Hétvégék

Egész héten várom a hétvégét, közben pedig gyűlölöm. Gyűlölöm, mert rendkívül gyorsan véget ér. Péntek, aztán jön a szombat, délben felkel az ember, máris elment a fél nap, és még nem csinált semmit. Vasárnap egész nap tanulás ezerrel, és mire a végére ér, olyan mint egy rongy. Szellemileg és fizikalilag egyaránt.

Nem panaszkodom, félreértés ne essék, csak azért na. Ez a minden napos 5.25-ös kelés kicsit fárasztó, kivált, hogy kettő előtt ritkán érek haza, ha nem intézek semmit a városban, és valamit mindig kell intézni.

De tulajdonképpen lennék még úgy négy évig középiskolás. Nem akarok új helyre menni, nem akarok kollégiumban vagy albérletben lakni, elszakadva az otthonomtól, és nem akarok hosszú-hosszú évekig tanulni, hogy aztán kapjak egy papírt, amivel lehet, hogy kitörölhetem a hátsó felemet. Persze, a tudás sose árt, de nem mindegy, hogy a befektetett energia (és pénz ugye) mennyit hoz vissza. Mert cseszhetem, ha van tudásom és erről papírom, de cserébe éhen halok.

Most ez van.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.