A Pöttyös az igazi, szerintem ezt mindenki tudja. A legsikeresebb magyar brandek egyike (most ne boncolgassuk, hogy valójában mennyire magyar). A Guru mint legújabb termékük isteni, szóval az is látszik, hogy képesek haladni előre, habár annak a reklámja érthetetlen és nevetséges volt (gondolom a vudu-szertartáshoz volt valami köze, tudjátok, amelyikben a csaj vetkőztetni a csávót távkapcsolattal).
Ellenben a frank reklámügynökség most megmutatta, hogy tudnak ők roppant jó dolgokat is összehozni. Ha lehet azt mondani egy reklámra, hogy zseniális alkotás, akkor az új Annyi Pöttyös vár még rád… videó bizony zseniális lett:
Oké, akkor egy kódolatlanná tehető elérhetőség (sic, unlockable achievement): mutassatok egyetlen olyan reklámot, amely bankhoz kapcsolódik és jó volt.
Ott volt az Emesés-kampány, aminek az első darabja jól sikerült, az összes többit viszont inkább hagyjuk. Ott volt az Erste Ödön-kampánya, most meg itt van ez az idióta Kinél bankolsz? baromság, mindkettőtől világgá menekültem. Az OTP bebizonyította, hogy a még akár kedvenc dumaszínházas előadók is lehetnek vállalhatatlanul rosszak, csak egy bank reklámjába kell őket betuszkolni. A Raiffeisen bármelyik próbálkozását is elővehetném, szintén hasonlóan irritáló eredmény.
Mondhatnánk hogy ez is siker, hogy évekkel ezelőtti kampányokra emlékszünk, és társul is hozzá a bank, azonban az én termékemet inkább a jó marketing (megint más kategória, hogy méginkább maga a termék hasznossága, szerethetősége) miatt szeressék és ismerjék, minthogy jahogy az, aminek az a gáz reklámja volt.
Néha annyira rossz nézni, mennyire vállalhatatlan, minőségen aluli reklámok vannak, amikor például lehetnének olyanok is, amilyen ez itt:
Ingrid olvasgatta a JOY nevű női magazint, ő mutatta, elsőre mindketten azt hittük, hogy tényleg egy karszalag van ott, és persze tényleg az, csak nem érvényes a belépőre. Az ember megnézi, röhög egy jót, bevésődik az agyába hogy mit látott, ír róla blogjába, elmeséli a haverjának és így tovább. Igényes, eredményes reklám, rögtön nem is zavaró, hogy a magazin közepén hirdetést kell olvasni.
Vannak mostanában ezek a reklámok, amelyek egyébként zseniálisak a maguk műfajában, és a marketinges kollégák minden bizonnyal megérdemlik a dicséretet, csak ott a másik véglet, a kedves néző, akinek a hideg futkos a hátán, és persze simán meg is rendeli a szolgáltatást. De hát ez a lényeg, és még beszélünk is róla, ahogy mondani szokták.
Biztosan mindenki tudja már miről beszélek: minimalista reklám, egy ember a kamera előtt, bedob egy kérdést: ön mennyit költ egészségre, vált a kamera, és pár másodpercig látsz egy műlábat felhúzó embert, majd jön a szöveg, hogy kicsi is elég a bajhoz, és a biztosító logója. Vagy például olyan is van, amelyben az egész ház leég egy másodperc alatt. A reklám nem több mint tíz másodperc, a költségvetése forintban azonos, mégis, akárhányszor meglátom-meghallom, erős késztetést érzek hogy azonnal megkössem a legdrágább élet-, lakás- és macskabiztosítást.
Én most például olyan biztosítást vásárolnék, hogy meglegyen az államvizsga, illetve egyéb fonalakon mozgó események is pozitívan záródjanak.
Van még több technológiai villantás, több kis hasonló videóban bemutatva. Az egészben ami nekem nagyon szimpatikus, hogy ezekkel a kis szimulációkkal kvázi közelebb hozzák az emberekhez a technológiát. Pontosan azt hangsúlyozza, hogy a technológia egymagában semmi, az okos felhasználás és a kiváló mérnöki megoldás lesz, amitől a technológia csodás dologgá válik.
Ezekben az okos-autó dolgokban (parkolási segítség, intelligens baleset-felismerés stb.) abszolút hiszek. Tudom, hogy van pár mugli, aki foggal-körömmel küzd az ilyen megoldások ellen, mondván egy százéves százas Skodában nem volt semmi ilyen, sőt még szervó sem, aztán mégis gurul, de én amondó vagyok, hogy a fejlődés jó dolog, és teret kell neki engedni. Aztán ki tudja, lehet hogy mától ötven év múlva teljesen természetes lesz, hogy az autó magától beparkol, és hogy fele annyi baleset történik az utakon.
Az egyik új kedvenc sorozatom, a »Boardwalk Empire« kis hazánkba is megérkezik, egészen pontosan az első részét január 10-én fogja vetíteni az HBO. A hármas metró vonalán végig, szinte minden plakáton a hatalmas Boardwalk Empire felirat csillog, és úgy általában is nagyon sok hirdetést látni. Tegnap kinéztünk a Jókai téren lévő kis karácsonyi vásárra (halkan jegyezném meg, hogy háromszor jobb, mint a Vörösmarty téren látható, és itt négyszáz forint egy finom kürtőskalács, nem pedig ezernégyszáz), és ahogy sétálgattunk, az Írók boltja előtt láttam egy hatalmas EMPIRE feliratot világítani, még mosolyogtam is, hogy pont olyan mint a sorozatban. Végül aztán hazafelé menet leszakadt az arcom, mikor láttam hogy ez tényleg a Boardwalk Empire, nem csak olyan. Korhű ruhába öltözött fiatalok újságot osztogattak, ingyen cipőt pucoltak és még egy járgányt is odagurítottak, amiben maga Nucky Thompson furikázott.
Íme képekben:
Le a kalappal az HBO előtt, hogy ilyeneket itthon csinálnak!
Az a lényeg, hogy ha az új termékkel megmosod a fogaidat, akkor azonnal hat, és fogaid nem lesznek érzékenyek a jéghideg italokra (vagy ételekre, akármi).
A reklámon akadtam meg igazából, több dolog is feltűnt. Az egyik hogy nyújtja az emberkéknek a fogkefét, de mindenki az ujjával masszírozza a fogaira. A másik, hogy még ha el is hiszem hogy gyorsan hat, vagy tényleg gyorsan hat, akkor biztosan finom íze lesz az üdítőnek. Ha mentolos, akkor azért lesz rossz, ha meg nem mentolos, akkor hát sokat a fogkrém nem ér. Továbbá ami főként megakadt rajtam, hogy tíz éve ugyanilyen fogkrémreklámok mentek a tévébe, csak akkor más volt a forradalmi újdonság.
Tényleg ennyire kevés a kreatív területen dolgozó szakemberek kreativitása?
Azzal nincs is baj, hogy a TV2 fogja adni idén az UEFA Bajnokok Ligáját, azzal viszont annál inkább, hogy egy cirka ötperces reklámmal hozzák ezt a mélyen tisztelt nézőközönség tudtára. Csak ugye minek. Mert a BL-közvetítés egy fix nézőcsoportot hoz, aki ugyanis nézi, az reklám nélkül is tudni fogja, hogy a TV2-n adják, aki meg nem nézi, nem fogja egy háromperces szpot után remegő kezekkel várni. Reklámozásból tehát egyes.
A másik dolog, hogy megkaptam névnapomra a »Vissza a jövőbe« első részét DVD-n, amit voltak kedvesek újraszinkronizálni. A színészek nagyobbik részét megtartották (Rajhona Ádám, Rudolf Péter, Götz Anna), de egyszerűen katasztrofális lett. Igényes munka, félreértés ne essék, de vegyük például Rudolf Pétert. Anno annyi idős volt, mint Michael J. Fox, és még talán nem tudott annyira szinkronizálni, így fiatalosan, beleéléssel csinálta és ez nagyon-nagyon sokat dobott a filmélményen. Most pedig egy higgadtabb Rudolf Pétert hallani, olyan mellékzöngével, hogy várod a papírlapozást, annyira hallatszik az unott, monoton hangulat ami a stúdióban uralkodott. És ez végig jellemzi a filmet. Szomorú, az meg pláne, hogy ezt mostanában a legtöbb szinkronon érezni. És nem kell köpködni; sem azért hogy bezzegamagyarszinkron, sem pedig azért, hogy tanuljunk nyelvet és ne szinkronizáljunk. Ha húsz éve sikerült olyan szinkronfelvételeket készíteni, amik jobbak voltak mint az eredeti, akkor ma miért nem jön ez össze?
Kivételesen nem a nő, a kisgyerek vagy a kisállatról van szó. Nemrégiben a Times Square-en egy magát Bailout Billnek nevező csávó pénzt osztogatott. Azoknak, akik a jelenlegi gazdasági helyzet miatt nem tudták kifizetni számláikat, vagy egyszerűen pénzre volt szükségük. De tulajdonképpen bárkinek fizetett ötven USA-dollárt, aki odament hozzá. Cserébe annyit kért csupán, hogy akinek pénzt ad, az látogassa meg a hirdetéssel foglalkozó weboldalát.
Talán az egyik legjobb reklámlehetőséggel biztosan megalapozta a hirdetési oldal jövőjét. Persze lehet hogy az egy ember nem fogja megnézni, és az ötven dollár fejenként elég sok, figyelembe véve hogy nem tíz embernek adott, viszont pár óra múlva leadta a hírt weblapcímmel az összes nagyobb amerikai, később pedig nemzetközi híroldal is, bemutatták a tévékben, bemondták a rádiókban, és így tovább.
Nem tudom mennyi pénzt osztott ki, de az biztos, hogy ilyen gyorsan ennyiért semmilyen hirdetési rendszerrel nem ért volna el hatásosabb eredményt.
