A téma: csak úgy RSS ikon

Tíz dolog, amiért érdemes piacra járni

Tej, kenyér, Herz-szalámi. Miközben ma hazaértem a piacról a nagyon szexi bevásárlótáskámmal, és mértéktelenül adagoltam az arcomba a friss házi tejfölt, a lilahagymás sajtkrémet és a spanyol kolbászt felváltva, arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a piaci vásárlások okozta gyönyört legalább egy bejegyzés erejéig.

Így néz ki a Lehel Csarnok egyik része 2014-ben

1. Mert jó a pékáru

Friss kenyér, friss zsömle, friss kifli. Nincs adalék, nincs tartósítószer, reggel sütötték és még holnap is meg tudod enni, ha pedig szeletelni akarod, nem mállik darabjaira. Ha szárítani akarod, azt is lehet, mert nem penészedik meg 1,5 nap alatt.

2. Mert jók a tejtermékek

Olyan sajtkrémet nem fogsz kapni a nagy áruházakban, amiket egy kis tejüzem gyárt, ráadásul ha az van ráírva, hogy lilahagymás, akkor az nem lilahagyma-ízű, nem lilahagyma-aromás, hanem lilahagymás. A tejfölről, a sajtról és a tejről már nem is beszélve.

3. Mert magyaroktól, magyar termékeket vásárolhatsz

Biztos lehetsz benne, hogy Panni néni nem viszi ki talicskával a GDP-t a 100 forintért eladott fokhagymáján, amit a kertben nevelgetett és egy-két példától eltekintve tényleg csak magyar vállalkozók árulnak.

4. Mert olyan dolgokat is megkaphatsz, amiket máshol nem

Nővérem Olaszországban él, így bizonyos szinten rajongok például az olasz sonkákért és szalámikért, amiket persze megvehetek a nagy áruházban is elég borsos áron, csinos műanyag vákuumcsomagolásban, kis tartósítószerrel, vagy kimehetek a Lehel Csarnokba, ahol az egyik húsbolt a békéscsabai kolbász mellett tart mindenféle olasz és spanyol felvágottakat is. (És igen, a spanyol kolbász nem magyar termék.)

5. Mert friss

Ezt már majdnem mindegyik pontnál felsoroltam, de tényleg: a tej, a kenyér, a felvágott, a hentesáru és a tojás mind-mind friss állapotban kerül a vevő elé.

6. Mert egészséges

A tanyasi csirkék többsége szerencsére nem génkezelt, de ha kapnak is valami extra tápot, hidd el, hogy még mindig jobb, mint az a hús, amit egy-két üzletben árusítanak, szintén vákuumcsomagolva. A dolognak persze van hátulütője is: az igazi tej és a belőle készült termékek nem állnak el két hétig a hűtőben, mert – ahogyan az a tejtől elvárható – savanyodásnak indulnak.

7. Mert olcsó

Vannak persze szélsőséges példák, de piacon vásárolni a saját tapasztalataim alapján mindig jobban megérte, és ezzel a pajeszom is egyetért.

8. Mert az eladók kedvesek

És ha gyakran jársz, már a neveden köszöntenek, és hallhatod a filmekből ismerős a szokásosat? kérdést.

9. Mert biztos, hogy a közeledben is van egy

Vidéken a nagyobb városokban, Pesten pedig szinte minden kerületben van egy jobb piac vagy vásárcsarnok. A fővárosban persze a Vámház körúti (1. számú) Vásárcsarnokot ajánlják sokan; én viszont ritkán járok oda, egyrészt mert kiesik, másrészt pedig kicsit sok ott az ember, és nehezebb tologatni a lenkerekest, meg aztán tíz perc járásra van tőlem a Hunyadi és a Lehel téri csarnok is.

10. Mert hangulatos

A legtöbb csarnoknak nagyon jó az atmoszférája: finom illatok terjengenek, jó látni a nyüzsgést és az ebédjük összetevőit beszerző embereket.

10+1: Mert jó leküldeni egy kávét vagy egy fröccsöt a beszerzés után

A Lehel Csarnokban például van egy kifejezetten jó kávészaküzlet, de a földszinti talponállókban sem rossz a kimért bor. (Fajtája válogatja.)

A piacra járásnak persze vannak kényelmetlenebb tulajdonságai is: kerülgetni kell a motorizált, lenkerekes néniket; néha elmegy az ember mellett egy-két olyan figura, akiknek az ábrázatánál már csak az őt körüllengő illataroma ijesztőbb és sajnos mint minden másik helyen, itt is vannak olyan eladók, akik nem ismerik a vásárlás folyamatában azt a fontos tényezőt, hogy ők ez eladók, akik a vevőért vannak.

Azonban a fenti tíz és egy ráadás dolog (és még biztos lenne több is) miatt mindenképpen megéri.

Unijós előírás

Van itt ez az Index-cikk, amiben azt ecsetelik, hogy egy árva darab lépcsőfokhoz mozgássérültekjnek szánt liftet építettek (cirka 1,6 millió forintért), igaz ezt megoldhatták volna kis mutyival és néhány közbeszerzési eljárás megfuttatásával egy mondjuk nettó 166 000 forintba kerülő rámpa megépítésével, de hát kérem, azt nem lehet, mert a lift uniós előírás. Vagy például azt is hallottam már, hogy azért nem lehet itthon kapni tűzköves öngyújtót, mert szintén az EU-s előírás, hogy nem lehet. Vagy hogy például a cigarettadobozra nyomtatott, elrettentésül szolgáló, rákos-rothatdó belső szerveket is az Unió írja elő.

És amikor a Berlinben élő ismerősöm azt meséli, hogy kint, Németország fővárosában, az EU egyik melegágyában minden sarkon lehet cigarettát venni, nincsenek rajta undorító belső szervek, csak egy felirat a két oldalán, és mellé fél centért adnak egy tűzköves öngyújtót, hogy az ember a rámpán sétálgatva elszívja a szál cigarettáját – na akkor merül fel bennem a kérdés, hogy most akkor merre vagyunk arccal. De ez csak egy példa, nem is feltétlen a dohányzáson van a hangsúlya.

A félreértések elkerülése végett: nincsen nekem semmi problémám az EU-val, sem pedig az előírásaival, értem, hogy működik a világ. Amit nem értek, az pusztán annyi, hogy ha itt érzésre minden milliméter pontosan van szabályozva, és a szabálytalanságokat szigorúan büntetik, akkor hogy lehet, hogy egy az EU-hoz talán sokkal közelebb álló ország fővárosában pont az előírások ellenkezőjével találkozik az ember.

Fekete péntek? Kösz nem.

A titteren futottam bele az alábbiba, és gondoltam élek a beépíthetőség csodálatos eszközével, és ideembeddálom (sic!) ezt az aranygondolatot:

Ha valaki nem ismerné: a fekete péntek egy kifejezetten rossz példa az amúgy sok jópofa és átveendő amerikai szokások közül (ellenben a »helovinnal«, amit nem szeretek itthon ünnepelni, de amúgy egy mókás és aranyos dolognak tartom). A fekete péntek hálaadás napja, november negyedik csütörtökje után megrendezésre kerülő műsorszám. Ezzel veszi kezdetét a karácsonyi vásárlási szezon, és ilyenkor az üzletek hatalmas leértékeléseket tartanak.

Kapásból itt jön be a képbe az, hogy miért nem éri meg áthozni ezt a szokást itthonra: mert amíg Amerikában tényleg 50-80%-os kezdvezményeket biztosítanak, vagy olyan lehetőségeket, hogy egy komolyabb tévé mellé kapsz egy komolyabb házimozit, vagy mondjuk a játékkonzol mellé 4-5 játékot, addig itt 5-10, esetleg 10-15, nagyon kirívó esetben 20% kedvezményt. Oké, örüljünk ennek is, de ez így decemberben a karácsony felé közeledve amúgy is alap. (Az megint más kérdés, hogy januárban ugyanazokat a termékeket kétszer olyan olcsón lehet beszerezni.)

Meg aztán, most komolyan: tényleg ennyire elcsúszott világban élünk, ahol emberek azért halnak meg, mert olcsóbban akarnak megvenni valamit?

Biztos, hogy minden oké odakint a nagyvilágban?

Kritikán aluli

Nem is igazán emlékszem, ki ajánlotta anno, de meghallgattam a Puzsér-féle »Benjamin Button« kritikát.

Én bírom Puzsért, jó meglátásai vannak, nagyon profin lavíroz a bulvár és a műkritikus stílusok között, mindemellett viszont keményen megmondja a véleményét, ami az esetek többségében helytálló, gondolatébresztő. Azt is hozzá kell tenni, hogy különösen elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mert nálam a Benjamin Button megfogalmazza, miért szeretek filmeket nézni. Fent van a Filmek, amikből idézünk, Filmek, amiket bármikor megnézünk és még sok hasonló listán.

Ebben az esetben úgy gondolom, nagyon félre nyúlt, és inkább kicsit olyan érzésem volt, hogy az alapvető közhelyek kihangsúlyozásával próbálja meg lerombolni a film hatalmas erejét, ami viszont nálam egyáltalán nem működött, a fenti okokból kifolyólag. Ennélfogva az egész kritikát hallgatva úgy éltem meg azt, mintha kényszeresen keresnénk a film hibáit, gyengeségeit, de mivel csak elhanyagolható apróságokat, morzsákat találnánk, azokat nagyítjuk fel és ugrálunk rajtuk.

A vélemény meg olyan, mint a vécépumpa. (Nem mindenkinek van, nem is vagyunk rá kíváncsiak, de ha éppen szükség van rá, elkérjük.)

Kritikus tömeg

Ha lehet hinni a Wikipédiának, akkor a Critical Mass egy több mint húszéves kezdeményezés, amelynek az eredeti célja az volt, hogy megmutassa az embereknek, milyen veszélyes és nehézkes kerékpárral közlekedni az utcákon és talán azért is, hogy egyenlő jogokat teremtsen a bicajjal közlekedőknek. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal, mert cangázni jó, és a közlekedés szerintem is akkor király, ha van hely benne a cangásoknak.

Azzal kapcsolatban viszont már sokszor kifejtettem a véleményem, hogy az itthoni kerékpáros közösség egy részéből egy rettenetesen idegesítő szubkultúra alakult ki, aminek a tagjai szerint a Kerékpár nagy k-val az isten jármű, mindenki köcsög, aki nem azzal jár, és akik úgy gondolják, hogy öt sör után már miért ne lehetne felülni a cangára és végigmenni a körúton, meg azt ugye mondanom sem kell, hogy a zebrán ők is átgurulhatnak, sőt, akár majdnem át is mehetnek a gyalogoson. Na, nálam ez a kategória egyenlő a BMW-ben feszítőkkel és a galambbal, aki ráküldi a cuccot a járókelők fejére.

Aminek a kapcsán ez az egész most eszembe jutott, az a pár nappal ezelőtti szigorított rendőri ellenőrzés, ami miatt jópár cangás panaszkodott, és rengeteg helyről hallottam, hogy a köcsög kékek így, meg úgy is.

Pedig, ha egyenlő jogok, akkor abban az is benne van, hogy a rendőr ugyanúgy megállíthatja a közlekedőt, hogy fújja meg a szondát, legyen lámpája vagy mondjuk bukósisakja.

És nem, ha köcsögök a rendőrök, akkor ők a köcsögök, és nekik kell üdvözölni a rokonaikat, de picit azt érzem, hogy valójában nem erről volt szó, hanem annak a bizonyos maroknyi szubkultúrát alkotó közösségnek a szélsőséges véleményéről.

De amúgy érdekelne, hogy ha valakit megállítottak, akkor mennyire voltak gonoszak.

Sziget Eye

Oké, tavaly már ültünk a »Sziget Eye-on«, ami akkor a Sziget területén egy rendkívül régimódi, de annál mókásabb óriáskerék volt, végtelen pénzért lehetett vele menni egy kört, és igazából a fesztivál területét lehetett belátni. Gerendaiék most viszont gondoltak egyet (vagy nem tudom, ki gondolta ezt az egyet), és behozattak egy ötször akkora modern óriáskereket, amit lehajítottak a belvárosban.

Sziget Eye Budapest fotó

Múlt hét végéig lehetett felülni egy körre, 2400 magyar pengettyűért. A látvány elég jó volt odafentről, ráadásul szép állapotban volt a fülke üvege (legalábbis a mienké), szóval simán lehet fotózni és videózni. A szervezők még egy videót is összeraktak, amiben a kerék építését lehetett megnézni, nagyjából négy nap alatt készült el, és ha valaki végignézi, rögtön megérti, miért kérnek ennyit egy körért.

Nagyon felkapott téma lett a kerék, de egyébként tényleg jól nézett ki, és elég messziről lehetett látni, a Köröndtől este még simán kivehető volt.

Már leszedték és legközelebb a Szigeten lehet ismét felülni, kíváncsi vagyok, onnan mennyit lehet látni a városból.

Egyébként az ilyen gépekért már majdnem beteges módon rajongok, tökéletes mérnöki munka, és kiválóan összefoglalja, hogy hová jutott el az ember – éppen pont a keréktől.

Mi van a hamburger után?

A címben álló kérdést fejteném ki egy kicsit bővebben.

Mostanában rengeteg nagyon jó hely nyílik Budapesten. Ezekről még a New York Times is írt, ráadásul egészen jókat. Nekünk is sikerült pár ilyen helyre elmennünk, és eddig majdhogynem kivétel nélkül az összes nagyon meggyőző volt. Ezek főként egyszer-egyszer az élmény miatt meglátogatandó, különleges gasztroélményt nyújtó éttermek, ahol egyébként az 1500-2000 forint között mozgó ebédmenük is kiválók.

De mi van akkor, ha az ember sétál hazafelé, mondjuk este, amikor az ebédmenü nem játszik, és szeretne enni valamit, ami nem a szokásos gyorséttermi kaja (vagyis, hogy gyorsan kipörgessük őket: Burger King, gírosz, kínai, KFC, McDonald's, Subway), akkor hová tud menni? Persze, mondjuk a közértbe (bocsánat: boltba) bevásárolni, és főzni magának valamit.

Vagy: hamburgert enni.

Mert a hamburger – gondolom az egyszerűsége, a trendisége és a variálhatósága miatt – gyakorlatilag a legnépszerűbb étel mostanában. Majdnem minden kerületben legalább két, nagyon jó hamburgerest tudok, ahol elérhető az ára, finom az íze, és habár egyhangúnak hangzik, mégis változatos, mert mindenhol egy kicsit máshogyan csinálják.

És szép is ez, meg jó is ez, de hol vannak például a kifőzdék? Vagy hol van a bármilyen más egyéb olyan étel, ami nem hamburger, de annak az árán mozog, és változatos, és finom? És mi lesz a hamburger után, ami menő, és felkapott, és blogokon ajánlják a helyeket, ahol árulják?

Játék határok nélkül

A szerintem mindenki által ismert televíziós vetélkedősorozatról írtam már a blogon, egészen konkrétan »négy évvel ezelőtt«, most viszont onnan jutott eszembe, hogy idén teljesen kimaradtam az Eurovíziós Dalfesztiválból, amikor azonban bekapcsoltam az élő adást, Gundel Takács Gábor hangjától rögtön nosztalgikus élmények sora támadott meg.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Erre a rendkívül egyszerű kis animációra és a közben hallható zenére ugyanis éveken keresztül ugrottunk izgatottan a nagy doboz köré (oké, akkoriban még nem is volt internet), és az a helyzet, hogy habár gyerek fejjel sosem tudtam végignézni a részeket, mert mindig elkalandoztam a tévé elől, mégis, imádnám, ha most is lenne.

A műsor egyébként 1965-ben született meg, több néven is futott, egyszer a nyolcvanas években lefújták, majd később indult be a kilencvenes évek elején, akkor vált igazán ismertté. Az internetek szerint az eredeti ötlet Charles de Gaulle-tól jön, aki azt találta ki, hogy vicces játékokat kellene kitalálni, amelyekben németek és franciák vetélkedhetnének a barátság újraépítéséért.

Akárárki, akinek említem a Játék határok nélkült (de tényleg, bárki, még a nagyon tévéellenes ismerősim is), ismeri, és szeretné nézni, és rögtön beugrik neki, milyen jó is volt anno. A kínzó kérdés tehát csak az: miért nem csinálja meg valaki legalább az országok közti barátság leple alá rejtett végtelen pénz reményében újra a sorozatot?

Így vernek át

A nemzeti dohányboltos történet annyira nevetséges, hogy ennél a mondatnál többet nem is igazán akarok rá szánni.

Viszont történt a nevezetes történet, hogy akartam vásárolni egy felmosórongy-fejet. (Legyen a neve mop, amúgy nem tudom, mi a hivatalos megnevezője a menetes végű, rongybabához hasonlító macskarémisztgető kézikészüléknek.) A dolog tettlegességig fajult, találtam egy szimpatikusat a TESCO-ban, valamelyiket a Vildea közül, és gondoltam most kilépek a komfortzónámból és nem a szokásos rongyot veszem, hanem ezt. (Nem kellett volna.)

Így vernek át

Itthon, miután kidobtam a régi rongyot (nem kellett volna), akkor vettem csak észre, hogy átverés áldozata lettem.

Az új ugyanis nem a szokásos, sztenderd menetes fejjel rendelkezett, hanem valami teljes speckó, teljesen más alakú csatlakozóval. Kis guglizás és hoppá, kiderült, hogy ez egy speckó Vileda rúdnak a csatlakozó feje, amit újabb 2800 forintért meg is vásárolhatok.

És nem a 2800 forinttal van a probléma, megdolgozom érte, megérdemli a kövem, hogy szép rúdra jó rongyot csatlakoztatva mossam fel. Nem. A probléma ott kezdődik, hogy ha megveszem ezt a rudat, a Vileda meg jövőre leáll a gyártással, akkor ott vagyok egy teljesen haszontalan rúddal, amihez az életbe nem kapok többet mopot, aztán nézek, mint Rozi a moziban.

De a másik kéz oldaláról nézve viszont elköltöttem 1800 forintot a nyomorult rongyra, és még fel sem tudtam vele mosni.

Így húzzák be az embert a durva csapdákba, így.

És ilyen tekintetben az Apple-t sem szeretem a nem szabványos csatlakozójukkal, amit lol, megváltoztatunk csak a móka kedvéért, te meg vegyél új dokkolókat és kábeleket a lakásba, mert miért ne.

Nyeh.

Smart kártyád van?

Pontosan egy éve, hogy az egyébként tizennégy éves koromban szerzett, akkor pont tízéves Smart kártyám annyira elnyűtt állapotba került, hogy muszáj volt lecserélni. (Hozzáteszem, a bankkártyák mostanában kettőnél több évet sem bírnak ki, szóval akkoriban még a műanyag is jobb volt.)

A folyamat egyébként egyszerű volt: kaptam egy új kártyát, lehúzták a régit, lehúzták az újat is, telefonon meg kellett mondanom a címemet (ez már alapból kaland volt, kitalálni, hogy hol is laktam tíz éve) és mondták, hogy nyugodtan használjam a kártyát, pár hét múlva átviszik rá a pontokat. Gondoltam mi a fene, kézzel viszik egyesével őket, vagy mi történik, de végül is oké, belefér.

Pár hete gondoltam lezabálom azt a sok pontot, amit gyűjtök mindig a finom műanyag hamburgerekkel, és legalább van haszna is a kártyának, de ez eladó szomorúan közölte, hogy ezen a kártyán bizony egyetlen pont sincsen.

Segond, kifizettem máshogy (nem lehet mit mosogatni a Mekiben, szóval inkább nem mennék bele, hogyan tettem meg ezt), de mesélte a csaj, hogy neki is ez volt, és bukta a pontjait a kártyamozgatásnál, ráadásul még a kártyája sem ment. És láss csodát, lehúzta a kártyát, amire kiírta a gép, hogy felírt n pontot, majd amikor ismét lehúzta ellenőrizni, akkor nulla pont állt rajta.

Szóval oké, kiadom nekik a tízéves címem, az mindegy is, hogy mire használják fel, ezen nem derpegek. De minden alkalommal naplóztatom a vásárlásaimat, és még a nyamvadt pontjaimat sem kapom meg.

És igazából lehetne az, hogy betelefonálok és elcseszek ezzel másfél bejegyzésnyi időt, de inkább fogom magam, kiszedem az összes ilyen kártyát a pénztárcámból, és ezután faarccal nyögöm be, hogy nem, nincsen szmártkártyám, mert hülye azért nem vagyok.

Üveggolyó leszel

Van itt ez a videó, amiben a parádsasvári üveggyártásról esik néhány szó:

Egyrészt nagyon jó dolog az, hogy a helyiek összefogtak, és az egyébként csődre jutott vállalkozást újra beindították, munkát és lehetőséget teremtve másoknak, nem is beszélve a szakma szépségének és hagyományának fenntartásáról.

Másrészről nem olyan régen voltam Salgótarjánban, és döbbenten láttam, hogy a homlokzatot leszámítva az egész üveggyár épületét lerombolták, elpusztítva ezzel a szocializmus egy igen kemény bástyáját. Nem tudom, hogy magával a síküveggyártással mi a helyzet, nekem csak az volt meg, hogy a tulajdonjog nagyjából ötévente cserélt külföldi cégek személyében gazdát, mindenki csak addig maradt, ameddig az adókedvezményt biztosította az állam. Az öblösüveggyár mintaboltjában többször is voltam, és emlékszem, hogy nagyon nagyon szép termékek sorakoztak a polcokon, olyankor kicsit mindig büszke voltam arra, hogy egy ilyen helyen lakom. Salgótarján amúgy az emberek milyenségét leszámítva klassz város, szép helyen van, tiszta és ha félretesszük, hogy a hetvenes évek stílusa a betontömbökkel hevesen visszainteget, akkor akár jól is érezhetjük magunkat.

Viszont érdekes (és nyilván szomorú is) látni, hogy a hetvenes években sikeres iparváros mára hová jutott. Anno az acél-, a sík- és az öblösüveggyártás, a tűzhelygyár, a szénbányászat és a kohászat gazdag és értékes hellyé tette, mára ezekből alig maradt valami, és a fiatalok az iskola után inkább másfelé veszik az irányt.

No mindegy, pusztán a parádsasvári üveggyárról jutott mindez az eszembe.

Twitteren nem követni

Múltkor nézegettem néhány híresség Twitter profilját, és sokuknál láttam, hogy senkit sem követnek.

Ezt azért tartom hatalmas hülyeségnek, mert ha tényleg aktívan használja valaki a szolgáltatást, akkor úgy van értelme, hogy másokat is követ (elvégre ezért közösségi oldal). Ha meg csak a marketinges csaj nyomja a szöveget a nagyközönségnek, akkor kicsit sem fájna mindenkit visszakövetni.

Közösségi média, duin' it wrong.

Társasház, én így szeretlek

A házunkban a negyedik emeleten lakókkal pusztán néhány problémám van. Az egyik, hogy rengetegszer este tíz után porszívóznak, mosnak és űznek egyéb, nem éppen halk elfoglaltságokat. Erről nagyjából »pont két éve« írtam, amúgy. Én is sokat dolgozom, én is szoktam vasárnap ötkor porszívózni, én is későn érek haza, de amikor pénteken hajnali háromkor arra ébredek, hogy éktelen dörömbölés, üvöltözés és kutyaugatás zajlik a felettem lévő lakásban, akkor nem vagyok vidám.

A másik problémám, hogy az ott lakók valamilyen VIP-részlegnek gondolják magukat, és ennek okán például a közgyűlésen ugyan »ők hisztiztek leginkább« a betörések megakadályozására szolgáló rács építése és a folyosók lezárása ellen, most mégis csak a negyediken van csudijó, vadonatúj ajtókkal lezárva a folyosó.

És a legrosszabb, a kisgyerekek. Aranyosak, kedvesek, de amikor reggel hét harminckor rohangálnak, trappolnak és üvöltöznek a folyosón, mert az anyjuk nem képes rájuk szólni, hogy maradjanak nyugton, és az egész ház zeng, akkor biztosan én vagyok a házsártos öregember, de kedvem lenne kikiabálni nekik valami nem túl illendőt. Pedig mostanában akkortájt indulok el itthonról, még csak nem is arra kelek. És egyáltalán nem olyan kicsi, általános iskolás gyerekekről beszélünk.

A fogyatékos, (tényleg az, itt volt egy vessző, fontos!) feleségét ütlegelő szomszédról már nem is beszélve.

Szóval nem a normális társasházi hangzavarral van a problémám, sokkal inkább a szélsőséges, nagyon késő este és nagyon kora reggel való zajongással, amiket például kisgyerekek okoznak. De biztosan aberrált vagyok, amiért rám szóltak kiskoromban, hogy ne zajongjak a folyosón, mert mások is laknak a házban.

Az edzőtermek rákfenéje

Nem sok edzőteremben voltam eddig (egészen konkrétan négyben), idén ellenben sikerült tartani a heti két alkalmat elég jól (a külföldi utazás, munka vagy egyéb, nem kamuzós dolgok miatti lemondást nem számítva). Tegnap elég fáradt voltam, és semmi kedvem nem volt, de kétszer olyan büszke voltam magamra, hogy végül az á, inkább igyunk helyett végül izzadni mentünk.

Tegnap az Allee-ban lévő Gilda Max Fitness nevű helyen jártunk. Erről azt kell tudni, hogy éjjel-nappal nyitva tart, ami egy nyolc órakor befejeződő műszak után igen hálás tud lenni. Ami a »MOM Wellness« után feltűnt, hogy habár sokkal nagyobb a hely, mégis zsúfoltabbnak tűnik, főként azért, mert amíg MOM-ban szépen el van osztva három teremre a futószalagok, a további kardio gépek majd hátul a súlyzók, addig az Allee-ban minden össze-vissza van.

Nade, a rákfene nem is ez, hanem az öltözők. Eddig akárhová mentem, mindenhol egy három padból álló, ötnégyzetméteres helyiséget neveznek öltözőnek, ahol ötven szekrény van, az Allee-ban éppen még kicsi szekrények is, szóval van kétcenti helyed átöltözni, majd begyömöszkölni a cuccaidat egy kis lukba.

Komolyan, nincs nekem bajom azzal, hogy nincsen öltözőkabin, de azért az egy négyzetmérre jutó meztelen, izzadtságszagú férfiak száma, a sorbanállás a zuhanyzó előtt és úgy általában az ablak nélküli öltöző kan-láb-izzadtság-AXE-hatás szaga elveszi a kedvem az élettől, nem hogy a mozgástól.

Kellene egy edzőterem kereső, ahol lehet szűrni a csak nem büdös edzőtermek paraméterre.

Viszont a másik, amit észrevettem, hogy ugyan annak ellenére, hogy nem volt kedvem, elmentem, és meg is csináltam a feladatokat, mégsem voltam utána annyira elégedett, mint szoktam. Lehet, hogy csak a fenti jelenség miatt.

Két fészbúk meméről

Belefutottam a napokban két megosztásban is Facebookon, ezekről írnék néhány gondolatot.

Az egyik arról szól, hogy elvileg a mentősök azt kérik, írd be a telefonkönyvedbe ICE névvel azt a személyt (ha több van, sorszámozva, ICE2, ICE3 stb.), akit ha valamilyen baleset ér, értesíteni kell. Persze, a megosztásnál mindenféle komment van arról, hogy jaj de hülyék vagytok, amiért megosztjátok, hiszen ez kamu. Pedig az ötlet nem lenne rossz, de a jelszavas telefonoknak hiába. Egy-két telefon viszont gyárilag tudja ezt a funkciót, és egyetlen ilyen számot a jelszó megadása nélkül is lehet hívni.

Másik megosztós történetben angol nyelven valaki arról számol be, hogy azok a szerencsétlenek, akik koldulnak az utca sarkán, sokszor gyereket tartva a kezükben, még véletlenül sem kapják meg a pénzt, amit ledobnak nekik. Te előveszel ötven, esetleg száz, durva esetben kétszáz forintot, és talán kicsit még meg is nyugszol, hogy igen, most tettél valamit, így már nyugodtabb szívvel fekszel le este a fűtött lakásodban. A koldustól az akármilyennek nevezett bűnszervezet este meg elveszi a pénzt egy kiskörtéért és egy gíroszért. És hogy miért alszik egész nap a gyerek a kezükben? A vodkától, meg a kábítószertől. Most persze felsóhajtanál, hogy nem, ilyen nincs, nem szabad bedőlni, de akkor nézd meg a »Tolvajkergetőket« vonatkozó részét. De persze el is könyvelheted, hogy ez fék, és biztosan nincsen ilyen.

Nem tudom, mi a tanulság.

A nyitvatartásról

Múltkor el kellett volna szaladnom elintézni néhány pénzügyi bürokráciát (nem a saját bankomban mindezt), megnéztem a nyitvatartást: nyolctól háromig. Az mi? A legtöbb ember nyolctól háromig dolgozik, vagy oké, ha szerencsés, mint én, és informatikus, akkor viszont tíztől hatig. A legkorábban végző ismerősöm is háromkor szabadul a munka láncaitól. Ezt így annyira nem tudom hová tenni.

A másik kedvencem, a mindenféle leolvasók. Egyrészt 2013-ban olyat szeretnék, hogy az órák mindenféle digitális úton-módon maguktól beküldik az adatokat, amikor a szolgáltatónak arra szüksége van, és nem kell minden alkalommal »vért izzadnom« három űrlapelem kitöltéséért. De oké, rendben, gyertek ki évente, nézzetek be a kecómba, vakuzzatok bele a' órába, de akkor legalább legyetek már olyan jók, hogy nem 12 és 16 óra között jönnétek (komolyan, dél és négy között azért tényleg szinte senki nincs otthon a nyugdíjasokat leszámítva). Persze lehet időpontot egyeztetni, ahhoz is telefonálgatni kell, hallgatni a bimbammolást, néha még morognak is, hogy jaj. Ha meg kéred, hogy jöjjön ide nyolcra, mielőtt mennél a gyárba, akkor ne is beszéljünk róla, hogy mi vár rád.

Azóta járok a BioHair szalonokba, mióta felfedeztem, hogy kilencig vannak nyitva, mert így nem kell időpontot egyeztetnem, hanem amikor kilencig odaérek (és ha sokszor hét körül végez az ember, akkor ez azért előnyös), leülök, és megcsinálnak.

Nevetünk az olaszokon, pedig a nyolctól délig, majd háromtól hétig-nyolcig való nyitvatartás egy nagyon okos találmány.

Öt kedvenc filmem 2012-ből

Az évvége arról is szól mindig, hogy megjelenik egy rakás x legjobb valami témájú bejegyzés. Na, ez is egy ilyen.

Idén szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert rengeteget voltunk moziban, habár az otthoni filmnézésből kicsit kevesebb volt.

Először három kedvenc filmet akartam kiemelni, de gyenge vagyok, így végül öt lett belőle. Azokról a filmekről írok, amiket 2012-ben láttam először, de nem akkor utoljára. Sorrend nélkül.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az előadásról

Valahol belefutottam egy posztba, amit Doransky írt az előadásról, és úgy kezdi, hogy Előadást tartani az egyik legnehezebb dolog a világon..

Érdekes, én sosem éreztem így, sőt, éppen ellenkezőleg.

Általános iskolában rengeteg versmondó és szavaló versenyen voltam, középiskolában belekeveredtem a DÖK-ös világba, és szinte minden rendezvényen mondtam beszédet, háromszor voltam Kazinczy-versenyen, és kétszer én lehettem a szalagavató (nálunk gombtűző) esemény műsorvezetője. Utóbbit élveztem a legjobban, a rendezvény maga is nagyon jó volt, de nekem az, hogy a salgótarjáni József Attila Művelődési Központjának színpadának közepén, a teltháznál is több ember előtt beszélhettem úgy, hogy egy lámpa csak engem világított meg, és amikor összecsuktam a mappámat, felemelkedett a függöny és elindult a Himnusz – szóval ez a sok dolog nekem egyáltalán nem a nehéz, hanem inkább a rendkívül izgalmas és szórakoztató kategóriába esik.

Később a fősulin a TDK, majd a demonstrátori munkák miatt szintén rengeteget kellett előadnom, de addigra már a lámpaláz is minimális volt, most gyakorlatilag egy előadás, óra, prezentáció vagy hasonló előtt még a pulzusom sem emelkedik meg.

Biztosan típusfüggő is (anyukám például állítása szerint meg sem tud szólalni közönség előtt), de azért a folyamatos gyakorlás és mélyvíz-szituációk, mint minden másban, ebben is rengeteget tudnak segíteni. Amúgy az érdekesség, hogy egyszer sem én kerestem a bajt, mindig engem találtak meg, hogy nincs-e kedvem ide meg oda menni. És mivel nehezen mondok nemet, mindig elvállaltam, illetve mindig csak azt vettem észre, hogy már a közepén vagyok.

Az én véleményem szerint nem több ember előtt nehéz előadást tartani, hanem nehéz olyan előadást készíteni, ami jól összefoglalja a lényeget, mégis hallgatható, érdekes, követhető és szerethető. Ha ez megvan, előadni már kisebb meló.

Tsúszómászó

Éjszaka arra riadtam fel (vagyis inkább hajnalban, olyan háromnegyed hat körül), hogy igazából nem is tudom, mire riadtam fel. A macska ott dorombolt mellettem, nekem meg olyan volt a pulzusom, mintha futottam volna párezer kilométert. Az iPad az ölemben feküdt, gondolom olvastam és elaludtam közben. Felraktam az ágy feletti polcra, majd aludtam tovább.

A történet itt véget is ért volna, azonban ma este ücsörögtem harmadmagam az ágyban, majd egyszercsak hatalmas csapódásra ocsúdtam fel.

Tippelj, persze, az iPad csúszott le a polcról. Mielőtt hívtam volna a szellemirtókat, megfigyeltem a jelenséget: az üveglappal lefelé lerakott kütyü a fa polcon nagyon lassan, de csúszik oldalra. Nagyjából fél óra kell neki, mire leesik, de bizony leesik.

Különösebb csattanó (a lezuhanó iPaden túl) nincsen.

Kivonult a Match!

Oké, biztos gonosz dolog, hogy ennek örülök, de: végre kivonult a Match kis hazánkból! Üzleteit amint azt Intitől megtudtam Budapesten a CBA, vidéken a Coop vette át. A Match kivonulása ha jól tudom a Profi üzletlánc megszűnését is illeti.

Mért utálom ennyire a Matchot? Többször láttam már bogarakkal teli zöldségespultot, a pékáruból egyszer hoztam is haza bogarat, a legtöbb üzlet rengetegszer tele volt szeméttel, az eladók túl sokszor voltak bunkók, az árak túl sokszor magasak, és az üzleteket meghagyták a 80-as évek dizájnjában a legtöbb helyen (egy-két nagyon jó üzlettől eltekintve, például a Duna Plazában vagy a MOM Parkban található egyságek nagyon kimagaslóak a hazai felhozatalban úgy általában is).

Ellenben a CBA szépen fel is újította a legtöbb átvett boltot, a Ferenciek terén található üzlet nagyon szép és elegáns lett, és még mosolygós ott dolgozót is lehetett látni ma.

Szóval nem vagyok én rosszmájú, de ilyen üzletpolitikával ne lepődjenek meg, ha nem ment a bolt. Pláne, hogy anno a Julius Meinl hálózatot vették át, ami az egyik legigényesebb üzletlánc volt.

Kirúgta a BKK a bajuszos bácsit

Oké, tegyük a szívünkre a kezünket, és őszintén jelentkezzen az, akinek a vonatkozó cikkben olvasható nemzetközi mintáknak megfelelő, egységes, színvonalas, strukturált arculati rendszer kifejezést olvasva nem ugrott be rendkívül közhelyesen az 1984-es évszám.

A BKK és a BKV bajuszos bácsija

Az utóbbi időben pont azt néztem, hogy nagyon klassz irányba haladt a BKK (BKV?) kommunikációja: laza, mókás piktogramok; minimalista, lényegre törő üzenetek és az egészet nagyon is jól illesztették a kettes metró dizájnjába. Nekem pont az jutott róla eszembe, hogy a BKK egy menő, modern és fiatalos gondolkodású vállalat(nak akarja mutatni magát), erre jön ez.

Nem tragédia, hogy lecserélnek egy képet, de azért sokat elmond, hogy rengetegen sértőnek tartották a kopasz, kalapos és bajszos karaktert. Pedig visszaköszönt a stílusban a régi reklámgrafikákra jellemző humor.

Mondhatnám, hogy régen minden jobb volt, de én még akkor tervben sem voltam.

Spar az Oktogonnál

Az Oktogon környékét nem csak azért imádom, mert erre lakom, hanem inkább azért, mert számomra Budapest egyik legjobb központja. Megáll a földalatti és a négyes-hatos; van mindenféle jó evős-ivós hely; közel a Nyugati és a WestEnd; a jó időben isteni átsétálni az Andrássy úton, télen pedig a díszkivilágítás miatt meseszép. Amit viszont nagyon hiányolok régóta, az egy jó bevásárló hely, ahol normális áron lehet megvenni a hétköznapi termékeket. Régen állt egy Rothschild a mostani Rossmann helyén, de az vállalhatatlan volt (oké, a grillcsirkéjüket szerettem), illetve van rengeteg éjjel-nappali, de azért azokat nem a hétköznapi vásárlásra találták ki – cserébe persze jó az alkohol-felhozatal.

Éppen ezért örülök, hogy nyílt egy Spar a Teréz körúton. Ma beszaladtam körülnézni, és nem csalódtam: elsőre pici egységnek tűnik, de nem az, hatalmas választék, friss pékáru és a zöldség-gyümölcs felhozatal is korrekt volt.

Ezekért az étellényekért(!) pedig már megérte benézni:

Orbit rágó, étellények, rózsaszín fánk és kávé

Tegye fel a kezét, akinek a fánkról más jutott az eszébe.

Rácsos ajtó

Még a múltkori »majdnem betöréses sztori« után elmentem a közgyűlésre, ahol napirendi ponton volt a bejárati kapu után egy hatalmas biztonsági rács felszerelése. Itt majdnem néplázadás tört ki, mert az egyik lakó közölte, hogy a ház szépségét nagyban rontaná, és az ő pénzéből ne legyen rács, míg egy másik lakó a szemembe köpte, hogy vegyek kutyát, a harmadik pedig, aki a legkevésbé volt szimpatikus, végig könyvet olvasott, de ekkor felnézett, hogy szerinte hülyeség a rács, gondoskodjon mindenki a saját védelméről. Ekkor felvilágosítottam, hogy nekem van rács az ajtón-ablakon, mégis megpróbálnak betörni, majd megvonta a vállát, hogy ez nem az ő baja, ezért ne kelljen már neki lemennie a legfelső szintről, hogy beengedje a pizzafutárt. Nem tudtam elhinni, hogy ezt valaki komolyan érvnek hozza fel a biztonsággal szemben, úgyhogy én is megvontam a vállamat, és közöltem, hogy remélem egyszer az otthon hagyott kisgyerekei is átélik milyen is az, amikor be akarnak törni a lakásba. Erre megint beletemetkezett a könyvébe.

Az egész sztori onnan jutott eszembe, hogy rossz emeletre mentem ma a lifttel, és meglepődtem, hogy a legfelső szinten a körfolyosóra csak a kapunál is használható RFID-kulccsal lehet kimenni, az egyetlen lakást pedig (ahol a csávó lakik) gyakorlatilag egy üvegkalitka veszi körbe. Na, így nekem is nagy lenne a szám, hogy nem kell ide rács. (Persze, ha majd a tűzoltóság kijön és levágatja vele az üvegburát, lesz mosolygás.)

Szóval ilyen emberek is vannak.

A tudomány pirosbetűs ünnepe

Sokszor írtam már itt (is), hogy imádom az időutazással kapcsolatos történeteket – a »Vissza a jövőbe « az egyik kedvenc (ha nem A Kedvenc) trilógiám és aki legalább százötvenszer látta mindegyik részt, mint én, az habár biztosan fedez fel új dolgokat, november ötödikéről egyértelműen tudja, hogy bizony a tudomány pirosbetűs ünnepének nevezik:

Vissz a jövőbe - az időgép 1955. november 5-ére van beállítva

Idén már újranéztük (FullHD-ben, nagy élmény!), jó lenne megint, de igyekszem félévente nézni csak, nehogy elkopjon (a szalag).

CouchSurfing

Kedvenc blogom mostanában a CouchSurfing. Aki esetleg nem ismerné a rendszert: a CouchSurfing hivatalos szájtján az ember regisztráció és az egyszeri minimum 18 dollár átutalása után (ez főként azért kell, hogy a megadott név valós legyen) lehet hoszt (vagyis fogadhat vendégeket) és/vagy vendég valaki másnál. Bárhol. Az egész lényege közvetlenül nem az ingyen szállás, sokkal inkább az, hogy egy jófej vendéglátó jóvoltából az ember olyan helyekre is eljuthat, ahová egyébként nem tudna. A vendéglátóknak ajándékot kell vinni, erre azt hiszem valamilyen összeglimit is van.

Az egyik utóbbi posztot, de főként talán a kommenteket olvasgatva jön rá az ember, hogy a karrier, a napi nyolc-tíz óra, a város megismerése, beülni egy moziba vagy színházba, de még akár az évente egyszer-kétszer utazni is mennyire céltalan. Néha elképzelem, milyen lehet bejárni a világot, megismerni a különböző helyeken élőket, más-más kultúrákat testközelből, ízeket, élményeket és persze mindent végigfotózni.

És igen, valószínűleg az csinálja jól, aki fiatalon csinálja ezt. Később a család-gyerek-munka háromszög úgyis körbefoglalja a mindennapokat, ellenben a megszerezett tapasztalatok egy életre végigkísérnek.

A bátorságom valakinek a vendégül látására még nem volt meg, én magam pedig még sehová nem utaztam ekképpen, de az egyik kollégám-jóbarátom rendszeresen utazik ilyen szállást igénybe véve, egyszer tuti, hogy be fogom vállalni, lehet, hogy pont a következő alkalommal.

Kirúgták a Tévémacit

És tényleg, a végtelen panaszkodó rajongói levél miatt a »megújult Tévémaci« (Macitévének kell nevezni) helyett ismét a régi látható az esti mesék előtt és után.

Mondjuk vicces az egész szituáció alapból, és kicsit az is, hogy a drága jó adófizetők pénzén ilyesmin megy a hezitálás.

Az MTVA szerint amúgy továbbgondolják a medvét, és utána egy újabb verzió kerül ki. Persze, az sem lesz semmivel jobb, és úgyis marad a régi. Legfeljebb felújítják.

Cadeau Bonbon Manufaktúra

Cadeau Bonbon Gyula

Nagyon régóta szerettem volna megírni ezt a bejegyzést. Szüleim még az év elején (vagy az előző év végén, már nem is tudom) voltak Gyulán, ahol ellátogattak egy ottani csokigyár mintaboltjába.

Hoztak kétféle táblás csokoládét, illetve némi bonbont. Alapjáraton nem kedvelem annyira a mogyorókrémes dolgokat, ennek azonban annyira finom íze volt, hogy szinte az egészet megettem pillanatok alatt. A málnakrémes is isteni, nagyon jó íze volt, szinte málnákat harapdáltam, sosem ettem még ilyesmit, pedig kóstoltam már pár extrafinom és nem átlagos csokoládét.

Szóval ha arra jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki, nagyon jó termékeik vannak.

Az MTVA új logója

Vagyis az m1-é inkább. Oké, legelőször: old!

Magyar Televízió (MTVA) logó landart

Azon túltettem magam, hogy mit jelent a logó. Tényleg semmi köze az m1-hez, elsőre talán a ki-be kapcsoló jelképe juthat az emberfia eszembe. De persze az is lehet, mint ahogyan hallottam több helyről, hogy megtaláltak kettőt a Halál ereklyéiből.

Nekem a stílus bejön, jól néz ki és szerintem megfelel a mai dizájnvilág trendjeinek. A landmarkos dolgokkal ráadásul sikerült ízlésesen megoldaniuk a vágóképeket is. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg mindenki azon agyal, hogy mit akarnak jelképezni az egésszel.

Meg persze azon, és ez engem is nagyon érdekel, hogy: kik azok az emberek, akiket mutogatnak például reklám előtt? Ki az a sok Józsi, Gizi, Gerzson, Béla, aki mosolyog a fekete-fehér fotón?

Ellenben várom a mémgenerátort, ami bármilyen fotón elhelyezi ezt az építményt. ;]

IKEA Katalógus 2013

Ma reggel jött a levél, hogy megjelent az új IKEA Katalógus, este mire hazaértem már bent volt a postaládában, nice.

IKEA 2013

Már többször írtam róla, hogy imádom az IKEA-t. Bejön az, amit képviselnek, ahogyan tervezik, ahogy gyártják, ahogyan reklámozzák és eladják.

Az idei katalógusban a kedvencem, hogy az iPhone/iPad/Android/Windows Mobile/akármi alkalmazásban nem csak digitalizálva található meg a katalógus, hanem plusz oldalak, ötletek, képek is jönnek a készülékre. És habár nem webáruház, a netes katalógust afféle szabványnak kellene használni, néhány apró hibájától eltekintve nagyon kényelmes és barátságos weblap, tükrözi az egész szemléletmódot.

Dinnyemánia

A nyár legjobb része az újkrumpli után a görögdinnye. Ma poénból bedobtam a kérdést twitterre, hogy ki hogyan eszi, és szerintem elég mókás, hogy ahány ház, annyi szokás.

Az olaszoknál a sárgadinnyét tradicionálisan pármai sonkával eszik, és habár nem kedvelem annyira az édes és sós dolgok keverését, ez mindig bejött. A görögdinnyét kis citrommal locsolják le, egyszer kóstoltam, egészen érdekes íze van.

Aztán itthon például rengetegen kenyérrel eszik a dinnyét (ez nekem annyira nem vált be), de olyat is olvastam ma már több helyen, hogy sajttal, és van olyan ismerősöm, aki a pármai sonka után szabadon téliszalámival tolja. A kedvencem a borral leöntött változat volt.

Én késsel-villával zabálom kétpofára, emögött semmilyen sznobizmus nincsen, egyszerűen a kettővel együtt sokkal gyorsabban lehet kipiszkálni a magokat. Ezt azt hiszem szintén az olaszoknál láttam.

Dinnyézéshez még ajánlom az IKEA-ban néhány százasért beszerezhető SPRITTA készletet, amellyel a sárgadinnyéből kis golyókat lehet kiszedni.

Osztott fizetés

A »SZÉP-kártya«, mint olyan máskülönben jó ötlet: egy elektronikus formában elérhető utalvány. Nem kell vacak papírokkal szenvedni, nincs a probléma, hogy nem tudnak belőle visszaadni és ilyesmi. Az irodában a rendeléseket is tök jól megoldjuk: egy valaki fizet, a többiek neki adják a részüket KP-ban.

A dolog egyetlen rákfenéje az osztott fizetés. Vegyük például a strandbelépőt, ahol a családi jegy (két felnőtt és két diák vagy gyerek vagy két valamilyen fiatalabbféle ember) 13 000 királyi korona. Namost, ha a SZÉP-kártyán csak 8 500 van, igazán megtehetnék, hogy azt lehúzzák róla és a maradékot kápéban elkérik – mint ahogy tették ezt tökéletesen utalványok esetén. De nem, osztott fizetés nincsen, így jártál.

Vagyis, kvázi kitalálják az okosak, hogy mire költheted a pénzedet (és hol!), de arról már nem gondoskodnak, hogy azt megfelelő módon tehesd. És nyilván, ha havi x ezer forintot kötelezően szabadidőre kell költenem, akkor bizony lehessen megoldani az osztott fizetést.

Akár mondjuk azt is megoldhatnák, hogy én a saját számlámról utalok át pénzt a kártyára, és így arról fizetek. Vagy bármi hasonló.

Costa gyümölcsös cooler

Costa gyümölcsös cooler

Ebben a tikkasztó nyári melegben nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne kezdjem mindegyik reggelt a Bajcsy Costában egy mangós gyümölcsös coolerrel kezdve.

Ez a dolog voltaképpen valami olyan léből készül, amit leginkább rostos gyümölcslé sűrítményhez lehetne hasonlítani, és összeturmixolják annyi jéggel, hogy három-négy decit kiadjon. Egyrészt isteni finom, másrészt a megfelelő szénhidráttartalma azonnal beindítja az ember agyát, harmadrészt a harmadik korty után beáll a klinikai fagyhalál, és rögtön megfeledkezik róla az ember, hogy odakint 38 fok körül jár a hőmérséklet.

Nálam amúgy most éppen 34, a spontán izzadás sportágat művelem random helyeken a lakásban.

Vízvilág

Mostanában valahogyan mindig összehozom, hogy akkor blogolnék, amikor méjntenansz van a szerveren, így beragad pár bejegyzés a sorban.

Tegnap a 37 fokos meleg ellen elmenekültünk a budapesti Aquaworld élményfürdőbe.

Aquaworld Budapest

A hely nagyon jó, bár Intiéknek sikerült rögtön az első medencében találni egy törött lámpát, ami neki a nagylábujján barátnőjének pedig a mutatóujján okozott kisebb vágást; vicces volt nézni, ahogyan az összes embert kiküldték.

Habár nem vagyok nagyon vízmániás, az élményfürdőket jó mókának tartom, még tavaly Debrecenben voltunk hasonlóban, szintén nagyon jól éreztük magunkat, ráadásul ott még termál rész is van, a negyven fokos víz volt a kedvencem (bár senki mást nem láttam benne).

A csúszdák egy részét kipróbáltuk, de az óriási csúszdakomplexum kimaradt, majd legközelebb.

Ami plusz jóság, hogy pont a helyszín előtt áll meg valamelyik busz, illetve ha az már nem jár, nem messze van az éjszakai járat is.

15 éves Harry Potter

Tizenöt éve jelent meg az első Harry Potter regény, a Harry Potter és a bölcsek köve.

Elképesztően durva, talán hetedikes koromban olvastam először és azonnal megvett. Már négy- vagy ötéves volt a könyv, de emlékszem, hogy akkoriban indult be a nagy felhajtás az egész körül, még persze a mozifilmek előtt.

Sokan sokfélét mondanak az egész jelenségről; én J. K. Rowlingot egy kiváló írónőnek tartom, aki a végtelen fantáziáját nagyon ügyesen tudta történetbe foglalni és papírra vetni úgy, hogy eközben tucatnyi előtte is létező és ismert jelenséget vett elő és dolgozott bele hibátlanul a történetbe. Például a különböző varázslatos lényekre olyan magyarázatokat adott, amelyeket kis beleéléssel egyszerűen el tudtam képzelni, hogy igen, ez tényleg így van. Vagy például az olyan apróságok, mint a szereplők nevei (Piton, Minerva, Hermione stb.). Arról nem is beszélve, hogy a történet úgy általában is nagyon jól kidolgozott és összegyúrt, a hetedik kötet pedig majdnem minden kérdésre választ ad.

Kedvet is kaptam most, hogy újra elolvassam mind a hetet.

Konyhai baleset

Oké, apum szakács, így láttam már az ő kezén is csúnya sebeket, de azért eFi balesete igen durva. Nem csak a sérülés (bár a bizarr, már-már fotosoppnak tűnő késen figyelő fél ujjdarabka is elég határozott), hanem az, hogy kb. két hónap alatt szinte tökéletesre gyógyult. Bámulatos az emberi szervezet.

Az meg, hogy nincs kötszer, meg hogy hogyan bánnak az emberekkel persze nem is meglepő, de erről majd máskor.

Nyár van nyál

Az amúgy tök jó, hogy meleg van, és vetkőznek a csajok (ha még csak ők vetkőznének, de egy tucat csávót látok mindenfelé teljesen kikapcsolt inggel, mintha ez valami divatféle lenne), meg ilyesmi, de azt kicsit sem tartom viccesnek, hogy az időjárás-előrejelzés szerint pontosan mindig hétvégére romlik meg az idő. Pedig idén is azt terveztem, hogy hosszabb szabit nem veszek ki, cserébe viszont minden hétvégén eltűnök valahová.

Ami tegnap egy igen durva élmény volt, az a csávó a metrón(!), aki pulóverbe' és hosszúnadrágba' utazott, és egy csepp izzadság sem gyöngyözött a homlokán.

Ellenben az egyik csajnak konkrétan a fél mellbimbója és a teljes hátrésze kilógott, amit a nagy meleg miatti forráspont közeli agyvíznek köszönhetően csak néhányan vettek észre, köztük a mellettem álló idős néni, aki emiatt (vagy a melegtől) majdnem szívinfarktust kapott.

Na és persze ilyenkor az egész internetek azzal van tele, hogy az emberek leírják, milyen durva meleg van.

És tényleg, milyen durva meleg van!

GMail gyorsbillentyűk

Szánom-bánom, hogy eddig nem tettem meg, de valamelyik nap, hirtelen felindulásból bekapcsoltam a gyorsbillentyűk szolgáltatást GMailben.

A dolog pedig egyszerűen zseniális, tökéletessé teszi az amúgy is legtökéletesebb e-mail-élményt. Tudom, hogy ott a Sparrow, de nekem nem vált be, és egyébként sem szeretek asztali levelezőklienst használni.

Az egész gyorsbillentyűs témához még ajánlom a személyre szabható gyorsbillentyűk Labsben történő bekapcsolását, mert a törléshez a kettőskereszt az alapértelmezett, azt viszont nem olyan egyszerű előcsalni magyar kiosztás mellett.

Máskülönben sok év használat után a Ninja témát is lecseréltem a klasszikusra, az első két hét elég furcsa volt, de mostanra teljesen megszoktam, és jobban is tetszik.

Ilyenek vannak.

Pizza King

Pizza King Express logó

Őszinte leszek, a Pizza King nagyon sokáig nem volt szimpatikus. Valahogy az egészből áradt nekem a gagyi érzés, valami miatt elkönyveltem egy olyan helynek, ahol olcsón, nagy adagot lehet kapni, de nem igazán túl jót. Tigi azonban folyamatosan tőlük rendel, és mindig dicsérte, meg aztán az is kiderült, hogy az egyik ismerősöm ott dolgozik, így gondoltam egye fene, »olyan rosszul biztos nem járunk« – és tényleg nem.

Egyrészt, ami alapból jó pont, hogy megválaszthatod a pizza tésztáját, amely lehet vékony, hagyományos, buci vagy még valamilyen. Ezen túl az sem elhanyagolható, hogy rettenetesen nagy a választék, több mint negyvenféle pizza közül lehet választani, amelyekre utólag ugyanennyi fajta feltétet pakolászhatunk. A hagyományos és a vékony tésztás egyaránt finom.

A blogposztot katalizáló mégis a tegnapi rendelés volt: egy kétszemélyes sajttálat rendeltem, gondoltam lesz benne négy szelet sajt, biztos jól lakunk vele. Namost, 1890 forintért a dolog úgy nézett ki, hogy két szelet hatalmas camambert, két szelet trappista, két szelet füstölt edámi, két szelet mozzarella, fűszeres steakburgonya, fokhagymás krumplilángos, tartár, áfonyamártás. Az egész adag volt nagyjából háromnegyed kilóra, két étkezésre laktunk jól vele.

Szóval akkor összegzem: hatalmas adagok, széles választék, finom ízek. Ja, és ha még nem mondtam volna, a Pizza King Prémium nevű egységből szoktunk rendelni, akik garantálják, hogy 39 percen belül megjön a rendelés, ha mégsem, üdítő vagy desszert az ajándék.

Ezek vannak, kellemesen csalódtam, ajánlom nektek is.

Boltpolitika

Tegnap akartam valamit vásárolni, viszonylag nagyobb értékben. Az üzlet a lehető legrosszabb nyitva tartással rendelkezik, délelőtt tízkor nyit (szóval meló előtt nem tudsz odamenni), de este hatkor már bezár (szóval ha le is lépsz korán, tuti nem érsz oda). Én ellógtam kicsit előbb az irodából, nagyjából zárás előtt tíz-tizenkét perccel értem volna oda, fel is hívtam az üzletet, hogy helló, legyetek már ott, jövök, és fizetek, és szeressetek, amire az üzletben dolgozó válaszolta, hogy ők ott vannak még, de árut már nem tudnak kiadni.

Ennél a mondatnál történt volna az, ha nem lennék spúr, és nem ők ajánlották volna 10-12%-os eltéréssel a legolcsóbb árat, hogy oké, akkor köszi a rendelést, törölhetitek.

Azt a nüansznyi apróságot már meg sem említem, hogy a webáruházukban a regisztráció során bármennyi karaktert megadhatsz, de a bejelentkezésnél már 15 karakter a limit, nekem meg egy nagyjából húsz karakteres jelszavam van, így nekem kellett átszerkeszteni a HTML-t, hogy be tudjak lépni. (Az átlagos júzer itt bezárja a böngészőt, és az életbe nem jön vissza többet, sőt, még el is mondja másnak, hogy milyen fost talált.) Ezt a bakit egyébként mind a Wizz Air mind pedig a T-Mobile elsütötte már, hozzáteszem.

Szóval érdekes az egész üzletpolitika, nálunk apum a kocsmát egy vendégért nyitva tartja, aki egy százhúsz forintos fröccsöt iszik, mert ez az egész kereslet-kínálat dolog erről szól. Hosszútávon mindig jobban jársz, ha szereted az ügyfeleidet, és segítesz nekik. Lehet persze, hogy tényleg volt valami technikai akadálya az árukiadásnak, de nem hinném, egyszerűen az szokott lenni, hogy óra negyvenötkor már lezárják a számlázót, hogy egészkor le lehessen lépni.

Érettségi

Egészen mókás, még 2007-ben csináltam ezt a fotót a saját érettségimről, pont aznap, amikor »hazavittem«:

Érettségi bizonyítvány

Vicces, ez a kép szerepel azóta mindenhol, ahol érettségiről van szó, de nem viccelek, tényleg minddenhol.

Most poénból visszaolvasgattam: akkor jelentették be, hogy nyílik IMAX-mozi; Methos ígérgette, hogy lesz Rhitmo (nem lett! :D); akkortájt kezdtem el használni az OpenDNS-t, amit azóta is; és akkoriban – akármilyen földöntúli dolognak is hangzik, de – boldog Opera-felhasználó voltam, sok év óta ráadásul. Akkoriban még nem volt DSLR-gépem, bár nagyon áradoztam egyért, és nem sokkal később össze is jött. Ekkortájt tűnt fel először Imre, akinek szépek voltak a lábai (talán még most is azok). És hasonlók.

Mészáros János Elek

Biztosan tudjátok, hogy a minden évben elinduló nem egy, hanem két-három tehetségkutatót az emberek egyformán fogadják: hol van ennyi tehetség az országban? És valóban, a felhozatal érezhetően gyengül évről-évre. Azonban minden szériában van általában egy olyan ember, akit ha meghallasz, miközben nyomkodod a tévét, akkor egy pillanatra megállsz, és azt gondolod: igen, ilyen emberek miatt megéri elindítani a műsort.

A mostani Csillag születik szériában Mészáros János Elek ez az ember:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

A dohányzás az igazi webkettő

Megfigyeléseim alapján voltaképpen az emberek többsége a kapcsolatépítés érdekében dohányzik.

Mondok példákat.

Az irodában megfigyeltem, hogy a legtöbb ember általában akkor vagy azért megy ki dohányozni, mivel négy-öt másik is kint áll a teraszon. Nagyon ritka, hogy valaki egyedül ácsorog egy szál cigivel.

Vagy például ma, itthon. A szomszédba beköltözött pár fiatal, mellettük pedig egy angol srác lakik. Az angol srác mindig kint cigizik a haverjával vagy a csajával, én általában köszönök nekik, visszaköszönnek, és ennyi. Az új lakók viszont szintén kint cigiznek, kapásból beszédbe elegyedtek, azóta pedig szinte minden nap dumálnak cigizés közben.

Szóval valami olyasmi, hogy tök egyszerű úgy kezdeni egy barátkozást, hogy helló, van tüzed?

Bet-at-home

Nem vagyok egy nagy gamblírozós, a szerencsejátékkal összesen két közös kapcsolatom van, az egyik, hogy gyerekkoromban néha vettek a szüleim kaparós sorsjegyet, és mindig én választhattam ki az árusnéni kezéből, és mivel mindig nyert, akkoriban úgy éreztem, hogy eléggé májer vagyok a témában; a másik pedig, hogy a postán sorban álláskor ki szoktam tölteni egy Puttó szelvényt, mert mire feladom a csekket, addigra általában az öreg szokáshoz híven mindig visszanyerem a kétszáz forintot.

Hétvégén viszont otthon voltam, és bedobtak a postaládába ajándékba egy 3 ajró értékű bet-at-home kupont, apummal összedugtuk a fejünket, regisztráltunk és gyorsan fogadtunk is valami meccsre. Gőzöm nincs a bundásligának bármilyen fogadási esélyeiről, de végül kiderült, hogy nyertünk, és valami 6,5 ajró körül állt az összeg. Másnap gondoltuk most megint fogadunk, már-már kalkuláltuk is vidáman, hogy ilyen biztos apró nyereményekre hajtva pillanatokon beül ránk talál Ali Baba végtelen aranya, de amikor beléptem volna, az az üzenet fogadott, hogy a fiókom zárolva vanik.

Gyors levelezés a bet-at-home-mal, és annyi választ kaptam, hogy biztonsági okokból zárolták a fiókomat, és többet nem férhetek hozzá, a rajta lévő pénzt pedig nem kaphatom meg.

Mondanom sem kell rögtön felháborodtam, hogy ennyi befektetett idő és pénz után (legalább húsz gombnyomás, és a remegő izgalom!) ennyi a történet vége. Ami igazából viszont megfogalmazódott bennem, hogy ha lettem volna olyan hülye, hogy valódi pénzzel regisztrálok, és ez előfordul, hát nem tudom, még egy euró esetén is tajtékoznék a dühtől.

Mert mármint ez így mi? Semmi indoklás, semmi ejnye-bejnye, semmi. Nem is tudom, mért lettem kizárva a mókából, annyira nem is érdekel, de az biztos, hogy többet ilyenekkel nem fogok szórakozni, mert még azt a tíz percet is kár érte, amit rááldoz az ember, ha ez a vége.

De legalább sikerült mértékkel játszani!

X-Fact Action móntenbáj

Szóval, kerékpár. Egész életemben kettő darab bringám volt. Az elsőt nagyjából tíz- vagy tizenegy éves koromban, Hauser márkájú, és mai napig megvan. Mivel a lakótelepre költözés előtt belvárosi ficsúr voltam, a szüleim akkor úgy gondolták, hogy talán mégsem kerékpáron kellene meghalni, így csak a lakótelepen kaptam saját cangát. Egyébként az azt megelőző nyáron tanultam meg egy balatoni nyaralásnál, hogy milyen is a két kerék.

Na de, ez a bicaj mai napig megvan, anno amikor vidékre költöztünk, lecseréltük a »Magellánra«, nem akartam eladni, elajándékozni, és később ezt nem is bántam meg, mert amikor visszajöttem az nagy Pestnek városába, bizony jól jött a leharcolt tizenéves canga, mondván ezt legalább nem nyúlják le.

Nade, már már tényleg nagyon ramaty állapotban van, le kellene cserélni a komplett féket, a belső és külső gumikat, a váz itt-ott már rozsdás és egyéb fémbetegségtől is szenved.

Pár napja viszont hirtelen jött ötlettől vezérelve kigondoltam, hogy veszek valami nagyon olcsó cangát, ami nem sokkal több, mint a régi javítása, és még gari is van rá. A Hervisben éppen akció is van, így becsoszogtam, és elhoztam egy lovat.

X-Fact Action bicikli

Sokan mondták, hogy nézelődjek használt után, de nem igazán találtam szimpit és amúgy is újat szerettem volna. A cangáról a neten két hátrányt írtak, az egyik, hogy a pedálja műanyag, a másik pedig, hogy kényelmetlen az ülése. De nem gond, mivel anno a Hauserre vettem egy szilikonos elég jó minőségű ülést, és egy szintén elég penge pedált, ezeket át is fogom rá szerelni.

Ahogyan nézegettem a felhozatalt, szimpatikusabb lett volna egy nyolcvan-százezer forintos példány, komolyabb cuccokkal, de teljesen felesleges. Reggel tíz-tizenkét perc, és bent vagyok az irodában, délután ugyanez hazafelé, esetleg ha szép idő van, kerülök egyet és lesz fél órás az út. Ha extrára vágyom, hazamegyek és Tigivel eltekergünk a hegyi utakon. Ez megy egyszerű vas, amit ha esetleg ellopnak (mert itt azért van rá esély), akkor nem fogok szomorú és ideges lenni.

Szóval ez van, éljenek a kétkerekűek.

Hű, de szép ez a kártya!

És tényleg:

MKB SZÉP-kártya

Tök jó, hogy van egy ilyen, az viszont vicces, hogy az MKB-s változatot csak áprilistól fogadják el az OTP-s kártyát elfogadó helyeken, emiatt ott van rajta a pénz, de néhány egységet leszámítva nem sok lehetőség van a költekezésre. A NetPincéren már megy (habár egy nem biztonságos oldalra dob át, és kicsit még bizonytalannak tűnik a dolog). Holnaptól elvileg minden OTP-s terminál megeszi majd, de a Mekiben például azt mondták, hogy nem hallottak erről.

Egyetlen hátrányát láttuk eddig, mégpedig a közös rendeléseknél. Eddig ugye ha több ember étkezési utalvánnyal fizetett volna, összerakták amijük volt, aztán az ment a futárnak. Most viszont a netes felületen csak egy kártyával lehet fizetni, vagy ha kijön a futár, és nála van a terminál, akkor tételenként lehúzva, ami nem praktikus.

Szóval a szervezése a dolognak annyira nem sikerült jól a' zállam részirűl, de egyébként nincs probléma. Sok helyen nagyon rugalmasak, az iroda közelében lévő étteremben például egy netes felületen pötyögik be az adatokat, mert termináljuk még nincs. (Az mondjuk vicces, hogy a bizonylaton a kártya minden adata szerepel, amivel így a neten lehet vásárolni.) PIN-kód nincs, csak aláírni kell.

André Rieu koncert

Hogy kedves netman kollégát idézzem, b-a-w-w kontent:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ez a vigyorgós bácsi, a sok háttérnénivel és bácsival jönnek a Kavicsba, hogy mindenféle zenét muzsikáljanak össze, és igazából az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy most azonnal megvegyek két darab jegyet, az nem más, mint hogy a jelenleg kapható legolcsóbb jegy 15 990 forint. Volt valami 8 990-es is, de arról lecsúsztam, és igazából simán azt mondom, hogy megéri az árát, de most mégis fukar vagyok kiadni több mint harmincezer forintot két darab belépőért.

Meg aztán, ennyiért már nem egy sportcsarnokban, hanem inkább Bécsben nézném meg a nem tudom milyen téren, ott azért kicsit mégis autentikusabb az érzés. No mindegy.

Zsebtáska

Oké, szóval, múltkor belibbentem a TESCO-ba vásárolni. Ebben semmi különös nincsen, azonban, amikor beraktam négy darab gagyi zacskót, ami általában pont hazáig bírja ki, és arra még ideális szokott lenni, hogy a macska piszkát összegyűjtsem belé, szóval amikor fizettem volna, veszett tekintettel rohan felém az önkiszolgáló kassza felügyelő főinspektorasszonya, hogy uram, de uram, de uram, hát azt le kell csipogni. Mondom oké, lecsipogom, erre kiírja a vas, hogy nyolcvan forint. Négy zacskó, nyolcvan forint.

Aztán másnap az iroda közelében lévő étteremből megtudtam, hogy hát igen, valami új környezetvédelmi szabály szerint minden drága, ami műanyag, és a paraszt eldobhatja, ezért például ugyan eddig ingyen volt, ha elvitted az ételt, most azonban dobozonként hatvan tallér a sarc.

Egyrészt ez tök pofátlan dolog, ha nagyon sarkítok, akkor húsz forintot fizetek a TESCO-nak, hogy reklámozom őket; amúgy meg, azokkal csesznek ki, akik egyébként lehet, hogy még szelektíven is gyűjtik a hulladékot; másrészt pedig nem tudom mennyire lehet azonosulni ezzel a véleménnyel, de egy kedves ismerősöm mondta, hogy nevetséges, ahogyan az ember meg akarja menteni a Földet, holott láttunk már példákat rá, hogy a Föld elég lazán odébb tudja tenni a lényeket, akikből elege van, szóval köszöni szépen, tudja jól, hogy nem őt akarjuk megmenteni, csak saját magunk akarjuk minél tovább szívni vérét.

TESCO Zsebtáska

Na de, elkanyarodtam, azt akartam voltaképpen, hogy van ez a cucc, valami háromszáz forint, és életed végéig kapsz egy újat, ha elszakad. Biztosan gázul néz ki, de könyörgök, összecsukhatom két centisre, berakhatom a kabátkám zsebébe, ha megyek vásárolni, nem kell fognom a fejem, hogy na, a marha megint otthon hagyta a zsákost, és egyszerűen belefér minden.

Egyebet nem tudok elmondani.

Illetve talán annyit mégis, hogy az enyém persze nem ilyen meleg lepkés.

Őrület

Van a földalattin és környékén egy idősebbnek tűnő emberke, akit szoktam néha látni. Csimbókos a haja, kialvatlan a szeme, gyűrött a ruhája és folyamatosan olyan a tekintete, hogy elhiszed, bármelyik pillanatban fel fog robbanni.

És akárhol jár, hangosan, nyálát fröcsögtetve üvölti a bajait. Valószínűleg minden második ember elmegy mellette, hogy egy idióta, de kis fülelés után hallani lehet, hogy amiket üvölt, egyáltalán nem idiótaságot. Minden mondata és szava arról szól, hogy nem becsülték meg, hogy egész nap gürizett, mégis kirúgták, hogy elhagyták azok az emberek, akiket szeretett. Ilyen dolgokat pedig azok szoktak kiabálni, akikben valami eltörött.

Nagyon érdekesek vagyunk mi emberek, mert látszólag sokat bírunk, ritkán jelentkezik kis mértékben, ha kezdjük beadni az unalmast, általában, sok minden máshoz hasonlóan, ez is hirtelen jön, akkor viszont már rég késő.

Nem irigylem azokat, akik eljutnak idáig.

Nőnap

Változatlanul nem rajongok a nőnapért, meg a Bálint-napért, ettől függetlenül az irodában páran összeszerveződtünk és este munkaidő után minden kolléganőnknek az asztalára leraktunk egy kis cserepes virágot. A vicc, hogy akik csináltuk, mind hasonlóképpen gondolkodunk erről, ettől függetlenül jó volt látni, hogy mindenki örült a virágnak.

Furcsa, és talán jól megfogalmazni sem tudom. A véleményem nem változott ezzel kapcsolatban, inkább úgy vagyok vele, hogy ha egy olyan világban élünk, ahol bizonyos szinten társadalmi elvárásnak számít, hogy adjunk virágot ezeken a napokon, akkor ha nem adunk, az bizonyos illetőknek rosszul fog esni. És lehet, hogy egyébként a év minden napján virágokkal halmozzuk el őket, csak ezen a napon nem. Pontosan ezért, le kell nyelni a békát, és mosolyogva odaadni a virágot, végül úgyis vidámság lesz, csak az elveinket kell tudni a helyén kezelni.

Egy kollégám mondta még jól, hogy neki az kicsit az egésszel a baja, hogy rengeteg ajándékot vesz a barátnőjének, olcsótól drágáig, viszont ezeken a napokon kicsit elveszik a tényleges ok (hogy adjunk valamit, azért, mert mi éppen úgy akarjuk), és valójában a háttérben az áll, hogy adjunk valamit, mert ma van ez a nap. És nem magadtól jut eszedbe, hanem attól, hogy ránézel a naptárra. (És igen, az anyák napja is ugyanez, azzal mégsem vagyok így, tudom.)

A köztes megoldás nálam az volt, hogy úgy tettem, mintha nem nőnap lenne, csak egy nap, amikor virágot adunk. Szép napot, tessék, egy virág, hogy szép legyen.

Viccesen működik az agy, mert az egyik fele azt mondja, hogy hülye vagy, az elveid, a másik meg azt, hogy nézd, virág, mosolygás.

De persze lehet, hogy akkor a legjobb, ha az embernek nincsenek elvei, csak egyszerűen magasról tesz az egészre. :)

(A flémezős kommentekhez most nincsen hangulatom, úgyhogy kérdés nélkül kerülnek át a hozzászólások vadászmezejére.)

Hangyák a vajamban

Facebookon futottam ma bele ebbe a dologba:

Hangya, margarin, vaj

A kísérlet lényege, hogy valaki kirakott kétféle margarint (fent valami szívkímélő omegadeltasátorvudu, balra valami teszkós) és egy teszkós vajat, bebizonyítva, hogy nincsen igazuk a tévében, amikor azt mondják, hogy a margarin jobb a szervezetnek.

Mint látjátok, a hangyák a vajat vígan majszolják, egy-két bátor, akinek margarinra vágyott a szíve, rögtön bukta is, mert habár a mi szívünket talán kíméli, az ő testrészeiknek annyira nem tett jót, legalábbis erre lehet következtetni a kissé mozdulatlan hangyatetemekből.

Az utóbbi félévben sokkal egészségesebben ettem-ittam, mint azelőtt, és ezt – néha-néha kisebb kitérőkkel – igyekszem tartani, viszont az ilyen dolgokra nem nagyon tudok mit reagálni.

Biztosan egészségtelen a margarin, ezzel nem áll szándékomban vitatkozni, talán azt is megkockáztatom, hogy a vaj finomabb (én mondjuk egyformán szeretem mindkettőt, utóbbit rühellem kenegetni, mikor hűtőbe kell tenni), de van ez a jelenség mostanában, hogy extraegészségesen élünk, ami kicsit nekem a másik végletbe való átcsusszanást jelképezi. Oké, nem eszem cukrot és édességet is csak ünnepnapok alkalmával, teljes kiőrlésű gabonából készült pékárut fogyasztok, igyekszem sok friss zöldséget enni meg mozogni és betartani a pontos étkezéseket, de úgy gondolom, ez az általános.

Ha egyszer lesz gyerekem, biztosan sok zöldséget fog majd enni egészen kiskorától, mert magamról tudom, hogy nem sok zöldséget ettem gyerekkoromban, és mostanában sem igazán kedvelem őket. Kell az egészséges, "tiszta" táplálkozás, csak mint sok minden másra, erre is igaz, hogy nem feltétlenül jó túlzásba vinni.

Szóval az a konklúzió, hogy néha lehet margarinban megfuttatni az éppen fogyasztandó répát. Vagy valami ilyesmi.

Alstom metró az Örsön

Ezen a nem túl jó minőségű, sebtében elkapott fotón, amelyet ma lőttem az Örs vezér terén, éppen egy új Alstom metrókocsi látszik:

Az új metrószerelvények egyike az Örs vezér terén

Elég lazán néznek ki, nem tudom, most hogyan áll az egész ügy, én ott maradtam le, hogy a magyar előírásoknak nem felel meg a mechanikailag nem kioldható fék, ezért kötbér, szerződésbontás, lótúró, de úgy látszik, most mégis lesz valami. Jó lenne, kedves emlék a sok régi orosz metró, de ideje lenne már lecserélni őket, különösen, hogy nyáron a melegben valószínűleg még több kigyulladásos eset lesz.

Itt a tavasz, mi

Reggel kiléptem az ajtón, és a szakadó hóesés fogadott, talán nem is esett még ennyire ebben a szezonban, illetve, jó, biztosan esett, de azért a néhány nappal ezt megelőző 15-16 fok után kicsit érdekes váltás volt. Remélem idén »megúszom a betegséget«, mert a tavalyit nem kívánom senkinek (habár az nem is az általános megfázás kategória volt).

Egyébként mostanában a használtautó.hu hirdetéseit bújom, mindenféle komoly szándék nélkül, és mivel az irodában pedig elég sok ingatlanhirdetést látok, már viszonylag elég egzakt képem van arról, hogy hirdetnek az emberek.

És hihetetlen módon kevés a jó hirdetés, ami a még durvább, hogy sokszor maga a kereskedő nem tudja normálisan hirdetni az eladandó autót. Például ugyanabból a szögből van nyolc kép (pedig fizetni kell minden kép feltöltéséért), de a műszerfalról, ami szerintem mindenkit érdekelne, semmi. És minden leírásban kisregény, marketing szöveg, pedig ez sem érdekel, tényleg, főként, hogy az autó tulajdonságait a rendszer amúgy is listázza.

A legidegesítőbb ettől függetlenül az, amikor hamis infók vannak. Nézd már, gyönyörű autó háromszázezer forintért, mi a fene, rámész, hitelátvállalással. Érdekes, pedig, beikszeltem, hogy olyanok nem érdekelnek.

Szóval azt nem értem igazán, hogy az embereknek miért nem esik le, hogy ha átverik azokat, akik potenciális vevők lehetnek, akkor jól fel is idegesítik őket, és még ha lenne is rá esély, hogy megnéznék a terméket, akkor sem lesz semmi az egészből. Vagy például amikor kicsit más infókat írnak le, felhívod, és még a telefonban jönnek a kiegészítések. Raboljuk egymás idejét.

Érdekes dolgok ezek, csak nem tudom, kinek jók.

Metropóló

Tök más, a címet az alábbi régi mese ihlette, biztosan ismeritek, én sose szerettem, de a főcíme beleégett az agyamba:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ma a Kökiről jöttem hazafelé, és valaki lemászott a pályára. Ezzel általában nem lenne probléma (illetve van, de nem erről akarok írni), máskor is előfordul ilyet. Na de, hogy intézik ezt a BKV-nál napjainkban. A forgalmi vezető (nevezzük Vezető Jenőnek), beszól a hangosbemondóba, hogy fiúk, valaki van a pályán, látjátok?, majd kis idő múlva, hogy fiúk, hallottátok?. Fiúk közben kiabálnak szájjal hangosan hogy OKÉ. Adó-vevő, az mi?

Eközben persze már megjelenik Jehováné Juli, aki mondja hangosan mindenkinek, hogy igen, igen, ő látta, hogy mászik le, és mondta is hogyabiztonságisávotkérjükszabadonhagyni, de hát ezek a mai fiatalok, ezkenek nincs trend, nincs nevelés, nincs erő.

Valamint az idős bácsi, aki felszállván a metróra kisasszonyom lesz-e fákin' fílgúd tunájt, mi ez a közlekedés kisasszonyom sorokat énekli.

Mesés dolog a tömegközlekedés.

Üzletek

Az jutott eszembe valamelyik nap, hogy egyre inkább kiveszni látszanak az én ebbe az üzletbe járok szituációk. Arra gondolok, hogy míg tíz-tizenkét évvel ezelőtt volt egy fűszeres, egy illatszer egy akármi, amit szerettünk és ahová eljártunk, addig manapság van hat-hét nagyobb cég, akiknek minden második sarkon van üzletük. Esetleg abben lehet preferencia, hogy az Iksz utcánál lévő üzletbe járunk vagy a másikba, de úgy látom, hogy még ez sem igazán van: ahol éppen vagyunk, oda megyünk be.

»Korábban írtam már erről«, de először ez akkor jutott eszembe, mikor elruccantunk Debrecenbe, és azt vettem észre, hogy néhány üzletet leszámítva ugyanaz van, mint itt, Pesten.

Vannak nyilván kivételek, mert tök jó kis üzleteket találni, de ugye ott van az is, hogy a nagyok sokszor lenyomják a kicsiket árakban és néha felhozatalban.

Régi dolog ez az egész, érdekes lehet, hogy milyen irányba fog menni, mert a nagy vs. kicsi tendencia évek óta változatlannak tűnik.

Retró mozi

A tegnapi mozizásról amúgy az jutott eszembe, hogy imádnám, ha lenne valamilyen retró mozizási lehetőség. Ez a szó és ami mögötte van, mostanában amúgy is elég trendinek számít.

A retró mozi alatt azt értem, hogy mondjuk minden vasárnap valamelyik mozi valamelyik termeiben olyan filmek mennének, amelyek anno nagyon nagy kasszasikerek voltak és még a közönségnek is tetszettek. Biztos mindenki tudna ilyen filmeket sorolni, nekem is van egy kis listám olyan filmekről, amiket nem láttam moziban, de nagyon szívesen megnézném, ha lenne rá lehetőség.

Gondolom valami jogvédői para is van a háttérben, mert pénzügyileg biztosan sikeres projekt lenne. Lehetne találni olyan napot (nekem a vasárnap jutott eszembe), amikor az emberek általában nem mennek moziba, így nem lenne veszteséges két termet erre dedikálni, és emiatt viszont mégis odaözönlene egy adag néző.

Nem valószínű, hogy lesz ilyen, inkább a régi filmek felújított változatai, de azért mókás lenne.

The Cinnamon Challenge

Még 2009 nyarán a Balaton mellett próbáltuk ki pusztán poénból a kalandot, amely a következő: próbálj meg lenyelni egy kanál fahéjt. Persze, erre Tomival és Gergővel legyintettünk, hogy ugyan már, gyerekeknek való kihívás. Nos, higgyétek el, ha bárki azt mondja, hogy ez kemény móka:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az élményt úgy tudnám leírni, hogy a fahéj a legrövidebb idő alatt megtalálja a szájüregen belül az összes befedhető felületet. Másfél másodperc múlva a nyelved egy darab fakéreg lesz, amely kopog még szárazabb fa üregében. És ekkor még a kanálon található mennyiség negyede használódott el, a többit pedig vagy kiprüszkölöd, vagy megpróbálod lenyelni.

Mókás volt, de utána egy ideig nem kívántam a fahéjtartalmú dolgokat.

2012-es Sziget fellépők

Oké, itt ez a videó:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Szóval akkor tízes skálán mennyire lesz rosszfenék idén a Sziget? Placebo? Hurts? Mando Diao? Subways? Wow. Ebben a videóban csak olyan zenekarok vannak, akiket egyébként is meg akartam nézni, a Mando Diaóra például csak úgy ki akartam ugrani Berlinbe, de aztán nem jött össze.

És ehhez még csak hozzájön, hogy az elmúlt két napban hihetetlen jó idő volt, szinte érezni lehet az érkező tavaszt, habár eközben szibériai hideget ígérnek.

Aranykéz utcai robbantás

Ma sétálgattam az Aranykéz utcában, és nem tudom miért, de eszembe jutott a híres-neves aranykéz utcai robbantás. Biztosan ismeritek a történetet, amely röviden a következő: július másodikán dél előtt néhány perccel egy kispolszkira erősített távirányítású pokolgép felrobbantásával azóta is tisztázatlan személyek megöltek négy embert. Habár a célpont Boros Tamás vállalkozó volt, három ártatlan ember is életét vesztette, valamint két tucat civil, főként magyarok és néhány turista sérültek meg. Magyarország történelmének első robbantásos merénylete, amely ártatlan életeket követelt.

Aranykéz utcai robbantás

Én emlékszem, hogy mi délelőtt akkor pont a Váci utcában sétálgattunk nővéremmel, és valamerre ott akartunk ebédelni, de végül hazamentünk, és nem sokkal később hallottuk a robbanást. Akkoriban az ötödik kerületben laktunk, úgy hárompercnyi sétára az Aranykéz utcától. Először persze nem tudtuk mi történt, azt hittük valami építkezés vagy ilyesmi, de amikor fél órával később anyukám telefonált teljes rémülettel, hogy ugye rendben vagyunk.

Érdekes lehetett máskülönben a kilencvenes években, amikor nem sokkal a rendszerváltoztatás után a modern bűnözés kezdett elszabadulni: leszámolások, robbantások, védelmi pénzes balhék és miegymás. Akkoriban az internet még nem olyan volt, mint most és én sem igazán érdeklődtem a téma iránt tízévesen, most viszont szívesen olvasgatok a témában. 1998-ban rengeteg robbantásos merénylet volt Budapesten, szinte minden hónapra jutott egy, néha több is.

Lehet, hogy ez csak a mai robbantás miatt jutott eszembe.

Kötélugrás

Vonzanak az extrém dolgok. Kinek mi számít extrémnek, én például szeretném egyszer körbefotózni a világ olyan helyeit, ahová nagyon kevés ember jut el. Például jó lenne egyszer egy háborúban fotózni. Ez biztosan hülyén hangzik, hiszen egy háború alapjáraton nem jó, ettől függetlenül ha lenne rá lehetőségem, én megpróbálnám. De mondhattam volna az ejtőernyőzést is, egyszer biztosan sort kerítek rá.

Vannak viszont dolgok, amiket mindig is elképesztő badarságnak tartottam, mindamellett hogy megmagyarázni nem tudnám. Ilyen a kötélugrás. Sosem láttam értelmét valamilyen nagyon magas pontról való leugrásnak úgy, hogy az emberre ráerősítenek egy kötelet, ami az utolsó pillanatban visszarántja (ez gondolom olyan érzés lehet, mint amikor a busz 120 kilométeres óránkénti sebességről másfél másodperc alatt megáll, majd újra másfél másodperc alatt ismét azzal a sebességgel halad tovább).

Szóval oké, hogy extrém dolgok, mindenkinek más az extrém, mindenki mást próbálna ki – én a bungee jumpingot biztosan nem. Pláne, hogy sokkal jobb és biztonságosabb módok is vannak a magasság kedvelőinek.

Hogyan ébredjünk gyorsan?

Oké, most egy kis lifehacker jellegű bejegyzés. Nem tudom ki hogyan van vele, én pocsék kelő vagyok. Szerencsére, ha valamit elhatározok, ahhoz több-kevesebb sikerrel tudom is magam tartani. (Az általam felállított szempontrendszerek szerint. Ha valami nem megy, nem kell erőltetni.) Ez azonban cseppet sincs így a reggeli ébredésekkel. Minden egyes alkalom kínszenvedés.

A tünetek

Gyakorlatilag úgy ébredek, mint akit agyonvertek, azonnal lenyomom az ébresztőt, még öt perc, még öt perc, még öt perc. Mióta az eszemet tudom, ez így van, ráadásul a családban mindenki így ébred, anyukám órákkal előttem ébredt anno, hogy fel tudjon kelteni. A tévére ébredés, hangosodó ébresztő, sok ébresztő, messze az ébresztőt az ágytól és egyéb megoldások egy ideig mindig jók, de később immunitást fejleszt ellenük a szervezetemben található Alvásminőségi Biztos.

Mit lehet tenni?

Kis guglizás után rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel az egésszel. Nagyon sok hasznos infót találni a neten, én ezek közül gyűjtöttem össze párat, amelyeket most a napokban igyekszem betartani.

Sok helyen úgy kezdik, hogy feküdjünk le korán. Persze, nagyon vicces. Hozzáteszem, hogy amikor sokáig alszom, akkor sem ébredek sokkal jobban, maximum magamtól, de a folyamat nem sokban különbözik.

Na de, beszéljünk az érdekes dolgokról.

Feküdjünk le nyugalomban

Ez már sokkal inkább érdekes dolog. Este kicsit készüljünk fel az alvásra, a lefekvés előtti öt-tíz percet töltsük valami relaxáló, kellemes dologgal. Doromboltassuk kicsit a macskát, ha nem egyedül vagyunk, kedveskedjünk kicsit egymásnak, ürítsük ki az agyunkat az egész napi káosz után, igyunk egy kis vizet és nyúljunk el az ágyban. Én általában este szoktam átgondolni az aznapi eseményeket, és készülök fel a holnapiakra, de lehet, hogy ez is egy rossz taktika, most igyekszem inkább arra koncentrálni, hogy pihentetően aludjak (habár az alvással sosincs bajom). Az is fontos továbbá, hogy igyekezzünk ne összeveszve lefeküdni. Se a párunkkal, se mással, mert ez az egész éjszakára hatással lesz, így a reggeli kelésre is.

Fontos a felszerelés

Ez az, ami egyáltalán nem hülyeség. Jó minőségű matrac, megfelelő takaró és ágyneműhuzat, kényelmes párna. Nekem a »memóriahab« bevált, de mindenkinek más lehet a jó. Fontos még, hogy legyen jó idő a szobában, ne túl meleg és ne túl hideg (előbbinél nem alszunk jól, utóbbinál reggel rossz kimászni a takaró alól).

Legyen fény

Magamról tudom, hogy ha leengedem a redőnyt, és koromsötétben ébredek, akkor bizony a koromsötétben alszom is tovább. Ha felhúzom a redőnyt, mindig könnyebben megy a kelés. A dolog hátránya, hogy néha így már korábban is felkelek, bár ez télen nem veszélyes.

Vizes borogatás, kávébab

Nagyon sok helyen olvastam, hogy érdemes egy jó hidegvizes törölközőt vagy valami hasonlót az ágy mellé készíteni. Ez reggelre nem lesz olyan hideg, de ha az arcunkra tesszük, akkor sokkal könnyebb felébredni, és nehezebb visszaaludni. A másik hasznos dolog, hogy tegyünk néhány szem kávébabot magunk mellé, és együk meg reggel. A pohár víz egyébként szintén hatásos.

Reggeli jutalom

Ezt is saját magamon vettem észre: ha reggel valamilyen nagy nap van, szinte azonnal kelek, bármennyi alvás után. Ha például megveszek valamit, amit már régóta szerettem volna vagy mondjuk elutazom, vagy találkozom valakivel akivel régóta nem stb., ezek mind-mind elősegítik a reggeli szenvedés kihagyását. Persze, nehéz minden reggelre értelmes motiválóerőt találni.

Atomrobbanás

Egyszer véletlenül maximum hangerőn maradt a két másfél méteres hangfal, és reggel rádióra ébredtem. Nos, nagyjából ötméternyi távolság volt az ágyam és a hangfalak között, de egy másodperccel később nyomtam le. Utána annyi adrenalin volt a szervezetemben, hogy délben nyugodtam talán le, szóval lehet, hogy nem a legegészségesebb módszer, de biztosan hatásos.

Teremtsünk rendszert

Nagyon fontos, hogy nem az alvás mennyisége számít, hanem az azonos lefekvés és felkelés ideje. Ha minden nap ugyanannyit (ez személyenként változó, nekem hat óra általában elég) alszunk, ugyanakkor kelünk és fekszünk, sokkal hamarabb szokja meg a szervezetünk az ébredést.


Ezek vannak, ezeket igyekszem a napokban tartani, kipróbálni, aztán összeírni, melyik jó és melyik teljesen hülyeség. Érdekel egyébként, hogy másnak mik a módszerei, hátha már valaki felfedezte a tutit.

Erzsikém, egy levest kérnék!

Erzsébet utalvány

Voltak eddig a tökéletes étkezési utalványok, amelyből ha jól tévedek havonta 18 000 forintnyit kaphatott az ember maximum, béréhez arányosan. A dolog azért volt jó, mert a munkáltatónak nem került sok pénzébe, cserébe sok helyen elfogadták, így a munkálkodó tényleg pénzt kapott.

Na de, jött akkor a sok csalás, meg a hentesnél meleg ételjeggyel fizetés (mert egyébként sok munkáltató végtelen sokat adott ebből, fizetés helyett), és akkor az állam különböző módokon szigorított.

Idővel végül ez sem bizonyult elégnek, ezért gondolták oké, az összes kajajegynek szia van, majd mi megcsináljuk a sajátunkat, Szent Erzsébet, aki az ételt adja neked. A vicc, hogy ha szintén jól vagyok tévedve, akkor ebből havonta á lá máximum ötezer forintot kaphatsz. Ami azért vicces, mert ha valaki ebédel valami menüs helyen, az mondjuk 800-100 forint, visszaadni nem lehet belőle, szóval elég volt egy hétre. Ha meg húst akarsz venni vagy valami ilyesm… ja várj, azt nem vehetsz belőle.

Arról már nem is beszélek, hogy semmi kommunikáció, semmi érdemi tájékoztatás. Ha az ember nem jó helyen dolgozik vagy nincs témában otthonosan mozgó ismerőse, szopkodhatja össze az információt a minőségi kormányzati weblapokról.

A SZÉP-kártyával még egyet tudnék érteni (egyébként azzal is, hogy az étkezési utalvány elektronikus legyen), de azt meg ki fog kapni, senki. Például korábban a BKV-s dolgozók is kaptak olyan belépőt, amivel havonta egyszer családostul elmehettek például a Széchenyi Gyógyfürdőbe, most meg nem kapnak ilyet.

Értem én, hogy gőzmotor, de mi hajtja.

Konklúzióba török

Budapest egy olyan város, ahol a legfinomabb kebabot nem a minden második sarkon megtalálható, gombamód szaporodó török (tényleg török) emberek által működtetett éttermekben kapod, hanem olyan kis bodegákban, ahol magyarok rakják neked össze a falatokat.

Mennyire elgondolkodtató szerintetek az, hogy míg ezekben a törökök által üzemeltetett éttermekben ők a pult mögött nevetve, falatozva, italozva dolgoznak, dirigálva a pult mindkét oldalán fillérekért gályázó magyaroknak? És az, hogy ha bejön egy török, teljesen más ételt kap, mint amelyet nekünk adnak el? Engem sokkal inkább érdekelne az autentikus, igazi török konyha, semmint az európai igényekre szabott változat. Valamilyen szinten ezért is jók az amerikai-jellegű gyorséttermek, mert ott többé-kevésbé minden országban ugyanazt kapod. (Legalábbis egy termékre vonatkozóan.)

Arról nem is beszélve, hogy míg régen a néhány Star Kebab és Istanbul étterem, ami volt a városban, egy szerintem kifejezetten király hely volt a keleti csemegék beszerzéséhez, mostanra a modorosan felszolgált hideg, minőségileg gyenge ételek központja lett.

Ezek főként tegnap fogalmazódtak meg bennem, amikor egy eldugott helyen ettem egészen finom gíroszt, nem törökök által elkészítve.

Cigistopp

Érdekelne – főként a dohányzók, de úgy általában az emberek – véleménye erről az egész dohányzástilalomról.

Szerintem tök jó dolog, hogy alapjáraton nem kell cigifüstöt szívni sehol, és azzal is egyetértek, hogy a dohányáruk árát felfelé mozgatják, ez talán jó ösztönzőerő lehet a leszokáshoz. A dohányzás egy egészségtelen, gusztustalan szokás. Én nem utálok persze senkit, aki mégis csinálja (nehéz lenne így például a szüleimmel), de ettől még a tényen nem változtat.

A túlszabályzást viszont előnytelennek tartom, mert például egy megfelelően szeparált helyiségben engem csöppet sem zavar, hogy valaki dohányzik, amíg nem kell megfulladnom a dohányfüstben. Arról nem is beszélve, hogy »amint írtam korábban«, a dohányos ember sehol nem dohányozhat, ami végül csak ahhoz vezet, hogy mindenhol dohányzik majd. (Lásd például most a szórakozóhelyek előtt, mindenki kimegy bagózni.)

Ágyneműhuzat

Szeretném levonni azt a megállapítást, hogy Budapesten nem lehet normális (értsd: vágyalmaimnak megfelelő) ágyneműhuzat-garnitúrát vásárolni.

Elmondom mit szeretnék:

  • 140×90-es takaró;
  • nagypárna és hozzá kispárna;
  • zöld, barna, sárga színek játszanak;
  • vagy valamilyen durvább anyag, vagy ez a viszonylag fényesebb típusú.

Nincs, nem volt és nem is lesz. Próbáltam már az IKEA-ban (itt volt még eddig a legjobb felhozatal, de nem győzött meg); a Kikában (egyáltalán nem volt ilyen szín) és még a METRO-ban is, ahol mindig szokott lenni. Továbbá persze ötvenmillió egyéb helyen. Otthon szüleimnél nekem is van egy 200×90-es takaró, és tök jó dolog, de szerintem kis hazánkban annyira nem elterjedt a kétszemélyes takaró, ettől függetlenül mégis rengeteg huzatot találni ezekre, sokkal többet, mint a 90×200-asra.

Szóval ha van valakinek tuti tippje, hogy a világ legjobb ágyneműit hol lehet beszerezni Budapesten és környékén, ne tartsa magában az információt.

Rapidesküvő

Szüleim 19 év együttlét után ma megházasodtak. A lehető legkisebb társaságban (a kötelező négy emberen túl még négy vendég volt hivatalos a rangos eseményre), egy kedves házasságkötő teremben, nagyjából félórát vett igénybe a ceremónia.

Lehetett volna nagy felhajtás és sok felesleges hajcihő, de nem volt. Tizenkilenc év után úgy gondolom, nem is ez a fontos.

Vannak emberek akiknek ez a szertartás és a körülötte lévő dolgok fontosak, és vannak olyanok, akik hosszú évek után tesznek egy afféle hivatalos pecsétet a kettejük kapcsolatára.

A végeredmény pedig ugyanaz: boldogság, kiváló ebéd és részemről egy üveg jóféle vörösbor.

Karácsonyi móka

Ma sikerült összeszedegetni a karácsonyi ajándékok egy részét (egészen pontosan kettőt a huszonegyből). Általában mindig december elején kezdem, és jól is szoktam vele haladni, bár ez köszönhető annak, hogy ezt (is, mint minden mást) elég határozottan megtervezek. Van egy évközben vezetett listám, amelybe a kívánságokat összeírogatom. Ez alapjában véve is elég előnyös, de szerencsére az ajándék kitalálásával csak néhány embernél van gondom. Hozzáteszem, szinte mindenhol ajándékötletekkel bombázzák az embert, szóval nem nehéz. A listán mindenből van A- és B-terv; ezek nagyon jól jönnek akkor, ha például úgy jár az ember, mint én múltkor, amikor reggel még voltak jegyek egy bizonyos műsorra, estére viszont már elfogytak. (A Heti Hetes élő adásáról van szó egyébként, és tök vicces, hogy nem lehet interneten vásárolni ilyesmit, amikor már gyakorlatilag kenyeret is a neten vesz az ember.)

Szóval ezek vannak, karácsonyi láz ezerrel. Szerencsére tavaly annyi csomagolópapírt vettem egy kedvezmény keretein belül, hogy még az unokáimnak is abból csomagolok majd.

Ünnepelj ma velünk

Gyerekkoromban amúgy mindig akkor kezdődött a karácsony, amikor először megjelent az ünnepelj ma velünk reklám, biztos ismeritek, erre gondolok, csak magyar változatában (most valami Lola-féle újrafeldolgozott változat létezik, de azt inkább hanyagolnám):


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Minden évben szoktam róla írni, hogy jaj, minden évben előbb kezdődik az egész mizéria, de idén valahogy méginkább ezt éreztem, amikor október elején beléptem egy TESCO-ba, ahol hatalmas boldog karácsonyt felirat, feldíszített áruház és mindenféle karácsonyi ajándékötlet fogadott. Kicsit emiatt olyan, hogy mire tényleg elérkezik a karácsony, csak ránézek a fára, és azt nyögöm, old, mert már a csapon is az folyik.

Pedig a karácsony noha egy vallásos dolog, de attól függetlenül is kiváló családi ünnep, és amilyen alapon az üzletek kisajátíthatják az vásárlók odacsalogatására, annyi erővel egy kevésbé vagy egyáltalán nem vallásos ember is felaggathat csillogó díszeket egy zöld bokorra, sült kacsát meg bejglit falatozva.

Légvédelmi riadó a Tatuinon

Hétfőn mikor sétálgattam hazafelé, bekapcsolt a katasztrófavédelmi sziréna. Nem igazán ismertem az azt megelőző napig, hogyan működnek ezek, és tudtam, hogy nem teljes hangerővel nyomatták őket, de így is elég agyba mászó hangjuk volt, és ha nem olvastam volna, hogy próbariadó lesz, akkor minden bizonnyal megemelkedett pulzusszámmal sétáltam volna tovább.

Mert amúgy tök jó, hogy többféle riasztás van, és a szünetek számából, a hangmagasságból lehet kitalálni, hogy mi van, de kérdem én: az átlag ember, ha meghall egy éles lég- vagy katasztrófavédelmi szirénát, figyelni fogja, hogy igen, ez most egy harminc másodperces szünet van, akkor éppen jönnek az oroszok repülővel, ja nem, mert most hagyták abba?

Voltaképpen egy éles riasztásnál szerintem pánik és káosz lenne az utcákon, de reméljük, ezt nem fogjuk látni sosem. (Bár ki tudja, érdekes látvány lehet.)

A legszebb az egészben, hogy a médiában a félreértések elkerülése végett a Csillagok Háborújában előforduló földrajzi helyeket használtak. Elképzeltem, ahogyan egy erről nem tudó Star Wars rajongó értelmetlenül nézi, hogy atomtámadás érte az Alderaan bolygót, mikor azt már rég lerombolták.

Csótánypecsenye

Történt ma, hogy ebédelni szerettünk volna, és mivel lusták voltunk bevásárolni és itthon elkészíteni (egyébként a beszerzésés elfogyasztás ideje alatt még a bevásárlással sem végezne az ember), gondoltuk kinézünk a néhány perc sétára található WestEnd CityCenter bevásárlóközpontba, ahol tucatnyi étterem közül válogathatunk. Végül sikerült a GrillLand nevű helyen megállapodni. Többször ettem már ott, finoman főznek, mindig van valamilyen praktikus leves-főétel-üdítő menükombináció. Már éppen kiválasztottuk, mit akarunk, mikor Ingrid elképedve rámutatott a mexikói csirkére. Mondtam is neki, hogy igen, elég meglepő, hogy magyaros ízek áll a táblán, aztán holmi mexikói csirkékkel bombáznak, de mikor ismét odanéztem, megláttam mit mutogat: a kajából éppen kimászó apró bogárkát. Közelebb hajoltam, de az bizony nem egy légy vagy hasonló volt, hanem egy kedves kis csótány. Nem túl nagy, de az.

Namost: én vendéglátós családból jövök, így tisztában vagyok vele, hogy a csótány-, a liszt- és »kenyérbogár« általános jelenség egy konyhán vagy mondjuk sütőüzemben. Ezzel egészen addig nincsen probléma, amíg az ételbe nem kerül bele, vagy amíg nem kerül át a konyháról egy felszolgáló, fogyasztó helyre. Onnantól kezdve vérciki, gáz, és az egység megítélését súlyosan csorbító jelenség.

Pár sorral odébb ettünk végül, és miközben beszélgettem az eladóval, valahogy feljött a téma, és elmondta, hogy az egész WestEnd tele van a csótányokkal, nem tudják őket irtani, és nem hogy a kajáldákban, de valaki múltkor a megvásárolt cipő dobozában vitte haza a kedves új lakót.

Távol álljon tőlem, hogy ezek alapján ítéljek, de azért vásztákurvá.

Kázmér tévét néz

Sosem láttam még ilyet macskáknál, és lehet, hogy igazából a lapos képernyő, vagy a HD-minőség teszi, de rendszeresn (szinte mindig) előfordul, hogy miközben valami filmet-sorozatot nézek, a macska meg az ölemben fekszik, és szabályosan nézi a műsort. Tudom-tudom, nem vagyok hülye, így tisztában vagyok vele, hogy valójában nem érti mi történik, csak tetszik neki a mozgó színes kép, de ettől függetlenül leírhatatlanul aranyos. Abban viszont kezdek kételkedni, hogy nem látja néha, mi is van a képernyőn, mivel mikor valamilyen párducos, tigrises, oroszlános ismeretterjesztés zajlik, rendszeresen kapja fel a fejét, és domborítja a hátát, mintha tényleg felismerné, mi van ott.

A kedvenc csatornája egyébként a nagyon kisbabáknak való duck.tv. Nem tudom mennyire ismeritek, pszichoszomatikus zenékhez nagyon lassan mozgó, nagyon színes állatkákat társítanak, amik repkednek céltalanul a világűrben. Elvileg a síró gyereket ha elé rakják, megnyugszik tőle, de az még nem bizonyított, hogy húsz év múlva sorozatgyilkos lesz-e, vagy csak zombi.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Veszteles a zacsim

Először is: vásároljatok csúcsminőségű Nokia-telefont!


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Másrészt azt a kardinális kérdést szeretném feltenni, hogy honnan szereznek az emberek vadonatúj Westel 900-as zacskót? Szóval mikor is volt a rebrand? 2004. május 3-án, azóta eltelt lassan egy évtized, és embereknek még mindig látok a kezében új Westel 900-as zacskót. Vettek anno száz darabot, és eltették?

Kicsit olyan a sztori, mint amikor valaki vett a bécsi Starbucksban száz darab papírpoharat és itthon abba vitte reggelente a zaccost. Persze, ez akkor volt még, mikor kis balkáni ország voltunk, és Ámérika hívó szava nem ért el idáig.

Alfimacsek könyve

Alfimacsek

Nagyon frucsa érzés egy netes jóbarátod könyvborítóját nézni, illetve arra gondolni, hogy november 11-én az A38 hajón mész dedikálni az akkor megjelenő regényét. Elvégre könyvet írni nagyon menő dolog, pláne manapság, és szerintem mindenkinek van titkon olyan vágyálma, hogy egyszer ír egy könyvet, rendez egy filmet, fest egy képet vagy akármi.

Simon Tamásról (akit mániákus néven ismerhetünk) van szó, akinek első könyve hamarosan megjelenik. Azt hiszem, kevés nagyobb sikere lehet valakinek ilyen tekintetben, gratula neki innen is, reméljük egy remek útnak veszi kezdetét, amelynek a végén kismacskák, nők és rengeteg pénz áll, az írás örömével és sikerérzetével vegyítve.

Onlájn dietetikus

Voltam ma diabetológus és dietetikus szakembereknél, akik egyébként nagyon kedvesek voltak, és kaptam mindenféle tanácsadást, meg étrendet, meg direktívát, hogy mostantól hogyan fogok étkezni. Tucatnyi dolog van, majd mélyebben tanulmányozom, aztán alkotok véleményt. Egyelőre egyáltalán nem hat meg a dolog, az édesség dögivel persze hiányzik, és a kenyér is kicsit, de mindenre van alternatíva.

Amiről igazából írni akartam, az a BLESZ (Belváros-Lipótvárosi Egészségügyi Szolgálat) internetes előjegyző rendszere.

BLESZ onlájn foglalás

A cucc picit csúnyácska, de kényelmesen használható, és pillanatok alatt tudtam időpontot foglalni. Kicsit többet kellett várnom, mert az előttem érkezőknek tovább tartott a dolguk, de így is elég menő a cucc.

Egyébként az ötödik kerületi rendelőintézet nagyon kulturált hely, eddig csak kiváló orvosokkal találkoztam, kedvesek, segítőkészek; maga az épület szép, tágas és nekem nagyon jó helyen is van.

Ezek, meg a bárányfelhők.

Hová lett a jó gírosz?

Komolyan, naponta nyílik lassan egy gyorsétterem (Star Kebab vagy Istanbul), a minőség viszont ezzel arányosan lefelé süllyed. Gondolnánk, hogy ha az Oktogon körül két perc séta alatt öt gíroszost (ötöt!) is találhatunk, akkor biztos mindegyiknél maximális a minőség, hiszen ha nem, átmész a másikhoz. De nem. Az egyiknél olajban tocsog az egész és piaci csalamádét raknak bele, a másik tulajt cserélt és azóta nem az igazi a recept, a harmadiknál átvernek pénzben és száraz, hússzegény a tál, a negyediknél meg bunkók és nincs igazán nagy választék.

És átlag 1300 forint egy tál. (Ehhez még 90 forintot hozzácsapva a »Ringben« kiváló hamburgert fogyaszthatunk káposztasalátával és sült burgonyával.) Ott a »Wikinger«, de ők is kezdenek aránytalanul menni a magas árak és az alacsony minőség között fel- és lefelé.

A humuszbárt (sic!) fogom megnézni, hátha ott kapni valami minőségi cuccot, de úgy látom ismét körül kell nézni, hol lehet jó gíroszt enni a városban.

A hármas és a nyolcas nagyon hasonló

Ma reggel a szokásosnál kicsit nehezebben ébredtem, de ezt betudtam a reggeli hidegnek (ilyenkor az ember nehezebben mászik ki a takaró alól, pláne ha három is van rajta), na de lényeg a lényeg, elvánszorogtam szépen a Ferenciek teréig, ahol felszálltam egy buszra, amely a tábla jelzése szerint 178-as volt, és egészen a Naphegy térig közlekedett.

Vígan olvasgattam könyvemet (a legújabb Dextert olvasom, egyébként, nagyon jó olvasmány), miközben kinéztem az ablakon, és konstatáltam hogy milyen szép a Szabadság híd ezen a reggelen. Olvastam tovább mikor, képzeljétek, amikor ó, bázmeg, hát ez a busz nem is erre jár, ki tette azt, amit tett, és mit tett, és mind meghalunk. Szóval valójában egy 173-as busz volt (a hármas és a nyolcas nagyon hasonló), a belső digitális kijelző már erről tanúskodott. A következő megállónál, ami persze jóval messzebb volt, mint amit az ember megengedhet magának, ha amúgy is késésben van, szóval jeleztem a drága buszvezető úrnak, aki röhögött egy jót a dolgon.

Azon, hogy utána a 49-es vilire fel sem fértem, annyian voltak, már nem is mérgelődtem.

Szóval ilyenek.

A legnépszerűbb hashajtó

Olvastam ma egy reklámplakáton, hogy a nem tudom milyen termék Magyarország legnépszerűbb hashajtója. Egyrészt felvetődik a kérdés, hogy ezt hogyan mérik (aztán mondja Béla bátyám, mit szed ha akad a szarás?), meg aztán, hogy lehet egyáltalán egy hashajtó népszerű. Ismert, legtöbbet használt vagy akármi, nem népszerű.

Vagy mondjuk itt van ez a remek Népszava mobil reklám, amit amikor először láttam (azt hiszem zsuki mutatta), azt hittem valami 1995-ös emlék, egészen addig, amíg meg nem figyeltem az iOS menü-elemeket:

Népszava 2011 mobil reklám

Néha kicsit úgy érzem, mintha Magyarország a reklámipar bukottjait gyűjtené és foglalkoztatná. Viccen kívül, bármelyik gagyi 80-as évekbeli tévéreklám viccesebb, mint bármelyik hirdetés ma.

Nagy meleg pulóvar

Tény #1: Mefi fázós. Nagyon fázós.

Tény #2: a réteges öltözködés hasznos és jó, de, és itt jön a következő pont.

Tény #3: télen nincs jobb egy vastag pulóvernél, garbónál.

Kérdésem a nagyvilág felé: hová tűntek a vastag pulóverek?

Besétálok a kedvenc üzletekbe (H&M, C&A, Levi's, Zara, Marks & Spencer stb.) és mindenhol vékony pulóvereket találok, vastag áron. Nagyon ritkán látok egy-két igazi vastag témát, de általában szarul néznek ki.

Szóval oké, hogy réteges öltözködés, meg atléta, ing, pulóver és még arra egy zakó, de akkor is, nekem néha jól esne egy pólóra felhúzni valami bitang meleg pulóvert, amiben nem fázom a kemény téli napokon.

Animgifek

Belegondoltatok már abba, hogy 2011-ben, amikor már a HD képminőség is elavultnak számít, és lassan 3D-s tévé lesz minden háztartásban, meg ki tudja milyen újítások jönnek a későbbiek során, szóval ebben az erában a legtöbbet a weben animált képekkel találkozik az ember. Harminc-negyven képkocka, sokszor pocsék minőség, mégis, percekig tudjuk bámulni ezeket a képkockákat.

Hogy értsétek, mire gondolok:

egy száj nyílik-csukódik

Mókás.

Google, 13

Google logo, 1988

Ma ünnepli tizenharmadik születésnapját mindenki kedvenc keresője, a magát mára már óriásvállalattá és nem csak keresésre specializálódó komplexummá növő Google. Az új kereső, meg úgy általában a mindenhol látható új felület pedig egyszerűen imádni való, nagyon sokat kellett várni a ráncfelvarrásra, de megérte.

Egyébként a Guglin kívül még sylverdevil is ma ünnepli a születésnapját, mindkettejüknek a füleik érjenek bokáig! :)

Kártyás vásárlás

Képzeljétek, kaptam ma egy SMS-t az OTP Banktól, hogy kártyás vásárlás történt a kártyámmal. Ami éppen a zsebemben volt, szóval nem vásároltam vele kártyával, sőt, meg sem adtam az interneteken egyetlen oldalon sem. Namármost, 55 USD volt a terhelés összege, de az új egyenlegem ellenben háromszáz forinttal több lett. Még fel sem ocsúdtam a meglepődésből, mikor jött egy újabb SMS, ismét 55 USD terheléssel, most azonban tízezer forinttal lett több az egyenlegem.

Szóval, most vagy valaki lenyúlta a kártyaszámomat, és elbaltázott valamit, vagy nem tudom. Egyébként nem hiszem hogy ez lenne, mert általában nagyon kevés helyen fizetek, és csak https, meg tudjátok hogy megy ez.

Mindegy igazából, a webbank szerint ugyanannyi pénz van a kártyámon, mint a művelet előtt, de azért szerintem holnap meginterjúvolok egy Segíthetek Katát, hogy ugyan mi van ilyenkor.

Tizenhat

Ma sétálgattam hazafelé (imádom ezt az időt, szeretem az utolsó pillanatig kiélvezni, hogy rövidnadrágban sétélgathatok), és éppen begördült egy 16-os busz a Lánchíd előtt, gondoltam felpattanok rá. Kicsit hezitáltam, mert nagyon tele volt, de végül mégiscsak felszálltam.

A mai napom legjobb döntése volt.

A buszvezető a BKV leghatalmasabb arca. Hallottam én már éneklő villamosvezetőt a 47-esen, meg minden ilyesmi, de ez a mai mindent felülmúlt.

A sofőr végigstanduppolta (csúnya szó, oké) az utat, gyakorlatilag azonnal pályát kéne változtatnia idegenvezetőre. Idéznék néhány gyöngyszemet:

Következő megállónk a Duna-Tisza közi gróf Széchenyi István tér, leánykori nevén Roosevelt tér, kérem, közben véssék retinájukba az Országházat, amely szent ünnepünk során vadonatúj, enyhén melegebb világítást kapott, ha én nem a buszt vezetném éppen, biztosan azt csodálnám. Közben a Lánchídon haladunk át, és nézd, a külföldi hogy megnézte az Ikarust, persze jogos, ritkán látni ilyet, afféle kuriózum. Nincs más hátra, mint előre, megyünk is tovább A József nádor tér irányának, szeretném ha kicsit haladnánk, te, barátom, itt előttem, azzal a kis egykettessel nyomhatnád is neki akár, és akkor elérnénk a zöldet, de persze nem. Egyébként rendkívül jó időben vagyunk, csak két perc késéssel haladunk előre.

Hihetetlen vicces volt, gondolom ez így írott verzióban annyira nem jön át, de élőben egyszerűen hihetetlen volt, amikor két külföldi felszállt, egy darabig angolul folytatta, és a végállomásig csöndben sem maradt.

Lehet, ha a BKV-nál valaki megtudná, hogy ilyet csinált, azonnal repülne (nem hiszem), de valójában ha minden tömegközlekedési eszköz vezetője ilyen mókás lenne, sokkal többen vennének bérletet.

Kenyérbogarak

Apró, pici kenyéjbogajak. Barna színük van, teljesen ártalmatlanok az egészségre és az emberekre, pusztán idegileg terhelők.

Valamelyik nap a lámpa környékén láttam egy pici bogárkát, elnyomtam, nem is tulajdonítottam neki jelentőséget – fényre jön a fajtája.

Erre ma találtam még egyet, a bejárati ajtó mellett, akkor már kezdtem gyanakodni, és kicsit árgusabb szemekkel néztem körül. Nézd csak, mondom magamban, még egy. Fél óra alatt ötöt szedtem össze, akkor már kezdtem roppant ideges lenni, elvégre naponta finoman, hetente nagyon, havonta nagyon-nagyon takarítok, a földről enni lehet, és a legnagyobb vétkem hogy néha nem mosogatok el, tisztelt bíróság.

Gyors guglizás, pánik, non-stop rovarirtási szolgálat keresése (ilyen egyébként nincs), milyen bogár ez, kenyérbogár ez. A kenyérrel (meglepő?) liszttel, zsemlemorzsával, fűszerekkel lehet behozni a házba, irtása csak úgy lehetséges, ha megtaláljuk a forrást. Na oké, keressünk forrást.

Segítek: egy néhány hete vásárolt, fűszertartóba kiborított pirospaprika okozta a bajt. Kajákra nagyon finnyás vagyok, így általában minőségi(nek vallott) termékeket fogyasztok, de higgyétek el nekem, az a paprika, amiben ennyi bogár és kukac van, na az minden, csak nem minőségi. Még akkor is ha előfordulhat ilyen. (De mért pont velem?!)

Még jó, hogy időben kapcsoltam, mert a fűszertartót és az összes fűszert (nagyjából tízezer forint értékben, hála az égnek) úgy dobtam ki a kukába és tüntettem el a lakásból, mint az állat. Utána mindent agyonsuvickoltam, de még így is gondolkodom egy rovarirtó kihívásán, csak a macska miatt aggódok kicsit: félek, hogy azt mondják persze, nem lesz baja a macskának, aztán de. (Volt már ilyen.)

Ezek vannak így péntek este, meg az idegbaj.

Tolószékes bimmeres

Ebédelgettem ma teljes nyugodalomban (kis kemencében sült kerámiatálban tálalt lázánnyét fogyasztottam, roppant finom volt), és ahogy lenéztem az étterem felső részéről, éppen egy IKEA PAX gardróbszekrény állt meg a bejáratnál, amire ráhúztak egy nála két számmal kisebb fekete atlétát. Előtte egy zuhanyfüggöny-rúd vastagságával vetekedő hölgyemény állt, és éppen valamiről csacsogtak. Az gardrób elővett egy guriga pénzt a zsebéből (nem tudom, mennyi lehetett, de több húszezres volt, mint amit úriember gurigába szorít a farmerzsebbe), némely részét átadta a függönyrúdnak, majd hibátlan mozdulatokkal beszállt a gyönyörű, harmincmillió forintnál nem többe kerülő BMW-jébe, kirakta a mozgássérült jelvényt, aztán zongorázott tovább.

Hovatovább lehet, hogy valójában nem is volt lába, vagy elvágta magát borotválás között, fene tudja, de azért értitek.

Amit így igazából az egészből ki akartam hozni, az az, hogy aki nem tisztességesen bánik a pénzzel (ezt lehet rosszul fogalmaztam meg: arra gondolok, hogy több százezer forintot nem gyűrünk gurigában a zsebünkbe), az szerintem nem is tisztességes úton jutott hozzá.

Aztán lehet én vagyok hülye.

Nude No More

Trrratatatatata:

Threadless csomagolás

Megjöttek az először »rútul elkavarodott« pólók. Azt rögtön le kell írnom, hogy a Threadless-t nem véletlenül dicsérte mindenki: már első tapintásra is érződik hogy rendkívül jó minőségű pólókról és mintákról van szó, valószínűleg nem fog két mosás után lejönni (hozzáteszem, hogy ezeket inkább kézzel fogom mosni, annyira jók).

Kíváncsi vagyok, hogy az első miért tűnhetett el. Ha ellopták, gondolom érezték, hogy másodjára már nem lenne vicces, vagy nem tudom.

Mindenesetre gondolkodom még egy adag beszerzésén, pláne hogy ötdolcsis kupont is kaptam.

Titkos hadművelet

Múltkor csoszogtam hazafelé valahonnan, és egy fekete hajú, fekete ruhában feszítő csávó állt az egyik ház pincelejáratánál, az egyik fülében beletekerős-mikrofonos füles, azzal a spirálos madzaggal. Még viccelődtem is magamban, hogy úgy néz ki, mint valami szupertitkos ügynök. Nyilván magamban rögtön röhögtem is, hogy sok akciófilmet (vagy »Chuckot«) nézek.

Másnap szintén sétáltam hazafelé, és a csávó épp mászott le a pincébe (egyébként járólapozott-szigetelt-bevilágított pincéről beszélünk, szóval valami műhelyféle lehetett ott, esetleg üzlethelyiség). Akkor láttam, hogy az övén fegyver, és két kis táska is fityeg, amikor leért, becsapta az ajtót. Hát oké, manapság nem nehéz fegyverhez jutni.

Harmadnap mikor mentem hazafelé, két fekete autó is állt az ajtó előtt, éppen távoztak, és az ajtóra a rendőrségi, sárga matricát ragasztgatták, amin határozottan csillog a felirat, hogy ha átszakítod, az életeddel fizetsz érte. (Jó, valójában csak valami szabálysértési hülyeség van ráírva, de így izgalmasabb).

Nem tudom mi volt ott, lehet csak az egyik rendőr legénybúcsúját tervezték, mindenesetre vicces, meg egy kis kreatív fantáziával bármi mögé képzelhető a történetnek.

Plébános Júdás

A Kasabianról sajnos csúnyán lecsúsztam, gyakorlatilag két és fél számot láttam, de legalább azok jók voltak, ellenben a Judas Priest hihetetlenül jó volt, megkaptam azt a koncert-érzést, amire mindig vágytam, nézegetve a klasszikusok klipjeit és koncertfelvételeit. Zseniális volt, szerencsére a hangosítás is ott volt a szeren, a legjobb régi számokat játszották, sokáig játszottak és miegymás. Csak ezért megérte az egész Sziget idén.

A Prodizsáj szintén jó volt, rögtön megértettem miért jönnek majdnem minden évben, hihetetlenül sokan voltak, amennyire meg tudom ítélni legalább kétszer annyian, mint tavaly a »Muse« alatt. Maga a koncert jó volt, de a sok lökdösődő ki-be járkáló parasztot nem tudom elviselni.

Igazából akkor távoztam, mikor egy előttem álló csaj belehányt a söröspoharába, majd bedobta a tömegbe.

Gyönge ez a nyár

Távol álljon tőlem bármilyen formája a panaszkodásnak, azonban kicsit nem tartom viccesnek, hogy 12/7-ben dolgozom, és már szabim sincsen idénre, de ezeket még túlélném, ha munka után be lehetne csüccsenni egy hideg italra valami kellemes kerthelyiségbe. Ehhez képest gyakorlatilag mióta visszajöttem Olaszországból, szakad az eső, hosszú nadrágban és zakóban rohangálok (de legalább valamelyik reggel megdicsérték a kinézetem, hah) és most hétvégén például elhúzunk Balatonlelle gyönyörű városába, ahol feltételezhetően ülünk majd a szobában, és nézzük az esőt. Vagy megyünk diszkóba.

Szóval ezúton is üdvözlök mindenkit aki sír a meleg miatt, mert persze értem én hogy az ember mindig sír az időjárás miatt, de ennél jobban élvezem még a 42 fokos kánikulát is, celzjuszban.

Nyarat akarok, e!

Csapvíz

Ma sétálgattunk a Deák téren, és láttam hogy egy hatalmas csapvíz-népszerűsítő kamion állt ott. Már zárva volt, így a teljes műsort nem láttam, de igen, a csapvíz tényleg népszerűsítendő.

Nem értem például azokat akik szénsavmentes ásványvizet vesznek, több száz forintokért (sic!), miközben a csapból a legtöbb helyen kitűnő minőségű víz folyik. Tudom hogy mindenki vitatkozik ezen, hogy most mennyire minőségi az a víz – én évek óta iszom, sose volt bajom.

Nem is tudom már, hogy hol olvastam, de a víz kicsit olyan mint a villanyszámla: nem a termékért fizetsz, hanem a brandért és a logisztikáért.

Régen természetes volt, hogy az emberek csapvizet ittak, mióta meg színes-szagos csomagolásban jön a szénsavmentes víz, egy étteremben négyszáz forintért fél litere, azóta snassz kérni egy kancsó vizet.

Szóval: a csapvíz jó.

A belvárosban és környékén sétálgatni a nyári melegben esténként pedig még jobb.

MediaMarkt

Sokszor mondtam és írtam már, hogy milyen problémákat tudnék megfogalmazni a MédiaPiac nevű üzlettel kapcsolatban. Nem hülyeségeket, szerintem, kifejezetten súlyos vásárlói problémákat.

Nem segítőkészek az eladók. Ez főként a WestEnd-ben lévő egységre igaz: négyszer-ötször kellett segítséget kérnem nem is konkrétan a termékkel kapcsolatban, sokkal inkább hol találom tekintetben, és mindig flegmán, köszönés nélkül, lekezelő módon kaptam választ. Ez még oké, betudjuk annak, hogy nagy a fluktuáció.

Drága. Bármelyik netes, de sokszor még a hasonló, bemész és kipróbálod jellegű üzlet is olcsóbb. Nem két-három forint, hanem tíz-húsz százalék különbséggel.

Őskori üzletpolitka. A terv egyszerű: nincs komoly weblap vagy webáruház (míg a legtöbb helyen már az ingyenes házhoz szállítás is alapnak számít), cserébe gyere be a boltba, nézz körül, nyomkodd meg, csurgasd a nyálad és költs el egy vagyont. Ezzel szembemegy viszont, hogy nagyon sok termékeket, így például a fényképezőgépeket nem lehet kipróbálni. Ma történt, hogy Ingriddel nézelődtünk, nagyjából hatvan darab kompakt fényképezőgép van kihelyezve, mindegyiket megpróbáltuk bekapcsolni, egyik sem reagált. Megkérdeztük az egyik eladót, aki azt mondta, áruházi rendelkezés(!), hogy nincsen a gépekben akkumulátor(!!), maximum ha komoly szándékod van, előveszik és kipróbálhatod(!!!). Kérdem én: ha az a stratégia, hogy gyere be az üzletbe, akkor nem úgy lenne a jó, hogy végignyomorgasd az összeset, és esetleg ez alapján tényleg el tudod dönteni, hogy neked melyik a legjobb? Mi értelme egy nem bekapcsolható dummy fényképezőgépnek? Hiszen a netes vásárlás azért nem tud teljesen elterjedni, mert sokan jobban bíznak abban, hogy bemennek, megfogják, kipróbálják, aztán ha tényleg jó, irány a pénztár. Egyszerűen érthetetlen ez a hozzáállás.

Ez a három dolog apró csekélység. Változtatni ezeken nem kerülne pénzbe (kivéve az árakat tekintve), viszont bármelyik pont, de főként a három pont újragondolásával ötvenszer ilyen sikeresebb üzlet futhatna.

A MediaMarkt üzletpolitikája egyébként sokkal egyszerűbb a korábban leírtnál: Európa egyik vezető üzletlánca; megteheti, hogy a legnépszerűbb plázában nyit üzletet, és ha kupacokban állna a szar a mostaninál mondjuk kétszer drágább plazmatévék mellett, akkor is ugyanúgy megvennék az emberek. Ha pedig valami megy, akkor senkinek nem áll érdekében, hogy az a valami még jobb legyen.

A kapitalista világ és az elektronika

Összeraktam az imént egy hosszabbítót. Valójában nem bonyolult dolog, az enber (sic!) szétszedi a vázat, megkínozza a kábelt, kék, zöld-sárga, barna, beledugja, rácsavarja, visszarakja a burkolatot, majd ezt megismétli a csatlakozóval is. Ügye mondanom sem kell, hogy míg egy villanyszerelő, vagy egyszerűen egy ebben tapasztaltabb, gyakorlottabb személy a fent említett tevékenységeket mondjuk nettó két perc alatt végzi el, sikeresen, addig én szenvedtem vele azért negyed órát, de egy lépéssel közelebb kerültem a férfiasság beteljesedéséhez, úgy érzem.

Azonban kanyarodjunk a történet lényege felé, hogy miért is rakok én össze hosszabbítót, amikor fillérekért lehet vásárolni készen. Elhihetitek, nem akarok néhány forintot spórolni, mert a negyedórányi szabadidő többet ér, azonban a kényszer helyzetet szült, vagy mi. Namármost, speciális igényeim a következők voltak: nyolcméteres kábelhossz és legalább négy aljzat. Ilyet pedig készen nem igazán kapni a közelségemben lokálható helyeken, az ötnél több méteres kábellel rendelkezőkön pedig csak egyetlen aljzat van, a hosszabbítókkal toldozást pedig nem tartottam szép megoldásnak. Az albérletbe kellett sajnos ilyen faramuci kivitelezés, mert a kisebbik szobában egyetlen konnektor van, az is természetesen a legrosszabb helyen (vicc).

Szóval, és akkor itt jön a lényeg: az előre gyártott, ötméteres, háromaljzatos elosztót 2600 forintos áron vásároltam egy műszaki üzletben. A villanyszerelő boltban a nyolcméternyi kábel, a csatlakozó és maga az elosztó (ugyanolyan típusú) összesen került 2000 forintba.

Ezzel még mindig nincs vége, az igazi meglepetés akkor ért, mikor szétszedtem a cuccot. Mindig sejtettem, hogy nincsen sok anyag ezekben, de azért ahogy belül kinéz, az egyáltalán nem vicces. Egészen konkrétan egy réz lemez fut középen, amelyből kiállnak az aljzatok, ez az egész pedig belepattintva a műanyagba.

Mindezt figyelembe véve egyrészt anyjukat, hogy a kétpercnyi összeszerelésért egy vagyont elkérnek, másrészt azért jó döntésnek bizonyult, hogy a számítógépekhez valami komolyabb elosztó lett beszerezve, bár nem tudom mennyire gáz az ilyen jellegű minőség, végső soron baj még nem volt belőle. (Aztán meglepődnék ha szétszedném a drágábbat, mi?)

(Egyszer mondjuk kigyulladt a konyhánk, azt hiszem ezt még nem is meséltem itt. De akkor nem hosszabbítók miatt volt, és nem is azért, mert főztem.)

Albérlet

20y írt egy posztot, amiben azt kérdezi, hogy te beköltöznél-e a kiadó albérletedbe, és igazából minden betűjével egyetértek.

Én egy albérletben lakni szeretnék, ahová vihetem a saját életemet, a saját emlékeimet, a saját bútoraimat, amin csak az én cuccaim vannak, a saját ágyamat, amiben én és jobbára azok fekszenek, akiket én is szeretnék, szóval ilyenek.

Albérletkeresésben a legundorítóbb dolog, amikor nincsen ötvenmillió kép, nem írnak árat, minimm vagy maximum időhöz kötik a beköltözést, ezeréves szar használhatatlan bútorok vannak, és ezt persze extraként elkönyveltetve kifizettetik veled, de azért a konyhában rohad minden. A kedvencem még, amit nagyon sokan mesélnek, hogy a főbérlő (tulajdonos, akármi) random időközönként megjelenik ellenőrzésre. Hát.

Érthető természetesen minden indok, de gáz, hogy itthon a lakásbérlési kultúra még mindig mennyire kiforratlan, ami szintén érthető, mert itthon inkább a saját lakás dívik, nem a más szarába beköltözés, pedig a más szara lehet hogy nem is annyira rossz.

Nekem hozzáteszem rendkívül nagy szerencsém van: kedves, értelmes tulajdonos, mindkettőnknek kedvező bérleti szerződés, megfelelő ár, jó fekvésű, szép állapotban lévő lakás és még sorolhatnám.

Kicsit mondjuk tartok is tőle, hogy ha valami okból kifolyólag más lakást kell majd keresnem akkor bajban leszek. (A saját lakás pedig még mindig távoli.)

Ja igen, a másik roppant idegesítő dolog: a hasznaltauto.hu oldalon SMS küldésével(!) nagyíthatod ki a hirdetés képeit. Vicc.

Pünkösd

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.

(Forrás: Wikipedia)

Kapcs-ford: két óráig kereshetsz egy nyitva tartó áruházat, ha elfelejted, hogy meghal az élet. Persze-persze, én voltam a hülye, hogy elfelejtettem, de azért ennyire nem egyszerű a dolog, mivel sok üzlet még karácsony napjain is nyitva tart.

A másik dolog, hogy én például meghülyülnék, ha vasárnap minden zárva tartana, pedig van arra esély, hogy ez lesz a jövőben.

És mielőtt bárki mondaná, hogy milyen rossz dolog vasárnap dolgozni: valóban az, de a legtöbb ismerősöm aki vasárnap dolgozik nem szórakozásból, hanem a pénz miatt teszi. Ezeknek az embereknek pedig nyilván nagyon jó lesz hogy pihenhetnek vasárnap, de a kieső bevétel már kevésbé.

Ömlesztve

Voltunk ma Dumaszínházban, a mai fellépők sorrendben Aranyosi Péter, Ricsifiú, Hajdú Balázs, Bács Miklós és Kőhalmi Zoltán voltak. Jó buli volt, bár a New Orleans galériája nem erre van kitalálva.

Ma voltam egyébként új munkahelyem, az Arkon Zrt. székházában – a környezet és a csapat változatlanul nagyon szimpatikus, míg még odakerülök tucatnyi tudást akarok magamba szívni, és remélem ott is ez fog történni.

Írtam ma (igazából nem egynapos munka volt) egy végtelen keresőt, tudjátok, olyanféle, ahol a találatokat nem előre-hátra lehet lapozni, hanem az oldal alján mindig betölthető a következő tíz-húsz darab. Triviális a megoldása, mégis százszorosan hasznos és megtérülő funkció. Imádom a webfejlesztést egyébként, mindig nagyon egyszerű, sokszor teljesen másra való megoldásokból lehet újabb és újabb ötleteket alkotni.

Aztán végigvittem még a »Portal 2-t« is a héten, nekem jelenleg az első számú kedvenc, a befejezés pedig a játéktörténelem egyik legjobbja.

Máskülönben 2011 játékok szempontjából emlékezetes év, ma például megjelent a Duke Nukem Forever, ami a szoftverfejlesztésben megalkotta a soha el nem készülő projekt fogalmát. Egy érdekes és hosszú szakasz záródik le (vagy egy újabb nyílik meg) ezáltal. Habár nekem a Duke Nukem kimaradt az életemből, érdemes megfigyelni, hogy mindhárom nagy korszakot felölte. Az első változat oldalnézetes, DOS-os lövöldözős volt, aztán megjelent a nagyon komoly 3D-s durvulás, míg végül most eljutottunk egy következő generációs, fejlett játékszoftverig. Tanulságos.

Illetve mára jegyzet magamnak: többet kell társaságban lógni, és az elmúlt időszakot orvosolandó, fel kell eleveníteni a kapcsolatokat, amik kicsit kivesztek. :)

PEZ

Gyerekkorom egyik kedvenc édessége volt a PEZ-cukorka, persze már akkor is mohó módon faltam az ilyesmit, ezért viszonylag ritkán kaptam. Egy csomag általában fél percig tartott, szinte sosem töltöttem be a kis adagolóba, hanem egyben ment is rögtön pofára az egész adag. Mostanában az irodában ebéd után szoktam egy ötös csomagot bevállalni, kivéve, amikor a »a legigénytelenebb Match-ban nem kapni«, de ez sem igazán tart tovább néhány percnél. (Fogorvosi kezelés majd a későbbiekben annál inkább.)

PEZ-cukorka

Egyébként vicces, hogy eredetileg egy dohányzás-leszoktató tablettának készült (az adagoló mozdulata az öngyújtóéra emlékeztet), azonban később nagyobb esélyt láttak a nyereségre a színes-szagos adagolókkal és a borsmenta helyett gyümölcsös ízesítéssel, amelyet gyerekeknek (és idiótáknak, mint én) tudnak értékesíteni.

Flóraszept

Néhány olvasó bizonyára gáznak tartja az ilyen pongyola-bulvár bejegyzéseket, én azonban ezek megírását is élvezem, hiszen a blog főként még mindig a napi élmények, események, történések összefoglalásáról szól, legyen szó apróbb semmiségekről vagy komolyabb dolgokról.

Flóraszept konyhai és fürdőszobai tisztítószer

Az államvizsga előtti egy hetet szigorúan tanulással töltöttem, azelőtt meg több futó projekt is volt, így az egyik legnagyobb ellenséggel, a párhuzamos munkavégzéssel kellett többszörösen megküzdenem. Nem igazán volt ezzel probléma, azonban nem részletezném, hogyan nézett ki a lakás.

Az a bajom főként az albérlettel, hogy vannak bizonyos felületek amik hihetetlen könnyedséggel lesznek rendkívül szennyezettek, viszont sokkal macerásabb megtisztítani őket. Például a küszöb a fürdőszobában. Én csak Köcsög Küszöbnek becézem, mivel picit lötyög, így könnyű rajta pofára esni, illetve gyönyörű szép arany felülete van, ezt azonban csak félévvel az ideköltözés után tudtam meg, mikor véletlen nem csak felmostam, hanem rácsöppent egy erősebb tisztítószer. Na, azóta hetente pucolom, de agyhalál, másnapra már ilyen barnás-rozsdás színe van, és fél óra lesikálni. Hasonló vérkomoly problémák.

A Flóraszept magyar termékcsalád (vagy legalábbis ringassuk magunkat ebbe az illúzióba, de magyarabb mint a Mr. Izom), anyukám mindig esküdözött rá, hogy mosni csak ezzel szabad fehéret, de én múltkor igazából valamilyen konyhai és fürdőszobai tisztítószert kerestem. Kíváncsiságból bedobtam ezt, fele annyiba kerül mint a neves-márkás külföldi cuccokat (amiket a tévében is látni), viszont elképesztően jó. Köcsög Küszöböt két simításra sikerült megtisztítani, kicsit olyan volt mint a bugyuta tévéshop reklámokban. A konyhai változat remekül oldja a zsírt és az egyéb szennyeződéseket.

Szóval, aki takarít, annak bátran ajánlom. Főként vizsgaidőszak után. ;]

A magyarok a legboldogtalanabbak

Biztos olvastátok már a legújabb felmérést (gondolom nem brit tudósok készítették), amely kerek perec kimondja, hogy szegény magyarok a legboldogtalanabbak Európa szerte.

A probléma kicsit összetett. Egyrészt persze teljesen logikus: ha megvizsgáljuk mennyit nyaral, mennyit költ műszaki cikkekre, milyen gyakran jár szórakozóhelyekre (ami nem a sarki kocsma, ha nem mondjuk egy étterem), milyen jellegű termékeket vásárol a bótban (óccób, vagy drágább) és ezernyi hasonló paraméter. Sajnos ezek egyértelműen mutatják, hogy a többi országban azért jobban megy a népeknek. Nem szeretnék belemenni a mennyire jó a külföldieknek és mennyire rossz nekünk nótába, mert tisztában vagyok vele, hogy ennek az éremnek is két oldala van. Az viszont biztos, hogy jelen pillanatban kicsit alacsonyabb a jóléti mutató minálunk.

Azonban ami Magyarországon és a magyar emberekben mindig zavart, az a folyamatos depresszió. Én is rengetegszer vagyok szar passzban, de valahogyan sosem azt láttam megoldásnak, hogy lehajtom a fejem és szomorkodva, magamba fordulva tengetem a napokat. Mindig az tetszett például Olaszországban, hogy még a láthatóan rosszabb helyzetben lévő emberek is általánosságban vidámak, vagy ha nem is vidámak, nem a folyamatos szürke felhő jellemzi a hangulatot. Míg itthon ha sétálgatunk az utcán, elég gyakran ennek az ellenkezője látható.

Szóval az, hogy a magyarok a legboldogtalanabbak, egyáltalán nem meglepő. Azt már viszont nem tudom egyértelműen mondani, hogy sok esetben indokoltnak számít-e.

Csődtömeg

Múltkor gondoltam beszerzek néhány nyári ruhadarabot, és pont aznap kapott el egy kedves kollégám, hogy a Jeans Club nevű ruhaüzletben (tudjátok, az a hely ahol »néha lopnak is«) 50%-os leértékelés van. Mi sem kell több, vásárolni is akart az ember, olcsóbban is elintézi, uzsgyi. Tényleg durva leértékelés volt, az akciós termékek áraknak is elengedték az 50%-át, arra hivatkozva, hogy tavaszi raktártakarítás, ami egyébként épkézláb magyarázatnak tűnt.

Aztán valamelyik nap olvasom, hogy a cég csődvédelmet kért, most meg benéztem az egyik üzletbe, és három rövidnadrág meg egy eladó és személyében azonos biztonsági őr ücsörgött a bútortalan helyiségben.

Nemrég pedig olvasom, hogy a PhotoHall nevű üzlet ment csődbe (őket annyira nem sajnálom, ritkán volt jó tapasztalatom), bár ott valamilyen ügyes könyvelési és cégvezetési trükkel hamar átalakultak hallá.

Egy hozzám közel álló személy munkahelye is a csőd szélén áll, szintén a ruhákkal foglalkoztak.

Lehetne mondani, hogy talán nem kellene horribilis összegért árulni a ruhákat, azonban a Jeans Clubra pont a megfelelő ár/érték arány volt jellemző, a PhotoHall pedig nem árulta sokkal drágábban a termékeket.

Amit én még nagyon sok üzletnél hibának tartok (szakmai ártalom, de) az a weboldalak hiánya, vagy azok katasztrofális felépítése. Nézzük meg például a MediaMarkt-ot, ahol a weboldal használhatatlan, látszik hogy az a politika: gyere az üzletbe. Ott viszont sokszor bunkó, kérdésekre válaszolni nem tudó munkatársakat találsz (bizonyára nem mindenki ilyen), illetve én kifejezetten szeretek kutatni-nézelődni-tervezni és nem berohanni, megvenni a dolgot. Még akár egy ruha esetében is: imádom ha megnézhetem a neten a fotót, elolvashatom hogy miből készült, láthatom az árát és hogy milyen méretben van raktáron, esetleg le is foglalhatom.

Lehet hülyeség, de fontos szempontok ezek egy üzlet sikeres működéséhez. Hiszen nézzünk körül: célorientáltan webáruházként működő weboldal (értem ezalatt, hogy nem egy üzletnek lesz webáruháza, hanem dedikáltan erre a célra jön létre egy webáruház) nem igazán ment csődbe az elmúlt évek során.

Hát mi lett az üvegekkel?

Nemrég az összes üveg kupakját átalakították: néhány milliméterrel alacsonyabb és más rajta a barázda. Ennek köszönhetően számomra például kényelmetlenebb kinyitni és visszazárni, valamint szerintem hülyén is néz ki, bár ezt letojnám.

Aztán egy rakatnyi üveg és üdítő üvege másfél-két centiméterrel lett magasabb, indokolatlanul, ami azért gáz, mert nálunk otthon a kocsmában például fixen úgy lettek megcsinálva a polcok, hogy a rekeszek és az üvegek beférjenek, most viszont egy tucatnyi üveg néhány milliméter híján nem megy be a polcra.

Aztán ott van a Szentkirályi ásványvíz. Most komolyan: mi van egy ásványvízben? Víz meg ásvány, opcionális buborékok. Ergo az ember nem fog válogatni, illetve szerintem hülyeség válogatni, hogy most melyik víz a finomabb. Kiválasztáskor tehát az ár és a dizájn dominál majd. A Szentkierályi eddig jó áron volt, és az üvege pont alkalmas: masszív, a felső részénél a nyak kicsit szűkebb, pont meg tudod fogni, így ha másfél liter van nálad, könnyen tudsz belőle inni.

Na, hát most drágább lett és cserébe egy sokkal vékonyabb, teljesen egyenes műanyagba öntötték, amit ha olyan gyengéden érintesz meg mint a babád mellét, akkor is összenyomsz, és még kényelmesen sem tudod átfogni.

Hát mi folyik a műanyaggyárakban?!

Jó-e nekünk az ötvenforintos fagyi?

Nem arra gondolok, hogy elégedettek vagyunk-e vele, mert természetes, ha ötven forint egy háromféle ízű szendvics-jellegű jégkrém és még finom is, akkor bizony, elégedetten fogunk venni belőle ötven darabot, vagy kit tudja mi az MVM belőle.

Nem, sokkal inkább arra gondolok, hogy például a vidéki kiskocsmánknak a LIDL megnyitása nem igazán tett jót, hiszen noha én mint vásároló persze örülök az ötvenforintos fagyinak, amit betárazok a mélyhűtőbe, de az, aki üzletet üzemeltet, és az Algida vagy akármelyik hasonló termékein szeretne néhány forintot keresni, már kevésbé.

Persze az Algida meg pofátlan az árazásával (hát mennyibe kerül már egy Magnum), különösen, hogy van valami lengyel cég, akinek a Balaton környékén látni a termékeit, és kvázi ugyanolyan stílusban tolják mint az Algida, feleannyiért, az üzletek meg jobban szeretik, mivel.

Mivel egy Algida jégkrémen van mondjuk 10% hasznod. Ez egy négyszáz forintos Magnum esetében legyen negyven forint, de akkor még számold ki, hogy mennyit zabál meg a hűtő, mert azt nem fizeti senki, hogy egész nyáron nyomatják. És nehogy azt hidd, hogy az Algida A+ osztályú remek hűtőket ad, egyáltalán nem. Az pedig elég proli dolog, hogy átcímkézzük az általuk adott táblán felírt árakat.

Necces ez a fagyi-, meg úgy általában is ez a LIDL-téma. Olaszországban például tök jó, hogy néha kapsz magyar paprikát, felvágottat és tejfölt a LIDL-ben, de az itthoni gazda pedig ugye nem biztos hogy örül neki, ha máshonnét hozzák a termékeket, vagy ugyan tőlük veszik meg, de adják el töredéke pénzért.

Nagyhatalom vagyunk

Olvasgattam múltkor ezt a cikket, amit biztosan mindenki olvasott már, ha pedig mégsem, akkor ez egy remek alkalom lehet erre.

Hogy őszinte legyek, sok dolgon nem lepődtem meg, attól hogy nincs kimondva, pontosan így működik a világ. Ami meglepett, az sokkal inkább a számossága a dolgoknak. Az, hogy mennyi lány teszi szét a lábát azért, hogy luxusban éljen.

Szerintem elgondolkodtató az, hogy vajon kit kell értéktelenebb embernek tekinteni: azt, aki bárkivel összebújik azért, hogy egy szép helyen vacsorázhasson, új ruhákat vásárolhasson vagy akár elmenjen megcsináltatni a haját meg a körmét; vagy mondjuk azt, aki felvállalja azt, hogy az összebújásért pénzt kér.

Az elítéléssel meg azért óvatosan, hiszen könnyen kiszámolható, hány ilyen lány lehet itthon, és közel sem lehetetlen, hogy találkozott már az ember egy ilyen lánnyal, mit sem sejtve.

A zárómondat a legjobb: egy nő addig tényleg nem is igazán nő, míg nincsenek titkai.

Ami engem érdekelne, közvéleménykutatás jellegűen: lányok, csinálnátok ilyet? Lenne az a pénz? (Nyilván erre kevesen fognak válaszolni.) Fiúk: járnátok ilyen lánnyal? Ha elmondaná az elején, és abbahagyná miattatok? Ha nem mondaná el és félúton derülne ki? Hogy reagálnátok?

Farkas Katalin

Azt beszéltük Tomi barátommal, hogy vajon mennyire számít rangos eseménynek az Eurovíziós dalfesztivál, vagy mennyire jó az, ha valaki ott valamit elér. Aztán szóba jött, hogy a Bumerángban leszólták az egészet, nekem pedig eszembe jutott, hogy szinte akárkit hallok véleményt formálni, csak olyasmi jön, hogy jaj, ez Wolf Kati mennyire tehetségtelen és egyébként is hí meg há.

Végül arra jutottunk, hogy teljesen felesleges, mennyire nívós, mennyire fontos rendezvény. A fontos az, hogy ott van egy magyar, aki megmutatja a fél világnak, hogy magyar, és a fél világ most egy magyarról fog beszélni:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nem feltétlenül kell mindennek a vélt vagy valós értékét figyelni, és rögtön azt az oldalt elővenni, hogy ez úgy sem ér semmit.

Én például büszkén gondolnék arra, hogy magyar vagyok, miközben fél Európa erre a számra táncol, és talán ők is arra gondolnak, hogy nézd, ez magyar.

Kortalanul

Tomi barátommal ma egy Apple kereskedésben jártunk, amint beléptünk felfigyeltem a jószágra:

Macintosh Classic

Az izzadó Applefóbok, akik már-már reszketve húznák az egeret a bezárás gomb felé, nyugodjanak meg, most itt nem az Apple a téma, illetve csak közvetetten.

A kereskedésben a tulajdonos mesélte, hogy ezt a gépet még az Államokban vette, amikor megjelent a gép, aztán persze valahogy felkerült valamelyik padlásra valamilyen dobozba mígnem most, sok évvel később elővette a még működő masinériát, és kirakta. Persze mindenki ezt veszi észre elsőnek, és már komolyabb összegeket fel is ajánlottak a megvételre, de mondanom sem kell, nem eladó.

Miközben beszélgettünk a gép igen fejlett, 8 MHz-es processzoráról, az jutott eszembe, hogy milyen lesz majd nagyjából hatvan év múlva, mikor egy most átlagosnak számító gépet (értitek, számító gép, hahaha) kirak valaki az asztalára, az akkor tizenéves srácok-lányok meg majd azon röhögnek, hogy nézd már, 2,8 GHz-es processzor, milyen kemény, nagyapám ilyennel tolta a kétezres évek elején.

A még filozofikusabb gondolat, ami ebből jött, hogy amit mi most jelen pillanatban óriási technikai vívmány, és csurgatjuk a nyálunkat rá ha szép keretbe rakják, az néhány év múlva már történelem. Nem is olyan régen még a tévé is nagy cucc volt, most meg LED, 1080p és társai. Millió hasonló példát lehetne még.

Különösebb csattanó nincs, a lényeg egyszerűen az, hogy néha jó megállni és ránézni, milyen király dolgokra képes az ember, ha nagyon akar.

Véget ért a Való Világ

Oké-oké, mindenki utálja, meg fos igénytelen műsorok és satöbbi, pedig amúgy ezt a cikket elolvasva azért lehet hogy annyira mégsem.

Igen, én írtam le múltkor, hogy nem tetszik a Való Világ, és ezzel egyet is értek, az elején fél részt láttam belőle, és az egész arról szólt, hogy undorító emberek üvöltöznek meg veszekednek egymással, olyan emberek olyan stílusban, amelyet négy évig láttam Salógtarjánban, szóval ezt így a tévében köszönöm nem.

Az utóbbi három hétben viszont meló és diplomamunka készítés közben fél füllel figyeltem, az utolsó három ember kifejezetten szimpatikus volt, ráadásul az Éva nevű hölgyemény az ország legjobb valóságshow-jában, a Bárban is szerepelt anno.

Egy szó mint száz, az utolsó három hét vicces volt, aki meg drámázik, hogy igénytelen fos és tattara, az ne nézze, lapozzon tovább. És igen, most ez megy majd mindenhol még pár napig, de ha a focivébé lenne, akkor az menne, ha megasztár, akkor az ha meg mondjuk olimpia, akkor az. Való Világ meg tíz évvel ezelőtt volt, vagy mikor, szóval talán elviselhető.

Ballagásos móka

Voltunk ma (avagyhát tegnap) Tigi barátom ballagásán, amiből túlzottan sokat a népes tömegnek köszönhetően nem igazán láttunk. A móka jó volt, az is egyértelmű, hogy nagyon megéri virágosnak lenni ballagás-szezonban, csak az öt-tíz perc alatt, míg sorban álltunk a virágosnál, nagyjából hetvenezer forint forgalmat csináltak a nénik.

Aztán még az is volt, hogy Salgótarjánban remekül összeszervezte a három legnagyobb iskola a ballagást egy napra, félórás különbségekkel. Ennek köszönhetően a kisváros persze rögtön még kisebbnek tűnt, hiszen ha azt nézzük, hogy egy iskolában átlag négy ballagó osztály, osztályonként átlagosan huszonöt fővel, egy főhöz pedig nem egy autó jön, mert ugye a fél família inkább átlag két autóval érkezik. Namost, ismerősék megálltak az iskolától több percnyi sétára egy kis eldugott utcában, hátul, egy garázs mellett úgy, hogy a garázsba a ki- és bejutást nem akadályozták. Másfél óra múlva mikor indultunk, néhány méter után vettük észre, hogy mindkét kerék gyönyörűen le volt eresztve, az egyiket ki is szúrta valami nagyeszű, a másikból csak kiengedte a levegőt.

Mindeközben még jött valami idióta is, aki üvöltözött hogy leszarja a telibevert kurva ballagást, és jól tették, hogy kiszúrták a gumit, mert ő már húsz perce nem tud beállni a garázsába (az utcán állt egyébként, a garázsajtó előtt, semmit és senkit nem akadályozva ezzel). Mi ott félig szétszedett autóval álltunk, mikor elkezdett pampogni hogy álljunk odébb, és ő leszarja a nyomorunkat. Miután ez megtörtént és beállt, persze rögtön nem volt sietős a dolga, és ott pampogott még egy darabig.

Minket magyarokat az össze- kezdetű tevékenységek sajnos egyáltalán nem jellemeznek, legfeljebb ha az összecsapni vagy valami hasonló szóról van szó. Az összefogás például egy távoli univerzumnak tetszik innen.

Nógrád megyében különösen.

Önnek egy új alkotmánya érkezett

Olvastam ma a zindexen, hogy az új alkotmányt ki fogják nyomtatni papírosra, és ezen papírost minden létező magyar ember megkapja majd szerte a világon. Elvileg 8 000 000 példányban kell kinyomtatni a 38 oldalból álló becses alkotást, ez tehát 304 000 000 lapot jelent. A különböző keresgélések után, a fröcsögő szájú zöldek és a bölcsen mosolygó papírmágnások válaszait átlagolva azt kaphatjuk, hogy egy átlagos fából 200 000 nagyon jó minőségű A/4-es lapot készíthetünk. Namost, nem akarom összeszámolni, hogy az hány fa. Aztán még ha megnézem, hogy átlagos helyeken 1000 oldal felett fekete-fehér minőségben 3-4 forintért nyomtatnak egy lapot, akkor mondjuk vegyük még hozzá hogy biztosan van egy Józsi, akinek pont nyomdája van, és valakivel véletlenül pont nagyon jóban van, ezért kijön egy darab kinyomtatott oldal mondjuk egy forintra. És még vegyük hozzá a postaköltséget, a borítékot, a bélyeget, a bélyegzőt, a postán dolgozó hölgyet akinek hogy elfárad majd a keze, a sok bélyegzéstől meg bélyegezéstől és egyébként is.

Természetesen az átlagember, miközben befizeti a szerény adóját, ami ugye alacsony, és alacsony adókulcsokkal vásárol termékeket az üzletekben, felteheti a kérdést, hogy de van-e erre pénzünk.

Erre pedig az a válasz, hogy igen, hiszen: ritkán fordul elő, hogy egy új alkotmányt fogad el az országgyűlés, ezért ebben az esetben a tájékozódáshoz való jog kivételesen fontosabb, mint az ország gazdasági helyzete, szóval ne aggódjatok, van azért itt pénz, csak ügyesen titkolják.

Coca Cola Cherry

Gondoltam a sonka és a tojás mellé jól fog esni majd néhány korty Cherry Coke, hiszen tudjuk, hogy a Cherry Coke az egyik legjobb dolog, ami a kólával történhet, noha itthon némileg sztochasztikus a lehet-e kapni éppen kérdés válasza. A kis éjjel-nappaliban, ahová járok, mindig szokott lenni, ma mégis öt percig keresgéltem, mire megtaláltam. A probléma az volt, hogy a piros-fehér-fekete Cherry Coke helyett ezt találtam:

Coca Cola Cherry

Az íze teljesen ugyanaz, azonban látszólag egy vadonatúj termékről van szó.

Kis wikizés után persze kiderül, hogy 2007-ben a The Coca Cola Company átnevezte a terméket, így ez már a harmadik típusú találkozás a Coca Cola kóla-termékeivel a hagyományos és a diétás után, ha a zerót is figyelembe vesszük, akkor a negyedik.

A dolog mondjuk logikus, hiszen itthon a Coke elnevezést sokkal kevesebben ismerik.

Ezek az izgalmas dolgok jutottak mára.

Krokodilos szendvics

Krokodilos szendvicsgyár logója

Mostanában mikor nincs időm vagy kedvem kimenni az irodából ebédelni, a Fresh Crocodille Company termékeit majszolom. Dobozos háromszög- és egyéb szendvicsekről van szó, de mielőtt rettegve zárnánk be a böngészőt és menekülnénk a konyhába befalni egy kis parizeres kenyeret, elűzve a csomagolt szendvicsek gondolatát, reszketve, hadd meséljek kicsit erről.

A krokodilos szendvicsek olcsók

A legolcsóbb a rántott csirkét tartalmazó Golf névre hallgató klubszendvics, ez négyszáz forintba (hogy pontos legyek háromszázkilencvenkilenc forintba) kerül, a legdrágább pedig hatszáz magyar királyi váltó, ebben van három darab jól megpakolt háromszögszendvics, három különböző ízben és kenyérben, sok hússal és zöldséggel.

A krokodilos szendvicsek finomak

A szendvicsek tényleg nagyon finomak, és ha kinyitja az ember, érezni hogy valóban friss cuccokat rámolnak bele. A kenyér puha, többféle sajtkrém vagy vaj fedi, néhány levél saláta, gyönyörűen csumázott paradicsom, jócskán pakolt hússzeletek, és ami még egy pozitív előnye: nem esik szét. A kedvencem ez a háromdarabos, de persze egy tucatnyi van, szinte az összes üzletben látni a zöld hűtőjüket.

A krokodilos szendvicsek laktatók

A három szendviccsel bármilyen hihetetlen, de egy átlagos ebéd szintjén jól lehet lakni, két-három csoki még utána, és az ember menüárban evett.

Régen a háromszögszendvicsről mindig valami tormakrémes undormány jutott eszembe, amin érezni a műanyag tartósítószert és a gyári aromákat. Mióta vannak ezek a krokodilos szendvicsek, azóta azért kicsit megváltozott a véleményem.

Ragdkiapopód

Szóval azt nem értem most éppen, hogy a Fókusz nevű műsorban valami virág (ő egy csaj) rejtett kamerával azt figyelgette, hogy a különösen kirakott hátsó részét meg tőgyeit hány pénisszel rendelkező humán entitás mintavételezi. Ha nem ilyen fenkölten fogalmazok, akkor azt videózta, hogy hányan bámulják meg a picsáját lenn az utsz… akarom mondani utcán.

Azt nem értem, hogy mért kell ezeken megállni és gondolkodni. Egy férfi akkor gáz, ha nem nézi meg az utcán azt a nőt, amelyik tetszik neki. Persze ezeket illik egy bizonyos határokon belül művelni, szóval a tátott szájjal bámulás és a fütyülés már kicsit necces.

A másik problémám ezzel egész szituval, ami most eszembe ötlött. Biztosan ti is láttatok már olyan lányokat, akik direkt öltöznek úgy, hogy amit lehet, azt a lehető legjobban tüntetik fel. Például az olyan mélyen dekoltált felső, ami éppen a mellbimbó felső részénél kezdi takarni a kebleket, aztán persze ha bátorkodsz megnézni, akkor te vagy a bunkó paraszt.

Két dolgot kell tudni: az emberek megnézik az embereket, akik tetszenek nekik. Azok pedig, akiket megnéznek, örülnek a dolognak.

Teljesen fölösleges ebből problémákat csinálni, és kicsit álszent dolog is. Ha egy nő nem akarja hogy megnézzék, nem vesz fel övet miniszoknyának.

Rowkatona

Olvastam ma, hogy lehet visszahozzák a sorkatonaságot. Persze a szemüveges szíjakat gyártó politikus bácsi a telegráfban azt mondta, hogy ez nem igaz, de végül is azt is mondták, hogy nem lesz gázáremelés, meg azt is hogy nem kell félteni a nyugdíjakat, szóval nem hiszünk mi már itt senkinek ilyesmiben.

Elképzeltem most, hogy milyen lenne, ha be kellene vonulnom két évre. Magával a katonasággal nem lenne bajom, sőt, ha esetleg valami informatikai vonatkozású területen állást kapnék, élvezném is. Azonban két évig internet, barátnő, macska és minden ilyesmi nélkül kicsit kemény lenne. Ami valójában még keményebb lenne, az a kapcsolati tőke (és itt most az üzleti és karrier szempontból tekintendő tőkére gondolok) teljes kihalása okozná. Mi lenne például az Insolisszal, ha két évre le kéne lépnem? Vagy mit kezdenék a karrieremmel, két év után?

Persze, nulla százalék esély, hogy bevezetik, ha meg mégis, legalább érdekes kaland lesz, de azért most ebben a pillanatban egyáltalán nem tartom viccesnek.

Végre befutott a magyar filmipar

Magyar film, az Álom.net (Dream Well, Dream.net) az első az IMDb oldalán:

IMDb Bottom 100

Nem áprilisi tréfa. ;]

Úgy látszik vonzom a bajt

Múltkor »a Kálvin téren jártam«, metróval, amikor elütött valakit a szerelvény (apró kitérő: milyen furcsán hangzik az elgázolt szó, ha metróról vagy valami hasonlóról van szó), tegnap pedig a 4-es vagy a 6-os villamoson voltam, amikor a Nyugati Pályaudvarra érkezve szabályszerűen odébb lökött egy fiatalabb leányzót, aki gondolta átszalad a tuja előtt. A vezető reflexei nagyon rendben voltak (mondjuk az a mentők száma ugye a százhat kérdés kicsit rontott a helyzeten, de tudjuk ezt be a stressznek), és a kiscsaj szerencséjére pont akkor ment el egy mentő, aki kérdés nélkül azonnal farolt fel szirénázva a sínekre. Kicsit filmbe illő jelenet volt, ahogy a villamos egy másodperc alatt megállt, az emberek repültek előre, koppanás, majd nyíltak az ajtók és már jött is a mentő, miközben a vezető telefonált.

Ami miatt viszont járna a lelki fenyítés, az a járókelők és az utazóközönség viselkedése.

Azon még túltesszük magunkat hogy egy kiscsaj a telefonjában jaj, nem érek oda időben mert valaki itt meg akar halni vagy nem tudom mi vaaaaan szöveggel nyugtázza a történeteket, de könyörgök, miért kell körbeállni a szerencsétlen áldozatot, eltorlaszolva az aluljáróhoz vezető utat, megakadályozva az intézkedő mentősöket és így tovább.

Nem tudom, lehet hogy kellene oktatni az általános iskolában, hogy balesetnél mi a megfelelő viselkedési forma. Nem elsősegélynyújtó tanfolyam kell, hanem normálisan viselkedni, és tovább haladni, esetleg mentőt hívni. Az elsősegélynyújtás sem árt persze, de sosem láttam még balesetnél olyat, hogy lett volna ebben valójában jártas személy, és az átlagember (én is) úgy van vele, hogy inkább nem csinál bajt, mert ki emlékszik már arra, hogy merre kell forgatni a milyen sérült embert.

Vegyél olyan ruhát amilyet szeretnél

Volt egy ilyen twitteren, hogy ma ne olyan ruhába öltözz, amilyet a munkád megkövetel, hanem olyanba, amilyenben szeretnél dolgozni.

Most azon túl hogy ez nyilván valami unatkozó divatlapba író lánykának a kitalációja, vagy nem is tudom, meg még azon is tegyünk túl, hogy ha én mondjuk meztelenül szeretnék dolgozni, akkor mi van.

Szóval ilyen hülyeségektől eltekintve, az olyan munkahelyet nem számítva, ahol muszáj valamilyen munkaviseletet felvenni (például egyen-, vagy valami munkaruha), alapból úgy jár be az ember, ahogyan szeret. Én például azért mert egész nap a monitor előtt csücsülök, ugyanúgy szeretek ingben vagy adott esetben még zakóban ücsörögni. És szerintem ezzel mindenki így van, mármint azokat leszámítva akik magasról tesznek a ruhára (nyilván ők sem tesznek, csak más szempontok szerint öltözködnek).

Szóval igazából azt akartam kihozni, hogy hülyeség ez hogy ma öltözzél ilyen-olyan ruhába. Úgy kell öltözni, ahogyan jól érezzük magunkat, ötvözve azzal, amit a helyzet vagy az alkalom megkíván.

Aztán csá.

Hangos rendvédelem

Mostanában divat (illetve lehet régebb óta, de én most a hetekben találkoztam vele először), hogy a rendőrök, mentők és tűzoltók az autóba szerelt hangosbemondót is igénybe veszik, ha a megkülönböztető fény- és hangjelzés nem különbözteti meg őket kellőképpen.

Néhány példa. Múltkor sétálgattunk Shazival az Oktogonnál, és egy mentős útját mindkét sávban elállták, pedig lett volna lehetőségük odébb menni. A mentőautó vezetője először csak villogott, aztán végigjátszotta a létező összes hangot, amelyet a szirénával elő tudott állítani, majd megfogta a mikrofont és bemondta hogy az ABC-123 rendszámú X típusú és Y márkajelzésű autó vezetője legyen olyan jó és vonszolja odébb a tragacsát.

Aztán ma például olyat láttam, hogy a rendőr orra előtt követett el valaki egy szabálytalanságot (nevezetesen olyan helyen állt meg, ahol nem lehetett, és még a forgalmat is akadályozta), de mikor kiszállt volna az autójából, a rendőr letekert ablakból kiszólt a hangossal, hogy akkor legyen kedves visszaülni és elállni onnét.

Erről a videóról meg az jutott eszembe, hogy hiába nyomják neki a mentősök, hiába tudnak még adott esetben haladni is, amikor négy-öt-nyolc-tíz percet kell mennie előre a mentősnek (nagy sebességgel!), akkor már rég rossz minden:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

A sajt analógiája

Megosztanék veletek egy roppant érdekes tényfeltárást a konyha világából. Mindenki tisztában vele, mindenki tapasztalta, mindenki érezte már, blogba leírni eddig senki sem merte.

A sajtot ha kinyitod, bizonyára sokkal kisebb lesz, hiszen fogyasztasz belőle, mégis, sosem, de úgy értsd ezt, hogy sosem fér bele az eredeti csomagolásába, nyisd ki azt bármilyen vigyázó odafigyeléssel.

Valld be, hogy átérzed a problémakört.

Izlandi zuzmó

Oké, többen ajánlották már, és mindig kicsit ferde mosollyal néztem az illetőre, mikor az izlandi zuzmó kifejezést hallottam, de most az éktelen köhögésemre gondoltam kipróbáljuk mit tud:

Izlandi zuzmó szirup

Két kortyot ittam csak belőle, viszont már kevesebbet köhögök, és akkor is kevésbé ingerli a mindenemet. Ami még előnyös lehet sokaknak, hogy ebben se alkohol, se cukor nem található, ergo lehet vele vezetni is, illetve cukorbetegek is nagyobb nyugalommal kortyolgathatják. Egész pontosan cinken, mályván és a zuzmón kívül semmi nincs benne, az íze meg valahol a kóla és a tea ízvilága közé sorolható.

Rabok legyünk vagy szabadok

A Google »tavaly így«, idén pedig ekképpen emlékezett meg az 1848-ban történt eseményekről:

Google március 15-ei logó 2011

Tegnap este sétálgatva jó volt látni a sok trikolór zászlót, bár érdekes, hogy mi csak bizonyos napokon rakjuk ki, pedig megtehetnénk hogy minden nap kiakasztjuk.

Háromegész tizennégy

Tavaly mintha kimaradt volna, de »tavalyelőtt írtam róla«: ma van a nemzetközi Pi-nap. Jelentősége persze sok nincs, bár én gondoltam rá, hogy lehetne egy kis Pi-alakú kokárdát csinálni, így március 15-ét megelőzve.

Ma egyébként arra keltem, hogy úgy érzem magam, mint akit összevertek, szerintem lázas voltam mint a disznó, azóta bevettem már kétféle gyógyszert és most kicsit kellemesebb, de nem hagyom hogy ennek a szép időnek az élvezését holmi virológiai szempontból kifejezetten mocsok lény megakadályozza, így tüntetőleg ma igenis elmegyünk szórakozni, noha a hideg ital helyett valószínűleg forró csokoládét fogok szopogatni. Party hard.

Rendkívül izgalmas információ lehet még az is, hogy vásároltam egy kukát a fürdőszobába. Gondoltam szólok.

Reptéri szórakozás

Az jutott eszembe múltkor, és lehet hogy egyébként teljesen létező és kiforrott dologról van szó, de én még nem találkoztam vele: mi lenne ha a reptéren lenne mindenféle szórakozást biztosító létesítmény, két kategóriában (megfizethető és luxus), valamint országspecifikus dolgok, például múzeum, éttermek vagy hasonlók. Ha várni kell átszállásra vagy késés miatt a reptéren kell lenni, akkor a sok üzleten túl milyen vicces lenne, ha például félórás turnusok lennének a múzeumban, ahol megismerhetné az ember az adott ország dolgait úgy, hogy a repteret el sem hagyná. Vagy például beülni egy moziba, ahol sorozatrészek és filmek mennének. Mindez persze összekötve a rendszerrel, így biztosan nem maradna utas a reptéren, ha a gép közben elkészülne.

Látok ebben fantáziát, teljes mértékben.

Megvetett diploma

Néztem valami dokumentumfilmet, amelyben arról volt szó, hogy Új-Zélandon a diplomavásárlást felsőfokon űzik. Itt ugyanis nem egy hamis papírdarabot kapsz (egyébként nem kevés, legalább tízezer USA-dollárnyi áron), hanem maga az iskola is benne van a csalásban, így ha kifizeted a pénzt, akkor szépen beírnak, berögzítik az összes tantárgyat hármas-négyes jegyekkel, lejelentik a diplomát a hivatalok felé, és néhány hét múlva már úgy kapod meg a papírt, hogy az ellenőrzésre szolgáló weblapon száz százalékig pozitív eredmény jön vissza.

Erről az egészről az jutott eszembe, hogy ha valakinek csak a papír kell, és egyébként kiváló a szakmájában, akkor azt manapság távoktatással, levelező vagy esti tanfolyammal nem túl nehéz megszerezni. Ha valaki nem ért a szakmájához, az evidens hogy ne akarjon papírt, mert kontárok ne dolgozzanak semmilyen szakterületen (továbbgondolva már csak azért sem, mert ez a dolog felvet néhány erkölcsi kérdést).

Én úgy gondolom hogy nem 1960 van, ha valakinek diploma kell, az kis akaraterővel meg tudja azt szerezni. Ha meg nem, akkor az talán egy jel, hogy nem is kellene erőltetni. (Eltekintve néhány kivételes esettől, persze.)

Ó te, Margitunk!

Átadták ugye mindenféle késést mellőzve a Margit hidat végre-valahára. Namost én ahhoz nem értek, hogy szakmailag ez mennyire elfogadható minőségi tekintetben, egy dolgot viszont tudok: az a kanyar ami van rajta, egyszerűen életveszélyes. A négyes-hatoson ha megyek reggel és jövök este, mindig, de tényleg mindig van legalább egy ember, aki elesik, vagy csak éppen nem esik el. Nagyon kemény az a kanyar, és ráadásul a villamosvezetők úgy is veszik be, mintha a Moszvka tér - Móricz Zsigmond körtér Kötöttpályás Rally Bajnokság résztvevői lennének. Mondom, nem értek hozzá, de aki utazik mostanában errefelé, az tudja, hogy az utasok mindig kicsit rémülten nézik a csuklót, hogy vajon kettészakad-e, ha pedig a Siemens egy tervezője lenne itt, egyenesen az ereit vagdosná a látványtól.

Szóval nem tudom mi a téma, de azt tudom, hogy a Margit hídon a kanyar nem vicces.

Elektróvilág

Biztos hallottátok innen-onnan a hírekből, hogy a csőd szélén jár az Electroworld nevezetű műszaki cikkeket forgalmazó áruházlánc. Valami szakértő mondta is, hogy igen, ez amiatt van, mert hatalmas az árrés, és hogy ezt az árháborút pont ők indították el.

És tényleg, én emlékszem hogy néhány évvel ezelőtt mikor még a tévé-házimozi kombót vásároltuk, az Electroworldöt választottuk, mert sokkal olcsóbb volt az akkor másik vetélytárssal, a MediaMarkttal szemben, ráadásul itt akkor még nem pirospólós flegma hülyegyerekek rohangáltak, hanem öltönybe(!) bújtatott, udvarias szakemberek. Legalábbis a vásárlási tapasztalat ez volt.

Aztán szépen mentek felfelé az árak, és ezt leginkább most vettem észre, mióta a tévé miatt nézelődök (amit egyébként ma beszereztem, de erről majd később), azt vettem észre, hogy a két kisebb halnak tűnő magyar cég, a 220volt és az Extreme Digital messzemenően jobbak. Egyrészt teljes mértékű netes vásárlási lehetőség, ingyenes házhoz szállítással (azt hiszem a Media Marktnál fizetni kell ezért, de ebben nem vagyok biztos), és messze a legalacsonyabb árakon. Nem tudom nekik mért éri meg, de kapásból a nagyobb cégek is megtehetnék, hogy az ótvar weblapjukat felújítják, és minden árat és terméket megjelenítenek ott. Meg hasonlók, de persze nyilván én nem értek hozzá.

Na mindegy, nem fog hiányozni senkinek az üzlet, de azért érdemes elgondolkodni, miért is ment csődbe.

Félfogadás

Ki kellene valamit arra okoskodni, hogy bizonyos helyeken a munkaidő ne reggel nyolctól délután ötig legyen, mint az átlagemberek munkaideje, hanem mondjuk délután kettőtől este nyolcig. Mire gondolok, a postára gondolok. Az összes posta a környéken bezár ötkor, ergo marad a Nyugati Pályaudvarnál lévő nagyposta. Oké, de itt viszont tíz perc alatt még nem sikerült feladni egy csekket. (Most abba ne menjünk bele hogy mért van csekk, csak csekk és kész.) Vagy például az ügyfélszolgálat, ahol ötig van ügyintézés, de mit ötig, sok helyen már háromkor hajítják el a tollat mintha égetne.

A másik magasröptű gondolat, ami bánt engemet, az a felvágott csomagolása. Ugyanis régen ez úgy történt, hogy egy viszonylag nagy darab papírba rámolták a húst, a papírt kényelmesen összehajtották a rutinos kezek, te meg otthon éhezve, már-már széttépve, ha nem is olyan tökéletesen, de legalább lassan vissza tudtad csomagolni. Na most ez úgy néz ki, hogy rárakják a felvágottat, a lehető legkisebb papírdarabot meghagyják, a többit levágják és felhasználják máshol. Te meg itthon nyilván nem tudod úgy visszacsomagolni mint az, aki naponta százszor ismétli a műveletet, ergo át kell raknod fóliába vagy valami.

Szóval érted.

Ne egyetek hamburgert

Ja. egyébként azt beszéltük ma, hogy miért van meglepődve a sok mélygondolkodású szülő, hogy ezek a mai fiatalok csak úgy öntik magukba a megdonálc meg a bürgerkingkong termékeit, pedig hát az milyen szemét.

Esetleg lehetne gondolkodni, hogy van-e értelme azon gondolkodni, mért jön oda a kedves fiatal, ha 1 500 forintért kap két normális adag ételt, üdítővel, bármikor, sok helyen még az éjszaka közepén is, míg máshol ezt maximum hétköznap valami menüs helyen lehet megoldani, akkor is csak ebédidőben, de egyébként sem ez a jellemző.

Ugyanez jellemző egyébként a kínai gyorséttermekre is, átlag hétszáz forintért akkora adag ételt kapsz, hogy szégyellsz megmozdulni utána. És nem a körettel laksz jól.

Az albérlet valójában bérlet

Az utóbbi néhány napot albérletek nézegetésével töltöttem. Különösebb oka a dolognak nem volt, csak beszélgettünk róla itthon, hogy vajon lehetne-e találni olcsóbb albérletet.

A válasz egyszerű: nem.

Ötvenötezer büszke magyar királyi koronáért adják nekem bérbe ezt a lakást, mely másfél szobával, fürdőkáddal rendelkező illemhelyiséggel és gyönyörűen kifestett szobákkal rendelkezik. Van egy tucatnyi apróság, amit nem szeretek: olyan sárga színe van a falaknak, ami annyira nem jön be; a kisebbik szobán nincs ajtó, így azt függönnyel kerítem el; és végül talán az egyetlen és legnagyobb probléma, hogy a konyhabútor valami házibarkács megoldás, ami noha hangulatos, mert igazi fából van, nem MDF-ből, mégis azért érezni rajta a házibarkács utóízt. Biztonsági rács az ablakokon és az ajtókon, gyönyörűen tisztán tartott ház, kedvenc környékem és ilyesmi.

Adott a probléma: ennél lentebb nem szívesen adnám. Nem azért mert sznob vagyok, és ez adott esetben nem is probléma, de a saját ötéves tervemben az volt, hogy ennél csak feljebb megyünk, lentebb nem. És értem azt, hogy lehet szituáció mikor muszáj lentebb menni, de jelenleg a prioritási lista tetején áll az, hogy meglegyen az otthoni nyugalom (még ha csak egy albérletben is), és az, hogy egy olyan helyre jöjjek meg esténként, amit tudok otthonnak nevezni.

116 albérletet néztem meg az elmúlt napokban, számoltam. Ezekből kettő maradt a listán amit esetleg megnéznék, végül abból is egy maradt, pedig a végén már bővítettem a keresést, több kerületre is meg olyan dolgokkal, amelyekre eleinte kategorikus nemmel gondolkodtam. Rohadó fürdőszobák, tűzhely nélküli konyhák, évek óta ki nem festett szobák és hasonlók vártak, átlag hatvan-hetvenezres áron. Ami végül jó volt, azon vagy nem volt biztonsági rács, vagy nem lehetett macskát vinni vagy akármi.

A legbosszantóbb, hogy egy luxus berendezettségű (pezsgőfürdő, légkondicionáló, amerikai konyha, beépített bútorok, riasztó stb.) lakást kilencvenezer forintért megkapni. És igen, az sok pénz, de ha megnézzük hogy mit kapunk nyolcvanért, közel nem tűnik annak.

A végső gondolatom csak annyi, hogy nem is az a gáz, hogy embereknek milyen helyen kell tudniuk lakni. Az sokkal gázabb, hogy emberek milyen helyekért kérnek el pénzt. Nem is keveset.

Vagy inkább ölt a drog?

Olvasgattam ezt a drogok világáról szóló írást, és közben a tegnap történt események kvázi befejező mondataira gondoltam, miszerint ugye a három lány halálát valószínűleg fulladás okozta. Az érdekesség az egészben, hogy annyira azért nem túl meglepően találtak drogot az egyik elhunyt áldozat vérében, ennélfogva nem is tudta volna idejében észlelni a bajt.

Nem akarok az ezeregyedik ember lenni, aki leírja hogy ejnye-bejnye, a drog rossz, ettől függetlenül az én lelkivilágomat roppant mód bosszantja. Ha valaki alkalomadtán összeül a barátaival egy sötétített nappaliban, beszélgetnek az élet dolgairól és elszívnak egy spanglit, arra azt mondom hogy belefér, érzik a hatását, kikapcsolódnak, bizonyos esetben még jót is tehet, persze módjával. Ha valaki hetente iszik egy adag alkoholt és jól érzi magát, nekem ezzel sincs bajom. A részegeket nem szeretem, de ez szubjektív. A cigarettát már annyira nem kedvelem, bár sokkal inkább nem értem. Többször próbáltam, nekem nem a megnyugvást hozta, továbbá nem értem, hogy miért adja ki elég komoly pénzösszegeket azért, hogy tönkre tegyem a testemet és a lakásomban található tárgyak többségét. Szóval ezek vannak.

Azt viszont sem megérteni, sem elfogadni nem tudom, hogy 15 éves fiatalok szórakozóhelyeken csak akkor érzik magukat jól, ha valami szerhez nyúlnak. Különösen akkor, ha a környezetükben évekkel idősebbek vannak, akik esetleg pont erre buzdítják őket. Szintén nem a világ nagy dolgai való megdöbbenés, tudjuk milyenek az emberek, pláne a srácok ha közelükbe kerül egy fiatal lányka, aki ki tudja mit meg nem csinál egy kis tablettától. Aztán persze évente történik valami kirívó baj, mint például a mostani eset, aztán mint minden másnál, ennél a következő lesz a felállás: lecsuknak pár illetékest, hetekig ettől lesz hangos minden, aztán elcsendesedik, és egy év múlva ugyaninnen indulunk majd. Vagy kettő, mindegy.

Ha kábítószerhez nyúlnak a huszon-harminc éves emberek, akiknek bajaik vannak az életükkel, a családjukkal, a munkájukkal vagy bármivel, arra sajnos látok okot. Egy olyan világban és ráadásul olyan országban élünk, ahol erre sajnos van esély. Legyen a drog egy teljesen ártalmatlan cigaretta, napi három doboz vagy valami sokkal-sokkal keményebb. Viszont nem tudom megérteni, hogy egy látszólag teljesen rendezett családi háttérrel rendelkező tizenévesnek miért kell kábítószerhez nyúlnia. És ebben a véleményemben meggyőzhetetlen vagyok: ha valaki tizenévesen drogozik, az gáz, és komoly felügyeletre szorulna.

Tizenhét évesen olyan dolgokon mentem keresztül, amiket senkinek nem kívánok, gyakorlatilag azt nem tudtam hogy mi lesz másnap, ha lesz egyáltalán, mégsem nyúltam semmihez. Nem ittam, nem kábítószereztem és még egy cigarettát sem szívtam el. Sőt, a gép előtt sem ültem többet. Nem én vagyok a szupertuti arc, csak rengetegen próbálnak azzal példálózni, hogy milyen rossz az otthoni helyzet. Nem ez a megoldás.

Az igazi probléma azzal van véleményem szerint, hogy a megoldást nyújtó emberek valahogy sosem veszik észre, hogy a számukra fontos személyeknek segítségre lenne szükségük. És ehhez még hozzájön, hogy azok akik segítségre szorulnak, nem igazán akarják elfogadni azt.

Tudom hogy badarság, de kicsit mindig az »A Keresztapa« jut eszembe, amikor arról beszélnek, hogy a drog rendkívül veszélyes, vagy akadályozzák meg teljesen hogy létezzen, és azt aki üzletel vele, büntessék kegyetlenül; vagy egyszerűen uralkodjanak felette, és ne hagyják hogy gyerekek, fiatalok kezébe jusson. Nem tudom volt-e valaha ilyen uralt világ, valószínűleg nem, és sajnos túl utópisztikus ahhoz, hogy valaha is legyen akárcsak hasonló is.

A kábítószer sajnos egy olyan betegség, amivel ez a szép, fejlett és modern világ nem igazán tud mit kezdeni.

Privácia

Azt beszéltük ma pont kollégákkal, illetve Plurkön főként rivera és Babarum társaságában, amit már sok alkalommal lehetett hallani sok helyen: manapság nem is kell nyomozni valaki után, köszönhetően ugyanis a kornak, mi magunk adjuk ki magunkról az adatokat. Facebook, Twitter, »foursquare« és miegymás. Riogatják a népet, hogy a sok bejelentkezésből például kitalálható mikor nincs otthon az ember, de ez mondjuk hülyeség, mert egy átlagos dolgozó reggel hét és este hat között jobbára amúgy sem lenne otthon – a saját lakásunk címét pedig igyekszünk csak olyanokkal megosztani, akiktől nem számítunk rablásra és hasonló tevékenységekre. Továbbá a koordináták azért nem annyira pontosak, én is küldtem már fotót úgy hogy benne maradt a különböző elhelyezkedésre utaló adat, de nagyjából három házzal odébb tájolt be, ráadásul ugye emelet és ajtó is van.

Szerintem alapjáraton érdemes az ilyen infókkal vigyázni. Mondjuk pont én mondom, akiről csak azt nem nehéz kitalálni hogy mikor vágtam utoljára körmöt mondjuk, vagy hogy hány centiméter a fülemben a szőr (becsapós, nincs benne), ettől függetlenül viszont én is próbálok odafigyelni arra, hogy mi az ami kimegy a világba.

Valahol azért tényleg nagyon-nagyon ijesztő, mennyire sok infót szedhetsz össze valakiről egyetlen guglizással.

Biztosan megéri otthon főzni?

A hétvégén fasírtot csináltam; a világ egyik legegyszerűbb és legjobb ételéről van szó, bruttó másfél óra alatt végezhet vele az ügyes készítő, a mosogatás és mindenféle járulékos tevékenységekkel együtt. Azonban puszta kíváncsiságból azt számolgattam, hogy vajon tényleg annyira megéri-e otthon főzni.

Fél kilónyi darált hús, ami olyan három adagnak felel meg, kerül mondjuk hét-nyolcszáz forintba. Legyen hozzá a legegyszerűbb köret, burgonya, aminek a kilója kemény kétszáz magyar pénzbe kóstál. A mindenféle fűszerek, hagyma és hasonlók szintén kalkulálhatók egy ilyen kaliberű összegnek. Hozzá az olaj vagy zsír amiben süti az ember, valamint ha nagyon pontosan akarjuk számolni, akkor a víz és a gáz, amit elhasználunk közben. Plusz az értékes másfél óra az életünkből, mert ugye ha úgy vesszük, ez is költség.

És igen, a Gundelhez képest még így is nevetségesen olcsó volt, de ha megnézzük hogy mennyi jó hely van, ahol hétszáz és ezer forint közötti összegért két, sokszor három fogásból álló menüt kapunk, és még mosogatnunk sem kell, akkor azért érdemes elgondolkodni, hogy biztosan olyan jó dolog-e otthon főzni. Pláne, ha mondjuk ötkor-hatkor ér haza az ember munkából fáradtan.

Persze amennyiben lehetséges, én is az itthoni főztöt szeretem a legjobban készíteni és fogyasztani is, de azért ha valaki elvakultan mondja, hogy otthon mennyivel olcsóbb, akkor nem árt tudni, hogy nem feltétlen van ennek akkora igazságtartalma.

A bacik és az arzén

Tegnap a NASA bejelentette, hogy ma egy nagyobb volumenű bejelentést szeretnének tenni (mármint nem annál nagyobbat, hogy bejelentésük van, hanem úgy általában). Persze rögtön elindult az izgatott susmus: vajon kiderül-e, hogy nem vagyunk egyedül?

Két dolgot mindig is lehetett sejteni: ha kiderül hogy van valahol élet a Földön kívül, akkor az nem feltétlenül három szemű, négy karú zöld lényekből áll, akik megszállják valamelyik országot (persze az Államokat, azon belül is mondjuk Kaliforniát) hogy aztán elpusztítsanak minket. Sokkal kézenfekvőbb, hogy valami baktériumot, csigát, bogarat vagy hasonlót találnak. A másik, ami talán nem ennyire egyértelmű, hogy nem feltétlen a Földön kívül találunk földönkívülieket.

2010. december 2-án mikor a NASA megtette bejelentését, valószínűleg az egész tudományos világ, ahogy mi ismerjük, egy másodperc alatt megváltozott. A földön lévő összes élőlény DNS-e ugyanis hat elemből áll: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén valamint foszfor. A tudósok úgy tudták, hogy ez máshogy nem is lehetne. Egészen addig, míg a Kaliforniában (lepődj meg) elhelyezkedő Mono nevezetű tóban nem találtak egy olyan baktériumot, melynek DNS-ében a foszfor helyett arzént mutattak ki.

Ez egy picit megváltoztatja a földönkívüli létformák kutatásának elképzeléseit, oly módon, hogy akár olyan bolygókon is találhatnak életet, amelyek nem igazán hasonlítanak a miénkre.

Kíváncsian várom a továbbiakat.

Megjött

Az első hó, egészen pontosan hajnali egy óra után tizenkét perccel, bár még olvad.

Holnaptól egy hétig meg lehet írni az összes hírt amiket olvasni és látni-hallani lehet majd. Úgy kezdődnek és/vagy tartalmazzák az alábbi kifejezéseket:

  • esik a hó;
  • hull a hó;
  • megbénult a közlekedés;
  • nyelvészek szerint nem esik, hanem hullik;
  • több órás késésre számíthatunk;
  • gumibogyószörp.

Holnap mehetünk hóembert építeni!

Sitebuild

Az érdekelne, hogy mi lehetne a sitebuild szó megfelelő magyar változata? A webdesign szóra tökéletes a webdizájn, bár ez sem éppen magyaros, de a webgrafika, az arculat vagy bármi más teljesen jó, de ha azt szeretnéd mondani magyarosan, hogy sitebuild munkát vállalsz, hogyan fogalmaznád meg?

Az oldalépítés szerintem egyszerűen gagyi, az oldaltervezés nem egészen ez, a weblapkészítés magában foglalhat nagyon sok mindent és így tovább.

Kéne erre írni egy tendert, csokiért, hogy ki találná meg a tökéletes magyar változatot.

Sikerek

Azt vettem észre múltkor, hogy vannak a nagyon sikeres emberek, vannak azok akiknek a nagy és akiknek a kis dolgokban vannak sikereik.

Például van olyan aki mindig pont akkor ér le a metróhoz, mikor jön a szerelvény; mindig pont ott van a lift, ahol ő; mindig pont egy perccel a tanár előtt ér be az órára, és így tovább.

A másik ember, akinek az orra előtt megy el a metró; a lift mindig három emelettel lejjebb van és lefelé megy, nem felfelé, amerre ő menne; és fél perccel azután ér oda a teremhez, hogy a tanár becsukta az ajtót.

Az első embernek viszont nem feltétlenül jönnek össze a nagy sikerek (diploma, karrier, család), míg a második embernek ezek igen.

Nem akarok áltudományt mögé magyarázni, de érdekes, és szinte mindenhol megfigyelhető ez a tendencia.

KIKO Makeup Milano

Egy a szokásostól teljesen eltérő posztot szeretnék most írni. Egészséges férfiember létemre gőzöm sincsen milyen sminkmárkák vannak, melyek jók és ilyesmi. Persze bőven tudok hová fordulni tanácsért ha mondjuk ajándékot veszek, illetve bőven meg tudom ítélni hogy valaki tud-e sminkelni vagy sem, tehát ilyen tekintetben nincs baj. Sőt még tudnék pár márkát is mondani, de hogy melyik jó, hát nem tudom. Azonban ha az ember az asszonyi karhatalommal jár-kel a szebbnél szebb üzletekben, akkor akaratlanul is felszed némi tudást. Én a következőt szedtem fel: három gramm mennyiségű port akciósan eladunk több ezer forintért, megdobogtatva a hölgyek szívét, úgy másfél hétig, mikor ismét kialakul az igény az újabb porok, kenőanyagok és hasonlók beszerzésére. Mint egy BMW, csak itt nincs százezer kilométer két kenőanyag-csere között.

Olaszországban gondoltam nézzük meg a KIKO üzletét. Ingrid nem igazán akart bemenni, mondván valami milánói olasz akármi biztosan úgy néz ki, hogy egy szakadt nejlonba csomagolt használt körömlakk-lemosó párna fele kerül majd negyvenhat euróba, de aztán mégis benéztünk, az emberi karhatalom ráhatásának köszönhető.

KIKO Italy üzlet

Az üzletben a következőre lettem figyelmes: én mint olyan idióta, aki szereti megnézni az üzletek belső kialakítását, ráadásul még némi OCD-vel is küzd, megtoldva egy kis egészséges autizmussal, szóval egy ilyen embernek ez a hely egy orgazmus, még ha vásárolni nem is tud semmit. Minden szép rendben, sorszámmal ellátva, logikus sorrendben tárolva, igényesen csomagolva és gondosan elkülönítve. Látszik, hogy odafigyelnek az ilyenekre, jó pont. Bent nem üvölt a zene, nem ég ki a szemed fél óra múlva, nem mászik rád az eladó, de kulturáltan (angolul, ami az olaszoknál extra pluszpont) segít, ha kell, de ezt úgy értsük, hogy mosolyogva kisminkel ingyen, gyakorlatilag (ez történt az előttünk vásárlóval éppen).

Aztán emellett ott vannak a termékek. Ingrid vett három, állítása szerint nagyon jó minőségű szájfényt, két szemfestéket, egy szemceruzát és egy pirosítót. Ezekért összesen hagytunk ott negyven darab európai fizetőeszközt, bankkártyás terminál segítségével. Persze tizenegyezer forint húzós ilyenekre, de ezek több hónapig elegendők, ráadásul itthon a nagyobb márkáknál fele ennyit tudtunk volna venni ugyanekkora összegből.

Van egyébként néhány férfiaknak való termékük is, borotválkozás utáni arcbőrápoló és hasonlók.

Szóval kedves hölgy olvasóim, illetve kedves hölgyismerőssel vagy rokonnal vagy szívhez közel álló személlyel rendelkező úr olvasóim: a KIKO termékeit a mefiblog szerkesztősége bátran ajánlja!

Az egyetlen probléma, hogy csak Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és természetesen Olaszországban vannak üzletek. Neten lehet vásárolni, de hogy ide szállítanak-e, azt nem tudom.

iMac van a címsorban

Bár nem volt külön megegyezés erről, de gondoltam jelzem, hogy szerény kis világhatalomra törő blogunk legújabb támogatója az iStyle, ahol olyan termékeket lehet megvásárolni minőségi kaliforniai faparkettán lépkedve, amelyek az alumínium vagy a fehér színvilágú dizájnról és a hátukon elhelyezett félig megrágicsált almáról, valamint a remek minőségről híresek.

Továbbá ha valaki lájkolja őket Facebookon, akkor értékes nyereményekkel gazdagodhat, például egy darab ilyen fehér színű, megrágicsált almás Apple Macbookkal.

Nekem személyesen annyi tapasztalatom van az iStyle-lal, hogy az Andrássy úton lévő új üzletben segítőkészek és mosolygósak az eladók, továbbá tudom hogy ők is szervizelnek gépeket, és amennyire én tudom, jobban szeretik az iStyle szervizét azok, akiknek szervizbe kell menniük.

Köszönjük a lehetőséget! :)

101010

Ma délelőtt, tíz óra tíz perc tíz másodperckor az alábbit láthattuk: 10. 10. 10. 10:10:10. Egyébként a bináris 101010 decimálisan 42, ami pedig ugye mint tudjuk válasz a Világmindenség összes kérdésére.

Úgy terveztem, hogy pont akkor fogok majd egy bejegyzést írni, de a mágikus szám után hat perccel nyitottam ki a szememet a hálószobában.

Viszont a Holdfény Team játékszaküzletébe Tomi barátommal mindig úgy megyek be, hogy fölösleges pénzkidobás hat-hét-nyolc-tízezer forintokat fröccsöntött műanyag bábukra vagy színes papírkártyákra kiadni, azonban mikor megláttam az alábbit, minden értelmet nyert:

Vissza a jövőbe időgép modell

Kell.

Felkerültünk a térképre

Hölgyeim és uraim, dobpergés, azonnali közlés lehetősége, meg minden. Az internetek alábbi térképére mi is felkerültünk, bár csak apró helyet foglalunk el, de mégis:

Világtörténelmi pillanat, a térképén itt vagyunk

Azt hiszem bevonultunk a világtörténelembe.

Szavaz az ország

Ilyenek voltak, hogy:

Magnót dobtak Terézváros 23. választókörzetében az egyik urnába. A magnó folyamatosan játszotta Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét. Az urnát felbontották, a telefont pedig eltávolították. A szavazás biztosítása érdekében új urnát hitelesítettek, majd a szavazás folytatódott. Az eset kapcsán feljelentést tettek.

atv.hu

Vagy például:

Belesett egy kisgyerek az urnába az önkormányzati választáson Tiszabőn vasárnap kora délután. A tetején megsérült gyűjtőládát a szavazatszámláló bizottság elnöke leragasztotta, és folytatódott az önkormányzati választás - közölte a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kistelepülés jegyzője, a helyi választási iroda (HVI) vezetője az MTI-vel.

Népszabadság

De ez sem volt rossz:

Leszakadt, és a szavazatszámláló bizottságra hullt a mennyezet vakolata az önkormányzati választás alatt a baranyai Somogyhatvan egyik kisebbségi szavazókörében. „Az eset a helyi polgármesteri hivatalban berendezett szavazókörben történt, senki sem sérült meg” – közölte Lászlóné Kovács Ilona, a területi választási iroda vezetője. A szavazás folytatására a hivatal egy másik helyiségét jelölték ki. (MTI)

Index

Kíváncsiak vagyunk nagyon, hogy vajon taroló lesz-e a főpolgármester-jelölt győzelme.

Gáz van: nincs gáz!

Az alábbi plakátra lettem figyelmes a felvonó fülkéjében miközben sugár hajamat igazgattam a tükörben a reggeli indulás után néhány másodperccel (kamu, igazából este lőttem a fotót miután levittem a szemetet):

Szerelik a gázhálózatot, nem lesz gáz

Most azon túl, hogy 2010-ben még tényleg vannak emberek, akik ilyen plakátokat készítenek, felvetődik bennem a kérdés. Hogy gondolhatja bárki azt, hogy október 4 és október 9 között gázhálózatot felújítani vicces, úgy, hogy közben üzemel a gázszolgáltatás? Ez komoly? Még ugyan nem fűtünk, de valamelyik este majdnem megnyomtam a nagy piros gombot a fűtőtesten. Október elejére már talajmenti fagyokat jósolnak. Arról nem is beszélve, hogy októberben mondjuk gyakrabban előfordulhat, hogy főzne az emberfia, amit gáz nélkül a háztartások nagyobbik részében vicces. Komolytalan kicsit, ezt augusztusban vagy júliusban kellett volna megoldani, három hétköznap alatt, amikor a kutya sem használ gázt. Ja, és mivel valami cső a tűzhely mögött nem szabályos, ki kell cseréltetni. Ezt a lakó fizeti, nagyjából hat-hétezer forintról van szó. Persze nekem nem pénzkiesés, mert a főbérlő állja, de akkor is.

Másik érdekes dolog: biciklitárolás. A körfolyosón elvileg nem szabadna, én például nem is tudom az ajtóm elé tenni, mert van egy néni a szomszédban aki járókerettel közlekedik és nem férne el. Megszavazták a lakógyűlésen (amit egyébként egy héttel azután tartottak, mint az eredetileg kitűzött időpont szerint kellett volna), hogy építenek valami biciklitárolót, 160 000 jó magyar juhért, amit a biciklivel rendelkező lakók (hat fő) között osztanának szét. A poén, hogy minden emelet végén van egy közös tároló (régen a vécék voltak ott), tele van limlommal és szeméttel. Jövő héten lomtalanítás, annyit kéne csinálni hogy húszezerért két Bélával kipakoltatni, aztán mehetne oda az összesen tíz darab bicikli. Oké, még legyen benne egy zár meg hozzá kulcs összesen tízezerért, akkor is fejenként ötezer forintról beszélünk, és még fedett, meleg helyen is van.

A közösköltség egyébként havi 8 850 forint, és nem érzem úgy, hogy ki lennénk elégítve, azt leszámítva, hogy nagyon szépen néz ki a ház, de ez is Piroska néni érdeme, aki egyfolytában takarít, és hevesen üvöltözik (jogosan), ha valaki szemetel.

A magyar egészségügy

Egy nagyon hosszú lélegzetvételű bejegyzést akartam erről írni, de végül összefoglalnám egyetlen szóban: elkeserítő.

A szombat éjszaka egy huzamosabb részét a sürgősségi sebészet várójában töltöttem, és a néhány óra alatt több tucat dolgot láttunk. Például egy idős bácsit, akit a balesetire hoztak: kirabolták, elvették a laptopját, az iratait és a pénzét majd eltörték az ujját, emlékeztetőül. Volt még több tucat dolog, a rendőrök csak annyit mondtak, hogy a szokásos szombat este.

Most én nem akarok belemenni abba, hogy hol tart a magyar egészségügy, mert mindenki tisztában vele, csak azért imádkozom hogy se nekem, se senki ismerősömnek ne kelljen kórházba kerülnie, mert ami itt megy, az minden csak nem egészséges.

Terjednek az e-naplók

Anno, a »TDK-n« egy tanulmányi rendszer fejlesztésével indultam - ez lesz a diplomamunkám is, idővel talán egy vállalkozást is építenék köré. A rektorunk akkor azt mondta, ha jól akarok helyezkedni, hagyjam a fenébe a felsőoktatást, ott ez a piac már kiaknázott, ellenben ő biztosan tudja, hogy a középiskolák és az általános iskolák most fogják bevezetni.

Akkor mindenki lebeszélt, hogy butaság, mígnem megkerestem a volt általános iskolámat; előtte egy nappal kapták meg az értesítőt, hogy az önkormányzat megvett valami e-naplót, ami ingyenesen használható. Azóta nyolc-tíz iskolából jött visszajelzés ugyanerről. Kicsit morcos voltam.

Még nincs minden veszve, szerencsére van nyolc-tíz olyan dolog a zsebemben, ami mondhatni adu-ásznak számít, de azért kicsit irritálja az orromat a dolog.

Persze veszteni semmit nem veszthetek, hiszem diplomamunkát úgyis írni kell, de akkor is.

Isten hozott öcsém

Képzeljétek el, nem a nap híre, de az év híre mindenképpen, hogy újra megrendezésre kerül az RTL Klub egyik legnészpszerűbb valóságshow-ja, több millió nézőt a képernyő elé vonzó ValóVilág, amelynek negyedik évadába már jelentkezni is lehet, ha valaki esetleg szeretne több hónapig tizedmagával összezárva egy bekamerázott villában élni.

Azon gondolkodom, hogy kellene egy fogadással foglalkozó weboldalt csinálni, amelyen ilyesmikre lehetne fogadni, hogy hányan lesznek médiasztárok a műsor végén, hányszor élnek szexuális életet odabent, lesz-e VV Lali nevű játékos, ki nyer és hasonlók.

Szerintem meggazdagodnék.

Magyar Posta

Kicsi jót szólnék itt a Postáról, mivel mindenki úgy leszólja, hogy csak a baj van vele, és isten ments hogy feladj bármit is.

Olaszországba kellett küldenem csomagot, bizalmas, értékes, miegymás, de nem akartam túl sok pénzt eltapsolni erre. 10 500 pezeta lett volna a nem tudom milyen gyorsposta, ami két nap múlva ott lett volna, és bácsi vitte volna kocsival meg hasonlók. A postán dolgozó srác viszont azt javasolta, hogy inkább adjam fel nemzetközi küldeményként, ötféleképpen értékbiztosítással, meg tértivevénnyel, ajánlva és tudom is én milyen postai szakszavak voltak ráragasztva a borítékra. A dolog összesen került így három darab Mátyás királyba, három nappal később jött a telefon, hogy megérkezett a csomag, majd a telefonhívástól számított két nap múlva megjött a tértivevény is, hogy a csomagot épen és egészségesen célba juttatták.

Adtam már fel egyébként mobiltelefont is postán; szépen becsomagolva, hatvanezer forintig értékbiztosítással, törékeny meg hasonló jelzőkkel. Összesen az is ilyen összegbe fájt körülbelül, és odaért épségben.

Szóval a posta annyira mégsem rossz intézmény – vagy csak nagyon szerencsés vagyok? Elő a sztorikkal!

Késik

Tegnap két érdekes eseménynek is szem- és fültanúja voltam.

Az egyik egy idős néni volt, aki elkezdett üvöltözni a földalattin, hogy aki nem dolgozik az ne is zabáljon, fene a büdös rezeseknek a mocskos csimbókos pofájukat és hasonló mélyen elhatárolódni való mondatokat, amire persze rögtön síri csönd lett, és ilyenkor mindenki néz ki az ablakon, mintha lenne valami nagyon érdekes az alagútban.

A másik egy fiatal csajszi(!) a barinőjével(!!), akik arról beszélgettek a mozgólépcsőn, hogy, idézem: én már teljesen ráérzek mikor késik tényleg, és mikor kell menni kapartatni, volt már pár ilyen. Hát igen, sajnos 2010-ben a fogalmazásgátlót csak én szedem, de ez meg látszik is, ugye.

A kétezres évek margójára

Sokat gondolkodtam rajta mindég, hogyan lehetne elnevezni, mivel lehetne jellemezni, fémjelezni a 2000-ben kezdődő időszakot.

Biztosan tudjátok, mire gondolok. A nyolcvanas évek a neonfényről, a kilencvenes évek a bő pólókról és a vicces akciófilmekről szóltak, de akár mondhattam volna a hatvanas éveket is, vagy kezdhettem volna korábban az egészet.

A tízes évek a tudásról szóltak. A tudás megosztásáról, egészen pontosan.

Történt ugyanis egy érdekes dolog, méghozzá az internet robbanásszerű elterjedése, ami azon túl hogy korlátlan számú házba korlátlan számú pornó eljutását korlátlanul sebességgel biztosítja, még egy dolgot is jelent: a tudás terjedését, mely magánál az internetnél is gyorsabban terjedt így.

A »kollektív tudat« létezik: úgy hívják hogy az internet. Kattintásra és gombnyomásra juthatunk olyan információk birtokába, melyeket tíz évvel ezelőtt csak több órás, napos, hetes nyomozással tudtunk volna megtalálni.

És a dolognak még közel sincsen vége. A fejlesztések, a tudományok, az innovációk csak most vették és veszik majd igazán kezdetüket.

Ez valamelyik este jutott eszembe, magam sem tudom már hogyan.

Egy gondolat az olaszokról

Egy videó, ami ehhez kapcsolódik:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ez egy olasz reklám. Olasz termék, olaszokkal, olaszok által, olaszoknak készített reklámja. A Sammontana olyasmi mint itthon az Algida (ex-Eskimo), több féle, több ízű, kifejezetten finom jégkrém és fagyi gyártója; kint az olaszok között ahogy én észrevettem elég népszerű.

Minden este a tévében kétszer, de inkább háromszor-négyszer ment ez vagy valamelyik másik reklám, és nekem mindig az jutott az eszembe, hogy itthon a magyar termékeknek ritkán látunk magyar, még ritkábban jópofa reklámokat. Tudom, ez sem egy aranyszobros alkotás, de tényleg hangulatos, a dallama belemászik az ember fülébe, és ha ránéz a fagylaltokat sorakoztató hűtőre, rögtön dudorászni kezdi. Itthon cserébe kapunk hüvelygombát vacsora közben, kétszer.

És ez nem csak a jégkrémmel van így. A legtöbb reklám olasz, sokszor még az eredetileg nem olasz produktumoké is. A termékneveket az esetek nagy többségében lefordítják, vagy valami az olaszok által könnyebben megjegyezhető és kiejthető nevet adnak nekik.

És most őszintén, nem érthető ez a hozzáállás? Egy magyar terméknek mért ne magyar szereplőkkel, magyarok által rendezett, magyar piacon kifizetett reklámja legyen? Egy Magyarországon, magyar nyelvű emberek között árult terméknek mért van az adott nyelvet nem beszélőknek kiejthetetlen és megjegyezhetetlen neve? Értem persze, hogy a filmátnevezések után inkább jegelni kellene ezt (apró kitérő, hogy az olaszok viszont kevés filmcímet fordítanak, ha mégis, akkor is az egyértelműeket, melyeket gyakorlatilag szóról szóra lehet, vagy meghagyják az eredetit és gondolatjellel adnak olasz címet), de hihetetlenül becsülöm őket ezen hozzáállásuk miatt.

Apróságok ezek, lehet hogy igazából fel sem tűnik, de többek között ilyen és hasonló kis apróságokon keresztül lehet megismerni milyen is egy nemzet.

Gyorstalpaló íráshoz

Az alábbiakban (katt-katt) megtanítalak titeket írni, de nem is akárhogy! A legprosztóbb, leggagyibb, selejtes darabokat tudjátok majd utánozni, amit a ponyva valaha is kitermelt. Rém fád, hát nem?

Még nincs vége, olvasd tovább »

Állásajánlat: blogger kerestetik

A mefiblog corporation (bejegyzett védjegy) dinamikusan fejlődő lelkes és impresszíven depresszív passzív-agresszív csapatába keres korosztály, nemi-, vallás- és országbeli hovatartozástól függetlenül (cickányok kizárva) az alábbi pozícióba:

blogger, moderátor

várja a jelentkezőket a mefiblog corporation fő terméke, a mefiblog vakációs üzemmódjának tartalomszolgáltatására.

Elvárások

  • magas íráskészség;
  • olvasott szöveg gyors megértése;
  • nagyfokú exhibicionizmus;
  • színes publikációs lista;
  • kétéves tapasztalat hurkatöltésből;
  • felsőfokú nyelvvizsga eszperantó, orosz, és hindi nyelvekből;
  • valamilyen fetisizmus (például olyan számítástechnikai termékek iránt melyeknek egy megharapott alma a logója).

Amit kínálunk

  • soha meg nem kapott csokoládé, korlátlan mennyiségben;
  • személyes alkoholfogyasztás a mefiblog corporation elnökével, Mefivel;
  • nem pozitív előjelű fizetés;
  • érdeklődőknek a mefiblog corporation kabalaállatának, Kázmérnak megsimogatása;
  • ingyenes hegedű-filter a nyolc év múlva megrendezésre kerülő magyarországi focivébére.

Karikatúrás fényképből és/vagy avatarból, e-mail-címből, rövid bemutatkozásból és rövid motivációs levélből álló önéletrajzaikat a zokni [fütyülős] mefi [g] be e-mail-címre várjuk.

Egyébként ez nem vicc, aki szeretne az tényleg jelentkezzen. ;]

Búcsúlevél

Nem jó azért egy ilyen levelet kapni az egyik kedvenc tanárodtól.

Búcsúlevél

Napi kereskedelmi lol

Ha már árak.

Múltkor szőrén-szálán eltűnt valamikor a két lakás között való költözés során az »állványom« kis alkatrésze, amit gyorscsatlakozónak neveznek, és azt a célt szolgálja hogy ne túl gyorsan, de fel tudjuk rakni a fényképezőt és az állványra. Ő az összekötő a két réteg, a kamera és az állvány között.

Ma harmadszorra kutattam át a lakást, még a vécé mögött is megnéztem, de ott sincs, gondoltam rákeresek-rákérdezek, lehet-e ilyet kapni, erre kelemenbandi mutatja, hogy persze, lehet kapni: 3 090 magyar pengőért. Az állványt vettem azt hiszem hatezer forintért, szóval úgy látszik emiatt került ennyibe.

Persze mondanom sem kell, hogy háromezerért már kapok egy másik állványt, ami ugyan kisebb meg recsegősebb, de egy vakut kényelmesen megtart, és még a gyorscsatlakozó is megvan.

Bár lehet még felkapom a parkettákat is, hátha oda bújt.

Gyakorlatlan végzős informatikusok

Olvasom itt ezt a cikket, miszerint gyakorlatlanok a végzős informatikusok, és van itt valami, ami azóta bosszant, hogy az utóbbi hat hónapban elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket.

A leendő informatikusoktól 5-10 év szakmai gyakorlatot várnak el. Ebből az következik, hogy egy átlagos BSc-vel rendelkező frissen végzett mondjuk szoftverfejlesztő nem tud elhelyezkedni, mert lehúzott három és fél évet az egyetemen, és még ha azalatt a három és fél év alatt folyamatosan fejlesztett, akkor sem tart öt évnél. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mire számíthat a drága pályakezdő?

Oké, rendben: valahol érthető a dolog, hogy egy vállalat nem szeretné zöldfülűekre bízni komoly munkáit, mert persze minél több tapasztalata van valakinek, annál kisebb az esélye, hogy valami hülyeséget csinál.

De a mérleg másik oldalán részemről ott van az, hogy most akkor mit csináljon öt évig az ember, ez ugyanis egy remek végtelen ciklust eredményez, melyben folyamatosan próbál munkát keresni az a szerencsétlen, azonban mint friss diplomás, most jött a főiskoláról vagy az egyetemről, és ekkor jön az, hogy rendkívül alacsony pénzért megy el dolgozni, nem éppen a legjobb munkahelyre. És ennek szerintem az is a hátulütője, hogy míg az egyik cégnél tud is tanulni az ember, tényleg versenyképes fizetés mellett, cserébe kérik a szakmai tapasztalatot, addig a másiknál halálra dolgoztatják, kevés pénzért, de legalább nem nézik mije van.

Aztán akkor hogyan tovább?

A gyakornoki program jó dolog lenne, azonban észrevételeim szerint ez vagy apró munkák elvégzéséből, vagy a főnöknek való kávéfőzésből áll főként. Persze van ahol nem, de a jobb helyekre pedig nehéz bekerülni, mivel 15-20 induló pozícióra van adott esetben háromszáz ember. És mint persze sok más helyen, itt is működik a jaj, nem gond, aláírjuk a papírt aztán menjél dolgodra effektus. Persze nagyon nagy tapasztalatom nincsen, de ezt-azt láttam-hallottam.

Most, hogy jó esetben egy éven belül dolgozó ifjonc leszek, egyre inkább érdekel ez a téma. Néhány hónapja elkezdtem követni például Spiller László IT-fejvadász blogját, amit mindenkinek ajánlok, mert érdekes témák vannak rajta. Nem tudom még milyen irányban megyek tovább. Leginkább a webfejlesztés érdekel, ezen a területen szeretnék továbbmozogni. Persze jó dolog a saját cég, remélem hogy az Insolis beindul majd idővel, de mindenképpen szeretnék néhány évet lehúzni valami komolyabb helyen, tapasztalatszerzés céljából. Aztán persze jöhet bármi.

Őrült nap

Nem tudom mi volt ma az emberekkel.

Az egész ott kezdődött, hogy gázolt a metró a Ferenc körúton, ezért tíz percet vártunk a koromsötét metróban a Deák téren. Majd B-tervként a kettes metrón tovább haladva az alábbi videót készítettem, a barátságos labdarúgás-mérkőzésről érkező német szurkolókról, akik éppen megállításra kényszerítették a mozgólépcsőt, egy hirdetési tábla eltávolításával:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Aztán meg estefelé mentünk pizzázni, hazafelé jövet pedig száz méter alatt a belvárosban nyolc hangoskodó nem idén barnult kollégát láttunk, de ez csak a kezdet volt.

Jött egy szakadt Suzuki az úton, látjuk hogy egy csávó rángatja belül egy nő fejét. Jó estéjük van, gondoltuk. Ahogy közeledett az autó, az is feltűnt, hogy hatalmas dulakodás dúlt benne. Jó estéjük van, gondoltuk. Aztán mikor teljesen közel ért, láttuk hogy a csávó üti-vágja a nőt, húzza a haját, az meg szerencsétlen próbálja kinyitni az ajtót, amit miután sikeresen megtett, kiszállt és sétált előttünk ötven méterig, mire visszaért az autós barátja, hogy KRISZTI DRÁGÁM, a kurva anyádat!. Azonban kiszállni a csávó már nem tudott, mert egyrészt lerobbant a jármű, másrészt még az ajtaja is beszorult. Aztán persze a hölgy eltűnt egy kapuban és viszonylag békés volt a befejezés.

Ami a probléma, hogy max. egy hét múlva valószínűleg megint mindketten abban az autóban ülnek majd.

Az valahol elszomorító

Amikor a tizenhét-tizennyolc éves emberek többsége depressziós, szomorú, nem látja az élete értelmét és hasonlók.

Nem akarok én mindenféle politikai illetve egyéb ideológiai gondolatmeneteket megbolygatni, de azért valljuk be, ez valahol nagyon-nagyon nincsen rendben.

Pláne, hogy tíz-tizenöt év múlva ezek az emberek alkotják majd a dolgozó és családalapító réteget. Ami pláne nem vicces.

Csak gondoltam leírom.

Balabalalala

Azt nem ertem, hogy emberek miert akarnak Horvatorszagba utazni nyaralni, amikor itt van a vilag legjobb helye, a Balaton.

Draga? A CBA-ban egy dobozos Heineken 300 forint. A sarki pizzeriaban egy 32-es sonkas 1100 forint, korso Becks 330. Normalis szobakat talalni 3 000 forint / fo / ejszaka.

A Balaton jo hely.

Azt neztem, hogy nem toparti hazakat teljesen jo aron lehet kapni, es azon gondolkodtam, hogy tiz ev mulva lazan el tudnam kepzelni magam itt. Jo a kozbiztonsag, jo a kozlekedes es a hangulat.

Ma apum (aki szakacs) megengedte, hogy segitsek neki a konyhan. Otven fore csinaltunk kajat, izmos melo, hatalmas a porges, de hihetetlenul tetszett; dolgoznek ezen a teruleten (is).

Jo dolog azert, hogy bar informatikus vagyok/leszek, de tucatnyi szakma van, amit szivesen csinalnek.

Tavaszias nagytakarítgatás

Azért is vicces albérletben először nagytakarítani, mert kiderül, hogy a konyhakövön a fuga valójában nem fekete, hanem zöld, továbbá hogy a fürdőszobai küszöbnek a színe nem is rozsdabarna, hanem vakító arany.

Vasárnap félig-meddig hirtelen vezérelt ötlettől fogva kitakarítottam a lakást. Persze nem a szokásos elmosogat-porttöröl-felsöpör-felmos kombinációt csináltam, hanem például elhúztam a tűzhelyet, és hideg zsíroldóval agyondörzsöltem. Találtam alatta egy zippót. Meg például a fuga egy részét fültisztítóval sikáltam ki, továbbá a sarkokat is kitakarítottam, ezekben ugyanis jelenleg az igazságügyi laboratóriumban feldolgozás alatt álló azonosítatlan fekete anyag honolt.

Ráment egy napom, de cserébe most majdnem minden ragyog.

Vizeslányok

Az megvan egyébként, hogy vannak az ilyen lányok-nők (én vizeslányoknak nevezem őket), akik mindenhová másfél literes természetes ásványi anyagokat tartalmazó szénsavmentes vízzel közlekednek? De tényleg, mindig és mindenhová. Télen a mínuszokban, nyáron a kánikulában, szakadó esőben vagy hóban, nekik mindegy, de ott van a kezükben a víz. Viszont ami a vicc az egészben, hogy bár naponta néggyel-öttel találkozom, olyat aki ivott is a vizéből, eddig maximum kettő alkalommal láttam.

Nem tudom mért éreztem fontosnak leírni ezt, de még múltkor felírtam magamnak, hogy a vizeslányok.

Elektropárnák

Hát mi ez, ha nem azonnal beszerzendő jóság:

Kispárnák mindenféle elektronikai kütyüket mintáznak

Különbség

Finnair weboldal:

Finnair is doing its best to resume the schedule flights as soon as airspace restrictions permit to do so. We may be forced to do additional and last-minute cancellations if airspace restrictions are extended. We regret the inconvenience and will do our best to assist passengers. Minimum check in time in the internet is 3 hours before the flights departure. Online check-in is suspended for cancelled flights and flights with unconfirmed flight schedule.

Malév weboldal:

Due to the volcanic activity in Iceland there are disruptions in the operation of Malév flights. Please check your flight before going to the airport.

Vettünk tegnap szőlőt, az volt ráírva hogy Thompson Seedless, és bátorkodtam elsütni a poént, hogy őt hamar kitiltanák egy torrentoldalról, de igazából mire mindenkinek leesett, már halott voltam. Ellenben a következő torrentoldalra így fogok regisztrálni.

Nem is az a baj

Hogy a vidéki román szomszédom az anyanyelve szerinti popzenei kultúra gyöngyszemeit hallgatja vasárnap délelőtt; ami zavar kicsit, az a hangerő, ugyanis a három utcával lentebb lakók már lassan folyékonyan beszélnek románul, annyira jó a móka. De ami tényleg vicces, hogy a közlekedési és egyéb híreket ugyanilyen hangerővel hallhatjuk, éppen ezért tudom, hogy ma ünnepi, holnap vasárnapi menetrend szerint közlekednek a Volán járatok, míg a MÁV több kocsival indít vonatokat.

Valamilyen számozott ember pedig egy Olaszország-közeli területen megáldotta az egész emberiséget, szóval elvileg minden jó lesz majd.

Három dologtól ver ki a frász

Nem viccelek, gyűlölöm mindhármat. Az egyik ilyen dolog az evőeszköz fogsoron való csikorgatása. Tarkón tudnék csapni bárkit aki ezt műveli, és a legviccesebb, hogy ha ezt jelzem, akkor még direkt csinálni szokták. Fogzománc, szia. Aztán ott van a táblán való kaparászás, ami annyira nem vész, de azért simán feláll tőle a hátamon a szőr.

De az ultimét, amivel a világból ki lehet űzni, az a villanykörte becsavarása. Nem tudom miért, de mindig olyan félelmem volt, hogy felrobban a kezemben, meg egyszerűen hátborzongató az érzés, ahogyan szorul bele az izzó a foglalatba.

Nektek melyek az ilyen világvége hangulatot okozó mozdulatsorok?

Elszomorító picit

Ha körülnézek, akkor a legtöbb házasság konkrétan romokban hever, vagy egy hajszál választja el a mosolygást és a bútorok egymásra dobálását. És ezzel a legnagyobb baj akkor van, amikor a házasságban már gyerek is van. Ugyanis emlékszem, hogy mikor kisebb voltam (12-13 évnél fiatalabb), szüleim legkisebb vitájuk esetén is olyan gyomoridegem volt, mint egy másnapos lónak, és talán félelmet is csak akkor éreztem. És ennélfogva roppant mód feszélyez, amikor azt látom, hogy a házasság romokban és a gyerek szívja meg a legjobban. És megszívja, biztosan megszívja, még ha jól is viseli, mert legminimálisabb esetben gyomoridege lesz, rosszabb esetben elkanászodik még rosszabb esetben pedig kialakul a házasságról és gyermekvállalásról egy teljesen negatív kép az agyában. De persze az is előfordulhat, hogy pont nem.

Azt nem értem, hogy ha két ember már összeházasodott, és hatalmas a közös múlt, de még hatalmasabb a közös jövő, köszönhetően az utódoknak, szóval egy ilyen helyzetben mért nem lehet elismerni, hogy a másiknak igaza van, és mért nem lehet leülni megbeszélni a problémákat. A legtöbb helyen ugyanis ebből adódik a sok konfliktus. És egy (vagy több) gyerek után nem csak annyi, hogy akkor költözzünk szét, és holnaptól nem kapsz reggelit az ágyba.

Lehet én látom rosszul.

Kifőzde mért nincs

Imádom a kínait, tényleg, imádom a pizzát, bár az itthoniakat annyira nem. Viszont lenne egy komoly kérdésem. Ha a kínaiban 580 forintért olyan mennyiségű tésztát és csirkehúst eszem, hogy egy óráig mozdulni nem tudok, akkor egy ennél jóval kisebb adag brassói aprópecsenye csirkéből mért kerül a legtöbb helyen legalább 850 forintba?

Tényleg, most gondolkodjunk, egy brassói aprópecsenyéhez kell háromféle fűszer, zsír meg krumpli. Szerintem nem jön ki drágábban mint a kínai, amibe raknak Kínából importált fűszereket meg rizst. Minimum ugyanennyi. És akkor nem említettem azt, hogy egy főzeléket megfőzni, hozzá két főtt tojás.

És azzal ne gyertek, hogy jaj nem éri meg, mivel amelyik irodanegyedben kis kifőzde nyílik, hétszáz forintos menüáron, az délben dugig van, és pont azt beszéltük ma Shamalttal, hogy ha sikerül egy étkezést az ezer forintos lélektani határ alatt üdítővel megoldani, akkor már bizony sok munkásember fog odamenni.

Tényleg nem értem. Szeretem a kínait, meg szeretem a mekit, de azért szomorú, hogy egy utcában kettő van ezekből, viszont hangulatos kifőzde tíz utcára jut egy.

Ma este óraállítás

Ne felejtsétek, március utolsó vasárnapja van és azon túl hogy ma volt a föld órája (én nem voltam otthon, a metrón meg nem voltak hajlandók lekapcsolni a lámpákat), hajnali kettőkor a létező összes órát átállítjuk háromra, hatalmasat utazva és megkockáztatva ezzel a tér-idő-kontinuum folytonosságát. Én valószínűleg dolgozom közben, és élvezettel nézem ahogyan egy kivételével az összes műszaki kütyü a közelemben átvált.

Nagy fel.

Lagber

Nézegetek olyan nyolc-tíz lakberendezéssel kapcsolatos blogot, imádom a témát, bár jelenleg ez az utolsó dolog, amire költök és költeni tudok. Meg aztán az albérletben felesleges is, hiába lenne millió jó ötletem.

Ami viszont vicces, mikor bedobják flegmán a hűdenagyon kényelmes és praktikus és szép dizájn pedig csak húsz négyzetméter az egész lakás képeket, közben meg nézegetem hogy a legolcsóbb dekoráció a falon húszezer forintos áron mozog. És szóval ha lenne most szabad kétmillióm amit elverhetnék, én is úgy megcsinálnám a lakást, hogy tízszer ennyire szerethető meg otthonos legyen, de nincsen.

Sokkal izgalmasabb egyébként olcsón, saját kreativitástól vezérelve kigondolni hogy hogyan rakja fel az ember a képeket, milyen szekrényajtót csináljon és így tovább.

Kip-kopp

Tomi barátommal beszélgettünk az alábbi témáról, amiből jön most a kérdés:

Te odaadnád-e a kopogtatócéduládat pénzért, egy általad nem szimpatikus vagy szimpatikus pártnak?

Az én válaszom mindkettő esetben nem.

Egyrészt ez közel nem törvényes, a balhé meg senkinek sem kell. Másrészt ha egy párt szimpatikus, lerombolja az imázsát azzal, hogy megveszi a szavazóit. Amennyiben nem, akkor ez pénz ellenében sem változik. (Persze ha mondjuk adnának egy több százezres vagy adott esetben milliós összeget, elgondolkodnék, viszont ez valószínűleg nem fordulna elő.) Arról nem is beszélve, hogy a kopogtatócédulán vannak olyan adatokat, amiket ilyen kezekbe nem szívesen adna az ember.

Március tizenötödikéről

Csak ennyit:

Google - március 15-ére kokárdás logó

Középső pont

Azt vettem észre, hogy az ilyen gyors lefutású, semmi-extra típusú betegségeknek mindig van egy középső pontja, amikor úgy kelsz fel reggel, hogy jé, nem folyik az orrom, jé már nem is köhögök annyira, jé nem is vagyok kiszáradva és nem szakad ketté a fejem. És tényleg: egész nap jól vagy, élsz mint hal a vízben, aztán estére visszaesel egy majdnem olyan állapotba mint előző nap, bár annál már kicsit jobban elviselhetőbb szintig.

Na, ekkor lehet tudni hogy már csak két-három nap és távozik a nátha.

Ha már kommentek

Az jutott még az eszembe, hogy vannak emberek, akik a kommenteket egyfajta e-mail-üzenetnek tekintik. Köszönés-üzenet-elköszönés, azonnali válaszvárás és így tovább. Most is az egyik bejegyzésnél pár hete valaki írt egy kérdést, amit nem vettem észre, most pedig jött az alázó válasz, hogy köszöni hogy figyelek a leveleimre és így tovább. Mások persze akik otthonosabban mozognak, csak behányják a véleményüket és kész.

Ebből adódik az én kérdésem: ki, hogy tekint a kommentekre? Mennyire idegesít ha valaki e-mail-szerűen kommentál? Mennyire figyelsz a kis-, nagybetűkre és egyebekre?

Mégsem lesz Starbucks

Múltkor írtam, hogy a »WestEndben nyílik Magyarország első Starbucks kávézója«, amit az ott látható fotó alapján mertem feltételezni. Aztán most látom, hogy a feliratot nagyon gagyi módon kicserélték:

Itt kávézó üzlet nyílik

Annyit mondjuk megcsinálhattak volna, hogy az üzlet feliratot is letakarják. Kíváncsi vagyok, mi van most amúgy.

Töhötöm

Akkor leszek sikeres ember, ha reggel a snooze (szundi?) gomb maximum egyszeri megnyomása utn 30 perccel menetkész vagyok. Az a vicces, hogy ha lefekszem este tízkor, és felkelek délben, akkor is ugyanaz a szokásos még öt percet műsor megy. És emlékszem, hogy ez már akkor is így volt, mikor óvodás voltam, anyukámnak szerintem egy órával előbb kellett kelnie, mert egyrészt ő ugyanilyen, másrészt engem kiszedni az ágyból egy külön mutatvány volt.

A tegnapi blogbejegyzés-hullám azért maradt el, mert este tízkor vacsora után az ágyban még csak igényem sem volt arra, hogy bekapcsoljam a számítógépet. Mostanában ment úgyis eleget, de legalább már jön az alagút vége meló tekintetében.

Hé, fiúk!

A »múltkoriakhoz« kapcsolódóan két dolog.

Az egyik szorosan ez előző témához kapcsolódva: ha egy lány káromkodik az vagy szexi, vagy gusztustalan. Mire gondolok: arra gondolok, hogy adott esetben egy-egy trágár szó kifejezetten aranyosan hangzik egy lánytól, míg ha például az van, amit ma hallottam egy hatos társaságban, hogy tízből tényleg minden második szó a faszom, a bazmeg, a kurva anyját és a geci, akkor az pont hogy nem szexi. Mármint biztosan vannak olyan srácok, akiknek igen, de róluk meg ne is beszéljünk. De lehet persze, hogy csak én vagyok finnyás.

Viszont ha már a lányoknak beszólunk: azok a srácok, akiken feszülős gatya van, meg úgy néznek ki mint egy cicababa, nem érzik magukat kellemetlenül? Nem azt mondom hogy én vagyok a férfiasság mintaképe, mert biztosan nem, de azért van egy öltözködési norma, amit igyekszem követni, divattól és trendektől függetlenül. Nem csak a rózsaszín ingre gondolok, hanem például arra, hogy múltkor egy srácon cicanadrág szerű ruha volt, felette egy piros kabát, hozzá rózsaszín napszemüveg és hasonlók. És az a baj, hogy ez nem unikum mostanában, egyre több ilyet látni, sajnos talán többet is a kelleténél.

Furcsa világban élünk, na.

Lakásos dolgok

Valamelyik nap hajnal négykor feküdtem le, szellőztettem kicsit, s közben gondoltam megnézem ki van még rajtam kívül ébren ilyenkor. Kicsit meglepődtem hogy négy lakásban ment a tévé, egy-kettőben monitorfényt véltem felfedezni a függönyökön át, valahol meg csak a lámpák égtek.

Ami kicsit frusztrált viszont, az a fél négykor megszólaló riasztó volt, mikor éppen éjfél körül már lefeküdtem. Nem az volt a baj, hogy felkeltem, hanem hogy már másfél perce szólt a riasztó, másfél perc pedig nem az az idő, amikor véletlen félreütöd a kódot. Kinéztem, és ami meglepett, hogy csak én tettem így, de a szembe lakó hölgyemény mondta is hogy ne haragudjak, csak félrenyomta a kódot. Én meg mondtam neki hogy nem haragszom, nekem alap, hogy kinézek, és ha valami gyanús dolgot látok, azonnal hívom a rendőröket, meg áthajítok egy gránátot. Nem azért mert minden-lében-kanál a viselkedésem, hanem mert tudom mennyire szar, amikor betörnek az ember lakásába, annak minden értékét elhurcolva. Meg egyébként is, ez a privát szféra megerőszakolása gyakorlatilag; ez az egyik dolog, amitől a legjobban tartok egyébként.

Aztán még történt olyan is, hogy a mi liftünk az nem programozható (hah!), vagyis ha megnyomod a második emelet gombját, akkor utána már nem tudod megnyomni az elsőt, mert felrobban és meghalsz egyszerűen nem áll meg ott. Ily módon (meg szerintem egyébként is) ha valaki beszáll, illik megkérdezni hogy hányadik a szint. Ehhez képest ma beszállt egy nő, akit láttam már többször is, és szó nélkül megnyomta az én szintem feletti gombot, meg se kérdezve, hogy most akkor beleverjem-e az arcát a tükörbe vagy mégse.

A legviccesebb dolog mégis az volt, hogy bedobott valami közös képviseleti akármilyen cég egy levelet (ez is mekkora biznisz lett), hogy személyre szabott közös képviselést vállalnak, személyre szabott árakkal. Elgondolkodtam hogy mégis mit takarhat ez: aki többet fizet, annak tisztább lesz az ajtaja előtti terület? Vagy lesz majd egy liftes lány/fiú, aki a többet fizetőknek megnyomja a gombot, a kevesebbet fizetőket meg levegőnek nézi?

Szerelmes Tigris, aki Bálint

Három dolgot is ünnepelhetünk ma.

Tigris éve, kínai naptár

Először is: boldog új évet mindenkinek! A kínai naptár szerint ma van a Tigris évének első napja.

Valentin-nap

Aztán: itt a szerelmesek ünnepe, a Valentin-nap, amit úgy látszik mostanra már menőbb utálni, ugyanis tavaly óta bármikor ha előjöttem a szokásos Valentin-ellenes véleményemmel, többségében egyetértettek az emberek, nem hujjongtak.

Végül de nem utolsó sorban pedig Bálint-nap is van, így szokás szerint boldog névnapot mindenkinek, akit így hívnak!

A legjobban az elfogyasztandó alkoholmennyiséget tekintve a Bálint nevű párkapcsolatban élő kínaiak járnak, bár erre valljuk be, kevés az esély.

Azok a boldog szép napok

Emlékeztek még erre?

Monitorvédő

Anno a monitorokra lehetett felakasztani, hogy megakadályozzuk szemünk világának halálos sugarak okozta károsodását. Vagy például képet arról nem találtam, de lehetne még említeni a klasszikus műanyag billentyűzet-védőt, amit mindenki rárakott a spirál kábelű hatalmas méretű klaviatúrára, bár minek. Illetve ott vannak még a modemek a betárcsázós internettel, a Windows 3.11 és a millió hasonló klasszikus emlék. Durva, hová jutottunk az évek során.

És akkor ebből jön a kérdés: kinek mi a klasszikus számítógép-emléke?

Ellenőr minekvan

A BKV-figyelőn olvastam rajzolt bérlet történetét, és az vetődött fel bennem, hogy mi az istennek fizeti a BKV az ellenőröket?

Nekem nem igazán volt még velük atrocitásom: köszönök, mutatom, köszönnek (vagy nem) és kész. Néha bambán reggel jó estét kívánok, aztán mosolyognak vagy néznek rám mint egy hülyére. Vannak köztük parasztok, mint minden munkakörben és nekem is gyűlt már meg a bajom trollal, de alapjáraton tényleg nem tudnék negatívan nyilatkozni róluk. A metrón dolgozó ellenőrökre gondolok most leginkább.

Február másodikán járt le a bérletem, és a sztrájk miatti hosszabbításnak köszönhetően ötödike éjfélig tudtam vele utazni. Hatodikán teljesen elfelejtettem, gondoltam két földalatti megállóra az Oktogontól kipróbálom, figyelnek-e, legfeljebb sétálok. Lementem, elővettem (a bérletet mármint), udvariasan köszöntem, jól odanyomtam az orra alá, hogy lássa, megnézte, bólintott, köszönt én meg felszálltam a földalattira. Ezt aznap még több mint tíz alkalommal ismételtem meg, különböző helyeken, míg végül aztán megvettem a bérletet

Ettől függetlenül vicces, és ha megnézem mennyi problémája adódik a BKV-nak a néha előforduló sajnálatos ellenőr-utas konfliktusokból, akkor tényleg nem hiszem el, hogy a kapurendszer kiépítése a metrókon és a földalattin ne lenne megtérülő vállalkozás.

Ezt és a rajzolós történetet nézve pláne.

Observers are here

Hálás dolog egyébként, hogy a Magyar Telekom karrieroldaláról jön mindenféle értesítés az új álláslehetőségekről, múltkor például naponta öt-hat e-mail jött létesítési hibaelhárító32432 témakörben, de bezzeg a gyakornoki programra való jelentkezést elfelejtették küldeni, nekem meg pont sikerült lecsúszni róla.

Viszont. Van a »Fringe« című sorozat, amiben van az úgynevezett megfigyelő, aki kopasz, hosszú kabátban, kalapban és aktatáskában közlekedő egyén; sokat nem tudni róla de mindenhol ott van. Ő az:

Observer - Fringe

A vicces dolog, hogy pár hete egy teljesen ugyanilyen ember ült velem szemben a metrón, annyi különbséggel hogy nagyon rövid tejfölszőke haja volt, kalap nélkül. Akkor viccelődtem vele magamban, hogy jé, a megfigyelő, le is akartam burkoltan fotózni, de aztán átment egy másik szerelvénybe.

Ma meg ülök a metrón, bambulok a fejemből, és nézem hogy a másik kocsiban ott ül ugyanez a csávó. Majd pár megállóval később leszállt, és átjött abba a kocsiba, amelyikben én ültem.

Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha.

Az idei oszkárok

Szeretném tömören és röviden összefoglalni az én listámat:

»Becstelen brigantyk«: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv.

»FEL!«: legjobb animációs.

»Julia & Julie - Két nő, egy recept«: legjobb női főszereplő.

»Distrinct 9 avagy a kilences körzet«: vágás, feldolgozás forgatókönyv.

A listát a jelöltekről erre megtaláljátok.

Durva dolog a vizsgaidőszak

Találtam a hűtőben franciasalátát, bár nem tudom nevezhetem-e annak, ugyanis tavaly novemberben készült.

Képet inkább nem.

Vicces dolog a technika

Jó dolog a GPS és az összes hasonló zsebben elférő modern eszköz, ám sokszor tudnak vicces kalandokat okozni.

Van egy MetrO nevű kis mobil alkalmazás, mely a létező összes telefonra elérhető, legyen szó Nokiáról, Apple-ről, SonyEricsonról vagy Windows Mobile-alapú készülékről.

Lényege, hogy nagyon sok város tömegközlekedési menetrendjét foglalja össze. Példának okáért nekem le van most töltve a bécsi és budapesti adatbázis, ezekben 90%-ban megtalálhatók a buszok, metrók, villamosok, trolik, helyi érdekeltségű vasutak és egyebek. Az extra jó az egészben, hogy internet nélkül bepötyögi az ember hogy a Deák térről szeretne eljutni Zugló vasútállomásra, majd rögtön dobja a lehetséges útvonalakat, átszállási lehetőségeket, menetrendeket és miegymás. Hasznos alkalmazás, eddig mindig tudott jobb utat mutatni.

Ma azonban mutatott egy nagyon jót, a szokásos 50 perces út helyett 25 percet írt, nem siettem annyira, gondoltam kipróbálom. Volt egy ilyen lépés, hogy sétálj a villamos megállójáig. A baki mindössze annyi volt, hogy ez a séta még futva is legalább negyven perc lett volna, mert bár az utca neve egyezett, az egyik végéből kellett a másikba eljutni.

A vicces az, hogy ezt az útvonalat még karácsonykor láttam, akkor nem mertem kipróbálni, mondván ha nem működik, nehogy ott maradjak az utca közepén, úgy hogy még a járatok is sokkal ritkábban jönnek.

Szóval cuki dolgok ezek, de maximálisan igaz, hogy óvatosan kell használni, mert ha túlságosan ráhagyja magát az ember, egy idő után elveszti a tájékozódási képességét.

De hasonló példa amit valamelyik nap Lev említett: mikor mi, most huszonévesek anno óvodába jártunk, nem volt kakaóbiztos számítógép meg plazmatévé, mégis jól éreztük magunkat és tudtunk játszani fakockákkal, legóval vagy adott esetben tanultunk írni-olvasni.

Az egyik megközelítés az, hogy teljesen jogos, de azért nem szabad arról elfeledkezni, hogy manapság minél előbb megtanulja valaki kezelni a számítógépeket és hasonló kütyüket, annál jobb. Illetve ennyi erővel mondhatnánk, hogy tíz éve negyede ekkora teljesítményű számítógépek meg fele ilyen jó minőségű televízió-adásokkal, sőt még televízió nélkül is megvoltunk.

Vicces dolog a technika, na.

Százforintos húsgolyó

Két gondolat jár a fejemben.

Az egyik egy PHP-fejlesztés, ami arról szólna, hogy a sokszor elavultnak tűnő echo-megközelítést a rám nagy hatást kifejtő ASP-szerű komponens gondolkodásmódra váltanánk. Nagy meló, de van benne lehetőség.

A másik a címmel kapcsolatos: hol éri ez meg az IKEA-nak? Oké, át kell menni a piactéren, de akkor is.

Hé, lányok!

Mért lett mostanában ekkora divat fiúsnak lenni?

Nem a gondolkodást kell érteni ezalatt, mert egy fiúnak sincs azzal baja, ha egy lány két napig hordja ugyanazt a bugyit. (Nem. Vagy igen, ki tudja.)

Arra gondolok, hogy csak a héten naponta láttam legalább egy olyan lányt, aki azon túl hogy úgy öltözött mint egy fiú, pontosan ugyanolyan mozgással közlekedett és úgy szívta a cigarettát is. És napról-napra egyre több ilyet látok. A nyakkendő még szexi adott esetben, de azért mindennek van egy határa.

Erről egyébként a múltkori nem tudom melyik szociális háló csoportjának neve jutott eszembe, ki is írom ide, annyira memorable quote volt:

A lányok régen úgy főztek mint az anyjuk, ma pedig úgy isznak mint az apjuk.

Napi kérdés

Zaver-e ha a barátnőd magasabb nálad?

Illetve lányoktól az a kérdés, hogy zavar-e, ha a barátod alacsonyabb nálad.

Egy pszichomókus (pláne egy nő) ebbe biztosan bele tudna magyarázni valamit, például hogy ízig-vérig hímsoviniszta disznó vagyok, de engem valahol mindig zavart a dolog. Nem azért, mert kisebbségi komplexusom lesz a dologtól (valamilyen szinten persze ez is közrejátszik), hanem mert egyszerűen irritál, például azért is, mert az alacsonyabb lányok jönnek be. Nem arról van szó mondjuk, hogy ha az ember megtalálja élete szerelmét, de öt centivel magasabb, akkor nem fog vele szóba állni, vagy hogy az x éves kapcsolatban a lány hirtelen nő négy-öt centit, ami már ahhoz elég, hogy magassarkúban túl magas legyen, akkor mindennek vége.

Egyébként pontosan emiatt nem értettem sosem, hogy mért mondja mindenki hogy mennyire jó ha egy nő magas, holott a férfiak többsége az alacsony(abb)akat kedveli. De ez majd kiderül.

Szolgálati közlemény

A tegnapi blogbejegyzés-áradat baráti karácsonyi összejövetel és sorozatnézés közben való elalvás miatt elmarad.

A mai blogbejegyzés-áradat tanulás közben való elalvás miatt elmarad.

Meg volt ma olyan is, hogy ültünk a földalattin, és a vezetőnéni bemondta hogy tessenek majd leszállni a vonatró' mer' elromlott, nem tud utasokat tovább vinni. Vártunk két percet, poénkodtam vele, hogy mire jön a következő, az is elromlik, és tényleg, nem sokkal később bemondták hogy Örömmel tájékoztatjuk kedves várakozó utasainkat hogy a következő szerelvény sem szállít utasokat, mert az előző meghibásodott szerelvényt ki kell tolni az alagútból. Megértésüket és türelmüket kérjük és köszönjük. Hát szívesen. A MÁV-nál a vonatok meg ma 240 percet is késtek helyenként.

Hull a pelyhes – megáll az élet. Így megy ez minálunk.

Télapó itt van

Köszönet mindenki télapójának, akik együttes erővel hoztak: csokit, könyvet, teafőző bögrét, továbbá egy ilyet, ami szerintem kifejezetten vicces, és aki néz sorozatot, egészen pontosan »Modern Familyt«, az talán még érti is:

Ingyenölelés

Más kedvezményekkel össze nem vonható.

A mai kérdés pedig: kapott már valaki rajta szülőt amikor becsempészi a csomagot?

Én gyerekkoromban nagyon éberen aludtam, szinte minden apró neszre felébredtem, viszont december ötödikén éjszaka sosem, reggel így mindig meglepetés volt a telirakott csizma. Pedig emlékszem, hogy a régi lakásunkban hatalmas ablakok voltak, és kívül volt a csizma, tehát még az ablakkal is zörögni kellett.

Malacvész

Azért ahhoz képest, hogy elvileg mennyire nagyon komolyan veszi most mindenki az új influenza okozta megbetegedéseket, valahogy mégis úgy tűnik, csak a médiában igyekszenek ezt nagyon hangsúlyozni, a valóság pedig szöges ellentétben áll ezzel.

Az elmúlt két hétben három ismerősöm is volt elég komoly influenza-tünetekkel orvosnál, mind a három megkérdezte, hogy nem-e sertésvész, és mind a háromnak, mindhárom különböző orvos annyit tudott mondani, hogy reméljük nem.

Szóval ezt kapod most az orvostól, lehetőséget a reménykedésre, ha bemész izomfájdalmakkal, majd' negyvenfokos lázzal meg éppen kiszakadó tüdővel.

Gondolom hogy megvan erre mindenkinek az oka, ettől függetlenül mégis vicces az egész. Csak röhögni nem lehet annyira rajta.

Lift

Arra gondoltam, hogy ha elrejtenénk egy lakóház liftjének hatalmas tükre mögött egy kamerát, akkor mennyire vicces két-három perces válogatást tudnánk összehozni az emberekről. Pszichológusok előnyben.

Én például mindig poénból grimaszokat vágok a tükörnek, hátha valaki látja és röhög rajta.

Egyszer volt valami bérház, ahol valami iroda volt, és emlékszem, hogy ott a tükör mögött tényleg volt kamera. Mesélték is a liftfelügyelők (vagy tudomisén hogy hívják őket), hogy láttak már néhány vicces és pikáns jelenetet is.

Ilyen gondolatok vannak mesterséges intelligencia tanulása közben leginkább.

IKEA megint

Szeretném ajánlani megtekintésre, ha még nem volt meg valakinek ez a másfélperces, rendkívül tanulságos videó:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Arról van szó, hogy nyílt egy új IKEA-áruház Svédországban, és a fejesek szerettek volna egy olyan marketingfogást, mint »Vatera Vera«, csak annál nyilván sokkal jobb, svédebb, ikeább megoldást.

A dolog a következőképpen festett. Egy már meglévő és kiforrott közösségi szájtra, a Facebookra regisztráltak valami Gusztáv Gerzson nevű átlagos svéd Kovács István névjellegű emberkét, aki természetesen nem létezett a valóságban. Eztán a profilképek közé feltöltöttek tizenkét csak IKEA-termékekből (ráadásul nem az olcsóbb félékből) berendezett szobát, és közölték hogy aki először címkézi meg a tárgyat a nevével, az hazavihette azt ingyen és bérmentve.

Mint a videóból látszik, az egésznek hatalmas sikere volt, nem véletlenül.

Az IKEA mint vállalat hihetetlenül sikeres. Meglátásom szerint minden komolyabb multinak, akik áruházakkal foglalkoznak, át kellene gondolni, hogy ebben az irányban mozogjanak. Apróságok, mint például a kasszák. Ki van írva hogy itt csak bankkártyával tudsz fizetni, ott tudsz számlát kérni, itt csak a sárga szatyorral gyere, ha pár dolog van, oda csak nagy dolgokkal menj és így tovább. Utóbbit a TESCO is elkezdte most művelni.

Azt akarom mondani hogy a jó példa már megvan, csak követni kellene.

Mikrobi

Mikrohullámú sütő. Teljesen átlagos dolog, kikapja az ember a hűtőből az étket, berakja egy vagy két percre, aztán már nyammoghat is.

Emlékszem én azért, meg biztosan sokan mások is, hogy régen el nem tudtunk volna ilyesmit képzelni. Manapság már tényleg általános dolognak számít, de nekünk például 2002-ben lett meg az első mikrónk (azóta is az van egyébként, elég megbízható készülék, bár általában az ilyen háztartási gépek ritkán romlanak el). Arra is emlékszem, hogy szüleim nagyon ellenezték, mondván nem olyan benne a kaja, mintha hagyományos módon lenne melegítve. Én erre mindig azt mondtam, hogy hülyeség.

Aztán most az új lakásban nem igazán van még mikró, így mindent lábosban melegítek, és azt vettem észre, hogy tényleg sokkal jobb minden, ha nem csak a mikróba van bekúrva. Meg aztán jobban figyel az ember, hogy frissen egye a dolgokat, mert nincs idő mindig a melegítgetésre, meg kinek van kezdve mosogatni.

Péntek van és tizenhárom

Vicces amúgy, hogy emberek mennyire komolyan veszik ezt az egészet. Anyum például mesélte, hogy ma hárman voltak az irodában, mert szinte mindenki szabadságot vett ki emiatt. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem egy ismerősömet, hogy náluk hányan voltak bent, és mondta hogy szintén üres a fél iroda.

Nekem a tizenhárom egyébként sem szerencsés szám, ha napról van szó, bár inkább október tekintetében, attól függetlenül hogy milyen napra esik.

Abban viszont biztos vagyok, hogy negyvenéves koromra (vagy előbb) szívinfarktusban vagy idegösszeomlásban fogok meghalni, vagy csak besétálok valami nyitott területre vállamon egy gépfegyverrel.

Asztalost ajánlok

A »költözés« során vetődött fel, hogy ha már új lakás, akkor nem ártana egy normális asztal, mint olyan. Volt egy sarok-üvegasztalom, amit leértékelve vettem valamelyik bútoráruházban (kika?), de túl kicsinek bizonyult és mindenféle egyéb körülmények sem tették kényelmessé a használatát.

Szóval akkor elmentem én mindenhová, IKEA-ba, kika-ba, retz-be meg az összes ilyen bútoros akármibe, de háromféle asztal van:

  • számítógép-asztal: ez az, ami mindenre jó, kivéve számítógépezésre. Van egy miniatürizált billentyűtartó, meg valami polc a cédéknek, aztán örüljél. Ha már esetleg írni szeretnél papírra, és két füzetet mellé rakni, akkor gondban leszle;
  • hagyományos, mezei, négylábú asztal: ez elég jó cucc, ilyet szerettem volna, de az a baj, hogy horribilis árat kérnek egy olyan darabért, ami még kicsi és kényelmetlen is;
  • sarokasztal: ezek jók, kedvencem a sarokasztal, de az új lakásban nincs rá lehetőség sajni;
  • klasszikus asztalok: nagyon drága, nagyon nagy, nagyon szép.

Szóval a csóró bloggernek meg valami arany-középút kell, aminek a neve: asztalos. Elkezdtem keresgélni tehát valami normális asztalost, és nagyon-nagyon sok kontár után megtaláltam őket. Gyorsan dolgoznak, szépen, udvariasak, ügyesek – egyszóval minden, amit egy asztalostól az ember elvár.

Tehát a link:
http://belsoepiteszet.net/

Hoppicsek!

Tegnap azért nem volt blog, mert a szervert frissítették, ugyanis megkaptuk a PHP 6 bétáját, amiben olyan finomságok vannak, mint például inline text editing.

Mindamellett ma TDK-főpróba, szerdán pedig előadás. Aki szeretne esetleg eljönni, jelezze kommentben, és mondom a részleteket.

A sárgarépa nagyon egészséges.

Hétfő-poszt

Már azért jobban vagyok, rendeződnek a dolgok végül mindig, bár vicces, hogy ha bármi szar volt eddig, már bocsánat, az októberben jött. A komolyabbak legalábbis biztosan. És rengeteg dolog volt, amiről még nem is írtam.

Ma egyébként jöttem még pár dologért át a »rezidenciára«, és ahogy jöttem a körfolyosón, pont az orrom előtt esett le két-három darab törmeléknél jóval nagyobb és veszélyesebb építőipari elem, olyan nem igazán on-demand alapon, és azért eszembe jutott, hogy nincs vécépapír a lakásban, pedig majdnem szükség lett volna rá. Vagy nem, ki tudja.

És ami a legviccesebb, hogy egymás mellett két süteményes is nyílt a sarkon, az egyikben vettem brióst, a másikban meg ezt a kis TV-tekercs nevű cuccost, ami ugye ilyen sajtos-leveles tészta összetekerve és mind a kettő jó volt, bár a briósban volt egy kőkemény cukorcsomó, továbbá odakozmált az alja, így marad a »kedvenc pékségem«

Bezár a bazár

(Most, hogy így leírtam a címet jut csak eszembe: vajon hány gondolták első olvasásra, hogy a blogra gondolok? :])

Ma el akartam intézni négy-öt dolgot suliból hazafelé jövet, de ezek közül egyet sikerült csak, mert minden bezár négy óra után. Bezár a bank, bezár a kábeltévé-ügyfélszolgálat és így tovább. Namost felvetődik a kérdés, hogy az átlag ember mikor ér rá: este ér rá, mert négyig biztosan dolgozik, és aki négykor végez, az bőven szerencsésnek mondhatja magát, azt hiszem. És akkor felvetődik a kérdés, hogy egy átlag dolgozó ember mikor intézze el az ilyen ügyesbajos dolgait, amikhez ugye muszáj befáradni személyesen ügyfélszolgálatunkra. És nem eldugott utcákban található fiókokra gondolok egyébként.

Ilyen téren is az IKEA-t lehet jó példaként emlegetni (sok más vállalat mellett), ahol rájöttek arra, hogy a késői-későbbi nyitva tartással sok vevőt hozhatnak. Kicsit más dolog, de ők például arra is rájöttek, hogy az XY-123-BBA típusjelzés helyett sokkal jobb ha elnevezik a terméket. (Megint más kérdés, hogy ki bírja megjegyezni a sokszor vicces és érdekes, a valóságban amúgy rém egyszerű jelentéssel bíró svéd szavakat.)

Ennyit akartam, megyek enni mert éhes vagyok.

Egy falat Amerika

Őszintén szólva lehet mondani rosszat-jót az amerikai kultúráról, van viszont két (bizonyára ennél azért több), dolog, amit meg lehetne szokni itthon is.

A »True Blood-nézés« közben fogalmazódott bennem, hogy itthon nem igazán vannak olyan kricsmik, mint ott a sorozatban: ahol lehet enni (hamburgert, hagymakarikát vagy itthoni viszonylatban mondjuk kolbászt meg lángost), lehet biliárdozni, lehet fogyasztani alkoholt és el lehet menni a haverokkal egy estére-éjszakára, elérhető áron, úgy, hogy a csapos mosolyogva köszön és még talán meg is ismer. Pedig ezt lehetne szeretni.

Vagy például a minden filmben és sorozatban látható amerikai kis kávézók, ahol reggelitől a vacsoráig mindent lehet kapni és mindig egy kedves néni jön köténnyel, kávéskannával a kezében, hogy hozhatja-e az étlapot. És minden középiskolás, főiskolás, egyetemista és dolgozó oda jár enni, mert megéri.

Utóbbihoz hasonló hely egyébként a siófoki Diner M, amit sajnos utolsó este vettünk észre, pont étteremből hazafelé jövet, viszont egyszer mindenképpen el akarok menni. Nézzétek meg az étlapot, érdemes.

Ez a két dolog van – sok más mellett persze –, amit mindenképpen meg szeretnék nézni, ha egyszer eljutok az államokba.

Hol vannak a padok?

Az tűnt fel egyébként, hogy a mostanában készült megállókban és várakozóhelyeken, továbbá a nemrégiben átadott és felújított parkokban, utcarészeken ésötöbö, akárcsak a »nyilvános vécék«, úgy a padok és ülőhelyek számát is szűkebbre húzták.

Mondok egy egyszerű példát: a négyes-hatos vilinger bármelyik megállója. Ötvenméteres pályaszakasz, összesen négy pad jobb esetben öt és fél. Holott elférne végig nagyjából húsz darab. Vagy például a határ úti metrómegálló. Száz méter legalább, és összesen van kb. húsz ülőhely. Holott elférne hatvan is.

Nem a lustaságról lenne ugye szó, de egyrészt a csövesek is hadd üljenek már le, meg ha épp várni kell valakire tíz-tizenöt percet, mért ácsorogjon az ember.

Arról nem is beszélve, hogy sok ülőhely, kisebb tumultus.

Játék határok nélkül

A miafenén olvastam, és tényleg, mennyire hiányzik minden – még maximálisan ki-, be- és eltöltött – nyár programjai közül a Játék határok nélkül:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Aki nem ismerné (bár szerintem tíz-tizenkét év fölött nincs ilyen): az egész arról szólt, hogy emberek mindenféle országból mindenféle érdekes és vicces ügyességi játékokat, Gundel Takács Gábor közvetítésében. Nekem ez a játék a régi szép időket juttatja eszembe; kellemes családi nyárestéket, amikor még a tévé nézhető volt. Aztán persze erre nem volt pénz, és lefújták az egészet. Pedig kár érte, szerintem a valaha egyik legjobb televízióban közvetített vetélkedősorozat volt.

Jó a buli, csak sok itt a buzi!

Itt vagyunk az Andrássy úton, suexID kollégával; jómagam egy szerény rózsaszín tangát viselek, ő pedig egy cukker kék flitteres dresszt. Durván jó a buli, tombol a teknó, a kékek meg őrülten szirénáznak, de van köztük is egy-két melegebb éghajlatról érkezett. Láttunk már egy csávót is, akinek kislány volt a nyakában, és azt üvöltötte, hogy HÜLYE BUZIK, de csak mosolyogtunk. Az egyik tévéadó már készített velünk interjút, de egy öregasszonyt meg akart dobni tojással, csak véletlen a kamerát találta el, amiért az operatőr fejbe kúrta azzal a szexi pamacs-alakú mikrofonnal. Cuki srác volt mondjuk, nem értem hová a dühkirohanása.

Komolyra fordítva a szót, itt vagyunk az Andrássy úttól néhány méterre, nagy a forgalom, mindenki kurvaanyázik, az egyik közlekedési rendőr meg egy kissrácot küldött be a CBA-ba croissant-ért. Az a vicces máskülönben, hogy mindenki csinálja a fesztivált, csak az nem, aki itt lakik az egésznek a közepén.

Szóval még mindig azon az állásponton vagyok, hogy felőlem vonuljanak egy évben a melegek, meg csinálják a banzájt, mert egy napnyi felvonulást inkább el lehet viselni, mint egy kéthetes előzetes és utólagos hisztériarohamot, amit az emberek művelnek.

Arról még mindig megvan a véleményem, aki a gyerekével megy el egy ilyenre, de az ugye megint egy másik téma, hogy az ember nemi élete nem tartozik senkire – pláne nem Budapest belvárosára.

Helló, szeptember!

Közben vége lett a nyárnak, elkezdődött az iskola a legtöbb helyen (nekünk csak 14-én fog, szerencsére).

Ami viszont ennél is lényegesebb: A Canon bejelentett három új objektívet, és a 7D fényképezőt. A 7D nagy vonalakban nagyjából azt tudja mint az 5D, de egy új felijesztésű szenzor van benne, így az 5D-vel ellentétben nem fullframe. Cserébe 8FPS, videó, 18 megapixel és így tovább. Szeptember végére ígérik, az amcsiknál durván háromszázezer forintnak megfelelő dodóért.

A három objektív pedig az EF 100 mm F/2,8 L Macro IS USM, az EF-S 15-85 mm F/3,5-5,6 IS USM és az EF-S 18-135 mm F/3,5-5,6 IS USM; aki kicsit is ért hozzá, az a jelzésekből persze egyből rájöhet, hogy nem alacsony árkategóriáról van szó.

OTP

Gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon kevés olyan embert tudnék mondani a környezetemben, akinek nincsen baja az OTP-vel. Sosem értettem igazán miért; nekem 2006-ban kellett valami miatt bankszámlát csinálni, akkor az OTP volt a legközelebbi beszaladok és gyorsan elintézem megoldás. Az egész procedúra húsz percet vett igénybe, és másnap már be tudtam jelentkezni a webes felületen, hogy feltöltsem a telefonomat.

Hathavonta hajszálpontosan 250 forintot fizetek a web- és mobilbankért. Emellett naponta egy pénzfelvétel bármelyik bank bármelyik automatájából ingyenes, saját banknál természetesen minden további is. Sosem volt adminisztrációs probléma (illetve egyszer, Salgótarjánban elfelejtették postázni a kártyámat), nem húztak le, nem vontak le összegeket úgy, hogy nem tudtam miért és hasonlók.

Tegnap lejárt a kártyám. Bőszen nézegettem a webbankban, hogy most mi is a teendő ilyenkor, de nem találtam semmit, gondoltam a héten elintézem, erre ma jött postán a kártya. A PIN-kódja ugyanaz mint az előzőé, az első tranzakcióval aktiválva is van, további intézkedés nem szükséges.

Lehet, hogy egy több százmilliós vállalkozás pénzügyeit nem az OTP Banknál intézném, de a lakossági szolgáltatásaikkal maximálisan elégedett vagyok.

Developr

A mai napom a rohanás jegyében telt, a holnapi méginkább abban fog. Igazából nem tudom eldönteni, hogy a nyaralás maga több gonddal jár-e, mint a hétköznapi semmittevés. Egy párnapos kiruccanást megtervezni (mármint rendesen, a hibalehetőségeket nullára csökkentve) szinte lehetetlen egy morzsányi idegeskedés nélkül. És végül a pár nap pihenés alatt az ember a tervezés fáradalmait piheni ki, aztán még utána az utazás és így tovább. De persze ez legyen a legkevesebb.

A múltkor említett » WYSIWYG-projekt« egyébként meglepően jól halad. Olyan mint egy régi Ikarus busz, nagyon nehezen indult be, de utána meglepően gyorsan haladt. Természetesen csak böngészőkben (Chrome, Opera, Firefox és talán Safari, bár utóbbit nem teszteltem) működik, mert az Internet Explorer még a saját szabványait sem képes követni. Feltöltöttem még nemrégiben egy változatát, de azóta rengeteget fejlesztettem rajta, úgyhogy a napokban majd kirakom az újabb verziót, kisebb dokumentációval talán, bár utóbbi nem biztos még.

Valamint a napokban rendbekaptam félig-meddig az évekkel ezelőtt írt adminfelületet (alias Vezírközpont) is, többek között telerondítottam AJAX-os segítséggel, aminek köszönhetően már nem csinál olyat hogy ha elévül a session, akkor kárbavész a bejegyzés (bár egy hasznos Firefox kiegészítés ezt amúgy is megakadályozta, de fő biztosra menni); a kommenteket magától frissíti; valamint a fájlfeltöltés és néhány egyéb funkciót cuki kis ablakokban csinál, DOM segítségével, és szintén újratöltés nélkül, ami kényelmes. Extramézesként pedig írtam egy kis fájlkezelőt is, hogy ha valahol nincsen éppen FTP, de ki kell törölni valamit, akkor mégse legyen baj.

Ennyit mára.

Margit, hogy maga milyen drága!

Bizonyára mindenki olvasta-hallotta-látta már, hogy felújítják az eredetileg 1876-ban épült Margit hidat, mert hát már néhány éve is kellett volna, meg mert rohad, meg mert csoda hogy még nem dűlt magába az egész a bánattól. Nem vagyok építészmérnök és nem tudom hogyan mennek arrafelé a dolgok, de szerintem 26 milliárd forintba beleférne hogy lerombolják az egészet, ellopjanak tíz raklapnyi anyagot, újjáépítsék a műemlékvédelem szempontjait figyelembe véve és még egy kis pénzt is tisztára lehetne mosni. De nem is ez a baj, hanem hogy ha azt mondják két év, akkor négy évig fogják csinálni.

Mint például a Szabadság híd, aminek a díszkivilágítása miatt csúszott majdnem egy évet az átadás, a világítást meg egy ötéves szebben megtervezte volna, három vagy négy helyen hiányoznak a lámpák, és pont az nincs megvilágítva, ami kellene. Mert nem szabad túlvilágítani, érted.

Még mindig vannak itt dolgok.

Viszont ha Jacko kiugrik a koporsóból, és elénekli a Thrillert, akkor megütöm Raszpot, sajnos.

Kábelrendezés

Gondoltam készítek egy fotót az új fémkétszázasról, amit »megszavaztunk«, ugye, de itt a vizsgára készítésben teljesen kiment a fejemből. Máskülönben nem tartom viccesnek már tényleg, hogy mostanában akárhányszor fényképezőt ragadtam, mindig beborult vagy elkezdett szakadni az eső. Borús időben meg gyűlölök fotózni.

Viszont akartam írni az otthoni kábelek rendszerezéséről, kábelrendezésről, kábelterelésről.

Sajnos ennek a fenejó modern világnak többek között egy hátránya van: minden készüléknek van valamilyen vezetéke, és ez egy olyan fizikai akadály, amit még nem sikerült tökéletesen leküzdeni. Persze kisebb-nagyobb megoldások már léteznek, hiszen ott van példának okáért a Wi-Fi, de nem eléggé biztonságos és rengeteg olyan korláttal rendelkezik, amelyek miatt kismilliónyi helyen egyszerűen lehetetlenné válik, hogy a kábelek helyett teljes alternatívaként a levegőn át jöjjék az információs szupersztrádának az tartalmas áradata.

Szóval maradnak a kábelek. Otthon például az én szobámba jön be a fő-fő koaxiális kábel, ami megy a modembe; tőlem megy négy UTP-kábel a számítógépeknek, valamint további három-három kábel a tévének és a telefonnak. Ráadásul anno sikerült úgy behozniuk a főkoaxot, hogy van vagy tíz méter a szekrény alá polcozva. És akkor még jönnek a tápkábelek: a modemé, a routeré, a bridge-é, a telefoné, a televízióé, az ébresztőóráé valamint a hangfalaké. Ez kb. húsz kábel, ami egy hét után úgy néz ki mint a gordiuszi csomó, amit meg lehet ugyan oldani egy vágással, de nem szerencsés.

Van akit nem érdekel. Én is sokáig így voltam ezzel: kábel-kábel, ha sok van, hát sok van. Aztán egyszer meghibásodott az egyik UTP-kábel, és ekkor kellett volna pont telefont is beüzemelnem. Sikerült két és fél óra alatt kicserélni a kábelt és bekötni a telefont. Nem volt vicces. Akkor elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, még »bejegyzést is írtam a jövőbe«.

Akinek persze olyan lakása-háza van, ahol a kábelek 90%-a a falban erre a célra kiépített csatornákban helyezkedik el, az most mosolyog hátradőlve. Azért egy kicsit nekik is, de inkább mindenki másnak ajánlanám meleg szívvel a kábelterelési tapasztalataimat, vagy mi.

Barátaink

  • Ha ellátogatunk kedvenc svéd lakberendezési áruházunk weboldalára, akkor láthatjuk hogy 595 magyar pengőért kapni öt méternyi műanyag gégecsövet, vezeték-tekercselőt, kábelrendezőt, ahogy tetszik. Ez nagyon nagy jóság, adnak hozzá nyolc-tíz darab kis műanyag leszorítót is (azt a fajtát, amivel az akciófilmekben összekötik az emberek kezét). Egy nagyobb háztartásban kettő elkél mindenképpen;
  • aztán mindenképpen jól jöhet még a falra rögzíthető picike vezeték-leszorító, amivel szép egyenes úton lehet terelni a kábeleket. Darabja kb. húsz forint, és bármelyik barkács-, lakberendezési és egyéb technikai jellegű üzletben megvásárolható, akár nagy kiszerelésben is;

  • masnizófém, vagyis az az apró pici kis fém, műanyag bevonattal, amivel könnyen lehet masnit kötni. Műszaki cikkekhez szokták adni, ezzel tekercselik fel a vezetékeket, de egyébként lehet szintén barkácsboltokban kapni, valami párszáz forint egy méternyi, és ez általában elég is, de inkább több legyen, mint kevesebb;

  • türelem.

Szóval, vannak kábeleink, van saját házi kis »dzsumbujunk«, meg vannak eszközeink, hogy ezekből valami rendszert csináljunk. Mehet is a móka, mondhatnánk. De azért mégsem.

Tervezés

Tudom, hülyén hangzik hogy ezt ennyire részletesen kidolgozom, biztos vannak akik röhögnek, hogy hát a Mefi hülye, de a tervezés – mint nagyon sok más esetben – itt is elhagyhatatlan része a folyamatnak. Ugyanis megvan hogy melyik kábelt hogyan, melyik eszközt hová és így tovább. Egy laptop tápkábelét értelemszerűen fölösleges bebetonozni, hiszen valószínűleg gyakran van mozgatva, míg egy hangfal kábeleit a lehető legjobban el lehet dugni és beépíteni, mert ugye nem mozgatja minden nap az ember a' zöt pont eggyet. És ez így teljesen logikusnak tűnik, de amikor az ember ott van a kezében húsz vezetékkel, net és telefon nélkül, annak a határán hogy széttépi az egészet, akkor.

A gégecső két helyen használható nagyon jól: a számítógép és a tévé közelében. A Tévénél nagyon jó, mert a sok-sok kábelt, ami a tévé és az eszközök között közlekedik, betudjuk csomagolni, és mivel a gégecső oldala végig be van vágva, könnyedén eltávolíthatjuk bármelyiket, sőt, ugyanilyen könnyedén vezethetünk be egy új darabot. És még ha látszik is, egy darab szürke cső még mindig esztétikusabb látvány, mint ötvenezer műanyag egymásba gabalyodva. Az UTP-kábelekkel ugyanaz. Bennvan az eszközben, csatlakozik valamelyik számítógéphez, és kész, be lehet rakni az összeset, a két-két végét felcímkézve, és keziccsókolom. Laptopnál esetleg ki lehet hagyni egy kis részét, hogy ne az egész gégecsövet ráncigáljuk.

Aztán ott vannak a koaxkábelek vagy például a hangfalak vékony kis drótjai. Az egészet körbe a falon, alul, a bútorok mögött és így tovább, apró kis leszorítókkal rögzítve. Ha valami gebasz van és cserélni kell, akkor persze el kell húzni a bútorokat, de egy koaxkábel azért ritkán romlik el, ha nem rángatja az ember naphosszat.

Végül marad még azért jónéhány olyan madzag is, amit nem tudunk se becsövezni, se leszögezni, se megrágcsálni, a 230 végett. Ezekre tökéletes megoldás az összehúzható rögzítő, és a kis tekergethető fémdarab. Előbbit magától értetődik, hogy csak olyan helyeken használjuk, ahol a vezetéket nem mozgatjuk nagy gyakorisággal (ugyanis ha rögzítettük, már csak levágni lehet a műanyagot), utóbbi pedig minden más helyen megállja a helyét.

És végeredményben a nagyon-nagy és undorító csomóból lesz vagy egy kicsi és erotikus csomó, vagy egy gyönyörűen elrendezett, vonalegyenesen haladó madzagorgazmus.


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nálam erről ötös szakdogát lehetne írni, mert azért jócskán van még mit megcsinálni. Viszont nekem sokkal jobban tetszik, hogy az eszközöket szépen felrögzítettem a falra, az azokból kijövő zsinórok meg nagyjából határozottan haladnak a cél felé. És persze a csomó sem feltétlenül baj. Most is van itt kb. hatméternyi koaxiál, ami egyszerűen be van tolva a szekrény alá. De ha bármit ki akarsz venni, nincs egymásba gabalyodva, és ez a fontos.

A rendszer jó. Azért jó, mert átlátható. A rendszer kell. Azért kell, mert általában nem egyhetes tervezés és lélekben való teljes felkészülés után kell valamit bővíteni vagy cserélni, hanem mert pont akkor romlik el, amikor ezernyi más dolgod lenne. És ha nincs rendszer, akkor az egész kártyavár, meg az idegrendszered összeomlik. Ha meg van rendszer, akkor mosolyogsz. Mert a rendszer az jó.

Gyereknap

Tegnap volt május utolsó vasárnapja, vagyis gyereknap.

Valójában a gyereknapok többsége nekem részben jelentéktelen, részben pedig egy olyan esemény, amelyhez rengeteg emléket tudok kötni és nagyon sok gyereknapról elmondhatom, hogy nagyban hozzájárult annak a személynek a kialakulásához, akit most Mefinek ismernek az emberek.

Édesanyám a munkájából kifolyólag ugyanis május utolsó napjain leginkább reggeltől estig dolgozik (a szó legszorosabb értelmében, de akár egy magánhangzót az elején ki is cserélhetünk), így a gyereknap sajnos mindig egy olyan alkalom volt, amikor nem hogy egész nap, de még egy órát sem tudott velem tölteni. Összesen két vagy három gyereknapon voltam vele.

Ez alapjáraton véve szomorú dolog is lehetne, de nem az, köszönhetően édesapámnak. Ugyanis a gyereknapok voltak az első alkalmak, amikor igazából közelebb kerültünk egymáshoz, elmentünk a vidámparkba, megnéztük a ligetben a programokat, vattacukrot ettünk és hasonló dolgok. Vele ültem először hullámvasúton, meg azon a vizes cuccon is, ami akkor, nem sokkal azután hogy megépítették csak annyit tudott, hogy felment, megállt majd gyorsan legurult.

Rengeteg kellemes emlék köt a gyereknapokhoz, és általában a gyerekkoromhoz is. És az emlékek egy része apumhoz köt. Ha nem lett volna gyereknap vagy ha csak máshogy alakulnak dolgok, biztosan a későbbi kapcsolatunk is másként folytatódott volna.

Titkos MSN-cím

Emlékszem régebben titkoltam az MSN-címemet, és igyekeztem nem megadni olyan helyeken, ahol bárki láthatta vagy úgy véltem hogy nem kezelik bizalmasan az ilyen jellegű információkat. Ha valaki meg akarta adni valakinek a címemet, direkt kértem hogy előtte szóljon nekem és hasonlók.

Aztán nemrég rájöttem arra, hogy teljesen fölösleges. Ha valaki nem szimpatikus, egy egyszerű kattintással le lehet tiltani. Persze vissza tud élni a címmel ezernyi módon, de hát belefér, meg aztán ha valaki nagyon-nagyon szeretné, úgyis meg tudja szerezni, mindenféle titkolózás ellenére. Ismételten előjön a dolog, hogy manapság már hiú ábránd azt gondolni, hogy lehet valaki anonim az interneten. Nagyon-nagyon-nagy odafigyeléssel talán, de jó lenne ha beivódna a köztudatba, hogy az internet nem egy arc és név nélküli játszótér. Tudom, sokszor mondtam már.

Titkolózás terén viszont más a helyzet a telefonszámokkal. Az összes telefonszám titkos, és nem véletlenül. (Illetve egy nem titkos, de az cég nevén van.) Sajnos a telefonokban még nincsen megfelelően működő tiltási funkció, és elég kellemetlen, amikor éjszakára ki kell kapcsolni a mobilt, vagy kihúzni a vezetéket a falból, mert valaki viccesnek találja hogy heteken keresztül hajnal kettőkor, háromkor, négykor telefonálgat.

Megint más a helyzet a telefonbetyárkodással. Bizonyos kereteken belül nekem semmi bajom nincsen azzal, ha valaki szórakozik, egyszer-kétszer-háromszor belefér a dolog, sőt, bevallom őszintén hogy néha amikor a bulik alkalmával bizonyos szintek a vérben a kelleténél magasabb értékeket mutatnak, előfordul, hogy poénból felhívunk valakit, hogy a sarki pizzériából telefonálunk, és huszonkettő helyett csak húsz extra sajtos pepperónis pizzát tudunk vinni, mert záróra van. Persze a dolog úgy vicces, hogy ismerjük az illetőt, tudjuk milyen pizzát rendel és honnan, esetleg a címét is. De azért vicces poénkodás és folyamatos zaklatás között is van különbség.

Ingatlanadó

Kicsit fáradt meg lázas voltam tegnap, gondolom emiatt is lehetett, hogy »összekevertem« az Oktogont a Nyugati pályaudvarral. Most meg a Nagy Lajos király útjánál van túszejtős bankrablás, bár úgy tűnik éppen ezekben a percekben oldották meg a tisztelt rendőrurak (és -hölgyek, ha voltak).

Viszont ma néztem híradót, és volt benne egy szemüveges fószer, aki üzletembernek nézett ki, de ilyet azért nem mondok, mert még úgy tűnne, hogy előítéleteim vannak az üzletemberekkel szemben, pedig annyira mégsem. Szóval a lényeg, hogy az ingatlanadóról volt szó, meg arról, hogy jobb lenne ezt luxusvillákra kivetni inkább, mint másfélszobás A-hitelre felvett panellakásokra. Szóval szemüveges üzletember-kinézetű barátunknak van egy elvileg kétmillió forint értékű hajója, és azt mondta mosolyogva a kamerába, hogy:

Szerintem ez nem luxus. Ha mégis, és adózni kell, hát leadózzuk!

Hát leadózzuk, érted, mi az a kétmillió forint, az nem luxus manapság!

Isten mentsen engem attól hogy belemenjek a bezzeg más éhezik nótába, mert (szerencsére) én is jobban élek annál, aki éhezik, és én is rengeteg olyan dolgot tehetek meg magamnak, amit más nem, ha csak éppen a napi húsfogyasztásról van csupán szó.

De azért hihetetlen, hogy embereknek ennyire nincsen realitásuk, ennyire nem látják mi történik az ő kis világukon kívül, ahol a kétmillió forint értékű hajó nem hogy luxus, hanem a kacsalábon forgó kastély és a megoldás rengeteg problémára.

Azt meg tegnap olvastam a metróban (mármint nem az újságban, hanem a 3-as metróban elhelyezett kivetítőn), hogy Bajnai Gordon szerint el lehet adni a lakást, amely kijelentése után rögtön bocsánatot is kért, majd elmondta, hogy a nyugdíjasoknak nem kell félniük, mert lesz lehetőség arra, hogy az állam jelzáloggal terheli a lakásukat, és így nem kell ingatlanadót fizetni. Teljesen jó, nem?

Magyarországon nem az a szokás, hogy lakást bérlünk, hanem hogy a saját nevünkön van. Még ha hitelre is, de a miénk, egy hely ami úgymond menedéket és biztonságot nyújt. Ez az otthon, a saját ingatlan. És azért kicsit szomorú, hogy azt mondják, terheljük meg jelzáloggal és kész is.

Értem én, hogy válság, meg Bajnai-csomag és hogy mindenhez hozzá kell nyúlni, amihez lehet, és hogy törődjünk bele, csak hát ez mégsem ilyen egyszerű.

Legalizált marihuána

Jobban belegondolva tényleg megérné legalizálni a marihuánát.

Egyrészt megterhelnék egy szerény 20%-os adóval, és persze kikötnék hogy 18 éven aluliaknak nem értékesíthető, meg mondjuk megszabnák az egyszerre maximálisan vásárolható mennyiséget.

Namost, ennek a dolognak több előnye is volna:

  • a 18 éven aluliaknak akiket a téma érdekel, a dolog változatlan lesz. Hiszen nekik most is és a legalizálás után is szabálytalan lenne, és papíron hozzá sem juthatnának a cucchoz. Más kérdés hogy mind most, mind a legalizálás után nevetve hozzájutnának.
  • azok a 18. életévüket betöltött személyek, akik eddig űzték az ipart, a legalizálás miatt nem űznék jobban, csak ugyanannyira mint azelőtt, vagy még előfordulhat az is, hogy a megemelkedett ár miatt pont hogy még annyira sem;
  • ellenőrizhető lenne a forrás, kizárná az esetleges selejt minőségű anyagot és az így előforduló nem kívánt mellékhatásokat (ez mindenkinek jó lenne, hiszen az állam egy rakat pénzt húzna le a fogyasztóról, aki meg biztosan minőségi árut kapna);
  • demokrácia!

Amennyire én látom, az egész legalizálási botrány leginkább elveken múlik. A marihuána fogyasztásának legálissá tétele egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimális mértékben változtatna a fogyasztási szokásokon, viszont plusz bevételforrást jelentene.

Még a végén kimegyek a ligetbe egy nagy LÉGY ZÖLD! táblával, vagy ilyesmi.

Változás

Durva egyébként belegondolni, mennyit változtam idén.

Nem jó vagy rossz irányban értem, mert – bár ezt talán inkább a barátaimnak, rokonaimnak, hozzám közel álló embernek kellene eldönteni, de – amennyire én érzem alapjáraton megmaradtam az a személy, aki eddig voltam; ugyanaz a Mefi, ugyanazzal a kevés jó és még több rossz tulajdonsággal. És persze minden évben, hónapban és napban formálódik kicsit az ember, de ilyen sokat ilyen rövid idő alatt még nem volt szerencsém.

És tényleg nem nagy dolgok, csak ilyen egészen aprók, amiket eddig nem is igazán figyeltem. Kitűnő példa, hogy eddig nem igazán szerettem a BMW-ket, sőt, autókat sem annyira nézegettem, most pedig elmegy mellettem egy, és rögtön utánafordulok, a BMW-kre pedig kifejezetten csurgatom a nyálamat.

Szóval ilyen és ehhez hasonló, tényleg teljesen jelentéktelen dolgok.

Letölthető érettségi feladatsor 2009

Ez nem vicc: letölthető 2009-es érettségi feladatsor!

Na, az egy olyan dolog, ami nem létezik. Ugyanis a feladatsorokból azt hiszem tíz változat készült, és az utolsó pillanatban fog kiderülni, melyik kerül majd véglegesítésre és sokszorosításra. Azt nem tudom, hogy minden tárgy vizsgái így lesznek-e, de mindenesetre a főbb tárgyaké (magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, angol nyelv, német nyelv, informatika) biztosan. Aki elhiszi, hogy a 2009-es feladatsor letölthető, az valószínűleg még készít ki tejet és sütit a Télapónak is!

Az idén érettségizőknek (a teljesség igénye nélkül néhányan: Lev, Mao, Seraph, sylverdevil, Sura, Zsukov) pedig sok sikert kívánok!

2009. május 04., 18.45.51 – kiegészítés

Hm, úgy látszik tévedtem, a matematika feladatsor mégiscsak korábban kikerült, innen lehet letölteni, saját felelősségre.

Majális

Érdekesség: olaszul a maile (ejtsd: májále) disznót jelent. Ne vonjunk le következtetéseket.

Ki ne szeretné a majálisokat, nem igaz?

Elvégre, van ott egy rakás dagadt ember, amivel nincs baj, de ők annyira nem kedvelik a fürdést, és az egy négyzetméteren való előfordulási számuk elég nagy ahhoz, hogy kellő kellemetlen illatú kémiai anyagot párologtassanak különféle testrészeiken keresztül. Vagyis hát büdösek, nem kicsit. És sokszor Lajosnak hívják őket.

Aztán ott van a sok furcsa fazon, akik vörös ingben vannak, mócsingos, átláthatatlan állagú, behatárolhatatlan kinézetű, rémes szagú és annál rémesebb ízű készítményt kutyulnak vörös sátraikban, amit van bátorságuk gulyáslevesnek nevezni (sosem értettem hogy a gulyáslevesbe mért tesznek sertéshúst, elvégre mi köze a gulyának a malackákhoz, ha csak nem a sertésinfluenza) bajuszuk alatt még ott fityegnek a kolbászdarabkák, és gurítják a söröket egymás után.

Vagy például a sötét pillanatok hozói, a nagy csoportokban megjelenő kellemetlen szagú, kellemetlen hangokat kiadó, magyar nyelvet erősen törő koszos népség, sok gyerekkel. Sőt, vannak köztük olyanok is, akik vörös ingben vannak és még Lajosnak is nevezik őket.

És akkor még nem beszéltünk a gagyi játékok, a fölösleges kacatok, az átlagosnál ötször drágább üdítőitalok, a hónapok óta tárolt gumicukrok és a zsömlébe pakolt rántotthús hamburgerként való árusításáról.

Ki ne szeretné a majálisokat, nem igaz?

Jaj, ezek az alkoholista fijatalok!

Ment múltkor valami műsor a tévében (hol máshol persze), amiben arról folyt a nagyon komoly diskurzus, hogy ezek a mai fiatalok milyen bohém életet élnek, már tizenévesen alkoholizálnak és egyébként is.

Talán írtam már erről, de biztosan emlegettem már a blogvilág berkein kívül is, hogy amíg egy átlagos (mondjuk úgy hogy nem késdobáló) szórakozóhelyen három deciliter kóla kerül 360, fél liter olcsóbb sör pedig akciósan 250 forintba, addig nem kell meglepődni, hogy a fiatalok igenis a sört fogják vásárolni. Már csak szomjoltás miatt is, egy nyári estén például

Nem kell félreérteni, nem akarom én azt mondani, hogy az összes tizenéves valójában gyűlöli a sört, és csak azért isszák mert rájuk erőltetik, mert ez hülyeség lenne, az is. Sőt, aki nagyon akarja, úgyis beszerzi az olcsó bort meg az ötvenforintos dobozos sört is.

De mégse várjuk már el egy olyan világban, ahol kvázi a víz drágább mint a sör, hogy nem fognak alkoholt fogyasztani a fiatalok egy buli alkalmával. Vagyis elvárhatjuk, de aztán ne lepődjünk meg hogy ez rohadtul nincs így.

Megállni tilos!

Hihetetlen, milyen kevés ember tud parkolni. Persze én sem vagyok a parkolás díszokleveles mestere, ráadásul nem is nagyon vezetek. Meg ha egy nőt látok próbálkozni tíz perce sikertelenül, azt is megértem végső soron, nem a sovinizmus és a nők nem tudnak vezetni hozzáállás miatt, hanem mert túl gyakran látok nőket, akik mindenesetre parkolni nem, vagy csak gyon nehezen tudnak.

Meg aztán a kedvenc szituációm, amikor az egyszerű, útburkolati jelzéssel ellátott, autókat hosszában egymás mellé sorakoztató parkolóban egy autó elfoglal három helyet, mert teker egyet a kormányon lendületből, ahogy megérkezik a Teszkóból, aztán kiszáll, pitty, majd otthagyja a francba. Ahol még vonal sincsen, az pedig maga a káosz. Akkora helyeket hagynak ki, hogy ha rendeződnének elférne még három Hummer is. Nem is beszélve a felelőtlen ajtónyitás és egyéb viselkedésformák okozta apró sérülésekről az autón.

De ami igazán meglepett, az a rendőrök parkolási hozzá-nem-értése. A helyi kapitányság mellett lakom, és hetente egyszer-kétszer pont kiszúrok egy parkolási kísérletet. Múltkor tíz percig próbált a fiatal őrmester úr beállni a királyi ©kodával két másik autó közé – sikertelenül. Eközben feltartotta az amúgy sem csekély sort, de persze egyetlen közlekedő sem mert rádudálni, mert hát mégiscsak a rend éber őreiről volna szó.

Mondjuk ha belegondolok, hogy míg vezetni tanultam összesen négyszer parkoltam, akkor annyira mégsem lep meg, hogy tízből egy autós tudja normálisan lerakni a verdát.

Gyorsétterem az rossz az

Nem igazán értem, hogy miért ez a nagy gyorsétterem-ellenesség. Értelemszerűen aki naponta háromszor eszik McDonald'sban, valószínűleg nem fog tíz év múlva is egészséges bélrendszerrel rendelkezni, de jobban belegondolva egy Big Mac vagy egy Whopper semmivel nem egészségtelenebb, mint egy jó adag marhaperkelt nokedlivel és kovászos uborkával. Előbbiben ugye két zsömle között van egy hús, saláta, paradicsom, ketchup, mustár és ennyi, utóbbiban meg háromszor ennyi hús, egy rakat zsír, bor, fűszerek tömkelege, tojás és így tovább. De isten ments hogy a magyar konyhát kezdjem támadni, imádom én a Whoppert és a marhapörit is, csak hát jó volna látni, hogy a gyorséttermek nem feltétlenül az ördög lelőhelyei.

Rendben, bizonyára igaz, hogy belekerül néha patkány is a marhahúsos vödörbe, de a hentes, akitől a piacon vásárolsz szintén nem a legmegbízhatóbb ilyen téren, sőt, hallottam már olyan történetet, hogy körülbelül tíz rúd márkás párizsiba került bele egy egérke, és az üzemvezető azt mondta hogy bizony nem fog kidobni ennyi húst egy darab egér miatt.

Arról nem is beszélve, hogy velem sajnos többször fordult már elő étteremben és egyéb helyeken, hogy flegma, nemtörődöm pincér mellett vállalhatatlan minőségű ételt kaptam (akár elsőosztályú helyen is, ahol ilyet azért nem illene). Emellett a Mekiben és a Börger Királyban ugyanúgy mosolyognak rád és ugyanolyan udvariassággal szolgálnak ki, mindig ugyanazt kapod és ha esetleg mégsem, akkor ha valahol bejelented panaszod, látod is, hogy következménye lesz. Sőt, az egész konyhán hajszálpontos szabályok szerint kell haladni, és bizonyára nem mindig tartják be, de az esetek többségében igen. És én mondjuk ilyen viszonyok mellett inkább szaladok be tanulás közben egy hamburgerért, mint ülök be mondjuk egy tálcás étterembe.

Tényleg nem a gyorséttermeket akarom fényezni, mert azért nem kell őket sem félteni, csak egyszerűen nem értem, hogy mért tekintenek rengetegen (és ráadásul egyre többen) egyfajta többfejű szörnyként egy-két étteremláncra.

Az idei első

Megvolt végre az első idei nagyobb kerékpározás is, Salgótarjánnak gyönyörű környékén. Vicces egyébként hogy mennyit változik egy város, vagy legalábbis Salgótarján kábé fél év alatt, két új épületet fedeztem fel, ráadásul múltkor mikor a városba is bementem teljesen meglepett, hogy gyakorlatilag minden változott egy kicsit (vagy egy nagyot) mióta utoljára jártam arra. Hozzáteszem egyáltalán nem hiányzik Salgótarján, mely sajnos a nyolcvanas évek óta halott hely, és bár látszik hogy próbálnak ezen változtatni, de sok esélyt nem látok a tartós és látható fellendülésre. Ráadásul addig nem, amíg bizonyos emberekről nem gondoskodnak errefelé.

Ma már láttam krumpliárust meg tollat vásároló autósokat is, a sok virág és egyéb jeleken túl már tényleg egyértelmű, hogy tavasz van, sőt, néhol rögtön nyár.

Azt vettem egyébként észre, hogy tavaly mintha nem lett volna ennyire zöld a fű. De még 'pesten is a villamos mellett lévő kis csomók is sokkal-sokkal zöldebbek, mint tavaly. Lehet persze hogy csak rég volt már jó idő, és emiatt van a dolog, de nem hinném. Talán ahhoz lehet köze, hogy idén februárban még ennyire nem volt jó idő, a tavalyi évvel ellentétben.

Nem lettem feltörve

Na szóval, nem lett feltörve a blog. Régebben szokás volt április elesején megjátszani ezt a megszűnik-feltörték dolgot, de gondoltam az egyszerű feltörtem a blogod témában semmi vicc nincsen, így csináltam egy kamu adminfelületet, ahol két másodperc múlva egy RickRoll'd videó és a HAHAHAHAHA! felirat jelent meg, bizonyítandó, milyen vicces gyerek is vagyok én.

Többet valószínűleg nem lesz ilyen.

Ellenben az EZTV EZSPORTS átalakulása remélem hogy csak vicc, elég morci lennék ha megszűnne az egyik legjobb sorozat-torrentgyűjtő oldal.

Nem kapcsoltam le

Egyébként ha érdekel valakit, én tegnap nem kapcsoltam le a lámpákat, egyrészt mert éppen akkor vacsoráztam, másrészt meg fölösleges és kissé képmutató dolognak tartom az egész Föld órája megmozdulást, többek között »emiatt«.

Értem persze, hogy az egész kezdeményezésnek a figyelemfelkeltés a lényege, csak egyre jobban unom már, hogy minden apróságért a fogyasztót veszik elő. És egyre jobban erőltetik ezt, gyakorlatilag már kis piros angyalkák bújnak elő a villanykapcsolóból ha indokolatlanul bátorkodom plusz egy fényforrást aktiválni, szemem világa megőrzésének érdekében. Vagy ha megnyitom a csapot, szomorú-szmájlis víz folyik belőle, hogy ugyan mért nem gondolok a bolygónkra.

Mindeközben gyárak, szervezetek magasról pottyantanak olyan dolgokra, mint például a Kiotói egyezmény.

És attól hogy én lekapcsolom a lámpát, ugyanúgy nem fog semmi változni, azt leszámítva, hogy sötétben ülök egy órán keresztül. Innentől kezdve pedig annyira nem látom értelmét sajnos.

Nem akarok ujjal mutogatni, de

Kíváncsi vagyok egyébként, hogy igazak-e a Cozma-gyilkossággal kapcsolatos legújabb információk, miszerint nem véletlenül történt, ami történt, vagy csak így akarják elterelni a figyelmet arról, hogy gyakorlatilag bárkit bármikor leszúrhatnak egy szórakozóhelyen az éjszaka kellős közepén. Igazság szerint egyik változat sem lepne meg, az új helyzet már csak azért sem, mert az igazságügyi-orvosszakértő legjobb tudomásom szerint egyébként is a kivégzés szóval jellemezte a gyilkosságot. Másrészt ugye nem ez lenne az első ilyen eset.

Szomorú országban világban élünk.

Hivatalos közlemény

Bár most kicsit később, mint »tavaly«, de most is szeretném kijelenteni, hogy megérkezett hazánkba a tavasz. Egyrészt érezni a levegőn, másrészt egyre több motoros és kerékpáros van az utcákon, harmadrészt érezni a levegőn negyedrészt pedig jó idő van, egyre jobb. Remélem egy-két hét, és az igazi meleg is megjelenik majd. Csípős reggeleket, meleg délelőttöket és még csípősebb estéket akarok, most.

Valamint szeretném megkérdezni, hogy csak az én vérnyomásomat csapja vajon rögtön az egekbe az, amikor valaki (nevezzük Jenőnek) egy 1800 wattos ETA-porszívót megszégyenítő vákuummal szívja meg az orrüregében található nedveket, hogy azok onnan a szájüregébe kerüljenek, hogy nyállal elkeverve szájon át a külvilágba juttassa zöldes-fehéres kocsonyás állagú nyálkaként az utca kellős közepére?

Undorító dolog a köpködés. Nem Kínában vagyunk, vagymi.

Én így szeretem

Most teljesen őszintén szeretném megkérdezni: meglepődött valaki azon, hogy mégsem oszlatta fel magát a Parlament? Mert hát én konkrétan nem, és igazán meglepődnék, ha valaki meglepődne.

Ez a videó gondolom mindenkinek megvolt:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár és nem hordok bő gatyát. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Bokros-csomag.

A hírnevem megelőz, ha külföldre megyek és szinte már örülök, hogy ha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel. Megvetéssel gondolok Győzikére, Horváth Ágnesre, Pákóra és az egész képviselő-testületre. Nem szeretem a parlamenti közvetítést, a sárga Combinót, a szegfűt és a narancsot se. Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják: el lehet innen menni. Bürokráciában mi vagyunk a császárok, és igenis: nálunk vannak Európa legnagyobb adóterhei…

Magyarország… én most leiszom magam.

Ez az eredeti (ez sem rossz, tegyük még azt azért hozzá):


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Bálint-nap

Az ilyen ismétlődő eseményekből látom leginkább, hogy ismét újabb év kezdődik a blog történelmében. Most például a »Valentin-nap« az éppen aktuális esemény, amikor ismét leírhatnám amit minden évben; hogy mennyire fölöslegesnek tartom az effélét, és hogy az egyébként együtt töltött idő és szeretet mennyivel értékesebb egy ötezer forintos giccses vörös szívecskénél, de fölösleges, sokszor kifejtettem már, így ehelyett idén inkább berakok ide egy nyálas rózsaszín képet, rajta egy szívecskét nyújtogató medvével, a C:\giccs\ könyvtárból:

Valentin-nap 2009

Kamerás változat

Az megvan, hogy egy nőt elkaptak két hete a moziban, mert a »Mamma Mia!« című óriási nyári slágert vette éppen fel videókamerával? Ugye a dologban a legviccesebb az, hogy a filmet már meg lehet venni DVD-n, vagy hogy olyat bátorkodjak írni: interneten keresztül is letölthető a mozisnál egy fokkal jobb minőségben. Kíváncsi vagyok mennyi és milyen jellegű büntetést fog kapni.

Egyébként ma véget ért a harmadik vizsgaidőszak, most nagyjából egy hónapnyi szabadság, aztán kezdődik megint a móka.

Az este további részét pedig sorozatnézéssel töltöm.

A legjobb ajándék

Nem tudom ki hogy van vele, de szerény meglátásom szerint az egyik legjobb ajándék a könyv. Nem kerül sokba, hasznos és biztosan találni olyat, ami tetszik az illetőnek. Már ha olvas egyáltalán, ami az utóbbi időben látszólag ritkaságszámba könyvelhető tevékenység.

Máskülönben érdekes, hogy mostanában mennyi selejt(nek tűnő) könyv jelent-jelenik meg. Ha például szokott valaki metrózni Budapesten, az biztosan látta már a mozgólépcsőkben elhelyezett reklámokat, melyek egy-két kivételével mind-mind könyveket hirdetnek. De általában nem szépirodalmat vagy ismert írók legújabb köteteit, hanem olyanokat, melyekre legtöbbször három szó jellemző: pénz, siker, szex. Van cukormázas szájat nyalogatós meg G-pontos; van tucatszámra hogyan legyünk sikeresek ebben-abban; és persze a pénz, hogy mit csináljunk vele, hogy szerezzük meg és hová tegyük ha megvan. Ezeket talán leginkább csak azok az emberek olvassák el, akik először és utoljára a KRESZ-könyvvel jártak el nagyjából hasonlóképpen.

Valamint régóta foglalkoztat, hogy vajon melyik sokat szidott anyuka gyermeke lehet az a marketinges, aki kitalálta hogy december elejétől karácsonyi dalok szóljanak minden üzletben. Értem én a trükköt, hogy ha hallom a rendkívül hangulatos Jingle Bells című nótát, akkor kedvet kapok venni egy plazmatévét százezerér', de a valóságban inkább úgy működik, hogy az ilyenkor amúgy is emelkedett hőmérséklettel bíró emberfiának-lányának nemhogy a vásárlástól, de még az élettől is elmegy a kedve.

És akkor ide lehet képzelni a szokásos közhelyet, ami valóban közhely és való igaz is, hogy a karácsony egy őrültekháza, aminek néha nem is az eljövetelét, hanem inkább a végét várja már az ember. Jobb esetben persze nem így van.

Ennyit a hírügynökségről

Avagy hogyan tud egy szövegértési problémákkal rendelkező dolgozó hatalmas káoszt csinálni. Vagy: hogyan próbálnak eltussolni egy apró munkahelyi figyelmetlenséget, mely másoknak komoly károkat is okozhat.*

Tegnapelőtt megjelent egy bejegyzés a korábban már említett és ajánlott »Jézus Szíve Partizánbrigád« közösségi blogon, miszerint a Veszprémi Egyetem több ezer hallgatójának bizalmas adatai (mint lakcím, telefonszám stb.) kerültek véletlenül publikus, mások által is könnyen megtalálható helyre az intézmény számítógépes hálózatán. RaszP. küldött egy levelet a Független Hírügynökségnek ezzel kapcsolatban, a levél így nézett ki:

Sziasztok!

Tömören: a veszprémi egyetem rendszergazdája egy publikus könyvtárba töltötte fel a neptun 6000 hallgatójának személyes adatait. Innen több hónapon keresztül bárki letölthette. Link: [eltávolítva]

Ez egy szept. 29-i mentése a guglinak, az én mentésem tegnapról sokkal részletesebb. Mail címek mellett minden adat: anyja neve, lakcím, jelszó(!).

Több infó itt: http://jezusszive.crpl.hu/a-fantasztikus-neptun-es-uzemeltetoi/ Ekkora adatvesztés Magyarországon évek óta nem volt. A cikkek végén megköszönnénk egy forrásmegjelölést. (pl.: "A farkashibát a JSZP vette észre" link a cikkre)

Kérésre elküldöm az elmentett adatbázisfájlt vagy részletét.

Üdv, [polgári név] (RaszP.)

Ebben persze semmi félreérthető nincs. Rendszergazda vétett, RaszP. észrevette, jelezte, jó kisfiú, leülhet. Ellenben a Független Hírügynökség téves hírének köszönhetően annak legtöbb előfizetője az alábbi, vagy egy ehhez rendkívül hasonló hírt közölt:

Az adatlopást a Jézus Szíve partizánbrigád vállalta magára, a Független Hírügynökség levelezőrendszerébe is egy ilyen nevű email-címről érkezett levél. A küldő egy internetes honlap linkjét mellékelte, ahol többek között a következő olvasható: »A kollégiumi jelentkezéssel foglalkozó adatbázist kaptuk el« […]

Persze miután mindez kiderült, ők rögtön szóltak a legtöbb oldalnak (nem kevés munkával gondolom), hogy ez mégiscsak téves információ, és a többség javította is a félreértést, az információt később viszont a Magyar Távirati Iroda is átvette, szintén tévesen.

A TV2 Tények című hírműsorának mai adásában az alábbi hírt olvasta fel Máté Krisztina (szokás szerint el is rontotta azt a kemény egy mondatot):


Nemlátom, kattintok, meglátom!

(Félreértés ne essék, én szeretem a Tényeket, ha híradónézésre kerül sor nagyritkán, talán éppen ezért is fájt kicsit ez a videó.)

Erről van tehát szó. Mint ahogyan korábban is mondtam: vagy egy egyszerű félreértésből ered az egész hatalmas káosz, vagy abból, hogy egyszerűbb ráfogni valami partizánbrigád nevű fiatal huligánokból álló terrorista csoportra** az egészet, minthogy valaki kiálljon azt mondani, hogy bocsi srácok, ezt én rontottam vagy mi rontottuk el.

Így vagy úgy: ez a legfinomabb szóhasználat esetén is felháborító, botrányos és abszurd. Vagy az, hogy gyakorlatilag nulla nyomozással egy hírügynökség minden felelősségtudat nélkül publikál egy téves információt, megvádolva ezzel ártatlanokat; vagy pedig az, hogy tényleg ennyire naivnak nézik az embereket. És akkor lehetne írni egy olyan közhelyt, hogy nem minden igaz, amit a tévében mondanak.


* Feltevés.
** Irónia.

Ide nem jött a Mikulás

Bár úgy volt, hogy »idén csak én kapok ajándékot«, ám a Mikulás csak jövő hét környékén ér ide, magam sem tudom mit fog hozni, de mivel most több mindennek örülnék, szinte biztos, hogy annak is fogok, amit hoz majd. Akár egy falat szafa csokoládéról, akár egy Maserati Granturismo S-ről legyen szó. Ellenben ittam ma szakét. Mondjuk úgy, hogy nem lesz a legkedvencebb italom, de nem tartom lehetetlennek, hogy máskor is fogok majd inni.

Viszont azon agyaltam miközben hazafelé sétáltam, hogy szép dolog este végigsétálni az ünnepi díszvilágításban úszó Andrássy úton, de.

Ha már mindenhol arra buzdítanak minket, hogy »spóroljunk«, mért nem lehet ilyeneken spórolni? Tényleg gyönyörű, tényleg hangulatos, de ha jobban belegondolunk, teljesen haszontalan. Szép-szép, de minek.

Nem kukacoskodni akarok, pusztán arról van szó, hogy mért kell például az összes fára égősort, majd minden oszlopra világító csillagot akasztani. Az égősor bőven elég lenne, és kiszámolva hogy hány csillag van, már megspórolnánk nem kevés pénzt. Vagy mondjuk csak éjfélig világítsanak, ne reggelig.

Tényleg nem szeretnék az lenni, aki semminek nem örül, de ha választanom kell a 30 °C-on való mosás és az Andrássy út díszvilágítása között, akkor egyértelműen az utóbbin spórolnék.

Trükkös kombiné

Szeretném feltenni a kérdést, leginkább (de nem csak) a mélyen tisztelt blogolvasó hölgyeknek (igen, akármilyen meglepő, vannak), hogy használnak-e szexuális segédeszközöket, párban vagy akár szólóban, de ha nem is használnak, csak mondjuk vásárolnak ajándékba valakinek, akkor azt a 6-os villamoson nézegetik, vagy inkább bedugják a táskába, a többi utas számára mit sem sejtetve?

Történt ugyanis hogy felszállt egy harmincas jól szituált fiatalasszony a villamosra, kezében egy kis reklámszatyorra, lehuppant egy ülésre, majd elővett egy rózsaszín vibrátort, és egy bolyhos bilincset, és ezeket nagyjából három vagy négy megállón keresztül vizsgálgatta szüntelen, majd eltette, és elővett egy tubus síkosítót is. Mindezt úgy, hogy rajtam kívül még két cukifiú is ácsorgott mellette. Na nem mondom, ha egy tízessel fiatalabb lett volna, akkor.

Szóval, mondjuk egytől ötig ez vajon mennyire gáz?

Balogh Rita nem érti


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Mondjuk én sem, két dolgot.

Az egyik, hogy a kiscsaj tényleg azt hitte, hogy ezzel a produkcióval komolyan veszik? Hogy bekerül a műsorba? Hogy megasztár lesz és nyer egy autót meg lakást meg sokpénzt, és majd ő fog fellépni falunapokon?

Ha pedig tényleg így gondolta (és úgy néz ki, tényleg így gondolta), nem értem, a szülei mért nem húznak egy vonalat a valóság, és a te vagy a világ legjobb énekese között. Mert egyrészt ha azt mondják neki, hogy jó, akkor elbízza magát, nem akar javítani az (egyébként enyhén gyöngécske) technikáján, elmegy egy tehetségkutatóba, és összetörik lelkileg, amikor kiröhögi az egyik zsűritag (egyébként nem véletlenül). Másrészt mert jobb igazat mondani ilyen esetben. Nem kell a fejéhez vágni, hogy kislányom szar vagy, csak a finom ösztönző módon, hogy ha ennél jobban nem megy, akkor inkább babázzál. Vagy nem tudom mit szoktak mostanában csinálni a 15 éves lányok. Vagyis tudom, de azt nem szülői javaslatra.

How To Eat A Cactus? Or Maybe Not!

Kaptam reggel egy ilyen e-mailt, nem szeretném részletezni, hogy milyen gyógyszereket tudok beszerezni rendkívül barátságos áron, de legyen elég annyi, hogy ha a lista negyedét beszerezném, akkor egy toronydarut képes lennék tíz perc alatt felállítani, a szükséges mérnöki tudás teljes hiányában.

Annyira nem kedvelem, mikor valaki húsz-huszonkét év alatt azt mondja, hogy ő elfoglalt és nem ér rá. Pláne azért nem, mert az emberek hajlamosak unatkozni, és hála a modern technikának, erről már legalább három helyen kapjuk az arcunkba az infót, hogy barátaink mennyire unják a banánt (a Messenger személyes üzenet részétől kezdve egészen a Plurkre kiírt unatkozom üzenetig mindenhol). Utoljára hétéves(?) koromban unatkoztam, akkor édesanyám egy határozott mozdulattal rámutatott a könyvespolcra, hogy olvassál, gyermekem, és hát azóta valahogy tényleg nem unatkozom.

Most meg eljutottam oda, hogy bár gyűlölöm, de sokszor azt kell mondanom, hogy nincs rá időm. A két helyen való életnek, és az internetnek hála három részre szakadt a baráti köröm – illetve nem is szakadt, pusztán csak három különböző baráti köröm van, akiket egyformán szeretek, így egyforma arányban illik velük időt eltölteni. Ez mostanában úgy nézett ki, hogy másfél hónapig haza sem sikerült mennem, annyi program volt 'pesten, most pedig vagy másfél hónapig nem fogok itt maradni, annyi van 'tarjánban. Szó sem róla, élvezem a nyüzsgést, csak kicsit nevetséges, hogy míg anno simán rávágtam egy mikor érsz rá kérdésre a választ, most úgy nézek ki mint egy üzletember: veszem elő a telefont, és lapozom a naptárat, hogy mikor nincs program, mikor nincs éppen munkaügyben valamilyen elfoglaltság (most jelenleg három dolog is kilátásban van, és talán még egy negyedik is, nem tudom), mikor nincsen ZH, mikor nem kell TDK-val foglalkozni, mikor nem kell ide vagy oda menni. És akkor konkrétan még nem is dolgozom.

Hát ezek vannak mostanában. Most épp megint kómásan, két kávé után (apropó, rászoktam a kávéra; mármint eddig sem vetettem meg, de mostanában reggelente a kettő lazán lecsúszik), szóval két kávé után ücsörgök itt, és valamikor fél háromkor sikerült eljutni odáig, hogy aludjak, mert előtte például tanultam, vagy mi.

Aztán meglepődtem, hogy szombaton este tizenegytől másnap délután egyig úgy aludtam, mint akin átment egy IFA. De hányszor?

Most pedig ZH-t fogok írni, kettőt.

Lacoste plakát

Nem kicsit bejön ez:

Lacoste plakát

A pénz miatt

Küldeném a világhírű Kiscsillag zenekar A pénz miatt című számát mindenkinek, aki szereti, különösen azoknak a szemüveges fiúknak, akik a monitorokon látható grafikonokat bámulva fogják a fejüket, és sírnak. A pénz miatt:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Megjegyezném, hogy érzem én a helyzet komolyságát is. Csak.

EvoBot

EvoBot

Van itt ez az EvoBot névre keresztelt verseny, az SCH-kupán belül, és hát kései a felhívás, de érdemes megnézni. A lényeg, hogy mindenféle hulladékból robotot kell építeni. Tehát valami olyat, ami robotra hasonlít, de nem mozog, nem gondolkodik, csak rendkívül stabilan áll. Mint egy szobor. Elsőre viccesnek tűnik, kíváncsi vagyok milyen pályaművek fognak befutni. Mondjuk nem tudom, hogy egy nap alatt milyen vasat lehet még felhúzni, de négy-öt ember szerintem simán megoldja.

Itt a vége

Nos, augusztus harmincegyedike van, pont vasárnap. Holnap diákok ezreinek kezdődik meg az iskola, bár az nekem csak nyolcadikán, és gondolom én vagyok az egyetlen ember az országban, aki már várja.

Ahogy elnézegettem az Olaszországban és Szegeden készült képeket, kicsit elszontyolódtam, hogy véget ért a nyár. »Akkor« olyan rövid időnek tűnt, közben olyan hosszúnak a végefelé pedig rohamléptekkel, arcán kéjvigyorral közeledett az óriási baltát kezében tartó dátum: szeptember elseje. Vége a nyárnak. Nem arra gondolok, hogy a nyári szünetnek, hanem konkrétan a nyárnak. Hogy rövidnadrágban és pólóban beülünk egy sétálóutcai kávézó teraszára vagy csak egy padra olvasgatni és jegeskávét kortyolgatni, hogy elmegyek kirándulni, hogy csobbanok egyet, hogy biciklizek, hogy éjszaka sétálgatok az Andrássy úton, hogy mindezeket már hamarosan nem lehet csinálni, mert jön a rossz idő, jön a sötétben kelés, az utcán didergés villamosra várva, és egyszóval: jönnek a szomorkásabb idők. Persze nem feltétlen lesznek azok, de ilyenkor egy kicsit mindig.

Az időjárás szerencsére még pár napig, talán egy-két hétig nem fog rohamosan változni, így még egy kicsit élvezhetjük a nyarat, aztán jónéhány hónapon keresztül csak emlékezhetünk rá, hogy milyen is volt az.

Mentőtörők

OMSZ Mentőautó

Még egy hete sincsen, hogy legutóbb feltörtek egy OMSZ mentőt Budapesten, a Salgótarjáni úton. Az elkövető vagy elkövetők betörték az esetkocsi ablakát, majd szépen kivették belőle a GPS-t, majd angolosan távoztak. Persze a tettest nagy erőkkel keresi a rendőrség, vagyis nagy erőkkel szarnak az egészre, szokás szerint.

Az igazság az, hogy néha elgondolkozom rajta, hogy milyen országban élek. Nem lehet kinn hagyni az utcán a kocsit, mert valaki úgy gondolja, hogy neki ez kell és elviszi. De ha ez nincs, akkor minimum felnyomják, és kilopják belőle a CD-s rádiót, elviszik a GPS-t, kiszakítják a kesztyűtartót, vagy leszerelik a dísztárcsákat. Na ez az, ami miatt úgy érzem, hogy valamit tenni kellene.

Egyik mentős ismerősömmel beszélgetve (akivel együtt járok konditerembe) érdekes dolgokat hallottam. Például itt, Kecskeméten sem ritka esemény, hogy a sürgősségi kocsin dolgozó 3 fős legénység közül valaki kinn marad a gépben, mert volt olyan, aki ellopta a menetlevelet (!) az autóból, de akadt olyan, aki a zárt láncú rádióra utazott, illetve a kocsi felszereltségét képező, kb. 6 éves szutyok Nokia telefonra fájt a foga. De akadt már olyan is, hogy egy mosómedvék kasztjába tartozó, ámde ember formájú lény az esetkocsi belterében található kukát túrta éppen, hátha talál benne valami ínycsiklandó finomságot.

Egyébként nem tudom mit szólna hozzá az ilyen gusztustalan féreg, ha mondjuk a mentők éppen az ő drágalátos családjához nem érnének ki időben, mert ellopták a kocsijukból a GPS-t. Nyilván lenne pofája még fel is jelenteni a mentősöket.

suexID

Szólánc

Már csak hagyományból is játszunk egy kis szóláncot, hogy mefi ne kapjon szívbajt a kihalt blogja miatt ha hazatér. Ha elegen írnak be egy-egy szót, akkor úgy fog kinézni, mintha még midnig olvasná valaki ezt a blogot, és nem keresett volna mindenki már rég jobb elfoglaltságot magának. Tehát:

Kezdőszó

Third bar

Az emberi agy hihetetlen egy szerkezet, teljesen spontán tud dolgokat művelni az emberrel. Például elfelejtett emlékek tudnak egy szempillantás alatt előkerülni egy régen hallott zene, egy felvillanó filmkocka, egy ismerős illat, íz vagy helyszín kapcsán. Áldás ez, vagy átok? Egy kérdés, amire nehéz válaszolni, hiszen sokszor mosolyt csal az arcunkra ez a jelenség, máskor pedig könnyeket a szembe.

Fent pedig egy Snow Patrol szám, a Set the Fire to the Third Bar, tessék hallgatni, sőt megnézni a videót is, mert nagyon szép, romantikus. Közben lehet nyugtatni magát mindenkinek, hogy egyszer úgyis minden rendbejön…

suexID

Mefiről

Helló mindenkinek; én lennék a következő meglepetésember, Gigi, az »itt« és »itt« és »itt« meg »itt« említett Gigi. Őszintén szólva meglepődtem kicsit, amikor Mefi megkérdezte, szeretnék-e bejegyzést írni a blogba, de mint ahogy az egy 2 éve mefiblogot olvasó jó kislányhoz illik, nem hagytam ki a lehetőséget. Sokat gondolkoztam, hogy miről is írhatnék és végül úgy döntöttem nem sokkollak titeket rögtön egy bejegyzéssel a japán nyelv gyönyörűségeiről, hanem megosztom veletek, hogy miként találtam rá a mefiblogra, hogyan ismertem meg Mefit, és mit is gondolok róla.

De először egy kicsit rólam: képet nem kaptok, "icipici kicsi" koromat nem árulom el, csak azt, hogy bizony nagyon fiatal vagyok. Körülbelül 3 éve rajongok Japánért, ez év februárjában el is kezdtem tanulni a nyelvet, valamint álmaim netovábbja kijutni a kis nyüzüge csíkszeműek közé tanulás vagy munka céljából. 2006 májusában szabadultam fel a világhálóra, majd egy este valahogy felfedeztem suexID pajti blogját (igen, bevallom, én voltam az a bizonyos "Mikor jön a Tokio Hotel Magyar országra?" [nem]), és rájöttem, hogy ez jó. Mármint ez a blog-dolog. Gyakran meglátogattam őt eztán, és örömmel tapasztaltam, hogy napról napra új érdekes-mókás-fájdalmas bejegyzések születnek, valamint visszaolvastam a régebbieket is kommentestül, és levontam a konklúziót, miszerint ez egy jó fej társaság. Elkezdtem hát ismerkedni a kommentelők blogjaival, így jutottam el többek közt Zsukovhoz, Shamalthoz, Balázshoz, és ide is. Sokáig szótlanul olvasgattam Mefi mindennapjait, mert nem szeretek kommentelni - most is nagyon sok blogot olvasok így "csendben".

Csupán a blogból Mefiről az jött le, hogy süt, főz, mos, takarít, háziállatai vannak, és valahogy olyan gyerekes a kötöttpályás jármű-, számítógép-, és macskaimádatával, hogy gondoltam, egyszerűen nem lehet nem szeretni.

Aztán történt egyszer, hogy Zsukovval megismerkedtem online és személyesen is, végül a Mefivel való Nagy Találkozásra a marsall révén az egyik Kaukázus koncerten került sor. Bevallom elsőre nem volt szimpatikus; izgága volt, sokat, szinte állandóan beszélt, és Zsukovval olyan poénokon nevettek, amiket én gyakran nem nagyon értettem. De kedves volt velem, és mire észbe kaptam, megkedveltem.

Amúgy van szerencsém Mefihez igen közel, tőle mindössze pár utcányira lakni, ebből kifolyólag az utóbbi egy hónapban sokszor összefutottunk. Bicikliztünk a környéken, elkísértem buszjegyet venni és a teszkóba macskakajáért; máskor ő jött el velem hajnalok hajnalán a csarnokba, és cipelte a kosaramat, meg további koncerteken is voltunk együtt, és úgy érzem megismertem valamennyire, talán még jobban meg is kedveltem. Jó társaság, jó vele moziba menni vagy csak úgy sétálni, és szeretem a humorát, még ha néha kicsit fárasztó is. Mefi egy érdekes, mérsékelten hiperaktív ember, aki mellett soha nem unatkozom, akivel mindig lehet jót beszélgetni, és aki végre nem fényévekre lakik tőlem, és most hiányzik is egy picit, mert ilyen rövid idő alatt is megszoktam, hogy itt van egy köpésre, és viszonylag gyakran találkozunk. Nagyon örülök, hogy anno idetaláltam, és így megismerhettem őt, Mefit, akihez hasonló tetőtől talpig aranyos emberrel nem találkoztam még.

Klára voltam, a szomszédból. :]

Most eszem egy kis görögdinnyét

Meztelen lány dinnyével

Skins szinkronosan

Két dolog mindenekelőtt: egyrészt nem fordították le a címet Spanokra, hanem maradt Skins, és »nem beszélték végig a főcímet«! Szerintem a »Skins« szinkronja kellően jó lett. Várhatóan a szokásos fiatalokat alakító gárda adta a hangokat (például Markovics Tamás vagy mondjuk Szvetlov Balázs), és egy biztos: nem nyújt olyan élményt, mint eredeti nyelven, de a lehetőségeket maximálisan kihasználták. Az pedig hogy kevesebb a káromkodás, gondolom amiatt van, hogy így megkaphatta a 15 éven aluliak számára nem ajánlott besorolást, ami valószínűleg nagyobb közönséget kecsegtet (más kérdés, hogy ezekre az korhatáros karikára szerintem mindenki magasról). Bár a beszédstílus tényleg lekezelő kicsit, de olyanokon fölösleges megakadni, hogy a feliratban Csöcsi becenév itt Bimbi lett, mert ha fordítva lenne, az lenne a rossz. Ez úgy érzem csak szokás kérdése, és a szinkronban használt fordítás egyébként is közelebb áll az eredeti jelentéshez.

Ha osztályoznom kellene a szinkront, egy erős négyes alát kapna. Azért mert a lekezelő, mesélő beszédstílus tényleg gáz kicsit, de azért néhány káromkodás belefért (bár sok baszd meg cseszd meg lett).

A internet rossz az!

Nem igazán vagyok oda így 2008-ban az olyan megjegyzésekért, melyekben az internetet vagy netalántán a számítógépek használatát ócsárolják. Ma, mikor szinte minden számítógépek segítségével történik, még ha nem is közvetlenül, ezt egyszerűen butaságnak tartom. Még jobban utálom azokat, akik szidják a szemüveges mérnökarcokat, de azért beülnek a BMW-be, amit ezek a szemüveges mérnökarcok raktak össze.

Be kéne már látni, hogy ez 2008, ahol a számítógép nem egy csoda, nem egy ördögi szerkezet, hanem egy hétköznapi eszköz, mely rengeteg háztartásban megtalálható.

Sokan ódzkodnak az internetes kommunikációtól, sokan úgy tekintenek az egész rendszerre, mintha egy más világ volna. Ez mondjuk 1998-ban, amikor én elkezdtem netezni, lehet hogy így nézett ki, de most, tíz évvel később már nem lehet ezt mondani. Az internet manapság olyan mint a telefon. Megrendeled rajta a kaját, szólsz havernak hogy gyerünk sörözni, rázörögsz anyukádra hogy meglátogatod hétvégén, elintézed hivatalos ügyeidet, átutalod a pénzt és még lehetne sorolni.

Továbbmegyek: azt sem szeretem, ha valaki foggal-körömmel küzd az internetes ismerkedés vagy társkeresés ellen. Egy szöveges beszélgetés során az ember sokkal lazább, sokkal könnyebben nyílik meg mások előtt, hamarabb és gátlástalanabbul beszél olyan dolgokról, amikről személyesen nem biztos. Így két ember egyszerűen leszűri, hogy szimpatikusak-e egymásnak, és ha igen, akkor sokkal kevesebb esély van a személyes találkozáskor való kínos csendre.

Itt van például smvm akivel több éve ismerjük egymást, napi szinten kommunikálunk az interneten, beszélgetünk szövegben, sokszor hangban, mégis »nemrég találkoztunk először«, és olyan volt, mintha már évek óta naponta találkoznánk.

Az internet szerintem nem szétszakítja az embereket, hanem pontosan közelebb hozza. Olyan embereket ismerhettem meg segítségével (olyan értékes embereket!), akikkel nem biztos, hogy összehozott volna az élet, a nagy távolság vagy egyéb okokból kifolyólag.

Ez 2008, az internet velünk van, nem ellenünk. Fölösleges az ellenségünknek beállítani, és úgy kezelni, mintha valami gonosz és szörnyű teremtmény lenne.

Nézd már, egy gyertya!

Tizenegy óra után tizennyolc perccel azt még szeretném leírni, hogy suexID barátunknak legyen nagyon boldog születésnapja, szerény születésnapi ajándékkal, elképesztően krémes és finom születésnapi tortával, melyet lenge öltözékű hölgyemények vigyenek neki ágyba, és kenjék vele össze, aztán…

Mefi menni nyaral

Persze nem most, csak gondoltam leírom ezt is, mivel már elég biztosnak tűnik a dátum. Augusztus 8-án repülök el egy hatkerekű Mercedes típusú busszal Olaszországba, és e tevékenységet hasonlóképpen megismétlem augusztus 22-én, ám akkor a célállomás a térképen bárány alakú kedves kis ország lesz, melynek már nem mossa tenger partjait. Ezalatt az idő alatt a múltkor »múltkor közöltek« szerint Balázs, GazVezír, smv és Zsukov fogják védelmük alá venni a rend szent intézményét. Már ha ráérnek, ha nem, akkor meg a mefiblog hekkerek martalékává válik.

Augusztus 27-e és 31-e között pedig valószínűleg ellátogatok harmadmagammal a »Szegedi Ifjúsági Napok« névre hallgató nagy múltra visszatekintő fiataloknak szóló leginkább zenei rendezvényre, majd hazajövök, és nem leszek szomorú, hogy vége a nyárnak, mert legalább örülök, hogy indul a sok sorozat.

Ezeket szerettem volna veletek megosztani ezen a napsütéses július huszonegyedikei hétfő délelőttön.

Élóflórát tartalmazó félzsíros tejkészítmény

Egy tegnap lejárt szavatosságú (egyébként ízre hibátlan) Danone Könnyű és Finom vaníliás joghurt fogyasztása közben arra gondoltam, hogy vajon hol van ebben a biznisz. Lévén a cucc csak 59 forint, még az éjjel-nappalikban is, finom íze van, nagyjából elfogadható mennyiségű és minőségű gyümölcsöt raknak a gyümölcsös változatokba, valamint elvileg egészséges és nincs tele mindenféle E-betűs anyagokkal. Ha kiszámoljuk hogy nagyon csúnyán kerekítve a doboz papírral és fóliával kerül mondjuk 15, maga a joghurt pedig 10 magyar birodalmi forintba, és ezt a Danone mondjuk eladja 49 forintért, akkor ugye könnyű kiszámolni, hogy az ő markukat 24 forint üti, az üzletét pedig 10.

Gondolom persze olyan ez, mint a kétszáz(»húsz«) forintos hamburger; arra mennek, hogy mindenki nagy tételben vásárolja.

Kőbánya-Kispest végállomás következik

A köki nagyon gáz hely, sokkal rosszabb, mint amire emlékeztem (utoljára tizenhárom-tizennégy éves lehettem mikor arra jártam). Egyrészt a gázosabbnál gázosabb emberek miatt (az egyik ellenőr például tíz percig kotorászott az orrában, de nem olyan szolidan, hogy letakarja a kezével, vagy valami, hanem nyíltan, mintha csak megvakarná az orrát, és közben még nézegette is a jegyeket-bérleteket, hihetetlen), másrészt azért, mert persze egyszer járok egy évben arra, de biztosan akkor jár arra egy darus is, aki véletlenül biztosan akkor tép ki valami tartógerendát, ami miatt majdnem összedől az egész átjáró, és még a forgalmat is korlátozzák.

Egyébként Balázzsal voltunk Ferihegyen, lőttem pár repcsis képet is, de többségük gáz lett; három vagy négy gépet láttunk felszállni, de olyan messze voltak, hogy nem sokat lehet kivenni a képekből. Cserébe a teraszra 320 forint volt kimenni, de hát belefér.

A nap megkoronázása érdekében még el kell szaladnom Teszkóba, ahol biztosan látok még csudabogarakat. Ja, és gondolom sokakat érint, hogy a McDonald's nevű kedvenc gyorsétteremlánc Zsebpénzbarát ajánlat nevű akciós termékeinek ára 200 forintról, 220 forintra emelkedtek. Szakértők mindezt az erősödő forinttal magyarázzák.

Nem találtam ennek témát

Bocsássatok meg, de ezt muszáj vagyok idézni:

kedves myvip!lenne egy nagy kérésem!legyenek szívesek ki törölni a rendszerbőla régi myvipemet ugyan is zaklatnak!!!már van új myvipem!a régít sajnos nem tudom ki törölni mert megváltoztatták a frremail jelszót amivel ki tudnám törölni!a régi myvip címe [cenzúrázva] freemail címe ritababy2 nagyon szépen kérem önöket hogy töröljék ki a rendszerből!!!!MERT A RÉGIN ZAKLATNAK!!!előre is köszönöm szépen.MERT VALAKI FELTÖRTE!!!!!!!!!REMÉLEM SEGÍTENEK ÉS KI TŐRLIK A RENDSZERBŐL MERT MÁR KI BORÍT ÍDEGILEG AZ A VALAKI AKI FELTÖRTE!!!!!!!!!!!!!!

Ekkor döntöttem el, hogy mostantól törlöm a különböző meghívókat kérő, és hasonló hozzászólásokat.

Az igazi hősök nem mindig viselnek jelmezt

Ez a lolmacska persze vicces, de köben roppant igaz is:

Az igazi hősök nem mindig viselnek jelmezt.

Sokadjára

Figyeljük ezt az elmés hozzászólást:

a bicigliseknek egyszerúen nincs létjogosultsága le kell őket lőni mint a kutyákat

rock hozzászólása

És akkor én kérek elnézést, de az ilyen embereknek nincs helyük a forgalomban. Sem mint kamionsofőr, sem mint autós, sem mint kerékpáros de még gyalogosként sem. Ugyanis sok olyan hely van, ahol lehet izmozni, hogy ki a nagyobb, de a közlekedés pont nem erről szól. Lehet utálni a kerékpárost, de rá kellene jönni, hogy ugyanolyan résztvevője a forgalomnak, mint a húszmillás BMW-vel száguldozó János.

Mert ameddig valaki ezt gondolja a kerékpárosokról, addig fennáll a veszélye, hogy elcsap egyet. Vagy fennáll a veszélye, hogy elköveti a ki-a-király vezetés »bármelyik hibáját«. Európai közlekedési kultúra, mi?

A közlekedésben elvek és szabályok vannak. Egyike azon kevés játékoknak, ahol a szabálytalan játékosok előbb-utóbb végleg kiesnek.

Mindig csak a képmutatás

Éppen winggel az élet nagy dolgairól beszélünk, és elkönyveltük, hogy az összes párkapcsolat az elején a legrosszabb.

Mert megy a képmutatás.

Mert ha neked a kedvenc színed a rózsaszín, de a csaj, akinél lapátolsz közli, hogy utálja, akkor lehet rábólintasz, hogy tényleg nem a legszebb szín. Vagy ha azt mondja, hogy utálja ha valaki káromkodik, és lehet, hogy te a magyar ábécé összes betűjéhez ötféle bazmeget tudsz, de egyet sem mondasz és még sorolhatnám a hasonló dolgokat, biztosan mindenkinek volt már ilyen.

Meg a sok bókolás, a mindig-a-legjobb-arcomat-mutatom, a sok tervezett kedvesség, a folyamatos virág- desszert és egyéb ajándékok vásárlása, hogy mindent te fizetsz, és sose szállsz vitába semmivel.

Aztán egy idő után elkezdődik az igazi kapcsolat, amikor már felesben fizetitek a kólát; amikor már elszórva, vagy csak Bálint-napra viszed a virágot; amikor már ha fáradt vagy, csak mosolyogva ránézel, és tudja; amikor már mersz előtte böfögni-fingani, és csak annyit mondani bocs; szóval olyankor van az, hogy már jártok, és komoly a kapcsolat.

Aztán meg persze vagy megtartja a drága szerelmes pár ezeket a jó és rossz szokásokat, vagy ráfogják, hogy már nem olyan mint az elején, és szakítanak. Persze, sosem olyan mint az elején, de hát jaj, akkor még szerelmesek voltunk. Szerelem, mi?

És igazából akárhogyan küzdesz ellene, az első két lépcsőt nem tudod kihagyni. Hiába akarod magad adni, úgyis úgy formálod kicsit a dolgokat, hogy a másik csak azt mondja, jaj te is?!.

Aztán a végén vagy sikerül a dolog, vagy megy a süllyesztőbe. Kérdés, hogy mi számít sikeresnek.

Nem vagyok szerelmes, nem szakítottam, nem jöttem össze senkivel, nem erőszakoltak meg, nem vagyok lelkibánatos, és minden erre irányuló hozzászólást szempillarebbenés nélkül törölni fogok.

Vasárnap reggel

sunday morning

Így ez hétfőn hajnal egykor gondolom érdekesen hat, de hát annyira jó fénykép, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki.

És közben a gyönyörű (hangú) Gabriella Cilmi énekli, hogy And I don't wanna deal with all this later, just drifting on the breeze

Ennél mélyebbre már csak nem kellene

Azt gondoltam, hogy az RTL Klub az előző arculatváltásnál összekapja magát, rájön, hogy hoppá, ezt azért élesben nem kellene. Persze a múltkori akciója után rögtön tudtam, hogy nem így van, bár azért reménykedtem, hogy nem fog annál mélyebbre süllyedni. Amikor viszont ma megláttam a tévében az új arculatnak nevezett valamit, rögtön rájöttem, hogy ismét tévedtem.

Én nem értem, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy Magyarország elvileg vezető kereskedelmi csatornája hogyan engedhet magának meg ekkora baklövést, sőt, rögtön hármat. Nincsenek szakemberek az országban, akik igényesebb munkát végeznének? Nem hiszem. Nincs pénz? Szintén nem hiszem. Valahová máshová megy a pénz, vagy valakinek a valakije csinálja ezeket az undormányokat? Tényleg nem tudom.

Azok a régi szép idők

Egyébként nagyon-nagyon jók a mostanában menő animációs filmek (mint mondjuk a »L'ecsó« vagy a »Shrek«), csak az a baj, hogy szerintem egyik sem ad annyi mindent egy gyereknek, vagy akár egy felnőttnek, mint anno a Disney-féle hagyományos rajzfilmek. Ezeket a filmeket megnézem, tetszik-nemtetszik, aztán évekkel később biztosan nem fogok rájuk tökéletesen emlékezni, nem fogok rájuk sokat gondolni.

Emlékszik még valaki az Oroszlánkirályra? Hülye kérdés persze, nem hiszem hogy lenne olyan ember itt, aki ne látta volna (ha mégsem, pótolja azonnali jelleggel). Gyerekkorom egyik meghatározó rajzfilmje volt, nem lenne túlzás kijelenteni, hogy rengeteget adott nekem, és mind a mai napig sokszor, sokféle szituációkban jutnak eszembe jelenetei. Mindemellett persze lehetett rajta röhögni is, és ugyanolyan szép a rajzolt világ, mint a 3D-s animált. Vagy például a Szépség és a Szörnyeteg, szintén hasonló. Ezeket igazság szerint bármikor meg tudnám nézni, újra és újra.

Ez most onnan jutott eszembe, hogy reggel a rádióban Elton John Can You Feel The Love Tonight című száma szólt.

Kép, zene, verseny, dizájn

Négy dolog van mára, egy bejegyzésben, szóval haladjunk.

Az elsőt Balázs küldte, itt van a linkfalon is. Arról van szó, hogy egy – egyébként szerintem undorítóan kinéző – a Magányos Cowboyom nevet viselő szobrocskát, melyet fémből és üvegszálból készített egy Takashi Murakami nevű fickó, cirka 2,3 milliárd forintért(!) sikerült eladni. Egyrészt kinek van erre ennyi pénze, másrészt mért nem a mefiblogot támogatja vele. Egyébiránt nem kommentálnám. Tovább.

Második fülesünket Babarum cimborától kaptuk, itt arról van szó, hogy a koreaiak kidolgoztak egy MT9 névre hallgató formátumot, mely nem titkoltan az MP3 utódja kíván lenni. Itt persze az olvasók kilencven százaléka elmosolyodik majd, hogy jó nekem az MP3, vagy valamelyik másik, nade ekkor jön az adu: ebben az új formátumban jelenleg hat különböző csatorna van (hat különböző hangszernek vagy énekesnek), és mindegyik külön-külön szabályozható. Tehát a kedvenc rokkzenénkben levehetünk minden háttérzenét a gitárszóló alatt, vagy ha nem tetszik az ének, egyszerűen elnémítjuk és így tovább. Ebben van fantázia, nem is kevés. Kérem a következőt.

A harmadik dolog, amiről írni szerettem volna, az a Goldenblog 2008. Eddig az én szememben egy felfújt, jelentéktelen, teljesen érthetetlen nyertesekből álló versenynek csúfolt valami volt. Viszont elolvasva azt a kevés információt, amit írnak, talán van rá egy szempillányi remény, hogy idén egy korrekt blogverseny lesz. Aztán majd kiderül, hogy beborul-e. One to go.

És végül csak úgy idekúrom ezt, elnézést kérek érte, én sem gondoltam komolyan, hirtelen fellángolás volt csupán. Egyébként nem lesz semmiféle ilyen, csak néha rámjön, van már körülbelül négy darab hasonló eldugva a könyvtárszerkezetek legmélyén.

Mefi voltam, a hétfő blogger, köszöntem a figyelmet.

Orbitális

Ez a második ételjellegű poszt ma, bár nem is ez a lényeg most. Szóval azt vettem észre, hogy egyre több Wrigley's (és más hasonló) termék érkezik kishazánkba. Évekkel ezelőtt még volt három, legföljebb négyféle rágógumi (hasamra ütöttem), most meg a nagyobb üzletekben van egy majd' egyméteres pult, ahol csak a különféle fogbarát cukorkák és rágók kaphatók. Bár tény, hogy néhány el is tűnt; ilyen például a Juicy Fruit, mely nagykedvencem volt anno. Viszont többhetes keresgélés után találtam végre 14 darabos laprágós Orbitot, ami rulez dolog. (Bár a reklámja kevésbé.)

És ezt az egyre-több-dolog-a-polcokon hatást nem csak a rágógumik terén látni, nemrég például egy olyan sajtfélével találkoztam, amit eddig csak Olaszországban láttam.

Aazt akarom mondani, hogy ez jó.

Két dolog

Két, egymástól teljesen független dolog, egy bejegyzésben. Az egyikről csak egy mondatban. Bár az Én, a kém nem a legjobb film a világon, mégis, legalább egyszer érdemes megnézni, mert ez talán az egyetlen olyan film, amely Budapesten játszódik, és Budapest nem Párizsként vagy valami kelet-európai országként van bemutatva, hanem mint Budapest, Magyarország fővárosa. Ami ugye nálam »favorit«. Bár a csajnak a hónalja elég gáz volt, hehe.

A másik dolog eléggé felkapott téma mostanában, de eddig nem nagyon írtam még róla. Szinte mindenki csak úgy ismeri, mint az amstetteni rém. Nos, tegyük túl magunkat a kezdeti meglepődésen, a sokkon, hogy mennyire beteg legyen valaki ahhoz, hogy ilyen dolgokat tegyen, mennyire beteg az a valaki, aki mindezek után sem érez megbánást vagy nem érzi magát bűnösnek. És akkor bennem – és valószínűleg nem csak bennem – felötlött a kérdés: hogyan lehet az, hogy senki nem vette észre? Senki nem hallotta a pincéből jövő zajokat; senki nem vette észre, hogy hét emberre vásárolnak, pedig csak négyen vannak; senki nem vette észre, hogy a férfi mindennap körbejárja a kertet; senkinek sem volt feltűnő, hogy milyen érdekes szabályai vannak a házban való lakásbérlésnek és még sorolhatnám. Aztán persze most előkerül a sok-sok ember, aki sejtette már évek óta, csak hát mégsem tette ellene semmit. De azért sejtette. Hát köszönjük. Az egész sztori nekem nagyon-nagyon sántít. Nem, nem mondom, hogy meg sem történt, pusztán valami bűzlik, de nagyon.

Breaking: Robin Cook Budapesten!

Az van, hogy most először mondom azt, hogy nagyon-nagyon megérte »Google hirdetéseket kirakni«, ugyanis éppen a »Robin Cook - Szöktetés« című bejegyzésnél voltam, amikor kiszúrtam az alábbi reklámot:

Robin Cook Budapesten
Alexandra Könyvesház, Nyugati tér Május 13., kedd, 17 óra!
www.alexandra.hu

Hát mondanom sem kell, hogy ott leszek, és kérek aláírást az egyik könyvbe, és az arcába mondom, hogy az egyik kedvenc íróm, és.

Bele sem merek gondolni mi lenne, ha tiltva lennének a hirdetések, és utólag tudtam volna meg.

Da, herr generale!

Szóval tegnap elkaptam egy orosz közszolgálati adón sugárzott, orosz, második világháborús filmet. Nagyjából tíz-tizenöt percet néztem belőle, és érdekes, de egyben igen mókás is volt, ugyanis: nem volt szinkronizálva, hanem alámondással oroszosították. Na de képzeljük el a szituációt, amint két szigorú Wehrmacht-tisz, vigyázállásban, pattogó német nyelvvel beszélgetnek, és mindezt egy unott oroszhangú nő tolmácsolja nekünk.

Ami pedig roppant tanulságos volt, hogy míg a németeket szigorú, vidámság nélküli, feszengő bandának mutatta be, addig az oroszok egyfolytában vigyorogtak, vedelték a vodkát, szerelmeskedtek, és a végén megnyerték a háborút.

Ezek vannak.

Nagyravágyó menü

Az egyetlen dolog, ami szerintem igazán megéri a Mekiben, mivel jól is laksz vele:

  • 1 db BigMac;
  • 1 db sajtburger;
  • 1 db nagy krumpli;
  • 1 db fagyi;
  • 4 dl üdítő.

A lényeg a sajtburger, ugyanis pont az, amitől úgy érzed, hogy sikerült jól laknod. Erre a WestEnben lévő Mekiben (most voltam kb. harmadszorra ott, Burger King párti vagyok) mit hagy ki a csávó? A sajtburgert. Ráadásul ketten voltunk, és mindkét sajtburgert lespórolta. Ráadásul amikor mentünk be, épp felmosott két csaj, mi meg udvariasan megvártuk, nem gyalogoltunk át, erre beszól, hogy a másik irányba is mehetnétek akár, mindezt persze flegmán. És akkor itthon jön a meglepi: se sajtburger, se nyugta.

Azt nem értem, hogy a csávó mért nem rakta bele. Csak a véletlen jöhet szóba, hiszen neki abból – elvileg – semmi haszna, hogy kettő sajtburgert nem ad ki. Vagy suttyomban megette az ebédidejében? Tényleg nem tudom. Mindenesetre ha legközelebb esetleg arra járok, biztosan megjegyzem, hogy most ne hagyjatok le semmit, ha nem .

A tanulság pedig, hogy mindig bele kell nézni a zacskóba, ha nem helyben fogyasztod.

Labamba

Négy óra múlt negyven perccel, öt perc múlva háromnegyed öt, húsz perc múlva öt, holnap meg kedd lesz:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Érettségi 2008

Szóval, megkezdődött az idei érettségi szezon. Én ugye »tavaly értem«, és igazság szerint visszatekintve, mai fejjel, nevetségesen könnyű volt, tényleg. De kell a kis félsz, kell az egészséges vizsgadrukk. Én így gondolom legalábbis.

A magyar nyelv és irodalom ma a szokásos volt: szövegértési feladatsor, valamint szabadon választhatóan egy érvelés szöveg alapján, egy mű elemzése vagy két mű összehasonlítása volt a feladat. Azt gondolom, hogy ezeket kis odafigyeléssel bárki megtudja oldani, ráadásul ott a bónuszfeladat, az érvelés, amibe mindig olyan egyszerű témát raknak (tavaly például a könyvek kontra elektronikus hordozók volt), amihez biztosan hozzá tud szólni az ember.

Szóval ez van, sok sikert mindenkinek, aki húzza az ipart (a teljesség igénye nélkül: Efke, Linelord, maat, Rejjus és Zsuki)!

Még mindig eksön

Ma voltunk Gergővel a Belvárosban (ahol egy turista csaj lefotózott minket!), és szóba jött, hogy tényleg mennyire jó lenne egy »magyar akciófilm«. És a múltkoriakat kicsit továbbgondolva arra jutottunk, hogy erre nagy valószínűséggel igény is lenne. Persze tényleg roppant igényesen kivitelezve.

Én úgy csinálnám, hogy kapásból WGA-s írókat kérnék fel a sztori megalkotására. Az alapötletet odaadnám nekik, aztán egy dolgot kérnék: legyen irgalmatlanul pörgős, tele fordulattal, a vége meg roppantul drámai. Persze nem csak Budapest lenne a helyszín, hanem nagyobb városok is (Balaton-környék, Debrecen, Győr, Sopron stb.).

Aztán a szereplőket többségében amatőrök közül válogatnám, hogy új arcokat lássunk, ne csak a szokásos 30-40 jobb magyar színészt. Lenne sok-sok gyönyörű magyar lány, überkocka hekker, józsaru-rosszzsaru-butazsaru (esetleg mindhárom egyszerre), kínaiak, oroszok, cigányok, németek, amcsik, angolok. A cél igazából nem a magyar emberek, sokkal inkább egy hihető magyar szituáció, magyar helyszíneken.

Amit még fontosnak tartok, hogy hollywoodi lenne a technológia, profi kameraállások, színek, fények, szélesvászon, és ami a legfontosabb: valódi helyszínek, semmi odavetítjük aztán csá. Zeneszerzőnek meg mondjuk Ennio Morricone, szerényen, de azért néhány magyar számot is belecsempésznék.

És akkor most minden (akció)filmkedvelő tegye a szívére a kezét, hunyja be a szemét, és képzelje el a kész terméket; amint egy autópályán, országúton és belvároson keresztül húzódó autós-motoros üldözés után (semmi kispálya: robbanó és dunába eső autókkal, IFA alá becsúszó motorossal, kirakatba beszálló Suzukissal, meg minden ami kell), a Váci utcán keresztül való lövöldözős-verekedős-gyalogos akciójelenet után, rémült turistákkal és magyarokkal, majd a földalattin és metrón keresztül zajló verekedés után megérkezve a Deák térre, ahol valaki mondjuk mindenképpen meghal. És csak ekkor jön a főcím, mert hogy még öt perc sem ment le a filmből (csak hogy érezhető legyen mennyire pörgősre gondolok). Az egész alatt überjó zenékkel. Namost erre mondja nekem valaki azt, hogy nem élvezné; nem fogom elhinni.

Hát ez is megvolt

Földalattin állt egy tízéves forma kiskölyök, egyszercsak megszólalt hangosan a telefonja (mármint ekkor még nem tudtam, hogy az övé, de később e tényre fényderült) valami hiperdiszkószupertrensz nótával, majd kibányászta a táskája legalsóbb zugából, feltűnően kicsapta, jól megnyomta a gombot, és az alábbi mondatokat közölte le:

– Hálló!
– Szia anyu, csak annnyi, hogy a hetedik órában megvolt a felvilágosítóóra!
– Nem volt semmi veszélyes, tényleg.
– Én is, szia!

Nem részletezném.

Hikomat LIVE

Hikomat!

A mefiblog entertainment éves konferenciáján felmerült, hogy az unalmasabb napokat interaktív, élő közvetítéssel dobjuk fel, a minőségi szórakoztatás jegyében. Ennek keretében született az alábbi ötlet: egy egész estét betöltő D-programú, A-energiaosztályú mosást közvetítenénk, természetesen élőben, a bepakolástól egészen a szárítás befejezéséig, just for fun jeligével. Úgy képzelem el, hogy a nézők pont az elöltöltős hikomat forgását figyelhetnék. Értelemszerűen telefonos játékkal, sztárvendégekkel és kanálhajlítással.

Lehet oltani.

Puma Chicagóban


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nem tudni honnan, de egy puma keveredett Chicago városába. Nem bántott senkit, a rendőrök mégis lelőtték. Krízishelyzet, és ilyenkor gyorsan kell cselekedni, tény, de azt nem értem, hogy mért kell rögtön éles lövedékkel megölni az állatot? Miért nem lehet először altatólövedékkel elkábítani, majd bevinni állatkertbe vagy valami hasonló helyre? Mi emberek elvileg felelősek volnánk az állatokért, akik esetleg olyan helyre kerülnek, ami az övék volna, ha mi, emberek nem foglaltuk volna el. És a probléma megoldása nem feltétlen jelenti a probléma gyökeres kiirtását. Nem szabadna legalábbis ezt jelentenie.

Sorozatszinkronokkal kapcsolatban

Két dolog méghozzá. Az egyik, hogy a CSI: New York szinkronja ritka jó lett, mind fordítás mind a szinkronszínészek tekintetében. Eredetileg szinkronosan néztem, majd láttam durván fél évadnyi (11) részt feliratosan, és hát nem kicsit pocsék az eredeti hang a szinkronhoz képest. És nem az a szokásos fura-a-szinkronos-után érzés, hanem a konkrét ez-mi-a-szar érzés csapott meg. Manapság ritka az ilyen, hogy a szinkron nagyon-nagyon sokat nyom felfelé egy sorozaton vagy filmen.

A másik pedig, hogy a »24« Jack Bauerjének új szinkronhangja Kőszegi Ákos, aki szerintem teljesen korrektül végzi a dolgát, megkockáztatom, hogy van olyan néző, aki észre sem vette a változást. Nem túlzó azt mondani, hogy »Selmeczi Roland« méltó utódja.

Cukormentes kóla? Kösz nem.

Múltkor a suli előtt volt Kinder Maxi osztás, lehetett nyerni is, nem nyertünk, de legalább ránkmosolygott a kiscsaj, aki osztotta, és még finom is volt. A héten meg Pepxi Max (csupa maxi akármi) volt az ajándék. Ezekről a cukormentes dolgokról csak annyit, hogy undorító az összes; a Coke Light, a Coke Zero és a Pepsi Max is. Hiába mondják, hogy ugyanolyan íz, nem szabad elhinni, érezni a tömény édesítőszer aromáját. Meg egyébként azt nem értem, hogy hová ez a nagy cukormentes mánia (aki persze cukorbeteg vagy hasonló, az teljesen oké), de nem látok benne logikát, hogy miért veszi mindenki a cukormentes termékeket. Lehet ők csinálják jól.

A magyar mentalitás viszont ismét előjött. Persze egyáltalán nem negatív értelmeben, meg nem is konkrétan a magyar mentalitás, hanem az ingyen a szar is kell mentalitás; a kólát osztó csaj mondta, hogy ő menne el, szóval ha érdekel valakit, viheti tálcástól a dobozos kólákat. Mondanom sem kell, hogy mindenki rögtön ugrott rá. Persze ha autóval lettem volna, én is elviszek egy tálcát vagy kettőt (legrosszabb esetben eladom, hehe).

Több dolog

Nem is az a legnagyobb baj, hogy a szolgáltatások (értem ezalatt az éttermeket, kocsmákat vagy csak a szimpla kisközértet a sarkon) egyre nagyobb mértékben hígulnak, hígulnak és »hígulnak«, hogy az életképes, kifizetődő és ide biztosan visszatérek érzésű üzletek idővel lehúzzák a rólót, ugyanis nem tudják tartani a színvonalat. És emiatt már tényleg pipa vagyok. Gondolok például olyan dolgokra, hogy ha bemegyek egy üzletbe, akkor ne én érezzem magam kellemetlenül, hogy ott költöm el a pénzem; ha bemegyek egy étterembe (gyors, lassú mindegy) ne azt érezzem már, hogy úgy kezelnek, mint aki bepofátlankodott pár falatért és még sorolhatnám, de fölösleges, megtették már mások. Ez egyébként úgy jutott eszembe, hogy félő: az utcában lévő »török étterem« előbb-utóbb bezárni kényszerül, mert. Mert kevés vendége van, valamint azért is – és ez hülyén hangzik, de tényleg így van – túl jó, hogy igaz legyen. A másik véglet, amitől kicsit félek, amikor nem bezár, hanem hirtelen belendül az üzlet, a minőség meg arányosan csúszik lefelé. Biztosan te is tapasztaltál már ilyet.

Valamint egy picit ehhez kapcsolódik: többen kérték tőlem mostanában, hogy legyen cenzúrázva a linkfal, mert kicsit zavaró, hogy tíz linkből négy-öt teljesen igénytelen, és nem egyéni, hanem általános mércével. Fontos megjegyeznem a Linkelde létrejöttének okát, mely azon túl, hogy segít terjeszteni a jót, a kommentek bizonyos fokú védelmét biztosítja a rengeteg Off: nézd mit találtam hozzászólástól. És ugye inkább itt, mint ott.

Amit akarok mondani: óvatosan a linkekkel. Egyszer-egyszer ha beküldöd a blogod linkjét, belefér, de mikor már tizedszerre látjuk, akkor előfordulhat, hogy uncsi. Valamint a különböző igénytelen (bocs) ilyen-olyan üzletek linkje megy a süllyesztőbe, ha nem érted mért, olvasd el a fentieket.

Hosszútávon tervezem a kategóriák bevezetését oda is, illetve a majd regisztrációs rendszerben bizonyos kategóriák tiltását, ami azt jelenti, hogy nem jelenik meg egyáltalán. Ez akár blogbejegyzésekre is aktiválható lesz, bár ott fölöslegesnek érzem, több okból is, amit viszont most nem fejtegetnék.

Bankszámla

Kaptam egy ilyen e-mailt (a küldő teljesen lényegtelen):

Pénztárcabarát folyószámla! A 6800 forintos nyitási ár után nincs számlavezetési és átutalási díj! Kényelmesen otthonról lehet mindent intézni és a számlán tartott pénz 5%-ot kamatozik évente! Ha érdekel válaszolj!

Az igazság az, hogy így látatlanban nem igazán hiszek a dologban. Persze ez mind-mind csábítóan hangzik, de inkább vonjanak évente egy ezrest, de legyen a pénzem nagyjából biztonságban. Nem tudom, hogy ha egy ilyenbe beleugranék, sokáig ottmaradna-e a pénz.

Ma meg vasárnap

Kreatív címek, mi?

A kertesház egészen addig remek dolog, ameddig egyrészt megfelelő méretű a kert, másrészt szép állapotban veszi át az ember. Ugyanis minél nagyobb, annál több vele a munka (meglepő módon), és minél gázabb állapotban veszi át az ember, annál kevesebb kedve van nekiugrani, hogy helyrepofozza. Ráadásul a helyrepofozáshoz nem elég az idő és a verítékes munka, hanem jó sok pénz is kell, ha például minden (értsd minden) nő a kertben, csak fű nem. A kutyák piszkáról, a szemetelő emberekről, a szomszédok égetési tevékenységének köszönhető és egyéb melléktermékekről nem is beszélve.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy ithon maradok Salgótarjánnak gyönyörű városában, ugyanis a BKV és MÁV sztrájknak köszönhetően még ha be is tudok jutni az iskolába, előadás biztosan nem lesz.

Szombat van

Több dolog. Az egyik, hogy voltunk ma teázni-kávézni Tigiékkel, és ittam kongói forrócsokit, amiben narancsdarabkák voltak, nagyon finom volt. Nem úgy, mint a mai ebéd, ami mustáros-mézes tészta volt, sajnálatos módon répadarabkákkal tömve. Sebaj. A másik, hogy a TV2-n szombatonként délután négy körül James Bond-filmeket vetítenek, ami ugye a rajongóknak remek.

Valamint ezt a bejegyzést mobiltelefonról írom; ilyen egyébként most történik első alkalommal, jaj.

A garázsba, jól

Annyira nem kedvelem azokat az embereket – bár nem is az emberekkel, sokkal inkább a jelenséggel van bajom –, akik megveszik nem kevés pénzért az autót, aztán havonta egyszer veszik elő a garázsból, akkor is azért, hogy lemossák. És közben tömegközlekednek, az autó meg a garázsban pihen.

És most természetesen nem arra gondolok, amikor valakinek egyszerűen nincs pénze arra, hogy használja (más kérdés hogy szerintem veszteségesebb nem használni egy autót, mint használni adott esetben), hanem arról, hogy félti. Tipikus példa a görkorcsolyával, aminek a használatát ugye addig halogatja az ember, hogy mire felveszi, kinövi.

Volt egy iskolatársam, aki megcsinálta a jogosítványt, vett egy autót, majd közlekedett tovább busszal. Bulizni busszal ment. Hétvégi bevásárlást busszal intézte. Akkor minek neki az autó? Tényleg nem értem.

Klíma

A klíma működik.

Ez a pirosbetűs szöveg virított a 47-49-es busz utastájékoztatóján reggel. Az egészben az a vicces, hogy bár jó idő van, ennyire azért nem. Gondolom csak véletlenül lett bekapcsolva, vagy tesztelték, nem tudom. Bízom benne, hogy ha délután meleg lesz, újra élnek majd ezen jószokásukkal.

Viszont nyárra elvileg működőképes klímaberendezésekkel látják el kedvenc hosszú sárga villamosainkat is; nagyüzemben zajlik a hernyók átalakítása, nem is nagyon látni csak a klasszikus 4-es-6-os gépeket. Azt mondjuk nem értem, miért kell utólag belebuherálni, majd' kétmilliárd forintért, holott ha beépítve kérik, akkor talán olcsóbb lett volna. Akkor biztos nem volt keret.

Szánalom

Államválság, kormányválság. Ezeket a szavakat mondogatják mostanában. Van is mindkettőből bőven, csak nem azért, mert a híres-neves MSZP-SZDSZ koalíció mindenki bánatára felbomlott, mint ahogyan korábban – szintén mindenki bánatára – a Szovjetunió is.

Lótúrót. Kormány- és államválság azért van, mert. Mert a magyarok elégedetlenek, és nem látnak választási alternatívát. Mert a külföldiek úgy látják, hogy a helyzet katasztrofális (mondhatjuk persze, hogy kit érdekel más véleményére, de ebben az esetben ez badarság volna, hiszen ha a külföldiek azt hallják-látják, hogy ez az ország rossz, akkor nem jön ide a turista, nem jön ide a befektető, nem jön ide a kutya se, aztán nézhetünk). Mert a »diákok verik a tanárokat«. Mert egy hat évvel ezelőtt történt bankrablással egybekötött mészárlás elkövetőit mai napig nem tudják előkeríteni, csak ujjal mutogatnak. Mert nincs közbiztonság; a rendőr tehetetlen, a polgárőr szintén, ha magadat véded, téged csuknak le. Mert nincsenek normális autópályák, a városi közlekedés egy rémálom. Az árak Kal-Elt keresik valahol a Krypton helyén, a bérek viszont az Ördöggel pacsiznak, a Pokol mélyén. Nincs összefogás; az emberek bizalmatlanok, mogorvák, fásultak. Mert szarunk a nemzeti értékeinkre; a műemlékek többsége romokban, a belváros igazi szépségei rohadnak széjjel, az üvegpaloták meg csak épülnek és épülnek, de mindegyik üres. És még sorolhatnám, sorolhatná mindenki, biztosan nem kellene sokat keresgélni a kontrák között.

Nem a szokásos politikai értelemben (értsd: gyurcsányozás, orbánozás és társai), tényleg az ország jövője felől érdeklődve teszem fel nap mint nap a kérdést: hová tartunk? Mi lesz itt öt, tíz vagy húsz év múlva? Mivé válnak azok az emberek, akik most még fiatalok? Mi lesz a kormánnyal? Mi lesz a gyárakkal, a munkalehetőségekkel, a szórakozással? Mi lesz az addigra tönkrement műemlékekkel? Mi lesz itt úgy egyáltalán?

Én komolyan aggódom, kivált, hogy senkit nem érdekelnek ezek a kérdések, vagy ha érdekelnek is, a szokásos monnyonle monológnál tovább nem jutnak.

A nagy bank topik

Döbbenten olvasom Zsukinál, hogy mennyi ember szólja le az OTP Bankot. Nyáron lesz harmadik éve, hogy náluk van a számlám (lakossági deákszámla), és eddig semmi komolyabb problémám nem volt velük. Avagy mégis, hiába kértem hogy postázzák ki a bankkártyát, ottmaradt a fiókban, be kellett érte sétálnom (és nem kék biciklis volt, hanem valami csúnya kép van rajta, gyász!). Manapság meg már saját fotót is rárakhatod. A lényeg viszont, hogy amire nekem kell, tökéletes. Keveset vonnak le, ingyen vehetek fel pénzt naponta egyszer, és korlátlanul fizethetek ingyen, kártyával. Amíg nem jött meg a kártya, szépen besétáltam a fiókba, odaadtam a kis papírlapot amin az adatok voltak, elkérték a személyim, és már kaptam is a pénzt. Három fiókba szoktam járni, ha intézni kell valamit, az egyikben már név szerint ismernek, de mindegyikben teljesen udvariasak, és általában a kiszolgálás is gyors (bár ez sok minden mástól is függ). A családi számla szintén az OTP Banknál van, szintén semmi probléma. Van webbank ami eleinte roppant gáz volt, pláne a felújítás után nem sokkal, de aztán összekapták a dolgokat, és azóta tökéletesen működik, még Opera böngészővel is, ami nagy szó azért. Ráadásul biztonságosnak is mondható, ugyanis a bankszámlaszám, az azonosító, a jelszó és a tulajdonos mobiltelefonjának hiányában nem lehet belépni és tranzakciót indítani.

Pozitív tapasztalatok vannak még a Budapest Bankkal is (ugye, Emese?), nagyjából ugyanezeket tudnám elmondani róluk, annyi különbséggel, hogy a webbankjuk Operával már kevésbé működőképes.

És akkor ezek után a teljesen egyértelmű kérdés:
neked milyen tapasztalataid vannak az egyes bankokkal kapcsolatban?

Sárga szöcske

Valaki elmesélhetné nekem, hogy a sárga szöcske fedőnevű hadművelet, a BKV és a fiatalok között előre letisztázott időpontban, szabályosan történő esemény, vagy ehhez a BKV-nak semmi köze? Ugyanis szerény véleményem szerint, előbbi esetben vicces, utóbbi esetben felháborító.

Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy a Fehérvári úton kisiklattak, majd összefirkáltak egy 56-os villamost még a múlt héten. Persze vicces dolog látni, ahogy kisiklik egy villamos, én nem állítom az ellenkezőjét, csakhogy a BKV-nak, az utasoknak és egyéb közlekedőnek rohadtul nem az, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen incidens sokkal súlyosabb balesethez is vezethet, aminek következtében ha valaki életét veszti, akkor már minden a dolog, csak nem vicces.

Valamint – mint azt biztosan mindenki észlelte – a BKV sárga-fekete szalagokkal izmozik. Egészen hasznos, a célnak tökéletesen megfelel; például az oktogoni földalatti megállóban a jegypénztárat, és a jegykiadó automatát szépen elkerítették, ami azért jó, mert ha bérletet veszel, nem löknek fel a siető utasok, ha siető utas vagy, szabadabb utad van a járműig, ha pedig bliccelni akarsz, akkor buktad.

Macskalandok

»Kázmér« egyébként egyre nagyobb, egyre masszívabb, egyre kedvesebb, egyre nyugodtabb; mondhatnám egyre jobban macskásodik, az emberesedik után szabadon. Ma már harmadszor jártunk a kertben, ahol fára mászott, kóborkutyákkal és -macskákkal szemezett, levadászott egy földigilisztát, kergette a galambokat, jól összesározta magát, majd később a lakást is (szép kis húsvéti időjárás, mi?). Egyre többet eszik házikosztot is; eddig a fűszeresebb kajákra húzta a száját, most meg már úgy kell elhesegetni, hogy ne egye meg az ebédemet/vacsorámat. Múltkor a szomszéd Marci nevű macskával is ismerkedni próbált, ám az fújt egy nagyot, és odébbvonult.

Nemsokára sonka és tojás. Sonka és tojás. Sonka és tojás. Sonka és…

99%, mi?

Azért nem panaszkodom, de az EMKTV-féle internet korántsem olyan jó, mint amit Szőke kapitány jóárasított. Értsd: mióta »bekötötték« otthon a UPC-féle kábelnetet (ez történt 2006 decemberében), azóta kétszer volt komolyabb probléma; egyszer csontra elment minden (kábeltévé, internet, telefon), mert valami IFA eltolta az oszlopot, amin az összes kábel futott a központból kifelé; a másik alkalommal pedig ugye >lassú volt< a net, mint kiderült ezt egy beázott doboz okozta, azóta javították. Az EMKTV-s nettel pedig hetente egyszer biztosan előfordul, hogy gondol egyet, és közli: te most nem akarsz igazából netezni. Háromezerér' persze örüljek hogy kaptam 2/1-es vonalat, de akkor is.

Ajándék a BKV-tól

Kellemes meglepetés ért az imént: megvettem a havi bérletet, és a pénztáros hölgyemény adott hozzá ajándékba egy pontgyűjtő füzetet. A dolog lényege, hogy ha 15-e 25-e között vásárolsz bérletet, akkor kapsz egy matricát. Ha hat darab matrica összegyűlt, adnak ajándékba egy csoportos múzeumbelépőt, ha pedig betelt a pontgyűjtő füzet, be kell dobni, így résztveszel egy sorsoláson, ahol éves bérletet, havi bérletet, múzeumbelépőt, valamint (és nekem ez tetszik nagyon): egy éjszakai metrólátogatást ötödmagaddal, bemutatva a metró működését a háttérből, valamint olyan helyeket, ahová átlagos utas nem teheti be a lábát.

A számokban nem vagyok biztos, de nem is ez a lényeg. Biztosan sokan belekötnek majd ebbe is, de szerintem jó dolog. Ahogyan a részletekben is írták: a BKV így szeretné meghálálni a hűséget.

3,14+0,01

Tegnap volt a »Pi-nap«, amiről teljesen megfeledkeztem, pedig nem akartam.

Még tavaly gondoltam rá, hogy kimegyek megnézni az ünnepséget, mert eddig megmondom őszintén nem voltam még. Idén úgy volt, hogy megyek, aztán a tüntetős hangulat miatt inkább mégsenem. Viszont azt tényleg nem hiszem, hogy a tojás-, kő- és molotov-koktél dobálás szükséges volna, megint azt látom, hogy sokan mennek, mert jól érzik magukat. Nem ismerek onnan senkit, nem tudom hogy megy ez, de tényleg nem értem meg, hogy miért lesz attól jobb, ha meghal mondjuk öt rendőr, vagy csak betörik tizenkettő feje. Mi lett volna, ha anno Petőfiék is dobálóznak?

Azon is sokat gondolkodtam, hogy mit gondolhatnak azok a kisgyerekek, akik a tévéből, vagy esetleg élőben nézik-néznék a műsort, de helyette a gyurcsánytakarodj és egyéb magasröptű beszólásokat kell hallgatniuk. Az ő gondolkodásuk mit hozhat ki végeredményül a látottak után? Értelemszerűen szülő-, nevelésfüggő is a dolog, de mégis. Hiszen ő úgy tudja, hogy nem szabad káromkodni; ő úgy tudja, hogy nem szabad dobálni másokat; ő úgy tudja, hogy a tojást enni szoktuk, bár sokan nem tehetik, mert drága; ő úgy tudja, hogy a nemzeti himnusz alatt nem szabad beszélni; és még sorolhatnám.

Nem azt akarom mondani, hogy mindenki köcsög aki tüntet, csak a tüntetést én nem így képzelem el. Ha kétmillió ember kiállna az Országház elé, feketében mondjuk, jelezve, hogy valamit temetni kellene. Na az tüntetés lenne. Erre leginkább a rendbontás szót tudnám ráhúzni.

Emlékszem, két éve sokan azt mondták nekem, hogy azért kell ilyen drasztikus megoldásokhoz folyamodni (akkor talán pont a tévészékház ostroma volt aktuális), mert más módon nem lehet változást elérni. Gondoltam hiszek neki, hátha. De eltelt majdnem két év, és nem látok különösebb változást.

Lehet, hogy stratégiát kellene változtatni?

Koki

Még csak ma van március 14-e, egy nap még, és mindenki felveheti a kokárdát. De ne félj, én már két napja láttam azokat az embereket, akiket a mai trendeknek megfelelően én csak turbókokárdás néven emlegetek. Merthogy ők azok, akiknek szerintem halvány lila gőzük nincsen arról, miért is kellene kokárdát viselni (hámer' Petőfi, érted), de azért viselnek, jó nagyot, és már napokkal előtte, sőt: napokkal utána is, hogy lássa mindenki, hogy ő magyar, ekkora betűkkel: MAGYAR, csak épp minek.

Nem mondom, én is felrakom, 15-én, nem előbb, nem utóbb. Mint ahogyan március hatodikán sem állítok karácsonyfát a nappaliba, és lepem meg a családot ajándékokkal. Szerintem ezeknek az embereknek van egy kifejezetten erre a célra tartott kabátjuk a szekrény mélyén, amire rá van gyógyítva a kokárda. Ezt a kabátot minden évben előveszik, és feszítve viselik, hogy tudod hát, március van, kell az.

A másik véglet aki pedig egyáltalán nem visel kokárdát. Megteheti, oké, nem kötelező, meg nekem is volt olyan, hogy elhagytam (rajtam volt, csak eltűnt), de azért olyat, hogy valaki fel legyen háborodva például azon, hogy iskolában kokárdát illenék viselni, kivált ha műsor is van, na az meg csináljon úgy, mint a Titanic. Vagy menjen népszavazni.

Eksön in Bjudöpeszt!

Azon gondolkodtam ma, úton hazafelé a 47-49-esen, hogy mennyire szívesen megnéznék egy igazi akciófilmet, egy parasztvakító, robbanásokkal, lövöldözésekkel, beszólásokkal és keményebbnél keményebb helyzetekkel teli, magyar akciófilmet. Magyar szereplőkkel, magyar történeti vonatkozással, magyar helyszíneken. Elképzeltem, amint egy eltévedt rakéta beleszalad a békésen döcögő Tátra villamosba; vagy a csuklós Ikarus hosszú farolás-tarolás, néhány gyalogos és utcai elem megmozgatása után kifarolna, és éppen egy centivel a Duna előtt állna meg, bele is csúszna talán; esetleg a berobbanó metróalagútban futó főhős, aki éppen túléli. De persze nem csak Budapesten, az ország többi szép városában is folyna az eksön. És ugye elmaradhatatlan lenne egy izgalmas autós-üldözős jelenet is, úton Tápiószecső felé az M3-as autópályán. Persze, ezt valószínűleg még az unokáim sem fogják megéri.

És ahogyan ebbe belegondoltam, valamilyen szinten azért irigykedni kezdtem az amcsikra, hiszen a saját épületeiket, helyszíneiket, intézményeiket láthatják vissza, szinte minden filmben.

Wikipédia

Jó dolog a Wikipédia, jó dolog, hogy bárki megszerkeszthet bármit, de azért elég súlyos hátrányai is vannak. Ráérő perceimben Robin Cook regényeiről készítek szócikket, ahogyan kell, borítóval, idézettel, leírással, meg minden, természetesen forrásmegjelöléssel.

Abba még csak-csak beletörődtem, hogy mások tíz-tizenöt mondatos trehány szócikkeket készítenek azokról a regényekről, melyekről még nincs, de hogy mostanában a képeket is egyfolytában letörlik, az már kifejezetten szúrja a szememet.

Oké, oda van írva, hogy a könyv borítója nagyon-nagyon-nagyon nem szabad kép, és egyébként is, de könyörgök: kit zavar az, hogy ott van a borító képe, ami egyébként még negyvenezer másik oldalon is megtalálható? Ráadásul legtöbb esetben ott van a borítót készítő személy neve, a kiadó, az évszám stb.

Az ilyen dolgok kicsit kedvemet veszik azért.

T-800

Mostanában teljesen rákaptam a vaterázásra, bár ez a tevékenység a termékek nézegetésében kimerül, mégis teljesen jó szórakozást. Rengeteg érdekes, sok esetben hasznos dolgot lehet, tényleg jó áron összeboltolni. Most éppen ezt szúrtam ki, és ha lenne rá cirka kétszázezrem, biztosan meg is venném. Aztán megépíteném a Skynet védelmi rendszert, betörésvédelemre, a T-800 meg fogadná a vendégeket, és elkérné a kabátjukat, hehe.

Teljesen más, de múlt héten forgatás volt a Köröndön. Reggelente José Gonzalez és Rosé lakókocsija, sminkes-, öltözős-, italos- és még kitudja milyen buszok mellett jöttem el, mind-mind Filmbusz volt.

Valamint azt vettem észre, hogy rengeteg rendőrt látni az utcán. Csak ma durván hat-hét sétáló őrmestert láttam.

Budapest, te csodás!

Itt a tavasz megint, n+7 ágról süt a nap, mindenki vidám, erre egy idióta asszony felháborodva morog a sarki közértben, mert nem tudnak felváltani neki egy tízezrest, és hogy milyen szar is ez a közért. Az persze más kérdés, hogy lóméretű betűkkel van kiírva, hogy nem váltunk pénzt, de ennek értelmezése feltételez némi intelligenciát, de manapság olyat csak a mosópor tud.

Most meg nyakamba veszem a biciklit és körbetekerem a várost. Vagymi.

Te milyen diktátor lennél?

Az futott át az agyamon, hogy a nagyobb diktátorok (konkrétan Fidel Alejandro Castro Ruzra gondolok) igazából tudhatnak valamit. Őszintén: majd' fél évszázadon keresztül uralkodni egy országban, elszigetelve mindentől és mindenkitől, sokszor nyomorban és kilátástalanságban úszva, úgy, hogy a népnek ráadásul ez – látszólag – tetszik, sőt mi több, magától értetődőnek tűnik; na ehhez már valami kell. Tudás, ösztön, mentálhigiéniás problémák – nem tudom. Véleményem szerint ezt nem képes akármelyik mezei ember elérni, vagy legalábbis nem bárhol, hiszen nálunk ugye e rendszer – szerencsére – megbukott.

Nem azt mondom én, hogy Castro for prezident, ne értsen félre senki, de azért valamit tudott az öreg.

Hatvan új bankfiók

Idén már két bank reklámjában látom, hallom és olvasom, hogy harminc új fiókot nyitottak. Csak egy kis kitérő: Salgótarjánban – mely ismerjük el, nem egy nagyváros – tudtommal nagyjából öt-hat bankfiók lehet (OTP, K&H, UniCredit, Erste, Budapest; és ezek csak azok, amelyekben én jártam). Tehát, nyílt hatvan, megyénként durván három darab csilli-villi új bankfiók. Én konkrétan csak azt nem értem, hogy erre kinek van szüksége?

Egy átlagos dolgozó emberpéldánynak legföljebb két helyen van számlája, ergo bőven elég neki egyetlen fiók, bankonként. Ráadásul manapság egyre többen jöttek rá arra, hogy a web- meg telebank nem egy rossz dolog, szinte minden elintézhető otthonról. Ráadásul én konkrétan az utóbbi időben akárhányszor voltam bankügyeket intézni, mindig időben sorra is kerültem, tehát még csak tumultus sincsen. A pénzfelvét szintén nem lehet probléma, hiszen ATM mégtöbb van (minden banknál, plusz még a populárisabb helyeken ugye), az a pár ember, akinek nincs kártyája, szintén elfér a bankban. Hitelfelvétel? Szintén nem hiszem.

Tehát van 60 új fiók, de kinek, minek? Egyszerűen nem látok mögé, hogy hol van ebben a biznisz.

Szíjjágázt!

És akkor szabad elmorozsolni egy finom a kurva anyádat, amikor este negyed kilenckor állnak neki a szomszédban porszívózni? És még én igyekeztem múltkor roppant gyorsan végezni a takarítással, nehogy szombat délelőtt tizenegykor szegény szomszédokat zavarhassam.. Most akkor ezentúl majd hangosan fogok zenét hallgatni, mondjuk reggel hatkor, mondjuk »Cradle of Filth-et«, mert az vad.

Eperke

Sikerült ma megvásárolni az idei első eperadagot; 950 forintba fájt egy kiló, viszont olyan finom íze van, hogy kettéállt a fülem tőle.

Ennél viszont érdekesebb a sok Szalacsi-utód, akiket mostanában láttam. Persze én sem vagyok ám egy hétköznapi eset, de amikor felszállt egy nagyjából kétméter magas nő, bokáig érő fekete bőrkabátban, fenékig érő fekete hajjal, SZTK-keretes, ezüstösen csillogó napszemüvegben, rózsaszín (!) válltáskával, és a kabát alatt menyasszonyi ruhában (!), akkor azért sejtettem, hogy valami gyanús. A nő leült – 47-49-es villamospótló járatról beszélek egyébként –, levette a szemüvegét, és valami hihetetlen szigorú arccal, pengevékonyra összeszorított szájjal közölte, hogy A kurva anyját.. Na ez volt az a pont, amikor mélyen belebújtam az olvasnivalómba. Az út hátralévő mintegy húsz percét is végigkáromkodta és morogta.

Vagy az a csávó, akit a minap láttam a Podmaniczky utcában. A fószer úgy ötvenkörüli lehetett, olyan rokkerbeütésű emberke, húzós bőrszerkóban, és valami súlyos bakancsban, valamint egy valamilyen fém és fa összetételű sétapálcával, amit minden léptekor határozottan földhöz szorított, zörgő hangot előállítva. Namost egyszercsak megállt, felemelte a botját, és mint a sakál elkezdett üvöltözni, hogy A ROHADT AMERIKAIAK A HIBÁSAK EMIATT IS!. Az esemény egyébként ma megismétlődött, de sajnos mire beindítottam a kamerát, már abbahagyta. Legközelebb igyekszem lekapni.

Most pedig átlagos életem újabb fejezeteként megnézem a »Lost« negyedik évadjának haramdik epizódját, körözöttes házi kenyérkaréj és kaliforniai paprika társaságában.

T-888

Nem szeretnék fejtegetésekbe bocsátkozni, de az imént érkeztem haza, és a vásárlási processz befejezésekor a pénztárban előttem álló kisportolt, fekete ruhát viselő fiatalember határozottan vásárolt három egységet, háromszázhetvenhét forint összértékben, majd egy ezer forint értékű Sodexho típusú vásárlási utalványt mutatott fel. A pénztáros hölgy közölte, hogy ebből nem áll módjában vissza adni, mire a fiatalember határozottan bólintott, hogy tudja, és nem jelent problémát. Pénztároshölgy még kicsit győzködte, hogy ezerforintazértezerforint, de végül beadta a derekát.

A férfi szerintem egy »T-888«-as volt.

Holnap éjfélig lehet feladni a »jelentkezési lapot«, valamint különféle adóbevallásokat is.

Valentin-nap

Valentin-nap

Eljött ez a nap is, amikor mindenki egy vagyont költ mindenféle plüssállatokra, virágokra, szív alakú csokoládékra és hasonlókra – véleményem szerint – fölöslegesen. Persze én vagyok a hülye, ez különösebb magyarázatot nem igényel, de én úgy látom a dolgot, hogy ha van valaki, akit szeretek, akkor a szeretetemet nem egy napon akarom kifejezni neki, olyan kötelező jelleggel, azért mert ma Bálint-nap van, hanem folyamatosan, és ha tehetem, bizony minden nap viszek virágot. Akár csak egy szálat is. Ellenben sok boldog névnapot balinto elvtársnak.

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a nagy Valentin-nap-mániás emberkék közül hányan tudják igazából, hogy miért is február 14-én van ez, és miért is Valentin-nap, és miért is az egész felhajtás.

Valentin-nap ma, szerintem: egy olyan álünnep, amivel legjobban a virág- és ajándékárusok járnak.

Lehet anyázni.

Tévémaci

Plastik Józsi írt a Tévémaciról, és tényleg, emlékszem hogy kiskoromban én is minden este ott gubbasztottam a tévé előtt, arra várva, hogy felbrummogjon az ismerős nóta. Egyébként már anno is foglalkoztatott, hogy kik a Tévémaci szülei? Mert ugye egyedül fürdik, egyedül tévézik, egyedül fekszik le, és csak a babája van vele, senki más. Tehát, a Tévémaci szerintem egy a társadalomból elűzött, számkivetett állat, aki egyedül él, valahol a semmi közepén, ahol mindig este van. Mindenesetre a LEGO (ami mellesleg idén ötven éves) azért befigyel.

Ami viszont valahol sajnálatos, hogy a mai gyerekeknek már fingjuk sincs mi az a Tévémaci. Mint ahogyan azt sem, hogy mi az a Futrinka utca, a Kockásfülű nyúl, a Mekk Elek, a Kisvakond vagy éppen a Mézga család. Persze haladni kell a korral, csakhát.

Nem bréking de nyúz

Ez a pályázat egyébiránt vicces, nekem az egyetlen bajom vele az, hogy erre is van pénz. Oké, ezek a cuccok nem számítanak olyan nagy pénznek egy párt számára, pláne, hogy biztosan nem kiskeráron jutottak hozzájuk, de akkor is, ennek a pénznek jobb helye is lenne, szerintem.

Szintén undorítónak tartom a megint induló plakátháborút (az SZDSZ oldalán látható mire gondolok, de biztosan mindenki találkozott a Népszavazás a szocializmusról hirdetményekkel), melyre újfent csak a pénz megy. Aki elmegy szavazni, úgyis tudja, hogy igennel vagy nemmel fog-e, aki pedig nem, annak valószínűleg megvan az oka, hogy nem megy el, és nem lehet ezen változtatni, ergo a plakátoknak semmi értelmét nem látom.

Ez a hír pedig egyszerűen szomorú, lesz még ebből baj.

A Harry Potter Hájp

Ugye éjfélkor, egészen pontosan február 9-én megjelenik az itthon legújabb, egyébként pedig az utolsó (ez sem biztos) Harry Potter-kötet, a »Harry Potter és a Halál Ereklyéi«. Az egészben a legviccesebb a hájp. Hogy képesek emberek éjfélkor tömegével beszabadulni a könyvesboltokba, hogy lecsapjanak a könyvre, holott már évek óta létezik a megrendelés, mint olyan (mi konkrétan az ötödik részt is így szereztük be). Megrendeled hetekkel a megjelenés előtt, aztán szépen besétálsz a könyvesboltba, megmutatod a személyidet/diákodat/jogsidat, hogy tényleg te vagy a Kolompár Géza, és már viheted is.

Persze biztosan nagy buli éjfélig várni a könyvesboltban, talárban, meg varázslósapkában, hogy aztán őrjöngve lehessen tapizni a könyvet, és mutatni a tévében, hogy megvettem, megvettem, de ezt inkább én kihagynám.

Csácsumicsá

Volt már róla korábban is szó, de egyszerűen nem értem, hogy miért kell foggal-körömmel a csókolom, mint köszönési forma ellen küzdeni, most épp valami nyelvvédő szarvas műsorában, az m2-n, meg úgy általában elég sok helyen. Egyrészt sokkal jobban esik a hölgyek kilencven százalékának, mint az unott jó napot, másrészt ha például egy jó negyvenes nőt úgy spontán lehellózol, akkor az esetek hetven százalékában elküld a picsába, hogy anyádat hellózzad – valahol teljesen jogosan.

Tényleg ennyire gáz, ha azt mondod egy nőnek, hogy csókolom? Meg ebből következően a kérdés, hogy tényleg ennyire gáz köszönni, úgy általában?

Obama for prezident!

Biztos azért, mert fiatal vagyok, meg befolyásolható, de ha Magyarország nagy lesz, olyan elnököt szeretne magának, mint amilyen Barack Obama remélhetőleg lesz. Persze sokan mondják, hogy de hát fekete; szerintem mégsem ezalapján kell véleményt alkotni, elég végignézni egy videót: nem agyonpúderezett arca van, vakító fehér fogsorral, és olyan művigyorral, amit még félórányi sikálás után sem lehet eltávolítani, nem úgy beszél, hogy minden második szó végét elharapja, és nem úgy kezeli a választást, mintha egy játékot, hanem mint egy komoly megmérettetést, amiből győztesként szeretne kiszállni – ez jött át nekem, legalábbis, és persze az üzenet, miszerint változás kell, új emberek kellenek. És én egy ilyen embert tudok legjobban elképzelni elnöknek.

Persze ott van még Hillary Clinton, aki mögött ugye valószínűleg ott áll Bill papa, akit pedig tudtommal szerettek az amcsik.

Egyébként érdekes még az is, hogy mennyire kihasználják az internet nyújtotta lehetőséget a jelöltek; megtalálhatók a YouTube-on, facebookon, flickr-n, és mindenféle más oldalon, ami pozitív dolog, pláne olyanoknak, akik más országból követik figyelemmel az eseményeket.

Személy szerint kíváncsi vagyok ki lesz az új elnök, mert bárki bármit mond, a világ egyik legnagyobb hatalma (gazdasági és mindenmás értelemben véve) elnökének személye bizony kihat más országokra is. Mindenesetre, Mikiegérnél (I like bush… oh, you mean the president?!) bárki jobb lehet.

Olasz felvágott

Kint az olaszoknál egyébként hasonló a helyzet mint itt; monnyonle, gyurcsánytakarodj, és általános kormánygyűlölet, ami azért van, mert többek szerint Romano Prodi kicsit szarul intézi a dolgokat (ebben lehet is valami egyébként, elég csak megnézni mi volt pár éve Olaszországban, és mi van most). Persze Berlusconi (a jobb-közép vezíre) sem egy áldott és arany ember, de őt valószínűleg azért szerették jobban, mert legalább kicsit jobb élet volt. Persze ő is a saját szája ízére igazította a dolgokat, csak úgy látszik, az ő szájának íze több embernek tetszett (ezért nem is értem, hogy miért választották meg Prodit).

Ami viszont vicces, az az olasz parlamentben történt, Prodi ugyanis a bizalmas szavazáson megbukott, mire örömükben többen pezsgőt bontottak, és locsolgatták a környezetet, szegény bácsi úgy csenget, hogy hagyják abba (a locsolkodás sajnos nem látszik a videón). Végül a teremőrök raktak rendet, és Prodi lemondott. Az elgondolkodtató kérdés igazából az: vajon hogy került oda több üveg pezsgő?

Játék, part 2

A »Játék« egyébként nincsen elfelejtve, sőt, mondhatni gőzerővel dolgozom rajta, amíg még lehet; aztán kicsit vissza kell vennem a tempóból (haverock, suli, macska), de ez végül is be volt tervezve.

Amit már lehet tudni:

  • lesz saját domén;
  • lesz saját szerver (nem ingyenes szolgáltatónál mármint);
  • lehet várost építeni, más városában területet foglalni, háborúzni;
  • lesznek robotok és valós játékosok;
  • lesznek rangok;
  • lesznek különféle üzletlehetőségek, például kurvák futtatása(!);
  • lesz kvíz része, pénzért (idővel talán más jétékosokkal együtt is);
  • fájt: lövöldözős, autósüldözős, verekedős, mindenféle (persze nem csúcsszuper 3D-s animációkkal, hanem az onlájn játékok keretein belül);
  • a cél minél több pénz és hatalom megszerzése lesz.

Így nagyjából ennyi. Legközelebb néhány kép is lesz.

10 év után szabadon

Ma hajnalban engedték szabadjára Tánczos Gábort, akit tíz éve tartóztattak le egy kislány meggyilkolásáért. A média persze jól felkapta a dolgot, ez érthető is, az szerintem már kevésbé, hogy miért kell az arcába tolni a kamerát, és kérdezősködni, pláne olyan idióta sablonos dolgokat, hogy most milyen érzés lehet hazamenni. Hát milyen, ugyan, milyen. Oké, a népnek kell az input, de ez már gusztustalan.

Én (persze nem alkothatok a kérdésben véleményt, de) úgy vélem, hogy Tánczos ártatlan. Lehetne boncolgatni, hogy ki hogy gondolja ezt, és miért, de fölösleges. Amennyiben tényleg nem ő követte el, amiért elítélték, akkor szimplán tönkrevágtak egy embert, elvettek tíz évet, és talán a legjobb tíz évet egy ember életéből, nem is beszélve arról, hogy roppant nehéz lesz neki a történtek után visszaszoknia, sőt, megszoknia egyáltalán a normális életet, valamint azt, hogy megbámulják az utcán, és valószínűleg rengeteg erőszakot és indulatot is tolerálnia kell majd, hiszen nem mindenki gondolja úgy, mint én.

Szomorú történet, mindenesetre.

Szelektív hulladékgyűjtés

Nagyon jó dolog a szelektív hulladékgyűjtés, én legalábbis szeretem, ha van alkalmam használom is. De. »Még mindig« az a baj, hogy az emberek többsége nem nőtt fel eléggé ehhez. Bedobják az üvegbe a papírt, a papírba beleszórják a kuka(!) tartalmát, és egyéb olyan dolgok, amik az egész lényegét úgy hazavágják, ahogy van. Persze nem azt mondom, hogy most otthon is ötféle kuka legyen, de én pölö a műanyag üvegeket soha nem dobom a kukába, már csak a méretük miatt sem. Arról nem is beszélve, hogy hiába van rengeteg hely (vagy legalábbis egyre több), ahová vihetem szétválasztva a dolgokta, ha nagyon ritkán ürítik, és körülötte is áll a retek.

Hírmorzsák

Namost. Két dolog. Egyik. Nem azzal van a probléma, hogy kedvenc egészségügyi miniszterünk (aljas dr. Horváth Ágnes néni) Ausztriában tölti a szilvesztert, forró csókok közepette, hanem azzal, hogy szarban az egész egészségügy. És engem konkrétran nem érdekel, hogy hol tölti a szilvesztert, ha jól megy. Nem azért megy rosszul, mert ott nyaralt, és vica versa, tehát ebbe aztán tényleg teljesen fölösleges belekötni (nem is tudom miért kell olyan újságok véleményére adni, mint a Blikk). Az megint más kérdés, hogy nem szívesen látja az ember, hogy ő szórakozik, miközben másnak meg kenyérre nem telik.

Másik. Én ritkán szidom a BKV-t, sőt, de azért van ami már nekem is szúrja a szemecskémet. Idézek: A BKV vezérigazgatója száz évre megkereste a fizetését. Kérdem én, manapság annyira rossz az a cirka hatszázezer forintos fizetés, hogy kapásból a duplájára kell emelni? És ha száz évre előre megkereste a fizetését, akkor miért nem jelentette inkább be, hogy sakcok, akkor mondjuk fél évig (vagy ameddig) még ne emeljünk, és akkor mondjuk szeretni is fognak engem, meg a cégnek is jó. Inkább legyen fizetésemelés. Legyen, csak ez szintén olyan, mint a »Kormányzati Negyed«: nem akkor kéne ilyet csinálni, amikor a nép éppen utál minket (mármint a nép mindig, a kérdés inkább az, mennyire). De hát pénz beszél, én meg ugatok, ugye.

Felvételi ponthatárok

Látom közben hivatalosan is megjelentek a februárban induló képzések ponthatárai a felvi.hu-n. Mondjuk az új rendszerhez abszolút nem értek (mindig variálják ezeket, tavaly teljesen más volt), csak azt látom, hogy jó alacsony az átlagos ponthatár, valamint hogy már a 480 pontos rendszer van működésben, ami nem tudom miért, de biztosan mindenkinek nagyon jó lesz ha az okos emberek azt mondták.

Egyébként akartam írni egy rövid összefoglalót, tanácsokkal megspékelve az érettségi-felvételi és hasonló hercehurcákról, a saját tapasztalataimból kiindulva, ha esetleg van érdeklődés, akkor mondjuk.

2008. július 25., 12.12.32 – kiegészítés

A »2008-as felvételi ponthatárok« erre találhatók.

Ezesetben én kérek elnézést!

Olyan jó, hogy az én anyámat kurvázzák le (ráadásul teljesen alaptalanul, úgy, hogy az illető még csak köszönőviszonyban sincsen vele), és mindezek után még engem akarnak megütni. Érted. Igazából ha nekem beszólnak, akkor általában 0/1 értékben reagálok; ha 0 visszaszólok, ha 1 nem szólok vissza. Mást tészta ellenben, mikor a szüleimet, vagy a családomat éri bármilyen támadás, kivált ha alaptalanul, ugyanis erre azonnal reagálok. Sokakat persze ez nem húz fel, és én is felismerem a poént, tudom mikor viccel valaki. Ebben az életben egyetlen biztos pont van, amire mindig is büszke lehetek, és ez a családom.

A tovább mögött van egy csetlog (kivételesen semmiféle igazítás nincs rajta, úgy ahogy van, bemásoltam ide; van benne viszont káromkodás, nem is kevés, igen, én is káromkodok, üss, kövezz).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Tolvajok

Rossz dolog az is, amikor ellopják a telefonodat, de az sem utolsó, amikor például a pénztárcádat vagy táskádat teszik. Jogosítvány, diák- és személyi igazolvány, lakcímkártya, OM-azonosító, TAJ-kártya, adókártya, bérlet. Ezeket mire újra beszerzed, rengeteg idő és pénz. Valamint az még a rossz, amikor olyan értékek vesznek el vagy sérülnek meg, melyek pótolhatatlanok.

És ami még szomorúbb, sőt, talán a legszomorúbb: hogy a saját lakásodban féltened kell a saját cuccaidat, hogy valaki betörik, aztán elviszi. Egy idegen ember a lakásodban, akit nem hívtál meg. Ahol élsz, ami elvileg a te birodalmad. Amiért megdolgoztál jobb esetben.

Igen, a tolvajokat tényleg bántani kellene.

Még mindig nem a macska

A szilveszter általában persze soha nem úgy sül el, ahogy szeretné a jóember. Meg is mondom miért: mert kötelező. Kötelező lerészegedned, kötelező jól érezned magad, kötelező visszaszámolnod, kötelező bulit rendezned, kötelező buliban részt venned, kötelező elmenned valahová, és az egész még akkor is rohadtul kötelező, ha nem akarod. Éppen ezért az emberekben – ha csak elrejtve is, de – van egy görcs, hogy minden a legjobban süljön el, hiszen egyszer van ilyen egy évben. Aztán berúgsz, kikötsz a detoxban, nem érzed jól magad; nem tudsz visszaszámolni, mert épp hánysz egy vödörbe, jól; a bulit nem tudod megrendezni, mert sokan lemondják; a buli, amibe elmész, befuccsol, gyenge. Na ezért. Persze nem állítom, hogy nincsen sikeres buli, de ha mindenki jól belegondol, az esetek 90%-a mindig ez.

És akkor nem beszéltem arról, amiért a legjobban utálom a szilvesztert: tűzijáték, petárda. Oké, előbbi vicces, én is próbáltam, nade ésszel kéne használni. És akkor sötétedéskor beindul a durrogtató gépezet, mint Józsi bánál a csilisbab után, a kutyáim meg frászt kapnak, a szomszéd kutyái ide menekülnek át, és így tovább.

Ehelyett én idén is itthon leszek a femilivel, megnézünk pár filmet, éjfélkor beküldünk egy adag bejglit tejjel, meg előtte a virsli ugye, aztán csács. És a legrosszabb, ami történhet, hogy lemaradunk éjfélről. Nagy ügy.

Szóval igen: idén ugyanúgy »nem szeretem a szilvesztert«.

Molto telefono, ragazzi!

Csodálkoznak a csizmalakók, hogy sokat telefonálnak az olasz gyerekek, hát igen, lehet nem kéne nekik már 13 évesen robogót, meg telefont adni, és akkor nem lenne sok a számla. Valószínűnek tartom, hogy ezért is olyan huligán a legtöbb olasz, ha vezetésről van szó. Meg ugye ha néha leülnének beszélgetni a gyerekkel, nem csak telefonon, akkor szintén megoldódna a probléma. Egyébként az olaszoknak – legfőképpen az olasz férfiaknak – érdekes elképzeléseik vannak család, a házasság és a gyereknevelés tekintetében, azt figyeltem meg, míg kint voltam náluk. A család a legfontosabb nekik, ez tény, csak ez a fontosság sokszor annyiban kimerül, hogy megkap mindent a gyerkőc, meg az assony is, aztán csá. Nagyon nem szimpi hozzáállás, szerintem.

Homérosz

Nagyon jó, hogy a »mi kis iskolánknak« van ILIAS learning managment izéje, amiben igazából a fórum az egyik leglényegesebb pont, aztán pont ez az, amit kevesen tudnak használni. Például, ha valaki beíra címsorba, hogy 2. ZH Eredmények!, közben pdig csak érdeklődik, hogy mikor is lesz a címben említett meg, akkor úgy jogosnak érzem, hogy – bár egy iskolai fórumrendszeren ilyet nem illenék – elküldjem melegebb éghajlatra. És utána még öt másik is megnyitja ugyenezzel a címmel, ahelyett, hogy elolvasná az előző témát. Oké, én is utálom, amikor egy nyolcvanezer témás fórumon belémkötnek, hogy hé öreg keress rá, de amikor kiszúrja a szemét a válasz a kérdésére, akkor nem értem, tényleg nem. Valamint kicsit igénytelennek tartom, hogy a zheredmények megannnak már?!????!?!?!?!?!?!?! jellegű hozzászólásokkal bombázzák a népet, talán pont egy főiskola fórumán nem kéne ezt a stílust hozni.

Jó, persze, ilyen mindenhol van, és nem ezalapján kell véleményt alkotni, de ez is ráreagál, nem kicsit.

Kriszmesz sáping

Ma, avagy inkább tegnap elintéztük a vásárlást a karácsonyi menühöz. Mindez egy órát és tíz percet vett igénybe. Azt vettem amúgy észre, hogy legtöbben a bronz héten veszik meg a kaját, és az arany héten az ajándékot. Aztán csodálkozik mindenki, hogy jaj, mennyire fárasztó és idegesítő a karácsonyi ajándékvásárlás. Namost a legtöbb árus a tavalyi, vagy legalábbis nem a friss portrékát kúrja ki a pultra, hadd vigye el, aki sietni akar. Ergo a kaja ráér. Másrészt nem vesz meg az ember egy egész halat két héttel korábban. Az ajándékot viszont ideális minél előbb elintézni, mert mindenki a végére hagyja, aztán öröm nézni a kapkodást és az idegeskedést, mikor egy nyolcfős családra egy nap alatt akarja elintézni az ember a bevásárlást, ajándékozás előtt 24 órával persze.

Halászlé (leveskocka nélkül); töltött káposzta; narancsos sült kacsa, hagymás krumplival és párolt lila káposztával, majd ennek a zsírja hézi kenyérre jól rákenve, uborkával; bejgli; zserbó, mézes puszedli. Mondtam már, hogy imádom a karácsonyt?

Schengen

Szóval éjféltől mi is tagjai vagyunk a schengeni egyezménynek, ami mindenképpen jó dolog szerintem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, vagy nem lesznek negatív következményei; mindennek vannak, ugye. Az mondjuk kicsit szomorú, vagy legalábbis nekem fura volt hallani, hogy megszűnik (illetve a rendőrségbe beolvad) a határőrség. Mutatták is a szép zöld rendőrautót, hát tényleg szép volt, mondhatom…

Tizenöt százalék

Bár még csak fél éve járok főiskolára, bátorkodom megjegyezni, hogy a sok tárgyalás-egyeztetés után a HÖOK-nak annyit sikerült elérnie, hogy a legjobban tanuló 15%-nak nem kell tandíjat fizetnie. Nem azt mondom, hogy végleges megoldás, de egyelőre jó. Egyrészt ösztönzi a diákot, hogy előadásra járjon, ne nudibárba meg ne otthon aludjon, valamint ha már bemegy előadásra, ne fülhallgatóval a fején csézzen, és hasonlók. Másrészt a tandíj valahol nem hülyeség; nem azt mondom, hogy hűdejó, fizessünk tandíjat, mert olyan jól megy, viszont valahol teljesen érthető, hogy miért akarják bevezetni. Ellenben számomra kevésbé érthető az, ahogyan be akarják vezetni, kicsit átgondolatlannak tartom az egész kivitelezést. Persze én nem értek ehhez (sem), pusztán így látom. Mindenesetre, ha lenne tandíj, biztos vagyok benne, hogy az egyetemekről és főiskolákról kiszóródnának az olyan hallgatók, akik csak melegedni járnak be, és idővel ígyis-úgyis kihullanának.

Van egy százasod?

Aki gyakran jár a Deák Ferenc téri aluljáróban (ahol a metró felé lehet menni; van ott két hajléktalan meg egy blöki is), az talán már találkozhatott azokkal a hölgyeményekkel, akik a rákos gyermekek kezeléséért gyűjtenek pénzt. Namost velük az a baj, hogy roppantmód erőszakosak, és ehhez nem társul jómodor és jó arcmemória. Ami az ő munkakörükben nem éppen ideális. Történt ugyanis, hogy egy hónapja éppen várakoztam a lépcsőnél, odajött, és udvariasan elmondta, hogy mi van, meg a kezembe nyomott egy naptárat, mondván ingyenes. Mondtam, hogy van nálam kéccáz forint, odaadom, ő mondta, hogy köszöni, aztán kivette a kezemből a naptárat, hogy az igazából csak minimum hétszáz forintnyi adakozás után jár. Gondoltam magamban belefér.

Aztán történt, hogy éppen siettem, és a hölgy megint elkapott, és mondtam, hogy bocsi, de sietek, ő meg mondta, hogy jajdehallgass meg, én meg mondtam, hogy már adakoztam. Persze rögtön kérdezte, hogy akkor most nem tudok adakozni, én meg mondtam, hogy nincsen nálam készpénz jelenleg. Majd szedfész, és végre elengedett. Ez még nagyjából kétszer történt meg, akkor már fontolgattam egy ízes kurvaanyázás lehetőségét, de én elvégre egy udvarias ember vagyok, megválogatom a szavaimat.

Erre tegnap sietek, hogy a mínuszokban ne kelljen már várakoznom a következő buszra, és hát megint elkap a csaj. Éppen bezselézett séróval, makulátlan öltönyben, megborotválkozva, legkipihentebb és legszebb arckifejezésemmel (»vizsgára mentem«, ugye), dönyörű cipőben, meg minden, és mondja nekem, hogy jajcsakegypillanatra, mert ez az utolsó naptár, és tökingyen odaadja, ha válaszolok egy kérdésre. Mondom én igazán nem szorulok asztali naptárra, köszönöm szépen, adja oda másnak. Erre belenyomja a kezembe, és kérdezi, hogy egyetértek-e azzal, hogy ők rákos gyermekek kezeléséért szednek manit. Mondom persze. És akkor pofátlanul megkérdezi, hogy nem akarok-e adni pénzt. Na itt elszakadt a kötél, és mondtam, hogy bocs, de már fizettem, és egyébként is megbeszéltük már ezt párszor, amúgy pedig sietek. Erre mosolyogva kellemes ünnepeket kívánt, és kirántotta a kezemből az ingyenes naptárat. És mindezek után még úgy néz rám, hogy én meg úgy érzem, nekem kellene szégyelnem a pofámat, hogy nem csapok ki neki minden alkalommal egy ezrest. Megértem én, hogy másnak rosszul megy a sora, de hát én sem vagyok milliárdos.

Ezzel igazából csak arra akarok rámutatni, hogy nem kéne átbaszni az embereket, mert valaki feldühödik, és megnézi, hogyan néz ki az ilyen fárasztó redvának a feje, apró, pépes darabokban, mondjuk a kékmetró programszőnyegére kiterítve. És akkor ez a valaki odaszól neki, hogy anyádat húzzad le, azt. (Mert nekem azért megfordult a fejemben, hogy semmiféle rákos gyermekekről nincsen itt szó.)

Meficompakt

Ha lehetne csinálni saját Tiszacipőt, akkor nekem valami hasonló lenne (Zsukov csinálta, puszi neki):

Tisza Compakt - Designed for Mefi by Zsukov

Egyébként érdekes lenne, ha a Tisza is előállna valami hasonló sajátcipő készítési lehetőséggel, mint a Nike. Bár a Nike cipők amúgy sem szépek szerintem, és a nagyjából júzer által összerakható dizájn eléggé gyengére sikeredett, pláne, hogy egy kisebb vagyonért lehet megrendelni az összerakott darabot, de azért poénos olyan cipőben rohangálni, amit saját magadnak tervezel, esetleg a te neved virít rajta.

Botrány

Hihetetlen, mi ment-megy ma a városban; egész évben nem hallottam annyi dudálást, mint az előbb húsz perc alatt. A végén a trolira sem fértem fel, inkább átgyalogoltam a Ferdinánd hídon. Apropó, vicces, hogy le lesz bontva, mégis felújították az egyik oldalát (az egész felújítás is egy vicc volt, volt szerencsém látni). Arról nem is beszélve, hogy költözik a Nyugati pályaudvar. Érted, kormányzati negyed kell, segond, odébbkúrjuk a nyugatit, aztán majd lesz valahogy. Azt még nem tudják, hogy mi, de lesz. Múltkor meg nagy vígan sétálok, szintén a Ferdinánd hídon, erre látom, hogy bontják le a külső pályaudvart. Vicces. Csak épp röhögni nem tudok rajta.

Filofax

Van az a mondás, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy én nem vagyok kíváncsi az életem állomásaira, csak a végállomásra, vagy valami efféle, a lényege tulajdonképpen ez. Ezzel nekem egyetlen problémám van: mit jelent a végállomás? Nálam a végállomás az, hogy vidáman vagy szomorúan, magányosan vagy családdal eljön a vég, és nem ébredek fel többet. Mert ugye az életnek ez volna a végállomása. Na és ez az, amire én nem igazán vagyok kíváncsi, mert végeredményben az élet pont nem az a játék, ahol a végállomás a lényeg. Legalábbis nekem sokkal fontosabbak a megállók. A szerzett tapasztalatok, a megismert emberek, a kapcsolatok (család, szerelem, barátok, akármi), az élmények, a vidámság, a szomorúság, a dráma, minden. Tulajdonképpen ezek azok, amelyek alkotják egy ember személyisgét, nem pedig a végállomás. Valamint ha már láthatom a jövőmet például, akkor mért legyek arra kíváncsi, hogy rosszul élek-e, vagy jól? Sokkal fontosabb, hogy milyen hibákat vétek az út közben. Merthogy az élet egy utazás, ami egyszer bizony véget ér. Kicsit lebutítva olyan mint az étkezés. A végén akármilyen kaját eszel, szar lesz belőle, és tulajdonképpen a célnak szinte bármi megfelel: jól lakj vele, és megkapja a szervezeted a szükséges anyagokat. Az már más kérdés, hogy egy borjúbecsináltnak jobban örül az ember, mint valami rostos trutyinak, ami nagyon egészséges, csak semmi íze nincs. Vagy például a szex, ahol végső soron az a lényeg, hogy jó legyen mindkét fél számára, de a végső örömig megtett út sokkal fontosabb, mint a végállomás.

Szóval amit mondani akarok, az nem más, mint hogy ez sokkal fontosabb az út, mint a végállomás. Mindenhol, szinte. Nem megy ez a fogalmazás így háromórányi alvás után, tudom én is.

Buta-e

Igazából könnyű megtudni, hogy egy ember mennyire naiv és mennyire ért az számítógépekhez (felhasználói szinten), meg még azt is, hogy néz-e pornót. Aki összeszedi azt a vírust, vagy mit, ami belemászik az MSN-be, aztán Wanta see my new chicks naked before i post em? és hasonló jellegű üzeneteket küldözget. Na akinek ilyen van, az már 90%-ban biztos, hogy megfelel az első három kritériumnak. Ha pedig valaki el is fogadja ezeket (egy magyarul beszélő haverjától, érted), akkor az 100%-ig biztos, hogy olyan naiv, mint hat másik.

Valamint érdekes eredményeket mutatna az is, ha találomra tíz ismerősünk Google-ben való keresési kulcsszavait megnéznénk, hehe.

Boros víz

Múltkor arról beszélgettünk ismerősömmel, hogy az általában (magukat) legvallásosabb(nak gondoló), illetve azok az emberek, akik váltig állítják, hogy ők hisznek valamiben, és ahhoz tartják magukat, na ők azok, akik a legnagyobb szarkeverők és kétszínű alakok, akiket még a szokásosnál is jobban a saját érdekeik hajtanak, és azok, akik ott tesznek keresztbe neked, ahogy tudnak. Az egészben a leggusztustalanabb az, hogy mindezt az ő vallásuk függönye mögé bújva teszik, erre hivatkozva, meg a nagyobbik jóra. A bort iszik, vizet prédikál mondásra gondolok ilyenkor mindig, és arra, hogy mennyire igaz is ez.

Mielőtt még bárki fejtegetésbe bocsátkozna, nem történt semmi, nem utáltam meg senkit, nem volt velem senki kétszínű, ez csak így jött.

Tömegben közlekedem

Ma nagyjából huszonkétpercnyi várakozás után az jutott eszembe, hogy ez a jegy- és bérletpénztár megoldás a BKV felől nagyon gyenge. Ha mindenféle környezeti tényezők lehetővé tennék (pénz, pénz, pénz többek között), akkor úgy csinálnám, hogy lenne valami messziről is jól látható kijelző, hogy DIÁKBÉRLET, VONALJEGY, SZAKSZJEGY és így tovább. Mert beáll húsz ember a sorba, ebből hét odaáll, és közli neki a pénztáros, hogy hát ez nincs. Ideges lesz a vevő, ideges a pénztáros, és ideges a sorban álló is, hogy rabolják az idejét.

Valamint ma ott tartottam, hogy a Deák Ferenc téren található pénztáros asszonyt megfogom, a hajánál fogva kihúzom alul, a jegykiadó tálcán keresztül, és mikor már recseg a feje, beleüvöltök a fülébe, hogy a jó illatos édes anyukádat, aki az ősi mesterséget ősi idők óta űzi, azt. Az egész még múltkor kezdődött, amikor mentünk »Földalatti Múzeumba«, és – aki járt már a Deákon, tudja, mire gondolok – a pénztár pontosan a bejárat mellett volt. Beálltunk Balázzsal a sorba, szépen sorra kerültem, aztán megkérdeztem a nénit udvariasan, hogy itt vehetünk-é jegyet. Az meg elejtette a rolnit, és elkezdett velem üvöltözni, hogy hát a kurvaanyámat is, azt. Erősen gondolkodtam rajta, hogy belevakuzom az arcába. Most meg kígyózó sorban kikúrta a táblát, hogy technikai okok miatt zárva, és elkezdte számolgatni a bérleteket, jegyeket, hogy ő most megy, jön a váltás. Ez jó is, csak lehetne egyrészt udvariasan közölni, másrészt kikapcsolni a mikrofont, mert nem vagyok arra kíváncsi, hogy mithagyokitt, ezmi, eznmekell, majdhívdfelabélát és hasonlók.

Pluszban az egész megálló gáz; az arab telefonos, a sok szórólaposztó, stb. Gáz az egész hely, pedig a budapesti tömegközlekedés egy eléggé fontos csomópontja. Az ottlévő hajléktalanokról nem is beszélve. Mondjuk amíg nem kötekednek, addig nem zavarnak. Tényleg, van ott egy tökszép kutya, nem tudom, látta-e már valaki; ehhez kapcsolódóan csak annyit, hogy nem szeretem azokat a hajléktalanokat, akik mindenféle állatokkal kunyerálnak. Persze az állatnak még mindig jobb, mint ha kóborolna, mert mindenki megsajnálja, aztán etetik, de érted.

És még azt így BKV-s poszt keretében szeretném leírni, hogy egyre több olyat hallok, látok és olvasok, hogy mennyire gáz már a sok ellenőr, és milyen bunkók. Erről már írtam korábban is, és szerintem ez így néz ki: az ellenőr azért van, hogy megnézze a jegyedet, bérletedet. Mert a tömegközlekedés nem ingyenes, ez van. Persze nem mondom, vannak tényleg bunkó ellenőrök, azokat én is elküldeném melegebb éghajlatra, de én még nem találkoztam ilyennel. Naponta nagyjából négy-öt járaton utazom (MFAV, 3-as metró, 47-49-es villamospótló, 7-es busz és nagyritán 4-es 6-os vilinger) és naponta általában háromszor kell megmutatnom a bérletet. Köszönök, megnézi, megköszöni, köszönök, és ennyi. Ha te nem vagy bunkó, ő sem az, nekem ez a tapasztalatom. És itt 'pesten még mindig jobb a helyzet, mint 'tarjánban, ahol köszönsz, nem köszön, jól megnézni, köszönsz, nem köszön a sorrend.

Ennyit szerettem volna most így röviden.

Big sziti lájf

Írtam egy hármas analízis ZH-t (ez hetven százalék ha jól tudom), amiben az a mókás, hogy tulajdonképpen úgy voltam vele, hogy csoda ha az egyest megkapom rá. Fő az optimizmus. Szerdán bevszámtech vizsga, ami vicces lesz, mert addigra igazán jó lenne tudni a mikroelektronika témakört, és annak összes kérdését, ami meg nem éppen a kedvencem. Ez viszont senkit nem érdekel, ugye.

Valamint ma újra konstatáltam, hogy a kínai kaja nem nekem való. Kóstoltam ilyen zöldséggolyókat, ami azért tetszett, mert úgy nézett ki, mint a fasírt, de inkább ilyen borsos mogyoró íze volt. Nemgyerebe. Szegény pitbullék csaltak el anno kínaiba, aztán rákszirmot ettem, hehe. Marad a jó öreg magyar, olasz, amcsi meg szlovák (igen, a szlovák konyha jóság).

Azonban mindjárt itt a Mikulás, és a BKV-nak vannak ilyen földalatti mikulásai, nagy ződ kardszalaggal; rendeltetésük egyelőre ismeretlen. (A képet egyébként a műfényképezőmmel csináltam, amit direkt azért csaptam be a táskába, mert sok volt a mobilos kép. Ez viszont egy fokkal jobb minőséget produkál)

Földalatti Mikulás

JeR

Éljen Putyin, aki hatvan-akárhány százalékos arányban megnyerte a választásokat. Vagy nem. (Döntsd el te, hogy a mondat melyik felére.) Viszont lehet bármit mondani az oroszokról, de olyat én még nem hallottam kis hazánkban (sőt máshol sem), hogy egy helységben százszázalékos részvétel legyen. Érted, az azt jelenti, hogy minden ember el ment szavazni. (Az megint más kérdés, hogy ezt hogyan sikerült elérni.)

Nyugatvége

Ezekkel a csúcsplázákkal egyébként – minden előnyük mellett – a legnagyobb probléma az, hogy hihetetlenül drágák. Oké, egy McDonald's vagy egy Tesco nem enegdheti meg magának, hogy drága legyen (mármint az átlagos saját árlistáját nézve), de ott kezdődik, hogy a Tesco azért vonul be például egy »Aréna Plázába«, mert muszáj. (Ezt meg értse mindenki úgy, ahogyan akarja.) Szóval drága. Bennvagy a WestEndben, és úgy ülsz be valahová, mint ha a fogadat húznák, mert bizon 300-400 forintot kiadni három deciliter üdítő nedűért az sok, figyelembe véve a bolti árakat. Persze sokan megengedhetik ezt maguknak, azoknak teljesen jó. És amire igazából ki szeretnék lukadni, hogy itt nem is a kávézót kell elővenni, hogy lehúz, hanem a gazdag amcsi bácsit, aki felépíti az ötemeletes genyóját, aztán egy kis lukért elkér hatszázezer+rezsi/hó magyar forintnyi összeget, aztán persze, hogy a végén a júzer szívja meg.

Itt van például a salgótarjáni Alba Pláza, ami tök jó lenne, de nem az. Mert ritka drága; így van benne öt üzlet, amiből kettő a tulajdonosé. A többi üzlet meg kiadó, de senki nem veszi ki, mert egy ilyen környéken, ahol nem sok pénz van egyébként sem, kevesen mennek be egy olyan kávézóba, ami rohadtul drága, vagy egy olyan ruhaboltba, ahol az átlagos ár háromszorosáért lehet kapni egy zoknit.

Szóval jóság ez a plázatéma, csak nem a magyarok zsebének való, legalábbis ebben a formában egyáltalán nem. Persze ki lehet fogni jó bizniszeket, de én ruhát például biztosan nem vennék a WestEndben. (Az már más kérdés, hogy még akkor sem, ha megtehetném.)

AtomAnti

Loptak ugye félkilo' uránt, de hát nyugi, nem Paksról lopták, ott az egész üzem működik ennyviel (csak szemléltetésként, hogy milyen mennyiségről van szó), de nyugi, mert nem sok, mert atombombát nem tudnak csinálni a terroristák, mert buták. Ja. Azt mondták anno a japánokra is, hogy hát gagyik a japán cuccok, közben meg mégsem. Aztán majd találnak valami elvetemültet, aki mellesleg atomfizikus, aztán hopp: kész az atomkoktél, kis lopott szovjet tötlettel.

De persze nekünk magyaroknak nincs félni valónk; egyrészt a hülye se süt el itt drága nukleáris fegyvereket, másrészt amíg rajtunk keresztül kerülnek lebonyolításra ezek a szaftos ügyek (mert én biztos vagyok benne, hogy volt még hasonló, és itt teljesen véletlenül ütöttek rajta, addig minket nem akarnak bántani.

Nem számít...

…hiszen jön a mentő, és elszállít. El nem szállított, viszont jött. A ma tartott ektiviti parti végére, mert hát szegény osztálytársam barátnőjének (íratnék neveket is, de nem szeretek úgy neveket írni, amikor nem linkelhetem, mert az snassz, hogy Bélának, és senki se tudja ki az a Béla, és még egóblog fílingje is van) fölszakadt a nem régen műtött aprócska sebe. Sajna itt a csodás »rezidencián« semmilyen orvosi alkatrész nincsen (egy doboz széntablettát leszámítva, »ugye«), amivel ilyet el lehetne látni (feljegyzés magamnak: vegyél elsősegélycsomagot, váze!). Értelmes emberek révén először lenéztünk a patikába, de ez nem volt ügyeletes, ergo kiesett. Aztán az is volt a baj, hogy az egy sarokra lévő orvosi ügyelet sem volt épp ügyelet, így hát felhívtuk a telefonszámot.

És a kicsit hosszúra sikeredett bevezető után itt jön a durvább része: az orvosi ügyeletes közölte, hogy nem tudja ellátni, hívjunk mentőt. Érted: egy egyszerű fertőtlenítés (amivel nem tud mozogni!) mentőt igényel, köben meg lehet, hogy a szomszédban meghalnak szívinfarktusban, mert a mentő itt kötögeti a sebet. Oké, ömlött belőle a vér, de egy tízes skálán maximum kettes sürgősségi prioritást élvező esetről beszélünk.

Cserébe a mentős mesélt vicces dolgokat, például hogy látott egy sötétebb bőrszínű egyént, aki éppen törte fel a mentőautót (a kurva anyját az ilyennek, már bocs), visszakézből kitekerte a kezét, és még majdnem ő (mármint a mentős) került börtönbe. Na ilyenkor stílusos bevágni ide, hogy ország és évszám. Meg mondta Dórinak (ő a hölgyemény: mondom én, hogy nem jó csak úgy beküldeni így spontán egy nevet; lehet lesz haverock.mefi.be megint, hm), hogy nefürgyéle másnapig, röhögve persze.

A lényeg, hogy – ezt leszámítva szerintem – mindenki jól érezte magát.

Fővinform

Az törvényszerű, hogy a reggeli fővinformos néni/bácsi nem tud beszélni? Kezdve azzal, hogy telefonon keresztül érik el őket, ez ugye nem a legjobb hangminőséget produkálja. Aztán még pösze, sziszeg, recseg, hraccsol, krákog amikor nem kéne hangos, amikor kéne halk. És ez esetenként egyszerre, élvezetet fokozandó. Most el is nyomta a rádiós bácsi, pofázás közben bevágott valami reklámot, bár gondolom véletlen volt. Bár a szóvivők általában soha nem tudnak beszélni. Hát még a politikusok. Azt már egyébként megszoktam, persze, hogy maga a Fővinform használhatatlan; általában két napos dolgokat mondanak be, te meg mész a lengyel gyártmányú polszki fiatodban, és rohadtul nézel, hogy mért van hatkilométeres sor, hát azért, mert le van zárva, csak ez kimaradt.

Kétdeciboci...

Két dolog. Az első gondolom senkit nem érdekel, de azért megjegyezném, hogy a »Heroes« 2×08 akkorát ütött, mint amilyet Mike Tyson se.

A másik dolog: köztudott ugye, hogy a gyorséttermek többségében (McDonald's, Burger King, Subway és társai), vagy talán mindegyikben, nem tudom, szóval az italt ilyen szirupos változatban kapja a jónép. Tehát az italautomaták ott helyben keverik szódavízzel a finom kólaszörpöt, meg teaszörpöt. Ebben az a szívás, hogy – szerintem – sokkal gyengébben adja az automata, sokkal több a víz, mint a szörp, ergo gyengébb az íz is. Ettől függetlenül az ára mégis sokkal több, mint ha a már kész változatot veszed, pedig ott még az üveget is ki kell fizetni. Innentől kezdve nem értem, hogy ez miért jó nekem, mint fogyasztónak (az ugye nem kérdés, hogy a Mekinek például rohadtul megéri). Szart kapok, több pénzért, és ez nem jó.

Strike, de nem counter

Sztrájk. Sztrájkol mindenki; sztrájkol a mávos, sztrájkol a békávés, sztrájkol a volános, sztrájkol az író is, (ami sorozataddiktológiaára nézve eléggé súlyos probléma), szóval sztrájkol itt mindneki. Sztrájkolnak a mozdonyvezetők, meg a buszvezetők. Namost, ezzel az a baj, hogy akinek szólna ez a sztrájk, az rohadtul leszarja, mert beül a húszmillás, sötétített ablakos, fekete színű járgányába, és azzal közlekedik, nem vonattal. Hosszú távon persze kihat rá is, mert dugó lenne, meg a tökét veszik meg satöbbi, de a sztrájk igazából csak azoknak rossz, akik védelmében elvileg szólna (például hogy ne szűnjön meg akárhány vonal). És gonodlom az is örül majd a sztrájknak, aki nem tud bemenni ZH-t írni emiatt. Az írósztrájknak már több értelmét látom, mert a csatornák (és a nézők egyaránt) nem igazán örülnek annak, hogy 24 rész helyett csak 13, meg 13 helyett csak 6, meg egy rész sincsen esetleg.

Aréna

Szóval, lesz ott minden. IKEA, C&A, Electroworld, Tesco, kapott egy nagyjából nagyjából igényes weboldalt, csak kicsit hülye a címe, és meg még ezer ilyen dolog (általában tényleg az itthon elérhetők közül az igényesebb üzletek és márkák). Valamint az ország első szerény 23 termes IMAX 3D filmszínháza. Mindez holnap fog megnyílni, éppeszű ember akkor szerintem nem fog beférni, legalábbis amikor a WestEndet nyitották, akkor semmit nem lehetett látni, akkora tömeg volt. De valószínű, hogy még a következő héten be lesz tervezve egy kiruccanás ide, már csak azért is, mert érdekelne, hogy milyen filmeket nyomatnak majd (remérlem egy-két régebbit is, Mátrix, Csillagok háborúja IMAX élményben az szerintem legalább egyszer kötelező).

Snowflakes

Ó, gondolom mostmár mindenki értesült a bréking nyúról (az iWiW üzenőfalán, a MyVIP-en, a MySpace-en, az MSN-en és hasonló igényes hírmegosztó eszközökön keresztül), mégpedig arról, hogy esik a hav. Ennek én mondjuk konkrétan annyira nem örülök, mert hóban utazgatni nem vicces, pláne ha nincs hóálló cipellőd. Ellenben már olyan régóta szeretnék fehér karácsonyt (több értelemben is), de mindig csak ilyen szürke latyakos jön össze.

Telefonos kép, a változatosság kedvéért:

Snowflakes

»Ilyesmi volt tavaly is«

Rangjelzés

Van nekem egy szexi harmincezer forintos nájki kabátom, kis szépséghibával (van rajta egy nagyjából másfélcentis szakadás, cserébe odaadták kétezerér'), és most azon gondolkodom, hogy ha már úgyis valami felvarró kéne rá, akkor a vicc kedvéért rangjelzést kéne. Például a rendőrség hadnagyi rangjelzése bejövős. Második világháborús német rangjelzés sem lenne rossz, csak az nem jó vicc, meg nem is megy hozzá. Vagy láttam egy helyet, ahol hozott képből csinálnak felvarrót, lehet cuki mefiblog felirat lesz belőle.

Ehhez kapcsolódó kérdés: tudtok-e valami helyet, ahol lehet kapni normális minőségű felvarrókat, esetleg rangjelzéseket, esetleg jóárasítva Szőke kapitány által?

Kód

Call of Duty 4: Modern Warfare megvolt már valakinek? Azt olvastam, hogy überjó lett, csak eléggé rövidke sztorival, de hát ezt a kodoktól már meg lehetett szokni (a hármat azt hiszem egy hét alatt vittem végig). És végül is a trélerek alapján nagyon nem lesz rossz, pláne egy kodbuzinak. Be kéne szerezni (megvenni, letölteni, kinek hogyan tetszik) de egyrészt rohadtul nagy (csak a telepítő valami hategész iksz gigabájt); másrészt pedig a gépem sem hiszem, hogy elég korszerű hozzá.

Van ilyen kiáltvány, olvassátok, terjesszétek, meg minden.

Hajcsad fel!

Amúgy az megvan, hogy minden csomagoláson a felhajtható rész alatt van a magyar felirat? Tehát például a csokikon, kekszeken és hasonlókon, alul, ahogy felhajtod az illesztésnél a csomagolást; a csipsznél meg például középen és oldalt, szintén a felhajtható résznél. E mögött vajon rendszer van, vagy csak véletlen sikerül így?

Halloween

Jó buli ez a helovin, töklámpással, meg miegymással, csak nem kéne ezt itthon is ennyire erőltetni. Oké, az amcsiknak ez egy fontos és tradicionális ünnep, nálunk viszont nem. És például azt figyeltemmeg, hogy mióta van Teszkó, azóta egyre jobban izmoznak a helovini díszekkel, töklámpásokkal és hasonlókkal. Mondjuk nyitottnak kell lenni az újra, de valahogy Magyarországon nem tudom elképzelni, hogy akkora nagy hagyománnyá nőné ki magát ez az egész.

Az pedig mekkora már, ahogyan mutatják a tévében a grazi kórházat, ahogyan a baleset áldozatát hozzák haza kis hazánkba, majd mutatják a zsír magyar kórházat, rohadó várótermi székeivel, és a koszos csempére foszladozó betűkkel felírt KÓRHÁZ feliratával. A minőségi különbség ugye mondanom sem kell, hogy figyelemfelkeltő volt.

Daráló

Gondoltam mesélek a darálóról, mert mindenki, akinek bemutatom, megdöbbenve néz, hogy hát ilyen létezik, és mondjuk amíg nem volt vele személyes vizuális élményem, addig én sem tudtam, hogy ilyen létezik. Szóval daráló. Vannak ezek a cukorfalat szobakonyhás lakások, ahol ugye van a konyha, meg a szoba, fürdőszoba nincs. Füdés dézsából, vécé kint a közösben, kicsit körbeszarva, de belefér. Namármost, amikor trendi fiatalok megveszik manapság a szobakonyhát, akkor azért mégsem menő, hogy nincs fürdő, ergo, csinálnak, ha van hely. Nade, ahol nincs betervezve a vécé, ott durván egy öt centiméter átmérőjű cső van, amibe ha például én jól belebarnítok, akkor csőrepedést kap, kétszer. Ergo, kell egy daráló. Ez meg azt csinálja, hogy lezárja a vécé hátsó kimeneti csövét, és csak egy bizonyos nyomásra (durván mikor félig van a kagyló vízzel) nyitja ki, akkor viszont őrült módon beindul egy akárhányszáz fordulattal működő, roppant furmányos késsorozatokból álló daráló, ami a kontentet finom (khm) pépéé konvertálja, ami viszont már gond nélkül átmegy a vékonyka csövön. Ha furcsán fogalmaznék, úgy mondanám, hogy nem konyhamalac, hanem fürdőmalac, vagy mondhatnánk a vécémanó kisöccse. (És egy ilyen darálóizé durván negyvenezer pénzbe fáj.)

Dilemma

Ez igazából egy hosszabbra sikeredett válaszkomment lett volna »moikboy kommentjére«, de kíváncsi vagyok mások véleményére ezügyben, úgyhogy bejegyzéssé konvertálom. A téma pedig egyszerű: aki sorozatot néz, az buzi-e?

Szerintem a sorozat nem más, mint egy film, több részből, hosszabb – ezáltal sok esetben izgalmasabb, lebilincselőbb – sztorivonallal. Rengeteg olyan történet van, amiket nem filmben kellett volna megoldani, például vegyük az agyonhájpolt Harry Potter filmeket. Sokkal jobban elfért volna teszem azt egy hétévados sorozatban, nem kellett volna lényeges dolgokat levágni, és így tovább. Csak miért nem csinálták így meg? Mert sokkal kevesebb a haszon belőle. Azért. Mert vannak olyan emberek, akiknek a sorozat szóra valami Eszemeralda kaliberű dolog jut eszükbe, nem pedig egy igényes történet, igényes kialakítással, igényes technikával és így tovább. Ez is bizonyítja, hogy a sorozat és a film is ugyanúgy a pénzszerzésre hajt (mint minden más manapság). Míg a sorozatok értelemszerűen a bennük és szüneteik között bemutatott reklámokkal, addig a filmek triplán, hiszen rendszeresen látunk a filmben reklámot, látunk előtte, közben és utána reklámot, valamint ha moziban nézzük, még fizetünk is érte, hogy negyedórányi késéssel megnézzünk jó pár reklámot, és persze a filmet.

Soha nem értettem, hogy mért kell azt mondani valakire, aki sorozato(ka)t néz, hogy beteg. Más megnéz naponta egy (vagy több filmet), én megnézek naponta pár sorozatrészt, ennyi az egész. És az ilyen nagyon fanatikus sorozat-ellenzőknek szerintem meg kéne mutatni egy az érdeklődési körüket kielégítő, igényesen kivitelezett alkotást, hogy ezek után mit gondolnak a sorozatokról. Mert persze itt is vannak nagyon jó darabok, és förtelmesen rosszak is.

Meet you there 2007

Ma pedig szigorúan titkos helyen, hosszas megelőző nemzetközi tárgyalás és szervezés után megtörtént a csúcstalálkozó, ahol Magyarország néhány (talán legjobb) blogjának, Magyarország néhány (talán legjobb) bloggere hajtott fejet egymás előtt, név szerint, ábécésorrendben: Balázs, Ildee, suexID és Zsukov kollégák, meg a Mefi is. Persze vannak még nagyon jó blogok és bloggerek rajtunk kívül is, csak ők nem értek rá, így nem tudtak eljönni. Ellenben a jelenleg szerény találkozók ezután – remélhetőleg, ha más is úgy gondolja – ismétlődő eseményekké, később hatalmas rendezvényekké növik ki magukat.

My little blue umbrella

Van egy kék esernyőm, ami durván öt éve van meg. Már nem lehet normálisan összetolni, reggel a buszon szétesett, amikor ki akartam nyitni, piszkos is, csúnya is, de én szeretem. Ez volt az első esernyő, ami sokáig kibírta velem. Az elsőt az első napon elhagytam. A másodikat ellopták. A harmadik darabokra hullott két használat után. Ez meg a negyedik.

És reggel – úton a felsőoktatás diktatórikus intézményébe – az volt a beszélgetés témája, hogy mennyire perverz dolog már ellopni egy esernyőt. Mert ugye ha leteszed akár egy percre is, hogy ázzon, azonnal lába kél. Pedig ciki egy ernyőt ellopni, egyrészt mert nem mernék vele végigmenni az utcán, mivel félő, hogy a tulajdonosa meglát, és leüt. Másrészt az eredeti tulajdonosnak kellemetlen lehet, hogy a szakadó esőben esernyő nélkül csámborogjon. Haramdrészt, perverz dolog.

Meg használt ruhát lopni is perverz. Osztálytársam mesélte, hogy ellopták a testneveléscuccát. Érted, a tesicuccot. Vannak nagyon durva arcok azért.

Vegyünk villamost!

A BKV Zrt. értékesíteni kívánja az utasforgalomból kivont, üzemképtelen UV típusú villamos pótkocsikat, jelen megtekinthető állapotukban, garancia nélkül.

Vajon mennyibe kerülhet egy nem működő UV vilinger? Lennének ötleteim, hogy mihez kezdjek egy ilyen jószággal.

Csőd szélén áll cége?

Ma meg egész nap mikroökonómiát tanultam, merthogy pénteken durván négy fejezetből lesz zéhá. Amit meg azért lenne jó megírni, jól, mert akkor beleszámítana a vizsgába. És az meg ugye jó, mert két ötös zéhával az egyes vizsga se egyes. De persze két ötös zéhával nem ír a fogyasztó egyest.

Apropó, közgáz reklám megvolt?

Nem kell tovább mennie

A Teszkóban az a jó, hogy egy helyen szinte mindent el tudsz intézni bevásárlás terén, meg az is, hogy találni olyan érdekes dolgokat, amiket máshol nem. Nem is beszélve a vicces árucímkékről. Meg a vonalkódolvasóval, amit le lehet fárasztani (például ha lehúzod rajta az adókártyádat, akkor kiírja, hogy NEM LÉTEZIK, pedig de! Szóval a Teszkó az a hely, ahol semmi sem ciki. Bár néha kedvem lenne egy-két parasztot pofánrúgni, de ez már más téma.

Viszont van valami, amit nem éri meg venni, az pedig az édesség. Olcsóbb, mint más üzletekben, de a Lehel Csarnokban egy bizonyos fehércsokinak száz forint táblája, ez a Tacskóban 150-re rúg. Persze ötven forinton nem feltétlen smucigoskodik az ember, de ha veszel öt tábla csokit, akkor már rögtön nem ötven az az ötven. Tehát édességet a pijacon kell venni, az van.

Ezek a Cherokee cuccok ellenben elgondolkodtatók. Tényleg, egy-két ing kifejezetten tetszett. Mindössze két bajom van velük: ahhoz képest, hogy nem egy nagy világmárka, elkérnek egy ingért négyezer forintot (ezt viszont sokallom, ennyiért máshol kettőt veszek). A másik meg az, hogy picit olyan ciki lehet végigdöcögni egy Cherokee feliratú akármiben, mert rögtön levágják, hogy na ez is a Teszkóban vásárol. Persze akinek ez nem számít, annak jó.

Semmi

Nagyjából egy éve (egészen pontosan egy éve és két napja) történt az »olaszliszkai lincselés«. Akkor – naivan – azt reméltem, hogy végre lesz valami következmény, végre van bizonyíték, hogy nem minden czigány olyan kedves és aranyos, mint ahogyan bemutatják. De nem lett. Sőt.

És így mindig visszanézve az a gond, hogy a helyzet – nem csak ebben – mindig csak rosszabb. És ezt figyelembe véve nem tudom, hogy mi lesz tíz év múlva mondjuk. És nem is nagyon merek belegondolni, sőt mi több, nem is vagyok kíváncsi rá.

Médjabolt

A MediaMarkt egy ritkajó ötlet egyébként. Fogjunk egy Tesco-kaliberű áruházat, ahol csak mindenféle elektromos kütyü vásárolható. Ez oké is, csak két dolognál bukik az egész: rohadt drága, és szar a kiszolgálás. Példa: ha venni akarok háromszázezerér' egy HDTV-t, akkor elvárom, hogy kinyalják bizonyos testrészeimet, ne pedig flegmán mondjadmáazthúzzá stílusban küldjék. És ez bebizonyosodott már rengetegszer, ötezer forintos apróság és a komolyabb vásárlási szándéknál is (konkrétan házimozi és tévé, még két éve nagyjából). És ugye a pénzt ott költi el az ember, ahol még szeretik is őt ezért.

Vagy például múltkor, amikor kipakolták a laptopokat, átrendezés céljából, és két lazacsávó pirosruhás hülyeazértnemvagyok dobálgatta az egyik gépet, és közben hangosan káromkodott. Ha én ezt mint üzletvezető meghallottam volna, biztos, hogy abban a pillanatban kirúgom mindkettőt. Munkaerő van bőven.

És nem kukacoskodás ez, de aki üzletben dolgozik, az jegyezze meg, hogy a vevő a király, az van, amit a vevő akar. Olyan nincs, hogy nem megoldható. Minden megoldható, csak idő és pénz kérdése. Más mentalitással fölösleges csinálni. Csak ugye ez ott bukik, hogy míg a maszek tudja ezt, addig Béla, aki a MediaMarkt munkása, magasról, mert tudja, hogy ő így is, úgy is megkapja a havi nyolcvanezrét.

Priceless

Nem az ismert bankkártyareklám hangulatát akarom idézni, hanem pusztán szemléltetés képpen írom le ezeket:

  • 1 kg házi kenyér: 290 Ft;
  • 1 l házi tej: 150 Ft (és ez még olcsónak számít!);
  • 25 dkg marhapárizsi: 400 Ft.

Azért ütős.

Kenájhelpjú?

Mostanában olyat szoktam, hogy ha látom, hogy valaki nem beszél angolul, vagy nem tudja megmondani szegény idelátogató civilizált népnek, hogy merre van egy utca, akkor rászólok, hogy kenájhelpjú, és ennek általában örülnek. Meg a biciklisták is örülnek annak, amikor már jópár méteres távolságból odébb megyek az utcán, hogy kényelmesen elférjen, mert ennek ő örül. Meg azok is örülnek, akik látják, hogy »a lépcső jobb oldalán közlekedem«, vagy az ellenőrök is kedvesek, amikor látják, hogy én kedves vagyok.

De az a baj, hogy hiába örülnek nekem, meg másik két embernek, aki ilyen, ha másik nem egy, nem két ember ennek a teljes ellentéte. És ez most nem ilyen sztárolás akar lenni (még ha annak is tűnik), hanem burkolt jelzés, hogy talán néha picit máshogy kéne dolgokat, nem csak két-három embernek a tízből.

Kubária

Mondom mit kell csinálni: legyünk kubai menekültek, aztán kapunk szép áppártmánt, meg nyelvleckéket, meg mit tudom én miket, amik ugye jók, plusz még a tévében is benne lehetünk, csak szomorúan kell nézni, de azért vidáman is, hogy ilyen jó dolgunk lesz! Nincs én nekem bajom velük persze, pláne hogy A Nagy Államok fizetik, nekik meg van miből, ugye. És azért valahol nem hülyeség, amit Kubában, a tévében mondott a bácsi, hogy mi ezzel – ha burkoltan is – de kifejezzük, hogy az USÁ-nak bármikor rendelkezésre állunk, csettintésre. Ami nem is baj, csak ugye mindig a rossz oldalon állunk, aztán ki tudja, most jó lesz-e.

Blogolsz-e?

Blogolok én kérlek, vagyis blogolnék, ha lenne internet, meg ha nem tanulnék szombat óta fizikát, ma például négy órán keresztül, szünet nélkül, de a szomorú az, hogy még így sem tudom azt mondani, hogy biztosan értem. Na de sosem erről voltam híres. Középiskolában mindig átpuskáztam a fizikát (nem érettségi-tárgy, nem érdekel, mondogattam, gondolta a fene négy éve, hogy én fizikát fogok tanulni). De hát ez van, mindenkinek megvan a maga baja gondolom, senkit nem érdekel még az enyém is, de azért leírom ugye, mert blogolok. Igen bizony.

Egynapos vakáció

Ki jön velem Brüsszelbe? Megyünk, látunk (eszünk, iszunk, röhögünk, eszünk), jövünk. A repülőjegy viszonylag olcsó (a repülőjegy oda-vissza csak 5000, viszont az illeték és az adó miatt nagyjából 22 000 forintra jön ki az egész), ott meg csak el tudunk szórakozni egy pár órát. Elvégre belgiumi doménen van a mefiblog, akkor már illenék megnézni is azt. Na?

Benne leszek...

…a tévében. Mármint nem is én, hanem levee, szóval nézzétek. Apropó, a Szerencsekerék mekkora jóság volt már anno! A Mindent, vagy semmit!-ről nem is beszélve.

2007. október 6-a., 21.46 – kiegészítés
A második magyar az űrben, egyben a világ ötödik űrtúristája. Ki ő?

Ez mennyire ciki már! Meg ahogyan a kamerát és a kijelzőt is kezelik. A csávó – levee ellenfele – meg egy paraszt.

Te szoktál?

Az mennyire ciki, hogy dobsz egy sárgát, a kezed nem mosod meg, majd a riporternéni kérdésére, hogy Szokott-e ön kezet mosni, miután megszorongatta a répát?, felháborodottan mondod, hogy persze, hát ez teljesen alap, mert kezet fogsz utána, meg lótúró, aztán a tévés néni bevágja a rejtett kamerás képet, hogy hát nem szoktál. Na, gyerekek, ez történt apuval a héten a Westendben!

És nagyjából ez az, amiért utálom a kézfogást. Oké, gesztus, estébé, de honnan tudjam, hogy miben-kiben kotorászott előtte az illető. Például középiskolában rengeteg embernek volt mániája, hogy kaja közben az orrom alá dugta a kezét, hogy helló. Hát helló, de én ennék, kérlek. És persze ha nem fogsz kezet, megy a sértődés. Dejó.

Citadis villamos

Tehát mintavételezésre (hehe) került az Alstom Citadis jelzésű villamosa, ami hát még nálam kevésbé sínbuzi embereknek is bejöhet. Meg is mondom miért:

  • szép;
  • tényleg tágas;
  • az ülések jól vannak kialakítva (a fele olyan mint a metrón, a másik fele hagyományos 2×2 és 4×4-es ülésekkel);
  • kényelmes;
  • masszív (bár ez működés közben derül majd ki.

És egy szakértőnek számító személy (most nem nevezném nevén) állítja, hogy a Citadis mindenképpen jobb vásár, mint a »Combino villamos«. Nem tudom, hová tervezik, de ha az ajtók fölött lévő matricáknak lehet hinni, akkor Budapest 2-es, Miskolc 1-es, Szeged 1-es, vagy Debrecen 1-es vonalon fog közlekedni. Gondolom egyébként hogy 'pesten azért a 2-es vonal a szerencsés, mert ugye az megy a Duna partján, a Parlamentnél, és a többi, pedig ma az 1-esen döcögve az jutott eszembe, hogy eléggé ráférne arra a részre is a vérfrissítés, pláne, hogy forgalmas is eléggé.

A sztori egyébként vicces volt. Látom hogy villamos, gyerekek rohangálnak benne, meg két öltönyös csóka, mondom hát ezt nekem sem kéne kihagyni. Megyek a hátsó részhez, épp takarított egy srác, kérdem, hogy bemehetek-é. Mondja nem. Fölnéz, meglát (fotóállvány, fotótáska ésatöbbi), és azt mondja: – Ja, sajtós vagy, akkor megkérdem! &ndsh; a politikus csókák meg mondták bátran, hogy szabad, és néztek is mosolyogva. Lehet azt hitték sajtós vagyok, ami végül is nem nagy hülyeség, mert a fényképeket leközlöm, írtam is, és nagyjából el is olvassa pár ember. Képek a tovább mögött, akit érdekelnek (tudom hogy szarok, nem kell megjegyezni).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Fotopest!

Hirtelen felindulásból nyakmba vettem a Belvárost, fotózás céljából. Van (volt) egy-két dolog, amit nagyjából azóta le akarok fotózni, mióta tudom mi az a fényképezés, mert egyszerűen szépek (és aki ezekre azt mondja, hogy nem (mármint nem a fotóra, hanem a tartalmukra), az szégyenében hadd ne mondjam miket csináljon). Tehát ennek még következményei lesznek, úgy lehet, hogy még egy háttérkép-féleség is, ha van rá érdeklődés.

Valamint láttam-fotóztam egy kiállított Alstom Citadis típusú francia villamost, mely még egyelőre csak terv, (ha jól láttam, az sem biztos, hogy budapesti lesz, de ha igen, akkor a 2-es villamos vonalára tervezik, legalábbis a tábla ezt hirdette) de ha megveszik, bitang jó lesz mert (utas szemmel, a technikai részleteket nem tudom) ritka jól néz ki, még talán a »Combino villamost« is alázza. Erről majd később.

Egyébként igen, sok a BKV-s poszt, de nem is igazán a BKV itt a lényeg, hanem az én tömegközlekedési-eszköz, főleg sínjármű-buziságom (ez egy sajátos betegség: minden olyan jármű, ami sínen megy, világít, és zörög, tetszik). Lehet ezeknek majd csinálok egy külön témát, annyi van már belőlük tényleg.

Bekapta!

Ma reggel egy érdekes dolgot láttam. Csávóka ül a földalattin, reggeli álmos fejszerkezettel. Eddig semmi extra, csávók utaznak a földalattin, reggel is, álmos fejjel is (én is e halmaz eleme volnék, vagy mi). Egyszercsak belenyúl a szemébe és ráfolyatja a szemét a kislányra, a kislány meg sikítva menekül, kivadássza a csipát, és bekpaja, majd vagy fél percig jóízűen szopogatja. Na itt azért már néztem, hogy höh. Olyat láttam, hogy hatévesen valaki az orrában található zöld anyagot étkezési célokra használja fel, de ilyet. Aztán fél perc után kivette, és visszatette. A kontaktlencsét. Merthogy az volt, nem pedig csipa. Az már más kérdés persze, hogy ez így mennyire megengedett (úgy tudom csak ilyen speckó folyadékban lehetne tisztítani). De mindenesetre undorító.

Aztán azon agyaltam, hogy milyen lehet, ha beejtesz valamit a sínekhez. A vonat meg jön. Például a telefont, amit úgy szét is tud ropogtatni. Aztán ma a Köröndnél nyomott egy satuféket a metróvezető néni, mert valaki beejtette a telefonját, és éppen azt akarta kivadászni. Sikerült neki. Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert még teljesül!, aha.

A programozás (Bevezetés a programozásba nevű tantárgy, mármint) meg jó.

Bug

Tegnap békésen olvastam a kanapén, és mellém ugrott egy poloska. Hú mondom, ez gázos, mert ha nem ölöm meg, akkor szaporodik, ha megölöm, akkor büdösödik. Inkább a szagosabb verziót választottam, de ezt kis barátunk is megérezhette másfélpercnyi szemezés után, mert pont amikor egy jólirányzott mozdulattal rácsaptam az Útban a modern fizika felé című eléggé vaskos kötettel (több mint ezer oldal, és ez még a rövidített verzió, ráadásul A/4-es méretben!). Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett (részletesebb vizsgálatot nem végeztem), majd kétpercnyi kisebb csata után sikerült likvidálnom egy rovarirtó és egy papucs segítségével (a rovarirtó a szag miatt kellett).

Ma suli előtt pedig egy akármilyen bogárka ugrott rám, majd kisebb unszolásra folytatta útját a csatorna felé.

Zajlik az élet, az van.

Kvagyhalál

Tökjó, meghalt egy kissrác kvadmotoron. Persze most ezzel a mondattal elvesztettem nagyjából kétszáz olvasót, de a szemfülesebbek tovább olvasnak, és megtudják mért írok ily durvát. Van nálunk otthon 'tarjánban egy kisgyerek, akinek kicsit barnább a bőre, mondjuk úgy hogy a saját mércémen húzósan barna, na de nem is ez a lényeg. A kissrác egy elég komoly kvadgéppel zúz, ami legalább 50 km/h sebességgel tud menni. Ez azért veszélyes, mert egy hétéves kissrácról beszélünk, aki beszól a kocsmárosnak, hogy adjad már azt a fagyit basszáj (persze a kocsmáros nem dobta ki, tényleg nem). Namost, azon felül, hogy a kissrác beszól az utcán közlekedőknek, hogy EZ AZ ÉN UCCCÁM!, azon felül még veszélyes is, mert múltkor például egy Suzuki az árokba kellett satufékezzen, hogy ne tolja fel a kissrácot a parkoló kamion rakterébe (de jó lett volna pedig).

Namármost az van, hogy kéne valami szabály (nem tudom van-e, de ha van, akkor sokkal szigorúbban kéne kezelni). Korhatár, KRESZ-vizsga, IQ-limit, akármi. Mert az oké, hogy a kissrác meghal, de ha más halálát okozza, az már gázos. Persze szabály magától nem lesz, ezért írtam, hogy tökjó, hogy meghalt valaki. Persze ez tényleg csúnya dolog, mert nem lehet tudni, hogy most ő is egy gyökér volt, aki gizdult a kvaddal, felelőtlenül, vagy csak egy normálisabb fajta kissrác, aki elkúrt valamit. Szóval ez van, konkretizálni kéne, hogy mit lehet azzal a kvaddal, és mit nem.

És amúgy teljesen elüt a bejegyzéstől, sőt még nem is akkora nagy szám, de kiderült, hogy mégis »vonal felett« vagyok. :]

Fánk

Szeretném megkérdezni a drága blovolvasó közönséget, hogy tudtok-e valami jó fánkfalodát Budapestnek az gyönyörű városában? Mert a CBA-s fánk egyszer romlott, máskor meg nincs benne csak egy pöpp lekvár, amit kenj a hajadra, és edd az üres tésztát. Én olyan helyre gondoltam, ahol mindenféle finom fánk van, és nem száraz, nem kemény, nem rosszízű, hanem finom, puha, és mégmégmég érzésed van tőle. Szóval?

Combino villamos

Sikerült nekem is kipróbálnom végre az istencsászár Combino névre keresztelt sárga, sínen közlekedő elektromos alkalmatosságot. Lehet, hogy rossz vétel volt, lehet, hogy szar, de utas szemmel egy valamit el kell ismerni: kényelmes, tágas, szép, és nincsen a kellemes vhúúúúúúú tatatatatat vhúúúúúúú tatatta érzés (ez nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív tulajdonsága, de azért mindenképpen figyelemre méltó). És – kövezzetek, hogy mindig ezzel jövök, de – ez volt az első jármű, ahol a néninek tetszett a hangja. Érted, semmi erőltetettség, semmi kötelező vidámság, csak egy szerény, finom hang, aki tájékoztat, hogy kapaszkodjá', mer' fékezik néha a cucc.

És hogy még boncolgassam kicsit a digitalizált rögzített nénihangokat, két rettenetesen rossz példa: 103-as busz a Fejérvári út követekzik és a Westend liftjében hallható első szint következik, kijárat az üzletekhez. Utóbbi kettő néni olyan szinten unott, lassú, nyekergő hangon küldte fel a témát, hogy elalszom, ha meghallom. De tényleg.

TE!

eF`k3_ mindig két dologgal nyaggat (mármint nyaggat többel is, ha beszélünk, de kettőt emelnék most ki): az egyik, hogy soha nem írom le a nevét. Hát ez most megvolt (másodszor!). A másik pedig, hogy soha nem ő a nap bloggere. Tehát most arra kérnék minden kedves olvasót, hogy nézzan a blog bal oldalának nagyjából a közepén található kis sárga dobozkára, és kattintson az ott látható névre. ;]

Nyalánkságok megint

A Teréz körúton egyébként találtam egy illatszerboltot, ahol nem csak illatszerek, hanem különböző nyalánkságok is találhatók. A dolog érdekessége, hogy van például »Pringles«, igaz a nagyhenger 500 forint (de vegyük figyelembe, hogy a csipszek királyáról beszélünk, kétszer annyi van benne, mint egy átlagos zacskó csipszben, nincs összetörve, és rohadtul finom, ráadásul kint Olaszba' köbö két ajróért tolják), persze nem vettem, de megremegett a kezem. Meg van például fehér csokoládéból készült Kinder Bueno, amit itthon még nem láttam. Meg Snehulky nevezetű cukorka, amit ugye szeretek (bár elszórva ilyet már kapni itthon is). Tehát olyan édességek, amik itthon még nem kaphatók, viszonylag jó áron.

Tegnap pedig vettünk két fánkot a CBA-ban. Vaníliásat. Eszem-eszem, vanília még sehol. Úgy a háromnegyedénél már volt, jó romlott, savanyú. Pedig elvileg még nem járt le a szavatosság. A másikkal ugyanez volt. Tanulság: cébéá száksz. Mert a Teszkós fánk azért tényleg finom.

Gondolatok

Hm, sokan mehettek Kritikus Tömegre, mert ma szinte mindenki offlájn volt, és a blogok sem öntötték a bejegyzést magukból, mint szombaton általában. Feszinéting.

És az milyen már, hogy közli az asszony a tévébe', hogy szeretem a családomat, ezért néha főzök nekik, hát oké, de ha szereted a családodat, akkor nem kéne mondjuk gyakran főzni, teszem azt hetente, hetente kétszer? Vagy én lenni beteg?

Jah és még valami: emlékszik rá valaki, hogy régen a Kindertojásban ilyen porcelán, elvileg kézzel festett kütyük voltak, nem ezek a műanyag gagyik, mint most?

Bjudöpeszt

A budapesti (tömeg)közlekedés tényleg nagyon gázos; tehát a 8 km-es út 49 perc alatt való megtétele húzós, akárki akármit mond. Viszont egyetlen dolog miatt megéri minden reggel, álmos fejjel, a fülben zakatoló és ébrentartó ritmusos zene kíséretében nekivágni a 7-es busz rémséges utazásának: a látvány. Mert amikor a busz átmegy az Erzsébet hídon, akkor a kedves utas elé táruló látvány lenyűgöző. Én évekig laktam Budapest belvárosában, ahol kosz volt, bűz, zaj, de ez soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy egy gyönyörű városban lakom. És sajnos ezért nem szeretem, hogy csicsás, absztrakt, hipermodern épületeket építenek, mert elveszti a város azt, amitől én igazán szépnek tekintem: a régies báját. (Bár hogy megcáfoljam magam, a Dózsa György úton épült egy gyönyörű modern épület, amit imádok.)

Szóval, minden rossztól eltekintve, Budapest egy gyönyörű város, gyönyörű épületekben, hidakban, és emlékekben gazdag – bár ezen emlékek többsége nem feltétlen gyönyörű.

Vééégre...

…hazaértem, és bár lehet szemét dolognak tűnik, de mégiscsak az egyik legjobb dolog, ami történt, hogy végre bedughattam az UTP-kábelt, és szinte éreztem, ahogyan a megabitek röpködni kezdenek a rútertől, a kábelen keresztül, egészen a gépig, villámgyorsan töltve a »Prison Break« harmadik évadjának első részét, tehát az esti program meg lesz. :]˛

Sonyzmus

Na, most ez tele lesz házi linkekkel. Talán Haszprus mondta, hogy nagyobb teret kéne engednem az egós bejegyzéseknek, hát most szinte csak az lesz. Igazából rám nem hat (még) ez a felsőoktatási-átalakítás, ami sokaknál észrevehető (kevesebb bejegyzés, az is más, sőt leginkább a sulival kapcsolatos témákban), a probléma az, hogy ritkán kapok lopott vonalat, ergo nem ülök gép előtt. De ha majd végre »lesz végre net«, ez változik persze (kommentekre is ezért nem tudok válaszolni nagyon, DarkEviltől ezúton is bocsánat, hogy MSN-en nem tudom felvenni, de egyszerűen nem jelentkezik be).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Csillagok

Most őszintén, szokta valaki bámulni a csillagokat? Mármint, csak úgy kiülni egy nem túl hideg estén, és nézni felfelé, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy hú az anyja köcsögit, hátezek a világító izék rohadtul jól néznek ki? Nem vagyok hívő egyébként, de Dan Brown írta le legjobban az ekkor tapasztalható érzést, az »Angyalok és démonok«, mégpedig így:

Én azt kérdezem, hogy hisz-e Istenben. Amikor hanyatt fekszik a csillagos ég alatt, érzi-e az isteni jelenlétet? Érzi-e a zsigereiben, hogy Isten művét szemléli?

És ha hívő az ember, ha nem, erre nehézkes felelni. Mint ahogyan arra is, hogy miért vagyunk itt, miért oda születtünk, ahova és egyáltalán miért élünk?

Sex Shop

És az miért baj, hogy egy 18 éven aluli (konkrétan 17, ami azért nem olyan hűdegyerek kategória) csávó és a barátnője bemennek a száksoppba, aztán vesznek maguknak valami segédeszközt (konkrétan egy vibrátorról volt szó)?

Nem tudom látta-e valaki múltkor a tévében, de engem nagyon meglepett: teljesen fel voltak háborodva, hogy egy 17 éves párt kiszolgálnak, akik mellesleg pár hónap múlva fogják betölteni a 18-at. Ezen tényleg fel kell háborodni? Tényleg nem értem. Ráadásul a mai világban, ahol ezerszer könnyebben el lehetne intézni, hiszen megrendeled a neten, vagy a pornófilmet (ami egy 17 éves lelki világát megroncsolja, mint kiderült) nemes egyszerűséggel letöltöd a netről.

Azt még megértem, hogy egy 12-13 éves kisgyereken felháborodnak, na de egy 17 évesen?

36

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy bűn-e rácsatlakozni egy WiFi-csatornára, ha az nem kér semmilyen jelszót, kulcsot akármit, és arra használni, hogy kielégítse (nem éppen) szerény internet-igényemet, mely MSN-beszélgetések, e-mail-üzenetek, webböngészés és blogolás formájában nyilvánul meg?

Valamint elképzeltem hirtelen a magyar Jack Bauert (aki nem más mint a Stohlbuci, és ráadásul jobb mint Sutherland), ahogyan az angyalföldi rendőrkapitányság egyik sötét kihallgatószobájába berontva ráborítja az asztalt egy angyalföldi gádzsóra, és ráüvölt, hogy KINEK DOLGOZOL?!

Hová tart a PC?

Hát ez a GTA IV fantasztikusnál is jobbnak ígérkezik. Két dolog bántja az én lelkemet csak: az egyik, hogy első körben XBOX 360 és PS3 az, amire kijön, tehát PS2 lehet, hogy nem is esélyes (donnó). Aztán ott van a lehetőség, hogy kijön pécére. Akkor meg kell neki százötven kétmagos processzor, a legújabb-legdrágább-legjobb videókártya, meg kétszer vagy kétszáz gigabájtnyi memória, és akkor van rá esély, hogy nem fog szaggatni, meg hasonlók. És persze egy házi atomerőmű, ami mindennek termeli a szükséges energiát. Feszinéting.

Reggel meg itt az áram, hol az áramot játszottunk, így tíz órakor nagy kómás fejjel nem igazán értettem, hogy most miért is hajnal egy van, ha süt a nap.

Meg hideg is van.

Nyárvége

Eléggé úgy tűnik, hogy a nyár, mint olyan elfogyott, véget ért, nincs többé idén. Ez már csak azért is igen bosszantó, mert reménykedtem, hogy olyan finom idő lesz, mint tavaly (kellemes ősz, enyhe tél), de ez az illúzióm már szertefoszlott. Már csak azért is, mert három napja zuhog az eső, és ha ez így megy tovább, frankón be kell fűteni. Még a kedvenc skótkockás felsőmet is felvettem, pedig hát hónapokkal ezelőtt történt ilyen utoljára.

The ninth month

Mivel Balázs az előző bejegyzésben az angol nyelvről, és a hozzá kapcsolódó szójátékokról beszélt, ezért én is stílusos maradok. De csak picit, mivel csak a bejegyzés címe lett angol.

Tehát ma beléptünk a szeptember hónapba, amiről minden tanulónak ugyanaz jut az eszébe: az iskola. Mostanában a tankönyveket már pár nappal a kezdés előtt osztják, így az intézmények jobban meg tudják oldani. Bár szerintem nem, de ez csak az én véleményem. Nekem személy szerint semmi kedvem nem volt tegnap mennyi a könyvekért, de amikor beértem a suliba, teljesen megváltozott ez az érzés, szinte már várom a hétfőt, hogy ismét hülyülhessünk az osztálytársakkal, na meg persze tanuljunk. Jó, a tanulást nem várom, de egy diáknak nincs más dolga, csak ez. Természetesen biztos vannak olyan emberek, akik rosszul érzik magukat ebben a környezetben, szerencsére én nem ilyen vagyok. A kilencedik hónappal együtt érkezik (nem a kisbaba) az ősz is. Ez az évszak, hát.. nem a kedvencem, és még most enyhén fogalmaztam. Remélem nem lesz hideg az elkövetkezendő néhány hónapban, mert jó lenne még biciklizni, és egyéb tevékenységeket végezni a szabadban. Rendkívűl nagy megtiszteltetés számomra, hogy egyáltalán írhatok egy bejegyzést Mefi blogjába, talán ez volt az első webnapló, amit elkezdtem olvasni. Remélem egy picit hoztam a színvonalat, de tudjuk, hogy Mefi csak egy van. :)

Végezetül pedig 2 játék, amitől szép és jó lesz minden. Próbáljuk helyesen kiejteni a bejegyzés címét, ez lenne az első. :D A másodikat pedig a Linkeldében találtam, Balázs küldte be, és az Anti Tower Defense névre hallgat. Én rászoktam, első próbálkozásra végigvittem, és pár millió pontot értem el. :) Várom majd a pontszámokat kommentekbe, és majd nézzetek rá a játék toplistájára is, mekkora elvetemült emberek vannak. :D

Ezt a bejegyzést v1rush írta.

Sztárok (nem a jégen)

Nem is mondtam. Múltkor az albérlet előtt csoszogtam át a zebrán, akkor éppen levadászott vacsorámmal (mely sült tarja és krumplipüré volt), mikor nézem, hogy milyen ismerős az az ember ott a Peugeot 206-osban. Hát nem a Koltai Róbert volt?! Kár, hogy nem volt nálam fényképező.

Ez nem igazi!

Oké, biztos uncsi, hogy a saját fotóimat reklámozom, holott van nekem fotóblogom, de annyian kérdeztek rá, hogy muszáj megemlítenem itt is: a képen látható hölgy nem létező személy, hanem egy (ezek szerint) élethűre sikeredett próbaba. ;]

Mozi

Jepp, a jövő hétre mozizást terveztünk, és pont most nézem, hogy Moziünnep lesz, jól. Ennek az előnye, hogy olcsóbb a jegy, a hátránya, hogy rengetegen lesznek.

Apropó mozi. Múltkor ugye volt »Harry Potter és a Főnix rendje« premier, éshát gondoltam mégsem kéne fejenként egy ezrest otthagyni egy adag kukoricáért, meg fél liter lónyálért (mert a biznisz ugye az, hogy a kukoricára vedelsz mint a ló), inkább vettünk a bótban csipszet meg ájszteját, aztán hadd szóljon. Amit már csak azért sem bántunk meg, mert a büfé előtt véletlenül sem volt nagy a sor…

Lopott mobiltelefon

Az halott ügy. Nem azért mert lehetetlen megtalálni, hanem mert nem akarják, hogy megtaláld. Hiába kísérleteznek a fejlesztők valamilyen módszer feltalálásán, amely segítségével gyorsan lehetne megtalálni a telefont, ez már a születésekor egy halott ötlet, ugyanis a legnagyobb problémát (mint arról egy lopott telefon ügyében egy rendőrnyomozó volt szíves tájékoztatni anno) a szolgáltató okozza. A szolgáltatónak ugyanis rohadtul nem éri meg, hogy te megtalálod az 50-60, durvább esetben százezer forint értékű telefonodat. Ott nekik nincs biznisz. Inkább vegyél újat, aztán csá. Persze ha a rendőrség nagyon akarja, meg tudják oldani, de annyira egyik oldal sem erőlteti a dolgot.

Augusztus 20.

Augusztus 20., tűzijáték

Mókás azért ami megy. Tavaly ugye vihar volt, amiről bárki tudomást szerezhetett volna, ha nagyon akar, hiszen van nekünk egy nagyon fasza Országos Meteorológiai Intézetünk, akiknek van gyönyörű internetes oldaluk is, meg van rádió, meg van tévé meg ilyesmi (nem tudom a média mennyire foglalkozott vele, mert én nem voltam itthon tavaly ilyenkor). A lényeg, hogy tavaly vihar volt, fejeket vettek, kirúgtak embereket, morogtak, pénzt követeltek (és követelnek még most egy év után is), köcsöggyurcsány-oztak, mindenki fel volt háborodva, hogy nem történtek intézkedések (mintha egy vihar megelőzhető lenne) és hasonlók.

Eltelt egy év, újra itt van augusztus húsz, itt van hozzá a várható vihar is, és most aztán tényleg megtesznek mindent, orrba-szájba küldi a média, hogy vihar lehet, vigyázzunk, mindenféle speckó amerikai berendezést hoztak, ami egy gombnyomásra azonnal lefújja az egész rendezvényt és egyéb nyalánkságok. Most a nép megkapta amit tavaly akart: intézkednek, igyekeznek megelőzni a bajt. Erre most mindenki balhézik, hogy ő márpedig oda akar parkolni (aztán ha egy hatméteres villanyoszlop kettétöri a verdát, akkor meg egy évig pereskedhet a pénzért, ugye), és egyáltalán mért kell túldramatizálni az egészet.

Most akkor mi van? Az van, hogy ha nincsen intézkedés, az a baj; ha van intézkedés, az a baj.

Utoljára itt

Ma utoljára vettem részt a mefiblog szerkesztésében, hiszen holnap kezdődik az idei nyár utolsó fesztiválja (legalábbis számomra), mégpedig az AzFeszt (Amatőr Zenekarok Fesztiválja). Akit érdekel, az a Verse.hu -n napi beszámolót és fotókat is találhat majd a rendezvényről, de persze remélem, hogy lesz olyan, akivel összefuthatunk a feszten.

És, hogy ne menjek el úgy, hogy nem indítok útjára mégegy gagyi játékot, legyen most mondjuk a klasszikus "mondj az előző szó utolsó betűjével kezdődő másik szót" játék. Szóismétlés persze nem ér.

Az első szavunk: alma

Viszlát mindenki, és további jó mefiblog olvasgatást!

smv

Szavak nélkül

Na habár ez nem olyan izgalmas játék, mint az előző volt, de újítsunk egy kicsit. Itt a következő kis történet:

Végülis pénteken sikerült elutaznom a tengerpartra. Nagyon szép volt, egész nap a vízben ültem, amikor pedig valahová menni szerettem volna, beültem egy taxiba és elmentem sörözni. Nagyon jó, hogy végre kivehettem a szabadságom, és nyaralhattam. Évek óta nem volt már erre példa. Álltalában bent fővök a saját levemben az irodában, hiszen légkondi az nincsen, de dolgozni azt kell. Nem értem, hogy nyáron az emberek hogyan bírnak dolgozni...

No, ezt hogyan mesélnétek el úgy, hogy a következő szavakat tilos használni: víz, tenger, óceán, tó, part, láb, taxi, autó, sör, alkohol, pia, kocsma, ivászat, meleg, forróság, nyár, légkondi, hűtő, iroda, munka, dolgozni, szék, íróasztal, számítógép, szabadság, szabi.

Sok sikert :D

smv

Történet

Na akkor játszunk valamit. Ilyen már volt itt régebben is (akkor is az én gyatra ötletem volt)... A játék lényege: összehozunk egy történetet mondatonként. Még a végén talán a Potter 8-at is megírhatjuk így. Az első mondat pedig:

Egész nap ültem a gép előtt, és mostmár kezdem unni.

smv

Kispali

Ezt pedig csak azért, mert jó szám.

smv

Ugribugri

Háááát... Gyerekek, ez eszméletlen...

smv

Ki töri le a vakumat?

Mindenféle nőellenesség és hasonló mondanivaló nélkül írom a postot, hiszen szeretem én a lányokat, de egy furcsa dologra lettem figyelmes a fesztiválok alatt.

Ott állok a tömeg szélén. Nyakamban lóg a fényképező, rajta a vaku. A vaku fekete, tehát gyengébb fényviszonyok között nehezebben észrevehető, de attól még jól kivehető, ráadásul egy fehér kartonlap van ráaerősítve, így viszont már kifejezetten feltünő jelenség. No most ettől függetlenül tíz esetből legalább nyolcszor biztos, hogy nő nemű lény fog keresztülgyalogolni a fényképezőn, amiből nagyjából hatan vissza se fordulnak, hogy minek mentek neki, a maradék kettőből pedig csak egy lesz az aki elnézést kér, amiért majdnem letörte a vakumat. A pasiknál jobb az arány, hiszen ők az esetek mondjuk hatvan százalékában visszanéznek, amiből negyven százalékban bocsánatkérés lesz.

Félreértések elkerülése végett: bunkók előfordulnak ám mindkét nemnél, de így, hogy most figyeltem is erre, sajnos ez lett az eredmény. Persze nem ez a legjobb, hanem amikor láncot alkotva egymás kezét fogva vonulnak így végig, hiszen olyankor nem csak az első, hanem sorban mind az 5-6 nekimegy a gépnek, hiába ugrasz hátrébb, jönnek utánnad...

Az ilyen "miért nem rakod el mindig a gépet?", illetve a "miért nem fotózol végig?", és hasonló kaliberű hülye kérdésekkel hagyjatok.

smv

Szeretjük?

No és akkor most írja le mindenki, hogy mi is az amit igazán szeret meficicánkban, illetve mi is az amit szerettek a blogjában (mármint amikor éppen ő szerkeszti).

smv

Notebook

Mostmár nem csak gondolkozom rajta, hanem elhatároztam, hogy beújítok magamnak egy notebook -ot, mert kell. No most itt az én nagy problémám: ki és milyet tud ajánlani a klasszikus "lehetőleg legolcsóbb de mégis frankó" kategóriában. Nem kell, hogy Vista kompatibilis legyen, de azért menjenek már rajta rendesen a programok (tehát egy ps alatt ne szarja össze magát. Tudom ne egy picike képernyőn akarjak ps-olni, de arra, hogy kivagdossak képeket pont elegendő a mérete.) Előnynek számít a minél kissebb méret, illetve nekem a 16:9 -es képernyő is bejövős, tehát akár olyan is lehetne. Igazság szerint nem értek a mai magyar notebook világhoz, tehát sajnos elképzelésem sincs, hogy milyenek a gépek. Ami még számítana, hogy ha lehet akkor ne egy óráig bírja az aksija, illetve lehessen hozzá pótaksit kapni, hogy mondjuk ha bevonulok egy napra az egyetemre, akkor bírja már ki, és ne rohadjon le egy óra alatt...

Nem tudom, hogy mennyire jóság-e de itt mellettünk a boltban ami jó választásnak tűnt az ez (ami nekem tetszik és kicsi és szép és jó meg minden (no és persze baromi olcsó), viszont az aksija nevetséges másfél órát bír, és a boltban közölték, hogy nincs is hozzá nagyobb).

smv

Első nap

Mivel normálisat postolni nem tudok ezért maradjunk a "beszéljetek helyettem ti" féle hülyeségeknél, tehát: milyen érzés volt az első osztályban a legelső napodon? És először lenni középiskolában? Egyetemisták/főiskolások: és ott?

smv

Darabolós játék

Játszhatatlanul gagyi játékaink rovatból következzen egy klasszikus: ha életed szerelmét elrabolnák a földönkívüliek, és valamely végtagodat kellene odaadnod érte, melyik lenne az, és miért pont az?

smv

Büdös a munka

Érdekes, hogy az emberek többsége addig egy-egy projekttel kapcsolatban mennyire bizakodó, és persze segítőkész amíg csak az előnyeit kell élvezni, amint felmerül, hogy netalántán csinálni is kellene valamit, akkor hirtelen mindenki felszívódik, és ő nem úgy gondolta, meg amúgyis. Értem én, hogy büdös a munka, de az elvégzése nélkül nem hiszem, hogy teljes mértékben korrekt vernie az embernek magát a jutalomért. És rengeteg ilyen van.

smv

Efott 2007

Szokás szerint, mint már hosszú-hosszú évek óta, idén is megrendezésre került az Efott, mely szervezésének a jogát Debrecen harmadjára nyerte el. A beharangozó remekül hangzott: egyetemisták és főiskolások találkozója, több mint 12 színpad, hatalmas terület, meghívva szinte mindenki aki számít. No de milyen volt valójában?

Képek: Nulladik, Első, Második, Harmadik, Negyedik nap. Részletes cikkek a Verse.hu -n.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Új hatalom a Mefiblogon

Katonai puccs keretén belül GazVezirrel átvettük a hatalmat a Mefiblogon. Az előző szerkesztőt (Gy.i.k.: mefi -t) ma pontban 8:00 -kor kivégeztük, így amíg fel nem támad, addig mi maradunk. Örültök? Mi is.

smv

Best

Annyiféle játékot lehet látni, a hűtőszekrény tartalmának elemzésétől a kedvenc zenékig, hát most mondok én is egyet: melyik volt a három legboldogabb nap az életedben, és miért? Lehet persze több és kevesebb is, de a három az három. És lehet még olyat is, hogy mi volt a három legszomorúbb, bár az eléggé depis lenne, szóval koncentráljunk a legjobbakra inkább. :)

Ponty

Na, megy a para, hogy hány pontod lett? És felvettek? Már eléggé lassú a felvi.hu, tehát gondolom rászabadult a tömeg. Engem egyébként nem ért csalódás, az van, amit vártam.

Jávabúklet

Mostanában egyébként mobiltelefonon olvasok könyveket (javabook). Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen kényelmes, alapjában könyv-párti voltam, elleneztem mindenféle mobil, vagy nemmobil e-bookot, aztán mégis kipróbáltam, és kellemeset csalódtam. Kezdjük ott, hogy nem kell hozzá fény. Éjszaka az ágyban, lámpa nélkül tudok olvasni, és nem fájdul meg a szemem. (Ez pl. a buszon fantasztikus lesz, ha nem tudok majd aludni, de nem kapcsolhatok lámpát se.) Aztán ott van még a nagy előny, hogy nem kell cipelni magammal a könyvet. Az Angyalok és démonok például nem az a vékonyabb fajta kötet, vagy például a Harry Potter utolsó darabjai sem igazán. Most az utazáshoz például nyolc-kilenc könyvet tudok vinni, a telefonban. A legnagyobb hátránya, hogy elég kevés javabook létezik (én legalábbis keveset találtam).

Gerinctelenség

Most hallottam a rádióban, hogy a gerincműtétekre esetenként akár fél- vagy egy teljes évet is várni kell, a szűkös kassza miatt, ám annak, aki műtétre szorul, a beavatkozás előtt támogatott kezelés jár. Ebben az a szomorú, hogy így is van nagyjából egy tucatnyi műtét (és ezzel szerintem keveset mondtam), amit pénz és felszerelés hiányában nem tudnak itthon elvégezni, de mindenki kedvenc biztosítója az OEP nem támogatja a nagyon drága, külföldön végezhető műtéteket, szóval ha ilyenre van szükséged, akkor felőlük meg is dögölhetsz. (És ehhez kapcsolódva a többiztosítós modell ebben a formában szerintem katasztrofális, az eredményei és következményei pedig még katasztrofálisabbak lesznek.)

Viszont egy dolog érdekelne, hogy vajon mi az olcsóbb: egy gerincműtét; vagy a féléven-éven át tartó kezelés, hogy legyen mit műteni.

Keleti kényelem

Tényleg, emlékszik valaki a Volánbusz jó régi szlogenjére? Valahogy úgy volt, hogy Keleti kényelem…, de tovább nem tudom. Egyébként tudnék értelmesebb dolgokról is írni, mint hogy milyen meleg van (ami már csak azért is hülyeség, mert bizonyára mindenki érzékeli), de a laptopon szoktam az értelmesebbnél értelmesebb agyszüleményeimet a nagyközönség elé tárni, az pedig fél perc alatt olyan forróvá válik, hogy hozzá se tudok nyúlni. Így marad a másik gép, ahol meg leginkább játszom, ha időm akad. (Tényleg, ha a proci 63°C-os, akkor jól sejtem, hogy a nagy gépben sem az igazi a hűtés? Na, már megint a meleg.)

De mivel jövő héten utazom (nyaralás, vagy mifene), azért nem igazán van sok időm, ma például megyek buszjegyet venni, és remélem nem idén következik be, amitől minden évben félek, hogy elromlik a buszon a klíma. Barna dolog lenne kicsit.

39-40

Lehet, hogy vannak undorító munkák, amiket sokszor csak utolsó, undórító embereknek adnak ki. Ilyen például a betonozás. Sokan lenézik azokat, akik ilyet csinálnak, pedig valakinek csak fel kell építeni azt a sok csicsás irodaházat. Apropó. Budapestet mint várost szerintem a régies épületek teszi széppé, azok adják meg neki a hangulatát (legalábbis számomra). És ezért vagyok szomorú, hogy a régies épületeket nem rendbekapják, hanem lerombolják, és felépítenek a helyükre egy ötvenemeletes irodaházat, aminek a 80%-a szabad.

Amire viszont ki akartam lyukadni, az nem más, mint hogy minden tiszteletem azoké, akik ebben a melegben kint dolgoznak szabadban, a tűző nap alatt. Ismerősöm tavaly nyáron hegesztett, mesélte, hogy nagyjából ötven fok volt. Szép barna is lett iskolakezdésre.

Nem az anyám vagyok, báz!

Egyébként ma volt szerencsém a világ legunottab telemarketinges nénijével beszélni, aki miután döbbenten konstatálta, hogy én nem az anyám vagyok (akinek hatodszorra sikerült hellyel-közzel sikeresen eltalálni a nevét), vett egy mély levegőt, aztán eldarálta bemagolt, vagy olvasott kis szövegét, hogy rendkívülérdekesésizgalmasutazásokatajánlhatokönnek, olyan érdeklődéssel, mint amilyet a macska mutat a répafőzelék felé, vagy ilyesmi. Mindegy, sikerült gyorsan és udvariasan lerázni.

Meg valaki hetente keresi a Józsit, ő meg olyan modorban, hogy Há Jóóóóuzsi, te vagy-e?, ami miatt már reflexből (tessék egy x ;]) úgy veszem föl a telefont, hogy Szevasz, nem a Józsit hívtad.. Szóval izgalmas az élet.

Fecske, megint

38°C-os melegben értelmesebb témákat nem nagyon tudok boncolgatni, így ilyen izgalmas beszámoló lesz most. A már sokat emlegett vándor madárkáink egyike (»fecske«) kiröppent a fészekből, ami nem nagy szám, csak szerencsétlen nem tud repülni, és nem sokáig bírt a levegőben maradni. Finoman próbáltuk visszatenni, de aztán kilökték, -esett vagy -repült, nem tudom.

Ehhez kapcsolódóan (értelmes válaszokat várva) a kérdésem: szerintetek mit lehet tenni egy ilyen jószággal? Mert a fészek úgylátszik kilőve, mint lakhely, magában meg csak nem hagyhatom a kertben; bekapja egy macska, éhenpusztul, akármi, ezt pedig egy veszélyeztetett madárfaj példányával csak nem engedem megtörténni.

Képmutató

Mindig olyan döbbenettel veszem észre, hogy minden ember annyira, de annyira képmutató. Mint ahogyan minden évben döbbenten veszi észre az ember, hogy itt a nyár, és később sötétedik, vagy pnot azt, hogy itt a tél, és már milyen korán sötét van. Pedig minden évben ugyanakkor történnek ezek. Mint ahogyan az emberek is mindig ugyanakkor döfik a hátadba a kést: amikor nem számítasz rá.

Ez szar.

Fecskefészek

A »fecskéinknek« (merthogy két fészek is van) az a szerencséjük, hogy állatvédő családot sikerült kiszúrniuk, mert az biztos, hogy más ezt nem tűrné meg. Tudniillik a lépcsőt, amely a bejárati ajtó előtt található, olyan intenzíven piszkítják be, hogy azt öröm nézni. Délben takarítottam le, és most fél kilencre ugyanúgy(!) néz ki, ahogy délben. Persze így nem olyan csúnya, de ha másfél-két napig nem takarítja az ember, akkor húzósan néz ki. Valami hálót, vagy hasonlót fel fogok szerelni a fészek alá, azt hiszem.

Fecskeürülék

Hírszemle

Persze csak röviden, mert rohanok. Csupa rohanás az élet, megmondta a Jakupcsek Gabi is, ezért kell bifidusz bélmagvakat eszegetni.

Tehát ugye mostantól számlaképesek a prostituáltak. A mókás, hogy van amit elszámolhatnak a számlákkal, van amit viszont nem. A példa kedvéért a kozmetikai és egyéb kellékekért kérhetnek ÁFÁ-s számlát, míg a gumióvszerért nem. És mivel valószínűleg ha valószínűleg István – többszörös hónap apukája díj nyertes – megy, hogy kiélvezze (szó szerint) a teljeskörű üzleti kéjelgés nyújtotta lehetőségeket, van rá tán egy csipetnyi esély, hogy nem szeretne erről írásos bizonyítékot, éppen ezért a prosti adhat nyugtát is, bár ezen is gondolom fel kell tűntetni, hogy erotikus szolgáltatás vagy hasonló. A prostik felé már kezdenek tisztázódni a dolgok, na de ki számolhatja el a prostituálttól kapott számlát?

Manyum

Azért, aki az új Magnum-reklámokba azokat a gyönyörű nőket berakta, nem hiszem, hogy megkapja az év legjobb reklámszakembere címet. Mármint, nekem az élettől is elmegy a kedvem, nem hogy a jégkrémtől, ha ránézek azokra a nőkre.

Melegfelvonulás

Nekem tulajdonképpen semmi problémám nincsen azzal, ha egy lány a lányokat, vagy egy fiú a fiúkat szereti, mert mindig azon a véleményen voltam, hogy az ember szexuális hovatartozása a legprivátabb privát szféra része, és csak annak van köze hozzá, akivel megosztja az a bizonyos ember. Alapjáraton azzal sincsen bajom, hogy melegfelvonulást rendeznek, mert vannak például erotika-kiállítások is, igaz, zártkörű rendezvény keretein belül. Igazából a felvonuló melegeknél szánalmasabbnak tartom azokat, akik ötéves-forma kisgyerekekkel a nyakukban üvöltöznek, hogy hülye buzik, takarodjatok a picsába. Ez a szánalmas, igazából.

Jobban belebonyolódva a témába, még azzal sem lenne bajom, ha két nő vagy két férfi akarná összekötni az életét; hadd kössék, szintén nem tartozik rám. Azt viszont már nem annyira találom egészségesnek, hogy egy meleg házaspár, mint olyan, gyereket fogadjon örökbe. Nem is azért, mert rossz nevelést kap a gyerek, mivel elvileg bizonyított tény, hogy a homoszexualitás a génekből fakad, tehát ecsetelhetni nekem valaki, hogy milyen élvezet lehet egy férfival a szex, úgysem hat meg. Viszont el lehet képzelni – pláne ilyen mentalitással, ami manapság megy –, hogy szegény gyerek min mehet keresztül az óvodában és az iskolában, részint a játszó- és diáktársai (és azok szülei), részint a pedagógusok miatt. Ezt pedig nem feltétlen kéne hagyni. Legalábbis addig nem, amíg egyesek nem képesek felnőni bizonyos dolgokhoz.

Színészeink

Az a nagy büdös igazság, hogy ritka jó (szinkron)színészeink vannak. Oké, persze én is szidom a szinkronokat sokszor, de amikor jó szinkront akarnak csinálni (értsd: van pénz), akkor nincsenek félrefordítások, és jó színészekkel, sokszor az eredetivel egy szinten lévő (hasonlóság, karakterhez illőség, színészi munka, beszéd stb.), vagy annál jobb fordítások készülnek.

Ez onnan jutott eszembe, hogy szó volt a Macskafogó éppen készülő második részéről volt összefoglaló a m1 híradójában, és közben mutatták a szinkronhangokat. Olyan faja színészeink vannak, hogy csak egy nevet említsek: Mikó István. És ezzel el is mondtam a lényeget.

Megint egysoros

Na ez a durva, nem amikor visszanyal a fagyi!

Számolgatok

Mókás amúgy, amikor kapok dicséretet, hogy ilyen meg olyan jó fotókat csinálok, de az értékelő bigyuszkán keresztül háromnál több pont nem igazán érkezik. Persze van olyan, hogy öt darab ötös, és egy darab egyes értékelés, ami már négyes átlagba jön ki, de azért elgondolkodtató.

Egysoros

Azért ez »mókás«

Nyelvvizsga

Igazából soha nem értettem azokat, akik nem élnek a lehetőségekkel. Egy átlagos középiskolában (legyen az szakközép, vagy gimnázium) négy év alatt úgymond kocsmaszinten meg lehet tanulni egy nyelvet, legyen az angol, német, olasz vagy spanyol. Ehelyett a jóember inkább négy évig rejszol a nyelvórákon, érettségin meg az igen-nem kommunikáció is nehezére esik, mert azt se tudja miről beszél a vizsgáztató. Pedig egy nyelvtanfolyam és egy nyelvvizsga nem olcsó, igazán lehetne élni a lehetőséggel, hogy ingyen megszerezze az ember a tudást. (Ez persze nem csak a nyelvre igaz.)

Légyott

Az miért van, hogy a legyek mindig pofátlan rohadékok? Úgy értem, ötször rászáll a kezedre, kiráz tőle a hideg, lerázod hatodszorra is, de hetedszerre is száz, hogy újra rajtad landol. Hát az anyukáját.

És az miért van, hogy lassú a net? Na de nem ám csak úgy lassú, mert a letöltés az csurog ahogy kell (normális szerverről az előírt 1 MB/s sebességgel tölti lefelé a dolgokat), de egy weboldal átlagosan egy-másfél perc alatt jelenik meg. És nem az oladal hibája, mert egy Google keresés azért csaknemkéne, hogy két percig eltartson. És nem a böngésző baja, mert próbáltam Operabállal, Szekszirókával és Internet Felfedezővel is. Az Állatkerttel nem, mert amaz el se indul, a lelkem. Szóval?

Klimaksz

Végre Budapesten is nyílik IMAX-mozi, ami azért jó, mert már azóta ki akarom próbálni, mióta évekkel ezelőtt olvastam róla, és úgy gondoltam, hogy erre csak akkor lesz lehetőségem, ha ellátogatok valami nyugati országba, ahol ez nem nagy extra. És láss csodát: fejlődni látom szent hazánkat…

Mozzanatok

Érdekes megfigyelni, hogy minden embernek van valami egyedi mozzanata, rossz szokása, velejáró tulajdonsága stb. Például van aki rágja a körmét, van, aki véresre piszkálja azt, van aki folyton a szemöldökéhez kap, van aki egy szál cigit fordítva tesz vissza a dobozába, van aki a szakállát birizgálja (én legalábbis biztosan :]), és egyéb ilyen tulajdonságok, amiket tulajdonképpen észre sem vesz az ember, mégis csinálja. És neked, mi a megszokott mozzanatod?

Ó, ió, ció!

Gondolom most nem egy, és nem két jóemberke vidám, hogy végre vége. Átértem, abszolút átérzem, bár nekem már egy hónappal ezelőtt véget ért, és nincs még az a nagy vakáció fíling, meg szabadság.

Lassan egy éve, hogy »szemüveget viselek«. Mindig rajtam van, néha még fürdéskor is elfelejtem levenni, és nem hogy sikerült megszokni, olyan szinten összebarátkoztam a dologgal, hogy múltkor a buszmegállóban mint egy állat kezdtem el keresgélni a szemüvegemet, mikor két percnyi móka után jöttem rá, hogy hát a fejemen figyel. (Biztos nem néztek hülyének.) Szóval szemüvegesnek lenni lyó.

Villám

Próbáltam fölvenni villámokat, ilyen green screen technológiával készült videók hátterének, de mondanom sem kell, hogy egy pillanatra fordítottam el a kamerát, és rögtön ott villámlott, ahol eddig állt, valamint egy pillanatra kapcsoltam ki, és rögtön villámlott. Viszont ebből jutott eszembe az, hogy kéne majdan olyat, hogy fölmenni 'pestre, jól, aztán beállni valahová a Gellért-hegyen teszem azt, és levidjózni meg lefényképzeni valamelyik hidat, mondjuk azt a Széchenyi-félét, mert azt úgy is szeretem. Szóval ha esetleg valakinek lesz ilyenre kedve (egy hét múlva valamikor), akkor esetleg szólhat, és esetleg.

Aztán arra jutottam még, hogy előbb-utóbb regisztrációs, digtatúrász (így!) kommentelés lesz itten, mert kezdem kicsit unni, hogy mindenki beszólogat. Nekem. Nem, nem azzal van a gond, hogy nem tűröm a kritikát, csak nem szeretem mikor valaki a szituációt nem ismerve ugrik bele az anyázásba, aztán jajbocsánat. (És nem: nem azokra gondolok még mindig, akikkel esetleg jóban vagyok, vagy akiket esetleg olvasok, vagy akik esetleg itt figyelgetnek a riszpektlisztán, vagy akiket felvettem MSN-en, most mondhatnék neveket, de minek.)

Hé, te vörös!

Bár nem szeretem, de meg tudom érteni azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a kommunizmus jó volt. Én nem tartozom ezek közé az emberek közé, és igazából véleményt sem alkothatnék, mert nem éltem sokat abban a világban, de egy biztos: aki akkor élt, azt látta, hogy jóélet van, most meg azt, hogy nemjóélet van. Az öregek – akik máskülönben arra lettek nevelve, hogy a kommunizmus jó – azt látták, hogy aki akkor nem dolgozott, azt elvitték, aki meg most nem dolgozik, az jobban él, mint a te szüleid, akik ledolgoznak napi 8-10-15 órát, és cserébe egyre kevesebbet kapnak. Nem csak fizetésre gondolok.

Nem volt kokakóla, volt cserébe sztár ital, nem volt nájkcipő, volt cserébe Tisza, és sorolhatnám így. Az oktatás sem volt olyan ramaty, mint most; a szakmunkásképzés ért is valamit. Volt valami mezőgazdaság nevű téma is, ami azért nem ment rosszul (még ha jól bele is kontárkodtak). Bár a sok ide nem illő egyed is megsokszorozódott.

Tehát aki azt mondja nekem, hogy a kommunizmus jó volt, annak csak bólintani szoktam, hogy igen, lehet, hogy akkor jó volt, de most már kevésbé az, mert azt ugye mindenki elfelejti, hogy annak pár évtizednek azért most isszuk meg a nagyobb levét. És nem feltétlen az államadósságra meg egyebekre gondolok, hanem a nagyjából százévnyi lemaradásunkra, amit mire behozunk, újra százévnyi lesz.

Száguldó cirkusz

A 2007-es F1 Kanadai nagydíja nem kicsit durva volt – bár még nincs vége, nagyjából húsz kör van hátra e sorok írásakor. Kezdve azzal, hogy már az elején óriási kavarodás volt (és most kivételesen nem csak a kommentátor urak szerint), majd folytatva Kubica balesetével, ami nem kicsit durva volt, szerintem Senna '94-es balesete óta nem volt ennyire durva (megkockáztatom, hogy még durvábban is nézett ki, mint Senna halálos kimenetelű ütközése) baleset.

Szóval veszélyes dolog ez a száguldó cirkusz, és többek között pont ezért tartom sokkal tiszteletre méltóbb sportnak (ha sportnak nevezhetjük) a Forma 1-et, bármelyik másiknál. Bár ez nem számít objektív véleménynek, mert a sport és Mefi az nagyjából olyan, mint a kutya és az egérvadászat, vagymi.

2007. június 10-e, 20.59 – kiegészítés

Azért a Hemilton gyerek előtt meg le a kalappal, nem kicsit durva, amit a csávó leküld.

Alsónadrág

Boncolgassunk egy intim témát, olyan még úgy sem volt itten. Szóval, kedves fiú/úr blogolvasó, te milyen alsónadrágot hordasz? És te, kedves lány/hölgy olvasó, melyik típust részesíted előnyben? És a barátnődön/barátodon melyiket látod szívesebben?

Lehet persze röhögni, de engem komolyan érdekelne, hogy mi a divat úgymond ilyen téren. Pláne, hogy kialakult egy olyan vélemény (legalábbis sokaktól, vegyes nem tekintetében) hallottam már, hogy buzi aki nem boxert hord vagy minden lány hordjon tangát stb., tehát érdekelnének a vélemények és az ellenvélemények egyaránt. Én egyébként azt a bizonyos félig boxer, félig alsónadrág kombót szeretem. És te? Szerinted, melyik a jobb, miért az a jobb, stb.

Buzizást kerüljük, köszi.

24kov

Az Opera – egyébként nem hibátlan, de még mindig a legjobb megoldást nyújtó – RSS-olvasója szokott olyat csinálni, hogy átrak néhány dolgot. Például az én kommentjeimet beteszi az index belföldi híreihez. Eddig azt hittem ez véletlen történik, de mostmár rájöttem, hogy a sors irányítja.

Maszthev

Még jómúltkor láttam valahol egy olyan posztot, hogy mikazok a musthave dolgok, melyek nélkül az átlag júzer nem megy el otthonról. Nekem ezek:

  • mobiltelefon: különösebb magyarázatot a mai világban nem hiszem, hogy igényel. Egyrészt telefonálni lehet, ha van valami gáz, másrészt ugye a telefon sok más hasznos funkcióval rendelkezik;
  • notesz: mert mindig fel kell írni valamit, ami fontos, és nem szabad elfelejteni. Egyszer remélem PDA lesz;
  • toll: ebből legalább kettő, nem lehet tudni. Érettségire tíz(!) darabbal mentem, mindenki kiröhgött, de aztán a nap végére csak négy lett belőle (jujvanegytolladotthonhagytam)
  • pénztárca: még ha üres is;
  • okmányok: van egy ilyen kis lapozgatható műanyag cuccos, amibe az összes kis kártyát (személyi, lakcímigazoló, diákigazolvány, bérlet, bérletigazolás, jogosítvány stb.) bele lehet tolni, aztán kéznél van;
  • svájci bicska: van egy eredeti svájci bicskám, az mindig nálam van, mert soha nem lehet tudni. Egyrészt a különböző eszközök bármikor jól jöhetnek rajta (olló, csavarhúzók, bor- és sörnyitó, háromféle kés, csipesz, fogvájó, tű, meg kettő, amire még nem jöttem rá, hogy mi :D), másrészt ha lezuhanok egy lakatlan(nak tűnő) szigetre, akkor jól jöhet vaddisznókra vadászni ;].

Nagyjából. És te? Mik azok a cuccok, amik nélkül sehová nem indulsz el?

Over there

Az miért van, hogy a busz igazából mindig a másik oldalon megy? De tényleg, ha Budapest felé akarsz menni, tuti, hogy csak visszafelé, a városba mennek buszok, és fordítva. De három-négy az orrod előtt. Oké, hogy az igazság odaát van, de ez azért túlzás, nem? Vagy ezt csak én tapasztalom?

Vlog

Egyébként lehet csinálok egy videóposztot a közeljövőben. Egyrészt mert kíváncsi vagyok, hogy milyen házi bluebox (greenscreen, ahogy tetszik) technológiát tudok összeügyködni, másrészt meg miért ne. Bár előtte lehet nem ártana megszabadulni felesleges hajrengetegemtől, mert úgy nézek ki, mint aki egy lakatlan szigetről szabadult ide, az meg azért tré.

2007. június 5-e, 16.47.15 – kiegészítés

Csináltam egy teknyikai próbát, akit érdekel itt tudja megnézni, oltásokat oda, ne ide. ;] DIREKT NINCSEN HANG, EGYELŐRE.

Szerencse percek

Az a baj ezekkel az idióta televíziós-telefonos vetélkedőkkel, és társaikkal, hogy nem tudod, csalnak-e. Mert ugye ki van rakva három betű, teszem azt mo_s_ _ _, aztán ebből próbáld meg kitalálni, hogy mi az a szó. És mi a garancia, hogy egyáltalán van szó? Mert ugye párszázezret, esetenként pármilliót nem dobálnak ki fölöslegesen, inkább azt mondják, hogy nem, és hagyják, hogy még hívogasd a számot, három kilóért. Szóval csalás az egész. Bezzeg anno a Kapcsoltam!

Régen amúgy úgy gondoltam, hogy a lottószámokkal is csalnak. Elvégre, az összes szám intraneten fut be nekik, simán ki tudnák számolni, hogy melyik az az öt (hat, hét, akármennyi) szám, amelyikkel biztosan nem viszik el a főnyereményt. Aztán az a golyós rendszer, amivel húzzák, simán megmahinálható, ha egy-két golyó kicsit nehezebb vagy könnyebb.

Szóval ez a szerencsejáték egyáltalában nem rossz biznisz.

Menynyire

Ez amúgy hihetetlen: oké, én is szoktam helyesírási hibákat csinálni, (lásd »kőrözött«), néha nem is kicsiket, meg oké, szoktam poénból olyanokat írni, hogy megkora, de én egy blogger vagyok, egy átlagos emós 18 éves depresszióra hajlamos gyerek, aki most érettségizett, és félpercenként föl kívnája vágni valamelyik erét (nem).

De azért hogy az újságírók ne tudjanak kulturáltan írni, az már zavaró. Nem kell itt jönni kommenteknél, hogy ígymegúgy mit érdekel engem, mert érdekel. Egy újságban ne legyen helyesírási hiba, még ha az onlájn változat is. Most konkrétan egymás után kettőt vettem észre, két újságnál; az egyik a 6.-ai, a másik pedig húzósabb: menynyire.

Én régen azt hittem az ilyen cégeknél van valami lektor, vagy korrektor, vagy valami orral végződő személy, aki ránéz ezekre a dolgokra, vagy legalább valami szövegszerkesztő ellenőrzésén áteshetne az a bejegyzés, mielőtt megy publikusba. És ezek nem a nyomdahibák, hanem a tipikusan helyesírási hibák.

Atom

Ugye, a »Jericho« című sorozatot – mely lényegében arról szólt, hogy az Egyesült Államok nagyobb városait atomtámadás éri – »lelőtték.« Na de, biztos, hogy lelőtték?

Június

Egyébként boldog június( elsejé)t mindenkinek!

Zinternet

Ez mókás, mióta »bekötötték« a csellót (durván fél éve), azóta nem volt különösebb probléma vele. Ma viszont kemény három percre elment a net is, meg a telefon is.

Mocskos műszaki cikkek, az ördög találmányai, én mondom.

Matekmatika

Ha egy rendkívül egyszerű számítást végzünk, akkor megtudhatjuk, hogy hetvenben a huszonkettő megvan durván háromszor. Ergo, egy nap három érettségi-tételt kell bedarálni, hogy 100%-osan tudjam az összes tételt. Ami mókás egyébként, hogy évközben megtanultam jópárat, és ezeknek nagyjából átlagosan 10-20%-uk maradt meg. És egyébként, kedves érettségiző elvtársak, ti hogyan álltok a tételekkel?

Igen, tudom: főiskolai/egyetemi vizsgaidőszak alkalmával ötször ekkorát fogok szívni, szóval ezt a részt is kihagyhatjuk akár.

Megint klikkolj!

Akkoriban még Chile, Japán és Lengyelország volt harcban az első helyért, de a Techblog felkarolta a küzdelmet, hogy megmutassuk, milyen a magyar virtus. Nem gondoltunk a dobogóra, viszont előkelőbb helyezésre feltétlenül. És a júzerek jöttek: a post kikerülése utáni napon ötmillió szavazattal már a 27-ek voltunk, egy héttel később, május 15-én 12 millió szavazattal már a 22-ek, május 18-án 31 millió szavazattal a tizedik hely közelébe jutottunk, majd 72 millió kattintással az ötödik helyig sikerült felhozni az országot. Akkor még senki sem gondolta, hogy a véres küzdelem csak előjáték a valódi harchoz.

via index, via wing

Most nem azért, de azért a mefiblog is »megemlítette« a dolgot (pont május 18-án!), és azért azután sem lett éppenséggel rossz az »eredmény«, meg ugye itt is volt egy-két ötlet a kommenteknél. Szóval érted.

Csak testvériesen

[14:05:01] ::: (mefi)  hány éves is a húgod?
[14:05:14] ::: (smv)  mittomén
[14:05:14] ::: (smv)  15 körül

Fő a családi szeretet, ugye.

Köpködő biciklisek

Zsukov Elvtárs Úr írt egy fasza bejegyzést, bicikliseknek, autósoknak, hibrideknek érdemes elolvasni, meg a kommenteket is (azokat persze csak azért, mert én is kommentáltam, olyat, hogy majdnem poszt lett, de mégsenem).

18.20

Próbálkozik azért az időjárás a maga szerény 30°C-jával, de aztán egy gyors nyári eső (mely során 2,5-3 centiméter átmérőjű jégdarabkák is befigyeltek) lehűtötte kicsit a kedélyeket.

Holnap napos, meleg idő várható, helyenkét záporral-zivatarral helyenként nem – időjárás-jelentésünket hallották.

Mefilozóf

Az a baj, hogy nem tudhat mindent minden ember. Bár ez sok esetben nem baj, de milyen jó lenne már, ha egy USB-kábellel, vagy akármi egyszerű módon lehetne tudást önteni a fejünkbe. Megszűnne az emberi butaság, nem lenne az, hogy nem tanultam öt éve, és nem tudok valamit, nem lenne az, hogy valaki azért nem tud érvényesülni, mert nincs hozzá elég esze. Persze, ez lehet, hogy nagyon-nagyon rossz lenne, de azért lenne jó oldala is.

Csatt

Ritkán ütök le rovarokat egyébként. Még a legyet is kiterelem első pár próbálkozásra, de ha nagyon nem akar megszabadulni tőlem, akkor persze lecsapom. Darazsakat, méheket, dongókat pedig pláne nagyon ritkán ütök le, mert hihetetlenül tisztelem, és hihetetlenül tetszenek. Például itt van pár kép balinto blogján. Ezek úgy néznek ki, mint egy jövőbeli autó; gyönyörű formatervezés, áramvonalas test stb. Csodálatos, na.

Viszont ma sajna sikerült lecsapni egy méhet, mert hajnal hatkor bezümmögött a nyitott ablakon, súlyosbító körülmény, hogy a fejem körül keringett, ami azért vasárnap reggel, kómás állapotban eléggé húzós. Szóval, fölkeltem, és próbáltam kiterelni, de nem nagyon akart. Aztán ötpercnyi szenvedés után, egy szál semmiben, kómás fejjel, megfogtam valami keményet (már nem emlékszem mi volt), és jól irányzottal lecsaptam, majd visszadőltem aludni. Szegény, mikor tízkor keltem föl, még akkor is mocorgott.

És amire tényleg ki akarok lyukadni: ilyen szituációkban látszik, hogy mennyire szemét egy állat az ember. Nem tud aludni, egyszerűen elpusztítja azt a lényt (még ha csak egy méh is az), ami zavarja ebben.

/me csak figyel.

Igazából lehet az én hátam mögött röhögni, nem haragszom meg érte. Csak – írtam ezt már korábban is – »fehér ember nem felejt, én meg pláne«.

Kártyavár

Hosszas keresgélés után találtam itthon négy pakli franciakártyát. Az első pakliból egy lap, a másodikból szintén egy lap hiányzik. A harmadik pakli 104 darabos (plusz négy darab dzsóker), van belőle hatvan-akármennyi. A negyedik pakliban az összes kártya megvan, cserébe viszont J-Q-K-A helyet B-V-H-A, mert valami más nyelven szól. Meg múltkor vettem majálison kétszáz köztársasági rúpiáért egy paklit, az meg ilyen nagyon gagyi, de végül is jól küldi. Meg van egy pakli CKM-es extra kártya, amin meztelen nénik vannak.

Ezt gondoltam megosztom veletek.

Konyakos meggy

Az miért van, hogy mindenki bombont, általában konyakos meggyet ajándékoz? Ez olyan tipikusan, nesze, hogy kapj valamit, hiszen szerintem nincs olyan ember, aki azt élvezettel fogyasztja (vagy csak nagyon kevés, de ugye kivétel&hellip). Én egy évben megeszek egy szemet, aztán elég is, persze ne magamból induljak ki, értem én. De akkor már vegyen egy vásárlási utalványt, vagy ilyesmit, annak az ember jobban örül, nem?

Jobb-bal

Ne értsen félre senki, nem akarok én állást foglalni semelyik oldalon, de azért ne essünk a ló másik oldalára! Oké, voltak nácik, igen, elkövettek rengeteg szörnyűséget, megtörtént, fölnőtt azóta nagyjából két-három nemzedék, szánják-bánják, és kész, nem kell ezzel mindig előjönni. Arról ugye nem is beszélve, hogy (ismételten megjegyezném, hogy nem vagyok egy történész, nincsen kiemelkedő tudásom e téren) nem csak a németek voltak azok, akik a zsidókat irtották. Gondolok itt például a szovjetekre, meg ugye ha körülnézünk a történelemben, nem csak a második világháború idején voltak zsidóüldözések.

De azzal sem kell jönni folyton, hogy ejj, ezek a mocskos zsidók még most is milyen szemetek, és most is írtani (így!) kéne őket, meg mire föl mernek ők kártérítést követelni, meg Hitler milyen jó ember volt, meg igazából ugye nem is voltak koncentrációs- és munkatáborok. Persze, biztosan vannak nem jogos kérések, követelések – ez egy ilyen világ. De azért megnézném egy-két nagyszájú ember hogy vélekedne, ha esetleg vesztette volna el rokonát, családtagját, barátját vagy akárkijét azokban az időkben.

Tessék már gondolkodni, fölállítani egy értékrendet, nem csak menni a tömeg után. A világon nem csak nácik meg zsidók vannak. És akinek ugye nem inge…

The End

Már azt hittétek, hogy nem lesz több blogbejegyzés vagy ilyesmi, igaz-e? Hehe. Na de nem olyan családból származom én, hogy ekkora arcátlanságot kövessek el az én kedvenc blogolvasó nagyközönségemmel szemben.

Szóval, ma teljesen jó idő volt (bár ezt a klimatizált helyiségekben kevésbé lehetett érezni, ugye), annyira, hogy még a kedvenc jóidős helyemen is volt idő eltengetni röpke két órát (ez így biztosan nem helyes, de nem hat meg), szóval most hepifész (értsd: happy-face) van.

Jaj, leég az olajam. Ennyi zárójel elég is szerintem, menjetek nézzetek NDK-s pornót, mert az jó.

Véblog

Ha egyszer megborotválkozom (ami minimum egy hét múlva történik) akkor lehet lesz ilyen videóblog-adás, bár nem hiszem, hogy valaki kíváncsi lenne a csúnya fejszerkezetemre. Amúgy tök jópofa: ha tudsz, ülj be egy kamera elé (okostojások kedvéért: kapcsold be, és nyomd meg a REC gombot), és egy percig beszélgess vele, aztán figyeld meg a mimikáidat, a beszédmodorodat stb. Érdekes dolog, hogyan látják az embert kívülről, még ha a kamera torz képet is ad.

István

Beröppent előbb egy légy a szobámba, és elneveztem Istvánnak. Megkértem (először szépen), hogy távozzon. Mondtam neki, István, ha nem haragudna meg, kérem hagyja el a szobámat! – hát nem tette. Gondoltam megkérem barátságosabban, mondtam neki: Ne haragudj Pistám, de egyedül szeretnék lenni, úgyhogy ha megbocsátanál… dehát így sem. Ezért a végső megoldáshoz (nem az a végső megoldás) folyamodtam: elkezdtem terelgetni az ablak felé, miközben biztattam, hogy jobb lesz így mindnyájunknak. Így sem távozott. Így hát drasztikus elhatározásra jutottam: ma, 13 óra 27 perckor légycsapó általi halálra ítéltem. Testét – már ami megmaradt belőe – az ablakon át helyeztem végső nyugodalomba. Béke poraira!

Sárközy

Nyert tehát Nicolas Sarykoz a francia elnökválasztáson; kíváncsi vagyok, hogy ezt is akkora dobra verik-e, mint múltkor az amcsi szentárot, akinek a dédüknagymamájának a testvérének a fiának volt valami köze a magyarokhoz…

Káskáj

A Nissan Magyarország weboldala is tipikus esete annak, hogy gyönyörű látványelemek, kellemes hang és zene, látványos animációk jellemzik, de közben az átadott információ nulla felé konvergál. Ez pedig rossz, mert ha én egy személygépkocsi műszaki adataira vagyok kíváncsi, akkor nem egyéni autót szeretnék színezni, meg felnizni meg tudjam is én, hanem száraz tényeket (mint LE, kW és társai) akarok olvasni. És a legrosszabb: miért nincsen nófless változat?

B mint...

Ballag már a vén diák – tovább.
Isten veletek cimborák – tovább.
Ez út hazánkba visszavisz,
Filiszter leszek magam is.
Tovább, tovább, tovább,
Fel búcsúcsókra cimborák!
2007. május 5-e, 17.53.19 – kiegészítés

Na, megvolt, szépvolt, jóvolt. A sok bevállalós, meg überkemény osztálytársam közül én voltam az egyetlen, aki énekelgetett, engem is csitítgattak, hogy ne égessem őket, de hát kérem ez poén, nem a Megasztár… ennyit arról, hogy ki mennyire bevállalós.

És tényleg nem nyálverés végett: amin meglepődtem (mondhatnám meghatódtam, jól esett stb.) hogy az idei oklevél (tanulmányi és közösségi munkáért) mellé kaptám egy az iskola névadójával fémjelzett (lehet ide ilyet írni?) medált. Mint valami kitüntetés, vagy ilyesmi; tényleg jól esett. Jah meg, én mondtam a végzősök beszédét, és utána kajáltunk, és jól laktam és hétfőn érettségi. Egyebet nem.

CsípPSP

Hoppá! A Sony kitalálta, hogy minden ember kezében PSP-t akar látni. Persze ingyé' nem oszthatják, de azért ez sem rossz: szerintem 170 USA dollárért (ez kb. 30 000 magyar rúpia) csak a hülyének nem éri meg (vagy akit abszolút nem hat meg a PSP).

Jhó rheggelit!

Egyébként mióta angolul (magyar vagy angol felirattal, néha semmilyennel) nézek filmeket és sorozatokat, legalább 30%-kal javult a hallott-szöveg-értési (ezt így?) képességem. Emlékszem, hogy tavaly még nem sokat értettem az érettségi feladatsorból, idén két másikat már majdnem hibátlanul (egy hiba feladatonként) sikerült megoldani. Már-már felirat nélkül is be merek vállalni dolgokat; egy »Halló, halló!« részt például így néztem meg, és nagyjából a háromnegyedét értettem.

Szóval, nyelvtanulásban tényleg segít a dolog.

60

Ma letekertünk egy röpke hatvan kilométeres távolságot, mert biciklim van, macskám, jogsim, anyámmal élek, és még kemény is vagyok. Így másfél vagy kéthétnyi nem-biciklizés után ez simán jól esett, bár agyilag kicsit leterhelt. Frankón: nem fizikailag fáradok el, hanem agyilag.

Szerintetek mennyibe kerülhet ápgrédelni a szemüvegemet ilyen Transitionös témába?

Blikk

A Blikk egy szennylap, ezzel én is tisztában vagyok. Ettől függetlenül a mostanában készült reklámjaik többsége rendkívül találó, száz százalékig jellemzi a mai világot.

Biztosítók

Tulajdonképpen, én támogatom azt, hogy több egészségbiztosító közül választhasson az ember. Nem nagyon látok ennek az egésznek a háta mögé, de azért értelemszerű, hogy több biztosító, több választási lehetőség, jóság. Egyrészt, mert nem lesz az, mint anno, amikor csak egy telefontársaságot választhatott az ember (már bocs a példáért), aztán vagy fizetett, vagy szevasz. Nézd meg, bejött a teleez, teleaz, rögtön dobálják a nulla forintos (igazából 0,25) percdíjat.

Valahogy így látom ezt a biztosítónál is, és a kormány valószínűleg ezért ellenzi ezt, mert így ha tetszik, ha nem, ők kapják a pénz egy részét. Viszont amint megnyílik a piac, jönnek az amcsi, meg a svéd meg a mit tudjam én milyen biztosítók, akik fele annyiért vállalják ugyanazt a szolgáltatást. És ebben, így naiv fejjel nem sok rosszat látok.

Nem kell jönni, hogy bezzegafidesz, meg bezzeggyurcsány, és azzal sem kell jönni, hogy de igen, én is ide akartam kilyukadni, mert nem, tehát ezt a részt ugorjuk át, köszipuszi.

...és a buborék!

Tulajdonképpen, ez a buborékos csokoládé jó biznisz lehet. Félreértés ne essék, én is nagyon szeretem, szoktam is enni, amikor csak tehetem. De gondoljunk csak bele: ugye, ez a buborékos töltelék értelemszerűen kevesebb, mintha megtöltenék színültig krémmel. Kevesebb krém, nem sokkal olcsóbb ár (a hagyományos töltelékhez képest), jó reklám, abszolút nyereség.

Heppibörzdéj

Isten éltesse sokáig smv barátomat; megmondom őszintén, hogy – leszakad a pofámról a bőr, igen – de nem tudom pontosan mikor van születésnapja. Ha tegnap volt, akkor utólag, ha ma, akkor időben, ha meg holnap lesz, akkor előre is boldog születésnapot! :D

Elfajult világ

Szóba jött ma (a »macskás videó« kapcsán), hogy mennyire elfajult az emberiség egy-két példánya. Ez tipikusan nézőpont kérdésének tárgya, mert szerintem az emberiség nagy része nem elfajult, sokkal inkább értelmessé vált annyira, hogy szörnyülködjön bizonyos dolgokon. Mert ugye tíz, húsz, ötven vagy teszem azt száz éve a kutyát sem érdekelt, ha valaki vízbe fojtott egy macskát. Sőt.

Röviden

És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet…
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk…
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Íme, por és hamu vagyunk.

Por

Többek között azért sem hiszem, hogy valami felsőbb létforma alkotta volna meg, vagy irányítaná jelenleg is primitív létünket, mert akkor a világ tökéletes lenne, nem lennének ellentétek, nem lenne halál, nem lenne éhezés, és nem lenne az egyik ellenségem, – mely az előbb említett globális problémák között persze semmittevő –a por.

Mert a por egy undorító, értelmetlen, idegesítő, csúnya, haszontalan dolog. Letörölgetek mindent, és nem kevesebb mint fél nappal később ugyanúgy áll a por. A pornak tehát vesznie kell(ene).

Mert a méret a lényeg

Különösebb kommentár nélkül: VIA Pico-ITX:

PX-45 - Talán a legkisebb alaplap a világon, integrált LAN- és videókártyával.

Google History

A Google-t, mint céget pedig tessék magasztalni, és isteni magasságba emelni. Szóval akik »ilyen dolgokat« ki tudnak találni, azok előtt le a kalappal.

És a sok-sok hasznos, és kényelmes, kevésbé hasznos, ám kényelmes cucc után most itt a legújabb jóság: Google History. Ugye, mással is megesett már, hogy valami baleset folytán elveszett az összes könyvjelzője, közte a PHP-forráskódokkal, a lopható CSS-sablonokkal, a heteken át keresett jó minőségű ingyenes pornóoldalakkal és így tovább. Na, ez most megszűnik. Ugyanis a Google kitalálta, hogy ha akarjuk, logoljuk, milyen oldalakat nézegetünk. Tehát: rákeres valaki arra, hogy mefiblog, és az első találatra rákattintva, máris lesz egy új könyvjelzője, melyet a Google központilag tárol, aztán mi meg címkézhetjük meg ilyen szekszi dolgok. És ez nagyon jó dolog! (Persze, ehhez uralni kell az internetes keresőpiacot, hehe.) A cucc ráadásul nem kicsit gyors; kattintasz, frissítesz, és már ott is van.

Valamint azért remélem nem csak én veszem észre, hogy a Google tudja úgy tolni a webkettes imát, hogy nem csinál szekszi gradientes háttereket, meg nem írja minden teljesen kész cuccra, hogy alfabétagamma. Egyszerűen néz ki minden, cserébe ténylegesen használható, és ez jó.

Cserebogarak

Szegény cserebogárkák nem kedvelnek engem. Ilyenkor mikor jó idő van, este szoktunk tollaslabdázni és/vagy kerékpározni, ami után pedig mindig cserebogarakra vadászunk. Egyrészt tökjómóka, másrészt a teknőseim imádják, és jó is nekik, mert hát tömény fehérje (vagy mi), és még mozog is. Bár néha kimásznak az akváriumból, meg röpködnek itt a szobában, de azért vigyázok.

Tennivalók

Nem, ma nem azért csökkentek az utóbbi két napban a bejegyzések, mert jön az érettségi, és hihetetlenül tanulok, meg jövök a nekem nincs időm blogolni szöveggel, hanem mert pusztán csak sokat tanultam, és nem sok időm volt blogolni. Meg aztán, mostanában annyi tennivaló van, amit érdemesebbnek találok.

Ma például letakarítottam az erkélyt. Ez elég komoly meló, mert előtte egy hatalmas fenyő áll, és ugye az mindig oda veti tüskéit, és mivel októbertől április-májusig nincs használva, eléggé beáll a kosz. Na és a lényeg, hogy én még letettem anno egy nagy régi szőnyeget, két fotelt, meg van kint kertiasztal, székekkel (ilyen hosszú erkély ez, eredetileg hozzá akarták építeni szobához, csak mégse), és azokat is illik lepucolni, ez pedig jelentkezés alapján az én feladatom. Itt a jóidő, jönnek az erkélyen ücsörgős, elmélkedős, olvasós, olvasás-közben-elalvós időszakok, ami így vizsgaidőszakban kifejezetten pozitív (csak jobb azért kint olvasgatni a Sorstalanságról szóló tételt, mint a négy fal között).

Sok gondolatom van, nem ömlesztem egy posztba.

Kerekes

Hm, valami gyerkőc biciklis század meg épp most suhant el itt az utcában; lehet, hogy verseny van, vagy efféle.

Apropó, kéne egy belső gumi a »Magellánba«, meg egy új kéztyű is, mert a régi már darabokban van kicsit. Az élet nagy gondjai...

Vélemény

Az a baj, hogy az emberek megpróbálják ráerőltetni másokra az ízlésüket. Nekem tetszik ez, mi az, hogy neked nem? És senki sem akarja megérteni, hogy ha nem tetszik valakinek X dolog, akkor nem fogja megszeretni, mert valaki azt szajkózza neki éjjel-nappal, hogy az jó.

Vagy a vélemény. Mért nem lehet megérteni, hogy embereknek bizonyos témákról más lehet a véleménye, és miért kell győzködni, hogy de, márpedig ez így van? Ezeket igazából soha nem értettem, mert én igyekszem elfogadni mások véleményét (még akkor is, ha nem értek vele egyet). Persze az is más, mikor egyszerűen két ember kifejti a véleményét, hogy miért ez, és miért az.

Tulipán

Végre virágzik a tulipán a kertben, tiszta heppi lettem. Tudniillik az előző tulajdonos (akitől a házat vettük), volt olyan kedves, és szétketyerintette a kert minden használható részét, kivéve a szőlőt és a tulipánokat, így a kertben még a fű(!) sem marad életben. Namármost, én akármennyire is szeretnék, nem vagyok egy nagy kertész (újabb tenni-tudnivaló listaelem, hehe), a család többi tagja pedig szintén nem, városiak vagyunk, na.

Viszont a tulipán az egyetlen, ami minden gondozás nélkül újra és újra virágzik, minden tavasszal, ráadásul nagyon szép virágai vannak (majd a napokban lesz mit fotózni, végre). Szegény szomszédom mindig órákat foglalkozik napi szinten a tulipánjaival, és nem igazán szépek virágoznak neki, mi még csak meg sem locsoljuk, és gyönyörűek. (Ez persze azért van, mert a szobám alatt vannak a tulipánok.)

Google Earth

Imádom a Google Earth-öt. Simán el lehet vele szórakozni órákon át. Olyan mint a Wikipedia. Az ember fölmegy megnézni valamit, aztán ide kattint, oda kattint, és a dinoszauruszok után egyszercsak a hidegháború közepén találja magát.

Statisztika

Bolondos dolog ez a statisztika; tegnap, az utóbbi idők átlag napi 1 100 látogatójához képest kevésnek mondható 569 egyedi látogató járt itt, míg ma rekord dőlt az – e sorok írásakor éppen – 1 442 egyedi látogatóval.

A jegyzőkönyv számára

[22:44:53] (smv) németórán a jelentés:
Gruppe Achtung! Frau Lehrerin, ich melde Ihnen, die Gruppe ist zum Unterricht bereit; es fehlt heute: niemand.
[22:45:08] (smv) angolóra előtt mi a jelentés?  :D
[22:45:27] (mefi) „Csókolom, hogy tetszik lenni?”

Takarmány

Az amúgy miért van, hogy a kutya- és macskakajára ráírják, meg a reklámjaikban bemondják, hogy ellenállhatatlanul finom, ízletes finomság és társai? Ez hogy megy? Beül egy ilyen kisállat-táplálkozás-szakértő, megkóstolja, hümmög egy sort, majd közli, hogy igen, ez tényleg finom? Ha meg nem, akkor miért mondják?

Csak azért érdekel, mert én még régebben (csak úgy poénból, meg kíváncsiságból) megkóstoltam az egyik igen drága pénzért osztogatott, márkásnak mondható macskaeledelt (tudod, amit a macskák vennének), és nem éppen volt finom íze.

Mítosz

Methos cimborám – kisebb biztatás után – újra blogolni kezdett. Akit érdekel, kattanjon rá szépen, és olvassa el.

0401

Bizonyos szempontokból nagyon buli dolog blogolni. Most is visszakerestem, hogy milyen érzelemket tápláltam a tavalyi április bolondjába, és hát idén a helyzet változatlan. Sőt, reggel még azt sem tudtam, hogy ma van április első napja, csak akkor jöttem rá, mikor efke bejegyzését elolvasva megnéztem, hogy hányadika is van ma.

Figyelitek, csupa számos címek vannak ma.

Hatcsáklit

Forró csokoládé, három deciliter, családi recept, hozzávalók:

  • tíz perc szabadidő;
  • öt-hat evőkanál kristálycukor (ízlés szerint, offkorz);
  • egy evőkanál kakaópor;
  • egy tojás sárgája;
  • négy-öt kockányi csokoládé (étcsoki a legjobb, mert az elég tömény, ilyen tej- meg fehércsokiból szerintem hat-hét kocka is csúszik lazán);
  • három deciliter tej.

Megfogod a tojás sárgáját és a cukrot, beleküldöd egy lábosba, aztán jól összekavarod őket, hogy szinte habos állagúak legyenek. Eközben egy másik lábosban vizet forralsz (mindegy mennyit, a lényeg, hogy a másik lábos kicsit nagyobb legyen, mint amelyikben a tojás ismerkedik a cukorral). Ha forr a víz, ráteszed a tojásos lábost; a lényeg, hogy lezárja a felső az alsót. A gőzön sűrű állagúra kevered a tojást, majd rászórod azt a kevés kakaót, és fokozatosan dobálgatod rá a csokikockákat, közben persze kavarod izomból, nehogy csomós legyen. Ha ez megvan, akkor a negyedik kezeddel megmelegíted a három deciliternyi tejet, és ráöntözöd a masszára, de csak szép fokozatosan. Kevered-kavarod, aztán ha már meguntad, átöntöd egy begrébe, a tetejére tejszínhabot küldesz, rá meg ilyen kis ziziket, beletolsz egy szívószálat, és örülsz a fejednek, hogy ráment negyed órád, és megiszod öt perc alatt (aki hamarabb lehúzza, az egyéb barbárságokra is képes).

V3 coming soon

Lesznek még itt újítások egyébiránt, aki figyelmes, az nagyon hamar meg is látja majd, hogy miről nyomom a sódert erősen. Na de csak igyekszem fokozni az érdeklődést, hehe. ;]

Hehe

Forrás megjegyzés

Biztos vicces kedvemben voltam a múltkor. Vagy nem. De ez mindegy is végső soron.

Kódolsz-e valamit, és ha igen, akkor használsz-e ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzéseket a forrásban?

Sportnap

Szeretem az ilyen sportnapnak szánt péntekeket. Na nem azért, mert olyan nagy sportember vagyok, hanem mert a rossz időnek köszönhetően mégsem lesz sportnap, így nem kell iskolába menni, ergo egy újabb hosszú hétvégét köszönthetek, ója.

Egyébként pedig tegnap volt 74 éve, hogy a nácik megnyitották az első koncentrációs táborukat.

Emma Watson

Emma Watson (aki a Harry Potter filmekben játszotta Hermione Granger szerepét) nem normális. Mármint, ha valaki visszautasít egy egy 3,9 millió fontos filmszerepet (ez jelenleg nagyjából 1 422 572 324 magyar forint!), arra mást nem tudok mondani, csak azt, hogy elmentek neki otthonról. Jó, persze, van neki így is elég, de azért egyrészt cserbenhagyja a gárdát, másrészt nem normális. És nem kell nekem jönni itt a nagy színészi szöveggel, hogy ő belefáradt. Szóval, ha ez igaz, akkor a csaj gyogyós.

Mindenesetre, a bejegyzés folytatásában talán megtalálta a neki való szerepet, valamelyik nagyobb csatorna netán le is szerződtette már. ;]

Még nincs vége, olvasd tovább »

F1 2007

Honda F1 2007

Globális fölmelegedés, szponzormentesség ide, vagy oda: a Honda idei Forma 1-es dizájnja hihetetlenül rondára sikeredett. Elvileg ez egy földgömböt ábrázolna, és így fotón még nem is olyan rossz, de menet közben úgy néz ki, mint ha egy adag kék színű, fertőtlenítő hatású vécétisztító löttyre, véletlenszerűen zöld takonyfoltokat fröcsköltek volna. Szóval nem szép, de mindenesetre szép gesztus. (Azért a szponzormentességgel nem kis pénzeket vesztettek, és fognak veszteni.)

A vodkafon meg úgy otthagyta a Ferrarit, ahogy lehet. És ója: nincsen Sumi, végre!

Hosszú hétvége

Igazából ezt a hosszú hétvége logikát sem értem. Etetik a népet, hogy milyen jó, mert jövőhéttől hosszú hétvége lesz (csütörtök és péntek munkaszüneti nap), cserébe most meg szombaton is lehet menni dolgozni vagy iskolába. Ergo az egész értelmetlen, mert tönkretesznek egy hétvégét (nem is a suliba vagy munkába menéssel lenne a gond, hanem a hétvégi rutin összeomlásával), aztán kijavítják. Tényleg értelmetlen.

Kiszophassa

Jah, és visszatérve az előzőhöz: a Néró 7 tényleg bekaphatja; kényelmesen megírt 16× sebességgel egy maximum 8× sebességgel írható DVD-t. Gratulálok.

Békávéval buszra szállni...

Növekednek a jegy- és bérletárak, panaszkodik az utazó, hogy hát drága (nem alaptalanul), és panaszkodik A Cég, hogy sokan bliccelnek, ergo kevesebb pénz jut a házhoz. És valahol igaz is talán, hogy aki bliccel, az más zsebéből veszi ki a pénzt. Ellenben azért ha nagyon akarna, a BKV is tudna olyan ellenőrzéseket csinálni, melyek megkerülése lehetetlen, de legalábbis nem könnyű. És ha mindenki fizetne, talán lehetne ócsóbb a jegy, és akkor mindenki örülne, például én is, mert egy pesti kiruccanás nem ott kezdődne (diákjegyárakkal), hogy kétezer.

Gondolok például a New Yorkban is használt metrómegoldásra. Nem láttam még élőben, de korrektnek tűnik, hogy csak az mehet be, aki fizet. Vagy bérlettel, vagy pénzérmével. Aztán még ellenőr sem kell, csak a szekus.

Vidéken pedig a buszvezetők is ellenőrzik a jegyet-bérletet, ami persze nem kikerülhetetlen, de a semminél így is több.

Persze drága beruházás, de hosszútávon jól járna mindenki (kivéve akik bliccelnek, ugye).

Márczius 8.

A helyzet egyébként nem sokat változott egy év alatt.

Levélke

Kaptam ma egy továbbküldött levelet (szpesöl thenksz tu pitbull). Ez nem az a kitörölgetős-továbbküldözgetős fajtából való, hanem egy igazi gyöngyszem, mondhatnám. Kicsit hosszú ahhoz, hogy ide beidézzem, úgyhogy ide kattintva lehet elolvasni. Azért ez megmagyaráz ezt-azt; ha lenne elgondolkodtató téma, ez biztosan oda kerülne.

I*BP

Az egyetlen bajom Salgótarjánnal, hogy be vagyok itt gubózva. Semmi lehetőség, semmi szépség, semmi nyüzsgés.

Négy-öt éve, mióta itt élek, rendkívül ritkán mozdulok ki. Ez csak azért furcsa – még számomra is –, mert amíg 'pesten laktam, addig bizony minden nap elcsavarogtam valahová. Ez egészen korán kezdődött, úgy elsős koromban, mikor is második félévtől egyedül jártam haza, és ez úgy nézett ki, hogy kemény félóra-órát elcsoszogtam a Váci utcában. Nézegettem a kirakatokat, az embereket, csodáltam a várost és gondolkodtam az élet nagy dolgairól.

Koszos, meg büdös, de én szeretem Budapestet. Szeretek átmenni bármelyik hídon, szeretem megcsodálni a Parlamentet (szerintem az egyik legszebb országház), a Halászbástyát, ránézni a Szabadság-szoborra, sétálni egyet a szutykos Duna partján és hasonlók. És ha időm engedi, mindig csavargok kicsit. Persze másnak ez unalmas csavargásnak tűnhet, én viszont mindig élvezem.

És olyan póló miért nincs, hogy I *szív* BP?

Ópening

Azért – minden sorozatfüggősséget félretéve – le a kalappal azelőtt, aki a Dexter főcímét készítette. Teljesen hétköznapi dolgok vannak benne, mint a borotválkozás, az evés, a cipő megkötése, ám mégis, a közeli kameraállás, és az érdekes színek hátborzongatóvá teszik az egészet. Simán dobogós.

És mit szereztem én be? Na mit? A Tru Calling teljes első évadját, ami azért jó, mert az egyik legkedvencebb sorozatom volt (tényleg sajnáltam, hogy lefújták, és hogy olyan semmilyen vége volt, annyi nyitott kérdést hagyott hátra), másrészt az első évadból nem láttam minden részt, harmadrészt meg mert.

Napi jótanácsok

Két hasznos tippet szeretnék megosztani azokkal, akiket esetleg érdekel. Az egyik a Photoshop nevezetű fantasztikus programhoz kapcsolódik. Aki szeretné ha nagyjából kétszer-háromszor gyorsabban indulna el, akkor a plugin könyvtárban érdemes gyomlálni kicsit, sőt, ha valaki nem használja az ott található dolgokat, akár az egész könyvtárat is likvidálhatja (mondjuk a könyvtár átnevezésével, vagy ilyesmi).

A másik az mérföldekkel odébb van a fotóboltolástól. Ha valaki olyan mosogatószert szokott használni amivel jól jár, akkor véletlenül se vegyen mentolosat, mert nagyjából negyedórányi mosogatás után kezdheti elölről, mert a gyomortartalma visszaköszön a szépen mosott tányérokra és poharakra, az meg ugye senkinek nem jó.

Az én hibám!

Annyira gyűlölöm, mikor valaki teljesen fölöslegesen hajtogatja, hogy az én hibám. Egyrészt ez az esetek 99%-ban hülyeség, és az illető csak megnyugtatást várva mondja, mert várja a szavakat, hogy nyugodj meg, nem a te hibád.

Ha pedig tényleg az ő hibája, akkor semmi nem lesz jobb, ha még sajnáltatja is magát. Ráadásul adott szituációkban többet árthat, mint használ. De általában aki hibát követ el, az tudja, és nem szokta mondogatni, hogy hát igen, ez az én hibám volt. Ha meg nem az ő hibája, akkor mi értelme az egésznek? Tényleg nem értem.

Szótár és egyéb dolgok

Most sok dolgot fogok ömleszteni. Először is, itten van egy kicsike szótár (nem olyan egészen kicsike, de nagyon nagy szókinccsel rendelkezik, még az argót is ismeri), amit az infótanártól kaptam. Itt lehet letölteni, kicsomagolva húsz megabájtot foglal. Van róla kép is, ilyen:

Szótár

Aztán szeretném megkérdezni valakitől, aki játszott már a WarRock nevezetű fantasztikus játékkal, hogy:

  • hogyan tudok haverral ugyanoda csatlakozni, és miért írja minden második szerverre, ahová közösen akarunk bemenni, hogy cannot connect?
  • Hogyan lehet szobát csinálni, és ha csinálok, miért nem tudom megadni a nevét, a maximális játékosszámot és egyéb dolgokat?

Aztán, mit szóltok a magyar Prison Breakhez? Van-e itt is összeesküvés-elmélet? ;]

Elaltatás

Egy állat elvesztése sokszor rosszabb, mint egy ember elvesztése. Mert az állat velem él, odabújik hozzám, és nem utolsó sorban hálás, nem úgy, mint rengeteg ember.

Egy állat elvesztésénél csak egy állat elaltatása rosszabb. Kimondani a halálos ítéletét, állni, és nézni, ahogyan beadják neki az injekciót, amint remegve néz rám, hogy most miért, és ott van a szemében, hogy most ő volt-e a rossz, vagy én nem szerettem, vagy miért teszem ezt vele, látni a félelmet, hogy nem tudja mi lesz. Aztán szépen lehunyja szemét, megkapja a második injekciót, és egy monitor jelzi, hogy soha többé nem kelhet föl.

Flém

Anno élveztem, hogy kinézek egy-két blogot és bloggert, jól leszólom őket, aztán örülök a fejemnek, hogy most én nagy vagyok. Okom is volt rá talán, úgy gondoltam, hogy egy szánalmas ember megérdemli az ilyet. Aztán rádöbbentem, hogy hoppá, a szokásos ugyanazt szarod mint én elmélettől eltekintve, semmivel nem vagyok különb. Ráadásul: ki a szánalmasabb? Egy új blogger, aki úgy kezdi, mint szinte a legtöbb fiatal, vagy egy kicsit idősebbnek számító blogger, aki jól leszólja őt, ahelyett, hogy segítene neki.

Szóltak le engem is, nem mondom, de hiszem hogy – azon kívül, hogy akkor nagyon rosszul esett, és nagyon utáltam érte mindenkit – ez valahol csak jó volt nekem, mert segített pozitív irányban fejlődni. Nem, nem megváltozni, új embernek lenni, pusztán pozitív irányban fejlődni.

Az egyik zenész, nem tudom pontosan ki, valami ilyesmit mondott: Magyarország egy kicsi ország, és az emberek mégsem tartanak össze. És ez szomorú számomra.. És én nagyon egyetértek ezzel. Nem azt mondom, hogy boruljunk egymás nyakába, mert vannak hülyék, tény. De elég nagy ez az internet, elfér egy hülye, és egy nem hülye egymás mellett, csak nem kell közös helyekre járniuk.

Ha valakinek a véleménye, hozzászólása nem tetszik, nem fogom rögtön élesben támadni, ha valakivel összetűzésbe kerülök, megpróbálom értelmesen kezelni, személyesen (vagy legalábbis e-mailben, vagy valami hasonló csatornán) rendezni azt.

Persze, ha valakit többször megkérnek, hogy ne, és csak azért is, az megérdemli, hogy jól elküldjék a francba (a valóságban az ilyeneket szokták jól orrba verni).

De a lényeg, amiről prédikálni akarok itt: ha már valakit annyira le akarunk oltani, ki akarunk zárni egy körből, azért, mert nem tetszik a stílusa, véleménye, akkor először próbáljuk meg normális keretek között elintézni, nem rögtön a meghalszvégedvan elv szerint, és akkor talán kicsit jobb lesz, és akkor talán lehet valamiféle összetartásról beszélni, az úgynevezett blogszférában, vagy csak úgy, az internetezők körében.

Lehet szarul fogalmaztam, nem hat meg, fáradt vagyok; viszont a szokásosat most méginkább kérném: akinek nem inge…

Tűz

Azért teljesen őszintén: ha lehet valamilyen sorrendet fölállítani az embereket érő katasztrófák, balesetek között, akkor a TOP 10-ben biztosan benne van, a teljes lakás, vagy ház leégése.

Hiszen az ember életében egyetlen biztos pont van, ahonnan indul, amiért küzd, ahová érkezik este, amit takarít, amit felújít, amire költ stb. És egyik este arra érkezik haza, hogy két tűzoltó bevezeti egy szénné égett, koromfekete lakásba, amit reggel még épen hagyott ott, és amire reggel még azt mondta, hogy az otthona.

A bajt csak tetézi, ha a lakásra nincsen biztosítás. És nem kell jönni a szöveggel, hogy így meg úgy járt, mert aki egy kicsit is jártas, vagy akinek egy kicsi tapasztalata is van biztosítási ügyekben, az tudja, hogy az mindenkinek megéri, csak leginkább a biztosítottnak nem. Pláne ha nem telik rá. És ha van is biztosítás, nem tudja pótolni az eszmei értékű tárgyakat.

Én minden más véleménytől függetlenül sajnálom az olyan embereket, akiknek ilyet átéltek, vagy éppen átélnek.

Száguldás, sávszél szerelem...

Mi atyánk, ki vagy a szerverek fölött, mindennapi sávszélességünket add meg nekünk ma!

Ha csellós vagy, és nem repülsz még, akkor áramtalanítsd a modemet fél percre, és örülj!

Csupaideg

Csupaideg vagyok, mert csak. Eljutottam arra a szintre, ahová nagyon-nagyon régen nem, és ahová még nagyon-nagyon sokáig nem is akarok újra eljutni. Mert nem jó ha ideges vagyok, úgy értem, igazából ideges.

A Hősök 1×17 pedig nagyon jó lett; szerintem az évad legjobb epizódja, akció, zene, dramaturg és tartalom tekintetében egyaránt.

A kommentekben lehetnek szpojlerek, sőt vannak is már.

Pilótakeksz

Vannak nagyon durva iparok azért. Ott van például a repülőgépgyártás. Mekkora odafigyelés, milyen óriási pontosság és tudás kell egy repülőgép legyártásához. Na nem egy ilyen kis kétszemélyes porscheszúnyogról beszélek, hanem egy óriási benga állatról, mint például a Boeing 737-es. És ez egy repülő, itt nincs lehetőség arra, mint egy autónál, hogy mennek vele egy tesztkört, aztán a nyugalmazott F1-es pilóta mosolyogva közli, hogy a szelepek nem sziszegnek, vagy tudom is én. Itt egy miliméteres tévedés katsztrófához vezethet.

Régebben egyébként nagyon sokáig pilóta szerettem volna lenni, aztán lemondtam róla, mert egyrészt hatalmas matektudás kell (az meg nekem nemigen jutott), másrészt pedig a legkisebb egészségügyi apróság miatt megbukhat az ember, nekem meg szemüvegem van, ergo még egy ok, hogy miért ne.

Emlékszem, mikor olyan kilinc-tízéves formájú szerkezet voltam, és az első repülőgépes utazásomra készültem. Mikor megérkeztünk a reptérre, és megláttam egy éppen fölszálló gépet, a hideg majd' kirázott. Aztán, mikor fölszállt a gép, kedvesen behívtak a pilótafülkébe, körülnéztem, és rögtön eldöntöttem, hogy én ezt akarom csinálni.

Vannak ilyen dolgok; szerintem minden második gyerek pilóta, űrhajós, rendőr, kommandós, vagy ilyen hasonlóan adrenalindús foglalkozást akar űzni, aztán lesz belőlük tanár, meg cégvezető, esetleg bűnöző, aki a börtönben visszaemlékezik, hogy húsz éve mennyire máshogy képzelte ezt el.

Számok

Egyik régi matektanárom mindig azt mondta, hogy ő azért imádja a matekot, mert az egész világ a számok körül forog. És végül is nem mondott nagy hülyeséget. Ellenben most nem ilyen dolgokra gondolok, hogy a számítógép, meg a legtöbb műszaki kütyü működésének az alapja a matematika, hanem sokkal egyszerűbb dolgokra. Nehéz olyan dolgot mutatni, amiben nincsenek számok, nincsenek olyan számok, melyek elengedhetetlenek ennek a bizonyos dolognak, vagy akárminek. Ott van például a távirányító, amin számok vannak. Vagy a telefon. Vagy ami a legszembetűnőbb: az embert a számok alapján helyezik el bizonyos ranglétrákon. A kérdések alapján, hogy Mennyi? meg hogy Hányszor?. És ez ellen lehet foggal-körömmel védekezni, szerintem annak a bizonyos rendszernek, amit mindenki emleget, ez az egyik alapköve.

Korosztályok és az internet

Kicsit hátborzongató belegondolni, hogy míg mi szerényen mosolygunk, mikor nagyszüleink, vagy hasonló korú emberek félénken kérdezik, hogy Mi az az internet?, és Mit lehet azzal?, majd csodálkozva nézik a monitort, hogy Hát ez ennyi mindenre jó?, addig nekünk fiataloknak talán már öregkorunkra is természetes lesz mindez. És ez valahol így van rendjén.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Bálint

Ezen posztban ragadnám meg a lehetőséget, hogy boldog születésnapot kívánjak balintónak, aki ma ünnepli huszadik születésnapját, ami jubileumnak számít. Még legalább háromszor-négyszer ennyit, balinto!

Furi

Ma egy fura néni mellé ültem le a buszon. A furcsaságát nem is tudom, hogy a narancssárga harisnyára ráhúzott majdnem térdig érő gumibakancs, a rikító zöld pulóver, a valamilyen állat emlékét képviselő sapka vagy esetleg a hólapát egyértelműsítette, amiből rögtön kettő is volt nála…

Az imagón pedig megcsináltam a navigálást, lehet csekkolni.

Csájnátón

Szó se róla, nincsen nekem bajom a kínai dolgokkal (a kajájukat nem igazán kedvelem, de szinte mindig kínai piacon veszem az egyszerű ruháimat), de azért, elképzeltem, hogy tíz-húsz év múlva az átlagos magyar jellemzője a vágott szem és a fekete haj – hát nem tudom, valahogy nem igazán passzol az ungárise gulász elvével…

Ótépé 2

Írtam róla múltkor, hogy megújult az OTP kinézete, és az eredmény nem is olyan rossz. Aztán ma láttam az OTP új reklámját (nem találtam róla videót, ha lesz, jelzem), amelyről végig azt hittem, hogy egy új plazmatelevízió reklámja. A színes lufikból, a hangulatos zenéből, valamint a (gondolom persze véletlenül) sokszor feltűnő plazmatévékből. És akkor, az utolsó másodpercben jön a flöss: OTP Bank. Hát, ez azért már elég egyértelmű koppintás, azt hiszem.

Szabtitlsz

Igazából semmi bajom a feliratos filmekkel. Mindenki, vagy inkább úgy mondanám, hogy sokan hisztiznek, hogy jaj felirat, nem lehet olvasni is meg figyelni is és hasonlók, de ez végül is hülyeség. Egyrészt az eredeti hangfelvétel sokkal élvezhetőbb (igen, még akkor is, ha egy kukkot nem ért az ember), mert finomabb, részletesebb, eredetibb; másrészt pedig mostanában el kell ismerni: szörnyűek a magyar szinkronok (nem úgy mint öt, hat, esetleg tíz éve). A feliratban tulajdonképpen egyetlen rossz dolog van, ha nincs. És elég idegesítő tud lenni, mikor ott figyelget a film, a sorozat, az akármi, és nem tudja az ember megnézni, mert nincs felirat hozzá.

Persze, aki keni is, meg vágja is a nyelvet, annak ez nem jelent problémát.

Lányok

Ma három szép lányt is láttam ebben a kommunista maradványban csodaszép városban. Ez azért durva, figyelembe véve, hogy ezt a számot nagyjából két-három hét alatt szoktam elérni.

Lényeg

Amúgy, néha annyira tudnék írni, oldalakat, ide, blogbejegyzés formájában, de egyszerűen nem éri meg. Mert azért tudom, nem érdekel az emberek véleménye, de valahogyan értelmetlennek látok leírni egy tartalmas, hosszú bejegyzést, ha egyszerűen nincsen aki elolvassa. De ha el is olvassa valaki, nem biztos, hogy átmegy az, amit mondani akartam. Persze, néha csak jól esik írni egy három-négy mondatból álló bejegyzést, és megnyomni a gombot, gyakrabban, mindenesetre.

Done

Második világháború adatai

Szombat

Ez a szombat valami hihetetlen gyorsan elment, a szomorú az egészben, hogy szinte semmit nem csináltam. Ez mondjuk így nem igaz, mert bedaráltunk majdnem másfél évadnyi epizódot a The 4400 című fantasztikus sorozatból. Kezd nem kicsit eldurvulni, 2×06 felé már azért húzósan kavarodnak a dolgok.

Ezenkívül elhatároztam, hogy a héten valamikor nyakamba kapom a fényképezőt, és körbejárom e nemes várost, hátha találok valami érdemlegeset.

Blöki

A család kutyája, Mephisto pedig tegnaptól rendkívül pocsék egészségügyi állapotnak örvend. Az összes módon távozott belőle minden (értsd: elöl és hátul); nem tudni mi okozta (reméljük nem mérgezés, már kapja a bogyókat), de azért elég ijesztő egy ötven- hatvankilós, életerős kutyát, elnyúlva látni, ahogyan kapkodja a levegőt, és visszautasít minden ételt (úgy, hogy egyébként egy morzsát is megeszik).

Fotóblog

Zümmög már a fotóblog is, akit érdekel, megtekintheti. A lényeg: a képek nem lesznek sem nagyobbak, sem pedig kisebbek, nem csinálok semmi egetverő módosítást (két dolgot majd még javítok, az biztos), és a tetszik-nemtetszik részen nyugodtan túl lehet lépni; ha tetszik örülök, ha nem, akkor ez van. Van viszont szekszi új szignó mindegyik képen, igyekszik jól elbújni.

A dolog az imago nevet visel. Nem tudom miért, amikor az első fényképeimet készítetettem, már akkor agyaltam, hogy kéne valami efféle, és az imago szó ugrott be, hát gondoltam miért ne.

Akik pedig tudtom és beleegyezésem nélkül kívánják publikálni szörnyű képeimet, és teszik ezt galád módon, a fotóblogról meghívva, azok az alábbi gyönyörűséggel fognak találkozni:

Hotlink

És köszönöm a támogatást mindenkinek: Andrásnak, axesnek, Balázsnak és Jacksonnak és persze smv-nek!

Forgalommérés

Egy valami biztosan tudok: a brácsa ebben a hónapban rosszul méri a forgalmat. A gépem 4 napja és 21 órája üzemel, ezalatt a hálókártya forgalma (tehát a hálókártyáé, amiben a LAN-forgalom is benne van) alig több két gigabájtnál. Ehhez képest egy hete néztem a forgalmat, mely akkor huszon-valahány gigabájtot jelzett, ma pedig több mint negyvenet. Ami azért ugye egyértelműen kacsa, pláne, hogy a sebesség változatlan maradt.

Felvételi

Hehe, elképzelem, ahogyan valaki az utolsó pillanatra hagyva akarja beadni felvételi lapját, és az orra előtt csukják be a posta ablakát, és így – ahogy ezt az OFIK-ot vagy mit vezető néni bátorkodott megjegyezni – egy óra késés miatt, egy évet kell várnia. Azért szerintem ennyire nem volt vészes, hogy az utolsó pillanatra kelljen hagyni.

Parasztlakoma

Kacsazsíros kenyér, új- és lilahagyma, paprika, paradicsom. Könnyed, koleszterinmentes ebéd az egész család számára, á lá ápdét!

Tip of the day

Jótanács #n+1: ha olyan hat-hét hónapja nem használtál CSS-t és HTML-t, akkor ne lepődj meg, ha nem minden sikerül elsőre.

Február 14.

Mivel sem barátnőm, sem élettársam sem pedig feleségem nincsen, ezért február 14-e számomra egy teljesen átlagos nap, amit gyümölcsök, papírzsebkendők és kedvenc édességem: kókuszrúd társaságában töltök el, filmeket és sorozatokat nézve.

De aki esetleg vett egy szál virágot, vagy valami apróságot, hogy odaadja élete egyetlen párjának, annak persze boldog szívecskés napot, meg persze boldog névnapot, minden Bálintnak. Van egy Balinto bloggerelvtárs, meg van még egy Bálint, de nem tudom, hogy ő neki föl szabad-e fedni bloggeri kilétét, tehát csak így titokban boldog névnapot (úgyis tudni fogja, hogy róla van szó).

Itt a cím helye

Belegondoltam, hogy Dobó Katának mennyit kellett feküdnie a Szabadság, szerelem! című filmben való szerepért, és megfájdult a hátam.

A képfeltöltés.hu meg vesszen; két hete feltöltött kép helyett már csak egy nem található hibaüzenet fogad. Vagy legyen ott örökre az a kép, vagy ne indítsunk kamu szolgáltatást.

Tanulás

Biztos hülye módszer (fő az optimizmus, meg a magabiztosság, hehe), de legjobban úgy tudok tanulni, ha hangosan fölolvasom magamnak a dolgot. Mármint nem ordítva, de nem is magamban. Kétszer elolvasok akármilyen hosszú tételt, vagy szöveget, és biztos, hogy a 90%-a megmarad. Leginkább a dátumokkal és nevekkel szokott problémám lenni egyébként. És eddig egy érettségi-tétel volt (Csokonai Vitéz Mihály), amit nagyon nehezen tudtam megtanulni, magam sem tudom miért.

És ti melyik módszerre esküsztök?

Diploma

Amúgy nekem az esik le a mostanában zajló oktatási reformokból, hogy ez az ország nem kíváncsi a diplomás emberekre. Mert ha diplomát akarsz, az pénz, idő, még több pénz és még több idő. És nem hiszem, hogy sokan ki bírnák fizetni például a félévente majdnem másfélmillás, tíz szemeszterből álló orvosképzőt (ami ugye a legegyszerűbb matematikai tudással is érezhetően legalább tízmillió forint, ez pedig nem kis pénz), kivált, hogy ebben az országban egy doktori pozíció nem éppen a legjobban megfizetett munka.

És ezt most próbáltam politikamentesen, egy továbbtanulás előtt álló diák szemszögéből leírni.

Dísz

Ma láttam egy nemrég felújított házat. Nagyon dizájnos lett, ilyen mostanában divatos stílusban készült (szép sárgára volt festve, vadiúj vörös téglák, szép fehér kerítés stb.). A legjobban az ablak tetszett. Volt rajta valami extra dísz középen, kicsit absztrakt, de mégis elegáns. Közelebb pofátlankodtam, megnézni mi lehet az, és hát a pofám leszakadt: ragasztószalag volt, amit nem téptek le teljesen. Gyorsan körül néztem, hogy nem látott-e meg valaki, és mentem tovább.

Baby drogstop

Mekkora már! A britek meg kitalálták, hogy kötelező védőoltást adnak majd a csecsemőknek, mely megakadályozza a szervezetükben, hogy később kábítószert vegyenek magukhoz. Ez azért kicsit morbid, de lehet benne fantázia.

E mögött meg súlyos összeesküvés elméletet sejtek.

Szolgálni és védeni

Az jutott eszembe, hogy miért van – a például pénzintézetekben dolgozó – biztonsági őröknél lőfegyver, ha tulajdonképpen nem használhatják azt. Mert ha bemegy valaki a Csajágaröcsöge és vidéke Takarékszövetkezetbe, símaszkkal a fején, egy lőfegyverrel, meg jó hangosan üvöltve a filmekből már ismerős mondatokat, hogy Ez egy bankrablás! Mindenki a földre, és senkinek nem esik bántódása!, akkor ha én biztonsági őr lennék, az első dolgom lenne, hogy egy határozott golyót eresztenék a kezébe. De persze ha megtenném, jól meghurcolnának, és még az állásomat is elveszteném talán.

Engem viszont ebben a témában nem érdekel a sok rizsa; a biztonsági őr azért van, hogy megóvja a környezetébe tartozó embereket, a fegyver pedig valószínűleg nem dísznek fityeg ott az oldalán.

Vagy én gondolom ezt rosszul?

Banán

Szeretném megkérdezni, hogy ti, kedves olvasóim, melyik végénél nyitjátok meg a banánt? És miért éppen ott?

Ótépé

Az OTP Bank új dizájnja szerintem egészen pofás lett, még akkor is, ha bizonyos rejtett utalásokat hordoz. És úgy veszem észre, hogy egyre több vállalatnak és terméknek készítenek ilyen letisztult és elegáns dizájnt. Ebben persze semmi különös, haladni kell a korral, és egy-két alkotás szerintem kifejezetten kellemes látványt nyújt.

Világos

2007. február 05. 16 óra 43 perc. És még mindig világos van. Ez meg azért kemény, tegnap ilyenkor már majdnem teljesen sötét volt.

Ez megvolt?

A rendelő várótermében egy fiatal pár üldögél. Megérkezik az orvos, a nő feláll, és elindul befelé.
– Jöjjön csak maga is! – mosolyog az orvos barátságosan a férfira. Miután bementek, az orvos megkéri a nőt, hogy vetkőzzön meztelenre, majd tetőtől talpig megvizsgálja.
Végül a férfihoz fordul és megkérdezi:
– Mindig ilyen zavartan viselkedik a hölgy?
– Gőzöm sincs róla! – így a férfi – Most látom először életemben, de azért háromszáz forintot megért!

Küzdj' és bízva bízzál!

Madách Imre pedig egy zseni. Aki egy ilyen művet le tud tenni az asztalra, mint Az ember tragédiája, arra mást nem tudok mondani, csak azt, hogy zseni.

Függetlenül attól, hogy nem hiszek semmilyen istenben, és nem olvastam a Bibliát sem.

Hekk

Na, kicsit elbeszélgettünk az iskolai gépekkel, és most egész kulturáltan működnek (és még net is van, óje).

Mókás azért, hogy a gyengébb képességű tanulók olyan gépekhez mennek, mehetnek, amiken semmi korlátozás nincsen, és pillanatok alatt tönkrevághatóak (tönkre is vágják), minket, mint érettségizős, programozni tanuló diákokat pedig egy olyan terembe küldenek, ahol minden, de olyan szinten minden le van tiltva, hogy még egy Wordben elkészített dokumentumot sem tudok menteni. És azért itt elgondolkodnék, hogy most tényleg megérte-e rendszergazdát váltani.

Szezonzáró

Ne tessék elfelejteni, hogy most megy a retekklubon a szezonzáró, ha esetleg valaki ott nézné. ;]

A 2×15 nagyon jó lett (szokás szerint, hehe). Ez a hirósz meg kezd nem kicsit eldurvulni; mi lesz velem, míg jön a második évad?!

Világháborúk

Apropó világháborúk. Észrevettem, hogy az én korosztályom szereti a második világháborút, de az elsőért sokkal kevesebben (mondhatnám szinte senki) lelkesednek.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nevess csak

Soha nem tudtam miért jó kiröhögni egy fogyatékkal élő embert, kivált ha nem is ismered azt.

Van egy ismerősöm, akinek viselkedészavara (azt hiszem így hívják) van. Ezt leginkább (bizonyára hihetetlen) a viselkedésén lehet észrevenni; kicsit ügyetlen a mozgása, szaggatott a beszéde, és gyakran bamba arckifejezéssel néz a nagyvilágba. Ezáltal rendkívül kevés ember barátja van, amiről nem ő tehet, pláne, hogy egy teljesen jószándékú gyerek, semmi gond nincs vele.

Amikor a suliban odajön hozzám kezelni, akkor a többiek majd megszakadnak a röhögéstől, hogy ez milyen ciki már. Pedig lehet, hogy ha a gyerek kicsit jobb nevelésben részesülne, akkor a problémája kezelhető lenne, és talán olyan lenne, mint egy átlagos fiatal; ő is csak röhögne egy hasonló srácon.

És ez szomorú, mert míg az ilyen fiatalokat kiröhögik, azzal csak a gyógyulás útját teszik hosszabbá és rögösebbé.

Szellő

Áh, tényleg semmi ez a kis szellő; csak kinyitotta a padlásajtót, és éjfél óta azt hallgatom, ahogyan megragadja, majd nekicsapja a ház oldalának (kint van a padlásajtó, és belülről nem lehet fölmászni, csak egy óriási vaslétrán, kívül, amit ilyen időjárás mellett inkább kihagynék, köszönöm).

Most azon gondolkodom, hogy beteszek valami nehezéket a táskámba.

Házimunka

Most teljesen őszintén, ki milyen házimunkát szokott otthon végezni? És most nem arra gondolok, hogy fürdés után leöblíted a kádat, hanem ilyenek, hogy vécépucolás, meg mosogatás, esetleg felmosás és porszívózás. És hol? Csak a saját szobádban, vagy esetleg a lakás más részeiben is? Leginkább a saját korosztályom válasza érdekelne, de kíváncsi vagyok máséra is, offkorz.

Szombat

Ma kellene takarítani a szobámban, de rohadtul nem esik jól. Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy bömböltetem a zenét, aztán majd lesz ahogy lesz. De még előtte elnézek krémesezni, aztán ha megjöttem, akkor megnézek ezt-azt. ;]

MSN

Azért ez is mókás; ha leülök a gép elé (jó, ez alapból hülyeség, mert szinte mindig itt ülök), hogy én most emesenezni fogok, akkor biztos, hogy az MSN megszakad, meg nem akar visszaengedni. Valaki bekaphatja a kislábujjamat.

Akivel pedig éppen beszéltem, attól elnézést kérek, hogy eltűntem, nem szándékos volt.

Eger

Eger

Eger nagyon jó hely, még akkor is, ha ezt e kevésbé jó minőségű fotó nem is jelzi. Megvan benne az olaszországi utcák hangulata, a kellemes kis pezsgés, ami élettelivé teszi, a gyönyörű épületei, és a rengeteg lehetőség, ám mégsem megy át a nagyon nagyvárosi (pl. Budapest) undormány kategóriába. Szóval Eger szép hely.

Azt pedig, egy kedves egri olvasóm elárulhatná nekem, hogy ki a fene az a Rádi, és honnan telik neki ennyi kávéra… :)

Bodiszutra

Tényleg jók ezek az Axe-reklámok (tudod, amiben a csávó befújja magát dezodorral a fütyije felé, a néni meg követi az útvonalat, amit a srác fújt), csak azt felejtik el, hogy a szappan és víz kombinációval ugyanilyen hatást lehetne elérni. Mert hiába járkál valaki trendi cuccokban, meg van hatkiló zselé a fején, ha közben félkilónyi zsíroskenyér megkenhető a hajából, a testhajlatainak meg olyan szaga van, hogy a borz könyörög a receptért.

Dakar

A sziklás, homokos területen nagyon rizikós a gyorshajtás!

Hát hallod, ha nem mondod, ki nem találtam volna! De a Palikék idén is mindent megtesznek. (Mint a múltkor, amikor fölborult a kocsi, vagy mi volt éseltörte a kezét. Akkor is megtett mindent: fölemelte a kezét, és rémült fejet vágott.)

Vihar

Én nem tudom, de az biztos, hogy a körülbelül tízméteres fenyőfa keringőzik a ház körül, a macskák bemenekültek a pincékbe, a palatetős házakban meg lehet imádkozni, hogy reggelre is legyen valami a fej fölött. Akkor ki kavar mit?

Teknokol

Azért bámulatos, ahogyan egyre gyorsabban fejlődik a világ. Lassan már kezdem elhinni, hogy ha megérem az öregkort, akkor szabályszerűen ledöbbenek, hogy miket tud az unokám mobiltelefonja.

Mert itt van a számítógép, itt az internet és itt a mobiltelefon, amik nélkül tíz-tizenöt éve még mindenki tudott élni és virulni. Ehhez képest, manapság ha reggel itthon felejtem a telefont, vagy lemerül, teljes pánik tör rám, mintha elveszett lennék. Vagy már teljesen alapkövetelménynek számít, hogy egy lakásban vagy házban legyen internet-hozzáférés. Mert egyszerűen beépültek ezek az életünkbe, olyannyira, hogy nehéz lenne nélkülük élni. Tessék csak elismerni. És ez nem feltétlen egy függőség, mint például a sorozatok nézése, vagy a dohányzás, mert az internet nem csak játékra meg csetelésre jó.

De mondhatnám példának a hitelkártyát is. Egyre többen fizetnek vele, egyre több dologra képes (sokszor összekapcsolódva a mobiltelefonnal vagy az internettel), de hiába van a bankszámládon félmillió, ha amikor fizetnél, a bankban éppen technikai probléma van, és ott állsz egy plasztikdarabbal a kezedben, és semmit nem tudsz kezdeni.

Bikerrr hozzászólása és Shamalt bejegyzése után.

Csövi

Tényleg nem akarok negatív lenni, és valóban sokkal jobb körülmények között élek, mint egy hajléktalan, de azért vannak dolgok, amik felett már nem lehet szemet hunyni, és legyintve félretenni.

Az első ilyen, hogy a BKV járatain alszanak. Persze, szerencsétleneknek nincs hol aludni; a szállásokban teltház (és egyébként sem kedvelik ezeket, a lopások miatt), a metróban a helyekért harc megy, és hát ott nem sok vizet zavarnak, de azért bizonyára bosszantó lehet, ha valaki épp telefonálna, és nem tud, mert emberek alszanak a készülékek alatt. Megoldás nincs, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.

A második kicsit komolyabb; bár forrást nem tudok idézni (én a rádióban hallottam): hajléktalanok kínoztak meg egy kutyát Budapesten. Kikötözték, és otthagyták étlen-szomjan, a semmi közepén. A Leó névre hallgató jószág állapota azóta stabil – hála a sikeres közbeavatkozásnak –, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy azok teszik ezt egy állattal, akiknek a legjobban kellene tudniuk, hogy milyen lehet elveszettnek lenni, milyen lehet éhezni és milyen lehet fázni a hidegben.

Ezek után mindenki vonja le a következtetést magában.

Bandy

Ha sportolnék, a bandyt, avagy jéglabdát biztosan kipróbálnám. Mert a jéghoki – lévén imádok korcsolyázni – mindig is tetszett, csak valahogy soha nem akartam péppé veretni magam (puhány vagyok, ez van). A bandy viszont kicsit finomabb sport, és nem egy másfélkilós koronggal, hanem egy narancssárga labdával játsszák. De nem is a játékszabályokról akarok én itt írni.

Hanem arról, hogy Magyarországon tartják a 2007-es Bandy Női Világbajnokságot, ami szerintem nem semmi, végre valami jóval is büszkélkedhetünk az utóbbi idők eseményei óta. A programról részletes információt az alábbi oldalon talál, akit érdekel. Ha lesz rá lehetőségem, kinézek én is, azt hiszem.

Limlom

Bámulatos, hogy az ember mennyi szemetet tud fölhalmozni maga körül, aztán mikor selejtezés van, jönnek elő az apró kacatok; az egyiket ezért, a másikat azért, a harmadik úgyis jó lesz egyszer valamire, aztán a lomtalanításból csak még több kacat kerül elő, amitől soha nem lehet megszabadulni.

Itt vannak például a CD-k. Van vagy ötven-hatvan CD-m (újságok mellékletei, audió, régi játékok stb.) amiket tudom, hogy az életben nem fogok használni, mégsem tudok kidobni. Vagy például ezek az apró kis kütyük, amiket innen-onnan kaptam, és valami pici kis kötődés van hozzájuk, ezáltal megválni nem tudok tőlük, de több szolgálatot nem tesznek azon kívül, hogy minden héten törölgethetem róluk a port.

14

Időjárás

Ezzel a képpel semmi probléma nincsen, leszámítva hogy ma, azaz 2007 január 10-én készült. Komolyan, a városban még a kabátomat is levettem, ami azért januárban elég ritka, figyelembe véve, hogy egy szellőtől már vacogok. Na nem panaszkodom, én élvezem ezt a szép tavaszias időjárást, csak furi. Legyek, szúnyogok, madarak és mindenféle más érdekes dolog, amit még januárban nem láttam. Szerintem tíz év, és hawaii-i ingben fogunk rohangálni, a pálmafák alatt, karácsony előtt pár nappal.

Dolgok

Na, az angol 100%-os lett, második félévben valószínűleg hajtok a dicséretesre (most biztosan mosolyog valaki, mikor olvassa ezen sorokat, hehe).

Vannak dolgok, amiket nem értek egyébként. Ezekkel persze könyvtárakat lehet megtölteni, de például hogy miért nem elég a heti harminckét óra, miért kell még heti plusz két órában egy kommunikációnak csúfolt órára járni, amin helyesírási feladatokat szoktunk megoldani, ilyen Oldd meg! Moss fel! stílusban (mármint ezek a feladatok, ugye).

A második évadban félévben pedig szigorítások lesznek, az ország kiváló gazdasági helyzetének köszönhetően, de hát ugye ezt mindenki megjósolta előre.

Idézgessünk

[12:34:49] Mefi: te kis huncut ;)
[12:35:11] Balazs: én? kicsi? nagy aljas szemét disznó!
[12:35:23] Mefi: hát jó
[12:35:25] Mefi: nem én mondtam  :D

Vasárnap van, meg ilyenek.

Az ima

Terjeszd te is az imát!

Áptájm

16 óra 18 perc 23 másodperc

A leptop azért jó, mert csendes, így lehet tőle aludni. Korán van picit, de legalább péntek. Én meg fáradt.

Zümm

Tegnap a buszon valami elképesztően idegesítő, négy-öt másodperces időközönként ismétlődő zirrüm-zirrüm-zirrüm-szerű zajra lettem figyelmes. Először az jutott eszembe, hogy valami beakadhatott a kerékbe vagy az ajtóba, vagy nem tudom, mert ilyen elképesztő ricsajt más nem tud okozni. Aztán néhány másodperccel később találkoztam a zaj forrásával is, aki egy furán benéző fiatalamber fülhallgatója volt.

Igazából fölösleges belemenni a szokásos zenei flémbe, hogy hülyediszkós meg köcsögrokker, mindössze csak azon gondolkodtam el, hogy érdekes ízlése lehet a gyereknek. Én tíz perc után szabályszerűen rosszul voltam, még a fejem is megfájdult, ő meg a fülébe nyomatta, teljes hangerővel.

Thirty

Hm. Lehet, hogy nem is olyan sok az a harminc giga, mint azt én elképzeltem. :D

Reklám

Nocsak, ma még nem is írtam bejegyzést. Sebaj. A reklám faja dolog. Nem az idióta reklámokra, meg a szpemekre gondolok egyébként. Csak ügyesen kell kihasználni az emberek fordított logikáját. NE KATTINTS IDE!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Meghívva

Efke furcsálta, hogy miért nem írtam még, hát most írok. Kettőkor sikerült felébredni (ami a hajnali félötös fekvéssel egész szépnek mondható), mindjárt aktív fogyasztója leszek egy tál lencsefőzeléknek.

Efkét meg az akármilyen madarak és angyalok emeljék a Mennyországba, legyen meg az akarata, neve legyen szent és minden jó, amiért küldött nekem meghívót.

2007. január 1-je, 19.36, kiegészítés:

Milyen feledékeny is tudok lenni: kukac7-re is hasonlók várjanak, mint efkére, szintén egy meghívásért! :)

Ímélszpem

Ma kaptam egy magyar ímélszpemet, és gondoltam jól elküldöm a francba a küldőt, meg rázom az öklöme a frímélnél is, hogy hát cselekedjenek mikor megláttam, hogy ez a szpem egy nagyon jó oldalt ajánlott. Ez volt a szerencséje, máskülönben ment volna a levesbe.

Hav

Bizonyára senkit nem érdekel, de leesett az első hó. Mármint az első igazi, megmaradós-ropogós hó, amit reggel már lapátolni és söpörni kellett, hogy ne akadályozzon a közlekedésben. Gondoltam szólok.

Film

Tegnap nem tudtam aludni, így néztem valami filmet az m1-en. Nem tudom sajnos mi volt a címe, de ez nem is olyan lényeges, inkább a tartalma. Sőt, a tartalma sem annyira, inkább a kor és a helyszín. Harmincas-negyvenes évek Amerikája, amiért személy szerint rajongok. Nem kell félreérteni: a mai Amerikáért (és amerikaiakért) nem vagyok túlzottan oda, de a régi Amerika szerintem klassz világ lehetett (legalábbis az alapján, ahogyan a filmek és könyvek azt visszaadják). Ez a film is tetszett; a város, az autók, az emberek stb.

Karácsony over

Két dolog. Az egyik, hogy rájöttem miért nem volt idén karácsonyi hangulatom. Hát hiányzott a kamionos reklám, ami nálam mindig azt jelentette, hogy kezdődik a szezon. Mindegy.

A másik meg a hírességek karácsonya. Most őszintén, tedd a szívedre a kezed, és osszad már meg velem a véleményedet, hogy érdekel-e, hol töltötte a karácsonyt teszem azt Brad Pit és Angelina Jolie. Vagy például mit ajándékozott Sóbert Norbert a kedvesének és gyermekeinek. Hát engem rohadtul nem, pláne nem a hatórási hírekben. Bennem van a hiba, 1×01.

OMGWTF?!

Az oké, hogy a Gears of War miatt érdemes XBOX 360-at vásárolni. De most már tényleg meggyőződtem róla, hogy egyszer muszáj lesz egy nextgenes csodát beújítani. 2007. október 16-a. Az újjászületés napja!

Dolgok

Itt a szenteste napja, nemsokára fát díszítünk, most épp megy a takarítás – sok műhó semmiért. Tényleg, idén nem vettem ilyen műhavat, amit a karácsonyfára lehet fújni, sebaj. Föltennék viszont egy kérdést: nálatok mi a karácsonyi menü? És minden évben ugyanaz-e? Nálunk – már évek óta –: halászlé, töltött kacsa hagymás krumplival és párolt lilakáposztával, töltött káposzta, bejgli.

Nagyon halkan megjegyezném, hogy a zenegépnél, a zene beküldése link alatt látható egy új link – ha eddig nem tűnt vón' föl –, amire ha valami eltévedt ember rákattint, akkor tudja hallgatni azt, amit én. Legföljebb csak öt, mert a sávszélesség véges, ugye. Lehet írok majd valami szkriptet, ami csak akkor jeleníti meg a linket, ha épp adás van, és még azt is kiírja, hogy mi szól.

Hihetetlen

Ez tényleg. Pár hete fecskét láttam, múlt héten verebet, ma meg egy legyet kellett kivégeznem. Helló, hát karácsony van, nektek ilyenkor már valahol teljesen máshol kellene lennetek, nem gondoljátok?

A Viasaton meg éppen ilyen nagyon-nagyon-nagyon dagadt nők (de ilyen több száz kilósak) beszélgetnek, hogy nekik milyen jó a szex. És az egyik pillanatban a nő még beszél, a másikban meg előveszi a bal mellét, ami akkora, mint hat görögdinnye, és jól megrázza, hogy ő nem szégyenlős, a barátnője meg magyarázza, hogy mennyire szereti a selymes bőrét. Jaj.

Ennek a Firefoxnak egyébként mániája, hogy minden szót aláhúz, hogy külön kéne írni? (Például: ki végeznem, meg rázza, alá húz stb.)

Elv'ok

[20:37:15] Mefi: szevasz
[20:37:16] Encarta: Jó, hogy látlak!
[20:37:18] Mefi: hogy vagy?
[20:37:18] Encarta: Köszönöm jól vagyok!
[20:37:21] Mefi: és anyád?
[20:37:23] Encarta: Let's try looking in Encarta!

Karácsony

Ezzel az egésszel az a gond, hogy – nekem – nem azt jelenti, amit jelentett mondjuk öt vagy hat éve. Ma az egész egy marketingfogás. Az volt persze már korábban is, de most már azok a szép dolgok sincsenek benne, amikért régen kedveltem. És így sokszor elgondolkodom, hogy van-e értelme. Van-e értelme megvenni a fát, amit földíszít az ember, aztán egy hónap múlva megy a szemétbe. Van-e értelme vacsorázni, mikor az ember minden nap vacsorázhat. És a többi.

A szilveszterrel ugyanez a helyzet. Mitől más az, hogy véget ért 365 nap? Jön másik ugyanolyan 365, ahol megint lesz egy születésnap, megint lesznek halálozások és születések, megint lesz karácsony, aztán megint eltelik az év, és ugyanott vagyunk.

Upcnet

Na, bekötötték. Teljesen korrektek voltak, a megbeszélt időben megjelentek. Szerintem a két szerelő majdnem idegbajt kapott, mikor közöltük velük, hogy most akkor mit és hogyan, de azért sikerült.

Mókás egyébként: Amerikában döntik el, hogy a Salgótarjáni régióban mennyibe kerüljön az internet, és hogy milyen csatornákat akarnak nézni az emberek. Ennyit a demokráciáról. Ez a UPC-s telefon pedig nagyon nagy: egyszerű VoIP modemmel oldják meg. (Európában mellesleg az internethez ingyen adják, mivel ez interneten keresztül működik.) A három megás net meg csak úgy süvít.

Szépkiejtés (jobbkézből)

Nekem sincsen valami gyönyörű kiejtésem angolból, de aki olyan dolgokra képes, mint a kiscsaj a Cool csatornán, az egyéb aljasságokra is.

És a mai naptól hivatalosan is megkezdődik (az elég satnya, pontosan tizenkét napos) téli szünet.

Pécé

Az a baj ezzel a mocsok PC-vel, hogy fogja magát, aztán egyik napról a másikra meghal! Nem tudod miért, nem látsz mögé, de ettől függetlenül bedöglik. Nem feltétlenül teljesen, csak valami apróság nem működik, aminek a hiányát persze csak akkor érzi az ember, amikor nincsen. Mint az autóban a hangcucc: csak akkor értékeli igazán az ember, mikor már ellopták.

És az ember fél délutánja rámegy, hogy megtalálja mi okozta a hibát, esetleg a másik fél meg arra, hogy orvosolja. Néha átkozom a napot, mikor beültem a doboz elé.

Teszkós nyalóka

Vásároltam fél kilogrammnyi teszkós nyalókát, az azonos nevű áruházban. Finom. Egyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki a sípszó után hagyjon üzenetet!

Földalatti

Mondtam én már korábban is: földalattit Salgótarjánba! Nem kell ide metró, valami egyszerű vas is megtenné. Sőt, nem vagyok én ilyen nagyravágyó, földfölötti is lehetne akár. A megmaradt 4-es és 6-os vilingerek például milyen jók lennének már. Ha ez megvalósulna, két perc alatt hazaérnék, nem lenne dugó, kevesebb busz kéne és még a környezetet is kímélnénk.

Persze, ezek hihetetlenül távoli, sőt, lehetetlen álmok. Ha létezne is ilyen valamikor, biztos, hogy nem Salgótarjánban, hanem Debrecenben vagy mondjuk Miskolcon.

Karácsonyi ajándékozás

Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért költenek idén olyan sokat az emberek karácsonyi ajándékokra. Valószínűleg nem azért, mert (mint ahogyan a tévében és rádióban fogalmaztak) az emberek nem érzik a közelgő megszorításokat, hanem azért, mert az emberek szeretnék megvenni azokat az ajándékokat, amiket még idén lehet. Mert könnyen előfordulhat, hogy jövőre a gázszámla, a tandíj és a bérlet kerül a fa alá, nem pedig az MP3-lejátszó, a mobiltelefon és a miegymás.

Szolgáltass 2

Ezennel visszavonok minden csúnyát, amit a UPC-ről mondtam vagy írtam. Hétvégén jött egy levél, benne a tájékoztatóval: telefon- internet- és kábeltévé-szolgáltatás indul. Egy kisebb telefonos ügyintézés után kaptunk is időpontot: pénteken tíz és tizenhárom óra között érkeznek, beüzemelik, amit be kell, és már süvít is. Két évig akciós áron. Ingyen telefon, három megás, korlátlan net, kábeltévé, szevasztok!

De azért nem iszom előre a medve bőrére.

Tipp

Ha a Májrkoszáft hiperszuper operácjós rendszerét bátorkodnánk használni, akkor ne feledkezzünk meg bizonyos szolgáltatások (pl. Windows Messenger, Error reporting stb.) azonnali kikapcsolásáról. Többek között azért se, mert annyi szemét ideiglenes fájlt hagynak maguk után, hogy egyszercsak elfogy a szabad hely. Where do you want to fuck today?

Jumbo

Trükkös dolog ám ez a jumbó. Rendeljél tőlük ádventi cuccost a mobilodra, minden nap valami teljesen új dolgot küldenek! Bár nem vagyok matekzseni (ez ma ismét beigazolódott, hehe) de azért számoljunk. Egy SMS ára 480 forint, bruttó. Tehát, küldünk egy SMS-t, az 480 forint. Megjön az első ajándék, ismét 480. Eztán minden fogadott SMS 480 forintba kóstál. Namármost, nyolc nap van még 24-éig.

8×480=3 840

Tehát, hozzáadva az első két SMS árát, kétszáz forint híján ötezer forintért ádventeztünk a mobilunkkal. És, neked jumbód van vagy csengőhangod?

Bólyai

Bólyai János. Ez azért kicsit ciki, pláne egy televíziós híradóban, nem?

Sulinet

Idejét sem tudom, hogy – az új rendszergazdának köszönhetően – mikor volt utoljára internet az iskolában, de ezt is megélhettem végre. Ma megtanultam a date() és egyéb izgalmas függvények használatát a csodás Microsoft Acces alkalmazás keretei között (majd lesz egy bejegyzés Bill Gates kutyájáról!). Mellesleg idegesítő, hogy az ekszeszben – nem meglepő módon – félrelökik a szabványokat, vagy nem is tudom, és pontosvesszőt kell használni. Az igazán muris az, hogy a 2003-ban már vesszővel működik, és ugye az előző verziókon készített cuccok alapból ugranak (vagy lehet konvertálgatni, puszi).

Izgi dolog az informatikaóra, ugyi?

Mizuhogyvagy?

Az a baj az ilyen általános mi újság, mizu, és mi a helyzet beköszönésekkel, hogy úgysenem válaszol rá senki komolyabban. Mert ugye a kérdező nem feltétlen gondolja komolyan, a válasz meg úgyis az lesz, hogy semmi különös, pedig biztosan van valami, ami nem különös, és lehetne róla mesélni, de ugye ez rohadtul nem érdekel senkit, tehát a folyamat itt alapból halott. Legalábbis én ezt szűrtem le, és tényleg: tízből kilencszer az a válasz, hogy semmi extra vagy hasonló.

Kodozni fogok most, jól.

Egér

Tegnap egyébként megjelent a szezon első egere, ami azért szomorú, mert újabb kis rágcsálók vannak halálra ítélve. Szeretem én az állatokat, az egereket is, csak a házban azért nem kéne. A dolog úgy kezdődött, hogy a macska őrült búgással és kapirgálással bekérezkedett, és nagy álmos fejjel látom, hogy a cipők között valami szürke folt rohangál (én naiv, azt hittem csak hallucinálok, és egy olyan rajzfilmbe illő jelenettel megdörzsöltem szemeim). Már tettem le csapdát, ami olyanoknak, akik kedvelik az állatokat eléggé drasztikus látvány, de sajnos nem tudok mást tenni.

Köpjetek le, de én sajnálom azt a szerencsétlent (az már más kérdés, hogy mekkora károkat tudna okozni; például kirágja a vezetéket, aztán leshetek a nagy állatszeretetemmel).

Díszelegjünk

Oké, karácsony. Régebben mi is földíszítettük a házat. Kicsit elkalandozok: egyszer vettem százforintos boltban ilyen aranyszínű ablakspray-t. Ha százszor nem, akkor egyszer nem kérdeztem meg, hogy könnyen lemosható-e. A hölgy azt felelte, hogy persze, lehet hogy magától le fog jönni! De ugye gyorsan is szárad? Mert az fontos. Persze! Hazaértem, vágtam ki aranyos kis mintákat, hópelyheket meg ilyen dolgokat, elkezdtem fújni, hát csorgott le végig az ablakon, rá a párkányra míg végül a szőnyegen ér célba, de megszáradni nem esett neki jól. De legalább könnyen lemosható volt – három évig fönnmaradt.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Tititá

Nincsen flash-lejátszód vagy nem engedélyezett. A videót itt nézheted meg.

Négyéves kis szerkezet odavág, érzi mi az élet rendesen.

Irigy

Igazából ingó és ingatlan értékekre soha nem voltam irigy. Valaki Porschével jár, van aki Ladával. Nekem csak huszonötezres telefonom van, másnak hetven-nyolcvanezres. Én PC-vel nyomulok, más meg Macival, ez van, ezt kell szeretni. Mindig elégedett vagyok azzal, ami van (persze az ember vágyik a jobbra, de az is egy másik dolog), és nem irigykedem, legföljebb poénból.

Tudásra viszont szeretek irigykedni – képletesen, persze. Itt van például NZM, akinek művei egyszerűen irigylendőek. Régebben sokszor próbálkoztam, hogy na most leülök, aztán olyat rajzolok, de soha nem lett belőle semmi. Egyszerűen nincsen érzékem hozzá, és ez például egy olyan dolog, ami – szerintem – nem tanulható. És ami pénzzel és tudással nem szerethető meg, arra talán egy picit lehet irigykedni.

Gyászszertartás

Igazából én csak azt nem értem, hogy miért kell közeli, távoli rokonok, ismerősök, barátok és rajongók szeme láttára, a fél városon keresztül vinni egy koporsót, amiben szerettük fekszik. Miért kell egy temetésből száz-akárhány millió forintos rendezvényt (igen, rendezvényt) csinálni? Miért kell hirdetni, hogy a belépés ingyenes? Miért nem lehetett volna egy csendes temetés mondjuk a Farkasréti Temetőben, ahol az a szűk réteg jelent volna meg, akinek ténylegesen köze volt-van az elhunythoz? Nem, inkább legyen felhajtás, harsogjon erről a tévé, zárják le a fél várost, és kínozzanak ezzel jópár embert.

Félreértések elkerülése végett: ez a bejegyzése nem a nemzeti gyásznap, sem Puskás Ferenc ellen szól.

A méret a lényeg

Egy dolgot nem értek. Mármint, könyvtárakat lehetne megtölteni dolgokkal, amikhez és amiket nem értek, de most például egy bosszant. Azt szokják mondani, hogy a méret a lényeg (tetszik érteni, mire gondolok). Namármost, ha a méret a lényeg, és az Egyesült Államok szexszimbóluma az a színész, akinek a méret nem az erőssége, és ezt sokszor meg is jegyezték neki, akkor arra tudok következtetni, hogy az amerikaiaknak nem a méret a lényeg.

Vagy nem jó logika lenne ez?

Ahol álmomban jártam

Van egy ország. Ahol ha megerőszakolsz és fölgyújtasz egy tizenéves lányt, vagy tizenévesen megversz és megerőszakolsz egy negyvenéves nőt, bezárod, majd pórázon hurcolod és megkorbácsolod, csak tizenöt évet kapsz. Ahol ha nem teszel kárt egyetlen emberben, csak ki akarsz törni nyomorodból, életed végéig bezárnak. Ahol megteheted, hogy bilincsben sétálsz ki a börtönből, mókásan elköszönve a fegyőröktől. Ahol ha nem dolgozol és nem kapsz ingyenlakást ingyenkaját, ingyenezt, ingyenazt, mehetsz Európába reklamálni, leégetni magad, és az országot, melyet elvileg hazádnak nevezel. Ahol hiába küzdesz, tanulsz, dolgozol és teszel valamit, hogy kicsivel jobb legyen, valahogy mégis sokkal rosszabb lesz. És ez minden év végén így megy.

Vajon melyik országra gondoltam?…

Fruity Smarties

A mikuláscsomagomban volt ilyen Fruity Smarties, ami belül valamilyen gyümölcs (eper, barack, citrom, áfonya, narancs, alma vagy ribizli) kívül meg akármilyen ízű. Eddig bátorkodtam fölismerni vaníliát, rágógumit, zellert, valami ritka keserű cuccot (Harry Potter megvan még? Na, mi a keserű?) meg paradicsomot is. Érdekes, na.

Meleg-e van?

Ma is meleg volt az egész országban.

Na, ezt azért így, ebben a formában nem jelenteném ki. Itt kifejezetten csípős volt az idő, reggel és délután egyaránt. Viszont ma pálmafák alatt ebédeltünk.

Spaghetti bolognese

Spaghetti bolognese

Sok sajttal, persze. :D

Laza mint a rigalánc

Benne vagyok az újságban, meg ilyen laza dolgok. Persze, nem komolyan, csak úgy a háttérben. Épp fotózás után bambultam, hogy milyen csutka kis géppel jött a fotós (Nikon D70s, valami hiperspéci vakuval és objektívvel), hát nem lekapott?! El is fordultam izibe, de a végén csak bekerültem. Nem baj. Olvassátok inkább, amit Beck kolléga írt, tudom, nem szabadna rajta röhögni, de hát ez van. Azért – utálom a továbbküldözgetős leveleket, de – ez se semmi.

Fotózz

Elemek, szűrő, meg még sorolhatnám, hogy mennyi minden kiegészítő, de hát csak ennyi az, amivel holnap fotózni megyek. Kitalálhatnák egyébként a negatív ISO-t, vagy megajándékozhatna valaki egy 55mm-es, négy- és nyolcszoros szürkeszűrővel, mert akkor lehetne nappal is használni nagy záridőt, az meg ugye jó. Nem baj, majd fotózok beégett-agyonkontrasztozott vonatot, meg ilyen kommunizmus maradványait (errefelé akad egy pár, hehe).

Alfa vs. béta

Az alfa és a béta verzió között tudnivaló különbség, hogy az alfánál a programozó a örül, mint a hülye, hogy vége az éjszakákon át tartó szopásnak, a béta elkészültekor pedig megállapítja, hogy az alfa verzióig igazából nem is szopott, csak kóstolgatta a Nagy Digitális Faszt.
Ez a szöveg nagyon ott van! De mondjuk tomket csinálhatna már egy blogmotort is, mert ez szegény nem a legfejlettebb, meg pl. az előző nap se akar működni, de hát ez van. Arra viszont kíváncsi lennék, hány kommentet kapna naponta, és abból hánynak lenne a tartalma, hogy köcsögnáci

Szerzői jogok, meg ilyenek

Vigyázzatok gyerekek, mert Shamalt a jogi képviselőm, és nagyon, de nagyon gonoszak tudunk lenni. Legjobb esetben is egy- másfélmilla kártérítés, szóval találkozunk a bíróságon.

Csokieuró

Ma egyébként a magyartanárnőnk órán hozott be ilyen csokieurókat, és mindenkinek adott egyet, mondván a Télapó hozta, meg ilyenek. Ez egy apróság, lehet sokan még ki is röhögnék érte, de szerintem ez egy kedves gesztus, pláne, hogy nem is az osztályfőnökünk és pláne, hogy néhány gyerekkel kifejezetten nincsen jó viszonyban.

Kontaktlencse

Jobban belegondolva nem is baj, hogy nincsen nekem kontaktlencsém. Amilyen fáradt a szemem reggelente, csak szenvednék a fölhelyezéssel (heh, ez kicsit félreérthető). Több kontaktlencsés ismerősöm mondta, hogy kicsit kellemetlen, mikor fáradt és száraz szemmel ismerkedik a lencse.

Cédébiznisz

Ezekkel a karácsonyi nótás cédékkel is biztosan jó pénzeket lehet kaszálni, kivált hogy ebben az országban bárki adhat ki CD-t, kazettát meg bakelitet is akár. De azért vannak kifejezetten idegesítő dolgok, például a Máté Péter számok földolgozása is ilyen. De szinte biztos vagyok benne, hogy január másodikán megjelenik egy új Jimmy-album is, amit valahol a padláson találtak meg, és még senki nem hallotta még (haha).

Vasárnap van

Ma meg nem blogoltam valami sokat, mert tanultam és a kertet takarítottam. A kutyák mikuláscsomagjait összeszedni rendkívül undorító meló, sőt még unalmas is. Az meg érdekes, hogy – tudtommal – nem szabadna füstölni (tehát mindenféle dolgokat pl. műanyag meggyújtani, aztán hadd füstölögjön, a szomszéd meg majd szagolhatja), a mi kedves szomszédunk mégis megtette. Miután finoman átszóltunk a kerítésen, hogy ezt azért nem kéne, még mi voltunk a gonosz getcik. Van egy videofelvétel is, lehet bedigizem, aztán földobom ide, elég nevetséges szövegek vannak rajta. Tényleg, megcsinálom már a zokszigén utódját, errefelé úgyis mászkál egy-két érdekes entitás. (Nem, nem én.) Na de ez nem is olyan izgalmas.

A holnapi történelem és irodalom témazáró már annál inkább.

Kommentálás

Morcos hangulatú bejegyzéseket folytatva, szeretném halkan megjegyezni, hogy igazából senkinek nem kötelező itt hozzászólni, de ha már teszi, akkor azt a körülményeknek és a szabályoknak megfelelően, kulturáltan tegye. Nem fogok szenvedni, a következő értelmetlen és idióta hozzászólásnál az egész kommentálást megszüntetem.

Akinek nem inge, nem veszi magára.

Nemvagyokideges

Hűha, de régen is keltem délelőtt. Sebaj. Osztálytársamra meg rohadt pipa vagyok (szarok rá, ha beperel ;]), mert kölcsönadtam neki szerdán az egyik könyvemet, mondván csütörtökre hozza. Csütörtökre nem hozta mert nem volt ideje átolvasni, elkérte hát péntekig. Oké, csak pénteken meg elfelejtett iskolába jönni, pedig a lelkére kötöttem, hogy hozza, mert hétfőn hatalmasnagy témazáró lesz, én meg nem szeretnék szopogatni, mint a rozsomák.

Még szerencse, hogy a füzetemben van vagy három- négyoldalnyi anyag, csak azért na.

Kelly Clarkson - Because of you

Ugye a Mefinek van egy olyan beszűkült zene ízlése, ami a rockzenékre, vagy az ahhoz hasonlókra, esetleg a nyolcvanas évek zenéire korlátozódik. De itt van ez a Kelly Clarkson nevezetű hölgy, és az ő Because of you című száma, ami megfogott, pedig a rockzenéhez nem sok köze van. Mégis, valami megfog benne. A mondanivalója, a zenéje, a klipje, az énekese, egyszóval mindene. Egyszerre szomorú és megnyugtató, nyugodt és vad. Szánjatok rá egy percet, szerintem megéri!

Nesze neked gyorsétterem

Én is. Ez a bejegyzés is mi másról szólhatna, mint az étkezésről. Mostanában ahogy elnézem nem nagy divat (inkább csak az idősebbek körében, vagy legalábbis errefelé így néz ki a dolog) pecsenyézőbe járni, pedig a pecsenyéző kifejezetten jó dolog. Kezdjük ott, hogy hihetetlen hangulata van, ha az ember állva eszi a hurkát, kolbászt, oldalast, csirkét stb. mustárral vagy savanyúsággal, egy hideg délutánon.

És mókás, hogy míg a mekiben az ember egy ezresért nem lakik jól (szó se róla, jó dolog a meki, nagy ritkán én is benyomok egy zsírbombát), addig egy piacon nagyjából négy-ötszáz forintért simán. És nem kell itt jönni, hogy Jézusom, hát egészségtelen, mert ennyi erővel minden az.

Teaházban meg – röstellem, de – csak egyetlen egyszer voltam. Azt hiszem, azóta nem vagyok különösebben oda a filteres teákért, bár ez lényegtelen. Sajnálom, hogy itt 'tarjánban nincsen egy hangulatos kis teaház, ahová be lehetne ülni, de hát sok minden más sincsen, azt kell szeretni, ami van.

Blogper

Archie-nál (aki egyébként újra blogot ír) találtam ezt a kis történetet, és bizony érdemes elolvasni.

Magamból kiindulva tudom, hogy mióta többen olvasnak az iskolából (tanárok és diákok egyaránt), azóta kerülöm a köcsögtanár és hasonló bejegyzéseket. Bár nincsen problémám egyetlen tanárral sem, azaz, eggyel igen, de ő nem tanít, és szép szavakkal nem lehet jellemezni, de ez egy másik történet, lényeg a lényeg: kell a francnak a botrány, pláne az utolsó évben. Vannak még így is jócskán olyan bejegyzéseim, amiket hümmögve olvasgatok vissza.

Vegyesen

Ma – azaz december első napján – van az AIDS-ellenes világnap és a magyar rádiózás napja is.

Kellett nekem emlegetni a telet, reggel olyan hideg volt, hogy bizonyos testrészeim lefagyni szándékoztak. Azt hiszem, a héten előveszem a nagykabátkámat is.

Télhiány

Érdekes, néhány óra választ el minket december első napjától, ehhez képest még mindig jó idő van*. Tegnap iskolából hazajövet madárcsiripelést hallottam (nem, nem hallucináltam), sőt, a héten kamillát is volt szerencsém látni, pedig ha jól tudom – és javítsatok ki, ha tévedek – nem éppen novemberi-decemberi virág az. Kíváncsi vagyok, milyen hideg lesz itt pár hét múlva…

* Mármint, ahhoz képest amilyen idő tavaly vagy általában december első napján szokott lenni.

Azok a boldog szép napok...

Az smv-vel éppen arról beszéltünk, hogy milyen szépek is voltak a régi, DOS-os, és Windows 3.1-es idők. Mikor még kézzel kellett elindítani a grafikus rendszert, és közben olyan hangot adott, hogy mindig attól féltem, leég. Akkor imádtam a legjobban a gépeket (annál jobban csak akkor, mikor bekötötték az internetet, ami akkor még hihetetlen dolog volt, ráadásul az ISDN gyorsnak is számított). Sajnos a komodoros időszak kimaradt, de jó lenne beszerezni egy működő vasat.

Helyszínelők

A CSI-ban egyébként fogy a pénz vagy nem tudom, de butul a fényképezési felszerelésük. Eleinte egy high-tech, szuperobjektíves, nagyvakus Nikon géppel dolgoztak. Aztán, pár résszel később már csak egy kis tükörreflexes Nikon gép volt, pár nappal ezelőtt pedig egy kompakt(!) géppel dolgoztak, amivel azért elég nehéz nagy felbontásban eléggé részletgazdag képet készíteni (legalábbis nyomozási célokra biztosan).

Átverések

Szeretem, hogy megveszem példának okáért a három- négyszáz forintos gumicukrot, amiben piros, sárga, zöld és fehér színű teszem azt mackók találhatóak. De nem úgy néz ám ki, hogy egyenlő arányban, áh! Van öt-öt piros és fehér, tíz zöld, a többi pedig sárga, ami szerintem a legrosszabb. Nem csak a gumi-, hanem a savanyúcukornál is ugyanez a helyzet. Van például az almás és körtés, amiben van öt szem körtés, meg vagy tizenöt almás.

És ebből csak azt nem vágom, hogy ha én kifizetem az x forintot, akkor mi a fenéért nem kaphatok egyenlő arányban cukrokat. Jó, tudom, óriási tragédia, de azért na.

HurraTorpedo

HurraTorpedo

Nemrégiben küldtem be egy linket, a Total Eclipse of the Heart című szám feldolgozásáról, ami tény, hogy ősrégi, de nagyon ott van a szeren. Aztán Copi ajánlására megkerestem a zenekar oldalát, és kiderült, hogy a srácok rendesen nyomják az ipart, koncerteznek meg hasonlók. Elég rákeresni a kedvenc videjókeresőnkön, van egy pár találat, ezek közül az All the things she said című – eredetileg T.A.T.U zenekar által előadott – számot emelném ki. Külön respekt a dobosnak!

Kérem kapcsolja ki!

Én nem tudom, nem lehetne már lekopni a témáról, hogy ha számítógépen játszik valaki, akkor nagy a pulzusa, izgul, feszült és miegymás? Egy jó film, zene vagy könyv nem ugyanezeket a hatásokat keltik? Manapság ha leülök végignézni egy híradót, már akkor magas a pulzusom. Igen, a kölykök nyomkodják a számítógépet, mert ez a huszonegyedik század, és ez erről szól. Inkább tán azon kéne elcsodálkozni, hogy egy négyes-ötös tanuló nem tud helyesen írni (múltkor például láttam valakit, aki egyébként négyes-ötös tanuló, hogy leírta az áthatja szót áthattya alakban), ami nem feltétlen a diák problémája.

Unatkoznak ezek, az a bajuk. De például az is undorító, hogy SMS-szavazásban megkérdezik, hogy ön elmegy-e Puskás temetésére. Hát semmi közöd hozzá, ne ebből gazdagodj meg!

Szemüveg

Furcsa dolog ám a szemüveg. Mindenki kérdezgette, hogy nehéz volt-e megszokni, én pedig mindenkinek azt válaszoltam, hogy ellenkezőleg. Eleinte picit fura, aztán már nincs meg nélküle az ember, de ha egy napig nem hordja, akkor ritka furcsa érzés újra fölvenni.

Lézeres szemműtétet a népnek, bár nekem fölösleges, mivel nem lehet. Ismerősömnek viszont sokat segített.

Móka

Ez a vicc akár blog is lehetne (vagy fordítva), elég lenne betenni rólam egy képet, amikor kimászom reggel az ágyból. Lenne röhögés, az garantált.

Az iskola rendszergizdája meg bekaphassa. Kezdjük ott, hogy épeszű ember nem használ olyan szervert, amin Windows fut, pláne nem egy rendszergazda. Folytassuk ott, hogy a gyerek tölti a kakipornós videóit ezerrel, cserébe nekünk lassú, vagy egyáltalán semmilyen internet-hozzáférésünk nincsen.

Egyébként ajánlom figyelmetekbe a Apolló mozi remek és friss kínálatát!

Csókolom

Eszembe jutott, hogy engem sok helyen kiröhögnek, hogy csókolommal köszönök. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy a nálam idősebb nőknek csókolom, és slussz. És ezt mai napig tartom: ha egy nálam idősebb nővel találkozom (na jó, egy-két nagyon bunkó egyed kivételével), mindig csókolommal köszönök. És például ha valakit meglátok, akit ismerek, már jó messziről köszönök neki, mert szintén így neveltek. Ez nem nevetséges, hanem illem, vagy hogy is hívják.

A kézfogást (kezelést) viszont nem igen szeretem. Jó dolog az, persze, de kifejezetten zavar, mikor épp megyek a folyosón, és nyújtja valaki a kezét. Megállni nem lehet, mert tolakodás lesz, menet közben meg szerintem bunkóság. Vagy mondjuk amikor éppen eszem. Maszatos kézzel hadd ne kelljen már a kezét megfognom, mert lehet, hogy ő éppen a farkát rángatta öt perccel azelőtt.

És ti, hogy vagytok ezzel?

Apróságok

Többek között azért is szeretem az Opera webböngészőt, mert ha például egy YouTube-os videót nézek valakinek a blogján, és kommentálok, akkor az újratöltéskor onnan folytatja a videót, ahol a hozzászólás elküldésekor éppen tartott. Persze, ha frissítek, akkor újraindul.

De például az autóban is van ilyen: gondolná az ember, ha szakadó esőben kinyitja a csomagtartó ajtaját, akkor biztosan belefolyik a víz. És mégsem: a mérnökök egy egészen apró kis elvezetőt terveztek, amin gyönyörűen lefolyik a víz, ami az esernyőként is szolgáló ajtóról becsurogna a csomagtérbe.

Vagy például ha egy weboldal, vagy szoftver úgy van megírva, hogy egészen apró kényelmi megoldásokat programoznak bele, melyek nem zavarnak, hanem tényleg segítik a júzer munkáját.

Apró kis megoldások ezek, amik szerethetővé tesznek dolgokat.

Pocsolyába léptem, sáros lett a cipőm

Izé, igazán nem szeretném a nekem semmi se jó szerepet játszani, de. Építettek a lakhelyemtől nem messze lévő buszmegállóban egy kis kerülőutat, hogy ne az autókkal kelljen átkelni az úton, mert ez ugye veszélyes (pláne, hogy az iskola végett sok gyerek járkál arra), másrészt pedig akadályozza a forgalmat. Jelöltek ki táblákkal, és útburkolati jelzésekkel gyalogos-átkelőhelyet (gyk. zebra). Ez eddig minden vidámságra és részegsére okot adna, csak ugye ott startol a probléma, hogy az út egy nagyjából negyedméteres kis árokba torkollik, ahol pedig áll a sár, kiváltképpen télen. Ma például rá sem mentem az útra, olyan nagy sár volt. Ez ebben a formályában körülbelül annyit ért, mint süketnek az MP3-lejátszó, már bocsánat.

Krumpliprósza

Tegnap épp Romsyval beszélgettem, és említettem neki, hogy megyek krumplit reszelni, mert krumpliprószát fogok vacsorázni. Ő sem nagyon ismerte ezt, és többeknek mondtam, akik ugyancsak értetlenül néztek rám.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Képes

Nude girl

Van itt ez a kép. Akár feladvány is lehetne, de bizonyára mindenki látta már, és senkinek nem jelent újdonságot, én azért föltenném a kérdést: mi látható a képen?

Altot nézegetni nem ér. ;]

Magyarul

Azért annak örülök – oké, oké, eredeti nyelven minden jobb –, hogy a legtöbb megjelenő játék rendelkezik magyar szinkronnal, vagy legalábbis magyar felirattal. Szerintem ez megérdemelt, a magyarok ugyanúgy szeretnek játszani, mint bármely más európai ország. Vegyük például Szlovákiát, a legtöbb játékban van szlovák nyelvű felirat. Vagy például Olaszország (ahol ha jól tudom annyira nem is nagy a játékmánia), szintén majdnem minden játék tud olaszul. És ha belegondolunk abba, hogy mennyi magyar fejlesztő dolgozik nagyobb cégeknek, szépen a háttérben, akkor pláne megérdemelt a dolog.

Persze, akinek nem tetszik, az átrakja angolra, de azért az pluszpont egy játéknál, ha tud magyarul.

Szkájp

És az mért van, hogy míg az MSN, ICQ, Yahoo és az összes többi szutyok központilag tárolja a kontaktjaimat, addig a Skype nem. Mert konkrétan letöltöttem az új verziót, hátha jobb valamivel, és nem elfelejtette az összes kontaktot? Kicsit azért húzós lenne harminc embert egyesével fölvenni, újra. Wattafák.

2006. november 19-e, 12:50: kiegészítés

Oké, semmi pánik, időközben megjelent az összes, szerintem csak épp be volt lassulva, vagy efféle. Az viszont mókás, hogy Apache-ot és Skype-ot nem lehet együtt futtatni, mert valamelyik kiakad (valószínűleg ez okozta a problémát is).

Takarítás

Asztalom

Jó dolog ám a takarítás, alapvetően csak pár probléma van vele:

  • rohadt sok ideig eltart;
  • ezzel arányosan rohadt kevés ideig marad meg a hatása;
  • fárasztó;
  • piszkos munka.

Hmm, ha jobban belegondolok, nem is olyan jó dolog a takarítás…

Kábeltévé, teccik érteni?

Heppi fíling uralkodik – hogy így lazán fejezzem ki magamat –, ugyanis mától próbaadás van a kábeltévén. Persze, ha ismerősömék, és az egyik kábeltévés nem szólt volna, akkor nem tudnánk, mivel nem küldtek tájékoztatót (azaz küldtek, de abban augusztus valahányadika állt, mindegy). Most viszont megy, és tök jó, bár nagyon sajnálom, hogy nincs AXN, pláne, hogy lett két új tematikus csatornája is. De hát valamit valamiért.

Egyébként hosszabb távon, ha megfizethetőbb lenne, és egy készülékkel több tévén is több csatorna lenne nézhető egyidőben, akkor a műhold sokkal jobb lenne (a fejlettsége, a naprakészsége stb. miatt).

Kutyabál

Mókás egyébként, hogy a szomszédok kutyái mindig hozzánk jönnek át. Tegnap reggel például majdnem szívinfarktust kaptam, miután bezártam mindhárom kutyát, és a kapu felé menet, valami beszaladt a lábam elé hátulról. Hát a Benji volt a szomszédból, aki egyébként kislány is és kutya is.

A másik szomszéd pedig föl akar jelenteni, mert eltörtem(!) a kutyája lábát. Tudniillik, múltkor volt valami tűzijáték-szerűség, és a kutya fejvesztve menekült, egészen a mi konyhánkig. Háromszor is átvittem, de a büdös vén boszorkány szomszédasszony nem nyitott ajtót. Most hallottam vissza, hogy fel akar jelenteni, mert amikor áthajítottam a szomszédba, eltörött a kutyája lába (ez egyébként is fikció, mert nem hajítottam sehova, meg mert nincsen eltörve a lába). Nem baj, ha feljelent, én feljelentem azért, mert szétrágta a kerítést – mármint a kutyája.

A harmadik szomszédnak meg van egy egészen apró (alig egyhónapos) kiskutyája, aki az utcán rohangál. Előbb majdnem elütötték szegényt, és egyszerűen képtelenek az emberek megérteni, hogy a kutyának nem az utcán a helye. Azaz megértik, csak csesznek tenni ellene akármit.

Tél

Ma egyébként Athina jutott eszembe. Mégpedig azért, mert ő bizonyára szomorú most, hogy ilyen meleg idő van. És tényleg, kicsit érdekes: november közepénél járunk, és ma például +13°C-ot mértek, itt Salgótarjánban. Figyelembe véve, hogy tavaly ilyenkor már nagykabátban, és sapka-sál kombóval mászkáltam, vagy azt, hogy tavaly ilyenkor reggel negyed hét körül kezdett világosodni, most meg már háromnegyed hat körül, nos hát érdekes.

Mi kérünk elnézést

Hát, igazából kérhettek is. Volt ugye az egyik kereskedelmi televíziócsatornán a címben nevezett műsor, és hát tömören, röviden: fos. Ha kicsit összeáll, talán lehet szar is. Gyenge, erőltetett poénok, rendkívül rosszul válogatott színészek (a mű-Orbánon például röhögtem, mert szerintem köze sincsen az eredetihez), és az egésznek van egy olyan politikamentes-politika szaga, amit – bár megfogalmazni nem tudok – undorítónak tartok.

A Verebes meg maradhatott volna a Heti Hetesnél, lehet mindenki jobban járt volna.

Biológiai zűrzavar

Anyu, anyu! Az elefántnak tényleg a százlábú a fia? És majomnak tényleg borz ikrei vannak?

Többek között az ilyenek miatt rühellem az olyan reklámokat, mint például az egyik légfrissítőé.

Emlékszem az egyik sajtot régebben lyukas tehénnel reklámozták (kicsit Milka-tehén életérzése volt), és akkor láttam utoljára, mikor ismerősöm mesélte, hogy a gyerekek az óvodában lyukas, lila teheneket rajzoltak.

De végül is jó dolog a tévé, nem?

Böngészőcsata

Az van egyébként, hogy hiába cseszeget mindenki mindenkit, hogy mért ilyen, vagy mért olyan böngészőt használ. Én öt éve (2001 óta) használok Operát, így legföljebb egy okból tudnék átállni valami másra: ha végleg befejeznék a fejlesztését.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Századunk 1956

Ez a műsor megy éppen a m1-en, és egy történész mesélt egy érdekes dolgot. Münnich Ferenc (kommunista politikus eredetileg őt akarták miniszterelnöknek, de aztán Kádár ült a bársonyszékbe) a forradalom közben a rádióban ezt mondta:

Petőfi azt írta, van a magyaroknak istene! Én azt mondom, a magyarok istene a Szovjetunió!

Többek között az ilyen apró mondatok miatt értek egyet Mániákus egy bejegyzésével – hogy melyikkel, azt mindenki döntse el maga…

Bódog

Meg is feledkeztem egy apró évfordulóról: egyéves lett a mefiblog. Nem kell nagy dobra verni, még pontosan a dátumra sem emlékszem – az első bejegyzés november elsején született, de annak ne higgyetek, mert a dátumok el lettek kettyintve az én hibámból, a domén pedig november 29-étől él, tehát valahol a kettő között van a blog születésnapja, mondjuk pont ma, azaz 10-én, az legalább egy szép kerek szám. Tehát eltelt egy év, ezalatt összesen 1498 bejegyzés, 19 071 hozzászólás (az enyéimet nem beleszámolva persze) érkezett, 531 hozzászólótól és összesen 108 365 látogató fordult itt meg. Ezek vannak, ajándékoknak cím a házmesternél. ;]

Tervek

A szünetben egyébként annyi mindenkivel akartam találkozni, aztán a dologból semmi nem lett, mivel közbejött a családi program. Ellenben szeretnék mostanság moziba menni (kicsit konkrétabban a Szabadság, Szerelem című filmet szeretném megnézni), és ehhez kapcsolódóan a kérdés az, hogy kinek lenne kedve jönni.

Persze, ezt csak azért kérdem, mert ha már tízen összejövünk, akkor olcsóbb a jegy. ;]

تالوفמ

Egyszer már írtam bejegyzést arab karakterekkel, ám akkor pusztán kíváncsiságból. A címben (ne kérdezzétek, hogy kell kiejteni, mert gőzöm sincs) egy arab cukorka neve található, amivel angoltanárnőm kínált meg, ezúton is köszönet neki.

A cukor egyébként úgy néz ki, hogy egy majdnem húszforintos nagyságú gömb, a közepén egy darab mogyoró található, és olyan kemény, hogy ha valakit fejbedobnak vele, biztos, hogy szörnyet hal. Rendkívül finom, bár a második után már kicsit összeragadt a szám. Egyébként olyan tíz-tizenkét perc alatt sikerült elszopogatnom.

تالوفמ – a fogorvosok szövetségének ajánlásával. ;]

Szkájlájf

Mókás dolgok vannak. Éppen csurgattuk a nyálunk Olaszországban, a műholdas televízió csodáira. Persze ez nem csoda, hiszen Magyarországon is van ilyen, mégpedig a UPC gondozásában, de arról inkább ne beszéljünk. Vázolnám a szituációt. Az Olaszországban üzemelő Sky nevezetű cég olyan nyalánkságokkal szolgál az alapcsomagban, mint a kétszáz olasznyelvű csatorna (Fox, Fox Life, Fox Crime, FX, AXN, AXN Crime, Discovery, Discovery History, Discovery Scient, History, History+1 stb.), lehetőség nyílik öt euróért a mozikban már nem látható, ám DVD-n (vagy kazettán) még meg nem jelent műsorok megvásárlása, fogadásokra (sporteseményekre), játszásra, ételrendelésre, részletes tévéműsorra egy hónapig előre (ez utóbbi teljesen ingyenes). Ez az alapcsomag, pusztán 28 €-ért – tény, hogy ez nem olcsó, de ha figyelembe vesszük, hogy a hazai szolgáltató ennyi pénzért negyede ennyi lehetőséget nyújt, akkor ugye…

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nekem sok

371. És neked mennyi?(A link LL-tól jött)

smv

Visszaemlékezés az AzFesztre

Csodálatos hangulatom van. Nem elég, hogy hiányzik szívem hölgye, még végig is szenvedtem az egész napot. Természetesen vagyok olyan mazoista állat, hogy megszereztem azokat a számokat, amik a leginkább eszembe juttatják, hogy milyen jó is volt idén nyáron a Hegyalja, és az AzFeszt... Persze ezek méginkább lelombozták a hangulatomat, hiszen vágyom vissza nagyon, és a fesztiválok helyett holnap mehetek suliba... Nincs ez így rendjén.

Mindenesetre azért az AzFeszten fellépő amatőr zenekarokhoz remélem, hogy lesz még szerencsém, hiszen ez, meg ez, meg ez, és persze ez ezzel, meg ezzel eléggé hiányzik. Persze nem csak a tehetséges amatőr bandák, hanem úgy cakumpakk az egész hangulat, az egész életérzés. Más. Olyan, mint ha hazajárnék oda.

Ha minden igaz, akkor ma van Budapesten az ABC tehetségkutató modern rock/metal fordulója. Sajnálom, hogy lemaradok róla.

Mikor jön már mefi?

smv

A fal

Jelenleg is megy az m1 -en a "Pink Floyd - The Wall" című albuma alapján készült remekmű. Erre a filmre (és persze méginkább magára az albumra) ezt kell mondanom. Remélem nézi mindenki.

smv

Por

Azért, mióta utoljára vigyáztam a blogra, sokat fejlődött a spamszűrő, hiszen a napi húszhoz képest mostanában egy darab szemetet sem láttam. Mindenesetre unalmamba kitöröltem nagyjából negyven talált spamet, hagy örüljön mefi.
Most viszont felteszem a nagy kérdést, amire nem 42 a válasz: Miből van a por?

smv

Szökőkút

De ha valaki azt mondja, hogy ez már volt itt, akkor sikítok.

smv

Ötlettelenség

Gondolkoztam rajta, hogy én vajon mi a fenéért hagytam abba a blogolást. Aztán most amikor beléptem a vezírközpontba, akkor rá is jöttem, hogy a fő ok a krónikus ötlettelenség, legalábbis ami a postokat illeti. Éppen ennek hatására most vegyük úgy, hogy lefutottam a kötelező köröket, és elszórakoztattalak titeket. Ha mefi visszatérne, és kérdezné, akkor mindenki mondja neki, hogy igen, minden nap valami nagyon okos dolgokat mondtam, és áradozzatok, hogy milyen szórakoztató vagyok. Persze leellenőrizni majd nem tudja a postokat, mert "véletlenül" mindegyiket törlöm, de sebaj.
No, és ahhoz mit szóltok, hogy esett ma a hó? Azért szédületes ez az időjárás. Egy hetet adok neki és biztos, hogy 40 fok melegben fogunk suliba menni...

smv

Színrelép smv

Bizony, mától pár napig ismét sötét fellegek gyűlnek a mefiblog felett, hiszen a korlátlan hatalmat mefi távollétében Én (azaz smv) kaparintottam meg. Igen, mivel egy egoista öntelt állat vagyok, ezért az Én szavacska az nagy betűvel van írva. Ja, hogy ennek nem örültök? Ez van.
De akkor az egózáson kívül, hogy legyen már valami tartalma ennek a postnak: Játszottunk már szóláncot, legyen valami újdonság is. Ezen játék lényege, hogy én írok egy kezdő mondatot. Ehhez a mondathoz a leggyorsabb kommentelő hozzátesz még egy mondatot, és így tovább, egészen addig, amíg egy teljes történetté nem forr össze az egész.

A mai kezdőmondatunk pedig: Izgalmas volt a mai napom, hiszen egész álló nap Windowst telepítettem.

smv

Csomagolás

Most fejeztem be a csomagolást, meg végre leültem, mert egész nap lóti-futi. Reggel beugrottam a szemészetre, mert kellett vinni előleget, de tegnap nem volt nálam a megrendelőlap, és anélkül sajnos nem lehet. A táskába ilyen apróságok kerültek, hogy alsónemű, zokni (vagy tíz pár), nadrág, ing, póló, pulóver, pizsama, törülköző, meg persze a szokásos pipereholmi.

Engem mindig kiröhögnek, hogy komótosan, szépen és nyugodtan szervezem az ilyen dolgokat, pedig az idő mindig engem igazol: más az utolsó pillanatba' azt se tudja, hogy hol áll az esze, én pedig már teljesen készen vagyok.

Tehát ha addig nem találkoznánk, akkor legyetek jók, kezeket a katlan fölé és éljenek a hajók.

Hev ö brék

A héten egyébként alig lesz bejegyzés. Már amiatt is, mert szerda reggel elutazom, és legközelebb csak hétfő este érkezem haza, addig meg valószínűleg nem leszek internetközelben (gondolkodom, hogy a blog addig üzemeljen-e; szeretnék elkerülni egy olyan hekkfilét, mint ami a múltkor volt).

És tudom, hogy iszonyat módra fogok hiányozni, de míg én nem leszek, egy blogger, aki már nem, talán vigyáz a blogra és talán ír pár sort – márha nem zárom be egy hétre a blogot, őszi szünet jogcímmel.

Kriptográfia

Hű, most kövezzetek meg, de megfejetettem Shamalt feladványát, és marhára tetszett. Ez majdnem művészet: van egy fadarabod, amiből gyönyörű széket csinálsz, teszem azt. Mert ez ilyen volt. A kriptográfia pedig nagyon tetszik, biztos, hogy fogok szerezni valami erről szóló könyvet.

Ezresek

A nyugdíjasok is csak sírnak, hogy nekik így, meg úgy rossz, pedig ez nem igaz. Nem igaz, mert láttam a tévébe', hogy a nyugdíjas Rózsa néni ezreseket osztogat. De több tíz-húsz darabot ám! Vajon hányadik havi nyugdíját osztogathatta…

47530

Ennyibe fog kerülni a szemüvegem. Szerintem szekszi szám, nem? Először kinéztem egy keretet, ami hát nagyon tetszett, és nagyon jól is nézett ki, csak aztán megláttam a cikkszámot: 69000, ami közelebbről szemlélve árcédula, nem cikkszám. Aztán választottam egy olcsó, harminckétezer forintos keretet. És ehhez jön még két darab lencse (bár igaz, hogy mindenféle réteggel bevont; elvileg nem karcolódik, nem csillog, picit árnyékol, és a monitorral is jó kapcsolatban van). Valamint levonnak valami nevetséges összeget (legföljebb ezer-ezerötszáz forintot) támogatás címén.

Tök olcsó az egészség, nem?

Spórolás

Igazán nem értem, miért kell esztelenül spórolni. Nem kell félreérteni: ha spórolok azért, hogy valamit megvegyek, vagy valami konkrét dologra elköltsem azt a pénzt, akkor oké. De vannak olyan emberek, akik élvezik a spórolást! Akik egy forint visszajáróért tartják a markukat, akik tíz forint különbség miatt inkább az olcsóbbat választják (az már lényegtelen, hogy az olcsóbb sok esetben rosszabb is), akik inkább kevesebb vajat tesznek a kenyérre, vagy egy zacskó csipszet három nap alatt esznek meg. Minek? Közhely, persze, de egyszer élünk. Fölösleges minden fillért félretenni. Aztán holnap elüt a kamion, a pénz meg megy az állambácsinak (vagy jobb esetben az örökösöknek). Az értelmes és átgondolt spórolás jó, ezt elismerem, de a túlzott, fölösleges spórolás fölösleges. Ráadásul olykor olyan emberek csinálják, akik már így is pénzben fürdenek. És erről mindig a kedves Dagobert bácsi jut eszembe…

Kétnyelvű

Voltam ma könyvtárban, és kivettem egy angol-magyar mesekönyvet. Ez úgy néz ki, hogy az egyik oldalon az angol szöveg, a másikon pedig ugyanaz magyarul. Lehet anyázni, de egy Agatha Christie-t (még) nem mertem bevállalni. Amúgy pedig botrány, hogy három év alatt mennyit romlott az angoltudásom. Anno, mikor kezdődött a suli, teljesen jól ment. Aztán, ahogy a csoportban egyre nagyobb lett a pangás, egyre kevesebbet tanultunk. Meg aztán az is mókás, hogy olyan embereket tettek egy csoportba, akik nyolc évig egy árva kukkot nem tanultak angolul. De hát jó lesz az, gondolták.

Most meg tanulok, játszom, tanulok, intézkedem.

Tädzsvérjeim

Persze, most egész Olaszliszka azt hangoztatja, hogy egy család miatt bélyegzik meg őket. Egy család, aha. Valószínűleg azért menekült az összes család az erdőbe éjszakára.

És ezt most nem mint általánosítást kéretik érteni.

Tüntetés-kép

Szerintem egy átlagos ember számára, aki csak a televízió- és rádióadásokon keresztül értesül a Kossuth téren történtekről, eléggé rossz képet fest, hogy a legprimitívebb, legbutább tüntetőket mutatják be az adásokban. Én tudom, hogy vannak ott értelmes emberek is, de azért ne felejtsük el, hogy tíz átlagos emberből kilenc bizony általánosít, és most nagyon sokan levonhatták a következtetést, hogy a tüntetők idióta vadbarmok.

Sorozatbuzzi

Nem vagyok egyébként addikt, de van egy-két sorozat, amit igenis szeretek. Ilyen például a CSI, melynek minden verzióját (azaz mégsem, az NCIS-t kivéve) szeretem. A CSI-t azért, mert az első volt, és ha néha hihetetlenül lehetetlen technikákat is mutat be, élvezhető. A CSI: New York-ot azért, mert magába foglalja az első széria jóságait, és még többet. A CSI: Miamit pedig azért, amiért az előző kettőt, plusz még azét is, mert imádom Miamit, és egyszer biztos, hogy eljutok oda.

DVD-vásár

Balázs mutatott nekem egy linket tegnap, amin találtam néhány – számomra – érdekes DVD-t, amit amint tehetem, megrendelem majd. Ilyen például a Született feleségek, a Lost valamint a CSI első évadját tartalmazó korong. És nyolcezer forintot szerintem bőven megér, ha belegondolok, hogy egy átlagos filmért tíz-tizenötezret is elkérhetnek.

Jó biznisz

15"-os Dell LCD monitor, újonnan, két év garanciával, huszonötezer forintért, ugye, nem csak szerintem éri meg? :)

Nemrég olvastam valahol (nem tudom sajnos, hol), hogy a Dell monitorok év végére rendkívül baráti áron kínálgatják majd magukat. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire. És úgy gondolom, hogy ennek éppen itt van már az ideje. Elvégre ne legyen már luxuscikk egy TFT- vagy egy LCD-monitor. Kevesebbet eszik, kevésbé bántja a szemet, kis helyet foglal és még dizájnos is.

Kulináris élvezetek

Tárkonyos palócgulyás, panírozott krinolin spenóttal – említettem már, hogy szeretek enni? ;]

Az ágyam meg leszakadt. Mert ez úgy működik, hogy kihúzza az ember az ágyneműtartót, és négy darab kockát betéve franciaágy lesz belőle. Namármost az egyik ilyen kocka elgyengült, és leszakadt, így az ágy végében van egy nagy lyuk-szerűség. Ennél már csak az volt mókásabb, hogy nem sokkal előtte leesett a vadiúj (kb. fél éves) karnis, és majdnem fejbetalálta a teknősöket. Kemény világ ez, én mondom.

Baki

Előbb békésen csevegtem – volna – egy csajjal, akit osztálytársamnak véltem, és egy darabig írogatott szmájlikat, meg teljesen semleges üzeneteket válaszként, mint pl. aha, aztán mikor már elég személyes dolgot megtárgyaltunk így, rákérdezett, hogy ki is vagyok én. Mondom ez hülye-e. És akkor kiderül, hogy ő nem is osztálytársam, hanem elírtam az MSN-címet (egy pont kimaradt). Hát ez aztán lol. Viszont azt mondta, hogy majd beszélhetünk néha, hehe.

Volán

Ezt nem hiszem el! A tegnapihoz szorosan kapcsolódva: ma nem állt meg a busz a megállóban! Jeleztek, így nem szóltam, hogy a következőnél legyen szíves megállni (amire mellesleg mindig morognak) és épp látom, hogy az öbölben már két busz áll, ez meg hajt tovább. Én naiv lelkecském gondolta biztosan tovább megy, erre látom, hogy már elhagytuk a megállót. Szólok oda, hogy hé, legyen szíves már megállni, mire elkezd velem üvöltözni, hogy: Majd a következőnél, legközelebb időben szólsz! Nehogymár én legyek a hibás bazmeg!. Na itt be is telt az a bizonyos pohár. Egyelőre még én fizetek azért, hogy a busz reggel elvigyen, és nem fordítva, ergo neki kötelessége megállni. A Volánt is felhívtam (most már kicsit morcosabb hangvételben), és a fogyasztóvédelemnek is fogok küldeni egy kisebb regényt.

Pofám leszakad, bazmeg!

Ünnep

Erről a szóról nekem ezek jutnak eszembe: vidám események, étel-ital, nyüzsgés, pörgés, fények, tánc, móka. És nem egy megemlékezés, egy ötvenéves évforduló eseményeiről. Ez nem ünnepély, hanem megemlékezés, esetleg rendezvény, műsor. És nekem személy szerint rosszul esik, hogy mindenki ünnepnek, ünnepélynek nevezi. Pedig nem az.

Ajándékozás

Szokják (sic) mondani, hogy jobb adni, mint kapni. Ez éppen annyira hülyeség, mint amennyire igaz is. Én megmondom őszintén: szeretek kapni. Jó érzés, amikor törődnek az emberrel, és ha csak valami teljesen apró kacattal is, de meglepik. Lehet, hogy a kacat évekig a vitrinben pislog rám, de ott van, és ha ránézek eszembe jut az, akitől kaptam. Vagy más.

Adni ugyanígy jó. Eltervezni, kiválasztani, megvenni, becsomagolni, várni, várni, várni és végül mosolyogva odaadni, és látni a másik szemében az örömöt és a meglepetést.

A legkisebb is számít...

A Tacskós (gyk. Tesco) pékárukkal egyébként semmi gond nincsen, csak törvény, hogy mindig frissen kell enni, mert szárazon már érezni a fűrészport is. És ha rám hallgattok, soha, mondom soha nem néztek be a saját pékségükbe. A sajtos stangli pedig finom, és még jó nagy sajtdarabokat is lehet hozzá szedni a kosárból (amiben olyan stanglik találhatóak, amiket természetesen mindenki az erre kijelölt kesztyűvel fogdosott végig, hogy jó-e). És ne felejtsük: a legkisebb is számít!

Rutinpálya

Túl vagyok az első rutinórán, jó móka volt. Először mentünk két kört a pályán (egészen a harmadik sebességig mehettem, meg is lepődtem), majd be kellett tolatni két oszlop közé. Furcsa volt, én simán odébb nyomtam volna a kocsit, mert úgy tűnt nem férünk el, az oktató meg mondta, hogy van ott még hely bőven. Volt még szlalomozás előre- és hátramenetben, valamint megbeszéltük az elméletet. Egy hónapon belül már vizsgázhatok is. Zsír.

Következmények

Azért ugye azt mindenki vágja, hogy az Olaszliszkán történteket már most úgy kezelik, mint erős felindulásban elkövetett emberölés? Ha valamiért, hát ezért elmennék tüntetni, hogy az elkövetőket életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéljék. És az egészet próbálják a politikára ráhúzni, lévén szegénység van, Oroszliszkán is, így az emberek idegesek. Ez pedig okot ad arra, hogy halálra rugdossak és ütlegeljek (az igazságügyi orvosszakértő negyvenhat ütés- vagy rúgásnyomot állapított meg) egy tanárembert.

Szeretném itt közölni, hogy a Kabay János Általános Iskola számlát nyitott a család számára. Nekem kétezer forintom volt a számlámon, átutaltam. Tudom, nem nagy összeg, de talán sok kicsi…

Szögi Lajos árván maradt gyerekeiért
A Tiszavasvári Takarékszövet számlaszáma:
68700016-10136757

Mázli

Azért az is mókás, hogy mikor sikerül egyszer korán lefeküdnöm (úgy értem kilenckor már ágyban voltam, és ilyen rendkívülinek mondható esemény jónéhány éve nem történt), sikerül is elaludnom (olyan fél tíz felé), na pont akkor akar kimenni a macska, akkor verik a vízfelszínt a teknősök, akkor ugat negyedórán át a kutya és hopp, máris tizenegy óra, és ott vagyok, ahol a part szakad.

Sötét és hideg van odakint, Nagykanizsán meg már –1°C-t mértek, puszi.

PlayStation3 reklám

Hoppá, most már biztos: november tizenhetedikén érkezik a PlayStation 3. Mármint erről ad tanúbizonyságot az alábbi videó, mely a hamarosan megjelenő játékkonzol reklámja akar lenni. Egy évet várni kell, és még az ára is baráti lesz.

Szori bát áj kent

Jah, és ha valakinek nem küldenék el valamit, vagy eltünnék egy beszélgetésből, teszem azt nem töltenék föl normálisan egy képet, akkor az pusztán azért van, mert éppen cserélik az internethez szükséges berendezések 90%-át (központilag és helyileg is hamarosan).

Holnap pedig jön az első rutinfoglalkozás, már várom. :)

Terror Háza

Terror háza

Ellátogattunk ma a Terror Házába. Nekem személy szerint tetszett (nem kell félreérteni), színvonalas múzeumot építettek, megfelelő technikák alkalmazásával, rengeteg képpel, hang-, és videofelvétellel valamint megőrzött tárgyakkal. Elvileg készítettem volna egy ládányi képet, de mikor a bejáratnál elővettem, rögtön rohant oda egy őr, hogy Jézusom, hát itt nem lehet fotózni!, mert az kegyeletsértés. Lehet én vagyok a buta, de nem értem, miért kegyeletsértés lefényképezni egy óriási légifelvételt a lerombolt Lánchídról, egy PPSh-41-es szovjet gépfegyvert, egy szovjet tankot vagy elnöki autót. Ettől eltekintve érdemes meglátogatni, ajánlom mindenkinek.

(Azt pedig csak nagyon halkan és zárójelben jegyezném meg, hogy míg Lengyelországban az Auschwitz-Birkenau múzeumban egy árva centet sem kérnek el, addig a Terror Házában 1500 forint egy teljesárú belépőjegy. Persze, tisztában vagyok vele, hogy nagy költségekkel járó beruházás volt, csak azért na.)

Álmodozás

Az ember szeret álmodozni. Ezt végül is mindenki tudja, csak kevesen ismerik el. Ugyanis hiába van meg mindene az embernek, este, mikor lefekszik és behunyja a szemét, akkor álmodik. Álmodik egy új számítógépről, egy fényképezőgépről, egy mobiltelefonról, egy barátról vagy barátnőről, egy családról vagy egy gyerekről. És nincsen olyan, hogy mindene megvan. Mert akinek sok a pénze, annak valószínűleg sok a munkája, ergo kevés a szabadideje, nincs családja. Akinek pedig remek családja van – bár remekül él – annak kevés a pénze. Persze, a kivétel erősíti a szabályt – közhely, de így van.

Levél

Kedves Jézuska!

Rohadtul nem érdekel, hogy telt az éved, téged meg rohadtul nem érdekel, hogy jó-e voltam idén, szóval ugorjuk át a fölöslsges rizsát és térjünk a tárgyra. December 24-én behajítasz a fa alá egy ilyen csomagot, vagy nagyon rosszban leszünk, értem? A címemet bizonyára tudod.

Üdvözlettel,
Mefi

Szabadalom

Szabadalmaztatni kéne, hogy a hétvége három napból álljon. Úgy értem, egy hét nyolc nap, abból három pihenéssel telik. Egészen jó világ lenne, csak ki kéne találni még egy napot.

Tudok róla, hogy ezt lehetetlen megoldani, mellesleg.

Mert ugye itt ez a hétvége, ami tök zsír. Pénteken az ember már csak döglik, tévézik, játszik stb. Szombaton a tíz-tizenegy (esetleg későbbi) órás keléssel már elment a fél nap, akkor még illik takarítani is, este pedig szintén pihenés. Aztán jön a vasárnap, ami meg szimplán tanulással telik el (bár holnap érdekes lesz, mert megyünk múzeumba is).

És amúgy, az egész hét unalmas. Úgy értem annyira periodikus, hogy az már unalmas. Hétfő, jaj, már megint kezdődik. Kedd, dejó, már egy nap elment. Szerda, jaj istenem még két nap. Csütörtök, hurrá, eltelt a hét majdnem fele. Péntek, ezaz, szabadság! A többit meg már biztosan ismeritek.

HiFi

Ha tudnék HiFi-t programozni, akkor csinálnék olyat, hogy ébresztéskor ha nem nyomnak meg egy gombot, akkor félpercenként eggyel növeli a hangerőt. Úgy 99 felé csak felébrednék (meg a fél város is) nem? Húdekoránvan.

Kamatos kamatsorozat

Holnap matekdolgozatot fogok írni. A téma rendkívül izgalmas: számtani és mértani sorozatok, kamatos kamatszámítás. Bár hozzáteszem, hogy ez még egy olyan anyag, amit még az én matematikai képességeimmel (~0,1%) rendelkező egyének is megtudnak oldani.

Hatkor meg megyek tekerni, kíváncsi vagyok milyen idő lesz. Pofátlanság amúgy: reggel mikor indulok, még kabátban is fázom, hazafelé meg nem tudom hova vetkőzzek, annyira melegem van.

Ez meg ilyen unalmas poszt volt, Shamalt talán el se olvassa majd.

Fényvisszaverő mellény

Én már nyár elején megmondtam, hogy este fényvisszaverő mellényben kell kerékpározni, mert még a különböző villogók sem kínálnak száz százalékos biztonságot. Erre mit mond épp a tévé: hogy jövőre kötelezővé szeretnék tenni a mellény viselését. Persze, ha az autós nem akarja, akkor nem is fogja meglátni a kerékpárost.

Orális szex

Az orális szexről legtöbbször eufemizmusokkal vagy szlengkifejezésekkel beszélnek. Férfi nemi szervén végezve szakszóval fellatiónak (ejtése: „felláció”) hívják, de a szlengben széles körben használják a (le)szopás elnevezést is. A fellatio a latin fellare igéből jön, ami annyit tesz: „szopni”. – A női nemi szerven végzett orális szex hivatalos neve cunnilingus, a köznyelvben pedig (ki)nyalás. – Rendkívül erős vulgáris kifejezés, amellett súlyos sértésnek számít a „f*szszopó” kifejezés, illetve az orális szex végzésére való felszólítás.

Mókás dolog tud lenni ez a Wikipédia, nem gondoljátok? :D

Bombi

Ajánlanám szíves figyelmetekbe a Bombi különböző édességeit, melyek között megtalálhatóak egyedi, és más édességmárkák ötleteinek utánzatai (amiben az a legjobb, hogy fele annyiért, sokkal finomabb). Amit – az alap lekváros termékeken kívül – kipróbáltam, az a Crispies, a Boom, a Latteo és kedvencem a Mili. Tudom, a tejes, meg fehércsokis témák szentségtörésnek számítanak, de én akkor is imádom.

Rutin, első forduló

Na kérem, jön a jogosítvány java, méghozzá a rutin (azaz a vezetés, valamint a szerkezeti és üzemeltetési ismeretek tanpályán való elsajátítása, tök de szépen fogalmaztam, nem?), amit nagyon valószínű, hogy jövő héttől kezdek. Eszembe jutott az a régebbi idióta dal, hogy kocsiba be, ablakot le! Higgyétek el, még nem kell földalatti- és légiforgalomra átállnotok &ndasdh; a forgalom csak ezután jön.

Út

És igen, elért a fejlődés városkánkba! Végre valahára elkészültek az úttal. Hazafelé jövet teljes élvezet volt a tükörsima úton végigsétálni. Nem meglepő módon pont a mi utcánkban rontottak el valamit, így a csatorna fővonalát föl kellett túrni, de ezzel viszonylag gyorsan (két nap alatt) megvoltak. Az útépítés viszont meglepett: nem sokkal hazaérkezésem előtt készült el az út eleje, és már sétálni lehetett rajta. Az építkezők távozása után nagyjából egy óra múlva már autóval is lehetett közlekedni. Én meg azt hittem, hogy majd egy napig se ki, se be. (Mondjk hozzáteszem, hogy mikor megláttam a bójákat, kicsit megijedtem, hogy jajhogyjutokhaza.)

Szemüveg

Csak nekem tűnt fel, hogy a szemüveg mostanában milyen divatossá vált? Olyan emberek is szemüvegben járnak, akik a sasénál is élesebb látással rendelkeznek. A botrány, hogy sokan kijelentik, hogy igen, ők azért hordanak szemüveget, mert az intellektuális külsőt ad. Nem tudom, de nekem egy-két emberről minden eszembe jut, csak az nem, hogy intellektuális.

Régebben egyébként – vagy még most is, nem tudom – nagy vita volt a szemészek és az autóvezetők között. A vita tárgyát az képezte, hogy több autós is szemüveget hordott, ha éjszaka vezetett (nem erőset, csak egy 0,5 dioptriásat), mivel javította a látását. A szemészek rázták a fejüket, hogy fölösleges, az autósok pedig rázták a szemüveget, hogy ártani nem árt. Én – bár egyelőre nem vagyok autós – egyetértek azzal, hogy éjszaka, korlátozott látási viszonyok esetében nem rossz dolog, az a szemüveg.

És hogy legyen némi egó-vonatkozása is a bejegyzésnek: valószínűleg kontaktlencsém lesz, meg itthonra egy SZTK-keretes szemüveg. :D

Schumacher-Alonso 0-1

Jut is eszembe, majdnem elfelejtettem megemlíteni a nap – számomra – legfontosabb hírét: Michael Schumachert egy hajszál választja el a VB-díj elvesztésétől. Tudniillik a mai motorhiba miatt kiesett, így nem kapott pontot, tehát az összesített állásban Fernando Alonso vezet, méghozzá tíz ponttal. Namármost, ahhoz, hogy ne Alonso legyen a világbajnok, ki kell essen a következő futamon, tehát nem szabad pontot kapnia. Ellenben ha egy fél pontot is kap, akkor kétszeres világbajnok lesz, a Renault színeiben. Schuminak pedig mindegy: ígyis-úgyis bevonult a sporttörténelembe. Persze, az autósport kiszámíthatatlan, de remélem, hogy a Renault, és vele együtt Alonso nyeri a 2006-os VB-t.

Paper cut

Rendkívül tetszetős, keratív és ügyes munkák, papírból. Érdemes végignézni, van köztük egy-két kiemelkedő darab; a csontvázas például kifejezetten tetszik.

Szépségverseny

Voltunk ilyen uszoda szépe versenyen, ami a körülményekhez, és az átlagos nógrád megyei hölgyek kinézetéhez képest megdöbbentően jó volt. A versenyzők estélyi ruhában és bikinben mutogatták magukat, és a nyertes minden létező díjat és különdíjat elvitt – ami még véletlenül sem bunda, persze. Elvileg készültek fényképek és videofelvételek is, bár előbbiek érdekesek, mert tízszeres zoomátfogással, valamint két ember közé bepréselődve kattantak, a kamerát viszont fölpattintottuk állványra, aztán hadd szóljon. (Mókás ám, hogy mikor végre befókuszálok, beállítom a záridőt és a blendét, megnyomom a fókuszáló gombot, akkor teszi be a nőci a kezét a gép elé. Le meg ugye nem kiálthatok, hogy Hé, fordulj már vissza légy oly kedves!.)

Elfáradtam, de azért szívesen csinálnám ezt főállásban.

Fa freddo

Pofám leszakad, tegnap olyan hideg volt, hogy be kellett fűteni. Mondjuk még mindig jobb, mint tavaly, mikor már szeptember közepén aktívan fűtöttünk. A probléma ott van, hogy azóta emelkedett a gáz ára (nem kicsit, nagyot).

Egyébként a borús, szomorkás időnek is megvan a maga hangulata: a szobában dögleni, játszani, olvasni, teázni, tévézni stb. Bár hozzáteszem, most érdekes idő van: az egyik ablakon (nyugati irányban) kék ég, néhány bárányfelhővel, míg a másikon kinézve (kelet felé) szürke, egybefüggő felhőréteg fogad. Na de senki nem az időjárásjelentésért jött ide, ugye.

Elmondhatom ellenben, hogy reggel arra keltem, hogy valami nem stimmel. Föl akartam állni, de nem jött össze, mivel olyan gyomorgörcsöm volt, hogy az csak na. Nem tudom mi okozta, de hála az égnek elmúlt. Most pedig irodalmat fogok tanulni.

Baj

Az a probléma, hogy az emberek elfelejtik, hogy a baj, a baleset és a katasztrófa köztünk él. Bármikor bekövetkezhet a baj, bármikor! Hiszen nincs leírva, hogy ki meddig élhet vagy hogy hány balesete lehet az életben. Egy gönyörűen induló napból is pillanatok alatt lehet szörnyű rémálom, melyet az ember soha nem felejt el. Ha hírt kapunk egy autóbalesetről, egy rablásról vagy egy gyilkosságról, akkor azt mondjuk magunkban, hogy áh, velem ez nem történhet meg. Pedig megtörténhet. Semmivel nincsen több esélye rá nekem vagy annak, aki e bejegyzést olvassa. És ahogyan Lukács Laci is megmondta: ha a fegyver csövébe nézel, ott már semmire nem mégy pénzzel. És ez tényleg így van.

Szombat

Voltunk ma temetőben, amit még mindig nem szeretek, de néha muszáj. Délután pedig valószínűleg takarítok, utána pedig LAN-on fogunk játszani.

Tekerés

Nem rég jöttem meg a tekerésből (a szokásos napi tizenöt kilométer), és azt tapasztalom, hogy minden nap hidegebb van egy kicsit, és korábban sötétedik, reggel szintén hidegebb van, és később világosodik. Ez persze természetes, de gyűlölöm, mikor jön a tél. Amíg a hó le nem esik (mert hogy hóban rühellek tekerni) be kéne szereznem valami melegebb ruhát, ami biciklizésre alkalmas. Kezdetnek egy kesztyűt, mert alig érzem a kezem.

Alvás a halakkal

Nem sokkal egy óra után eldőltem, hogy olvasok egy kicsit. Fél órája felébredtem. Pedig tényleg nem szeretek délután aludni. De végül is nem gond, mert legalább holnap ki tudom pihenni magam (csak tizenegyre kell menni).

Kicsit más téma ugyan, de ezúton is szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Leveenek, aki ma ünnepli a bűvös tizennyolcadikat. :)

KRESZ-vizsga II.

Úgy néz ki, hogy méltó vagyok az életre. ;]

Kicsivel több mint negyed óra alatt végeztem, és összesen két három pontos kérdést hibáztam. Az egyiket azért mert sügér vagyok, és előbb válaszoltam, aztán olvastam el a kérdést, a másikat pedig, mit szépítsem: elkúrtam. A számítógépes rendszer pedig minden panasszal ellentétben tökéletes: elmagyarázzák (az amúgy rendkívül egyszerű) használatát, jó állapotban van, a képek is megfelelőek (bár ezeket a piros Daciákat már felújíthatnál valami Suzukira mondjuk) és bőven elég az egy perc.

Pistabá' Áppdét

Házi szalonna és kolbász, téliszalámi, köretnek pedig lilahagyma, paradicsom és paprika. Ez a Pistabá' féle Áppdét, a koleszterinmentes vacsora. Jó étvágyat kívánunk. :D

KRESZ-vizsga

Holnap megyek KRESZ-ből vizsgázni. A közlekedési ismeretek (táblák, kereszteződések, elsőbbségadás stb.) mennek, a gond a vezetéselmélettel lesz, ugyanis pont arról a foglalkozásról hiányoztam. Ráadásul többen mesélték, hogy a vizsgagépek (tudniillik érintőképernyős gépeken megy a vizsga; egy kérdés egy perc) remek állapotúak: ha gyengén nyomja az ember, akkor nem veszi be, ha erősen, akkor a következő három kérdést is megválaszolja. A beszkennelt-lekicsinyített-kinagyított képekről nem is beszélve. De hát ez van, pozitívan kell hozzáállni.

Bölcsesség

Kint van a bölcsességfogam. Nem kicsit, nagyon. Múltkor még csak egy pici kis darabkát éreztem (azt hittem valami ételmaradék, jól le is akartam sikálni), reggel fogmosás közben pedig feltűnt, hogy a fele kint van. Lekopogom, csak egy kicsit fájt, amikor jött. Remélem a másik hárommal is ilyen könnyedén megúszom.

Kapcsolja ki

Egy hároméves(!) gyerek rendelt egy több mint nyolcszáz fontba kerülő Nissan Figaro típusú személygépkocsit, mert az édesanyja elfelejtett kijelentkezni az Ebayről. Az anyuka csak akkor értesült az esetről, amikor kapott egy gratuláló e-mailt. Az autó eladója megjegyezte, hogy jó ízlése van a gyereknek.

És ebből látszik, hogy a mostanában születő gyermekek mennyire értenek a számítógéphez. Elvégre vannak olyan emberek, akik a leptopot nem tudták bekapcsolni, a négyéves unokaöcsém ellenben rögtön rámutatott, hogy ott kell megnyomni, és be- vagy kikapcsol.

Fűnyírás

Ma füvet fogok nyírni. Mármint nem olyan füvet, amit szívni kell, hanem olyat, amin az ember lépked. Csak a félreértések elkerülése végett.

Ma megtanultam fizikaórán, hogy hogyan működik a polárszűrő, sőt, kiderült hogy a fizikatanár (akivel egyébként jóban vagyok) szabadidejében fotózik, analóg tükörreflexes géppel, így beszélgettünk erről-arról. Holnap pedig dolgozatírás, és volt olyan kedves, hogy megmondta az összes kérdést az osztálynak. Azaz, előző órán az egyik gyerek picit fölidegesítette az egyik gyerek (két szaktanári és egy igazgatói lett a jutalma), mire közölte, hogy következő órán dolgozat. De persze az osztyál fele elillant, így megmondta a feladatokat, cserébe nem adhatjuk meg a többieknek.

Milyen izgalmas ez az iskolás élet, igaz?

Ciki-e vagy?

Teljesen őszintén: mennyire ciki az, ha valaki belefújja az orrát a saját tenyerébe vagy teszem azt kiengedi a fáradt sárga gőzt tusolás közben?

Leragad a szemem

Rühellek fél hatkor kelni, említettem már? Az egészben az a legrosszabb, hogy kimászni a meleg ágyból, és húsz perc alatt elkészülni. Gyűlölöm. Viszont érdekesség, hogy ma van a vasút születésnapja, ugyanis 1825-ben Angliában, Stockton és Darlington között megnyílt az első vaspálya.

EyeMask

Eyemask

Évek óta keresek ilyen szemtakarót, mint amit a képen látni. Még régebben a repülőgépen adták, és azt elég sokáig használtam. A lényeg: amikor lefekszik az ember, betakarja vele a szemét, és biztos, hogy könnyebb vele elaludni. Vagy például ha éjszaka fölébred, akkor könnyebb visszaaludni. Mert az alváshoz sötét kell, legalábbi is nekem. (Tudom, seggrészegen buszmegállóban is lehet aludni, fényes nappal.) Ma véletlenül kiszúrtam a Tescoban, és azonnal lecsaptam rá. Mókás viszont, hogy két év garanciát adnak rá.

Kerékpározás

Ma és tegnap este egyébként tekertünk, kiélzvezve a jó időt, amíg lehet. Még egy kutya is megkergetett minket. Szóval az úgy volt, hogy én rásziszegtem egy csőre, amit macskának néztem, de mégsem volt az, viszont az egyik parkoló személygépkocsi mögül kiugrott egy hatalmas vörös-fehér mintás kutya, és elkezdett minket kergetni. Potom nyolcszáz métert pillanatok alatt (nem tudom, tényleg nagyon erősen) letekertünk. A poén az, hogy mi mindig kifogunk valami vérengző fenevadat. Viszont voltam olyan kedves, és a szemből érkező kerékpáros kollégának jeleztem, hogy ebveszély van. Persze, lehet hogy nem bántott volna, de nem lehet tudni. Nem hülyeség ám, hogy amelyik kutya ugat

Jah és igen, ezt a bejegyzést másodjára írtam, mert véletlen bezártam a böngészőt.

Érettségi tételek

Mivel a Mefi e tanév végén számot ad érettségének mértékéről (gyk. érettségizik), ezért ma bőszen Homérosz és eposzai című tételt dolgozza ki. És mivel Mefinek irgalmatlan nagy jószíve van, úgy gondolta, hogy egy tételek, vagy efféle téma keretein belül megosztaná a kedves nagyközönséggel tudását. Véleményeket kommentbe, puszi.

Easygoing

A koncerteléssel (errefelé) mindig az a problémám, hogy. Hogy utazás. Intézni kocsit, mert ugye hajnal egykor már nem jár busz, és ha már intéztél kocsit, ami jelen esetben is egy taxi lesz, az kétezer. A belépő ötszáz. Már kétezeröt egy buli. És ilyenkor hihetetlenül hiányzik a jogosítvány meg a kocsi. És az szerintem nem luxus, hogy hajnal egykor kocsival jövök haza. Többek között emiatt vagyok szerelmes egy ilyen csodába.

Fotoretus

Lányokat fotózni és a fotókon mindenféle apró hibákat (pattanások, ráncok stb.) retusálni izgalmas dolog egyébként. Tudniillik sokallottam a négyezer forintos tablóképet, fejenként, és mivel úgyis gépen csináljuk a tablót, ezért úgy néz ki, hogy én fogok fotózni. Ma tartottunk egy ilyen próbát, hogy mégis megéri-e, és mivel mindenkinek tetszett, ezért fotós leszek, hűdejó. Imádok fotózni és még pénzt is megspórolok vele. :D

Riot

Tegnap már aludtam, mikor csörgött a telefonom. Édesanyám keresett, mert éppen elzúgott harminc-negyven rendőrautó a lakása alatt, ő pedig felébredt és megijedt. Nagyon szeretem Budapestet, de egy biztos: most semmi pénzért nem laknék ott.

Egyébként érdekes ám az órarendünk, három napig nulladik óra, ma pedig csak tízre kell menni. Örömhír viszont, hogy nem kell betnlenni négyig, mert elmarad az utoló három óra, mindenkinek.

Üzenet

Eddig az Üzenet című rövid műsorocskát értelmetlennek tartottam, ugyanis mindig – vagy legalábbis amikor én láttam, akkor mindig – olyan üzeneteket próbáltak közvetíteni, ami engem személy szerint megbotránkoztatott. Nem is ez a lényeg, hanem a mai kis epizód tartalma, mely egy mozgássérült hölgyet mutatott be, illetve azt, hogy balesete óta hogyan tud tömegközlekedni, és hát leszakadt a pofám, hogy mennyi kitartás van benne. Bizony kemény lehet minden reggel úgy elindulni, hogy ma vajon ki fog segíteni, vagy ki nem, és minden reggel odafigyelni, hogy a kerekesszék kereke ne akadjon be a peronba és így tovább. Minden tiszteletem az ilyen embereké, és ha találkozom egy hasonlóan sérült, vagy akár csak egy idős emberrel, aki mozgásában korlátozott, mindig próbálok neki segíteni.

Hasam de fáj

Tegnap egyébként két dolgot megállapítottam. Az egyik, hogy nem szeretnék nőként újjászületni (már ha van egyáltalán reinkarnáció, vagy mifene). Egy kis hasfájástól kikészülök, mi lenne velem, ha ciklikusan kéne elviselnem bizonyos fájdalmakat?

A másik pedig, szorosan ehhez kapcsolódik: nem szeretem, ha fáj a hasam. Pedig ha beteg vagyok, mindig a hasam bánja. A legkisebb megfázás is hasmenéssel jár, bár ezt inkább nem részletezném.

A sárgarépa pedig nagyon egészséges.

Nekrológ egy országért

Szüleim régóta mondogatják, hogy pakoljunk össze, és hagyjuk itt ezt az országot. Egyre jobban érik bennem is, különösen mióta idén jártam Németországban, Olaszországban és Szlovákiában, valamint Szlovéniában. Összecsomagolni mindent, fogni két kamiont, kiköltözni, aztán lesz ami lesz! Írtam már a német életviszonyokról, és ezek alapján, ha az egész családból mindenki elmegy pénztárosnak, vagy árufeltöltőnek, hatszor jobban élnénk, mint itt most Magyarországon. Hatszor! Nem beszélve arról, hogy a környezet is sokkal jobb.

Akinek van egy csöpp esze, minél hamarabb szerez magának svájci frankot, angol fontot vagy eurót, esetleg hosszabb távra valami aranyat vagy effélét, aztán egy-két éven belül elmegy ebből koszfészekből. Sajnálom, hogy ilyet kell írnom, mert mint magyar embernek természetesen fáj, de nem lehet mást írni. Ez nem állapot; itt vagy óriási változás kell hogy bekövetkezzen (amit nem tudok elképzelni), vagy mindenki mehet ahová akar. Végezetül egy idézet, mellyel a magyarországi politikát és az egész helyzetet lezártnak tekintem, s többet nem szeretnék belefolyni a blogon:

El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék!

Szeptember 19.

Egyébiránt ma ünnepelné kettőszáznegyedik születésnapját Kossuth Lajos, illetve százhuszonnyolcadikat Latabár Árpád és Stromfeld Aurél.

Elkúrtuk

Figyelitek a nagy hájpot Feri bácsi beszéde körül? Kíváncsi voltam, mikor robban ki valami hasonló.

Tudom, sok a politika, menjek a francba, de hát ez brékin' nyú.

Kapcsolódó bejegyzések

Monnyon le!

Ismét zászlót bontottam, és ígérem, hogy ezt a zászlót addig nem engedem le, amíg az ország helyzetén jelentős mértékben javítani nem tudok.

Ezekkel a szavakkal tér vissza a politikába az ország talán egyik legviccesebb politikusa, a sokak által nemzet bohócának titulált Torgyán József. És megmutatván, hogy ő bizony nem potyázik: új pártot alapított és máris följelentette az MSZP-t bűnszövetkezetben elkövetett csalásért.

Csak egy gondolatot írnék e bejegyzés végére, amit talán többen ismernek, és többeknek mosolyt csal arcára: monnyon le!

KRESZ

Ma pedig ellátogatok a Közlekedésfelügyelet intézményébe (ami röpke félórás gyaloglás lesz), befizetek háromezer birodalmi egységet, és kapok egy időpontot, amikor végre valahára KRESZ-vizsgázhatok. Eztán meglátogatom Salgótarján egyetlen normális helyét: a könyvtárat.

A helyi könyvtár tényleg jó (csak mindig elfelejtem, hogy hétfőn zárva van), kényelmes nagy fotelok, friss újságok, csönd, és egy óriási üvegtető, amin a szó szoros értelmében beömlik a fény.

Van egy olyan érzésem, hogy zárásig ott leszek…

Pizza

Kultúrált és olcsó

De legalább finom volt, már amennyire a magyar pizza finomnak nevezhető. Tudniillik a magyar ételek nehezek, ez köztudott, ám a magyar pizzaféléket is szeretik rendkívül nehézre készíteni. A legjobban az zavar, hogy rendkívül vastag a tésztája. Még a legvékonyabb magyar pizzának sincs olyan vékony, mint amilyen Olaszországban, többek szerint azért, mert a magyarok így szeretik. Ellenben velem: én vékony tésztával, és vastag feltéttel szeretem, mert az az igazi pizza.

Ettől függetlenül mindenkinek ajánlanám a Lil Angelo pizzériát, mert ott egész finom csemegék kaphatóak.

A mai feladat pedig, hogy számoljuk meg, hányszor szerepel a magyar szó a szövegben! :D

Jó reggelt Magyarország!

Ha már reklám, akkor eszembe jutott, hogy minek voltam fül- és szemtanúja. Lehet, hogy kissé politikai fílingje lesz, de ígérem, nem erről van szó.

A FIDESZ helyi képviselete egy kisbusszal járja a várost, és több, eléggé hangosnak mondható külső hangszóróval sugározzák választási reklámjukat, ami abból áll, hogy az ország miniszterelnökének hazug ígéreteit hirdeti, majd közli, hogy Jó reggelt Magyarország! Ön hisz még nekik?. Ezzel alapjáraton két probléma van: az egyik, hogy megint megy a fikázás, ami szerintem undorító, a másik pedig, hogy olyan embereknek is muszáj hallgatniuk, akiket lehet, hogy nem érdekel. Például az óvoda, az iskola és a kórház előtt nem tudom miért kell ilyeneket csinálni. Tévedés ne essék: ha az MSZP, az SZDSZ vagy az MDF tette volna ezt, akkor ugyanúgy megemlítem.

Kéz nélküli esernyő

Kéznélküli esernyő

A képen egy kéznélküli esernyő található, mely potom tíz euróért megvásárolható. Lehet, hogy megmosolyogjuk, de szerintem rendkívül kényelmes lehet egy ilyen darab (kisebb átalakításokkal akár kerékpározás közben is használható, vagy mondjuk babakocsival).

Húdekoránvan

Szép jó reggelt mindenkinek! Fél hatkor egészen finom volt a levegő, egy szál pizsamában akartam kutyázni, de hamar rájöttem, hogy ez harapós lesz.

Fogok két dolgot módosítani (amint időm engedi) a blogmotorban. Az egyik, hogy lesz időzített bejegyzés (ami akkor jelenik meg, amikor én megmondom), a másik pedig, hogy lesz publikus-e lehetőség, mert nem rossz dolog az, ha nem tudja az ember befejezni a posztot, teszem azt.

Meg a kódokat sem ártana kicsit megigazítani…

Tanulgattam is

Mai napom javarészt tanulással töltöttem. Miután megérkeztem az iskolából kodoztam, majd készültem a közeljövőben várható KRESZ- és a holnapi elsősegélynyújtó vizsgámra. Holnapután pedig történelemből fogok (vagy legalábbis szeretnék) beszámolót tartani.

Most pedig föltelepítem a legeslegújabb Operát, melyben már nem használom az RSS-olvasót, ugyanis megtaláltam az igazit, amiről hamarosan írok majd.

Az onlány rádióadások pedig überfaszák, hallgassátok ti is.

Takarítgattam

Ablakot mostam, szekrényt és ajtót sikáltam, port törölgettem, porszívóztam, valamint vacsoráztam, de úgy istenesen. Ma estére még tervbe van véve egy kiadós fürdés és dévédézés is.

Mefi szobája

Schumacher visszavonul

Csodálatos éveket töltöttem a Forma-1-ben, de egyszer mindenkinél eljön az az idő, hogy be kell fejeznie. Nem szomorkodom, mert rengeteg barátot szereztem. Úgy döntöttem, több mint harminc év után abbahagyom az autóversenyzést. Ez volt az utolsó monzai versenyem, még három nagydíjam van hátra, remélem, stílusosan, győzelmekkel és vb-címmel búcsúzhatok.

Ezekkel a szavakkal búcsúzott rajngóitól a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher. Én ugyan nem tartozom az ő népes rajongói táborába, sőt, kifejezetten örülök, hogy visszavonult. Végre egy izgalmas szezonnak nézhetünk elébe! Egyébiránt mindenki meg van lepődve, meg pánikhangulatban van, pedig egyértelmű volt, én már a szezon elején megmondtam, hogy ha esze van, akkor idén visszavonul. Elvégre annyi pénze van, hogy megvehetné magának bármelyik F1-es csapatot, és még maradna pénze, hogy élete végéig anyagi biztonságának teljes tudatában eléldegéljen.

Tonik

A tonik egy olyan ital, amit hat éve nem tudtam meginni, mert zavart a keserűsége; akkor még a kokakóla volt a menő. Pár hónapja valahol ittam egy pohár tonikot, és azt tapasztaltam, hogy irgalmatlan jól esik a keserűsége, miáltal oltja a szomjat. A legjobban a Schweppes tonikját (és úgy általánosságban üdítőit) kedvelem, és végre hazánkban is kezdik egyre több helyen forgalmazni. Ám ha ez nem elérhető, a Kinley-féle tonik ugyanúgy megteszi. Ehhez tartozó érdekesség, hogy a gintonik is nagyon ízlett, pedig nem szeretem az alkoholt.

Az ország tesztje

Lehet köpködni, én bizony megcsináltam. Nem neten, mert az RTL Klub onlájn változata megint kitett magáért; nem lehetett megtalálni azt a szutykot, én pedig nem kerestem kifejezetten. Maradt a klasszik megoldás: papír és toll. 50 pontom lett, egy körről viszont lemaradtam, a műsor elejét pedig nem láttam, így az epizodikus memória szerintem nulla pont volt.

11.10

Ekkor keltem. Idáig meg mindenfélét csináltam, és eszembe jutott, hogy hoppá, én még ma nem is blogoltam. De hát ahogy nézem ez nem jelent problémát.

Szeretném megkérdezni valami hozzáértőtől: miért van az, hogy amikor alhatnék délig, akkor már hétkor, de sokszor hatkor fölkelek, magamtól, amikor pedig hatkor vagy ötkor kéne kelni, akkor aludnék délig. What's up, Murphy?

Poliblog

A francia pártok körüludvarolják a bloggereket, akiket most már a mértékadó sajtó részének tekintenek.

Csak ez ne következzen be nálunk, könyörgök!

Kritika

Érdekes dolog a kritika, egyébként. Mind pro és mind kontra értelemben. Mert ugye ha jó kritikát kap az ember, akkor próbálja úgymond tartani a szintet, és ügyel rá, hogy ne változzon. Ha pedig negatív kritika jön, akkor kezd elgondolkodni, hogy min kéne változtatni. De hát ugye mégsem kéne változtatni, mert miért feleljen meg másoknak. Ez pedig egy ördögi kör.

Az efféle kritikák kihatnak a blogolásra is. Ha az embert megdicsérik, próbálja tartani, miközben virul a feje. Ha leszólják, akkor vagy rosszul esik neki, vagy nem, vagy próbál változtatni, vagy nem.

Szófa

Kinyitható szófa

A képen látható bútordarabról (egy pillantok alatt ággyá varázsolható szófa) sajnos semmi információm nincsen, a képet leszámítva. Pedig, ha lenne rá lehetőségem, biztosan beszereznék egy ilyen, vagy ehhez hasonló bútordarabot.

Olaszországban lehetőségem nyílt kipróbálni egy olyan fotelt, aminek távirányítójával több masszázsmód vagy mozgatható láb- és fejtartó, valamint háttámla aktiválható – emellett még kényelmes is, csak a 755€-s ár az, ami visszatart. E sorok írásakor ez pontosan 207.953 forintnak felel meg, amiért itthon már ülőgarnitúrát kapni.

Megyek elsősegélynyújtó (rettenetes ezt a szót leírni) tanfolyam második foglalkozására.

Órarend

Mint az bizonyára feltűnt, nem káromkodtam, szomorkodtam és panaszkodtam, nem anyáztam, mert másnak még nem, de nekem már elkezdődött az iskola. Ez van, ha nem tetszik, dolgozzál.

Előbb leültem, hogy én most jól megcsinálom az órarendet, gépen, de hát a nagy hét eres disznófütyit fogok én szenvedni! Mert ugye órarend, mint olyan, de hát az nem egyszerűen úgy van, hogy majd tanulunk, áh! Először is, szedjük két csoportra az osztályt. Ez persze jó dolog, mert nem mindegy, hogy 12 gyerek van egy csoportban, vagy 24, ugye. De arról már nem volt szó, hogy három év után adnak egy vadonás új angoltanárt (hál' Istennek engem a régi tanít majd)! Aztán kitalálta a kedves iskolavezetőség, hogy legyen A és B hét is, mert az olyan muris! És akkor csak ilyeneket mondanék, hogy az egyik héten reggel héttől délután negyed ötig az iskolában leszek, ami annyit jelent, hogy hat óra(!) körül érek haza. Egyetlen nap nincsen nulladik óra, akkor kilencre kell menni.

Távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, de érzem, nehéz évem lesz. A héten például hét-nyolc óra előtt nem nagyon érek haza, mivel kettő-három felé végzek, aztán elsősegélynyújtó tanfolyam, majd ha a négy foglalkozás megvolt, akkor jöhet a vizsga. Helló.

Vaccapp

Hmm, kicsit talán korán keltem föl. Jah, hogy ki kell engedni a kutyákat, de az nem elég ám! Őrködni is kell, mert a tüzelési időszakban szeret átmenni Gina nevezetű szuka kutyám, és rettenet büszke fejjel vigyorog a szomszéd kertből, hogy, Helló, átjöttem!. A pláne, hogy a múltkor már kisebb testi fenyítésben is részesült (ne jöjjön nekem senki, hogy állatkínzó vagyok, mikor egy kutya tízszer is átmegy, akkor bizony szankciók kellenek, hogy tizenegyedszerre ne menjen), én meg azt hittem, hogy egy hétig nem dugja ki az orrát a kutyaházból. Ja, másnap reggel már odaát volt.

Le akartam fotózni egy ilyen nagy pókot, aki majdnem kinyírt szívinfarktussal, de mire odamentem a fényképezővel persze lelépett, a tuják között meg inkább nem kotorásznék, ha nem gond.

Azt egyébként vágjátok, hogy reggel 1mbps, 9-10 óra után pedig átlag 755 kbps (bár ha elvesznek csomagok, akkor mértem már 85 kpbst-is) a letöltési sebességem?

Nácionalista

Megmondom őszintén, hogy mi bajom ezzel a bőrfejű témával. Aki a szlovákiában történtekről vár beszámolót, az csalódni fog: másról szeretnék írni, kicsit inkább a zene felől közelítenék, ha szabad.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Honda Accord

Honda Accord

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hawaii bugee

Fekszem a szőnyegen, amit nem régen terítettem le, jó sok párna és a laptop társaságában, Olaszországból hozott finom gumicukrot eszegetek, s levontam a kozenkvenciát, hogy ez a Lost nem is olyan rossz sorozat. Közben megjött a macsek is (aki köszöni szépen jól van, úgy néz ki majdnem teljesen felépült), beengedtem, mindjárt megkörnyékeze, egy kis fültövön vakargatásért, vagy egy adag Whiskasért, ami a polcon figyelget.

Szeretem az ilyen hangulatosnak mondható estéket; megnézni valami filmet, enni valami finomat (eközben a macska a vacsorám maradékával ismerkedik, egy negyed húst rágicsál), pihenni, persze a laptop itt pihen a földön, mert miért ne. Na de megyek is.

Halál

Van egy ismerősöm (nem közeli, néha találkoztunk, futólag ismertük egymást), aki fiatalabb nálam pár hónappal, mégis felesége és gyermeke volt. Követett el hibákat életében, de az utóbbi időben úgy tűnt, kezd helyreállni, hogy úgy mondjam, jó útra térni; normálisan öltözködött, dolgozott, tanult és bármilyen furcsa is kimondani, de törődött a családjával, tizennyolc évesen, jobban, mint sok nála idősebb és – elvileg – érettebb férfi.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Fotós tutóriál

Mivel mostanában mindenki olyan géppel rohangál, amin lehet tekergetni az ISO-t, a blendét meg a záridőt, és mivel mostanában sokan rosszul tekergetik azt, szeretném megkérdezni, hogy megoszthatnám-e szerény tudásomat e téren kedves olvasóimmal, avagy tartsam meg magamnak? Legalább tíz igenlő komment szükséges, mivel nem szeretném, hogy úgy tűnjön, osztom az észt, csak tudom, hogy sokan nincsenek tisztában alap dolgokkal, és esetleg nyelvtudás híján a bőséges külföldi választék is jelentéktelen lehet…

Képek helyett szavak

Be akartam posztolni a képeket, de az internet megint bámulatos sebességeket produkál (mint kiderült akkor van ez, ha szomszédommal együtt vagyunk fönt, és sikerül pont egy csatornára állnunk) ezért inkább írok valami érdekeset.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Barátok közt, jóban rosszban

Nem vagyok sorozat függő – távol álljon tőlem – de azért titkos forrásokból, akaratomon kívül is megtudtam, hogy a két kereskedelmi csatorna saját szappanoperájában is meglőttek valakit, nagyjából egy időben. Ez most a konkurencia harca, vagy csak véletlen egybeesés, hmm?

Az angol nyelvtan bibliája

Megleptem magam a címben szereplő elnevezésű könyvecskével. Részben az érettségi, részben pedig az angol nyelvi ismereteim bővítésének, valamint hiányainak pótlásának céljából.

Ezenkívül voltam az órásnál, aki kivett három szemet az órából, mindezt ingyen és bérmentve. Le is esett az arcom rendesen.

A pattanásom meg tegnap tragikus halált halt – lepottyant.

Agyvérzés

Úgy néz ki, hogy agyvérzést kapott a macskám. Ez a kijelentés, valamint az a viselkedés, amit szerencsétlen produkál, elég komikusnak hat, bár igazándiból nagyon nem az. Az állatorvos azt mondta, hogy egy ilyen idős macskánál (12 és fél éves) ez előfordulhat, és reménykedjünk, hogy kisebb kimenetelű, ami úgymond felszívódik, ezáltal elmúlnak a mozgás- és viselkdés-problémái – valamint a fájdalmai, már ha vannak.

Mikor megérkeztem, még semmi baja nem volt, csak kereste a sarkokat, és gyanús volt, hogy olyan helyeken fekszik, ahol eddig soha. Aztán tegnap egyszercsak odajött, és testében remegett. Lépkedni alig tud, lehajtja mindkét fülét és minden lépésnél erőteljesen jobbra vagy balra lendíti a farkát, valamint úgy közlekedik, mintha (számunkra) láthatatlan akadályokat kerülgetne.

Az egészben a legszörnyűbb, hogy az ember nem tehet semmit, csak nézi, ahogy szenved, és várja, hogy a gyógyszerek talán segítenek valamit.

Antiherpesz

Vettünk valami csúnyanevű krémet a herpeszemre (ami mint kiderült pattanás (érted, pattanás, az ajkamon!)). Megvártuk, míg Jolánka néni megvette a havi gyógyszeradagot, és elpanaszolta legújabb problémáit, köszvénytől a reumáig, meg hát unatkozik is szegény, muszáj neki patikába járnia.

Vollt egy olyan plakát, hogy Az első patika Magyarországon: 1936 * Az utolsó magyar patika: 2006? – gondolom valami fölhívás akart lenni, de semmi konkrétabbat nem találtam.

Budmil hátizsák

Vettünk még egy ilyet is, plusz a belevaló tankönyveket:

  • Mohácsy Károly: Irodalom 12
  • Mohácsy Károly: Irodalmi szövegyűjtemény 12
  • Sokszínű Matematika 12
  • Hajas Zsusa: Magyar nyelv 12
  • Rajz és vizuális kultúra 10
  • Fizika 12

Mindezt hatezerkilencszáz forintért, mert ugye nem vagyok támogatott. Király, nem?

Eltelt a nyár

Szomorú, szürke ez a hétfő reggel. Megyünk az isoklába megvenni a tankönyveket, majd a füzeteket tollakat, miegymást. Eltelt – és szerény véleményem szerint –, nagyon gyorsan eltelt a vakáció, amit nagy általánosságban nem szoktam bánni, csak néhány okból kifolyólag. Például végetér a meleg, nem lehet a kertben ebédelni és vacsorázni, vagy csak kiülni a napra olvasgatni egy könyvet, játszani egy kör tollaslabdát, vagy tekerni egy jót. Aztán, véget ér a lustálkodás. A tízórás kelést, és a hajnali egy-két órás fekvést leváltja a tízórás hullafáradtan való ágybadőlés, és a fél hatkor való zombikelés. És aztán a monoton mindennapok. A morcos hétfő, a kissé vidámabb kedd, a dejó, már hét közepe van szerda, a fáradt csütörtök, és várva-várt péntek, ami után jön a hétvége, ahol az ember kipihenheti magát. kitakaríthatja a szobáját, kotorhatja a havat, összeszedheti a kutyaszart, stb.

Olyan jó lenne, ha legalább örök nyár lenne. Nem 40°C-os kánikula, csak kellemes nyár.

Buszhasználati-útmutató

Néhány jótanács azoknak, akik hosszabb utazásra készülnek, autóbusszal.

Kényelem

Vigyél párnát, megmentheti a nyakadat és a hátadat is. A legjobb az a fölfújható, ami hasonlít egy vécéülőkére, és a nyakad köré lehet csatlakoztatni. Biztos, hogy nem dülöngél rajta a fejed (már ha neked is szokott, mint nekem), és nem kerül az közelebbi kontaktusba az ablaküveggel.

Étel-Ital

Nem kell ám túlzásba vinni, tíz-tizenöt szendvics, csipsz, sütemény, másfél liter itóka és kész is. Célszerű még a Dedalon nevezetű kis gyógyszerfinomságból is eltenni, hányinger esetén kiválóan alkalmazható.

Szórakozás

Bár a hosszabb utazások alkalmával remek filmeket vetítenek, ha mi mégsem szeretnénk megtekinteni teszem azt a Huncutka, vagy az Ovizsaru című remekeket, jobb, ha viszünk magunkkal MP3-lejátszót és könyvet.

Békesség

Ha mondjuk éjjel fél tizenkettőkor ektivitizni támad kedved, ne tedd. Ha fölkapcsolsz három olvasólámpát, és korbeállod az amúgy is ritkán használható vécé ajtaját, akkor biztos, hogy magadra haragítod útitársaidat.

Egyébként megjöttem. :D

Mellesleg

Bizony, elméletileg holnap jön haza mefi bácsi. Várjuk, várjuk. Mindenesetre az sem rossz, hogy a blogjában a legtöbb kommentet az én bejegyzésem kapta. Persze tudom, hülye vagyok. Mondta a tűzoltó is, aztán meg átment a piroson. Meg a zöldön. De a kéken is. Én meg csak úgy néztem. Na mindegy, megesik az ilyen, de azért az is gáz már, amikor az ember ennyire le van fáradva szellemileg, hiszen akkor ilyesmi bejegyzések születnek. Várom már, hogy mefi lebasszon, hogy hejjessírási hibákkal teli postokkal bombáztam a blogját. Nem baj. Túlélem. Azt is túlélném, ha jönne a cunami, de nem jön. Én bizony túl. Meg élném... Azt viszont már kevésbé, ha más történne. Valami, amiről nem akarok beszélni. Értitek.
Jó ez a mefiblog admin. Kell nekem is.

smv

Szólánc

Azt mondták itt egy páran, hogy krónikus mefihiány miatt kezd bepunnyadni a blog. Mi lenne, ha kommentben játszanánk egy kis szóláncot? Én kezdek!
almalé

smv

Kitartás

Sajnálom, hogy mostanában nem nagyon postolok itt sem, de egyszerűen semmire sincsen időm. Ezt részben a sulimban dolgozó idiótáknak (nem, sajnos nem szó szerint az én saját sulim, pedig akkor állítom, hogy egy hét alatt rendbe lehetne rakni az egészet), részben pedig az összegyűlt melónak köszönhetem. Mindenesetre kitartás emberek, már csak pár nap, és végre itthon lesz a májsztro, aki jobbnál jobb sztorikkal szórakoztat titeket, hogy még csak álmotokban se jusson többet eszetekbe, hogy milyen is volt az az idő, amikor még smv postolt a mefiblogban...

smv

Via Roma

Annyi mindent fotóztam, amit szeretnék megosztani veletek, kedves drága olvasóim, de föltölteni persze nem tudom, mivel 2b/s-os(!) feltöltési sebsséggel büszkélkedik a remek 3G/GPRS/WLAN-kártya. Persze egy rossz szavam nem lehet, mert most, hogy megtaláltam a legjobb helyet (három és fél centivel odébb toltam a leptoppot) tökéletes sebességgel süvít a net. A probléma csak ott van, hogy a letöltt adatmennyiségért kell fizetni, és egy megának már elég borsos ára van, na.

Ma ettem egy akkora pizzát, mint a ház. Volt rajta virsli, olasz sonka és kolbász, valamint sok (furcsa, az olaszok elsőre megértik a szó jelentését: sok, tehát csöpögősen, végeláthatatlanul sok) sajttal.

Holnap megyünk a Faenza nevű városban megrendezésre kerülő piacra. Na ne ilyen kínai-style-t (Háromeder, kell, nemkell? Kettőederöt!) képzeljünk el, hanem olyan igazi jó kis piacot, ahol másfél-két kilométer hosszúságban árulják a portrékákat. Tavaly például remek órát vettem, öt euróért, és még mai napig használom.

Szeretném még leírni, hogy az olasz legyek valami hihetetlenül pimaszak, de hát mit van mit tenni, ugye.

Mefi blogja szóljon mefiről!

Így, hogy van hozzáférésem az adminhoz, olyan sok dologról tudnék írni, de nem teszem, hiszen mefi blogja, az szóljon csak mefiről! :)

Most például vele kapcsolatban arróll fogok írni, hogy tegnap este beszéltem vele, ugyanis sikerült találnia a házban egy olyan pontot, ahonnan lehet internetezni. Természetesen ez a telefonos internet nem egy túl jó megoldás, de ideiglenesen ugye tökéletes, és alternatíva hiánya miatt csak ez maradt. No persze egy dolog ugye nem túl szimpi benne az igen lassú sebesség mellett: adatforgalom alapú számlázás. Ennek hála teljes 300, azaz 300 kilobájtnyi ideig sikerült beszélnem ezen blog gazdájával.

Nem mellesleg jól érzi magát az igen változékony időjárás mellett is. Az egyik nap dögrovás, a másik nap pedig trópusi vihar. Hmm... Mondjuk azt hiszem, hogy én is el bírnám viselni, noha persze még a büdös életben nem jártam külföldön, így azt sem tudom, hogy milyen lehet ott. Lehet, hogy ez az egész külföld dolog igazából egy hatalmas nagy átverés, és az egész világ összeesküdött ellenem, hogy jól beetessenek. Lehet, hogy az átverésemről egy olyan TV csatornán, amit előlem jól titkolnak, igazából showműsor is megy. Ezesetben örülök, hogy jól szórakoztok rajtam.

smv

Ciao

Néhány sikertelen próbálkozás, és a térerő szempontjából legmegfelelőbb hely megtalálása után végre sikerül egy bejegyzést is írni.

Az idő elég változatos, egyik nap döglesztő meleg, másik nap szakadó eső, és szélvihar, de hát augusztus van, belefér. Voltunk mindenféle szép utcában (tudniillik bele vagyok bolondulva az olasz utcákba, de erről már azt hiszem írtam), ettünk pizzát, és a kedvenc édességemet a profiterolo-t, szóval minden szép, meg jó.

Látom, hogy valami hekkerbalhé van, hogy valaki földobta az FTP-fiókom hozzáférési adatait, de ahogy nézem smv és Balázs a helyzet magaslatán álltak (ezúton is köszönet nekik, aztán ha hazaértem, majd szervezkedem valamit).

Egyébként: augusztus 27-én érek haza, addig nem tudom, hogy lesz-e bejegyzés, de azért néha fölnézek, hogy bírja-e még a strapát a rendszer.

További kellemes nyaralást mindenkinek! :)

Habár

Habár ez nem az én blogom, azért mégis írogatok, mivel az én olvasóim nagyon aranyosak, és hiába mondtam nekik, hogy megváltozott a blogom url-e (egy időre), nem voltak képesek az rss olvasókban, és egyéb helyeken módosítani, így hírtelen tizedére csappant az olvasótáborom. Sebaj, itt van nekem a mefi -é! :)

Amúgy nem irigylem drága mefi barátunkat, hiszen rengeteg spam csúszik be nála is, és van egy olyan érzésem, hogy a regisztrációs rendszer lesz itt is a megoldás hiszen, mint tudjuk, minden spamszűrő kijátszható. Sajnos még a regisztrációs kommentelés is, viszont ha valaki képes egy olyan spambotot írni, ami felismeri, hogy hol, és hogyan kell regisztrálni, az ügyes ember. Azt is mondhatnám, hogy az olyan embernek meg van bocsájtva, hogy teleszpemeli a blogomat, ez azonban nem igaz, hiszen az ilyennek inkább azt kívánom: a legfájdalmasabb kínzások közepedte tépjék ki a beleit.

Mellesleg tudja valaki, hogy mikor is ér haza mefi? (Nekem akkor is kis m-el marad, ha belegebed)

smv

Hekkergyerekecske

A következőt pedig, aki nekiáll krekkerkedni itt a mefiblogon, én fogom megkeresni, hogy letépjem a faszát, és megetessem vele. Keressetek magatoknak más szórakozást. Balázs

Hír

Habár nem túl új a hír, viszont még ha szomorú is vagyok mefi távolléte miatt, azért örömmel tudatom mindenkivel, hogy átvettem a hatalmat, és jelenleg én (azaz smv) vagyok a mefiblog (majdnem) egyetlen, és korlátlan hatalmú uralkodója. Azért jó dolog ez a haverkodás, nem? :)
Vajon mérges lesz mefi azért, mert postoltam?

Utazás

Egyébként döbbenten konstatálom, hogy durván egy óra múlva indulok, és még egy árva alsónadrágot sem pakoltam be. Pedig gyűlölöm a szervezetlenséget.

Az MP3-lejátszómat meg nem merem vinni (Németországban biliárdozás közben betört a gyöngyem üvege, és nem volt időm elvinni szervizbe), a leptoppom szpész-gombjának bal fele pedig nem működik, így rendkívüli fáradalmakkal a jobb oldalát kell nyomkodnom. Szörnyű.

Kbbfszmt

Valaki véletlenül letörölte a java.js fájlomat a szerverről. Ilyenkor lehet morci az ember?

Egyébiránt holnap elutazom Olaszországba, meglátogatni legkedvesebb rokonomat, így előreláthatólag Augusztus 24-éig nem lesz blog (persze úgy sem állom majd meg, hogy néha ne írjak pár sort GPRS, vagy 3G segítségével).

Haspók

Knoppers csokoládés-, mogyorós- és tejes ostya

Hoztunk Németországból két csomag (tizen akárhány darab) Knoppers nevezetű édességet. Csokoládés ostya, alatta tej- és mogyorókrém. Isteni finomság ez, én mondom. Egyébként amilyen vékony vagyok, senki nem nézné ki belőlem, hogy mindig a hasamra gondolok. (Azaz nem a hasamra, hanem az ízlelőbimbóimra.)

Ma pedig megyek KRESZ-re, és ha ott végeztem, akkor veszek egy polárszűrőt, ha ezt engedi a pénztárcám, és a bámulatos lehetőségeket nyújtó Salgótarján város.

Gumimaci

Ettem Haribós gumimacit, fél csomagot, a pofám összeragadt tőle, de jó, mert csak egy euró volt, pedig itthon van vagy három is, ha úgy számolom.

Most pedig egy hét után végre tollaslabdázom, mert az persze természetes, hogy a nyaralás alatt szakad az eső, itthon pedig jó idő van. Előre megmondom, hogy péntektől két hétig újra rossz idő lesz…

Megjöttem

Megjöttem, hulla fáradt vagyok, meg ilyenek, és holnap hatkor kelek, úgyhogy alszom egyet, a saját ágyámban – végre. Holnap, ugyanitt lesz élménybeszámoló is.

2006. augusztus 8-a, 6:57, kiegészítés

Szóval megjöttünk, ki is aludtam magam (ez persze nem igaz, mivel hajnal egykor sikerült megtalálni az ágyamat, inkább úgy mondanám, hogy mindenki ágyában jó, de a legjobb a sajátomban), bár nemrég keltem, és még tanulnom is kell, este pedig KRESZ-oktatás.

Hazafelé majdnem hogy eltévedtünk, ugyanis Szlovákia felől érkeztünk, és bámulatos, hogy több kilométeres szakaszokon egy árva tábla nincsen kitéve, a táblán pedig az állt, hogy az E571-es út jó nekünk, holott nem is, hanem az E77-es, de mindegy, hazaértünk.

Vannak még beszámolók, olvassátok el azokat is.

Élet Németországban

Na kérem, az van. Az emberek barátságosak (kivéve a vendéglátóinkat, de ez másik kérdés), az általános hangulat vidámnak mondható, a közértben mosolyognak ránk, és egyáltalában kedvesek az emberrel. Ez persze lehet, hogy csak a turizmus miatt van, bár ahol mi üdülünk, nem éppen nevezhető egy turisztikai központnak.

Az utcán szemét nincsen, a vadonás új busz- és villamosmegállókat nem teszik tönkre, az utak (egy-két kivétellel) tükörsimák, és akár enni lehetne róluk, az autópályák (amikből van jócskán; egy átlagos utazás során három autópályát érintünk) használata teljesen ingyenes, holott kis hazánkban több ezer forintba kerül egy hetijegy. Áradozhatnék még ilyenekről, de nem szeretnék, már kicsit fájó, hogy otthon az olimpiának szeretnék előteremteni a helyet és költségeket, közben pedig elfelejtik, hogy azok az emberek, akik teszem azt Németországból a jövendőbeli olimpiára érkeznek, mit fognak látni. Szép ország a miénk, de nagyon elmaradott, és ezzel részemről le is zárnám ezt a gondolatsort.

Tinynek pedig megjegyezném, hogy itt legjobb tudomásom szerint a szociáldemokrata párt uralkodik, több éve, és ehhez képest elég szép ország ez, mint azt már említettem.

Emesen problémáim

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy mért van az, hogy amikor nem akarok beszélni, és away vagyok, és egyáltalán, akkor egyszerre tíz ember köszön rám, amikor pedig lenne kedvem, meg miegymás, akkor senki nem köszön vissza. Eh bien?

Németország - Első nap

Helló, Mefi vagyok innen a mefiblog Németországban fölállított gyorsblog-központjából. Az idő pocsék, a több mint nyolc órás út kicsit fárasztó volt, de élek, meg virulok is. A netet hihetetlenül fantasztikus sebességgel tolom, köszönhetően a Dajcse Telekom és az Ungarise Telekom nyújtotta 3G-s lehetőségeknek. Üdv a huszonegyedik században, öcsi.

Ez a hangnem nem áll jól. Mindegy, a lényeg, hogy itt vagyunk, holnap megyünk állatkertbe, és megnézzük az innen nem messze található várat is (képek készültek, de nem mindent mutatom meg, hehe ;]). A laptop meg isteni nagy áldás, pláne ilyenkor.

Gyerekek

Érdekes dologról írt Zoed barátunk, mégpedig a gyerekekről. Én – mint ahogyan azt hozzászólásomban kifejtettem – szeretnék gyereket, egyszer. Sokan mondják, hogy ha már gyerek, akkor kettő, vagy három, mert az ideális. Lófasz, közepesen átsütve.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Vásárlás letudva

Case Logic fotósáska

Kapott a fényképezőm (ez olyan aranyos kifejezés, nem?) egy a képen látható Case Logic márkájú csodálatos táskát. Nem túl nagy, az elemek, a gép, esetleg néhány szűrő és egy makrókészlet pont belefér, és ez bőven elég. A Médiamárktban láttam ilyen kis ezüst fémdobozt, amiben elég sok minden elfér, az ára is jó volt, viszont elég kényelmetlen szállítani, mivel ugye egy kockáról van szó, amit teszem azt kerékpározás közben érdekes móka lehet hurcolászni. A táska egyébként 3800 birodalmi egységet kért el magáért, egy kézlogikért ez reális ár volt (ahhoz képest, hogy kínai nagyon jó kis táskákat és CD-tartókat készítenek).

Ezenkívül megvásároltam a KRESZ-könyvet, a Transport Média kötetét választottam, egyrészt mert elég kulturáltnak tűnik, másrészt szóról szóra megegyezik az órákon leadott anyaggal. (Ma egyébként megtanultam az összes közúti jelzést, valamint a többség által csak jobbkézszabály-nak emlegetett szabályt.)

Mokka

A TV2 reggeli műsora általában jó szokott lenni, attól eltekintve, hogy Havas Henrik vezeti, akit személy szerint nem kedvelek, de elismerem, hogy a műsor vezetésére tökéletesen megfelel. Ellenben a Csiszár Jenő és Jakupcsek Gabriella párossal, akiket valami óriási tévedés során dobhattak be, vagy az összes normális műsorvezető szabadságon van.

Ott van például, hogy magyar rendőröket (szám szerint kettőt) küldtek Horvátországba, a magyar turisták segítésére. Ez jó ötlet: két rendőr veszteségébe nem hal bele az ország, ám kint is van hová fordulnia a magyar jóembernek. Erre jön a Jakupcsek Gabika, bemondja, hogy ez milyen jó, valamint az okát, majd megkérdezi az előtte ülő rendőrakárkit, hogy ezt miért kell, miért jó ez, ha így is rendőrhiány van? – na itt kapcsoltam ki a tévét.

Megfejtettem!

gumilap

Még így álmosan is rohadt egyszerű volt, na. :D

Vásárlás

Holnap viszonylag korán (nyolc óra körül) fogok fölkelni; kitakarítom a szobámat, majd elnézek venni egy táskát az én csodálatos fotómasinámnak (mert jelenleg a videókamera táskáját használom, ami elég picike), csináltatni igazolványképet és föladni a KRESZ-tanfolyam tandíját. Szóval, izgalmas napom lesz, na.

Ma meg négy órát kodoztam, nem lesz ez jó, én mondom.

Tíz múlt

–… tehát ha a teherautó súlya öt tonna, és a megengedett maximális súly tíz tonna, akkor hány tonnát vehet maximum föl? – kérdezi az oktató.
– Öü! Nyóc és félt! – válaszolja a segédmotoros kategóriába jelentkezett kreolbőrű úr.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nem fair

Nem szeretem, mikor valaki más szemében a szálkát, sajátjában pedig a gerendát se veszi észre. Mért van az, hogy valaki beszól nekem, akkor nekem tűrnöm kell, de ha na adj isten poénból mondok neki valamit, akkor vérig sértődik. Hát egy fenét; nem vagyok én lefolyó, nem kell nekem nyelnem ezt.

Álomhajó

Ha már úgyis lopkodunk, eszembe jutott egy régi szám, nem tudom ki mennyire emlékszik az Álomhajó című nótára, ami régen eléggé sikeresnek volt mondható. Ez volt a refrén, talán sokaknak ismerős lehet:

Álmodd, hogy vakít a fény
Tombol a nyár, e földtekén
Ne érdekeljen, ha esik a hó
Mert nyaralni visz, az álomhajó!

Nem is a zenéről, sokkal inkább az énekeséről szeretnék méselni. Ezt a számot (sajnos már nem emlékszem, hogy eredetileg ki énekli, ki szerepel a videófelvételen, stb.) egy kedves ismerősöm énekelte föl, és bizonyos jogdíjért cserébe úgy adták el, mint ha egy másik hölgy énekelte volna. Ezzel nem is lenne gond, egyik megkapja a pénzt, másik örül, mert átverte az embereket, hogy milyen jó hangja van. No de a pénz sehol! Ismerősöm mesélte, hogy egy rádióban való lejátszásért kap mondjuk 120 forintot, tehát az egészből havonta kétezer forintja, ha bejön. De ami az igazán bosszantó: most adtak ki egy nyári slágereket tartalmazó CD-t, amin szerepel ez a nóta. Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyi jogdíjat kapott érte…

Meficica

Az trendi, vagy meleg dolog, hogy mostanában mindenki úgy köszön, hogy mefi cica? Persze nem zavar, veszem a poént, csak azért feltűnt, hogy egyre többen használják ezt a szófordulatot, na.

M0-s híd

Van ugye egy szavazás, hogy mi legyen a híd neve, ami ugye jó dolog. De vessünk egy pillantást a listára! Hogyan lehetnek azok példának okául, hogy Álomszép híd, Puli-híd, Na végre! híd, PETA-híd de ami engem legjobban megbotránkoztatott, az nem más, mint a Chuck Norris-híd. Könyörgök, ha már épül egy híd, alap dolognak tartom, hogy egy magyar hírességről (aki letett valamit ennek az országnak az asztalára) legyen elnevezve. Ha meglátom ezeket három dolog jut eszembe: hülyék csináltak a versenyt, hülyeségnek szánják ezt a versenyt és persze mindkettő (szerintem ez a legmegfelelőbb). Ha ezt valami szavazás előzte meg, az persze megint más, akkor kicsit rostálni kellene.

A Hofi Géza-híd egyébként a legjobb (ezen sorok írásakor éppen ez a befutó), én is erre szavaztam. Ne feledjük el azt sem, hogy egy forgalmas hídnak egyszerű név kell, amit csak úgy lehet mondani, hogy Menjünk a Hofi híd felé. Milyen lenne már, hogy gyerünk a csáknorisz hídon át

A hibásan írt elnevezések az oldalon is hibásan szerepelnek.

Pókinvázió

Tegnapelőtt egy hatalmas pók mászott az asztalomon, meg is csikolta a kezemet, annyira megijedtem, hogy fél percig meg sem tudtam mozdulni, aztán egy határozott mozdulattal lecsaptam. A pók teste szabályszerűen ropogott. Vastag(nak mondható) szőrös lábai, vörös feje, és aranyszínű, mintázat nélküli háta volt. Nem láttam még ilyet, de mindenesetre jól megijesztett.

Tegnap este egy mezei kaszáspók mászott a konyha kövén, őt félperces rövid vadászat után szabadon engedtem.

Nincs bajom a pókokkal, de ha már félméternélk közelebb van, az gáz. Például az ágyamban nem mászkáljon, mert az biztosan nem jó.

Volán, te csodás!

Az ugye alap, hogy ha fölhívok egy busztársaságot, információra szomjazván, akkor nem olyan stílusban fogadnak, mint ha ők találták volna föl a spanyolviaszt, és szültek volna meg engem. Mert ugye fölhívtam a Volánbusz központi infomrációs irodáját, hogy az Eurolines nemzetközi jegypénztár ugyan mettől meddig tart nyitva, mert potyára mégse utazzak már föl. Asszonyka fölveszi, gorombán beleszól, hogy fórgálmi, tessék, én pedig udvariasan elmondom kérdésemet. Se szó, se beszéd öcsém, erre benyomja a zenét, én meg várjak. Több mint három perc után(!) fölveszi egy kicsit udvariasabb nő. Meg sem jegyzem mi történt, mondom a kérdést. A válasz majdnem hasonló: –Maradjon! – szól a telefonba, és újra hallom a zenét, levegőt sem mertem venni, hisz maradnom kell. Harmadikra már egyszerűen beleröhögtem a kagylóba, ezt figyeljétek:

– Szevasz tarcsad má kicsit a vonalat!
Várok…
–Na mondjad!
–Érdeklődni szeretnék, pamparamm…
–Ja, reggel héttől fél nyolcig, szombaton meg csak négyig.

Magyarország, Budapest, 2006, csókolom.

Digitális emlék

Belegondolva, hogy mennyi emlékem lesz nekem – és a most fiatal generációnak –, azért nem semmi. Emlékszem, szüleimről szinte alig van pár idős fekete-fehér, kifakult kép, míg – ha lesznek – az én gyermekeimnek és unokáimnak több száz képet tudok majd megmutatni, számítógépen vagy tévén, teszem azt.

Az is érdekes, hogy édesanyámnak van egy Zenit fényképezője, amit a tizennyolcadik születésnapjára kapott, és akkor egy elég komoly gépnek számított. Tükörreflexes, cserélhető rajta az objektív és filmmel működik. Mai szemmel azt mondaná az ember, hogy nem nagy extra, pedig a kor jelenlegi technikai szintjén egy hasonló gép nagyjából 130-150.000 forintba kerülne. És ki tudja, ha megmutatom az unokáimnak, hogy nézzétek, a papa ezt kapta a születésnapjára, lehet, hogy elmosolyodnak, hogy mi ez a buta készülék.

Jack Daniel's

Apropó, tegnap megkóstoltam Jack italkülönlegességét, és arra a következtetésre jutottam, hogy én még mindig nem szeretem az alkoholt. Fél decit ittam, de bőven elég volt, és kegyetlenül égette a torkomat. :D

Az gáz, ha a szúnyogcsípés begennyesedik, beleragad a szőrszál, megköt, és ahogy húzza, egy picit kellemetlen?

Nemakarokújwinampot

Mint ahogyan nem akarok Honfoglalót sem a mobilomra, oké? A Winamp kb. két hete zaklat, hogy megjelent a kritikus ápdét, és töltsem le, mert abban javítottak x bakit. Hát kösz nem, tökéletes nekem a három pont valahányas Wiamp is, az ötös csak zabálja a memóriát. Egy zenelejátszó zenét játsszon le, ne kenyeret süssön meg lábat masszírozzon.

Az életem új szakaszát cigányzenével (talán ebben a formában nem vétóznak meg) és madárcsiripeléssel kezdtem; reggel, mármint tíz órakor először arra keltem, hogy csiripelt valami aranyszívű ártatlan madárka, pont az én ablakom előtt, de egy támasztott hangú és határozott kiáltás, hogy lelőlek ha nem fejezed be megtette hatását. Háromnegyed órával később a szomszédom úgy döntött, hogy ő most lemossa a gyönyörű kocsiját. Tette ezt üvöltő cigányzene mellett, na jó – gondoltam, akkor fölkelek. Azóta még vásároltunk is.

Sir Lancelot étterem

Holnap egyébként a Sir Lancelot étteremben ünnepeljük meg, hogy tizennyolc éve egy keddi napon negyed háromkor napvilágot láttam. (Bár sokak ezt nem ünnepelni szeretnék, hehe.)

Kíváncsi vagyok, mert többen dicsérték az éttermet, a finom ételek, a különleges hangulat, de leginkább a műsorok végett. Például ismerősöm mesélte, hogy három szóból szerenádot kellett előadni a párjának, akivel az ötödik évfordulójukat ünnepelték.

Jó buli lesz, úgy érzem.

Blogger

Régebben egyébként én is be akartam jönni a nagyoknak, meg voltam például hatódva, mikor Shamalt először kommentált hozzám, vagy amikor kitett valaki az általa olvasott blogok listájára stb. Aztán, ahogy olvasgattam a sok blogot, rájöttem arra a brutálisan egyszerű igazságra, amit már az elején tudnom kellett volna: minden blogger ember. Mért lenne nagyobb ember az, akit többen olvasnak, vagy teszem azt többen kedvelnek? A primtív mondás, miszerint ő ugyanazt szarik, amit én, és ugyanúgy vér csordogál ereiben, itt is igaznak bizonyul. Van aki erre rájön, van aki nem. Nem kell ebből levonni semmilyen következtetést, csak nem szabad elfelejteni, hogy a blogger is csak ember, és nem biztos, hogy nagyobb ember…

Telefon

Tegnap egyébként tönkrement a telefonom, mivel tegnapelőtt véletlenül leejtettem a fűbe, amin állt a víz, és nagyjából tíz percig ott is hagytam. Mire fölvettem, világított mint a karácsonyfa, és a külső beavatkozásokra nem reagált. Kivettem az akkumulátort, mire a kezemre csöpögött a víz, ami alatta felgyülemlett.

Két napja szárad, azóta nem tudok vele mit csinálni, be- és kikapcsolni tudom, aztán ennyi. Ráadásul pont a minap járt le a garancia, szia, kedves Murphy.

Na, kell valakinek a mobilszámom?

Xy

A flikkert persze hajnal egykor telepítik, buherálják, fényezik, iparozzák, csiszolják, és így tovább, hogy én véletlenül se tudjam megnézni a mai képeket, vagy mondjuk feltölteni néhány sajátot. Ilyen esetekben például rühellem, ha egy más által megírt és üzemeltetett szolgáltatást kell használnom.

Álmos vagyok, de nem tudok aludni, éhes vagyok, de nem tudok enni, szomjas vagyok, de nem tudok inni, fáj a fejem, fáj a hátam, halott-e vagyok?

Athinának pedig van egy olyanja, hogy fotóblog, amit úgy hívnak, hogy Pixelity. Tessék nézegetni, mert vannak ottan jó képek. Ez például überjó, ha tetszik, ha nem. Csákányi.

Karamella

Régen, a napköziben néha kaptunk olyat, hogy karamellás tej. Valami hihetetlenül finomra tudták megcsinálni, nekem azóta sem sikerül hasonló ízt elérnem. Emlékszem, régen még egy lábast is tönkretettem a cukor hevítése közben.

Ha már úgy is imádom a karamellát, mért ne egyek karamellás fagyit &ndsah; gondoltam én naiv. Meg is bántam, ez rosszabb volt mint a két napos romlott tehénfos.

Apropó fagyi: elárulná nekem valaki, hogy a csokoládés fagyiban mit lehet szeretni? Meg úgy általában minden édességben a csokoládét erőltetik, holott a vanília és a fehér csokoládé sokkalta finomabb, vagy legalábbis én jobban szeretem. 2006. július 19. 14:17:

Van telepátia, most kaptam egy adag tejkaramellát! :)

Papírmunka

Érdekes, hogy az emberek többsége egyszerűen leblokkol, ha ki kell tölteni egy hivatalos, vagy éppen nem hivatalos dokumentumot. Így történt ez ma, mikoris a tanfolyamra való jelentkezési lapot kellett volna kitölteni. Az irat teljesen érthető volt, az első sorában kiemelve felhívták a kedves jelentkező figyelmét, hogy a jobb oldali oszlopot, valamint a hátoldalon lévő első két sort ne töltse ki, és hogy nyomtatott, olvasható betűkkel írjon, lehetőleg a kereten belül. Tekintsünk el attól, hogy a tizenéves nemcigány (Jézusom, ez vezetni fog, emberek rettegjetek!) írott és olvashatatlan betűkkel töltötte ki, még a jobb oldalt is, ez ugye nem meglepő. Viszont az, hogy egy harmincéves ember megkérdezi az oktatót, hogy ide [lakcím] mit írjak?, az már súlyos, sőt sújos.

Kifelé menet az egyik tanuló odajött hozzám, mint ha annyira jó barátságban lennénk, és megkérdezte, hogy nincs-e egy ezresem a hazaútjára. Találjátok ki, melyik résztvevő volt…

Subway

Ma menet közben kipróbáltam a Subway gyorséttermet, és levontam a következtetést, hogy a McDonald'snak pusztulnia kell, a Subway egy isten a szakmában. Kezdjük ott, hogy belépek az ajtón, és a fiatal hölgy a pult mögött már hangosan köszön, hogy szia. Állok, és bambulok, hogy mi a választék, majd mondom: sonkás ham. De ez nem elég, válassz kenyeret! Fokhagymás, fehér, félbarna, barna és még nem tudom én milyen típusú kenyerek. Fokhagymásat választottam. A kiszolgálás valami fantasztikus sebességgel történik, megkérdezi mit kérek bele, és ott az orrom előtt pakolja tele a 15 centiméteres kenyeret (ami inkább kifli, vagy mondjuk baguette). Volt benne saláta, uborka, paradicsom, paprika, avokádó (amit bevallom kikotortam, mert förtelmes volt), hagyma, sajt és sonka, nyakon öntve a választott öntettel, ami olaj és ecet volt. Mindez került 495 forintba, ami azért valljuk be rendkívül olcsó, ha figyelembe vesszük, hogy a Mekiben nyolcszáz forint alatt nem lakom jól.

Summa summarum: egy próbát mindenképp megér, nekem nagyon szimpatikus volt mind a kiszolgálás, mind a felszolgált étel minősége.

Jogosítvány #1

Nádai Gábor, első fok első csoportban egészségileg megfelelt.

Egyébként egy csomó érdekes kérdést tettek föl; ezekkel inkább nem untatnálak titeket, csak az utolsó kérdéshez (Van-e egyéb, amit leírna magáról?) tenném hozzá, hogy erős kísértést éreztem, a Gönyörű és ellenálhatatlan vagyok. megadására. :D

Tehát holnap beíratkozás, és egyelőre úgy néz ki, hogy júliusban az elméleti részt le is tudhatom, szeptembertől pedig jöhet a vezetés, muhah.

Működik az internet!

Na és mi volt a baj? Van a padláson egy WET11-es egység (ez egy bridge egyébként), aminek van egy IP-címe. Ez az IP-cím a 10.10.10.16, nekem pedig a routeren bámulatosan egy 10.10.10.5 lett beállítva. Jött ugye a sávszélesség bővítése, ami azzal járt, hogy bizonyos IP-címeknek engedték, másoknak pedig nem. Ilyen volt az én rossz IP-címem is, ami egy másik felhasználó tulajdonában van, így neki sem működött az internet. Most viszont megy, sőt, közölték, hogy a két hét díját természetesen elengedik, és elnézést a kellemetlenségért. Ilyen a jó netszolgáltató, na.

Márkaszervíz

Az igazi autók márkaszervízbe járnak!

De rossz nekik.

Láthatatlan

Fekszel a nyugodt víz felszínén, mozdulatlanul. Tekinteted az eget pásztázza, érzed repülsz: gondtalanul, behunyod szemed, láthatatlan vagy, csak a madarak hangját hallod amint elrepülnek feletted. Tested lassan eggyéválik a természettel, hangtalanul. Kitárod szemed, de hiába, már nem látsz, nem is láthatsz: halott vagy, visszafordíthatatlanul.

Holló

Holló

Ha már ilyen jó kedvemben vagyok, akkor ezt a hollót baráti szeretettel küldeném mániákusnak.

Enigma

Ma reggel akartam írni egy levelet, de a klaviatúra megbolondult. Egyik betű helyett a másikat adta, számokra jeleket stb. Aztán rájöttem a megoldásra, kíváncsi vagyok, nektek sikerül-e! Itt egy mondat lentebb, benne a megfejtés. Aki értelmezni tudja, az meg is tudja mondani, hogy mi volt a hiba.

Az t*rt+nt a0úgy, h6gy a n40 36c2 be v63t 2a-cs63va,

Egyenlőre muszály

Nem vagyok egy nyelvész, ez tény. Voltak, sőt vannak nekem is helyesírási hibáim, de ha általában szólnak emiatt, nem haragszom meg, sőt, örülök neki. Én is sokáig hosszú í-vel írtam a mindig szót, vagy például ly-vel a muszáj-t.

Ellenben vannak ennél sokkal bosszantóbb, bár nem olyan súlyos hibák (már ha egy hibára lehet egyáltalán azt mondani, hogy súlyos-e, vagy sem), például a kötőjelek. Ilyen az IP-cím, a kis- és nagykereskedés, amit a legtöbb cégéren rosszul tüntetnek föl. Múltkor például azt láttam egy közértben, hogy "Vigyázat, árúszállítás!, vagy az egyik komolyabb márka hivatalos honlapján közölték, hogy szervíz. A legeslegjobb, amikor valaki mondja, hogy például egyenlőre még nem csináltam meg. Sok blogban lehet találkozni az írkál és az irogat szavakkal, vagy például a játsz-játsszol kombinációval.

Ezek most csak úgy eszembe jutottak, gondoltam levésem ide, hátha elolvassa valaki.

Professzionál

Üdvözlöm a címben szereplő korlátolt felelősségű társaságot, mivel voltak olyan kedvesek telepíteni három hozzáférési pontot (nagy volt a kísértés, hogy acces pointot írjak), ami pont elegendő ahhoz, hogy bezavarja azt a frekvenciát, amit a mefiblog szerény központja emésztene föl mikrohullámú internetezés nemes céljából. Most megy a pereskedés, mert mint kiderült, az én szolgáltatóm a hibás (aki egyébként három évvel korábban itt volt, mint a profik), hogy egyáltalán lemernek foglalni ekkora frekvenciatartományt. Egyébként azért jobb este és reggel a net, mert a cégnek csak olyan felhasználói vannak, akik megnézik az íméljüket, meg cset.hu-t, és kikapcsolják a gépet. Sic transit…

Milyen ember Archie?

A bloggerek véleménye alapján Archie azon morfondírozik, hogy milyen ember is Ő. Hát semmilyense biztos nem.

Lehet, hogy sokaknak feltűnt, hogy az általam olvasott blogok listája úgy néz ki, hogy a blogger/bloggerina neve után van egy apró jellemzés. Ez sokszor teljesen jelentéktelen, van, hogy csak annyit írok, hogy Valaki blogja, sokszor pedig valami teljesen mást. Archie-val nagyjából két hete olvashattuk egymást, mikor linket cseréltünk, ha úgy tetszik, és az első dolog ami megtetszett, hogy Archie-nak saját motorja volt, ami ráadásul elég szépen működött. Így jött a szöveg, Saját motor - respekt. Írhattam volna azt is, hogy Jófej értelmes srác, de az olyan sablonos, senki nem kattintana rá, teszem azt. Azóta eltelt pár hét, sőt, pár hónap is, és kicsit jobban megismertem Archie-t. Értelmes, kulturált, udvarias, és azon kevés emberek közé tartozik, akik még tudják, hogy egy nő nem arra kell, hogy térdelj le és szeress, már ha értitek, mire gondolok.

Szóval ne parázz, kedves Archie, nincsen veled semmi probléma, az angoltanárodnak pedig nincsen igaza.

Helios-44

Helios-44-es lencseMint kiderült Édesanyám anno fotózott szabadidejében. Tizennyolcadik születésnapjára kapott egy Zenit fényképezőt, ami akkor elég komoly gépnek számított. Nagypapámmal (akit én sajnos már nem ismerhettem meg) hívták elő házilag a képeket. Nem is erről akarok írni, hanem a képen látható lencséről, amit megtaláltam a Zenit géppel együtt. Egyszerűen kiváló fényereje van, hiába fix objektív. Gondolkodom rajta, hogy beszerzek egy ilyen masinát, és kipróbálom a filmes fotózást.

Rokker

It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me baby
It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me

Természetesen Guns N' Roses, a régi, azon belül is It's so easy, mert az jó. Ezek ilyen általános bevezetők, amik mindenki blogján feltűntek, legalább egyszer, de nem is ez a lényeg, sőt, talán nincs is lényeg.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Offkorz

Az offkorz, hogy hajnal egyig fönt vagyok, mert akkor megy normálisan a net, és akkor tudom elvégezni az internetes dolgaimat. Az is offkorz, hogy olyankor senki nincs fönt, sem MSN Messengeren, sem Skype-on, akivel beszélnék, és az is offkorz, hogy fél kettőkor jut eszembe, hogy holnap hatkor kelek, és még illenék olvasnom is egy keveset. Most lefekszem aludni, mert amúgy is hulla vagyok. Élő, méghozzá.

Áldd meg a magyart

Most mondja bárki, hogy hazaáruló vagyok, de milyen szörnyű egy himnuszunk van! Szomorú, kedvtelen, semmi élet benne, holott a legtöbb ország himnusza – számomra legalábbis – bátorító, erőt és magabiztosságot sugárzó, egy erő, amit ha meghall az adott ország gyermeke, akkor valami megmozdul a szívében, hogy igen, ez az erő dala.

Olvastam, hogy sokan nem értik, miért nem a Szózat lett az ország himnusza, hiszen az sokkal pozitívabb hangulatú, mint a Himnusz. Persze, én tisztelem a Himnuszt; ha szól azonnal fölállok, a legjobb barátom ballagásán nem szégyelltem énekelni, mikor az igazgatónő azt mondta, hogy: Kérem álljunk föl, és közösen énekeljük el a Himnuszt!, pedig sokan nem akarták, vagy nem tudták, esetleg szégyellték, vagy az is lehet, hogy mindhárom. A mi iskolánkban például az is előfordult, hogy egy tahó karbatett kézzel ücsörgött a Himnusz alatt, amire azért kifejezetten harapni tudok, pláne egy március 15-ei emlékműsoron.

Pókháló

Bámultam egy pókot, homályos tekintettel, gondolataimba mélyedvén, s közben arra gondoltam, hogy milyen csodálatos a természet, milyen pontos a rendszer, amiben élünk. Itt van például ez az óriási keresztespók, ami minden évben megjelenik az ablakom sarkában, beszövi magát, és éli kis életét. Persze az is lehet, hogy minden évben más pók jön ide, de akkor pont az a csodálatos, hogy mindig más pók, mindig ugyanide. Én nem bánom, s nem bántom. Mért tenném; nappal összegyűjti a különböző rovarokat, éjjel még néha segítek is neki, egy lámpával odavilágítok, erre odarepül néhány szúnyog, amiket ő megfog, így mindenki boldog.

Vagy itt van példának ugyanaz a fecskepár (vagy nem ugyanaz, de az előző sorban írottak itt is érvényesek), mely harmadszor építi ugyanolyan fészkét, ugyanazon ablak fölé, és készíti föl ugyanolyannak fiókáit, hogy egyszer azok is fészket építsenek, valahol, valamikor.

És vannak egészen apró lények, amikről az ember nem is feltételezné, hogy milyen képességei vannak. Gondolok arra az egészen apró, pókszerű, hófehér kis rovarra, melynek hat lába van, és röpköd. Nyár elején lehet megfigyelni tevékenységét, rárepül az ember ruhájára, aztán akár órákig ott van, és olyan apró, hogy észre sem vesszük. Mint egy morzsa, talán még le is söpri az ember, de ha közelebbről megnézi, egy pici bogár, ami gömb alakot öltve bújik meg az ember ruháján, vagy máshol.

Ezmiez

mefi neve Görligerle Shamaltnál

Khm. :D

Temető

Gyűlölöm a temetőket. Őszintén szólva évente egyszer szoktam menni. Ne értsen félre senki, nem érzéketlen állat vagyok, vagy efféle, hanem máshogy adom tiszteletem. Van olyan ismerősöm aki hetente jár temetőbe, letesz egy virágot, meggyújt egy gyertyát és ül. Persze, érzelmek, kötődött valakihez, akitől el kellett szakadnia, mert ha úgy tetszik, az élet elvette tőle. De van például olyan, akit életében senki sem tisztel, holtában pedig naponta járnak a sírjához – ezt pedig kifejezetten rühellem. Holnap borús idő lesz; eddig akárhányszor mentem temetőbe, mindig borús idő volt. Mintha a sors keze kicsit alakítaná az időjárást, hogy az embernek még rosszabb legyen végigsétálni a sírok között, hallani a madarak csiripelését, és belegondolni, hogy itt nyugszik valakije, akit szeret, akit az élet elvett tőle, aki nem érdemelte meg, hogy így alakuljon, valaki, akit szeret. Addig kell szeretni, míg él…

Matáv vs. Hungarotel

Mivel anno mikor Pesten éltünk elég nagy telefonszámlánk volt (külföldi hívások, vállalkozás stb.), az akkor még Matáv néven futó Magyar Telekom megajándékozott minket egy ISDN vonallal (Budapesten az legelsők között voltunk, akik ISDN-t kaptak), és azzal a sokak számára jól ismert 150 forintos internetcsomaggal. Ez ugye azt jelentette, hogy este hat után beizzítottam a modemet, és annyit neteztem, amennyit akartam, pusztán 150 forintért. No persze néha véletlen megszakadt a vonal, de a napi 300 forint is teljesen tűrhető volt, és akkoriban az ISDN sebessége (128 kbps) elég gyorsan volt elmondható.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Szuggesztív szófia

Neki kellene állnom a zenéimet kategorizálni, átnevezni, skatulyázni és egyebek. A probléma csak az, hogy semmi, de úgy egyáltalán semmi kedvem nincsen több száz számot átnézni. A felét már múltkor megcsináltam, de hamar rá lehet unni, én mondom. Ha már kategorizálok, akkor illene egy újabb Winamp listát összerakni, mert a mostaninak a fele üres, mivel volt egy meghajtó csere (E-ből D-lett), és ugye múltkor rendezgettem.

Az internet egyébként egész tűrhető most, bár néha még elveszik már csomagocska, de belefér. Kíváncsi vagyok mikor kerül sor a sávszél bővítésére.

Csak az a szép ződ gyep

Ugye most csatornáznak errefelé. Ez úgy működik, hogy kintről szépen beviszik a kerítésig, onnantól pedig a tulajdonos dolga. Na mármost, az egyik házban csak úgy tudták megoldani, hogy a szomszéd árkán vitték keresztül, ahol magának a szomszédnak is csinálták volna a csatornát. Ehhez a munkásoknak joguk van, ráadásul az árok és a híd nem a tulajdonosé, hanem közterület (más kérdés, hogy a tulajdonos tartja rendben, esetleg virágot is ültet stb.), tehát a szomszédnak semmi beleszólása; nem fogják szétvágni a gázvezetéket azért, mert ő neki nem tetszik.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Esti program

Mivel az internet minősége valami elmondhatatlanul rettenetes, az előbb 33 kbps sebességet mértem, és amúgy is mindenki focit néz, ezért én olvasni fogok, egész este, méghozzá Digitális erődöt.

Egyébként ma belepillantottam a bajnokság elejébe, és meglepődtem, hogy milyen khm. érdekes főcímet készítettek a fiúk ott az RTL-nél. Itt van ez a logó, ami hogy úgy mondjam teljesen elegáns, megfelel a mostani trendeknek, vidám színei vannak, és így tovább. Ehhez az ember egy fehér, esetleg kék dizájnt (mint ott a képen is látható) képzel el, az RTL Klub mégis egy fekete-arany kombinációt készített, ami leginkább úgy néz ki, mint a tíz évvel ezelőtti Játék, határok nélkül vetélkedő főcíme. Mindent tudnék rá mondani, csak azt nem, hogy vidám. Persze ez apróság, de azért csak négy éve van ilyen esemény, megérné, hogy egy kulturált kinézetet alkotnak. (Az RTL Klub stúdióáról és a Focivébé feliratról inkább nem mondanék semmit.)

Csokoládés csibefasírozott

Mondjuk tegnap (illetve ma hajnalban) már kivettem a kommentelést, de aztán meggondoltam magam. Lehet lesz olyan, hogy regisztráció, legalább nem kell a spammel küzdeni.

Az internet minősége egyébként továbbra is tré, de mint kiderült, erre nagyon is elfogadható magyarázat létezik:

Értesítjük Önt, hogy cégünk terjeszkedésének és technikai fejlődésének köszönhetően a sávszélességet, valamint a fel- és letöltési kvótát emeljük, így az értékek a mellékelt táblázat szerint változnak [...]

A lényeg, hogy 768 kbps le- és feltöltési sebességem lesz, sőt, ha minden igaz, akkor egy IP-címmel is megajándékoznak. Ennek csak örülök, természetesen.

Mint kiderült, azért csinálják ezt, mert jön felénk a kábeltévét, telefont és internet-szolgáltatás nyújtó juhΠsee.

Szöcske

Beugrott az előbb egy szöcske, én meg jóindulattal felajánlottam a teknőseimnek, akik el is fogyasztották. Aztán berepült egy hímszúnyog, ő is hasonló sorsra jutott. Egyébként vad dolog teknőst tartani, mindenféle rovart megesznek. Múltkor például egy húszcentis földigilisztát (tudom, hogy az nem rovar) cincáltak szét. Van egy állólámpa a szobámban, annak a búrájába mindig belerepülnek, aztán egy kisebb pörkölési folyamat után nyugovóra térnek. Ez nagyjából úgy hallatszik éjszaka, hogy Zzzzzzzz pfg pssssssssszz…, aztán amikor ürítem a búrát, mindig odaadom a teknősöknek, akik kifejezetten örülnek a finom lakomának.

Elmeséljem azt is, amikor véres csirkealkatrészeket trancsírozok?

Tru Calling befejező epizód

Egyébként akartam szólni, hogy ma 17.15-kor lesz a Tru Calling elmaradt epizódja. Az RTL Klub persze nem reklámozta sehol, én is csak a fórumból értesültem.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ahá, már tudom

Ma szinte sehol nem volt bejegyzés, egész este halott volt az internet, de rájöttem miért: hát focivébé volt! Ez a nyertek a franciák téma most fontos, vagy komoly dolog? Én nem értek hozzá, de hirtelen négy blogbejegyzést csipogott az RSS, hogy juppí, nyertek a franciák, és über alles, mert kiestek a brazilok. Hát hogy mondjam, kieshetnének az országból is, jah bocs, az nem az.

Egyébként már tudom hogyan kell a blendét és a záridőt kezelni, valamit rájöttem az ISO trükkjére is, király vagyok.

Kapcsolódó oldalak

Rántottróka

Ebben a döglesztő hőségben szinte lehetetlen sokáig egyhelyben maradni. Olvastam reggel három órát, elég volt. Játszottam kettőt, szintén. Aztán elolvastam az összes blogbejegyzést és egyebet, amit az RSS-olvasóm jelez (ez nagyjából huszonakárhány blog és néhány fotógaléria bejegyzése volt), aztán hallgattam zenét, és rendberaktam a leveleimet. Hopp, máris négy óra. Gyorsan letoltam két fasírtot egy kenyérrel, aztán tollasoztunk vagy két órát, utána a szokásos napi tekerésnek indultunk, és elkanyarodtunk egy új helyre, de aztán egy kergető kutya és a végeláthatatlan parlagfű kérésére visszatértünk a megszokott útvonalra.

Ja igen, el ne felejtsem, hogy holnap születésnap.

Untitled

Nem esik jól címet adni. Ma az volt, hogy nem gépeztem röpke négy órát, és ha hiszitek, ha nem, tök jó volt. Videóztam, kajáltam, zenét hallgattam (jó, a gép szolgáltatta a zenét, beismerem), olvasgattam (nagyon jó kis könyv ez a Da Vinci-kód) és tekertünk egy jót (úgy fáj a hátsó felem, hogy az nem igaz, szokni kell még ezt az új ülést).

Ja igen, akartam már múltkor ajánlani a Flis Happy Bianco termékét, ami olyan, mint a Raffaello, csak nincsen csúnya mandula a közepén, valamint kétszáz forintba kerül, és egy zacskóban hozzávetőlegesen 30-40 darab van (míg a Raffaello három darabos változata két-háromszáz forintba kerül, és évente egyszer veszek egy darabot, akkor is húzom a szám, hogy ennyi pénzt kiadni egy édességért).

És most megyek kodozni, tehát üdvözlöm n2k barátomat.

Esik az eső

Nagy esők jönnek és elindulok
Elmegyek innen messze
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok

Nagy esők jönnek és itt maradok
Itt maradok örökre
A 67-es út mellett
Az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám…

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok

Top 10

Mefiblog - 10-ik a statgép blog kategóriájában

Statgép, blog kategória, köszönjük szépen.

Sajtoscsipsz

Az oké, hogy tudjuk miből készül a mézes negró, de a minap szétnyomtam egy bogarat, és olyan illata volt, mint a sajtos csipsznek, ami ismerjük el büdös, de finom. Vajon mi is lehet az a sok E-betűs formula?

Tunying

Most az lesz, hogy legurulok a kerékpárszaküzletbe, és kicserélem az új járművemen az ülést (ugyanis egy éve vettem egy zselés szaloncukros akármilyen ülést, amit már megszokott a hátsó felem), valamint veszek egy normális sárvédőt, és bunkó módon föl is szereltetem, mert nincsen szerszámom itthon (az a rossz, aki rosszra gondol) és eléggé zavaró, hogy fröcsög a sár az arcomba.

Aztán elnézek egy erdős-hegyes tájra, bevállalós biciklis arckifejezéssel.

[14:35:11] (smv) szép hangom van
[14:35:11] (smv) :)
[14:36:53] (mefi) :D
[14:36:57] (mefi) meg szerény is vagy ;]

Pizza házilag

Ha már egészséges táplálkozás, akkor sütöttem egy finom sonkás-sajtos pizzát. Én jó sok sajttal szeretem, amit a legtöbb pizzériában képtelenek megérteni, hogy a jó sok, az mondjuk minimum fél kiló sajt, mert az úgy jó, ha csurog róla…

Bemondták a tévébe', hogy meleg van, szóval vigyázzunk. Ha nem mondják, észre sem veszem, le is vettem gyorsan a prémbundámat.

Melegfront

Beüzemeltem egy kisventillátort, hogy mégsem dögöljek meg a melegben, de ki fogom kapcsolni, mert jobban idegesít, mint a meleg…

Ha még visszatérhetek a reklámokra, akkor megjegyezném, hogy a Vodafone 3G-s reklámja, amelyikben a zenéhez illesztenek mindent, na az még nagyon jó, bár a zene nem áll közel a szívemhez.

Tudom, ennek a bejegyzésnek pedig semmi értelme.

Kritikus massza

Egyébként tekertünk cirka ötven kilométert, nagyon jó volt. Az első teleszkóp nagyon jó dolog, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jobb tekerési élményt nyújt. Csak egy példa: ezelőtt egy nagyobb padkánál azért lassítottam, most pedig kíváncsiságból rámentem padlógázzal, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy semmit nem érezni, a teleszkóp lévén.

Van errefelé egy erdős-hegyes rész, ahol túráztunk párszor, tervezem, hogy eltekerek (vagy ha többen, akkor tekerünk) arra; ideje egy kicsit bevállalósabbnak lenni, ha már a vas engedi.

Unatkozás

Valaki megmondaná nekem, hogy ilyen szép időben hogyan lehet unatkozni? Unatkozik efke, és előbb szkájpon benyögte smv is, hogy unatkozik.

Én soha nem tudok unatkozni, pláne nem ilyen időben. Kiülök a kertbe olvasni, fölpattanok a kerékpárra, és letekerek ötven kilométert, beülök a gép elé játszani, megnézek valami videót, elmegyek fagyizni stb. Adjak még ötleteket, kedves unatkozó cimboráim? Jah, és még barátnőm sincsen. Vagy pont ezért nem unatkozom? Egyébként nem akarok én itt bölcsnek tűnni, mert ahhoz még fiatal vagyok, de egyet tudok: túl rövid egy ember élete ahhoz, hogy a javát unatkozással töltse.

Egyébként RSS-motort írok, újat.

Take me down to the Paradise city

Guns N' Roses

Tegnap és ma hivatalos Guns N' Roses napot tartottam a szobámban, a létező összes albumot végighallgattam, amivel rendelkezem. A klasszikusokat persze a végére hagyva, mint például a Paradise city, a November rain, a Don't cry, vagy a két legnagyobb kedvencem a Civil war és a Knockin' on.

A GN'R eredeti felállásában, akkor is a világ legjobb rock bandája.

Gólyabál

Ha mondjuk kővel dobálunk, vagy bottal piszkálunk egy állatot, akkor – pláne, ha az kiszolgáltatott helyzetben van – ne lepődjünk meg, ha nekünktámad. Mint például a kutyák, akik egyszer kiszabadulnak, és széttépik az iskolába igyekvő diákokat, akik biztosan soha nem bántották a jószágot…

Gyurikák

A nap képe, via Index. A mi szeretett elnökünk egyébként a Citadella tetején nyomta le történelmi jelentőségű beszédét, ami kemény tizenhárom percig tartott, és párhuzamot vont a jelenleg Irakban uralkodó helyzet, és az 1956-os forradalom között. Még Petőfit is idézte, nekem pedig a klasszikus idézet jutott eszembe, miszerint normális?.

Az a baj...

Ha rossz idő van, mindenki sír. Sír a néni, sír a bácsi, és sírok én is, mert fázom. Ha esik az eső, mindenki sír, a néni és a bácsi is sír, én csak szomorú vagyok, hogy ramaty az idő. Ha jó idő van, mindenki sír, a bácsi és a néni is, de én legalább örülök, hogy egy évben egyszer meleg van.

Akkor viszont morcos vagyok, amikor rövidnadrágban és ingben indulok valahová, és szétázva érek haza. Most megúsztam, de ki tudja mi lesz holnap. Vagy holnapután…

Air Force One

A házunk fölött halad egy repülőgép, olyan jó nagy, ami errefelé nem szokott gyakran előfordulni. Lehet, hogy az Air Force One, és lehet, hogy Bush titokban Salgótarjánba is ellátogat? Hát persze, mefike, inkább feküdj le aludni, mert fáradt vagy már.

Gyros

Egyszer ettem valahol gyrost, és föl voltam háborodva, hogy csirkehúsból készítették. Tudniillik a gyros eredetileg birka- és pulykahúsból készül, erősen fűszerezve és finoman átsütve, nem csirkéből, pláne madárnátha idején, egy hivatalosan is H5N1-free bloggernek, na. Azóta viszönt döbbenten tapasztalom, hogy egyre több helyen kapható csirkéből, sőt, alapból azzal adják, mert a birka drágább. De könyörgöm, ha már eljutok idáig, hogy letolok egy gyrost, akkor száz forinton nem veszek össze senkivel.

Egyébként kefír, tejföl, fokhagyma és kapor keverékéből tökéletes gyros-öntetet lehet készíteni. A hús már kicsit macerásabb, de elméletben azt is tudom, hogyan készítik. :)

Da bumm

Szerda, június 21-e. Kicsit meleg volt ma, és hála az égnek azt a részt, ahol mi voltunk, hála égnek az elnök úr nem jár. Egyébként szeretném meglepni magam valamivel, amit egy hete hajkurászok, és a legtöbb a helyen a nincs, nem volt, nem is lesz típusú válaszokat kapom az utóbbi időben már megszokott kérdésre, hogy Jónapot, az x2 típusú modell kapható önöknél?, persze, úgy sem mondom meg, mi az.

A Dr. House pedig egy überjó sorozat, ne hallgassatok Shamaltra, még vizsgaidőszakban is fogadjátok el, ha valaki fölajánlja a két évadot. ;]

Játék

Egy fegyver lövedéke

Tervezek két játékot, az elsőt egy blogszféra-meghívóért, (ergo a helyes megfejtő oldalának linkje látható lesz a blogszféra linkjei között), másodikat pedig kicsit komolyabb nyereményért, de erről majd később.

Nos, aki legkésőbb ma éjfélig bekommentálja, hogy a képen milyen típusú fegyer tára látható, melyik ország katonái használták ezt a fegyvert, és hogy mi a hiba a képen, az nyer. Sok sikert!

Igen, az ötletet Shamalttól vettem.

Al Capone

Azért az is eléggé durva történet, hogy Al Capone egy könyvelési ellenőrzés során, egy száz dolláros csekkel bukott le. Ha belegondol az ember, az ő szemszögéből, hogy mennyi gyilkosságot, rabló- és csempészakciót megúszott, erre egy papíradarbon bukik el. Ez a méreg, nem a cián.

Kocsmáztam

Na nem inni voltam, nem hazudtolom meg józan önmagam. Dolgoztam, ha mondhatjuk úgy. Beálltam délelőtt (persze édesapám felügyelete és segítsége mellett) a pultba kiszolgálni. Jó volt, megtanultam sört csapolni, több kevesebb sikerrel. Az elsőn sok volt a hab, a másodikon kevés volt a hab, a harmadiknál pedig behúzva maradt a kar, és kinyomott a sörcsap alatti tárolórészbe két deci nedűt. Mentségemre legyen mondva, hogy amikor sok lett a hab, akkor prüszkölt egyet a sörcsap, az pedig, hogy lecsapoltam még ajándékba két decit, azért volt, mert nem tudtam, hogy a sörcsap karja nem ugrik vissza automatice. Azért jó volt. A fejben való összeadás meg nagyon nem megy.

Három napja összesen tizenkét órát aludtam, ergo rohadt fáradt vagyok, fizikailag és szellemileg egyaránt, pedig nagyon ritkán szoktal elfáradni. Mondjuk úgy, hogy ha már nem esik jól gépezni, akkor baj van. Na mindegy, holnap még korán kelés, aztán végre lehet aludni délig – azért csak módjával persze.

Nyári látogatottság

Arra leszek kíváncsi, hogy a nyár befolyásolja-e, és ha igen, akkor milyen irányban a látogatottságot. A számítástechnikában a nyár az uborkaszezon, hiszen józan emberek ötven fokos melegben a strandon ülnek, kockák a légkondicionált szobában, hiperkockák pedig a tengerparton laptoppal. A dolog két esélyes, az egyik, hogy a látogatottság (ezt általánosságban, nem csak a saját blogomon értve) nőni fog, illetve a bejegyzések és kommentek számai szintén. A másik megoldás természetesen az, hogy a látogatottság szépen visszazuhan, mert mindenki nyaral, és senkit nem érdekel a' zinternet. Persze, ez tök alap kérdés, de mivel mindenkit érdekel a látogatottság, ezért elnézhető nekem, hogy ilyen alap dolgokon rágódom, nem? :)

Ballagás (enyim nem)

Elballagott a kedves jóbarátom, és most mondjátok, hogy puhán vagyok, de egy kicsit azért meghatódtam. Negyedikes kora óta, azaz hat éve ismerjük egymást (hú vaze, jól elrepült ez a hat év, igaz Tigi?), és azért hat év után kicsit jobban figyel az ember a barátaira. Virágot nem vettem, magamból kiindulva, mivel az én ballagásomon is irtózatos volt, hogy a negyvenfokos kánikulában kellett a hat tonnányi virágcsokrot cigölni, ellenben folyamatban van egy meglepi-ajándék, ami titok, mert a célszemély is olvasgatja a bejegyzéseimet. ;]

Ezúton kívánok minden idénballagó diáknak sok sikert a folytatáshoz! Most így elsőre Dani ugrott be, tehát például neki is.

Woodrock Weekend

Aztán a végén mégsem megyünk a Woodrock Weekend-re, mivel Tigi barátom holnap ballag, ott meg illenék nem kómás fejjel megjelennünk. De annyira nem vészes, igazából csak a tehetségkutaót sajnálom, ahol kedves ismerősöm bandája is fellép (ahol egyébként először majdnem-dobos, aztán majdnem-énekes voltam). Viszont biztosan megyeik idén zépébe. Jöhet nekem bárki, hogy iszákos rokkerek gyűjtőhelye, de konkrétan nem érdekel. Soha nem az alkoholért mentem koncertre, hanem a zenéért, és nem is értem igazán, hogy mi jó abban, ha a koncert második felére kómás a kedves rajongó. Előző nyáron előző barátnőmmel előző blogomba írtam, hogy voltam Depresszió koncerten, ingyen volt (100 Ft.) és jó volt.

Jahigen. Az milyen érdekes halljátok, hogy tőlem nem kértek személyit a biztonsági bácsik, az előttem álló kétméter magas, és izomzattal erősen megáldott fiatalembertől viszont feszítős hangon megkérdezték, hogy Elmúlt már tizennyóc? Személyi?, szóval na.

Háborogjunk

Csak egy kérdés: mi a fasznak jó az, ha egyfolytában köpködünk egymásra? Az oké, hogy engem utáltok egy páran, ezzel nincs is baj. De pl. nem értem, hogy mért kell köpködni egymásra moikboynak és Kétéltűnek és balintonak és Tinynek. A poén az, hogy a felsorolt jóemberek közül mindegyikkel jóban vagyok (vagy legalábbis úgy tudom, szóljatok rám, ha tévedek), és kicsit szar dolog ám azt látni, hogy olyan emberek köpködnek egymásra, akik akár jóban is lehetnének, vagy csak egyszerűen kikerülhetnék egymást. Alapjáraton nem értem, hogy miért kell ilyen apróságokon (mert ezek apróságok) összeveszni, ahelyett, hogy fölkeresnétek egymást, meginnátok egy sört, aztán elmondanátok, hogy kinek mi a baja, sokkalta jobb lenne, szerintem. De hát mit ide összetartás, inkább köpködjünk egymásra…

Túróájssz

Amilyen rettenetes reklámja van az Eszkimó Túró Ice reklámjának, maga a jégkrém olyan finom, a múltkor megettem egyszerre vagy tíz darabot, csak ajánlani tudom.

Apropó Eszkimó. Amikor az Eskimo nevű márka arculatot, és nevet váltott ugye Algidára (ami olaszul eszkimót jelent), akkor a legtöbb ország lefordította a szót a saját nyelvére. Na, melyik ország maradt ki ebből? Hát persze, hogy Magyarország! Nekünk lett szépen Algida, pedig mennyire szebben hangzana az, hogy Eszkimó, de hát ez van, ezt kell szeretni.

Ha már így Olaszország, meg márkanevek, akkor hadd feszegessem még a témát. Én nagyon meglepődtem, hogy ott kint minden, de a szó legszorosabb értelmében minden márkanevet lefordítanak. A Calgon nevű mosógépvédő csoda például Calfort. És mennyire igazuk van az olaszoknak, nem? Hát miért menjek én például szupermarketbe, ha mehetek bevásárlóközpontba is. Kövezzetek meg, de nekem ezek igenis fontos dolgok.

Majd arról is írok egyszer, hogy miért vagyok ennyire Olaszország-mániás.

Véget ért

Véget ért a tizenegyedik év, méghozzá jó eredményekkel, amire büszke vagyok és aminek örülök is. Jövőre érettségi – ennek már kevésbé örülök. Jó, jöhet nekem bárki azzal, hogy ugyan már, az érettségi az kispálya, de azért én tartok tőle, pontosabban a matektól. Nem, most nem fogok siránkozni, azt majd jövő ilyenkor teszem. Itt van előttem két gyönyörű hónap, amit a családommal és a barátaimmal fogok eltölteni, ellátogatok egy csomó helyre, kirándulok, sátrazok és bográcsozok, élvezem, amit még lehet: a fiatalságot. Jövőre egy kicsit minden más lesz, ezt tudom. Két éve látom azokat a barátaimat, akik érettségiznek; két éve hallgatom, hogy mennyire megváltozott minden ezután. És tényleg. Mert szerintem nem onnantól felnőtt, vagy érett az ember, hogy betöltötte tizennyolcadik életévét, sőt nem is onnantól, hogy kezében a papír, ami elvileg igazolja, hogy ő érett, hanem onnantól, mikor kilép a nagy K betűs életbe. Ott, és akkor kell bebizonyítani, hogy ki mit tud…

Homlo.com

Másodszor fordult elő, hogy elaludtam olvasás közben. Kiül az ember a saját keze által kényelmesen berendezett teraszra, mondván ilyen szép időben vétek bent lenni, majd leül olvasni, de a nagy kényelemben arra ébred, hogy ledőlt a fotelról, és a homlokába mintát vasalt a szőnyeg. Lehet, hogy a hajnal kettes fekvés kontra hajnal hatos kelés nem igazán egészséges? Ezt nem tudom, de azt igen, hogy a komputeres videójátékok függőséget okoznak, kerüljétek használatukat! :)

Nem ismerlek!

A vakáci-ó-métert akár be is állíthatnám holnapra – sőt, ha hazaértem a remek iskolai géptől, ezt (is) fogom tenni. –, mivel a csütörtökből ma lett, tehát úgy néz ki, hogy két hónapig pihenés, és iskolamentes időszak vár, király.

Jah igen. A győzőkecske meg fönt van a WiW-en, gyorsan jelölje be mindenki. Azért érdekes, hogy őt mily sokan utálják, és megvetik, mégis van kétezer-akárhány ismerőse. Jah, hogy nagy a rokonság, bocs.

Zene és fagylalat

Szóval az úgy volt, hogy szinte tegnap beadtam az MP3-lejátszómat szervizbe, és több mint egy hónap alatt voltak olyan kedvesek megállapítani, hogy ez bizony rossz, és mivel javíthatatlan, ezért cserélendő. Sebaj, kaptam egy nullaperces készüléket, újabb két év garanciával.

Még nincs vége, olvasd tovább »

For the hell of it

Most írhatnék arról, hogy Shamalt második feladványa mennyire fölidegesített. Devilllel majdnem eljutottunk a végéig, de aztán mégsem, az utolsó lépésnél megakadtunk, de sebaj. Jah igen, és észrevette valaki, hogy az én ezelőtti (azaz eddig utolsó) bejegyzésem azonosítója megegyezik Shamalt jelenleg utolsó bejegyzésének azonosítójával? :)

Egyébként nem lesz ez így jó, a sok kodozás kikészít, ma reggel például kényszeríteni kellett magamat, hogy először mossam meg a fogam, engedjem ki a fáradt gőzt, ami éjszaka felgyülemlett a húgyhólyag mélyén, nézzem át gyorsan az RSS-eket, s csak azután üljek neki hajnal kettőig játszani. Függőséget okoz, én mondom.

Hírek a nagyvilágból

Két dologra lettem figyelmes a mai hírekből. Az egyik, hogy egy iskolában a gólyaavató miatt botrányt csinálnak. Jó, tény, hogy nem szép dolgokat műveltettek az ifjoncokkal (már majdnem azt írtam, hogy kopaszokkal), de ez többségében a buli és a móka kedvéért történik. Volt nekem is gólyaavatóm, túléltem, mint ahogy túléli más is. Nem kell attól annyira félni, mint említik. Tavaly például olyat csináltak nálunk, hogy felkértek egy meglehetősen szép hölgyeményt, hogy bikiniben feküdjön egy matracra, a hasára fújnak egy kis tejszínhabot, majd azt a gólya-fiú lenyalja. Erre ugye sokan jelentkeztek, de a gólyának bekötötték a szemét, és a lány helyetcserélt egy fiúval – így meg kicsit rázósabb azért, de aki megcsinálta, túlélte, és utólag röhögött rajta.

Még nincs vége, olvasd tovább »

لواحد مك

و تجهض الحكومة و التواطؤ على تزوير الانتخابات و الاستفتاء و الذي وصل إلى أن يطالهم عنف البلطجية. و"بكرة اللى بقالنا سنين مستنينه مع أن عمر القهر ما يقدر يأخره".

أقولك ايه بس والواحد مكسوف من نفسه، اتلميت في قبضة هبلة ما تستاهلش وقاعد فى الحبس أشمشم على أخبار عن يوم الخميس، كل ما أسمع عن ضرب أو مظاهرة أفرح علشان

Trafipax

Ma hazafelé jövet láttam, hogy az úton egy polgárőrségi autó áll, és mikor tovább haladtam, azt is láttam, hogy mért. Az úton egy óriási sebességmérő volt elhelyezve, ami a kedves autós képébe tolta, hogy hány kilométer per órás sebességgel közlekedik. Persze, a reakció a legtöbb sofőrnél fékezés volt. Mint később kiderült, a készülék nem rögzíti az adatokat, csak figyelmeztet, mondhatjuk, hogy megijeszt, vagy inkább távol tart a gyorshajtástól. És igen, ez egy jó ötlet, mivel az a rész, ahol a berendezés volt, egy kis utcára kanyarodik le, ahol se zebra, se semmi, csak úgy át kell vágni egy olyan úton, ahol percenként két-három kamion és busz hajt át. A polgárőrök meg azért voltak, hogy ha valaki(k)nek olyan elképzelése támadna, hogy ugyan vigyük már el azt a gépet, akkor már mégse.

Művészetek

Már régóta szerettem volna írni a művesztnek egy bizonyos ágáról, az Origamiról. Az origami szó japánul papírhajtogatást jelent, és – bár az eredete pontosan nem ismert – az 1600-as években jutott el Japánba. Az Origami hagyománya családról-családra terjedt, és az egyszerű alakzatokból mára összetett és hatalmas készítmények fejlődtek.

És ugye a mi kedvenc országunk fiai és lányai ebben is othon vannak. Itt van például Scream barátom, aki olyan papírcsodákat készít, melyek előtt akár egy vérbeli japán origamista is fejethajt. Itt van például ez a sárkány, amire én csak pislogtam, és megemeltem nemlétező kalapomat.

Papírokból készült sárkány

Csak gratulálni tudok, így tovább, kedves Scream! :)

Üzenet

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Mielőtt kommentárt fűzne bárki, olvassa el mégegyszer, és érezze át, hogy mit is mond ez a pár sor, és aztán tegye.

Kirándulás

Holnap Szentendrére megyek kirándulni, úgyhogy most eltávozom megtisztulni, aztán olvasok, míg el nem alszom. Ha kíváncsi rá valaki, lesznek képek is.

Későn kelés

Éppen a Herkulest néztem (igazság szerint az Aliast, csak utána rögtön a Herkules jön), és nem értettem, hogy tökmag koromban mit bírtam ezen a sorozaton. Szerencsére, mire a Xena (vagy nem tudom, hogy mi volt a sorozat címe) bejött, addigra már kinőttem ezekből.

Az Alias viszont jó, azt csak ajánlani tudom mindenkinek. A történet nagyjából arról szól, hogy van egy csaj, aki kettősügynök egy titkos szervezetnél, valamint CIA-nál. Izgalmas, feszült és pörgős sorozat, anno az RTL Klub is adta, de valami miatt levették — csak úgy, mint a Tru callingot, aminek holnap lesz az évadzáró epizódja, s utána már nem vetítik. Sebaj, lesz helyette két szuperkirály spanyol szappanopera…

A háromnegyed kettőkor való szombati kelés profi dolog, kezdők ne kísérletezzenek vele! :)

Itt a nyár, kabátokat elő

Azért az tényleg buli, hogy míg a meterológiai nyár első napján vígan olvasok a teraszon, verőfényes napsugárban, addig ma kabátba bújva, vacogva bandukoltam hazafelé. Akkora szél van, hogy a fákat döntögeti – remélem a WiFi antenna stabilán áll a háztetőn.

Történelem, év vége, 5.

Az iWiW-kód

Nem, a kedves olvasó nem egy paródiát fedezett föl, csupán egy érdekességet, amit Mao ajánlott nekünk. Mit jelent az iWiW logója? Ide kattint, meglepődik, röhög.

Szám kvesön

Ma van a dohánymentes világnap, és akármilyen meglepő, a szivar ls a pipa is beletartozik a dohány kategóriába &ndsah; ezt egyik osztálytársam nem tudja, és elővett az órán egy szivart, mondván ezt nem tiltja a házirend. Nem, tényleg, csak ugye Az épület területén tilos a dohányzás., sebaj.

Mivel ma valószínűleg egész nap tanulni fogok, csak néhány kérdést szeretnék föltenni, mégpedig:

  • ha naponta 10–15 viagra-, gyógyszer- és szoftverajánlat érkezik, kéretlenül, akkor már illik beszerezni a szervernek egy jobb szűrőrendszert?
  • Mit illik azzal a kedves emberrel tenni, aki egy teljesen szelíd, ártatlan és éhes kóborkutya láttán közli, hogy középen ketté kéne vágni, láncfűrésszel?
  • Mi a fenéért írom én a bejegyzést ahelyett, hogy erősen tanulnék?

Anglia - Magyarország

Nem vagyok egy sportember, a labdarúgás pedig egészen távoláll tőlem. Vacsora közben viszont belepillantottunk az Anglia – Magyarország mérkőzésbe, és két dolog elnyerte tetszésem. Az egyik, az ember, aki a himnuszokat énekelte (kicsit kellemetlen, hogy egy külföldi szebben elénekli a Himnuszt, mint Király Linda, ugye), le a kalappal előtte; a másik pedig, mikor kezdődött a meccs, valami jóember elkezdett ugrálni a padon, és a következő pillanatban azt lehetett látni, hogy leesik, és bezuhan a többi néző közé. Aztán persze fölkelt, és ő is csatlakozott a töbmillió, röhögéstől fetrengő nézőhöz.

Gyorséttermek

A mai nap a véletlenek jegyében telt. Gondoltam délelőt, fölhívom fatert, hogy ugyan, együnk már egy gyrost. Aztán nem hívtam, mivel eszembe jutott, hogy nincs otthon. Mire hazaértem, kiderült, hogy otthon volt és, hogy pont megevett volna egy gyrost.

Este fél kilenc, vacsora ötlet: gyros. Oké, kocsiba be, ablakot le, gyerünk gyrosért a kávézóba, ahol még finom is. Persze, a kávézó kilenckor zár, na sebaj, gyerünk a klasszikus McDonald'sba, az legalább változatlan.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Lakáshitel

Lízingeltem magamnak egy saját házat, havi kétszáz forintos törlesztőrészlettel, a Teszkóból. Amikor délután ezt a poént elsütöttük, akkor még vicces volt, most nem tűnik annak. Sebaj, lényeg, hogy vettem magamnak egy sátrat, mert ugye jön a nyár, koncert- és fesztivál hegyek – megaztán, lehetne menni kempingezni is az idén.

Sátor

Kétszemélyes, két rétegű, és a célnak mindenképpen megfelel. Vajon, melyik Rómeó Vérzik szám jutott most eszembe? ;]

iWiW meghívó

Bocs, de nem bírom megállni, hogy ne mondjam el: van kettő darab iWiW meghívó a tarsolyomban! Egyéb meghívókért, órákért, ékszerekért, jegyek, bérletek és egyéb értékekért cserébe szívesen átadom – bárkinek. Statgép és GMail meghívó nem kell, az van nekem is.

Keresőoptimalizáló bejegyzésünket olvashatták. ;]

Szomorú idő

Az idő szomorkás, esik az eső, a függönyök behúzva. Ülök a gép előtt, írom a szakdolgozatomat (Pascal program, folyamatábrával, ha kész lesz, esetleg fölteszem), utána pedig erősen tanulok irodalmat, mert szerdán erősen felelnem kell az ötösért. Ami ugye jó dolog, figyelembe véve a terveimet pedig méginkább.

Egyébként rühellem amikor vasárnap arra kelek, hogy szakad az eső. Most mégis, olyan vasárnap-hangulatom lett tőle, és nem bánom, hogy a gép előtt kell ülni. Máskor sem bánom, persze, de azért amikor hétágról süt a nap, akkor inkább a szabadban vagyok.

Kitaláltam egyébként egy ügyes dolgot a kapcsolódó linkek kezelésére, ha valakit érdekel, elmesélem.

Takarítás

Mivel ma nem voltam a demokratikusnak cseppet sem mondható intézmény által megrendezett túrán, ezért itthon kitakarítottam a szobámat, a konyhát, az előteret és még a bejárati lépcsőt is lesikáltam. A természet édes anyukáját pedig üdvözlöm, hogy reggel hétágról sütött a nap, most meg persze mindjárt szakad az eső.

Aki pedig ezentúl nem úgy viselkedik, ahogyan a Mikulás várná, azt ez a krampuszka veszi kezelésbe. ;]

Matthelyzet

Az iskolában írtam egy bejegyzést, ami – az internetet letiltó rendszergazdának köszönhetően eltűnt – valahogy ekképpen festett:

Be kéne vezetni valamilyen komolyabb spamszűrőt, például az ilyen:sdfsfdsfdsfdsffxdsf, valamint az ehhez hasonló tartalmú hozzászólások ellen. A helyesírásról meg csak annyit, hogy bátran körül lehet nézni (jó, mondjuk úgy 2006. márciusától), hogy mennyi hiba (értsd: hiba, nem pedig elgépelés) fedezhető föl a bejegyzésekben, mielőtt kommentben anyázunk.

Ritkán fordul elő olyan, hogy rossz, esős időt és felelést kívánok magamnak, méghozzá egynapon. Történt ugyanis, hogy a tisztelt iskolavezetőség úgy gondolta, hogy a diákoknak holnap túrázásra van szükségük, ezért kitalálták, hogy ha holnap jó idő lesz, akkor másszunk föl a Karancsra. Ezt valahogy úgy képzelik el, hogy föl kell kelni – az én esetemben – mondjuk fél hatkor, megnézni, hogy jó idő van-e. Ha a kapott eredmény pozitív, akkor lehet aludni nyolcig, vagy ébren maradni, majd ellátogatni a megbeszélt helyre. Ha a kapott eredmény negatív, akkor gyerünk az iskolába. Félreértés ne essék: nincsen semmi bajom túrákkal és kirándulásokkal, sőt! Csak szeretem iskolánk maximális szervezőképességét, azt, hogy pont akkorra sikerül kitűzni az időpontot, amikor három óránk van és én pont elutaznék.

Most pedig hamarosan kicsöngetnek, és ellátogatok a szervizbe, az MP3-lejátszómért, drukkoljatok, hogy kész legyen.

Amikor határozottan rákattintottam a mentésre, a Firefox közölte, hogy a proxykiszolgáló nem válaszol. Remek. Az MP3-lejátszómat pedig nem gyógyították meg, de talán jövő hétre kész lesz. Én mindenesetre már az vagyok.

A bejegyzés címe

Eszem békésen az eperkrémmel töltött táblás csokoládét, mire észreveszem, hogy elfogyott. Nyúlnék innivalóért, szintén. Kinézek a hűtőhoz, ott sincs. Elmegyek a közértbe, ott sincs. Tovább az italnagykereskedelembe, ott van. De ott nem adhatnak, csak kiskernek, tehát menjek vissza a kiskerbe. Vissza is megyek, de az nem árul, mivel nincsen vásárlókártyám, és azt csak és kizárólag postán küldik, a bonyolult procedúra miatt. De menjek vissza a kisközértbe, biztos, hogy lesz, mire odaérek. Odamegyek, megveszem. Hazajövök, kiöntök egy pohárral, de hoppá: nincs pohár! Kimegyek a konyhába, nincs. Elnézek a közértbe ott sincs…

Állatorvos

Volt itt ma az állatorvos. Nem, nem hozzám jött, hanem beoltotta a három kutyát, két teknőst és egy macskát. Valamint a teknősök kivételével bolhamentsítés is történt.

Azért érdekes, ahogy a doki töltötte ki az oltási könyvet, hirtelen megelevenedett előttem a 12 év, amit Julcsa macskám velünk töltött. Egészen apró, egy tengerimalacnál alig nagyobb(!) méretű volt amikor hozzánk került, azóta pedig egy hatkilós kissertésre hasonlít. Vagy például Mephisto kutyánk, akit egy novemberi hideg estén vettünk magunkhoz, és az egész kutya elfért a tenyeremben. Azóta eltelt kilenc év, és is nagyobb lett egy kicsit. Repül ám az idő kegyetlenül, és néha nagyon nehéz észrevenni.

Ez valószínüleg a világ leghosszabb blogcíme, bár nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek:

http://valamiamitmindigisakartamdesoxornemmentremelemmostmennifog.freeblog.hu/

Azaz: Valami, amit mindig is tudni akartam, de soxor nem ment. Remélem, most menni fog.

Sebtében

Szóval, mivel nem túl sok időm van, néhány sorban összefoglalnám, hogy mi történt velem ma.

Az iskolában, mondhatnám lájtos előadás volt; hat infóra kellett bemenni, ebből négy volt megtartva. Tegnap két órára kellett bemenni. Summa summarum: évvégi lazuálás, ami sokaknak évvégi hajtás. Részben nekem is, csütörtökön biológiából kell bizonyítanom mérhetetlen nagy tudásomat – és mégnagyobb szerénységemet. ;]

Még nincs vége, olvasd tovább »

King of the road

Kíváncsi vagyok, hogy hányan mernek felülni egy motoros taxira. Mármint, nem az a fajta, mint mondjuk ez, hanem egy sima robogó, amin a sofőr mögé csücsülsz, a hátsó részbe kapaszkodva. Az már érdekes, na. Jó, teszem azt, ha éppen tíz percem lenne, hogy elérjem a buszomat, akkor fölpattannék rá szó nélkül, de amúgy…

Mindenesetre tény, hogy jobban lehet haladni egy robogóval, mint egy kocsival, a főváros nagy zűrzavarában.

Turisták előnyben

Azt magyarázza el nekem, valamelyik okos olvasóm, hogy milyen jogon tartóztatnának le engem, ha az osztályommal kirándulni mennék Pozsonyba, és egy nevezetes épület történetéről beszélnék a diákoknak – magyarul. Ja, hogy rendőri túlkapás, az mindjárt más.

Benyaltam, jól

Megettem három darabot, ebből, pontosabban a bal oldalon láthatóból.

Ide pedig el fogok egyszer jutni, de most csak a szomszédig.

Ki hitte volna

Éppen a Spektrum televíziót néztem és a Ki hitte volna című műsor előzetesében hangzott el az alábbi kérdés:

Egyszerű kérdések, mint például: miből készül a szappan?

Kuncogtam egyet magamban, és Mániákus kollégám jutott eszembe.

Hírek a nagyvilágból

Az NBH, a webes közösségi portálok (értsd: iWiW) veszélyeire hívta föl néhány képviselő, és fontosabb beosztásban lévő személy figyelmét, mondván, ha egy atomerőműben dolgozó, titkos adatokat ismerő személy használ egy ilyen alkalmazást, abból problémák adóthatnak. Az már más kérdés, hogy az NBH-nak mekkora adatbázisa lehet bizonyos emberkékről.

Felettébb kellemes lehet továbbá az is, hogy az ember húszmillás nyaralóját – amire akár évekig spórolt – nagyjából tíz perc alatt porig rombolják, mondván, hogy az engedélyek nem megfelelőek. A hab a tortán, hogy még a bontás költségeit is a célszemély számlájára rónák föl.

Concerto

Most pedig megyek a múltkor elmaradt koncertre, ahol fogok videjózni, meg fényt képezni.

Már megint kisebbség

Bocsánat, de nem bírom megállni, hogy ezt ne írjam le. A buszon hazefelé jövet (ugyan, hol máshol) olyan tíz kreolbőrű emberke ült, gyerekkel, csomagokkal, büdösen és hangosan. Ez nem lenne probléma, de az, hogy nem tudnak kulturáltan, az etikai normáknak megfelelően viselkedni, ez már igen. Jött egy nagyobbfajta asszony, és odaszólt egy kiscsajnak, valahogy így:

Tojjad arrébbfele a seggedet de nagyon gyorsba'!

Majd leült a kölykével. Hátul kinyitottuk az összes elérhető ablakot, még a tetőablakot is, erre megszólal, hogy:

Csukja bé váláki, mer' húzatos gyerrek!

Nem az ő agya, hanem a gyerek. Végigszenvedtem több mint negyed órát a bűzben. Undorító, rühellem az ilyen embereket.

Jah igen, a történelem témazáróm négyes, míg a mai feleletem ötös lett. A dolgozatra azért nem kaptam ötöst, mert az utolsó feladatot véletlen lehagytam.

Solum malum

Ma olvastam a Blikkben, hogy Tánczos Gábor akár idén szabadulhat. Bizonyára sokan fognak vicsorogni, hogy ilyen embert ki ne engedjenek, meg egyáltalán, de az tény, hogy az ügy körül elég sok érthetetlen dolog forog.

Ott van például a gyilkos fegyver, ami egy életlen kenőkés volt. Egy életlen kenőkéssel nem lehet senki torkát elvágni, ezt ugye nem kell magyarázni. Vagy ott van például a tény, hogy a gyilkosság után mindenki össze-vissza járkált a lakásban, így a lábnyomok alapján nem lehetett dönteni. De elég ránézni a gyanúsítottra; nem az a tipikus gyerekgyilkos…

Mindenesetre érdekes, hogy míg az iskolákban országunk kedvenc népcsoportja fosztogat, és ez ellen senki nem tesz semmit, addig esetleg ártatlan embereket ítélhetnek el, gyenge bizonyítékokkal.

Himnusz

A Kölcsey-féle Himnusz pedig 1823-ban íródott, és nyolc versszakból áll, ellenben a 2000 és 23 választással. Ettől eltekintve a Honfoglaló nagyon jó játék. :D

Like a horror

A sötétben állt, kezében éles kés. Egy műanyag vágólapon, óvatosan szeletelte a szívet, és a májat, amit pár órával azelőtt távolítottak el. Friss volt, s a kés úgy hatolt át rajta, mint ha vajból lenne. Apró karikákat készített belőle, majd gondosan megmosta, és egy lavórba helyezte, amit félig megtöltött langyos vízzel. Bement a szobába, és odalépett az akváriumhoz. Kivette a két teknőst, lecsurogtatta róluk a vizet, majd a lavórba rakta őket. Így történt, hogy mefi megetette teknőseit.

Önnek új üzenete érkezett

Vagy ott van például a WiW üzenőrendszere, ami egy kalap apácafingot nem ér, mivel e-mailben csak egy értesítőt küld, ahelyett, hogy az egész levél