mefiblog - főoldal

Ma felmosás közben feltaláltam A Világ Legfantasztikusabb Találmányát. Nem tudom létezik-e ilyen, én még nem láttam, így elkönyvelem a saját sikeremnek a felfedezést, ha pedig létezik ilyen, akkor is, mivel nem láttam ilyet korábban.

A dolog rettenetesen triviális, annyira, hogy le sem merem írni, mert még a viledától jönnek és megölnek. Le kellene védeni a dolgot, komolyan.

Szóval ügye mikor felmos az ember, akkor a koszos rongyot belecsavarja a vödörbe, a kosz visszakerül így a tiszta mosószeres vízhez, majd ismét belemártja a tisztítószerbe, ezáltal valamennyi kosz biztosan rákerül a felmosott felületre. Az első ábrán egy átlagos vödröt láthatunk felülnézetből:

Az én találmányom mesterien egyszerű, mint ezt már korábban kifejtettem. A dolog lényege, hogy a vödör konténerét kettéválasztanánk, és a csavaró felület alá csak vizet öntenénk, míg a másikba mehetne a tisztítószeres lötyi. Kép:

Először belemártjuk a tisztítószeres vízbe, aztán felmosunk, aztán csavarunk (a koszos lé egy része belemegy a koszgyűjtőbe), majd újabb adag lébe mártjuk. A dolog hatása fokozható, ha tiszta forró vizet öntünk a koszgyűjtő részbe, és először oda facsarnánk a koszt, majd tisztító, facsar, tisztító.

Hát nem zseniális?

A mai, akár tanulságos történethez is mutatok először képet:

Mindenki látott már valószínűleg ilyen vagy ehhez hasonló, a Díjbeszedő Zrt. által kiragasztgatott felhívást, hogy x hó y napján jönni fog a bácsi vagy a néni, megnézni a vízóra állását, és adott esetben pénzzel is leaksztja az emberfiát. A dolog teljesen rendben van, egészen addig, amíg adott esetben nem laknak külföldiek, például britek a házban, mint például nálunk.

Első blikkre azt hittem valaki a napi fáradalmakat próbálta levezetni az angoltudás gyakorlásával egybekötve azzal, hogy ráfirkált a liftben kiakasztott papírosra, azonban lehet látni, hogy angolul kérdezi valaki valakitől, hogy ez mi, mert a nagy piros betűk azért minden nyelven egységesen azt jelentik, hogy hé te. Persze nem volt gond, mert mint látni, valaki válaszolt is annak rendje és módja szerint.

Az jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, hogy igazán ráírhatnák angolul is a lényeget ezekre a címkékre, mert bár tény hogy magyarok vagyunk, de az angol mégiscsak az a nyelv, amit illik tudni ha külföldre megy az ember. A gondlatot továbbgörgetve persze lehetne a hivatalos dokumentumokra is valamilyen angol tájékoztatót biggyeszteni, ne kelljen már tolmács a parasztnak.

Újfajta technikai vívmányaink új alapvető illemszabályokat követelnek.

A következő történt velem valamelyik nap. Jöttem Salgótarjánból busszal Budapest felé, és mellettem egy srác bekapcsolta a laptopját. Gondoltam oké, nem lesz ezzel baj, azonban fülhallgató nélkül kezdett el filmet nézni. Én olvastam, de közben arra lettem figyelmes, hogy még hárman-négyen nyomkodnak valamilyen noteszgépet a buszon.

A laptop persze nem a világ legnagyobb újdonsága, de ha megnézzük az öt-hat évvel ezelőtti árakat, akkor nem meglepő, hogy nem volt minden második főiskolásnak a táskájában, míg most azért ritka az a fiatal, akinek ne lenne valamilyen hordozható gépe, ha csak valami olcsóbb fajta is.

A buszokon és egyéb helyeken vannak kiváló piktogramok, illetve szövegesen jelzések, hogy a rádiót és a mobiltelefont ne használjuk, továbbá van az aranymondat is, miszerint mások nyugalmát zavaró tevékenység folytatása tilos, amibe akár a laptop is belevonható, de az van, hogy előbb-utóbb kénytelen leszünk figyelembe venni a laptopot, a táblát és az egyéb hasonló eszközöket is, ha erről van szó. Ezeknek a nyilvános helyen vagy társaságban történő használata ugyanúgy illemszabály szerint kellene hogy történjen.

Az általános iskolákban például el lehetne kezdeni finoman a számítógép használatával kapcsolatos etikett ismertetését a gyerkőcökkel. Hogy mit lehet a géppel, hogy mit lehet a neten és így tovább. Ehhez mondjuk először kéne egy jól kidolgozott, egységes ajánlás.

Persze tisztában vagyok vele, hogy erre még sokáig nem lesz mód, de azért eszembe jutott a dolog.

Egyes helyeken a kuponokat a szegénység igazolványának tartják, ez azonban szerintem hülyeség, pusztán arról van szó, hogy ha magamból indulok ki, akkor igyekszem mindent olcsóbban megoldani, és nem azért, mert pajeszom van. Aki azt mondja nekem, hogy egy X árú terméket badarság X-25% áron beszerezni, azt kinevetem. Kiváló példa erre az az édességdiszkont, ahová mindenféle finomságokért járok, kettő okból: az egyik hogy az 280 forintos tábla csokoládét 140-ért megkapom, és kapásból egy árán kettőt veszek, arról nem is beszélve, és ez lenne a másik ok, hogy olyan Németországból, Svájcból és Ausztriából importált édességek is kaphatók, amiket a boltokban egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán, aranyáron kapni. Például szokott lenni kedvenc burgonyaszirmom is, a Pringles, mindössze 500 forintért és figyelembe véve hogy a TESCO-ban 950-ért adják, ez kifejezetten jó biznisz. Változatlanul állítom, aki szerint nem jó dolog spórolni, az hülye. (Radikális vélemények, helló.)

Itthon a kuponlázat az utóbbi években két helyen tapasztaltam: a Burger King és a McDonald's gyorséttermekben. Emlékszem, három éve kaptam először kupont, akkor egy Burger Kingben dolgozó hölgyemény azt mondta, hogy használjam ki mert ritka alkalom ez. Azóta három éve folyamatosan adják ki a kuponokat, tavaly összesen egy vagy két hónap volt, amikor nem adtak, emlékszem, mert nagyon sokszor ettünk többek között emiatt is egészen pontosan az egyes számú oktogoni egységben.

A kettő cég közül a Burger King csinálja okosabban a dolgot, ők ugyanis páros ajánlatként vezetik be a kuponokat, és tényleg azok, ugyanis kettő menüt adnak egy menü és egy kicsi áráért. Tavaly például egy 2 360 forintos menü volt a legdrágább, kettő darab hamburger (az egyik legnagyobb), hozzá kettő adag közepes adat sült burgonya és két közepes üdítő, mindezt 1 380 forintért. Rengetegszer jártunk ki a suliból is oda enni, mert fejenként hétszáz forintért ha két ember eszi a menüt, egyszerűen megéri.

A McDonald's már annyira nem vicces, ők ugyanis egy menühöz adnak egy kis sajtburgert vagy egy fagyit, aztán ennyi, és ebből csinálnak ötvenezer-féle variációt, ami akkor nyilván vicces ha éhes az ember egyedül, és kicsivel többért sokkal többet kap, de két ember azokból a menükből egyszerűen nem lakik jól. Én egyedül megeszem a szerény hatvan kilómmal egy »Nagyravágyó menüt«, ahhoz meg még kupon sem kell. De a meki egyébként is silány mostanában, én akkor ettem utoljára ott, mikor egy BigMac-et kértem, és sikerült teljesen más öntetet belerakni, mint kellene, ráadásul hideg volt és még az eladó is flegma. Annyira meg azért nem olcsó, hogy ne menjek öt métert odébb, ahol még mosolyognak és finomabbat is kapok.

De lehetne említeni egyébként a pontgyűjtő megoldásokat is, mint például a Smart vagy a SuperShop; utóbbi kicsit most jobbnak tűnik, mert az összes Sparban elfogadják, azok meg relatíve jók, és annyi van belőlük mint égen a csillag, illetve már elfogdja a Burger King is, van egy-két hely ahol csak levásárolhatók a pontok, de többségükben jóvá is írnak.

Máskülönben a kuponokon látszik, hogy ezek a gyorséttermek mennyire lehúzzák az embert. Én nem akarok kampányolni ellenük, mert nem kicsit lenne hipokrita dolog, de amíg féláron is degeszre keresik magukat, addig talán el lehetne gondolkodni, hogy nem kellene pofátlanul megszabni az árakat. És ez nem csak rájuk, hanem a mozikra és egyéb szórakozóhelyekre is igaz.

Ilyenkor mindig a Ponyvaregény jut eszembe, hogy Európa mennyivel másabb, hogy ha bemész a moziba, akkor üvegpohárban kapod amit iszol, nem műanyagban. Ha ezt Tarantino tudta volna, mi?

Lehet azért okosan vásárolni, mondhatnám céltudatosan, azokat pedig egyszerűen szánom, akik puszta gőgből nem használnak pontgyűjtő kártyát vagy egyszerűen prűdek odanyújtani a kupont vásárlás közben. Szeretek én is költekezni, ha lehet, de ha lehet, akkor mindig igyekszem úgy, hogy egy adott összegből a legtöbbet hozzam ki. És most sokan mondanák, hogy jaj ki nem, de lehetne meglepődéseket okozni.

Mindig többet, mindig kevesebbért, van erre lehetőség, csak figyelni kell.

Tigi mutatta, és bár ez csak egy videó, aminek talán annyira nem itt lenne a helye, én mégis úgy érzem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést.

Kseniya Simonova, az ukrán »Csillag születik« győztese. Homokba rajzol, de nem csak egyszerűen rajzol, hanem egy egész történetet, mozgóképek sorát festi le. Hihetetlenül gyönyörű amit csinál, közben profi módon összhangban a háttérben hallható zenével, és az arcán látszik a teljes beleélés. Azt hiszem ezt lehet művészetnek nevezni.

Íme a videó, amivel – ha jól értelmeztem – megnyerte a tehetségkutatót:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Azért ott nem csak énekesek, meg táncosok kerültek be a döntőbe, ahogy elnézem.

Ti emlékeztek arra, mikor meghalt Antall József?

Ötéves voltam, és a régi lakásunk hatalmas nappalijában néztük a Kacsameséket. Dagobert bácsi éppen az asztalon ugrált, mert nagyon mérges volt valami miatt, talán mintha valami történt volna a vagyonával, de erre már nem emlékszem pontosan, én meg teljes komolysággal merültem az epizódba, mikoris hirtelen elsötétedett a képernyő. Aztán jónéhányperccel később megjelent valami bemondó, és a lehető legkomolyabb hangon közölte, hogy elhunyt Antall József. Akkor persze gőzöm nem volt hogy ki az, meg igazából nem is érdekelt, én csak az izgalmas mese folytatására vártam, mint rajtam kívül több ezer másik gyerek is, de az persze sokkal később történt csak meg, ha jól emlékszem nem is abban az évben.

Nemrég egy egyetemi rádió Facebook-csoportot hozott létre azok számára Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József! és döbbenten tapasztalták, hogy több ezren (jelen sorok írásakor 11 216-an) csatlakoztak a csoportba.

Szóval, ki emlékszik még?

Csak nekem jut eszembe a kérdés, hogy ugyan mi szükség van két E-betűs festékanyagra a Neo Citranban? Konkrétan az E104 és az E127 jelzésűek, nem mellesleg mindkettő be van tiltva az USA-ban.

Nem tök mindegy hogy milyen színű egy gyógyszer? És ha nem, akkor nem lehetne esetleg nem E-betűssel kezdődő anyagokkal színezni, aminek ki tudja milyen káros hatása van az egyébként is legyengült szervezetre? Nem vagyok orvos és sosem voltam ilyen nagy E-ellenes, de azért ez mégiscsak elgondolkodtató.

A pénz nem minden. Általános bölcsesség, mindenki használja. Én jobban szeretem azt, hogy a pénz ugyan nem boldogít, de azért szomorú sem leszel tőle.

Múltkor kiveséztük, hogy ki mire költené a »lottónyereményt«, most pedig egy olyan témát hoznék fel, ami kicsit más, de még mindig a pénz vonalán mozog.

Tomi barátom mesélte, hogy a munkahelyénél az egyik nagyon komoly beosztású főnök nagyjából nettó havi hétmillió forintot keres, egy most meg nem nevezett multinacionális vállalat magasabb rangú beosztottjaként. Ennyi kerül a számlájára havonta, ehhez még jön a szolgálati autó, az étkezési- és a ruházkodási utalvány. Nincs bent reggeltől estig, napi nyolc órát dolgozik, leginkább asztal mögött ül és szervez. Lehet, hogy csak sokat tud, nem is ez a lényeg.

Felvetődik a kérdés: te mire költenél el havi hétmillió forintot?

Nyilván a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen nem olyan, mint a lottóötös, hogy egyik napról a másikra milliomos lesz az ember. Valószínűleg nem egy hatvanezres fizetés után kapta ezt az árajánlatot a cégtől.

Mégis, már csak a mókásabbik megközelítése az oldalnak: tegyük fel, hogy egyik napról a másikra belecsöppenünk egy napi nyolcórás állásba. Vagyis óránként keresünk majdnem ötvenezer forintot. Mire költenénk? Valószínűleg egy kis spórolás után jöhetne a lakásvásárlás és -berendezés vagy -felújítás. Aztán persze lehetne venni autót, bár minek, ha ott a szolgálati. Nagy valószínűséggel a fele menne a bankba vagy más-más biztonságos helyekre, mert ki tudja meddig tart a jólét (tegyük hozzá, hogy hétmillió forintos fizetésű emberkéket nem rúgnak ki egykönnyen vagy ha mégis, nem kevés végkielégítéssel). Aztán legyen végül a megtakarításokból és minden kifizetésből havi hárommillió forint, amit arra költünk amire akarunk. Mi lenne az? Ékszerek? Éttermek? Kiállítások? Színház? Opera?

Kacér gondolat.

Vicces, hogy amikor lottóötösről van szó, az emberek rögtön hogy lefitymálják a kétszázmilliós nyereményt.

Pedig azért félretéve a jaj hát nagyon sok embernek nem telik kenyérre gondolatot, egy közepesen jól menő személynek, akinek nincsenek kenyérgondjai de nem jár hetes BMW-vel (vegyünk például engem) kétszázmillió forint teljesen jó. Kifejtem.

Tíz millió forint körüli nyeremény

Vennék valami kis, másfél szobás lakást és megpróbálnám berendezni. Ennyi. Ez már elég nagy löket a kezdetnek, én (és ez talán magyar szokásnak nevezhető) ahhoz vagyok szokva hogy saját lakásban-házban élek, nem pedig béreltben. Van albérlet, én is tudom, de eközben van otthon egy ház, ami a családé, nincs rajta hitel és így tovább. Ez számomra fontos.

200 millió forint körüli nyeremény

Én ekkora összegből maximum harmincmillió nagyságban vásárolnék a belvárosban egy lakást és legfeljebb tízmillióért berendezném. Emellett vidéken (Szeged, Szárliget és környéke vagy hasonló) vásárolnék egy kertes házat, medencével meg ami kell, berendezném maximum ötvenmillió forint értékben. Nem kell kacsalábon forgó kastélyra gondolni, de akkor már kiváló konyhabútor, kiváló gépek, drága számítógépek, nagyképernyős tévék és hasonlók. Szépen ízlésesen. Ez ha minden igaz kilencvenmillió forint, a maradék tízből lízingre vásárolnék egy autót, nem tudom milyet, talán Hondát (biztosan Hondát). A tízmillió be a bankba. A másik százmillióból vállalkoznék. Nem tudom mit, körül néznék mit éri meg, lehet nyitnék egy McDonald's gyorséttermet vagy bármi hasonló.

Úgy igyekezném intézni a dolgokat, hogy ha bukom a bizniszt, a maradék tízmilla és a házak ne vesszenek. Legrosszabb esetben is így van két házam. Szép új világ.

2 milliárd forint körüli nyeremény

Érdekesebb szituáció, sokkal. Az előző pont nem változna, viszont biztosan vennék még két-három házat szerte az országban és talán külföldön is: Olaszországban mindenképpen. Menjen el mondjuk minderre kétszázmillió forint, hasra ütés szerűen. Százötvenmillió forintot hirtelen nagysággal felélnék. Beutaznám a világot, olyan éttermekben ennék, ahol egyébként ha telne rá akkor sem és így tovább. A maradék pénzből komolyabban átgondolnám a vállalkozást: megnézném mibe éri meg beruházni és beruháznék. Éttermek, kocsmák és bármi más, amiben lehet pénz. Vagy akár saját ötletek tömkelege is, megtehetném. A másik egymilliárdot négy részletben négy különböző nem magyarországi bankokban helyezném el lekötve: Svájc, San Marino és társai. Lehet, hogy csak négyszer kétszázmilliót, a maradék kétszázmillióból pedig aranyat és kötvényeket vagy hosszútávon is megtérülő értékeket.

Ha ezeknél többet nyernék, valószínűleg többet élnék fel és többet tennék félre.

Jaj, hát én a rokonod vagyok!

Ismerem a rokonságomat, akik eddig nem kerestek, azokat ezután sem tűrném meg magam körül, újakkal egyáltalán nem foglalkoznék. Nem vágnék fel, nem járnék testőrökkel és hasonló, de biztosan nem nézném a vásárolt ruhák árát és így tovább.

Apu, segíts!

Olvastam múltkor egy lottózóban, hogy a nagyobb nyereményt bezsebelők 90%-a pillanatok alatt feléli a pénzt, mert nem gondolja át logikusan mire költhetné. Ráadásul a Szerencsejáték Zrt. az ilyen nyerteseknek ingyenes ügyvédi és pénzügyi tanácsadást biztosít, de tíz nyertesből egy sem vette eddig igénybe.

Te mire költenéd a kisebb-nagyobb lottónyereményt?

Koltai Róbert új filmjét, a MAGIC BOYS-ot többek között Szegeden forgatják; a munkálatok augusztusban kezdődtek, egészen pontosan az idei Szegedi Ifjúsági Napok második napján, ahol a koncertek után Jameliával, Pindroch Csabával és Szabó Győzővel forgattak videoklipet a nagyszínpadon, mely a film zárójelenete is egyben. (Utóbbiak ketten egyébként csippendélfiúknak vannak öltözve.) Erről készült egy kis felvétel:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A forgatás egyébként Szeged belvárosában, Budapesten majd Londonban folytatódik.

Nálam semmi extrát, viszont a számmisztikusok szerint a mai egy igazán mágikusnak mondható nap, ugyanis 09. 09. 09., de ha valakinek ez nem volna elég, akkor ha összeadja őket, 27-et kap eredményül, 2+7 pedig szintén kilenc. Jókor néztem meg a »9-es körzetet«, mi?

Rubik Ernő, többek között a Bűvös kocka feltalálója, ma ünnepli hatvanötödik születésnapját. Legújabb találmánya, a Rubik 360 már kapható a játékboltokban, működését a lentebbi videóban láthatjuk.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Van már valakinek?

Ezt a bejegyzést leginkább karlsruhe írása ihlette.

Kisebb koromban mindig azt hittem, hogy a mérnöki szakma egy nagyon komoly, már-már az orvosokéval vetekedő hivatás. Elvégre az ember, aki házakat, járműveket, kerteket vagy hatalmas gépeket tervez, szükséges hogy zseniális elme legyen, hiszen egy apró félreszámítás is katasztrófához vezethet a későbbiekben.

Aztán bekerültem a felsőoktatásba (attól most tekintsünk el, hogy melyik iskolába, mert jelen esetben nem ez a lényeg), elvileg azzal a reménnyel, hogy ha elvégzem, okleveles mérnök informatikus leszek. Ha valaki megkérdezi hogy mi lesz a szakmám, annyit mondok csak, hogy informatikus.

Mert nem tartom magamat egy zseniális elmének, nem értek a matematikához és nem tervezem feltalálni a legújabb tökéletes processzortípust. Mint mondjuk egy mérnök.

Viszont a bibliám az SQL, rettenetesen szeretem és élvezem a programozást és a rendszerek tervezését-üzemeltetését. Tudom, létezik ezekre OKJ-s képzés, de sok helyen felsőfokú végzettséget kérnek (a mérnök informatika pedig elég sok területet lefed szerencsére), a programozó matematikus képzés pedig az előbb leírt okból kifolyólag nem az én világom. Nem tudom hogy jó programozó vagyok-e, és ez is egy olyan tulajdonság amit nem nekem kell megállapítanom. Eddig aki tanár látta a feladataimat, dicsérte a gondolkodásmódot és az igényes kódot, a végeredmény általában működik, és ez nekem elég, a folyamatos fejlődés mellett.

És oké, nem figyelek annyira valószínűségszámításon, mert tudom hogy nem fogom hasznát venni (rossz hozzáállás, tényleg az), ellenben minden gyakorlaton ott vagyok és szívom magamba a gyakorlati tudást. Amit hasznosíthatok, mint informatikus. Rendszergazda vagy programozó, esetleg mindkettő – lényegtelen.

Amúgy pedig az informatika egy olyan szakma, hogy a papír semmit nem jelent. Itt nem az agyadba épített tudás, hanem a folyamatos tanulás, az érdeklődés és a gondolkodás visz előre. Én úgy látom, hogy ha valaki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, és nem szarja le a webprogramozás tárgyat, mondván hogy jaj ő neki ez olyan egyszerű, és tíz év múlva is tudja élvezni egy folyamat elkészítését, és tud örülni egy munka sikerének, akkor beszélhetünk jó szakemberről.

Ellenben egy igazi mérnöktől kicsit többet vár az ember. Például ha hívok egy mérnököt hogy tervezzen egy medencét a kertbe, és két hét múlva az egész szétesik, és elárasztja a kertemet vízzel, akkor az nem mérnök, hanem kontár. Vagy ha egy ház minden tekintetben katasztrofális munka, a szoba a létező összes oldalról lejt és hasonlók, akkor szintén nem beszélhetünk mérnöki munkáról.

És igen: az az ember aki megtervez egy repülőgépet, legyen minimum zseni. Mert ha én elírok valahol egy vesszőt, kijavítom két hét múlva, és maximum morognak a titkárnők (rossz hozzáállás!), de ha egy repülőgép tervezésében résztvevő mérnök elír egy tizedesvesszőt, akkor egy tollvonással több száz embert ölhet meg. Az adatbázis-gyakorlat tanárunk mondta mindig, hogy ha fogalmazunk, ne szedetten-vedetten, hanem pontosan, mérnökiesen, elvégre nagyon komoly szakma a miénk. És igaza is volt. Egy mérnök szakmája komoly. (Kellene hogy legyen.)

Igenis szigorítsák a mérnökök képzését. És ezalatt nem azt értem, hogy legyenek a mérnök hallgatók orrba-szájba szexualizálva, és olyan fölösleges dolgokkal legyen a kedvül elvéve nem hogy a mérnöki, hanem úgy általában a felsőoktatásban való részvételtől. És azt sem tartom a legjobb megoldásnak, hogy pénzt kérnek az oktatásért, mert valahogy sosem a tehetséges embereknek van rengeteg pénzük.

Nem jó ez így, és az a baj, hogy akiknek lenne erejük, lehetőségük változtatni, úgy tűnik ők akarnak a legkevésbé.

Vessünk egy pillantást a rendkívül gyenge minőségű csúcskategóriás mobilkészülékkel készített fénykép-szerűségre:

Ez a fehér kütyü, több társával együtt (a továbbiakban: kütyü) néhány hete jelent meg a Kelet-nyugati (kettes, piros) metróvonalon. Minden állomáson kettő (azaz 2) darab van, az egyik az állomás hátsó részétől tíz méterre, a másik pedig az állomás első részétől ugyanekkora távolságra. Rendeltetése: ismeretlen.

Magam metró- és kötöttpályás közlekedésért rajongó (kököráj, ez olyan jappános, höhö) személynek tartom. Nem értek annyira hozzá, nincsen óriási lexikális tudásom, de nagyjából van egy átfogónak mondható ismerem a magyarországi metrók történetéről, működéséről és életéről. És amiben biztos vagyok, hogy ezek a cuccok eddig nem voltak itt.

Kérdésem tehát a következő: mik ezek? Tippjeim:

• a Skynet által telepített önmegsemmisítő berendezés alkatrészei;
• apró szerkezetek, melyek külső irányításra képesek a magasba emelkedni és különféle fegyverzetekkel támadni;
• az új Alstom-szerelvények egyik szükséges alkatrésze (például az annak megfelelő AVR, vagy valami hasonló vonatvezető rendszer).

Kérném a tisztelt kököráj elvátrsakat, hogy az internacionálé eléneklése után (föl, föl, te villany trolibusz) legjobb tudásuk szerint válaszoljanak kérdésemre.

Köszönettel;
Mefi – egy metrórajongó.

Szeretnél utazni egy ilyen régi földalattin? Vagy csak csinálnál egy metróbulit, úgy, hogy a biztonsági őrök ne végezzenek kísérletet a végbélnyílásod és a gumibot közötti kapcsolatokról? Ehhez mindössze a BKV Tours céggel kell felvenned a kapcsolatot, és ha van nagyjából százötven-háromszázezer forintod, már mehet is a móka!

Vannak egyszerű mezei különjáratok, üzemidőben és azután, illetve nosztalgiajáratok. A Kelet-Nyugati (kék, hármas) vonalon például bruttó 378 000 forintos irányárét lehet menni üzemidőben egy kört oda és vissza (itt nosztalgiajárat nincsen), míg például egy nosztalgia földalattizás, korhűen öltözött kalauzzal, maximum harminc főre 200 340 forintos irányárért lehetséges. Ezen kívül lehet még HÉV, villamos és egyéb járművekkel is utazni, hasonló árakért.

Nem tudom mióta létezik ez a lehetőség, de én még egyáltalán nem láttam sem metró, sem villamos sem pedig földalatti különjáratot. Viszont érdekes, biztosan buli lenne egy nosztalgia földalattizás, de gyakorlatilag senki, vagy csak nagyon-nagyon kevés ember teheti ezt meg ilyen áron. Ellenben ha például üzemidő után indítanának, mondjuk ötszáz forintos belépővel hasonlót, kedvezmény nélkül (úgy értem hogy nincs diák, nincs nyugdíjas, stb.) biztosan nagyobb érdeklődés és nagyobb üzleti lehetőség lenne az egész.

Vagyis a Pi-nap, idén sikerült szerencsére nem elfelejteni, még ha csak ilyen későn is kerül szóba.

Holnap meg tüntetés, könnygáz, tojásdobálás. Féltem is ma úton a vásárcsarnokból hazafelé, zacskómban (khm) tíz tojással, de szerencsére nem kapcsoltak le, így tudtam belőle palacsintát csinálni.

Most tényleg. Anno ugye ott voltak az UV-k, azokat már kivonták a forgalomból. De ott vannak az ipari csuklósok, amik mai napig járnak (persze felújítva) például a 47-49-es viszonylaton. Vagy hogy jobbat ne mondjak ott van a hetvenes évek óta működő földalatti, ami szintén magyar gyártmány, és persze lehetetlen úgy felszállni, hogy ne verd be a fejed a kapaszkodásra való fülekbe, de tény, hogy mai napig mennek rendületlenül.

Érdekelnek a kötöttpályás járművek, de akkora háttértudásom nincsen sajnos. Viszont felmerül a kérdés, hogy mi lett a Ganz-MÁVAG-gal, hová lettek a magyar villamosok?

Vannak hannoveriek, jött ugye a Combino és ott van például a »Citadis«. De magyar anyagot nem látni. Ott volt ugye anno a Csufinak becézett Hungaroplan, amiből legyártottak kemény egy darabot, más buszok és villamosok alkatrészeit felhasználva, de itt tényleg bezárul a kör.

És ugye felmerül a kérdés (mint sok más esetben minálunk Magyarországon), hogy ha régen tudtunk harminc-negyven évig működő járműveket gyártani, akkor most miért kell külföldről hozatunk rengeteg pénzért. Pedig ha nagyon háziasszonyi ésszel gondolkodom, akkor is csak arra tudok jutni, hogy egyrészt munkaelehetőség, másrészt talán el lehetne adni, harmadrészt magyar, mert az ért valamilyen szinten ez is fontos.

Gondolom az egész el, vagyis inkább szét lett kúrva, így marad nekünk a drága francia meg német villamos, a mi unokáink meg talán már nem is fogják megtudni, milyen egy igazi magyar járművön utazni.

Azt a kérdést már fel sem merem tenni, hogy hová lettek az Ikarus autóbuszok.

Kivételesen nem a nő, a kisgyerek vagy a kisállatról van szó. Nemrégiben a Times Square-en egy magát Bailout Billnek nevező csávó pénzt osztogatott. Azoknak, akik a jelenlegi gazdasági helyzet miatt nem tudták kifizetni számláikat, vagy egyszerűen pénzre volt szükségük. De tulajdonképpen bárkinek fizetett ötven USA-dollárt, aki odament hozzá. Cserébe annyit kért csupán, hogy akinek pénzt ad, az látogassa meg a hirdetéssel foglalkozó weboldalát.

Talán az egyik legjobb reklámlehetőséggel biztosan megalapozta a hirdetési oldal jövőjét. Persze lehet hogy az egy ember nem fogja megnézni, és az ötven dollár fejenként elég sok, figyelembe véve hogy nem tíz embernek adott, viszont pár óra múlva leadta a hírt weblapcímmel az összes nagyobb amerikai, később pedig nemzetközi híroldal is, bemutatták a tévékben, bemondták a rádiókban, és így tovább.

Nem tudom mennyi pénzt osztott ki, de az biztos, hogy ilyen gyorsan ennyiért semmilyen hirdetési rendszerrel nem ért volna el hatásosabb eredményt.

Roppant összetett kérdésről van szó, nagyon sokan próbáltak már boncolgatni a témát – többségében sajnos tévesen. Egy utazásra kiszámítva ugyanis sokkal jobban megéri autót fenntartani, hosszútávon azonban nem feltétlenül. Nem is beszélve a rengeteg aspektusról, melyből a problémát lehet (és kell is!) vizsgálni.

Azt hiszem, végeredményben a rövid válasz az, hogy nem olcsóbb autóval közlekedni. Ennél persze tényleg sokkal bonyolultabb a dolog.

A vidékiek tömegközlekednek

Vegyük az egyszerű példát, legyek én a vizsgált alany. Salgótarjánból járok be, Budapesten van szálláslehetőségem, így vasárnap este feljövök busszal, pénteken pedig vissza. Ez kettőször 885 forint 50%-os diákkedvezménnyel, anélkül 1 770 forint. Budapesten egy szintén diákkedvezményes bérlet, amivel gyakorlatilag bárhova eljuthatok 3 550 forintba kerül, kedvezmény nélkül 9 000 forint. Vegyük például januárt, és tételezzük fel hogy minden héten itt kellett lennem:

Ez tehát az én esetemben a tömegközlekedés megoldás, mint látni, én havonta mondjuk 11 000 forintból kijövök, ennyibe kerül az, hogy eljutok az iskolába és egyéb helyekre. Nem tartom soknak, kivéve mikor az árért cserébe kapott valamit nem lehet szolgáltatásnak nevezni. Vagy például amikor én 885-ért végig állok (pedig távolsági buszon nem is lehetne álló utas, ugye), más 885-ért pedig kényelmesen ül. A vonat nem megoldás, mert három óra alatt ér fel, egy átszállással, nagyjából ugyanennyi áron.

A vidékiek autóval

Múltkor gondoltam rá, hogy oké, annyi helyen mondogatják hogy jobban megéri autóval közlekedni, próbáljuk meg. Leültem, és kiszámoltam mindent. Az autó legyen egy Suzuki Swift 1.0, benzines, 1999-es évjárat, 993 cm³, 39 kW, 53 LE. Ez olyan amilyen, tegyük fel, hogy már megvan, így azt ne számoljuk bele, hogy meg is kell még venni. Szükséges még egy éves autópálya-matrica, mely az M3-ason való utazásra jogosít fel, lévén hetente kétszer megjárom az utat, a heti-havi megoldás nem kifizetendő. Számoljunk továbbá némi parkolási és egyéb költséget, mint például szervizbe kell vinni, megbüntetnek vagy bármi hasonló. Ezenfelül a kötelező biztosítás, a teljesítményadó és az üzemanyagdíj. Vegyük figyelembe, hogy a cél a tömegközlekedés leváltása, így mindent amit eddig busz-metró-villamossal intéztem, most autóval fogom.

Salgótarján-Budapest összesen 100 km, ez havonta nyolcszor, az tehát 800 km budapesti közlekedésnek pedig havonta számoljunk mondjuk 500 km-t (az iskola durván 350 ha minden nap be kell menni, aztán még vásárlás, ide-oda elmenetel és így tovább). Két éve szereztem jogosítványt, eszerint szinte semmilyen kedvezményt nem kapok, sőt. Számítsunk vegyes fogyasztást, azon belül is 6,5 litert 100 km-en, jelenlegi benzinárakkal, biztosítással, adóval, autópályadíjjal és mindennel, ez így alakul:

Mint ahogyan a példa mutatja, nekem legalábbis sokkal jobban megéri tömegközlekedni ha az anyagiakat nézzük. Arányaiban a csak Budapesten közlekedőkre is ugyanez vonatkozik. Azért tegyük hozzá, hogy az autót ennél olcsóbban nem igazán tudjuk intézni, akiknek meg igényeik is vannak, azoknak még inkább felfelé megy az összeg. Persze a Suzuki Swift is sokkal kényelmesebb egy hideg fűtetlen busznál, ahol állni is kell, ez tény. Vizuális típusoknak:

A felmérést igyekeztem teljesen objektíven készíteni, minden adat a sorok írásakor naprakész és megfelel a valóságnak, nem akarok átverni senkit (csak magamat verném, lévén a számításokat saját célra használtam) és nem érdekem egyik oldal támogatása sem.

Vidékről naponta

Itt kezd a dolog érdekes lenni. Valamelyik nap éppen suexID cimbora mesélte, hogy egy Kecskemét-Budapest viszonylatra szóló dolgozó bérlet (tessék megkapaszkodni): 70 000 forint. Egy minimálbér, ha úgy tetszik. Persze akinek naponta meg kell tennie az utat, valószínűleg valamennyit a munkáltató is áll, ha nem az egészet, de ez az összeg akkor is felháborító és horribilis, ebben az esetben bizony sokkal jobban megéri fenntartani egy autót.

A probléma ennél nagyobb

Ugyanis azt hallani mindenhol: utazz tömegközlekedéssel, jó európaihoz híven, hiszen az sokkal olcsóbb. Ebben talán van logika, a fentieket megnézve, de szintén a fentieket figyelembe véve egy dolgozó vidéki nem biztos, hogy jobban jár. Arról nem is beszélve, hogy a vonataink igénytelenek, a buszokon tömeg van, folyamatos a késés, a leállás, és bár majdnem maximálisan meg vagyok elégedve a budapesti közlekedéssel, de ettől függetlenül vannak elég felháborító dolgok, ráadásul a budapesti és vidéki tömegközlekedés nem bírna el annyi utast, amennyit kellene. Némi fejlődés azért látható, például az egyesített bérlettel, de azért valljuk be: így is szűkösen vagyunk, és ha a javasolt számú autóval járó utas áttérne tömegközlekedésre, valószínűleg több ember halna meg naponta, elég például Európa legforgalmasabb villamosvonalát a 4-6-ost említenem, amelyen bár így is másodpercenként érkezik új villamos, mégis tömegnyomor van. És akkor még nem is beszéltem a metrókról.

A probléma még ennél is nagyobb

Szmog. És csak egy a sok nagyon-nagyon-nem-fér-el-a-padláson-nagy probléma közül. Elég csak a mai napot figyelembe venni: a hatalmas pormennyiség miatt rendszám szerinti forgalomkorlátozás lépett életbe. És mivel a KRESZ nem-módosítása miatt nem büntethetnek a rendőrök, valószínűleg mindenki autóba fog ülni. Meg egyébként is mindenki autóba ülne, pedig nagy hiba.

Nagy hiba, mert a helyzetről leginkább mi tehetünk. Nem mi autósok vagy mi tömegközlekedők, hanem mi, emberek. Azok, akik ha kell ha nem autóba ülnek, és azok szintén, akik képtelen épkézláb tömegközlekedést biztosítani egy európai fővárosban. Mutogathatunk egymásra, lehet felháborodni, de ez a nagy helyzet. Ha csak panaszkodunk és megvonjuk a vállunkat, baj lesz. Tudom, hogy sokat hallani ezt mostanában, de a globális felmelegedés, a szmog, a kimerülő energiaforrások nem viccek témái. És lehet hogy a ma élőket még egyáltalán nem veszélyezteti, de az embernek felelősséggel kell tartoznia a saját gyermekei, és az utána következő generációk sorsáról is.

Maszlag vagy sem, tényleg ez van.

Na most, mindenekelőtt: mi is az a HTPC? Hivatalosan a Home Theater és a Personal Computer szavak rövidítése, vagyis egy olyan számítógépről van szó, amit házimoziként használunk. Zenehallgatásra, filmnézésre, képek mutogatására. Ezzel a kifejezéssel nagyjából két éve találkoztam először, nem tudom már pontosan hol, és durván egy éve érik bennem, hogy jó lenne építeni egy izmos vasat kifejezetten erre a célra.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Sziasztok, Mefi vagyok, és egy remek üzleti ajánlattal szeretném megzavarni az estéteket!

Gondolom nem csak én szeretnék LOLMart nevű fantasztikus oldalról lolketes, loldogos pólót, FAIL feliratú vörös bélyegzőt, esetleg valamilyen hűtőmágnest. És gondolom nem csak én sajnálnám a roppant költséges szállítási díjat.

Szóval játszhatnánk olyat, hogy megrendeljük közösen, és elosztjuk sokfelé a szállítási díjat. Nagyjából ha tíz-tizenöt ember lenne, akkor már fejenként jelentéktelen (egy dollár körüli) összegről beszélünk. Nem ástam mélyebbre az ügyben, de ha lenne itt kommentben legalább öt-hat jelentkező, akkor már megtenném.

A pólók többsége és a bélyegző 19,99 USA-dollárba kerül, míg a hűtőmágnes (több szóból álló, a hűtőre kiragasztott macskás képet címkézhetjük vele) 11 dollár és 99 cent. Szállítás valószínűleg valamelyik nagyobb futárszolgálattal. Én a DHL-re vagy UPS-re tippelek.

Szóval, ki szeretné FAIL feliratú bélyegzővel körbepecsételni Budapest össze Gyurcsány Ferencet ábrázoló szórólapját vagy netán egy kedves ismerős homlokát?

Általában nem szeretem (sőt, gyűlölöm) a többszörösen továbbküldött e-maileket, mert az esetek kilencven százalékában valami kacsa információt terjeszt, ami csak a pánikot kelti. Az alábbi levelet viszont a volt informatikatanárom küldte, az eredeti feladója pedig egy mentős volt:

A mentősök, tűzoltók stb. arra jöttek rá, hogy baleseteknél és más szerencsétlenségeknél, a szerencsétlenül járt személyeknél fellelhető a mobil telefon. A mentőakciónál azonban ők nem tudják, hogy a számtalan név közül kit értesítsenek hozzátartozóként a balesetről. Ezért olyan ajánlást tettek, hogy mindenki tegye be a mobiljába a szükség esetén értesítendő személy(-ek) nevét és számát. Ilyen esetekre jött létre az ICE (In Case of Emergency) nemzetközi pszeudonim. E név alatt bejegyezhetnénk azoknak a személyeknek a nevét és telefonszámát, akiket az ilyen esetekben értesíthetnek a mentők, tűzoltók, ill. a rendőrség. Amennyiben több személyt kívánnánk megadni, akkor ICE1, ICE2, ICE3 stb. pszeudonim alatt lehetne őket feltüntetni. Ez a megoldás egyszerű, nem kerül semmibe és hatékony lehet. Amennyiben érdemesnek találja, kérem továbbítsa ezt az e-mailt ismerőseinek, hogy egyre jobban elterjedjen.

Én ugyan e-mailben nem küldtem tovább, csak ide írtam ki, mert ezt hasznos kezdeményezésnek tartom, ráadásul pont valamelyik nap gondoltam rá, hogy ha ne adj' isten történik a hozzátartozóimmal valami, akkor nem feltétlen tudnak értesíteni. Nálam mondjuk annyival egyértelműbb a helyzet, hogy valószínűleg az első helyen található Anyu bejegyzést hívnák, de ez nem mindenkinél van így.

Mindenesetre én most két számot felvettem ICE és ICE1 néven, tegyetek ti is így!

Belülről gyönyörű az IKARUS 311 -es, szépen megcsinálták. Benne lóg az elmaradhatatlan "Hajrá Loki!" zászló is. Az ajtók nem önműködőek, tehát külön egy volános ember nyitogatja az ajtót, aki ráadásul a meglepődött embereknek megállónként ki is szól, hogy "igen ez a 28-as!". Kis tetőablakok nyújtanak panoráma érzést, és bent a buszban tényleg kellemes a légkör, amit főként a hál'stennek nem fapofával morcosan, hanem jó hangulatban beszélgető alkalmazottaknak köszönhetünk. Látszik rajtuk, hogy ők is élvezik nagyon az "öreggel" való utazást.

A meglepő az egészben, hogy bár tömegnyomorra számítottam, mégis az embereket vagy nem érdekelte, vagy nem tudtak róla, de még ülőhelyem is volt.

Jó ötlet, jó megvalósítás, tehát most egy nagy csillag a Volánnak. Aki pedig ma lemaradna róla (és persze debreceni) az ne csüggedjen, vasárnap ugyanezekben az időpontokban ismét közlekedik a nosztalgiabusz .

smv

Tegnap este kapcsolgattam a tévét, és a Eurosport 2-n első blikkre úgy tűnt, hogy CS-znek. Aztán reklám jött, és nyomtam is tovább, mire másodszor odaértem, olyan szinten meglepődtem, hogy tényleg egy Counter-Strike-mérkőzést lehetett látni, ahogyan azt kell, megfelelő kameranézetekkel és két kommentátorral, mintha csak teniszt vagy focit nézne az ember. Nem kicsit meglepődtem. Aztán volt még valami verekedős játék is, ahol egy harminc- és egy tizennyolc éves csaj játszottak egymás ellen.

Gondolom csak nem volt újdonság, hogy létezik ez a bajnokság, de kellemes meglepetés volt, és ami igazán tetszett, hogy az egésznek nem volt erőltetett érzése, teljesen olyan volt mintha tényleg valami sportközvetítést nézne az ember, ráadásul az igényes kivitelezés csak emelte az egész összhatást.

Szóval ha kérdezik hogy sportolsz-e, de csak csézel, mondjad hogy igen.

Azért nem semmi, mire képes az ember:

Szerinted van élet a Földön kívül?

Azért számomra valahol nagyon komoly dolog, ha belegondolok abba, hogy míg mi összeveszünk a pénzen, az olajon, a politikán; feljelentgetjük egymást; megöljük az osztálytársunkat; pincékbe rejtünk embereket, hogy aztán ki tudja mit műveljünk velük; és egyéb elmebeteg dolgokat művelünk, addig vannak emberek, akik néhány fős csoportokban békességben tudnak élni, televízió, rádió, számítógép, internet, mobiltelefon és a teljes modern technika nélkülözésével. Ők csinálják jól.

Csak az a baj, hogy azt a kevés ilyen embert is mi fogjuk megölni. Vagy a sok-sok fa kivágásával, vagy valamilyen egyszerű betegség bejuttatásával, amire ők nincsenek felkészülve. És bár – ahogyan az index is írja – ők tűnnek erőszakosabbnak, nekünk lenne feladatunk megvédeni őket.

Egyébként nevetségesen erőltetik mostanában az egészséges életmódot. Vegyél vérnyomás- és vércukorszint-mérőt, figyeld naponta kétszer hogyan állsz, egyél sok-sok-sok zöldséget, vitamintablettákat, mozogj rengeteget, ne egyél semmi zsírosat, jól gondold meg, hogy tényleg éhes vagy-e, és ha nem, inkább menj sétálni a szabadba, vegyél bifiduszos joghurtot, mindenből a »szívbarát verziót« válaszd, ha bármi tüneted van, azonnal fordulj orvoshoz, és még lehetne sorolni.

Ebben ugye az a jó, hogy akit nem érdekel, azt teljes mértékben hidegen hagyja ez a kampány, aki pedig egyébként is érzékeny erre a témára, az esetleg fejvesztve rohan megvenni a mindenféle cuccokat, a biztonság kedvéért.

Nem emlékszem már ki, hol és mikor mondta, hogy ez a sok kampány pont amiatt van, mert túl egészséges az átlag ember, a különböző gyógyászati eszközöket és pirulákat készítő cégeknek pedig nem ebben van a biznisz. Rá kellett tehát állniuk arra, hogy ne csak a beteg ember szedje a bogyókat, hanem az egészséges is. Persze nem akarok elmenni egy ezek-a-gonosz-gyógyszergyártók vitába, mert semmi értelme nem volna, de azért érdemes jobban belegondolni.

Például nem rég fejeződött be egy eljárás, az egyik interneten árusított pénisznövelő szerkezetet gyártó cég, és egy elégedetlen felhasználó között, utóbbi javára. Nem a hatással volt a gond, ugyanis vitán felüli volt, hogy a cucc tényleg megnöveli pár centivel a műszert, csak azt még az apróbetűs részben sem közölték, hogy cserébe maradandó impotenciát okoz az esetek nyolcvan százalékában. És mint kiderült, ennek a szerkezetnek a fejlesztője és forgalmazója egy eredetileg potencianövelő szereket készítő és forgalmazó vállalat volt. A következtetéseket vonja le mindenki maga.

Ide begéptelem egy elég hosszú szöveget, aztán kitöröltem. Fölösleges leírni ugyanis nekem, amit szerettem volna. Majd megteszik mások. Történészek mondjuk. És máshová. Történelemkönyvekbe.

Helyette csak annyit, hogy: Moszkva, a második világháború európai befejezésének hatvaharmadik évfordulója:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nos, kicsivel több mint egy hét, és megkezdődnek a 2008-as írásbeli érettségik. Azt ugye mondanom sem kell, hogy aki eddig hanyagolta a tételeket, az most van a sárga zónában, ahol már illik elkezdeni legalább a vécén vagy lefekvés előtt olvasgatni. Nagyjából május közepén pedig már muszáj, azután elég necces a dolog, persze kérdés az is, hogy mennyire tudja az ember a dolgokat.

Az írásbeli érettségivel kapcsolatban néhány tapasztalat, hasznos jó tanács:

• légy kipihent: persze sablonos szöveg, de egyáltalán nem hülyeség. Feküdj le kilenckor, ha kell dobj be egy szem macskagyökeret, igyál kakaót, vacsorázz rendesen, és reggel úgy kelj fel, hogy fitt vagy, fiatalos és tettrekész. Ez roppant sokat számít. Tudom én, hogy előtte buli van, hiszen szalagavató, ballagás és miegymás, de megéri nem fáradtnak lenni;
• vigyél rengeteg tollat: biztosan lesz valaki, aki kér, meg nem lehet tudni, hogy melyik fogy ki éppen;
• vigyél magaddal ennivalót: mindenki viszi persze a csokit, merthogy serkent, de ha nem tanultál semmit, persze úgysem segít. És az sem hülyeség, hogy jól nézd meg mit viszel, nehogy rádjöjjön a gyomorfájás. Ha csoki, akkor csakis keserű, inni ásványvíz, enni szendvicsek, mondjuk olyan, ami nem csöpög-maszatol, mert nem feltétlen izgalmas mosdóba rohangálni;
• legyél feltétlen udvarias, csendes: én az angolérettségin egy teljesen hétköznapi mondatért meg lettem fenyegetve, hogy kizárnak (persze nem volt semmi komoly, csak az egyk tanár, aki egyébként nem is tanított, nem bírta a terhelést);
• pontosan töltsd ki az adatlapot nem vicces az, ha azért nem lesz kijavítva, mert rosszul írtad fel mondjuk a neved, vagy emelt szinten az idióta azonosítószámod, erre nem árt figyelni;
• jól nézd át a feladatlapot: szintén nem vicces, ha valamit rosszul értelmezel, és emiatt karó. Valamint vannak olyan feladatok, ahol meg kell jelölni, mit is akarsz pontosan, és ha nem jelölöd be, akkor automatikusan más kerül javításra, ami nem feltétlen ugyanaz, mint amit te csináltál;
• készíts listát: a tételtanuláshoz nekem remek segítség volt, hogy a létező összes tételt listáztam egy Excel-fájlba, maj amint valamelyiket úgy éreztem, hogy tudom, kipipáltam. Ez ha másért nem is, azért tökéletes, mert látod a fényt az alagút végén.

Az írásbeli érettségire igazán készülni nem lehet; le kell tölteni a korábbi feladatlapokat, átnézni, nagyjából tudni a tételeket, és ennyi. Ha valaki tudja a négy év anyagát, annak biztosan nem lesz problémája, aki azt nem tudja, de átnézte a korábbi feladatokat és nagyjából tényleg tisztában van a tételekkel, annak szintén nem lesz problémája. Ráadásul nagyon sok tanár segítőkész a vizsga ideje alatt, valamint rengeteg segítség elérhető (atlasz, függvénytáblázat, szöveggyűjtemény stb.), amit ha használ az ember, megbukni biztosan nem fog.

Nekem ezek voltak a tapasztalataim, ha nektek van, írjátok le bátran, ha valakinek esetleg kérdése akadna, szintén. És mindenkinek sok sikert a vizsgákhoz!

Mostmár biztos tehát: holnap egésznapos BKV-sztrájk lesz; nem közlekednek majd a buszok, villamosok, metrók, és a korábbi tervekkel ellentétben az éjszakai járatok sem. Egyszóval semmi, Budapestet így holnap a péntek esti lázon túl is tökéletes káosz jellemzi majd. Az egyetlen öröm az ürömben, hogy a MÁV most (még) nem jelentett be szünetet.

Persze most ettől lesz hangos a tévé-rádió-internet és minden, az emberek majd sírnak, hogy nem érnek oda az iskolába-gyárba, viszont van valami, amit sokan elfelejtenek: a BKV dolgozói nem csak magukért, értünk is sztrájkolnak. Ugyanis nem hiszem, hogy bárkinek baja származna abból, hogy nem szűnnek meg járatok. Ellenben a mostani MÁV-sztrájkkal, melynek követelése (ráadásul véleményem szerint teljesen irreális követelése) a pénzről szól.

Az viszont múltkor is kiderült, hogy a BKV kezében óriási hatalom van, sokkal nagyobb, mint bármelyik más tömegközlekedési vállalatéban. Ha bejelentenének mondjuk egy ötnapos sztrájkot, nem tartom kizártnak, hogy szó nélkül bármit teljesítenének nekik.

Persze a vonatokon és a Volán buszain kívül lesz néhány járat, mely közlekedni fog, ezek ugyanis többek között a BKV alvállalkozói, érdekük tehát nincs a sztrájkban, gondolom a szerződésük nem is engedi. Érdekes, hogy múltkor a 47-49-es villamospótlók (Nógrád Volán) jártak, holnap nem fognak. A folytatásban egy hivatalos táblázat azokról a járatokról, amelyek közlekednek.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nemrég írtam róla, hogy »egy diák vascsővel fenyegette idős tanárát«. Emlékszem, nem is olyan régen volt egy nagyon komoly élelmiszeripari-botrány, mikor is egy nagyobb raktárban található termékek 90%-a átcímkézve lett eladva, lejárt szavatossággal. És akkor utána hónapokig több ilyen esetet lehoztak az újságok, bemondott a tévé, megírtak az interneten. Aztán elcsendesedett a dolog. Most is ugyanúgy vannak lejárt szavatosságú ételek, most is átcímkéznek dolgokat, vagy egyszerűen nem írják rá a lejárati vagy gyártási dátumot, mégsem csámcsog rajta a média, ugyanis nem olyan izgalmas. A mostani téma a tanárverés, a diákok egyre durvább viselkedése, és hasonlók. Ez sem újdonság máskülönben, én mikor elsős voltam középiskolában (2003), már akkor voltak nagyon durva dolgok, mégsem hozta le mégcsak a helyi lap sem.

Sőt, már általános iskola negyedikes koromban (2000) megesett, hogy az egyik nemcigány fiatalember kapott egy szaktanárit, az – egyébként roppant kedves és aranyos, remek pedagógus – osztályfőnökünk meg kitépett hajat, három monoklit és egy törött bordát mindezért. Ezt sem hozta le a televízió.

Hogy mit tennék én az efféle esetek megelőzésére? Nem tudom. Avagy talán mégis. Az első lépés a családi pótlék rendszerében való radikális változások bevezetése. A pénz osztását a tanuló eredményeihez igazítanám: az előző félév szerint, minimum 3,5-ös tanulmányi átlagra lehetne kapni, értelemszerűen minél jobban tanul az illető, annál több pénzt kap. Amennyiben a drága diák nem úgy viselkedik, ahogyan kellene, a családi pótlékot azonnal megvonnám, persze nem végleg. És hoppá: rögtön mindenki elkezdene hajtani, mert egyrészt lenne ösztönzés, másrészt anyuci sem örülne neki, ha elesne a havi párezer forinttól. Aki nem hajtana, ráfázna – tiszta sor.

Továbbá, ott van még a tankötelesség. A gyerek csak rontja a levegőt az iskolában? Ki kell rakni, és nem lesz ilyen probléma. Természetesen a kizárás azonnal maga után vonná a létező összes segély azonnali megvonását. Hoppá kettő: lásd az előző bejegyzést.

Nem állítom, hogy ezen változtatások teljes mértékű pozitív változásokhoz vezetnének, nem állítom, hogy jó oldaláról közelítem meg a szerintem bajos pontokat [ezt majd a témában nálam okosabb emberek, (például pitbull) kifejtik] de mindenképpen jobb lenne a helyzet. Írhatnék még oldalakat, de teljesen fölösleges: az oktatással baj van, változtatás, de méginkább: változás kell. Sürgősen.

Bátor lépés történt ma: országunk elismerte Koszovó függetlenségét. Jelenleg harminchárom ország tett ugyanígy, többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország is. Az elismerés mindenesetre egy dolgot biztosan eldöntött: hogy melyik oldalon állunk, már ha lehet ilyet mondani. Az oroszok valószínűleg soha az életben nem fogják elismerni, ha mégis, meglepett arcot vágná a világ; a szerbek pedig reflexből közölték, hogy árulók vagyunk, visszahívták a nagyköveteiket, kritizálták országunkat, még meg is fenyegettek minket, avagy a vajdasági magyarokat, sőt, az index szerint eddig Magyarország kijelentését bírálták a leghevesebben. Kemény világ, lesznek még itt dolgok, van egy olyan megérzésem (ami remélem, hogy csak károgás lesz, nem több).

Koszovó kicsivel több mint egy hónapja »kiáltotta ki függetlenségét«, amit a szerbek rögtön visszautasítottak, azóta több zavargás is volt, például egy »amerikai nagykövetség inzultálása«, egy ember(?) életét vesztette, többen megsérültek, több békefenntartó is kórházba került.

Valahol szomorú, hogy mi jobb internetet, viztidíj nemfizetést, több kábeltévés csatornát, hivatalos Apple képviseletet követelünk (ezeket is valahol jogosan persze), egy másik ország pedig annyit kérne, hogy ismerjék el: független. És még szomorúbb, hogy ezek többsége nem mehet végbe vérontás nélkül.

Egyébként bár nevetségesnek tartom a szerbek viselkedését »Koszovó« függetlenségét illetően, ám szerintem sokkal komolyabb a helyzet annál, hogy röhögni kellene rajta. A szerbek nem viccelnek, nagyon nem, ez látszik a megmozdulásaikból. Felgyújtani egy amerikai nagykövetséget? Hát nem tudom, nem a legdiplomatikusabb lépés. Tisztán látszik a közvetítésekből, hogy ez nem olyan tüntetés, mint amilyen nálunk volt annak idején október 23-án, hanem egy olyan tüntetés, ahol mondhati a rendőrök is törnek zúznak, nem a tüntetőket, hanem a kirakatokat. Nem az a céljuk, hogy feloszlassák a tüntetést, hanem hogy mégnagyobb káoszt, anarchiát csináljanak. És ez ijesztő.

Ijesztő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mely országok nem fogják biztosan elismerni Koszovó függetlenségét. Gondolok itt legkonkrétabban Oroszországra, akik az utóbbi években egyébként is egyre jobban fészkelődnek, érezni lehet – legalábbis én úgy érzem –, hogy nem félnek egy esetleges támadástól, meg is van ehhez a kellő erejük, fegyveres és emberi erőket nézve egyaránt. És ez pedig még ijesztőbb.

Hosszú ideje tartok tőle, hogy előbb-utóbb komoly fegyveres konfliktusra, háborúra kerül a sor (ha valaki szerintem kicsit is figyeli a híreket, láthatja, hogy ez nem akkora badarság; lázadások, tüntetések, lemondó és szétesőben lévő kormányok, sztrájk, fenyegetések, támadások, kisebb-nagyobb gazdasági válságok stb.), és még jobban tartok tőle, hogy a koszovói események ürügyként szolgálhatnak. És nem szeretném húsz év múlva azt olvasni a történelemkönyvekben, hogy A harmadik világháború Koszovó egyoldaló függetlenségével kezdődött..

Értelemszerűen ez persze túlzó lehet, nem akarok sem a vészmadár, sem pedig okostojás bőrébe bújni, de ki tudja. Nem szabad elfelejteni, hogyy a második világháború kirobbanása előtt is egy-két évvel már sokan sejtették, hogy valami készül.

Koszovó pedig ma délután – mint az várható volt – bejelentette függetlenségét, amit Szerbia – ahogyan az szintén várható volt – rögtön elutasított. Ami viszont vicces, hogy a szerbek beszélnek amerikai befolyásról, a konferenciaterem ahol erről papoltak meg eközben szembetűnően hasonlított a Fehér Házban találhatóra. Ez mondjuk mindegy. Az viszont kevésbé, és kíváncsi is vagyok, hogy sikerül-e békében megoldani ezt a dolgot.

Odakint meg tombol a tél, -2°C van, ez pedig nagyon nem vicces.

Nem tudom, hogy a Teszkó mit csinált a gazdaságos termékcsaláddal, igazából nem is érdekel, ellenben a Tesco Színes névre keresztelt termékek többsége hihetetlen jóra sikeredett. Bátor vagyok, így kipróbálok ilyen dolgokat is, most viszont »Kázmér« volt a tesztalany, a Tesco Pet Food névre keresztelt macskaeledel megkóstolásában. Amikor megláttam a polcon, először azt hittem valami Sheba, vagy hasonlóan pénztárcaellenes termék, annyira jól nézett ki a csomagolás, aztán kiderült hogy 127 forintos teszkós akármi.

Namost, a macska majdnem kitépte a kezemből, annyira bejött neki az illata (máskülönben még nekem is tetszett, májkrémre hasonlított a legjobban), e hatást pedig a Whiskas alutasakos kiszerelésén, és a nyers húson kívül más nem váltotta még ki. Szóval a macskámnak bejön a Tesco Színes termékcsalád, és amíg neki bejön, addig én is örülök.

Egyébként állateledelt gyártani jó biznisz lehet.

Ígértem, hogy leírom személyes tapasztalataimat az egész hercehurcáról. Nos, ez lesz most itt. Igyekszem témákra szedni, és az általában felmerülő kérdésekre választ adni (szerintem nagyjából mindenki ugyanazokkal a dolgokkal van és nincs tisztában). Most az anyázásokat tényleg kerüljük, ezek a saját tapasztalataim, biztosan vannak nálam ügyesebb-okosabb emberek, akiknek nem tetszik, nem új, akiket nem érdekel, azok ne olvassák.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Pista bá' – aki egyébként a középiskolai informatika tanárom; őt és pitbullt kedveltem talán a legjobban az összes tanár közül, mondhatni büszke vagyok, hogy a tanítványuk voltam – küldött egy tibeti személyiségtesztet, és bár nem vagyok oda ezekért, gondoltam megcsinálom, mit veszthetek. Akit érdekel, letöltheti az eredeti PowerPoint bemutatót, de én beírom ide is a feladatot (tényleg legfeljebb két perc az egész), és egy feladatot leszámítva egész korrekt. A megoldás a tovább mögött, a feladatok befejezése előtt persze hülyeség elolvasni, mert az egész elveszti az értelmét. Kell hozzá egy papír és ceruza, vagy notepad, vagy ide kommentbe, esetleg csak írd bele a tenyeredbe. Az első megoldást ami az eszedbe jut, írd le.

1.) Tedd tetszés szerint csökkenő sorrendbe az alábbi állatokat:
birka; tehén; tigris; disznó; ló.

2.) Jellemezd egy-egy szóval a következőket:
kutya; macska; egér; kávé; tenger.

3.) Gondolj azokra a személyekre (lehetőleg ne családtagokra), akik közel állnak hozzád, és társíts hozzájuk egy színt!
piros; zöld; fehér; narancs; sárga.

4.) Írd le kedvenc számodat, és kedvencedet a hét napjai közül!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Biztosam mindenki hallotta-látta-olvasta a tévében, hogy egy most 15 éves lány szervezete olyan szinten jól fogadta a 9 éves korában beültetett májat, hogy átvette a donor immunrendszerét és megváltozott a vércsoportja. Az orvosok ezt egyébként az őssejtekkel magyarázzák: a májban található őssejtek összeismerkedtek a lány szervezetében találhatókkal, és voilà. Pontosan ezért tartom roppantul elszomorítónak, hogy nem hagyják kibontakozni az őssejt-terápiákat. (Nem nagyon értek hozzá, sőt, nagyon nem, de ebben a technológiában rengeteg lehetőség rejlik. Szklerózis multiplex, hogy csak egy betegséget mondjak.

Ami még érdekes, hogy influenza-világjárvány alakulhat ki, az emberi és a madárinfluenza vírus találkozása miatt, a WHO szerint az lenne a legjobb, ha mindenki elintézné a védőoltást (mármint a humán vírus ellen). Én mondjuk biztosan nem fogom, mert gyűlölöm a tűt. (Igen, vazeg, félek tőle. Ennek van mondjuk jó oldala is.)

Hoppá, anyum most mutatta Skype-on (a Tényekben volt, nem láttam):

Kiirtani vagy eltartani lehet csak a cigányokat - ezt Szabó János, az Antall-kormány agrárminisztere, a mostani győri közigazgatási bizottság külső, fideszes tagja mondta. Minden párt lemondásra szólította fel. Az MDF megyei elnöke is elítéli, bár azt is mondta, idézem: »lehet, hogy bizonyos fokú sérelmek érték, vagy lehet, hogy az ügyvédi munkája során jelentős számban találkozott cigánybűnözéssel«.

Azért bátor. Gondolom jól meghurcolják majd, sőt, már most biztosan, de legalább ki merte mondani a véleményét. Biztos lesz sok felháborodott ember, meg jönnek a szokásos álszövegekkel, de hát ez természetes sajnos. Most egyebet nem tudok ehhez hozzáfűzni, mindenesetre érdekes.

Xerox. Egy fogalom, nem kell senkinek elmesélni, mit jelent. A piros betűkel leírt XEROX szó, és a digitális x (mely átmenetet képez a papír, és a digitális világ között) alkotta embléma 1961-től volt a cég hivatalos jelképe, most pedig úgy gondolták, hogy cirka pár évtized után ideje váltani. Óvatosan kell az ilyet csinálni, az szent, hiszen ezek a logók annyira beépülnek a köztudatba, hogy nehéz megetetni a néppel egy újat. A Xeroxnak ellenben sikerült elfogadható, sőt, már-már szép logót csinálnia.

Ilyen volt:

És ilyen lett:

Bizonyára ősréginél is régebbi ez a kép, amit Gergő osztálytársam küldött, én azért beteszem most ide, jól:

Első ránézésre azt hittem, hogy egy animált kép, aztán közelebbről nézve szúrtam csak ki, hogy ez egy hagyományos JPG.

Szép jó reggelt kívánok mindenkinek, így az év harmadik napján, mikor is Sólyom László 66. születésnapját ünnepli, Nemes Nagy Ágnes pedig a 86-at ünnepelné, ha még köztünk volna.

Érdekes nap ez a mai: egyeseknek megkezdődik az iskola, mások vizsgáznak (én fizikából fogok konkrétan), az amcsik meg Iowában megkezdik az elnökválasztást, aminek meglepő végeredménye is születhet akár: a történelem során idén először lehetséges, hogy nő töltse be az Amerikai Egyesült Államok elnöki pozícióját, valamint az sem kizárt, hogy – a történelem során szintén először – színesbőrűé lesz a megtiszteltetés. Az én véleményem az, hogy mindegy, csak Mikiegeret (közismertebb nevén George Walker Bush) rakják odébb, jól.

Valamint érdekes lesz ez az év is: elvileg nyárra érezni fogjuk a reformok pozitív hatásait, személyes véleményem szerint végső búcsút veszünk a jó öreg Castro bácsitól, vagy így, vagy úgy; sőt, még egy olimpia is lesz, Pekingben, ahol már az utcákon árulják a jó kis csülköt, várva ezzel a magyart. Aki persze ott lesz, mert a reformok pozitív hatásai megengedik neki.

Szóval ezek vannak így az év harmadik napján, reggel nyolc óra után harmincnégy perccel.

Tényleg csak a kukacoskodás miatt, és ezt aztán tényleg ne vegye senki a szívére, kivált így az év első napján ne; de szeretném idézni A magyar helyesírás szabályainak 277., rövidítésekre vonatkozó pontját:

A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi ponttal elkülönített tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat. Például: B. ú. é. k. (Boldog új évet kíván) […]

Valamint, ha már boldog új évet kíván, akkor a 145. pontot is idézném, mely az ünnepek és a kis kezdőbetűk kapcsolatát tárgyalja:

Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat. Például: karácsony.

Valamint a magyar Wikipédián találtam egy hasznos szócikket (igazából egy szerkesztő adatlapja), ahol a leggyakoribb helyesírási hibák, és azok hibátlan alakja olvasható.

Igen, én is írtam már rosszul dolgokat, igyekeztem nem anyázni, hanem megfogadni mások tanácsát. Ennyit szerettem volna.

Na, egy roppant tanulságos, és roppant eseménydús évet zárunk, én legalábbis. Akkor álljon itt egy kis összefoglaló, hogy mi (nem) történt 2007-ben a Mefivel:

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egy olyan oldalt kéne csinálni, ami mindent visz. És akkor neki kellene ülni, megírni egy csúcsszuper motort, szerezni egy jó tárhelyszolgáltatót (lenne tippem, hová mennék), és úgymond egy sátor alá vonni az összes király magyar oldalakat.

Milyen oldalakra gondolok? Sorozatjunkie, Filmbuzi, verse.hu (és egyéb zenei oldalak is, ofkorsz, én sokat nem ismerek), Hungadget, Magyaropera, valami jó konzolos és számítógépes játékokkal egyaránt foglalkozó oldal, vagy emberek, sajnos ilyenben sem vagyok nagyon otthon (Gamespot magyarul, mondjuk), valamint ezen oldalhoz kapcsolódva egy IMDb-szerű rendszer, mely könyveket, filmeket, zenei anyagokat tartana nyilván, összekapcsolva a cikkekkel. Persze rengeteg más oldalról is szó lehetne.

Miért lenne ez jó az oldalaknak? Természetesen hosszútávon az anyagi vonzat miatt. Idővel egy ilyen oldal hozna pénzt (nem hiszem el, hogy ne hozna, ha csak a reklámokra gondolok), valamint a későbbiekben lehet terjeszkedni offlájn-média felé, valamint felvenni a kapcsolatot rádió- és televíziócsatornákkal, hiszen ők is tudják, hogy az internet a barátjuk. Valamint egy ilyen gyűjtőoldal (ha igényesen indulna, és ezen igényességét meg is tartaná, sőt), akkor bizonyára sokkal több látogatót hozna a beolvadt egyes oldalaknak, ez pedig mindenképpen jó.

Miért lenne jó nekem? Egyrészt mert egy ilyen projektbe szívesen fektetnék időt/energiát/pénzt akármit, másrészt örülnék neki, ha lenne egy olyan oldal, mely mindenféle témával igényesen, szavahihetően, hitelesen foglalkozna, és ami beépülne a magyar internetezők tudatába, és nem úgy, hogy megint egy silány, igényes tartalmat nélkülöző szar.

Írhattam volna levelet most mindegyik oldalnak, egyesével (igen, lehet ez korrektebb lett volna), hogy erre gondoltam, de egyrészt így hamarabb eljut mindenkihez, akit ez érdekel, és aki ebben érdekelt, másrészt nem félek attól, hogy ezt valaki lenyúlja. Megmondom miért: ha a fent említett oldalak 80%-a úgy gondolja, hogy ennek van értelme, vágjunk bele, akkor úgyis megkezdődnek az előkészületek (nem titok ez, egyáltalán nem), ha pedig nem gondolják úgy, akkor nem látom értelmét, mert ilyen témákban más oldalakat úgysem olvasnék magyarul (ez most bók, igen) Ha pedig valaki más csinálja meg, ám legyen. Nekem elsősorban úgysem az anyagiak lennének a fontosak (inkább a szervezés, a pénz hosszabb időtávon, legfeljebb), hanem amit már említettem párszor: egy jól átgondolt, igényesen, hitelesen kivitelezett oldal, ami mindenféle témával foglalkozik.

Hosszútávon természetesen szerződés, vagy valamilyen hivatalos módon védenénk meg a beszállt tagok érdekét (hogy ne lehessen senkit kidobni, például), a bevételen pedig természetesen osztoznánk.

Lehet fröcsögni.

Az a baj például ezzel a videóval, hogy már megint az egész blogolást úgy fogják fel, mint valami tudományágat, és mint olyat, nekiállnak elemezgetni, és hát az egész nem vicces, mert így a blog elveszíti azt a tulajdonságát, amiért blog. Jó persze, én egy senki vagyok így az átlag napi ezer-akárhány látogatóval; legyen ezer, mert vannak robotok is, de érted.

Szerintem: van a blog, amit az ír, aki akar, és az olvas, aki akar. A blog (általában) szubjektív; nem azt írja le, hogy mi van, hanem hogy ő hogyan látja azt, hogy mi van. A blogon diktatúra van; az van, amit a blogger mond. Van olyan blog, amit többen írnak, ezt kommunitiblognak nevezem. Vannak olyan oldalak, melyek inkább egy internetes újság és egy blog között állnak (mert nem csak a saját véleményét írja le, nem kommentálhat akárki, nem írhat akárki, satöbbi).

Lehet persze elemezni, mint az irodalmi műveket, de teljesen fölösleges. A tomketet meg nagyon nem az index futtatta fel, szerény véleményem szerint, de ez már más kérdés. Vagy például a blogok hitelessége; ezért találták fel azt, hogy hivatkozzunk másokra, mert akkor valami indai muki blogjáról eljutsz mondjuk idáig, és látod az egészet, egyben. Meg még más dolgok is vannak, amibe bele tudnék kötni a videóból, de nem teszem, mert még azt mondják, hogy okosnak akarok tűnni, pedig én nem vagyok az. Igen, mégis okoskodtam, leültem.

És az hanyas, hogy van ez a DJ Tiësto nevű gáj, aztán ennek a nevében valaki csinált egy remixet, melynek az alapja a Magyar himnusz? Szerintem ez több szempontból is gáz. Nem azzal kell jönni, hogy jaj mért kell ilyeneken fennakadni, és hasonlók, de hát azért ez picikét erős. Nem hazaárulás, inkább szerintem eléggé bátor, és egyben botor megmozdulás is.

És igen, ez nem is olyan új dolog, csak a tévében hallottam, és nekem az, és bizony a Grundaktív már írt róla.

Letöltések, másolások, és végül szerverfoglalás. Egyébként sem ismeretlen, szőnyeg alá söpört téma ez, de az utóbbi napokban pláne, nem kell mesélnem miért. Akinek mégis: több mint 200 000 illegális tartalom, 28 szerver, a hatás (forgalomcsökkenés) pedig három napig volt érezhető. Ez volt a múltkori nagy szerverfoglalás, amit magukat jogvédőnek nevezett szervezők (ők mennyit is kapnak ezért, khm?) rendvédelmi szervekkel karöltve intéztek. A m1-en, a Szólás Szabadsága című műsorban tegnap volt egy nagyjából negyedórás, meglepően jól összerakott kis jelenet, majd egy kisebb beszélgetés a témában, érdekes volt, tényleg.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nagy a hájp most a pókeradó körül, de azért egy valamit nem árt tisztázni: akinek van arra pénze, hogy napi másfélmillát elkártyázzon a Lidóban, az – nekem értelemszerűnek tetszik legalábbis, hogy – nem becsületes munkával szerzi a pénzét, és ha így van, akkor adózzon. Ha pedig becsületes munkával szerzi, akkor azt hiszem nem fogja hanyattvágni az a néhány százalékos adó. Pénzre hivatalosan úgyis csak erre kijelölt helyeken (például kaszinó) lehet, meg ugye interneten, de ott konkrét pénzt nem látsz.

A pókeradó egyébként úgy nézne ki, hogy a nyeremény 85%-a a kézhez kapott pénz, 15% az üzemeltetőé, és e maradék 15%-nyi összeg 30%-át kellene pókeradó címén befizetni.

Szeretek pókerezni, de inkább pókeradó, mint dugóadó, szerintem.

Kedves kollégák! A kihúzó nem vizelde!!!

Na mit csinálnak a főiskolások ráérő idejükben? Isznak, drogoznak, buliznak, csajoznak/pasiznak. Megnézik hol fordul meg a metró. Szóval az úgy volt, hogy Gergő barátomat már jó régóta nyaggatom, hogy hát csak meg kéne nézni hol fordul meg a metró, ő viszont mindig azt felelte: józanul no way. Aztán végül is csak sikerült rábeszélnem (és nem is bánta meg szerintem ;]), így ma útbaejtettük a metrókihúzót. És megint bebizonyosodott, hogy rengeteg paraszt van Budapestnek az gyönyörű városában. Amikor valaki elalszik a metrón, és nem veszi észre, hogy végig ment, akkor mindenki továbbmegy. Na de ha két fiatal nyugodtan ül, akkor meg ezek vannak:

• húszas éveiben járó, lenyalthajú buzi-e vagy csávó: végállomáson vagytok basszáj!
• Ötvenéves, nagy tokájú, jólmegmondó posztkommunista, morcos, háthogyképzelitektiezt hangon: fiacskáim, ez a végállomás!
• Öreg házaspár, remegő fogsorral, aggódó hangon (ő belőlük tényleg kinéztem, hogy kedvességből mondták): ez a végállomás!

Aztán a végén leszálltunk (gyengék vagyunk, na), mégse hívják a metrószekuritit, vagy akármi. Na de azért Mefi nem adja föl, mondtam Gergőnek kérdezzük meg a vezetőbácsit, hogy megnézhetjük-e hol fordul meg az orosz szörnyeteg. És a vezetőbácsi egy tök jófej emberke volt, aki mondta, hogy persze, és meg is mutogatott pár dolgot (bár ezek nem titkosak, szinte minimális keresgéléssel bárki rátalálhat). Kiveséztük a tömegközlekedőket, meg az orosz csúcstechnikát, aztán mindenki ment haza. Simán lennék metróvezető, egyébiránt.

Möfi a nágy párászt mögy Budapestre, ho' men'néze a vasutot c. regényünk újabb fejezetét olvashattátok, big up!

Ha a pasik kimentek, beszéjünk a hüvelygombáról. Meg anyád. Van ugye hogy az ember gumióvszert akar venni. Ezt sokan úgy kezelik, mint ha ciki lenne, pedig nem az. Sokkal inkább kellemetlen lehet adott helyzetekben. Nem mindenkinek, és nem mindig, de azért lehetnek vicces szituációk. Csak ugye kérdés, hogy ki nevet. Na de, hol vehet manapság a szegény nimfomán (aki sem gyereket, sem különféle csúnya betegségeket nem szeretne összeszedni) egy csomag gumióvszert? Szóval a folytatás után csak 18 éven felülieknek, nagyszülők jelenlétével és hasonlók.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Már régóta akartam róla írni, és végül is a »Kenájhelpjú« című bejegyzés, és annak kommentjei adták meg az utolsó löketet. Tehát azt valahol még megértem, hogy az emberek nem tudnak közlekedni például egy utcán, és hatan mennek egymás mellett egy olyan úton, ahol ketten nem férnek el, meg fellöknek stb., de azt nagyon nem tudom megérteni, sőt kifejezetten gyűlölöm, amikor valaki autóval nem tud közlekedni. És most nem arra gondolok, hogy valaki nem vezet úgy, mint egy F1-es pilóta, és nincs húszéves tapasztalata, nem. Még csak nem is arra, hogy az apró kis figyelmességeket lehagyják (például megköszönni, hogy beengedted magad elé), nem. A szabályokra gondolok, azokra a rettenetesen egyszerű szabályokra, amiket elvileg kötelező lenne betartani.

Vegyük példának az M3-as autópálya Budapest–Salgótarján szakaszát (azért ezt, mert innen jócskán vannak élmények). Tehát van a jobbratartási kötelezettség: ez úgy néz ki, hogy azútnak mindig a jobb oldalán közlekedünk. Az autópályán elvileg ennek úgy kéne kinéznie, hogy akik tempósabban (legyünk szabályosak: a megengedett maximális sebességgel; átlagosan ez 130 km/óra sebességgel) közlekednek, azoknak kéne a bal oldali sávban, akik kicsit ráérősebben, azok pedig a jobb oldaliban.

És ez hogy néz ki a valóságban? Hát nem így. Ugye, autópályára nem azért megy fel az ember, hogy menjen 80 km/órával, hanem azért, hogy még vacsorára hazaérjen. Ha nyolcvannal akar menni, ott az autópályával párhuzamos út, még fizetni sem kell érte. De ha már nyolcvannal megy, akkor miért nem teszi meg azt a szívességet, hogy lehúzódik a jobb oldali sávba? És ha látja, hogy a másik mögötte érkezik 130-cal, akkor pláne miért nem? És mért kell jobbról előzni (amit a KRESZ szerint elvileg ugye tilos), hogy ne három óráig tartson az átlag egyóra tizenötperces utazás?

Azért, mert az emberek leszarják a dolgot. Ő nyolcvannal megy, ráadásul bal oldalt, aztán csá. Vagy megáll a Hungária körúton, a jobbra kanyarodó sáv előtt öt méterrel, benyomja a vészvillogót, aztán megint csá. Te meg a forgalomban kerüld ki ahogyan tudod. Vagy például nem adja meg neked az elsőbbséget a zebrán, mert te szar gyalogos vagy. Vagy tényleg szar gyalogos vagy, és direkt jó lassan mész, hogy az autóban ülő, aki mellesleg elengedett, még véletlen se érje el a zöldet. És persze sorolhatnám ezt órákig, és biztosan más is lát/hall/tapasztal ilyen eseteket, nem is keveset.

És persze ha más bunkó én mért legyek normális, teljesen jogos, de azért egy járművel tényleg nem kéne nagy dolognak lennie, hogy legalább szabályosan közlekedünk. Az hogy udvariasan-e, már más kérdés.

Valahol azért ironikus e szegény ország történelme. Soha nem azt kaptuk, amit szerettünk volna, és ha kaptunk is, akkor vagy későn, vagy nem jót. Megtépett egy nép a magyar, ez van, nem újdonság, hogy talán kevés ilyen nép van, mint mi. Melynek hadától valaha rettegtek, melynek valaha tekintélye volt, és ma csak egy apró ország, aminek még sokan a fővárosát sem tudják, vagy ha sejtik, akkor is keverik szomszédjáéval.

Valahol az is eléggé ironikus (mindamellett, hogy fölháborító és szomorú, természetesen), hogy az első miniszterelnökünket kivégezték, aminek nem örültünk-örülünk, de ha kivégeznék a mostanit, akkor megkockáztatom, hogy ezen esemény napja nemzeti ünnepnappá válna.

Október hatodika van, szomorú nap, gyásznap is, de legalább ezzel egy csöppet többet foglalkoznak, mint »egy szomorú békével«…

Az oroszok jól küldik. Nem kicsit.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hm, azért ez most elgondolkodtatott:

290. A sorszámnevek után – ha számjegyekkel írjuk őket – pontot teszünk: 1. osztály, 3. sor, 1978. évi, a 10–12. oldalon stb. A pontot a toldalékokat kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk: 3.-nak futott be, a 8.-ba jár, a 10.-kel, a Tutaj u. 4.-ben stb. (A keltezés e tekintetben kivétel; vö. 296.) (A Magyar Helyesírás Szabályai)

Azért ez elgondolkodtató, mert én eddig pont az ellenkezőjét tudtam. Utána fogok járni, hogy van-e valami újabb dolog érvényben. De ez már csak azért is gáz, mert ha valahol azt írom, hogy 2.-ban tanultuk a szorzótáblát., akkor fix, hogy belekötnek, és én is ezt tenném, mert mint írtam, pont az ellenkező módon ismertem e szabályt.

Hát most nem azért, hogy az irigység beszéljen belőlem, mert egyrészt nem vagyok én olyan komoly szinten fotózás téren, másrészt nem akarok senkit megbántani, de ezeknél a képeknél azért tudnék mutatni szebbeket-jobbakat (mind technikai, mind naiv, hozzá nem értő szemmel). És most tényleg nem a saját képeimre gondolok, hanem mondjuk azon fotóblogok képeire, amiket rendszeresen figyelek (ilyen például a Pixelity, hogy csak egy ősrégi kedvencemet említsem). Persze ez olyan, hogy ahány ember, annyi szokás, kinek a pap jön be, kinek a papné, kinek meg a pap lánya, ugye.

Minden közlekedési lámpát és KRESZ-táblát leszereltek, a kijelölt gyalogátkelőhelyeket és bicikli-utakat megszüntették az alsó-szászországi Bohmte-ban. A 13 ezer lakosú település egy új közlekedési koncepcióval kísérletezik, amely a változtatás egyik kezdeményezője, Klaus Goedejohann kereszténydemokrata polgármester reményei szerint mindenki – gyalogos, ker rékpáros és autós - számára több biztonságot fog jelenteni.

Itten.

Ahah, kis idő múlva meg a hír arról fog szólni, hogy tömeges közlekedési katasztrófák történtek egy alsó-szászországi településben, hehe.

Bejön nekem is egyébként a már korábban is említett »Google Calendar«, és én nem is vagyok szívbajos publikus dolgokat beleírni (tehát ahhoz, hogy lássam pl. Netvibes-on, publikussá kell tenni, így más is láthatja), de igazából egyetlen egy bajom van ezzel a tegyünk mindent a netre hozzáállással: ezek más szerveren tárolódnak, és ki tudja, hogyan dolgozzák fel és tárolják ezeket a személyes jellegű üzeneteket. Értelemszerűen akinek titkolnivalója van, nem Google Calendarba írja be, hogy holnap megy kinyírni az orosz elnököt, és értelemszerűen nem egy 19 éves órarendjére kíváncsiak, csak azért ha jobban belegondol az ember, hátborzongató, hogy mennyi információt adunk ki az interneten, és többségüket nagyon lopkodni sem kell, hiszen mi magunk tesszük publikussá.

Sokat könyörögtem már Gáboromnak, hagy írjak valami normális bejegyzést is már a blogjába (igazából megkértem most este, és megengedte (-: ), meg olyan rettenetesen régen adtam már egy kis műveltséget a többi bloggernek, a vacak fotóblogomat is régen frissítettem már, itt volt hát az ideje annak, hogy produkáljak valamit a netre, pár nyavalyás hozzászóláson kívül is.

Manapság nem lehet meglenni angol nyelvtudás nélkül, az angol nyelv az alapműveltség részévé válik, viszont mi ugye magyarul gondolkodunk, és sokszor szükségünk lehet, hogy lefordítsuk az angol szöveget a mi (alapjában) gyönyörű szép anyanyelvünkre, így hát egy kis fordítástechnika következik. Remélem, fogtok belőle tanulni - the hope fish plus last (vagyis a remény hal meg utoljára).

Szeptember folyamán Angliában fogok tölteni egy hetet, ott pedig rengeteg szép város van, úgy, mint az irodalmilag kicsit műveltebbek számára a Kámzsa Robinból (Robin Hood) ismert Semmisonka (nothing ham), a Bogarakat (Beetles) kedvelők számára ismerős Májmedence (Liverpool), Égősonkáról (burning ham) nem is beszélve, a sort még folytathatnám szinte a végtelenségig, de ez mégsem angol földrajzóra.

Horse on abdomen (hasonló) alapon le lehet fordítani még számos egyéb dolgot is, aki sok párkapcsolaton van már túl, no meg persze nem vegetáriánus, minden bizonyára értékelni fogja, ha ham and ex kerül reggeliként az asztalára. Az angol szokásokban, történelemben picit járatosabbak számára van is egy rejtvényem, vigyázat, veszélyes: antiaccolade action. Az első helyes megfejtő számára pedig majd ki fogok találni valami jutalmat.

Ezt a bejegyzést Balázs írta.

El is felejtettem megemlíteni: pont hazaérkezésem napján mondták a rádjóban, hogy az én egyik kedvenc villamostípusomat, az UV-t kivonják a forgalomból. Persze egy csaknem hatvan éves gyártmányt nem alaptalanul váltanak le, nekem azért hiányozni fog. Már csak azért is fűződnek kedves emlékek ehhez a járműhöz, mert volt szerencsém (igaz csak a forgalmi telepen) vezetni egy ilyet, valamit egy Tátrát is. (Anno amúgy villamosvezető akartam lenni, még most is lazán elmennék annak, ha nem lenne más.) Arról nem is beszélve, hogy az UV villamos tükrözi egyrészt azt, hogy a magyar gyártmányú villamosok mai napig üzemelnek, valamint van benne valami finom varázs, ami a régi Budapestre emlékeztet.

Szóval, viszlát, UV villamos, köszönjük ezt az ötvenegy évet, amennyit szolgáltál minket!

Ma úgy látszik ez egy szökős nap; előbb írtam, hogy a kelleténél előbb kikerült a »Dexter második évadjának első két epizódja«, ma pedig mit találtam a neten:

Igen, ez nem kacsa: a legújabb Harry Potter-kötet, (melynek angol címe Harry Potter and the Deathly Hallows) egy példánya a rendkívül drága, és elvileg mindenről gondoskodó biztonsági őrizet ellenére mégis napvilágot látott, a július huszon-akárhányadikai hivatalos megjelenés előtt, sőt mi több: bizonyos helyekről le is tölthető a könyv ilyen, a képen is látható fotók formájában, sőt, hogy ennél is tovább menjek, hamarosan már szöveges és PDF formátumban is elérhetővé válik. (A mefiblog ezekkel az idő előtti megjelenésekkel, és digitális feldolgozásokkal természetesen semmilyen kapcsolatban nem áll.)

Persze lehet, hogy nem véletlen, ki tudja. A magyar kötet egyébként várhatóan kicsivel több, mint egy év múlva (2008. augusztusában), elvileg Harry Potter és a Halálos Szentek néven fog megjelenni. Kár, hogy nem vagyok perfekt angolból, így várhatok vagy az eredeti, vagy a korábban megjelenő nem eredeti fordítások megjelenéséig.

Mókás: most volt az m2-n egy összefoglaló, a magyar híradózás ötvenedik évfordulójának alkalmából. Mutatták az első híradós főcímet, ősrégi kamerákat és stúdiót, szegény hírolvasónénin is látszott, hogy lent egy ilyen futó valamin olvassa a szöveget, elmondták, hogy először hetente egyszer jelentkezett a híradó, tíz percben, tíz esettel foglalkozva, majd később egyre többször, egyre többet mutattak. Akit érdekel, itt vannak informácók még. Sokat fejlődött azóta mind a televíziózás, mind a híradózás művészete.

Kicsit idetartozik (mármint a fejlődéshez), amit Raszp kolléga írt: el kéne néha gondolkodni, hogy a legegyszerűbb dolgok is mennyire bámulatosak, és elgondolkodtatóak. Legyen az egy gyufa, vagy az internet.

Képzeld el, hogy az éppen teljesen kiegyensúlyozott és vidám világod egyik reggel, mikor kikászálódsz az ágyból, teljesen összedől. Te ugyanúgy te vagy, a szobád is ugyanúgy a tiéd, a világ is világ, és ugyanúgy a Kerepesi út 13/B hatodik emeleti háromszobás lakásban éldegélsz, de minden más megváltozik.

Tegnap, mielőtt lefeküdtél, azt ünnepelted, hogy előléptettek. Erre reggel a feleséged morcosan néz rád, hogy mikor állsz neki állást keresni, most, hogy kirúgtak. Vagy a bizonyítványodban csak ötösök szerepeltek, ám reggel anyád idegesen néz rád, hogy jó lenne tanulni a két pótvizsgára, mert nem szeretné ha évet ismételnél. Vagy csak egyszerűen felébrednél öt évvel korábban, az öt évvel korábban lévő testedben, az öt évvel korábban lévő környezetben.

Te mit tennél?

Ma (egészen pontosan 16.30-kor) 87 éve, hogy sor került Magyarország – egyébként sem vidám – történelmének legszomorúbb, és legigazságtalanabb békéjére (nem, ez nem kampányszöveg, pusztán az igazság), a »trianoni békeszerződés« aláírásának keretein belül. Sokan azt hiszik, hogy a szerződés csak a határok újrahúzásáról szól, pedig nem. Akit érdekel, itt megtalálja a szerződés teljes, magyarnyelvű szövegét.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A cigányság belülről fakad. De tényleg, nem a színtől cigány az ember, hanem a viselkedésétől. Nem akarok itten anti-akármienk (haha) tűnni, meg mit tudjam én, de azért na.

Egyik kedvenc jelenségem a telefonos-cigány. Ő olyan, aki csak azért is megmutatja, hogy neki bizony elfér három darab félperces MP3-as csengőhang a mobiltelefonján, sőt mi több: az ő mobiltelefonja (mely jelenleg legrosszabb vétel esetén sem kerülne többe egy Szent István arcképével díszített papírdarabnál) hangosan le is tudja ezt játszani, igaz, hogy egy harmadszorra javított szokolrádió tisztábban szól, de hát minek aggódni, fő az igényesség, ugye!

Ezzel az egyeddel nem is lenne gond, ha nem kéne vele találkozni. De mint a legtöbb fajtársa, ő is szereti nagy tömegben űzni képességét.

Vigyázzunk vele! Ám ártalmatlannak tűnik, esetenként kifejezetten várja, hogy valaki belekössön (ezt könnyű észrevenni a szeméből, mely fürkészi a tömeget), aztán alattomos módon támadhasson. Legtöbbször kisebb-nagyobb csoportokba vergődve közlekedik.

Ma találtam egy ilyen példányt a »buszon«. Szegény néni (akit az előző posztban említettem) meg is rökönyödött, mert miután előre tolakodott, jobbról hallgatta a csávó zenéjét (zaját?), balról pedig a válaszként maximális hangerőre állított »MP3-lejátszó« zengetett a fülemben, éppen valami egyébként sem halk Motörhead nótát.

Ó, hát mennyi minden történt már május elsején! Oké, ma van a munka ünnepe (amit minden munkás munkával ünnepel (figyelitek a majdnem-alliterációt ;]), ugye), de még mi minden más is ma volt-van-lesz. Például beüzemelték az első telefonközpontot Magyarországon, azt a régebbi fajtát, amiben a kezelő bácsi vagy néni dugdosta ide-oda a dolgokat. Mármint érted. Sőt, Zrínyi Miklós is május elsején született. Vagy például megnyitották a Vígszínházat, valamint nem sokkal később elindult annak saját iskolája. És az ultimét: május elsejével csatlakoztunk a' zeuhoz! Azért érezzük ám a dolgokat!

Aztán nem teljesen pontos, de harminc éve mutatták be az akkor hihetetlen nagy újdonságnak, technikai áttörésnek és nem tudom még minek számító Csillagok Háborúja trilógiát, és keményen ötven éve tolja az ipart a Magyar Királyi Televízió, közismertebb nevén a Magyar Televízió.

Szóval, boldog május eljsejét, állítsatok májusfát, várjátok az esőt és ilyenek.

Játsszunk olyat, hogy aki eltalálja mi látható ezen a képen, annak neve isteni magasságig lesz emelve, meg még talán egy csokinyuszit is kap. ;]

De most tényleg; az szerintetek mért van, hogy a a Mizo Kefir tetején található fóliára kefír, míg a doboz oldalára már kefir szó van felvésve? Ez olyan féldiplomatikus megoldásnak tűnik, hogyhát a dizájnőr nem tudta, hogy most hosszú í-vel vagy röviddel szokják írni, így aztán leírta mindkettővel, abból baj nem lehet.

Nem, nem az az új blogszolgáltató. Most olvasom Shamaltnál, hogy egy cikk állítása szerint, a végzős programozók többsége (!) nem tudja megoldani az alábbi feladatot:

Write a program that prints the numbers from 1 to 100. But for multiples of three print "Fizz" instead of the number and for the multiples of five print "Buzz". For numbers which are multiples of both three and five print "FizzBuzz".

Én láma voltam/vagyok, és nem tudtam normálisan lefordítani, tehát a gyengébb angolosok kedvéért: a lényeg, hogy gyerekek játszanak, és mindenki mond egy számot. Ha a szám osztható hárommal, akkor azt mondják Fizz, ha öttel, azt, hogy Buzz, ha pedig mindkettővel, akkor azt, hogy FizzBuzz. A feladat pedig egy program megírása, mely ezt szimulálja.

Részben elhiszem, hogy ez igaz, részben nem. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akiket rohadtul nem érdekel, az amit éppen tanulnak, vagy dolgoznak (van olyan OKJ-s programozó ismerősöm, aki másfél éve van ott, de nem tudja hogy néz ki a while ciklus Paszkálban (amit tanulnak elvileg)). Másrészt azért nem hiszem, hogy egy éppen végzús BME-s programozó ne tudná ezt megoldani (kb. öt sor).

Idéznék, ha nem gond:

A kisebbségek arra törekednek, hogy egyenlőségben, békében élhessenek a többséggel, és nyelvüket megtarthassák, kultúrájukat, vallásukat megőrizhessék. Ezeket biztosítják a kisebbségi jogok. […]

Végső soron az egyenlőségre nem annyira vágyom, de a többire igen. Lehet vitatkozni.

A jó öreg orosz barátaink sok mindent titkoltak, titkolnak a mai napig is. Az 1956-os események nagy része például hétpecsétes titok, legalábbis azt suttogják. (Milyen fura, ha ötven éve lett volna internet, meg blog, akkor most lehet, hogy halott lennék, vagy ilysemi.)

De eltitkolták szegény Lajka halálának körülményeit is, aki tulajdonképpen ténylegesen az első volt a világűrben; ahogyan akkoriban mondták, a kommunizmus megnyitotta az utat a világűrbe. Azt viszont majdnem ötven évig titkolták, hogy Lajka kutya nem keringőzött olyan sokat a föld körül, mert valószínűleg már a második körnél elpusztult szerencsétlen (a kabinban uralkodó hőség és pára miatt). De a vodkaivó űrkutató népet ez nem nagyon zavarta, mert ők nem is akarták visszahozni Lajkát, mint ahogyan ez is kiderült. Az űrhajó csak egy évvel később tért vissza a földre – nem nagyon akarom tudni, hogy nézhetett ki belülről.

Azért elszomorító az itthoni sajtó helyzete. Vegyük csak át sorba, hogy milyen tévécsatornákon van lehetőség híradót nézni!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Áprilisban két szomorú esemény is történt, mely kapcsolatban áll az érdeklődési körömmel, ezekről szeretnék most írni. (A kettő között nem kell párhuzamot vonni, mielőtt valami nagyon okos megjegyezne effélét.)

Még nincs vége, olvasd tovább »

Minden viccet félretéve, ez azért rendkívül különös. Miért takar ki feltűnően egy hatalmas, Oroszországban található területet a Google, ha simán át is rajzolhatnák, hogy úgy tűnjön, semmi nincs ott? Olyan, mintha direkt azért lenne, hogy észrevegyék (bár kétlem).

Pusztán érdekességként: mókás, hogy House-ban mennyi kapcsolat figyelhető meg más sorozatokkal. 1×01-ben például kapásból a Prison Breakből ismert Robin Tunney (aliasz Veronica Donovan, az ügyvédnéni) látható, akit igazából ugye itt láthattunk először, nem a PB-ben. Aztán ha már PB, akkor: 1×07-ben Dominic Purcell (aliasz Lincoln Burrows) tűnik föl, aggódó férjet játszva. Mi is van még… ja igen, 1×15 (ebben nem vagyok pontosan biztos), melynek a végén Hausz a CSI: New York zenéjére (The Who, remélem nem mondtam újat) zongorázik ezerrel. És hogy még egy utolsó PB-löketet toljak: 2×01-ben le merném fogadni, hogy a Fox Rivert véltem ismét látni. Eddig ezeket vettem észre.

Ma ötven éve, azaz 1957. március 25-én írták alá a római szerződést, mely úgymond lerakta az Európai Unió alapkövét. Kezdetben hat tagállam volt, tehát a közhiedelemmel ellentétben a zászlón található tizenkét csillag nem a tagállamok számát jelöli (mint az amarikai zászlóban), hanem a pontosság, a tökéletesség és az összetartás szimbóluma. (A zászló eredetileg nem is az Unió zászlaja volt, hanem Európáé.)

Szóval akár azt is lehetne írni, hogy boldog születésnapot, kedves, drágalátos EU!

Ismét rengeteg energiát spórolunk majd meg azzal, hogy átálltunk a nyári időszámításra. Elvileg azért, mert fényesebbek lesznek a nappalok, és ez rendkívül jó. Meg ilyenek. (Hm, ez nem is rossz ötlet, fizikából úgyis kell valami házidolgozat, majd írok valamit erről a témáról.)

Jahde, ne kalandozzak el. Igen. Hol is tartottam? Jah, nyári időszámítás. Utálok órát állítani, mert bogaras majom vagyok (nem), és minden órát másodperc-pontosan akarok beállítani (igen). Ez meg úgy néz ki, hogy először a pécének megmondjuk, hogy csekkolja az atomórát, mer' az jó, aztán ülök a monitor előtt, és az összes órát (számszerint öt darab van a szobámban) másodperc szerint igazítom.

Hülye vagyok, tudom, de egyszerűen zavar, amikor az egyik órán már hétfő van, a másikon még vasárnap.

Amúgy nem lep meg, hogy hamarosan kevés lesz a hétszámjegyű telefonszám. Vidéken általában hat (bár ott a körzetszám kétszámjegyű, ellenben a fővárosi hívószámokkal, tehát a 06-32-123-456 lehetne akár 06-3-212-3456 is). Ha úgy számolunk, hogy hozzávetőlegesen tízmillió ember él Magyarországon, akor könnyedén kiszámítható, hogy a hétszámjegyű hívószámokból pontosan tízmillió darab lehet. Persze fölösleges így számolni, mert egyrészt nincs mindenkinek telefonja, másrészt ott vannak a mobilok, ahol külön kétjegyű körzetszám van, ergo újabb tízmilliónyi lehetőség. Hagyom is a számokat, mert nem értek én azokhoz, de a lényeg, hogy nem lepne meg, ha egy-két éven belül, a vezetékes (vagy akár a mobiltelefonok hívószámai is, sőt, it még nagyobb esély is van, mert szerintem több mobil van, mint vezetékes, olyan is lehet, hogy egy emberre több mobil jut) hívószámok nyolcjegyűek lennének.

Ma van a Pi-nap. Akartam erről írni (kobak megelőzött), mert ugyan a matekmatikához analfabéta vagyok, de a pí az jófej. Például, ha nem lenne pi, akkor nem tudnák kiszámolni, hogy pontosan hány darab kis háromszög alakú sajtocska fér el kényelmesen a Medve sajt dobozába (néha persze pível is vannak bakik, mint azt a bejegyzés is mutatja).

Holnap kokárda, ma meg egy Pi-jel.

Mindenesetre a legviccesebb dolgok egyike, hogy mai napig létezik a .su, mint Soviet Union, azaz Szovjetunió tartomány.

Sőt, a Google jelenleg – az erre a feltételre szűkített keresésekre – kettőmillió nyolcszázezer találatot számol, ami azért figyelemre méltó.

A tartományt 1990-ben rögzítették, az akkor még működő Szovjetunió számára; jelenleg is rendelhető, potom 100 USA dollárért, ami e sorok írásakor 19 012 magyar forintnak felel meg.

Az alapvető gond, hogy mostanában az emberek többsége nem tud (vagy nem akar?) kommunikálni. Milyen mókás, hogy a magyar telefonálók 99%-a nem tud üzenetet hagyni. Kedvencem a hívj vissza, fontos típusú üzenet, amiből tulajdonképpen marhára nem derül ki, hogy most mit is akart. A másik, amikor elrejti a számot. A kis rejtélyes, érted. De rákettyint, ugyanis ilyenkor kapásból a Send busy tone gombot nyomom, mert nem érdekel, hogy ki az. (Néha én is el szoktam, tény, de általában nem rejtem el, nincs értelme.)És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egyesek milyen taplón tudnak beleböfögni a telefonba. Szóval azért alap lenne, hogy Halló, tessék!, vagy Igen?, nem csak röfögni meg pöfögni, aztán döntsd el mi van. Vagy ha már más telefonját veszem föl, akkor alap, hogy Helló, ez a más telefonja, tudok helpelni valamiben?, vagy nem?

E-mail-üzenetekről már tényleg nem is merek írni. Egyrészt, az egésznek kezd irgalmatlanul csökkenni a népszerűsége, pedig az e-mail nagyon jó dolog – ehhez képest ma csak szpemre használják, és állítom, hogy ha a regisztrációk nem e-mail-címen keresztül mennének, akkor fele ennyi e-mail lenne. És nem kell ellenkezni, ez így van. Mindenki jön nekem, hogy MSN-en akar ezt meg azt küldeni, meg majd felteszi webre meg akármi, holott ott az e-mail, tök kényelmes, bárhol tudom ellenőrizni (még a mobilomon is), és viszonylag gyorsan működik.

De kicsit elkalandoztam: e-mailt meg igen kevesen tudnak írni. Szóval néha kapok olyan levelet, hogy először leesem a székről a röhögéstől, aztán nagyon remeg a kezem, hogy beidézzem egy bejegyzésben, de aztán mégsem. Például itt van ez, már régebben jött, és most már megérett, hogy idézzem (névtelenül, természetesen):

Jó napot.

Arrro lenne szzó hogy amikor elinítom az X-fire programot akkor elmegy a nem de az x fire az tovább meg mármint látsja a szervereket.De később vissza jön a net.

És akkor itt be is fejezném.

A Maschinenpistole 40, azaz Géppisztoly 40 (közismertebb nevén MP40) egy német könnyűgépfegyver, az MP36-os modell elődje, mely a második világháborúban szolgált, a tengelyhatalmak oldalán. Egy időben Schmeisser néven ismerték, Hugo Schmeisser német fegyvertervező miatt (aki a világ első gépfegyverét, az MP18-ast tervezte, mely kinézetileg a PPSh-41-re hasonlít, amit a szovjetek erről mintáztak), pedig a fegyvert nem ő tervezte, csak segédkezett, de az ő általa készített faburkolatú megoldás nem vált be.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Wilhelm és Paul az egykoron szebb napokat is látott Mauser család gyermekei. Már fiatalon dolgozni kezdtek, apjuk nyomdokaiba lépvén, fegyvergyárosként. A Mauser 1870-től gyárt puskákat, és még mai napig működő cég. Én pedig Mefi vagyok, és az egyik fegyverükről, a 98-as Kurta Karabélyról, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a Karabiner 98 Kurz, azaz Kar98k-ról szeretnék írni.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A Mosin Nagant – akárcsak a PPSh-41 – orosz puska. Könnyű tömege, viszonylag gyors működtethetősége és figyelemre méltó lőtávolsága tette kiváló szolgálati fegyverré. Neve Szergej Mosin kapitány (szegény oroszoknak olyan nevük van, hogy öröm leírni is) és Léon Nagant készítőinek névösszetételéből ered. Érdekesség, hogy Émile és Léon Nagant testvérek voltak, és az 1800-as években nyitották meg cégüket Belgiumban, majd Mosinnal közösen 1891-ben jelent meg a Mosin Nagant első változata. (Később Nagant autógyártással foglalkozott.)

Még nincs vége, olvasd tovább »

PPSh-41 dobtárral

A PPSh-41 szovjet géppisztoly, a világon talán az egyik leghíresebb, de mindenképpen az első gépfegyverek egyike. 1941-ben tervezte egy bizonyos Georgii Shpagin – a neve innen is ered: Pisztolet Pulemjot Shpagin -, a második világháború egyik legtöbbet gyártott fegyver (a legkedveltebb pedig az amerikaiak M1A1-es karabélya, de erről majd később). Magyarországon – többek között – az 1956-os forradalom során használták, és néhány évig gyártották is. Elődje, a PPD-40 előállítása rendkívül költséges, üzemeltetése és felépítése (ezáltal javítása is) túl komplikált volt, ezen problémák megoldásaként született a PPSh-41, melynek előállítása olcsóbb, ám hatékonysága és javíthatósága nagyobb volt, és nem utolsó sorban a katonák is elégedettek voltak vele.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Írtam már róla, így az előzményeket és a történteket nem szeretném mégegyszer leírni. Kicsit más nézőpontból írnék most, méghozzá egy fiatalember sorsáról. 1956. december 8-a szomorú nap Salgótarján történelmében. Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz Istvánnak hívták. 1956-ban még nem töltötte be tizenkilencedik életévét. A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban tanult (édesapja itt volt igazgató), sikeres érettségi-vizsgája után az ELTÉ-n tanult tovább. Mikor kitört a forradalom, édesanyja kérte, hogy utazzon haza, Salgótarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt (akkoriban nem igazán volt fűtés, még kevésbé errefelé, így a szenet lepakolták a házak elé, ahol kis ablakokon a pincékbe lapátolták), mikor egy eltévedt golyó eltalálta, s azonnal véget vetett életének. Irodalomkönyvekben és -órákon nem nagyon hallani róla, pedig verseket is írt, nem is akármilyeneket. Akinek dr. Ravasz István neve mond valamit, nem jár távol az igazságtól – a hadtörténész Ravasz István unokaöccse.

A salgótarjáni sortűznek ma van az ötvenedik évfordulója.

A képen a Konopiště nevezetű kastély látható. Jelenleg cseh kezekben van, ám a kastély eredetileg a Hohenberg család tulajdonát képezte, és most Sofia Hohenberg, aki egyébként Ferenc Ferdinánd dédunokája, a berendezési tárgyakat kivéve követeli a teljes birtokot (beleértve a hozzátartozó erdőt is).

Kíváncsi vagyok mi lesz a dolog folytatása…

Az új-abszolutizmus hazánkban

A Bach-rendszer birodalmának minden országát autonómiát nélkülöző közigazgatási egységként kezelte. Magyarországot – Erdély és Horvátország leválasztása után is – túl nagynak vélte, így még tovább darabolta. A déli területekből kialakították a Szerb Vajdaságot, a „maradékot” pedig öt különböző kerületre osztották. Az országban nyílt germanizálás folyt; az osztrák-magyar vámhatárokat ugyan eltörölték, de bevezették az osztrák adórendszert, az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették, a közoktatást egységesen szervezték meg, a katolikus egyház teljes befolyásának bizonyításával (a „sok” középiskolát is veszélyesnek tartották, így csökkentették azok számát), a kötelező nyelv a német volt.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Homérosz és eposzai

Neve énekmondót, költőt jelent, feltehetőleg valós személy, Kr. e. VIII-VII. században élt, a „Homérosz” lehetett azonban egy ión énekmondó (rhapszódosz) iskola, ill. nemzetiség gyűjtőneve is. A tradíció az Iliászt és az Odüsszeiát Homérosznak tulajdonítja, bár a két mű történelmi és világnézeti sajátosságai között nagyjából száz év különbség fedezhető fel. A monda szerint a legendás énekmondó szülővárosának rangjáért hét város küzdött.

Még nincs vége, olvasd tovább »