Az éves teljesítményértékelés keretein belül a HR-vezető egy leírást kért Kovács Péter munkatársról annak főnökétől.
Kovács Péter kollégám mindig
keményen dolgozik az irodájában. Péter függetlenül dolgozik, nem
pazarolja az időt azzal, hogy a kollégákkal beszélget. Péter soha nem
tagadja meg másoktól a segítséget, és mindig
időre fejezi be a kiadott munkát. Péter gyakran sok időt tölt az
elkészítendő munkájával, hogy befejezze azt, néha folytatja az
ebédszünetben. Péter egy olyan személyiség, hogy abszolút nincs
kétség afelől, hogy alapos és széles körű saját területén a
szaktudása. Úgy gondolom, Pétert nyugodtan lehet
egy igazi nagyágyúnak nevezni, akit nem lehet
nélkülözni. Következésképpen azt ajánlom, hogy Pétert
léptessék elő. Erről a javaslatot majd
el kell küldeni minél hamarabb.
Nagy András
Hamarosan érkezett egy kis kiegészítés a levélhez: Péter a hátam mögött állt, és olvasta a levelet, miközben írtam. Kérem, csak a páratlan sorokat vegyék figyelembe, ezek tartalmazzák a valódi véleményemet.
Államválság, kormányválság. Ezeket a szavakat mondogatják mostanában. Van is mindkettőből bőven, csak nem azért, mert a híres-neves MSZP-SZDSZ koalíció mindenki bánatára felbomlott, mint ahogyan korábban – szintén mindenki bánatára – a Szovjetunió is.
Lótúrót. Kormány- és államválság azért van, mert. Mert a magyarok elégedetlenek, és nem látnak választási alternatívát. Mert a külföldiek úgy látják, hogy a helyzet katasztrofális (mondhatjuk persze, hogy kit érdekel más véleményére, de ebben az esetben ez badarság volna, hiszen ha a külföldiek azt hallják-látják, hogy ez az ország rossz, akkor nem jön ide a turista, nem jön ide a befektető, nem jön ide a kutya se, aztán nézhetünk). Mert a »diákok verik a tanárokat«. Mert egy hat évvel ezelőtt történt bankrablással egybekötött mészárlás elkövetőit mai napig nem tudják előkeríteni, csak ujjal mutogatnak. Mert nincs közbiztonság; a rendőr tehetetlen, a polgárőr szintén, ha magadat véded, téged csuknak le. Mert nincsenek normális autópályák, a városi közlekedés egy rémálom. Az árak Kal-Elt keresik valahol a Krypton helyén, a bérek viszont az Ördöggel pacsiznak, a Pokol mélyén. Nincs összefogás; az emberek bizalmatlanok, mogorvák, fásultak. Mert szarunk a nemzeti értékeinkre; a műemlékek többsége romokban, a belváros igazi szépségei rohadnak széjjel, az üvegpaloták meg csak épülnek és épülnek, de mindegyik üres. És még sorolhatnám, sorolhatná mindenki, biztosan nem kellene sokat keresgélni a kontrák között.
Nem a szokásos politikai értelemben (értsd: gyurcsányozás, orbánozás és társai), tényleg az ország jövője felől érdeklődve teszem fel nap mint nap a kérdést: hová tartunk? Mi lesz itt öt, tíz vagy húsz év múlva? Mivé válnak azok az emberek, akik most még fiatalok? Mi lesz a kormánnyal? Mi lesz a gyárakkal, a munkalehetőségekkel, a szórakozással? Mi lesz az addigra tönkrement műemlékekkel? Mi lesz itt úgy egyáltalán?
Én komolyan aggódom, kivált, hogy senkit nem érdekelnek ezek a kérdések, vagy ha érdekelnek is, a szokásos monnyonle monológnál tovább nem jutnak.
Ez a pirosbetűs szöveg virított a 47-49-es busz utastájékoztatóján reggel. Az egészben az a vicces, hogy bár jó idő van, ennyire azért nem. Gondolom csak véletlenül lett bekapcsolva, vagy tesztelték, nem tudom. Bízom benne, hogy ha délután meleg lesz, újra élnek majd ezen jószokásukkal.
Viszont nyárra elvileg működőképes klímaberendezésekkel látják el kedvenc hosszú sárga villamosainkat is; nagyüzemben zajlik a hernyók átalakítása, nem is nagyon látni csak a klasszikus 4-es-6-os gépeket. Azt mondjuk nem értem, miért kell utólag belebuherálni, majd' kétmilliárd forintért, holott ha beépítve kérik, akkor talán olcsóbb lett volna. Akkor biztos nem volt keret.
Annyira nem kedvelem azokat az embereket – bár nem is az emberekkel, sokkal inkább a jelenséggel van bajom –, akik megveszik nem kevés pénzért az autót, aztán havonta egyszer veszik elő a garázsból, akkor is azért, hogy lemossák. És közben tömegközlekednek, az autó meg a garázsban pihen.
És most természetesen nem arra gondolok, amikor valakinek egyszerűen nincs pénze arra, hogy használja (más kérdés hogy szerintem veszteségesebb nem használni egy autót, mint használni adott esetben), hanem arról, hogy félti. Tipikus példa a görkorcsolyával, aminek a használatát ugye addig halogatja az ember, hogy mire felveszi, kinövi.
Volt egy iskolatársam, aki megcsinálta a jogosítványt, vett egy autót, majd közlekedett tovább busszal. Bulizni busszal ment. Hétvégi bevásárlást busszal intézte. Akkor minek neki az autó? Tényleg nem értem.
Nyomatják most az új (bár annyira nem új) Honda Civic reklámját, azzal a szlogennel, hogy Vezette már az új Civicet?. Hát konkrétan vezetni nem vezettem, de sikerült az utóbbi pár napban utazni vele. Az élmény elég vegyes. Először is: a Hondának sikerült az, ami a Fordnak nem. Futurisztikus autót készíteni, mármint. Nekem mindig bejöttek ezek a nagyon-nagyon jövőt idéző dizájnok, és eddig a Honda volt az egyetlen, amelyik ki mert dobni egy ilyen modellt a nagypiacra, ráadásul a Civic nevével. Az új Focus valahogyan azt sugallta nekem, hogy egy hihetetlenül futurisztikus kinézetet szerettek volna, de aztán valahol félúton megakadt a dolog. A Civicnél nem. A külső nekem abszolút bejön, fiatalos, lendületes, bátor, agresszív, határozott; ha szavakban akarom összefoglalni. Egyedül a hátsó fele az, ami nem sikerült szerintem tökéletesre; kicsit félbehagyott látszatot kelt, másrészt nekem mindig úgy tűnik, mintha nyitva lenne a csomagtartó ajtaja.
A belső szintén fantasztikusan néz ki, a szélvédő alól kiemelkedő széles sávban rejtették el a digitális sebességmérőt, és még néhány infót, minden más a kormány mögött található. Érdekes, hogy oldalról és minden szögből nézve a kormány mögötti plexi annyira tükröződik, hogy lehetetlen bármit is látni, szemből pedig semmi ilyesmit nem tapasztal az ember. A kormány apró, sportos, a motor indítása egy piros ENGINE START gombbal történik, értelemszerűen a kulcs elfordítása után. A sebváltó helyes kis gömb, abból nyúlik ki akar, nincsen semmilyen bőr, nagyon érdekes látvány. A pedálok fémből vannak, szexi lyukakkal, ahogy kell. Olyan érzés az egész, mintha nem is egy autóban, hanem valami űrhajóban ülnénk. A hamutartó itt is roppantul kicsi (az utóbbi időben nem igazán dohányosoknak terveznek). Amit zavarónak találtam, hogy eléggé nagy a műszerfal, aránytalanul nagy például a kormánykerékhez képest; lehetett volna kisebb, így növelve az utasteret.
A hátsó ülés semmi extra, elég szűk is, viszont van lehajtható pohártartós könyöktámasz, ami jóság.
Viszont. A belső műanyag, és a műanyagból is a gagyibb fajta, ami többezer kilométer megtétele után bizony zörög-csörög. És tényleg: a mi tesztautónk is eléggé zajos volt, üresben zöldre várva mindenféle ismeretlen eredetű alapzajt lehetett hallani, ráadásul a motor sem egy halk példány, hosszú úton nem feltétlen lehet izgalmas a műanyagok kilencedik szimfóniáját hallgatni. Ráadásul a létező összes mozgatható dolog (kesztyűtartó, kilincsek, pohártartó stb.) zörögtek, nyöszörögtek, nehezen voltak mozdíthatók. Ezek a dolgok kicsit odébb is fújták kicsit a szerelem rózsaszín felhőit.
Lényegében az egész autóból nem áradt az a fantasztikus tervezői odafigyelés, pontosság, kényelmességek hada, ami például a »Honda Accordból« nagyon is.
Anno »nagyon beleszerettem«, most sem mondom, hogy utálom, de azért elgondolkodtató. A konklúzió mindenesetre egyértelmű; ahogy apum mondta: csajozós autó. És tényleg: egy-két személynek, átlagos használatra, eljárós autónak, bulizni és hasonlókra tökéletes, egy családnak már kevésbé (bár szerintem nem is erre hivatott). A zörgős belső eléggé elszomorító, ezt leszámítva viszont nagyon korrekt kis gépezet, ha tízes skálán kellene osztályozni, egy erős nyolcast kapna.
Több dolog. Az egyik, hogy voltunk ma teázni-kávézni Tigiékkel, és ittam kongói forrócsokit, amiben narancsdarabkák voltak, nagyon finom volt. Nem úgy, mint a mai ebéd, ami mustáros-mézes tészta volt, sajnálatos módon répadarabkákkal tömve. Sebaj. A másik, hogy a TV2-n szombatonként délután négy körül James Bond-filmeket vetítenek, ami ugye a rajongóknak remek.
Valamint ezt a bejegyzést mobiltelefonról írom; ilyen egyébként most történik első alkalommal, jaj.
A kertesház egészen addig remek dolog, ameddig egyrészt megfelelő méretű a kert, másrészt szép állapotban veszi át az ember. Ugyanis minél nagyobb, annál több vele a munka (meglepő módon), és minél gázabb állapotban veszi át az ember, annál kevesebb kedve van nekiugrani, hogy helyrepofozza. Ráadásul a helyrepofozáshoz nem elég az idő és a verítékes munka, hanem jó sok pénz is kell, ha például minden (értsd minden) nő a kertben, csak fű nem. A kutyák piszkáról, a szemetelő emberekről, a szomszédok égetési tevékenységének köszönhető és egyéb melléktermékekről nem is beszélve.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy ithon maradok Salgótarjánnak gyönyörű városában, ugyanis a BKV és MÁV sztrájknak köszönhetően még ha be is tudok jutni az iskolába, előadás biztosan nem lesz.
Médiagetszik; ez a neve annak a kezdeményezésnek, amit Zsukival és Levvel cirka »két hónapja tervezünk«. Próbálunk egy politikailag független (értsd: attól hogy vörös a háttér, nem fogjuk A Párt istenítésével kezdeni), érdekes, naprakész, vicces és legfőképpen interaktív, élő, beszélgetős műsort készíteni, hírekről, technikáról, filmekről, sorozatokról, könyvekről, internetről, és egyéb dolgokról, amit bárki nézhet, és amihez bárki hozzászólhat.
A helyzet egyelőre úgy néz ki, hogy kétszer negyvenöt percben, közte egy kis szünettel tálaljuk a dolgot, vonalegyenes élő adásban, mindenféle cenzúra nélkül. Elmondjuk a véleményünket dolgokról, a nézők (ha lesznek) megírják kommentben, levélben, az élő chatablakban, vagy éppen Skype-on, aztán lehet anyázni.
Néhány fontosabb tudnivaló, ha megmozdult a fantázia:
az első adással április 14-én hétfőn, 17 órai, hajszálpontos kezdéssel indulunk;
a műsort lehet nézni itt, Zsuki blogján, vagy a legjobb, az ustream oldalon, ahol a csetablak is elérhető: ;
a cseten való hozzászóláshoz ;
van Skype-fiókja a sónak, így lehet elérni: mediagetszik;
ha érdekel valakit: várjuk két-három csetmoderátor jelentkezését, de csak akkor, ha az esetek 90%-ában, de legalább az első adáson biztosan jelen tud lenni!
Egyelőre ennyi, ha még lesznek információk, természetesen előre is közöljük.
Köszönjük, hogy használta a Skype hívástesztelő szolgáltatását, viszontlátásra!
Remek dolog hogy már magyarul (meg sok-sok más nyelven) is tud a Skype Próbahívás nevű szolgáltatása, de azért két dolog vicces; az egyik: a hölgynek olyan hangon sikerült elmondania a nagyjából egyperces szöveget, hogy nem a telefonálási, hanem az életkedvem megy el – szerintem rendelkezik telemarketinges múlttal. A másik, hogy az angolról magyarra fordítás kicsit érdekes lett, de legalább érthető. Többek között ezért szoktam mondani, hogy egyáltalán nem olyan jók a magyar szinkronok, mint amilyen jónak sokan mondják. Remek szinkronszínészeink vannak, ez tény, de a fordítások tízből kilencszer katasztrofálisak (kedvencem a son of a bitchgazember meg mocsok fordítása).
Másik magasröptű idézet a Harvard (!) végeredménye (figyeld a nagybetűket!):
Az Ön adatai azt mutatják: A Világos Bőrű Emberek közepesen erős automatikus preferenciája a Sötét Bőrű Emberekhez képest.
Azt, hogy ez mit jelent, mindenki döntse el maga. A tesztet meg tessék megcsinálni, vicces.
Megjelent a »Heroes« hivatalos zenei albuma, melyen a részek alatt hallható témákon kívül néhány indie és hasonló előadó, például a Death Cab For Cutie vagy a The New Pornographers zenéje is helyet kapott. Teljesen korrekt válogatás, egyetlen dolog nem tetszik: Maya témája felkerült (aki nézte a második évadot, tudja kiről van szó), ellenben a Hiróék története alatt hallható muzsika már nem. Pedig az egyik legjobb volt, szerintem.
A lemez átlag 10 USA dollárért (nagyjából 1 600 forintba) szerezhető be odaát, nem tudom itthon mennyibe fáj majd, ha bejön egyáltalán.
Értékelés: 4 pont (Hiro miatt. De rajongóknak kötelező. ;])
Ma este ment az első Showder Klub, amiben a Dumaszínházból ismert gárda, szerintem kishazánk legtehetségesebb fiatal humoristái (ahogyan azt »korábban is írtam«) léptek és fognak még fellépni.
Az első tíz percről sajnos lemaradtam (ha anyum nem szól el is felejtem, jól), de ha nagyon röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy első részhez képest nagyon is jó volt. Volt egy-két döcögős rész, meg egy-két olyan poén, amit jobb lett volna nem el sütni, de ez belefér. Kiss Ádám mint házigazda remek ötlet volt, és legalább új poénokat sütött el, nem az Esti Showderből már ismertebbeket. Szerintem ennek sem volt rossz nézettsége, de ha lesz egy Bödőcs vagy Kőhalmi, az döntögeti majd a rekordokat.
Az egyetlen dolog amitől kicsit félek, hogy ezekután nem igazán éri meg Dumaszínházba menni, mert a tévéből már jól ismert poénok újra és újra előkerülnek majd. Remélem nem így lesz. Mindenesetre az adásra egyszer biztosan elmegyünk.
Kellett már egy vicces, úgy értem tényleg vicces, igényes műsor (mégha kicsit érződik is az amerika-fíling) a hazai tévéműsorok szürkeségébe. Az Esti Showder nem rossz, de megmondom őszintén, én már kicsit unom a számomra egyébként is kicsit ellenszenves Fábryt. Persze ez csak az én véleményem. Ha osztályoznom kellene ezt, kapna mondjuk egy erős négyest az ötből, és biztosan megnézem legközelebb is.
Nem is olyan régen volt róla szó (tévé, rádió, újság, internet – mindenki közölte), hogy Luís Figo kishazánkba jön, mint az egyik magyar márkájú ásványvíz, konkrétan a Szentkirályi (a cikk írója szeretné megjegyezni, hogy ő egyébként ezt a márkát választja a közértben) reklámarca. Úgy látszik azóta már be is fejezték a munkálatokat, ez lett a végeredmény:
Kaptam egy ilyen e-mailt (a küldő teljesen lényegtelen):
Pénztárcabarát folyószámla! A 6800 forintos nyitási ár után nincs számlavezetési és átutalási díj! Kényelmesen otthonról lehet mindent intézni és a számlán tartott pénz 5%-ot kamatozik évente! Ha érdekel válaszolj!
Az igazság az, hogy így látatlanban nem igazán hiszek a dologban. Persze ez mind-mind csábítóan hangzik, de inkább vonjanak évente egy ezrest, de legyen a pénzem nagyjából biztonságban. Nem tudom, hogy ha egy ilyenbe beleugranék, sokáig ottmaradna-e a pénz.
Ezek a napok valami misztikus tulajdonsággal bírnak, vagy mifene? Ugyanis kapásból öt olyan rendezvény, buli, akármi van ezen a két napon, amin nagyon szívesen ottlennék:
Ma van a harmadik , ami nagy vonalakban arról szól, hogy rejtsük el az oldal kinézetét, és mutassuk meg mit tud mindenféle agyonturbózott dizájnelem nélkül. Ez például arra jó, hogy megtapasztalhatjuk hogyan látja a weblapot az, aki valami egyszerűbb mobilböngészővel nézi (értsd: nem hiperszuper zúmolható, akárhányszázpixeles masinán), vagy például láthatjuk, hogy nagyjából milyen sorrendben hallja az, aki felolvasószoftverrel figyle, már ha van ilyen. Persze nagyobb oldalak közül nem igazán tartja meg senki ezt a napot, például a Google sem, pedig ők minden ilyenre kaphatók.
Az angol nyelvű Wikipédiának pedig úgy tűnik, hogy ha valaki erről a napról akar írni.
Aki úgy gondolja, hogy ez egy fölösleges szar: ennyi erővel teljesen értelmetlen a MÁV- és BKV-sztrájk (elvégre nem tudsz közlekedni), teljesen fölösleges a kerékpáros felvonulás is (hiszen lebénul a fél város), meg fölösleges minden ilyen jellegű kezdeményezés. A széles látókör mindenkinek jár.
Megkezdtük a »Médiagetszik« promózását. Van itt fent egy banner, ami egy fix oldalhoz repít (ennek címe: http://mefi.be/mediagetszik/), itt van csevegőablak és a videót is nézni lehet, természetesen; előbbihez még mindig ! A banner nem hiszem hogy roppant zavaró lenne, ha mégis, nem nagy művelet letiltani. Nem lesz kint mindig, de tervezzük egy műsorújság elhelyezését valahová, amiben előre két-három adás dátuma rögzítve lesz.
Ami fontos: lesz nyereményjáték! Frankó nyereménnyel. Az első adásban a nyertes megkapja nyereményét (figyeld a szóismétlést), utána pedig a hetente kikerült sikeres játékosok közül havonta sorsoljuk ki a nyereményt. Itt (is) szeretnénk megköszönni és az ő remek webboltjának támogatását ezügyben!
Valamint ha lesz erre igény, négy-öt fő jöhetne nézőnek, élőben mármint. Talán több ember is elfér, de öt kényelmesen biztosan. Ez persze a jövő zenéje. Mint ahogyan az is, hogy tervezzük sztárvendégek meghívását (már folynak az egyeztetések Fekete Pákóval és Győzikével!) így emelve az esemény fényének lumineszcenciáját (mely egyébként sem halovány!). ;]
[20:43:57] ::: (mefi) vagod, hogy human beleirt posztba
? :D
[20:44:19] ::: () :D
[20:44:43] ::: (mefi) RaveAir - 2008. 04. 09. 16:25
[20:44:43] ::: (mefi) Human Insect: Mi az a mefi, amit említesz
a bejegyzésben?
[20:44:46] ::: (mefi) :D
[20:44:50] ::: (Zsuki) ideje lenne beletorodnod, hogy
magyarorszag egyik legolvasottab bloggere vagy baszki
[20:45:05] ::: (mefi) :$
[20:45:11] ::: (mefi) ja, látom! :D
Valahogy mégsem tudok beletörődni; nem tartom magam népszerűbbnek vagy jobbnak más bloggereknél (na jó, van kivétel persze), és mindig jól esik, ha valaki rám hivatkozik vagy engem említ (kivált, ha jót mond rólam ;]).
Nem is az a legnagyobb baj, hogy a szolgáltatások (értem ezalatt az éttermeket, kocsmákat vagy csak a szimpla kisközértet a sarkon) egyre nagyobb mértékben hígulnak, hígulnak és »hígulnak«, hogy az életképes, kifizetődő és ide biztosan visszatérek érzésű üzletek idővel lehúzzák a rólót, ugyanis nem tudják tartani a színvonalat. És emiatt már tényleg pipa vagyok. Gondolok például olyan dolgokra, hogy ha bemegyek egy üzletbe, akkor ne én érezzem magam kellemetlenül, hogy ott költöm el a pénzem; ha bemegyek egy étterembe (gyors, lassú mindegy) ne azt érezzem már, hogy úgy kezelnek, mint aki bepofátlankodott pár falatért és még sorolhatnám, de fölösleges, megtették már mások. Ez egyébként úgy jutott eszembe, hogy félő: az utcában lévő »török étterem« előbb-utóbb bezárni kényszerül, mert. Mert kevés vendége van, valamint azért is – és ez hülyén hangzik, de tényleg így van – túl jó, hogy igaz legyen. A másik véglet, amitől kicsit félek, amikor nem bezár, hanem hirtelen belendül az üzlet, a minőség meg arányosan csúszik lefelé. Biztosan te is tapasztaltál már ilyet.
Valamint egy picit ehhez kapcsolódik: többen kérték tőlem mostanában, hogy legyen cenzúrázva a linkfal, mert kicsit zavaró, hogy tíz linkből négy-öt teljesen igénytelen, és nem egyéni, hanem általános mércével. Fontos megjegyeznem a Linkelde létrejöttének okát, mely azon túl, hogy segít terjeszteni a jót, a kommentek bizonyos fokú védelmét biztosítja a rengeteg Off: nézd mit találtam hozzászólástól. És ugye inkább itt, mint ott.
Amit akarok mondani: óvatosan a linkekkel. Egyszer-egyszer ha beküldöd a blogod linkjét, belefér, de mikor már tizedszerre látjuk, akkor előfordulhat, hogy uncsi. Valamint a különböző igénytelen (bocs) ilyen-olyan üzletek linkje megy a süllyesztőbe, ha nem érted mért, olvasd el a fentieket.
Hosszútávon tervezem a kategóriák bevezetését oda is, illetve a majd regisztrációs rendszerben bizonyos kategóriák tiltását, ami azt jelenti, hogy nem jelenik meg egyáltalán. Ez akár blogbejegyzésekre is aktiválható lesz, bár ott fölöslegesnek érzem, több okból is, amit viszont most nem fejtegetnék.
Múltkor a suli előtt volt Kinder Maxi osztás, lehetett nyerni is, nem nyertünk, de legalább ránkmosolygott a kiscsaj, aki osztotta, és még finom is volt. A héten meg Pepxi Max (csupa maxi akármi) volt az ajándék. Ezekről a cukormentes dolgokról csak annyit, hogy undorító az összes; a Coke Light, a Coke Zero és a Pepsi Max is. Hiába mondják, hogy ugyanolyan íz, nem szabad elhinni, érezni a tömény édesítőszer aromáját. Meg egyébként azt nem értem, hogy hová ez a nagy cukormentes mánia (aki persze cukorbeteg vagy hasonló, az teljesen oké), de nem látok benne logikát, hogy miért veszi mindenki a cukormentes termékeket. Lehet ők csinálják jól.
A magyar mentalitás viszont ismét előjött. Persze egyáltalán nem negatív értelmeben, meg nem is konkrétan a magyar mentalitás, hanem az ingyen a szar is kell mentalitás; a kólát osztó csaj mondta, hogy ő menne el, szóval ha érdekel valakit, viheti tálcástól a dobozos kólákat. Mondanom sem kell, hogy mindenki rögtön ugrott rá. Persze ha autóval lettem volna, én is elviszek egy tálcát vagy kettőt (legrosszabb esetben eladom, hehe).
Néha annyira megdöbbenek azokon a szülőkön, akik az öt-hatéves gyerekeket leküldik a kocsmába sörért meg cigiért, aztán az a szerencsétlen biciklizik hazafelé, és leszakad a szatyor (mert hat üveg sörtől van esély, hogy le fog szakadni), és otthon még ő lesz jól leteremtve, hogy hát a drága sör. Biztosan én nem értek a gyerekneveléshez, és ez jót tesz a fejlődésének.
A másik kedvenc szituációm, amikor bemegy gizdaapuka kisfiával, vesz két doboz cigit, öt üveg sört, egy üveg bort, két zacskó csipszet, és akkor nagykegyesen megkérdezi a pultba kapaszkodó, szintén öt-hatéves, csillogó szemű gyerektől, hogy na mi kell, majd a gyerek rámutat a Balaton-szeletre, mire gizdaapuka közli, hogy ez túl drága, az a húszforintos rágó jó lesz. Apukám, hát neked minek gyerek? Ja, hogy kell a segély, bocs.
Két dolog méghozzá. Az egyik, hogy a CSI: New York szinkronja ritka jó lett, mind fordítás mind a szinkronszínészek tekintetében. Eredetileg szinkronosan néztem, majd láttam durván fél évadnyi (11) részt feliratosan, és hát nem kicsit pocsék az eredeti hang a szinkronhoz képest. És nem az a szokásos fura-a-szinkronos-után érzés, hanem a konkrét ez-mi-a-szar érzés csapott meg. Manapság ritka az ilyen, hogy a szinkron nagyon-nagyon sokat nyom felfelé egy sorozaton vagy filmen.
A másik pedig, hogy a »24« Jack Bauerjének új szinkronhangja Kőszegi Ákos, aki szerintem teljesen korrektül végzi a dolgát, megkockáztatom, hogy van olyan néző, aki észre sem vette a változást. Nem túlzó azt mondani, hogy »Selmeczi Roland« méltó utódja.
Hát nem tudom. Valamilyen szinten persze jó, mert én is éppen beszélek róla, még több emberhez eljuttatva az infót, de eközben az egész annyira szánalmas, hogy azt öröm nézni. Anyjuk! Hát nézzed már e! Emmán, hát ingyér van oldalrendező ajándékba! Hát nézzedmár a startlappot!
Ma egy csaj a metrón Nokia 3210-es(!) telefonon a kígyós játékkal küldte. Ó, édes nosztalgia!
Zajlanak amúgy az előkészületek, hamarosan Zsuki is ideér; most ment el a fővilágosító, az operatőr még állítgatja a kamerát, de a narancssárga jelzés már villog, ezzel jelezve, hogy bármelyik pillanatban kezdetét veheti a balhé; a sok-sok kábel csak úgy behálózza a környéket, a kamera már villog, és hamarosan kigyullad a piros CSEND! ADÁS! feliratú lámpa az ajtó felett, pont abban a pillanatban, amikor a rendező elkiáltja magát, hogy tessék!
No, megvolt az első műsor. A sikeres nyertes kopa volt, köszönjük neki a játékot! Átlag negyven nézőt produkáltunk, ami szerintem teljesen korrekt volt. Voltak eléggé gázos bakik, amik szintén az első adásra hivatkozva nem számítanak fűbenjáró bűnek, ami viszont nagyon nagy baj, és ezért én kérek elnézést, de nem sikerült a felvétel, ugyanis az elején elfelejtettük bekapcsolni, utána meg egyszerűen nem jelent meg a hiányos felvétel. Kicsit szomorú, de hát ez van.
Az elején érződött a lámpaláz, nekem egészen a START gomb megnyomásáig nem volt, de amikor felkapcsoltuk a lámpákat, és éreztem, hogy most negyven ember minket néz, na akkor azért megdobbant a szív. Négy-öt perc után viszont teljesen jó volt, én legalábbis nagyon jól éreztem magam, Zsuki szintén. Hogy az ő szavaival éljek: Akkorák vagytok, hogy a hajzselé súrolja a plafont! (nem biztos hogy pontos az idézet, majd átírom ha nem). Az after elvetemült volt, de ha valaki látta már Hamit a medvét, akkor semmi meglepőt nem tapasztalt.
Ami fontos; visszajelzések alapján a következő műsor rövidebb lesz és később fog kezdődni. Szünet nélkül egy óra mondjuk és hét-félnyolcas kezdéssel.
Képeket, blogbejegyzéseket, idézeteket és minden hasonlókat bátran küldjétek kommentbe, nem haragszunk meg!
Köszönjük nektek ezt a vidám két órát, találkozunk legközelebb!
Jó a »Showder Klub«, tényleg jó, csak sajna igazolódni látszik amitol az elején féltem: ismétlődés. Heti egy alkalom, plusz még a Dumaszínház fellépések, és félő, hogy nem tudják tartani az iramot. Például – az egyébként nálam favorit – Kőhalmi Zoltán mostani fellépésekor egy az egyben ugyanazt adta elő, amit »Salgótarjánban« is. Persze vicces volt másodjára is, csak egyrészt kicsit csalódtam, másrészt mi a garancia arra, hogy nem fogom hallani ugyanezt harmadszorra is, úgy, hogy kiadok nem kevés pénzt érte. Szóval ettől félek kicsit.
Hadházi László, a házigazda újfent remek választás volt, bár a Prius-vicc nekem nagyon-nagyon »Achmed-gyanúsnak« tűnt. (Ez persze nem baj.)
Bödőcs Tibor remekelt, voltak nagyon jó poénjai, bár szerintem volt már jobb is. Ellenben ezzel a paródiás vonallal az a probléma, hogy mindenki ugyanazt a néhány embert veszi elő (Gyurcsány, Orbán, Sólyom, stb.). Ez Ámérikában jól megy, ahol van cirka öt-hatszáz híresség, itt kevésbé. Egy idő után ezért untam rá a Fábryra is.
Lórán Trabarna Barnabás szintén teljesen jó volt, sokkal jobban bejött itt, mint anno a »hutyutyus reklámban«
Ellenben a káromkodások és márkanevek vágása roppant idegesítő. Utóbbit még megértem, de a káromkodásokat este tízkor ne szűrjük már, na! Egyrészt elveszti a hangulatát a poén, másrészt olyan érzésem volt, mintha valami kontakthibás tévét néztem volna, ami hol szól, hol nem.
Valamint nekem most kicsit rövidebbnek tűnt, pedig múltkor még kevesebbet is láttam belőle. Persze lehet csak a jó poénok miatt. Egyelőre tartja magát, de azért kíváncsi vagyok, hat-hét hónap múlva mi fog kisülni belőle (főként a Dumaszínházra gondolok itt).
Ahogyan azt tegnap is említettem, elkezdtem nézni a című sorozatot. Nagy vonalakban arról van szó, hogy egy ámérikái sóműsör hátterét láthatjuk, írás, szervezés és minden egyéb tekintetében, mindezt persze humorosan tálalva. A cím pedig onnan jön, hogy az NBC székháza a Rockefeller Plaza 30 alatt található.
Az első rész nem volt az a hű de várom már a folytatást hangulatú, de mindenképpen viccesre sikerült, kivált az jelenet miatt. Azóta a hetedik részig jutottam, húszpercnyi garantált szórakozás, mindenkinek ajánlott.
A Tesconál a srácok nem kispályáznak: Tesco Downloads Store néven. Nincs mit szépíteni: egyértelműen az iTunes babérjaira pályáznak. Viszont egy valamit nem szabad elfelejteni: Tesco van Magyarországon is, iTunes nincs. És ki tudja, lehet előbb fogunk letölteni a Tesco oldalairól, mint az Apple-től.
A tartalom egyébként egész korrekt, többségében 192 kbps WMA fájlok lelhetők fel (gondolom cuki beépített másolásvédelemmel), számonként nagyjából 250 magyar forintnak megfelelő angol fontért. Letölthető filmeket és sorozatokat még nem láttam.
Fantasztikus könyv, a végén még fantasztikusabb fordulattal (bár aki a bevezető nagyjából húsz oldalára teljes egészében emlékszik, annak talán nem olyan nagy a meglepetés). Kicsit hasonlít a »Vakságra«; ott ugyanis Laurie Montgomery jelenik meg először, míg itt néhány évvel később Jack Stapleton, akik visszatérő karakterek a későbbi regényekben. Így, hogy elolvastam ezt is, ha jól számolom két Robin Cook-kötet maradt; kicsit furcsa lesz mást olvasni így nagyjából másfél év után. Viszont a jó oldalát nézve, legalább elkezdhetek olyan regényeket, amiket pontosan amiatt nem kezdtem, mert először ezeket szerettem volna befejezni.
Bejön az OS X? Szeretnél Macintosh gépet, de nincsen rá többszázezred? Vagy csak szeretnél egy – elvileg – erős számítógépet, nagyjából elegáns kinézettel és barátságos áron? Akkor a Psystar csodálatos masináit neked találták ki!
Psystar Open Computer
A képen egy Psystar gyártmányú látható. Az alapcsomag választható, hogy fekete vagy fehér legyen, és 399 ámérikái dollárért, mely durván kerekítve 64 000(!) magyar tallérnak felel meg az alábbi dolgokat tudja:
Intel Core2 Duo 2.2 GHz processzor;
250 GB, 7200 RPM SATA háttértár;
Intel GMA 950 alaplapi grafikus vezérlő;
2 GB DDR 2 memória;
20×, Lightscribe-képes, DVD+/-R SATA optikai meghajtó;
4 db USB 2 port.
Az oldalon felárért választható még néhány extra (FireWire port, durvább videókártya), valamint operációs rendszert is lehet kérni. És itt jön az, ami a legfontosabb és egyben legbátrabb vállalkozás: előre telepített Apple OS X Leopard eredeti (tehát nem Hackintosh vagy valami hasonlóan módosított rendszer) is szerepel a listában, jogtisztán.
A gép persze nem sugározza azt a maximalista kivitelezést, mint egy igazi Mac, a hátlapján például kifejezetten visszaköszön kínai barátaink kézmunkája, ettől eltekintve az árát jócskán megéri, ismerjük el. Két év garanciát is vállalnak a vasra, ami szintén nem rossz tulajdonsága. Kíváncsi vagyok, hogy milyen tapasztalatok lesznek a géppel kapcsolatban, mert ha a Leopard zökkenőmentesen fut rajta, akkor úgy vélem sok-sok ember fogja ezt választani a Mac helyett. Nem beszélve arról, hogy ha a vállalkozás sikeres, és az Apple nem heréli ki, akkor több cég is elkezdi majd a hasonló gépek kiadását.
Nem tudni honnan, de egy puma keveredett Chicago városába. Nem bántott senkit, a rendőrök mégis lelőtték. Krízishelyzet, és ilyenkor gyorsan kell cselekedni, tény, de azt nem értem, hogy mért kell rögtön éles lövedékkel megölni az állatot? Miért nem lehet először altatólövedékkel elkábítani, majd bevinni állatkertbe vagy valami hasonló helyre? Mi emberek elvileg felelősek volnánk az állatokért, akik esetleg olyan helyre kerülnek, ami az övék volna, ha mi, emberek nem foglaltuk volna el. És a probléma megoldása nem feltétlen jelenti a probléma gyökeres kiirtását. Nem szabadna legalábbis ezt jelentenie.
Megint jó régen volt már podkeszt, de ez nem is baj. Múltkor ugye »kihúztuk a dugót«, most meg kicsit elkalandozunk. Még mindig nem írok megható, vicces és fellegekben járó leírást, pusztán annyit, hogy reggeli napsütésben és csúcsforgalomban tökéletes (tesztelve!). Kicsit hullámzik, néhol gyorsabb, néhol lassabb; néhol világosabb, néhol sötétebb, mint amikor a felhő eltakarja a napot.
Egy másodperc híján tizenhat perc, és ezek a számok rondulnak rajta:
Guster – Amsterdam;
Third Eye Blind – Never Let You Go;
Collective Soul – The World I Know;
Remy Zero – Save Me.
mefiblog podcast vol23.freedom Ez egy mefiblog podcast (15:59), melyet vagy meghallgathatsz itt helyben, ha van Flash-lejátszód.
Na szóval, »Mozifanatikusok éjszakája«. Hát kicsit idiótán rakták össze az időrendet, és ráadásul nem hogy 52, hanem egy moziban durván 22 filmből lehet válogatni, megnézni persze csak ötöt-hatot. Mondjuk azért így is sikerült remélhetőleg jó, vagy legalábbis olyan filmeket betervezni, amik érdekelnek minket. A menetrend valahogyan így fest:
Mostmár biztos tehát: holnap egésznapos BKV-sztrájk lesz; nem közlekednek majd a buszok, villamosok, metrók, és a korábbi tervekkel ellentétben az éjszakai járatok sem. Egyszóval semmi, Budapestet így holnap a péntek esti lázon túl is tökéletes káosz jellemzi majd. Az egyetlen öröm az ürömben, hogy a MÁV most (még) nem jelentett be szünetet.
Persze most ettől lesz hangos a tévé-rádió-internet és minden, az emberek majd sírnak, hogy nem érnek oda az iskolába-gyárba, viszont van valami, amit sokan elfelejtenek: a BKV dolgozói nem csak magukért, értünk is sztrájkolnak. Ugyanis nem hiszem, hogy bárkinek baja származna abból, hogy nem szűnnek meg járatok. Ellenben a mostani MÁV-sztrájkkal, melynek követelése (ráadásul véleményem szerint teljesen irreális követelése) a pénzről szól.
Az viszont múltkor is kiderült, hogy a BKV kezében óriási hatalom van, sokkal nagyobb, mint bármelyik más tömegközlekedési vállalatéban. Ha bejelentenének mondjuk egy ötnapos sztrájkot, nem tartom kizártnak, hogy szó nélkül bármit teljesítenének nekik.
Persze a vonatokon és a Volán buszain kívül lesz néhány járat, mely közlekedni fog, ezek ugyanis többek között a BKV alvállalkozói, érdekük tehát nincs a sztrájkban, gondolom a szerződésük nem is engedi. Érdekes, hogy múltkor a 47-49-es villamospótlók (Nógrád Volán) jártak, holnap nem fognak. A folytatásban egy táblázat azokról a járatokról, amelyek közlekednek.
Szeretek végigsétálni a hosszú-hosszú belvárosi utcában, késő este, amikor a város zajai távolinak, tompának tűnnek, és a neonok villogva hirdetik az olcsó hajvágást meg a legjobb szoláriumot. Mintha egy versben, filmben vagy valamilyen más képzeletbeli világban lennék. Csak a nadrágom suhogását hallom, és azt, ahogy a cipőm talpa furcsán cuppan a nedves úton. A csendet egy-egy távoli klímaberendezésből csöpögő vízcsepp betonnal való ütközése töri csak meg. Közben a kulcsomat is előveszem, meg-megcsörren a kezemben; a jelzőlámpa – mely egyébként mindig pirosat jelez, mikor odaérek– most csak bágyadt sárga színnel villog rám, ő is sztrájkol, ugyanis, úgyse jön most autó sem. Én belépek a kapun, a lámpa még villan egyet, mielőtt végleg elsötétülne, a távolban valahol egy autó hajt el, majd az utcára újra csend borul.
Biztosan egy gyönyörűen kigyúrt testalkatú, szőke hajú, kék szemű, férfias (hogy jobbat ne mondjak, hálivúd-kompatibilis) arcberendezkedéssel rendelkező fiatalember vagy, valószínűleg ezért érzed úgy, hogy büntetlenül mindenféle viccesnek szánt feliratokkal (hogy legyen valami nyoma, tükröztem is, ).
Hidd el nem így van.
Azért, mert te gyáva vagy, és nem lehet rólad képet, videót vagy bármi más anyagot találni a neten, ne hidd azt, hogy névtelen is lehetsz. Persze ez nem fenyegetés, amúgy sem tolerálom az erőszakot. És egyébként is, hogy jössz te ahhoz, hogy más kinézetét oltod le, amikor rólad seni nem látott még senkit, és lehet te vagy Magyarország legcsúnyább embere. Meg egyébként is.
Ellenben a kis viccedhez annyit hozzátennék, hogy a képet (amit már ) én készítettem, így minden szerzői jog engem illet. És ha ezt nem is jelzem minden képnél, de engedd meg, hogy idézzem az »információk oldalon« található, tartalmakra vonatkozó bekezdést:
Az általam írt bejegyzések, üzenetek, elektronikus levelek, az egyéb írott, valamint kép-, hang- és videóanyagok a saját tulajdonomat képezik, így az én írásos, vagy személyes beleegyezésem nélkül nem felhasználhatók, ezt kéretik tiszteletben tartani.
És én nem igazán emlékszem, hogy kértél volna tőlem írásban vagy személyesen engedélyt. Így megkérlek, hogy a képet minél hamarabb távolítsd el. Köszönöm.
Alázattal; Mefi Egy szerény tiniblogger, aki még csúnya is.
Na, megvolt a »Mozifanatikusok éjszakája«. Így nagy vonalakban annyi, hogy roppant szervezetlen volt az egész, ezt egyébként a rohangáló szervezők is elsimerték, többször hallottam a gyors beszélgetések majd jövőre jobb lesz részleteit.
A legnagyobb baklövést ott követték el, hogy a filmeket rosszul osztották be teremügyileg, rengeteget kellett sorban állni, és akkora lökdösődés volt, hogy arról jóbb nem is beszélni. Konkrétan az első (18.00–20.00) idősávban nem is tudtunk filmet nézni, a végén kajáltunk inkább. Ha szerintem van egy cseppnyi eszük, jövőre csak hat filmet raknak össze, és a jegyeket teremre adják, termenként pedig este hattól reggel hatig hatféle filmet lehet megnézni. Esetleg tizenkét film, A- és B-menü, mert ez így tényleg nagyon rendezetlen volt; ráadásul akadt olyat terem, ahol két film lement, majd bezárt, kettővel odébb pedig háromszor annyian akartak bejutni, mint ahányan lehetne.
A digitális és a hagyományos mozifilm között szemmel látható a különbség, nem igazán láttam a technikai hátterét, de nagy valószínűséggel a digitális már nem szalagról ment, hanem számítógépről. A hangban nem igazán vettem észre semmi különöset, a szokásos Dobli Dizsidötől akármicsoda. Leginkább a különbség olyan a két mozi, mint az SDTV és a HDTV között, tényleg megéri beülni, már csak a látvány miatt is.
Számomra az est egyik fénypontja volt, amikor a mozi területén kirakott babzsákokon való kényelmes dögléssel egybekötött beszélgetés közepette odalépett hozzánk egy srác, majd rámnézett, hogy ugyan én én vagyok-e, és ha igen, akkor kapahatna-e aláírást (PDA-ba!), ugyanis . Hirtelen annyira meglepődtem, hogy szerintem tojást lehetett sütni az arcomon. Ellenben ez egy sikerélmény, ami hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól.
Valamint találkoztunk Methosszal és barátnőjével is, ők is kitartóan beültek még az utolsó vetítésre, de ahogy néztem, az elalvással nekik sem lehetett sok gondjuk. :]
Redbull, kávé: azon túl, hogy a moziban irgalmatlan nagy lehúzás megy (350 három korty jegeskávé; 390 fél liter pattogatott öröm; 420 a Vörös Bika; mintha a fogamat húzták volna), egyik se ér semmit, mindkettő italtól majdnem elaludtam. De nem tettem, erős vagyok.
Összességében egy remek este volt, persze inkább a baráti körrel való ökörködés, mintsem a remek szórakozás miatt. Egy dolog biztos: ma este nem kell altatódalt énekeljenek nekem.
Apum most meséli: a Teszkóban otthagyta a telepakolt kosarat a pénztár előtt, míg elszaladt valamiért, és mire visszaért, a kosár sehol. Egy darabig kereste, aztán szólt a biztonsági őrnek, aki megnézte a felvételen, amin látszik, hogy egy bajszos csávó viszi odébb a kosarat, menetközben a felét kipakolja, majd az egyik sor végében otthagyja. Ahhoz csak külön gratulálni tudok, hogy pont egy kamera alatt sikerült lenyúlnia a lelkemnek. Ugye a poén, hogy még semmi sem volt kifizetve.
Egyszerűen nem vágom, hogy ebben mi volt a biznisz. Feltételezem, ennek megértéséhez már olyan magasfokú intelligencia szükséges, amivel én sajnos nem rendelkezem.
Nemrég »Pepsi Max« osztogatás volt a suli előtt, múlt héten meg jött a Coke Zero. Görkorival kínálgatta egy csaj, én meg vigyorogva mondtam neki, hogy kihagynám. Aztán még kétszer próbálkozott, sikertelen. Csak az egészben azt nem értem, hogy mi a különbség a lájt és a zéró között. Mármint azt értem, csak azt nem, hogy minek erőltetik mindkettőt. Mindegy.
Mikor megérkeztem 'pestre, pont elkaptam a felvonuló kerékpárosokat. Rengetegen voltak, csak a Kodály Köröndön keresztül mentek egy órán át, legalább. Legközelebb tuti megyek. Készítettem egy (eléggé összecsapott) videót, nem a legjobb, de a lényeg látszik. Még Zsuki is feltűnik rajta. 80 000 ember. Azért az nem gyenge.
Nem tudom, kicsit ódzkodtam tőle, mivel több rossz véleményt hallottam vele kapcsolatban, mint jót. Pontosan ezért volt kellemes meglepetés a film. Persze nem megváltó, de aki szerette Adam Sandler eddigi produkcióit, ezután sem fog csalódni. Valamint baráti társasággal való megtekintésre tökéletes.
A sztori körvonalakban: két egyébként teljesen különböző kolléga és barát; egy nőcsábász aki habzsolja az életet, valamint egy özvegy apa, két gyerekkel meg egy lusta és csúnya bejárónővel, valamint biztosítás nélkül. Itt jön a turpisság, ugyanis a biztosítás papírjait felesége halálakor nem intézte el, de a bürokratikus rendszernek hála, ha elvesz valakit, az gyorsabb, mintha kérvényt nyújtana be. Tehát kitalálja, hogy elveszi a legjobb barátját és egyben kollégáját. Ez mint alapötlet eléggé sántít, hozzáteszem.
Á hászuksszág olan mint ed köl.
Ami pozitívum, hogy a film végig igyekszik az egészséges határokon belül maradni, de mégis jócskán beleugranak a meleg-témába (értse mindenki ahogyan szeretné). Persze a végén itt is van nagy tanulság, konzekvencia meg minden ami kell. Nekem például Jessica Biel kellene, megmondom őszintén, ha ő nem lett volna, sokkal rosszabb lenne a véleményem.
Az egyetlen negatívum, hogy az egész teljesen sablonos volt, bár tény, hogy ehhez a melegtémához azért ennél sokkal óvatosabban szoktak nyúlni, mégis túl klisés volt az egész. Ez az egyetlen, ami szúrta kicsit a szememet.
Összeségében egy olyan filmről van szó, amit péntek este megnézel a barátnőddel, barátoddal, haveroddal, társaságban, röhögsz egy párat, és ennyi. Mint mondtam nem fog világot váltani, nem is ez a célja. És azért azt se felejtsük el, hogy egy ilyen műsor elkészítéséhez mindig nagyon-nagyon nagy bátorság kell, mert egy életre elkönyveli vele magát a stáb; vagy így, vagy úgy. Éppen ezért is kap rá egy erős négyest.
A Hipervándor eleinte érdekelt, igazi időutazó-teleporter-szkájenszfiksön-fanatikus lévén. Aztán megláttam a plakátját, miszerint a Mr. és Mrs. Smith valamint a »Bourne-trilógia« alkotóinak munkájáról van szó. Itt elkönyveltem, hogy nem sietek a megtekintésével; számomra mindkét film bukás volt. De akkor jött a sok-sok pozitív vélemény, ami miatt mégiscsak a megnézés felé húztam (igazából megnéztem volna, de nem moziban). Viszont az érdekesség, hogy a vélemények nagyon szélsőségesek: vagy agyondicsérik, vagy szidják mint a bokrot; átlagos minősítést nem nagyon hallottam.
Roland vagyok.
Szóval, vannak a vándorok, meg a paladinok (utóbbi egyébként nem a filmben fordul csak elő, az irodalomban és a történelemben ugyanúgy megtalálható, mint egynéhány játékban); előbbieknek megadatott a teleportálás tehetsége, míg utóbbiak arra esküdtek fel (irigységből ofkorsz), hogy kivégzik őket, mondván nem istenek ők, hogy ugrabugrálnak itt össze is, meg vissza is.
Ez a film sem váltja meg a világot: nem lesz akkora hájp körülötte, mint egy Star Wars vagy egy Mátrix körül anno (szerintem több ilyen film nem is igazán lesz, mint az a kettő). Ez is sablonos kicsit, akárcsak az összes ilyen, például a balhék legtöbbje a nő miatt van.
Ami viszont nagyon-nagyon tetszett (és ez a Bourne-trilógiánál is így volt): végre nem csak Ámérikában, hanem a világon mindenfelé játszódik a sztori. Mondjuk egy ilyen sztorinál ez követelmény. Valamint ez annyira nem is a film érdeme, de sokat számít, ezért megemlíteném, hogy – bár nem láttam az eredetit, de – remek volt a szinkron. Hamvas Dániel még mindig az egyik legjobb a szakmában.
Ami meglepett, hogy valamilyen sötét hangulatú tömény akcióval dúsított erősen kocka-kontent múvit vártam, és ehhez képest inkább a lazább, mondhatni viccesebb anyagot kaptam. Az első tíz-tizenöt perc kicsit vontatott, de utána beindul, a vége meg egy jókora cliffhanger, biztosan lesz folytatása. Kis jóindulattal ez is kap egy négyest.
A filmnek lehetne akár az is a címe, hogy Az utca királyai – avagy mi történt Neóval miután megmentette az álomvilágot, Sucréval, miután meglógott, és mi lenne, ha House a bacilusok helyett a korrupt zsernyákokra vandászna. A filmben szinte csak ismerős színészek játszottak, ráadásul két általam favorizált sorozat ismertebb karaktere. Ezért alapból sokat vártam tőle.
Maga a film nagyon tetszett. Megmondom miért: akció. Már írtam ezt sokszor, ha akcióra várok, akkor nem elgondolkodtatás, nem szerelem, nem dráma kell, hanem robbanó autók, vér, pina, drog, alkohol, káromkodás, ütések, repülő fogak, pörgős sztori és persze egy kis humor. Mindennek megvan a maga helye, ezeknek például egy jó akciófilmben. Namost, itt a pörgős sztorit leszámítva minden megvolt. És ez is túlzás kicsit, ugyanis pörgősnek pörgős volt, de szerintem lazán lehetett volna 30-40 perccel rövidebb, ugyanis néhol nagyon belassult, amit hajnal egy körül már nehezen toleráltam. De vigasztalt a fejbe állított ásó, a bőrbe csapódó golyó, Neó, House, Sucre, a színészek általános remek munkája és az, hogy eredeti nyelven néztük meg (nem is tudom, mi lesz a sok káromkodásból, gondolom a szokásos anyabaszó»gazember »jelenség«).
It means you've got eyes like apostrophes, you dress white, talk black, and drive Jew.
Apropó színészek. Keanu Reeves még mindig egy olyan ember, akinek nem lehet a maszkja mögé látni. Nekem legalábbis nem sikerült. Ugyanúgy jól állt neki a forró fejű fiatal rendőr, aki egy száguldozó bombát szeretne hatástalanítani, mint a világmindenség megmentője, vagy éppen a teljesen kiégett zsernyák, aki félóránként küldi a kisvodkát befelé, pedig reggel karikás szemmel és hányással ébred.
Szintén négyes, mégpedig az idő miatt. Ha negyven perccel rövidebb lett volna, és annyival pörgősebb, akkor simán kedvenc lenne. Így viszont csak tetszett.
Namost, az a baj, hogy egyrészt nem igazán emlékszem a sorozat előző részeire, másrészt egyáltalán nem jön be ez a film. Az egyébként jó horrort, vagy pszichót megnézem szívesen, sőt, de az Alien-filmekkel mindig az volt a bajom, hogy két óra sötétben való kínszenvedés, és úgyis mindenki meghal a végén. Na, hát most ugyanez történt. Jött a csúnya rasztahajú lény, a nagy körmét erotikusan végighúzta valami hájtek cuccon, mire az összevissza villogott idegen karaktereket, és akkor jött a földre irtani a petéző csótányokat. Avagy nekem ez jött át.
Hrrrrrrrrrrrkrkrkrk.
Ami viszont tetszett, az a technika. Egyrészt a digitális változatot néztük (ezt úgy kell elképzelni, mintha HD lenne), meg egyébként is látszik, hogy a grafikusoknak magasabb volt a költségvetés, mint az íróknak. Merthogy sztori az nem sok van, néha kisüt a nap, egyébként végig sötétség, undorító nedvek, hörgés-krákogás, gyilkolás, és a végén egy jókora nagy csattanó, hogy azért biztosan megnézd a következő részt is.
Valamint amit megjegyeznék – itt is –, az a felirat. Elvileg szinkronosra ültünk be, de végül felirattal adták. Tulajdonképpen egy A/4-es lapra elfér az egész szövegkönyv, tehát kéthetes angoltudással bárki megnézheti a filmet. A lényeg, hogy olyan szinten virágnyelven volt a felirat, hogy az valami kanfasztikus. Tehát van egy ilyen mondat, hogy What the fuck is this? amit sikerült úgy fordítani, hogy Ez micsoda?. Nem kommentálnám.
Kap három pontot, mert a látvány azért vadóc volt, de ez a három pont egyáltalán nem mérvadó, rajongó ismerőseim szerint remek a film.
Nos, sikerült pont lemaradnom a Showder Klub első feléről (ha Methos nem szól, a másodikról is lecsúsztam volna; hiába, elszoktam már az ilyen jellegű tévézéstől). Ilyenkor aztán jön a sok-sok dicséret, hogy eddig ez volt a legjobb és hasonlók. Így jártam. Viszont a reklám utáni rész is teljesen jó volt, Aranyosi Péter szerintem remek levezető volt egy – hallottak alapján – sírvaröhögős rész után, bár volt egy-két lövése, amin konkrétan felsírtam. Kovács András Péter még mindig jól küldi, házigazdának is kitűnő, bár nekem a GPS-es poénjai jönnek be a legjobban.
Viszont tervezem, hogy megyek élőben is nézni, bár nem tudom a felvétel miatt mennyire macerás.
Bár éppen nincsen velem, de ma hat hónapja, hogy világot látott az én pimp macskám, aki csak úgy hódítja a női egyedeket, vakító kék szemével, és szikrázó, minden időjárásban dizájnos hajviseletével. Egyébként egyre jobban macskásodik, és egyre nagyobbakat tud pofozni, bár szerencsére ezt csak a cserebogaraknak és a külfönféle repkedő és tsúszó-mászó élőlényeknek prezentálja. Itt meg éppen védi a komputert:
A pillangóhatás kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését.
Eszméletlenül durva film, mindenkinek ajánlom. Nagyjából egy hónapja halogattam a megnézését, de tegnap hirtelen felindulásból leültem elé (ezért is maradtam le a »Showder Klub« első feléről). Egyáltalán nem bántam meg.
Lévén nem egy mai (2004-es) filmről beszélünk, gondolom mindenki látta már, aki mégsem, annak nagyvonalban annyit, hogy egy srácról szól, aki hétéves kora óta naplót vezet, és egyszer, évekkel később rájön, hogy a naplóbejegyzések hangos felolvasásával újraélheti az adott pillanatot, ráadásul képes változtatni a jövőn. (Megjegyezném, hogy kipróbáltam, és nekem nem működött.)
Az egész film, nos nagyon drámai, de a nagyon helyett képzeljünk egy nyomdafestéket egyáltalán nem tűrő szót. Ami viszont eleinte furának tűnt, hogy vártam a nagy idővonal-váltást, ehhez képest a film első felében egyáltalán nincs ilyen, ellenben remekül felvezetik a sztorit. Ahogyan a végén visszatekergettem néhány jelenetre, összeállt, hogy miért kellett ennyire hosszú bevezetés: ugyanis minden egyes pillanatnak, minden egyes képkockának (szó szerint) nagyon fontos szerepe van a film folytatásában, a történet ezzel is hű a címhez.
Ez a film egy alapmű, mást nem tudok mondani. Megnézem majd a második részét is, nem tudom lesz-e csalódás. Viszont, a folytatásban van egy beágyazott a rendezői változat befejezésével, ami még drámaibb, nem is értem végül miért nem ezt választották. (Apropó, az megvan, hogy YouTube-ék is ünnepi logót használnak? Google rulzik.)
A mefiblog entertainment éves konferenciáján felmerült, hogy az unalmasabb napokat interaktív, élő közvetítéssel dobjuk fel, a minőségi szórakoztatás jegyében. Ennek keretében született az alábbi ötlet: egy egész estét betöltő D-programú, A-energiaosztályú mosást közvetítenénk, természetesen élőben, a bepakolástól egészen a szárítás befejezéséig, just for fun jeligével. Úgy képzelem el, hogy a nézők pont az elöltöltős hikomat forgását figyelhetnék. Értelemszerűen telefonos játékkal, sztárvendégekkel és kanálhajlítással.
Földalattin állt egy tízéves forma kiskölyök, egyszercsak megszólalt hangosan a telefonja (mármint ekkor még nem tudtam, hogy az övé, de később e tényre fényderült) valami hiperdiszkószupertrensz nótával, majd kibányászta a táskája legalsóbb zugából, feltűnően kicsapta, jól megnyomta a gombot, és az alábbi mondatokat közölte le:
– Hálló! – Szia anyu, csak annnyi, hogy a hetedik órában megvolt a felvilágosítóóra! – Nem volt semmi veszélyes, tényleg. – Én is, szia!
Ma este (pontosabban már tegnap) pedig SCFT-tisztújítás volt, szupertitkos földalatti bunkerben, méregdrága gyümölcsízű alkoholos sörkészítményekkel, de legalább bunkó pincérrel. Találkoztam Shamalttal, aki élőben nagyjából tízszer nagyobb fej mint ahogy az a blogon és csetbeszélgetéseken keresztül átjön, valamint sHelffel is, aki szintén sokkal lazább élőben, bár sajnos korán el kellett mennie, egyéb világpolitikai tevékenységeire hivatkozva (fénykép sem készült róla, ugyanis amit lőttem, azt a hétméter feliartú pólót viselő testőre kitöröltette velem). Jelen volt még bazsiii / zulukaaa / keppi feliratú pólóban(!) ZsuKov, és az este sztárvendége, mindnyájunk kedvence, az SCFT legértelmesebbike és alapító atyja, Balázs is.
Remek este volt, mindenképpen megismételjük (ha rajtam múlik legalábbis biztosan). A pincérrel pedig ne akarjátok tudni mi történt!
A folytatásban van három kép is; a megújult és szupertitkos munkát végző SCFT ezúton is szeretné jelezni, hogy amit a pincér kapott, az welness masszázs lesz ahhoz képest, amit az kap, aki bármelyik fényképet és/vagy azon pózoló szereplőt kritizálni bátorkodik.
Mindenki tudja már, akit érdekel, hogy nemrégiben megjelent a Kaukázus legújabb albuma, Szalai Éva címmel. Meg kell mondjam, hogy a Kaukázus mint olyan egy teljesen új fogalom nekem, néhány hónapja ismertem meg, zenei főtanácsadóm, ZsuKov biztatására. Ami rendkívül dicséretes, hogy le lehet tölteni az összes számukat, ingyen, a . Meg az, hogy nem kicsit jó zenéket csinálnak, ezt persze mondanom sem kell.
A legújabb EP-ről többszöri meghallgatás után is csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus lett, megkockáztatom, hogy az eddigi legjobb. Ha nem magyarul énekelnének rajta, vagy mondjuk nem lenne ének, és a fülembe tolnák, azt mondanám valami amerikai indie (vagy hasonló) zenét hallok. Pedig nem, ők magyarok, nem kicsik, nem sárgák, és a mieink is. Az egész album egyébként teljesen helyén van, nincs olyan szám amit átugratnék. Egy régi ismerős szám, a is hallható, mondhatni ráadésként.
Az egyik legjobb és legbátrabb szám talán a
, amiről nem túlzás azt mondani, hogy modern népzene. Az én kedvenc számom az , amit lazán elképzelnék egy film-sorozat aláfestőjeként. Végül az Agyhalál refrénjét betolom ide ha nem probléma:
Ne mondd hogy nem gondoltad még
Hogy ebből ennyi éppen elég
Ne mondd hogy nem gondoltad azt
Hogy engem soha el nem hagysz
Ne mondd hogy minden így a jó
És senki nem pótolható
Ne mondd hogy minden attól szép
A szerelem szíveket tép szét.
A következő adásra 2008. április 28-án, hétfőn, hatórás kezdéssel kerül sor, mindenkit szeretettel várunk, a módi a »szokásos«. Most még írunk róla bejegyzést, a későbbiekben valószínűleg nem, csak fent virít majd a banner.
Megpróbáltuk kicsit későbbre tenni, ennél jobban sajnos nem megy (mi is dolgozó-tanuló emberek volnánk), valamint most valószínűleg csak 60 perces lesz, szünet nélkül.
Ma voltunk Gergővel a Belvárosban (ahol egy turista csaj lefotózott minket!), és szóba jött, hogy tényleg mennyire jó lenne egy »magyar akciófilm«. És a múltkoriakat kicsit továbbgondolva arra jutottunk, hogy erre nagy valószínűséggel igény is lenne. Persze tényleg roppant igényesen kivitelezve.
Én úgy csinálnám, hogy kapásból WGA-s írókat kérnék fel a sztori megalkotására. Az alapötletet odaadnám nekik, aztán egy dolgot kérnék: legyen irgalmatlanul pörgős, tele fordulattal, a vége meg roppantul drámai. Persze nem csak Budapest lenne a helyszín, hanem nagyobb városok is (Balaton-környék, Debrecen, Győr, Sopron stb.).
Aztán a szereplőket többségében amatőrök közül válogatnám, hogy új arcokat lássunk, ne csak a szokásos 30-40 jobb magyar színészt. Lenne sok-sok gyönyörű magyar lány, überkocka hekker, józsaru-rosszzsaru-butazsaru (esetleg mindhárom egyszerre), kínaiak, oroszok, cigányok, németek, amcsik, angolok. A cél igazából nem a magyar emberek, sokkal inkább egy hihető magyar szituáció, magyar helyszíneken.
Amit még fontosnak tartok, hogy hollywoodi lenne a technológia, profi kameraállások, színek, fények, szélesvászon, és ami a legfontosabb: valódi helyszínek, semmi odavetítjük aztán csá. Zeneszerzőnek meg mondjuk Ennio Morricone, szerényen, de azért néhány magyar számot is belecsempésznék.
És akkor most minden (akció)filmkedvelő tegye a szívére a kezét, hunyja be a szemét, és képzelje el a kész terméket; amint egy autópályán, országúton és belvároson keresztül húzódó autós-motoros üldözés után (semmi kispálya: robbanó és dunába eső autókkal, IFA alá becsúszó motorossal, kirakatba beszálló Suzukissal, meg minden ami kell), a Váci utcán keresztül való lövöldözős-verekedős-gyalogos akciójelenet után, rémült turistákkal és magyarokkal, majd a földalattin és metrón keresztül zajló verekedés után megérkezve a Deák térre, ahol valaki mondjuk mindenképpen meghal. És csak ekkor jön a főcím, mert hogy még öt perc sem ment le a filmből (csak hogy érezhető legyen mennyire pörgősre gondolok). Az egész alatt überjó zenékkel. Namost erre mondja nekem valaki azt, hogy nem élvezné; nem fogom elhinni.
Nos, kicsivel több mint egy hét, és megkezdődnek a 2008-as írásbeli érettségik. Azt ugye mondanom sem kell, hogy aki eddig hanyagolta a tételeket, az most van a sárga zónában, ahol már illik elkezdeni legalább a vécén vagy lefekvés előtt olvasgatni. Nagyjából május közepén pedig már muszáj, azután elég necces a dolog, persze kérdés az is, hogy mennyire tudja az ember a dolgokat.
Az írásbeli érettségivel kapcsolatban néhány tapasztalat, hasznos jó tanács:
légy kipihent: persze sablonos szöveg, de egyáltalán nem hülyeség. Feküdj le kilenckor, ha kell dobj be egy szem macskagyökeret, igyál kakaót, vacsorázz rendesen, és reggel úgy kelj fel, hogy fitt vagy, fiatalos és tettrekész. Ez roppant sokat számít. Tudom én, hogy előtte buli van, hiszen szalagavató, ballagás és miegymás, de megéri nem fáradtnak lenni;
vigyél rengeteg tollat: biztosan lesz valaki, aki kér, meg nem lehet tudni, hogy melyik fogy ki éppen;
vigyél magaddal ennivalót: mindenki viszi persze a csokit, merthogy serkent, de ha nem tanultál semmit, persze úgysem segít. És az sem hülyeség, hogy jól nézd meg mit viszel, nehogy rádjöjjön a gyomorfájás. Ha csoki, akkor csakis keserű, inni ásványvíz, enni szendvicsek, mondjuk olyan, ami nem csöpög-maszatol, mert nem feltétlen izgalmas mosdóba rohangálni;
legyél feltétlen udvarias, csendes: én az angolérettségin egy teljesen hétköznapi mondatért meg lettem fenyegetve, hogy kizárnak (persze nem volt semmi komoly, csak az egyk tanár, aki egyébként nem is tanított, nem bírta a terhelést);
pontosan töltsd ki az adatlapot nem vicces az, ha azért nem lesz kijavítva, mert rosszul írtad fel mondjuk a neved, vagy emelt szinten az idióta azonosítószámod, erre nem árt figyelni;
jól nézd át a feladatlapot: szintén nem vicces, ha valamit rosszul értelmezel, és emiatt karó. Valamint vannak olyan feladatok, ahol meg kell jelölni, mit is akarsz pontosan, és ha nem jelölöd be, akkor automatikusan más kerül javításra, ami nem feltétlen ugyanaz, mint amit te csináltál;
készíts listát: a tételtanuláshoz nekem remek segítség volt, hogy a létező összes tételt listáztam egy Excel-fájlba, maj amint valamelyiket úgy éreztem, hogy tudom, kipipáltam. Ez ha másért nem is, azért tökéletes, mert látod a fényt az alagút végén.
Az írásbeli érettségire igazán készülni nem lehet; le kell tölteni a korábbi feladatlapokat, átnézni, nagyjából tudni a tételeket, és ennyi. Ha valaki tudja a négy év anyagát, annak biztosan nem lesz problémája, aki azt nem tudja, de átnézte a korábbi feladatokat és nagyjából tényleg tisztában van a tételekkel, annak szintén nem lesz problémája. Ráadásul nagyon sok tanár segítőkész a vizsga ideje alatt, valamint rengeteg segítség elérhető (atlasz, függvénytáblázat, szöveggyűjtemény stb.), amit ha használ az ember, megbukni biztosan nem fog.
Nekem ezek voltak a tapasztalataim, ha nektek van, írjátok le bátran, ha valakinek esetleg kérdése akadna, szintén. És mindenkinek sok sikert a vizsgákhoz!
A tavaszi-nyári szezon legeslegjobb megnyitó szeánsza, gasztronómiai orgiája: petrezselymes, zsírban és vajban pirított újburgonya. A kettő persze külön elkészítve, hozzá meg stefániát ettünk, holnap valószínűleg párizsi szelet lesz. Megnyaltam a tíz ujjamat, az van.
Ha pedig az üzem feldolgozta az inputot, valószínűleg tavaszi nagytakarítást csinálok.
Nos, először is: nehéz dolguk volt a készítőknek. A »Pillangó-hatás« szerény véleményem szerint egy remek film volt, én bátorkodtam alapműnek nevezni. És pontosan azért lett a folytatás förtelmes, amiért az első remek volt. Ugyanis míg Evan Treborn karaktere pont arról szólt, hogy rájön a pillangóhatás veszélyére, és önfeláldozó módon megmenti azokat, akiket szeret, addig Nick Larson erre túl későn jön rá. Persze valószínűleg ezt akarták bemutatni, de nem sikerült túl jól. Továbbá az egész történet roppant gyenge, klisés volt, bár az én szavam ilyen kérdésben nem igazán mérvadó; ritkán tud ugyanis meglepni egy film, nagyon ritkán.
A szinkron sem az igazi, ráadásul volt az előző résszel egy azonos szinkronhang, más karakterhez, aminek olyan spórolás-szaga volt. Valamint a meleg csávó szerintem az előző részben a börtönben volt fogoly, bár erről nem igazán találtam információt az IMDb-n (sem).
Kap két pontot, mert Erika Durance azért mégiscsak Erika Durance.
Nos, az eredetileg lelőtt »Jericho«, amit végül ugye hatására folytattak.
A második évad idejére aztán jött még a sztrájk is, hát nem valami szerencsés helyzet. Pedig kár, a Jerichóban rengeteg lehetőség rejtőzött, úgy látszik, sajnos egy olyan részét próbálták megfogni, ami a többségnek kevésbé tetszett. De ami mindenképpen pozitívum, hogy a második évadban sokkal több akciójelenet volt, még ha érezni is lehetett, hogy szűkösebb a költségvetés.
Valamint az is jó volt, hogy nagyjából befejezett történetet kaptunk az arcunkba, de legalábbis befejezettebbet, mint az első évad végén. Persze még így is jócskán lett volna mit megmagyarázni, de a lényeges dolgokat megtudtuk: ki, miért, hogyan.
Még mindig sajnálom kicsit, remek sorozat volt ez, kár, hogy vége. De legalább megkapta az esélyt a visszatérésre, amit mondjuk a »Tru Calling« nem.
Hát nem tudom, vegyesek az érzelmeim. Igazából egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a film rossz. De szerintem azt sem, hogy olyan kiemelkedően jó lenne. Az a baj szerintem, hogy nem olvastam Richard Matheson azonos című regényét, így hasonlítási alapom nincs, de leginkább a »Világok harca« jut az eszembe. Persze annál sokkal jobb volt.
A komputergrafikai effektek is eléggé vegyesek szerintem. A büdösszájú üvöltöző mutánsok elég középszerűek (lehet az eredeti terv mellett kellett volna maradni, miszerint agyonmaszkírozott színészek lettek volna, 3D-s szörnyűségek helyett). Az mondjuk mindenképpen jót tett a filmnek, hogy nem tizen-akárhány éve készült el, hanem csak most.
Ahogy olvasgattam, mindenkinek az eleje tetszett inkább, nekem pont az utolsó negyven perc jött be. A flashbackek kicsit összecsapottnak tűntek. Ami részben jó, részben rossz is, hogy nem igazán mondanak meg konkrétan semmit. Mindent apró jelenetekből, egy újságpapírból a hűtőn, egy híradós mondatból kell összerakni.
Összességében mondjuk kap egy gyenge négyest, de egyáltalán nem érzem kidbott időnek azt az egyóra-akárhány percet. Tényleg nem lehet azt mondani, hogy rossz volt, de azt sem, hogy olyan kiemelkedően jó lett volna.
A videó még feldolgozás alatt áll, elvileg előbb-utóbb megtekinthető lesz, stay tun'd!
No, megvolt a második adás. Igazából egyórásra terveztük, de a jóhangulat miatt 86 perces lett. Szerintem sokkal jobb volt az előző adásnál, mert:
Rejjuska, a mi édes háttértündérünk remekül ellátta a technikai hátteret helyettünk, és még szépen mosolygott is;
sikerült a ;
sokkal jobban átnéztük a témákat, sokkal többet szóltunk hozzá, sokkal jobban megszerveztük;
az a kis lámpaláznak, ami az előző »előző adásnál« jelen volt, most nyoma se;
több volt a kacagás.
Ami viszont – hát nem azt mondom hogy rossz volt, de mindenesetre kellemetlen, hogy:
elég kevesen voltunk: múltkor hetven-akárhány egyedi néző, most harminc-akárhány;
a játék elég nyögvenyelősen ment.
Éppen emiatt tartanék itt egy kis közönségszavazást két dolgoról. Az egyik, hogy neked mikor lenne a legjobb időpont, amikor szívesen néznéd, és tudnád is nézni; a másik pedig, hogy a szkájp-féle játék helyett legyen-e alapdíjas SMS vagy chatjáték?
Ma rendhagyó alkalommal két nyertes volt: smv és thingol, ők bekerülnek a sorsolásba, ami az ötödik adásban lesz.
Valamint találtam egy blogbejegyzést is, ami a Médiagetszikről szól, , köszönjük neki! (Ha van még bejegyzés linkeljétek bátran.)
Én a mai adást egy erős ötösre értékelném, a múltkori négyes után. Az ustream meg zsírjó, van save to YouTube funkció, yap!
A »múltkoriról« lemaradtam, ezt most sikerült megnézni. Nos, Fábry Sándor mint házigazda vegyes. Nekem nem volt vele bajom (Fábryt mint embert nem kedvelem, mint humoristát elismerem), gondolom jópár másik embernek sem, voltak akik nagyon örültek neki, és voltak akik nem. Jó húzás volt az RTL részéről, na.
Kiss Ádám még mindig isten, bár amikor elkezdte, tartottam tőle, hogy megint ugyanazokat a poénokat hallom, amiket a neten is, de szerencsére nem így volt.
Csenki Attilát nem igazán ismertem, voltak jó poénjai, bár a gyereksztorikat én leginkább Kőhalmitól bírom.
Felméri Péter ellenben kellemes csalódás volt, eleinte nem gondoltam volna, hogy jó lesz, aztán mégis. A kockapoénok pláne jók voltak, bár azt nem értem, hogy a linuxot miért kellett kivágni.
Összességében jó volt, bár közel sem a sírvaröhögős kategória.
Emlékszem még, mikor évekkel ezelőtt olvastam a hírt, hogy a Rockstar lefoglalta a címet. Milyen távolinak tűnt, mire majd megjelenik, és nem is gondoltam volna, hogy ennyit fejlődik majd a technika.
Amikor a GTA: San Andreas megjelent, májerkedtem a PS2-vel, hiszen az első napon már mentem, hogy niggah', de most egyáltalán nincs így, lévén sem XBOX 360, sem PS3 nincs a birtokomban – előbbit nem is tervezem, utóbbinak pedig HDTV nélkül értelmét nem látom, a kettőt együtt viszont jelenleg nem hagyta jóvá az államháztartás. Szóval, egyelőre az van, hogy végignéztem az összes gémpléjvidjót, de még mindig csak azt tudom mondani, hogy a GTA a világ legjobb játéka (nem túlzok, sőt). És a videókból az jött át, hogy tényleg komolyan gondolják: remek grafika (figyeld: remek grafika és GTA!), még remekebb fizika, a játékélményről nem is szeretnék beszélni, mert az magáért beszél. Annyira durván össze lett rakva, hogy ha csak a fele volna igaz annak, amit látok, akkor bepisilnék. Így meg…
Szóval az van, hogy már azért megérné venni egy PS3-at, hogy 100%-ig végigtoljam, aztán eladjam a vérbe. Az mondjuk rohadtul idegesít, hogy kint Ámérikában a bónuszcsomag (táskával, fémtokkal, és egy könyvvel) olcsóbb, mint itt a hagyományos.
[…] az épületben az összes radiátor hiányzik, valamennyit levágták, csaptelepek tűntek el, leszaggatták a hangdobozokat, elvitték a vetítőgép alkatrészeit, több helyen megbontották a falat, és mindenütt szeméthalmok vannak.
Namost, a felújítás után egész korrekt lett a mozi, voltak kényelmes székek, szép falak, szép padló, szép vászon, jó minőségű vetítés és még sorolhatnám. Aztán hopp, egyszercsak a mozi bezárt, mondván felújítás. Megint? Nem értettem ezt akkor sem, időközben annyit tudtam meg, hogy jelenleg a salgótarjáni Frei Caféban van a mozi, kicsit homemade, de legalább a miénk utóérzéssel. Az egészben a vicc, hogy a mozi főbejárata úgy volt bezárva, hogy a két ajtó közé egy sima bottal benyúlva ki lehetett lökni az éket, aztán szabad a bejárás. Salgótarján meg ugye nem olyan emberekről híres, akik szólnak a rendőrségen, hogy hát majdhogynem tárva nyitva áll a mozi, a jópármillás berendezésekkel.
Most nézze mindenki végig ezt a videót, aztán tegye a kezét a szívére, és eskü alatt mondja, hogy nem annyira hihetetlenül aranyos, hogy megkönnyezte; nem fogok neki hinni.
Aurus - Évek óta olvasom Aurust, és habár személyesen még nem sikerült találkoznunk, változatlanul a kedvenc blogjaim egyikét írja.
Mániákus - Kicsit zöld, kicsit kisbetűs, kicsit mániákus, kicsit imádom. És ha negyede olyan jól ír valaki, mint ő, akkor már csak sikeres ember lehet.
Babarum - Babarum, a játékmester, a világ másik feléből. :] (Noha most inkább csak a város másik feléből.)
Fantasztikus könyv, a végén még fantasztikusabb fordulattal (bár aki a bevezető nagyjából húsz oldalára teljes egészében emlékszik, annak talán nem olyan nagy a meglepetés). Kicsit hasonlít a 
Mindenki tudja már, akit érdekel, hogy nemrégiben megjelent a Kaukázus legújabb albuma, Szalai Éva címmel. Meg kell mondjam, hogy a Kaukázus mint olyan egy teljesen új fogalom nekem, néhány hónapja ismertem meg, zenei főtanácsadóm, 
