Bár most kicsit később, mint »tavaly«, de most is szeretném kijelenteni, hogy megérkezett hazánkba a tavasz. Egyrészt érezni a levegőn, másrészt egyre több motoros és kerékpáros van az utcákon, harmadrészt érezni a levegőn negyedrészt pedig jó idő van, egyre jobb. Remélem egy-két hét, és az igazi meleg is megjelenik majd. Csípős reggeleket, meleg délelőttöket és még csípősebb estéket akarok, most.
Valamint szeretném megkérdezni, hogy csak az én vérnyomásomat csapja vajon rögtön az egekbe az, amikor valaki (nevezzük Jenőnek) egy 1800 wattos ETA-porszívót megszégyenítő vákuummal szívja meg az orrüregében található nedveket, hogy azok onnan a szájüregébe kerüljenek, hogy nyállal elkeverve szájon át a külvilágba juttassa zöldes-fehéres kocsonyás állagú nyálkaként az utca kellős közepére?
Undorító dolog a köpködés. Nem Kínában vagyunk, vagymi.
Nem vicc, az alábbi animáció robban azoknak az arcába, akik ma a kiállítás oldalára mennek. Itt egy kép is:
Bárminemű félreértés elkerülése végett: semmi közöm a hekkhez, csak mutatták az oldalt, nem én törtem fel, nem én változtattam meg, és eltávolodom azoktól, akik a politikusokat felakasztanák (jaj).
2009. március 02., 11.36.57 – kiegészítés
Már leszedték, nem tudom hogy csak vicc vagy hekkertámadás volt-e.
Az megvan, hogy változtak a mindenféle kütyük színei? Anno az volt a trend, hogy a tévé-videó fekete, a számítógép meg fehér (az idő múlásával sárga). Aztán jött a lázadás ideje, lettek a tévék és videomagnók ezüstszínűek, míg a számítógépeknél divatba jött a fekete. Aztán megint jött a lázadás, akkor kezdtek divatba jönni a fehér tévék és az ezüstös monitorok. Most pedig a sok tiritarka mellett ismét a fehér szín uralkodik a számítástechnikában, a fekete pedig a szórakoztató elektronikai cuccoké.
A másik dolog még, amit nem szeretek, amikor az emberek élnek. De várjál, kifejtem ezt a mondatot, mert így baj lesz.
Arra gondolok, hogy nekem például édesanyám elmagyarázta hatéves koromban, vagy talán már korábban is, sajnos nincsenek pontos emlékeim ezzel kapcsolatban (talán annyira triviális, azért fordulhat ilyesfajta dolog elő), szóval voltam még valami kisgyerek, szebb fejjel meg kevesebbet látott szemekkel és agyvilággal, amikor anyám azt mondta, hogy kedves fiam, ha kifújod valami publikus helyen az orrod, ahol esetleg rajtad kívül vannak még emberek, akkor próbáld ezt úgy tenni, hogy a tőled hat-hét méterre álló 12-es dioptriás szemüveggel is alig látó öregasszony ne legyen már halláskárosult, és nem mellesleg ne azt lássa már, ahogy a fika (mint olyan) átmászik az orrodból a (papír)zsebkendőbe, mert akkor az öregasszony majd »köp egyet«, majd megtörli száját, és annyit súg halkan: paraszt.
Ilyenek.
Az már persze sokkal összetettebb és kifinomultabb gondolkodásmódot (hovatovább: intelligenciát!) igényel, hogy olyan apróságokra magunktól, szülői intés nélkül rájöjjünk, hogy a metrón hangosan megbeszélni hogy tegnap milyen jót keféltünk te Margit, vagy hogy kéne találkozni mert már rég dugtunk te Jutka szintén olyan tulajdonság, amitől az előbbi példában említett idős hölgynek azonnal szívizom-összehúzódási zavarai lesznek, én pedig megigazítom szemüvegemet, és magamban annyit súgok a pajeszom alatt: paraszt.
Meg ilyenek.
De például azt gondolnád, kedves Olvasó, hogy azok akik főiskolára vagy egyetemre járnak, még ha csak egy Gábor Dénes Főiskoláról is van szó, akkor ezeknek az embereknek van valami kis plusz a fejükben, gondolnád hogy ezek már tudnak dolgokat, esetleg udvariasak, esetleg megtanították őket a jómodorra. Hát tévedsz, sajnos ezt kell neked mondjam, még ha ki is ábrándítalak mámoros világodból ide a valóságba rángatván elmédet. Ugyanis a főiskolán kérlek élünk. Bemegyünk enni, de nem csak úgy elmajszoljuk udvariasan a parízeres zsemlyét, amit édesanyánk csomagolt, nem. Kikúrjuk a Burger Kinges csomagolást, lebasszuk a Rodeo menüt, aztán egyék-igyék. Az újságot lehányjuk a földre, hopp, kiborult a kóla, a kurva anyját ülj már odébb, hát olyan lesz az új Adidas a lábamon, baszki. Az anyagot, azt persze nem tudja, mert mikor a tanár rákérdez, annyit tud csak kinyögni, hogy hö. Érted, hö, újmagyar ezmiaz!
És ilyenkor én, aki pár sorral odébb ülök, és igazából tényleg kenem-vágom az anyagot, és tényleg csak azért vagyok bent mert nyitott vagyok új gondolatokra, meg mert azért iratkoztam be az iskolába, hogy tanuljak, szóval én ilyenkor megigazítom szemüvegemet, és pajeszom alatt félhangosan kimondom, hogy: élünk, baszki, élünk.
Élünk érted, csak minek élünk, ilyen fejjel meg ilyen hozzáállással, azt nem értem igazán.
Meg azt sem, hogy most erre megint mért pazarolok el párszáz karaktert, és hogy vajon lesz-e valaki, aki végigolvassa, és magában annyit mond, hogy: élünk, baszki, élünk.
Hosszabb szünet után végre újra turnézik Ákos, 40+1 nevű koncertsorozatával. Budapesten április 25-én a Kongresszusi Központban lép fel, az interneten már az összes jegy , remélem még jegyáruházban lehet majd kapni, mert mindenképpen szeretnék ott lenni, továbbá remélem azt is, hogy esetleg az idei »Szegedi Ifjúsági Napokon« is fellép majd.
Meg tudod mi készít még ki nagyon, jaj, hadd írjam le!
Szóval van a »metropol« (korábban metro) nevezetű ingyenes napilap, amit találóan a metróaluljárókban lehet leginkább beszerezni. Ez ugye nem magyar újság, külföldön (nyugaton, tudod, nyugaton) megoldható az, hogy lerakjuk egy elegáns szerkezetbe, amiből ki lehet venni egy (azaz 1) darabot, esetleg kettőt ha viszed a kollégádnak. Szóval leraktak ilyeneket itthon is, de a magyar paraszt elvett ötöt, hogy aztán szétszórja útban Újpest felé a hármas vonalán, mert az olyan vicces, ugye.
És akkor most zöldmellényes csinos lányok osztogatják az újságot, de úgy ám, hogy hozzádvágják, ha meg mondod hogy bocsi drágám de nem olvasom, akkor olyan lekezelő csúnya tekintettel mérnek végig, hogy öröm nézni. Arról már nem is beszélve, hogy beállnak az út közepére, és minden ember odaáramlik, te meg mennél kómásan a mozgólépcsőhöz, és felborít egy lenkerekes zászlósalj Lenke főtörzszázlós vezetésében, hogy a mai fiatalok, érted.
Amúgy a borús időt meg posztokat leszámítva teljesen vidám vagyok, sőt ami azt illeti rég voltam már ilyen vidám, csak ezek úgy az arcába jönnek az emberenk, ha közlekedik.
Abba inkább már nem megyek bele, hogy mennyire egyszerű dolog macskát fotózni háttér előtt vakuval úgy, hogy mindenhol ülne éppen, csak a háttér előtt nem. (Semennyire.)
Az IKEA éttermeiben lehet ezt a tradicionális svéd finomságot enni, ráadásul most valami hatalmas akciót csináltak, egy adag svéd húsgolyó barna szósszal, vörös áfonyalekvárral és körettel (hasábburgonya, burgonyapüré, főtt burgonya) tíz golyóval 100 (azaz száz) húsz golyóval pedig 200 magyar forint. Sokan persze azt hiszik hogy ennyiért valamilyen papírízű hulladékot kapnak, de egyáltalán nem. Tény, hogy fagyasztott dolgokat sütnek meg, de igazán ízletes, engem kicsit a húslevesre emlékeztet, de annál sokkal fűszeresebb. IKEA Family kártyával pedig két pohár üdítő (kóla, diétás kóla, áfonyaszörp, narancslé, limonádé, ásványvíz, kávék) ingyenes. A legjobb menzaajánlat ez jelenleg.
Mondjuk azt nem tudom, hogy az IKEA-nak ez mennyire éri meg. Persze úgy nézve biztosan, hogy ha bemegy három ember enni, abból legalább egy vásárolni is fog, valamint új emberek ismerik meg az üzletet és hasonló dolgok, de könyörgök, száz forintért szerintem éppen hogy nullán lesznek, nemhogy még haszon is legyen rajta. Bár ki tudja.
Kezdjük ezt a bejegyzést egy beismeréssel. Tizen-akárhány éve tanulok angolul, nem tudom pontosan mióta, de már majdhogynem anyanyelvi szinten kéne folyékonyan beszélnem-írnom-olvasnom és megértenem az angol nyelvet, de ehelyett egy középiskolás szintjén vagyok. Trágya dolog ez, nincs mit szépíteni rajta, én kúrtam el, több helyen is. Változtatni fogok ezen, mindenképpen, mert már én érzem kínosnak.
Második beismerés: szeretem az angol nyelvű filmeket és sorozatokat. Nem a nyelv iránti szeretetem mutatkozik így meg, mert igazából nem nagyon kedvelem az angol nyelvet, inkább a hangminőség és az eredeti hangsáv varázsa az, ami miatt kevésbé favorizálom a szinkronos változatot, pedig tény, hogy Magyarországon vannak a legnagyobb adóterhek a legjobb szinkronszínészek.
A kettőt összegezve levonható a következtetés: felirattal nézek filmeket és sorozatokat.
Szerencsére van pár ember, akik a saját szabadidejükből órákat áldoznak arra, hogy – mindenféle anyagi vagy szóbeli jutalmat mellőzve – lefordítsák az angol feliratokat magyarra. Az utóbbi időben egyre több angol nyelvű feliratot töltök le, egyrészt nyelvtanulás miatt, másrészt vannak sorozatok amiknek akár felirat nélkül is érthetők a párbeszédei.
Anno, mikor elkezdtem sorozatot nézni, a nagy kedvencekhez nagyon jó fordítók készítettek igényes munkákat. Nálam az igényes felirat olyan, hogy minimum nincs benne helyesírási hiba, és esetleg figyel olyan dolgokra, hogy adott esetben dőltté teszi a szöveget, vagy mondjuk kereszteket vagy csillagokat rak bizonyos szövegrészek köré. A Prison Breaket VictorPictor, a Lostot és a Heroest Kenny és még sorolhatnám kik voltak azok, akiknek tényleg sok eredeti nyelven sorozatot néző köszönhette meg, hogy az új epizód megjelenésétől számított pár óra múlva ott volt a kiváló magyar felirat.
Mára kicsit változott a helyzet, a nagyok eltűntek és most kicsit úgy áll a helyzet, hogy vagy késik a felirat vagy pontos de tele hibákkal. Természetesen a Hosszupuska és feliratok.hu azért többségében igényes munkákat tárol, rájuk nem lehet panasz.
Ellenben mikor már egy sorozathoz három napja nem volt felirat, mániákus ajánlotta a feliratok.org nevű oldalt. Teljesen jó volt, hogy bár más fordítóktól, de nagyon gyorsan ott volt a magyar felirat.
Aztán idővel kibújt a szög a zsákból. A bilit nálam az borította ki, amikor tavaly egy Prison Break fordításban olyan sorok voltak, hogy fickokám te innen nem szöksz meg xD vagy mondjuk jobban tennéd ha imátkoznál!!4 és egyebek. És akkor a klasszikus for the record a jegyzőkönyv számára fordítási hibákról nem is beszélve. Olyan is volt, hogy a roger that szófordulatot úgy fordították, hogy roger volt az. És akkor az elgépelési, helyesírási és kódbeli hibákról már tényleg nem beszélek. Gyakorlatilag az ilyenek tonnaszámban nézhetetlenné vagy legalábbis olvashatatlanná teszik a feliratot. És ekkor történt az, hogy gyakrabban töltöttem le angol feliratokat vagy inkább vártam napokat.
Persze lehet legyinteni és elintézni annyival, hogy tanulj meg angolul és félreértés ne essék: értem én, hogy ingyenmeló, és tegyem össze a két kezem, hogy legalább ez van, de. De könyörgök, van helyesírás-ellenőrző, ami az elgépeléseket jelzi. Vagy ha már nem tudunk angolul, nem fordítunk feliratot. Nekem is sokszor megremegett a kezem, hogy miután megnéztem angol felirattal a műsort, nekiugorjak a fordításnak, de azt mondtam magamban, hogy amíg ramaty az angoltudásom, addig nem fogok tré munkát kiadni a kezemből.
Sajnos mások nem így gondolják ezt, de ami leginkább sajnálatos, hogy nem csak a feliratfordításokkal van ez így.
Fiatal vagyok, így kevés tapasztalatot tudhatok igazán magaménak, bár húszéves létemre (sajnos) a kelleténél talán kicsit többet, de mégsem mondhatom azt, hogy bölcs vagyok vagy hogy bizonyos szituációkban tudok bölcsen és éretten gondolkodni, még ha ezt is hiszem.
A kevés ilyen jellegű tapasztalat között viszont ilyen az egyik, amit már nagyon korán megtanultam és mindvégig igaznak bizonyult. Ez pedig nem más, mint a véletlen.
Mindent, még a legapróbb dolgokat is a véletlenek irányítanak. Lehet persze azt mondani, hogy nem létezik véletlen, de a dolog ezen része egyáltalán nem releváns. Vannak a véletlenek, oké, aki szeretné higgye hogy valami felsőbb erő alakítja őket, aki pedig nem hisz a nagy számok törvényében az higgye hogy a véletlen véletlenül történik, mindenféle külső befolyás nélkül.
Események, apró események láncolta vezet újabb eseményekhez, melyek máshogy alakítanak megint más eseményeket. És ha ezek közül a legkisebb is egy picikét megváltozik, minden máshogy alakul. Ezt talán a legjobban a »Benjamin Button különös életében« mutatták be, ezért is szeretem annyira azt a filmet.
Ha korábban veszel észre egy SMS-t, ha nem késed le a vonatot, ha nem felejtesz otthon valamit és hasonló dolgok. Vagy például én sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lett volna ha felvesznek BMF-re. Más embereket neveznék most a barátomnak (vagy talán senkit) és az egész életem teljesen máshogy alakult volna.
Vagy például tegnap este. Ha nem vagyok náthás, talán maradunk hajnalig a buliban, hazaérek mondjuk fél négyre és még most is vígan (taknyosan) alszom az ágyamban. De náthás voltam, így korábban jöttünk el, és a villamosmegállóban Peti barátom kiszúrta, ahogy tőlünk néhány méterre összeesik egy idősebb, egyébként különösen jól szituált úriember. Mint kiderült kicsit felöntött a garatra, állítása szerint ez ritkán fordul elő, ami nagyjából igaz is lehetett. Felkísértük a lakásáig, ahol miután sikeresen rosszul írta be a riasztó kódját, végül nyugovóra tudott térni. Persze a kétezer forintot amit akart adni, nem fogadtuk el. End of story, semmi különös, és más is biztosan ugyanígy csinálta volna, nem magunkat akarom ezzel fényezni.
De ha a korábbi események közül bármelyik akár csak egy hajszálnyit is máshogy történik, az este végkimenetelét teljes mértékben változtatná. Káoszelmélet, vagy nevezd aminek akarod. Ki tudja, hogy ha más talál rá arra az emberre, akkor felkíséri vagy csak (jobb esetben) elveszi az összes pénzét meg a lakáskulcsát. Vagy ezerféle más dolog.
Mindig a véletlenek azok, amik befolyásolják az apró eseményeket, amik végül kihatnak egy napra vagy egy egész életre. Nem újdonság, nekem sem az, egyszerűen meg kell tapasztalni, mindenkinek a saját bőrén, hogy érezze mennyire nagy igazság ez.
Ha most valaki odajönne hozzám azzal az egyszerű kérdéssel, hogy Te Mefi, neked mi a kedvenc jelenleg is futó sorozatod? akkor bizony bajban lennék. Egyrészt van hat-hét jelenleg futó sorozat, amit egy igazi sorozatrajongó életében kötelező darabnak tartok, másrészt pedig mindegyiket másért szeretem, és tényleg nem tudnék különbséget tenni az igazán nagykedvencek között.
Viszont ha valaki mondjuk egy fegyvert szegezne a homlokomra, hogy mégis mi a legjobb, akkor vagy azt mondanám hogy a »24« vagy pedig azt, hogy a »Lost«. Előbbi az egyik legkiválóbb akciósorozat, ráadásul a hetedik évad eddig kb. ötször olyan jobb, mint bármelyik másik, és 12 rész után még egy sem volt kevésbé izgalmasabb mint az előző, sőt. Jack Bauer egy isten, de hát ezt eddig is tudtuk.
A Lost írói pedig egyfajta kínzóspecialisták lehetnek, ugyanis minden egyes rész átlagosan negyvenhárom percnyi tömény izgalom. Vagy rejtély. Vagy meglepődés. Vagy dráma. Hihetetlen. Ráadásul múltkor belegondoltam, hogy hol kezdődött az egész az első évaddal és hová jutott mostanra. Kíváncsi vagyok, hogy vajon így volt betervezve eredetileg is, vagy csak később alakult eképpen a helyzet. Nem tudom, de engem az egész megvesz, tényleg, zseniális.
Szóval ezek mennek, meg a taknyos papírzsebkendők.
A PUCiF annak a rövidítése hogy Plurk Unread Counter in Favicon. Ami az egyik »Firefox« kiegészítéséhez, a »Greasemonkey-hoz« letölthető szkript. A lényege, hogy a Plurk alapértelmezett faviconját lecseréli egy számlálóra, amely az olvasatlan plörkök és kommentek számát jelzi, valahogy így:
Az egésznek persze akkor van értelme, ha az ember használja a nevezetű kiegészítést, melynek az a lényege, hogy a fülek melletti szöveget eltünteti, és csak az ikon látszik. Én ezt használom alapértelmezve a GMail, a Google Reader és a Plurk összes oldalán, mert ezek szinte mindig nyitva vannak:
Igazából ez volt az első ilyesmi amit írtam, sokat nem is szenvedtem vele, szóval lehet nem a legszebb a kód és hasonlók, de mindenesetre működőképes.
Ismert hibák
Egyelőre csak egy van:
ha valakinek a címsorban szám van megadva elsődlegesen (pl.: 1234 Géza Plurk!) akkor téves értéket jelez, mert az ablak title részéből szedi ki az olvasatlanok számát.
Javítani kell majd
Annyira nem vészes, de:
jó lenne valahogy beleépíteni az ikonokat a kódba, mert most külön tölti le, és ez rövidebb kódot eredményez, de valahogy szebb lenne ha a szkriptben lenne, csak ahhoz megmondom őszintén (még) nem értek.
Letöltés
A szkriptet innen lehet letölteni, elvileg elég rákattintani, de ha mégsem, akkor a jobb oldali gomb linken állása közben való erőkifejtése után az Install user script menüre kell kattintani. Aki használja, használja egészséggel, hibajelentést meg ötleteket szívesen fogadok, itt kommentben.
Valamint annyira nem ide illik, de csináltam egy OpenSearch-alapú mefiblog keresőt, amit szintén a Firefoxhoz lehet telepíteni, a keresősáv mellett a nyilacskára kattintva.
2009. március 08., 20.59.37 – kiegészítés
Na, thgab volt olyan kedves, és megcsinálta a képeket, feltöltöttem az új verziót, már használható is!
Méghozzá a Microsoftot, azon belül is a böngészőnek csúfolt szoftverszerűség fejlesztőit (természetesen). Mondjuk olyan vádakkal, hogy a webes szabványok folyamatos ignorálása és így az egységes, szemantikus weblapok terjedésének megakadályozása és a webfejlesztők munkájának hátráltatása; továbbá a felhasználó személyes adatai és számítógépe épsége biztonságának teljes hiánya miatt.
Valószínűleg nem nyernék, sőt, valószínűleg volt-van is már hasonló eljárás a Bűnbanda ellen, de akkor is.
Hihetetlen, hogy 2009-ben még mindig tökölnöm kell, és centinként tologatnom egy rohadék elemet, hogy a böngészőkben és az Internet Explorerben is ugyanúgy nézzen ki. Oké, megoldom és végül jó lesz, de a weblapépítés idejének legalább egynegyede erre megy el.
Üdvözli a legújabb és legkorszerűbb verziójú Internet Explorer, mi? Anyád.
Ma van a »nemzetközi nőnap«, amit hasonlóképpen a »Bálint-naphoz« nem igazán kedvelek, korábban már kifejtettem miért. Egyébként is, az igazi nőnap március 25-én van és amúgy meg álszent dolognak tartom, hogy Géza vesz egy szál szekfűvet (sic!) az asszonynak, de egyébként köp egyet minden nő után ha épp nem fütyül, meg néha nem ódzkodik attól, hogy az asszonyt, akinek ma virágot vesz, mert hát nőnap van, szóval őt a paprikáskrumpli gyengécske ízvilága miatt fizikailag bántalmazza.
És egyebek. Jesszusom, mindig megfogadom hogy idén már nem írom le, de sosem sikerül.
Ellenben azért boldog nőnapot és sok virágot azoknak a hölgyeményeknek, akiknek nem sikerült személyesen vagy más csatornákon átadni ezt. De szekfűvet nem veszek, sajnálom. ;]
Szóval az van, hogy utoljára egy éve volt ilyen, de most ismét egy új fejezet következik az életemben. Rengeteg dolog változott az elmúlt egy-két hónapban és még legalább ennyi fog az elkövetkező szintén egy-két hónapon belül. Mind a magánéletemben, mind a munkát és a tanulást tekintve. Persze nem akarok előre inni a medve bőrére vagy ilyesmi, de a dolgok nagy része már eldöntetett.
Sokat vívódtam dolgokon az utóbbi időben, de meghoztam néhány döntést. Egy-kettő nehéz volt; sokat nem adtam volna a napokban a jövőbe látás képességének. De hát mint megszoktuk, a döntéseket magunknak kell meghozni, általában segítség nélkül.
Én csak reménykedem, hogy mindenben sikerült a jó döntéseket meghoznom. A film forog, innentől kezdve gyakorlatilag néző vagyok csupán.
Kíváncsi vagyok egyébként, hogy igazak-e a Cozma-gyilkossággal kapcsolatos legújabb információk, miszerint , ami történt, vagy csak így akarják elterelni a figyelmet arról, hogy gyakorlatilag bárkit bármikor leszúrhatnak egy szórakozóhelyen az éjszaka kellős közepén. Igazság szerint egyik változat sem lepne meg, az új helyzet már csak azért sem, mert az igazságügyi-orvosszakértő legjobb tudomásom szerint egyébként is a kivégzés szóval jellemezte a gyilkosságot. Másrészt ugye nem ez lenne az első ilyen eset.
Nem mai a videó, nem is most látom először, de egyszerűen nem bírom tovább, hogy ne rakjam ki ide. A múltkor volt a »az egyik előzetes«, most pedig itt a másik, HD-ben is elérhető, én javaslom a jobb minőségben való megtekintést, és az áll alatt található felület kipárnázását.
Bocs, hogy megint egy videóval (ráadásul ennyire bulvár(?) videóval) szpemmelem az interwebet, de hát ez annyira gáz, hogy már tényleg inkább vicces. Idézeteket nem emelnék ki, ellenben azért felsóhajtottam, hogy akárcsak a fognélküli köpködős »vámpír«, ez is salgótarjáni, bár valójában nem lepődtem meg.
Helyette inkább intézd már el abból a vonatnyi aranyból meg NASA-szintet súroló szerverparkkal, hogy ne legyen már egy magyaroknak írt magyar szoftver hulladék vagyishogy használhatatlan, mert az agyamban lévő apró munkás manók (kevesen vannak, tudom, de) nagyon idegesek lesznek, és levakarják az idegeimet, ilyen kis apró baltákkal meg eszközökkel. Ami pedig nem vicces.
Előfordult már valakivel olyan, hogy beírta a böngésző címsorába hogy vévévé pont iviv pont hú, nyomott egy entert, és rögtön megjelent a címlap vagy a bejelentkezés vagy ha mondjuk keresni szeretett volna, akkor rögtön megjelent a kereső és esetleg működött is? Előfordult már velem efféle, tízből egyszer.
És persze használjak facebookot, használnám is én, de ha másik háromszáz ember nem hajlandó azt használni, mit csináljak?
Nem vagyok én power-user, nem töltök fel naponta ötszáz képet, nem kommentálom végig az összes üzenőfal-változást, nem figyelem a fórumot és semmi hasonló. (Talán ez baj.) Nagyritkán felnézek mikor jön egy üzenet, vagy megnézném valakinek valamelyik elérhetőségét és ennyi. De még ilyen nagyon ritka esetekben sem járok sikerrel. Köszönhetően… minek is?
Szóval tényleg, mi lehet az iWiW baja? Én az alábbi dolgokra tippelek:
redundáns, katasztrofális minőségű adatbázis;
programozói tekintetben használhatatlan kód;
rossz rendszerválasztás (a JSP-re gondolok);
gyenge szerverek.
Csak ezek lehetnek a probléma gyökerei. Az első mondhatni szívás, mert egy ekkora adatbázist nem kis meló lenne rendbekapni, de megoldható. A második szintén szívás, mert egy ilyen kódba belepiszkálni és ha szükséges alapjaiban megváltoztatni azt szintén kemény meló. A rossz rendszerválasztás a leginkább nagy szívás, mert így gyakorlatilag az egész szoftvert újra kéne írni, mondjuk ASP vagy PHP alapokon (én inkább ezekre írnám, ha lenne beleszólásom). Gyenge szerverek, kell venni újakat. Az összes probléma kezelhető pénzzel. (Általános mondat, más helyzetekben is megállja akár a helyét). Azt pedig nem hiszem el, hogy a Magentának nincs erre pénze, úgy, hogy külön részleg szervezi az iWiW-vel kapcsolatos dolgokat.
Szerintem pofás. És tud beszélni is, bemondja a szám címét és az előadót, melyet iTunes-ból való importáláskor rögzít a divájszon.
reagálva pedig: megéri az Apple-nek fenntartani a Shuffle-t.
Ugyanis ha én például futnék, akkor szívesen hallgatnék közben zenét, és szívesebben tenném ezt egy apró, pólómra csíptethető eszközzel, amin megnyomok egy gombot és szól a zene, mindenféle trükk nélkül, mint egy nagyin elegáns kezelőfelületű, ezernyi funkcióval rendelkező érintőképernyős akármivel. Vagy például van néhány ismerősöm, akik szeretik az egyszerűségét. Felrakja, megnyomja, szól, vidám.
Nekem csak sportolás mellé kéne, ugyanis a kijelző hiánya zavar, de egyébként nem tartom halott koncepciónak.
Találkoztunk ma kollégával. A vicces az, hogy gyakorlatilag szomszédok vagyunk, és régóta ismerjük egymást, de csak most találkoztunk először.
Az Instant pedig leginkább a Szimpla Kerthez vagy a Morrison's 2-höz hasonlít, de szerintem azoknál sokkal kulturáltabb és az ott előforduló nép is kevesebb, de legalábbis most nem voltak olyan sokan mint egy átlag Morrison's 2-s estén.
A lényeg hogy egy romkocsmáról van szó, vagyis gondolom az lehetett az alapszituáció, hogy egy nagyon okos beruházó (nem irónia ez) megvett egy ezeréves bérházat, kialakított benne bárokat, megnyitotta az összes lakás között az átjárást, te pedig abba a lakásba ülsz le, amelyikbe jól esik.
Sötétre vágysz? Oké. Ketten vagytok? Oké. Sokan vagytok? Az is oké. Szívnátok? Bátran. Összefirkálnád a falat? Nosza rajta! Vagy akár át is festheted, ha nem tetszik a színe. Persze odahányás-odafosás szintig nem megy el a dolog, de mégis van az egésznek egy kis vadóc fílingje.
Az árak kicsit magasak mondjuk, bár egy budapesti, belvárosi szórakozóhelyen ezt fölösleges sajnos megemlíteni.
Igazából már gondolom nem csak az én fülemen folyik az eredeti »alternatív sörreklám«, valamint annak ezer másik feldolgozása, de ezen, amit osztálytársnőm írt mégis elmosolyodtam ma:
Nincs Mercedesem, nem vagyok jogász, és nem hordok magamnál büntető törvénykönyvet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: ETR, ILIAS. Az EHA-kódom megelőzi a jelszavamat, és nem örülök, ha a felvételizők összekeverik a GDF-et a Pázmánnyal. Büszkén gondolok a tanulmányi előadómra, a tandíj eltörlőire, Kupcsiknéra és Kovács Jánosra. Szeretem a regisztrációs hetet, Mefi-macskát, a piros vonatot, a jércemellet. Itt tanulok az ország szívében, mérnök-infó szakosok közül mi vagyunk a császárok, és igenis: nálunk tanulnak a világ legszebb női! GDF: én így szeretlek!
Ma este miközben döcögtem a villamoson (vagyis inkább a villamos döcögött, én meg felvettem az ő döcögésének a ritmusát) és valami nem tudom milyen pörgős rokkzene szólt a fülemben elhatároztam, hogy most már »tényleg« megtanulok dobolni. A problémám pusztán csak annyi, hogy nincs pénzem dobfelszerelésre. Egy tanulni, mondjuk úgy szétverni való gagyi dobcucc használtan sem jön ki harminc-negyvenezer forintnál olcsóbban, és akkor még talán kicsit kevesebbet is mondtam az igazságnál. Órákra járni nem is szeretnék, időbeosztásomba sem igazán férne bele, ráadásul szintén pénz. Persze tudom, hogy pénz nélkül semmi nincs, de hát mit tudok tenni, ott van már nekem drága hobbinak a fotózás, még egy sajnos nem fér bele.
Valahogy majd megoldom. Ha más nem lábosokkal. Vagy majd szép apránként, csavarokból és egyéb elemekből építem meg az első dobszerkómat.
Most tényleg. Anno ugye ott voltak az UV-k, azokat már kivonták a forgalomból. De ott vannak az ipari csuklósok, amik mai napig járnak (persze felújítva) például a 47-49-es viszonylaton. Vagy hogy jobbat ne mondjak ott van a hetvenes évek óta működő földalatti, ami szintén magyar gyártmány, és persze lehetetlen úgy felszállni, hogy ne verd be a fejed a kapaszkodásra való fülekbe, de tény, hogy mai napig mennek rendületlenül.
Érdekelnek a kötöttpályás járművek, de akkora háttértudásom nincsen sajnos. Viszont felmerül a kérdés, hogy mi lett a Ganz-MÁVAG-gal, hová lettek a magyar villamosok?
Vannak hannoveriek, jött ugye a Combino és ott van például a »Citadis«. De magyar anyagot nem látni. Ott volt ugye anno a Csufinak becézett Hungaroplan, amiből legyártottak kemény egy darabot, más buszok és villamosok alkatrészeit felhasználva, de itt tényleg bezárul a kör.
És ugye felmerül a kérdés (mint sok más esetben minálunk Magyarországon), hogy ha régen tudtunk harminc-negyven évig működő járműveket gyártani, akkor most miért kell külföldről hozatunk rengeteg pénzért. Pedig ha nagyon háziasszonyi ésszel gondolkodom, akkor is csak arra tudok jutni, hogy egyrészt munkaelehetőség, másrészt talán el lehetne adni, harmadrészt magyar, mert az ért valamilyen szinten ez is fontos.
Gondolom az egész el, vagyis inkább szét lett kúrva, így marad nekünk a drága francia meg német villamos, a mi unokáink meg talán már nem is fogják megtudni, milyen egy igazi magyar járművön utazni.
Azt a kérdést már fel sem merem tenni, hogy hová lettek az Ikarus autóbuszok.
Hm, érdekes, ezt a szót elfogadja a helyesírás-ellenőrző, hogy tahóságnessz. Pedig azt hittem Kazinczy büszke lesz rám, de buktam ezt, mint.
Szóval két apró történet, ami mostanában történt. Az egyik az XMS-ben, Tomi barátom éppen iPod-tokot vásárolt, de nem tudtak számlát adni mert elfogyott a papír, várni kellett egy percet míg a kolléga megérkezett az A/4-es tömbbel. Közben beviharzik egy szanaszéjjel csúszott szövetkabátos fószer, köszönés nélkül, majd mondja hogy iPhone-hoz szeretne fülhallgatót. Eladó kérdezi, hogy headset vagy hagyományos füles. Csávó nagyjából úgy nézett, mint ha mondjuk tőlem megkérdezné valaki hogy a periódusos tábla harmadik sorában jobbról az ötödik elemnek mi a rendszáma. Eladó elkezdi magyarázni, hogy mi is az a hedszet, majd vevőnk bólint, hogy akár az is. Mutatnak neki egy Sennheisert, tizenhatezer. Erre előkap a zsebéből egy guriga, mit guriga: csomó, mármint hogy összegyűrt bankjegyekből álló pénzköteget, kitúr belőle két tízezrest, és odakúrja a pultra.
Szóval nekem ezzel általánosságban – azon túl hogy a csávó egy tahó – az a problémám, hogy nem becsüli a pénzt. Aki a zsebében összegyűrve tartja a tíz- húsz- és ötezer forintos bankókat, az véleményem szerint kvázi lopja a pénzt. Persze ezzel nagyon elvonatkoztatok, de tényleg. Üzletemberek készpénzt pénztárcában, de nagyrészt inkább bankban tárolnak. Akik pedig gurigákban meg összegyűrve mindenféle zsebben hurcibálják vagyonukat, azok vagy bűnözők, vagy egyszerűen nem becsülik a pénzt. (Vagy éppen elszakadt a pénztárcája, és nem talált másikat, igen, ne említsük meg ezeket a pótlehetőségeket.)
A másik történetet a házmester mesélte, ő mindig szokott ilyen vicces (vagyis inkább elkeserítő) dolgokat mondani.
Szóval, valaki kiszedte a folyosón a százéves billenőkapcsolót, amivel az automata világítást lehet felkapcsolni. Mondanom sem kell, hogy az a kapcsoló semmire nem használható, maximum csengőnek, vagy esetleg kis hozzáértéssel átalakítva villanykapcsolónak, de felmerül a kérdés, hogy miért szerel ki egy harminc forintos eszközt. Ráadásul galád módon szépen visszatette a kábelt a lukba, így ha éppen nálam jársz, és a sötétben akartad volna felkapcsolni a villanyt, akkor lazán belenyúlsz a kábel végébe.
De például azt is a házmester beszélte, hogy ellopták a ház elől a hatvankilós betontömböt, ami azért volt ott, hogy ne parkoljanak a kapu elé, ahová a kukás szokott állni. Jött egy Suzuki, két nem idén barnult csávó kiugrott belőle, belerakták a csomagtartóba, és mentek tovább. Mindezt úgy, hogy közben villogtatták az elakadás-jelzőt, mert feltartották a forgalmat.
Azért szeretek egyébként mertrózni, amiért egyben néha nem is szeretek. Mert érdekes arcokat látni. Minél jobban haladsz egy metróvégállomás felé (most leginkább a hármas metróról beszélek, nem a földalattiról vagy a kettesről), annál érdekesebbek.
Tényleg, a metrós kalandokból szerintem bestsellert lehetne írni.
Múltkor egy kopasz csávó ült három megállóig teljes csendben, aztán elkezdett üvöltözni, hogy megfosztották a politikai hatalmak a politikai és katonai rangjától valamint hogy ötszáz forint miatt került hitelválságba ő maga. Vagy például van egy nő, aki mindig egy üres lapra ír pipákat meg ikszeket, vele többször találkoztam már, gondolom a kérdéssor a fejében van, vagy efféle. De a kedvencem a sérült lábú kissrác, aki a legkutyaszorítóbb hidegben is rövidnadrágban sétál a szerelvényen, nyakában táblával, hogy adakozzon valaki. Vagy az a nő, aki felszáll, majd szeretne kis figyelmet kérni, mert szegény hároméves kisfia két hete kórházban fekszik és jaj, egy hét van még a fizetésig és jaj, nincs pénze ételre a gyerekének. Ebből ügye felvetődik, hogy a kórházban mért nem kap enni, de oké, sokan adnak neki. Én nem adtam. Megszólalt a kis hang a fejemben, hogy Mefikém, nem kéne. Aztán azóta kétszer láttam, és mindkétszer ugyanezt a szöveget mondta (két hét, egy hét a fizetésig stb.), szóval vagy én vagyok a hülye vagy ő nem az, és okosan gazdagodik meg.
A legviccesebb mondjuk az volt, mikor beállt elém egy srác, és a Népligettől egészen a Kálvin térig táncolt, vagyis bugizott előttem.
Vagyis a Pi-nap, idén sikerült szerencsére nem elfelejteni, még ha csak ilyen későn is kerül szóba.
Holnap meg tüntetés, könnygáz, tojásdobálás. Féltem is ma úton a vásárcsarnokból hazafelé, zacskómban (khm) tíz tojással, de szerencsére nem kapcsoltak le, így tudtam belőle palacsintát csinálni.
Szép napot, kedves blogolvasó ifjúság, 2009. március 15-ét írunk.
Bizonyára mindenki ismeri Antonín Dvořák cseh zeneszerző kilencedik, Új világ vagy Az új világból szimfóniájának negyedik tételét, de legalábbis biztos vagyok abban, hogy akinek így nem ugrik be, rögtön be fog, miután meghallgatta és megnézte az alábbi videót:
2009. március 15., 12.32.43 – kiegészítés
Jelentem az Andrássy út, a Hősök tere, az Oktogon és a Deák Ferenc tér teljes nyugalomban, láttam rohamrendőrt fogyasztó kólákat, vagyis kólázó rohamrendőröket, valamint egy-két gyanús elemet (például egy Árpád-sávos kabátban lévő srácot, akin első látásra három Nagymagyarország-kitűzőt számoltam meg) de leginkább csak családok, kokárdás járókelők, idősek vannak az utcákon. És elkezdett szemerkélni az eső.
2009. március 15., 13.05.58 – kiegészítés
Gondolom mindenkinek megvolt , ha mégsem, ajánlom megtekintésre.
Az egyik legfinomabb leves, életemben nem csináltam még, nagyon szeretem, de furcsa módon mégis ritkán eszem. Talán amiatt, mert azt hittem, hogy valami hatalmas macera az egész, pedig egyáltalán nem. Hat-hét ilyen adaghoz (2,5 deciliteres bögre) kell:
4 dl főzőtejszín;
3 nagyobb fej vöröshagyma;
1 szál póréhagyma;
1 gerezd fokhagyma;
1 darab leveskocka;
só, bors, olaj;
esetleg fűszerkeverék.
A vörös- és a póréhagymát meghámozva, felszeletelve lassan pároljuk annyi olajon, hogy éppen ellepje. Mikor már elég puha, hozzáadjuk a leveskockát és a fokhagymát is, szétnyomva. Még egy kicsit hagyjuk őket ismerkedni, és megszórjuk ízlés szerint sóval, borssal, valamint én tettem bele még egy darab Knorr hagyma-ízbombát is, végül pedig felöntjük nagyjából egy liter vízzel, de látni lehet, hogy mennyi kell rá, hiszen még jön bele majd a négy deci tejszín is. Eztán addig kell főzni, míg a hagyma már egészen puha, mállós nem lesz. Amikor ez megtörténik, beleborítjuk a tejszínt (apró, hatszáz forint négy deci tejszín, ezen mindig leszakad az állam), és még tíz percig hagyjuk főni. Aki nagyon krémesen szereti, a végén az egészet leturmixolhatja. Nekem az albérletben nincs e célnak megfelelő készülék, így ala natúr fogyasztottam, de így is nagyon finom volt.
Eredetileg kibelezett cipóban kellene tálalni, a tetejére pedig sajtot olvasztani, de ez most kimaradt, így pirítós került mellé, melyre sajtot olvasztottam.
Nem tudom az eredeti recept milyen, a végeredmény viszont tényleg nagyon finom volt és hasonlított arra, amit francia hagymakrémleves néven szoktam bárhol enni. Bátran ajánlom mindenkinek, egy óránál többet nem vesz igénybe az elkészítése, és elrontani sem igazán lehet.
Ócskavas mind, egyfolytában van valami problémájuk, és hiába értesz hozzá, hiába javítod-foltozod, úgyis elromlik egyszer. És persze mindig akkor, amikor legjobban kéne. Nekem meg ilyen esetekben mindig , meg az, hogy kihajítom az ablakon, és ugrálok rajta, miután átment rajta egy kamion.
A múltkori »vírusproblémát« megoldottam, ehhez kapcsolódóan annyit, hogy csak Kaspersky-féle vírusirtót használjatok. Persze mindenki maga választ, és sokáig én is a NOD 32-re esküdtem, hiszen világított a zöld ikon, hogy védve vagyok, aztán mikor sikerült felraknom a ZoneAlarmot, amely Kaspersky-motort használ, valami háromezer(!) vírust távolított el. Formázhattam az egész vinyót.
Most pedig, hogy ne legyen unalmas a nap, amikor a gép előtt kéne ülnöm és lenne kismillió dolgom, mi fogad bekapcsoláskor? Kék halál, ntvdm.exe fejléc ellenőrző-összege nem megfelelő. Kis guglizás után persze kinyomozható, hogy vagy RAM-hiba vagy pedig a Windows Update okozza a problémát, ha utóbbi, akkor valószínűleg nem sikerült egy frissítést alkalmaznia vagy helyesen letöltenie. Ez is egy olyan dolog, amit kismillió ember ajánl, én most használta először, hasznomra egyáltalán nem vált.
Szóval most ahelyett hogy kismillió dolgom közül valamelyiket csinálnám, megint rámegy minimum egy órám (és akkor nagyon szerényen jósoltam) arra, hogy helyreállítsam ezt a fost.
Utálom az összes számítógépet.
És nem én vagyok a béna, mert mindig meg tudom javítani, és sosem azért romlik el, mert éppen könyékkel túrok a rendszerfájlokban vagy feltelepítek minden szart, ami tönkre vágja. Hihetetlenül ideges vagyok emiatt egyébként, tényleg jól esne kihajítani a számítógépet az ablakon.
Amikor a futárnak jelzik, hogy telefonáljon, meg jelzik, hogy csak mondjuk öt után leszek itthon, de azért idejön délbe, nem telefonál, és ráragaszt egy matricát a kapucsengőre, hogy küldeményem jött. És tudod mi a poén? Ha elmész a csomagért, nem kérnek tőled személyi igazolványt, szóval egyszerűen odanyújtod a matricát, és megkapod a csomagot. Csoda, hogy senki nem tépte le. Nevetséges, tényleg.
Szóval ennek örömére még bumlizhatok ki a város másik felébe. De én egy vidám ember vagyok, így örülök neki, hogy egy darabig hallgathatom a különböző fémanyagok súrlódása okozta hangokat, valamint Szalóczy Pál kellemes orgánumát.
2009. március 17., 21.49.20 – kiegészítés
Bázz, ez nagyon durva, tényleg odaadták a cuccot mindenféle igazoltatás nélkül. Most ha valaki elviszi, akkor persze nem én járok rosszul, mert rajta van a fuvarlevélen az értéke, és ők a hülyék, de azért kicsit jobban odafigyelhetnének.
Múltkor írtam, hogy Budapest tömegközlekedési csomópontjai közül talán a »Blaha Lujza tér a legrosszabb«. Viszont mindenképpen benne van az öt legrosszabban (biztonság és mondjuk esztétika terén együtt) Kőbánya és Kispest környéke, például a metróvégállomás.
Mostanában gyakrabban járok arrafelé, és egyszerűen szánalmas, hogy hagyták az egészet így elrohadni. Ráadásul amilyen emberek megfordulnak ott, meg úgy általában a tizedik kerületben, hát én ritkán szoktam utcán félni, de itt elég gyakran megesik. És egyáltalán nem az itt lakókat tekintve gáz, hogy ilyen a környék, vagyis egy részüket nézve igen, de sokkal inkább a politikáé vagy magam sem tudom hogy kié-mié. Elég például Gergő blogján megnézni a képet, hogy hogyan is nézett ki a Köki húsz évvel ezelőtt.
Majd még összegyűjtöm a maradék hármat is az ötös listába, nem lesz nehéz – sajnos.
Mindig nagyon büszke voltam arra, sőt, ez így hülyeség, a helyes kifejezés inkább az, hogy mindig is nagyon örültem annak, hogy jó kapcsolatot ápolunk a szüleimmel közösen.
Szigorúan, célirányosan neveltek, viszont sosem estek a ló túloldalára. Volt rengetegszer sírás, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem gondoltam legalább százszor arra, hogy pokolba a szülőkkel, sőt, biztos vagyok benne hogy ők is sokszor voltak így. De mégis, nem voltak sosem hatalmas veszekedéseink, nem kellett soha elköltöznöm itthonról, nem fordult elő hogy hetekig nem álltunk szóba egymással, és nem húszévesen kellett rájönnöm, hogy bátran jelenthetem ki, hogy a legjobb nevelést kaptam és kapom a mai napig.
Egészen apró dolgoktól az egészen komoly dolgokig.
Például nálunk sosem volt probléma, hogy mikorra érek haza. Ha azt mondtam hogy kilenc óraára itthon leszek, akkor persze kilencre otthon kellett lennem, de nem volt ebből vérre menő vita egyszer sem. Vagy például a barátok-barátnők bemutatása miatt sem kellett sosem aggódnom, persze fiúknál ez egyébként is máshogy (lazábban) működik. Vagy ha problémám volt, mindig fordulhattam a szüleimhez, és nem lebaszásra, hanem segítségre számíthattam. Ez szerencsére mai napig így van.
Húszéves koromra pedig eljutottunk oda, hogy tényleg maximális a bizalom, a tisztelet és a szeretet is. Nem kell bejelentenem hová megyek és mit csinálok, nem kell rossz pillantásokra és hasonlókra számítanom, ha éjfél után érek haza, stb.
Lényeg a lényeg: egyáltalán nem bántam meg, hogy oda születtem, ahová.
Képzeld el, hogy százéves korodig élsz, és még akkor is aktív vagy fizikailag, szellemileg és szexuálisan egyaránt.
Közel sem biztos, de ez akár hamarosan lehetséges lesz, annak a baktériumnak a segítségével, melyet kutatók egy nemrég.
A baktérium nagyjából ötmillió éves lehet, mégis hihetetlen gyorsasággal szaporodik. Az oltás 20%-kal növelte a tesztalany egerek életét, és azok egészen halálukig megőrizték fiatalos lendületüket.
A Virut névre hallgató vírus fejlesztője előtt egyébként le a kalappal, mindamellett, hogy ha találkoznék vele, élve felvágnám herétől garatig, majd egyesével etetném meg vele azokat a dolgokat, amik előkerülnének a vágás alól.
A vírusnak semmilyen tünete nincsen, az átlagosnál erősebb merevlemez-használatot leszámítva, (köznyelven folyamatosan kerreg a vinyó), de eközben interneten, IRC-csatornákon próbál kommunikálni, és végül megfertőz alkalmazásokat, leginkább rendszerfájlokat és szolgáltatásokat, melyek letiltják az internet-hozzáférést és végül teljesen kizárják a felhasználót a gépből.
Tényleg érdekes dolog, mert egyrészt aki meg tud írni egy ilyet, amit ráadásul csak néhány vírusirtó képes felismerni (Avast, Kaspersky, ZoneAlarm például, NOD32 és Norton nem), az előtt le a kalappal.
Másrészt pedig a jó édes kurva anyját toszná telibe tejszínen, már bocsánat, mert egyszerűen nevetséges, hogy az embernek plusz egy szoftvert kell futtatnia, hogy nagyjából biztonságban érezze magát ha internetezik.
High-priority lett egy külső merevlemez beszerzése, az éjfélkor (vagy kikapcsolás előtt) történő automatikus biztonsági másolatok készítésének érdekében.
A vírusproblémákkal kapcsolatban még egy nagyon hasznos tippet szeretnék átadni a közösségi tudás hatalmas ládikójába. (Néha olyan szépeket írok, hogy magam is meghatódok.)
Még korábban Babarum ajánlotta a nevezetű webes alkalmazást, mely gyakorlatilag egy onlájn vírusellenőrző. Ez persze nem nagy cucc, ami viszont rendkívül hasznossá teszi, hogy gyakorlatilag a létező összes vírusirtó szoftvert adatbázisával összeveti a feltöltött fájlt, és egy komplett analízist ad, melyet ráadásul tárol is egy ideig.
Persze többszáz megabájtos fájlok esetén nem a legjobb eszköz, de ha egy tömörített fájlt vagy valamilyen alkalmazást kell ellenőrizni, tökéletes és megbízható, ráadásul az eredményeket senki és semmi nem tudja manipulálni. Javítani és vírust irtani nem képes, csak ellenőrzésre használható.
Hasonlóan hasznos és adott esetben nélkülözhetetlen alkalmazás a , mely egy ActiveX bővítményen keresztül képes megvizsgálni a rendszert, és adott esetben akár javítani is azt.
Önök a mefiblog vírushíradóját hallották, köszönjük a figyelmet, további napos délutánt kívánunk!
Autósmozi, autósmozi, murva parkolóra,
gyömbér fagyi, tök rém gagyi kurva alkoholra,
Filmek, álmok, John Travolták, Kennedyk és Fordok,
Benzingallon termékcsalád, Spielberg, olajtornyok,
Ketchup, terror, mosoly, Ku Klux Klán, CNN, ronda kövér nő
Tévéshopok, Hollywood, Henry Fonda,
Sültkrumpli, happy end, saját autómárkák, tornyok,
Világrendőrség, CIA, Fehér Ház, mormonok
Nem-nem, így nem szabad…
Tojásból kell nézni vagy rögtön már a tyúkból?
Ki is kell-e venni vagy csak be kell tenni újból?
Majd kihúzod a gyufát és nézel tükörbe hogy
Beleszaladtál megint egy koncentrikus koncentrikus...
Koncentráció
Koncentráció
Koncentrikus koncentrikus
Koncentráció
Koncentráció
Koncentráció
Koncentrikus koncentrikus
Koncentráció
Nem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...
Konjunktúra, lerohanás, Lucky Strike és Zappa,
CNN, Walt Disney-varázs, pizza sonka-gomba
Atombomba, Manhattan, Washington és Chicago
Amerika nem hazudik csak nem tud magáról!
Az egyik kedvenc Kaukázus-számom, először valamelyik koncerten hallottam, és rögtön beleszerettem, egyrészt a szövege miatt, másrészt pedig megnyomta azt a kapcsolót az agyamban, aminek az eredménye az hogy minden különösebb ok nélkül tetszik. Havonta egyszer rám jön az autósmozizás, és ilyenkor minden csatornán a KONCENTRIKUS KONCENTRIKUS KONCENTRÁCIÓ szöveget nyomatom, de ami a rosszabb, hogy már élőben is előadom ezt, a környezetemben lévők nagy bánatára. Na de mindegy is. Itt van a szám is YouTube-ról, ha valaki nem ismerné:
Nézek ma egy fotózással kapcsolatos videót, erre mi ugrik fel a lejátszó alsó részén? Ez:
Oké, a szöveges reklámra még azt mondtam, hogy belefér, de hogy belekúrunk egy a videónak majdnem 25%-át elfoglaló csillogó-villogó székletdarabkát, az kicsit idegesít.
Komolyan, néha nem értem a Google-t. Szerintem a YouTube-bal egyébként is keresnek egy vagon pénzt óránként, mért kell mégis ilyenekkel bombázni a felhasználót, barátságtalanná téve a sokszor használhatóság szempontjából amúgy is kényelmetlen szolgáltatást? Nem is beszélve ugye a mostanában jelenlévő földrajzi terület szerint történő tiltásról. A poén, hogy nemrég néztem egy magyar videót, Magyarországról feltöltve, vagyis csak néztem volna, mert kiírta hogy az én országomban ez nem elérhető. Hát lementem spárgába, tényleg.
Hálló, YouTube-fejlesztő-üzemeltető bácsik és nénik, tessék már észbe kapni!
Nemrég írtam épp, hogy a »YouTube-videókat elárasztják a grafikus hirdetések«, most meg jelentkezek be MSN-re, erre valami idióta focis játékot reklámoznak a főképernyő alsó felén, amivel alapjáraton nincs probléma, de félpercenként ad egy idegesítő magas hangot, amit nem lehet kikapcsolni. Először a Microsoftnál dolgozó illetékes, utána pedig magát a reklámot készítő egyén hátsó felét kényeztetném bakancstalppal.
Nevetséges, hogy 2009-ben még mindig nem lehet leszoktatni embereket az automatikusan induló hangos dolgokról. Weboldalaknál is hihetetlen idegesítő, pláne ha nyitva van nyolc-tíz fül.
A Live Messengerben megjelenő reklámokat vagy tűzfallal, vagy pedig a hosts fájl (Windows XP-n például a C:\Windows\system32\drivers\etc\ könyvtárban található) alábbi sorral való kiegészítésével tilthatjuk le:
Korábban azt mondtam, hogy 2009 filmje nálam a »Benjamin Button különös élete«. Persze hülyeség ilyet februárban vagy márciusban kijelenteni, és bár azt nem mondom hogy a Gettómilliomos elfoglalta a helyét, de mindenesetre fej-fej mellett állnak.
Dev Patel neve az átlag filmnéző számára valószínűleg ismeretlen, ám valószínűleg az átlag »Skins-néző« sincs ezzel másként. Ellenben ha azt mondom Anwar, bizonyára többek kezdenek hevesen bólogatni.
Pénz és nők. A félreértések legfőbb forrásai. Úgy látszik, te keverted a kettőt.
Szóval Dev Patel, vagyis Jamal Malik, az indiai nyomornegyedből érkező tanulatlan segéd, a chaiwalah, aki bekerül a Legyen Ön is Milliomos! egyik játékába, és eljut az utolsó kérdésig. Eközben a rendőrök elviszik, mert azt hiszik csalt, hiszen hogy lehet, hogy nála ezerszer műveltebb és tanultabb emberek fele ennyire sikeresek, mint ő. Egy adag kínzás után a rendőrök beültetik egy tévé elé, és végignézetik vele a játékban elhangzott kérdéseket egytől-egyik. Jamal pedig mesél. Minden kérdéshez egy apró történetet a jelentéktelen életéből, egészen kisgyermekkorától.
Mindezt megfűszerezve India lenyűgöző és egyben zord képi világával, a döntögetett kameraállásokkal, a kiváló zenei válogatással és a lendületes vágásokkal. Vagyis a remek történet találkozik a szintén remek technikai kivitelezéssel, akárcsak Gomb Benjámin esetében.
Hogy milyen film a Gettómilliomos? Leginkább romantikus, de mégsem lehetne így beskatulyázni, mert ugyanúgy megállná a helyét akár a drámában, sőt, még a krimiben is. Gyönyörű mese a kőkemény valóságból, mondjuk. Nekem nagyon tetszett, abszolút jogos az a rengeteg »szobor«, amit kapott nemrég, sok-sok ilyen filmet még!
Ma van minden Gábor napja, boldog névnapot hát mindenkinek, aki Gábor, például nekem is. Továbbá rögtön felírhatjuk, hogy Mefi biztosan Gábor, de nem minden Gábor biztosan Mefi, sőt, nem minden Mefi biztos hogy Gábor. Szóval.
Kaptam eredeti »Vissza a jövőbe« DVD-t, ami miatt fülig ér a szám, köszönet érte ezúton is.
Meg köszönet mindenkinek aki dobott egy SMS-t, e-mailt vagy csak úgy odajött az utcán kezet fogni velem egy autogram reményében, és akkor már boldog névnapot is kívánt.
Ma egyébként írtam adatbázisok nevű tárgyból zárthelyi dolgozatot, amit első érzésre nagyon elrontottam, vagyis annyira nagyon nem, csak egy feladatnál nem voltam biztos, hogy N:1 vagy 1:N típusú a kapcsolat, de végül jól döntöttem, és ahogy megnéztem a javítókulcsot, csak egy helyen rontottam el. Aztán meglátjuk mi lesz, most hogy így leírtam, tuti hogy rosszul írtam át az egészet, és akkora karó lesz mint a ház, de hát kemény vagyok, bőrkabátom is van meg minden.
Számomra egyértelműen a , hogy idén télen jön a Max Payne 3, mindenidők egyik legjobb játéka, mindenidők egyik legjobb játékfejlesztő cég, a Rockstar Games gondozásában.
Egyébként pont valamelyik nap jutott eszembe, hogy nem igazán vannak már új játékok. Mármint játékoknak jelennek meg újabb kiadásai, van Max Payne 3, van GTA IV, van Need for Speed, de nincsenek új játékok, nincsen új CS, nincsen új Max Payne és így tovább. Van nagyjából tíz-tizenöt játék, amiket anno zseniális emberek megalkottak, aztán ezeknek jönnek az újabb kiadásai és ennyi. Talán ami mostanában igazán újdonságnak számított, az a Mirror's Edge volt.
Mondjuk annyira nem bánt a dolog, mert gyakorlatilag a számítógépen vagy konzolon történő aktív gémerkedés az egyetlen, amire egyáltalán nincs időm. Tudom hogy flegmán hangzik, de tényleg nem tudom beleszorítani még ezt is 24 órába, ráadásul ha már van egy órám amikor játszanék, inkább olvasok vagy filmet-sorozatot nézek. Majd öregkoromban.
Míg mindenki más fogyókúrázik, magamban felvetődött a gondolat, hogy kellene magamra szedni egy kis többletsúlyt. Örökletes dolog, rendkívül vékony vagyok, pedig elég sokat eszem, minden nap húst, és hát nem igazán a wellnes-fitness ételeket, sőt, a napi zsír- és húsbevitel többszörösen meghaladja az átlagos ajánlásokat, nem is beszélve a fűszerekről, a koleszterinről meg egyéb káros, és elvileg hízlaló dolgokról. Sőt, szoktam enni gyorsétteremben is, bár véleményem szerint egy whopper semmivel nem egészségtelenebb vagy nehezebb étel, mint egy adag marhaperkelt nokedlival.
Szóval, a kérdés az, hogy hogyan hízzon Mefi? Persze evidens, hogy nem szeretnék ötvenszer ekkora lenni, csak ennél egy fokkal pont vastagabb, vagy izmosabb vagy teljesen mindegy, a lényeg, hogy többet mutasson a mérleg ha rálépek.
A porok, injekciók és egyéb finomságok nem játszanak, illetve ha létezik valamilyen megbízható testsúlynövelő-szer, akkor kipróbálnám, de nem szeretnék végül ötszáz kilós lenni, illetve később mellékhatásokkal küszködni.
A sport mint olyan nagyjából megvan, nem járok sehová aktívan sportolni, de ha jó idő van elég sokat ülök kerékpáron, járkálok is eleget össze-vissza, néha becsúszik egy kis tenisz is, és elég sokszor súlyzózom, bár sajnos ezt csak itthon csinálgatom.
Szóval, mindenféle ötletet és tapasztalatot szívesen olvasok, előre is köszönöm.
Digitális srác vagyok, az életem nagy részét digitális nyomokban őrzöm. Egyesek, nullák, amik hol fotókat, hol e-maileket, hol adatbázisokat, hol csetlogokat, hol eddig és soha nem publikált blogbejegyzéseket, hol pedig videókat alkotnak. Digitális srác vagyok, az életem nagy részét digitális nyomokban őrzöm. Egyesek, nullák, amik ha elvesznének szó szerint pótolhatatlanok lennének. Nem film, amit nehezen de beszerezhetsz; nem zene, amit nehezen, de letölthetsz. Családi videók és fényképek, hogy csak egyet említsek, amik tényleg pótolhatatlanok.
Régóta húzódik már a dolog, hogy kell egy külső merevlemez, egy sziget, ahová mindent biztonságosan menthetek, hogy aztán berakjam a korábban erre a célra épített széfbe, mely a házunk alatt háromszáz méterrel található, és különféle biometrikus, jelszavas és ügyességi azonosító-feladatok megfejtése után egy hermetikusan lezárt, hófehér világítással rendelkező helyiség közepén, egy finoman megvilágított golyó-, törés- és tűzálló üvegben található, amint tizenkét emberből álló SWAT-különítmény SÜN-alakzatban vigyáz rá, halkan és lassan járva körbe-körbe azt, mondogatva, hogy SÜN, SÜN, SÜN, és csak engem hajlandó hozzá engedni.
Ez sajnos csak egy titkos vágyálmom az adataim biztonságban tartására. Van egy kisebb is, úgy hívják hogy NAS, de ez jelenleg túl drága nekem, a Western Digital My Book World Edition 500 GB forgalmazása pedig megszűnt, ami szomorú dolog, mert 35 ezer magyar pártállami ételjegyért nem volt rossz vétel. A World Edition II szintén túl drága, így maradt az Office Edition.
Ötszáz darab gigabájtot lehet rárakni, korrekt, teljesen halk, egy átlagos notebook-merevlemeznél is halkabb, meg van egy picike zúgása, de a gép mellett már nem hallani. Elegáns szürke megjelenés, Knight Krider-stílusú LED, ami vagy mozog, mint KITT-é, vagy magasságával jelzi a szabad területet. Az egyetlen kontra, hogy USB-s, így nem épp a leggyorsabb az adatátvitel. Száz gigát durván nyolc óra alatt mozgat át, nekem hatvan gigányi adat van. (Ha valaki meglepődne, ismerek embereket, akiknek több terrányi. Bár abban benne vannak film- és zenegyűjtemények is.)
Teljesen plug and play, sokan panaszkodtak hogy nem működnek elsőre, én bedugtam, rögtön megjelent mint új meghajtó, kérdezte, hogy akarom-e telepíteni a szoftvereit, vagy csak alanatúr használom, nyomtam egy nemet, és már használhattam is.
Szóval ez megy, már másolja az adatokat két órája, hamarosan átér a lényeg, utána pedig éjszaka a többi.
Egyelőre meg vagyok vele elégedve, remélem hogy ez a későbbiekben sem lesz másként. Kettő év jótállást is kaptam rá, ráadásul még a doboza is szép. (Nem, a farkam nem nőtt tőle.)
Na mit nem lehet az új Canon géppel csinálni? Kenyeret pirítani!
Ellenben lehet vele HD-minőségű videókat rögzíteni, ejnye. Megnövelték picit a szenzor méretét, természetesen az új DiGiC 4 processzor dolgozik benne, a 15,5 megapixeles, 4752×3168 px felbontású a legnagyobb kép, amit lőni lehet vele. Vannak benne még olyan nyalánkságok hogy ISO 12 800, és egy majdnem kétszer akkora felbontású kijelző mint az előző változatban. Viszont egy tizedmásodperccel lassabb lett a sorozatfelvétel, de nagyobb a készíthető képek száma.
800 USA-dollár, azaz mintegy 180 000 forintért lesz elérhető, a tengerentúlon Canon EOS Rebel T1i néven.
Nem spam, nem kamu, nem átverés. Aki szeretne április másodikáig féláron vásárolni Nike termékeket jövő hétig, kijelölt üzletekben, az küldjön nekem egy e-mailt a zokni[kukac]mefi[pont]be címre Nike akció tárgysorral.
Hogy felveszünk (bocsánat, nem fogjuk felvenni, csak lekérjük) egy hitelt, amiből hitelezünk a bankoknak, akik így tudnak hitelezni a magánszemélyeknek, hogy azok tudják törleszteni a hiteleiket.
Ebben a hivatalos közleményben szeretném megcáfolni az MTI, az Index, az Origo és a HVG feltételezéseit, miszerint én lehetek a következő miniszterelnök.
A hír alapja mindemellett nem pletyka, valóban felmerült a nevem az MSZP-nél, mint lehetséges miniszterelnök. Éppen tegnap kerestek meg ezzel kapcsolatban egy konkrét kérdéssel, miszerint elvállalnám-e a munkát, de udvariasan visszautasítottam az ajánlatot, jeleztem nekik, hogy nem tartom magam eléggé képzettnek a pozíció betöltésére, a Színház- és Filmművészeti Egyetemre például fel sem vettek, valamint nem igazán áll jól a tojás.
Ellenben szeretném megosztani ezt a képet, ha bárki más érdeklődne a munkakör iránt:
Jó dolog ez a , én teljes mértékben meg is értem, hogy mért kedvelik az emberek jobban mondjuk a Twitternél, de egyszerűen lehetetlen mindenkit követni még itt is. A napokban nagyjából harmincan nyitottak Tumblr-féle mikroblogot, nekem pedig így is van nagyjából 130 blog és egyéb oldal a Google Readerben. Ehhez még az a plusz harminc sok lenne, és javarészt úgy is csak folyamatosan olvasottnak jelölném, olvasást nélkülözve.
Pedig a harmincból harminc érdekelne, mert vagy hozzám közelálló embereké, vagy egyszerűen olyan a tartalom, hogy megéri figyelni.
Szóval ilyenkor valahogyan jobban örülnék, ha még a kis videókat és egyéb dolgokat is mindenki a saját blogjába írná, nem egy külön . Ellenben azért ennek jó oldala is van természetesen, hiszen akit nem érdekelnek a videók és apró beböfögések, azok csak jól járnak.
Egyébként ha érdekel valakit, én tegnap nem kapcsoltam le a lámpákat, egyrészt mert éppen akkor vacsoráztam, másrészt meg fölösleges és kissé képmutató dolognak tartom az egész Föld órája megmozdulást, többek között »emiatt«.
Értem persze, hogy az egész kezdeményezésnek a figyelemfelkeltés a lényege, csak egyre jobban unom már, hogy minden apróságért a fogyasztót veszik elő. És egyre jobban erőltetik ezt, gyakorlatilag már kis piros angyalkák bújnak elő a villanykapcsolóból ha indokolatlanul bátorkodom plusz egy fényforrást aktiválni, szemem világa megőrzésének érdekében. Vagy ha megnyitom a csapot, szomorú-szmájlis víz folyik belőle, hogy ugyan mért nem gondolok a bolygónkra.
Mindeközben gyárak, szervezetek magasról pottyantanak olyan dolgokra, mint például a Kiotói egyezmény.
És attól hogy én lekapcsolom a lámpát, ugyanúgy nem fog semmi változni, azt leszámítva, hogy sötétben ülök egy órán keresztül. Innentől kezdve pedig annyira nem látom értelmét sajnos.
Tegnap órát kellett állítani, ami azért jó, mert így este hétkor még nincsen koromsötét, ráadásul tombol a tavasz, így amúgy sem. Ma például már kabátban melegem volt, ami haladás, remélem két-három hét múlva már elpakolhatom az összes melegebb kabátomat és mehetek piknikezni a Margitszigetre.
Az óraállításban az még nagyon vicces például, hogy abban a biztos tudatban fekszel le este, hogy a telefon automatikusan átáll, így nem fogsz elaludni. Persze mondanom sem kell, hogy a telefonnak éppen ekkor van kikapcsolva az automatikus átállás funkciója, így biztosan el fogsz aludni.
Egyéb értelmes most nem jut sajnos eszembe, talán még annyi csak, hogy a sárgarépa nagyon egészséges.
A Searching for Sonny címet kapta, a aláírást gyűjtenek, hogy elkészülhessen a film. Én aláírtam, és nem csak azért mert fényképezővel készítik majd a filmet, hanem mert a rövid előzetes alapján tetszetős.
Utoljára 2007 januárjában volt ilyen nagy mértékű »sebességnövelés«, most pedig ismét úgy döntött a UPC, hogy gyorsítja a chello internetszolgáltatást, ráadásul egy új, akár 120 megabites másodpercenkénti letöltést biztosító csomagot is ígérnek, ahogyan azt a .
Már meglévő felhasználóknak május végéig, a holnaptól megrendelőknek pedig azonnal nagyobb sebességgel jönnek a bitek. A jelenlegi csomagok az alábbiak szerint módosulnak:
Csomag
Régi sebesség
Új sebesség
start
512/256 kbps
1 024/512 kbps
bronze
2/1 Mbps
4/1 Mbps
silver
10/2 Mbps
15/2 Mbps
gold
20/3 Mbps
25/3 Mbps
Valamint év végéig ígérik a UPC Fiber Power névre hallgató szolgáltatást, mely akár 120 megabites sebességet is elérhet majd.
