Hipervándor

A Hipervándor eleinte érdekelt, igazi időutazó-teleporter-szkájenszfiksön-fanatikus lévén. Aztán megláttam a plakátját, miszerint a Mr. és Mrs. Smith valamint a »Bourne-trilógia« alkotóinak munkájáról van szó. Itt elkönyveltem, hogy nem sietek a megtekintésével; számomra mindkét film bukás volt. De akkor jött a sok-sok pozitív vélemény, ami miatt mégiscsak a megnézés felé húztam (igazából megnéztem volna, de nem moziban). Viszont az érdekesség, hogy a vélemények nagyon szélsőségesek: vagy agyondicsérik, vagy szidják mint a bokrot; átlagos minősítést nem nagyon hallottam.

Roland vagyok.

Szóval, vannak a vándorok, meg a paladinok (utóbbi egyébként nem a filmben fordul csak elő, az irodalomban és a történelemben ugyanúgy megtalálható, mint egynéhány játékban); előbbieknek megadatott a teleportálás tehetsége, míg utóbbiak arra esküdtek fel (irigységből ofkorsz), hogy kivégzik őket, mondván nem istenek ők, hogy ugrabugrálnak itt össze is, meg vissza is.

Ez a film sem váltja meg a világot: nem lesz akkora hájp körülötte, mint egy Star Wars vagy egy Mátrix körül anno (szerintem több ilyen film nem is igazán lesz, mint az a kettő). Ez is sablonos kicsit, akárcsak az összes ilyen, például a balhék legtöbbje a nő miatt van.

Ami viszont nagyon-nagyon tetszett (és ez a Bourne-trilógiánál is így volt): végre nem csak Ámérikában, hanem a világon mindenfelé játszódik a sztori. Mondjuk egy ilyen sztorinál ez követelmény. Valamint ez annyira nem is a film érdeme, de sokat számít, ezért megemlíteném, hogy – bár nem láttam az eredetit, de – remek volt a szinkron. Hamvas Dániel még mindig az egyik legjobb a szakmában.

Ami meglepett, hogy valamilyen sötét hangulatú tömény akcióval dúsított erősen kocka-kontent múvit vártam, és ehhez képest inkább a lazább, mondhatni viccesebb anyagot kaptam. Az első tíz-tizenöt perc kicsit vontatott, de utána beindul, a vége meg egy jókora cliffhanger, biztosan lesz folytatása. Kis jóindulattal ez is kap egy négyest.

{{4csillag|}}