolunk, hogy hozzávetőlegesen tízmillió ember él Magyarországon, akor könnyedén kiszámítható, hogy a hétszámjegyű hívószámokból pontosan tízmillió darab lehet. Persze fölösleges így számolni, mert egyrészt nincs mindenkinek telefonja, másrészt ott vannak a mobilok, ahol külön kétjegyű körzetszám van, ergo újabb tízmilliónyi lehetőség. Hagyom is a számokat, mert nem értek én azokhoz, de a lényeg, hogy nem lepne meg, ha egy-két éven belül, a vezetékes (vagy akár a mobiltelefonok hívószámai is, sőt, it még nagyobb esély is van, mert szerintem több mobil van, mint vezetékes, olyan is lehet, hogy egy emberre több mobil jut) hívószámok nyolcjegyűek lennének.

Igen, ma Mefi-nap van, ezt se sokan tudták-tudják (látod efke, nem nagy dolog ez ;]), de különösképpen nem hat meg a dolog, a névnap amúgy sem az a kiemelkedő ünnepek egyike; akkor már inkább születésnap.

Ettől függetlenül a jókívánságokat köszönöm (az ábécé betűinek sorrendjében haladva): axesnek, Tiginek, Zoednek, meg persze a szűk családi körnek.

Problémám: Mikor nevezhető valaki aberráltnak?
Pl ha 2hónapja kb 3 évig női cipőkkel őnkielégítettem ez lehet az?

Ez készen van! Potyognak a könnyeim, taknyom-nyálam egybefolyik a röhögéstől. Itt ez a mondat. Az ember elolvassa az első felét, és jé, végre egy értelmes kérdés, ez jut az eszébe. Aztán ugrottam a következő mondatra, és majd becsináltam a röhögéstől. Ilyen, és ehhez hasonló gyöngyszemek vannak még Bede Zsuzsi néni tiniszex rendelőjében.

Vannak azért súlyosabb dolgok is, pl. el kéne mondani egy 13 éves gyereknek, hogy hát nem a gólya hozza a babát. Meg azért kíváncsi lennék, hogy tízből hány kérdező tudja, hogy ezek mennek publikba.

Ismét rengeteg energiát spórolunk majd meg azzal, hogy átálltunk a nyári időszámításra. Elvileg azért, mert fényesebbek lesznek a nappalok, és ez rendkívül jó. Meg ilyenek. (Hm, ez nem is rossz ötlet, fizikából úgyis kell valami házidolgozat, majd írok valamit erről a témáról.)

Jahde, ne kalandozzak el. Igen. Hol is tartottam? Jah, nyári időszámítás. Utálok órát állítani, mert bogaras majom vagyok (nem), és minden órát másodperc-pontosan akarok beállítani (igen). Ez meg úgy néz ki, hogy először a pécének megmondjuk, hogy csekkolja az atomórát, mer' az jó, aztán ülök a monitor előtt, és az összes órát (számszerint öt darab van a szobámban) másodperc szerint igazítom.

Hülye vagyok, tudom, de egyszerűen zavar, amikor az egyik órán már hétfő van, a másikon még vasárnap.

Nekem gyönyörű lábaim vannak, a lányok mindig utánam fordulnak, s mindenki azt mondja, hogy ilyen fomás férfilábakat keveset látni. Ezért amikor csak lehet rövidnadrágban vagyok - titokzoknival - és nézem, hogy az emberek az utcán hogy legeltetik a szemüket a lábamon.

Vicceskedjünk rovatunkat folytatva, az alábbi gyöngyszemet Shamaltnál találtam, egy komment formájában. Imre, te vagy a király!

Az a bajom, például az Anjou-kori Magyarország című tétellel is, hogy az 1800-as évek előtti történelem egyszerűen nem érdekel, vagy csak nagyon kevés része. Tudom, ez primitív dolog, el is fogom ásni magam, ígérem, nem kell fröcsögni, de hát ez van, nem tudok mit tenni. Tulajdonképpen, ezért volt az, hogy évekig csak pocsék jegyeim voltak történelemből, mert van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ami nem érdekel, azt szelektíven tanulom meg (ergo egy idő után elfelejtem), ez pedig nem a leghasznosabb dolog, ha az ember tanuló.

Ez van. Mondjuk azért mai fejjel biztosan máshogy csinálnám a dolgokat, de hát késő bánat.

Ma ötven éve, azaz 1957. március 25-én írták alá a római szerződést, mely úgymond lerakta az Európai Unió alapkövét. Kezdetben hat tagállam volt, tehát a közhiedelemmel ellentétben a zászlón található tizenkét csillag nem a tagállamok számát jelöli (mint az amarikai zászlóban), hanem a pontosság, a tökéletesség és az összetartás szimbóluma. (A zászló eredetileg nem is az Unió zászlaja volt, hanem Európáé.)

Szóval akár azt is lehetne írni, hogy boldog születésnapot, kedves, drágalátos EU!

A magyar egészségügy állapota egy hárombetűs szóval jellemezhető: szar. És most nem arra gondolok, hogy be kell fizetni három kilót, mert amíg nem találkozom kígyózó sorral (melynek 65,5%-a öregasszonyokból áll, akik valljuk be őszintén: pletykálkodni járnak a rendelőbe, meg elviszik a számot már hajnal hatkor a Marisnak a szomszédból; 25%-a pedig cigányokból, akik nem találnak jobb elfoglaltságot, aztán föl vannak háborodva, hogy sok az ember), addig megéri. Nem, tényleg nem erről van szó.

Arról hogy nincs orvos, nincs fölszerelés, nincs hely, az egész technika elavult (de komolyan, egy 70-es években szovjet alámondással szinkronizált filmben látni olyan korszerű kórházakat és rendelőket, mint manapság nálunk általában) és szerintem nem is sokan akarnak kishazánkban a gyógyítás nemes pályájára lépni.

Aztán ha nincs cucc, nincs pénz, akkor nincs morál, ha meg nincs morál, akkor a beteg kiszophassa, ez a nagy igazság.

Csak a miheztartás végett.

Azért a Ciscónál nem kicsit fanatikus emberek vannak (és ezt most a lehető legpozitívabban értem). Videókonferencia és -chat? Ugyan már, ez a múlt: a jövő a TelePresence! Mint az a képen látható, ez egy speciális berendezés, mely a videókonferencia szónak új jelentést kölcsönöz. A dolog úgy néz ki, hogy velünk szemben hatalmas benga állat HD-s tévék figyelgetnek, fölöttük HD-s kamerákkal, amiknek köszönhetően 1:1-es arányban láthatjuk üzletfeleinket, akik összesen hatan lehetnek. Vannak izgi puskamikrofonok is, a tökéletes hanghatás érdekében.

A teljes berendezést a Cisco szállítja, világítással, asztallal és eszközökkel. Az árát nem tudom – nem is nagyon érdekel –, de szinte biztos vagyok benne, hogy triplanullás összeg, nem forintban persze. A szolgáltatáshoz IP-telefon is jár, a rendszer üzemeltetése elvileg ritka egyszerű és kényelmes (ellenben nem olcsó, gondolom).

Ha multimilliárdos cégtulaj lennék, tutkó beszereznék egy ilyet.

Tök jól süvít a tízmegás cselló, ma meg egyébként semmi nem történt velem.

A jegyzőkönyv számára.

Megint bepróbálkoztam az iTunes-szal, és megin oda jutottam, hogy nekem ez nem kell. Kapásból nem tetszik, hogy rögtön felrakja a QuickTime-ot, meg vagy három szolgáltatást, tudtomon kívül (lehet szidni a Winampot, de az legalább megkérdezi, mi van). Aztán a szokásos bajom: színes-szagos, csillog-villog. Fölösleges. A zenelejátszó ne szép legyen (arra ott a médiacenternek való meedio, filmet úgyis azzal nézek, pörfekt szölüsn), hanem gyors, egyszerűen kezelhető, és kényelmes. Tudom, maradi vagyok, de mióta számítógépen zenét hallgatok (ez nagyjából 8-9 év lehet) Winampet használok, mert csak. Igen, gagyi kaki, mert nincs benne ilyen-olyan media library, de mellesleg ez az első szolgáltatás, amit mindig kikapcsolok. Egyrészt mert általában két-három műfajú zenénél nem hallgatok többet, másrészt van az a klasszikus pléjlist megoldás, ami nekem bőven megfelel. Ha nagyon akarok valamit, megoldom persze a médiatárral én is.

Aztán itt van ugye a SHOUTcast meg az egyéb jóságok, amikhez viszonylag nagy a támogatottság, és Winamppel tökéletesen működnek. Nekem tényleg nincs szükségem arra, hogy egy media library kedvéért cseréljem le a zenelejátszásra használt alkalmazást. És azzal se jöjjön senki, hogy a Winamp csúnya, mert az ötöshöz már elég komoly kinézetű szkinek vannak, tehát ez nem lehet kifogás.

Persze ez is olyan ízlések-pofonok dolga, mindenki maga dönti el mi jön be neki. Mindenesetre mai napig azt mondom, hogy miközben ülök a gép előtt, és valami főbb tevékenység (szövegszerkesztés, kódolás akármi) mellett szól a zene, erre fölösleges csicsás, memóriazabáló dögöket telepíteni. Ha meg csicsát akarok, kirakom a szisztemet tévére, oszt' hadd szóljon, a filmeket úgy is ott nézem.

Nagy lett az érdeklődés, szóljon hát ez a bejegyzés a már jó ideje kedvenc médiacenteremről. Talán még emlékszik valaki, hogy anno áradoztam a HTPC csodáiról, és nem sokkal később említettem a SesamTV nevezetű alkalmazást.

A SesamTV-t aztán később lecseréltem. Nem azért mert rossz, hanem mert megtaláltam egy alkalmazást, amit régóta kerestem, és nem csalódtam benne, mert azt – sőt néhol többet is – nyújtotta-nyújtja, amit elvárok.

A folytatásban lesz letöltéshez is link.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Pusztán érdekességként: mókás, hogy House-ban mennyi kapcsolat figyelhető meg más sorozatokkal. 1×01-ben például kapásból a Prison Breakből ismert Robin Tunney (aliasz Veronica Donovan, az ügyvédnéni) látható, akit igazából ugye itt láthattunk először, nem a PB-ben. Aztán ha már PB, akkor: 1×07-ben Dominic Purcell (aliasz Lincoln Burrows) tűnik föl, aggódó férjet játszva. Mi is van még… ja igen, 1×15 (ebben nem vagyok pontosan biztos), melynek a végén Hausz a CSI: New York zenéjére (The Who, remélem nem mondtam újat) zongorázik ezerrel. És hogy még egy utolsó PB-löketet toljak: 2×01-ben le merném fogadni, hogy a Fox Rivert véltem ismét látni. Eddig ezeket vettem észre.

A címben emlíett alkalmazás (mostanában csupa kocka téma, nézd már) egyébként jóság. Régen volt hasonló, ami fizetős volt, tíz vagy húsz beállítást lehetett, a viszavonást is egy beállításnak vette. Nem is ez a lényeg, hanem az olyan apróságok, mint az asztalon a parancsikonon található kis nyilacskák kilövése, a fájlkezelő ablakban a saját helyek hozzáadása és hasonlók, amik mind-mind kényelmesebbé teszik a rendszert. Azt viszont nem tudom, hogy a Mikróék végül is mért szánták rá magukat, hogy egy ilyen szoftvert kiadjanak, nem az ő stílusuk.

Jah és, igen tudom: más operációs rendszerekben csak itt, meg ott kell átírni és már megy is, tudom én, tényleg.

A következő Xpango-meghívás csak fej- és nemiszerv-vesztés terhében történjen, oké? Nem, nem akarok PS3-at ingyé', sem iPodot sem semmi mást. Meguntam a napi három-négy meghívást, tessék békén hagyni, kézcsók.

Bürökrácia. Nem éppen egy szép hangzású szó, sőt, talán a jelentése sem a legjobb. Eddig nem nagyon használtam ezt a szót, mert nem kerültem olyan helyzetbe, mikor az ember idegesen felkiált, hogy az átkozott bürokrácia. Egészen ezen hét hétfőjéig.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Lesznek még itt újítások egyébiránt, aki figyelmes, az nagyon hamar meg is látja majd, hogy miről nyomom a sódert erősen. Na de csak igyekszem fokozni az érdeklődést, hehe. ;]

Egy macska átlagosan naponta fél deci folyadékot iszik, megfigyeléseim szerint. Az én macskámnál ez úgy néz ki, hogy egy héten kétszer iszik a kutya táljából pár kortyot, aztán szevasz.

Na ez az, ami mostanában megváltozott, és kicsit aggaszt is. Kezdjük ott, hogy naponta két-három percen keresztül iszik, a kutyatálból (ez nagyjából olyan fél-egy deciliter víznek felel meg). Ez még semmi extra, de azért amit valamelyik este művelt, az húzós. Éjjelre mindig viszek be egy üvegben és egy pohárban valamit inni, most épp víz volt a szerencsés. Jövök be lefeküdni, és mit látok? Ezt látom:

Macska áll, és iszik a poharamból. A végére legalább egy decit elfogyasztott, ami azért elég húzósnak mondható. Meg azért milyen már, hogy rohan be mint az állat, és szinte letámadja a poharamat.

A pohár egy Soproni Ászok feliratú kiskorsó, benne csapvízzel, igen. A sámlit meg nem leszólni, mert ugyan nem a legszebb darabb, de valószínű, hogy idősebb itt az olvasók 90%-ánál.

Pofa visszarak. Az oké, hogy 2007. október az újjászületés, na de ez már nagyon durva lesz. Megjelentek képek és előzetes videó a GTA IV-ről. Rajongóknak kötelező.

A helyszín nyújork lesz, de az semmi. Vessünk egy pillantást arra a videóra. Ha annak a fele igaz lesz, akkor összepisilem magam játék közben.

Amit viszont nagyon sajnálok, hogy irgalmatlan gépigénye lesz a cuccnak, mivel ez már nem kicsit következő generációs játék.

Forró csokoládé, három deciliter, családi recept, hozzávalók:

• tíz perc szabadidő;
• öt-hat evőkanál kristálycukor (ízlés szerint, offkorz);
• egy evőkanál kakaópor;
• egy tojás sárgája;
• négy-öt kockányi csokoládé (étcsoki a legjobb, mert az elég tömény, ilyen tej- meg fehércsokiból szerintem hat-hét kocka is csúszik lazán);
• három deciliter tej.

Megfogod a tojás sárgáját és a cukrot, beleküldöd egy lábosba, aztán jól összekavarod őket, hogy szinte habos állagúak legyenek. Eközben egy másik lábosban vizet forralsz (mindegy mennyit, a lényeg, hogy a másik lábos kicsit nagyobb legyen, mint amelyikben a tojás ismerkedik a cukorral). Ha forr a víz, ráteszed a tojásos lábost; a lényeg, hogy lezárja a felső az alsót. A gőzön sűrű állagúra kevered a tojást, majd rászórod azt a kevés kakaót, és fokozatosan dobálgatod rá a csokikockákat, közben persze kavarod izomból, nehogy csomós legyen. Ha ez megvan, akkor a negyedik kezeddel megmelegíted a három deciliternyi tejet, és ráöntözöd a masszára, de csak szép fokozatosan. Kevered-kavarod, aztán ha már meguntad, átöntöd egy begrébe, a tetejére tejszínhabot küldesz, rá meg ilyen kis ziziket, beletolsz egy szívószálat, és örülsz a fejednek, hogy ráment negyed órád, és megiszod öt perc alatt (aki hamarabb lehúzza, az egyéb barbárságokra is képes).

Ha esetleg valaki arra vetemedne, hogy teszem azt az én blogomat idézi egy bejegyzésben (amivel egyébként semmi gond nincsen), akkor ne csak úgy tegye már, hogy:

Mefi forró csoki receptet írt.

Hanem mondjuk így:

Mefi forró csoki receptet írt.

A gyengébbek kedvéért: az első hivatkozásban csak a http://mefi.be/ szerepel, a másodikban viszont az adott bejegyzés permalinkje.

Nem kell kiröhögni, meg kötözködni, mert ez így jó, ez direkt van így kitalálva. Mert lehet, hogy ma épp az adott bejegyzés az első, de fél év múlva nem az lesz, és akkor az egész elveszti az értelmét. Ha bejegyzésre hivatkozunk, akkor a bejegyzés linkjét írjuk be. Valamint. Teljesen fölösleges minden Mefi szóra hivatkozni, egyszer bőven elég.

Buli lenne egy HDTV. Eddig úgy voltam vele, hogy teljesen fölösleges, mert jelenleg magyarországon a digitális kábeltévé még ismeretlen fogalom, szerintem jelenleg nincs is olyan szolgáltató vagy csatorna, amely HD minőségben sugározna. Viszont mióta beszerezhetőek egyéb módon is filmek és sorozatok, akár HD-s verzióban is, azóta egyre jobban tetszik a dolog.

Tulajdonképpen az ilyen böszme plazmatévékkel az volt mindig is a bajom, hogy szélesvásznú (16:9-es). És amíg leültem elé tévézni, addig igencsak zavaró volt, ahogyan a 4:3-as adásokkal bánt. De ugye a HD-s adások kapásból 16:9-ben készülnek, tehát nó para. Ráadásul már a tévékben is elég kevés műsort nyomatnak anamorfikus módszerrel.

És végső soron az árak sem olyan vészesek (már). Persze még mindig drágák egy átlagos magyar zsebnek, de azért egy-másfél éve nem igen lehetett ~180 000 birodalmi forintért HD-Ready plazmatévét kapni. Olyan ez mint a házimozi. Eleinte az is luxus volt, ma meg már alapnak mondható minden háztartásban.

Ilyenkor amúgy milyen buli lenne egy időgép. Előre röppenni húsz évet, és megvenni valami – akkor – gagyinak számító olcsó húst, és visszajönni vele ide.

Szolgálati közlemény: vessünk egy pillantást a zenegépre. Köszönjük.

Kicsit bővebben: a hallgatott zenék mostantól a Google Music Trends oldalaira mutatnak. Az ötletet sHelf adta.

Kedves szülők!

Legyenek oly kedvesek, és tájékoztassák 1989 után született gyermekeiket, hogy az internet nem játszótér, és nem kéne mindenkinek beugatni, kivált nem négy agysejttel, amiből három a szobatisztaságért felel. Valamint szívesekedjenek tájékoztatni gyermekeiket, hogy ha nem vigyáznak, egyszer valaki irgalmatlanul el fogja őket verni, mert az internet nem névtelen!

Köszönettel:
Nádai Gábor

Minden viccet félretéve, ez azért rendkívül különös. Miért takar ki feltűnően egy hatalmas, Oroszországban található területet a Google, ha simán át is rajzolhatnák, hogy úgy tűnjön, semmi nincs ott? Olyan, mintha direkt azért lenne, hogy észrevegyék (bár kétlem).

GyilokMokus 80.99.246.204:28960

Call of Duty 2 (1.3), akinek van kedve, jöjjön.

Igazából nem értem, hogy az ICANN miért utasította el az .xxx tartományt. Szerintem hosszú távon sokkal jobb lenne, ha az összes pornóoldal .xxx végződésű lenne, mert már a címből eldönthetné az ember, hogy kell-e neki, sőt, a spamszűrők dolgát is megkönnyítené. Hosszú távon biztosan jobb lenne, persze ehhez kellene valamilyen szigorítás, hogy az ilyen tartalmú oldalak csak .xxx alá mehetnek, vagy hasonló.