Egyébként nagyon-nagyon jók a mostanában menő animációs filmek (mint mondjuk a »L'ecsó« vagy a »Shrek«), csak az a baj, hogy szerintem egyik sem ad annyi mindent egy gyereknek, vagy akár egy felnőttnek, mint anno a Disney-féle hagyományos rajzfilmek. Ezeket a filmeket megnézem, tetszik-nemtetszik, aztán évekkel később biztosan nem fogok rájuk tökéletesen emlékezni, nem fogok rájuk sokat gondolni.
Emlékszik még valaki az Oroszlánkirályra? Hülye kérdés persze, nem hiszem hogy lenne olyan ember itt, aki ne látta volna (ha mégsem, pótolja azonnali jelleggel). Gyerekkorom egyik meghatározó rajzfilmje volt, nem lenne túlzás kijelenteni, hogy rengeteget adott nekem, és mind a mai napig sokszor, sokféle szituációkban jutnak eszembe jelenetei. Mindemellett persze lehetett rajta röhögni is, és ugyanolyan szép a rajzolt világ, mint a 3D-s animált. Vagy például a Szépség és a Szörnyeteg, szintén hasonló. Ezeket igazság szerint bármikor meg tudnám nézni, újra és újra.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy reggel a rádióban Elton John Can You Feel The Love Tonight című száma szólt.
Megnéztem ma este a »Született feleségek« fináléját is (hozzáteszem jó lassan készült el a magyar felirat, de persze érthető miért).
A Született feleségek még mindig az egyik legjobb sorozat. Két dolog miatt: mert egyszerre tudsz rajta hatalmasakat röhögni, és egyszerre tudsz egy pillanatra leblokkolni, hogy magadban átgondold a helyzetet, és azt mondd: ez mennyire igaz. Most például ennél a jelentnél bólogattam hevesen:
Ha képesek vagytok egy jégszobor miatt szakítani, tényleg nem kéne összeházasodnotok. […] Mert az, hogy ki dönti el, milyen legyen a jégszobor, ki vigye ki a szemetet, ki maradjon otthon mini pizzákat csinálni – ezek az apróságok. Mit fogtok csinálni, mikor súlyosabb dolgok jönnek? Mit fogtok csinálni, mikor »egy tornádó elsöpri a házatokat«, vagy baj van a gyereketekkel, vagy egyikőtök rákos lesz? Egyszer tényleg beüt a ménkő, ezért most, mielőtt fogadalmat tennétek, fel kell tennetek a kérdést, vajon ezért a személyért megéri mindez? Szereted annyira, hogy se betegség, se baj nem tud elválasztani?
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Nos, gondoltam legyen, kap még egy esélyt a dolog. És ha már lúd, legyen kövér. Egyrészt többek ajánlására letöltöttem a Firefox 3 bétáját, amely már kezdetben sokkal szimpatikusabb, mint az előzők (gondolom azért, mert tősgyökeres Opera-használó vagyok). Beszereztem hozzá egy normális magyar helyesírási szótárt; elég hasznos dolog, sokszor egyébként is behajítom Wordbe a dolgot, hátha van elgépelés vagy csak rosszul írok valamit. Anno volt az Operában is, aztán nem tudom miért, de eltűnt, és azóta nem igazán foglalkoztam vele. (A kiegészítésekhez a végén lesznek a linkek!)
Aztán, ott a Thunderbird meg a Feedreader. Gondoltam kukába velük, itthon általában úgyis használok, és találtam egy teljesen jó kiegészítést, amely jelzi, ha új fíd érkezett, és alul kedvesen világít is. Szintén ugyanez a GMailhez, ami miatt azért olvadtam el, mert kezeli több fiókot (hozzáteszem a Google-féle értesítő nem, és mindig nekem kell megnyomni a login gombot mikor elindul, ez meg teljesen automata). Szóval, így durván három programot rögtön egyben kezelek, ez pedig nekem szimpatikus dolog. Nem is beszélve a , amit egyre többet használok, mert zseniális dolog, pláne ha semmilyen táblázatkezelő és-vagy szövegszerkesztő nincs a gépen. (Például a pénzügyeket, iskolai jegyeket kezelő táblázatokat is ott tárolom, sokkal könnyebb elérni ugyanis.) Valamint felraktam egy úgynevezett gyorshívót is (kis négyzetek az about:blank helyett, ahová a leggyakrabban használt lapjait rakja be az ember). Csináltam továbbá egy mefiblog-keresőt is, ahogy néztem ezt szépen be lehet építeni az oldalba, aztán bárki tudja használni. Nem is beszélve az általam korábban már ismert webfejlesztői segédletről, ami nagybetűkkel RULEZ, az Operában ez volt az egyetlen dolog, amit mindig hiányoltam. Szóval, a dolog egyelőre mindenképpen kényelmes és jó, nem lassult maga a Firefox sem.
Amit továbbá sem szeretek, amit már »korábban is említettem«, hogy ha éppen írok egy posztot, és például véletlenül rákattintok az egéren a vissza gombra, akkor utána hiába nyomok egy előre gombot, a textarea üres mint a fejem. Persze remek megoldás, hogy írjam például Notepad++-ban a bejegyzést, de ha megoldható, én inkább a böngészőben írnám. Szóval ha erre valaki tud megoldást, azt megköszönném.
Sőt, tovább megyek, ajánlgassuk itt egymásnak a mindenféle kiegészítéseket, hátha valaki megtalál valamit, amit már régóta keres. Nekem ezek vannak jelenleg (Firefox 3-hoz, akit érdekel, van ):
Hajrá, és persze köszi mindenkinek, aki eddig ajánlott hasonlókat, mert többségét ezeknek amiatt töltöttem le.
Kedves rádiónéző gyermekek az éterben! Úgy hozta a sors, hogy a »Médiagetszik« soron következő, nyár- és vizsgaidőszak köszöntő valamint tanévbúcsúztató adására:
2008. június 14-én szombaton 19.00-kor
kerül sor. Itt lehet majd élőben nézni. Várunk mindenkit szeretettel, lesz Nintendo Wii-parádé, beszélünk majd róla, hogy milyen lett-lesz a bizonyítvány, és persze a szokásos aktuális dolgok.
A hosszú szünetre való tekintettel kétféle játék lesz; az egyik egy a just for fun kategóriába esik: június 13-a éjfélig (azaz jövő hét szombatig) bezárólag a mediagetszik@gmail.com címre küldjetek egy levelet, amiben az áll, hogy CSOKITAKAROK (vagy valami hasonló, teljesen mindegy, és a beérkezett feladók között fejenként egy, összesen öt tábla csokoládét sorsolunk ki.* Ez persze a viccesebb része, de lesz a szokásos által támogatott játék, sőt, sorsolás is, kettő darab játékos kerül be az üvegbe, így összesen négy játékos közül nyer majd valaki ajándékcsomagot.
Lesz majd még banner, illetve van itt egy ICAL-link, ami azért jó, mert a Google Calendar segítségével beállíthatsz SMS- vagy e-mail-értesítőt, így biztosan nem felejted el:
.
Ennyi.
*A játékban egy fő egyszerre egy e-mail-címmel vehet részt, többszöri levélküldés nem növeli a nyerési esélyeket. Valószínűleg nagytáblás (300 g) Milka lesz.
Azért számomra valahol nagyon komoly dolog, ha belegondolok abba, hogy míg mi összeveszünk a pénzen, az olajon, a politikán; feljelentgetjük egymást; megöljük az osztálytársunkat; pincékbe rejtünk embereket, hogy aztán ki tudja mit műveljünk velük; és egyéb elmebeteg dolgokat művelünk, addig vannak emberek, akik néhány fős csoportokban békességben tudnak élni, televízió, rádió, számítógép, internet, mobiltelefon és a teljes modern technika nélkülözésével.
Csak az a baj, hogy azt a kevés ilyen embert is mi fogjuk megölni. Vagy a sok-sok fa kivágásával, vagy valamilyen egyszerű betegség bejuttatásával, amire ők nincsenek felkészülve. És bár – ahogyan az index is írja – ők tűnnek erőszakosabbnak, nekünk lenne feladatunk megvédeni őket.
A egy érdekes kezdeményezés. Ugye minden blogon hozzászóló embernek van beceneve. Aztán rengeteg embernek van már saját flickr, YouTube, twitter, del.icio.us és egyéb fiókja, valamint ehhez gravatarja. Ez a kütyü pedig összefoglalja ezeket, valamint a személyes adatokat (már amit megad persze a felhasználó) és azokon az oldalakon, ahol működik ez a kiegészítés, megjelenik a név mellett egy kis infó ikon, amire kattintva egy szövegbuborékban az összes elérhető információ megjelenik. Valamint tud még képeket címkézni is, pont mint a flickr-ben a note funkció.
A dolog szimpatikus, persze egyértelműen arra megy, hogy minél több ember használjon ilyet, mert a globális profil kényelmes dolog, hiszen ha bármi változás van, nem kell húsz oldalon módosítani az adatokat. Gondolkodom rajta, hogy legyen-e itt is.
A sok komolytalanság után egy kis búskomorság, ezen a meleg nyári délutánon. Június negyedike van, június negyedike volt 1920-ban is, harminc perccel délután négy óra után, mikor is aláírásra került a trianoni békeokmány. Mindenki tudja mik voltak az előzmények, mindenki látja mik a következmények (aki nem, az nézzen magába meg nézzen utána). A véleményemet »tavaly már leírtam«, azóta semmit nem változott.
Már előre bánom, hogy felteszek ilyen kérdést, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy idén foglalkozik-e vele akármennyit is a média, vagy hovatovább foglalkozik-e vele a média annyit, mint amennyit akármelyik »holokauszt megemlékezéssel«.
Mefi, a szélsőséges blogger véleményét olvashattuk 2008-ban, egy meg nem történt eseményről.
2008. június 04., 18.58.26 – kiegészítés
Nos, a TV2 híradójában semmit nem mondtak, megnézem majd a m1 híradóját is, roppantmód kíváncsi vagyok. A Duna TV-t kéne elkapni, ők biztosan megemlítik a dolgot.
2008. június 04., 19.16.15 – kiegészítés
Küldtem egy e-mailt a Tények szerkesztőségének, kíváncsi vagyok válaszolnak-e egyáltalán, és ha igen, mit. Ahogyan azt »Trimo jelezte«, az RTL Klub híradója szintén nem említette az évfordulót.
2008. június 04., 19.27.33 – kiegészítés
Na, úgy látszik egyelőre, hogy a Duna TV az egyetlen, aki még . Mondjuk meglepett volna, ha pont ők nem.
Annyira jellemző, hogy ha itthon döglök majdnem egy hétig, akkor hétágról süt a nap, átlag 34°C-os hőmérséklet uralkodik és bizonyos nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel tudnám jellemezni, hogy mely testrészeimről csurog a víz; de persze itt a csütörtök, mennem kell, és – pesszimista mondat jön – mivel mennem kell, undorító idő van. Ebben az esős-hűvös-saras akármiben csak egyetlen jó dolog van: a rendkívül finom levegő.
Egyébként azt vettem észre, hogy egyre nehezebben viselem el a meleget; míg anno 30-32°C-ban teljesen jól éreztem magam (sőt, élveztem), most ha 28°C fölé megy mutató, már megmozdulni sem esik jól. Lehet hogy a korral jár, nem tudom.
És most következzék egy újabb fantasztikus Salgótarján-Budapest buszutazás, a Nógrád Volán Zrt. támogatásával.
Kellően fárasztó volt. Miután végigbuszoztam két órát Sörös Kolompár (mármint sört ivott, a buszon, azért sörös), felesége, és sörszaga társaságában, melyet a borsodi szántómezőkről érkező árpaszemek, és a tízezer éve érlelt ásványvíz közreműködésével készítettek, szóval mindezekután én megérkeztem országunk gyönyörű fővárosába, Bukarestbe Budapestre, majd bementem legkedvencebb iskolám legkedvencebb enyhén szocializmusízű épületébe, ahol közölték, hogy igazából nem kellett volna, de még jó, hogy feljöttem.
Főhősünk ezután a város másik végébe igyekezett papírmunkát végezni, majd mivel befejezésekor már hét óra is elmúlt, aznap viszont még nem evett, úgy gondolta, hogy betér egy gyorsfagyasztott, helyben sütött zsíros húsféleségeket zsömleutánzatokba gyömöszkölő gyorsétteremlánc egyik egységébe (McDonald's Astoria), ahol egyrészt a kiszolgáló csaj (végre mosolygott és végre kedves volt, mostanában de ritka is ez) közölte, hogy szereti az olyan határozott embereket, mint Mefi, aki ezután leült elfogyasztani táplálékát, és félig elégedetten félig bosszankodva tapasztalta meg, hogy nem csak ő küzd hangyaproblémákkal a házon belül, hanem a vendéglátóipari-egység úgyszintén. Ezután fáradtan, kis séta és kis megázás után felszállt a Földalatti Vasútra, mely egészen a Kodály Körönd állomásig szállította őt, ahol hazaért, békességben, és most kigombolt ingben, jeges teát kortyolva írja elvont bejegyzését.
A forgatókönyv a való életben megtörtént események alapján készült. A történet forgatása alatt négy (azaz 4) melltartót nem viselő hölgyet, és egy (azaz 1) melltartóval rendelkező urat sikerült látni; egyiknek sem esett bántódása.
Azt álmodtam, hogy valaki el akar ütni, és futok előle. Aztán kiderült nem is elütni akar, hanem szólni, hogy jöjjek vele, én meg rémületemben fejbe rúgtam. Aztán egy Lamborghinit vezettem, ő ült mellettem, a járgány automata volt, de én kerestem a kuplungot, aztán valaki üldözött minket, és menekültünk. Innen homályos a dolog.
Egyébként teljesen rákaptam a címkézésre, nem csak onlájn, hanem a gépemen is. Leginkább a képeknél, zenéknél és videóknál van ennek értelme, és kivételesen ezt a Windows beépített keresője is tökéletesen kezeli. A képeket rejtő könyvtárszerkezeteket egyébként is igyekeztem logikusan felépíteni (példa: \állatok\kázmér\200806\ vagy mondjuk \fotózás\macskák\flickr\ és így tovább) így viszonylag hamar megtalálok bármit (nagyjából négy gigabájtnyi képnél ez nem hátrányos dolog), a címkék, vagy ahogyan a Windows hívja: kulcsszavak segítségével pedig még könnyebb a dolog. Az ebben rejlő remek lehetőségeket meg ugye nem kell fejtegetnem.
Valamint teljesen jó, hogy az iWiW egyetlen, eddig úgy-ahogy hibátlanul működő, ám annál lényegesebb szolgáltatása is megadta magát. A kereső. A legújabb, hogy bármit írok be, kiírja, hogy Túl nagy eredményhalmaz, próbáld szűkíteni a feltételeket!. Namost ebben az a legszebb, hogy a saját ismerőseim között kerestem, konkrét névre (egy ilyen ismerősöm van csak). Aztán megadtam a kort, a lakhelyet és a nemet, de még így sem volt jó neki. Erősen gondolkodtam a fiók végleges törlése gombbal való interakción.
Nos, szóval átjött tegnap Zsuki, és wiiztünk egy kicsit. Az ő ötlete volt, hogy közvetítsük élőben, de hála a Diginetnek ez nem jött össze (értsd: elment az internet, a héten harmadszor máskülönben). Viszont utána készült egy nagyjából tízperces videó az eseményekről. Értelemszerűen nem vállalunk érte felelősséget, mert vidámak voltunk. ;]
Petivel megint elnéztünk fotózni, most , és hát a zaj még mindig az én örök ellenségem. Majdnem megáztam hazafelé jövet, de gyorsabb voltam mint az időjárás, jó vagyok.
Zsukival ma wiiztünk is, mondta hogy poénból »közvetítsük élőben«, de pont akkor ment el a net, szóval ez nem jött össze. Összecsaptunk mondjuk egy tízperces viccesvideót; pontosan tizenegykor kezdtem el átvenni a kameráról, megvágtam, exportáltam, feltöltöttem a »vimeóra«, még konvertálják, 50 perc múlva lesz kész, most hajnali kettő múlt negyven perccel, ez egy tízperces videó, valahol súlyosnak érzem az arányokat.
Úgy gondolom, hogy hajnali kettő óra után negyvenkét perccel lefekszem most aludni, már csak azért is, mert holnap nem ártana korán kelni. Meg mondjuk azért is, mert leragad a szemem.
Belvárosi szerény fészkem egyik rugós ám kényelmes fotelében ültem, az eső halkan szemerkélt, az ablakok nyitva, áradt be a friss finom levegő (már amennyire a belvárosban létezik ilyen). Kezemben Robin Cook egyik könyvével, mellettem bodzaszörppel, hasamban az isteni ebéddel (mely rántott sajt, rizs, tartármártás volt, én csináltam, és az egyik sajt nem volt jól bepanírozva, így elfojt) éppen egy kehely fagylalt körül jártak a gondolataim, a háttérben egészen halkan című nótája duruzsolt, már-már idilli volt a hangulat, egészen addig a pillanatig, míg ezek a mondatok be nem szűrődtek, mit szűrődtek, be nem rúgták a kitámasztott bukóablakot:
HÁ A FASZOMAT HOGY ÉN MINDÉG LERENDEZEM A JÓ PROGGRAMOKKAT TI MEG MINDÉG ELKÚRJÁTOK NEKEM MINT GYÚRCSÁNY AZT A GETCITT BASSZADMEG!
A finom hölgyemény éppen mobiltelefonált, gondolom egyik partiarc ismerősével. Helló, szombat délelőtti idill!
Azt gondoltam, hogy az RTL Klub az előző arculatváltásnál összekapja magát, rájön, hogy hoppá, ezt azért élesben nem kellene. Persze a rögtön tudtam, hogy nem így van, bár azért reménykedtem, hogy nem fog annál mélyebbre süllyedni. Amikor viszont ma megláttam a tévében az új arculatnak nevezett valamit, rögtön rájöttem, hogy ismét tévedtem.
Én nem értem, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy Magyarország elvileg vezető kereskedelmi csatornája hogyan engedhet magának meg ekkora baklövést, sőt, rögtön hármat. Nincsenek szakemberek az országban, akik igényesebb munkát végeznének? Nem hiszem. Nincs pénz? Szintén nem hiszem. Valahová máshová megy a pénz, vagy valakinek a valakije csinálja ezeket az undormányokat? Tényleg nem tudom.
Már bocsánat de tényleg kurvulok. Eddig »last.fm«, »Google Reader« majd »del.icio.us és flickr«, most pedig regisztráltam a , ami nagyjából olyan mint a twitter, viszont annál sokkal bájosabb, sokkal ügyesebb és sokkal felhasználó- és emberközpontúbb. Tényleg összehozza kicsit az embereket.
A dolog egyszer: benyögöm hogy éppen vacsorázom, és ezeket a benyögéseket lehet kommentálni, valamint idővonalon követni. Van hozzá , bár sok értelmét nem látom, mert ennek pont az a lényege, hogy ott kommentáljon az ember.
Ami érdekes, az a karma-rendszer, ugyanis mindenkinek vannak karma pontjai, amit többek között meghívással lehet növelni (egyébként legelőször suexID hívott meg, így ő kapott értem karmapontokat). A vicces, hogy például több karmapont kell ahhoz, hogy a profil kisképe ne legyen homályos (kijelentkezve éles). Vagy például tele van tömve ezeréves fórumos szmájlikkal, melyek jelentős része csak bizonyos karmapont fölött érhető el. Okos megoldás ez a fejlesztők számára, mivel egy ideig biztosan nem unnak rá az emberek, mert hát mi emberek már csak ilyenek vagyunk: szeretünk versenyezni.
Van néhány baki is, ilyen például, hogy néha nem tudok bejelölni valakit barátnak, szimplán nem csinál semmit ha rákattintok.
Kíváncsi vagyok, mikor fogok ráunni, egyelőre nagyon jó, ajánlom mindenkinek! Ha valaki szeretne regisztrálni, és van olyan kedves, hogy szánna nekem karmapontot, az jelezze kommentben. Egyébként azért sem ártana, mert a mefi név már foglalt volt (én hibám, korábban kellett volna regisztrálni, ez van), így most mefiblogger néven kell írnom, a becenév megváltoztatásához pedig 40-es karma kell. Szóval.
Egyelőre godolkodom, hogy a Mizu? maradjon-e, vagy a legfrissebb plörköt írja ott. Megvárom, milyen API lesz hozzá, aztán majd elválik.
Két beszélgetésrészlet Balázzsal, nem kommentálnám:
Mefi says (22:04):
:$
Balázs says (22:04):
a farkam meg itt van szarazon
szemet
Mefi says (22:04):
:D
Aztán nem sokkal később:
Mefi says (22:10):
ez a tuzvonalban gecinagy :D
Balázs says (22:10):
inkabb csak geciszar
es akkor az allaspontunkban a geci az egy 50 %-os kozos resz
vagyis felig egyetertunk (-:
Mefi says (22:12):
:D
Nos, úgy látszik ez ilyen nyerős időszak, múltkor a »Nintendo Wii«, most meg a két mozijegy a Narnia krónikái második részének premier előtti vetítésére, melyre kommunista jóbarátommal, Zsukov elvtárssal mentünk el.
Megmondom őszintén, a Harry Pottert leszámítva nem igazán jön be ez a tündék-orkok-manók-kentaurok téma, nem is igazán vártam sokat ettől a filmtől, arra számítottam, hogy majd jól kiröhögjük, a végén meg leoltjuk. És ekkor jött a pofon, ugyanis a film akármilyen meglepő, de kifejezetten jó. Persze vannak benne nagyon idióta jelenetek, és érezni, hogy eléggé kimerítették már ezt a témát (volt itt Hegylakó, Lost, Csillagkapu, Gyűrűk ura, Harry Potter meg ami kell), de ettől függetlenül igyekeztek mindent beleadni. A londoni jelenetnél például csurgott a nyálam, imádom ugyanis az 1900-as éveket.
Aztán ott volt még a rengeteg állat, ami egyrészt vicces volt, másrészt hihetetlenül élethű, egyáltalán nem látszott rajta, hogy most épp egy számítógéppel megmunkált jószágot látunk. Meg aztán voltak törpék, pláne az egyik (képen a jobb legszélső) akinek olyan beszólásai voltak, hogy többször kellett sírva röhögni.
Nagy pirospont még a zene is, Zsuki szerint a Sziklának, szerintem utoljára a Harry Potternek volt ennyire jó zenéje. (Leginkább arra gondolok, mennyire illett a témához.)
Ha egy mondatban akarom összefoglalni: ez egy családi film. Beülhetsz rá a barátnőddel, beülhetsz rá a szüleiddel, beülhetsz rá a kistesóiddal is, garantált, hogy mindenki jól érzi majd magát. Nem lesz a legnagyobb kedvencem, de sokkal több, mint amire számítottam. A néhány logikai bakit leszámítva kifejezetten jól összerakott film volt. Tervezem az első rész megnézését, sőt akár a könyv elolvasását is. Viszont a szinkron félig jó, félig rossz: az idősebbek és az állatok hangjai (például Józsa Imre) mondanom sem kell, hogy zseniálisak, viszont a fiataloknak néhol eléggé erőltetett volt a szöveg.
Kellemes csalódás volt, tényleg.
Eredeti cím:
Műfaj:
kaland
Időtartam:
147 perc
Megjelenés éve:
2008
Főszereplők:
Ben Barnes, Georgie Henley, Lucy Pevensie, Peter Dinklage
Egyébként nem hiszem, hogy tényleg ilyen komoly probléma volna, hogy ismét kérik az útleveleket és szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek az osztrák határokon, a 2008-as foci-Európa-bajnokság miatt. Teljesen érthető, hogy az ilyen rendezvények alatt bizony van rá esély, hogy megszaporodnak a bűn- és terrorcselekmények, ráadásul keletről jönnek a veszélyesebb emberkék, ez sem titok. Nem hiszem, hogy belehal az ember ha várni kell harminc, komolyabb esetben negyven-ötven percet. Azaz elhiszem én, de hát ezt szajkózzák, ezt is be kell tervezni.
Van egy címe, az egyszer biztos. Szóval gondoltam, hogy ha a második rész, a »Caspian herceg« megvolt, és még tetszett is, akkor legyen már meg az első is, úgyhogy , és megnéztem ami rajta vagyon.
A filmnek van egy titka: jól kell hozzáállni. A jelszó még mindig ugyanaz: családi film. Ha húszévesen gáz családi és/vagy mesefilmeket nézni, akkor Mefi gáz, és ezt büszkén vállalja. Már nem azért, de van ezekben a filmekben valami bájos, amit nagyon szeretek. Leginkább az elpusztíthatatlan gyermeki ártatlanság, amit néha egyáltalán nem haszontalan felidézni. Ez persze így nyálasan hangzik, de tényleg így van, aki szerint nem, azzal nem értek egyet.
Engem leginkább azért vett meg ez, mert imádom az ilyen misztikus dolgokat, amikor nagyon-nagyon régen történt valami, és most tudjuk meg szép lassan a következményeit. A Narnia valami ilyesmi, megfűszerezve mindenféle varázslénnyel (ezekért mondjuk annyira nem vagyok oda).
Két dolog nincs meg, ami a folytatásban megvolt, és kiemelten tetszett: látványos grafikai megoldások és sok kacagás. Előbbiből volt azért, de amikor álltak a srácok, és szinte látszódott mögöttük a greenscreen technológia ékes bizonyítéka, a zöld vászon, valamint hogy ventilátorokkal fújják a hajukat, na akkor már majdnem könyörögtem, hogy ezt ne. De szerencsére csak egy-két ilyen volt, az állatokra igyekeztek figyelni. Poénból meg szimplán kevesebb volt; a folytatásban még azon is hangosan röhögtem a teremben, amikor hozták szegény egeret hordágyon, bár mentségemre szóljon, hogy nem vettem észre, csak azt hallottam, hogy jönnek skótdudát fújva.
Ami sokkal jobban tetszett a következő részhez képest, hogy kevesebb volt a logikai hiba, kevesebbszer mosolyogtam el, hogy peeersze, és kevesebbszer gondoltam arra, hogy ez mennyire erőltetett. Ami kevésbé, az a kicsit suta befejezés, bár ez amiatt van, mert érezhetően a nézőre bízzák kicsit, hadd gondolkodjék. És a folytatás egyébként is várható volt, így utólag azt mondom, mindkét részre. (Szerintem lesz harmadik is.)
Összefoglalva: egész estét betöltő, beszélő állatos, gonoszkirálynős és jóságoskirályos családi film. A könyvet tényleg el fogom olvasni.
Eredeti cím:
Műfaj:
kaland
Időtartam:
143 perc
Megjelenés éve:
2005
Főszereplők:
Georgie Henley, Skandar Keynes,
William Moseley, Anna Popplewell
Na, rengeteg kamu kép, és talán az egyik legunalmasabb keynote után végre bejelentették: itt a 3G-s új csoda iPhone. Kicsit újítottak a dizájnon is, sokkal elegánsabb lett szerintem, leszedték a hátáról a fémes elemet, és egy ilyen fényes fekete akármivel helyettesítették. Most persze izmoznak, hogy milyen gyors a 3G az EDGE-hez képest, eddig meg azt mondták, hogy bőven jó az is. A meglepetés (mindenki meglepődött gondolom) pedig a GPS, az viszont jó, hogy tudod nézni, hogy a haverod épp merre jár (legalábbis így vettem ki).
És az igazi meglepetés: Magyarországon is kapható lesz az iPhone 3G, egyelőre nem tudom, mennyiért (elvileg 200 amcsi dollár, ez jelenleg ~30 ezer forint de ebben nem bízom).
Érdekesség egyébként, hogy több mint öt dollárt zuhantak az Apple részvényei a keynote alatt. Remélem zuhannak majd sokat az első generációs iPhone-ok árai is, bár a második pontosan a GPS miatt számomra csábítóbb.
Szóval eseménydús éjszaka volt a tegnapi. Először is arra lettem figyelmes, hogy valahol a távolban egy hölgyemény »nagyon élvez valamit« (egy férfi nemi szervről van szó konkrétan), majd miután kinéztem az ablakon láttam, hogy az utca végén egy nyitott ajtajú autóban megy az orgia. Ezt nem kommentálnám. (Egy roppant silány videófelvétel van róla, de a lényeg nem kivehető.)
Aztán nem sokkal később hallottam, hogy megérkezik Jenő, akinek nagy fehér furgonja van, szakadó esőben is rövidnaciban szaladgál, és mindig ott van a mappa a kezében meg a hedszet a fülében, mert hát fontos ember a lelkem, és éjfél után pár perccel is szállítania kell a csomagokat. (Utóbbi mondat ironikus volt!) Szóval jön Jenő, és hallom hogy bömböl az mr2, amivel egyébként semmi bajom, de azért éjfélkor gondolhatna arra, hogy – bár én ébren vagyok –, de van aki szeretne mondjuk aludni, és ebben hangyányit zavarja esetleg. És akkor Jenő bal rövidnacis lábával kitolta a kuplungot, jaj bocs, tengelykapcsoló-pedált, és bevágta a rükvercet, majd néhány másodperc után egy fülemnek izgató csattanással beletolatott a lámpaoszlopba. És érted kiszáll, a zene meg bömböl, és hangosan káromkodik. De a fején röhögtem legalább. És nem azért, mert genyó vagyok (azért is mondjuk), hanem mert aki éjfélkor bömbölő zenével közlekedik, az nyaljon kecskefülzsírt.
Az este tanulsága tehát, hogy a belvárosban kevesebb mint egy órán belül biztosan találsz pornót, zenét és akciót is.
Szóval, tegnap a mefiblog v3-mal kapcsolatban , hogyan is nézett ki a mefiblog v1. Gondoltam legyen itt egy kis képes összefoglaló a mefiblog történelméről. A gyönyörű szkrínshotok elszálltak sajnos anno, de vannak ilyen kisebb képkockák.
Az van, hogy ez a »Plurk« igazából nem mikroblog-szolgáltatás. Sokkal inkább egy IRC-szerű akármi, és ebben kiváló. Úgy néz ki, már , de egyelőre úgy gondolom, hogy nem fogom itt sehol kiírni az oda publikált dolgokat, mert egyrészt oda mindenfélét beír az ember kötetlenül, másrészt a rövid, teljes bejegyzést meg nem töltő szövegekre meghagyom a »Mizu?-t«.
Viszont, én úgy vagyok a Plurkkel, hogy ezek mindenképpen kellenének, hogy ötpontos szolgáltatás legyen:
címke szerinti szűrés: vannak az úgynevezet clique-k, de ezekkel szűrni nem lehet, csak úgy publikálni, hogy a clique-ben található felhasználók látják csak amit írsz;
keresés: roppant kényelmetlen, hogy egy-két perc alatt jön tíz-húsz új írás, de nekem kellene egy korábbi, akkor végig kell nyálazni mindet;
saját státuszok: például lementhetően, saját színnel, ez sok esetben kényelmes lenne;
normális időpontok: engem konkrétan zavar a 8:21 AM;Oshram közben jelezte, hogy erre van már megoldás: jobbra fent My account: time format.
a rengeteg apró bug javítása: de ez magától értetődik.
A azt írták: carrier is coming, és ez teljesen igaz is, kérdés, hogy mennyire adnak majd bele apait-anyait kis idő után.
Hát nem igazán tudom. Nem mondanám, hogy végig szakadtam rajta a röhögéstől, azt pedig pláne nem, hogy elgondolkodtatott, mert olyan közhelyes filmről van szó, hogy azt öröm nézni. A végén valahogy mégsem úgy álltam fel, hogy kár azért száz-akárhány percért, tehát végső soron tetszett.
Hogy miért? Két dolog miatt: Meryl Streep és Anne Hathaway. Előbbinek annyira jól áll a szerep, és annyira jól játszott, hogy egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy fantasztikus. Utóbbi pedig még jól is néz ki (mármint Streep se csúnya, csak értitek, na).
Viszont ezt a rút kiskacsából gyönyörű hattyú sztorit nem igazán értettem, a Neveletlen hercegnőben még csak-csak elment, de hogy ugyanaz a karakter, ugyanazt a szerepet kapja, egy teljesen másik filmben, hát nem tudom. Jó választás volt persze, csak érdekes.
Kap rá egy négyest, mert azon túl, hogy semmi különös nem történik benne, és nem röhögöd szét az agyad, egyáltalán nem rossz film, a fentebb említett dolgok miatt.
Kaptam egy e-mailt ma reggel (most a részleteket nem írnám le), amiben egy új, kifejezetten egy internetszolgáltató felhasználóinak létrejött DC++ hubot ajánlottak, külön kiemelve, hogy még elég kevesen vannak, tehát ha tehetem, legyek fent jó sokáig.
Namost ezzel a dologgal nekem összesen két problémám van. Az első, hogy az üldözési mániám azonnal bekapcsolt: mi van, ha ez nem is egy valódi hub, csak kifejezetten arra a célra hozták létre, hogy lekapcsolják a varezoló fiatalságot (hiszen ugye köztudott, hogy az ORFK legnagyobb ellensége a tizenéves, filmet és játékot letöltő egyének, szemben a késelő-fenyegető-verekedő úriemberekkel). De oké, ez tényleg elég erős feltételezés, lehet (sőt legyünk optimisták, biztos) hogy egy valódi hubról van szó, ahonnan az üzenetben megnevezett internetszolgáltató ügyfelei rendkívül gyorsan tudnak tölteni.
És ekkor jön be a másik problémám: 2008-ban szerintem a DC++ egy halott dolog. Ezelőtt sem igazán foglalkoztam vele, mióta pedig van torrent, azóta pláne nem. Nem is beszélve arról, hogy mikor egyszer-kétszer használtam DC++-t, a letöltés 80%-ánál megállította a csávó, mondván nem tetszik neki ami nekem van. Azt hiszem ekkor használtam utoljára a szolgáltatást.
Nos, az Opera 9.5-ös verziója. Talán a legfontosabb, hogy új kinézetet kapott:
Ez pedig azért lényeges, mert egyrészt jól néz ki, másrészt pedig zavaró. Jól néz ki, mert tényleg tetszetős, felveszi az operációs rendszer színeit, villog-csillog (és eközben maga a böngésző sokkal gyorsabb lett), de valahogyan mégis kényelmetlen számomra, nem tudom magmagyarázni, miért.
A sok béta után persze nem látni nagy újdonságokat, viszont érezhetően gyorsabb lett a böngészés (ráadásul finomhangoltak a szkrollozáson is, és valamit elképesztően tetszetős lett így), úgy vettem észre, hogy CSS-t és Javascriptet kicsit máshogy (azt nem tudom, hogy jobban-e) kezeli, és végre van már a címsorban kereső, ami ugye arról szól, hogy ha írod be a címet, akkor nem csak az URL-t, hanem a title-t is keresi (például beírom, hogy Opera 9.5, és rögtön dobja a linkeket, amiben ez szerepel).
Ami miatt viszont morcos vagyok, hogy képtelenek voltak rendbekapni az RSS-olvasót. Könyörgök, száz-akárhány feedet ne várják már el, hogy egy menübe begyömöszkölök. Kellenének azok a mappák (címkék?) nem is kicsit. Remélem ezen dolgoznak titokban. Valamint telepítéskor igazán megkérdezhetné, hogy hé paraszt, az új, vagy a régi kinézetet akarod.
Szóval egyelőre jó dolog, sokkal-sokkal jobb, mint az előző verzió, bár szerintem kicsit korai volt kidobni véglegesbe, de végül is elég sokat ültek rajta; pont annyit, hogy még lehessen mondani: jó munkához idő kell.
Szóval az van, hogy nemrég hazaértem egy baráti kocsmázásból. Itt gyorsan megjegyezném, hogy Mefi a kocsmázások alkalmával általában kólát vagy tonikot fogyaszt, esetleg nagyritkán Bacardi Breezert vagy netalán mégritkábban egy kevés 12-es Chivas Regalt, és bizony a félliter kóla sokszor drágább, mint mondjuk az azonos mennyiségű Breezer, de hát most nem erről akartam beszélni.
A kérdés, a pont, a nyom zseniális – a keresőember szentimentális!
Hanem arról, hogy most nyolc perc múlva lesz hajnal kettő, vagy mire megnyomom a gombot, már el is múlt ugyanennyi perccel (jaj de nehéz témánál maradni). És iszom a jéghideg vizet, közben Kaukázustól szól a 10 000 mérföld, és be kell vallanom, a Kaukázus összes száma roppant addiktív, képes vagyok naponta végighallgatni az összeset, és nem unom meg. Mondjuk zenét nem szokásom, mi sem bizonyítja jobban, hogy Guns N' Rosest hallgatok, ami hát nem a legaktívabb banda, ha értitek.
De megint eltértem a témától, hajnal kettőkor így megy ez.
Bár most már nem is tudom mit akartam írni. Ja igen, azt hogy nyár van. Imádom a nyarat. Ez a huszadik, és mind a tizenkilencet kiélveztem, az utolsó cseppjéig. Nyáron megmozdul bennem valami. Egészen a tavasz első jeleitől folyamatosan tekernek bennem egy potmétert, és mikor elérkezünk a júniusi-júliusi napokig, amikor valami lekúrja az egyébként sem masszív leccgó biztosítékot, és egyszerűen eljutok oda, hogy mindent akarok. Persze általában is olyan ember vagyok, aki szinte mindenre kapható, és ha hajnal kettőkor ráüzennek, hogy nincs kedved találkozni, akkor igent mond. Na de nyáron!
Egy olyan ország kellene nekem, ahol mindig nyár van. Persze-persze megunnám, és nem élvezném és egyébként is, pedig de. Minden este séta a kivilágított utcákban, leülni valami kerthelyiségbe meginni egy koktélt, nézni a szép lányokat, hallgatni a zenét. Mondjuk latin zenét. Mondjuk Miamiban, még mindig. De szép is volna.
Körül, az éjszakába, egyedül lenni kell!
Ha Miami nem is, de marad az Andrássy út, a Váci utca és társai. Vagy az Oktogon. Most is gondolkodom hogy kisétálok, aztán veszek egy shéket a mekiben, leülök egy padra, és bambulom a semmit.
Várom a jövő hetet, több okból kifolyólag is. Most meg ülök, és olvasgatom a holnapi »Médiagetszik« műsortervének részleteit, meg közben remélem, hogy Zsuki nem fog lebetegedni, mert egyedül vagy mással nem lenne jó. Közös dolog ez ugyanis, Mefi-Zsuki projektnek indult ez, nem másnak, és bár nem tudom mennyire látszik, szeretnénk szívvel-lélekkel csinálni, és egészen addig csinálni is fogjuk, amíg egy néző lesz, akinek tetszik, és egy néző lesz, akit megnevettet, vagy csak kellemes kikapcsolódást jelent. Mert ez a lényeg. Meg persze ott van a mi kedvenc háttértündérkénk, Rejjuska drága, aki egyrészt üde színfolt közöttünk, másrészt tényleg hatalmas segítség.
Például a médiában is. Vagy a vendéglátóiparban. Egy ismerősöm, aki éttermet vezet, azt mondta: ha valaki nem képes arra, hogy a legrosszabb napján is mosolyogjon, és kedvesen bánjon a vendéggel, az ne menjen vendéglátóiparba. Ilyen (kéne legyen) a média is. Azért kellene csinálni, hogy az emberek információhoz jussanak, hogy az emberek röhögjenek, nem pedig más dolgokért.
Kázmér közben idejött és összegömbölyödve elaludt az ölemben.
Hm-hm, már megint írtam egy viszonylag hosszú és viszonylag mély bejegyzést, aztán nem lesz senki, aki megérti. Vagy egyáltalán végigolvassa. De hát ez van, legalább leírtam, és ez a lényeg. Meg talán az, hogy lesz valaki, aki megérti.
Igazából nem értem, hogy mi a jó a tizenéves cigánygyerekek megerőszakolásában. Mert ha valaki teszem azt elrabol egy tizenhét év körüli lányt, és megerőszakolja, akkor abban látok értelmet. Undorító dolog persze, ne értsen félre senki, megvetem az összes pedofilt és hasonló beteg embert, de azért ismerjük el, egy tizenéves szép lány megerőszakolásában több férfiember lát fantáziát, mint egy hasonló korú, ki tudja milyen higiéniai állapotban lévő fiúval. Most persze ezt mindenki félre fogja érteni, de nem igazán számít.
És most megy a szokásos: hetekig ezt hallod-látod-olvasod mindenhol, hogy hoppá, pedofilok, és hoppá megint, és megint, és a rendőrség végzi a munkáját. Végzi, igen, amikor már nem tudni hány srácot elkaptak.
Nagyon elszomorító egyébként, hogy milyen emberek élnek közöttünk.
No, drága barátaink, ma hétkor tehát kezdetét veszi a »harmadik Médiagetszik adás«. Kis technikai dolog: a műsort mindenképpen itt a blogon nézzétek (már ha nézitek), a cím változatlan: http://mefi.be/mediagetszik/. Mivel a kezdetben használt Ustream kiszolgáló robbanásig túl van terhelve, nem merjük rábízni az adást, ami talán egy újabb elveszett felvétellel, és folyamatos szaggatással járna; ezért a nevű akármivel fogunk sugározni, de gány módon a csetablak megmarad Ustream-féle, ott valószínűleg többen regisztrálnak. Aztán lehet idővel csinálunk valami saját csetmegoldást, egyelőre ez tűnik a legjobbnak.
Előreláthatólag szünet nélkül, legföljebb 20.30-ig tart a móka, mert én pártyba (yay) vagyok hivatalos, Zsukinak és Rejának pedig nem ártana hazaérnie időben. Meg egyébként is, a jó gyerekek nem néznek sokáig internetévét. Igyekszünk, teljes erőnkkel azon leszünk, hogy készüljön felvétel, reméljük nem szól közbe semmi.
Ha valaki esetleg nem értené (nem kell röhögni, lehet, hogy van ilyen), akkor nagyvonalakban erről volna szó: ez egy élőben nézhető interaktív beszélgetős műsor, olyan mintha a tévében lenne, csak mégsem. A fentebbi linkre kattintva lehet nézni, és hozzászólni a műsorhoz.
Nos, reggel hét óra múlt pontosan hét perccel, én meg egy olyan huszonnégy-órázáson vagyok túl, amit valószínűleg Jack Bauer is megirigyelne.
Tegnap este megcsináltuk a »Médiagetszik 1×03-at«, amivel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Egyik szeme nevet, hogy átlag 40, a csúcson pedig 56 néző volt, másik szemem sír, hogy hosszas tervezés-tesztelés után az élő adást ismét nem bírta el a technika. Egyrészt úgy látszik este az összes streamakármi kevés sávszéllel bír (modemes idők, szevasztok), másrészt menet közben megfagyott a szájbaverdesett telibekúrt kettékcseszett műanyag szardarab laptop, aminek köszönhetően – akármilyen ciki is ezt már harmadszor leírni – nem sikerült a felvétel. És akárhogyan is, de ezt biztos több ember úgy könyvelte el, hogy gáz.
Aztán miután Zsuki és Reja távozott, csapot-papot itt hagyva rohantam a Margit hídhoz, és pontosan is értem oda, amikor kiderült, hogy igazából Petőfi híd, ahol lennem kellene. Ekkor már az eső is rákezdett, hazajöttem egy zakóért, és erősen gondolkodtam rajta, hogy itthon is maradok, de nem tettem, s milyen jól tettem, hogy nem tettem.
Először általános lerészegedéssel kezdtük a programot. Én ismét józan maradtam, bár ittam kb. három pohárnyi vodkanarancsot, meg valamilyen házi áfonya-akármit. Az egyik csaj nem hitte el, hogy józanul is durvábban küldöm, mint bárki részegen a társaságból, de aztán megváltozott a véleménye, hehe.
Utána elnéztünk a Rio nevezetű szórakozóhelyre (ez a ZP-vel szemben található), amiről úgy gondoltam, hogy biztosan negatív élmény lesz, de szerencsére tévedtem. Egyrészt meglepett, hogy a marcona drágaöltönyös-drágaórás-drágacipős biztonsági őrök teljesen kulturáltak, nem a máshol megszokott aggyászemélyit stílust követik, másrészt a hely is elég kifinomult, leginkább filmekben látni hasonlót, a vécében meg volt cukorka. Mondjuk egy Bacardi Beezerért 1 250 váltót elkérni kicsit erősek érzek, de hát valamit valamiért. A zene mondjuk irgalmatlan távol állt tőlem, mondtam is poénból, hogy dízséj bobóra kellett volna jönni, aztán visítani, hogy ájmö szketmeeen.
Ekkor hajnal egy körül járt az óra, és felugrottunk Petiékhez, ahol nagyjából öt óráig beszélgettünk az élet nagy dolgairól, majd miután végignéztük a napkeltélt, elindult az nagyvilágba.
Mire ezt megírtam lett hét óra tizennyolc perc, és bár én nem igazán vagyok fáradt, a szemem nagyon értékelné, ha lehajtanám kicsit fejem, de nem fogom; még le kell bontanom a stúdió maradványait, aztán valami korai busszal eltávozom.
Krumplit pucoltam éppen, »Kázmér« segítségével, (értsd: én pucoltam, ő meg lopta el a hajdarabkákat), a Filmmúzeumon pedig éppen Tankcsapdáékkal volt egy kis riportfilm. (A Filmmúzeum a Comic Sans ellenére például az egyik legjobb csatorna itthon, a régi vezetési oktatófilmeken konkrétan sírni szoktam, jobb mint kétórányi tömény stand-up, tényleg.)
És hát lehet oltani, de a Tankcsapda mai napig jól küldi, nekem az egyik kedvenc magyar előadóm, és hát gondolkodom is rajta, hogy kellene menni koncertre, aztán üvölteni, hogy adjon az ég. Csak mondjuk a sok pogózó jónép ne lenne, van a francnak kedve ott rugdalózni. De tényleg, mennyire primitív szokás már. A zenéért megyek, nem törött sípcsontért.
De te az orrodig se' látsz! Neked jó a McDonald's! Neked elég a Coca Cola! Te ugyanúgy tehetsz róla Hogy átbasznak a reklámmal Ezzel az Amerika-lekvárral Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el!
Még egy videót azért beraknék így hétfő reggel (aludtam nagyjából tizenhat órát, most teljesen kipihentnek érzem magam), aztán nem zaklatok senkit. Ezt is csak azért, mert le szerettem volna írni, hogy biztosan nem néznek hülyének, amiért két napja mindig-mindenhol azt éneklem, hogy megyek és veszek, valamit neked, sőt, sokszor még táncolok is hozzá, mint egy »banán«.
Zsuki mutatta , amivel csak egyetérteni lehet. Én még hozzátennék néhány dolgot, ami szerintem hasonló kaliber.
Az első a kerékpáron való gyerekszállítás. Gondolok itt a kormányra és a hátsó kerékre felbuherálható illetve a bicajra rácsatolható utánfutó-szerű eszközökre. Lehet, hogy ez tetszik a gyereknek, meg lehet, hogy kényelmes az apukának, és lehet, hogy ő tényleg jól vezet biciklit, de vannak olyan autósok sajnos, akik magasról tesznek rá, hogy most egy bicikli jön előttük, gyerekkel. És lehet, hogy egyedül még tud úgy navigálni az ember egy kisebb ütközésnél, hogy megússza (bár kétlem), de a bekötött-bezárt gyerek nem igazán tud mit csinálni. »Critical Massen« láttam rengeteg ilyet, és oké, jogos: egy biciklifelvonuláson csak nem ütik már el, de elég ha valami szerencsétlen véletlen folytán összegabalyodik a tömeg, szintén a gyerek szívja meg. (Van rengeteg cuki videó, milyen az, amikor egyvalaki elesik egy nagyobb biciklis tömegben, és ránt magával mindenkit; nem vicces.)
A másik pedig a már rengeteget említett hétvégi autós eset. Persze nem szó szerint, ezek az emberek ugyanis hétköznap is előfordulnak, szép számban. Én tényleg nem értem például, hogy ha valaki autópályán fix 60 kilométeres óránkénti sebességgel zakatol, az miért nem ül fel a buszra. Feltartja a tömeget, idegesíti az embereket és nem kicsit balesetveszélyes. Ne menjen kétszázzal, oké, de azért a 100-130 legyen már utazótempó egy erre kialakított úton. Arról nem is beszélve, hogy mennyien nem tartják be a jobbra tartást, ami talán autópályán a legfontosabb.
Vagy például a jobbkéz-szabály. A KRESZ legegyszerűbb része, a hatéves kisgyerek ismeri, de vannak kereszteződések, ahol egyszerűen senki sem képes megérteni. Például a Csángó utcánál, ahol beáll szépen négy autó a kereszteződés négy irányába, és néznek, hogy most mi lesz.
Illetve hasonló még az előzés. Vannak olyan emberek, akik azt hiszik tudnak előzni, és ezt mindenáron próbálják megmutatni. A probléma ott jön, hogy igazából nem tudnak. Ezt nagyon könnyen meg lehet állapítani, amikor húsz-harminc perce megy előtted valaki, és abban az esetben, mikor mehetne, egyáltalán nem megy, amikor meg én hátulról látom, hogy jönnek szemből, kivágódik a záróvonalon, és vagy éppenhogy megelőzi a szemben lévőt, vagy éppenhogy visszahúzódik, vagy érkezik a hívás a mentőknek meg a rendőröknek. A legtöbb baleset megkockáztatom hogy a rossz előzések miatt van.
Az egyik legveszélyesebb a munkásbusz. Nem tudom miért, de szabályszerűen kiráz a hideg, ha munkásbuszt látok, mert tízből kilenc életveszélyesen közlekedik. Gondolom fáradt a sofőr is, menne már haza, a többiek is hajtják, hogy húzza neki, mert vár otthon a hideg sör, de hát miért kell kinyírni más embereket ezért? Kétszer voltunk már olyan helyzetben, hogy egy munkásbusz konkrétan nullára fékezésre, és az útról való lehúzásra kényszerített minket, mert éppen előzött.
Nem mondom, én sem leszek hivatásos sofőr, de éppen ezért nem is vezetek mindig, éppen ezért nem próbálom bizonyítani, hogy márpedig én mennyire jó sofőr vagyok, valamint ha autóba ülök, igyekszem betartani a szabályokat. Mert a záróvonal vagy a 40-es tábla valószínűleg nem csak pazarlás miatt lett kihelyezve.
A mefiblog corporation (továbbiakban: A Cég) pályázatot ír ki a mefiblog interaktív média eladására. Eladásra kerül: az összes mefi.be domén, az ezekhez tartozó tartalom (e sorok írásakor 3097 bejegyzés és a szerzőket nem számítva 48 509 hozzászólás), az összes videó- és hanganyag, az arculat, a brand, az ezekből származó bármilyennemű anyagi vagy tárgyi haszon, valamint ezek szabad felhasználási joga.
A kiírásra pályázhat bármely 17. életévét betöltött, általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkező személy, aki legalább egy éve internetezik, és általánosságban ismeri a mefiblog corporation termékeit, tevékenységeit és vállalati hierarchiáját.
A pályázat árverés keretein belül történik, a legmagasabb licit nyer. A kikiáltási ár: 20 000 (azaz: húszezer) euró. Licitálni hozzászólásban lehet, 2008. június 19-e éjfélig. Amennyiben az utolsó (legnagyobb licitet ajánló) fél nem megfelelő (nem rendelkezik az adott összeggel, nem felel meg a kiírásoknak, visszalép), úgy az utolsó előtti legnagyobb licitet ajánló nyer, és így tovább.
A mefiblog corporation közleménye a folytatásban olvasható.
Végre Firefox 3-ra is elkészült a elnevezésű kiegészítés. Nagyvonalakban: elegáns, lényegretörő, 3D-s böngészés képeknek és videóknak. Nem gondoltam volna, hogy használni fogom, de mikor ezzel kezdtem böngészni a flickrt, azonnal rájöttem, hogy rosszul gondoltam. Nagyon jópofa, és tényleg élvezetes a rengeteg kép között ezzel navigálni.
Kaptam egy levelet, amiben az áll, hogy a »Kázmér I.« című videóm szerzői jogokat sért, mivel hallható alatta egy The Cranberries szám. De vannak olyan kedvesek és meghagyják a videót, az UMG felügyelete alatt, ami gyakorlatilag azzal jár, hogy az én videóm az övüké lesz, megfigyelik a statisztikáit, nézettségi adatait, reklámot is odaraknak mellé, és adott esetben kedvükre törölhetik vagy módosíthatják.
Persze értem én, hogy szerzői jog, meg satöbbi, de könyörgök, nézzék már meg a videót, egy macska mutogatja benne magát durván öt percig, értelemszerűen nem meggazdagodni és/vagy visszaélni akarok azzal az egy számmal. Nevetséges.
YouTube equals shit, és ennyi, ha nem lenne annyi tartalom rajta, már rég töröltem volna magam a fenébe, ide vagy oda.
Nos, az már biztos, hogy ha egy tízfős társaságban létezik nagyon bunkó ember, az biztosan a mi közelünkben lesz, ez ismét bebizonyosodott. Egyrészt volt két csaj, akik távcsővel nézték az előadást, illetve a kivetítőt(!), de a slusszpoén, hogy mindezt majdnem állva tették, és amikor megjegyeztük, hogy esetleg mi is szeretnénk nézni, még nekik állt feljebb. Vagy például mögöttünk a két csávó, aki folyamatosan beszélt meg röhögött. És ez elvileg egy kulturális esemény lenne. Na mindegy.
Szóval: A Társulat, István aki király, Koppány aki nem király, Szörényi Levente, Bródy János, többezer ember, két kivetítő, hatalmas színpad, jelmezes főpróba, Mefi és családja a nézőtéren – összefoglalva: fantasztikus volt.
Gondoltam majd külön kiemelem, hogy ki milyen jó volt, aztán rájöttem, hogy az összes szereplőt le kellene írnom, mert ez tényleg nagyon egyben volt. Nagyjából húszpercnyi késéssel kezdődött, köszönhetően a kedves közönségnek, akik pontosan érkeztek (fél nyolcra volt kiírva, háromnegyed nyolckor még csak félig volt a közönség, a műsor meg elvileg teltházas). Az első felvonás is remek, de a második egyszerűen fantasztikus, pláne hogy a kedvenc részemmel (Szállj fel szabad madár) kezdődött, és a műsor egyik legjobb része volt. Egy-két résznél a hideg futkosott a hátamon, annyira élveztem.
A színpad elég hülyén volt elhelyezve, sehonnan sem lehetett kényelmesen látni, de ezt kivetítőkkel orvosolták, és elég ügyesen mozgatták a kamerákat, a lényeget mindig lehetett látni a kivetítőn, bár kicsit homályosan. A hangtechnika szintén rendben volt, nem lüktetett másfél óráig a fülem, de nem is volt olyan érzésem, hogy tessék már kakaót tenni rá, ami hát egy rockoperánál fontos dolog, na.
Az utolsó percekben Santana-stílusban megszólaló Himnuszra nem igazán tudták a népek, hogy most akkor fel kellene állni, vagy nem, de miután jópáran így tettek, leesett, hogy hát ez azért mégiscsak a Himnusz. Valami fantasztikus volt látni, ahogyan a teltházban (szó szerint), többezres tömeg egyszerre tapsol és mosolyog.
Elvileg holnap lesz a jubileumi premier, tegnap és ma jelmezes főpróba volt, de ez egyáltalán nem látszott a színvonalon. A színpad forgott, a háttér vetítve volt, a fények nyüzsögtek, volt ló, volt tűz, gyönyörű jelmezek, egyszóval minden ami kell.
Egy élmény volt, nagyon örültem, hogy ott lehettem, aki teheti, mindenképpen nézze-hallgassa meg. Jó lenne valahogyan kijutni a Szegedi Szabadtéri előadásra is, de nem hiszem, hogy össze fog jönni.
Értékelés: 5 pont (Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de abszolút tévedtem.)
A Sportarénának viszont virgácsot a valagába: az még oké, hogy lehúznak egy ezressel a parkolásért, még az is oké, hogy egy vagyon a jegy, még az is oké, hogy a nyakam leszakad olyan kényelmetlen székek vannak, de hogy háromszáz forintot elkérni egy adag szénsavmentes ásványvízért, azért az már a lehúzás magasiskolája. Így ne lepődjünk meg, hogy jó pár ember nem jár ilyen helyekre.
Ma kifogtam a legbalgább telemarketinges csávót, annyira gáz volt, hogy el sem mesélem. Viszont megfogadtam hogy elég volt az udvariaskodásból, legközelebb mindegyiknek megmondom, hogy törölje ki a számot az adatbázisból, vagy a saját belét használom fogselyemnek a saját fogain.
Aztán Tiginél meg csörög a telefon, és ki hívta őket? Fodor Gábor. Tudod, az a , és a rögzített felvételen udvariasan kérdezi, hogy akarunk-e neki segíteni, mert ha igen, nyomjuk meg az egyes gombot. Szívem szerint megnyomtam volna, hogy belemondjam, APÁDNAK KELLETT VOLNA SEGÍTENI ÓVSZERVÁLASZTÁSBAN de mivel úriember vagyok, nem tettem.
Ráadásul Tigi édesanyja meséli, hogy ezek az automaták nem bontják meg a hívást ha lerakod a kagylód, nem igazán értem hogy, de tényleg nem bontja. Utálom, hogy hívogatnak, a postaládámba szemetelnek és miegymás. Halál az összes szpemmerre.
Itt a Linkeldében találtam nevű on-demand zeneszolgáltatást. Először azt hittem, hogy egy sima »last.fm« utánzat, aztán közelebbről megnézve egy sokkal komolyabb cuccról van szó. A lényeg, hogy te rakhatod be a kis listádba a zenéket, konkrétan, előadó és számcímre szűkítve, nem csak műfajra. Ráadásul tölthetsz fel saját számokat is, így ha épp nincsen nálad a kedvenc zenéd, szinte bárhol hallgathatod. A profilban beállítható zenestílusméterek meg egyszerűen zseniálisak: a nagyobb műfajokat tudod csúszkán behangolni, minél nagyobb a szám, annál jobban érdekel. A számokhoz még letöltés, vagy iTunes-megvásárlási ikon is van. És apróság, de szimpatikus: több avatárt is feltölthet az ember. Másnak zenét megmutatni remek, meg úgy egyébként is.
Küldtem pár embernek meghívót (nem származik belőle semmilyen előnyöm), érdemes kipróbálni, remélem a kiadók és egyéb keselyük nem fognak lecsapni rá.
Éppen winggel az élet nagy dolgairól beszélünk, és elkönyveltük, hogy az összes párkapcsolat az elején a legrosszabb.
Mert megy a képmutatás.
Mert ha neked a kedvenc színed a rózsaszín, de a csaj, akinél lapátolsz közli, hogy utálja, akkor lehet rábólintasz, hogy tényleg nem a legszebb szín. Vagy ha azt mondja, hogy utálja ha valaki káromkodik, és lehet, hogy te a magyar ábécé összes betűjéhez ötféle bazmeget tudsz, de egyet sem mondasz és még sorolhatnám a hasonló dolgokat, biztosan mindenkinek volt már ilyen.
Meg a sok bókolás, a mindig-a-legjobb-arcomat-mutatom, a sok tervezett kedvesség, a folyamatos virág- desszert és egyéb ajándékok vásárlása, hogy mindent te fizetsz, és sose szállsz vitába semmivel.
Aztán egy idő után elkezdődik az igazi kapcsolat, amikor már felesben fizetitek a kólát; amikor már elszórva, vagy csak Bálint-napra viszed a virágot; amikor már ha fáradt vagy, csak mosolyogva ránézel, és tudja; amikor már mersz előtte böfögni-fingani, és csak annyit mondani bocs; szóval olyankor van az, hogy már jártok, és komoly a kapcsolat.
Aztán meg persze vagy megtartja a drága szerelmes pár ezeket a jó és rossz szokásokat, vagy ráfogják, hogy már nem olyan mint az elején, és szakítanak. Persze, sosem olyan mint az elején, de hát jaj, akkor még szerelmesek voltunk. Szerelem, mi?
És igazából akárhogyan küzdesz ellene, az első két lépcsőt nem tudod kihagyni. Hiába akarod magad adni, úgyis úgy formálod kicsit a dolgokat, hogy a másik csak azt mondja, jaj te is?!.
Aztán a végén vagy sikerül a dolog, vagy megy a süllyesztőbe. Kérdés, hogy mi számít sikeresnek.
Nem vagyok szerelmes, nem szakítottam, nem jöttem össze senkivel, nem erőszakoltak meg, nem vagyok lelkibánatos, és minden erre irányuló hozzászólást szempillarebbenés nélkül törölni fogok.
Hát, kicsit érdekes cím, de rendhagyó bejegyzés, és jobb nem jutott eszembe. Rögtön is egy kép:
Az én drága Julcsa macskám. Tizenhárom gyönyörű évet volt velünk, néhány nappal több mint egy éve, hogy veseelégtelenség miatt el kellett altatnunk. A világ legaranyosabb-legszebb-legokosabb macskalánya, még most is könnybe lábad a szemem, ha csak rá gondolok, vagy a helyekre ahol járt, vagy az időkre, amit együtt eltöltöttünk a tévé vagy a számítógép előtt, esetleg az erkélyen elnyúlva a negyvenfokos kánikulában. Sosem lesz még egy ilyen macskám. Aztán itt egy másik kép:
Kázmér macsek. Lassan fél éve már, hogy velem van. Szintén imádom. Nem akarok (nem is tudok) rangsorolni. Valaki azt mondta, hogy nem rossz érzés-e, hogy alig egy évvel Julcsa után új macska van a háznál. Egyáltalán nem. Mindkettőt egyformán szeretem. Ő a világ legokosabb-legszebb-legaranyosabb macskafiúja. Ugyanaz mint Julcsa, csak kandúrban. Imádom a kis kék szemét, ahogy rámkacsint, imádom ahogyan mindig nyávog és körbetekeredik a lábam körül dorombolva, amikor megérkezem több nap után is, imádom ahogy okosan fekszik a kis kosarában és több órát kibír az autóban, imádom ahogy lebontja a tapétát, tönkreteszi a szék háttámláját, ahogy »tízcentis karmolásokat okoz«, ahogy rohangál, ahogy púposodik, ahogy fúj, ahogy pattog és ahogy alszik. Hát azt látni kellene. A fejét a kezemre hajtja, vagy körbetekeredik a karomon, vagy csak odabújik és dorombol, vagy összegömbölyödik a lábamnál. Addig alszik, amíg én, ha felkelek dorombolva hízeleg, megnyalogatja az államat, néha meg is rágja kicsit. Most éppen a fotel karfáján fekszik, és a semmibe réved, mintha gondolkozna. Nem tudom mi járhat a fejében.
És már most rossz belegondolni, hogy egyszer, egy, öt, tíz de remélem csak húsz év múlva eljön a pillanat, amikor búcsút kell vennem ettől a két gyönyörű kék szempártól, nem tudom hogyan és milyen körülmények között, de azt tudom, hogy rendkívül rossz lesz.
Persze nem akarok szomorkodni, mert minden másodpercét kiélvezem a vele töltött időnek, csak eszembe jutott, hogy mennyire féltem. Úgy mint egy apa a gyermekét. Ha egy másodpercig szem elől tévesztem, rögtön keresem rémülve, ha egy kortynál több vizet iszik, azonnal aggódom, ha máshogy nyávog, rögtön a kezembe veszem és még sorolhatnám. Szerintem nem lenne badarság kijelenteni, hogy hasonló a helyzet ha valakinek gyereke születik.
Az egyiptomiak isteneknek tartották a macskákat. Ha a macskájuk meghalt, leborotválták a szemöldöküket, és gyászoltak. Az egyiptomiak okos emberek voltak.
Hát nem igazán tudom. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nincs is meg az az érzés, hogy ez a film lesz az, amit havonta megnézek újra. Azt sem mondanám, hogy rossz volt, azt sem, hogy kiemelkedően jó. Inkább közepes, szó szerint. Ami legjobban zavart, hogy kicsit gyengének éreztem a sztorit. Egy ilyen filmtől azt várná az ember, hogy valami elgondolkodtató rejtély legyen a végén, vagy valami hűha effekt, de itt semmi ilyesmi nem volt.
Mondjuk sokat dobott rajta a sok poén, illetve Shia LaBeouf (szép neve van, mi?) szereplése, akitől én kicsit tartottam, de fölösleges volt.
Úgy mondanám hogy fanatikusoknak kötelező, de akiknek az eddigi részek nem jöttek be, sokat ezzel sem fognak veszíteni.
Eredeti cím:
Műfaj:
kaland
Időtartam:
124 perc
Megjelenés éve:
2008
Főszereplők:
Harrison Ford, Cate Blanchett, Karen Allen, Shia LaBeouf
Értékelés: 3 pont (Nem volt rossz, de nem is ájultam el tőle.)
Biztosan mindenki hallotta a hírt, de azért jówebmunkásemberhez híven én is közlöm:
Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2008. június 16-án elindult a MÁV-START Internetes Jegyértékesítési szolgáltatása. Utasaink jegyeket, bérleteket és helyjegyeket vásárolhatnak az Interneten keresztül, melyeket az állomásokon elhelyezett Internetes Jegykiadó Kioszkokon vehetnek át. (E jegyek pénztárakban és egyéb helyeken nem vehetők át!) A Kioszkok számát folyamatosan bővítjük, a mindig aktuális lista oldalunkon megtalálható.
Azon túl, hogy az internet 2008-ban már rövid i-vel írandó, ez ismerjük be elég korrekt. Mondjuk idővel megspékelhetnék egy azonosítós-bankkártyás dologgal, de kezdetnek szerintem ez sem rossz, sőt. Egyelőre a nagyobb pályaudvarokon (Budapest-Keleti, Budapest-Nyugati, Budapest-Déli, Debrecen, Miskolc-Tiszai) működik a rendszer, és bár nem szoktam vonattal utazni, de majd egyszer kipróbálom.
És egyébként a MÁV önkiszolgáló jegykiadó automatája sokkal okosabb és egyszerűbb, mint a (Nógrád) Volán érintőképernyős undormányai.
De amit igazából mondani akartam, hogy ha lassan, és pár év lemaradással is, de kis hazánk jó úton van afelé, hogy elkezdje értelmesen használni az internetet. És talán idővel megszűnik az a sztereotípia is, hogy az internet csak egy idióta játékszer, aminek semmi haszna, és csak csetelésre meg pornónézésre jó.
Igazából azt nem értem, hogy miért kell egy tízórás esemény köré – amire valóban sokan nem kíváncsiak – hónapokig tartó hisztit, veszekedést és feszültséget generálni. Hogy Dezső bátyánk a legviccesebb nevű község legutolsó házikójában is, az Isten háta mögött balra, internet, telefon, televízió és rádió nélkül is tudjon arról, hogy ekkor és ekkor tőle több száz kilométerre vonulnak színes ruhákban az emberek.
Nem azt mondom én, hogy ez a felvonulás az egyik legjobb dolog, ami történhet, sőt biztosan egy rakat pénz megy a biztosítására, meg lezárják az utakat és így tovább. De könyörgök, egy modern városban, ahol elvileg civilizált emberek élnek, ne legyen már probléma, ha egy napon emberek előre bejelentve felvonulnak. Legyen szó a »Critical Massről«, a Gay Pride-ról vagy akármi másról.
Nem, ehelyett már hónapokkal előtte megkezdődik az ellenkampányolás, hogy erre senki sem kíváncsi. És pontosan ezzel az ellenkampányolással érik el azt, hogy mindenki erről beszéljen, még az is, akit egyébként tényleg hidegen hagy a dolog, így köztük én is. Nem hiszem, hogy bárkit annyira zavarna, hogy egy csapat (számomra egyébként valóban visszataszító) ember zenére jelmezekben felvonul. Egy vasárnapról van szó, az Isten szerelmére. Akit tényleg zavar, kerülje el. Ja de nem tudja, mert a megmondóemberek jól felfújják az egész témát, elkerülhetetlenné téve ezáltal.
Kedvenc példám ezzel kapcsolatban még mindig Géza nevezetű szuperapu, aki kivitte négyéves kislányát a felvonulásra, ahol ő tojással, a kislány pedig a HÜLE BUDIK! felkiáltással a nyakában dobálózott. És akkor a kamerába ártatlan arccal mondja, hogy szerencsétlen gyerek ezt kénytelen látni, ebben kénytelen. Persze, ha oda viszed, ennyi eszed van.
Talán néha jó volna nem felfújni apró dolgokat, és mindenki vidám lenne, meg talán ez az ország is egy kicsivel jobb hely lenne. Általánosságban, nem csak felvonulásokra gondolva. De biztos csak én vagyok a vadliberális idióta, akit nem zavarnak az előre bejelentett felvonulások. De hülye ez a Mefi!
Megmondom őszintén, gőzöm sem volt miről szól ez a film, olyannyira nem, hogy azt sem tudom röhögni vagy sírni fogok-e közben. Viszont nem bántam meg, hogy megnéztem. Már az első percekben tudtam, hogy tetszeni fog. Nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen elkapott, és mind a 119 percig odaragasztott a képernyő elé. Nem mondom, hogy remek-, mester-, netán alapmű, de mindenképpen megnézős.
Tilda Swintont pedig most látom harmadszorra. A »Narnia-filmekben« ő volt a gonosz királyné, és azt a szerepet is jól hozta, itt viszont még jobban a munkám-az-első-hiéna-vagyok nőszemélyt. Le a kalappal előtte. George Clooney szintén remek választás volt, nem is igazán tudnék mást elképzelni erre a szerepre. És még két sorozatban látható ismerőst is kiszúrtam.
Egyszer mindenképpen ajánlott megnézni ezt a filmet.
Rákaptam mostanában erre a videómutogatásra, de hát ha egyszer ez a legjobb módja a zene spontán közlésének, akkor na. Ez egy hülye mondat lett, de mindegy is, mert a lényeg itt van a videóban, hét perc, de megéri végignézni, ha már láttad azért, ha még nem, akkor pedig azért:
Az bizony. Voltunk Tigivel több mint három órát teniszezni (mondjuk ebből nagyjából három óra volt a játékidő). Egyelőre nagyon bejövős a dolog, a probléma csak azzal van, hogy mindketten a tollaslabdához szoktunk, és eszerint is játszanánk, ami a tenisznél nem feltétlen jó. Majd lesz ez még jobb. Olyan szinten izomlázam van, hogy azt leírni képtelenség. Derék, kéz, láb, minden megmozdult most. Szóval a tenisz jóság.
Most pedig elfogyasztom vacsorámat, mely különféle gyümölcsökből, valamint szendvicsből és a hozzátartozó zöldségköretből fog állni, hideg szörppel leöblítve.
Igazából nem kedvelem a romantikus filmeket, nagyon kevés volt, ami tényleg tetszett. Nem azért mert mert hülye pasi vagyok, hanem mert nem, vagy csak nagyon kevés olyat találtam, ami másfél-két óráig odaragaszt a képernyő elé, és a végén azt mondom, hogy megérte leülni elé. Mindegyik az átlagosnál is jobban sablonos, megrágott-kiköpött-újramegrágott poénokkal, ugyanolyan karakterekkel, ugyanolyan helyzetekkel és ugyanolyan befejezéssel meg zenékkel.
És szerintem a Mindenképpen Talán című film készítői is pontosan így éreztek, ezért csináltak egy nagyon is jó romantikus filmet. Persze itt is vannak sablonok (hol nincsenek?) de valahogy az összhatás miatt (a főcím, a zene, a helyszínek, a szereplők, a téma kivitelezése) egyszerűen ha észre is veszed a sablonokat, még csak legyinteni sem legyintesz. Lehet rajta röhögni, lehet rajta sírni, lehet rajta elgondolkodni, és szerintem korhatár nélkül megtekinthető.
Ami pláne tetszett, hogy teljesen más volt a befejezés, mint amire számítottam, bár azért voltak jelenetek, amik eléggé előrevetítették az események alakulását, a végén mégis máshogy történtek a dolgok, mint ahogyan számítottam rájuk.
Kellemes csalódás volt ez a film. Romantikus vígjáték, mint olyan, és ebben nagyon ott van.
Magyar cím:
Műfaj:
romantikus vígjáték
Időtartam:
112 perc
Megjelenés éve:
2007
Főszereplők:
Ryan Reynolds, Abigail Breslin, Isla Fisher, Elizabeth Banks
Értékelés: 4 pont (Kategóriáján belül remek alkotás.
Szerintem még mindig az egyik legjobb (világ)háborús játék, és az extra pluszpont, hogy megjelenik »Nintendo Wii-re« is. A mindenféle keleti népek olajért való amerikai eszközökkel történő módszeres irtása után (a »Call of Duty 4-re« gondolok) most ismét a második világháborúé lesz a főszerep.
Kíváncsi vagyok rá, bár a COD 1 hangulatát már úgy sem tudják visszahozni Persze ez nem is baj.
a bicigliseknek egyszerúen nincs létjogosultsága le kell őket lőni mint a kutyákat
És akkor én kérek elnézést, de az ilyen embereknek nincs helyük a forgalomban. Sem mint kamionsofőr, sem mint autós, sem mint kerékpáros de még gyalogosként sem. Ugyanis sok olyan hely van, ahol lehet izmozni, hogy ki a nagyobb, de a közlekedés pont nem erről szól. Lehet utálni a kerékpárost, de rá kellene jönni, hogy ugyanolyan résztvevője a forgalomnak, mint a húszmillás BMW-vel száguldozó János.
Mert ameddig valaki ezt gondolja a kerékpárosokról, addig fennáll a veszélye, hogy elcsap egyet. Vagy fennáll a veszélye, hogy elköveti a ki-a-király vezetés »bármelyik hibáját«. Európai közlekedési kultúra, mi?
A közlekedésben elvek és szabályok vannak. Egyike azon kevés játékoknak, ahol a szabálytalan játékosok előbb-utóbb végleg kiesnek.
Ennyi itt a hőmérséklet most Celsius fokban mérve, ezzel nem is lenne probléma, de mióta überjó szigetelése van a szobámnak, azóta télen kellemes meleg van, nyáron meg elviselhetetlen, nagyjából plusz öt-hat fok. Kellene egy redőny, úgy érzem, mert a vörös sötétítőfüggönyt csak »Kázmér« kedveli, aki bebújik mögé, és ott napozik. Én meg döglök az árnyékban, lehet mindjárt telepítek két ventilátort is magam mögé.
Szóval ilyen melegben általában csökkenni szokott a posztok száma (és minősége is, hehe), és ami van, az is filmről, vagy arról szól, hogy mennyire meleg van. Meg ugye ilyenkor buli, tollas, kerékpár, vízközel (még én is), meg most a »tenisz« ügye. Egyébiránt a jobb karomat nem érzem, de majd lesz ez még így sem.
Szóval szánsájn hepinessz, lecgó a szabadba és élvezni a kánikulát. Akinek pedig még vizsgája van, annak sok sikert hozzá.
Ne költözzetek Nógrád megyébe, tényleg ne. Hihetetlen, hogy hatkor arra kelek, hogy a szomszéd öregasszony a kertben porszívózza a kanapét; kétóránként érkezik a másik szomszéd elkényeztetett lánykája, és fekszik a dudán, mert lusta bemenni; a harmadik szomszéd most negyedórája járatja az IFÁ-t, míg bent ebédel és még sorolhatnám.
Pesten olyan laza szomszédaim vannak; az egyik néha hangosan kefél (avagyhát valószínűleg ketten végzik e tevékenységet) és tizenegykor indítja be a mosógépet (ezt lehet egyedül is), de ezzel még elvagyok. A másik egy kedves idős házaspár, akiknek van macskájuk, és mindig érdeklődnek »Kázmér« meg az én hogylétem felől.
A Magyar Nemzeti Bank hónapokkal ezelőtt széles körű társadalmi egyeztetést indított annak érdekében, hogy felmérje az érintettek (szakmai szervezetek és a lakosság) véleményét a kétszázforintos érme esetleges kibocsátásáról. Az egyeztetések eredményeinek és a szakmai indokok figyelembe vételével a Monetáris Tanács úgy döntött, hogy a jelenlegi kétszázforintos bankjegyet érme váltja fel. […] Legkorábban 2009-ben kerülhet sor a jelenlegi bankjegy- és érmesor megváltoztatására és idővel a 200 forintos bankjegy fokozatos bevonására. Az új érme tervezésekor a jegybank kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az ne legyen összetéveszthető más fémpénzzel, az új 200-ason szereplő motívumról pedig a lakosság is szavazhat majd.
Az indok pedig: a papír kétszázas fenntartása rendkívül sokba kerül az államnak. Mivel a legkisebb papírpénz, így folyamatos mozgásban van, hamar megy a tönkre, rengeteget kell belőle gyártani. Tehát ezzel elvileg több pénz marad az állam zsebében, amit persze mi nem fogunk érezni.
Érezni fogjuk viszont a pénztárcánkat, amiben négy-öt darab kétszázas érme figyelget majd. Én személy szerint gyűlölöm a pénzérméket. Mint gyűjteni való persze nagyszerű, de mint fizetőeszköz, elavult. Általában minden címletből egyet tartok magamnál (ötös, tízes, húszas, ötvenes, százas), és virulok, ha elfogy, de hát nagyon sok helyen kérik, és ha nincsen, akkor .
Egyébként a dolog érdekessége, hogy kicsivel több mint tíz éve, hogy kivonták a forgalomból a , melyet akkor pontosan a papírpénz váltott. Emlékszem is, hogy gyűjtöttük akkor az érmét, mintha aranyat ért volna.
Nemrégiben írtak az engadegeten egy , ami KITT hangján beszél, és még aranyosan piros színnel villog. Most pedig van róla egy videó is:
Persze nekem, a zsíroskenyérre kent Piros Aranytól pirosló szájú, napközi után tévé előtt gubbasztó, Magyar Televízión szocializálódott gyermeknek a magyar hang lenne izgalmas, nem tudom él-e még, aki KITT szinkronhangja volt, és ha igen, akkor vajon egyeztetnek-e vele, máskülönben itthon ennek nincs lényege. Mondjuk az más kérdés, hogy egyébként is csak nagyon szűk réteg érdeklődne iránta.
A drága »Kázmér« sikeresen rátenyerelt a laptop ki- és bekapcsoló gombjára, aminek következtében a gép bekapcsolt, majd rögtön utána ki. Gyanús volt az érdekes kattanás amit a merevlemez adott, sejtettem, hogy nem lesz jó vége, így nem kicsit parázva kapcsoltam be a gépet, és aggodalmam nem volt alaptalan, ez a hibaüzenet fogadott:
NTLDR is missing
Press CTRL+ALT+DEL to reboot.
Miután tizedszerre is ugyanez történt, beindult a paravan funkció. Megint rádöbbentem, mennyire függünk a gépektől. Nem az a probléma, ha újra kell telepíteni, vagy szervizelni, nem azért halok meg, mert mondjuk két hétig nincs gépem, hanem a sok-sok kép- és egyéb adatveszteség miatt. DVD-re backupolni olyan, mint vécépapírral megállítani egy repülőgépet. Egyre közelebb van egy USB-s vinyó beszerzése, és akkor röhögök az ilyen eseményeknél.
Nade, a hibát valahogy orvosolni kell, és konkrétan azt sem tudtam mi az az NTLDR. Azt sejtettem (és reméltem is), hogy valami boothoz közeli dolog lesz. Naiv, de tapasztalt gyerek létemre első utam kedvenc keresőmhöz, Google atyánkhoz vezetett, aki az első találatra ezt dobta ki nekem: . Felcsillant a remény szikrája, közben a macska olyan édesen játszott az egyik plüssállatkával, hogy nem volt szívem haragudni rá.
Szóval, végig követtem az ott leírtakat, CD-t írtam, bútoltam (a német nyelvű, harmadik sor volt a nyerő), beindult a gép, adatok rendben, *fellélegez*. És akkor átmásoltam a CD-n található fájlokat, CD-ki, újraindítás. Még mindig nem megy. A hiba az volt, hogy az E partíciót jelölte aktívnak, a C-t csak bootnak. Kis hezitálás után bátran átraktam a C-t aktívnak, így azt írta, hogy System. Újraindítottam, és kifogástalanul működött.
Azért egyrészt az éjféli lefekvést likvidálta, meg egy kis extra adrenalint is juttatott a szervezetbe az esemény, de a lényeg hogy működik.
Hasonló hibánál egyébként érdemes átnézni a BIOS-menüben a boot sorrendjét is, hátha az a probléma. Nálam mondjuk egy korábban telepített »Hackintosh« rendszer volt a probléma, avagy inkább az azt követő bootloaderes hercehurca. Közben smv és GazVezir támogattak lelkileg, hehe.
Viszont érdekes, hogy egy ilyen ki-bekapcsolás hogy megbolygatja a rendszert, illetve amire már sokszor rájöttem, és azt hiszem nem csak én: mennyire függünk a gépektől. De még szerencse, hogy a gépeknek az internetnek, és azon embereknek, akik más segítségére megírják ezeket az oldalakat, gépekkel javíthatunk gépeket.
Legyen ez a mai nap tanulsága, én pedig most megérdemelt maratoni hatórás alvást tartok, hogy reggel kialvatlan fejemmel ijesztgessem az gyanútlan járókelőket.
Kár, hogy előbb-utóbb megszűnik. Most adtam fel egy csomagot, értékbiztosítással, ajánlottan, időgaranciával, ami azt jelenti, hogy holnapra megérkezik a címzettnek – elvileg. Mindezt 1 890 magyar váltóért. Szerintem korrekt ár, egy futár többet kérne érte, igaz, az még ma odaérne, meg kéz-a-kézben és így tovább.
Az jutott eszembe, hogy vajon tényleg annyira kihalt forma a hagyományos levelezés, és ehhez kapcsolódóan a kérdés: te átlagosan mennyi nemhivatalos levelet adsz fel egy évben? És csomagot? Én általában egy levelet és egy csomagot szoktam.
Avagy még mindig rulez, de vannak dolgozói, akik nagyon nem azok. Tíz óra után vagyunk néhány perccel, főhősünk (Mefi az, igen) már kimászott az ágyból, és túl van reggeli frissítő zuhanyzáson. Egy szál rövidnadrágban ül »Sony VAIO VGN-S5XP« típusjelzésű hordozható számítógépe előtt, éppen leveleit és feedjeit olvassa, miután egy tudatta a világgal, hogy felébredt. Ekkor váratlanul kopognak az ajtón, Főhősünk (aki még mindig Mefi) tudja, hogy a posta kézbesítője az, hiszen csomagot vár. Jól hallhatóan kikiált egy pillanat szót, felkapja magára pólóját, bezárja »macskáját«, majd kinyitja az ajtót. És ekkor jön a nem várt hidegzuhany: az ajtó előtt nem áll senki.
Ekkor főhősünk (ugye már tudjuk ki?) előtt lepereg egész élete egy harminc-egynéhány fokban elkövetett séta a Nyugati Pályaudvar felé, amit szeretne kihagyni. Képzelődéséből a bejárati kapu hangos kattanása rángatja vissza a valóságban. Hirtelen bezárja az ajtót, és egy jól irányzott sprinttel a kézbesítő után ered. Hiába, még csak helyét sem találja. Talál viszont egy aranyos kis hivatalos papírost postaládájában, miszerint nyolc óráig átveheti küldeményét a Teréz körút 51-53 szám alatt.
Nincs mit tenni, főhősünk öltözik, megeteti-megitatja macskáját, elbúcsúzik tőle, és nyakába veszi a várost. Nagyjából húsz percig tartó utazása közben rengeteg kellemes megjelenésű hölgyeményt lát, majd mikor megérkezik a – szerencsétlenségére nem légkondicionált – régimódi, ám felújított épületbe, felsétál az első emeletre, és néhány perc várakozás után sorra is kerül.
Kedves, tanuló szőke hölgy kérdezi mosolyogva, hogy miben segíthet. Főhősünk udvariasan elmondja, hogy csomagja jött neki, átvenné ő azt, és odanyújtja a kísérőlapot valamint személyi igazolványát. Rövid várakozás után szőke hölgyemény megjelenik szomorú arccal, hogy még nem ért ide a csomag, valószínűleg a kézbesítőnél van, és elvileg rá szokta írni, hogy hat után menjenek érte, de most nem tette.
Ekkor főhősünk egy igazán nagy lélegzetet vesz, és lemond arról, hogy az egész épületet a levegőbe repíti, udvariasan elköszön a hölgytől, és az azóta már valamennyit emelkedett hőmérsékletben hazacaplat. Útján ismét rengeteg csinos hölgyet lát, ám egy pulóvert és hosszú nadrágot viselő fiatalember teljesen lelombozza őt.
Gondoltam írok egy ilyen hogyisvanez-bejegyzést a helyi osztályzásokkal kapcsolatban, mert néha nem elég egyértelmű. Osztályozásra a »filmek«, »sorozatok«, »könyvek« és »zenék« kerülnek, általában elolvasásuk-meghallgatásuk-megnézésük után. A sorozatoknál sokszor már az első rész után, de mostanában inkább megnézek három-négy-öt-hat részt, mielőtt írok róla. Az osztályzások hatféleképpen alakulhatnak.
Öt pont
Ilyet akkor, ha az adott dolog vagy nagyon-nagyon-nagyon tetszett, és bekerült a kedvencek közé, vagy pedig akkor, ha műfaján belül kiemelkedő alkotásnak számít. Voltak benne hibák esetleg, de az összhatás elfeledtette.
Négy pont
Jó volt, kellemes szórakozás, de nem lesz nagy kedvenc, van nála jobb is, vagy voltak benne apróbb zavaró hibák. Ide tartozik az is, ha jól indul, de a közben vagy a végén valami elrontja az űberjó-érzést.
Három pont
Több zavaró hiba, nem tetsző összhatás, de azért voltak részek, amikért megérte, és nem bánom hogy megnéztem-meghallgattam-elolvastam.
Két pont
Sorozatos zavaró hibák, gyenge összhatás, nem szimpatikus karakterek, egyetlen rész sem kiemelkedő, kár volt érte pénzt kiadni, időpocsékolás.
Egy pont
Legrosszabbul elköltött forint.
Nulla pont
Elég ritka, de ez akkor jár, ha nem sikerült befejezni az alkotást.
Persze néhány esetben nem így alakultak a pontok, de jó ideje igyekszem eszerint osztályozni Gondolkodtam a tízes skálán, de aztán rájöttem, hogy sokszor még az ötös is sok, elég lenne annyi, hogy nagyon rossz, elmegy, nagyon jó. Persze nem.
Nem is tudnám igazán megszámolni hány ember ajánlotta már az eredetileg The Sopranos címen futó sorozatot. Mint az a címből hatalmas logikai következtetéseket levonva felismerhető, egy maffiasorozatról van szó, melyben a Soprano család történetét ismerhetjük meg. Nem is igazán tudom, volt-e a »Keresztapa« után olyan film, ami ennyire jól adta vissza a téma hangulatát. Sőt, ha lehet, a Maffiózók még talán kicsit jobban is, ugyanis sokkal modernebb, sokkal aktuálisabb. A sikere (nálam) leginkább James Gandolfininek köszönhető, aki a legtökéletesebb választásnak tűnik, annyira, de annyira jól odateszi magát, olyan hihetetlenül élethűen játssza a szerepét, hogy azt egyszerűen nem lehet leírni – nem is kell; aki látta már, tudja miről beszélek, aki pedig nem, az mindenképpen nézzen meg legalább egy részt (bár megvan a véleményem arról, aki egy sorozatot egy rész alapján szól le).
A második évad végefelé járok, eddig nagyon jó, semmi kifogásolnivalót nem találtam benne.
Szintén egy olyan sorozatról van szó, amit többen ajánlottak már, és végül ajánlására szereztem be az eddig megjelent két évadot. Most a második évad harmadik epizódjánál tartok, és nagyon meglepődtem.
Ugyanis mindenki aki a Skinsről mesélt, olyan kulcsszavakkal jellemezte, mint drog, ital, buli, punci, fütyi, nulla cenzúra, fiatalok, dráma. És a készítők szerintem tudták, hogy pontosan ezekkel ragasztják oda a fiatalságot a képernyő elé, de a néző nem egy bulizós amerikai idióta limonádét kap, gyönyörű szőke lányokkal, meg jóképű fiúkkal (bocs az általánosításért, de tényleg) hanem egy közvetlen, arconcsapó, magával ragadó drámát. Azon gondolkodtam az első évad után, hogy volt-e valaha film vagy sorozat, mely ennyire nyíltan érint nagyon is kényes témákat (például a kábítószer vagy a homoszexualitás), mely ennyire elvont, de közben ennyire hétköznapi is, mely ennyire beszippantó drámai helyzeteket mutat be, és amely mindeközben olyan komoly üzeneteket közvetít, melyek mellett nem lehet elmenni.
A Skins egy mestermű, minden tekintetben az általam utóbbi időkben látott sorozatok legjobbjai közé tartozik, pedig nem robbannak benne autók, nincsen benne csúcstechnika, nem mentik meg a világot és nem Los Angelesben játszódik. Láttam »néhány sorozatot« mostanában, ezek alapján merem leírni e sorokat.
A helyzet nagyjából: egy fiatal baráti társaság mindennapjaiba kapunk betekintést; család, iskola, szórakozás, szex, szerelem, és hasonló témákban. Mindezt már-már dokumentumfilm stílusban. Az első évadban (kilenc epizód) a szereplők bemutatására kerül sor, minden részben (átlag 45 perc) más kerül reflektorfénybe, de közben a fő történeti vonal is halad előre.
Külön megemlíteném fiúszemmel a Michelle-t játszó , aki – legalábbis az én szemeimnek – nagyon tetszetős, és ahogyan a különböző képekből, videókból, interjúkból és egyebekből leszúrtam, nem csak három szoftbox és húszperces sminkelés mellett az.
Mindenkinek – még sorozatot egyébként nem néző embereknek is –, kiváltképpen a fiatalabb korosztálynak melegen ajánlom a Skins két évadjának megtekintését. Ha jól tudom itthon a Coolon Spanok néven fut, bár nem tudom a magyar szinkron mennyire hű az eredeti szöveghez (például a rengeteg káromkodásból mi maradt), és hogy mennyire rontja az élményt a brit angol akcentus hiánya.
Zseniális, nem tudok mást mondani rá. És persze sokan csak a rengeteg meztelen test látványa miatt néznek bele, de akinek más nem is jön át, az kezdjen el gondolkodni, hogy minden rendben van-e.
Értékelés: 5 pont (Igazi mestermű, a sorozat valahol itt kezdődik.
Szóval, tegyük fel hogy egyedül ülsz a lakásban szombat este, és mivel kicsit lehült a levegő, már nincsen undorod a meleg ételektől, de egy árva falat szték nincsen otthon, és a közért is bezárt már. Szóval teljes gasztronómiai krízishelyzet, meg ami kell.
Na ilyenkor kell elszaladni a közelben lévő éjjel-nappaliba (ha van, ha nincs akkor process failed), venni egy csomag virslit (Füstli és a bécsi konzerves virslik a legjobbak a mefiblog gasztroteamje szerint), meg egy adag instant krumplipürét (meg persze az egyéb hozzávalókat, mint például tej, ha nincsenek otthon). Sok a zárójel, nem? Mindegy. Lehet persze ellenezni az instant krumplipüré neves intézményét, de szerintem (és a mefiblog gasztroteamje szerint is) kis utóízesítéssel rendkívül finom, krémes, és gyorsan elkészül.
A krumplipürét megcsináljuk a leírtak szerint, aztán hozzávágunk őrölt szerecsendiót és fehérborsot, ízlés szerint sót és vajat, összekutyuljuk, majd állni hagyjuk kicsit, így lesz igazán ízletes. Közben hogy ne unatkozzunk, a virslit bevagdaljuk, megsütjük olajban/zsírban (tetszés szerintit aláhúzni), és közben vigyázunk nehogy eltalálja a kellemes idő miatt meztelen mellbimbónkat egy lázadozó forrongó zsiradékcsepp. Végül de nem utolsósorban ízléstelenül tálaljuk. Kép fent-lent, gagyi telefonos, jobbra nem fussa most.
Éhes-dolgos-neméhes, Mefi voltam a mefiblog gasztroteam egyik lelkes tagja, csocsi!
Is that alcohol ma'am? Oh… No, sir, it's my urine. I see...
Megint egy sorozatos bejegyzés, aztán egy darabig nem lesz több. Megkezdődött a »Weeds« negyedik évadja is, eddig két részt adtak le, holnap lesz a harmadik. Azt kell hogy mondjam, nagyon tartja az eddigi szintet, vagy talán még jobb mint volt (mondjuk eddig sem volt rossz), de mindenesetre a röhögés több.
És kövezzen meg valaki vagy értsen velem egyet, de de szerintem a legerotikusabban étkező-italozó színésznő kategóriában az abszolút nyertes nálam Nancy, azaz Mary-Louise Parker. Ahogyan issza a jegeskávéját a fekete szívószállal, és azzal a jópofa gömbölyű tetejű pohárral, meg ahogyan eszi a német hagymás izét, az valami hátborzongató. Ha valaki nézi a Weedst, tudja miről beszélek, szerintem.
Most ezt dobta be a shuffle intézménye, és szerintem még mindig üt (igen, pocsék zenei ízlésről tesz tanúbizonyságot, lapozz):
Van aki hiszi és van aki vallja hogy
Van aki a hangját hallja és
Mindent lát a szívén át
És ha baj van, benyom egy szirénát
Ha kinyújtod, Ő majd fogja a kezed és
Mindenen keresztül vezet
Néhány napja bejelentette az ICANN (röviden: egy szervezet, mely igyekszik az internetre vigyázni), hogy lehet majd vásárolni saját TLD-t, azaz top level domaint, azaz , ami például a mefiblog esetében a be. Eddig ugye csak az országoknak volt ilyen, illetve néhány speciális, mint például a tv vagy az org, de ennek következtében gyakorlatilag bárki vásárolhat majd magának.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, és a vásárlás nem is a megfelelő szó ide, ugyanis értelemszerűen erre a területre rendkívül kell vigyázni; nem lenne szerencsés ugyanis, ha minden oldalnak saját TLD-je lenne, több okból sem. A helyzet elvileg úgy áll, hogy valamikor bejelentik, mikor lehet leadni a pályázatokat, amelyek aztán átmennek egy gondolom szigorú elbíráláson, és ha ott megfelelnek, akkor nagyjából százezer amerikai dollárért (ez most durván tizenötmillió forintnak felel meg) megnyitják a tartományt.
Amiben én bízom, hogy valaki lecsap a blog TLD-re, és árulja majd a .blog doméneket; abban az esetben valószínűleg egy http://mefi.blog/ címet megrendelek, ha nem lesz nagyon borsos, bár nem hiszem, hogy erre lehetne számítani. És így talán végre eldől a hosszú évek óta tartó pornóoldalakkal kapcsolatban folyó vita, miszerint legyen-e xxx TLD, vagy ne. Bár valószínűleg utóbbi, ugyanis korábban is az »ICANN utasította el«.
Ma este , és Zsukival elmentünk a Műjégpályán található EB-sátorban megrendezésre kerülő Kaukázus kiskoncertre. Igazából azt hittem nagyobb banzáj lesz, de végig ültünk (ilyen zöld műanyag akármin), késve kezdtek és így is csak csak hat vagy hét számot játszottak, azok viszont nagyon jók voltak. Mondjuk kár, hogy a közönség 80%-a azt sem tudta mi az a Kaukázus, csak a meccset várták, meg minket zavartak az esemény élvezésében, de hát belefér. Bánom is hogy nem vittem kamerát, simán elfért volna, azt hittem nagyobb zúzás lesz.
Amúgy nagyon megérte, Kardos egy állat, röhögtem annyit azalatt a cirka háromnegyedóra (vagy még annyi se) alatt, mint egy stand-up komédián. Valamint itt fentebb a (telefonos) képen nem tudom mennyire látszik, van balra, a színpad előtt egy piros-kék felsős idősebb ember, aki végig az ütemmel hajszálpontos szinkronban rázta a kezét és egyéb testrészeit, ő is megmosolyogtatott.
Mondjuk kifelé menet nem volt vicces, hogy egy rakat spanyoldrukker között zsuki elkiáltotta magát, hogy HÜLYE SPANYOLOK, HAJRÁ NÉMETORSZÁG!, én már kezdtem visszasírni az egészséges orrcsontomat, de aztán megúsztuk mert kemények vagyunk.
Nem pontos idézet, de ez a szöveg volt egy óriási lapra kinyomtatva és a buszon található óra alá kiragasztva, úton hazafelé én szakadtam a röhögéstől:
AZ AUTÓBUSZ NEM SZEMETESLÁDA
Kedves Utasaink!
Bizonyára ismeretes önök előtt is: a szemetesláda és az autóbusz között több lényeges különbség is felfedezhető. Ilyen például, hogy a szemetesládában nincsenek ülések, nem kell fizetni a használatáért, nem ad búgó-berregő motorhangot vagy mondjuk nincsenek kerekei. Tehát ily módon sokkal alkalmasabb a napraforgómag-, tökmag- vagy éppen dinnyehéj befogadására, ellenben az autóbusszal, ami nem. Kérjük tehát, hogy amennyiben szemetelni valójuk van, azt a szemetesládába helyezzék, ha pedig utazni szeretnének, akkor az autóbuszra essen választásuk. Köszönjük, hogy minket választott, kellemes és kulturált utazást kíván a Nógrád Volán Zrt!
A következő alkalommal a festővászon és az ülések háttámlája közötti különbségeket tárgyaljuk.
A probléma persze az, hogy e szöveget csak azok nem értik meg, mit nem értik meg: azok nem olvassák el, akiknek kellene. Én anno az utcán a kapura egy jól látható Sértődés ne essék, szemetelni ne tessék! feliratot helyeztem el, de hát a sok kölyök ugyanúgy beledobálja a jégkrém csomagolását az árokba. A nagyobb gond az, hogy a két normális szomszéd árkába is, ami miatt meg az én arcomról ég a bőr.
Most lehetne valami frappánsat írni arról, hogy bezzeg más országokban, de hát minek. Valószínű (legalábbis remélem) hogy legalább akik ezeket a sorokat olvassák, azok nem szemetelnek.
A dolog szimpatikus, persze egyértelműen arra megy, hogy minél több ember használjon ilyet, mert a globális profil kényelmes dolog, hiszen ha bármi változás van, nem kell húsz oldalon módosítani az adatokat. Gondolkodom rajta, hogy legyen-e itt is.
