Mondtam már hogy imádom a belvárost?

Végre vettem lámpákat a pesti cangára. Igazából régóta szeretnék, de valahogy sosem jött össze; vagy nem volt nálam pénz, vagy elfelejtettem vagy-vagy-vagy. Aztán ma végül szóba jött az esti biciklizés, és Anyum mondta, hogy vegyek már egy átkozott lámpát. Valami teszkós-háromezerforintos ledes akármit, első és hátsó. Aztán Gigivel végül körbetekertük párszor az Andrássy utat és környékét. (Gigi, köszi itt is, hogy éjfélkor kirángathattalak a gép elől! :])

És megint arra jöttem rá, hogy imádom ezt a várost, és pontosan ezért esik mélyen legbelül rosszul, amikor valaki szidja-gyűlöli Budapestet. Persze sok minden miatt nem szerethető, ezt én is tudom, de ha valaki végigsétál este az Andrássy úton, az Operaháztól a Hősök teréig, vagy látja kivilágítva a Parlamentet és a Lánchidat, és ezek után is azt mondja, hogy utálja Budapestet, az… hát nem tudom, valószínűleg tényleg utálja.

Én viszont imádom, és pontosan ezért bánom, hogy tíz-húsz év múlva pontosan azok a dolgok fognak hiányozni, amiket most imádok. A pékség két saroknyira, ahol mosolyogva kapok finom meleg zsömlét; a hentes három saroknyira, ahol bár még nem voltam, de sokszor látom hogy szintén mosolyogva és kedvesen szolgálja ki a vendégeket az igazi hentes-alak, nagydarab, bajuszos bácsi; a kis magyaros étkezde pár utcával odébb, megbújva egy pincehelyiségben; vagy mondjuk egy hangulatos piaci séta.

Szokás szerint persze a régies dolgokról beszélek, amik igazán széppé teszik ezt a környéket, és amit trehány és roppant felelőtlen módon hagynak elrohadni. A jellegzetes, hangulatos épületek helyét az üvegpaloták veszik át, és az egész belvárost így kezd átalakulni. Lehet, hogy Londonnak ez az előnyére vált, és sikerült megőrizniük a régies darabkákat, de úgy érzem, itt ez sem az előnyünkre nem fog válni, sem a régi darabkák nem lesznek megőrizve.

És például ha lesz egy gyerekem évekkel később, hogy sétáljak vele el a pékségbe, megmutatni, hogy húszéves koromban itt vettem a zsömlét; vagy hogy mutassam meg neki a régi épületet, ahol laktam, és amivel szemben anyám lakott gyermekkorában. Vagy-vagy-vagy. Cserébe láthatja majd az üvegpalotákat, idegesen rohangáló öltönyös emberekkel, meg dudáló hajószerű fekete autókkal.

És ez viszont tényleg bánt.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.