Az új Honda Accord

A totalcaron jelent meg egy cikk az új Honda Accordról, ahol van egy kis videó, melyben két BMW-párti felhasználót faggatnak a vasról, az egyik alany Handrás volt.

Ezzel megmondom őszintén két apró bajom van. Egyrészt az új Honda Accord az előző két verzióhoz képest legfinomabban fogalmazva is visszalépés, másrészt pedig én nem faggatnék egy japán autóról olyan embereket, akik német autókért rajonganak. Mert fölösleges

Lassan három éve van egy »Honda Accordunk«, az előző előtti széria, és ez a kocsi egy álom. Nem kerül húszmillió forintba, de ha megjelenünk vele bárhol, nem úgy néznek rá, mint egy szakadt Opelre, vagy egy Suzuki Swiftre. (Félreértés ne essék, nem gőggel írom ezt, nem az Opelt/Suzukit vagy az Opel/Suzuki használókat becsmérlem, és nem egy új, hanem valami régebbi modellre gondolok, és ez volt az első kettő, ami eszembe jutott, írhattam volna Moszkvicsot is vagy Trabantot.) Továbbá hetente négyszer járja meg a Budapest-Salgótarján útvonalat, és nagyon-nagyon odalépve, klímával sem igazán iszik többet öt liter gázolajnál. Ez a kocsi elegáns, sportos, vad, belül letisztult, kényelmes, kézreálló. Tehát nekünk ideális választásnak bizonyult: nem eszik sokat, a kötelező szervize nem kerül negyedévnyi átlagjövedelembe, elférünk benne öten is kényelmesen, ha vásárolni vagy utazni megyünk a csomagtartóba bőven lehet pakolni, és nem utolsó sorban megy mint a golyó. Nem is igazán keverném össze ezt a kategóriát egy prémium BMW-vel, amit valószínűleg más célközönség választ. Meg én egyébként is a japán gyártmányú gépjárműveket favorizálom (Honda, Lexus, Nissan stb.).

Mikor megjelent az előző változat, picit irigykedve néztük, mert néhány finom újítást vezettek csak be, melyek sokkal elegánsabbá, sokkal tekintélyesebbé tették a szerkezetet. Ellenben itt ez a legújabb széria, amin olyan drasztikus változtatásokat hajtottak végre, hogy az én szememben elvesztette a tekintélyét. Ugyanis az elegáns autóból valami fiatalosabbat akar(hat)tak, de a kettő között valahol megállt a dolog. És bár tényleg jobb az anyag kívül-belül, mégis olyan műanyagérzete van az egésznek. A »Honda Civicnek« jól áll ez a fajta futurisztikus, fiatalos lendület, egy Accordnak szerintem nem. És ezt igyekszem nem elfogultan írni. A műszerfalra például sikerült annyi gombot felpakolni, hogy vezetés közben biztosan legalább egyszer félrenyúlsz. A gyönyörű é letisztult kijelzőket kicserélték egy zsúfolt karácsonyfa-égősorra, és még sorolhatnám. Visszalépés minden tekintetben.

De prémium kategória vagy sem, nem lehet még csak egy napon sem említeni a BMW-vel. Honda Accordot ~hatmillió forinttól lehet kapni, a kötelező szerviz negyedannyi mint egy BMW-nél, és a két autó ég és föld. Azt sem értem meg, aki a Hondát egy BMW-szintű prémiumautónak tekinti, és azt sem értem meg, aki ha kell, ha nem fikázza a Hondákat, mondván hogy a német autók mennyivel jobbak. Ez nagyjából olyan mint a Nikon-Canon fényképezőgép vita. Egyik sem jobb. Van amelyik ebben erős, van amelyik abban. Aki BMW-t szereti, és megteheti, azt fogja venni, aki a Hondát, az pedig azt. Ott a Lexus, ami gyárt olyan tényleg prémiumautókat, melyek lazán felveszik a versenyt egy BMW-vel, de nem hatmillió forintért.

Arról nem is beszélve, hogy nem egy és nem két luxuskategóriás BMW-nél látom azt, hogy sebességváltáskor olyan iszonyatosan undorító kormos fekete gáz hagyja el a kipufogót, hogy én szégyellem magam. Nem akarom egyik német autót sem fikázni, de nekem valahogy nem tetszik (és nem is tehetném meg), hogy tízmilliós nagyságrendben veszek egy autót, amire aztán egy rakat pénzt költök a kötelező szerviznél, és még füstöl is. Utóbbi nem tudom mennyire gyakori, két BMW-s ismerősnél egyfolytában látom, és az autópályán is rendszeresen.

Nem igazán vagyok oda a melyik a jobb jellegű vitákért, mert nem lehet elfogulatlanul ítélni. Akinek a német autók felé húz a szíve, az értelemszerűen kevésbé kedveli a japán gyártmányokat, és vice versa. Kinek a Canon, kinek a Nikon. Kinek iPhone, kinek PDA. Kinek Dell, kinek Apple és kinek BMW kinek pedig Honda. Semmi értelme a másikat fikázni, mindenki azt szereti, ami a sajátja.

És ennek függvényében minden de hát XY szar jellegű hozzászólás törlésre kerül.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.