Nágymádzsár

Két dolog. Nincsen nekem gondom a bőrfejűekkel, meg a nagymagyarokkal meg a satöbbikkel, csak egy dolog zavar. Mért van az, hogy hülye 14-15-16-17 éves gyerekek (lehet idősebbek, de szellemileg nem igazán) kitalálják, hogy most ők pánkok (így írom, direkt). Szóval, bevágják a tarajt, megszaggatják a húszezres farmert, amit anyuci vett nekik a Levi’s márkabótba’, meg befesti ilyen hányadék-színre az ingét, meg vesz öccázé’ egy tornacipellőt a kínaiba. Nagyon király, ő most a pank, aztán reggel kiszáll apuci tízmillás autójából, dob neki egy puszit, és megy a haverokkal kannásér’ kunyerálni a pénzt. Király.

Eltelik két-három hét, és rájön, hogy neki ez rohadtul nem jön be, mert a nagy csúnya kopasz bácsiktól fél, és azért annyira nem pank ő, hogy bevállalja. Úgyhogy inkább szkinhéd lesz, mert hát pfúj cigányok, meg inkább a nagy kopasz emberek társaságát keresi, akiknél kevesebb esély van, hogy megverik, meg amúgy is trianon és vesszenek a románok és a többi. Na, rögtön jön is a kopasz fej, fekete gyakorló estébé. Üvöltözik, hogy ő a Magyar (így, nagy M-mel), és mindenki reszkessen ám!

És akkor jön a másik dolog, ami az elsőből következik, vagy hogy mondjam. Mért van az, hogy ezek a NagyMagyarok olyanok, hogy tízből kilenc nem tud helyesen írni, és semmit sem tudok a magyarok történelméről, meg arról, hogy mi is magyar lenni. Persze, én sem vagyok helyesírási világbajnok, meg nekem sem lett 100%-os a töri érettségim, de azért én nem is üvöltözök, hogy én vagyok a Magyar, és mindenki más szar.

Szerintem.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2023

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.