mefiblog - főoldal

Gondolom mindenkinek sikerült felébredni, talán már az első adag lencsefőzelék is betáplálásra került, és megindultunk az előző éjszaka utáni kijózanodás hosszú útján, én meg újév első napján kapásból egy videót embeddálok ide, mert jó:

Origami In the Pursuit of Perfection, MABONA ORIGAMI videója a Vimeón.

Nehéz dolog ezt a filmet beskatulyázni vagy értékelni, mert bár horrornak tűnik, és műfaj szerint is horror, de inkább nevetős és bár nevetős is, de inkább kicsit elgondolkodtató. Viszont: látott már valaki olyan horrorfilmet, amit nem röhögött végig? Persze nem úgy, hogy tízévesen suttyomban nézve, majd két hétig nem tudott aludni, vagy teszem azt olyat, hogy tíz percig síri csend, majd a létező összes hangfalból valami ordenáré hangra szívinfarktust kap az ember. Nem, én olyan tényleg horrorfilmre gondolok, amit végigretteg az ember, égnek áll a szőre, hatása alatt van és így tovább. Mert jobban belegondolva az összes horrorfilm inkább vicces. Erre legutóbb a »Hívatlanok« megnézésekor jöttem rá. Ami mégsem, az meg inkább a pszicho kategória.

És akkor itt van a Mély harapás, nincsen rózsa tövis nélkül, vagina dentata meg ami kell. Ezekből nulla latintudással is kikövetkeztethető, hogy fogazós punciról van szó. És azért valljuk be, hogy horrorfilm alapnak ez egészen jól hangzik: végy egy lányt, aki más, akinek legféltettebb kincse mondjuk úgy: harapós kedvében van.

A készítők nem tudom mit akartak ebből a történetből kihozni, de a horror helyett inkább egy ifjúsági feminista felvilágosítófilm lett, megfűszerezve vallási elemekkel. Gondolok itt például arra, hogy 2007-ben és manapság szerintem ezerből egy lány akar a nászéjszakáig szűz maradni. Ráadásul mindvégig úgy tálalják, hogy a szex a legnagyobb bűn, amit ember elkövethet, és már-már én is szégyellni kezdtem magam, hogy milyen undorítóak is vagyunk mi férfiak.

A másik oldalról viszont érdekesen közelíti meg a nemi erőszak témát, és ha nem lett volna kicsit olyan minden férfi egy állat általánosítós utóíze, valamint ha egy-két komoly jelenet nem sikerült volna annyira komikusra, hogy potyognak az ember könnyei a nevetéstől, akkor talán azt mondanám, hogy egész jó dráma. Így viszont egy valami, ami úszik a horror, a dráma és a vígjáték között. Pedig az alapötletben rengeteg lehetőség lett volna.

Pontszám tekintetében tanácstalan vagyok. Ha mint valami szatirikus dolgot kéne értékelni, akkor mindenképpen megérdemelne egy hármast. Mint horror, kettes. Viszont vannak benne olyan elemek, amik miatt valahogy a hármas felé húz a szívem, pedig biztosan nem nézném meg ismét. Érdekes egy film, mindenesetre.

Értékelés: 2 pont (Nem érdemli meg a hármat, lehetett volna jobb is ez.)

A szokásos újévi áremelések, bár közel sem szokásos módon, ráadásul több dolog is máshogy alakul 2009-ben. Például csak egyesített bérlet lesz kapható, aminek viszont nem változik az ára, így azok akik eddig is ilyet vettek, nem tapasztalnak áremelést, akik viszont nem, azok a magasabb árért cserébe többet is kapnak. A vonaljegy hatvan percig érvényes beleértve az összes metróvonalat, átszállással együtt, ami például azért jó, mert akik vidékről jönnek fel, megúszhatják két vonaljeggyel egész napra. Valamint megszűnik az éjszakai jegy tehát olcsóbb lesz az utazás éjjel. Ezeken kívül pedig rengeteg jegy árát nem változtatták, a teljes lista a BKV oldalán megtekinthető. A vonaljegyek január negyedikéig a régi áron kaphatók, minden más viszont már az új árlista szerint.

A lényegesebb változások:

Elöljáróban az egész történetet egy névvel lehet jellemezni: JJ Abrams. Aki néz sorozatokat, az a »Lost« és a »Fringe« után már-már ismerősként üdvözölheti a Cloverfieldet, leginkább azért, mert erre is jellemző a senki nem tud semmit fílng, és ez a film végére sem változik sokat.

Egy fiatal társaság meglepetés búcsúbuliján vagyunk, amit a csapat legjófejebb jófejének rendeztek, amikor valami földrengésnek vélt esemény történik a sokemeletes gyönyörűen berendezett lakáson kívül. Elmegy az áram, a társaság lerohan a házból, sikítozás, pánik, és megkezdődik az izgalom, a szabadságszobor fejével, ami csak úgy mellékesen odazuhan az arcuk elé. Idáig nagyjából húsz teljesen unalmas perc telik el, ami durván a film egynegyede. Mint később kiderül nem földrengés, hanem valami szörnyeteg játszik városrendezőst, pusztítja egész Manhattant, és persze jön a csodálatos amérikái hadsereg és persze a változatosság kedvéért a létező összes fegyvert rászabadítják – mindhiába.

Ez így rendben is van, bár mutathatna valami újat, nem mutat, oké, erre számít az ember. Amiben viszont mégis újat mutat, hogy mi végig egy kézikamera felvételeit látjuk, szóval semmi többkamerás operatőr meló, meg képstabilizálás, nem. Az egyik srác ugyanis videókamerával rögzíti a búcsúüzeneteket, mikor az egész történik. Ez amiatt roppant jó, mert kicsit valósághűbb az egész, néha látunk egy-két televízióműsort, de azt leszámítva mi is csak ugyanannyit tudunk és tapasztalunk mint ők. Ebből következik viszont hogy – bár csak másfél órás, mégis – rendkívül fárasztó az egész, ugyanis a srác igyekszik úgy rángatni a kamerát mintha valamelyik testrésze lenne, és nem olyan finom »á lá 24« módon, hanem amolyan fogadjunk hogy elhányod magad a végére stílusban.

Ezeket és néhány látványosabb jelenetet leszámítva viszont semmi extra, egy átlagos szörnyeteges jajmeghalunk film, nem több. Lehúzni annyira mégsem tudom, mert valahogy mégis megfogja az embert, talán azért, mert igyekszik valósághű maradni, és ez nagyon is jól megy neki. Mondjuk azért jobb hogy itthon néztem, mert moziban valószínűleg mélyebb nyomot hagyott volna mind bennem, mind abban aki előttem ül, és nyakonhányom.

Értékelés: 4 pont (Egyszer jó.)

Valamelyik nap megelégeltem, hogy a »Logitech MX 1000« gyakorlatilag haldoklik: folyamatosan duplának veszi a szimpla kattintást; a görgője hol működik, hol nem és rendszeresen meghülyül benne a lézer minden különösebb ok nélkül. Sokan mondták hogy ne vegyek vezeték nélküli egeret, de végül pont nem ez a része halt meg. Az aksi még most is jól bírja, a múltkori nem-csatlakozik hiba óta pedig semmi ilyen jellegű gond nincs vele. Egyszerűen öreg már, ha mondhatjuk ezt egy hároméves egérre. És nem örülök neki, mert a fillérekért vett A/4 Tech optikai egérkém lassan tízéves lesz már, és kifogástalanul működik, csak nem működik USB-n.

Szóval, eljött az ideje hogy beszerezzek egy új egeret. Régóta halogatom a dolgot, de valamelyik nap körülnéztem, hogy mi a választék. Amik az igényeim:

• jó lenne drótnélküli, bár elnézve a felhozatalt, nem az lesz a végleges;
• ezek a miniatűr notebook egérnek csúfolt vackok egyáltalán nem érdekelnek, hosszú ujjaim vannak, így ez maga a halál;
• a márka gyakorlatilag mindegy, de semmiképpen ne legyen Logitech, az köszönöm egyszer elég volt;
• néha játszom csak, átlagos, fotóbuzerálásra és néha-néha grafikai használatra kell;
• legyen ergonomikus: kövezzen meg bárki, de a kényelmetlen egér igenis fárasztó dolog.

És ezeket figyelembe véve három potenciális jelöltem akadt, mind madzagosak.

Microsoft IntelliMouse Explorer Tilt Wheel OEM

Jelenleg 4 628 forintba kerül, volt már a kezemben, és elég szimpatikus fogásra, valamint elég szimpatikus, hogy folyamatos és teljesen halk a görgője, meg ugye a programozható gombok, bár az nem létfontosságú. Csak az a frána Microsoft felirat ne lenne rajta. :]

Razer Salmosa

Ez már egy fokkal drágább, most éppen 7 561 forintba kerül. Ilyet nem fogdostam még, de a Razeröket elég sokan (főleg Maces berkekben) dicsérgetik, mondjuk a leírásokat olvasgatva ez konkrétan játékra inkább ajánlott.

Razer Pro Click v1.6

A három közül a legdrágább darab, bár a korábbi Logitechnél még így is olcsóbb, de e pillanatban 10 441 forintba kerülő egér, a három közül egyébként a legszimpatikusabb. Rendkívül ergonomikus, ez már a képen is látszik, bár a kezemben sajnos még nem volt. Kinézetre is nagyon szimpatikus (bár szintén nem ez a fő szempont), csillog-villog, de az állítólagos nagy precizitása az, ami miatt szimpatikus.

Az összeset elnézve talán a Pro Click felé húz leginkább a szívem, egyszerűen megfogott az az eszköz, és árban nagyjából ennél többet nem is szánok rá. Az MX 1000 nagyjából tizenötezer volt anno, annyit egyáltalán nem ért meg, és az újabbak ráadásul rendkívül gagyinak tűnnek. Talán a Logitech MX 518 amivel még szemezek, ezt is elég sokan dicsérték, bár szintén inkább játékra javallott. Jó volna valahol kipróbálni a Razert, de nem hiszem, hogy erre van lehetőség. Ahol láttam is kirakosgatva egeret, ott nem igazán volt Razer.

Így áll a dolog jelenleg. Két héten belül tervezem e beruházást, uniós alapból, viszont mielőtt a végső döntést meghoznám érdekelne a mélyen tisztelt olvasók véleménye is. Ki milyet használ, milyet ajánl, milyet nem és így tovább. Ha esetleg tud valaki valamit a Razerről, azt pláne megköszönném.

Nem éppen mai, kicsit több mint kétéves fim ez, én leginkább a főszereplők (Morgan Freeman és Bruce Willis) miatt vetettem belé reményeket, és igazából a szintet hozta is, bár a magyar cím után valami teljesen másra számítottam.

Rögtön az elején Bruce Willis nagyöreg mesél nekünk egy régi történetet, majd váltás után láthatjuk, hogy Slevinnek nincs szerencsés napja: a haverjához menne látogatóba, de a reptéren kirabolják, a papírjait elviszik, a srác lakását üresen találja, és miután összefut a csini szomszédnővel (ekkor már sejthető, hogy lesz ott még ez meg az), két néger csávó viszi a Főnökhöz, mert azt hiszik, hogy ő az, aki a lakásban lakik és ugye papírok hiányában nem tudja igazolni ennek az ellenkezőjét. Mint kiderül, a haverja felülteti, és ha életben akar maradni, meg kell ölnie a Rabbi fiát, a Főnök legnagyobb ellenségét, aki korábban barátja volt.

A film első fele elsőre vonatottnak tűnik, látszólag semmi nem történik, viszont pontosan a felénél beindulnak és magával ragadnak az események, az az utolsó percekre pedig garantált az állzuhanás, szerintem nagyon kevesen éreznek rá, hogy mi is történik, szemben a sok-sok kikövetkeztethetős sztorival. Nem is tudom mikor lepett meg ilyen mértékben egy végkifejlet.

Szóval csak ajánlani tudom, nekem nagyon bejött, leszámítva hogy az eleje tényleg kicsit nyögvenyelős.

Értékelés: 4 pont

Nem is igazán láttam, vagy ha láttam, teljesen megfeledkeztem a KvízPart oldalról, amit ma Tigi mutatott, én meg amint hazaértem regisztráltam. Egy Legyen Ön is milliomos! szerű játékot kell elképzelni, bár a segítségekért emeltdíjas SMS-t kell küldeni, egyébként ingyenes, és elég mindenféle témájú kérdéssorok között lehet válogatni. Az egészséges versenyszellemet pedig a mindenféle toplisták erősítik.

Rögtön egy másik szájttal bombáznám, most leginkább a fotózás iránt érdeklődő olvasókat. A spottr egy új magyar oldal, melyet tényleg a fotós szóval lehet a legjobban jellemezni. Van itt napikép, napicsaj, ajánlók, pályázatok, interjúk, csináld magad bejegyzések és még rengeteg hasznos információ. Én mindenképpen jó dolognak tartom, mert bár itthon is elég sok (és egyre több) fotós van, hasonló oldalt, közösséget nem igazán találni. Van a Pixinfo, ami ér is valamit és ott van mondjuk a fotózz.hu, de arról személy szerint meg is van a véleményem. Szóval a spottr mindenképpen kellett már, és amennyire kellett, annyira jó lesz a magyar fotós közösségnek.

A digitális televíziózás keretein belül.

Gyakorlatilag ugyanannyi pénzért lesz visszatekerhető és megállítható digitális sugárzású tévéadás, sokkal több csatornával. A rendszer egyrészt azért jó, mert Salgótarjánban például töredéke annyi csatorna elérhető csupán, mint mondjuk Budapesten, így viszont lesz többféle Discovery és Nation Geographic is. Ami miatt pedig pláne jó, hogy lehet rögzíteni is az adásokat, így a videókazettás korszak ezennel tényleg véget ér. (Nálam mondjuk akkor véget ért, mikor felfedeztem »számítógépen való filmnézés csodáját«.) Ha rendszeresen néznék tévét, most bizonyára nagyon fel lennék villanyozva, szüleim viszont örülnek helyettem is.

Egyébként is esedékes volt a szerződésmódosítás, mert december 31-én lejárt a hűségnyilatkozat, és a régi díjcsomag szerint számlázták az internetet (korábban chello extreme, most chello silver), így le kellett mondani az előzőt, és megkötni az újat. Viccesen körülményes, de azért jobban belegondolva nagyon kényelmes, hogy interneten néhány kattintással, vagy telefonon két mondattal mindent el lehet intézni. Ráadásul ilyen téren sem lehet panasz a UPC-re, mert megkockáztatom hogy itt a legudvariasabbak a kezelők, és nem feltétlen csak azért, mert rögzítik a hívást. Rögzítik más szolgáltatóknál is, mégis olyan egy-két kezelő, mint ha a valagából rángatott volna elő.

Helló, digitális tévé! Már csak egy Full HD jószág hiányzik a nappaliból, bár az még várat magára.

Megvolt az idei első Macworld, Steve Jobs nélkül, mint utólag kiderült tényleg egészségügyi problémák miatt került ki a rivaldafényből, az élet viszont nem állt meg az Apple háza táján. 2008 volt pénzügyi szempontból a cég legsikeresebb éve, most három jelentős újdonságot mutattak be.

Először is megújultak az iLife és iWork szoftverek. Az iPhoto '09 kapott egy arcfelismerő funkciót, ami családi-baráti eseményfotók rendezésénél kiváló lehet, valamint már facebook és flickr-kompatibilis, így kattintásra tudjuk feltölteni a képeket. Az iMovie '09 funkcióinak listája is bővült, pontosabb, gyorsabb és színesebb lett. A GarageBand egyébként sem egy unalmas alkalmazás, és a legújabb szolgáltatás miatt még izgalmasabb. Ugyanis oktatóvideókkal bővül, így könnyebbé téve a zenetanulást, legyen szó gitárról vagy zongoráról. Ha ez sem lenne elég: extraként neves előadók oktatóvideói is bekerültek, többek között Stingé is.

A második bejelentés a 17"-os MacBook Pro, 2 799 USA dolláros áron:

A leglényegesebb újítás, hogy egy új eljárásnak köszönhetően sikerült ugyanakkora méretű akkumulátorba 40%-kal több energiát préselni. Továbbá akinek nem tetszik a glossy, ötven dolláros felárért kérheti anélkül. Január végétől elérhető.

Végül az iTunes Store-ban változott néhány dolog, egészen pontosan három. (Néha) olcsóbb lesz a zeneletöltés: az eddig fix 99 dollárcentes ár helyett 69 dollárcent és 1,29 dollár között mozognak majd az árak. Minden zeneszám 256 kbps-os AAC kódolással kerül fel, DRM másolásvédelem nélkül(!), valamint a Store elérhető 3G hálózaton keresztül is, így az ember tömegközlekedés közben letölthet egy egész albumot, majd mikor otthon szinkronizál az iTunesszal, átkerül a gépre is. Ha jól vettem ki a szavakból, a korábban letöltött számokat lehet cserélni.

És ennyi. Nincs ellenben új Mac OS X és Mac Mini, amikre sokan számítottak.

Jó dolog is ez, figyeld:

• 2009. január 4.: csökkent a nyomás, de nem kell aggódni, ennek nincs jelentősége;
• 2009. január 5.: ismét csökkent a nyomás, de még mindig nem kell aggódni, nem fogják elzárni a gázcsapot;
• 2009. január 6.: mégiscsak elzárták, de ne aggódjék senki, vannak tartalékaink, és átállunk gázról olajra;
• 2009. január 7.: egész Európában megszűnt az Oroszország felől érkező gáz, de nem kell aggódni, a lakosságot nem érinti ez, csak az ipart, második kategória;
• 2009. január 8.: ?

A kérdőjel helyére meg jöhetnek olyan frappáns válaszok, hogy hideg van, korlátozzuk a lakosság gázfogyasztását vagy akármi hasonló. Persze-persze ez nem így működik, de akkor is. Hogyan bízzon az ember akármilyen szépöltönyös-szépenbeszélő energiaügyi miniszterben, ha holnap a ma tett ígéreteinek (feltételezéseinek, gondolatainak ahogy tetszik) ellenkezője történik?

Nem kell nekünk az a Nabucco, tényleg nem, hiszen a lakosságot nem fenyegeti a gázhiány.

Van gázóra, bár tudom nem illik ilyennel viccelni.

Néhány apróság. Szombaton mégsem lesz munkanap, elvileg tanítás sem, de ez még kérdéses, érdemes utánaérdeklődni. Továbbá szerintem nem árt most spórolni a gázzal: kevesebb forró víz, picit hűvösebb lakás és így tovább. Persze szomorú, hogy a lakosságnak (az egyébként fizető fogyasztónak) kell spórolnia, és bár egyelőre van tartalékunk, de mindenre gondolni kell. Azok járnak talán a legjobban, akiknek villanybojler és vegyes fűtésrendszerük van, és át tudnak állni fatüzelésre.

Most nézem, hogy hétfőtől háromnapos iskolai szünet lesz, ha jól látom csak középiskolában.

Megy éppen a National Geographic Channelön egy műsor valamelyik nagyon kemény amerikai börtönről, a címét lusta vagyok megnézni, de nem is igazán ez a lényeg.

Olyan bűnözőkről van szó, akik életfogytiglant kaptak, és szinte száz százalék, hogy nem fognak szabadulni. Az ilyen emberek talán a legveszélyesebbek, hiszen semmi veszteni valójuk nincsen: legrosszabb esetben bekerülnek valamelyik elkülönítőbe. És ezek az emberek nem egyszerű bolti rablók, hanem gyilkosok, akik gyerekeket és nőket kínoztak vagy öltek meg, és akiknek tényleg teljesen mindegy. Ezt ők is tudják, a kamera előtt is megmondják. Nekik többször megerőszakolni, megkínozni majd megölni egy tizenkét éves lányt, majd a bírónál azt mondani hogy megbántam ugyanannyit tesz, mint azoknak az általános és középiskolás huligánoknak, akik leköpik a tanárt, aztán az igazgatónál elhümmögnek egy sajnálomot, aztán minden megy tovább.

Jobban belegondolva, mellőzve minden szélsőséges gondolkodásmódot a dolgot összegezve csak arra jutottam, hogy az ilyen börtönök fenntartásának nincs értelme. Ebben a létesítményben például 450 rab van, 450 szigorúan őrzött bűnöző. Őket etetni, ruházni kell, munkát nem végeznek, fizetni kell az őröket akik az életüket teszik kockára, fűtés kell, áram kell, melegvíz kell. Pénz.

És igen, úgy gondolom, hogy ilyen embereknél többet ér a pénz, jobb helye lenne a rájuk költött összeg minden fillérének akárhol máshol. Nem is értem, hogy ha valaki ilyen javíthatatlan, miért küzdenek vele. Azt pláne nem, hogy miért küzdenek mind a négyszázötvennel.

Múltkor több onlájn és régimódi antikváriumot, könyvesboltot néztem meg Fleming-regények után kutatva, de leginkább csak a korábban már olvasott könyveket találtam meg. Vicces máskülönben, hogy mennyire nehéz beszerezni a 007-es regényeket, a Royale Kaszinót például sehol sem találtam meg eddig. Végül aztán az Andrássy úton hazafelé sétálgatva teljes elkeseredettségemben botlottam véletlen egy antikváriumba, ahol végül rátaláltam erre a kötetre, egész jó állapotban, nyolcszáz magyar forintért. Bár a borítón Timothy Dalton van, a tengeralattjárós jelenet meg a filmből jön, ahol viszont Connery játssza a főszerepet, magam sem tudom miért.

A történet nagyvonalakban arról szól, hogy miután Bond visszatér egy gyógyfürdőből (amit manapság valószínűleg wellnessként neveznének), komoly bűnözők eltérítenek egy nukleáris fegyverrel felszerelt repülőgépet, váltságdíj fejében, amit ha nem fizetnek ki a megbeszélt határidőig, akkor a két atombombát amerikai célpontok ellen használják. Persze a CIA, az MI6 és az összes többi szervezet azonnal munkába lát, így indul kedvenc 007-es ügynökünk is az elveszett gép nyomába. Fontos pont ez egyébiránt Bond-sztoriban, hiszen itt ismerjük meg a magát FANTOM-nak nevező szervezet zseniális bűnöző fejét, Egyes Számot, vagyis Ernst Stavro Blofeldet, aki Bond egyik legnagyobb ellensége.

Annyira nem volt lebilincselő, mint korábban a »Goldfinger«, néhol kicsit vontatottabb volt a történet, de ezt leszámítva sem volt rossz.

Értékelés: 4 pont

Ami az igazat illeti, eddig a fotóimat mindig Photoshop CS2-vel piszkáltam. A CS3 és a CS4 annyira nem igazán jött be, erőforrás igényes is, drága is, fotóbuzerálásra pedig a CS2 is tökéletesen megfelel. Akik RAW-fájlokat Photoshoppal kezeltek, azoknak a Lightroom biztos nem újdonság, ez volt a Camera Raw kiegészítésnek is a neve, mellyel a RAW fotókat lehetett Photoshopban kezelni. Ezek az opciók, az általános képfeldolgozási eljárások és a szoftver digitális utómunkálatokhoz hasznos részei kicsit kényelmesebbé téve kerültek bele a teljesen különálló Adobe Photoshop Lightroom szoftverbe.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Szégyen vagy nem szégyen, kimaradt nekem az Eurotúra, talán éppen azért, mert mindenki az Amerikai Pitéhez hasonlította, az meg nekem annyira nem volt nagy favorit. Gergő osztálytársam adta kölcsön még tavaly, aztán egyik este gondoltam miért ne, sokat nem veszthetek.

Kellemesen csalódtam, mivel valami bugyuta filmet vártam, nulla poénnal és bár bugyutának bugyuta, de a jobbik fajtából, hiszen gyakorlatilag végig lehet rajta röhögni, és azért tényleg már megint egy dilis amcsi film íze van, valahogy mégis mosolyra húzza az ember száját, az enyémet legalábbis igen.

A történet is elég általános; az érettségiző srácot a bomba barátnője (ó, Kristen Kreuk, ó jaj!) a ballagás napján dobja, teljes lelki válság, de halvány reménysugárként csillan meg egy lány Németországból, aki mindenképpen szeretné főhősünket látni, és ezért akár Amerikába is utazna. A lány természetesen dögös, tán még az előzőnél is dögösebb, ám barátocskánk mámoros fejjel elküldi e-mailben a fenébe, mert azt hiszi valami átverés az egész, másnap pedig mikor kiderül hogy nem az, fogja a fejét. Végül elindul Berlinbe megkeresni a lányt, az egészből persze egy kellemes kis európai kaland lesz. Ami miatt talán megfogott, az pont Európa, mert bár nem mindig a legjobb helyként mutatják be, mégis egyszerűen jó dolog Londont, Párizst és hasonló helyeket látni. Móka, barátok, nyár, bulik, kaland – erről szól az egész.

Lehet velem van a baj, mert IMDb-n például csak 6,4 pontot kapott a tízből, de persze minden ember ízlése más. Én alapjáraton nem vagyok oda a hasonló filmekért, volt egy-kettő ami tetszett, de ennyire szerintem egyik sem. Rég volt már egy vígjáték ennyire önfeledt és laza, kötelesség nélküli. Nem voltak elvárásaim, mégis jól éreztem magam, így kell ezt.

Értékelés: 5 pont (Bűn vagy nem, nekem nagyon bejött, csak ajánlani tudom.)

Nagyon ritkán kapok szerencsére továbbküldözgetett leveleket, és akkor is inkább a jobbik fajta jön, ilyen volt most ez is:

Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, a következő sorok segíthetnek:

Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10 dollárt.

A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.

Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10 dollárt. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20 dolllárt ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.

A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25 dollárra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.

Erre a férfi közölte, hogy 50 dollárt ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.

Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35 dollárért, és amikor az emberük visszatér, eladjátok neki 50 dollárért.

A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.

Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.

Isten hozott a Wall Streeten!

És tényleg.

Erről az ergonomikus űrszekérről egyébként az jutott eszembe, hogy még jómúltkorjában mikor a WestEnd játéktermében voltunk (ez lehetett talán féléve, vagy ki tudja már) az ott látható Ferrari-szimulátorban gondoltam rá, hogy kellene építeni egy hasonlót, csak számítógéppel.

Jobb képet sajnos nem találtam.

Aki látta már azt a szimulátort, annak nagyjából lehet elképzelése, aki nem, annak itt van ez a roppant jó minőségű kép. Szóval amire én gondoltam, hogy a három tévét kicserélni vagy egy óriási LCD-tévére, vagy három nagyméretű monitorra, alá elhelyezni kényelmesen a billentyűzetet és az egeret, beleépíteni egy 5.1-es hangrendszert és valami rendkívül kényelmes masszírozós fotelt (akár kettőt), mellé hűthető-fűthető pohártartóval. És ha már kalandozunk, legyen a lúd kövér: az egész zárható, és belül fűthető-hűthető természetesen szellőzővel. Maga a nördek paradicsoma volna ez, valószínűleg egy kisebb vagyon megépíteni (csak egy ilyen masszírozós fotel kerül úgy hatszázezer forintba, de az még elintézhető házibarkács módon olcsóbban), de végeredményben egyáltalán nem lenne rossz.

Na ennyit a fantáziáról mára.

Roppant összetett kérdésről van szó, nagyon sokan próbáltak már boncolgatni a témát – többségében sajnos tévesen. Egy utazásra kiszámítva ugyanis sokkal jobban megéri autót fenntartani, hosszútávon azonban nem feltétlenül. Nem is beszélve a rengeteg aspektusról, melyből a problémát lehet (és kell is!) vizsgálni.

Azt hiszem, végeredményben a rövid válasz az, hogy nem olcsóbb autóval közlekedni. Ennél persze tényleg sokkal bonyolultabb a dolog.

A vidékiek tömegközlekednek

Vegyük az egyszerű példát, legyek én a vizsgált alany. Salgótarjánból járok be, Budapesten van szálláslehetőségem, így vasárnap este feljövök busszal, pénteken pedig vissza. Ez kettőször 885 forint 50%-os diákkedvezménnyel, anélkül 1 770 forint. Budapesten egy szintén diákkedvezményes bérlet, amivel gyakorlatilag bárhova eljuthatok 3 550 forintba kerül, kedvezmény nélkül 9 000 forint. Vegyük például januárt, és tételezzük fel hogy minden héten itt kellett lennem:

Ez tehát az én esetemben a tömegközlekedés megoldás, mint látni, én havonta mondjuk 11 000 forintból kijövök, ennyibe kerül az, hogy eljutok az iskolába és egyéb helyekre. Nem tartom soknak, kivéve mikor az árért cserébe kapott valamit nem lehet szolgáltatásnak nevezni. Vagy például amikor én 885-ért végig állok (pedig távolsági buszon nem is lehetne álló utas, ugye), más 885-ért pedig kényelmesen ül. A vonat nem megoldás, mert három óra alatt ér fel, egy átszállással, nagyjából ugyanennyi áron.

A vidékiek autóval

Múltkor gondoltam rá, hogy oké, annyi helyen mondogatják hogy jobban megéri autóval közlekedni, próbáljuk meg. Leültem, és kiszámoltam mindent. Az autó legyen egy Suzuki Swift 1.0, benzines, 1999-es évjárat, 993 cm³, 39 kW, 53 LE. Ez olyan amilyen, tegyük fel, hogy már megvan, így azt ne számoljuk bele, hogy meg is kell még venni. Szükséges még egy éves autópálya-matrica, mely az M3-ason való utazásra jogosít fel, lévén hetente kétszer megjárom az utat, a heti-havi megoldás nem kifizetendő. Számoljunk továbbá némi parkolási és egyéb költséget, mint például szervizbe kell vinni, megbüntetnek vagy bármi hasonló. Ezenfelül a kötelező biztosítás, a teljesítményadó és az üzemanyagdíj. Vegyük figyelembe, hogy a cél a tömegközlekedés leváltása, így mindent amit eddig busz-metró-villamossal intéztem, most autóval fogom.

Salgótarján-Budapest összesen 100 km, ez havonta nyolcszor, az tehát 800 km budapesti közlekedésnek pedig havonta számoljunk mondjuk 500 km-t (az iskola durván 350 ha minden nap be kell menni, aztán még vásárlás, ide-oda elmenetel és így tovább). Két éve szereztem jogosítványt, eszerint szinte semmilyen kedvezményt nem kapok, sőt. Számítsunk vegyes fogyasztást, azon belül is 6,5 litert 100 km-en, jelenlegi benzinárakkal, biztosítással, adóval, autópályadíjjal és mindennel, ez így alakul:

Mint ahogyan a példa mutatja, nekem legalábbis sokkal jobban megéri tömegközlekedni ha az anyagiakat nézzük. Arányaiban a csak Budapesten közlekedőkre is ugyanez vonatkozik. Azért tegyük hozzá, hogy az autót ennél olcsóbban nem igazán tudjuk intézni, akiknek meg igényeik is vannak, azoknak még inkább felfelé megy az összeg. Persze a Suzuki Swift is sokkal kényelmesebb egy hideg fűtetlen busznál, ahol állni is kell, ez tény. Vizuális típusoknak:

A felmérést igyekeztem teljesen objektíven készíteni, minden adat a sorok írásakor naprakész és megfelel a valóságnak, nem akarok átverni senkit (csak magamat verném, lévén a számításokat saját célra használtam) és nem érdekem egyik oldal támogatása sem.

Vidékről naponta

Itt kezd a dolog érdekes lenni. Valamelyik nap éppen suexID cimbora mesélte, hogy egy Kecskemét-Budapest viszonylatra szóló dolgozó bérlet (tessék megkapaszkodni): 70 000 forint. Egy minimálbér, ha úgy tetszik. Persze akinek naponta meg kell tennie az utat, valószínűleg valamennyit a munkáltató is áll, ha nem az egészet, de ez az összeg akkor is felháborító és horribilis, ebben az esetben bizony sokkal jobban megéri fenntartani egy autót.

A probléma ennél nagyobb

Ugyanis azt hallani mindenhol: utazz tömegközlekedéssel, jó európaihoz híven, hiszen az sokkal olcsóbb. Ebben talán van logika, a fentieket megnézve, de szintén a fentieket figyelembe véve egy dolgozó vidéki nem biztos, hogy jobban jár. Arról nem is beszélve, hogy a vonataink igénytelenek, a buszokon tömeg van, folyamatos a késés, a leállás, és bár majdnem maximálisan meg vagyok elégedve a budapesti közlekedéssel, de ettől függetlenül vannak elég felháborító dolgok, ráadásul a budapesti és vidéki tömegközlekedés nem bírna el annyi utast, amennyit kellene. Némi fejlődés azért látható, például az egyesített bérlettel, de azért valljuk be: így is szűkösen vagyunk, és ha a javasolt számú autóval járó utas áttérne tömegközlekedésre, valószínűleg több ember halna meg naponta, elég például Európa legforgalmasabb villamosvonalát a 4-6-ost említenem, amelyen bár így is másodpercenként érkezik új villamos, mégis tömegnyomor van. És akkor még nem is beszéltem a metrókról.

A probléma még ennél is nagyobb

Szmog. És csak egy a sok nagyon-nagyon-nem-fér-el-a-padláson-nagy probléma közül. Elég csak a mai napot figyelembe venni: a hatalmas pormennyiség miatt rendszám szerinti forgalomkorlátozás lépett életbe. És mivel a KRESZ nem-módosítása miatt nem büntethetnek a rendőrök, valószínűleg mindenki autóba fog ülni. Meg egyébként is mindenki autóba ülne, pedig nagy hiba.

Nagy hiba, mert a helyzetről leginkább mi tehetünk. Nem mi autósok vagy mi tömegközlekedők, hanem mi, emberek. Azok, akik ha kell ha nem autóba ülnek, és azok szintén, akik képtelen épkézláb tömegközlekedést biztosítani egy európai fővárosban. Mutogathatunk egymásra, lehet felháborodni, de ez a nagy helyzet. Ha csak panaszkodunk és megvonjuk a vállunkat, baj lesz. Tudom, hogy sokat hallani ezt mostanában, de a globális felmelegedés, a szmog, a kimerülő energiaforrások nem viccek témái. És lehet hogy a ma élőket még egyáltalán nem veszélyezteti, de az embernek felelősséggel kell tartoznia a saját gyermekei, és az utána következő generációk sorsáról is.

Maszlag vagy sem, tényleg ez van.

Péntekig ingyenes a tömegközlekedés Szegeden, ezzel szeretnék az autósokat leállítani, s csökkenteni a légszennyezést. Debrecenben viszont jogi útra terelődhet a szmog ügye.

(FN)

Így kellene ezt mindenhol csinálni, az »autó vagy tömegközlekedés« bejegyzéshez pont időszerű. És mivel Szegeden feltételezem nincs akkora szmog mint itt Budapesten, így pláne korrekt lépés.

Nem hiába, Szeged az Szeged.

Szeretném ajánlani mindenkinek a Király utca zord szívében található Blende Club Cafét, kifejezetten olyanoknak, akik érdeklődnek a fotózás iránt, vagy csak szívesen megnéznének egy-két képet, netalán ki is szeretnének állítani néhány sajátot.

Elképesztő, komolyan mondom: minden kávézónak így kéne kinéznie. Mikor beléptünk Gergővel, a tulajdonos azonnal felpattant, bemutatkozott, körbevezetett, majd miután meglepetésszerűen megérkezett Gigi is, bevezetett minket a külön nemdohányzó részbe, beszélgetett velünk, mutogatott nagyon régi és nagyon szép fényképezőgépeket és hasonlók. A fő helyiség kis asztalokkal és székekkel, a dohányzó egy zárható, szellőztethető helyiség, rattan kanapékkal, kényelmes párnákkal és kis asztalkákkal. Ezenfelül van még egy galéria is, nagy kanapékkal, és a lépcsőn dekorációs elemként rengeteg üres whiskysüveggel.

Az árak nem vészesek, a fehér forró csoki (390 forint) zseniálisan finom volt, valamint megkóstoltam a ház specialitását, az itatós kenyeret, amely gyakorlatilag egy finoman fűszerezett, hagymával dúsított májkrémes kenyér, de valami isteni íze van, 190 forintért.

A Blende csak azt adja, amit a neve ígér: egy baráti körre, törzsvendégekre épülő kávézót, melynek vendégei a lelküket adnák egy jó képért, mint például én és Gergő. De ahogy leszűrtem Gigi is jól érezte magát, pedig ha valaki, akkor ő tényleg gyűlöli a fényképezőgépeket (legalábbis ha őt fotózzák vele :]). Rég éreztem magam ennyire jól egy kávézóban, minden vendéglátósnak így kellene csinálnia. Itt a vendég nem egy szám, hanem egy Név. És ezt nagyon kevés helyről mondhatjuk el, pláne Budapesten. Remélem sokáig meglesz még, én bátran ajánlom mindenkinek, azt hiszem újabb törzshelyet találtunk.

Úgy volt, hogy megnézzük ma a magyar hüllős átverős filmet, de végül a Duna Plazában már nem játszották este (viszont LÁTTUK HANDRÁST, OMG!!4), így maradt ez. Az első rész nagyjából tetszett, mondjuk így most egy négyest nyomnék rá, röhögtem rajta párszor, és nem volt annyira gagyi, a főcímdal pedig kifejezetten bejött. A mostaniéval ellentétben, aztán úgy gondoltam, hogy a film is valami hasonló lesz, de szerencsére nem.

A magyar filmek azért jók (függetlenül attól, hogy maga a film egyébként jó-e), mert a miénk. Mert látunk benne olyan helyet, ahol már elsétáltunk, ahol már bicikliztünk, ahol már csókolóztunk vagy akármi hasonló. És nekem például jól esik viszontlátni egy filmben az otthonomat. A Valami Amerika 2 ilyen téren nagyon jó, magyar film, és ezt nem titkolja. Értem ezalatt az olyan dolgokat, hogy a maffiózó kocsijában a lakodalmas zene szól, nem a komoly; a HÉV-megállóban a graffitik nincsenek lefestve-kitakarva-retusálva, mert jaj mit gondol a külföldi; az utcák nem sterilek mint egy műtő és nem kitalált helyeken játszódik. Ezek miatt nálam alapból jól indult. A kedvenc jelzőt ott kapta meg, amikor megjelent a Tankcsapda, egy kis koncertjelenettel és Lukács pár mondattal. Magyarok vagyunk, magyar filmben nem hálivúdot, hanem Magyarországot, magyar dolgokat akarunk látni. Így kell ezt.

Ami még nagyon tetszett, hogy az elején bemelegítőnek egy kis képregényben kommentárral megtudjuk mi is történt az előző filmben. Jó dolog ez, régen volt már, régen is láttam utoljára, így kicsit képben volt az ember, hogy ki-mi-hol-mikor.

Amennyire én láttam, a színészi meló teljesen oké. Picit azért érezni az itthon jellemző színpadon-vagyunk-effektust, de annyira nem erős. Oroszlán Szonja eleinte nagyon erőltetettnek tűnt, aztán kicsit belerázódott, vagy nem tudom, és nagyon jól játszotta a buta szőke libát. Ónódi Eszter meg egyszerűen meseszép, bár két jelenetben annyira idiótán volt sminkelve, hogy az már fájdalmat okozott.

Technikai tekintetben is nagyon jó volt, szép képek, jó koreográfia a színpadi jeleneteknél és minden ilyesmi.

Az van még, hogy a magyar illetékesek nagyon tudnak beszólásokat írni, mert akárcsak a Tűzvonalban esetében, olyan oltások és odaszólások voltak, hogy egy-két jelenetnél tényleg potyogtak a könnyeim. Meg aztán a végén a támogatóink részt viccesen, a cégek (T-Home, Nokia, Szerencsejáték Zrt. stb) reklámjainak kifigurázásával oldották meg.

Az egyetlen rossz pontot a nekem annyira nem tetsző, ám annál többször hallható betétdal miatt kaphatja, de ez belefért.

Nagyon-nagyon jó volt. Nem is kell mint magyar filmként beskatulyázni, ez szerintem lazán megállná a helyét más országban is, talán csak az elég sok magyar berkekben vicces poén miatt nem. Korrekt, technikás, vállalható vígjáték, magyaroktól, magyaroknak. Zseniális volt, komolyan, le a kalappal!

Értékelés: 5 pont (Egyik legjobb magyar film?)

Tudom, proli dolog videót rakni bejegyzésbe (még mindig), de arról most nincs kedvem írni, hogy a korcsolyapálya miatt Pesten ragadtam, így inkább mutatom ezt:

History of the Internet – PICOL videója a Vimeón.

Sikerült mára teljesen lebetegednem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy tegnap az XMS-ben végül megvettem a »Razer Pro Click v1.6« egérkét. Az XMS-ről röviden annyit, hogy csatlakozom az ajánlók táborába, megrendeltem neten, pár perc múlva telefonáltak, mire odamentem egy perc alatt megkaptam számlástul mindenestül, és rendkívül udvariasak voltak. Pedig nem egy többszázezer forintos gépért mentem be, hanem ottani viszonylatban egy filléres termékért.

Röviden és tömören: fantasztikus. Hihetetlenül érzékeny, fotóknál poénból kivágtam pár szemet, meg körbevágtam egy hajjal teli fejet, és egyszer nem csúszott meg vagy ugrált. Pedig egy A/4-es fehér lap az egéralátét. Ráadásul extrakényelmes, tényleg olyan mintha a kezembe öntötték volna, a gombokat pedig azon túl hogy enyhén behajlították az ergonómia érdekében, még finom szilikonos réteggel is bevonták, így nem csúszkál rajta az ember ujja. Nagyon jó, csak ennyit tudok mondani, nem bántam meg, hogy ez lett a végén. Kíváncsi vagyok, mennyit fog bírni.

Most viszont ledőlök egy Neo Citran elfogyasztása után, mert tombol a fejemben a.

Nem is olyan régen olvastam »a regényt«, így ettől a filmtől kicsit féltem, hiszen nagyon ritka az olyan adaptáció, amely tényleg jó filmként és adaptációként is, de a Goldfingerre ez többszörösen igaz, a könyv történetét ugyanis végig követi, itt-ott tér csak el attól és elég kevés dolgot hagy ki. A legjobban Oddjob karakterét sikerült eltalálni, gyakorlatilag pont olyan, mint ahogyan az ember a leírtak alapján elképzeli.

A történet úgy áll, hogy Goldfinger, az aranymániás gonosztevő megrövidíti egy kisebb vagyonnal az Angol Bankot, így Bondot küldik utána, hogy nyomozza ki, hogyan szállítja az országok között a rengeteg aranyat és szerezze is vissza azt.

Eddig ez volt talán a legjobb Bond-film azok közül, melyekben Connery játssza a főszerepet.

Értékelés: 5 pont

Semmi, ha anyukádat kérdezed. Ha azonban Sas Józsefet, akkor rögtön kiderül: színházigazgató. Vallomást tett ugyanis a nagy nevettető, írja mindezt a Story Online magazin. A nagy nevettető kifejezéssel mondjuk vitatkoznék, én nagyobb nevettető vagyok, meg ha már itthon ilyen jelzőket akarunk emberek nyakába akasztani, akkor legalább olyanok nyakába akasszuk, akik méltók is rá, Hofi Géza, hogy csak egyet említsek a sok közül. Ellenben Sas Nagy Nevettető Józseffel, aki bár érettségije nincs, mégis 1985 óta a Mikroszkóp Színpad igazgatója.

De ő szerinte a papír nem minden, nagy színésztanodákban több tudást szedett fel, mint amilyet bármilyen papír adhat. Mindenesetre mi nézők ebből nem sokat tapasztalunk (mi nézők, az Iregszemcsei Nyugdíjasklub tagjaiból álló fix ötven nézőn kívül, mármint) így maradjunk csak annál, hogy nem rossz dolog az az érettségi!

(via Babarum)

Muszáj vagyok megint így hanyag módon csak egy videót beküldeni, de az én figyelmet teljesen elkerülte ez a január kilencedikei darab melyben Merényi Grafitember Dánielt, kedvenc »kedvenc magyar képregényünk« atyja egy isten a maga nemében, ha nem túlzó ilyet mondani. (Nem az.) És hihetetlenül szerény, amint ez a videóból is látszik, amit ha mániákus nem mutatja meg, talán sose nem látom.

…mondtam neki, ha ez a fogorvos, akkor nagyon átbasztak!

Az index programozói előtt meg le a kalappal, ennél egyszerűbb embeddálós kódot nevetve sem találna az ember.

Kim Seung Woo díjnyertes ötletét lehetne szabványosítani, teljesen jónak tűnik ez a dugó, bár mondjuk az ilyen kisebbeket pont könnyebb kihúzni, ellenben a nagyobbal, ami úgy bele tud épülni a hosszabbítóba, hogy öröm nézni. Vannak ugye azok a katapultos konnektorok, de igazából nem valami kényelmes, ugyanúgy szenvedni kell vele, szinte semmit nem könnyít.

Tegnap miközben lázzal és álmatlansággal küszködve feküdtem az ágyban, bekapcsoltam a tévét. Sikerült nem beleszaladni bármi felháborító dologba, viszont láttam négy filmelőzetest, és megfogalmazódott bennem a kérdés, ami igazából már régóta zavar: miért ilyen szájbarágós az összes filmelőzetes?

Arra gondolok, hogy bevágnak egy képet, aztán kiírják hogy IDÉN, bevágnak megint egy képet és kiírják hogy JÖN bevágnak megint egy képet és kiírják hogy A KALAND. És ez a séma minden előzetesnél megfigyelhető.

Ennél már csak az viccesebb, amikor a moziban ülve látod kiírva hogy THIS SUMMER, az alámondás meg berecsegi érces ijesztő hanggal hogy HAMAROSAN.

A már invitel kezében lévő, korábban »Hungarotel« nevű szolgáltatóról írtam is már, és ahol lehetett ki is fejeztem nemtetszésemet. A telefonért valami négyezer-akárhányszáz forintot fizettünk, minden beszéd- és adatforgalom nélkül, emellé társult még a horribilis percdíj is (azt hiszem hatvan forint egy perc mobilhívás, meg valami százötven egy perc külföldi, de ez nem biztos). Mióta meg van »UPC«, jár hozzá havi ezer forintért egy telefon, amivel szinte fillérekért lehet például külföldre is telefonálni, UPC-s és helyi számokat pedig ingyen (a kapcsolási díj néhány forint csak).

A probléma viszont az volt, hogy az üzlet egy különálló házban van, ahová lekötni a UPC-s telefont elég mókás feladat lett volna, így jött az ötlet, hogy szerezzünk be egy vezeték nélküli, vagyis DECT-telefont. A Philips, Panasonic és hasonló márkák darabjaiért kérnek tizenöt-húszezreket, a két kézibeszélősek sokszor harminc felé rúgnak, és még üzenetrögzítő sincs bennük, cserébe színes a kijelző (nagyszerű, tényleg).

A Hagenuk meg valami számomra teljesen ismeretlen márka, de tizenötezer forintért árultak a Fukarvagyok Saturnban egy három kézibeszélős eszközt, tizenkét perces üzenetrögzítővel. Az inviteles szerződést lemondtam, a készülék ára gyakorlatilag pár hónap alatt teljesen megtérül, nem beszélve arról hogy kényelmesebb is. Tud házi hívást (interkom) meg van benne babafigyelő funkció is, bár utóbbi annyira egyelőre nem érdekes. Szóval a lényeg, hogy ha valaki ilyesmit akar venni, ezt ajánlom, nagyon korrekt cucc, és összesen négy kézibeszélőt lehet rárakni, egy darab külön olyan ötezer forint körül mozog, tehát húszezerért van egy négyállomásos házi telefonhálózat. Irodába például nem rossz.

Mondjuk vicces, hogy a vezeték nélküli telefonhoz három új vezetéket kellett bekötni.

IMDb-n eléggé konkrét a tízből kapott szerény hat pont (meg is nézem majd hányan szavaztak az Államokban) és ahogy néztem itthon sem igazán kapott túl jó kritikát a film, pedig megéri vele foglalkozni, több okból is. Egyrészt – apróság ugyan, de – az eredeti War, Inc. címet sikerült kivételesen nagyon jól fordítani, marketing szempontból is jó, fordításként is tökéletes ráadásul az egész filmet tökéletesen jellemzi. Másrészt sikerült olyan oldalról megközelíteni a főtémát, amilyenről eddig nem igazán.

A téma ugyanis mint az sejthető a háború, Közel-Kelet és az Egyesült Államok. Eddig persze semmi extra, de ennyire gúnyos filmet nagyon rég láttam, konkrétan ha műfaját kéne meghatározni, azonnal rávágnám hogy szatíra. Elővesznek itt mindent: üres fejű popénekest, kegyetlen bérgyilkost, hataloméhes diktátort és pénzéhes katonai vezetőket. Nagyszerű, tényleg.

Mondjuk kicsit nehéz felvenni a ritmusát, az eleinte idegesítő kameraállásokat, a furcsa helyzeteket és hasonlók, de végeredményben egyáltalán nem rossz, én kicsit keveslem is az IMDb-s pontszámot.

Értékelés: 4 pont

Ezt a hibaüzenetet a start menüt előhívó gomb megnyomásakor kaptam, iskolában vagyok ugyanis, és mivel háromkor bezárt a gépterem, a WiFi-n meg nem megy a net, marad az agyonkorlátozott ETR-gépek használata, állva, mert még szék sincsen.

Élek egyébként, gyógyulgatok is, mint olyan (isten áldja a mentolos kenőcsöt, a Snehulkyt, a Rhinatiol orrspray-t, a Neo Citrant és az időközben sajnos elfogyott Twinings körtés-almás zöldteát. Ezek társaságában telt az elmúlt néhány nap, de szerencsére már gyógyult, egészséges közösségbe mehet státuszba léptem a dadonbedeg státuszból.

Most még el tiki-takizom itt fél órát nagyjából, aztán megyünk valahová alkoholtartalmú italkészítményeket fogyasztani, módjával, természetesen.

Az megvan, hogy egy nőt elkaptak két hete a moziban, mert a »Mamma Mia!« című óriási nyári slágert vette éppen fel videókamerával? Ugye a dologban a legviccesebb az, hogy a filmet már meg lehet venni DVD-n, vagy hogy olyat bátorkodjak írni: interneten keresztül is letölthető a mozisnál egy fokkal jobb minőségben. Kíváncsi vagyok mennyi és milyen jellegű büntetést fog kapni.

Egyébként ma véget ért a harmadik vizsgaidőszak, most nagyjából egy hónapnyi szabadság, aztán kezdődik megint a móka.

Az este további részét pedig sorozatnézéssel töltöm.

Újra fut két kedvenc kategóriába tartozó sorozatom, a »24« és a »Lost«. Gyakorlatilag annyit lehet elmondani, hogy mindkettő rulez, így dőlt betűkkel. A 24 mondjuk már nagyon hiányzott, hiszen ugye a sztrájk miatt egy évet csúszott az egész, aztán nemrég volt ugye a »24 Redemption«, amihez én nagy reményeket fűztem, aztán végül majdnem elaludtam rajta. A hetedik évad most viszont szuper, utoljára talán a nagyon kedvenc harmadik tetszett ennyire. Ráadásul Annie Wersching miatt extra láv, pedig a vörösekért Zsuki rajong annyira, nem én.

A Lost meg egyszerűen Lost, ott folytatják ahol abbahagyják: vagyis megint senki nem tud semmit. Megmagyaráztak burkoltan néhány dolgot, de gyakorlatilag minden percben új kérdést ír fel az ember, szóval aki azt hitte, hogy az ötödik évadban végre már tényleg elkezdik göngyölíteni a szálakat, az csalódott. A lényeg az, hogy mindkét sorozat nagyon hiányzott már.

Arról nem is beszélve, hogy ma este lesz »Skins« évadpremier, új szereplőkkel, kíváncsi vagyok.

Aki pedig azon tanakodna, hogy honnan töltse le, hogy aztán rögtön megnézés nélkül törölje, annak ajánlom az EZTV nevű oldalt, ahol gyakorlatilag az összes sorozat beszerezhető, ráadásul van saját oldal funkció, és írják azt is, hogy az éppen szünetelő sorozatok mikor és hány nap múlva térnek vissza.

Sőt, talán ha mondhatjuk csak egyre rosszabb a helyzet, de ettől függetlenül ma január 22-e van, a magyar kultúra napja. 1823. január 22-én írta meg ugyanis Kölcsey Ferenc a Himnuszt, a magyar nép zivataros századaiból. Kicsit szomorú, de a miénk, és egy biztos: illik hozzánk.

Olvasom itt a Pixinfo.com-on megjelent interjút Szigetváry Zsolttal, és azért több megdöbbentő rész is van benne. Vagyis nem igazán megdöbbentő, mert mindenki tisztában van vele, hogyan is mennek a dolgok felénk, ám amikor így a pofánkba tolják az igazságot, akkor azért megáll egy pillanatra az ember, hogy hm, tényleg ennyire gáz itt minden? Idézném például ezt a részt:

Amikor két éve megnyertem a World Press-t, azt hittem, fenekestül felfordul majd a világ, de rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon ez sokmindent nem változtat. Eleve úgy működik, hogy nincsenek itthon olyan fórumok, ahol az ember meg tud jelenni olyan képekkel, amiket külföldön díjaznak. A szóban forgó képsorozatot a magyar sajtófotó-zsűri első körben kiszórta, aztán persze mondta mindenki, hogy nem kellett volna. […] Ha belegondolunk, azért igazából szomorú dolog: kétszer nyerek a World Pressen, és semmi sem változik – de nem vagyok meglepődve, ez itthon normális dolog. Inkább globálisan nézve furcsa, ha egy amerikai nyert volna, őneki alapvetően megváltozott volna az élete. […] Hitelből vettem az új felszerelést. Harmadik éve fizetem vissza a kölcsönt […] Nagyon nehéz itthon komoly egzisztenciát kialakítani a fotózásból.

Érdekes és egyben szomorú is. Ajánlom az írást, nem csak fotósoknak, mert több hasonló elgondolkodtató részlet olvasható benne.

Befejezem már tényleg a panaszkodó világvége hangulatú demagóg írások sorozatos gyártását, úgyse érdekel senkit, tudom, pina kéne ide. Viszont ezt a videót (itt találtam) még muszáj vagyok megosztani a mélyen tisztelt közönséggel:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Vagy ma például a buszon egy cigány kisfiú ezt mondta az anyukájának:

Kussojjá' má' el a gecibe' mer' felrúgdallak!

Na most, szeretném vázolni a helyzetet. Ha én az anyámnak annyit mondanék hogy kussoljál, valószínűleg hónapokig járnék fogászati kezelésre, de azt sem tartom kizártnak, hogy új lakás után kellene néznem. Nyilván ennyire nem komoly a helyzet, de bármilyen valamire való szülő egy hasonló mondat után olyan reflexszerűen vágja tarkón szeretett gyermekét, hogy valami menetet vág az orrában. Kivéve a buszon utazó kisfiú anyja. Meg feltételezhetően a videóban látható gyerek szülei sem nyerték el a hónap gondozója címet.

Aztán meglepődünk ha tizenhét éves korára késsel járkál, és mások zsebpénzéből gazdálkodik.

Nem azért lesz valaki rossz ember, mert cigány. Oké, prospektusba illően közhelyes mondat, de tényleg nem. Ez a kisgyerek sem így beszélne, ha normális szülők közé kerülne. Ellenben ilyen körülmények mellett nincs értelme a gyereknemzésnek, hovatovább bátorkodom azt is állítani, hogy az ilyen szülőket el kellene tiltani a gyerekneveléstől. Súlyos következményei lesznek ugyanis a nemtörődöm hozzáállásuknak, amit nem ők és még csak nem is a gyerek, hanem mások fognak megérezni. Az adózó ember, aki eltartja; az adózó ember gyereke, akinek elveszi a zsebpénzét és így tovább. A társadalom, mint olyan.

Az én unokaöcsém is rossz, mégis a legcsúnyább szó amit használ az a hülye, és a szülei már akkor is csúnyán néznek rá.

Aztán persze azzal hogy én most ezt leírtam ismételten semmi nem változik. Néhányan bólogatnak, sokan el sem olvassák, tenni pedig senki nem tesz semmit. Nem is feltétlen tudna, tegyük hozzá.

Utoljára »durván három hónapja« mutattam a gyöngyszemeket, most megint összegyűlt egy kisebb csokor, így az információ megfelelő áramlása érdekében most listáznám is:

• elektromos szex: megbasz az áram, vagy mi?
• mefi pöcse: köszöni jól van, de látogatottság szempontjából nem volna előnyös ezt vizuális úton reprezentálni;
• bocsánat kérés: kérj bocsánatot hogy megszülettél;
• orális fűszerkeverék szárított bocigeci biztos van benne;
• szexre éhes lányok msn cime: szerintem menj el egy kurvához és ürítsd a patront, tényleg;
• jégkorszak smv: hát esemvé elég kőkorszaki néha, de hogy jégkorszaki lenne, az mondjuk erős;
• Wing székel: én bírom winget meg minden, de erre nem vagyok sajni kíváncsi;
• puncifog: »vagina dentata«, fogas kérdés;
• dugom a hugom.com: az már meg sem lep, hogy a címet nem bírod beírni, de a húgodat tényleg sajnálom;
• hogyan basszunk nőt keményen: figyelj, úgy kell hogy mondjuk márványlapra fekteted rá az elég kemény. Csak kösd ki, ne mocorogjon;
• zselés vizelet: na ott már nagyon komoly bajok lehetnek;
• metálpornó: hosszúhajú bőrszerkós szőrös szereplők éneklik az Electric eye-t? Kihagynám;
• ha én celeb lenék: gazdagabb lenne a celebvilág egy újabb nyomorékkal;
• hogyan lehet zenekarom: hát például tanulj meg hangszeren játszani, vgy szopj le egy kiadótulajdonost;
• athina és tomcat kecskét basznak: igen, kecskét?
• dundee@windowslive.com: szegény;
• Hajol lácik apád fasza: nem szoktam nézegetni apám faszát;
• hogyan borotváljak puncit: baltával;
• windows telepítése ubuntura: megbuktál infóból, mi?
• kulcsos dani: én meg a fotós gabi;
• németet tanitani hollandiában: én oroszt akarok Kínában, majd egyeztetünk.

Ezek voltak. A zselés vizelet azért fájt kicsit.

Nem tudom, lehet az én humorérzékemmel van a baj, de ez durván két óra nekem minden volt, csak vicces nem. Az alapfelvetés érdekes, talán még vicces is lehetne, de valahogy a végeredmény mégsem volt az. Leginkább talán amiatt, mert próbálják az egészet egy fiatalos és humoros filmként eladni, közben meg egyáltalán nem az. Mindemellett még hosszú is volt, vagyis 116 perc nem hosszú, ha sokat lehet röhögni, így viszont eléggé. Egyszer belefért, néha-néha még röhögtem is, javarészt el sem mosolyodtam azonban. Többet biztos nem.

Steve Carellről meg nem tudom mit gondoljak már, három filmben láttam, abból kettő nagyon nem jött be.

Egyebet sajnos nem tudok elmondani.

Értékelés: 3 pont

Ha fognánk a világon élő összes tizennyolc éves kínait, és folyamatosan állítanánk őket egymás után libasorba, majd elkezdenénk mellettük sétálni, akkor valószínűleg soha nem érnénk a végére. Ugyanis mire odaérnénk, újabb és újabb tizennyolc éves kínai fiatalokkal bővülne a sor.

Semmi újdonság nincs ebben, viszont azon gondolkodtam – sokadjára – hogy vajon mi, vagyis az én korosztályom, azok az emberek akikkel barátkozom, tehát a mostani 16-22 éves emberek milyenek lesznek negyven év múlva, öreg napjaira?

A világ folyamatosan változik, és minden fiatal azt mondja egy mogorva öregemberre vagy egy szigorú nagymamára nézve hogy én nem ilyen leszek, aztán valahogy mégis. Ezt teszi az élet, ezt teszi a sok-sok év elmúlása és ezt teszi az, hogy szépen lassan minden rokonod, barátod vagy csak ismerősöd meghal. És végül egymagad maradsz, ülsz a karosszékben valami brazil szappanoperát nézve, miközben tisztítod a kivehető fogsorodat, és várod a halált, mint olyat. Nem valami elfuserált fekete köpenyes madárijesztőt kaszával a kezében, hanem a nagybetűs halált, ami bármikor elragadhat: mosogatás közben, ha kimész az utcára és elesel, álmodban vagy éppen fogsortisztítás közben.

Na de tényleg: hogy néz ki egy mostani fiatal negyven év múlva? Tegyük fel hogy a technikai világában nem lesz robbanásszerű változás, de mondjuk minden háztartásban természetes lesz a csúcsteljesítményű sokmagos processzorral rendelkező számítógép, a HD-felbontású televízió és így tovább. Mit csinálunk majd hatvanévesen? Fogunk internetezni még? Fogjuk tartani egymással a kapcsolatot? Kiírjuk majd »Plörkre« hogy megújult a reumánk? Vagy hogy megyünk patikába gyógyszerért? Fogom-e én például írni még ezt vagy egy másik blogot? Fogunk-e még filmeket vagy sorozatokat nézni? Fogok-e még akkor videókat és fotókat készíteni?

Ilyen dolgok. Vagy csak egyszerűen olvasgatunk majd egy nagy fotelben, és panaszkodunk, hogy bezzeg milyen szép volt régen, a mi időnkben?

Negyven év múlva remélhetőleg kiderül majd.

Még múltkor írtam a »foobar2000-ről«. Aki esetleg nem ismerné: a foobar2k a jelenleg elérhető leggyorsabb és -testreszabhatóbb zenelejátszó szoftver. Komoly piaci szerepe csak azért nincsen, mert itt inkább a felhasználó fantáziájára bízzák a beállítást, és nem egy előre elrendezett ablakot kapunk, amit skinekkel csinosíthatunk, hanem egy gyakorlatilag teljesen üres és már-már csúnya lejátszót, amit kiegészítésekkel és egyéni trükkökkel alakíthatunk saját szájízünk szerint. Ergo tetszik vagy nem, de a nörd réteget célozza, ráadásul egyre több embernek van iPhone-ja vagy iPod-ja, ami gyakorlatilag kötelezővé teszi az iTunes használatát. A zune megszűnik, és egyébként sincs nagy sikere a Windows Media Playernek, így jelenleg két jelentős részre oszlik a számítógépen zenehallgató tömeg választása: iTunes, WinAmp és egy elenyésző részben megtalálható a foobar2000, a Media Player valamint sok más egyéb szoftver.

Múltkor egy szerencsétlen baleset folytán sikerült letörölnöm a foobar2000 beállításait, így minden személyre szabott dolog megszűnt, az alap program volt csupán. Az új verzió a régi beállításokkal amúgy sem volt kompatibilis, így újrakezdtem az egészet, új kiegészítések, új beállítások, új minden. Ez lett belőle:

Van valami kiegészítés amivel teljesen átszabható a kinézet, tehát mindenre képet lehet húzni, de annyi lelkierőm nem volt hozzá, talán egyszer. Ez sem rossz, bár az alap Windows-sablon dolgai eléggé elütnek a szürkés dizájntól.

Lényeg a lényeg, ha valaki szeretné ezt kipróbálni, de nem tudja, nincs kedve, nincs ideje (a tetszőlegeset aláhúzni és a formanyomtatványt visszaküldeni a központba) az esetleg letöltheti a hatmegás fájlt innen. Semmit nem kell vele csinálni, tetszőleges helyre kicsomagolni, beállításoknál megadni a zenék helyét (nálam ez E:\zene), a média lájbröri azonnal aktív, balra az oszlopban lehet szűrni albumra, előadóra, stílusra, dátumra vagy értékelésre, felette van egy kiváló kereső, a többi pedig egyértelmű. Albumborítókat kezeli, tud dalszövegeket listázni, ha a neten talál, azonnal embeddálja a fájlba és hasonló jóságok.

A használt kiegészítéseket nem sorolnám fel, meg szinte csak a szokásos, ha mégis van rá igény, akkor majd kiegészítem a bejegyzést. Az új verziójú foobar2000 egyébként telepíthető hordozható módban, vagyis egy mappában tárol minden beállítást, nem kell vele szöszölni.

Lehet esetleg egy ilyen kinek-milyen topikot is nyitni, ha esetleg van még olyan elvetemült rajtam kívül, aki foobar2000-rel hallgat zenét.

Az előző három PDA-n elég sok szoftvert kipróbáltam, így mire a »HTC Kaiser« meglett, kialakult már egy kép, hogy mi az amit kötelező telepíteni, és mi az amit tilos. Régóta terveztem hogy írok egy áttekintést erről, többen kérték is (legutoljára például Mao egy kommentben tegnap), szóval.

Még nincs vége, olvasd tovább »

No nem a sorozat, hanem a véresen komoly valóság. Két összebilincselt fószer próbált idő előtt távozni egy börtönből. A hadművelet egy darabig úgy tűnt hogy sikerrel zárul, ám a nagy futásban nem vették figyelembe, hogy a villanyoszlop jobb és bal oldalán együtt nem tudnak elszaladni, közös kötelékeiknek köszönhetően. A videót érdemes megnézni, fél perc az egész, egyszerűen kiált a FAIL feliratért!

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ebben a pillanatban 299 forintba kerül egy euró. Lesz-e még ma 350?

Azt hiszem Vale mondta múltkor, hogy írjak már a Molyról, mert rám hallgatnak az emberek. Bár az utóbbiban kételkedem, de Vale-nek igaza volt: a Moly egy nagyon jó oldal, ráadásul magyar fejlesztés, dupla öröm.

Még korábban írtam, hogy kellene csinálni az IMDb mintájára egy oldalt, ami csak könyvekkel foglalkozna. Értékelések, borítók, írók, címek és minden hasonló. Erről szól a Moly. Kiválasztasz egy könyvet amit éppen olvasol vagy olvastál, ha nincs még az adatbázisban, akkor másodpercek alatt felviszed, feltöltesz hozzá borítót és esetleg fülszöveget és ha még olvasod, be tudod jelölni hol tartasz, amikor pedig befejezted, ötcsillagos és szöveges értékelést adhatsz. Mindez persze egy kis webkettes hangulattal, közösségi szellemmel megspékelve.

Kiváló, szerintem nagyon jó ötlet, még ha valószínűleg sokan hülyeségnek is tartják. Ezt a képet például muszáj megmutatnom, az iTunes-féle Cover Flow könyvekkel molyosan:

Korábban már volt róla itt szó, hogy »a UPC korlátozza a chello P2P, így torrent forgalmát« is. Aztán persze a nagy lázadás miatt egy ideig ez megszűnt, és legjobb tudomásom szerint a jelenlegi rendszerben bizonyos régiók vannak csak hátrányban, azt pedig hogy melyik régió legyen éppen hátrányban, időközönként változtatják. Salgótarján és környéke jelenleg éppen bele esik, és ha jól tudom Debrecen körül is ez a helyzet, Budapesttel ellentétben. A dolog nem újdonság, több amerikai szolgáltató is bevetette már, hiszen a P2P- és a torrentforgalom az, ami leginkább terheli a rendszert.

A UPC korlátozása a legújabb Vuze (korábban Azureus) szoftverrel a Provoaktív blogon leírtak szerint kijátszható, bár néhány oldalon ez a kliens tiltva van.

Az érdekesség azonban, hogy a Google most hadat üzent a korlátozó szolgáltatóknak. Szerverekkel fogják figyelni és tesztelni az adathálózatokat, és amelyik szolgáltató lassít, azt bizony meghurcolják. Én pedig nem szívesen örülnék neki ha a cégemet gyakorlatilag az internet királya akarná szívatni. Szóval így tovább, kedves Google, abszolút támogatom az ötletet.

Itt elérhető egy tesztalkalmazás amivel leellenőrizhető hogy éppen manipulálnak-e a vonallal, bár nekem még nem sikerült elindítanom az általános túlterheltség miatt, viszont ott lehet jelentkezni tesztszerver üzemeltetésére, ha esetleg valaki támogatná az ügyet.