A 2009. év 12. havának bejegyzései

Lift

Arra gondoltam, hogy ha elrejtenénk egy lakóház liftjének hatalmas tükre mögött egy kamerát, akkor mennyire vicces két-három perces válogatást tudnánk összehozni az emberekről. Pszichológusok előnyben.

Én például mindig poénból grimaszokat vágok a tükörnek, hátha valaki látja és röhög rajta.

Egyszer volt valami bérház, ahol valami iroda volt, és emlékszem, hogy ott a tükör mögött tényleg volt kamera. Mesélték is a liftfelügyelők (vagy tudomisén hogy hívják őket), hogy láttak már néhány vicces és pikáns jelenetet is.

Ilyen gondolatok vannak mesterséges intelligencia tanulása közben leginkább.

Starbucks

Mikor voltunk »Bécsben« beültünk a Starbucksba. Én nagyon kíváncsi voltam már rá, rengetegen dicsérték, és egyszer ittam is Starbucksos finomságot, de be még sosem ültem. Egy szó, amit Zsukov használt előszeretettel: overrated.

Love Starbucks

Tisztában vagyok vele, hogy a Starbucks, akárcsak a »Coffee Heaven« vagy mondjuk a Coffeeshop Company nem feltétlenül a romantikus beülünk-egy-kávéra-és-beszélgetünk típusú hely, ettől függetlenül mégis csalódott voltam kissé.

Ez lehet hogy a bécsi üzlet hibája volt, de engem roppantmód feszélyezett, hogy a bögréket árusító polc, a fizető és az átadó pult egy helyen voltak. Mindezzel nem lenne baj, ha öt-hat ember állna a sorban, de itt tíz-húsz ember áll, és akkor még pang a forgalom. Ráadásul mikor megkapod a tűzforró kávét, végig kell bumliznod a tömegen, egyfajta ügyességi akadálypályaként, hogy ne borítsd ki a cuccokat.

A kávé nagyon finom volt, a sütemény is, de a közepes kávé és vaníliás fánkért elkért (akkor 1 890 forintnak megfelelő) 7 eurót kicsit drágállottam és maga a kávézó sem volt az nagyon hangulatos kialakítású hely, ahová szívesen beül az ember. Inkább a vegyél-egyéligyál-húzzál politika érződött, és nyilván ez a Starbucks politikája, de mint ahogy az elején mondtam, más cégeké is ez, mégis jobban csinálják.

2008-ban bejelentették, hogy itthon is nyílik végre egy üzlet. Elvileg idén kellett volna nyitnia (nem hiszem, hogy decemberig ez még megtörténne) és egyelőre semmit nem tudni róla, viszont Tomi barátom pont a minap mesélte, hogy látott egy újságban álláshirdetéseket, ahol a magyarországi új Starbucks egységbe keresnek dolgozókat.

Maga a hely annyira nem jött be, a termékek viszont maximálisan. Meglátjuk itthon milyen lesz.

Az Informátor!

Matt Damon remek színész, ezt még az elején fontos leírni. Bár a »Bourne-rejtély« nagyon nem jött be (lehet meg kellene próbálni ismét), ezen végig vigyorogtam a moziban.

Az informátor

Az egyébként valós történet Kurt Eichenwald novellájának alapján született és egy szó szerint szerencsétlen flótást mutat be, aki egy véletlen során kénytelen lesz egyféle kettős ügynökként dolgozni a munkahelyeként szolgáló vállalatóriás és az FBI között. Magnóra kell vegyen minden megbeszélést, bepoloskázzák, kap egy különleges csipogót és minden ilyesmi. A bonyodalmak mind-mind ezek köré épülnek.

Ami a különösen jó sztori és a kiváló színészi munkák mellett élvezetes az a zene és a fényképezés. A zene rendkívül vicces, még jobban belevarázsolja az embert ebbe a mókás történetbe, és vegyük még hozzá, hogy az egész film úgy néz ki, mintha a kilencvenes években forgatták volna. Ekkor játszódik, de nem intézték el annyival, hogy beraktak két akkortájt ismert számot, hanem az egész képi világ, a díszletek, a maszkok, a környezet – egyszóval tényleg minden olyan, mintha 1992-ben valahol elveszették a filmet, és csak most került volna elő.

Absolutely!

Meg aztán el ne felejtsem a belső monológokat. Szerintem több volt ezekből, mint a párbeszédekből, rendkívül sokszor kalandozik el a főhősünk, és csak azt hallani hogy a háttérben duruzsol a párbeszéd, de mi csak az ő gondolatait halljuk.

Továbbá apróság, de rendkívül sok sorozatból ismert színészt lehetett látni.

Tetszett, csak ajánlani tudom.

Eredeti cím:The Informant!
Műfaj:vígjáték
Időtartam:108 perc
Megjelenés éve:2009
Főszereplők:Matt Damon, Melanie Lynskey, Scott Bakula, Scott Adsit, Joel McHale

Értékelés: 4 pont
Értékelés: 4 pont

Malacvész

Azért ahhoz képest, hogy elvileg mennyire nagyon komolyan veszi most mindenki az új influenza okozta megbetegedéseket, valahogy mégis úgy tűnik, csak a médiában igyekszenek ezt nagyon hangsúlyozni, a valóság pedig szöges ellentétben áll ezzel.

Az elmúlt két hétben három ismerősöm is volt elég komoly influenza-tünetekkel orvosnál, mind a három megkérdezte, hogy nem-e sertésvész, és mind a háromnak, mindhárom különböző orvos annyit tudott mondani, hogy reméljük nem.

Szóval ezt kapod most az orvostól, lehetőséget a reménykedésre, ha bemész izomfájdalmakkal, majd' negyvenfokos lázzal meg éppen kiszakadó tüdővel.

Gondolom hogy megvan erre mindenkinek az oka, ettől függetlenül mégis vicces az egész. Csak röhögni nem lehet annyira rajta.

Uncatched Exception

Ilyen az, amikor egy programozó lehagy valahol egy pontosvesszőt:

Az elsősorban a hálózaton belüli hívásindításokat érintő, és a jelzett időtartamban fennálló zavart egy éjszakai, előre tervezett munka során keletkezett váratlan szoftverprobléma okozta. Ennek észlelését követően a rendszerszállítóval közösen még éjjel azonnal megkezdődött a hibaelhárítás, amelynek eredményeként a szolgáltatás fokozatosan áll helyre.

T-Mobile sajtóközlemény

Szegény cseretelefonomat majdnem földhöz vágtam, mikor reggel ötödszöri próbálkozás után is közölte hogy csak segélyhívás, pedig a térerő maximális volt.

A Vodafone viszont vicces:

Vodafone retweet

Állatság

Pszichológusok biztosan tudnának erre nagyon tudományos magyarázatokat adni, melyek végeredményeként az jönne ki, hogy antiszociális személyiség vagyok, de valójában mindig is jobban szerettem az állatokat, mint az embereket. Emlékszem rá, hogy ez már egészen kisgyerekkorom óta így van: egyszerűen nem tudtam már akkor sem elviselni, ha egy kóbor macskát vagy kutyát láttam, míg egy hajléktalan különösebb érzelemhullámokat nem indított meg bennem.

Érdekesen viszonyulok a halálhoz is máskülönben. Egyszerűen nem tudom hogy álljak hozzá. Nagyjából két kezemen meg tudnám számolni, kik azok az emberek, akiknek a halála tényleg nagyon fájdalmas lenne, mindenki máséra pedig csak hümmögni tudok, míg ha például meghallom hogy valakinek meghalt egy kisállata, gyakorlatilag a szívem szakad meg.

Ezek egyébként úgy jutottak eszembe, hogy a szomszéd öregasszony macskája folyton átjár a kertünkbe. Egyszer még az erkély oldalát le is kapta egy adag húggyal, és mindig úgy voltam vele, hogy ha meglátom, macskaszeretet ide vagy oda, kitekerem a nyakát. Aztán ma azt néztem, hogy az erkélyen lévő székben fekszik összegömbölyödve, olyan édesdeden szunyókálva, akárcsak »Kázmér« szokott, és arra jöttem rá, hogy inkább őt is csak sajnálni tudom, hogy nem bent alszik a meleg szobában a gazdája ölében, vagy tudomisén, hanem kint a hidegben és az esőben.

Jobban belegondolva minden kóbor és elhanyagolt állatot rettenetesen tudok sajnálni.

Valószínűleg sok macskával magam körül fogok megöregedni. Vagy milliomos leszek és építek egy állatmenhelyt.

Üzlet-lokalizátor

Tudjátok mi csapja fel nagyon durván az agyamat? A koksz. Azon túl pedig egy dolog még: amikor egy hatalmas cég képtelen normális weboldalt készíteni a külföldi piacra. Vegyül például a H&M divatüzletlánc magyar weboldalát:

H&M weboldal

Üzlet-lokalizátor? Az mi?

De lehetne még rengeteg példát hozni, mondjuk műszaki márkák hivatalos oldalának magyar regionális változatát, ahol beírod a típust, majd kidobja hogy semmit nem talált, de ha átbumlizol az angol nyelvű oldalra, ott már rögtön megtalálja. Persze ezek még mindig a nagyjából jobb esetek, mert előfordul ügye az is, amikor egyáltalán nincs magyar weboldal.

Most tényleg, 2009 van, ha valamikor, akkor mostanában tényleg fénykorát éri az internet. Olyan nagy meló lenne egy külföldi cégnek erre is fordítania egy kis anyagi forrást?

És ellenpéldaként – ismételten – nézzük meg az IKEA USA-beli és magyarországi üzleteinek weboldalait.

Hazánkba látogatott az IGAZI Mikulás

Bréking.

A tegnapi napon teljes titokban hazánkba utazott Joulupukki, avagy közismertebb nevén Az Igazi Mikulás. Miután egy védett és biztonságos, erre a célra kiürített szállodában fogadta vendégül Jari Vilén, a magyarországi finn nagykövet, a nagy tiszteletben járó előkelőség Bajnai Gordon miniszterelnökkel is beszélgetett. Az általános nemzetközi és belföldi politikán túl szó volt még a H1N1-ről, a gazdasági válságról és Magyarország menekült manókkal szembeni nézeteiről. A tárgyalás eredményeként feltehetőleg több menekült manót és tündért is befogadunk majd az elkövetkezendő hetekben. Magyar miniszterelnököt még nem fogadott Az Igazi Mikulás.

A hétvégén különféle diplomáciai programokon vesz részt, gyerekekkel találkozik, majd tovább folytatja világ körüli útját.

Dagobert bácsi az asztalon ugrált, mikor meghalt Antall József

Ti emlékeztek arra, mikor meghalt Antall József?

Ötéves voltam, és a régi lakásunk hatalmas nappalijában néztük a Kacsameséket. Dagobert bácsi éppen az asztalon ugrált, mert nagyon mérges volt valami miatt, talán mintha valami történt volna a vagyonával, de erre már nem emlékszem pontosan, én meg teljes komolysággal merültem az epizódba, mikoris hirtelen elsötétedett a képernyő. Aztán jónéhányperccel később megjelent valami bemondó, és a lehető legkomolyabb hangon közölte, hogy elhunyt Antall József. Akkor persze gőzöm nem volt hogy ki az, meg igazából nem is érdekelt, én csak az izgalmas mese folytatására vártam, mint rajtam kívül több ezer másik gyerek is, de az persze sokkal később történt csak meg, ha jól emlékszem nem is abban az évben.

Nemrég egy egyetemi rádió Facebook-csoportot hozott létre azok számára Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József! és döbbenten tapasztalták, hogy több ezren (jelen sorok írásakor 11 216-an) csatlakoztak a csoportba.

Szóval, ki emlékszik még?

Star Trek

Leszögezném az elején, hogy nem vagyok Star Trek-rajongó. Nem utálom, vagy ilyesmi, egyszerűen kimaradt az életemből. Annyit tudok, hogy Spocknak neveznek egy gondozatlan szemöldökű, hegyes fülekkel rendelkező úriembert, aki nem manó, de furcsán állnak az ujjai ha integet. Meg rémlik még valami Enterprise is, aztán itt ki is merült az ebbéli tudásom. Ezt a filmet is inkább két név, Zachary Quinto (aka Sylar a »Heroesból«) és J.J. Abrams miatt néztem meg.

Star Trek 2009

Az elején kicsit zavaros volt, de annak ellenére, hogy tényleg semmit nem értek a témához, a végére összeállt és kialakult egy végeredményben elég jó kép. Nem mondom, volt zavaró tényező, például ez a bociszemű juhász kategóriába eső tipikus amerikai szépség, a szilikonozott ajkaival, ráadásul férfi is, aki nélkül nem is lehetett volna ez egy vérbeli amerikai film, de ezt már megszokhattuk. Szóval ő kicsit tenyérbe mászó volt például, de ezt leszámítva nem igazán volt más. Abrams meg tud rendezni, nem lep meg hogy sokan már most ráakasztották az új Spielberg jelzőt, bár ettől még nyilván messze van.

Ami tetszett, hogy az egész olyan valódinak tűnt. Persze tudja az ember, hogy tizenkét kilónyi tömény számítógépes grafika az egész, és még a hárommal odébb lévő párhuzamos galaxisban sem fordulhat elő ilyesmi, de mégis, néha olyan természetesen, könnyen hihető volt. Például mikor az elején indulnának el azzal a batár nagy hajóval, és lefullad, akkor ahogyan azt az ezüst színű kis kart visszahúzza az emberke, abban van valami természetes, mint amikor egy átlagos sofőr üresbe teszi az autóját. Ilyen apróságokból rengeteg volt egyébként.

Az öreg Spock pedig biztos jó marketinghúzás volt, hiszen a régi rajongók biztosan szívesen látták.

Összességében tetszett. Nem leszek ezek után sem a Star Trek rajongói klub tagja, de sikerült egy olyan filmet összehozni, ami a témában teljesen hülyéknek és talán a rajongóknak is egyaránt tetszik, talán ez a legnagyobb erőssége.

Eredeti cím:Star Trek
Műfaj:sci-fi
Időtartam:127 perc
Megjelenés éve:2009
Főszereplők:Chris Pine, Zachary Quinto, Leonard Nimoy, Eric Bana

Értékelés: 4 pont
Értékelés: 4 pont

Télapó itt van

Köszönet mindenki télapójának, akik együttes erővel hoztak: csokit, könyvet, teafőző bögrét, továbbá egy ilyet, ami szerintem kifejezetten vicces, és aki néz sorozatot, egészen pontosan »Modern Familyt«, az talán még érti is:

Ingyenölelés

Más kedvezményekkel össze nem vonható.

A mai kérdés pedig: kapott már valaki rajta szülőt amikor becsempészi a csomagot?

Én gyerekkoromban nagyon éberen aludtam, szinte minden apró neszre felébredtem, viszont december ötödikén éjszaka sosem, reggel így mindig meglepetés volt a telirakott csizma. Pedig emlékszem, hogy a régi lakásunkban hatalmas ablakok voltak, és kívül volt a csizma, tehát még az ablakkal is zörögni kellett.

Homok a szélben

Tigi mutatta, és bár ez csak egy videó, aminek talán annyira nem itt lenne a helye, én mégis úgy érzem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést.

Kseniya Simonova, az ukrán »Csillag születik« győztese. Homokba rajzol, de nem csak egyszerűen rajzol, hanem egy egész történetet, mozgóképek sorát festi le. Hihetetlenül gyönyörű amit csinál, közben profi módon összhangban a háttérben hallható zenével, és az arcán látszik a teljes beleélés. Azt hiszem ezt lehet művészetnek nevezni.

Íme a videó, amivel – ha jól értelmeztem – megnyerte a tehetségkutatót:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Azért ott nem csak énekesek, meg táncosok kerültek be a döntőbe, ahogy elnézem.

A magyar karácsonyi vásár nem magyaroknak való

Oké, a cím kicsit bulvár minőségűre sikerült, de tényleg így van.

Voltunk ugye »Bécsben«, akkor végül kebabot ettünk, de ehettünk volna valamilyen ottani kolbászt, virslit. Két tízcentis darab abból a fehér színű kolbászból 3 euróba került, hozzá jár két császárzsömle vagy valami más pékáru, amire nem emlékszem már. (Ez durván 800 forint.) Tíz deka gumicukor, vagy hasonló nyalánkság 2 euró volt, ami olyan durván 500 forintnak felel meg. Németországban rivera kolléga szerint 2 euróba kerül egy kolbinger. Ezek az árak tőlünk balra.

Itthon a Vörösmarty téren 1300 forint körül mozog egy darab, durván tízcentis, közepesen vastag kolbász, egy szelet kenyérkével és mustárral. A főfogások ezer-kétezer forint között mozognak, ezek még nagyjából rendben vannak, de például a tíz deka gumicukor és nyalánkságért hatszáz forint kicsit erős szerintem, a WestEndben nyílt egy gumicukros nemrég, és ott kerül 350 forintba tíz deka.

Horribilisek a helyek és faházak bérleti költségei, meg aztán főzni, megfelelni a szabályoknak és miegymás, de azért nem hiszem el, hogy tényleg ennyire drágán kellene mindent adni. A Vörösmarty téren nem sokan ettek például, az Oktogonon múltkor kellett várnom valakire majdnem negyed órát, és ezalatt egyetlen vevője sem volt a gumicukrosnak, pedig jónéhány ember megfordul arra.

Kíváncsi lennék, hogy a külföldiek, akik mondjuk jönnek adott esetben Bécsből, mit szólnak hozzá. Ha mi kimegyünk, azt gondoljuk hogy olcsóbb, és az is, de ugye vegyük figyelembe az utazási költségeket is. Ők viszont ide jönnek, és azt látják, hogy még drágább is.

Amit igazából letojnék, mert kit érdekelnek a külföldiek, én ennék egy árva kolbászt, és nem ezerháromszáz forintért, ha a piacon annyiért a minőségiből majdnem két kilót kapok.

Utálom ezt a taknyos időjárást

De állítom, hogy csak itthon okoz ilyen problémákat ám.

Nem azért utálom, mert hideg, nyálkás és undorító, hanem mert ilyenkor egyszerűen meghülyülnek az emberek.

Az persze alap, hogy ötször annyi autó van az utcákon, azt is megszoktuk már hogy ha nem figyelünk oda, lefröcskölnek minket. De ezek mellé még ilyen apróságok, hogy megyek át a zebrán, valami piros kocsi (autó!), ami nagyjából záróvonalon állt meg, benne néz hátrafelé a sofőr, valamit babrál a hátsó ülésen, eközben gondolom véletlenül megindul előre a járművével, és majdnem átmegy rajtam. De ugye semmi bocs, hanem csak néz mereven maga elé.

Meg ilyen apróságok. Komolyan, máshol én még nem láttam ilyet, csak itthon, hogy minden lépcsőn, minden utcában, minden megállóban tízcentis víztócsa áll. De ami a legjobb, hogy az egész aluljáróban áll a víz, tényleg mindenhol, kivéve a vízelvezetőben, mert az csontszáraz.

És ilyenkor még lökdösődőbbek, még tolakodóbbak, még mogorvábbak és még még még.

A 47-es villamos is persze ilyenkor akad el valami miatt, az ígért pótlóbuszok sehol nem voltak, én meg ott álltam húsz percet a szakadó esőben.

Gyűlölöm ha ilyen az időjárás, egyszerűen gyűlölöm.

Kölyökmacskákat kínoztak Kínában

Nem újdonság a hír, egészen pontosan idén július 25-én publikálták, és még sokkal korábban történt, de ma valahogy belebotlottam a szokásos böngészés közben, és egyszerűen nem tudtam mellette elmenni.

FIGYELMEZTETÉS
A bejegyzés folytatásában a nyugalom megzavarására alkalmas részletek láthatók és olvashatók, gyengébb idegzetűek ne folytassák a bejegyzés olvasását.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egy világ dőlt össze bennem

Az volt, hogy jöttem ma hazafelé, és ugye rendőrkapitányság előtt lakom, és hát jöttem át a zebrán mélyen tisztelt blogolvasó közönség (amit gyalog-átkelőhelynek is neveznek, mármint a zebrát) és szóval a piros lámpánál a gyalogátkelő-hely (azaz zebra) mögött lehúzott ablakokkal állt egy rendőrautó, benne a jelmezes, vagyishogy egyenruhás rendőrök és hangosan üvöltött a magnóból az, hogy lángot gyújtottál, de a tűz mindíg tombol, nézd meg mit tettél (pontos idézet!). Rákerestem ezen az interweben és ez egy száma az L.L. Juniornak, ami összetörte kissé a lelkemet azért.

Nem trendi

Az alábbi listát állítottam ma össze:

  • bár a »Keresztapa« tényleg az egyik legjobb film a világon, 2009-ben hidd el, hogy gáz, ha a film betétdala szólal meg polifonikus csengőhangként a telódon;
  • bár Dagobert bácsi az egyik legjobb arc kacsa a világon, meg »ugrált az asztalon« is, de az ő arcképével díszített tiritarka zokni szerintem már második osztályban nem kúl, nemhogy huszonkét évesen, ha ráadásul fiúnak nevezed magad;
  • bár a nagyobb körmök nagyon jól tudnak jönni ha például karcolatokat készítesz, sőt, egy-két hölgyeménynek kifejezetten jól is áll, de ha te egy fiú vagy, ráadásul tizenkilenc év körüli, akkor annyira nem szexi;
  • bár a büdös szájszag ellen tényleg nem lehet sokszor mit tenni, de ha mondjuk nem két centivel a másik orra előtt szeretnél beszélni, akkor jobban szeretnének. Meg a mentolos rágó sem drága annyira.

Plusz egy: blogot írni.

ASP.net és C# fejlesztés

Nálam a webfejlesztés szóhoz mindig is a PHP társult. Persze tudom, hogy rengeteg más eszköz és megoldás létezik, de mint a manapság webfejlesztéssel kicsit is foglalkozók többségének, nekem is a PHP volt a legkényelmesebb, leggyorsabb és legbarátságosabb választás. Jó dolog a PHP, változatlanul nagyon szeretem (van pár dolog, ami persze zavaró, de hol nem).

Visual Studio 2005 - WiP

Viszont régóta szerettem volna jobban megismerkedni az ASP.net technológiával. A JSP-t is nézegettem, bár mélyre hatolóan nem ástam bele magam, meg amúgy sem vagyok igazán jávás srác, ellenben idén a suliban internetes alkalmazásfejlesztés tárgy keretein belül az ASP.nettel ismerkedünk.

Ami furcsa lehet a PHP után, az gyakorlatilag minden. Egyszerűen teljesen más a szemléletmód, itt nem úgy néz ki, hogy lekódolunk valamit, aztán mezei echo paranccsal kiírjuk a kimenetre és örülünk. Komponensek vannak, amikből később HTML-elemek lesznek, de a programkódból elérjük őket. Például fel lehet rakni egy GridView nevű komponenst, ami a megfelelő adatkapcsolások után akár saját magától is generál egy táblázatot az adatokkal. Töredéke annyi munka van tehát, mint PHP-vel, és ez a szemléletmód nekem roppantul tetszik.

Azóta már kísérleteztem vele rengeteget, és összegyűlt néhány gondolat, amit gondoltam most bedobnék a közösbe, hátha érdeklődik még valaki ezek iránt.

Ami tetszett

  • egységes felület: Visual Studióban vagy Visual Web Developerben folyik a fejlesztés, C#, J#, C++ vagy VisualBasic nyelven. Nem érezni azt a rést, amit a PHP-nél, hogy kiscsilliárd fejlesztőeszköz, kiscsilliárd megoldás ami sokszor pont hogy csak fejfájást okoz;
  • okos fejlesztőeszköz: nem kell szervert telepíteni, alapból bele van építve, működik mindenféle konfigurálás nélkül. A telepítésnél kell csak vigyázni, hogy mindenképpen legyen feltelepítve előzetesen a .net Framework;
  • kód és leírónyelv elkülönül: ez egy roppant hasznos dolog, ugyanis létrehozzuk az Oldalam.aspx oldalt, itt telehányjuk HTML- és ASP-elemekkel, az Oldalam.aspx.cs (vagy Oldalam.aspx.vb stb.) oldalon pedig a teljesen szabványos, C# kódokat írhatjuk;
  • rengeteg kiforrott, okos megoldás: melyek többsége már az alap keretrendszer részét képezi. Előbb említettem a GridView-t, de ott van a Repeater, amivel könnyedén lehet ismétlődő elemeket sablonok alapján kiírni, vagy ott van a komplett felhasználókezelő csomag, amit pillanatok alatt beállítunk, és már készen van a regisztráció, a bejelentkezés, a jogkezelés és minden más. Nem is beszélve a validátorokról, amik meglepő módon még működnek is (ez egy Microsoft-féle böngészőben megjelenő kód után nekem tényleg meglepő volt).

És ami nem

  • sokszor körülményes: a komponenes-megközelítés jó dolog, de néha kicsit erőltetett, és van egy-két eset, amikor szerintem csak kifejezetten rondán lehet kivitelezni valamit;
  • még mindig drága: sokba kerül a fejlesztőeszköz, sokba kerül a szerver, ingyenes ASP.net tárhelyszolgáltató nagyon kevés van és így tovább.

Nagyjából ezek vannak. Az alapokat megtanultam, jók voltak az órák, rengeteg jól használható tananyagot kaptunk és szerencsére a Microsoft ilyen téren nagyon rendben van: kiváló, naprakész a leírás, amit mellékelnek és onlájn változatban is elérhető.

Lesz ennek még folytatása, mindenképpen meg akarom tanulni még joban az egészet, mert van benne fantázia, gondolkodom rajta, hogy megírom a blogot ASP.net alapokon, bár erre nagyjából akkor fog sor kerülni, mikor elkészül a mefiblog v3 (a jelenlegi kiírt átadási idő 2011. május 40., projektmenedzsmentből jó mintapélda lehetne).

Google Chrome kiegészítések

Na igen, várható volt hogy ez is el fog jönni egyszer. Amikor megjelent a »Chrome« én kicsit hiányoltam a kiegészítéseket, hiszen többek között emiatt álltam át Operáról Firefoxra, ez volt az egyetlen plusz, amit nyújtani tudott. Most a saját felelősségre letölthető béta változatban már van lehetőség kiegészítések telepítésére. Rendkívül egyszerű: kattintunk, megnyomjuk a telepítés gombot és már működik is, mindenféle újraindítást nélkülözve.

Az én listám a kiegészítésekről:

  • GMail Notifier: a GMailen érkező új leveleket ellenőrzi, finoman beépül a címsor mellé, egyáltalán nem zavaró.
  • AdBlock: a Firefoxból ismert AdBlock, mely eltünteti a a böngészés közben megjelenő zavaró reklámokat.
  • Google Translate: az oldalakat fordítja le tetszőleges nyelvre egy kattintásra.
  • Docs PDF/PowerPoint Viewer: PDF-fájlok és PowerPoint prezentációk megtekintése a böngészőn belül, hasznos.
  • :
  • RSS Subscription Extension: RSS-hírcsatornákra való feliratkozás egy kattintásra, sőt, bármilyen tetszőleges webes RSS-olvasóval tud működni, például a Google Readerrel, az iGoogle-lel, a Bloglinesszal vagy My Yahoo-val.
  • Fittr Flickr: Flickrhöz apró kényelmes extrákat nyújtó kiegészítés.
  • Too Many Tabs: fülekkel mindenféle műveleteket lehet végrehajtani, rendezni, elég parasztvakító módon váltogatni és így tovább. Hasznos lehet, ha több mint tíz fül van megnyitva.

Első pár napban ezeket találtam hasznosnak, kiválóan használhatók, persze a béta állag miatt még néha itt-ott bogarasak, de azt hiszem, a Google ezzel most még egy morzsányi embert (köztük akár engem is) elcsalogatott a Firefox tábortól.

Megújult a spottr.hu

Nem is olyan régen, majdnem egy évvel ezelőtt írtam »hazánk akkor új fotós oldaláról«, a spottr.hu-ról. Az egyéves közösség azóta sok mindent megjárt, játékokat, pályázatokat indítottak, és azt hiszem, hogy mindenképpen sikeres vállalkozásnak tekinthetjük, hiszen sikerült végre egy nyitott, barátságos, nagyjából minden témát lefedő fotós közösségi projektet létrehozni.

Egy év után most új külsőt kapott az oldal: átgondoltabb, elegánsabb, fotó-közelibb és sokkal kényelmesebb, áttekinthetőbb lett. Szerintem a főoldalon a kockák alá mehetne egy pársoros felület olyan hírek, blogbejegyzések közlésére, amelyek nem csak egy képből állnak, illetve a logóban most a kékes vonalak nem mutatnak túl jól a fekete háttéren, ezeket a szubjektív dolgokat leszámítva viszont nekem nagyon-nagyon tetszik az új arculat.

spottr.hu megújult

A Microsoft China ellopta a Plurköt

A a »Plurk« fejlesztőire kicsit haragszom, mert bár erőltetik az önkéntes jelentkezőknek hogy fordítsák a rendszert, a magyar nyelvi felületen a hibákat nem voltak hajlandók kijavítani, lehetetlenné téve ezáltal a fordítást, sőt, a levelekre még csak egy formaválaszt sem küldtek.

Ettől függetlenül amit a Microsoft csinált, az még undorítóbb: teljes egészében ellopták a felénk nem túl nagy népszerűségnek örvendő, ám Ázsiában első számú mikroblog-szolgáltatását.

Az oldalon több kép és kódrészlet is mutatja, hogy teljesen egyértelmű lopásról van szó: kódok; funkciók; felhasználói interfész és grafikai elemek részletükben és teljes egészükben megegyeznek.

A Plurk fejlesztői leírták, hogy semmilyen kapcsolatban nem állnak a Microsofttal, nem egyeztek bele a saját termékük ezen formájú felhasználásába (még szép) és teljesen fel vannak háborodva.

Egyébként érdemes megnézni a Plurk főoldalát és annak Microsoft-féle változatát.

Ebben a formában ez szerintem rendkívül gusztustalan, és nyilván egy ekkora vállalatnak van pénze ügyvédekre, de lehetne akár arra is pénzük, hogy ha már saját ötlet nincs, akkor egy meglévőt ügyesen, saját gondolatokkal kiegészítve vegyenek át.

Szamurájkardos leszámolás Salgótarjánban

Ilyenkor azért annyira örülök, hogy elköltöztem Salgótarjánból, és annyira nem örülök, hogy vannak még ott emberek, akiket fontosnak tartok:

Véres leszámolás történt hétfőn este Salgótarján belvárosában. Ismeretlen tettes egy szamurájkarddal hasította szét egy férfi fejét, egy nő kezét pedig - a Független Hírügynökség értesülése szerint - levágta a Pécskő úti élelmiszerbolt előtt.

A férfit - akiről úgy hírlik, hogy biztonsági őr - nyílt koponyával szállították kórházba. A bolt előtt hatalmas vértócsa és hajcsomó található.

Index

Hihetetlen, milyen emberek élnek egyébként, különösen, hogy ez csak egy apró morzsája a hasonló eseteknek, szerte a világból.

Kapcsolódó apró kis történet: egyszer vártam valakit a helyközi buszállomáson (helyiek parasztelosztóként ismerik), ahol általában elég nagy forgalom szokott lenni. Békésen olvasgattam, mikor a hatalmas dik-more-elvágomatorkod kombóra kaptam fel a fejem, és valaki egy nem kis méretű késsel üldözött egy másik valakit. A késes egyén véletlenül belémjött, hát mit ne mondjak, az a bizonyos is megállt bennem. Persze nem engem akart bántani, de ha épp rosszul jön ki a dolog, teljesen véletlenül kinyírnak olvasás közben, pedig senkinek a barátnőjét nem akartam elcsábítani.

De majd veszek én is egy szamurájkardot, és ha valaki rámászik a barátnőmre, levágom a fejét, úgy tűnik ez a legjobb megoldás manapság.

Igazából szerelem

Igazából szerelem borító

Egy gyors mondat a képről: annyira sok szereplő van, annyi történettel, hogy igazából nem tudtam volna kiragadni egyetlen képet, az összesnek meg nincs hely, így maradt a DVD-borító.

The ultimate christmas comedy – ez a mondat áll a DVD-borítón, és igazából van benne valami. Egymondatban: jó látni, hogy vannak igazából jó romantikus vígjátékok.

A sztori tényleg rendkívül szerteágazó: van vagy hat-hét-nyolc főszereplő, mindegyik külön szálat alkot és az egész film arról szól, hogy ezek a szálak végül hogy érnek majd össze – vagy nem. Meg arról, hogy a karácsony igazából a szerelemről szól. Az egészen még dob egy kicsit, hogy elég nagy nevek játszanak benne, mint például Alan Rickman. És még két apró vicces jelenet erejéig Rowan Atkinsont is láthatjuk

A romantikus filmeknek manapság két kategóriájuk van: az egyik, amit azért nézel meg, mert a barátnőd elcibál rá, majd szenvedsz alatta; a másik pedig amelyiket azért nézed meg, mert a barátnőd elcibál rá, majd végig vigyorogsz. Egyértelműen az utóbbiról van itt szó, még akkor is, ha Hugh Grant mindennek kinéz, csak miniszterelnöknek nem.

Tetszett, ajánlom bárkinek, pláne így karácsony előtt, mert tényleg igazán kedves és vicces filmről van szó.

Eredeti cím:Love Actually
Műfaj:romantikus, vígjáték, családi
Időtartam:135 perc
Megjelenés éve:2003
Főszereplők:Alan Rickman, Hugh Grant, Colin Firth

Értékelés: 4 pont
Értékelés: 4 pont

Benkő feleséget keres

Véget ért ez a nagyszerű valóság(?)show(?) is, szerencsére egy árva részt nem láttam belőle, most viszont lenne néhány továbbfejlesztési javaslatom, a nagy sikerre való tekintettel:

  • Dankóka: valóságshow a Győzike mintájára: erőszak, vér, dráma, meztelenség és lant, három-négy évadnyi lóbőr (akár több is) lehúzható;
  • Benkő válóperes ügyvédet keres: bíróságon játszódó reality show, maximum tizenkét rész, a válópert láthatnánk a bíróságon, folyamatosan, az évadfinálé élő közvetítés lenne, ahol kimondanák a válást. Közben lehetne szavazó SMS-eket küldeni értékes nyereményekért (például a kalapács, amivel a válást hitelessé teszi a bírő).
  • Benkőné új férjet keres: adja magát a minta, körkörösen forgatható sokáig.

További javaslatokat kommentben várok, érzem hogy betörünk az RTL Klub programigazgatóságához kreatív ötleteink seregével!

Karácsonyi bevásárlás

Sosem hagytam szerintem még ilyen későre az ajándékbeszerző túrát, általában december elejére, legrosszabb esetben december első hetében elintézek mindent, most meg ott tartok, hogy ma megvettem az ajándékok nagyrészét és már csak néhány apróság van hátra. Nem szoktam hatalmas ajándékokat venni, mert még mindig azt vallom hogy az egész nem erről szól, viszont azt nem tudom megállni, hogy ne vegyek valami kis apróságot a szeretteimnek.

Máskülönben jó lett volna fotózni ma kicsit a szakadó hóban, meg nem rohanva elintézni a vásárlást, hanem nyugodtan és utána esetleg beülni valahová egy adag kávé és egy sütemény nyugodt körülmények közt történő elfogyasztásának céljából, de ehelyett rohantam inkább haza, mert holnapután két vizsga feni rám a fogát, így marad a Visual Web Developer meg az SQL Server 2008 mára.

És még van kis idő a »nyereményjátékból«, ne feledjétek: 16.16-kor sorsolás, addig mindössze egy helyes választ kell beírni hozzászólásban a sorsolásba való bekerüléshez.

És a 16 GB-os iPod nano nyertese

»sHelf«

A Hennel.hu-val közösen gratulálunk és szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki részt vett a játékban. Azok se búsuljanak, akik most nem jártak szerencsével, ugyanis mostanában várható még néhány hasonló megmozdulás.

Akit érdekel, itt megtalálhatja az adatbázis-lekérésről készült képernyőképet.

Mefi eret vág

Röviden: elhalálozott ma éjjel 23.50 körül a laptopom merevlemeze.

Még igazából nem fogtam fel, hogy minden elveszett, ami az utolsó backup óta rákerült (igen, backupbacupbackup), meg valahogy ez még most nem is bosszant annyira, mert egyrészt véresre kapartam a kezemet az idegtől, mivel három vizsga lenne, amit gépen kellene megoldanom, és az egyiken éppen dolgoztam, mikor meghalt, másrészt pedig pár hónapja csináltam a lényeges dolgokról biztonsági mentést (értsd: képek), de azért így is tudom, hogy lesz jó pár dolog aminek búcsút inthetek.

Arról nem is beszélve, hogy most holnap tanulás helyett arra cseszhetek el (jobb esetben) egy napot, hogy mászkálok szervizbe meg új vinyóért, sőt, majd a meghitt karácsonyi ünnep is azzal fog telni, hogy telepítek meg mentéseket másolok.

Nemrég a »telefonom«, most a gépem, igazán vidám vagyok egyébként, gyakorlatilag egy betontömböt ketté tudnék most hasítani, pusztán azzal hogy ránézek.

Gyűlölöm az egészet, hogy az összes szar mindig akkor zúdul az emberre, amikor legkevésbé kellene.

Dexter 4×12

Néhány gondolat, mellőzve a szpojlereket (kommentekben lehet ettől függetlenül).

Az eddigi legdurvább évadja volt ez kedvenc sorozatgyilkosunk, »Dexter« kalandjainak. Pedig fele annyi vér volt benne, mint általában.

Az évadzáró után nagyjából tíz percig ültem a kanapén, és annyit tudtam csak kinyögni, hogy aztakurva. Kíváncsi vagyok mit fognak kihozni a következő évadból, meg arra is, hogy vajon Lindsay hogy folytatja a regényt.

Dexter 4×12

Hogyan backupoljunk?

Hitachi Travelstar 100GB

Íme ő: a merevlemez. A számítógép lelke. Azért a legjobb hasonlat a lélek szó, mert ha az ember elveszti az emlékeit, akkor még lehet idővel ugyanaz, aki korábban volt. Ha azonban egy számítógép vinyója kileleheli a lelkét, »mint ahogyan az enyémé is tette«, rajta a fontos dolgokkal, melyek egy része akár pótolhatatlan lehet, akkor sem az ember, sem pedig a számítógép nem lesz már ugyanaz. Akárcsak ha egy ember elveszti a lelkét, mert mondjuk megcsókolja egy Dementor.

Nem észt fogok a következő sorokban osztani, mert abból nekem is kevés jutott, inkább csak leírnám a gyakorlati, mindennapi tapasztalataimat a biztonsági mentések készítésével kapcsolatban. Az én módszeremet fogom megosztani, én így csinálom, nekem ez szerencsére bevált.

Azoknak, akiknek sok pénzük van

Persze, akinek tényleg fontos az adat, annak legyen erre pénze. Nyilván itt százezres tételekről van szó, amit sokak erős kiadásnak éreznek, de van ahol muszáj ilyenre beruházni. Háztartásban nem, és egy picit több munkával töredéke ilyen árú megoldásokat lehet bevezetni. A lényeg a lényeg: ha valaki nagyban utazik, vásárol egy NAS-eszköt, amiben lehetőleg RAID-vezérlésű merevlemezek vannak. A probléma így meg is oldódott, teljesen tökéletes biztonsági mentései lesznek, csak a szoftvert kell megtalálni.

Az eszköz, ami minden lakásba KELL

Mivel otthonra sokszor nincs pénz ilyen megoldásokra, ezért marad a következő lehetőség: külső merevlemez. A legjobb jelenleg a piacon ár/érték viszonylatban a WesternDigital. Én nem szerettem a WD-merevlemezeket, szerintem régebben katasztrofálisak voltak, meg amíg létezett, én egyébként is Quantum-párti voltam, ellenben mostanában nagyon rendbekapták a WD-t, szinte csak ajánlani lehet. Én nemrég beruháztam egy »500GB-os Office típusjelzésű darabra«, meg vagyok vele elégedve, az egyetlen hátránya, hogy USB-s, így nem a leggyorsabb. Ellenben a World Edition 500 GB és az összes egyéb modell ára is rengeteget zuhant mostanában, 30-50 ezer forintért már FireWire vagy helyi hálózati porttal rendelkező eszközöket lehet vásárolni 0,5-1TB kapacitásban.

A tökéletes kombó: egy World Edition 500 GB, nevezzűk Egyes Betegnek (nekem az elég, akinek nagyobb kell, adja magát), ami rá van kötve a gépre, és valamelyik szoftver segítségével automatikusan készül a mentés minden nap éjfélkor, vagy amikor kikapcsolnánk a gépet. Ám ennyivel nem elégszünk meg: van egy ugyanekkora tárkapacitású, teljesen mindegy milyen merevlemezünk, amit Kettes Betegnek nevezünk, és amire legalább hetente-havonta átmentjük az adatokat az Egyes Betegről. Így a mentéseink megtalálhatók két helyen is, az pedig nagyon ritka azért, hogy három eszköz egyszerre adja be az unalmast.

A fizika is számít

A Nulladik Beteg legyen maga a számítógép, amiről mentenénk. Tegyük fel, hogy az összes Beteg egy házban van, abban meg szerencsétlenül tűz üt ki és minden porig ég. Hiába van három helyen a mentésünk, semmit nem ér. Vagy kicsit közelebbi példa: valaki betör a házunkba, és első dolga a számítógépet meg a merevlemezeket felkapni. Itt is bejöhet a paranoia, és az ember vehet valamilyen olcsóbb, de nagyjából megbízható széfet, ami tűzálló is mondjuk, de ezek szintén elég drágák, tehát ne részletezzük. Ami viszont megoldás lehet, hogy legalább az egyik eszközt egy másik szoba elrejtett helyén tároljuk. Én például mindig elrakom a szekrény mélyére biztonágos helyre a kikapcsolt MyBookot.

Szoftverek

Többször kitértem rá, hogy ki-milyen backup szoftvert használ, azt ki-ki maga dönti el. Én rengeteget végigpróbáltam, többségük katasztrofális, végül a Norton Ghostnál maradtam, ez nyújtja a legjobb szolgáltatásokat, nagyjából elérhető az ára és betonstabil. Ami még ehelyett alternatíva lehet, az a True Image nevű szoftver, töredéke áron, nagyjából ugyanazokkal a szolgáltatásokka. Ezek tudnak ugye olyat is, hogy az egész rendszermeghajtóból csinálnak egyetlen fájlt, amit kattintsára vissza lehet tölteni, operációs rendszerrel, beállításokkal és mindennel, tehát ekkor érdemes egy szűz, használatra kész oprendszert felállítani és azt lementeni első sorban.

A másik szoftver, amit szeretnék ajánlani, az a Dropbox. Arról van szó, hogy ingyenes szolgáltatás fejében 2 GB-os tárhelyet kapunk (ha az előbbi linken regisztrál valaki, akkor ezenfelül még ajándékba 250 MB is jár a hivatkozás miatt) és egy kiváló ingyenes szoftvert, ami az interneten titkosítva tárolt mappáinkat a fájlrendszer My Dropbox mappájával folyamatos szinkronban tarjta. Az ember bemásol valamit, és netkapcsolattól függően pár másodperc múlva már a neten is ott van. Egy kattintsára meg is lehet osztani mások számára akár. Sokáig féltem, de megtanultam a leckét: a neten kell tárolni az adatok egy részét. Leginkább azokat, amiket gyakran módosítunk. Google Docs, GMail és társai.

Persze Macen ott a Time Machine, akiknek Apple-gép pihen az asztalon, nincs is gond a biztonsági mentésekkel.

Illetve halkan megjegyezném, hogy sokszor a kézi fogd-és-vidd mentés sem rossz, ha tudjuk például hogy egy-két dolog változott csak.

Mit hová

Eddig nem volt róla szó, de szintén nagyon fontos. A jó biztonsági mentések lényege, hogy maga a Nulladik Beteg fájlrendszere is szervezett, jól átlátható. Fontos tipp Windows-felhasználók számára: érdemes legalább két partícióban gondolkodni, és a C-jelűre csak az alkalmazásokat illetve azok adatait pakolni, a következő jelűre ami általában D vagy E pedig minden egyebet: zenéket, képeket, videókat, dokumentumokat és így tovább. A Windows nyújtotta Dokumentumok mappát felejtsük el, mert ha megsérül a rendszer, az veszik el leghamarább, tapasztalat. Nálam jelenleg van egy System C, egy Data D és egy Media E jelű partíció, utóbbira filmek, sorozatok és zenék kerülnek.


Összefoglalva

  • legyen jól szervezett a fájlrendszer;
  • legalább két eszközre mentsünk, ebből legalább az egyikre legalább heti rendszerességgel, de inkább kétnaponta vagy ha módosítás történt;
  • az eszközöket ne tartsuk egymáshoz közel, lehetőleg még azonos helyiségben sem;
  • használjunk Norton Ghostot, True Image-t vagy egyéb szoftvert, de ne riadjunk vissza a kézi mentéstől;
  • a gyakran használt fájlokat tartsuk az interneten: Dropbox, Google Docs, GMail és így tovább;
  • BACKUPBACKUPBACKUP!

És még egy zárógondolat: ne halogassuk se a beszerzést, se a mentést. Tudom, hogy válság van, tudom, hogy nincs pénz és pláne nem erre. De a vinyó a leggyengébb pontja a gépnek: mozog, zörög és csörög is és egyszer biztosan meghal. És nem akkor fog meghalni, mikor minden le van mentve, hanem akkor, mikor az ember dolgozna és nagyon kellene a gép, és pont az fog elveszni, amiről nincs semmi mentés. Egyszer kell rááldozni 40-50 ezer forintot, és utána biztonságban lehet. Ha valaki erre nem tud rááldozni pénzt, számítson rá, hogy a költségek minimum ennyit jelentenek, ha meghal a vas. És ha visszük Kürthöz, akkor még drágább.

Zuhanyfüggöny.

Szolgálati közlemény

A tegnapi blogbejegyzés-áradat baráti karácsonyi összejövetel és sorozatnézés közben való elalvás miatt elmarad.

A mai blogbejegyzés-áradat tanulás közben való elalvás miatt elmarad.

Meg volt ma olyan is, hogy ültünk a földalattin, és a vezetőnéni bemondta hogy tessenek majd leszállni a vonatró' mer' elromlott, nem tud utasokat tovább vinni. Vártunk két percet, poénkodtam vele, hogy mire jön a következő, az is elromlik, és tényleg, nem sokkal később bemondták hogy Örömmel tájékoztatjuk kedves várakozó utasainkat hogy a következő szerelvény sem szállít utasokat, mert az előző meghibásodott szerelvényt ki kell tolni az alagútból. Megértésüket és türelmüket kérjük és köszönjük. Hát szívesen. A MÁV-nál a vonatok meg ma 240 percet is késtek helyenként.

Hull a pelyhes – megáll az élet. Így megy ez minálunk.

A 16 GB-os iPod nano átadása

Megvolt ma az átadó a budapesti Le Méridien Hotelben, a képen éppen Hennel Ádám átadja a nyereményt sHelfnek:

A 16GB-os iPod nano átadása

Ismételten gratulálunk, és ismételten szeretném leírni, hogy mindenki legyen résen, mert lesz még hasonló errefelé. ;]

Hogyan csináljunk trendi filmplakátot

Igazán nem nehéz, nézzünk körül a piacon, rögtön leszűrhetünk néhány megállapítást:

  • talpas betűkkel írni menő: dőlt betűkkel méghozzá;
  • fekete-fehér a menő: ez legyen a két alapszín;
  • kisbetűkkel írni menő: legyen név vagy legyen város, nem számít, trendi;
  • nagyon fényes kép a menő: semmi dárk stílus, fényes fotó, mindenki mosolyog.

Ezek alapján például a Kázmérról szóló életrajzi film plakátja lehetne ez:

kázméros filmplakát

Borzas

Nem sokkal azután, hogy anyum befogadta az irodaházban talált, elaltatásra ítélt macskát, akit én »Jenő«, ők meg Frigyes névre kereszteltek, megjelent itthon a kertben egy gyönyörű norvég erdei macska. Csak ha az anyagiakat nézzük, ami hülyeség, mert ő egy állat, nem egy tárgy, akkor egy ilyen macska nagyjából százezer forint. Teljesen le volt gyengülve, apum közölte hogy nem kell ide több macska, de miután harmadik napja ült ugyanott, azt mondta vigye kánya, elfér.

Pillanatok alatt felhízlalta magát, hihetetlen aranyos, ha nem lenne Kázmér, folyamatosan ővele foglalkoznék. Türelmes, kedves, játékos és rendkívül szép macska. Ezen a videón éppen kajánul élvezi ahogy fésülgetik a bundáját:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Kicsit talán Józsi kobak nevű cicájára hasonlít.

Drága barátaim

Kicsit több mint egy hónap van már hátra, és megérkezik a befejező évadja. Hatalmas nagy akcióra számítok, és valószínűleg az előetesek alapján meg is lesz. Továbbá olvastam, hogy az írók a sorozatfinálé után elutaznak egy időre, vagyis életünk legnagyobb LOST-WTF élményét éljük át jövőre. Én már vágom a centit.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Jókívánságok

Merry Christmas 2009!

A már-már »szokásosnak mondható« egyik kedvenc karácsonyfadísz fotójával szeretnék 2009-ben is minden kedves és nem kedves olvasómnak békés, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánni, sok bejglivel, halászlével, töltött káposztával, sült libával, kis és nagy ajándékok tömkelegével valamint a családi-baráti együttlét örömével.

Az ünnepi logó idén sajnos technikai okok miatt elmarad.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Összetört karácsonyfadísz

Volt egy karácsonyfadíszunk, maga a csúcs. A karácsony számomra legjelentősebb pillanata mindig annak fel- és leszerelése volt. A tizennyolcadik születésnapom óta mindig én raktam fel. A darab egyébként 33 éves volt, anyukám az első karácsony alkalmával vette, mikor nővérem már megszületett. Egy 33 éves üvegdarab került minden évben elő egy doboz rejtekéből, hogy egy hónapig büszkén csillogjon kopottas fényében a fenyő (mindig ezüstfenyő) tetején. Én nyáron voltam 21 éves, furcsa érzés azért ilyen tárgyakat fogdosni.

Anyum pont tegnap mondta, hogy le kellene már cserélni, én meg akartam is neki mondani hogy szó sem lehet róla, hihetetlenül fontos darab ez számomra, én komolyan azt gondoltam, hogy a gyerekeimnek adom egyszer majd át, hogy rakják fel a fenyőfára. Egészen ma délelőttig.

A klasszikus fenyőfacsúcsról van szó egyébként, a közepén volt egy kacsa is, de az a harmadik karácsonya alkalmával kitörött belőle.

Fenyőfacsúcs dísz, vázlat csupán

Ma délelőtt felborult a fa egy szerencsétlen baleset során (nem, nem én voltam) és még szerencsétlenebbül a csúcs pont a dohányzóasztal sarkát találta el, mintegy ezer apró darabra törve ezáltal. Komolyan mondom, mikor felhívott anyum telefonon, hogy elmondja, utoljára ennyire bánatos magam sem tudom mikor voltam. Rettenetesen sokat jelentett nekem az a dísz, és hihetetlenül sajnálom, hogy eltörött.

Valamint egy másik dolog jutott ezzel kapcsolatban az eszembe. Emlékszem régen mikor még együtt volt a család, két nővérem, nagyszülők és így tovább, akkor 24-e tényleg ünnep volt. Egyrészt gyerek voltam és nem láttam a folyamat mögé, hogy valójában mennyi szenvedés árán lesz sokszor tényleg szép az ünnep, másrészt szerettem hogy akkor mindenki hazajött, voltunk hatan-heten-nyolcan, leültünk az asztal köré, beszélgettünk, ajándékozgattunk, röhögtünk, másnap reggel döglöttünk a nappaliban szintén beszélgetve, nézegettük a gyönyörű karácsonyfát (rajta a csúccsal!) és hasonlók.

Mostanra már csak hárman karácsonyozunk, a rokonság egy része ilyen, másik része olyan okokból nem tud eljönni. Valahol ez az élet rendje, hogy a gyerekek és az idősek így vagy úgy de otthagyják a családot, ettől függetlenül mégis hiányzik kicsit a nagycsaládi hangulat, bár utóbbi olyan istenigazából nálunk sosem volt meg.

Ma erre mégis azt látom, hogy az emberek nagy része csak húzza a száját, hogy jönnek a rokonok vagy menni kell a rokonokhoz. És nem csak karácsonykor. Vagy azt látom, hogy mennyien gyűlölik a saját testvérüket és még ha nem is gondolják ezt komolyan, mégis így beszélnek és alkotnak véleményt folyamatosan.

És ha tehetném, akkor mindenkinek elmesélném azokat a dolgokat, amiken én keresztülmentem, és azt a gondolatot mely a két dolognak közös konklúziója, és amivel ezeket a sorokat le is zárnám: igyekezzünk megbecsülni azt, amink van, legyen szó testvérekről, nagyszülőkről, barátokról vagy csak egy párezer forintos fenyőfadaszíről.

Tumblr megint

Megtört a jég: regisztráltam. Kettő blogot is indítottam, az egyik egy általános felhasználású mikroblog, míg a másikban ömlesztve igyekszem képeket feltöltni az elfogyasztott ételekről, meglátjuk.

mefiblogger tumblr logója
Nem, nem érzem gáznak a logót, pedig de, kellene.

Anno már »írtam« a tumblr-ről, aki esetleg nem ismerné: gyakorlatilag egy mikroblog szolgáltatás ez, annyi különbséggel, hogy a bejegyzések egy hatalmas folyamot alkotnak, a bejegyzéseket újra lehet küldeni (reblog) és kibővíteni, így egy kis bejegyzésből akár hatalmas beszélgetésáradat is kialakulhat. Lehet küldeni képet, szöveget, videót, idézetet, csevegésből részletet illetve zenét is.

Ami nekem a társaságon és a tartalmon túl nagyon bejön, az a tumblr kezelőfelülete. Rendkívül elegáns, rendkívül szép, rendkívül könnyen kezelhető és egyszóval összefoglalja azt, amit én minden webes és asztali alkalmazástól elvárnék. A letisztultság nem is igazán jó szó erre. Múltkor teljesen hirtelen felindulásból követtem el a regisztrációt, és két perc alatt beleszerettem az egészbe. Továbbá szeretnivaló tulajdonsága még, hogy egyáltalán nem lassú és hogy működik, vagyis mióta én használom egyszer nem volt olyan, hogy valami nem működött volna megfelelően.

Ez van, akit érdekel lehet követni, én is nyomok szívesen egy plusz jelet, ha bejelöl valaki.

(500) Days of Summer

A nyár ötszáz napja, vagy mi lett ennek a magyar címe, ha lett egyáltalán, halp meh, a port.hu cserben hagyott.

(500) Days of Summer jelenet

A történet fiúról és lányról, az ő ötszáz közös napjukról szól, de mint ahogyan azt a narrátor az elején hangsúlyozza, nem szerelmes történet. Ja igen, mert hogy van narrátor is, és ez, valamint a főszereplő karaktere miatt kicsit, de tényleg csak egy kicsit az »Amélie csodálatos életére« hasonlít. Abban mindenesetre biztosan, hogy mindkét film kimagaslóan jó. A sztori egyébként látszólag össze-vissza megy, de ha kicsit jobban megnézzük, pont nem erről van szó. Hozzá még jön rengeteg imádnivaló zene, hangulatos képi világ, ami miatt az ember végig azt hiszi, hogy a hatvanas-hetvenes években zajlanak az események, míg meg nem látunk egy Nintendo Wii-t.

Ha Tom bármit is megtanult, az az, hogy nem tulajdoníthatunk kozmikus jelentőséget egy szimpla földi eseménynek. Véletlen. Ennyi az egész. Csak véletlen, semmi több.

Egyszerűen annyira életteli, vidám és mesés ez a film, hogy nem lehet nem szeretni.

Eredeti cím:(500) Days of Summer
Műfaj:romantikus, dráma, vígjáték
Időtartam:95 perc
Megjelenés éve:2009
Főszereplők:Joseph Gordon-Levitt , Zooey Deschanel, Geoffrey Arend,

Értékelés: 5 pont
Értékelés: 5 pont

Ponyvaregény

Múltkor hosszú tervezgetés után végül Tarantino-estét tartottunk, megnéztük a Ponyvaregényt és azt a kettőt is, amiben valami kisgyermek-vécére hasonlító nevű emberkét kellene megölni.

Ponyvaregény

Emlékszem, hogy amikor a Ponyvaregény megjelent, én nem voltam több hatévesnél, és akkoriban nem igazán engedték hogy megnézzem, de végül csak belógtam a nappaliba, és hatévesen annyira nem értettem. Ami viszont érdekes volt, hogy később, azt hiszem tizenkét-tizenhárom éves koromban ismét megnéztem, és akkor úgy álltam fel, mintha értettem volna. Mégis mikor most huszonegy évesen újra megnéztem, teljesen más volt a kép ami kialakult. Persze valahol ez így van rendjén, mégis furcsa volt. Kíváncsi vagyok öt-hat év múlva hogy fogok vélekedni róla.

Nem tudom akkoriban milyen volt a visszhangja a filmnek, de van egy olyan érzésem hogy a korszakalkotó lenne rá a legjobb szó. Tény hogy a film annyira nincs egyben, mint például a »Becstelen Brigantyk«, nem véletlen, hogy annak a végén volt egy ilyen mondat, miszerint ez az én mesterművem. Ettől függetlenül a Ponyvaregény kultfilm, ha bármelyik embertől kérdezünk tíz nagyon jó film címét, biztos vagyok benne hogy mindegyiknél ott lesz.

Tarantino pedig egy ilyen személy: nem találtam még olyan embert, aki semleges lenne a filmjei iránt. Vagy eszetlen barbár idiótának, vagy zseninek tartják – én inkább az utóbbi felé húzok, mert aki ilyen történeteket megír, majd vászonra helyez, az inkább zseni, mint őrült, mégha a kettő között csak nagyon vékony is a határvonal.

A filmről mondjuk nem sokat írtam, bár ez annyira nem véletlen, ugyanis nem igazán lehet szavakban összefoglalni. Tényleg, ez egy olyan darab, amit látni kell, aki pedig látott, az biztosan idézni fog belőle és beszélni fog róla. Olyan játék ez, ami magával ragadja az embert, és bár az nem igazán tudja merre van arccal, a végén pár percig még ül, miután már az utolsó felirat is elkúszott a képernyőről.

Eredeti cím:Pulp Fiction
Műfaj:thriller, krimi
Időtartam:154 perc
Megjelenés éve:1994
Főszereplők:John Travolta, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Uma Thurman, Quentin Tarantino

Értékelés: 5 pont
Értékelés: 5 pont (Alapmű, azt hiszem.)

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Első körben két dolog. Salgótarjánban van egy mozi, úgy hívják hogy Apolló. Régebben írtam a »friss kínálatukról«, majd nem sokkal később arról is, hogy a felújítás után milyen »botrány volt körülötte«. Ellenben ma beültünk a címben említett filmre, hatszáz forintot fizettünk az akciós jegyért, egy durván ötvenfős teremben ültünk tizenketten, jó volt a kép, jó a hang, nem fájt a nyakam, olvasható volt a felirat és nem kellett az undorítóan félbevágott trehány Palace logót bámulni. Komolyan, a »Frei Café« után ez második legjobb dolog, amiért megéri ide jönni.

Julie and Julia

És a film. Tudom, hogy talán inkább a hölgyek közönségének szól a film, hiszen javarészt főzésről van benne szó, de ha létezik a filmvásznon, akkor az Meryl Streep, és szeretnén maximális politikai korrektséggel leírni, hogy amelyik férfi nem blokkolná, az meleg, sajnálom.

Megtörtént esetet dolgoz fel a történet, mely két szálon fut: egyrészt kezdve a negyvenes években, Párizsban, Julia Child életét bemutatva, valamint 2002-ben Queensben, Julie Powell életét bemutatva, az egész persze összefut a végén (vagy nem, ezt mindenki maga dönti el), de végig párhuzamosan halad, és ez a párhuzam máskülönben rendkívül jól van kidolgozva, és mikor az egyik elkezd kissé unalmasabbnak tűnni, rögtön vágnak a másikhoz.

Julie and Julia

Amit javaslok mindenkinek, hogy ne éhessen üljön be a moziba, ugyanis nem tudom láttam-e egyáltalán olyan filmet, amiben ennyire jól voltak fotózva az ételek és még hozzá ilyen jóízűen, tényleg valódiból esznek, kíváncsi lennék hogy a szinkronban ez mennyire jön át.

A két főszereplőnő viszi a prímet, ha pedig Streep is szerepel egy jelenetben, akkor szinte bekebelezi a képernyőt, és nem a méretbeli adottságainak köszönhetően.

Itt-ott voltak bajok a filmmel, ételekkel például, meg azzal, hogy kicsit összecsapott volt a vége, de ettől függetlenül nem tudok rá nem úgy gondolni, mint egy kiváló filmre, ami kétóra szórakozást nyújt a mesés negyvenes évek Párizsának képeivel, a finom ételekkel, a mosolygós és kedves hangú főszereplő hölggyel, a bloggal (merthogy blogokról is szó esik) meg minden egyébbel.

Örültem, hogy megnéztük ezt a filmet, na.

Eredeti cím:Julie & Julia
Műfaj:életrajzi
Időtartam:123 perc
Megjelenés éve:2009
Főszereplők:Meryl Streep, Stanley Tucci, Amy Adams, Chris Messina

Értékelés: 5 pont
Értékelés: 5 pont

A csúf igazság

A csúf igazság

Az ilyen filmekkel meg az van, hogy egyszerűen jól esik néha a kilencven percnyi limonádé a nyár slágereivel, ami azért burkoltan persze ad valamilyen üzenetet, de mégsem az elgondolkodtató, világrengető műfaj gyermeke. Idézgetni fogja ugyan az ember, meg röhög még rajta párszor, lehet újra megnézi majd, de egy-két év múlva biztosan nem fog rá túlzottan emlékezni, és ez így van rendjén. Nem igazán szeretem mikor leszólják az ilyen filmeket, mert kismilliárd szituációt tudnék mondani, ami után pontosan az ilyen jellegű kikapcsolódásra vágyik az ember.

Arról nem is beszélve, hogy végre egy film, amire a pasik rángatják be a nőket, akiknek ugyan nem lesz a kedvencük, de mégsem fognak unatkozni köben, és talán egy-két mondaton el is gondolkodnak picit.

Tetszett, leginkább a fent említett dolgok miatt, illetve ne felejtsük el megemlíteni Gerard Butlert, akit ugye a »Spílerből« vagy leginkább a »300-ból« ismerhetünk és valószínűleg nem ez volt az utolsó film, amiben láthattuk.

Eredeti cím:The Ugly Truth
Műfaj:vígjáték
Időtartam:96 perc
Megjelenés éve:2009
Főszereplők:Katherine Heigl, Gerard Butler

Értékelés: 4 pont
Értékelés: 4 pont

Papírkutyák

Ami az igazat illeti, szeretem a magyar filmeket, talán jobban is, mint az átlagember, Mucsi Zoltánért, Scherer Péterért meg a többiekért pedig egyenesen rajongok, így ez a film elvileg a számomra tökéletes választás, azonban a végefelé annyira ezt mégsem éreztem.

Papírkutyák

Sok minden kifejezetten jó, például az, hogy a szokásos bankrablós filmeknek egyrészt tökéletes görbe tükröt állít, másrészt ha hazánkban történne bankrablás, az biztosan ilyen körülmények között zajlana.

A dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogyan az ember elképzeli.

Ami viszont nem tetszett, hogy teljesen átgondolatlannak tűnik a történet, és nem arra gondolok, hogy a szereplők is átgondolatlanok, hanem arra, hogy nem igazán érezni azt, hogy egyben van a film. Néha bevágják Badárt meg Szőkét akiken lehet sírni a röhögéstől, Mucsi szokás szerint káromkodik és a legjobbkor szólal meg de valahogy hiányzott valami, amit nem igazán tudnék megfogalmazni. Röhögni ettől függetlenül lehetett rajta sokat, meg volt benne fordulat is, ami jó volt, csak az a pici plusz, az hiányzott.

Műfaj:vígjáték
Időtartam:92 perc
Megjelenés éve:2008
Főszereplők:Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szarvas József, Badár Sándor, Szőke András, Növényi Norbert

Értékelés: 3 pont
Értékelés: 3 pont

Játsszunk most olyat

Így 2010 közeledtét érezvén, hogy a szokásos mi-történt-idén bejegyzés előtt írjátok le ti, kedves drága olvasók, hogy mi történt veletek. Lehet rövid, egy mondatos komment, például hogy összejöttél életed szerelmével, vagy egy egész életrajzi regény, benne a napra és órára-percre pontos történésekkel – nincs jelentősége. Csináljuk viszont őszintén vagy sehogy, hülyeségeket ne írjunk be, és hogy egy kis íze is legyen a dolognak, a kommentelők között teljesen véletlenszerűen kisorsolok holnap egy valakit, aki kap ajándékba egy tábla választható ízesítésű nagy tábla Milka csokoládét! Ha a csoki nem ízlik, akkor pedig tetszőleges más édességet.

Milka NAGY csoki
A kép csak illusztráció. :]

Szóval lehet mondani, mi történt 2009-ben!

2009 grandtotál

Szokás szerint, akárcsak »tavaly«, idén is írok valami összefoglaló-félét; azonban idén annyira sok minden történt körülöttem és velem, hogy egyszerűen képtelen lennék összefoglalni egy listába, mert akkor csak jövőre végeznék, és a konyhából érkező ropogó malacsült illata valahogy jobban vonz a gépelésnél, viszont azért néhány mondatot igyekszem összehányni.

Még nincs vége, olvasd tovább »

B. ú. é. k.

Emlékszik még valaki, hogy »2006-ban« kiraktam egy kis karikatúrát, amin két krapek volt, újévi mámorukban? Azóta ez már egy afféle mém itt, úgyhogy most idén is, új színben, 2010-es felirattal, íme:

Boldog új évet kívánok - 2010

Az évtized utolsó mefiblog-bejegyzésében kívánok mindenkinek nagyon boldog, mindenféle földi jóban gazdag, sikeres, vidám és az összes ilyenkor felhasználható jelzővel jellemezhető, azokat is kettővel megszorozható 2010-es évet!