Emlékszem néhány hete mikor kirámoltam a mosógépből a rövidnadrágjaimat, az jutott eszembe, hogy lassan rendezhetem át a szekrényt, hogy a hosszabb és melegebb dolgok kerüljenek előre. Akkor mindenki mondta hogy ugyan már, hát szeptemberben meg októberben milyen szép idő szokott még lenni. Ja. Olyan hideg volt tegnap Sóstón, hogy nyolc pokróccal aludtam. Nem a negyvenfokos kánikuláért küzdök én, de azért gondoljunk bele melyik lenne a jobb: ha egész évben bármikor lemehetnénk tópartra egy hétvégére úszni egyet, a vízbefagyás veszélyét mellőzve, vagy hogy kimehetünk hógolyózni. Ugye.

Jövő hét szombaton évnyitó, és mivel közeledik a diplomaosztó, illetve amúgy sem ártott már lecserélni a régit, megleptek engem egy öltönnyel, ami magyar gyártmány, és így néz ki:

Gondolkodom a rózsaszín ing beszerzésén. Vagy nem.

Így néz ki az új iPod Nano, elsőre azt hittem egy vicc, de nem az:

Vicces, hogy tényleg mindenbe belekerül az érintőképernyő. Kíváncsi vagyok mikor rakják bele az iMac-be is.

A Game Center jónak tűnik, nekik jó fogás is, ha belegondolunk a Steam előnyeibe. Aztán ott van még az iOS 4.1 és 4.2.

Aztán ott van az iPod Touch, ami elvileg az első számú hordozható játékkütyü lett, amit sajnos el is tudok hinni, ha megnézem a legutóbbi PSP-t. Így néz ki:

Kisebb-vékonyabb-szebb, került előre és hátra egy-egy kamera (azt nem vettem ki a közvetítésből, hogy a Nanóban most maradt-e kamera, vagy vegyél dobd ki a taccsot), 40 óráig tartó zenét biztosító akku, természetesen a szuper-felbontású retina kijelző. 8 GB, 32 GB és 64 GB méretekben elérhetők.

Extra móka: jövő héttől előrendelhető az összes új iPod.

Jön még iTunes 10. Kapott új logót is, bár nem ez az egyetlen nótálható újdonság:

Nekem a fekete kicsit erős, de nem vagyok grafikus. Ami okos húzás, hogy berángatták az egész webkettes közösség-mániát az iTunes-ba, gyakorlatilag fogták a last.fm-et és kicsit továbbgondolva, megfűszerezve facebookkal és twitterrel, elnevezve Ping-nek kidobták a piacra. Ha belegondolunk, hogy eddig melyik területen vált be (mindenhol) ez a vonal, esélyes hogy itt is sikeresek lesznek.

Ami viszont tényleg nagyon tetszik, az az új Apple TV:

Film- és sorozatkölcsönzés, nincsen tárolás, egyszerűen megveszed, leülsz a tévé elé és megnézed. Megoldható hogy számítógépről streameli az adatokat, de nem szinkronizál. A többi már vakítás, ez a leülök és nézem a kedvenc filmem-sorozatom egy gombnyomásra jó dolog. Mi régen fizettünk videotéka-bérletért, nem tudom emlékszik-e valaki még azokra az időkre (szipp), és simán fizetnék kábeltévé helyett havonta nagyjából akkora összeget egy ilyen szolgáltatásért. 99 centért lehet reklám nélküli sorozat-epizódokat kölcsönözni. Persze a legnagyobb baj az, hogy itthon semmi nem lesz belőle. Bár ki tudja. Ami miatt szerintem mégsem, az a magyar ember átlag hozzáállása. Ki a fene akarnak fizetni kétszáz forintot egy sorozatrészért mikor ott a BitGate, nemde? Pedig ha valami, akkor ez megéri.

Akkor mindenki lebeszélt, hogy butaság, mígnem megkerestem a volt általános iskolámat; előtte egy nappal kapták meg az értesítőt, hogy az önkormányzat megvett valami e-naplót, ami ingyenesen használható. Azóta nyolc-tíz iskolából jött visszajelzés ugyanerről. Kicsit morcos voltam.

Még nincs minden veszve, szerencsére van nyolc-tíz olyan dolog a zsebemben, ami mondhatni adu-ásznak számít, de azért kicsit irritálja az orromat a dolog.

Persze veszteni semmit nem veszthetek, hiszem diplomamunkát úgyis írni kell, de akkor is.

A hét állatka közül kettőt tartottunk meg, egy tigriscsíkosat, aki a Junior nevet kapta, és a kis zsemleszínűt, aki gyerekkorában Bumfordinak, ahogy pedig szép nagyra nőtt, Ginának lett nevezve. Az anyja tovább élt benne, ha lehet ilyet gondolni, írni vagy mondani. A két barna szempárban tényleg úgy éreztem néha, hogy az anyja lapul mélyen, és abban az odaadó tekintetben, amit kaptam akárhányszor megsimogattam, egy világ kedvessége rejlett. Néha még én sem tudom elhinni, mennyi szeretet lakozik egy állatban.

Lehet, hogy nem én voltam a legjobb gazda, lehet hogy nem töltöttük sülve-főve együtt az időnket, de tényleg szerelmesek voltunk. Kicsit talán kárpótlás volt az anyja után, és eggyel több tényező, ami miatt nyugodtan aludhattunk, hiszen az egyik legjobb házőrző, akit valaha láttam.

A balatoni nyaralás első napján, az eső miatti rossz időben ültem augusztus 28-án a panzió teraszán. Mindenfélén járt a fejem, főként azon, hogy milyen érdekes a tócsa, mely elhomályosul, majd mindig újra éles lesz, miután egy az ereszről lezuhanó esőcseppet elnyel.

Amikor megtudtam, hogy el kell altatni a kutyát, aki több száz kilométerre van tőlem, és az ekkor diagnosztizált daganata kínozza; akinek az egyetlen megnyugvást testvére nyalogatása-nyűszékelése, és egy számára idegen ember nyugtatgatása jelentette, nem is tudom mit éreztem.

Talán azt, hogy mind esőcseppek vagyunk, akik hosszú utat teszünk meg, hogy aztán végül belezuhanjunk egy tócsába, amely abban a pillanatban mikor hozzáérünk hihetetlenül megremeg, felzúdítva ezáltal önnön nyugalmát, mintha háború lenne, de ha végső helyünket megtaláltuk ott, akkor újra nyugodt és éles lesz a tükre. Mindez egy szempillantás ideje alatt, még ha az út előtte több ember több szempillantását is vette igénybe.

Az én szemem azóta is nyugodt és éles, sírni, azt ugyanis már régen nem tudok. Legfeljebb csak belül, a lelkem mélyén, ott viszont ami van, az üvöltve zokog egy kőpadlón, ahol a tócsák a zuhanó könnyekből tevődnek majd össze, míg végül el nem árasztják az egész területet, megfojtva azt, aki ott él.

Mint az összes állatunk, akit el kellett altatnunk, vagy otthagyott minket, ő is hihetetlenül fog hiányozni. Ott voltam mikor megszületett, de sajnos nem tudtam ott lenni, mikor talán újra találkozhatott anyjával és apjával.

Főhősünk (aki Mefi) először köpni-nyelni nem tudott, bár tegyük hozzá hogy más testnedvei és kevésbé nedves részei hamar tudtak volna távozni, ha nem erőlteti azok visszatartását. Először arra gondolt, hogy a macska fellökte a számítógépet, így hirtelen a nemes kínzási folyamatok és a hisztérikus sírás jutott eszébe, miután a macska álmosan megjelent az ágy végében, hatalmas farokkal (az a farka volt hatalmas ami a hátul van a feneke felett) és hatalmas szőrrel, tudniillik a macska felborzolja szőrzetét ha megijed. Következő gondolat a betörés volt, de a vastag biztonsági zár persze egyértelműen nem teszi ezt lehetővé (legalábbis a főhősék bíznak ebben).

Kis idő elteltével főhősünk (A Mefi) kimászott az ágyból, be az éjszaka bugyraiba, de sokáig útja nem tartott, mert a konyhában majdnem hanyatt csapta magát. Az ugyanis úszott. A pezsgőtől.

Történt ugyanis hogy néhány hete egy esti pezsgőfogyasztás után marad fél üveg, ami bekerült dugózva a hűtő alsó polcára. Az idő múlása elfeledtette szegény pezsgő létezését, az viszont bosszúra készülve gyűjtötte egészen napokon és heteken át energiáját, míg 2010. augusztus 27-én éjszaka három óra huszonnyolc perckor úgy gondolta elérte azt a pillanatot, mikor katarzis szerűen kilövi magából a dugót. Csakhogy a dugó kilövésével együtt megindult hátramenetbe, kinyitotta a hűtő ajtaját, majd hanyatt vágódott a konyhakövön, csak úgy, mint néhány perccel később majdnem főhősünk is, aki Mefi, és aki röhögve törölgette a konyhakőről a pezsgőt, hajnali fél négykor.

Disz vöz a feszinéting sztori.

Tantárgy	Kredit	Óraszám
Diplomatervezés	15	25
Nyílt operációs rendszerek	4	40
Windows 7 üzemeltetés (lol)	4	30
Windows Server 2008 üzemeltetés	4	40

Még tíz kredit kellene és meglennék az előírttal, lol.

Úgy néz ki diplomás leszek, lol.

Kicsit azért ijesztő a következő időszak, nem lol.

Azon gondolkodom, hogy kellene egy fogadással foglalkozó weboldalt csinálni, amelyen ilyesmikre lehetne fogadni, hogy hányan lesznek médiasztárok a műsor végén, hányszor élnek szexuális életet odabent, lesz-e VV Lali nevű játékos, ki nyer és hasonlók.

Szerintem meggazdagodnék.

Nem nagyon akarom bő lére ereszteni, nem szeretnék kitérni arra hogy mi a sztori, kivel vagyunk és mit kell tennünk; ezeket úgyis leírták már mások, máshol. Lényeg a lényeg: a szokásos olaszos életet éljük a csodás Államokban.

Két és fél órányi játék után a következőt tudom mondani: a Mafia II minden jó tulajdonságot magával hozott, amelyet az egyben szerettünk, annyi változással, hogy a rosszakat kijavították. Nem viccelek, két óra játékidő után nem tudok mit negatívumként kiemelni. 1280×768 pixeles felbontáson szaggatás nélkül vakít, a grafika egyszerűen lenyűgöző, pedig bőven a minimum konfiguráció alatt van a gépem; a mozgások, a harcok és az egész körülöttünk lévő világ kidolgozottsága tényleg odatesz. Hozzáteszem hogy a Mafia: The City of Lost Heaven is hasonló érzéseket keltett bennem annak idején, emlékeim szerint.

Mesés. Megérte ennyit várni, látszott hogy nem véletlenül telt el végtelennek tűnő idő a két játék megjelenése közt.

Egyelőre a sztori is jónak tűnik; kedvenceim a GTA-játékok, de valljuk be, ott mindig vannak kicsit bugyuta dolgok, itt azonban ismét egy remekül be-, át- és levezetett történet került elénk. Ráadásul jelenleg nem is tűnik olyan nehéznek mint az első rész, de nem is esik át a ló innenső oldalára sem.

Kiváló játékélmény, nem tudok mást mondani. Ahogy nézem a kritikák is jókat írnak, bár komolyabban még nem olvasgattam.

Végül néhány kép a tovább mögött.

Olaszországba kellett küldenem csomagot, bizalmas, értékes, miegymás, de nem akartam túl sok pénzt eltapsolni erre. 10 500 pezeta lett volna a nem tudom milyen gyorsposta, ami két nap múlva ott lett volna, és bácsi vitte volna kocsival meg hasonlók. A postán dolgozó srác viszont azt javasolta, hogy inkább adjam fel nemzetközi küldeményként, ötféleképpen értékbiztosítással, meg tértivevénnyel, ajánlva és tudom is én milyen postai szakszavak voltak ráragasztva a borítékra. A dolog összesen került így három darab Mátyás királyba, három nappal később jött a telefon, hogy megérkezett a csomag, majd a telefonhívástól számított két nap múlva megjött a tértivevény is, hogy a csomagot épen és egészségesen célba juttatták.

Adtam már fel egyébként mobiltelefont is postán; szépen becsomagolva, hatvanezer forintig értékbiztosítással, törékeny meg hasonló jelzőkkel. Összesen az is ilyen összegbe fájt körülbelül, és odaért épségben.

Szóval a posta annyira mégsem rossz intézmény – vagy csak nagyon szerencsés vagyok? Elő a sztorikkal!