És egy biztos: nem az utolsó. Vajon meghatározza-e az első poszt a a rákövetkező többit, és az évet? Nos, a »tavalyi első poszt«, sőt inkább annak oka befolyásolta az évet, remekül méghozzá. Elsütök egy ilyenkor szokásos jajdevicces mondatot: tavaly megnéztem a »Dexter« befejező részét, ütött, mondhatom. Valamint kicsit megnyugtattam a két házőrző kerti vadállatot, mert a szomszédok tűzijáték és petárda akcióitól teljesen meg voltak rémülve. Érted, egy vérszomjas vadállat, és remeg a félelemtől.
Tegnapelőtt leborotváltam a kis bozontot az államon, amit szakállnak csúfoltam. Nos, a következmény egyértelmű: nekem szakáll kell. Nem mondom hogy jól áll, de biztos, hogy a meztelen áll nem nekem való. Zavar is, csúnya is. Persze szebb nem lesz. ;]
Éjfélkor meg ittam orosz vodkát (genyó vagyok, nem pezsgőt ittam), ami finom volt.
Naszóval, lencsefőzelékben, kocsonyában és tanulásban (hehe) gazdag január elsejét!
Tényleg csak a kukacoskodás miatt, és ezt aztán tényleg ne vegye senki a szívére, kivált így az év első napján ne; de szeretném idézni A magyar helyesírás szabályainak 277., rövidítésekre vonatkozó pontját:
A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi ponttal elkülönített tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat. Például: B. ú. é. k. (Boldog új évet kíván) […]
Valamint, ha már boldog új évet kíván, akkor a 145. pontot is idézném, mely az ünnepek és a kis kezdőbetűk kapcsolatát tárgyalja:
Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat. Például: karácsony.
Valamint a magyar Wikipédián találtam egy (igazából egy szerkesztő adatlapja), ahol a leggyakoribb helyesírási hibák, és azok hibátlan alakja olvasható.
Igen, én is írtam már rosszul dolgokat, igyekeztem nem anyázni, hanem megfogadni mások tanácsát. Ennyit szerettem volna.
»Ellen« nevű teknősöm az előbb majdnem megfulladt. A lelkem a kelleténél nagyobb iramban kapkodta befelé a halakat, aztán félrenyelhetett. Kicsit ijesztő látvány volt ahogyan dülledtek ki a szemei, és spriccelt a víz az orrából, de végül sikerült addig csiklandozni, hogy egy csipesszel ki tudtuk húzni a haldarabot. Hát az infarktus kerülgetett, azt azért hozzáteszem.
Mondom miért szar még az iWiW: mert másnak kell megírnia, és nekem kell trükköznöm vele, ahelyett, hogy ez egy beépített funkció lenne, amit egy kattintásra elémraknak. De hála Benjaminnak, aki összehozta ezt, a probléma megszűnik. Szóval lemented az iWiW export linkjét ügyesen könyvjelzőnek, belépsz az iWiW főoldalára, rákattansz a könyvjelzőknél a linkre, és már mehet is a móka, exportálja az összes ismerőst, amit aztán lementesz a gépre, jól. Rulzik.
És hiába szar az iWiW: rengeteg ismerős fönt van rajta, telefonszám, e-mail-cím és egyéb lótúrók változásakor nem rossz. Szóval ha az iWiW nem is a legjobb, ez a cucc mindenképpen jóság.
2008. január 2., 20.10.34 – kiegészítés
Érted: az egyetlen használható adat az e-mail-cím, ami fiksz, hogy megvan adva mindenkinek, és azt is jól lementik képbe a kedves iWiW-fejlesztők, hogy véletlen se tudjam két kattintással ráhúzni a gépre, hanem szenvedjek egyesével. Akkor most udvariasan: a kurva anyját annak, aki ezt kitalálta. (Spambotok ellen lenne? Kétlem, zártkörű oldalnál ez fölösleges.)
Szép jó reggelt kívánok mindenkinek, így az év harmadik napján, mikor is Sólyom László 66. születésnapját ünnepli, Nemes Nagy Ágnes pedig a 86-at ünnepelné, ha még köztünk volna.
Érdekes nap ez a mai: egyeseknek megkezdődik az iskola, mások vizsgáznak (én fizikából fogok konkrétan), az amcsik meg Iowában megkezdik az elnökválasztást, aminek meglepő végeredménye is születhet akár: a történelem során idén először lehetséges, hogy nő töltse be az Amerikai Egyesült Államok elnöki pozícióját, valamint az sem kizárt, hogy – a történelem során szintén először – színesbőrűé lesz a megtiszteltetés. Az én véleményem az, hogy mindegy, csak Mikiegeret (közismertebb nevén George Walker Bush) rakják odébb, jól.
Valamint érdekes lesz ez az év is: elvileg nyárra érezni fogjuk a reformok pozitív hatásait, személyes véleményem szerint végső búcsút veszünk a jó öreg Castro bácsitól, vagy így, vagy úgy; sőt, még egy olimpia is lesz, Pekingben, ahol már az utcákon árulják a jó kis csülköt, várva ezzel a magyart. Aki persze ott lesz, mert a reformok pozitív hatásai megengedik neki.
Szóval ezek vannak így az év harmadik napján, reggel nyolc óra után harmincnégy perccel.
Jópofa (és teljesen haszontalan, igen) dolog ez a , letölthető, nem ilyen webkettes téma, de vicces. Nevesebb újság címlapokat, és mint a képen látható tévéműsorokat készíthetünk magunknak.
Egyébként tényleg, olyan szar is az én életem, meg nincs is, ugye. Nem kell ahhoz fű meg bogyó, hogy mindenen nevetni tudjak, meg hogy olyan lazának érezzem magam, de szar nekem. Nem kell ahhoz berúgnom, hogy feloldódjak egy társaságban, és ne csak üljek, mint egy tök, de szar nekem. Nem járok minden pénteken partyzni, ahol az előző két tevékenységet kell végeznem, hogy aztán üvöltsek, hogy: Hé, laza vagyok, érted, laza!, és felkerüljön rólam a sok partyfotó, amit aztán mutogatok MSN-en mindenkinek, de szar nekem.
Közben meg olyan unalmas és szar az élet, belül érzi, hogy üres, átlátszó az egész, a haverok műanyagok, és csak addig haverok, amíg parti van. Ha neki ez kell, akkor élvezze a remek életét.
Tényleg: annak kéne elgondolkodni kicsit, hogy milyen jelentéktelen élete van, akinek a Zenegépbe kell ilyeneket beírni, hogy mefi - once i had a life valaki felfigyeljen rá, aztán persze két nap múlva már senki nem emlékszik, de legalább örül, jól megmondta, hogy get a life.
Mert neked biztosan van olyanod, gyökér. Pirosgomb.
Nem arról van szó, hogy felidegesít, vagy megbánt, mert ezen még röhögni sem tudok, annyira szánalmas. Pusztán nem látom, hogy milyen alapon szól be bárki is, sokszor névtelenül, sokszor megalapozatlanul. És ez viszont zavar. Hogy olyanok ugatnak be, akiknek semmi köze hozzám, egyszer nem találkoztak velem, egyszer nem köszöntek rám MSN-en, IRC-n, akárhol.
Namost, csináljunk olyat, hogy aki szeretne a jobbnál is jobb »facebook« oldal tagja lenni, az írjon be ide egy kommentet, hogy igen (lehetőleg azzal az e-mail-címmel, ahová a meghívót kéri, nem kell a spambotoknak a mélcím, ugye), és akkor én mondjuk küldök neki.
Hiába, a Magyar Televízió tudja, mitől döglik a légy. Azon túl, hogy egy elég pofás weboldalt sikerült összehozniuk (sokkal jobb, mint »korábban« volt), ez a weboldal még okos is. És nem azért, mert kirakják, hogy éppen mi megy, meg nem azért, mert ellenben működik a kereső, meg mert kirakják, hogy éppen ez megy, hanem azért, mert tele van hasznos dolgokkal. Például az MTV rájött arra, hogy ha szépen kikúrják a műsorokat a netre, és elnevezik teszem azt , akkor olyan emberek is megfogják nézni – az egyébként egyáltalán nem rossz – műsorokat, akik nem tévéznek, nem tudják fogni az adót, nem itthon élnek, és így tovább. És ha nekem brunyálnom kell, meg tudom állítani, ki tudok menni, aztán folytatom, nem kell néznem az undorító reklámokat, és még sorolhatnám. Az egyetlen negatívum talán, hogy a 12-es és egyéb karikákat, meg az apró felhívásokat, amik ekkora felbontáson úgysem olvashatók, eltávolíthatnák.
Rossz dolog az is, amikor , de az sem utolsó, amikor például a pénztárcádat vagy táskádat teszik. Jogosítvány, diák- és személyi igazolvány, lakcímkártya, OM-azonosító, TAJ-kártya, adókártya, bérlet. Ezeket mire újra beszerzed, rengeteg idő és pénz. Valamint az még a rossz, amikor olyan értékek vesznek el vagy sérülnek meg, melyek pótolhatatlanok.
És ami még szomorúbb, sőt, talán a legszomorúbb: hogy a saját lakásodban féltened kell a saját cuccaidat, hogy valaki betörik, aztán elviszi. Egy idegen ember a lakásodban, akit nem hívtál meg. Ahol élsz, ami elvileg a te birodalmad. Amiért megdolgoztál jobb esetben.
Gyerekek ez gyász: terrorcselekményekre hivatkozva szépen le lett fújva az egész rendezvény. Nem ám kivették a szakaszt, aztán csúszik pár hetet a dolog, és lesz valami: lefújjuk az egészet. Egy valagnyi pénzt vesztettek ezzel a szponzorok, a versenyzők és a szervezők is. Hihetetlen.
Erre jó, hogy mindenki lázadozik, meg lövöldizik, és hasonlók. Egyáltalán nem lepne meg, ha előbb vagy utóbb komolyabb fegyveres konfliktusok lennének.
Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy a hírlevél, mint olyan létezik-e még, használják-e, van-e egyáltalán valami értelme. A legtöbb híroldalnak van már RSS, Atom vagy valamilyen hasonló abrak lehetősége, és azért valjuk be, hogy a feedolvasás sokkal kényelmesebb és egyszerűbb dolog, mint kapni naponta ötven e-mailt aztán azokat folyton ellenőrizgetni, törölgetni és így tovább. Mióta megjelentek a jobbnál jobb webfelületű RSS-olvasók, amiket bárhonnan el tud érni az ember, azóta még szuperebb a helyzet. A körlevél mint ilyen meghalt véleményem szerint. Persze nem most, így hajnal egy óra után negyvenhét perccel. A levlisták még élnek, nagyjából jók is (a célra mindenképpen megfelelnek), bár azok helyett is vannak sokkal jobb megoldások.
Én úgy látom, hogy mostanában az e-mail kezd kimenni a divatból. Persze ez így túlzás, de ha jobban belegondol az ember, annyi helyettesítő eszköze van, mint égen a csillag. Pedig kár; az e-mail nagyon is jó dolog, lehetne jó dolgokra használni, csak ezt sokan már tényleg elfelejtették. Például fájlküldés. Ha valaki konstatálja, hogy nem tudok MSN-en fájlt fogadni, rögtön összeomlik, hogy most mi lesz. Ember, 2007 2008 van, feltöltöd valahová, elküldöd mailben, akármi. És még gyorsabb is.
Van itt egy újdonság, amit bizonyára már mindenki észrevett, mely találóan a »Mizu?« nevet kapta. Régóta terveztem valamilyen modult, ami az úgymond egysors bejegyzéseket szüntetné meg (először egy Egysoros néven futó akármit akartam), aztán találkoztam a twitterrel, és gondoltam ez megfelelő lesz.
Ezzel kapcsolatban jelenleg két dolog van még, ami nem biztos. Az egyik, hogy legyen-e hozzá feed (illenék, de valahol teljesen feleslegesnek találom), valamint a másik, hogy öt megtekintés után ne jelenjen meg, mivel átrakni semmiképpen nem szeretném, az ötszöri megjelenés után viszont biztos, hogy elolvasta a drága olvasó, ha pedig nem, akkor valószínűleg nem is fogja.
Ezenkívül gondolkodom még egy fejlesztés kategórián is, mert elnézegetve az archívumot, eléggé tré, hogy a közérdekbe mennek a fejlesztésről szóló jelentések is, meg egyéb, tényleg közérdekűbb infók is.
Valamint néhány apróbb, de annál hasznosabb módosításokat eszközöltem az adminisztrációs felületen, a kényelmesebb kezelés érdekében.
A blog ezennel belépett a »2.4-es« verzióba. A 3.0 még várat magára, nyáron már biztosan nekiugrom.
Mókás projekt ez, mindenféle különösebb kommentár nélkül. Nekem ott fentebb van az eredményem (legnagyobb sebesség 78; átlagsebesség 54; megoldott feladatok száma 33; hibás leütések száma: ~12). Amint lehet látni, a 33-ik feladatnál meguntam, nem tudom egyébként, meddig menne. Akár be is lehet küldeni kommentbe, hogy neked milyen. Szerintem az első szint a legnehezebb, mert ott mindenféle kamu szavak jönnek be (néha már sírtam a röhögéstől, mikor ötödszörre gépeltem be, hogy fospumpa), a második szinten vannak valós szavak is, a harmadikon pedig értelmes szöveget kell gépelni.
Én elégedett vagyok az eredményemmel így első nekifutásra (bár szerintem komolyabb odafigyeléssel simán jobbat is lehet produkálni).
Szeretném visszafojtott, nyugodt hangvételű bejegyzésben leírni, hogy: MEGVAN A FIZIKA. És most ennek több okból is örülök, azon túl, hogy hat kreditet ér, és nem lesz többé (ha jól tudom). Mondjuk az is vicces, hogy hatvan ZH-ból nagyjából öt lett sikeres. Meg azt is viccesnek tartom picit, hogy 60% kettes, de hát ez van, megvan, és ez a lényeg. Ha részeges lennék, most mennék inni, az fix. Eddig van kemény 21 kredit, zsíroskenyér.
Na, megnéztem a évadzáró, 1×17-es, avagy mondjuk inkább úgy, hogy a 17. részt, mert a magyarok úgy látszik nem szándékoznak átvenni az évad modellt, sebaj; ma pedig rögtön leadták a 2×01-et, avagy a 18. részt, ami hát hozta a szokásos formáját.
Lehet beszólni, de ez a sorozat jó. Meg is mondom mért: mert koppintják az amcsikat, és keverik itthon aktuális eseményekkel, poénokkal és egyebekkel. Ez pedig nem kicsit sikerül nekik jól. Van itt titkosszolgálatos fekete autó, robbanás, nefürgyéle, lövöldözés és mindenmás. Mondjuk hozzáteszem, hogy a jó beszólások 70%-a Kálmán bának, aliasz Hollósi Frigyesnek köszönhető, nem hiába, na.
Mondjuk az látszik a berendezésen, hogy a második évadnak kicsit nagyobb a költségvetése, hehe. Apropó, ugyan miért volt kiírva, hogy Éjszakai szolgálat a főcím alatt a Tűzvonalban fölé?
Szóval eddig nagyon jó; beindult kicsit, izgalmas is; váratlan fordulatokkal is teli van; poénos beszólásokkal sem spórolnak, valamint a színészek sem utolsók. (Oké, Stohl András tényleg tenyérbemászó kicsit, de a szerepet 90%-ban jól hozza, és ez nagy szó.) Mivel koppintják az amcsi stílust (nem is megfelelő kifejezés ez, inkább úgy mondanám, hogy haladnak a korral) ezért a technikai dolgokra nem lehet panasz. A forgatókönyv és rendezés pedig szintén remek, ami szintén unikumnak számít. (Mondjuk bakik azért voltak, nevettem is jót.)
Igazából régóta foglalkoztat, hogy kéne valamilyen játékot írni (anno ilyen egyszerűbb dolgaim voltak is, Pascalban, GameMakerben és Delphiben), és most smv megmozdulása annyira felbátorított, hogy úgy döntöttem én is belekezdek valamibe.
A poént nem szeretném előre lelőni, szép sorjában majd mondom az információkat. A lényeg, hogy egy onlájn, faluépítős, háborús játék lesz, kvízlehetőséggel; de nem aranyért, meg nem orkok és hasonlók ellen, botok és regisztrált játékosok között. Igazából nem nagyon tudom, mennyire lesz rá igény, hányan kíváncsiak egyáltalán még egy ilyen jellegű játékra (van elég, én is tudom), de bátraké a szerencse, legfeljebb tapasztalatszerzésnek (meg időpocsékolásnak jó lesz). A domain vagy valami xy.mefi.be lesz, vagy lefoglalok egy újat (egy évre ingyen lesz), vagy felajánl valaki ingyen egy választható domént, amit megköszönök, ez mondjuk részletkérdés. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hányan fogják kipróbálni, mekkora lesz hoszzú távon a sikere.
Ötleteket, javaslatokat, anyázásokat kommentbe lehet.
Élek a lehetőséggel, és szeretném én is mindnekivel közölni azt a hihetetlen és már-már felháborító információt, hogy: csúsznak az utak! Ez szenzáció! Egyhetes havazás után ilyen egyáltalán előfordulhat. Most mondták a rádióban tizedszerre, de még mindig hihetetlen, hogy rendkívül csúszósak az utak. Nem hiszem el! Pedig a tévében is bemondták!
Igen, ez ironikus volt. Miért kell félpercenként elmondani, hogy csúszik az út? Rájöttünk mi is, egyem a szívedet, egy hete szakad a hó, az ónos eső, a lótúró, persze, hogy az út is csúszni fog. Inkább azt kéne bemondani, hogy hol nem csúsznak az utak. Pirosgomb.
Legutoljára tavaly volt podkeszt, szokás szerint régen, akkor ugye »időutaztunk«, most pedig egy kicsit nyugodtabb összeállítás jön, méghozzá unplugged, ez is a neve, így stílszerűen, mivel én sajnos nem tudok olyan jól hangzó neveket adni a podkesztnek, hogy miközben a kecskét rakod vagy hasonló. Természetesen az összes szám az unplugged verzióban érkezik. És még a borító is kicsit új.
Szokásos anyázásokat lehet mellőzni, ha tetszik, toljad.
Bon Jovi – It's My Life
Aerosmith – Dream On
The Cranberries – Zombie (acoustic version)
Nirvana – Come as You Are
mefiblog podcast - vol22.unplugged Ez egy mefiblog podcast (18:20), melyet vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash lejátszód.
Ez már sokkal inkább számít érdekességnek, mint annak, hogy »csúszik az út«. Bill Gates. Lehet róla mondani jót, vagy rosszat, egy biztos. Azon túl, hogy ő a világ leggazadagabb embere, szerintem az informatika világában az ő neve a legismertebb (az tényleg más kérdés, hogyan szerezte ezt a sok pénzt, és ezt a hírnevet). Az is biztos, hogy a Microsoft monopol helyezetet élvez, szintén más kérdés, hogy ez a felhasználóknak jó-e.
Szóval Bill Gates elvileg visszavonul, teljesen, még a Microsoft elnöki székét is átadja. Érdekes lesz szerintem, hogy ez mennyiben módosítja majd a Microsoft cégpolitikáját, és hogy a mérleg melyik oldalára teszi ezt.
Mondjuk azt elég buta dolog volt megjegyezni, hogy a jövő az érintőképernyős eszközöké, mivel az Apple-nél (és most nem a szokásos PC vs. Mac vitát szeretném nyitni ezzel) az érintőképernyő már a jelen. Videót is mutatok én ehhez.
A video fake, én is tudom, de az Apple ezt már meg tudná valósítani, meg is fogja szerintem.
Ez a nem tetszik. És nem azért, mert Mozilla alapú, én meg Opera-párti vagyok, hanem mert számomra használhatatlan. Jó, ez túlzás, de könyörgök: ne készítsünk már egy szoftvert a másik kitúrására, de ha készítünk, ne legyen már egy-az-egyben ugyanaz. Az iTunes Windows oprendszeren rémes, én nem szeretem. Tudom, iPodhoz kötelező, meg lehet zenét venni meg ez és az, de megeszi a memóriámat, nem is tetszik a kinézete, és sorolhatnám; okos is a kezdeményezés, hogy legyen egy alternatíva, okos az is, hogy Mozilla alapú (lehet bővíteni), de a kivitelezés pocsék. Egyrészt majdnem száz-akárhány megabájtot megeszik a memóriából. Igen, szar vagyok, 2 GB memóriából ne egyen meg száz megát, mert morc leszek, pláne ha még a Fotóbolt is megy. Ráadásul túl van az egész bonyolítva. Egy zenelejátszó legyen gyors, egyszerű és kényelmes, mert nem ott akarok ülni előtte, és verni a vernivalómat, hogy milyen szép albumkóverem van, meg milyen szépen ábácérendbe van szedve az összes trekk, és milyen jó már, hogy villog a kis animáció. Nem. Nekem gyors, stabil, szép, testreszabható cucc kell, ami tudja ezeket, de nem tolja az arcomba. Én megnyomom a pléjt, aztán hadd szóljon. És akkor megint oda jutottam, hogy ha zenelejátszás, akkor »foobar2000«, vagy WinAmp, semmi más. Van ott is albumkóver, meg írja hogy még két perc van hátra, de általában nem nézem, mert beindítom, és hallgatom. Mert egy zenelejátszó erre való. Mint ahogyan a Classic Media Player sem szép; egyszerű mint a faguriga. De kit érdekel? Beindítja az ember Alt+Enter, aztán hadd szóljon.
Azt álmodtam, hogy valahová éppen indulni készültünk, aztán odaszóltam anyumnak, hogy Várjál, veszek kabátot, hátha találunk egy macskát. – ezt így utólag én sem értettem. Elindultunk és végül tényleg találtunk; kis vörös cirmoskölyköket, nagy nehezen le is vadásztam egyet, meg ott volt még egy fekete Audi is, amiben ült egy kopasz csávó, ő szintén levadászott egyet.
Mikor hazaértünk, a macska valami átmenetet képzett a tojásból éppen kibújó fióka és egy most született cirmos között, ráadásul úgy nézett ki, hogy halott. Aztán egyszercsak felkelt, lenyalta magáról a trutyit, majd nyávogott egyet.
Ha megrémítenének az álmaim, akkor már a pincében ülnék, nagyjából egyhétre elegendő hidegélelemmel, és kellően felfegyverkezve, várva a földönkívülieket.
Szóval, mégsem lesz »kormányzati negyed«. Igaz beleraktunk egy valagnyi pénzt (mármint én nem, de akik fizetnek adót, azok annál inkább), többet is, mint amennyit megmondanak, de hát ez ugye nem probléma, mivel az országnak rengeteg pénze van most is, meg úgy egyébként is. Meg ugye a pályaudvarnak is teljesen mindegy, hogy most itt van, vagy ott. Vagy a Ferdinánd hídnak. Mondjuk ez megmagyarázza, hogy miért újítottak fel egy egyébként lebontásra ítélt hidat.
Az (volt) a baj ezzel az egész kormányzati negyeddel, hogy rosszkor kezdtél el csinálni, és beleugrottak a közepébe. Persze én itt, pláne utólag könnyen vagyok okos, de annyi esze azért csak lehetne a mélyen tisztelt vezetőségnek, hogy nem akkor ugranak bele egy kormánynegyed megépítésébe, amikor mindenki épp gyűlöli a kormányt, meg amikor folyamatos áremelés van, meg amikor az embernek úgy kell összeszedni a pénzt, hogy hó végén meglegyen. És így tovább.
Ennek örömére, holnaptól öt magyar forinttal emelik az üzemanyag (benzin és a dízel egyaránt) literenkénti árát.
Hej hó, hej hó, felsőoktatásbanrésztvevőhallgatónak lenni jó: megvan a bevszámtech is, ötös lett (ez az első, pezsgőt a népnek), 6 kredit, csókolom. Ami mondjuk jobban tetszik, hogy eddig 4,81-es kreditindexem van, ez elég szimpatikus, bár egyelőre csak annyi haszna van, hogy nem raknak át költségtérítésesre. Ösztöndíj ha jól tudom csak a második szemesztertől jár, meg nem is nagyon vagyok tisztában vele, hogy kell-e valamit intézni, van-e feltétele stb. Már csak 22-én a »mikroökonómia«, amit annyira nem szeretek, mert jószágkosarak, meg kamatlábak vannak benne, aztán jöhet a második szemeszter, amit remélem nagyon fogok élvezni, mert lesz benne pl. webprogramozás is.
Én soha nem veszem fel a telefont, ha rejtett számról keresnek. Általában csak olyanok hívnak, akik benne vannak a telefonkönyvben, ergo ha nincs benne, és még a számát sem írja ki, akkor mért legyek rá kíváncsi? Ráadásul azt vettem észre, hogy a különféle telemarketinges nénik/bácsik is szeretnek rejtett számról hívni. Másik bosszantó esemény, ha rejtett számmal hívnak, és persze véletlenül pont nem tudod felvenni, mert mire kihalászod a táskád legaljáról, a kabátod legmélyebb zsebéből a telefont, addigra lenyomja. Aztán jön a bosszankodós válasz, hogy minek neked telefon, pedig ha kiírná a számát, vissza lehetne hívni, mondjuk. Egyszer valaki lehülyézett emiatt, én viszont úgy vagyok vele, hogy ha már beszélni akarok valakivel, azt a minimális tiszteletet megadom, hogy bemutatkozom, és a szám kijelzése már-már bemutatkozásnak számít. Vagy a tisztelet egy parányi morzsája, számomra. Meg aztán, telefonbetyár tapasztalatok szerint, aki elrejti a számát, az nem véletlenül teszi. Szóval vesszen a rejtett szám, szerintem.
Olyan jó, hogy az én anyámat kurvázzák le (ráadásul teljesen alaptalanul, úgy, hogy az illető még csak köszönőviszonyban sincsen vele), és mindezek után még engem akarnak megütni. Érted. Igazából ha nekem beszólnak, akkor általában 0/1 értékben reagálok; ha 0 visszaszólok, ha 1 nem szólok vissza. Mást tészta ellenben, mikor a szüleimet, vagy a családomat éri bármilyen támadás, kivált ha alaptalanul, ugyanis erre azonnal reagálok. Sokakat persze ez nem húz fel, és én is felismerem a poént, tudom mikor viccel valaki. Ebben az életben egyetlen biztos pont van, amire mindig is büszke lehetek, és ez a családom.
A tovább mögött van egy csetlog (kivételesen semmiféle igazítás nincs rajta, úgy ahogy van, bemásoltam ide; van benne viszont káromkodás, nem is kevés, igen, én is káromkodok, üss, kövezz).
Xerox. Egy fogalom, nem kell senkinek elmesélni, mit jelent. A piros betűkel leírt XEROX szó, és a digitális x (mely átmenetet képez a papír, és a digitális világ között) alkotta embléma 1961-től volt a cég hivatalos jelképe, most pedig úgy gondolták, hogy cirka pár évtized után ideje váltani. Óvatosan kell az ilyet csinálni, az szent, hiszen ezek a logók annyira beépülnek a köztudatba, hogy nehéz megetetni a néppel egy újat. A Xeroxnak ellenben sikerült elfogadható, sőt, már-már szép logót csinálnia.
megvolt? Ma láttam egészen véletlenül, el is akartam kapcsolni így a cím hallatán, aztán mégis megnéztem. Durván nem lehetett több öt percnél, kis oktatójellegű mese, finoman meghintve politikával. Ami miatt sokaknak bejöhet, hogy írja a forgatókönyvet. A fentebb linkelt oldalon egyébként az eddigi részek megtekinthetők.
Múltkor ugye az »iWiW export« bejegyzés hozzászólásainál volt róla szó, hogy bizony az iWiW fejlesztői az export eszköz megakadályozásának céljából (nem látok más értelmes okot egy teljesen zárt rendszerben, ahová csak meghívóval kerülhet be a felhasználó, spambotok tehát kiesnek) elrejtik az e-mail- és más kukacos címeket, melyek tulajdonképpen az egyetlen kézzelfogható valós adat, mely minden felhasználónál biztosan ki van töltve, nem csak hiányosan. Először ugye egy képbe rakták bele, ami visszafejthető volt, aztán már a visszafejtés sem volt lehetséges, most pedig ez a legújabb. Kattintasz először, hogy kérem a mélt, aztán beírod a kapcsát, és akkor megkapod. A processz egyik pillanatát megörökítettem:
2008. január 11., 10.58.23 – kiegészítés
Benjamin volt olyan kedves, és megcsinálta az változatát, ami már kezeli ezt a szart is. Köszönet.
Hehe, múltkor Balázs (legyen mondjuk Balázs_, mert a Balázs már foglalt) megjegyezte, hogy én mindig eszem. Nos, ha nem is mindig, de azért igyekszem elég gyakran. A zabálás táplálkozás pedig egy ceremónia, nem szabad megzavarni, elkapkodni stb. Valamelyik nap ezt sikerült uzsonnára megfalni:
Erre jó a sok erőszak, meg az én kemény vagyok leütlek hozzáállás: egy 17 éves takonypóc agyonvert egy 18 éves középiskolást. A srác nem a helyszínen vesztette életét; hazament, elmondta a szüleinek, hogy mi történt, aztán nem sokkal később rosszul lett, és mire a mentő megérkezett, meghalt. Érted, biztosan nagyon jó lehetett a szülőknek, meg biztosan nagyon jó lehetett a barátainak és az osztálytársainak, meg ha volt, akkor a barátnőjének. Biztosan. 18 éves, mostanában lett volna az érettségije, aztán esetleg tovább tanult volna, és ki tudja milyen élete lehetett volna. De nem lett semmilyen, mert egy másik személy úgy döntött, hogy elveszi tőle. Remélem bekerül a börtönbe, és sokat tud majd gondolkodni azon, hogy mit tett. Közönséges gyilkos, nem több. Az ilyen megérdemli, hogy bemondják a nevét, aztán mindenki megjegyezze, hogy igen X elvette egy 18 éves fiatal életét. Remélem ő még nagyon sokáig fog élni, és nagyon sokáig fogja bántani, amit tett, már ha bántja.
És azt hiszem ez az a szituáció, amikor nem lehet semmi mentség. Nem maffiózókról beszélünk, nem bűnözőkről, nem üzletemberekről, akiknek érdekében állna ilyet tenni, hanem egy 17 éves fiatalról, aki elvette egy nála alig idősebb embertársának az életét. Erre nem lehet magyarázat, ilyen helyzetből nem lehet kibúvó, aki ilyet tesz, az kapja meg a büntetését.
Ez az emberpótlék egyébként feladta magát, még mielőtt megtalálták volna; a rendőrség indítványozta előzetes letartóztatását.
Megfeledkeztem (illetve nem is megfeledkeztem, egyszerűen nem jutott el hozzám hír csak tegnap) egy roppant szomorú eseményről: éltének nyolcvanegyedik évében elhunyt Körmendi János, Jászai Mari- és Kossuth-díjas színészünk. Aki ismeri, tudja mekkora veszteség, aki nem ismeri, ajánlom bármelyik műsort, amit írt, vagy amiben csak szerepelt. Ismét egy remek színésztől kell búcsúznunk, szomorú.
Én vagyok persze a hülye, hogy regisztráltam a »mindenki.hu« kérdésfeltevő izébe, aztán most hetente jönnek a levelek, hogy négymillió-kettőszázötvenhatezer-hetesszázhuszonhét kérdés van, amire nem feleltem, például hogy nekem félig üres, vagy félig teli-e. Nem a tököm, hanem a pohár. A poén, hogy nem lehet törölni a regisztrációt. (Értsd: nem találtam egy óriási piros X-et, ami alá az van írva, hogy TÖRÖLNI AKAROM MAGAM EBBŐL AZ IZÉBŐL.) Szóval az van, hogy egy viszonylag okos ötletet teljességgel elkúrtak, és ahelyett, hogy hagynák a népet kimászni a szarosvödörből, még inkább visszalökik, és ráöntenek egy adagot.
Tálalásként meg letéptem két salátalevelet, és arra tettem rá az összemixelt dolgot. Első megmozdulásnak nem rossz szerintem. Ami igazából meglepett, hogy tulajdonképpen húsevő vagyok, nem igazán szeretem a zöldségeket, ez mégis bejött, sőt, jól is laktam vele, pedig nem ettem sokat. Mondjuk a hús hiányzott belőle, de biztos vagyok benne, hogy fogok még ilyeneket csinálni legközelebb is, ha más nem, köret gyanánt, mert jóság. Ha jobban belegondolok, a hétvégén csupa ződ kaja volt-lesz; ez a saláta, »spenót«, holnap meg rakott kel. Az még a jóság. Sok darált hússal és tejföllel persze. A reklám után két kép.
Sétálgatott egy fiatal srác aktatáskával a Stadionok metrómegállóban, lent az egyik vágányon, a két sín között. (Ott ugye összesen négy vágány van.) Akartam is neki szólni, hégy te állat, elcsap a metró. Aztán eltűnt az alagútban, a metró meg jött. Nem kürtölt, nem villogott a fényszórókkal, pusztán fékezett, de azt láthatóan és hallhatóan nem gyengén tette, de már késő volt. Lehetett hallani a hátborzongató csattanást. Egy pár másodpercig – mely egyébként nekem óráknak tűnt – szinte hallani lehetett az emberek rémülettel vegyes döbbenetét: elütött egy embert a kettes metró, déli tíz óra után néhány perccel. Aztán a vezető kinyitotta az ajtókat, bemondta a hangosba, megkér mindenkit, hogy bámészkodást és pánikot mellőzve hagyják el az aluljárót, úton van a segítség. A tömeg kiment, én is. A mentők néhány percen belül meg is érkeztek, én meg magam sem tudom miért, követtem őket. Nem szóltak. Időközben már áramtalanították a peront, kialuldt az ennek ellenkezőjét jelző kék kijelző az alagút bejáratánál, a tükör felett. A mentősök lementek; persze sokat nem tudtak már csinálni, ami megmaradt szerencsétlen bolondból, azt különféle dobozokba kanalazták össze. A metróvezetőt kicsit megrázta a dolog, kapott is nyugtatót. Rossz érzés volt, hogy ha talán szólok neki, akkor kimászik, és ez nem történik meg.
Eztán jött egy Wartburg, a vágányon, bene cigányokkal. Kiszálltak, bezárták az autót, aztán kimentek az aluljáróból. Itt már azért kezdett gyanús lenni a dolog.
Én pedig felébredtem, fél tizenegy volt, és az ágyamban feküdtem. Érdekes álom volt mindenesetre, »nesze neked álmoskönyv«
Eddig úgy voltam, hogy ami tetszett, azt megírtam magamnak ide a blogra ügyesen, egyrészt mert kihívás volt, másrészt mert szerettem, hogy a sajátom, tudom hogy működik, estébé. Most viszont egyre jobban, egyre többször érzem úgy, hogy központosítani kellene a dolgokat. »Mizu?« helyett twitter, helyett flickr, »zenegép« helyett last.fm és még sorolhatnám. Mondjuk a blogot semmiképpen nem pakolnám át valamilyen ingyenes szolgáltató vagy motor alá.
A last.fm-et egyébként egyre többet használom; eddig is ismertem, de mióta letöltöttem az (mindenféle platformra elérhető egyébiránt), azóta bizony szinte csak az muzsikál. És a program nem csak arra jó ám, hogy kiírja mit hallgatsz, és statisztikákat készít, hanem szimplán lehet vele rádiót hallgatni is. (Gondolom mindenki ismeri a last.fm-et, aki igen, az lapozhat.) Szimplán beírod, hogy milyen előadót szeretsz, és már jönnek is a számok, attól, vagy az ahhoz hasonlóktól. Nekem általában tízből nyolcszor pont eltalálja, hogy mire vágyom, vagy csak szimplán bedobja a kedvenc számomat, amit szeretek. És ez azért jobb, mint a rádió, mert nem pofáznak, de jobb mint a zenelejátszód, mert biztosan berak egy olyan számot, amit eddig még nem hallottál, de bejön. Szóval a last.fm app the tight.
És akkor Slash bácsi megmutatja, hogy azért mert tudsz játszani valami gitáros játékkal, még nem biztos, hogy tudsz gitározni; vagy mondjuk biztos, hogy nemg így:
És ha már Slash, meg gitár és hasonlók, akkor szeretném megmutatni egy másik kedvencemet, sőt mi több, két kedvencem találkozását:
Ez a egyáltalán nem hülyeség, biztosan jó poén lenne, az egyetlen rossz dolog, ami miatt az egész bukhat, hogy berakták csütörtök 11 órára, amikor értelmes ember iskolában vagy a gyárban van. Ettől függetlenül, ha minden úgy megy, ahogy mennie kell, talán a mefiblog képviseletében is megjelennek majd ott valakik. ;] Aki jönne, az jelezze mondjuk kommentben.
Valami van a levegőben, mondá az Apple, reméljük nem pukizott senki, mert San Franciscóban ma este hatkor közép-európai idő szerint kezdetét veszi a Macworld Expo 2008. Nem láttam még ilyet, de most igyekszem majd figyelemmel kísérni a dolgokat, érdekel mit süt ki az Apple 2008-ra. Érintőképernyős macit, például.
A tovább mögött folyamatosan írom azokat, amik nekem bejönnek!
küldött e teljesen linkjét, érdemes kipróbálni. Bár a szövegek japánul vannak, megértésük egyáltalán nem szükséges a játék teljsítéséhez. A lényeg, hogy ki kell jutni a szobából, mindenféle logikai és ügyességi feladatokat megoldva. Rulez.
Hihetetlen milyen emberek ülnek autóba. Az oké, hogy valaki nem megy csak 60 km/h-val, ott, ahol lehetne 90 km/h-val is menni, megérti az ember, ha valaki nem nyomja neki (bár ez a KRESZ szerint forgalom akadályozásának számít, ez más kérdés). Ez viszont már durva: Podmaniczky utca-Dózsa György út sarka, fószer kis boxos autóval bedöccen elénk, kiszáll, majd hátrasétál ráérősen valami papírt odaadni egy furgonban ülő népnek. Aztán visszaül, pont zöld lámpa, indulunk, erre telibe kikúrja elénk az ajtót, de úgy, hogy néhány centiméteren és tizedmásodpercen múlt az ütközés. Hihetetlen. És akkor ne legyen az ember agresszív.
Megint más dolog persze az »olaszliszkai lincselés« ami tegnap történt Ózdon: egy ötéves kisfiú könnyebb sérüléseket szenvedett, mikoris elgázolta egy autó. A gyermek apja a gázolóra támad saját háza előtt, megrongálta autóját és hasonlók, ellene a rendőrség eljárást indított (most azt ugye mondanom sem kell, hogy milyen ember volt ő meg a gyermeke).
Talán nem kéne hagyni egy ötéves gyereket az utcán egyedül rohangálni, és akkor ilyen nem fordulhatna elő, nemde? Vagy biztosan én látom rosszul, de furcsamód az idén hatéves unokaöcsémet még nem gázolta el senki, mert figyelnek rá a szülei, biztos ők csinálják rosszul.
Ezzel a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen minden gázolás &ndadh; különösképpen a vidéki esetek – cserbenhagyásos lesz. Ugyanis szépen mindenki tovább fog hajtani (jogosan, én se állnék meg, hogy agyonverjenek), aztán vagy megy egyenesen a rendőrségre, vagy nem.
Látom közben hivatalosan is megjelentek a februárban induló képzések ponthatárai a -n. Mondjuk az új rendszerhez abszolút nem értek (mindig variálják ezeket, tavaly teljesen más volt), csak azt látom, hogy jó alacsony az átlagos ponthatár, valamint hogy már a 480 pontos rendszer van működésben, ami nem tudom miért, de biztosan mindenkinek nagyon jó lesz ha az okos emberek azt mondták.
Egyébként akartam írni egy rövid összefoglalót, tanácsokkal megspékelve az érettségi-felvételi és hasonló hercehurcákról, a saját tapasztalataimból kiindulva, ha esetleg van érdeklődés, akkor mondjuk.
Áldom a Microsoft isteneit, akik azt kódolták defaultnak a fos szoftverükbe (nevezetesen Outlook, mivel mással ugye véletlen sem működne korrektül a »PDA«), hogy ha üres a gépen a kontaktlista, akkor gyorsan törölje már ki a 150+ kontaktot a PDA-ról is, mert biztosan olyan jó móka lesz újra beírni! Tényleg az, baszd meg, tényleg az!
Meg az is vicces, hogy szerváltunk nyomtatót, aztán nem működik (a gép egyáltalán nem látja, még csak ánknón hárdverként sem), világít rajta a két led mint a karácsonyfán az égősor, a kijelző meg süket-vak-néma. Hát őt is csókdosom.
Meg az szintén vicces, hogy a ~300 ezer forint értékű »Sony Vaio laptop« kopik, mint állat (persze 160-at így is megért, nade 300-ért feldugnám az eladó seggébe kétszer, azt hiszem). Persze ez csak szépséghiba, érted, a Gericom laptopon még elnéztem, de egy Sonyn bosszant picit.
És még tudjátok mi a vicces? A teleszkópos , amit egy perverz ember talált fel, aki azt élvezte, ha a seggében ízzóvas füstölög, és fogát érzéstelenítés nélkül gyökérkezelik, hárman egyszerre. Mert ez a kedves teleszkópos stílus egy idő után gondol egyet, és szétpattan, aztán keresd a félcentis rugót, meg a cucc másik felét úgy halászhatod ki az eszközből. Mert az olyan vicces. (egy ideig bírja csak), köszönet érte Csontinak.
Meg az úgy általában tök jó, hogy bár körbeveszik az embert a nem minden esetben márkátlan cuccok, aztán mégis ritka az a pillanat, hogy minden eszköz úgy működjön, ahogy szeretnéd. Az egész gépesített világ egy nagy túrós lófasz, mi meg szopogatjuk élvezettel, az van. Biztos én vagyok a béna, biztos.
Apropó, az hanyas, hogy a , cirka egymilliárd zöldhasúért. Az már valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez pozitívan, avagy negatívan fogja-e érinteni a MySQL jövőjét (gondolok itt például az ingyenességre). A Sun mondjuk kétség kívül durván nagyot kaszált ezzel.
Tulajdonképpen az is annyira jellemző, hogy amikor felveszek pulóvert és rá zakót, akkor biztosan meggyulladok, ha pedig csak az egyiket, akkor biztosan lefagy a vesém. A nap tapasztalata pedig, hogy bár a Burger Kingben kapható kapucsínó nem a legfinomabb, a cuki papírpohár miatt mindenképpen megéri kipróbálni (tényleg, az amcsi filmekben és sorozatokban a legjobb amikor isszák a kávét és shéket azokban a dizájnos papírpoharakban).
Vettem valamint 3250 magyar forintért tanuló-havibérletet, és amit nem értek, az nem más, hogy ha vidéken a postán vidéki bérletet tudok venni, akkor pesten a póstán pesti bérletet miért nem? De legalább mosolygott a csaj a pénztár mögött. Az új bérlet előnye, hogy egy hónapra szól, bármikor is veszed. Tehát elég gázos lett volna ma vennem egy bérletet a régi áron (2950 forint), ami csak ötödike éjfélig (húsz nap) érvényes.
És: ha esetleg egy átszállással utazol valahová, akkor sokkal jobban megéri átszállójegyet venned, mert az 420 forint, ellenben a két darab vonaljeggyel, ami pedig 540. (És ne ijedj meg, ha az újságos nem árul; a metró forgalmi ügyeletén mindig kapni, és általában a legtöbb megálló közepében van olyan hely, ahol szintén. Ha persze mégse, az szimplán szar ügy.) Call me jew, de szerintem ilyen dolgokon kell spórolni, nem a kenyéren.
Namost. Két dolog. Egyik. Nem azzal van a probléma, hogy kedvenc egészségügyi miniszterünk (aljas dr. Horváth Ágnes néni) Ausztriában tölti a szilvesztert, forró csókok közepette, hanem azzal, hogy szarban az egész egészségügy. És engem konkrétran nem érdekel, hogy hol tölti a szilvesztert, ha jól megy. Nem azért megy rosszul, mert ott nyaralt, és vica versa, tehát ebbe aztán tényleg teljesen fölösleges belekötni (nem is tudom miért kell olyan újságok véleményére adni, mint a Blikk). Az megint más kérdés, hogy nem szívesen látja az ember, hogy ő szórakozik, miközben másnak meg kenyérre nem telik.
Másik. Én ritkán szidom a BKV-t, sőt, de azért van ami már nekem is szúrja a szemecskémet. Idézek: A BKV vezérigazgatója száz évre megkereste a fizetését. Kérdem én, manapság annyira rossz az a cirka hatszázezer forintos fizetés, hogy kapásból a duplájára kell emelni? És ha száz évre előre megkereste a fizetését, akkor miért nem jelentette inkább be, hogy sakcok, akkor mondjuk fél évig (vagy ameddig) még ne emeljünk, és akkor mondjuk szeretni is fognak engem, meg a cégnek is jó. Inkább legyen fizetésemelés. Legyen, csak ez szintén olyan, mint a »Kormányzati Negyed«: nem akkor kéne ilyet csinálni, amikor a nép éppen utál minket (mármint a nép mindig, a kérdés inkább az, mennyire). De hát pénz beszél, én meg ugatok, ugye.
A mai legújabb drájvöring end trevöling ikszperjensz: sűrű köd (durván egymétert lehetett előre látni), fél hat, koromsötét. Erre az okos kimegy a kétsávos főútra, figyeldoda: mindenféle világítás nélkül. Úgy kellett rávillogni és -dudálni, mire végre leesett neki, hogy hát jaj, lehet a korom sötétben, meg a a tejfölsűrű ködben fel kéne csapni a pilácsot, mert nem kicsit életveszélyes máskülönben a közlekedés. Másik két kedvenc jelenség: a végig távolsági fénnyel, valamint a rosszul beállított fényszóróval közlekedő egyed. Mindkettő hosszútávon rohadtul idegesítő, mind a sofőrnek, mind az utasnak.
Apropó, említette, hogy én követtem el a . Vicces, nem is gondoltam volna ott és akkor. Véletlenek márpedig nincsenek. Ellenben ez a komment aranyos:
Hiába, szereztem egy barátot! Bár azért jelezném az illetőnek (gondolom hogy olvassa a blogot; általában a legnagyobb ellenségek azok, akik félpercenként csapkodják a refresh gombot, és ötmásodpercenként frissítik az RSS-t), hogy a név, amivel kommentált helyesen úgy néz ki, hogy: Kensei Takezo, nem pedig Kensei Takeso.
Tényleg. Múltkor fűztem le számlákat (dossziéba, ahogy kell), és kezembe akadt egy, ha jól emlékszem miskolci vízdíjszámla. Nem volt benne semmi különös, de amikor megláttam az alján az alábbit, akkor azért szakadtam:
VÍZ-KVÍZ [Valami kérdés, arra már nem emlékszem, de semmi köze nem volt a vízhez vagy a vállalathoz; és a helyes válasz beküldési lehetőség] Értesítjük, hogy amennyiben harminc napon belül nem érkezik meg a szükséges összeg, késedelmi kamatot számítunk fel, mely részleteiről a hátoldalon tájékozódhat.
Érted VÍZ-KVÍZ, hát na.
A valamelyik nap pedig hívott egy telebele marketinges néni, hogy hát tudom-e micsoda dolog az hogy internet. Hát mondom van róla némi elképzelésem. Aztán kérdezte, hogy szeretnék én-e olyat-e. Mondtam neki vagyon már. Aztán megkérdezte, hogy milyen, mire mondtam hogy szupergyors jóárasított Szőkekapitány féle. Erre kicsit megszeppent, majd a biztonság kedvéért puritán egyszerűséggel rákérdezett, hogy csellósnak tetszik lenni?, mire mondtam hogy igen. És akkor mondta hogy biztos nem érdekel az ADSL, és tényleg nem.
Érdekelt volna mondjuk nagyjából öt-hat éve, amikor még 56 k-s modemmel toltam, mert a kedves Hungarotel többszázezerért adta volna akkoriban az IDSN-t, akkor meg inkább modem. De szép is volt!
Kövezzetek meg, de én ISDN-nel kezdtem. Matáv tiszteledbeli előfizetők voltunk, jött a bácsi, hogy most bekötné ingyér', aztán százötven forintért esténként annyit netezünk, amennyi belénkfér. (Általában kétszer-háromszor megbontott, de havonta nem volt több soha háromezer magyar pénznél.) Aztán mikor költöztünk, már ajánlották volna az ADSL-t, persze ez 'pest, nem holmi Salgótarján.
De szép is volt aztán a modemes időszak! Minden este várni a hat órát, hallgatni az ismerős neszeket (egy idő után fejből tudtam!), aztán várni hogy a kis szövegbuborék megjegyezze, hogy hát konnekted 56 k-val, élvezz! És élveztem is! Egy átlagos fájl lejött harminc-negyven perc alatt, és akkor még jó időről beszélünk. Az idő persze most sem változott sokat: egy átlagos fájl most is leér 30-40 (sokszor kevesebb) perc alatt, csak az átlag nem 3-4 megabájt, hanem 1-2 gigabájt.
Aztán jött a WiFi-n (nem lopott!) net, ami a maga szerény 1024/512 kb/s sebességével elég jónak számított, szerettem is, kaptam hozzá tárhelyet, satöbbi. Mígnem jött a cselló, és hát a multikat támogatni kell alapon beruháztunk az akkor 3/akárhanyas vonalra, amit »bekötés« után nem sokkal később jól »megemeltek«, majd nemrég jól »bekorlátoztak«, de még ennek ellenére is jó. Aztán remélem tíz éven belül szintén ekkora fejlődés lesz.
Nos, ha nem is pontosan »január 21-én«, de megjött, Kázmérnak neveztük el, Egerben született, 22-én lesz pontosan három hónapos, sziámi, kisfiú, és már most imádom. Szegény még teljesen meg van szeppenve, érthető is a dolog, hiszen egyrészt el lett választva (három másik macskával és egy testvérével lakott együtt) másrészt autóban is most volt először. Jelenleg a tévé alatti polcot nézte ki magának (már tegnap raktam oda egy nagy pokrócot, mert azt a helyet »Julcsa« is szerette).
Nagyon jó dolog a szelektív hulladékgyűjtés, én legalábbis szeretem, ha van alkalmam használom is. De. »Még mindig« az a baj, hogy az emberek többsége nem nőtt fel eléggé ehhez. Bedobják az üvegbe a papírt, a papírba beleszórják a kuka(!) tartalmát, és egyéb olyan dolgok, amik az egész lényegét úgy hazavágják, ahogy van. Persze nem azt mondom, hogy most otthon is ötféle kuka legyen, de én pölö a műanyag üvegeket soha nem dobom a kukába, már csak a méretük miatt sem. Arról nem is beszélve, hogy hiába van rengeteg hely (vagy legalábbis egyre több), ahová vihetem szétválasztva a dolgokta, ha nagyon ritkán ürítik, és körülötte is áll a retek.
És érted, nem elég, hogy végre kitoloncolják az országból ezt a kis , erre kirakják Erdélybe, pontosabban Csíkszeredára. És mutatják a tévében, hogy milyen családja van ennek, meg azt, ahogy a magyar riportert aki épp a fiatal mocskokat kérdezi, hogy látták-e, úgy kifosztják egyik másodpercről a másikra, hogy öröm nézni. És még ebből is pénzt látnak, mert egy interjúért négy-ötezer forintnyi román lejt kérnek (és interjú az van bőven). Igen, sajnálom tőlük.
Most őszintén, az ilyen emberek minek élnek? Mi a létezésük oka és eredménye, a maguk mögött hagyott pusztításon kívül? Mi haszna van a világnak ilyen emberekből? Nem tanulnak, nem dolgoznak, veszik fel a segélyt, úgy potyogtatják a kölykeiket mint nyúl a szart, és egyáltalán csak a levegőt zabálják előlem. Igen, én többre tartom magam ilyen embereknél.
És ne jöjjön nekem senki könyörgök, hogy hát a környezet teszi őket ilyenné, mert én is rengeteg ilyen ember között voltam (a középiskolában működik szakmunkásképző rész, el lehet képzelni a kosárkötőket akiket 1,98-as(!) átlaggal már felvettek), mégsem késeltem meg senkit, mégsem loptam pénzt, és mégsem minden második szavam az, hogy more.
Ma hajnalban engedték szabadjára Tánczos Gábort, akit tíz éve tartóztattak le egy kislány meggyilkolásáért. A média persze jól felkapta a dolgot, ez érthető is, az szerintem már kevésbé, hogy miért kell az arcába tolni a kamerát, és kérdezősködni, pláne olyan idióta sablonos dolgokat, hogy most milyen érzés lehet hazamenni. Hát milyen, ugyan, milyen. Oké, a népnek kell az input, de ez már gusztustalan.
Én (persze nem alkothatok a kérdésben véleményt, de) úgy vélem, hogy Tánczos ártatlan. Lehetne boncolgatni, hogy ki hogy gondolja ezt, és miért, de fölösleges. Amennyiben tényleg nem ő követte el, amiért elítélték, akkor szimplán tönkrevágtak egy embert, elvettek tíz évet, és talán a legjobb tíz évet egy ember életéből, nem is beszélve arról, hogy roppant nehéz lesz neki a történtek után visszaszoknia, sőt, megszoknia egyáltalán a normális életet, valamint azt, hogy megbámulják az utcán, és valószínűleg rengeteg erőszakot és indulatot is tolerálnia kell majd, hiszen nem mindenki gondolja úgy, mint én.
A »Játék« egyébként nincsen elfelejtve, sőt, mondhatni gőzerővel dolgozom rajta, amíg még lehet; aztán kicsit vissza kell vennem a tempóból (haverock, suli, macska), de ez végül is be volt tervezve.
Amit már lehet tudni:
lesz saját domén;
lesz saját szerver (nem ingyenes szolgáltatónál mármint);
lehet várost építeni, más városában területet foglalni, háborúzni;
lesznek robotok és valós játékosok;
lesznek rangok;
lesznek különféle üzletlehetőségek, például kurvák futtatása(!);
lesz kvíz része, pénzért (idővel talán más jétékosokkal együtt is);
fájt: lövöldözős, autósüldözős, verekedős, mindenféle (persze nem csúcsszuper 3D-s animációkkal, hanem az onlájn játékok keretein belül);
a cél minél több pénz és hatalom megszerzése lesz.
Így nagyjából ennyi. Legközelebb néhány kép is lesz.
A szemhéjamon kívül. Mármint sorozatokat. Igazából van két film is, de még nem jutottam el odáig, hogy betoljam, pedig mindkettőt eléggé dicsérték (Az ördög Pradát visel és az Őfelsége pincére voltam), meg majd tervezek mostanában valami mozizást is, konkrétan IMAX lenne buli, de megmondom őszintén, hogy egy dokumentumfilmet nem pattogatott kukorica rágcsálást hallgatva néznék, hanem inkább itthon, kényelmesen. Az viszont szimpatikus, hogy az árak hagyományos mozijegy áraival megegyezők (bár igaz, hogy a jelenleg műsoron levő két film 35 meg 45 perces).
Szóval, itt van például a múltkor agyondicsért »Született Feleségek epizód«, aminek a folytatását sikerült szintén hihetetlenül jól megoldani; egyszerűen remek volt, hogy mind a dráma, mind a poénok ütöttek, és hirtelen nem tudtam, hogy most sírni kéne, vagy nevetni. Kár, hogy most jó ideig szünet lesz (mint a legtöbb sorozatban, a kedves íróknak köszönhetően, akik biztosan annyira szarul keresnek, hogy sztrájkolniuk kell, majd ha lesz időm, tényleg megsajnálom őket, mikor lazítanak a dzsakuzziban).
A szünet után folytatódott a »Prison Break«, sikerült kicsit beújítaniuk, szerintem kellett is (már-már ott tartottam, hogy tényleg hagyom a fenébe, annyira ismétli magát az egész), meglátjuk mit sikerül kihozni belőle. Igazából a baj az, hogy már elmúlt az a hűdevárommárazújrészt érzés.
Valamint hétköznap esténként a m2-n adják a »Waczak szállót«, szinkronizálva. Megmondom őszintén féltem kicsit, hogy nem lesz jó a szinkron (azért valjuk be, a szóviccek többsége miatt sokkal jobban lehet élvezni eredeti nyelven), de kellemesen csalódtam, látszik hogy beleadtak mindent, és a lehetőségekhez mérve remekre sikerült. Ellenben a spanyol szövegek hiányoznak, de hát az akcentus fordítása mindig is megoldhatatlannak tűnt számomra.
Egyébként tényleg jó, ha jók a szinkronhangok, de ez nem elég. Mert például a college szó kollégium szóra való fordítása elég súlyos hiba egy hivatalos fordításban (értsd: ha egy tizedik osztályos tanuló dolgozatában van, akkor belefér, de azért élesben nem kéne). Vagy például a Wake me up, before you go go! dalszöveg lefordítása magyarra is kellemetlen (ez tipikusan annak a példája, hogy kemény dió jó szinkront csinálni, hiszen angolul rögtön leesik a népnek, hogy egy Wham számról van szó, de magyarul, pláne egy minimális angoltudás nélkül nem biztos).
Vagy ha nem is oda, akkor Miamiba. Az ég kellemes narancsos-lilás színben pompázott, és az egész utcának olyan rózsaszín hangulata volt, a poén, hogy mindezt délután öt előtt pár perccel. A nap is egész nap sütött, az idő is kellemes volt, a hó elolvadt (maradt utána jó kis latyak, amit utálok mint a bűnt), szóval talán végre lehet azt mondani, hogy kicsit jön a jóidő, szánsájn, vidámság. Komolyan, nem értem azokat az embereket, akik odavannak a télért. Én is szeretem a szobából nézni ahogyan kint esik a hó, de ennyi. Amikor ki kell menni, és szétfagy mindenem, na azt már utálom. Meg amikor takarítani kell a havat, a gennyes latyakot, szintén. Ennél már csak az ősz a rosszabb, a maga búslakodós hangulatával (szakadó eső is olyan kellemes, az embernek kedve lenne felvágni a saját ereit, annyira vidám). Szóval tavasz és nyár rulez, még mindig. Ezért is fogok elnézni egyszer Miamiba, csak a fránya Malév weboldalán nem lehet jegyet foglalni (nekem még soha nem sikerült, mindig váratlan hibával kidobott), a menetrendben pedig nincs benne Miami.
Pontosan ma lett 93 napos, avagy három hónapos »Kázmér« macsek. A kezem tele van karcolásokkal, sebekkel, újra szőrős mindenem, reggel ismét macskanyávogásra ébredek, de összességében megéri. Persze Kázmér nem »Julcsa«, nagyon fura, hogy mégis az ő helyein járkál, ő dorombol az ölemben, ő nyávog, ő játszik és hasonlók.
A szobámat már kezdi megszokni, bár a »Mephistóval« való ismerkedés nem igazán megy még; mi a kutya reakciójától tartottunk, de végül a macska az, akinek nem igazán jön be a dolog. Még azért elég rémüldözős a lelkem, bármilyen apró neszre beugrik a monitor mögé (általában vagy ott, vagy a székben, vagy az ölemben alszik). A házban még nem nagyon szeret járkálni, de a szobámat már kezelésbe vette, egész nap alszik, háromszor-négyszer felkel, akkor körberohangál, eszik, játszik, harapdál, nézegeti a »teknőcöket«, nyávog, morog, fúj, pattog, aztán befekszik az ölembe és bealszik. Aminek viszont örülök, hogy teljesen szobatiszta (kopp-kopp-kopp), ügyesen csak az alomba csinálja bele a dolgait.
Szóval így telnek mostanában a macskás napok. Jövő héten jön föl velem a »rezidenciába«, kiváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni.
»A magyar kultúra 185. születésnapjának« alkalmából kedvenc szlovák szomszédaink (milyen meglepő, ugye) előálltak egy még kedvesebb kis ajándékkal: Hedvig feliratú bábukat lövöldöztek, POLICIA feliratú fekete pólóban, meg káromkodtak is, jól. Persze a vak is látta, hogy nem rendőrök, hiszen a rendőrök nem úgy lőnek egy fegyverrel, hogy majdnem kitöri a kezüket, meg kinyomja a vállukat, és nem úgy mozognak, mint egy táncolni tanuló elefánt, de hát ez nem is igazán fontos. A szlovákok pedig még mindig nagyon szemtelenek, és azt hiszem mi (mármint a magyarok) az utóbbi időben semmi olyat nem tettünk, ami erre okot adna. Meg úgy egyébként sem; ha jól tudom, mi vagyunk a sértettek és nem fordítva.
írt róla, hogy kicsit drágállja a festékpatront. Tulajdonképpen én is, pláne, hogy tíz fekete patron visszahozza a gép árát, vagy nyolc színes (ráadásul a mi vasunkba külön kell belerakni a feketét és a színeset is). Szóval azon gondolkodtam, hogy nem patront, hanem nyomtatót kéne venni. Általában mindig van valami egyszerű USB-s nyomtató, ami durván egy patron árába kerül, pedig van benne patron is. Aztán ha kiürül, a nyomtatót eladod, veszel egy másik hasonló , és még árban jobban is jártál. Vagy veszel egy lézermosógépet.
A legeslegjobb megoldás viszont a patronok utántöltése, mind lézer, mind pedig tintasugaras gépek esetében. Így nyolcezer forint helyett kétezerbe fáj, és még tovább is bírja, mert nem 85%-ig töltik, hanem 95%-ig.
A fotópatron pedig a világ legnagyobb átverése, ugyanis (patrontöltéssel és nyomtatók szervizelésével foglalkozó ismerősöm szerint) ez nem más, mint a hagyományos színes patron, megspékelve desztillált vízzel, meg plusz párezer forinttal.
Egyébként az van, hogy bár a múltkoriak óta bár működik az »egerem«, most mégis úgy látszik, kezd meghalni. A hibajelenség pedig, hogy a szimpla kattintást duplának veszi, gondolom elhalt benne a műanyag, de mivel műszaki és számítástechnikai cikkek olyan ritkán hibásodnak meg, ezért nem vagyok ideges. Végül is két évet kibírt. Igaz, az A4Tech sokgombos egerem megvan nagyjából hat éve, és azon kívül, hogy kopik a műanyag (ugye) semmi baja nincsen, pedig kétezer forintba került, és csak azért nem használom, mert PS/2-es, azt meg a leptop még átalakítóval sem eszi meg.
És akkor az lesz, hogy bepróbálom megint az , és jól beszívom lehet, vagy veszek elvileg márkás ám biztosan drágább , megint két évre. Vagy C terv, és …
Hoppá, anyum most mutatta Skype-on (a volt, nem láttam):
Kiirtani vagy eltartani lehet csak a cigányokat - ezt Szabó János, az Antall-kormány agrárminisztere, a mostani győri közigazgatási bizottság külső, fideszes tagja mondta. Minden párt lemondásra szólította fel. Az MDF megyei elnöke is elítéli, bár azt is mondta, idézem: »lehet, hogy bizonyos fokú sérelmek érték, vagy lehet, hogy az ügyvédi munkája során jelentős számban találkozott cigánybűnözéssel«.
Azért bátor. Gondolom jól meghurcolják majd, sőt, már most biztosan, de legalább ki merte mondani a véleményét. Biztos lesz sok felháborodott ember, meg jönnek a szokásos álszövegekkel, de hát ez természetes sajnos. Most egyebet nem tudok ehhez hozzáfűzni, mindenesetre érdekes.
Hogyha negyvenötfokkal elteccik fordítani jobbra, vagy leteccik jáccani visszafelé, akkor televan rejtett üzenetekkel, be van töltve a komputerembe, tessék figyelni, SÁTÁN, HACCÁZHATVANHAT:
Azt hiszem, tegnap megcsináltam a legjobban sikerült muffinokat, á lá Mefi (ejtsd: mufin á lá möfi). Szép lett a formája, finom az íze, pont jó a színe, és hasonlók. A tegnapi tapasztalat pedig, hogy a kemény lekvár (nem dzsem, csak szimplán keményebb mint a hagyományos kenhető) sokkal jobb, mert nem szívja fel annyira a tészta, ami így kicsit szárazabb lesz így, de legalább a közepén marad anyag. A legközelebbi lekváros úgy fog készülni, hogy a folyósabb lekvárból jó sokat beleküldök a tésztába, hadd szíja, keményből pedig a közepébe. Bár legközelebb vagy sós, vagy valamilyen sodós dolgot akarok kipróbálni. A »recept« egyébként változatlan. Hétvégén meg csinálunk rétest, , mert az jó.
Kint az olaszoknál egyébként hasonló a helyzet mint itt; monnyonle, gyurcsánytakarodj, és általános kormánygyűlölet, ami azért van, mert többek szerint Romano Prodi kicsit szarul intézi a dolgokat (ebben lehet is valami egyébként, elég csak megnézni mi volt pár éve Olaszországban, és mi van most). Persze Berlusconi (a jobb-közép vezíre) sem egy áldott és arany ember, de őt valószínűleg azért szerették jobban, mert legalább kicsit jobb élet volt. Persze ő is a saját szája ízére igazította a dolgokat, csak úgy látszik, az ő szájának íze több embernek tetszett (ezért nem is értem, hogy miért választották meg Prodit).
Ami viszont vicces, az az történt, Prodi ugyanis a bizalmas szavazáson megbukott, mire örömükben többen pezsgőt bontottak, és locsolgatták a környezetet, szegény bácsi úgy csenget, hogy hagyják abba (a locsolkodás sajnos nem látszik a videón). Végül a teremőrök raktak rendet, és Prodi lemondott. Az elgondolkodtató kérdés igazából az: vajon hogy került oda több üveg pezsgő?
Biztosam mindenki hallotta-látta-olvasta a tévében, hogy egy most 15 éves lány szervezete olyan szinten jól fogadta a 9 éves korában beültetett májat, hogy átvette a donor immunrendszerét és . Az orvosok ezt egyébként az őssejtekkel magyarázzák: a májban található őssejtek összeismerkedtek a lány szervezetében találhatókkal, és voilà. Pontosan ezért tartom roppantul elszomorítónak, hogy nem hagyják kibontakozni az őssejt-terápiákat. (Nem nagyon értek hozzá, sőt, nagyon nem, de ebben a technológiában rengeteg lehetőség rejlik. Szklerózis multiplex, hogy csak egy betegséget mondjak.
Ami még érdekes, hogy , az emberi és a madárinfluenza vírus találkozása miatt, a WHO szerint az lenne a legjobb, ha mindenki elintézné a védőoltást (mármint a humán vírus ellen). Én mondjuk biztosan nem fogom, mert gyűlölöm a tűt. (Igen, vazeg, félek tőle. Ennek van mondjuk jó oldala is.)
Mókás idegbeteg műsorral találkozhat az a bátor, aki megnézi a adását (a tartalomért nem vállalok felelősséget, késő van, Zsukov szerint viszont vicces):
Szóval az úgy volt, hogy nálunk a mit eszünk hétvégén az mindig egy ilyen dilemma, mert ugye mindneki mást enne, vagy épp senkinek sincs ötlete, az meg nem dívik, hogy mindig ugyanaz a menü. És akkor jött az ötlet, hogy szüleim esznek gombapörkölt, és mivel én utálom a gombát, kaptam az alkalmon, hogy a »múltkorihoz hasonló« salátát dobjak össze. Ezt mondjuk most egyedül csináltam, kisebb adagban, meg lényegében az én szám ízére, de ha valakit érdekelne, hát ezek voltak benne:
kínai kel;
fokhagyma;
kaliforniai paprika;
paradicsom;
kígyóuborka;
kapor;
mozzarella sajt (fetát akartam, de nem volt);
kettő, kis dobozos kefir;
egy, kis dobozos joghurt, natúr;
kevés tejföl;
kevés extraszűz olaj;
mustár;
só, bors;
sülthús fűszersó.
A hús pedig egy szelet karaj, finoman beszórva oreganóval, mert hát azért húsevő vagyok én. Van két kép is:
Igazából azért nincsen cuki film- és sorozatgyűjteményem DVD-n, mert nem szarom a pénzt. Példának okáért, a tíz évados Jóbarátok belefájna nagyjából nyolcvanezer pénzbe, ezt azért sokallom érte. Egy filmért persze nem sok a két-háromezer forint, de hát úgy vagyok vele, hogy tudom máshová is tenni, inkább elmegyek kétszer moziba. Mert ritkán veszek le a polcról DVD-t, hogy na akkor most ezt megnézem én. Csak a Mátrix, »A Keresztapa« és a »Vissza a jövőbe« hármas-hármas, amit igen. Meg úgy egyébként is, a DVD szerintem halott dolog, inkább valami óriási tárhelyű vas kéne, amin csak rábökök, hogy akkor most ezt, és nem kell betenni. Persze akkor nincs meg az illúzió, hogy ott integetnek a dobozok a szekrényen.
Szóval azt hiszem, jó ideig nem lesz sokdarabos DVD-kollekcióm.
Egyébként a konyhai ügyködés közben a legjobb dolog a vágás. Ezen áll vagy bukik az egész. Egy szar késsel nem lehet dolgozni, elvágod a kezed, elmegy a kedved a mókától. Egy igazán jó konyhai kés azonban olyan, hogy amikor a kezedbe veszed, kedved lenne mindent és mindenkit feldarabolni, meghámozni, filézni a környezetedben. És itt jön a képbe a »rezidencia«, ahol van egy tízéves közepes méretű kés, meg egy nagyobb fajta, amit el kell vinnem késeshez (ez nagyjából két hónapja figyelget a PDA todo listáján), így mindenféle késes művelettől elmegy a kedvem. Ennek pedig valószínűleg az igen bejövős az IKEA névre keresztelt késcsaládja fog véget venni. Elmegyek megnézni milyen, mert ha ezek a kések nem gagyik (ránézésre egyáltalán nem), akkor biztosan beszerzem apránként a képen látható darabokat (húsbárd, konyhai kés, szeletelő kés, kenyérvágó kés). Először mondjuk a kenyérvágót, mert az a legundorítóbb vágási meló, kivált hogy a manapság kapható tökjó kenyerek szétesnek mint Gizi a dizsiben.
Biztos azért, mert fiatal vagyok, meg befolyásolható, de ha Magyarország nagy lesz, olyan elnököt szeretne magának, mint amilyen remélhetőleg lesz. Persze sokan mondják, hogy de hát fekete; szerintem mégsem ezalapján kell véleményt alkotni, elég végignézni egy videót: nem agyonpúderezett arca van, vakító fehér fogsorral, és olyan művigyorral, amit még félórányi sikálás után sem lehet eltávolítani, nem úgy beszél, hogy minden második szó végét elharapja, és nem úgy kezeli a választást, mintha egy játékot, hanem mint egy komoly megmérettetést, amiből győztesként szeretne kiszállni – ez jött át nekem, legalábbis, és persze az üzenet, miszerint változás kell, új emberek kellenek. És én egy ilyen embert tudok legjobban elképzelni elnöknek.
Persze ott van még , aki mögött ugye valószínűleg ott áll Bill papa, akit pedig tudtommal szerettek az amcsik.
Egyébként érdekes még az is, hogy mennyire kihasználják az internet nyújtotta lehetőséget a jelöltek; megtalálhatók a YouTube-on, facebookon, flickr-n, és mindenféle más oldalon, ami pozitív dolog, pláne olyanoknak, akik más országból követik figyelemmel az eseményeket.
Személy szerint kíváncsi vagyok ki lesz az új elnök, mert bárki bármit mond, a világ egyik legnagyobb hatalma (gazdasági és mindenmás értelemben véve) elnökének személye bizony kihat más országokra is. Mindenesetre, Mikiegérnél (I like bush… oh, you mean the president?!) bárki jobb lehet.
Szerintem roppantul gyenge, ahogyan erőlködsz a blogodban, és minden második bejegyzésed arról szól, hogy mennyire gáz is vagyok én, hol finoman utalva, hol pedig konkrétan leírva. Sokkal gázabb vagy te, szerintem. Tudod miért? Nincs annál undorítóbb, mint amikor valaki a barátja ellen fordul. Nem véletlen az idézőjel, bűn volt barátnak nevezni valakit, aki párévnyi ismerettség után (még ha nem is személyesen) mondhatni a hátamba szúrta a kést (mégha csak szavakkal is). Egyszerűen gusztustalan dolog ez. Kivált, hogy anno nem is tudom ki volt az, aki megvédett téged, másokkal összevesze.
Kérdezted korábban, hogy én elfelejtettem-e egy bizonyos oldalt, akartam válaszolni, hogy nem, te viszont úgy látszik elfelejtetted, hogy kivel voltál jóba, és kivel nem. Hogy ki nevezett a barátodnak, és ki nem. Tudom, persze, megint én vagyok a gáz, hogy egyáltalán írok neked választ, hiszen Jézus: hát reagálni volt képem, hát felveszem amit más ír, hát mégis csak foglalkoztat, hát mire nem vetemedek én, és egyáltalán! Oh, én szerencsétlen pára, akinek semmi szórakozása nincsen, meg semmi stílusa, meg egyébként is, könyve sincsen, biztos azért ír ilyeneket, hogy csak gizduljon; ha érdekel majd készítek neked fényképet arról, hogy mennyi könyvet tartok itthon, bár tényleg én vagyok a hülye, hogy egyáltalán foglalkozom még veled. Veled, aki ha úgy tetszik elárultál (igen, ez eleinte egy picikét rosszul esett, de most már rájöttem, hogy ilyen emberért nem kár). De ha ez a te kicsiny szívedet élvezett tölti el, ám legyen, örömmel írom ezeket a sorokat.
Anno Balázs csinálta ezt velem; rosszban volt veled is, velem sem volt a legjobb viszonyban. Aztán egy idő után ti kibékültetek, és verted erre a melled (ha csak úgy szolidan, magadban is). Aztán idővel mi is kibékültünk Balázzsal, találkoztunk is, és tudod: inkább legyen csak egyetlen olyan barátom, mint Balázs (pedig nem egyetlen barátom van, akármilyen hihetetlen is ez), mint egyetlen olyan ismerősöm, mint te.
Menjél szépen, olvass még sokat, alakítsd ki az egyedi és teljes mértékben stílusos moikboy-figurát, légy büszke arra, hogy tudsz sok mindent, közben pedig egy nulla vagy emberileg. És nem azért, mert drogozol, vagy azért, mert bulizni jársz, sem pedig azért, mert most én hű, de utállak téged. Nem. Szimplán azért, mert aki egy barátját elárulja, abban semmi emberi nincsen. Persze túlzás is, hogy utállak. Ha valaki utál egy embert, akkor még érez iránta valamit, én már túl vagyok az utálaton: szimplán nem ignorállak; nem érdekel mit írsz, mit mondasz, és egyáltalán. Ha találkoznék veled az utcán, elmennék melletted.
Leírtam őszintén mi a véleményem az egészről, és e bejegyzéssel bezárólag pedig befejeztem veled mindennemű kommunikációt. Még mindig szar vagyok, tudom én is.
Az van, hogy még igazából tart a vizsgaidőszak, kemény egy darab vizsga van hátra, mikroökonómiából.
Nem rossz tudomány ez, pusztán egyetlen problémám van vele: áltudomány. Teljesen egyértelmű dolgokat magyaráz meg szakszavakkal meg keresleti görbékkel, és teljesen átlagos helyzeteket próbál elemezni. Persze tényleg érdekes dolgok is vannak benne, és aki foglalkozik vele, betekintést nyerhet a modern gazdaság alapjaiba, ám szerintem egy igazi sikeres üzletember az életben nem használja azt a kifejezést, hogy Giffen-jószág, legföljebb az egyetemen vagy főiskolán.
Komolyan: egy általános iskolás (ötödikes, hogy jobbat ne mondjak) számára is teljesen egyértelmű, hogy ha nő a fizetés, akkor bizonyos termékekre megnő a kereslet is, hiszen telik rá. Más-más szavakkal, de ez mindenkinek világos.
Vagy az is teljesen egyértelmű (bár ha jobban belegondolok, láttam már ezt megcáfoló példát), hogy ha egy termékből ezer forintért egy darabot tudok eladni, kétszázért pedig ötöt, akkor valamiféle akció keretében megéri nekem kétszázér' árulni – persze ehhez tudni kell azt is, hogy mennyi a haszon. Lásd moziünnep.
Pista bá' – aki egyébként a középiskolai informatika tanárom; őt és pitbullt kedveltem talán a legjobban az összes tanár közül, mondhatni büszke vagyok, hogy a tanítványuk voltam – küldött egy tibeti személyiségtesztet, és bár nem vagyok oda ezekért, gondoltam megcsinálom, mit veszthetek. Akit érdekel, letöltheti az eredeti PowerPoint bemutatót, de én beírom ide is a feladatot (tényleg legfeljebb két perc az egész), és egy feladatot leszámítva egész korrekt. A megoldás a tovább mögött, a feladatok befejezése előtt persze hülyeség elolvasni, mert az egész elveszti az értelmét. Kell hozzá egy papír és ceruza, vagy notepad, vagy ide kommentbe, esetleg csak írd bele a tenyeredbe. Az első megoldást ami az eszedbe jut, írd le.
1.) Tedd tetszés szerint csökkenő sorrendbe az alábbi állatokat:
birka; tehén; tigris; disznó; ló.
2.) Jellemezd egy-egy szóval a következőket:
kutya; macska; egér; kávé; tenger.
3.) Gondolj azokra a személyekre (lehetőleg ne családtagokra), akik közel állnak hozzád, és társíts hozzájuk egy színt!
piros; zöld; fehér; narancs; sárga.
4.) Írd le kedvenc számodat, és kedvencedet a hét napjai közül!
Ez is megvolt – mondhatnám. Érdekes volt a vége, teljesen másra számítottam, ami viszont annyira nem jött be, hogy az egésznek volt egy olyan semleges íze. Történtek a dolgok, lehetett sejteni, hogy valami összeesküvés van a háttérben, aztán egyszercsak hopp, valaki meghalt, mást lecsuktak, epilógus, heppiend. Mondjuk sokkal inkább mutat rá a fő karakter személyiségváltozására, mintsem a rák gyógyítására, amiről egyébként szólna. Nem volt rossz, de olvastam már jobbat is, legfőképpen a 2000 előtti regényekből, akkor még sokkal több volt a krimi és az izgalom, szemben az érzelmekkel.
Viszont ha elfogynak a Cook-könyvek, nagy valószínűséggel újrakezdem Verne összes regényét. Meg ott van még Hugh Laurie-féle Balek is, valamint a Jeff Lindsay bácsi által megírt Dexter.
Biznyára mindneki hallotta, hogy a MÁV úgynevezett optikai büntetéseket igyekszik bevetni a vonatokon. Először gondoltam rá, hogy majd a kalauzok bekúrnak minden vonatba egy M84-es könnygránátot, de hamar felvilágosított a rádjó, hogy olyan büntetésekre gondolnak, mint például az ülések fölé elhelyezettFizetető utasoknak fenntartott hely felirat vagy például Bliccelők bejárata és Fizető utasok bejárata az állomásokon. Mint ahogyan azt Balogh-Fazekas Anita, a MÁV Start Zrt. szóvivője elmondta: ezzel azt az érzést kívánják kelteni a fizető utasokban, hogy egy különleges, elit társaság tagjainak tudhassák magukat.
Kedves MÁV Start Zrt., bár nem utazom valami gyakran önökkel (sajnos-szerencsére), éppen elegen tájékoztatnak arról, hogy is zajlik ott Önöknél, és ezek fényében az utasok nevében is bátorkodnék elküldeni önöket melegebb éghajlatra, hogy mi a vérért kell az amúgy igencsak hiányban szenvedő pénzt ilyen fasshágokra költeni, mint például optikai büntetés? Ki fogja ezt komolyan venni? Ha nagy lesz a tömeg, szemrebbenés nélkül átmegyek majd a bliccelős kapun, mint ahogyan aki bliccel, ugyanúgy leül majd a fizető utasoknak fenntartott helyre. Hát könyörgök, az egész vonat egy fizető utasoknak fenntartott hely. Az utasok nem elit körnek akarnak a tagjává válni, hanem kényelmesen, gyorsan és elérhető áron utazni, ám ezek közül egyik sem teljesülhet. Sokszor az itthoni közlekedsi helyzetre a vicces tábla szövege jut eszembe, miszerint Cégünk jól, olcsón és gyorsan dolgozik, ön ezek közül kettőt választhat!
A BKV-nál sem érttem soha, miért nem építik ki ügyesen a csipkártyás vagy akármilyen megoldást, ami a bliccelők 99%-át kiszűrné. Nem hiszem el, hogy a két metró-, az épülő harmadik, és az egyetlen földalatti vonalon egy ilyen rendszer megvalósítása, nem fedezné az ellenőrök eltartását, és idővel nem hozná vissza a saját árát (a bliccelők hiánya miatt). Már ha tényleg olyan sok bliccelő van, mint azt állítják. Persze így legalább kapnak az emberek munkát, de hát szintén könyörögni kényszerülök: az utasok utálják az ellenőröket, a BKV utálja, hogy nem fizetnek, az utas meg azt is utálja, hogy drága a jegy. (Azt már meg sem említem, hogy egy-két járat hogy néz ki például.) Bár a jegyárakkal nem tudnak mit kezdeni, az első kettő problémát orvosolná a csipkártya. Persze ezzel az egész jegy- és bérletrendszert át kellene alakítani, gondolom, ehhez meg ugyan kinek volna ideje és pénze.
Nem értek én ehhez, tényleg nem, de ha lenne rá lehetőségem, én máshogy csinálnám a dolgokat.
A múltkori »működésképtelen nyomtatót« végül kicserélték, de hát a cég ma tőlem megkapja a tájékoztatás felsőfokon citromdíjat. Anyum küldött nekik egy mélt, hogy az új nyomtatóhoz se cédé, se semmi, és hát a vindóz mint olyan nem is meri fel. Erre válaszként küldtek egy levelet, melyben &ndadh; azon túl, hogy anyum neve helyett valami teljesen mást írtak – volt egy link, hogy honnan lehet letölteni. Ráklikkoltam, hát mi jön be? Na mi? Fizessék 2,99 USA dollárt, és akkor letöltheted a drivert, jól.
Mondjuk sajnálom is kicsit, az egy HP LaserJet volt, ráadásul multifunkciós, ez meg csak sima lézerprinter, de hát amire kell, arra bőven jó.
Oké, használt lézernyomtató, de azért mégsem kellene ennyire átbaszni a vevőt, az van.
2008. január 30., 9.55.22. – kiegészítés
Sikerült megcsinálni, kis guglizás után kiderült, hogy az Unisys AP9210-es nyomtatóval kompatibilis, annak a drájvere megtalálható a Windowsban. Aranyos jószág egyébként, nagyjából hat másodperc alatt köp ki egy teljes A4-es oldalt, egész szép minőségben; nyomtattam egy fotót is, kicsit pixeles, de jó. A sok vizsgapuskaanyag kinyomtatására tökéletes lesz.
Ez a kiragadott mondat így egymagában annyira nem vicces, annak viszont aki, megnézi, vagy már esetleg korábban látta a című magyar filmdrámát, annál inkább. Tegnap egészen véletlenül kapcsoltam a Filmmúzeumra (egyike azon tévécsatornáknak, amik kifejezetten jók, nem mellesleg), és ezt a művészi(?) darabot adták. Kicsit elvont, jó kis magyar rögvalóság, jó poénok, egész korrekt játék, és nem utolsó sorban jópofa sztori. Biztos az elvetemült ízlésem teszi, de nekem bejött, simán újranézős.
Eredeti cím:
Macerás ügyek
Műfaj:
dráma
Időtartam:
100 perc
Megjelenés éve:
2001
Főszereplők:
Szabó Domokos, Török-Illyés Orsolya, Nyitrai Illés
Ígértem, hogy a készülőben lévő játékról majd lesz kép. Ez a majd ez konkrétan most van. Pici kis képecske, apró darabokból, hogy azért legyen pici újdonságérzés is, de azért kis betekintés szintén. Mondhatni mézesmadzag:
Hihetetlen, ma olyan jó kedvem volt, arról akartam blogolni, hogy kedvem lett volna végigsétálni az Andrássy úton, ha időm engedte volna, erre éppenhogy leülök a gép elé, és Zsukov benyögi, hogy autóbalesetben meghalt Selmeczi Roland. Az egyik legtehetségesebb (szinkron)színészről beszélünk, legalábbis innen ismerik őt a legtöbben. A sorozatnézőknek biztosan nem ismeretlen a neve; a Született Feleségek Mike Delfinója, a Prison Break Lincoln Burrows-a, a 24 Jack Bauere és Doktor House James Wilsonja, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Tragédia, gyász, nem tudok mást mondani, hatalmas veszteség, mind a szakmájának, mind a családjának.
Mániákus - Kicsit zöld, kicsit kisbetűs, kicsit mániákus, kicsit imádom. És ha negyede olyan jól ír valaki, mint ő, akkor már csak sikeres ember lehet.
Ez is megvolt – mondhatnám. Érdekes volt a vége, teljesen másra számítottam, ami viszont annyira nem jött be, hogy az egésznek volt egy olyan semleges íze. Történtek a dolgok, lehetett sejteni, hogy valami összeesküvés van a háttérben, aztán egyszercsak hopp, valaki meghalt, mást lecsuktak, epilógus, heppiend. Mondjuk sokkal inkább mutat rá a fő karakter személyiségváltozására, mintsem a rák gyógyítására, amiről egyébként szólna. Nem volt rossz, de olvastam már jobbat is, legfőképpen a 2000 előtti regényekből, akkor még sokkal több volt a krimi és az izgalom, szemben az érzelmekkel.
