Elvonási tünetek

Ezt el sem hiszem, több mint huszonnégy óra után végre van netem. Tudniillik még a dögledező sebesség is a nullával lett egyenlő. Egész nap azon paráztam, hogy Jézusom ma nem lesz bejegyzés. Ez kész tragédia lenne (nekem legalábbis), de szerencsére eszembe jutott, hogy van nekünk egy ilyen témobáljos netkártyás izénk, amit röpke egyórás szenvedés után sikerült beüzemelni, így GPRS segítségével száguldozok a világhálón. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy magentás terméknek fogok örülni.

Egyébként ahhoz képest, hogy netfüggő vagyok, egész jól viseltem ezt a másfél napot az internet teljes hiányában, de azért feltűnt, hogy mennyire tud hiányozni. Például, hogy megy busz valahová. Majd megnézem a neten, jah bocs, majd telefonon. Vagy a neten vannak róla képek, majd megmutatom, azaz ha lesz net persze. Furcsa dolog, hogy másnak nem jelent semmit, vagy mondjuk tíz éve még arra használta az ember, hogy leüljön csetelni, most pedig szinte nélkülözhetetlen.

Megpróbálok válaszolni az e-mail-ekre és fölcsatlakozni MSN-re, de nem ígérek semmit. A szolgáltató viszont ígérte, hogy ma vagy holnap jönnek.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.