Dujuszpík?

Halál nyugodtan (mondhatnám nyugottabban, mint akit a halál ért) álltam a trolira várva (bár annyira nyugodt nem voltam, mert egy csúnya cigány állt mellettem) amikor mellettem nem messze állt meg két csaj, és németül nyomták a vakert, hogy Fehrenszjüek terre, még át is futott az agyamban, hogy megkérdezhetném angolul, hogy kell-e nekik help, de a csaj el?bb gondolt erre, és bájosan odajött, hogy Excuse us, could you help us please? és én meg hát mint aki tizenkét éve h?en tanul angolt bárgyú mosoly kíséretében válaszoltam, hogy Yes., de hogy mib?l gondolták, hogy én biztosan beszélek angolul, nem tudom. (Azaz sejtem: a mérhetetlen jókiállásom és szexi testalkatom mellett – melyet az öltöny csak mégjobban hangsúlyozott – bizonyára imponáló volt a szemüveg és az öltöny is, így valami bizniszmen-félének nézhettek. Vagy csak tudták, hogy én vagyok a Mefi. Megeshet. ;])

E bizarr jelenet után odajött a mellettem álló el?bb már említett és csúnya cigány (ekkor már megugrott picit a pulzusom), és megkérdezte, hogy Excuse me, is this the stop of bus number 76?, hát képzelheted hogy meglep?dtem, mikor kiderült, hogy nem is cigány, hanem valami teljsen más országból (a kiejtéséb?l, és hatévadnyi »huszonnégy« végignézése után arabra mertem tippelni) érkez? turiszt volt, de ekkor már a
terroristák jártak a fejemben, és az, hogy mi lehet a hátizsákjában (nem), és hát mondtam neki szintén, hogy jessz. De el?ször véletlenül igent mondtam, amire bólogatott vidáman, hogy The word »yes« I understand., mondom okay.

Szóval ezek vannak.