Ma a napom huzamosabb részét terepen töltöttem, ügyféllel, egy készülő mobil kliensalkalmazás felmérése kapcsán. Az ügyfél üzletkötőként dolgozik, így jártuk a különböző boltokat, én pedig a harmadik helyen hallom, hogy leszaromotok van még?, amikor már kezdett zavarni, hogy nem értem miről van szó. Namost, ez az 50g-os kiszerelésben, vény nélkül kapható Leszarom tabletta:
Egy finom szőlőcukor van benne egyébként, citrom, narancs és eper ízben kapható, 280 forint egy adag. Létezik még energiaital és tucatnyi más hülyeség is, ma az irodában mindenkit ilyennel kínálgattam, aki különböző kérdésekkel hozzám fordult. :D
Egyébként okos húzás, egy létező termékből kihozták a legtöbbet, és ötvenszer annyit adnak el belőle, mint bármelyik másik szőlőcukorból. Nagyon jó dolog a marketing, ha ügyesen használják.
Persze holnap akartam megvenni, ma már sehol nem kapni, úgyhogy bukok kemény 1500 magyar forintokat a Steam-en. Kicsit mocsok dolog hogy nem lehet dollárban vásárolni, az euró meg most nem épp a legjobb fizetőeszköz, de hát ez van.
Sok idő a munka miatt nem lesz rá, de már alig bírom kivárni. (Igazából csodálkozom hogy államvizsga után nem vettem meg azonnal, és részegedtem ezzel.)
Remélem mindenki ismeri Simon macskáját, ami a mai naptól szerény kis hazánk szerény kis nyelvén is elérhető, erről árulkodnak a város különböző pontjain található bizonyítékok:
A könyv amúgy viccesen olcsón, 2 390 magyar forintokért előrendelhető.
Azért ne feledkezzünk ma meg arról, hogy volt egy ilyen néhány éve:
Vicces volt egyébként, mikor a tehetségkutató műsor vezetője megkérdezte az egyébként nyertes erdélyi fellépőt, ugyan miért ilyen nagy dolog számára, hogy június negyedikén léphet fel, hát mi történt június negyedikén?
Aminek örülök, hogy idén több tévé- és rádióműsorban is megemlítették, még ha csak futólag is, hogy a múltban egy hasonló naptári fekvésű napon volt valami, ami nekünk nem volt túl jó, és ha már változtatni nem is, megemlékezni, nem elfeledni talán jó lenne.
Mikor leszaladok a sarki közértbe (ami egyébként meglepően jó), sokszor látok néhány típusembert. Ilyen például az a fajta, aki a feleségével jön le, és általában sört meg cigit vesznek. Noszogatják egymást, hogy na menjél már oszt' fizessél, és nem hogy a szeretet szűröd le kettejük egymásra való tekintéséből, hanem a gyilkos nézést, és igazából maximum a hasonlóan leélt arckifejezés az, amiről megismered, hogy ők ketten együtt vannak. Aztán ott van a turbóapuka, aki megkapja a negyvenezres pénzt, lemegy és bevásárol borból, sörből meg cigarettából, megveszi a legolcsóbb felvágottat de annak az árára is panaszkodik, vesz valami zsömlyét, aztán persze mikor a hat gyerek közül valamelyik a pénztárnál kérne egy csokoládét, akkor jól lebassza, hogy azért lássa ki hol áll, elvégre mit el nem ért már ő. És akkor ott vannak még a magányos emberek, a nagyon fontos sietek mert telefonom van, vagy például az egy sör legyen meg és baj nem lehet típusú emberkék.
Amit igazából az egészből ki akartam hozni, hogy nem tudom, a fentiekből ki milyen úton jut el néha oda, ahová eljut, de ha van dolog, amit biztosan tudok, az nem más, mint hogy sosem akarom megjárni azt az utat, és sosem akarok oda jutni.
Ha valamiért, hát ezért biztosan foggal-körömmel, amíg lehet. Fel is írom, el ne felejtsem.
Mióta egyedül lakom, nagyon-nagyon sok apró dolog volt, ami hoppá, annyira nem is természetes, hiszen évek során összegyűjtve a családi házban előbb találsz botmixert a konyhában, mint egy albérletben, ugye. Ilyen hiánycikk volt az elektromos hajvágógép is. Én ezt főként a talpam borotválására (na jó, nem) illetve haj- és pajeszigazításra használom, de nagyon sokszor borotválkozás előtt-helyett is.»Elektromos borotvám« már van, szeretem is, de a hajvágónál kezdett kényelmetlenné válni, hogy mindig szüleimét kértem kölcsön.
Csendes, kézre álló jószág, használat közben nem tölt (ez majdnem az összes hasonló árfekvésű modell hibája), nagyon elegánsan néz ki, adnak hozzá hordtáskát, és amiért egyszerűen azonnali vétel volt, az a micro USB töltő. Adnak hozzá kétféle töltőt, az egyikkel a gépeddel töltheted, a másikkal pedig a hazai 230-as hálózaton. Ez az USB az egyik legjobb dolog ami történhet egy bármilyen hordozható műszaki cikkel, szabványosítani kéne még az elektromos vécékefére is, hiszen utazásnál nem mindegy hogy egy vagy 11 kábel van az embernél.
A terméket egyébként a nevű üzletben 7800 forintért meg lehet vásárolni, az üzletet egyébként ajánlom, gyors és kényelmes (bár a Tengerszem utca kicsit kiesik, de mákom volt, mert anyukám pont arra dolgozik, így kellemest a hasznossal körrel megoldottuk) és viccesen bemutatoter a telefonszámuk, a telefon is ezt írta ki, pedig nem is volt mentve a telefonkönyvébe.
Ma volt a hírös-neves kulcsjegyzet kúpértinói felebarátainknál. Az iOS 5 rengeteg újdonságot ígér, nekem személy szerint a Notification Center tetszik:
Azt figyeltem, hogy trükkösen csinálja az Apple a dolgait. Ismét az a tendencia mutatkozik, hogy nem új dolgot mutatnak, hanem egy nagyon is jól kitalált, bejáratott és kedvelt megoldást csinosítanak és fejlesztenek még jobbá, majd beépítik a rendszerbe. Ezt persze sokan próbálták már korábban, de nekik valahogy (a célközönséget tekintve) jobban sikerült. Gondolok itt például az iMessage nevű alkalmazásra. Régóta használok egy Textie nevű appot, a lényege hogy szintén iOS-felhasználóknak Wi-Fi-n vagy 3G-n lehet küldeni üzeneteket, képeket és azt azonnal megkapják. A nevetségesen magas költségű SMS így felesleges lesz idővel. Sőt, már olyan alkalmazás is van, amely Androidra és iOS között is működik.
Aztán ott van az iCloud. Csinálsz egy fotót az idióta macskádról, amint éppen magára rántja a fél karnist (nem valós élményből táplálkozom, szerencsére), majd ezt lemented a felhőbe, az meg szépen visszaszórja az összes készülékedre. Szintén nem spanyolviasz, valószínűleg mégis az egyik legkedveltebb szolgáltatás lesz, akárcsak a Time Machine.
Ami még nagyon szimpatikus, az az új hozzáállás, miszerint nem kell lennie számítógépnek a lakásban ahhoz, hogy az iOS-eszközöket működésre bírd, szinkronizáld és így tovább. Ez persze az iPad-vonalat igyekszik továbbvinni, egyszerű, nem számítógépnek tűnő eszközök, amik a legfontosabb feladatokat igényesen látják el. Nekem például az iPad azért lenne tuti, mert sokszor ha hazajövök napi 8-10 óra gépezésből, nem esik jól még négy-öt órát a gép előtt dögleni, ellenben a kanapén szívesen elnyomkodnám az iPad-et míg elolvasom a híreket, blogot írok és hasonlók.
Sok-sok-sok más új fícsör is van, ezeknek a listáját szerintem úgyis mindenki mindenhol elolvasta már, izgalmas lesz. Ami kicsit bánt, hogy az Apple rút módon kezeli a régi divájszokat, a 3GS-em például kezd viccesen lassú lenni, néha fényképezés közben nem reagál a gombnyomásra és nyolc-tíz másodpercig exponál. Mindegy, végső soron érthető politika, még ha felhasználói szemmel idegesítő is.
Az OS X Lion már régóta húzódik, így végre jó volt látni hogy júliusban 30 dolláros felárért megvehető az ápdét, ez nem tudom hogy soknak számít-e, de rengeteg hasznos új szolgáltatása van a rendszernek, bízom benne hogy gyorsabb és hatékonyabb lesz, nem úgy mint az új iOS-verziók a régebbi eszközökön.
Az elmúlt napjaimat a jól megérdemelt pihenés jegyében fele-fele arányban munkával és játékkal töltöttem. A Portal 2 függősség olyan szintig fajult, hogy mikor tegnap beléptem a suli steril mosdójába, ahol mozgásérzékelős neon van, már vártam a kissé gépies női hangot, hogy milyen portálokon keresztül tudom pontosan üríteni hólyagomat, amelynek köszönhetően majd kinyílik az ajtó. Végül persze nem volt ilyen.
A Portal 2 az utóbbi idők legjobb játéka, mostanában játék talán egy volt, ami ennyire tetszett, az is a »Portal« volt. Tudom-tudom, Postal 3, Duke Nukem Forever és miegymás, de azok valahogy sosem hatottak meg, noha utóbbi tényleg történelmi pillanat, hogy már lewarezolható az internetek áradatáról.
14 óra játékidő van egyelőre a Portal 2-ben, a sztori végét rúgom, már voltam fent és lent, egyelőre nagyon izgalmas, kétszer sikerült huzamosabb időre (több mint tíz perc) megakadnom, bár ezt betudom inkább a zombiságnak.
Elgondolkodtató, kikapcsoló, humoros és tökéletes folytatása az első résznek, amennyire hallottam a történet vége is kiváló lesz. A kétjátékos mód a két kis droiddal hihetetlenül aranyos, három este alatt simán teljesíthető és habár csak néha lehet elakadni, tényleg kétemberes munka és azért jócskán kell gondolkodni.
Egy szó mint száz, a Portal 2 kiváló játék, minden másodpercét maximálisan élveztem. Azt hiszem, krumplira nem tudok többé nem magas szintű mesterséges intelligenciaként gondolni. :]
A címben nevezett naptól nekem lesz a világon az egyik legjobb munkahelyem, egészen pontosan az tiszteletben álló csapatában, amely szorított egy kis helyet személyemnek a fejlesztők asztalánál.
A mostani munkahelyemen egy hamarosan induló felsőoktatási portált fejlesztettünk. Sok új emberkével ismerkedtem meg, úgy érzem mindenkivel jóban voltam-vagyok, rengeteget tanultam szakmailag és emberileg, végeredményben pedig úgy gondolom, eredményes volt az időszak, amelyet itt töltöttem. A továbblépést több, főként személyes indíttatású dolog okozta, főként az, hogy szerettem volna magam kipróbálni egy nagyobb helyen, csapatban, Scrum és hasonló módszerekkel.
Az Arkon Zrt. egyébként első blikkre nagyon jó helynek tűnik: profi és barátságos társaság; gyönyörű iroda, ami leginkább a Google-éra emlékeztet valamint több, már működő, ismert projekt, mint például az ingatlan.com és a .
Jellemző egyébként, hogy többen a szerződés megkötése után kerestek meg különböző helyekről munkalehetőséggel kapcsolatban. Ez nagyon jól eső érzéssel tölt el, már csak azért is, mert volt két olyan hely, amiről néhány éve álmodni sem mertem volna, hogy egyáltalán szóba jöhet.
Szerencsére a suliban való óraadássaé és az insolisos dolgokkal sem ütközik a munkahely váltás, ennek szintén nagyon örülök.
Kíváncsian és izgatottan várom az új lehetőségeket, biztosan nehéz lesz az elején, de igyekszem majd maximálisan helytállni. :)
Gyerekkorom egyik kedvenc édessége volt a PEZ-cukorka, persze már akkor is mohó módon faltam az ilyesmit, ezért viszonylag ritkán kaptam. Egy csomag általában fél percig tartott, szinte sosem töltöttem be a kis adagolóba, hanem egyben ment is rögtön pofára az egész adag. Mostanában az irodában ebéd után szoktam egy ötös csomagot bevállalni, kivéve, amikor a »a legigénytelenebb Match-ban nem kapni«, de ez sem igazán tart tovább néhány percnél. (Fogorvosi kezelés majd a későbbiekben annál inkább.)
Egyébként vicces, hogy eredetileg egy dohányzás-leszoktató tablettának készült (az adagoló mozdulata az öngyújtóéra emlékeztet), azonban később nagyobb esélyt láttak a nyereségre a színes-szagos adagolókkal és a borsmenta helyett gyümölcsös ízesítéssel, amelyet gyerekeknek (és idiótáknak, mint én) tudnak értékesíteni.
Voltunk ma Dumaszínházban, a mai fellépők sorrendben Aranyosi Péter, Ricsifiú, Hajdú Balázs, Bács Miklós és Kőhalmi Zoltán voltak. Jó buli volt, bár a New Orleans galériája nem erre van kitalálva.
Ma voltam egyébként új munkahelyem, az Arkon Zrt. székházában – a környezet és a csapat változatlanul nagyon szimpatikus, míg még odakerülök tucatnyi tudást akarok magamba szívni, és remélem ott is ez fog történni.
Írtam ma (igazából nem egynapos munka volt) egy végtelen keresőt, tudjátok, olyanféle, ahol a találatokat nem előre-hátra lehet lapozni, hanem az oldal alján mindig betölthető a következő tíz-húsz darab. Triviális a megoldása, mégis százszorosan hasznos és megtérülő funkció. Imádom a webfejlesztést egyébként, mindig nagyon egyszerű, sokszor teljesen másra való megoldásokból lehet újabb és újabb ötleteket alkotni.
Aztán végigvittem még a »Portal 2-t« is a héten, nekem jelenleg az első számú kedvenc, a befejezés pedig a játéktörténelem egyik legjobbja.
Máskülönben 2011 játékok szempontjából emlékezetes év, ma például megjelent a Duke Nukem Forever, ami a szoftverfejlesztésben megalkotta a soha el nem készülő projekt fogalmát. Egy érdekes és hosszú szakasz záródik le (vagy egy újabb nyílik meg) ezáltal. Habár nekem a Duke Nukem kimaradt az életemből, érdemes megfigyelni, hogy mindhárom nagy korszakot felölte. Az első változat oldalnézetes, DOS-os lövöldözős volt, aztán megjelent a nagyon komoly 3D-s durvulás, míg végül most eljutottunk egy következő generációs, fejlett játékszoftverig. Tanulságos.
Illetve mára jegyzet magamnak: többet kell társaságban lógni, és az elmúlt időszakot orvosolandó, fel kell eleveníteni a kapcsolatokat, amik kicsit kivesztek. :)
A CSS egy igazán praktikus dolog, annál voltaképpen csak a LESS praktikusabb. Amennyire néztem, a front-end fejlesztők körében kicsit megoszlik a vélemény, vannak, akik imádják és vannak, akik szerint nem szabadna ilyesmit használni. No de mi is az a LESS? Gyakorlatilag a CSS újraértelmezése: az alapok maradnak, azonban új szabályok, új megoldási módok, új funkciók vehetők igénybe, mint például a változók vagy mondjuk a függvények.
Az általunk írt LESS fájlból kétféleképpen lehet a böngésző által is értelmezhető CSS-t varázsolni: az egyik megoldás a LESS kliens-oldali Javascript alkalmazásának betöltése, amely on-the-fly készíti el a CSS-t. Ennek hátránya, hogy a böngészőben Javascript nélkül nem jelenik majd meg a dizájn, amelyet a CSS-ben definiálunk, azonban erre vannak természetesen kerülőmegoldások (illetve könyörgök, 2011 van, még a legegyszerűbb mobilböngészők is tudnak már Javascriptet értelmezni). A másik megoldás a LESS szerver-oldali alkalmazása, amely egyszerűen generál egy CSS-t a bemenő LESS-fájlból. Mindkét változat előnye, hogy akár mezei CSS-fájlokkal is használhatjuk, így is kijelzi ha szintaktikai hibát vétünk valahol. Ez például egy lemaradó pontosvessző vagy kötőjel, egy elgépelt betű stb. esetén hasznos lehet.
A változók hasznosak lehetnek alapszínek megadására, amelyek később változhatnak. Persze, ugyanúgy fél másodperc kicserélni egy IDE segítségével, de ettől függetlenül hasznos lehet. A függvények kényelmesek például lekerekített téglalapok készítéséhez, valamint a számomra leghasznosabbnak tűnő funkció a nested megvalósítás, vagyis egy blokkon belül akár több blokkot is definiálhatunk, végtelen szintig.
Akik felvágással (szájtbilddel) foglalkoznak, érdemes vetni rá egy pillantást, sokkal gyorsabban, kisebb méretű kódot előállítva lehet CSS-t fejleszteni ennek a remek kiegészítőnek a segítségével.
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.
Kapcs-ford: két óráig kereshetsz egy nyitva tartó áruházat, ha elfelejted, hogy meghal az élet. Persze-persze, én voltam a hülye, hogy elfelejtettem, de azért ennyire nem egyszerű a dolog, mivel sok üzlet még karácsony napjain is nyitva tart.
A másik dolog, hogy én például meghülyülnék, ha vasárnap minden zárva tartana, pedig van arra esély, hogy ez lesz a jövőben.
És mielőtt bárki mondaná, hogy milyen rossz dolog vasárnap dolgozni: valóban az, de a legtöbb ismerősöm aki vasárnap dolgozik nem szórakozásból, hanem a pénz miatt teszi. Ezeknek az embereknek pedig nyilván nagyon jó lesz hogy pihenhetnek vasárnap, de a kieső bevétel már kevésbé.
Néha annyira rossz nézni, mennyire vállalhatatlan, minőségen aluli reklámok vannak, amikor például lehetnének olyanok is, amilyen ez itt:
Ingrid olvasgatta a JOY nevű női magazint, ő mutatta, elsőre mindketten azt hittük, hogy tényleg egy karszalag van ott, és persze tényleg az, csak nem érvényes a belépőre. Az ember megnézi, röhög egy jót, bevésődik az agyába hogy mit látott, ír róla blogjába, elmeséli a haverjának és így tovább. Igényes, eredményes reklám, rögtön nem is zavaró, hogy a magazin közepén hirdetést kell olvasni.
Biztosan ti is hallottátok, hogy mivel a sok csúnya magyar pernahajder kamerákkal vonul be a mozibe (sic!) és minden egyébként teljesen jól viselkedő ember, aki csak emiatt tölti le a kamerás filmet, a magyarok miatt jut hozzá az anyaghoz, ezért most a Warner Bros nevű amerikai filmárium közölte, hogy hát akkor kedves magyarok szankció, hogy rohadjatok meg, és még oroszokkal is jóban voltatok régen, súlyosbító körülmény, hiszen azok is milyen gonoszak.
Ennek a remek dolognak az eredménye, hogy például nem lesz Harry Potter finálé éjféli vetítés. Mielőtt jönne a kedves turbókommentelő, hogy háde-háde-háde mi ez a felhajtás, hogy éjféli premier: ez egy poén, egy mókás esemény, ami kis extrát kölcsönöz a mozizásnak, és eddig az összes részt (azt hiszem egyet kivéve) így néztük meg. A legfontosabbat, a finálét nem tudjuk majd.
A kedves amerikai döntéshozó bácsiktól és néniktől azt kérdezném meg tisztelettel, hogy tudják-e, mennyibe kerül itthon egy nem diák mozijegy, és hogy ez a minimálbér hány százaléka, és hogy mondjuk így is annyira biztosak benne, hogy sok csúnya magyar, lopja a filmet és egyébként is. Meg aztán ott van az, hogy nem minden kisvárosban vagy vidéki részen van olyan mozi, ahol épp vetítik is a nagyon sikeres filmeket.
A másik, hogy azoknak is gratulálok azért, akik kamerás filmeket néznek meg. Nem értem miért kell igénytelen kép- és hangminőségben nézni bármit. Inkább várok heteket-hónapokat, minthogy ilyet nézzek, nem tudok rosszabb dolgot elképzelni ha mozizásról van szó, egy kamerával felvett változatnál.
Vicces dolog történt ma velem. Nyitva volt délelőtt a bejárati ajtó, hogy szellőzzön a lakás, meg hogy a macska is tudjon napozni. Éppen telefonáltam, mikor látom hogy valaki áll az ajtóban, és mosolyogva köszönget. Gyorsan lerendeztem a telefont, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek.
Párbeszéd következik.
Ő: biztosan kell a háznak ennyi fény? Én: ne haragudjon, nem értem. Ő: hát eddig az ajtaja feletti lámpa világított meg kattogott itt éjszakákon át, az már most mondjuk elmúlt. Én: valóban, a mozgásérzékelős lámpa elromlott, de ez mintegy féléve ki lett cserélve. Ő: node most egész éjszaka az ablakából szűrődik ki valami fény, bevilágítja az egész házat, bevilágít a hálószobámba, és hát nekem nincs szükségem ennyi fényre. Én: egész éjszaka? Egészen pontosan maximum hajnal kettőig világít a lámpa. Ő: hajnal kettő?! Mit csinál maga addig? Én:maszturbálok, pornót nézek dolgozom. Ő: nos értem, megoldható lenne hogy venne egy kisebb lámpát vagy nem használná egyáltalán? Esetleg lehúzná a redőnyt? Mert ha én nem húzom le, bevilágít, tudja, a szobámba.
Namost kis háttérsztori: a csávó lakását felújítják, elég durván méghozzá, gondolom tele van pénzzel, gondolta majd akkor ez is könnyű lesz. Az extra poén, hogy valójában nem is tartózkodik a lakásban, csak a felújítás idején, éjszaka nem is tudna ott aludni szerintem, mert festés-mázolás sincs még készen, ez látszik, mivel tárva-nyitva minden ablak egész nap.
Mielőtt én lennék a pökhendi: ha valaki idejön, hogy ne haragudjál barátom, éjszaka kipattan a szemem a szájbaverdesett (de egyébként szerintem az egyik legjobb ) lámpádtól, ugyan legyél már olyan jó, hogy legörgeted a redőnyt éjszakára, mert szeretnék aludni, akkor fejet hajtok, és elnézést kívánok a kellemetlenségért.
Ha valaki bemászik félig a lakásomba, kezében telefonnal és fontosember, meg azzal a pénzem van, megveszlek kifejezéssel az arcán, és elkezd flegmán arról beszélni hogy kell-e a háznak fény, pont akkor amikor egyébként is a maximum szintet eggyel túllépi a vérnyomásom egyéb okokból, akkor lehet hogy este még direkt kirakok egy lámpát az ablakba.
Szóval nem tudom, engem is zavar a mosógép fél tizenkettőkor, meg az üvöltöző cigány házaspár tízkor, meg a kisgyerek aki reggel hétkor szombaton és vasárnap trappolva-üvöltve szalad végig a folyosón, a szokásos hétvégi fúrások, a késő esti porszívózások, de egyiknek sem szólok, mert tudom, hogy például nekem sincs időm csak hétvégén mosni meg takarítani sokszor, és akkor viszont egész nap. Volt már nekem is bajom szomszédokkal, akkor a kiváltó esemény egy előre nem jelzett házibuli volt, ami találkozott az én kialvatlanságommal. Akkor hirtelen felindulásból »vicces levelet« fogalmaztam, amivel senkit nem bántottam vagy zavartam meg, és utána egyébként sokkal moderáltabb lett a helyzet, vagy legalábbis én úgy éreztem.
Az egyik legidegesítőbb emberi tulajdonság, amikor úgy állnak veled szemben, mint ha valami kibaszott (már bocsánat) felhőkarcolóról néznének rád, pór parasztra. Hát velem aztán jó helyen kopogtatott, veszek is holnap két sárgaállványos halogénlámpát, és beteszem az ablaka elé. (Nem.) (Lehet mégis.)
Valójában minél egyszerűbbnek tűnik egy feladat, annál bonyolultabb. Ez több okból kifolyólag is lehet, legfőképpen talán azért, mert az egyszerűbb feladatokkal hajlamosak vagyunk kicsit hányavetibb módon bánni, mint megrendelő és mint megbízott is, hiszen ez egyszerű, van még rá időnk, ja igen azt még nem szedtük össze de majd meglesz, hiszen gyorsan meglesz és így tovább. Aztán még az is sokszor alaptétel, hogy az egyszerűbb feladatok kevésbé definiáltak, hiszen egyszerűek, miért kellene róluk sokat beszélni.
Pedig nincsenek egyszerű feladatok, sőt, minél egyszerűbbnek tűnik egy feladat, annál bonyolultabb. Valóban, ezt írtam fentebb is, éber vagy, kedves olvasó.
Ma két fontos dologgal találkoztunk, amivel eddig még nem, az egyik a PHP változókezelésével kapcsolatos, nevezetesen hogy a Facebook által biztosított userid nem feltétlenül fér el a PHP által biztosított integer tartományban, valamint sikerült egy Internet Explorer bugot is találnunk (mai napig meghámoznék bárkit, aki használja még azt a nevetséges szoftvernek nevezett valamit), amely kifejezetten Facebook alkalmazásoknál jön elő, és nevezetesen a sessioncookie-k tárolását érinti. Utóbbira még nem találtunk működő megoldást, noha rengetegfélét találni.
Szóval ezek vannak. Változatlanul imádok egyébként webet fejleszteni, pedig ezt egyesek a szakma legaljának tartják, szerintem azonban egy kihívásokkal teli munkáról van szó, ami néha valóban idegesítő, de melyik munka nem az.
A salátabárból szedegettem vígan az elemeket a kis műanyag tálba, nyúltam a csipesszel a paprikák felé, és ahogy belekotortam a csipeszből, olyan 25-30 muslica röppent fel egyszerre.
Nem nagy dolog lenne ezt kivédeni, egy huszonkét forintos műanyag tetőt kellene a tárolók tetején elhelyezni, és akkor a délben vásárolt ebédnek ajánlott saláta nem lenne megrohadva és nem zabálnák rovarok.
Elképesztő mik mehetnek ott a háttérben, ha már elöl ekkora szervezetlenség volt, a múltkori dolgokat még hozzávéve. Nagyon-nagyon érik nekik egy átfogó ÁNTSZ-ellenőrzés.
Volt már szó sokszor a »melegfelvonulásról«, avagy bocsánat: büszkeségnapi felvonulásból, és én mindig határozottan amellett a véleményem mellett voltam, hogy hadd vonuljanak ha akarnak. Én az Andrássy úttól néhány méterre lakom, ha valakit, hát engem zavarhatna, de sosem volt így. Valóban, én sem vonulok fel azért mert nem vagyok meleg és valóban, gáz az egész, de sokkal inkább megvetem azokat, akik kimennek gyerekkel, aztán hülyebuziznak, de ezt is sokszor írtam már le.
A véleményem még tegnap sem változott, mikor hajnal kettőkor az Andrássy úton kortyolgattuk a hideg italunkat, azonban ma, amikor Barba-trükköt kellett csinálnom, hogy hazaérjek, mivel az egész Andrássy út, a vele párhuzamos és az arra merőleges utcák is le voltak zárva, sőt, még a földalatti és bizonyos szakaszon a négyes-hatos sem járt.
És akkor itt jön be az, hogy engem nem érdekel, ki miatt (felvonulók vagy ellentüntetők), de itt korábban semmilyen megmozdulás miatt nem kellett lezárni a földalattit, tudtam közlekedni és nem állított meg egy rendőr sem, hogy nem mehetek tovább.
Attól a pillanattól fogva, hogy az emberek nem csak a tévéből vagy néhány utca távolságából figyelik az eseményeket, hanem beleütköznek abba, és kvázi a saját szabadságuk korlátozását kell elszenvedniük amiatt, attól a pillanattól fogva mindenki hülyebuzizik majd, még azok is, akik eddig nem.
Ha a mai napon nem hallottam a meleg és bármelyik másik negatív jelző keveredését egy mondatban legalább százszor, akkor egyszer sem.
20y írt egy posztot, amiben azt kérdezi, hogy , és igazából minden betűjével egyetértek.
Én egy albérletben lakni szeretnék, ahová vihetem a saját életemet, a saját emlékeimet, a saját bútoraimat, amin csak az én cuccaim vannak, a saját ágyamat, amiben én és jobbára azok fekszenek, akiket én is szeretnék, szóval ilyenek.
Albérletkeresésben a legundorítóbb dolog, amikor nincsen ötvenmillió kép, nem írnak árat, minimm vagy maximum időhöz kötik a beköltözést, ezeréves szar használhatatlan bútorok vannak, és ezt persze extraként elkönyveltetve kifizettetik veled, de azért a konyhában rohad minden. A kedvencem még, amit nagyon sokan mesélnek, hogy a főbérlő (tulajdonos, akármi) random időközönként megjelenik ellenőrzésre. Hát.
Érthető természetesen minden indok, de gáz, hogy itthon a lakásbérlési kultúra még mindig mennyire kiforratlan, ami szintén érthető, mert itthon inkább a saját lakás dívik, nem a más szarába beköltözés, pedig a más szara lehet hogy nem is annyira rossz.
Nekem hozzáteszem rendkívül nagy szerencsém van: kedves, értelmes tulajdonos, mindkettőnknek kedvező bérleti szerződés, megfelelő ár, jó fekvésű, szép állapotban lévő lakás és még sorolhatnám.
Kicsit mondjuk tartok is tőle, hogy ha valami okból kifolyólag más lakást kell majd keresnem akkor bajban leszek. (A saját lakás pedig még mindig távoli.)
Ja igen, a másik roppant idegesítő dolog: a hasznaltauto.hu oldalon SMS küldésével(!) nagyíthatod ki a hirdetés képeit. Vicc.
Ő a szüleim új macskája, Leilának hívják (bár azt mondták gondolkodnak még a Panna néven is, minálunk ilyen viccesek az állatnevek [nem]):
Haláli a kicsi, pár napja mi hoztuk el az előző gazdijától, akiknek egy nem várt költözés miatt sajnos meg kellett tőle válniuk. Rendkívül aranyos, barátságos, mindent megeszik, játékos, szobatiszta és jól viselkedik – egyszóval a tökéletes macska.
Amúgy hihetetlen, milyen aranyosak a kismacskák, ugrabugrálnak, játszanak, pattognak, dorombolnak, teszik mindezt hatvan-hatvanöt percen keresztül, aztán elborulnak és úgy alszanak mint akit tarkón csaptak egy serpenyővel.
Bizonyára ismét törően új vagyok, hogy ezt a forradalmi testedző gyakorlatot elemzem egy blogbejegyzésben, de megunva kicsit az évek óta húzódó kénevalamitcsinálniatestemmel nyűglődést, hirtelen felindulásból becsatlakoztam Shamalthoz a fekvőtámaszozásban – bár végül más-más tempóban és időközönként csináljuk.
A program roppant egyszerű: hetekre, napokra a napokon belül pedig szettekre van bontva. A teljes edzés hat hétig tart, egy héten három napon kell naponta legalább öt szettet megcsinálni. A legelején egy kvázi szintfelmérő erőpróba segít behatárolni az ember képességeit, a szettek nehézsége ennek eredménye alapján dőlhet el.
Ami nagyon tetszik, hogy egyáltalán nem terhelő. Két szett között mindig legalább egypercnyi szünetet kell tartani, így különösen könnyűnek tűnik, és ahogyan a napok múlásával folyamatosan nehezednek a gyakorlatok, nem igazán érezni a tényleges terhelést. Az első nap az összesen 15 fekvőtámasz ugyanannyira tűnt nehéznek mint a harmadikon a 68.
Nem tudom mennyire lesz látványos, ez annyira talán nem is érdekel, mivel jól esik a kis extra rendszer és testedzés esténként, sokkal jobban alszom utána (pedig amúgy sem vagyok rossz alvó), még kevésbé vagyok fáradékony és még sorolhatnám.
Jelenleg az első héten vagyok túl, majd a végén még mindenképpen írok róla. :)
Ismét feljött a dolog, hogy jól jönne a háztartásomba egy autó.
2009 januárjában írtam egy posztot arról, hogy »autóval vagy tömegközlekedéssel éri meg jobban utazni«, a számok változtak, de a mérleg a pénzügyi oldalt tekintve még mindig az autó oldalára billen, sokkal jobban megéri tömegközlekednem, pláne most, hogy csak a budapesti bérletre van szükségem, ráadásul úgy néz ki, hogy ezt még két évig diákkedvezménnyel vehetem igénybe.
Minek is lenne jó az autó?
Fáradtan beülünk és hazajövünk jellegű szituációkra nem. Ez hülyeség, kevésbé fárasztó ülni a villamoson és bambulni ki az ablakon, még állni is, mint a forgalomban figyelni és adott esetben idegeskedni. Ráadásul a tömegközlekedés közben lehet levelezni, telefonálni, akár még laptopot is nyomkodni (nem fordult még elő ilyen).
Az autónak két szituációban van létjogosultsága. Az első az utazás (értsd: nyaralás, pihenés, akármi), amikor igenis kényelmesebb és olcsóbb bepakolni mindent a csomagtartóba, aztán menni előre. A második a vásárlás. Hétvégén kifejezetten élvezném ha nem hat zacskóval a kezemben kéne végigvillamosoznom a fél várost, hanem szintén berámolnék az autóba, aztán gurulnék haza. Vagy ha el kell szaladni megvenni egy éjjeliszekrényt, ne kelljen körbeérdeklődni az ismerősöknél hogy ki tudna elgurítani, adott esetben ne kelljen beülni egy taxiba.
Az autót viszont csak ezek miatt fölösleges beszerezni. És ebben a témában sajnos sokszorosan a pénz beszél: maga az autó sem olcsó, a havi mindenképpen fizetendő költségek, amelyek függetlenek az utazások számától, aztán még jön a remek üzemanyagár és az esetleges javítási költségek, a drága parkolás, stb.
Biztos vagyok benne, hogy még tartósabb ideig nem lesz autóm, a dolog időről-időre mégis felüti a fejét, fel is írom magamnak, hogy előbb-utóbb erről komolyabban is el kell gondolkodni.
Összeraktam az imént egy hosszabbítót. Valójában nem bonyolult dolog, az enber (sic!) szétszedi a vázat, megkínozza a kábelt, kék, zöld-sárga, barna, beledugja, rácsavarja, visszarakja a burkolatot, majd ezt megismétli a csatlakozóval is. Ügye mondanom sem kell, hogy míg egy villanyszerelő, vagy egyszerűen egy ebben tapasztaltabb, gyakorlottabb személy a fent említett tevékenységeket mondjuk nettó két perc alatt végzi el, sikeresen, addig én szenvedtem vele azért negyed órát, de egy lépéssel közelebb kerültem a férfiasság beteljesedéséhez, úgy érzem.
Azonban kanyarodjunk a történet lényege felé, hogy miért is rakok én össze hosszabbítót, amikor fillérekért lehet vásárolni készen. Elhihetitek, nem akarok néhány forintot spórolni, mert a negyedórányi szabadidő többet ér, azonban a kényszer helyzetet szült, vagy mi. Namármost, speciális igényeim a következők voltak: nyolcméteres kábelhossz és legalább négy aljzat. Ilyet pedig készen nem igazán kapni a közelségemben lokálható helyeken, az ötnél több méteres kábellel rendelkezőkön pedig csak egyetlen aljzat van, a hosszabbítókkal toldozást pedig nem tartottam szép megoldásnak. Az albérletbe kellett sajnos ilyen faramuci kivitelezés, mert a kisebbik szobában egyetlen konnektor van, az is természetesen a legrosszabb helyen (vicc).
Szóval, és akkor itt jön a lényeg: az előre gyártott, ötméteres, háromaljzatos elosztót 2600 forintos áron vásároltam egy műszaki üzletben. A villanyszerelő boltban a nyolcméternyi kábel, a csatlakozó és maga az elosztó (ugyanolyan típusú) összesen került 2000 forintba.
Ezzel még mindig nincs vége, az igazi meglepetés akkor ért, mikor szétszedtem a cuccot. Mindig sejtettem, hogy nincsen sok anyag ezekben, de azért ahogy belül kinéz, az egyáltalán nem vicces. Egészen konkrétan egy réz lemez fut középen, amelyből kiállnak az aljzatok, ez az egész pedig belepattintva a műanyagba.
Mindezt figyelembe véve egyrészt anyjukat, hogy a kétpercnyi összeszerelésért egy vagyont elkérnek, másrészt azért jó döntésnek bizonyult, hogy a számítógépekhez valami komolyabb elosztó lett beszerezve, bár nem tudom mennyire gáz az ilyen jellegű minőség, végső soron baj még nem volt belőle. (Aztán meglepődnék ha szétszedném a drágábbat, mi?)
(Egyszer mondjuk kigyulladt a konyhánk, azt hiszem ezt még nem is meséltem itt. De akkor nem hosszabbítók miatt volt, és nem is azért, mert főztem.)
Az irodában inviteles net van, többször elment az is mostanában, legútóbb éppen tegnapelőtt, egész nap nem volt net, kicsit akadályozta a munkát, de végső soron megoldottuk. A lényeg, hogy panaszkodtam (persze főként poénból) Twitteren, hogy ejnye meg bejnye, másnap felvett barátnak az Invitel Zrt., és nem sokkal később egy üzenetet is küldtek, megkérdezve mi a baj:
Egyrészt a bakitól (amit tegnapra megoldottak) eltekintve le a kalappal előttük, szinte azonnal reagáltak és ez lehet hogy hülyeségnek tűnik, de valójában pontosan egy olyan dolog, ami bármelyik cégnek minimális anyagi befektetéssel hatalmas jópont-halmazt jelent a felhasználóknak.
Másrészt: aki ezek után még nem érti a Twitter lényegét, annak tényleg nem is kell használnia. :)
Oké, akkor egy kódolatlanná tehető elérhetőség (sic, unlockable achievement): mutassatok egyetlen olyan reklámot, amely bankhoz kapcsolódik és jó volt.
Ott volt az Emesés-kampány, aminek az első darabja jól sikerült, az összes többit viszont inkább hagyjuk. Ott volt az Erste Ödön-kampánya, most meg itt van ez az idióta Kinél bankolsz? baromság, mindkettőtől világgá menekültem. Az OTP bebizonyította, hogy a még akár kedvenc dumaszínházas előadók is lehetnek vállalhatatlanul rosszak, csak egy bank reklámjába kell őket betuszkolni. A Raiffeisen bármelyik próbálkozását is elővehetném, szintén hasonlóan irritáló eredmény.
Mondhatnánk hogy ez is siker, hogy évekkel ezelőtti kampányokra emlékszünk, és társul is hozzá a bank, azonban az én termékemet inkább a jó marketing (megint más kategória, hogy méginkább maga a termék hasznossága, szerethetősége) miatt szeressék és ismerjék, minthogy jahogy az, aminek az a gáz reklámja volt.
A Pöttyös az igazi, szerintem ezt mindenki tudja. A legsikeresebb magyar brandek egyike (most ne boncolgassuk, hogy valójában mennyire magyar). A Guru mint legújabb termékük isteni, szóval az is látszik, hogy képesek haladni előre, habár annak a reklámja érthetetlen és nevetséges volt (gondolom a vudu-szertartáshoz volt valami köze, tudjátok, amelyikben a csaj vetkőztetni a csávót távkapcsolattal).
Ellenben a frank reklámügynökség most megmutatta, hogy tudnak ők roppant jó dolgokat is összehozni. Ha lehet azt mondani egy reklámra, hogy zseniális alkotás, akkor az új Annyi Pöttyös vár még rád… videó bizony zseniális lett:
Mindig mosolygok ha meglátom ezt a szpotot, annyira szép és annyira igényesen lett összeállítva, hogy nem lehet szó nélkül hagyni.
Pontosan szombaton volt két hete, hogy új kütyü került az asztalra, ami ráadásul picit különleges is, hiszen a Szingapúrban kilencediknek értékesített darab (ennek persze nincs jelentősége, de aranyosan hangzik), amely támogatásával jutott el hozzám.
Beszélhetnék a játékszerről nagyon sokat, de fölösleges, mindenki tudja hogy mit tud. Azonban egy fontos dolgot kiemelnék: tényleg nem a technológia számít. Lehet hogy van az iPad 2-nél jobb táblagép a piacon jelenleg, ettől függetlenül bárki megfogja ezt, rögtön kitátja a száját és úgy csillog a szeme, mint egy gyereknek. Android-párti nagyon Apple-ellenes ismerős is nyomorgatta, és az volt a véleménye, hogy le a kalappal. Nem lehetne pontosan szavakkal megfogalmazni az élményt, amit a használata nyújt. Feedek olvasására és általában hírszerzésre egyszerűen a tökéletes eszköz, elég csak a Flipboard nevű appre gondolnom. Hihetetlenül aranyos és élvezetes, izgalmas játékok valamint hasznos és produktív alkalmazások tömkelege, gyönyörű kijelző, gyors működős és egy olyan élmény, amelyet más műszaki ketyere által nyújtott élményekhez nem igazán lehet hasonlítani.
A Smart Cover is üdvös eszköz, tisztítja és védi a kijelzőt, többféleképpen szolgál dokként, valamint jól is néz ki.
Sokszor mondtam és írtam már, hogy milyen problémákat tudnék megfogalmazni a MédiaPiac nevű üzlettel kapcsolatban. Nem hülyeségeket, szerintem, kifejezetten súlyos vásárlói problémákat.
Nem segítőkészek az eladók. Ez főként a WestEnd-ben lévő egységre igaz: négyszer-ötször kellett segítséget kérnem nem is konkrétan a termékkel kapcsolatban, sokkal inkább hol találom tekintetben, és mindig flegmán, köszönés nélkül, lekezelő módon kaptam választ. Ez még oké, betudjuk annak, hogy nagy a fluktuáció.
Drága. Bármelyik netes, de sokszor még a hasonló, bemész és kipróbálod jellegű üzlet is olcsóbb. Nem két-három forint, hanem tíz-húsz százalék különbséggel.
Őskori üzletpolitka. A terv egyszerű: nincs komoly weblap vagy webáruház (míg a legtöbb helyen már az ingyenes házhoz szállítás is alapnak számít), cserébe gyere be a boltba, nézz körül, nyomkodd meg, csurgasd a nyálad és költs el egy vagyont. Ezzel szembemegy viszont, hogy nagyon sok termékeket, így például a fényképezőgépeket nem lehet kipróbálni. Ma történt, hogy Ingriddel nézelődtünk, nagyjából hatvan darab kompakt fényképezőgép van kihelyezve, mindegyiket megpróbáltuk bekapcsolni, egyik sem reagált. Megkérdeztük az egyik eladót, aki azt mondta, áruházi rendelkezés(!), hogy nincsen a gépekben akkumulátor(!!), maximum ha komoly szándékod van, előveszik és kipróbálhatod(!!!). Kérdem én: ha az a stratégia, hogy gyere be az üzletbe, akkor nem úgy lenne a jó, hogy végignyomorgasd az összeset, és esetleg ez alapján tényleg el tudod dönteni, hogy neked melyik a legjobb? Mi értelme egy nem bekapcsolható dummy fényképezőgépnek? Hiszen a netes vásárlás azért nem tud teljesen elterjedni, mert sokan jobban bíznak abban, hogy bemennek, megfogják, kipróbálják, aztán ha tényleg jó, irány a pénztár. Egyszerűen érthetetlen ez a hozzáállás.
Ez a három dolog apró csekélység. Változtatni ezeken nem kerülne pénzbe (kivéve az árakat tekintve), viszont bármelyik pont, de főként a három pont újragondolásával ötvenszer ilyen sikeresebb üzlet futhatna.
A MediaMarkt üzletpolitikája egyébként sokkal egyszerűbb a korábban leírtnál: Európa egyik vezető üzletlánca; megteheti, hogy a legnépszerűbb plázában nyit üzletet, és ha kupacokban állna a szar a mostaninál mondjuk kétszer drágább plazmatévék mellett, akkor is ugyanúgy megvennék az emberek. Ha pedig valami megy, akkor senkinek nem áll érdekében, hogy az a valami még jobb legyen.
Hétvégén hirtelen felindulásból beültünk a Super 8 egyik előadására, lustaság miatt a szinkronos változatot néztük, de erre kivételesen nem lehet panaszkodni.
JJ. Abrams még mindig nagyon tud, az utóbbi időben majdnem minden munkája kiváló volt. Nekem talán a »Star Trek« a kicsit gyenge láncszem, de ez is maximum amiatt, mert nem igazán vagyok Star Trek-rajongó.
A Super 8 egy kiváló nyári film volt, kellő számú robbanással és megfelelően elhelyezett poénokkal, amelyek meglehet nem az évszázad poénjai, de legalább telibe találnak. Nem mondom, hogy ennyi kell ahhoz, hogy egy film jó legyen, azonban ahhoz hogy beülj vasárnap délután a moziba, és jól érezd magad, nem kell több.
Ami különösen tetszett, hogy szokás szerint megfigyelhető volt néhány utalás Abrams korábbi munkáira, így akik azzal jóban vannak, ezt a filmet is bizonyára kedvelni fogják.
Eredeti cím:
Műfaj:
sci-fi
Időtartam:
112 perc
Megjelenés éve:
2011
Főszereplők:
Joel Courney, Kyle Chandler, Elle Fanning, Joel McKinnon Miller, Riley Griffiths
Tegnap Gigivel csüccsentünk be a The Lincoln Lawyer című darabra. Engem picit a »Michael Claytonra« emlékeztetett, nem egészen tudom, hogy miért, bár azt már annyira régen láttam, hogy teljesen pontosan nem is emlékeztem minden momentumára.
A történet egy igazi badass* jogászról szól, aki noha talán az egyik legtehetségesebb védőügyvéd, mégis söpredék emberkékkel dolgozik. Ahogyan az egyik kerületi ügyész fogalmaz: ők bekotorják az utcáról a szemetet, emberünk meg kisöpri vissza az utcára.
Nekem különösen tetszett, ahogyan a végén szépen sorra előjönnek az első jelenetekben megismert kliensek. A főbb csavarokra könnyedén rá lehet jönni, ettől függetlenül jó volt végignézni az egész nyomozós sztorit, szeretem az ilyen filmeket.
* Vannak esetek, amikor az ilyen angol kifejezések sokkal jobban megállják a helyüket. Ilyenkor szeretem ezt a nyelvet.
Eredeti cím:
Műfaj:
krimi
Időtartam:
118 perc
Megjelenés éve:
2011
Főszereplők:
Matthew McConaughey, Marisa Tomei, Ryan Phillippe, William H. Macy, Josh Lucas
Még a hétvégén néhány fős baráti társaságban kinéztünk a 15. Kapcsolat Koncertre, ahol egy Ke$ha nevű hölgyemény lépett fel. Emlékszem néhány nappal azelőtt olvastam a tévében, hogy hát Kesha is igazából magyar származású (ez magától értetődik), mivel a nagymamája magyar volt, Késának hívták, és ezért kapta ezt a nevet. Hát legyen így.
Megmondom őszintén, most én voltam a tipikus koncertező, aki ismeri az előadó három számát, azt is csak azért, mert mindenhol hallani, és kvázi lehetetlen nem ismerni.
Ettől függetlenül két dolgot jegyeznék meg: a hangosítás sokkal jobb volt, mint »például a Szigeten«, ami azért ugye kicsit drágább mint az ingyenes Kapcsolat Koncert. A másik pedig, hogy Kesha szívvel-lélekkel ott volt a színpadon. Én nem ismertem ezt a csajt korábban, de hogy lenyomott még egy-két neves előadót is, abban biztos vagyok. Énekelt, ugrált, gitározott, csillámport szórt magára és a nézőkre, fotózott, elhozta az anyukáját, kiabált, bemutatott a tömegnek, meghatódott és könnyezett (vagy legalább úgy tett, mintha) és szóval hasonlók. Minden számát végigénekelte, szerintem élvezhetően, élőzene volt mögötte, és ami a legfontosabb: jól éreztük magunkat.
Abszolút nem bántam hogy kimentünk, a sok bunkót leszámítva király buli volt, akárcsak az utána hajnalig tartó beszélgetés és italozgatás. (Mondjuk az vicces, hogy Terézvárosban 22.00 után nem vehetsz alkoholt.)
És akkor beleesett a liftaknába. Igazából mindig játszadoztam a gondolattal, hogy milyen lehet ha beleejtem, de mindig rendkívül ügyeltem, hogy ne legyen ilyen. Szerencsére most sem a teljes lakáskulcs, csak egy másik kulcs esett be, így bejutottam a lakásba, viszont nem szabad elővenni a liftajtónál a kulcsot, ez most jó intő jel volt.
Külön pluszpont a lifteseknek, felhívtam a nemrég beszerelt vészjelzőn lévő számot (gondoltam a vészjelzőt azért mégsem nyomom meg), azonnal felvették, pedig majdnem tíz óra volt már. Megadták a helyi üzemeltető számát, aki mondta hogy reggel nyolc körül hívjam fel, idejön, kiszedi a kulcsot és odaadja. Szeretem az ilyen jellegű profizmust.
A csemegepultban pedig lehet hogy jó ötletnek tűnik rántott húst venni, de valójában nem az.
