Kis adalék, hogy nővérem, aki »egy évtizede« Olaszországban él, mikor belépett a körfolyosós házba, szabályszerűen ledöbbent, hogy hát itt tényleg minden ajtón és ablakon van biztonsági rács, sok helyen még a riasztóberendezés is határozottan pislog az éjszakába.

Hát igen, így megy ez mifelénk. Persze tudom én, hogy betörés majdnem mindenhol van, de.

Ma délelőtt hívott az egyik ügyfelünk: betörtek hozzájuk éjszaka, és míg ők aludtak az emeleten, a földszintről fogtak mindent (pénz, pénztárca, laptopok, televízió, házimozi, néhány ékszer, dísztárgyak), bepakolták a garázsban álló autóba, majd azt is elvitték.

Szép augusztus huszadika reggelük lehetett, igaz?

Mesélek egy másik történetet, amit éppen múlt héten hallottam. Testvérpár (lányok), húszas éveik közepén-végén együtt laktak egy körfolyosós bérházban. Az ablakon nem volt rács, és a nyári kánikulába elkövették azt a hibát, hogy nyitva maradt éjszakára. Az egyik lány arra emlékezett reggel, hogy hülyeséget álmodott: egy nagy darab csávó odaült az ágyára, és csak annyit mondott késsel a kezében hogy kussolsz vagy meghalsz. Mosolyogva akart kimenni a konyhába mesélni testvérének, mikor azt vette észre hogy nyitva az ajtó, a fél lakás meg üres.

Tudom és értem én, hogy betörések nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon vannak, de azért elszomorító, hogy rácsokkal, riasztókkal és lassan már vizesárokkal körbevéve kell aludnunk éjszaka, hogy reméljük a lehető legjobb esetet, mikor csak azoktól a tárgyaktól fosztanak meg minket, amelyekért megdolgoztunk.

Az elmúlt négy napban Budapest városában ma áztam meg harmadszorra. De persze nem ilyen néhány esőcseppes megázásról van szó; először péntek este a Szigeten (a telefonom kijelzője azóta sem világít), aztán tegnap este végül pedig ma. Fél kiló kenyér is megázott, amit éppen hoztam haza a péktől.

Hát mi folyik Gyöngyösön?

Van ez a város, ez a Budapest, amiben élünk. Ahol olyanokat látok, hogy a főiskolára térd fölött véget érő nadrágban és papucsban járnak a fiúk, ami persze nem akkora dolog, csak szerintem. Vagy ami már furcsább, hogy egy buszon ami Buda és Pest között közlekedik én vagyok az egyetlen, akinek a bőrszíne egy bizonyos skálán nem elég barna. De ezzel persze nincs baj, mert nem ítélünk ilyenek alapján, a viselkedés viszont már egy olyan dolog, aminek tekintetében engedtessék meg, hogy azért elmorzsolom a káromkodást.

Eztán megyek a villamoson, amely tele hajléktalanokkal, akik azt vitatják meg, ki hány évet töltött a börtönben, és hogy ez milyen isten már, ugye.

A következő jelenetben hetes darab, teljesen jól szituáltnak tűnő, ki zakót, ki elegáns pulóvert viselő fiatal áll a megállóban, az érkező villamost várva. Ahogyan az közeledik, hangos zene üti fel a fejét, majd mikor felszállnak, kiderül hogy nem is olyan jól szituáltak. Hirtelen rögtön hangoskodásba elegyednek a hajléktalanokkal, a lehető legrövidebb idő alatt összetaggelik és karistolják az üvegeket, meg bömböltetik a zenét miközben hódolatukat fejezik ki egy tizenhat évet börtönviselt embernek. Később kétszer is vész-fékeznek.

És igen, amikor ilyen van, akkor én is lapítok mint tetű a var alatt, mert senki nem fog nekimenni egyedül hét embernek, akiket még hajt a pálinka és a csordaszellem.

Aztán kisföldalatti. Tizenéves lányok borral a kezükben. Persze, fiatalság, bolondság, igyanak meg minden, de azért ez akkor is gáz. Mellettük valami egyötven magas hülyegyerek, káromkodik, cigarettázik, majd hanyagul bepöcköli a még égő csikket a sínek közé. Menő fiú.

És akkor én az idióta olyanokon agyalok, hogy jó esetben tíz-tizenkét év múlva gyerekem lesz. De. Gyereket egy ilyen világba? Egy ilyen ország ilyen városába? Hogy mi legyen belőle? Papucsos főiskolás? Borozó diáklány? Tűpárnafejű hülyegyerek? Villamosokat összetaggelő keménylegény? Vagy olyan mint az apja, aki azon aggódik, hogy mi lesz tíz év múlva?

Ritkán idegesítenek fel dolgok, de ma, Trianon kilencvenedik évfordulóján olyan mérhetetlenül szomorú és ideges lettem.

Nem hiszem el, hogy a mai fiatalok (igen, ezt merem írni huszonkét éves fejjel) többsége ekkora kis köcsög. Hogy ilyenek fognak körülvenni tíz-tizenöt év múlva, hogy ezekből van egyre több és hogy már lassan a bőrszín sem számít.

Eredetileg Trianonról akartam írni. Aztán arra gondoltam, hogy jelen pillanatban vigye a fene Trianont, mert bár szomorú dolog, és rettenetesen gyűlölök még csak rágondolni is, de ami itt mostanában megy, az nem hogy jobb lenne, hanem egyre életveszélyesebbnek tetszik.

És igen, ezt is sokszor és sokan leírták már, én is megtettem párszor, de komoly bajok vannak, nem csak az adórendszerünkkel.

Ami megy a médiában Stohl balesete körül, az egyszerűen nevetséges, egy rossz lejáratókampány, ami az emberek pletykásságát használja ki. Eleinte még csak alkoholos befolyásoltság, aztán már tökrészeg, közben kiderül hogy drogozott is, most meg már viagra is kell neki. (Utóbbinak aztán végképp semmi köze a balesethez, hacsak nem az álló nemi szerve miatt karambolozott.)

Oké, bevett valami tablettát, ráhúzott fél üveg viszkit (gondolom), aztán összetört valakit. Igen, ez következményekkel jár: vegyék el a jogosítványát, kapja meg a büntetést ami jár neki, és kész. Napjában hat-hét-tíz-ötven-száz ilyen baleset van, mégsem hallunk róla hetekig mindenhol, mintha muszáj volna. Megnézném mennyit kapott az interjúkért a szegény áldozat.

Igen, közéleti személyiség, attól viszont nem kekszel különbet reggel meg este a fürdőszobában a kagylón ücsörögve és nem teszi őt egy általa okozott autóbaleset rosszabb emberré, mint bárki mást, hasonló helyzetben.

Nem attól lesz valaki jó vagy rossz színművész (vagy akármilyen más munkát végző ember), amiért vagy ahogyan civil emberként viselkedik.

Az történt, hogy gondoltam angolóra előtt bevásárlok 500 ml (»nem is másfél literes«), szénsavval dúsított, magas ásványianyag tartalommal rendelkező, de főként kurva hideg ásványvizet. Hogy érezzük a helyzet komolyságát, még káromkodtam is.

Bementem a SPAR-ba, amely a suli mellett van, és ahol mindig nagyon udvariasak és vidámak az eladók (nem), majd az ásványvizes hűtőben mit találtam? Az annyira nem fontos, de mit nem? Vizet. Kérdezem hogy van-e ugyan hűtve valami-valahol ami nem kóla, és mondták hogy nincs, közben fogdosták a kirakott vizeket, én meg mondtam hogy köszönöm de a pisihideg az annyira nem jön be mikor ömlik rólam a víz.

És érted, a forgalmazók nem véletlen háklisak erre, és engem nem érdekel, hogy mást is beraknak a hűtőbe, és azt még túlélem hogy radler nincsen hűtve, mert biztos csak melegek isszák (nem) és ők csak melegen szeretik (nem [tudom]). De azért ásványvíz legyen már kapható hidegen.

Viszont beruháztam gyerekkorom kedvenc édességéből, ez nagyjából húsz percet bír majd ki:

A Romaversitas átfogó képzési és anyagi támogatást nyújt a felsőoktatásban tanuló roma fiataloknak, valamint teret biztosít egy pezsgő közösségi élet kibontakozására. Célunk, hogy a tehetséges roma fiatalok számára egyenlő hozzáférést biztosítsunk a tanuláshoz, segítsük szakmai fejlődésüket, és szakértő támogatást nyújtsunk a kisebbségi lét lehető legtöbb aspektusában.

A Romaversitas havi ösztöndíjat, valamint a szakmai előmenetelt segítő, kötelezően választható képzési programcsomagot (tutori képzést, nyelvtanulási lehetőséget, szakmai és készségfejlesztő szemináriumokat, különböző közösségi programokat stb.) biztosít a felvételt nyert diákoknak. A hallgatónak vállalnia kell, hogy részt vesz a havonta egy alkalommal (péntektől vasárnapig) Budapesten szervezett szabadegyetemi alkalmakon. A támogatásra a hallgatók – a Romaversitas Alapítvánnyal kötött tanulmányi szerződés teljesítése esetén – a diploma megszerzéséig jogosultak.

A jelentkezés feltételei:
- roma származás;
- magyar állampolgárság;
- a 2009/2010-es tanév végéig legalább két lezárt szemeszter valamely magyarországi felsőoktatási intézményben; - nappali tagozaton, államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésben való részvétel (alap- vagy mesterképzésében, PhD képzésben, illetve hagyományos képzésben);
- a jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felvétele esetén részt vesz 2010 augusztusának második felében a Romaversitas négynapos gólyatáborában (a költségeket az alapítvány fedezi).

Egy árva rossz szót sem akarok mondani, de ez megkülönböztetés, ugyanis a nem roma hallgatóknak a tanulmányi ösztöndíj eléréséhez néhány fokkal szigorúbb feltételeknek kell eleget tenniük (legalább 3,55-es tanulmányi kreditindex, legalább x teljesített kredit az adott félévre stb.). Ráadásul ha jól értelmezem ezt a szöveget, akkor egy jól tanuló roma hallgató a tanulmányi ösztöndíjon túl plusz juttatásokat kaphat, pusztán a roma származásának köszönhetően.

Persze nem panaszkodok, kapok én is bőven lehetőségeket a felsőoktatástól, de az kicsit felbosszant, amikor folyamatosan hallom a mindenki egyenlő, ne különböztessük meg egymást és ne rekesszük ki egymást szentbeszédeket, majd kapok egy ilyen e-mailt.

Jelenleg egy olyan alternatív lehetőség él, hogy komp és busz segítségével mindenkit hazavisznek, ami azt jelenti hogy egy kvázi eurotúra szerű élményünk lesz, Lengyelország, Észtország és egyéb helyeken keresztülutazva.

Nagyon-nagyon bízom benne, hogy 22-én legalább a mi gépünk fel tud szállni, illetve hogy ha felszáll, akkor rendeltetésszerűen tud majd leszállni, nem ötvenkilónyi hamuval a bal és/vagy jobb hajtóműben, valahol a semmi közepén, orral a földbefúródva. Bár már látom előre, hogy a nem-repülésnek pontosan 99% esélye van.

Nincsen undorítóbb dolog a lopásnál, tényleg vissza kellene állítani azt, hogy a kezét venni a tolvajnak. Drasztikus vagyok, meg ejnye, kétezertíz van.

Akik pedig a telefonon interneteznek is: használjatok jelszavas vagy jelkódos zárolást. Igen, kényelmetlen beírni azt a négy-öt számot vagy betűt, de megéri, mert utólag az összes beállított jelszót módosítani sokkal bonyolultabb és adott esetben kellemetlenebb. A telefonon lévő fényképekről, amik adott esetben egyáltalán nem publikusak, még nem is beszélve.

Röviden: vettem egy lámpát, világított, örültem. Kiégett az izzó, puff, megesik, vévév ikea pont hu, keresés: G9 izzó. Dobott mindenféle ÉGŐKET meg lámpákat, azt nem ami nekem kéne. Oké, termékek, világítás, izzók és egyebek. G4, G5, G6, Gkukac, Gomba, Gn ahol n nem egyenlő kilenccel. Rendben, írnék nekik egy levelet, erre a kapcsolatfelvételes űrlapot mikor elküldöm, egy angol hibaüzenet jön be. Rendben, vissza. Mező üres. RENDBEN, megint kitöltöm, megint nem található. Fasza. Remélem örülnek, hogy nem jön sok panaszlevél. Elsétáltam az Andrássy úton a lámpaszalonba, van G9-es izzó, örültem. Raknám bele a lámpába, erre az amit vettem, HÁROM centiméterrel nagyobb, mint a másik izzó, ergo nem fér be. Lehet ezt fokozni? Hát persze, rólam van szó.

Rendben, én ezt is elviselem, szétszedtem a fém burkolatot, belerakom, ráerőszakolom, vidámság. Ekkor veszem észre, hogy az izzó amit vettem 40W-os, a lámpába pedig maximum 25W-os mehet. A lámpaboltban egyébként közölték hogy csak 40W-os kapható jelenleg. Tök jó. Aztán szerencsére az IKEA két perccel később válaszolt, úgyhogy a levél legalább megérkezett, és izzót is kapni, csak a neten nincs fent valami miatt. Kérdésem viszont az izzókhoz visszatérve, vastagon, megint:

Minek vannak a nyomorult szabványok?

Ha az izzó típusa G9, ami elvileg egyedi jelölője egy adott típusú, kinézetű, méretű, felépítésű és akármilyenű (sic!) izzónak, akkor mért lehet hogy két G9-es izzó teljesen máshogy néz ki, és ezáltal nem fér bele a lámpáma, amelybe G9-es izzó illik? Ez olyan mintha a 46-os cipő 36-os lenne, nyilván mindenki morogna. Komolyan érdekelne a dolog, ha esetleg valaki tudja.

Tegyük fel, hogy az illető nemzeti érzelműnek vallja magát. Akkor ugye már bukott az egész, mert ha valaki tényleg nemzeti érzelmű, akkor felveszi tizenötödikén, majd este szépen berakja egy dobozba a trikolór masnit.

Aztán lehet hogy az illető trehány. Akkor meg azért bosszantó, mert az ilyen ember inkább ki se tegye. Egy kokárda lekapása ugyanis nem olyan kaliberű feladat, amit nem tudna megcsinálni még a legelfoglaltabb ember is legfeljebb öt másodperc alatt.

Tudom én, hogy apróságok ezek, de mindig is az apróságok zavartak, mert sosem a nagy dolgok borítják ki az embert, hanem amikor sok pici apróság halmozódik. Nem mintha ezen kiborulnék persze, csak amikor felszállok a villamosra március 17-én és van rajta hat-hét kokárdát viselő ember, akkor inkább leszállok és gyalogolok hazáig.