Tegnap este befejeztem a GTA IV sztori részét (ez egyébként 60%-os állapotot jelent a teljes játékot tekintve).
Pontosan azóta játszom vele, amióta »megvan a PS3«, habár túl sokat nem foglalkoztam vele, mert a fontossági listán a videojátékok majdnem leghátul állnak. Összesen olyan 130-140 órám van a sztoriban és a különböző ökörködésekben, ha így kiszámoljuk a nagyjából tízezer forintos árat, akkor az óránként fizetett 76 forint nem is tűnik olyan vészesnek.
A játék ugyan tetszett, de szerintem a GTA-sorozatban ez volt a leggyengébb darab. Egyrészt a rajongók szerte a világban panaszkodtak eleget a hihetetlen gépigényről (kevés olyan PC-t láttam, amin szépen menne a játék, viszont még az XBOX 360-nak és a PlayStation 3-nak is meggyűlt vele a baja). Ez a része egyszerűen el lett tolva, mert azért a grafika például nem lett olyan jó.
A történet érdekesnek indul, de végül olyan semmilyennek fejeződik be, a nagy finálé katarzisa elmarad. Már a GTA San Andreasban is furcsa volt a sztori, ahol nem hatalmas maffiózókat, hanem kis utcai bűnözők feltörekvő útját mutatják be, itt azonban ezt az egészet megspékelték néhány hülyeséggel, például, azzal, ahogyan fél óráig üldözöl az egyik küldetésben valakit az autópályán, szembe sávban, lövöldözve és egy árva rendőr sem jön. (Nem hiányoztak mondjuk.)
Az automatikus mentés nagyon király, illetve jól eltalálták az egyensúlyt, nem volt annyi részlet, mint a GTA:SA kicsit eltúlzott háromszázruha-háromszázétel-karma-erő-izom-gengszterszemüveg világában, de azért volt annyi, hogy mókás legyen.
Gránátokat és rakétavetőt szinte sosem használtam, mert elég gázosan működött mindkettő; előbbi a célzás miatt néha mellettem robbant fel, amitől persze én azonnal mentem a kórházba, de ha félméterre egy ellenség mellé dobtam, semmi sem történt. Na és a célzás: hihetetlen, hogy ezt még mindig nem sikerült megoldani; volt olyan, hogy tőlem félméterre éppen szétkenték a fejemen az egyéb testrészeimet, azonban a célzó a negyven méterre lévő fedezékben álló mukit kapta el. Nade, ez a kontrollerek rákfenéje is.
Ja igen. Ami tényleg katasztrofális, az a zene. Le is kapcsoltam a hangerőt, mert egyetlen olyan rádióállomás sem volt, ahol jóféle zenéket lehetett volna hallani.
Jó volt, hogy már lehetett itt-ott bele lehetett szólni a történet fejlődésébe, ami még gyerekcipőben járt, talán a következő résznél jobban kifejtik.
Sajnáltam, hogy a helikoptert leszámítva semmilyen repülő eszköz nem volt; értem én, hogy San Andreas jóval nagyobb mint Liberty City, de akkor is. A város amúgy király lett, bár kerestem a régi ismerős helyeket, ellenben ezek hiányát nagyon jól megmagyarázták.
A GTA V-öt is várom, de talán kicsit jobban az azt követőt, ami reményeim szerint ismét Vice City-ben játszódik majd. Persze a hanuglat nem lesz ugyanaz, mint régen, de akkor is.
Most ráérő perceimben a két kiegészítést és a végtelen melléksztorit fogom nyúzni, van még jócskán a játékban.
Ennek örömére iOS-re is le lehet tölteni, bepattani egy sportautóba és végig gurulni a tengarparton a Self Control című számot hallgatva, miközben megszerezzük fél Miamit Vice City-t, gyönyörű, A sebhelyes arcú című filmből ismert házikónkba tartva.
A Vice City egyébként az egyik legkedvenebb (sic!) játékom, anno egy 333 MHz-es gépen működésre bírtam, persze szaggatott mint a dög. Imádtam a hangulatot, a sztorit, az egész varázst. Minden bizonnyal a GTA-széria egyik legjobb darabja, de magának a játékiparnak is, habár ott inkább a GTA 3 figyelemre méltó, sikerült ugyanis egy játékot úgy áthozni a modern világba, hogy minden elvárást teljesítsen.
Hamarosan jön a GTA V (már előrendeltem!), habár a GTA IV-gyel még nem végeztem PS3-on.
A legújabb múló szocmobiliális (ezt a szót egészen pontosan huszonegy másodperce találtam ki) a Draw Something, amely egyébként olyannyira egyszerű, hogy szinte bántja az embert, hogy nem annak jutott eszébe az ötlet.
A játék arról szól, hogy a partnerednek rajzolsz valamit (megadott szavakból lehet választani), majd amikor éppen van ideje, és meg tudja nézni, végignézi a rajzolás folyamatát is, majd megtippeli az adott szót. Minden sikeres játék után új forduló jön, azonban ha egyszer nem sikerül, akkor a játék visszaáll az adott emberrel az első fordulóra.
Itt éppen én rajzoltam le a DICAPRIO szót:
Különösen vicces a játék, ha van egy-két barátod, aki durván jól rajzol, mint mondjuk . A Store-ban most éppen csak 79 eurócent a fizetős változat, amelyben nincsenek reklámok sem. iPadre és iPhone-ra egyaránt elérhető, nincs külön változat. (Ha jól tudom Androidra is elérhető, de ezt majd egy androidos megmondja jobban.)
Karácsonyra szüleimtől társasjátékot kaptam. Nem tudom mennyire számít gáznak 2011-ben 2012-ben ilyen offlájn eszközökkel szórakozni, de a társasjáték az egyik kedvenc mókázásom.
Ennek a játéknak a célja, hogy a játékos összegyűjtsön három különböző mesterkártyát. Ezt úgy teheti meg, hogy a korábban kisorsolt célját eléri, és helyesen válaszol egy mesterkérdésre. A táblán kérdésekre válaszolva lehet haladni egy kis autóval. Az utazókérdések könnyűek, közepesek vagy nehezek lehetnek, helyes megválaszolásukkor kettő, négy vagy hat lépést tehetünk a pályán.
Nagyon jó játék, nem a könnyebbek közé tartozik, de sokat tudhatunk meg kishazánkról, és sokat lehet közben röhögni közösen, magunkon és persze a másikon.
Szóval a GTA még mindig az a játék, ami elő hozza belőlem az állat, és nagyon határozottan kell hátratennem a kezem, hogy ne szaladjak el konzolt vásárolni:
A legnagyobb problémám, hogy ugyan felerőszakoltam a gépemre a GTA IV-et, de egyszerűen élvezhetetlen a játékélmény, és hogy őszinte legyek, nem is igazából akarok folyamatosan gépet tvíkelni, arra a nagyon ritka alkalomra pedig sokkal jobb a konzol, ha társaságban összeülünk a kanapén döglődve.
A problémám az egésszel az, hogy egyrészt nem akarok ilyesmire költeni mostanában, másrészt pedig én tősgyökeres PlayStation rajongó vagyok, de mostanában azt mondják, az XBOX dívik. Meg aztán le vagyok maradva: mi ez hogy a konzolban merevlemez van? Hát én még abban élek, hogy betesszük az optikai lemezt, meg a nyolc megabájtos, 16 slotos memóriakártyát, aztán csapatjuk a zombik irtását.
Ez még egy hosszú kör lesz, úgy gondolom, de hát a GTA nagy úr, és jó lenne a IV-et is befejezni mielőtt jön az V.
Persze, most ebben nem az a nagy durranás, hogy szegény Mac-esekenk is csurran-cseppen, hanem az élmény újra átéléséről, a nosztalgiáról, meg hogy tizenkét euróért a hülyének is, hiszen klasszikus darab.
Észre sem vettem volna, ha netman nem mutatja meg. Remélem a sorozat többi tagja is érkezik hamarosan.
Az elmúlt napjaimat a jól megérdemelt pihenés jegyében fele-fele arányban munkával és játékkal töltöttem. A Portal 2 függősség olyan szintig fajult, hogy mikor tegnap beléptem a suli steril mosdójába, ahol mozgásérzékelős neon van, már vártam a kissé gépies női hangot, hogy milyen portálokon keresztül tudom pontosan üríteni hólyagomat, amelynek köszönhetően majd kinyílik az ajtó. Végül persze nem volt ilyen.
A Portal 2 az utóbbi idők legjobb játéka, mostanában játék talán egy volt, ami ennyire tetszett, az is a »Portal« volt. Tudom-tudom, Postal 3, Duke Nukem Forever és miegymás, de azok valahogy sosem hatottak meg, noha utóbbi tényleg történelmi pillanat, hogy már lewarezolható az internetek áradatáról.
14 óra játékidő van egyelőre a Portal 2-ben, a sztori végét rúgom, már voltam fent és lent, egyelőre nagyon izgalmas, kétszer sikerült huzamosabb időre (több mint tíz perc) megakadnom, bár ezt betudom inkább a zombiságnak.
Elgondolkodtató, kikapcsoló, humoros és tökéletes folytatása az első résznek, amennyire hallottam a történet vége is kiváló lesz. A kétjátékos mód a két kis droiddal hihetetlenül aranyos, három este alatt simán teljesíthető és habár csak néha lehet elakadni, tényleg kétemberes munka és azért jócskán kell gondolkodni.
Egy szó mint száz, a Portal 2 kiváló játék, minden másodpercét maximálisan élveztem. Azt hiszem, krumplira nem tudok többé nem magas szintű mesterséges intelligenciaként gondolni. :]
Persze holnap akartam megvenni, ma már sehol nem kapni, úgyhogy bukok kemény 1500 magyar forintokat a Steam-en. Kicsit mocsok dolog hogy nem lehet dollárban vásárolni, az euró meg most nem épp a legjobb fizetőeszköz, de hát ez van.
Sok idő a munka miatt nem lesz rá, de már alig bírom kivárni. (Igazából csodálkozom hogy államvizsga után nem vettem meg azonnal, és részegedtem ezzel.)
Nem nagyon akarom bő lére ereszteni, nem szeretnék kitérni arra hogy mi a sztori, kivel vagyunk és mit kell tennünk; ezeket úgyis leírták már mások, máshol. Lényeg a lényeg: a szokásos olaszos életet éljük a csodás Államokban.
Két és fél órányi játék után a következőt tudom mondani: a Mafia II minden jó tulajdonságot magával hozott, amelyet az egyben szerettünk, annyi változással, hogy a rosszakat kijavították. Nem viccelek, két óra játékidő után nem tudok mit negatívumként kiemelni. 1280×768 pixeles felbontáson szaggatás nélkül vakít, a grafika egyszerűen lenyűgöző, pedig bőven a minimum konfiguráció alatt van a gépem; a mozgások, a harcok és az egész körülöttünk lévő világ kidolgozottsága tényleg odatesz. Hozzáteszem hogy a Mafia: The City of Lost Heaven is hasonló érzéseket keltett bennem annak idején, emlékeim szerint.
Mesés. Megérte ennyit várni, látszott hogy nem véletlenül telt el végtelennek tűnő idő a két játék megjelenése közt.
Egyelőre a sztori is jónak tűnik; kedvenceim a GTA-játékok, de valljuk be, ott mindig vannak kicsit bugyuta dolgok, itt azonban ismét egy remekül be-, át- és levezetett történet került elénk. Ráadásul jelenleg nem is tűnik olyan nehéznek mint az első rész, de nem is esik át a ló innenső oldalára sem.
Kiváló játékélmény, nem tudok mást mondani. Ahogy nézem a kritikák is jókat írnak, bár komolyabban még nem olvasgattam.
A játékok mindig is lassabban jutottak el hozzám, kivéve talán azon néhány év alatt, mikor még otthon volt és fénykorát élte a PlayStation 2 konzol. Másik konzolt míg nincsen HDTV itthon nem igazán akarok vásárolni, a számítógépet pedig mindig bővíteni a játékok igényei szerint idegölő dolog, ráadásul ott van nekem drága hobbinak a fényképezés.
Azonban most hogy Macre is elérhető lett a Steam, és rögtön ingyen dobálgatták a Portalt, gondoltam mért ne, próbáljuk ki egy öt percre.
Azt vettem észre, hogy három órája játszottam folyamatosan. Hihetetlenül élveztem, kikapcsolt és mindeközben megmozgatta kicsit az agyamat, pedig nem ájultam el a grafikától és miegymás. A hangulat kicsit a Half Life-ra hasonlít (tudom, nem véletlenül), bár jobban belegondolva még hátborzongatóbb az egész.
Arról van szó, hogy átjárókat tudunk nyitni két pont között. Képzeljük el a szituációt, hogy nyitunk egy átjárót a szoba tetején és egyet a szoba egyik falán, majd ahogy belenézünk a falon lévő résbe, látjuk saját magunkat és az egész szobát felülről. Ha igazán beleéli magát az ember, eléggé hátborzongató a dolog.
Egyelőre nagyon tetszik ez a játék, többek között azért is, mert nem is olyan régen írtam, hogy »a játékipar nem tud újat mutatni«. Ott vannak a húzónevek, amelyek minden évben kijönnek egy új verzióval, de igazán egyedi ötletet, újdonságot ritkán látni. A Portal viszont ilyennek tűnik nekem, még ha három évvel később is próbáltam ki, minthogy megjelent.
Az utóbbi néhány napban a kialvatlanság fő okozója a Rovio gyöngyszeme, az Angry Birds nevezetű játék, mely a Nokia gyermekmegőrzőjében és az Apple alkalmazáspiacán egyaránt fellelhető. Az alábbi másfél perces videó összefoglalja a lényeget:
Szóval az aranyos zöld malackák megunták a banánt, vagyis jelen helyzetben a fű rágcsálását, és szemet vetettek a vicces madárkák tojásaira. De persze azok nem hagyják annyiban a dolgot, ezért egy csúzliból önnön testüket feláldozván állnak bosszút, malacok tömegeit pusztítva.
Aranyos zene, aranyos grafika, vicces játék, néha a falhoz vágnád tőle a telefont, szóval minden tökéletes.
Megjelent ma végre App Store-ban iPhone-ra és iPod Touch-ra a GTA Chinatown Wars, amelyet korábban már Nintendóra is kiadtak. Eddig nem volt nagyon időm nyomkodni, tíz percet játszottam vele összesen, de instant szerelem, mondjuk én kóros GTA-függőnek számítok, szóval.
(És a IV-gyel még mindig nem játszottam csak öt percet.)
Arra gondoltam, hogy megosztanám a nagyérdeművel azokat az iPhone-alkalmazásokat, melyek elnyerték a tetszésemet. Ez a darab azonban nem csak iPhone-ra, hanem PC-re illetve Mac-re is .
Egy leginkább logikai játékról van szó, melyben egy klasszikus detektív-regényben találjuk magunkat. Egy képregény foglalja össze a történetet, gyönyörű rajzolt grafikával, hangulatos zenével, sokféle feladattal és nem unalmas történettel. Ha röviden kellene nyilatkoznom róla, egyetlen negatívumaként azt említeném, hogy nagyon rövid, egy de maximum másfél-két óra játékidővel teljesíteni lehet, utána viszont rettenetesen hiányzik az embernek.
Ami az egyik legnagyobb erőssége, hogy többféle játék is egyben, így biztosan nem lesz unalmas. Van benne a Pipes-nevű játékhoz hasonló ügyességi feladat, ahol foyik ugye a víz, és adott elemekből kell csővezetékeket összerakni, hogy A-ból B-pontba eljusson, itt annyi különbséggel, hogy utat kell építeni Nick autójának. Aztán van benne többféle kirakós, keresztrejtvény illetve az ilyen játékoknál szokásos logikai, keresd meg, rakd össze és hasonló feladatok.
Kiváló darab, csak ajánlani tudom. (Egyébként a fejlesztő többi terméke között is érdemes nézelődni.)
Játék neve
Nick Chase: A Detective Story
Fejlesztő
Lite verzió:
(csak négy feladat)
Pro verzió:
Játékidő:
maximum 2 óra
Értékelés: 5 pont (Az egyetlen hátránya, hogy rövid.)
Ezt a bejegyzést wing hozza most, fogadjátok szeretettel.
Először is szeretném megköszönni Mefinek, hogy helyet biztosított a blogjában ennek az írásnak.
Gondolom sokan hallottatok már az nevű társadalomszimulátorról. Ez a román fejlesztésű játék az egyik legnépszerűbb böngészőben játszható MMO, jelenleg körülbelül 300 ezer játékossal rendelkezik, melyből 15 ezer magyar. Olyan nagy volumenű fiatalok is tagjai ennek a közösségnek, mint Zsukov, illetve szerény személyem.
A játék a valóság leképezése: országok és szövetségeseik háborúkat vívnak, a gyárakban munkások dolgoznak, a katonák harcolnak, a pártok politizálnak, ahogy a valóságban is. Mégis, a játék a valóság eseményeitől független, önálló, lüktető világ. A gazdaság apró rezdüléseit több száz hozzáértő követi árgus szemekkel, a nagypolitika játékosai országok sorsáról döntenek. Népszerű újságírók, nagykövetek, hírszerzők, katonák, cégtulajdonosok és az egyszerű polgárok formálják és teszik változatossá ezt a nagyszerű játékot, melyben Magyarország kiemelkedő helyet foglal el.
Ez azonban nem volt mindig így. Hajdanán csupán két régióra szorult vissza az ország területe. Az akkor kicsiny Magyarországot Románia szinte teljesen elfoglalta, nem maradt más, csak néhány dunántúli terület, ez volt a magyar ellenállás fészke. Kilátástalan volt a helyzet, a gazdaság romokban hevert, még a kenyeret is külföldről kellett importálnunk. Ám az összefogásnak, a közös erőfeszítésnek, és az ennek eredményeképp érkező több ezer új játékosnak köszönhetően Magyarország idővel ellentámadásba lendült, szövetségeseivel együtt városról városra szerezte vissza a román megszállás alatt lévő magyar területeket, majd egy véres, hónapokig tartó háborúban két vállra fektette az eRepublik akkori legerősebb országát, Romániát. Azóta megjártuk a csúcsot, tankjaink Alaszkában őrizték az olajmezőket, és egy időre Washington is ősi magyar föld lett. ;) Ám a játék nem állt meg, újabb tízezrek érkeztek. és bár Magyarország még mindig a legerősebb államok közé tartozik, létszámban visszacsúszott a hatodik helyre, közvetlenül Oroszország mögé. A sort egyébként Lengyelország vezeti 44 ezer fővel, köszönhetően a lengyel egyetemisták november óta tartó regisztrálási hullámának.
Magyarországnak tehát nagy szüksége van új, lelkes játékosokra, akik friss lendületet adnak az országnak. S ki tudja, idővel talán közülük kerül majd ki az ország következő elnöke is…
Ha kedvet kaptál, márpedig miért ne kaptál volna kedvet, regisztrálj a címen, mely a saját referrer linkem (csak hogy ne maradjon a jutalom a román adminoknál). Ne ijesszen el, hogy a játék elsőre bonyolultnak tűnik, és az első pár nap nem sok tennivaló van - idővel rengeteg új lehetőség nyílik meg előtted. Szerencsére az eRepben a karakter fejlettsége nem függ a ráfordított időtől, mivel az alapvető dolgokat 2 perc alatt el lehet intézni néhány kattintással, így vizsgaidőszak alatt sem kell parázni :)
A hivatalos magyar chat a címen az #erep szobában található.
Így 2010 közeledtét érezvén, hogy a szokásos mi-történt-idén bejegyzés előtt írjátok le ti, kedves drága olvasók, hogy mi történt veletek. Lehet rövid, egy mondatos komment, például hogy összejöttél életed szerelmével, vagy egy egész életrajzi regény, benne a napra és órára-percre pontos történésekkel – nincs jelentősége. Csináljuk viszont őszintén vagy sehogy, hülyeségeket ne írjunk be, és hogy egy kis íze is legyen a dolognak, a kommentelők között teljesen véletlenszerűen kisorsolok holnap egy valakit, aki kap ajándékba egy tábla választható ízesítésű nagy tábla Milka csokoládét! Ha a csoki nem ízlik, akkor pedig tetszőleges más édességet.
Korábban írtam, hogy érkezik a »Samorost« nevű kattintgatós-logikai játék utódja, a »Machinarium«, mely gyönyörű grafikájáról híres. Na, most és megérte rá várni, mert szokás szerint hihetetlenül szép, aranyos és kellően jó fejtörő.
Nos, ha az EA games annyira nem is jött bele a dolgokba, mint »szerettem volna«, mégis egy eléggé korrekt anyagot hoztak össze Shift néven a Need for Speed család legújabb gyermekeként.
Amit elsőre el lehet mondani: az éjszakai én-vagyok-a-kemény-gyorsulási-versenyes vonalról letértek (végre?) és most inkbáb az autóversenyek világába kalauzolják a mélyen tisztelt játékost. A koncepció egyértelmű: szimulátor. Bár a NFS játékok szerintem sosem a valósághű élményről voltak híresek, itt viszont mintha igyekeztek volna arra rámenni, hogy ha leül valaki játszani elé, akkor úgy érezze magát, mintha éppen tényleg egy autóban ülne és tényleg kettőtízzel száguldozna. Igen, nagy újdonságot mondtam, minden autós játéknak valahol ez lenne a célja és bár lehet hogy a fejlesztők erre törekednek, ez az információmorzsa hozzánk játékosokhoz nem mindig jut el.
A grafikát elég sok helyen leszólták, hogy köze sincs a bemutató videókban látottakhoz, de erről nem tudok objektíven fogalmazni, mert elég régi videókártyám van, ezzel szerintem tűrhető volt, bár én sosem a grafikát tartottam lényeges szempontnak egy játékban, hanem a játékélményt. Az meg úgy-ahogy megvan.
Nem írhatom le, hogy Na végre, az EA megcsinálta!, de azért szerencsére leszólni sem kell nagyon. Bőven nem rossz játék; persze nem lesz akkora NÉV mint mondjuk az Underground volt, de azért kellemes kikapcsolódást és egy kis hajszálnyi reményt nyújt, hogy talán titokban az EA valami ennél is brutálisabb darabon munkálkodik.
A DOS-os korszak másik gyöngyszeme, egyik legjobb játéka (bár abban az időben melyik játék nem volt jó?) a »Prehistorik 2« után a Titus the Fox – To Marrakech and Back, amiben egy aranyos kis rókával kell vágtatni az éjszakában, kikerülve vagy a mindenféle tárgyak felvétele után megdolbálva a nagyobb darab kopasz csávókat, a hajléktalanokat akik üveggel dobálnak, a kutyákat és a kukákat, amelyekben valami vagy valaki egy nagy kalapáccsal próbálja kiverni belőlünk a szuflát. Tizenhat pályás azt hiszem, vannak benne húzós részek azért. F3-mal lehet kikapcsolni a zenét, a játék, a »DOSBox« pedig ehhez is jól jöhet.
Nyamm, a GTA IV megjelenése óta most először éreztem igazán, hogy szeretnék egy jobb konzolt vagy gépet, mert bár tényleg nem játszom, de ilyeneket bűn kihagyni:
Brutálisabb játékélmény, zúzás, több helyszín (pölö Kuba is), saját magad által felépített és vezetett család, robbanások, lövöldözések, halakkal alszás és hasonló dolgok. Van róla videó is:
Mondjuk az elgondolkodtató hogy Gamespoton négy és fél pontot kapott a tízből.
Számomra egyértelműen a , hogy idén télen jön a Max Payne 3, mindenidők egyik legjobb játéka, mindenidők egyik legjobb játékfejlesztő cég, a Rockstar Games gondozásában.
Egyébként pont valamelyik nap jutott eszembe, hogy nem igazán vannak már új játékok. Mármint játékoknak jelennek meg újabb kiadásai, van Max Payne 3, van GTA IV, van Need for Speed, de nincsenek új játékok, nincsen új CS, nincsen új Max Payne és így tovább. Van nagyjából tíz-tizenöt játék, amiket anno zseniális emberek megalkottak, aztán ezeknek jönnek az újabb kiadásai és ennyi. Talán ami mostanában igazán újdonságnak számított, az a Mirror's Edge volt.
Mondjuk annyira nem bánt a dolog, mert gyakorlatilag a számítógépen vagy konzolon történő aktív gémerkedés az egyetlen, amire egyáltalán nincs időm. Tudom hogy flegmán hangzik, de tényleg nem tudom beleszorítani még ezt is 24 órába, ráadásul ha már van egy órám amikor játszanék, inkább olvasok vagy filmet-sorozatot nézek. Majd öregkoromban.
Még múltkor ajánlotta az , ami egy a Quake 3 motorjára épülő teljesen ingyenes játék, mely letölthető standalone változatban Windowsra, Linuxra és OS X-re egyaránt, valamint a már meglévő Quake 3 Arena játék kiegészítéseként is.
Interneten (vagy LAN-on) lövöldözhetünk egymásra mindenféle fegyverrel, nagyjából a valóság talajától nem elrugaszkodva (értsd: nem mindenféle balul sikerült kísérlet mutáns maradványaitól kell megszabadítani a világot, hanem csak terroristáktól). Idegesítő, ugyanakkor izgalmas dolog is, hogy lövés után ha nem szedünk fel valami egészségügyi csomagot, előbb-utóbb elvérzünk, így újabb pontot ajándékozva támadónknak.
Nekem leginkább azért tetszik, mert valahol a Counter Strike és a Call of Duty között van élmény tekintetében, ráadásul elfut még a leggyengébb gépen is, CD-kulcsos és warezolós mókáktól megkímélve magunkat.
Este kilenckor nyitok egy tízfős szervert, akit érdekel a dolog, töltse le a játékot Windowsra innen, vagy más orrendszerre .
A szervert itt lehet elérni (dedikált, így elvileg a szerverek között ott kell legyen, de ha mégsem):
Nemrégiben írtam, hogy »lesz GTA IV PC-re«, igaz nem november 19-án, ahogy ígérték, csak december másodikán, de megtekintve ezt a (korhatáros) videót, az első gondolatom az volt: mégis fel kellene újítani a vasat, hogy megbírja. Vagy legalább egy XBOX 360-ra váltani »Wii-ről«. (Igazából nem. Az első gondolatom viccen kívül az volt, leesett állal, hogy: JÉZUS ATYA ÚR ISTEN!.
Ugye, hogy ugye? És a poén, hogy ilyen videókat majd játék közben lehet készíteni, a beépített videóbuheráló cuccal.
Nos, a sulinak nemrég , ahol többek között egy Nintendo Wii játékkonzolt is lehetett nyerni. A szerencse pedig úgy hozta, hogy én vagyok a nyertes személy. (És igen, sikerült nem leírnom, hogy OMG NYERTEM EGY WIIT!!!!44négy!)
Még semmilyen játékom nincsen hozzá, csak az alap sportos akármi, de egyelőre hihetetlenül tetszik. A poén, hogy tényleg megmozgat, komolyan, amikor boxolni kellett, én hülye nyomkodtam a gombot, aztán sírtam a röhögéstől, ahogyan kalimpáltam a fehér kis kütyüvel, és jöttek az ütéshangok. Zseniális. Ha a »GTA IV« megjelent volna erre, akkor most sírnék, így viszont csak roppant vidám vagyok.
A cucc hihetetlenül profi. Zenél a kontroller, szól hogy hány darab van bedugva, jelzi hogy bírja benne az elem, finoman érzékeli a mozgást, szép a megjelenése, gyorsan kapcsol be, van benne Wi-Fi, kezeli az SD-kártyákat, szép kéken világít a lemezolvasó (saját magától húzza be ráadásul) és még sorolhatnám. Ami még tetszik, hogy nem kell minden játékban megadni profilt, elég léterhozni egy úgynevezett Miit (egy kis figura, ami testreszabható), majd a játékban rákattintani, hogy ezt akarom. Imádom ezt az eszközt, már most.
Majd valami játékot is igyekszem hozzá beszerezni, meg láttam valamilyen tokot, amivel úgy lehet összerakni a két kontrollert, mintha egy fegyver lenne.
Emlékszem még, mikor évekkel ezelőtt olvastam a hírt, hogy a Rockstar lefoglalta a címet. Milyen távolinak tűnt, mire majd megjelenik, és nem is gondoltam volna, hogy ennyit fejlődik majd a technika.
Amikor a GTA: San Andreas megjelent, májerkedtem a PS2-vel, hiszen az első napon már mentem, hogy niggah', de most egyáltalán nincs így, lévén sem XBOX 360, sem PS3 nincs a birtokomban – előbbit nem is tervezem, utóbbinak pedig HDTV nélkül értelmét nem látom, a kettőt együtt viszont jelenleg nem hagyta jóvá az államháztartás. Szóval, egyelőre az van, hogy végignéztem az összes gémpléjvidjót, de még mindig csak azt tudom mondani, hogy a GTA a világ legjobb játéka (nem túlzok, sőt). És a videókból az jött át, hogy tényleg komolyan gondolják: remek grafika (figyeld: remek grafika és GTA!), még remekebb fizika, a játékélményről nem is szeretnék beszélni, mert az magáért beszél. Annyira durván össze lett rakva, hogy ha csak a fele volna igaz annak, amit látok, akkor bepisilnék. Így meg…
Szóval az van, hogy már azért megérné venni egy PS3-at, hogy 100%-ig végigtoljam, aztán eladjam a vérbe. Az mondjuk rohadtul idegesít, hogy kint Ámérikában a bónuszcsomag (táskával, fémtokkal, és egy könyvvel) olcsóbb, mint itt a hagyományos.
Ígértem, hogy a készülőben lévő játékról majd lesz kép. Ez a majd ez konkrétan most van. Pici kis képecske, apró darabokból, hogy azért legyen pici újdonságérzés is, de azért kis betekintés szintén. Mondhatni mézesmadzag:
küldött e teljesen linkjét, érdemes kipróbálni. Bár a szövegek japánul vannak, megértésük egyáltalán nem szükséges a játék teljsítéséhez. A lényeg, hogy ki kell jutni a szobából, mindenféle logikai és ügyességi feladatokat megoldva. Rulez.
Igazából régóta foglalkoztat, hogy kéne valamilyen játékot írni (anno ilyen egyszerűbb dolgaim voltak is, Pascalban, GameMakerben és Delphiben), és most smv megmozdulása annyira felbátorított, hogy úgy döntöttem én is belekezdek valamibe.
A poént nem szeretném előre lelőni, szép sorjában majd mondom az információkat. A lényeg, hogy egy onlájn, faluépítős, háborús játék lesz, kvízlehetőséggel; de nem aranyért, meg nem orkok és hasonlók ellen, botok és regisztrált játékosok között. Igazából nem nagyon tudom, mennyire lesz rá igény, hányan kíváncsiak egyáltalán még egy ilyen jellegű játékra (van elég, én is tudom), de bátraké a szerencse, legfeljebb tapasztalatszerzésnek (meg időpocsékolásnak jó lesz). A domain vagy valami xy.mefi.be lesz, vagy lefoglalok egy újat (egy évre ingyen lesz), vagy felajánl valaki ingyen egy választható domént, amit megköszönök, ez mondjuk részletkérdés. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hányan fogják kipróbálni, mekkora lesz hoszzú távon a sikere.
Ötleteket, javaslatokat, anyázásokat kommentbe lehet.
Van itt ez a játék, ami a főoldaláról érhető el. Namost, ugorjunk túl a szokásos dolgokon: igen, ez egy undorító táblázatos dizájn, majd lesz jobb. Igen, a kinézet is undorító; más játékokénál nem rosszabb. Igen, az egész játék szar, nem tetszik neked sem. Ha mégsem, akkor mehetünk tovább.
Szóval annyi onlájn játék van, hogy már falramászom tőlük. Megharap, átváltoztat, meghekkel, megüt, megöl, akármi. Ez meg egy kicsit új, kicsit valósabb, kicsit izgalmasabb. A lényeg: legyen saját zenekarod, egyengesd az útját, fejleszd a hangszereit, reklámozd, intézd a fellépéseit, és satöbbi. A cél: minél hamarabb elérni a legmagasabb szintet, minél több albumot kiadni, bekerülni a három kiadó egyikéhez (mefiblog music productions például ;]), pénzt szerezni, és legfőképpen: minél több rajongót toborozni. Ezt lehet utcai fellépéssel, koncerttel, később fesztiválokkal, stb. Persze van itt is klikkelgetős téma, mely naponta maximum 30 új rajongót hoz a házhoz.
Mióta készül a játék, smv-vel tesztelgetjük, próbálgatjuk (versenyzünk egymással, ahogyan illik; tíz perce én vezettem, most megint ő), és a személyes véleményem az, hogy jópofa. Nem gyors, nem is lassú, nem is nehéz, éppen jó.
Felesleges is tovább szaporítani a szót: akit érdekel, az nézze meg, aztán döntse el, hogy milyen!
Eddig is rajongtam a Call of Duty összes megjelent játékáért. És akkor jön ez az Infintiti, meg az Ektivizsön, és lekúrja az asztalra a COD4-et, mintegy nesze bazeg, ezt nyomkodd alapon, és hát valljuk be: sikerült nekik a dolog. A COD most igazándiból felnőtt, vagy valami ilyesmi.
Megvolt a »Pókerarc« Szuperdöntő; tartom a véleményemet, egy remek, izgalmas kvízműsor volt ez, Béla pedig abszolút megérdemelte a nyereményt (már akkor biztos volt, hogy ő nyeri, amikor a Szuperdöntőbe bekerült). Kár, hogy ez a játék nem folytatódik; mondjuk érthető is, miért. Bár lehet jobb így, évente egyszer, legalább nem unja meg a nézősereg.
Régen karácsonyra kaptam egy kezdő vasútmodell-készletet. Volt benne trafó, egy mozdony, két teherszállító vagon, meg egy alagút, és durván egyméternyi sín. Tetszett, már akkor terveztem, hogy egyszer építek egy terepasztalt, most pedig megint előjött az ötlet. Csak ugye az a probléma (mint a legtöbb hobbival, amit kedvelek), hogy költséges. Egy mozdony három-négyezer forint, vagonok kétezer környékén, asztal, elektronika, stb. De szépen apránként össze fogom spórolni. (Ezt is.)
Családostul, mármint. Mondjuk nem megy mindig ilyen jól (Zsukov tanúsíthatja, hehe), tény. Ellenben mostanában rákaptam a Honfoglalózásra, többek között amiatt is, mert azáltal, hogy most kiestek az olyan tantárgyak, mint történelem, irodalom, nyelvtan és társai, hihetetlen módon elkezdtem felejteni, ami pedig nem jobb dolog. Játszani meg amúgy is szeretünk, ügye.
Ez a Pókerarc téma pedig egyszerűen jó lett. Az Okosabb vagy mint egy 5.-es se volt rossz, de nagyon hamar erőltetetté vált az egész, és szerintem a vak is láthatta, hogy meg van rendezve. (Ki ne találja nekem senki, hogy a kiscsaj mindenre tudja a választ, egyszer nem, akkor is veszít a játékos emiatt.) A Pókerarcról azért annyit, hogy Vágó István. Nem akarom fényezni, úgyis megjelenik valaki, aki utálja, de egy biztos: kis hazánkban bármilyen induló (kvíz)műsor, melyet ő vezet, 50%, hogy sikeres lesz. Ez persze csak szerény véleményem.
A Balázska mondjuk nem kellene (pláne, mivel »Dan Brown« nevét Dán Bránnak ejti), de még mindig jobban produkál itt, mint a sójában anno.
Szóvel egyelőre nagyon szimpatikus, bár időm nem mindig lesz nézni. Viszont okos húzás, hogy berakták hétvégére is. Nézettség szempontjából, mármint.
Csináljunk olyat, hogy megtippelitek az alábbi árát, euróban, és aki a bejegyzés megjelenésétől számított egy óra után a legközelebb áll az összeghez, az mondjuk írhat egy bejegyzést, vagy efféle. Ha lejárt az egy óra, megmondom a pontos összeget, ofkorz.
Smv és Zsukov elvtársak kiesnek, mert ők már tudják, és ha súgnak, akkor bizonyos testrészeikből lecsókolbász fog készülni.
Nem hitt nekem senki, amikor mondtam, hogy lesz az egyik legjobb GTA-szerű játéknak, a Mafiának folytatása. Mindenki leszólt, hogy hülye vagyok, aztán hopp-hoppá, mit leltem: . Egyelőre ha jól láttam csak szkrínshottok vannak (amik elég meggyőzőek, a Mafiának szerintem amúgy is olyan grafikája van, ami még ma is megállja a helyét, ez pedig csak javult), de az már biztos, hogy nem csak a GTA IV lesz a nagy várva-várt.
Szóval, már anno felfigyeltem erre a játékra, mikor még csak az előzetesek voltak; most pár napja játszom is az Atari és az Ubisoft legújabb csodájával, a Driver játékcsalád ifjonc gyermekével, mely a címet kapta. Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy én vérbeli GTA-buzi vagyok, és eddig senki nem tudott olyan játékot mutatni, amely legalább szintben lett volna a GTA játékokkal a nagy kedvenc »Keresztapán« kívül. Ott volt a Getaway, ami egy kalap kakit nem ért, a Driver sorozat sem épp a legeslegjobb; a Driv3r PC-n kifejezetten ramaty, PS2-n pedig tűrhető volt.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokkal jobban kedvelem az apró, ám élvezhető játékokat. Mikor ezekkel játszik az ember, sokkal jobban érzi a DOS-os korszakot, amikor még pár fiatal összeült, és élvezhető játékokat írtak, és kevésbé érezni azt a mindegy milyen, csak pénz legyen belőle érzést.
Hát nem tudom, nagyon vegyesek azok a bizonyos érzelmek. Szerintem kicsit elkapkodott dolog lett ez az ötödik Harry Potter játék. A grafika az a tipikus jól elhomályosítjuk, és túlégetjük a képet, ami mondhatnánk szó szerint parasztvakítás, persze nem a grafika a lényeg, hanem a játékélmény. De az meg nem adja vissza, amit vissza kéne adnia, azt, hogy egy varázslatos helyen vagyok, ahol bármi lehetséges stb. Az engem egyik leginkább zavaró dolog, hogy még mindig óriási eltérések vannak a könyv, a film és a játék között. De olyan feltűnő eltérések. A menü viszont abszolút tökéletes, le a kalappal érte. Irányítás kicsit érdekes, Nintendo Wii-n nagyon jó lehet, de egérrel kicsit fura. Zene és hang a szokásos, egy-két háttérhang teljesen megegyezik az előző részekben hallottakkal, ám a kastély máshogy néz ki, mint eddig – ötödszörre. Mint játék úgymond középszar, mint Harry Potter-játék, gyenge.
És egyre jobban úgy érzem, hogy az EA nem tud nagyot ütni. Bármelyik GTA még mindig jobban érdekel, mint egy új csicsás(?) EA-játék.
Igazából a bikaviadalt meg a bikafuttatást gyűlölöm, és elítélem, viszont (via smv) mindent visz! Az első pályán bika, aztán egy csaj, majd egy földönkívüli elől kell menekülni, különböző helyeken. Mókás.
Szóval az van, hogy ha valaki otthon hangulatosan szeretne pókerezni, akkor két lehetősége van. A' zegyik, hogy bemászik egy ilyen kártyásboltba, vesz magának zsetonkészletet ötezerér', plasztik kártyát kétezerér', vagy tízezerér' az egészet táskában.
Na de, ki az a hülye, aki ennyi pénzt rááldoz egy ilyenre? Hát legyünk takarékosak: ruccanjunk be az első játékboltba, és vehetünk negyven darab zsetont durván két-háromszáz forintért, osztógombbal, meg egy pakli kártyával, ami tény, hogy nem a legjobb minőségű, de a célnak megfelel. Vagy ha valaki igényes, akkor kétezerért megveszi azt a pakli plasztikkártyát.
Szóval arra karok kilyukadni, hogy lehet olcsó és jó megoldásokat csinálni.
Régen utáltam kártyázni, magam sem tudom miért. Haver mindig mondogatta, hogy zsugázzunk, de nem hatott meg. Aztán pár hete sikerült rávennie, és azóta meg kártyafüggő lettem. A gond az, hogy (mint általában mással), ha elkezdem, nem tudom abbahagyni. Mások félóra-óra után megunják, én meg órákon át tudnám nyomni. Na de nem is ez a lényeg, hanem.
Van ez a nevezetű játék, amit le lehet tölteni, és lehet vele pókerezni (valódi-, vagy játékpénzben is). És arra gondoltam, hogy mi lenne, ha tolnánk egy ilyen blogger-póker partit? Egy asztalnál tízen lehet ülni, szóval, ha van tíz jelentkező, akkor hajrá, itt kommentben lehet tolni. Az időpontot meg ezeket később megbeszéljük, ha több mint tíz jelentkező van (bár kétlem), akkor kiokoskodunk valami sorrendet.
A program egyébként nem szpemmel, nem nyomja tele vírussal a gépet és egyéb, tehát megbízható, és egyébként Kétéltű cimborám ajánlotta.
Mostanában egyre több ingyenes onlájn játékot lehet találni, mely meghaladja a Super Mario teljesítményét, és ez szerintem kifejezetten jó. Csak a példa kedvéért, ott van a – nekem személy szerint műfaja miatt kevésbé bejövős – vagy mondjuk az .
Van itt ez a zagyvalék. Ezzel kéne nekünk valamit kezdeni. Nem, ez nem egy program regisztrációs kódja (akár az is lehetne), ezt én generáltam, és arra lennék kíváncsi, hogy ki tudja megfejteni, hogy milyen módszerrel. Annyit segítek, hogy a részeket egyenként is elfogadom (tehát 1552A a példa szerint), azaz egyenként ismételve is működőképesek. Meg még annyit, hogy md5 is játszik, és ezzel már nagyon sokat mondtam. Az ellenőrzéshez pedig itt van egy oldal. Sok sikert!
Igen, Shamaltot utánzom, szar vagyok; a nyertes írhat egy posztot, vagy valami, majd megbeszéljük.
Mókás kis Flash-alapú , mely egyik kedvenc filmem, a Vissza a jövőbe egy jelenetét dolgozza föl. Akik látták a filmet, talán ismerős lehet: lényeg, hogy északi irányban kell haladni, pontosan 88 mérföldes óránkénti sebességgel, és nem szabad túl korán, vagy túl későn odaérni a célhoz. Ha sikeresek voltunk, akkor utazhatunk egyet az időben. Nekem a negyedikre sikerült.
A címben szereplő játékot is volt szerencsém kipróbálni. Tömören és röviden: jó. Logikainak nevezném, de 3D-s – mint a címéből sejthető –, és ez a háromdé elég szép grafikával jár.
Nos, kipróbáltam a Scarface nevezetű játékot, mely ismét egy film adaptáció, Al Pacino szereplésével (akárcsak a nagy kedevenc The Godfather). Ha nem tudtam volna, hogy ez a film létezik, akkor fölháborító módon megjegyeztem volna, hogy ez a játék egy az egyben a GTA: Vice City koppintása. A helyszínek, a környezet, a zenék, egy az egyben megegyeznek, így viszont azt kell mondanom, hogy a Vice City koppintott. De nem filmet, hanem a nyolcvanas évek igazi Miamiját.
Ha valakinek valakije esetleg játszott már a római tizenhármassal (ejtsd: XIII), és hallott már olyanról, hogy a betöltésnél nem történik semmi, csak tölt, viszont erre tud megoldást, akkor azt jelezhetné nekem. Köszi.
Tehát felraktam a XIII-at, de a betöltésnél megáll. Nem fagy le, csak tölt. Előbb fél óráig hagytam, aztán kiléptem inkább.
És igen, kicsivel több mint harmincöt óra alatt (bár ebben rengeteg csavargás volt) végigjátszottam a The Godfather játékot! A történet, a különmunkák és minden egyébbel együtt pontosan 93%-os a játék állása (több nem lesz, mert a filmszalagokat nem esik jól megkeresni). Kicsit meg is hatódtam, ugyanis tudom, hogy jó ideig nem fogok még egy olyan játékot találni, melynek hangulata és játékélménye ennyire megfog. Utoljára ezt a GTA Vice City-nél valamint a Mafiánál éreztem.
Az utóbbi időben többen mondták, hogy nagyon sokat játszom ezzel, és hogy biztosan unom. Hát nem, mert ha én már játszom valamivel, ami tetszik, azt valószínűleg addig fogom nyúzni-húzni, amg meg nem unom – ez pedig nem két-három órát jelent.
Kedvenc játékomnak – a már oly sokat emlegetett GTA-nak – első és második epizódja már jogtisztán és ingyenesen . Nosza, tessék letölteni, és aki esetleg tud szervert hosztolni (úgy értem, van pablik IP-címe), ahhoz nagyon szívesen mennék játszani.
Volt szerencsém a címben megnevezett játékkal játszani, és meg kell mondjam, nagyon pozitívan csalódtam! Köztudott ugyanis, hogy az autós-gengszteres-védelmipénzes játékokból – de nevezzük inkább GTA-szerű játékoknak – elég kevés példány került ki, és méginkább kevés volt élvezhető. Nekem személy szerint a GTA-sorozat (beleértve mind a hat kiadást, a Liberty City Storiest kivéve) és a Mafia volt a beszt. A Driver elment (igazából a Driv3r nagyon Vice City koppintás lett, de a Paralel Linesra érdemes figyelni!), a The Getaway pedig gyönyörű grafikájáról, ám undorító irányításáról volt híres. És ha jobban belegondolok, komolyabb próbálkozások nem voltak. Van már ugyan a Saint's row (igaz csak Xbox 360-ra), illetve egy új játék, aminek a nevét nem tudom.
Úgy döntöttem, hogy készítek egy magyarosítást az Xfire-höz, hátha valaki hasznát veszi. Ennél a bejegyzésnél ezentúl a magyarosítással kapcsolatos információk olvashatóak.
Azok számára, akik interneten játszanak bizonyára nem semleges az , közismertebb nevén ASE, azaz a mindent látó szem. A lényeg, hogy ezen alkalmazás segítségével játékszerverek között böngészhetünk, beállíthatjuk kedvencünknek, megadhatjuk barátaink nevét, és látjuk, hogy ők hol játszanak stb. Ezenkívül rengeteg kényelmi funkcióval is ellátták (pl. CTRL+X gombok megnyomására a szerver IP-címe és neve a vágólapra másolódik). Ám az utóbbi időben eléggé gyengélkedik; a Call of Duty nevezetű játékhoz például 30-40 magyar szervernél nem talál többet.
Amikor megláttam a címét, már-már reménykedtem, hogy a srácok ott az EA-nél előállnak valami újjal. De nem. A képekre ránézve rögtön a Need For Speed Underground jutott eszembe, kicsit finomabb grafikával.
Emlékszem, az Underground nagyon tetszett, mert új volt, az autós játékok (persze PC-n, a Grand Turismo PS2-n már korábban, sokkal komolyabb szintet elért!) terén sikerült valami újat alkotnia, és nem tagadom: néha még ma is leülök vele játszani. Az Underground kettővel már kevésbé voltam így; két nap alatt végigjátszottam, és kifejezetten unalmasnak találtam, bár tény, hogy itt is volt néhány figyelemre méltó újdonság.
Ez a karbonára sem lesz jobb, de persze legyünk pozitívak, majd meglássuk!
Érdekes, hogy az interneten való FPS-játék mennyire levezeti az ember agresszióit. Sok szülő nem engedi a gyermekét játszani, mondván agresszív lesz tőle. Ez sok esetben igaz, de nagy általánosságban (vagy az én ismerettségi körömben legalábbis) fordítva történik: a gyermek a játékon keresztül éli ki agresszív hajlamait.
Mikor még nem játszottam, sokkal morcosabb voltam, ha valaki beszólt, vagy teszem azt olyat tett, ami nekem nem tetszett. Sokkal inkább ugrottam neki, szóban, vagy fizikálisan akár. Mióta játszom, a sok idiótán vezetem le a dühömet, amit máskor egyébként személyesen tettem. Ma például az egyik okos megjegyezte, hogy azért tudom őt lelőni, mert én jobb fegyverrel megyek. Megkérdeztem, hogy ő mért nem megy azzal a fegyverrel (erre lehetősége lett volna), mire annyit felelt, hogy anyád. Csak heccből a másik fegyverrel mentem én is, majd miután ötször lelőttem, elköszöntem és kiléptem.
Már múltkor akartam írni erről a játékról, de a net sebessége nem tette lehetővé, hogy föltöltsem a képeket, így csak most teszem.
A Call of Duty első része nekem nagyon tetszett; három nap alatt végigjátszottam, és azóta is, ha időm engedi, a többjátékos mód nyújtotta élvezeteket is kihasználom. Régebben ajánlgatták már (többek között néhány olvasóm is), hogy a második rész valami fantasztikum lett, egyrészt a remek grafika, másrészt a remek játékélmény végett. Meg kell mondjam, nem csalódtam.
A minap (pontosabban tegnap) találtam a remek játékot. Lévén, hogy nyílt forráskódú programról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy Linux és Windows rendszerekre egyaránt elérhető.
A játékmód FPS, azaz egy személlyel kell lövöldözni a ránk támadó mindenféle szörnyeteget. Az idő múlásával egyre jobb fegyverek, és egyre nehezebben kivédhető támadásokkal találkozhatunk, fokozván az adrenalintermelést. Meglepően jó grafikája van, amiről a saját grafikai motor gondoskodik. Multi- és singleplayer (azaz egy- illetve többjátékos) mód is rendelkezésre áll. Tipikusan az a játék, amivel ha összeül hat ember, remekül el lehet szórakozni. ingyenesen letölthető.
Mindenki áradozik, hogy milyen jókat szokott csézni a neten. Nos, nekem csém, nincsen, csak Jedi Knight II-m, ezért mostanában azzal szoktam nyomulni.
Tegnap haverral játszottunk egy német szerveren, és volt egy csávó, aki csak annyit tudott mondani, angolul, hogy omg, meg azt, hogy lol, bastard. Miután meguntuk, hogy egyfolytában minket támad, nekimentünk ketten, és gyors egymásutániságban legalább hatszor végeztünk vele. Erre nem tudott mit reagálni, átnevezte magát Sorry-nak, és közölte, hogy písz. Písz, gondoltuk mi, az erő legyen vele.
Amúgy. Valami szakavatott multiplájerész elmagyarázhatná nekem, hogy a JK2-m miért csak egyetlen szervert talál (már ha talál) holott másnak 40-50 szerver is megjelenik egyszerre. A játék eredetiben van meg, tehát nem ezzel van a probléma. Válaszokat köszi.
A probléma időközben megoldódott: a routeren kellett beállítani ezt-azt.
A Magic Inlay egy logikai, és azon belül is . Lényege, hogy egy táblán elhelyezzük a köveket, a legegyszerű háromszögtől, a bonyolultabb, már-már megfogalmazhatatlan alakú kövekig. A játék nehézsége, hogy a képernyő alján látható szalagon érkeznek a fölvehető elemek, ám ha ezekből túl sok lesz, és a legújabb érkező nem fér el, akkor a játék véget ér.
Ez ellen két módon tudunk védekezni: az egyik, hogy a kifutóra helyezzük a nem kellő elemet, ahonnan elég lassan tűnik el, s ezalatt az idő alatt másikat nem képes fogadni; a másik, hogy a korlátozott számú kalapáccsal összetördelünk pár szükségtelen elemet. A játékban segítségünkre lehet a varázspálca is, amely az üres helyeket kitölti, de ez szintén korlátozott számú.
A képen a - reméljük - nemsokára megjelenő PlayStation3 játékkonzol kontrollere, azaz joystickja/gamepadja látható. Ránézésre nem változott semmi, de a Sony néhány lényeges módosítást eszközölt. A méretek és a gombok elhelyezkedése semmit nem változott, a vezeték viszont USB-támogatott lett, illetve a kontroller alapból támogatja a Bluetooth környezet használatát.
Sokaknak furcsának tűnhet a hír, hogy a Sony néhány napja bejelentette: az új kontroller nem támogatja majd a vibráló, azaz rezgő módot. Az illetékesek azt mondták, hogy a vibrálás közben kényelmetlenné válhat a játék.
Várom már ezt a PS3-at, különösen a rendkívüli nagy támogatottság miatt, amit beleépítenek. Eddig ugye lesz benne DivX, VCD, MP3, (WMA-ról nem hallottam, de szerintem a Microsoft nem engedélyezi majd), Bluetooth és a DVD várva várt utódjának kezelése.
Az új kinézete egyszerűen remek lett. Már kíváncsi voltam, hogy mikor eszközölik, a nagyjából fél éve történt módosításokat, a németországi példáját követve.
A csúnya, érdes kereteket finom és elegáns élsimítás, valamint enyhe árnyék cserélte le, a fa hatást keltő elemeket pedig a mostanában elég divatosnak mondható üveg effektussal cserélték. Szépen néz ki, még tetszik is, de azért kicsit érdekesen fest a régies környezetben egy hájtek mérőműszer, ami a hátralévő köröket mutatja.
Szudoku mániás vagy? Akkor . Persze webkettes köntösben, lekerekített sarkak, regisztrázz és oszd meg az eredményeidet, és böngészd a statisztikát. Ez egyszerűen jó, több szót nem is ejtek róla.
Jessz, megtaláltam gyermekkorom kedvenc játékát, a -t. Aki nem ismerné: kedvemc ősemberünk hazajutásában kell segédkeznünk, megvédve a méhektől, farkasoktól(?), teknősöktől, sárkányoktól, pókoktól és egyéb agresszív lényektől. Útközben kaját, piát, bónuszokat szedegetve növelhetjük pontjainkat, valamint rejtett helyeket fedezhetünk föl. Anno négyszer-ötször végigjátszottam.
Engem mindig is lekötöttek a hasonszőrű játékok, sokkal izgalmasabbak, mint egy-két mai 3D-s, agyongrafikázott társuk.
Bár a Luxor nem a legfejletteb 3D-s motorról és a szemet gyönyörködtető grafikáról híres, ettől függetlenül biztos, hogy mindenkinek okozhat pár szabad percet. A játékot úgy kell elképzelni, hogy van egy , ahol egy vájatban színes golyók mozognak. Közben alul van egy csúszka, mint a régi falbontós játékokban.
A csúszkán megjelenik egy golyó, mondjuk piros és a legtöbb piros közé kell belőni, hogy felrobbanjanak az adott golyók. A nehezítés persze az, hogy közben folyamatosan gurulnak le, és ha megteleik a tábla (értsd: nem tud hová gurulni), akkor vége a játéknak. Jópofa, bár fizetős játék, a szerzők letölthető.
Most pedig megyek szavalóversenyre, már öltönyben és nyakkendőben feszítek. :)
Emlékszem, amikor tízévesen az iskolai gépeken az volt a szenzáció. Ez a játék tudtommal egy vizsgafeladatnak készült, de a végén akkora sikert ért el, hogy biznisz lett belőle. A képen az egyik legkomolyabb és legnépszerűbb letöltési portál, a szimulációs részlegében figyelhető meg. Érdekes, hogy egy több éve írt (megjegyzem magyar) játék egy komoly letöltési portálon kiemelkedő helyet és szerkesztői ajánlást kap. Nem lepődök meg, mert minden mai napig használt, maradandó alkotásban van magyar kéz, csak a mi országunknak van egy olyan tulajdonsága, hogy kiereszti a kezei közül a nagy embereket.
Pár hét után végre eljutottam odáig, hogy kipróbáljam a játékot.
A véleményem és az élményeim elég vegyesek a játékkal kapcsolatban. Nagyjából az a helyzet itt, mint régebben a Jedi Academy 3 esetében. Volt egy jó, és sikeres játék, fogták és kicsit átalakították, csiszolta, fényeztek és kész volt az új játék.
A pályák a grafika és a hangok majdnem teljes mértékben megegyeznek az előző részé pályáival. A leglényegesebb módosítás a menürendszerben történt, mindenképpen ügyes megoldás volt az újítás, bár kicsi bonyolultabbá tették a navigációt. Több karakter is rendelkezésünkre áll, így már Darth Wader, Doku gróf, vagy Sidius nagyúr bőrébe is belebújhatunk. A szereplők megformálás kicsit érdekesre sikeredett, Sidius nagyúr futtában leginkább lebegő köntösre hasonlít.
Ügyes dolog az automata célzás. Aki PS2-n játszott már az tudja miről van szó, már az ellenség közelében ráugrik a célkereszt az ellenségre és sokkal ügyesebben oldották meg, mint a GTA San Andreasnál.
Ami tetszett:
a menü
a zavaró dolgok javítása
automata célzás
Ami nem tetszett:
a karakterek megformálása
egyhangúság
túlságosan hasonlít az előző részhez
Végeredményben kap tőlem három pontot az ötből, mert jókat lehet rajta nyomulni.
Megoszlóak a véleményeim az új mátrixos játékkal kapcsolatban. Úgy lett beharangozva, hogy teljesen más lesz, mint az Enter the Matrix, ám ehhez képest nagyon is hasonlít rá
Kezembe akadt az új WRC játék, PS2-n. Eddig az összes részével játszottam már, de ami az igazat illeti edig egyik sem volt annyire élethű, és izgalmas, mint a 2005-ös kiadás
Végre megszereztem ezt az új játékot, amit mindenki dícsér. Nos, a grafika nem sokkal javult ez elődökhöz képest (bár PS2-n nem nagyon lehet már tovább fejleszteni), a hangok jók, a zene szokás szerint választható (szerencsére, mert egy-két zenét alapból letiltottam), és az újdonságokról még nem is beszéltem
Kiváncsi vagyok a Szerencsejeáték Rt. új találmányára, erre a puttó micsodára. Megnézném, hogy tényleg ötpercenként lehet-e nyerni 7,5 millió magyar pénzt
Nem áll közel hozzám a stílus, ennek ellenére szeretem a GTA San Andreast. Ez annak tudható be, hogy GTA buzi vagyok, de olyan nagy szinten, hogy mindegyikkel, bármikor, bárhol el tudok játszogatni.
Sokaknak nem tetszik a játék, merthogy gagyi a grafika, meg unalmas stb. de szerintem egy normális gépen ki lehet élvezni a hatásait. Aki játszott vele PS2 vagy X-BOX konzolon, az tudja mire gondolok. Ott bizongy nagyon szép grafikája van, pláne, hogy a konzolok (legalábbis a PS2) 1280 x 1024 ben dolgoznak.
Szudoku mániás vagy? Akkor . Persze webkettes köntösben, lekerekített sarkak, regisztrázz és oszd meg az eredményeidet, és böngészd a statisztikát. Ez egyszerűen jó, több szót nem is ejtek róla. 
Bár a Luxor nem a legfejletteb 3D-s motorról és a szemet gyönyörködtető grafikáról híres, ettől függetlenül biztos, hogy mindenkinek okozhat pár szabad percet. A játékot úgy kell elképzelni, hogy van egy , ahol egy vájatban színes golyók mozognak. Közben alul van egy csúszka, mint a régi falbontós játékokban.
Emlékszem, amikor tízévesen az iskolai gépeken az volt a szenzáció. Ez a játék tudtommal egy vizsgafeladatnak készült, de a végén akkora sikert ért el, hogy biznisz lett belőle. A képen az egyik legkomolyabb és legnépszerűbb letöltési portál, a szimulációs részlegében figyelhető meg. Érdekes, hogy egy több éve írt (megjegyzem magyar) játék egy komoly letöltési portálon kiemelkedő helyet és szerkesztői ajánlást kap. Nem lepődök meg, mert minden mai napig használt, maradandó alkotásban van magyar kéz, csak a mi országunknak van egy olyan tulajdonsága, hogy kiereszti a kezei közül a nagy embereket.
