Nyüzsi

Rég volt ennyire eseménydús az életem, mint amilyen azóta, hogy ‘pesten töltöm az időm nagyobb részét. Kezdve azzal, hogy Salgótarján – mocskos kommunista-maradvány város lévén – nem igazán nyújt sok szórakozási lehetőséget (van egy mozi, ami átlagosan két hónap késéssel adja a filmeket, van egy színház, erről nincs infóm, meg van diszkó, ahol ha makid van, nem késelnek meg), valamint megmondva az őszintét nekem az emberek sem valami szimpatikusak (általában jellemző a nógrádi emberekre, hogy zárkózottak, nem igazán nyitottak új emberekre, új helyzetekre stb.). Errefelé a legnagyobb szórakozás az volt, hogy pénteken mindenki ment inni, jól bebasztak, aztán belehúgyoztak a szőkőkútba. Értelemszerűen ez eléggé a másik véglet, de azért elgondolkodtató.

Ellenben Pest, ami nagy város (az ország is eléggé fővárosközpontú, vagy hogy szokják ezt mondani), többféle ember, többféle szórakozási lehetőség, értelemszerűen jobban megtalálja az ember azt a társaságot, amellyel jól érzi magát, és azokat a helyeket, ahol szintén. Ha pedig a hely és a társaság is megvan, az ugye über.

Meg ugye ‘pesten nincs internet (tényleg, elvileg a szerződés már meg lett kötve, három héten belül jönnek kötögetni), és amíg ‘tarjánban (normális baráti kör, normális helyek hiányában) tökjól elvoltam-elvagyok otthon, addig ez ‘pesten olyan tekintetben változik, hogy egyfolytában mehetnékem van. Már csak azért is, mert például buzulok az éjszakai életért (most nem feltétlen a kurvázásra, kocsmázásra és hasonlókra kell gondolni, pusztán szerintem az éjszakai város a legszebb város).

A nyüzsgés pedig most sem áll meg, ma takarítok mint állat, aztán színház, aztán holnap Terror Háza. Gó.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.